Túrabeszámolók


Mecsek 110/60/40/20 az Olimpia évében

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2012
 Túra éve: 2012
DJ_RushBoyTúra éve: 20122012.09.27 14:15:13
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója


Mecsek 110


2009 után ismét egy nagy kihívás a Mecsekben. Akkor a Mecsek 100-at teljesítettem a PI-TE egyesület szervezésében. Õk a Nyugati-Mecsekben kalauzoltak minket végig. S' lám, milyen nagy ez a hegységlánc, most a Keleti régió került elõtérbe, teljesen minimális átfedéssel a korábbitól.


Két tapasztalt teljesítménytúrázó, Csabi és Vera szervezték ezt a túrát. Reméltem hogy minden a helyén lesz, mert õk már jó pár éve benne vannak az "elitben". 114 km, és 4850 m szintkülönbség várt minket. Péntek este Mezei Klárival, Lacival, és Moiwával utaztunk le Zobákpusztára, ahol a szállásunk volt aznap estére. Ember legyen a talpán aki ezt a Vargánya Tanyát megtalálta úgy hogy elsõként jár arra. Jó pár kört leírtunk mire megleltük...


5:30-kor Dienes Áron "demokraták ébresztõ" csengõhangjára kelünk :)) Elég hideg van, kidugom az orromat, és üdvözlöm a kedves ismerõsöket. 6:30-kor rajt!! Na de elõtte még egy olimpiai kvízt kitöltünk.. Bennem van már az indulhatnék, találomra karikázgatok. A végén kiderült hogy 15-bõl 9 jó lett. Hiába, a sport akkor is bennem van :))


Rudi Istvánnal indulunk el elsõként, a többiek még szöszölnek kicsit. Hamar rátévedünk a K4 jelzésre, amin kellemesen lehet bemelegítésként óvatosan kocogni. Persze még a hûs idõ is hajt minket. Egy kápolnánál kapjuk az elsõ pecsétet, máris finom sütemények kíséretében. A sasos pulóverem itt fel is adta a túrát, ez nem az õ napja volt. Hamar visszadepóztattam a célba, és irány tovább. Megelõz minket két futó, egyik UTMB-s volt idén. Futnak felfele is, kiderült hogy 110-et mennek. Hamar elkönyveltük hogy õket már nem fogjuk látni a túrán. Vagy mégis?! Kemény meredek ágas-bogas-szúrós út visz fel szalagozáson a Zengõre, ami a Mecsek legmagasabb csúcsa. Lefele már együtt kocogunk Rudival, és a két futóval. Kellemesen halad a K3 jelzés. Hosszúheténybe érünk pár perc erejéig, majd jobbra parancsol a szalagozás, és nyaktekerõ emelkedõvel mászunk egyre feljebb, egyre nehezebb terepen a Hármas-hegy irányába. Néhol meg-megállunk, hol lehet a következõ szalag, mert út az nincs.  Rudival jó tempóban érünk fel még így is a tetõre, ahol viszont nincsenek még itt a pontõrök.. Hmm. 08:10-tõl nyit a pont, most 08:15 van. Kicsit tanácskozunk, majd csinálok Rudiról egy képet a toronynál, és indulunk tovább. Még mielõtt jobbra vitt volna az aszfaltútról a szalagozás, még pont idõben megjelentek a pontõrök a kocsival. Két sütit elmajszolunk gyorsan, majd uzsgyi tovább. 2008-ban voltam a Hegymenet 55-ön, így nem ért meglepetésként a következõ beígért meredek lejtõ. Nyakas Gabi viszont váratlanul szembejött velünk, egy balos szalagozást leshetett be, de itt van a nyomunkban. Átballagunk Püspökszentlászlón. Meghitt kis turista falu. A pontõrök kocsival megelõznek, de pár perc múlva már terülj-terülj asztalkám vár a Hettyey-forrásnál. Sütemények, és finom szörp kerül a gyomromba pillanatok alatt. Innen S- jelzésen emelkedünk felfele a Cigány-hegy irányába. Itt is már jártam anno. A pont elõtt még a réten utólérjük a személyzetet, és kénytelenek pecsétet adni. Lelkiismeretes útvonalkövetõk révén persze kimegyünk a kilátóhoz, sõt meg is csodáljuk a Zengõ - Hármas-hegy - Misina sziluettjét. Lefele szembe jön Gabi, szépen halad õ is. Átrongyolunk Kisújbányán, majd a K-en elindulunk balra. De nincs K4.. Vissza..  Az itiner írja hogy a falu végénél tovább egyenesen. De még nincs teljesen a falu vége. Jó 5 percet bizonytalankodunk, ide azért egy szalag kellett volna.. Jóval késõbb meg is leljük egy réten a régi kopott K4-et. Örömmel nyugtázzuk hogy jó helyen járunk. Lezúgunk a Réka-kunyhóhoz, ahol önpecsételõ lap van, és egy tubus multivitaminos plusz tabletta. Respekt érte! Nem írtam még hogy a pecsétek valójában most matricák voltak. A magyar olimpiai bajnokaink ábrázata került fel rovatlapunkba. Nagyon találó ötlet, örömmel látom õket így virtuálisan is. A P+ jelzésen haladunk egy kies völgyben, majd hamarosan Z+ jelzés visz minket tovább egészen Óbányáig. Útközben pár méterre tõlünk egy hatalmas szarvas ugrik át elõttünk. Csodás látvány! Lekoccanunk a faluba. OKT bélyegzõt pecsételünk, majd gyors feltankolás után indulunk. A két futó még a közkútnál mosdik. Na, csak lepipáljuk õket? :)


