Túrabeszámolók


Decathlon Mátra Túra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
GEONEOTúra éve: 20142015.01.02 09:15:16
megnéz GEONEO összes beszámolója

 


eredeti:http://www.gn-geoneo.blogspot.hu/2014/04/matrai-decathlon-turanap-2014.html


 


Mátrai Decathlon Túranap 2014



 




Szent Anna 12


 



Hol is kezdjem, már egy hete csak erre az idõpontra vártam - ismét egy jó kis teljesítménytúra. Megfelelõ táv a családnak, nincs is messze és még pecsétet is kaphatok...

A munkahét elég gyorsan elszaladt, az utolsó napon gyors élelem bevásárlás a "hatalmas" túrára, hamarosan reggel és irány Mátrafüred.

Decathlon túrán még nem voltam, vagy nem emlékszem rá, biztosan nagyon jól szervezett lesz - gondoltam. Indulás elõtt még ment a gondolkodás reggel, hogy egyedül menjek vagy induljunk neki mindannyian, mert hát a hétvége elég rövid lenne mit csinálni. Végül is úgy döntöttünk, hogy ha már nagyon vártuk és terveztük is akkor hajrá, ezt teljesíteni kell.




Rajt/Cél helyszín:

Mátra Erdészeti, Mezõgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképzõ Iskola és Kollégium Mátrafüred

Útvonal: Mátrafüred – Szent Anna kápolna – Pálosvörösmart – Csepegõ-forrás – Mátrafüred

 


Rajt

1. EP Szent Anna kápolna 

2. EP Pálosvörösmart

3. EP Csepegõ-forrás

Cél

 

Végre egy olyan kirándulás vagyis teljesítménytúra ami közelünkben van és nem is kell korán indulni, jó sokáig lehet nevezni, egy 1 pont a túrának.

A parkolás a kései érkezõknek persze nehéz volt, mint nekünk is. Kicsit messzebb a rajttól, de sikerült találnunk egy helyet. Besétáltunk a "suliba" majd minden értelemszerûen kitáblázva, szinte azonnal tudtunk is nevezni.

Az elõnevezést kihasználva, hatalmas összeget fizettünk be, mindössze 900 Ft-ot, vagyis 300 Ft fejenként. Hát ez fantasztikus jöhetett is a 2. pont a túrának. Nem drága és még cserébe egy nagyon kidolgozott itinert is kaptunk.  


 


A térkép fotó minõségben, minden egyértelmû, turista jelölések még magyarázattal is. Minden fontos, sõt ami még nem is az is rajta volt. Jöhetett az újabb, vagyis a maximális 3.pont a mai túrának és a szervezõknek.

Kicsi a világ, cactus-al újra összefutottunk. Legközelebb valaki fizet!

Szóval irány a rajtvonal, irány a túra.




  



Start (10:05) - Az iskolán átsétálva, máris csodás tanösvényre értünk és azon haladtunk tovább olyan 4-500 métert szalag jelzéssel könnyítve az utunkat. Ekkor már látszódott, hogy igen jó idõnek nézünk elébe, mert kisütött rendesen a napocska.

Kb. 3 km-t haladva a sárga jelzésen elég gyorsan meg is érkeztünk az elsõ állomáshoz:

 

 1. EP Szent Anna kápolna

 

 

 



Gyors pecsételés (10:45) majd irány tovább. Innen egyenlõre csak lefelé kell menni, de ez azt is jelentette, hogy amennyit le, annyit fel is....

Voltan érdekes dolgok menet közben, közben már eszünkbe is jutott, hogy erre már jártunk. Vagyis egy darabon, kezdett ismerõs lenni a hely.

 

 (a buli miatt)


 

 

Kicsit megküzdöttünk a lefelé vezetõ úton, de azért csak beértünk a településre Pálosvörösmartra. Itt egy ideig, jó 1-1,4 km-t aszfalton mentünk, nagy melegben. Már nagyon vártuk a következõ állomást. Elég a településbõl, jöjjön az erdõ.




