Túrabeszámolók


Tynistske slapoty od dubu k dubu

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2011 2012 2013 2014 2016 2017
 Túra éve: 2023
DJ_RushBoyTúra éve: 20232023.07.26 10:16:37
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Týnišské šlápoty 120 km - 4500 m szinttel, sikeresen teljesítve 20 óra 53 perc alatt.


 Ismét egy nagy "utazásra" vállalkoztam. A menetrend mostanában a szokásos. Tatabányára levonatozás, ott Feri és Mariann vár, majd kocsival irány neki a messzeségnek. Nagy Jani tart még velünk, így négyesben indulunk neki a hosszú útnak.


 Péntek 20 órától lehet elfoglalni a szállást, mi 19 órakor már ott voltunk, így időnk van bőven. Janival lesétálunk egy általam kinézett helyre, olyan nincs hogy a helyi söröket ne kóstoljuk meg. Kedves cseh ismerőseim is itt leledzettek már, örömmel köszöntjük egymást. 20 óra után nem sokkal visszasétálunk, és a terem már nyitva. Egyre többen érkeznek, köztük rengeteg ismerősöm. Idő van még bőven, a különbusz csak 23:15-kor indul el arra a településre, ahol majd a tényleges rajt lesz. Addig viszont a szervezők sorban hoznak finomságokat. Szőlő, chipsek, kóla, mentes sörök, ingyen sörcsap. Ezt most kihagytuk, pihenni kell egy kicsit a hosszú út után. Közben pedig Olaf a főszervező átadja a tavalyi CSUT eredményekért járó kupákat az érintett sporiknak. Ez olyan mint nálunk egy bajnoki díjátadó. Jól esett látni a boldog arcokat.


 Végül elérkezett az idő, 23:15-kor buszra szálltunk, és háromnegyed óra buszozás után kereken éjfélkor megérkeztünk a rajt helyszínére, ami egy kis településen volt. Olaf elmondja a szokásos köszöntőjét, majd szombat 00:15-kor elrajtolunk. Az első kilométer aszfalton telik, a lámpát nem is kapcsolom még be. Felérvén a Feistuv kopec kilátójához, máris ellenőrzés következik. Egyszer csak egy nagy villámlás keletkezett, és elkezdett szakadni az eső. Na ez jól kezdődik.. Végül kb egy órán át áztatott minket a manna, aztán szerencsére tovább állt. A lámpát bekapcsolom, de hirtelen az ereimben meghűlt a vér. Pirosan világít, de miért? Vadi új elemek vannak benne. Nagy Janival haladok, megállunk, próbálom cserélgetni az esőben az elemeket, de ugyanúgy piros marad. WTF? A probléma az, hogy a pótelemeim is emlékeim szerint az utolsókat húzzák, és ezeket berakva igazam lett, ugyanúgy alig láttam.. Valószínű az új elemek közül az egyik hibás lehetett, és ez hazavágta a maradék kettő jót is. Nagyon pipa voltam, és csak reménykedtem hogy valahogy 4 órát húzzak ki amíg elkezd világosodni. Közben Janira rájön a hasmenés, megvárom, közben szinte mindenki megelőz minket. Kicsit próbálunk utána kocogni több-kevesebb sikerrel. Jani a lefeléket nagyon nehezen abszolválta a fájós lábujja miatt. Elérjük a lengyel határt, innentől 65 km-en át Lengyelországban fogunk mozogni. A fekete sáv a követendő jelzés (lengyeleknél van ilyen). Pár embert visszaelőzünk azért. Duszniki-Zdrój településre érkezve egy csodaszép parkon haladunk keresztül, ahol a Frédéric Chopin kastély is megtalálható volt. Jani fel is írta ezt magának, ha egyszer esetleg erre jönne kirándulni. Egy combosabb emelkedő után elérjük a Muflon turistaházat, ahol tényleg egy hatalmas fából készült muflon állt a ház előtt. Janira ismét rájön a rájöhetnék hamarosan. Nem lesz ez így jó, ismét sokat várok, a lámpám meg már szinte alig világít. A P- jelzésen egy Tolvaj-hegy meredekségű emelkedővel mászunk egyre följebb és följebb, egészen a Wolarz 852 m-es csúcsáig. Mire Jani megérkezik lassan megfagyok. Ez után egy kisebb, ámde nagyon köves lefele jön. Hamar leérek, szegény Jani nagyon óvatoskodik. Itt döntöm el hogy egyedül fogom folytatni a túrát, mert a második éjszaka már nem fogja bírni a lámpám. Apropó, második éjszaka? Nem szoktam már semmilyen időtervet készíteni régóta, de most megpróbálok egy merészet, beérni még világosban. Kb 17 km-t mentünk Janival, valamivel 4-es átlag felett, osztok-szorzok, kemény menet lesz innentől. Szerencsére hamarosan világosodik, a lámpával már tényleg alig látok, de mégis tudok lefele kocogni. Eljön a megkönnyebbülés első fázisa, eltehetem a lámpát. Erősebb tempóra váltok, és jó pár km után érem utol a gyalogos mezőny viszonylag végét. 23 km-nél jön az első frissítőpont. Olaf vár, na meg pár utolért spori. Már igazán éhes voltam, így a vajkrémes kenyerekre erősen rájárok, de van itt kóla, kofola, édességek is még bőven. 