A következõ pont egy erdészháznál volt, ahol vizet és almát vételeztünk. Egy ember állítólag már járt elõttünk. Érdekes, eddig még senki nem volt. A Farkas-árok egyik legszebb része volt a túrának. Források jobbról-balról, gyönyörû, izgalmas rész. Hosszan haladunk rajta, de a végefele valahol jobbra a susnyásba letért a K+, hogy hol, azt még jópár ember nem tudta rajtunk kívül. A tetõre kiérve, pont Átol Csabiba botlunk, aki megy szalagozni. Meg is kaptuk a magunkét hogy nem a helyes úton jöttünk, mi pedig kontráztunk hogy semmi szalag nem volt a kétes helyen, pedig figyeltünk végig. Becsatlakoznak a rövid távosok. A Pásztor-forráshoz lekocogunk, itt pedig Vera apukája, és anyukája lát el pontõri szolgálatot. 5*-os pont, nutellás kenyér is van!! A Kofolát nem szeretem, de most valahogy olyan jól esett hogy folyamatosan ezt ittam a pontokon. Hiába, túrán nem öltönyös urak vannak, akik kedvükre válogathatnak :) De jól esett ez a Kofola na... Kiderült hogy az egy ember aki elõttünk van Nyakas Gabi. Hogy hol elõzött meg minket az egy örök talány marad. Talán még Kisújbánya után mikor kicsit mellémentünk.. Persze nem verseny, így szépen a saját tempónkba haladunk tovább még mindig Rudival. A P- jelzés kellemesen futható az aszfalton. Utólérjük a rövidebb távon induló Egres Bélát, akivel jól esik néhány szót váltani. Jó rég láttam, és személyesen sokkal kedvesebb mint anno a topikon ;) Lelkileg feltankolva haladok, majd egy éles bal kanyart veszünk, és egy rozzant hídon átkelve haladunk tovább a Máré-vár felé. Itt egy paralimpiai bajnokunk, Sors Tamás úszó teljesített pontõri feladatot. Óriási megtiszteltetés kezet fogni egy bajnokkal. Nem ismertem õt, de gratulációval nyugtáztam a beszélgetésünket. Köszönöm Nektek szervezõk hogy ilyen meglepetést varázsoltatok ide!