Hopp, a templom után jobbra és már láttuk is a következõ EP-t:

 

2. EP Pálosvörösmart

 



 Sorban álltunk a pecsétért (12:01), majd egy kis nasi a tömegben, majd indultunk is tovább - irány felfelé! Végre elhagyhattuk az aszfalt-ot mehetünk az erdõbe. A következõ EP, ami már a cél elõtti utolsó pont a Csepegõ-forrás lesz. Készültünk a pontos leírás alapján a 153 méter szint emelkedésre, de ezen a 2595 méteren szakaszon nem is volt annyira megerõltetõ. Egy kis part, majd a piros négyzeten lassan sétálva haladtunk a forrás felé.

A térképet figyelve rájöttünk, hogy a visszafelé úton az általunk már ismert helyre fogunk érkezni, itt már geoládáztunk valamikor. Viszonylag gyorsan oda is értünk a forráshoz, hiszen ezen a könnyû szakaszon el is beszélgettük az idõt.

 

 

 

 


3. EP Csepegõ-forrás


 

Gyors pecsételés (12:43) a ponton, pár fotó és irány Mátrafüredre a Piros (fehér) Zöld sávon lefelé. Ekkor már éreztük, hogy sajnos nem sokára itt a vége a túrának - nagyon kellemes táv és gyönyörû útvonal mondható ennek a túrának. Nagyon jó választás volt ez a mai napra.




 Nagyon kedvelem ezt a szakaszt itt Füreden, nem megerõltetõ, rövid és pompás helyre visz a lejtõ. A Bene patak, onnan már csak 1 km és jöhet az utolsó pecsét a célban.


Ekkor már jó sokat lettünk az utakon, mindenki a célegyenesben. Füreden a jobb oldal foglalt, teli van emberekkel. Mi a vasúti megálló oldalát választottuk, árnyék és pár fotó erejéig. Dalolva lehet már a célba érni, letudtuk a távot, megfelelõ idõben. Mintha csak most indultunk volna.


Cél




Be slattyogtunk az iskolába, ismét sorban állás a pecsétünkért és a dokumentálásért (13:29). Idõ rögzítve, majd a másik pultnál megkapjuk a gratulációt és az oklevelet, a mai nap kitûzõjével.

Nem mondom, hogy gyorsak voltunk, de egy családi sétának igen jól teljesítettünk. Közben arra gondoltam, hogy futva biztosan feleztem volna az idõt.



 


A célban ismét a frissítõ és a zsíros kenyér ami várt bennünket. A szervezés elsõ osztályú volt, minden klappolt, nagyszerûen sikerült - köszönet a szervezésért!

 


 





Még jó, hogy nem felejtettem el, hogy a Mátra teljesítménytúrázója igazoló füzetbe is tetessek egy pecsétet, ne hogy már kimaradjon! Ezzel már két pecsétem van a füzetben, igaz apró távokkal, de várhatóan jó sok túrára eljutok és a kitûzött kilométerek is meg lesznek októberig.




A célnál még pár fotó, majd indultunk utunkra. A Decathlonáltal szervezett túrákra biztosan járni fogunk, jövõre ismét eljövünk, de akkor már a nagyobb távra.



 
 
Norbert AlexanderTúra éve: 20142014.04.10 13:47:12
megnéz Norbert Alexander összes beszámolója

MÁTRA DECATHLON 25 – ERÕPRÓBA


POTYAUTASOK


„ragyog a szívem mint a nap, sohasem voltam boldogabb”…míg fatima ezt énekelte a rádióban, nem is gondoltam, hogy kicsi kocsimat potyautasok szállták meg, pedig akkor biztos nem lettem volna boldogabb. Igazából akkor leltem rá a hivatlan vendégekre, amikor Gyöngyösön a tankolás után felnyitottam a hátsó csomagtartót …10-15 darázs fészkelte be magát 3 kisebb fészekbe. Eléggé megvoltak dermedve, hogy eddig és még ezután sem szálltak szerte széjjel. Különleges kéréssel fordultam a benzinkutashoz, aki egy felmosórongy nyéllel sietett segítségemre. 10 perc alatt véget vetettünk az akciónak, csak egy élõlény pottyant be a hátsó csomagtartóba,de úgy voltam vele, hogy ha már eddig együtt utaztam egy tucattal, egy már nem árthat.


