Fagyott tavak 6, avagy a rossz döntések napja
Vasárnap reggel arra riadok fel, hogy egy Miskolc felé tartó buszon ülök talpig túraöltözetben és mellettem egy turista térképet teregetõ társaság különbözõ tavak nevét emlegeti. Ébren vagyok vagy csak álmodom? Szerencsére ez a valóság. Ismét sikerült kiszakítanom egy „ünnepnapot” a dolgos hétköznapok közül.
A buszról leszállva átülök a túratársam kocsijába és igyekszünk Lillafüred felé, ahol terv szerint a csapat másik felével találkozunk. Odaérve csak az autójukat találjuk meg, ami igen messze esik a rajt helyszínétõl, de beparkolunk mellé. (Elsõ rossz döntés: a rajtnál is volt parkolási lehetõség) Némi tanakodás után (kell kamásli ? szükség lesz esõkabátra? kell-e sok folyadék?) végre elindulunk a rajt felé. Alig hagyjuk el az egyik leendõ célpontunkat a Hámori tavat, amikor szembejön velünk a csapat két oszlopos tagja. Hamarabb rajtoltak, mert még felkeresnek egy közelben található barlangot is, ezért megbeszéljük, hogy Andó kútnál találkozunk. Elbúcsúzunk átmenetileg, legalábbis ekkor még ezt hisszük.
Az Ózon Panzióban megkapjuk a térképet, rajta bejelölve a 6 db felkeresendõ célpont. 9 óra 00 perckor elindulunk vissza a Hámori tóhoz, hogy fényképen is megörökítsük önmagunkkal együtt, bizonyítandó, hogy ott jártunk. ( Második rossz döntés: túratársam által tervezett, az én szempontjaimat figyelembe véve, meredekebb, de kevesebb emelkedõvel összeállított útvonal épp az ellenkezõ irányban kezdõdne. Ez a késõbbiekben még sokszor eszembe jut. ) Klikk! Elkészül az elsõ kép a fagyott tóról, kissé még fagyos mosollyal.
Elindulunk a találkahely irányába a zöld sáv jelzésen. Az aszfaltútról letérve, felmászva a Dolka-gerincen sorban kerül le rólam a kesztyû, a hajpánt és a kendõ a nyakamból. A Borzinka barlang, Lilla barlang, Rom barlang közelében való hullámvasutazás közben megállapítom, hogy a bakancsom is meleg már. Még mindig a zöld sávot követjük, ahonnan egy zöld kör leágazáson letérve jutnánk el az Andó kútig. Még pár emelkedõ leküzdése után kellemes lejtõs szakasz következik, ahol futni kezdek.(Harmadik rossz döntés) A szikrázó napsütésben nagyon jólesik. Bár egy kissé gyanús, hogy még mindig nincs nyoma a zöld körnek. Túratársam lemaradva szintén fut , pedig nõk után sosem szabad! Ez nemsokára be is igazolódik, amikor feltûnik elõttem egy sínpár, és egy sárga sáv jelzés. Azt hiszem nem ide igyekeztünk, ez már az Ortás rét. Megállok, túratársam is utolér. Elõvesszük a térképet….. Már rég lementünk róla…Nincs más lehetõség, újratervezés. Ez kicsit nehéz, mert én ilyen téren nem vagyok beszámítható, társam pedig a másik útvonalból készült. Gyors telefon a csapat szerencsésebb felének, ne várjatok, mi találtunk egy hosszabb utat. Így a mai nap már nem is látjuk többé egymást.
Visszafordulunk a sárga sávon balra az Ortástetõi vasúti megállóig, majd innen a síneken haladva próbálom lelkileg feldolgozni balgaságom(unk)at. A Galya oldal, Sinka rét után megpillantjuk Andó kutat. Csekély 5 km-rel megfejelve az eredeti távot, már itt is vagyunk. Megnézzük társaink hûlt helyét, majd a sínekre visszatérve folytatjuk utunkat, most már végre sínen vagyunk következõ célunkat tekintve is. Egy kissé lelombozódva kerülgetem a használaton kívüli vasúti pályára borult, szintén lelombozódott ágakat, fatörzseket. 11 óra 13 perckor elérjük a Fónagysági tavat. Újabb klikk. A Sáros völgyön át pillanatok alatt odaérünk a Varbói víztározóhoz. Elkészül a harmadik, már napsütéses kép is. A célpontok fele meg is van, csak az a gond, hogy a könnyebb fele.
Innen irány Mályinka. Köves- oldal, Lippa-fõ, kék sáv, kék kereszt, piros sáv. Emelkedõn lihegés, lejtõn repülés. Mályinka elõtt nem sokkal, egy kikerülési manõver közben belekeveredünk egy kökényesbe. Összeszedek néhány maradandó karcolást. A jövõ héten ismét magyarázkodhatok. Átverekedve a bozótoson, kijutunk egy domboldalra. Az út járhatatlanul sáros. Az útnélküliséget választjuk. Puff ! Most már nemcsak szét-, de el is vagyok esve… Feltápászkodom és megyek tovább. Közben iszogatom a folyadékkészletem utolsó cseppjeit. A faluban majd feltöltöm, biztosan lesz kút.(Negyedik rossz döntés ) A település határában járunk. Szemben kutyáját sétáltató ember közeledik. A nagy, fekete eb gyorsabban és hangosabban. A hátam mögé kerülve lendül támadásba. Megállok , megmerevedek és próbálok felkészülni a vádlimra kulcsolódó fogak okozta fájdalomra. A fenevad ( a gazda kiabálásából megtudva Hector) az utolsó pillanatban meggondolja magát. Nem kis megkönnyebbülést okozva számomra. Marad a vicsorgásnál és ugatásnál. Végre odaér a gazdája és a szokásos „nem bánt” szöveggel rárakja a pórázt.