Még fel sem ocsúdtunk, máris egy eltévedés következett.. Az itiner itt elég pontatlanul fogalmazott. "Máré-vártól jelzetlen aszfalt következik, majd a sárga +-en becsatlakozik a mûútba". A jelzetlen aszfalt stimmelt, meg is leltük balra a S+-et, gondoltuk ha megmásszuk ezt a hegyet, majd szépen kilyukadunk a mûútra. Hát a nagy fenét. Felérünk a tetõre, majd a Z- jelzés elágazásánál konstatálom hogy nem kicsit elkúrtuk.. Na futás vissza az aszfaltig. Kiderült hogy tovább kellett volna menni az aszfalton, csak jelzés nem volt egy darab sem lefele. No mindegy, negyed óra idõvesztés. Toljuk is utána keményen az emelkedõt. Közben feltûnik a két futó elõttünk. Kocognak fölfele, de mi gyalog is 6 km/h fölött vagyunk, így még a Dobogó ellenõrzõpont elõtt utólérjük õket. A következõ betétkör ismét a Hegymenet 55 mintájára van építve, így tudom hogy mi vár rám nagyjából. Rudival tempózunk, elhagyjuk immár véglegesen a két futót, akik mint kiderült 63 km-nél ki is szálltak.


A betétkör végén a Szamár-hegyre kell felmászni. Na ez a Hármas-hegy kis testvére. Toronyiránt fölfele szalagozáson. Feszülnek az izmok, izzadok mint a ló, de hurrá ez is meg van! Piszok jó tempóval haladunk, újra Dobogó, itt érjük utól a még elsõ körös Bálintot, és Mátét, de még az õ átlaguk is nagyon jó. Az itiner megint pontatlan kissé. "Szalagozáson kiérve ismét megyünk a S+ Z3 jelzésen". Még jó hogy nem visszafele indultunk el.. Ugyanis a S+ jelzés csak jóval lejjebb jön be, és nem is ebbe az irányba megy tovább, hanem arra amerre majd nekünk kell hamarosan. De még most a S- SÁVON érünk bele a S+-ba, majd azon jobbra fordulunk és megnyugodnak a kedélyek. Kellemes erdei szakaszon, balról a Somos hegyet mellõzve érjük el a már ismerõs P- jelzést, ami a Máré-várhoz vitt. Ismerõsöket érünk utól, õk még az elsõ kört nyomják, remélem ügyesen beértek õk is! Ismét Sors Tamás olimpikonunk ad pecsétet, majd egy finom kókuszrudat elmajszolok, ami már az elsõ körben is járt persze. Innen a már megismert :) S+ jelzésen mászunk föl oda, ahova most már tényleg kell. Valahogy most már nehezebben ment mint elsõre. Még egy matricás pont befigyel, majd csakhamar beérünk ismét Zobákpusztára, ahol 63 km-t, és 2950 m szintkülönbséget leküzdve rákészülhetünk a második körre. 16:15-kor értünk vissza, ami 9 óra 45-ös teljesítés eddig. Nyakas Gabi is itt van, jó negyed órával volt elõttünk, és ennyivel is indul a második körre elõttünk. Mi még falatozunk egy kicsit a finom sajtos tésztából ami itt járt nekünk. Csabiék nem számítottak ilyen hamar ránk, gyorsan kocsiba is pattannak a következõ etap pontõrjei :)


 