Szép idõ volt, sütött a nap a szél kellemesen fujdogált. Mikor odaértem Mátrafüredre és viszonylag elég gyorsan találtam parkolóhelyet, konstaláltam hogy utasom feléledt és kiszeretne menni a friss levegõre. Kisegítettem hátha elkísér s védelmez utamon.


NÉGYESHATÁR-TEMPÓSAN


8óra 5 perckor elrajtoltam, elõnevezésem segítségével zökkenõmentesen ment. Az ítiner maga egy kemény színes kartonból készül B3as lap amin egyik fele térkép formájában az útvonalat, másik oldala pedig a szint emelkedést, pecsétet, és az útvonaljelzéseket mutatta. Szöveges leírást nem volt benne található, de mivel nagyjából ismertem az útvonalat így nem is hiányzott, bár azért az ismeretlennek lehet hogy egy két leágazást gondott okozott,de hát nem lehet minden könnyû.


A vasút mellett rövíditettem le a fölös odavisszamenetet az úttesten, s közben éreztem hogy közel messze vagyok még a bemelegedéstõl, két lábamat vascölöpnek éreztem. A bemelegedést a Csepegõ forrásig tartó rövidebb szintemelkedés hozta meg a P-,Z- közös jelzésen. Pecsét után az út ketté vált, P- folytattam utamat.


Itt már aztán megtörtént véglegesen a bemelegítés kisebb nagyobb emelkedõk révén. Az útvonal ismerõs volt, gyerekkoromból, anno faterral többször megjártuk ezt az utat. Most igazából azért indultam ezen a teljesítménytúrán, hogy leteszteljem magam mennyit bírok a jövõ heti Muzslára felkészülvén. Így hát elég tempósra vettem a figurát, folyamatos elõzésbe voltam, bár azért engemet is bõszen elõztek. Eleinte ritkuló fákkal tarkított hegyoldalon haladtunk felfelé, majd cserjés bozótosban folytatódott az út. Míg nem elértünk egy földutat, és aki okosabb volt, ott folytatta útját, hisz ez pontosan belevitt a KisKõi EP-be. Pechemre én butább voltam és amire átgondoltam e rövidítést már kaptattam felfelé a P- emelkedõn , amely igazi hatalmas fákkal tarkított erdõvé vált. Még néhány lépés és fent voltam a Négyeshatárnál, ahonnét köves sziklás leágazás vezetett vissza a Kis-kõi EP-HEZ.


A Kis Kõ magában nem is volt olyan kicsi, sõt nem is csak egy kõ volt. Kettõ Hatalmas szikladarab állt ki hegyoldalból, gyönyörû kilátást biztosítva a környezõbeli hegyvonalakra. Elégedetten néztem a másfél óra alatt megtett utamat, s ezúttal már a földúton indultam vissza a Négyeshatár kunyhójához.


KÉKESTETÕ – az ország tetején


És akkor uff…eddigi tempómból nem veszítve tovább kapaszkodtam felfelé a P- jelzésen. Ez volt az elsõ igazi nehéz emelkedõ, el is kezdtem bõszen venni a levegõt, s fokosom is állandó szereplõvé vált.  Mikor már láttam hogy hovatovább nem igen emelkedik az út egyensúlyba hoztam légzésem, s kocogtam egy kicsit. A hatalmas fák Disznó forrás leágazásnál hamarosan fenyõfákba mentek át, s nõvérszálló után kis idõ múlva csatlakozott ez útvonal rövidebb távja a Z-. Kis kapaszkodás után, betonúton meneteltem a szanatórium mellett, majd még néhány leágazó emelkedõ és ott voltam a Piros-Fehér-Zöld kõnél.