 Jóllakva, és a legfontosabb hogy jó erőben mászom meg a Piekielna Góra 537 m-es csúcsát. Rengeteg szép sziklaképződmény mellett haladok a K- jelzésen, majd egy kis oda-visszával az Orlik kilátópont után érem utol a szép szőkeséget. Erős tempóban előzök, hiába kocognak páran még előttem, hamarosan a ködbe vésznek mögöttem. Ismét egy kis oda-vissza a Borowa B@szta :) kilátóponthoz. Megkezdődik a mesevilág, gyönyörű homokkővidéken haladok. Egyből a Jarním túra jut eszembe, hasonló szép helyeken jártunk, csak ott sokkal több ideig. A Skalne Grzyby sziklaalakzatánál megállok picit gyönyörködni, majd olyan történik ami erősen veszélybe sodorta a semmiből a teljesítésemet. Egy sziklába picit megbotolva egyszerre mindkettő cipőm teljesen felhasadt, és szinte szandálként funkcionált tovább. A szerencse az volt hogy még valami tartotta, így nem esett ki belőle elől a lábam csak hébe-hóba. Ilyenkor meg kellett állni, és visszatenni. Na ez nagyon nem jó, mindössze még csak 37 km-nél járok, és hátra van még 83 km... Nem fogok idegeskedni ez miatt, lesz ami lesz. A tempóm nem csökken továbbra sem, érem utol sorba cseh ismerőseimet, akik már azért jó tempóban haladtak. Utolérem jó ismerősömet Milant, akivel egy kis darabon át dumcsizunk egyet. 42 km-nél van a következő frissítőpont, Jana és Martin a személyzet. Hú, itt aztán van minden. Dinnye, banán, sütemények, felvágott, sajt, és még ki tudja mennyi finomság. Jól esik megpihenni, közben ledermedtek a többiek amikor meglátták a cipőmet :) Jó negyed óra pihenő után a P- jelzésen haladok. Végig futok a síkon is 5 km-en át, ahol egy vízesésnél kellett az iderakott filccel igazolni. Innen a S- jelzésen egy húzósabb emelkedő várt rám. Hamarosan a Z-tanösvény jelzésen pedig megérkezek a túra legnépszerűbb pontjára, a Schronisko Na Szczelincu turistaházhoz, ahonnan talán az egész túrán a legszebb kilátás mutatkozott. Bent ellenőrzőpont üzemelt, Milan Hota és ismerőse pecsételt, csodálkoztam is hogy most Hota Úr nem a túrán volt. Titkon levesben reménykedtem, de mintha megérezték volna, mondták hogy 4 km-re frissítőpont lesz, minden finomsággal. Üsse kavics, az nincs messze. Elhagyva a csodás panorámát, és a szép igényes turistaházat, végtelen lépcsőzés veszi kezdetét lefele. Még korán van, de rengeteg kiránduló jön fölfele, nagyon népszerű ez a hely úgy látszik. Leérvén végre a lépcsősor aljára Karlów településre érve rengeteg bazár, lángosos, söröző volt teli turistával. Még korán volt, mi lehet itt később? Megértem őket, tényleg csodás környék ez.