Izgalomból eddig sem volt hiány, de most jön csak a java. A finom sajtos tésztát belakmározva Gabi után negyed órával útnak indulunk még mindig persze Rudival. Megbeszéltük hogy kicsit már visszaveszünk a tempóból, kell még bõven a tartalék. A következõ 6 km-en S+ jelzést követünk. A "Gesztenyés" szélén tovább megyünk kissé a K+-en, a S+ itt hibásan volt jelölve, nem volt élesen jobbra nyilazva a bozótba. Itt nem olyan prímák a jelzések, és ritkásabbak mint eddig. Végülis szépen letalálunk Jánosipusztára. 50 perc alatt tettük meg az utat, nesze lassú tempó.. A pontõr még alig 1 órája Zobákpusztán volt, kénytelen volt miattunk kijönni pontõrködni. Szerintem jobban járt volna ha vissza is viszik még jó 2 órára, mert valószínûleg senki nincs mögöttünk jó darabig :) A távolban panelrengetegek sejlenek fel. Az már biza Komló. A Z+-en egy mesés horgásztó mellett haladunk el, majd egy erdõs területen átvágva érkezünk meg a nagy bányászvárosba, Komlóra. Az itiner felhívja a figyelmünket a fokozott figyelemre, a szalagozás szuperül vezet minket a kritikus részeken át. Nézem a térképemet, hamarosan a vasútállomás után P+ jelzésre váltunk jó sokáig. Na, legalább csak egy jelzést kell követni. Elég silánynak tûnt ez a jel, reméltem csak a városban ilyen rossz a felfestés. Térképemet böngészve azért kitaláltunk a városból, majd a focipálya után a nap már lemenõben volt. Olvasva az itinert a Gyöngy-kút (nem tyúk)-hoz kitérõt írtak, ez pedig elég valószínû hogy egy feltételes pontot eredményezhet. Nem akart eljönni a PO elágazása, kissé izgultunk is Rudival, reméljük nem hagytuk ki. Egy papírlap megerõsít minket végül a jobbosról, és ott is vagyunk. Vera pontõrködik itt, az ellátás szuper! Finom csoki van, és kalciumos, illetve energiabogyós plussz tabletta, amit a forrásvízzel lehet higítani. Meg is kóstoltam amit lehet, vállalva a nem várt "kellemetlenségeket" út közben. Szerencsére erre nem került sor :) Mire jól laktunk, lassan besötétedett, de még úgy gondoltuk leérünk lámpa nélkül a Mánfai ellenõrzõpontra.


Rosszul gondoltuk... Láttam a térképen hogy pusztasági rész következik, így figyeltem folyamatosan az itinert is. "Kikötjük, majd visszakötjük a villanypásztort". Okés, eddig rendben.


"Szalagozás segíti a tájékozódást". "Hamarosan házak közé érünk". Ennyivel letudva a talán leggázosabb szakasz. De legalább lett volna szalag. Elvileg egy balos kanyart nem vettünk észre a szántóföldön Rudival. Jelzés nem volt, szalag nem volt. Láttuk a térképen hogy lesz egy balos hurok, találtunk is hamarosan egy utat, de meggyõztük magunkat hogy ez még nem az, és haladtunk tovább egyenesen. A szántóföld végetért, kukoricás következett, jobbra meg a villanypásztor, így nem is tudtunk kimenni a földesútra. Rudi bekapcsolta a GPS-t (egész túrán nem használtuk, sosem szoktuk belföldön, de sajnos ilyen kalandokra jól jöhet), de nem volt még vétel, így visszagyalogoltunk ahhoz az ominózus balos elágazáshoz. A lámpát elõvettük, bár annyit ért hogy az orrunk elé lássunk, mert jelzés nem volt persze. Elindultunk a jónak vélt úton. Megint áthaladunk egy villanypásztoron, egyszer csak fura röfögés jobb oldalt. Jesszus, vagy 20 vaddisznó, mi meg itt vagyunk a senki földjén, még mi magunk sem tudjuk hol.. Még jó hogy volt kerítés köztünk, de sok helyen szakadt volt, így nem éppen éreztem magam biztonságban. Ráadásul mérges is voltam hogy hogyan lehetett így elcseszni ezt a szakaszt szalag nélkül.. Valami Z+-re rákeveredtünk, szerencsére a GPS már jól ment, és végül tökön-babon át levágtáztunk a Mánfai aszfaltútra a falu határába. Elindultunk az aszfalton balra. A falu közepénél kapcsolunk hogy mégis a másik irányba kellett volna menni. Visszasietünk, és kis idõ múlva csodák-csodájára elérjük a Mánfai templomot, + 3 km és legalább 45 perc kevergés után. Gabi már egy órája elment. Nekem kellett egy zoknicsere, mert már totálisan lyukas volt a másik. Kicsit felváltotta a bánatot az öröm, mert volt itt csokoládé, és szintén Kofola. Rudi bekapcsolva hagyta a GPS-t, mert nem szerettünk volna még egyszer ilyen "kalandba" részesek lenni. Viszont innen teljesen más volt a P+ jelzés. Szuperül követhetõvé vált, így a kütyü hamar a zsebben landolt. Rengeteg forrás mellettünk, most köszönjük nem vagyunk szomjasak. A Kereszthunyhó pont következik, egy méretes kutya áll a pontõr mellett. Itt is van minden finomság. A következõ pontok elég gyakran jönnek, nem is baj. A Tripammer fa után megint elkélt volna egy szalag jobbra befele a kis ösvényre, mert azzal a lendülettel tovább haladtunk a S-kerékpárúton egy darabig...