2óra 20 perce alatt értem fel, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje a pihenésnek. A pecsét után leültem egy fenyõfa tövébe, s befaltam a Horalky-t. Szörnyen nézhettem ki, mert az EP elllenõrök, készségésen megkínáltak papírzsebkendõvel, pedig ekkor még nem éreztem, hogy mennyi energiát elégettem. Kis mentatea ivás után, megkezdõdött a száguldás.


HATÖKÖR URA – Need For Speed


Lefelé Mátraházáig a K- jelzés vezetett, lefelé a Déli felvonó sípályán. Emlékeztem Gyerekkorom ban milyen jókat futottunk lefelé. Most sem cselekedtem máshogy. Bár nem volt veszélyes, mert rajtam kívül senki sem láttam aki rohant volna, de úgy éreztem hazai pályán vagyok. A kis pihenõkben mindig megpihentem a következõ lejtõkön pedig futottam ahogy tudtam. Szó se róla az elõzgetés folytatódott.


Mátraházán megnyugodott a talaj alattam s könnyen rátaláltam az eddig még általam sohasem járt Znégyzet jelzésre, amely a parkoló felsõ részébõl indult. Ekkor már mind a combomat mind a térdemet sõt még a lábujjaimban feszülõ körmeimet is éreztem. A lejtõ annyiban folytatódott, hogy nem széles sípályán száguldottunk le, hanem keskeny sziklás erdõben vitt a lendület. Fokosomat újra kivettem hátam mögül s azzal löktem el magam olykor. Mikor már azt hittem hogy vége, megláttam egy girbe gurba a legmeredekebb  köves útvonalat ami levezetett a Nagy Hidas Völgybe…nem volt egyszerû, mert itt már nem használhattam a lendületet, hacsak nem a lenti patakban nem akarom összeszedni a fogaimat a kövek közül.


Végül is lejutás után , a völgyben Cserjés bokros ösvény vezetett a Következõ EP-hez Hatökör Urához.


Ami nem tudom miért nem hét vagy nyolc ökör ura, de azt sem miért hat és még ökröket sem láttam. sõt én éreztem magamnak annak, amiért ilyen gyorsan majd három óra alatt ideértem. Pecsét után levettem melegítõ felsõmet, s letérve a Z+ jelzésre tovább lépdestem.


LAJOSHÁZA- holtpont felé


Van az úgy, hogy csak mész elõre mész elõre és nem jutsz sehova. Ezen az útvonalon is ilyen érzésem volt. Különösebb szintemelkedés nélkül, egyre csak lassultam, s nemcsak az miatt hogy felkészüljek az utolsó emelkedõre, hanem mert az eddigi tempó rengeteg energiát felemésztett belõlem. Pedig a táj változatos volt: eleinte dombos majd bokros végül pedig a Nagy Patakon tarkították az erdõben sorozatos átkelések. De most elõször esett meg a túra folyamán hogy egyedül voltam, se elõttem se mögöttem senki. Nagyon hiányzott a kiskutyám, s míg egymagamba voltam rájöttem hogy én vagyok a világ egyik legboldogabb embere, hogy az asszonykám hozzám akar jönni és még utódot is szeretne. A Zháromszög leagázásnál járhattam amikor ebbõl merítettem erõt, ami egy rövidítés késõbbi utamhoz, de nem használhattam hiszen akkor kimaradt volna egy EP. Ehelyett a régi vasútvonalán meneteltem, bár ekkor még nem tudtam hogy minek vannak vizszintes gerendák a túristaúton.  Végtelennek tûnõ eszmefuttatásom után végre Lajosházára értem.