Beérve a faluba rögtön feltûnik egy tûzcsap. Ráfordulunk egy másik utcára, újabb tûzcsap…Kis idõ múlva még egy. Na végre a sarkon van egy szép, díszes vízcsap ! Közelebb érve kiderül csak díszes, de nem vizes. Tûzcsap:Vízcsap 3-0. Ebben a faluban csak tüzet oltanak, szomjat nem. Hirtelen valami bûzös halszag csapja meg az orromat. Szemem is keresni kezdi a szag forrását. Hoppá ! Itt a negyedik pontunk a Pisztrángos-tó. (A szag után ítélve, szerintem az egész állomány beledöglött. Bocs). A készített képen inkább a kerítés látszik, nem a tó. Sebaj. Mielõtt tovább indulnánk, elkobzom túratársam vízkészletének egy részét. Nem bánja, így könnyebb lett a hátizsákja. Cserébe választás elé állít: Bánkút felé a Csondró völgyön vagy az Ördög oldalon át szeretnék eljutni? Mivel a Csondró völgy emléke még élénken él bennem a múlt heti Barcika 65 túráról, inkább az Ördög oldalt választom. (Ötödik rossz döntés? Majd kiderül..) Így a kék sáv jelzésen haladunk tovább.
Útvonalunk Hajcsár-út, Csattató-kõ, Pirító-kõ, Vár völgy,Márkus-kõ, Torma völgy, Csonka orom, Ördög oldal. Egyre feljebb kerülünk, majd elérjük a hóhatárt is. Kicsit sok nekem ez a folyamatos emelkedõ, le-lemaradok. Túratársam messze elõttem a fehér szerelésében szinte beleolvad a tájba. Szerencse, hogy a fején piros sapka van, ezért a távolból is tudom követni. Elérem az Ördög oldalt. Legutóbb amikor itt jártam, szembe jöttem mostani önmagammal és futottam. Most felfele cammogok és próbálok nem elesni a teljes szélességében lefagyott úton. Társam közben oda-vissza kocog, mert erõsebb tempóhoz öltözött (vagy vetkezett?).
Bánkút felé haladva kezd egyre hûvösebb lenni. Felveszem a kesztyûmet, ötven méter után a fejpántomat, aztán a kendõt a nyakamba. Mire a sípályákhoz érünk már a kabát is rajtam van. A síelõket nem zavarjuk túlságosan, igen kevesen vannak. Bánkútról a piros sávot követjük Csipkés kúton keresztül Jávorkútra. Itt a tó egyáltalán nem látszik, nemcsak a jég, de a hó is befedte. Azért pózolunk egyet, és ráfogjuk, hogy a háttérben ott a Jávorkúti tó is.
A piros sávon indulunk utolsó célpontunkhoz. A Kühne Andor úton haladva lassan kezd sötétedni. Egy idõ után kezdünk aggódni, amikor késlekedik a piros négyszög, amin balra le kellene térnünk. Többször megnézzük a térképet, nehogy újra lemenjünk róla. Most azonban szerencsénk van. Párszáz méter után feltûnik a jelzés. Lefordulunk és rövid séta után két hóember között elõbukkan a Sebesvízi-tó. Kicsit hûtlen a nevéhez, mert vize most nem sebes, jéggé van dermedve. 17 órakor elkészül az utolsó sztárfotó is. Ezután az aszfaltúton szerpentinezünk a cél felé. (Disznós, Tuskós-barlang, Savós völgy). Kicsit szeretnénk rövidíteni az utat, ezért a piros jelzésen letérünk a völgy felé. (Hatodik rossz döntés.) Az ösvény teljesen jeges. Kettõnknek van egy lámpája (Hetedik rossz döntés). Csak én voltam pesszimista a várható szintidõt tekintve, ezért lámpát is hoztam. (Végre egy jó döntés?) Nehezen haladunk a jeges szakaszon, ezzel lehet, hogy távot spórolunk, de idõt nem. A Hámori-tó hordalék gátját nem gyõzzük kivárni, a patakon átvágva kapaszkodunk vissza az aszfaltra. A patak nincs mindenhol befagyva, erre tapasztalatból jövök rá, miután bokáig belemerülök. Kb. 30 méter után kiderül, hogy száraz lábbal is idejutottunk volna. (Nyolcadik rossz döntés). Végül 18 óra 33 perckor szerencsésen beérünk a célba.
Fotók rendben vannak, szintidõn belül vagyunk. Az útvonal lehet, hogy ideális nem, de hogy kalandos volt az biztos. Megérdemelten vesszük át az emléklapot és a kitûzõt. Ma sok rossz döntés született, de ez sem árnyékolja be az egyetlen jó döntést, hogy eljöttünk erre a túrára…..
|