Árpád-tetõn egy ma már nagyon ismerõs pontõr úr, és egy szuper parfümmel befújt szép hölgyemény tanyázott. Máris visszajött az életkedvem ;) Csak úgy toltam kétpofára a paradicsomokat, ami itt várt minket. Kis oda-vissza szakasz után már térnénk le a folytatáshoz, egyszer csak egy hang kiabál utánam, "Te vagy az, Dani?" Én lennék, te ki vagy? Barta Laci jelent meg, sejtettük hogy hamarosan utól fog érni minket. Jó darabig nem volt K- jelzés, de az út egyértelmû volt, majd élesen jobbra be a Z-n. A Sugói-rét elõtt ért minket be Laci, innen már triumvirátus lettünk :) A ponton ismét 3 féle plussz tabletta, és két fajta házisütemény. Ilyen ellátás mellett nagyon nehéz volt továbbindulni, de muszáj volt a padról feltápászkodni. Jutalmunk jó meredek emelkedõ lett, majd a Koszonya-tetõ elõtt ismét borzalmas rész következett... A trafóállomás után még szépen megleltük jobbra a Z-t, utána egy mély árokban kellett haladni, még csoda hogy meglett az út.. Aztán elvileg valahol letért a Z-, de ebbõl az ég világon semmit sem láttunk, maradtunk a köves úton. Mire feleszméltünk, már rég lent kóválygott a jelzés valahol jobbra. Térkép alapján egy kisebb körforgalomnál jobbra haladva becsatlakoztunk újra immár ismét a K- jelzésbe. A Hotel Kövestetõ fele vettük az irányt. Itt már tûrhetõek végre a jelzések. Vera apukája pontõrködött itt. A csomagtartóban megannyi finomság ismét. Az ellátás perfekt!! Mondta hogy volt valahol útközben valami piros villogó, elvileg feltételes pont volt.  Sajnos nem leltük meg, lehet a Z-K- elágazásnál lehetett? Persze ha már van valahol feltételes pont, akkor oda is kéne találni, és ahhoz jópár szalag tökéletes segítséget nyújthatott volna.


Sebaj, nincs lelkiismeretfurdalásunk, mindegyikünk útvonalkövetõ hírében áll remélhetõleg. Inkább tovább haladunk, a következõ állomásunk, újra a Hármas-hegy. Ezt a hegyet akár honnan másszuk meg, tömény szenvedés a vége. Most sincs másként, a szalagokat keresni kell, de végülis a gerincen kell haladni, és persze természetesen toronyiránt fölfele. Mily meglepõ, újra a csúcson vagyunk, és a pontõr saját süteményével kínál. Még szép hogy elfogadom. Hirtelen azt sem tudom merre kell menni tovább, meg hogy honnan jöttünk reggel. Rövidzárlat. Pedig ugyanarra kell most is menni mint amerre napközben folytattuk :) A brutál meredek lefele most valahogy legalább háromszor olyan hosszúnak tûnt mint reggel.