Mindig is kiváncsi voltam, hogy nézhet ki, hisz még sohasem voltam itt, gyerekkoromból sokan mondták az osztálytársak, hogy itt a patakban rákok vannak. Sokszor mostam meg cipõmet idáig a Patakban, de egy rák se vágta széjjel. Lajosháza maga két ház volt, mindakettõ panzió féleség. Egy szép rét, pár paddal. A kis vasútból levontam a következtetést, hogy ide azzal is el kell jönni, mert látni lehetett, hogy itt maga hegyek közötti völgyben vezetnek a sínek, nem pedig úgy Mint  Mátrafüredig, amelyet sosem értettem miért hegyi kis vasút.


Talán ez volt a legkönnyebb szakasz az egész túrán mégis ez tartott szinte a legtovább ideig, kereken délre értem be. Ekkor már tudtam hogy rosszul osztottam be energiámat. Pecsét után leheveredtem egy hatalmas fenyõfa alá, s fogyó mentateámat leváltottam egy málnaszörpös üdítõre és egy szép nagy almára. Míg elidõztem s erõt nyertem lassacskán megtelt a hely élettel. Folyamatosan érkeztek be turista társak, de írtó nehezen ment a felkelés.


SÁSTÓ- a holtpont


Miután felkecmeregtem, visszamentem a patakhoz való elágazáshoz és elkezdtem felfelé az emelkedést az Snégyzeten. Eleinte úgy éreztem pikk pakk fent leszek, de ez az érzés pikk pakk elmúlt mihelyst észleltem, hogy a vízszintes helyett a szint csak még jobban emelkedik. Köves kemény emelkedõn kaptattunk felfelé, s egykezes fokosamat már felváltva voltam kénytelen használni. De mivel a tüdõm is gyengült kénytelen voltam többször akár percekre is megállni, s közben akiket eddig leelõztem a nagyja be is ért. A cél már csak az volt, hogy végre tudjam le ezt az emelkedõt, s utána már mászva is eljutok a célig. Miközben küzdöttem eljutott a tudatomig hogy ez jövõhéten még keményebb még meredekebb s még hosszabb lesz. Talán ezzel a gondolattal küzdöttem fel magam végül a Farkas kúti elágazásig, ahol gyorsan akartam után tölteni menteámat, de lassabra sikeredett ugyanis ekkor következett a hátfájás idõszaka.  A S+ különösebb emelkedõ nélkül vezetett el Sástóig, mégis úgy botorkáltam mint egy vénember, s közben megint csak elõztek le jópáran.  A térképre nézve jutott a tudatomig hogy mekkorát kerültünk Mátraházától. Hiába, ez nem Mátrahegy 12.


Sástó az ország legmagasabban fekvõ legnagyobb tava, amely mióta elkezdtem túrázási hobbimat azóta folynak az átalakítások a parton. Immár két éve.


A bácsika a pecsét után mosollyal közölte, hogy ez a szakasz menni fog, ne adjam fel, ami nagyon jól esett( tényleg naggyon szörnyen nézhettem ki) S a rét utáni átkeléssel folytattam a kempingek mellett a levezetõ szakaszt, a Sháromszögnél.


KOZMÁRY KILÁTÓ CéL- a kötelezõ


Eleinte az út mellett vitt a jelzés, majd folyamatosan távolodott tõle a rétecskékekkel tarkított hegyoldalon. Az egyiken megpihentem, s a messzi távolban elégedetten tekintettem a már homályba veszõ Kékesi kilátóra. Egy-két órája még ott voltam.


Végül lejtõs emelkedõs erdõs ösvény után megérkeztem a Kozmáry Kilátóhoz ahol valóságos túristaszállás várt. Szó szerint tele volt emberrel nem csak a kilátó de maga a környék is. Most sok idõt nem töltöttem el, hisz voltam itt múlt héten asszonyal s a sziklás domboldalon még Geoládát is találtam, ugyanakkor észre vettem hogy akik leelõztek itt nem messze a céltól pihennek. Gyors bicegésre váltottam le a lépcsõn, majd át az úton, bele Z+ jelzésbe, átvágva az erdõn, megint az úton s végül megérkeztem vissza az erdész iskolához.