Közben utolérnek páran, erős tempóval futnak. Érdekes hogy ugyanarra mennek mint én, megkérdem egyikőjüket hogy milyen verseny van? Kiderült hogy ők is ezen a túrán vannak, csak a 77 km-es résztávon, ami most indult, és kb 6 km-nél járnak. Ok, így érthető a sietség még persze. Én is azért szaporázom lépteimet a kitűzött cél érdekében. 54 km-nél várt a beígért frissítőpont. Hú, itt aztán tényleg volt minden. A legfinomabbak a házi sütemények voltak, természetesen le is kellett ülnöm egy jó 10 percre. Innen 8 km-en át a K- jelzés volt a követendő. Csodás gerincen haladok, a terep technikás, a cipő még bírja valahogy. Picit játszadozok, rátapadok az engem megelőző 77 km-es futókra, kicsit huzatom magam velük. Ezt eljátszom a 69 km-nél levő frissítőpontig, ahol immár végleg visszaérünk Csehországba. A frissítőponton 120 km-es futók pihennek, én pattanok föl leghamarabb és menetelek tovább közvetlenül a határon. Szerencsére ez nem volt olyan durva mint a Jarnímon. Egész sokat belefutok amíg meg nem érkezek a Vrchmezí 1084 m-en álló kilátópontjához. A filces igazolást a kilátó tetejére tették, nem lepődök ezen meg Olaf túrákon már. 8 km múlva ismét egy kilátó következik, ami túránk egyben legmagasabb pontja. Velká Destná 1115 m. Az igazolás ismét a kilátó tetején. 4 km-es lejtmenet után Destné v Orlickyh horách településen a Hotal Alba éttermében vár Petr Maly, és Petr Rehánek, akik egy bónt nyomnak a kezembe, amit finom gulyásra válthatok be. Már nagyon vágytam a meleg kajára. Jól belakva haladok tovább, de nem várt emelkedő következik fényvisszaverő nyilakon. Konkrétan a sípályán kellett toronyiránt felmenni a tűző napon. Minden lépésemet megfontolom, a levegővételre is figyelek, mert egy nem várt pillanat, és volt gulyás nincs gulyás :) Szerencsére felérvén a gyomromban maradt a finomság. Pár száz méterrel odébb négyen futnak előttem, a tempó úgy látom hasonló, nem veszem feljebb a sebességet, felesleges. Gyakorlatilag a 4500 m szintkülönbség meg is volt 88 km-en. Már negyedjére csinálom ezt a túrát, bár az útvonal mindig más, viszont az utolsó 30 km általában ugyanaz. Most kell nagyon erősen ott lenni fejben. Nyílt részek, tűző nap, és érzésre nem halad az ember. Végül elérek a legutolsó frissítőponthoz, ami pont 100 km-nél volt. Itt is meleg leves várt, mindenféle földi jóval, sőt Feriéknek később még palacsinta is volt. Feltöltöm kirürült flakonjaimat. Egyikbe kofola, másikba víz + Plussz tabletta mg-al. Itt utolértem az előttem futó négyest, meg még pár embert. Én pattantam fel elsőnek ismét. 19 km van hátra, neccesen, de meg lehet a lámpa nélküli beérkezés. Hamarosan utolértem egy 3 fős hölgycsoportot, akik a 42 km-es távon indultak. Kicsit beszélgetek velük, majd azt veszem észre, hogy az egyik csaj jön velem. Mondtam hogy én picit belekocogok. Bár ő nem szokott futni, de tartja velem az iramot. Közben jókat beszélgetünk angolul. Jól esik a társaság, elveszi a figyelmemet picit a monotonitástól. Jó 10 km-t megyünk együtt, majd az utolsó 9 km erdőben visz. A kidőlt fás részeken előnyben vagyok, itt a lány lemarad, de becsülettel kocog utánam. A végén még egy dombot azért meg kellett hágni a kötelező igazolásért. Innen a maradék 6 km, bár erdőben vitt, de össze-vissza ment az út. A saját jelzések tökéletesek voltak, eltévedésről szó sem lehetett. Itt jegyezném meg hogy az egész túrán szuper jók voltak a megerősítő jelzések, látszik hogy rengeteg munkaórát beleöltek a szervezők, maximális köszönet érte! A telefonomban levő offline térképre egyszer sem kellett ránéznem. Ilyen még nem is volt talán. Végig sík az út, én csak futok és futok. Szegény lányt egy darabig még látom mögöttem, aztán eltűnt. A cél, amiért most küzdök elérhető közelségbe került. Végül 21:08-kor befutok a célba. Sikerült! Még pont lámpa nélkül végeztem, de akkor is belül idegesített ez az elemes mizéria, remélem nem a lámpa ment tönkre. Bent a gyorsabbak megtapsolnak, majd én is így teszek minden egyes beérkezőnél. Társasági élet veszi kezdetét, itt nincs olyan hogy valami elfogyjon. Alvás után is reggel felkelve még terülj-terülj asztalka várt, mintha egy svédasztalos étteremben lettem volna. Reggel 9-kor beérkezik Jani, majd egy órával később Feriék is. Mindenki teljesítő lett, szuper! Ismét egy élménydús hétvégét tölthettem el, szuper emberekkel, szuper helyeken!


 
 
 Túra éve: 2010
OlafplazTúra éve: 20102010.07.13 00:49:52
megnéz Olafplaz összes beszámolója

 


20. TYNISTSKE SLAPOTY OD DUBU K DUBU


         

http://dalkovepochody.cz/tsodkd.hu.htm


TYNISTSKE SLAPOTY 107 km   3000 m szint -  gyalog / futás

RAJTHELY: Nachod, vasúti pályaudvar péntek 23.7.2010 21:00 ora

CÉL: Tyniste nad Orlici, Turisztikai központ RAMPASPORT

Szintido: 27 óra  Szint talán: 3000 m  Nevezési díj: 120 CZK


Jelvény, Oklevél, IVV, Ital, Szendvics, Gyümölcs, Édesség, Csomagszállítás a célba, Sátrazás a célnál, qualifying race UTMB


Nachod - Dobrosov - Olesnice - Zielinec (POL) - Velka Destna 1115 - udoli Knezne - Rychnov - Ivanske jezero - Rybna - Litice - Potstejn - Vrbice - Kostelec - Castolovice - Tyniste