Itthon elolvasva az itinert, most a fehér háromszög jelzésen kellett volna lemenni. Kettõs hibának könyvelem el, mi nem olvastuk az itinert, azaz az elsõ sorát igen, amiben az állt, hogy "A Hármas-hegyrõl leereszkedünk azon az úton ahol reggel is leereszkedtünk".  Éjszaka nem nagyon szeretek regényt olvasni, rápillantok a térképre, és ugyanazt a bejelölést látom mint az elsõ körön, hogy a sárga háromszögön kellett menni. De itthon derült csak fény a turpisságra, még jó hogy elolvastam :) Lényeg a lényeg, hogy a talpamnak nagyon nem tett jót ez a lefele, most már nem olyan elegáns a mozgásom mint volt valamikor. Ugyanazon az úton kell még egyszer felmenni a Zengõre, mint amin reggel jöttünk. A végére csak kijut a szivatásból még egy adag :) Hosszan emelkedünk, eleinte lazábban, majd a végén egyre keményebben, végül ismét meghódítjuk a Mecsek csúcsát. Szegény Emil pontõrt felébresztjük, bátor vállalkozás hogy itt éjszakázik, ráadásul jól lehûlt az idõ is. A S- jelzésen haladunk lefele borzasztó meredeken. A Dombay-Tó túráról ismerõs ez a rész, persze ott nappal jártam. Éles balkanyar, majd a K-négyzeten lejutunk ismét Püspükszentlászlóba, ahol még kb. 15 km-nél jártunk. Itt a Bazsarózsa kulcsosháznál van a pont. A forrásnál jobbra egy háznál tárva-nyitva a kapu, a villanyórában lesz a matrica. Van is villanyóra, körbaszimatoljuk négy felõl, de biz' itt semmi sincs.. Felmegyünk az erkélyre, egy gazdátlan fejlámpa árválkodik. Vajon ez az a ház? Pontõrt nem írtak ide, becsöngetni meg nem akarunk, mert a végén ránk rántják a szamurájkardot :) No mindegy, elkönyveljük magunkban hogy itt nincs semmi, és haladunk tovább. Mint kiderült, az úttól jobbra állt egy ház, két gerendával lezárva. Bent állt egy kocsi, a koromsötétben, persze semmi felirat nem volt. Egy szimpla nyaralónak tûnt. Na ez volt a Bazsarózsa Kulcsosház. Ennyi erõvel a falu közepén lakó Józsi bácsihoz is becsöngethettem volna hogy nem az ön háza a kulcsosház? Sebaj, innen már közel a cél nagyon! Nem szoktam versenyezni az idõvel, de most láttam hogy beérhetünk még egy kerek szám elõtt talán. Erõs tempóra kapcsoltam, néhol bele is kocogtam, de persze Rudi és Laci jött utánam, nekik ez természetes átlag :) Ugyanaz az út vitt be Zobákpusztára mint amin még szombat reggel elindultunk. Végül siker koronázta meg a törekvést, 19 óra 57 perc után abszolváltuk a távot, és örömmel nyitjuk ki az ajtót! Ha nincs a legalább 1 órás kavarás, ez még jobb lehetett volna, de nem vagyok telhetetlen, így is nagyon jól sikerült. Gabi háromnegyed órával elõbb ért be mint mi. Egyedül végigmenni ezen a távon hatalmas teljesítmény. Szép volt!


Megkönnyebbülvén, meleg ételre fáj a fogam, mivel most nincs kész a gyomrom, az ellátás útközben pazar volt. Kb. 4 tányér meleg ételt falok fel, persze bõven van idõ rá. Csabinak elmondom az építõ jellegû kritikákat, majd jókedélyû beszélgetés veszi kezdetét órák hosszán keresztül. Nagyon széthúzódott a mezõny, utánunk Bálint, és Máté érkezik 2 és fél órával, majd utána megint nagyon hosszú átmenetek jönnek. Sokan feladták, vagy átneveztek rövidebbre. Ez tényleg egy igazi kihívás volt minden szempontból. A végén még Vera apukája adott vagy 4 kókuszrudat, és tényleg a célban annyit lehetett enni hogy ihaj.


Köszönöm szépen a túrát, én személy szerint nagyon jól éreztem magamat! Voltak apróbb hibák, de egy ilyen hosszú távnál sok minden elõfordulhat.


Útvonalválasztás: 5* Útvonalkijelölés: 3* És a végére: Ellátás: 5* (Nagyon szuper ellátás volt végig a túrán. Nagyon sok túrán voltam idén, de ez a túra a szolgáltatásokat ítélve a 2. helyen van jelenleg a Mátra 115 után. És ez nagyon nagy szó!!)