Az ítinerhez képest még kisebb oklevelet kaptam, de nekem nagyon tetszett olyan jó kis mutatós volt, s nem csak ilyen fekete fehér. Maga a nevezési díj elképesztõ olcsó volt, a frissítõkkel és ezzel a jó térképes útmutatóval együtt. A kitûzõ és a pecsét is szép egyszerû volt, pont olyan amilyennek lennie kell. Külön szót érdemel,hogy a célban mentõs várta a beérkezõket, ha bárkinek gondja támadt volna. Bár a 9 óra szintidõ jelezte, hogy ez családbarát túra, az én 5 óra 53 percem pedig az jelezte, hogy a jövõheti Muzslára még félórát tudok beosztani…csapatommal.


Miközben hullafáradtan felváltva ettem zsíroskenyérbõl és lekváros kenyérbõl elgondolkodtam, hogy ezt a félórát hova kéne tenni jövõhéten. Túl sok energiát emésztettem fel az elején, ami az utolsó 10 kmre nagyon kiütött.


Mikor beszálltam kicsikocsimba, elmosolyodtam, amikor láttam, hogy az egyik potyautasom megvárt engem. Útjára engedtem, hogy õ is bevegye a Kékest.


 
 
Jozsef63Túra éve: 20142014.04.09 12:39:04
megnéz Jozsef63 összes beszámolója

Ötvenes vagyok. Nem a rendszeresen bejárt túratávjaimat illetõen. Eddig a leghosszabb táv amit legyalogoltam, 25 km volt. Most beneveztünk családostul a 2. Mátrai Decathlon túra 50-es távjára……pontõrnek. Önkéntesként egy etetõponton igyekeztünk helytállni. Feleségem készítette mézeskalácsnak és a fokhagymás ecettel bolondított hagymás zsíros kenyérnek köszönhetõen ez egész jól sikerült is. Részesei voltunk egy-két vicces dolognak, amit itt megosztok veletek:


Még a startpontban történt. Feleségem indulás elõtt elszaladt folyó ügyeit rendezni. Az elõtérben várakozva szóba elegyedett a kilépõ, igen menõ sportos cuccba öltözött, igen fiatal leányzóval és megkérdezte, hogy hányas távon indul ?

- Ötvenesen – húzta ki magát az ifjú hölgy.

- Ó, akkor találkozunk – válaszolta nejem.

A lányka végigmérte, bizonyára elhelyezte anyukája generációjában, majd kissé fitymálva megjegyezte:

- De mi futunk ám!

- Nem baj, akkor is találkozunk – hangzott a mosolygós válasz. Mire zavart döbbenet ült ki a lány arcára.

- Pontõr leszek az ötvenesen – próbálta feloldani a rejtélyt feleségem, kevés sikerrel. Teljes értetlenséggel váltak el. (nota bene: nem találkoztunk a lánykával az ellenõrzõ pontnál.)


Kínálgattuk az ecetes hagymát a zsíros kenyérhez. Egyik résztvevõ a „Kérsz hagymát a zsíros kenyérhez ?” kérdésre ezt válaszolta:

- Hagymát ? … Hmmm, hagymát. Jó, jöhet, úgyse leszek ma hölgytársaságban. Megyek haza a feleségemhez.

Zavart csend állt be. Miután leesett neki, hogy mit mondott „helyesbített”: „Á, az asszonynak meg ki kell bírnia”.


„Voltatok a mozgópontnál ?” kérdezte az újonnan beérkezõket egy, már a pontban pihenõ, eszegetõ túrázó. „Milyen mozgópontnál ? Az a mozgópont nem is mozgott, csak álldogált egy helyben oszt pecsételt” – hangzott a válasz.


„Gyertek már!” – kiabált vissza a lemaradt csapattársaknak egy tag a pontból. „Itt van a terülj asztalkám, meg már rég megy a film. Már újra is töltött a Hét mesterlövész”.


Le a kalappal a túra „ötvenesek” elõtt, akik a Galyavári négykézláb után még így bírták a harmincadik kilométerben. Mi is jól éreztük magunkat. A célban pedig jól esett a Horalky szponzori tevékenységének gyümölcse. Jövõre veletek ugyanitt !?

 

 
 
retepaskabTúra éve: 20142014.04.05 20:40:29
megnéz retepaskab összes beszámolója

Gratulálok az 50-es útvonal kitalálójának, változatos volt az útvonalvezetés, közhelyes szakaszok (1-2 kivétellel) elkerülve, célirányosság látszata tökéletesen mellõzve, szép kilátóhelyek, erõs szintbeli kihívások = kaland. Mondjuk az nem hittem volna, hogy a lejtõkbe hamarabb fáradok bele mint az emelkedõkbe, nem csak olyan átadjuk magunkat a gravitációnak azt pihenünk lejtõcskék voltak. Most már értem, ami a túra elõtt azért nagyképûségnek tûnt, hogy miért alpesi táj van a honlapon.


Kicsit potyára menve a 7-es rajtba érést Pestrõl nem vállaltam, de 8-kor is simán elindítottak. A honlapról kicsit nehezen, de kiderült, hogy az elsõ 15 km-en 25-ös késõbbinduló pontok is vannak, bõven van idõ behozni.


Fejlesztési lehetõségek:



  • ismertségfaktor miatt Kékes sípálya helyett esetleg a S-+ a sísánc felé

  • Galyatetõ ellenõrzõpont jobb kitáblázása/itinerbe beírása, mert adódik kikerülési/levágási lehetõség a kilátó felé

  • indítás hivatalosan is 8-ig, a Galyatetõig 5:40 szintidõt vállalóknak.

 
 
 Túra éve: 2013
intrateTúra éve: 20132013.03.18 20:56:54
megnéz intrate összes beszámolója

Tekintettel a rendkívüli hóhelyzetre még péntek este is kétséges volt, hogy neki merjek-e indulni a Mátrának. Aztán egy gyors szombat kora reggeli tájékozódás után irány az M3-as és persze gond nélkül megérkeztünk a Téli Mátrákról már jól ismert mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolába. A szokásos tömegnek most nyoma sincs, 8 körül már gondolom sokan elindultak. Szépen kényelmesen nevezünk, 8,20-kor rajtolunk. 


Rövid Mátrafüredi nézelõdés után zöldön irány felfelé. Elsõ meglepetés, hogy van hó és jég és sár és víz. Felváltva és egyszerre. És bizony a hó néha 40 cm. A Csepegõ-forrás után át a pirosra és emelkedünk tovább. A következõ ellenörzõ pont a Kis-kõ, ahol a kilátás gyönyörû. Tovább a piroson, még mindig emelkedünk, fel egészen a Kékesig. Sajnos innentõl egyedül, túratársam itt feladta. Nagyjából ez volt a túra csúcspontja, a 11 km alatt 700 métert emelkedtünk. Azaz inentõl Lajosházáig meredeken lefelé. Lajosháza a Nagy-patakkal minden évszakban gyönyörû. Most is. Még egy utolsó kemény erõpróba, sárgán föl a gerincre, 230 m felfelé. Hó, sár és jég újra. Utolsó ellenörzõ pont, Kozmáry kilátó. Nem túl acélos idõvel, de befutok a célba. Aranyos kitûzõ, tea és zsíroskenyér.


Gratulálok a szervezõknek, az itiner szinte tökéletes, az útvonal szép és változatos, az 1100 méteres szint kellõ komolyságot adott a túrának.