Túrabeszámolók
|
|
Körbe-körbe a Regéci várvölgyben
Sokáig szemezgettem az Ormánság túrákkal. Az 50-es távot szerettem volna teljesíteni, de nem nagyon tudtam a megfelelõ létszámot összeverbúválni, ezért az autópályák miatt jobban megközelíthetõ regéci túrán indultunk el. Elõzõ nap eldölt, hogy a barátnõm is lejön, már csak az esõ függvénye volt, hogy teljesíti-e az elsõ túráját, sajnos esett...
Így gyors nevezés után ketten, Gallérkával keltünk útra. Az elsõ kilométer még lakott területen, Fonyon volt, de utána már egy völgyben, a Cinke-pusztán majd erdõben követtük a zöld jelzéseket egészen Rezsõ bácsi-kútjáig, ahol elértük az elsõ ellenõrzõ pontunkat. Ezután egy rövidebb sárga szakasz után isméz a zöldön voltunk. Négy balmazújvárosi sráccal elõzgettük oda-vissza egymást, néha beszédbe elegyedtünk velük, de egyfolytában magáztak, ezért mondanom kellett nekik, hogy max. 10-12 évvel lehetek idõsebbek náluk, ezért nyugodtan tegezzenek. Az volt a csúcspont, amikor Gergely-hegy felé tartva megkérdezték, hogy "fáradtnak tetszik lenni?":) A nyereg elérése után ismét pecséttel jutalmaztak. Indulhattunk tovább a Fehér-kúti vadászházhoz. Ezt már a piroson értük el, amin a késõbbiekben is folytattuk az utunkat. Egy ideig aszfalton haladtunk, majd a Lapu-patakkal párhuzamosan erdei útra tértünk. Még a Nagy-Szár-kõ elõtt, a következõ pont elõtt észrevettem, hogy nincs meg a telefonom. Ezért visszafordultunk. Óriási szerencsémre nem kellett sokáig visszafelé mennünk, még nagyobb szerencsémre a velünk szembejövõ békéscsabai család hozta magával az elvesztett "ereklyémet". Ezuton is szeretném nekik megköszönni a segítségüket! Beszélgetésünk alatt kiderült, hogy múlt héten is ugyanazon a túrán vettünk részt, Csabdin.
Nagy-Szár-kõi ellenõrzõ pont elhagyása után az erdõt elhagyva gyönyörû látvány tárult a szemünk elé, a sok-sok hegy egyikének a tetején magasodott a regéci vár. Nem gyõztem kattogtatni a fényképezõmet. Annyira belelendültünk Gallérkával, hogy szem elõl tévesztettük a pirosat, és a házak mögé, egy mezõgazdasági útra tévedtünk. Ezért visszafelé vettük az utunkat. Hamar visszataláltunk, rövid séta után beértünk Regécre, és belecsatlakozott utunkba a kék jelzés is, amin a kásõbbiekben haladtunk majdnem a célig.
Regécen a pecsételés után engedélyeztünk magunknak egy kisebb pihenõt, a helyi közértben csokoládéval ajéndékoztuk magunkat. Amíg ültünk, majszolva csokoládénkat egy nyugdíjas csoport egyik tagja kérdezte az ugyancsak a bolt elõtt ülõ kissé elhajlott helyi lakost, hogy mennyi idõ alatt lehet felérni a várba. Azt válaszolta nekik, hogy 20 perc. Gallérkával arra gondoltunk ekkor, hogy talán elég lesz nekünk 12-15 perc is, ha a 60 év feletti néniknek 20 perc kell. Mi kb. félóra alatt értünk fel, a nénik láthatárón sem voltak...
Az esõház elérésénel óriási meglepetésemre a barátnõm osztogatta a pecséteket. Az egyik fõszervezõ, Csaba bevonta õt is a rendezésbe. Így alkalmam nyilt lefotózni õt is Csaba egyik könyvével, aminek a címe a Helyes asszonytartás:)
Mogyoróskára hamar beértünk, itt ismét pecsét volt a jutalmunk. A további utunkon megismertük Ézsaut, akivel rengeteget beszélgettünk, közben sok-sok képet csináltam. Sajnos közvetlenül a cél elõtt egy picit eltévedünk. Nem tértünk le Ravasz-lyuk felé, hanem majdnem Arkáig begyalogoltunk. Mint késõbb kiderült nem voltunk ezzel egyedül. Ateszking a kedvesével egyetemben ugyancsak a helytelen útirányt választotta, ezért már öten mentünk a haladási iránnyal ellentétesen, míg vissza nem értünk a zöld jelzéssel feltûntetett kõhöz, amit követve beérkeztünk a célba. Itt sört kaptunk, azaz én a visszautazásra való tekintettel egy pohár ásványvízet. Majd irány Korlát község polgármesteri hivatala, ahol süteményt, oklevelet, egy gyönyörû kitûzõt és gratulációt kaptunk. Fonyban még egy nagyon finom babgulyásra is megvendégeltek minket.
Nagyon jó rendezésû, szép helyeken végighaladó túrán vehettünk részt. Mindenkinek tudom ajánlani, érdemes eljönni Fonyra a jövõ évben!
Remélem nem ugyanaz rendezik majd, mint az ormánsági túrákat, mert jövõre, ha minden jól megy már eltántoríthatatlan leszek:)
Képek itt: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/zsolt75 |
| | | | |
| Csabdi | Túra éve: 2007 | 2007.08.05 12:47:49 |
|
Csabdi 30!
Még sose voltam ezen a túrán, pedig már évekkel ezelõtt kinéztem a honlapról. Remélem nem utoljára tudtam teljesíteni...
Még pénteken eldõlt, hogy nem tudnak jönni a gyerekek, ezért csak hárman vágtunk neki a Budaörs-Csabdi autóútnak, sb2005-tel és gallérkával. Háromnegyed 8-ra értünk le Csabdira. 8-kor már el tudtunk rajtolni.
Hamar kiértünk a településrõl, utána Alsó-Bitang-völgyön haladtunk keresztül, majd Tükrös-pusztán megkaptuk az elsõ pecsétünket. Somlyó felé elõbb kisebb, majd egy kissé nagyobb emelkedõt küzdõttünk le. A kulcsos házban friss vízet, és persze pecsétet is kaptunk. Kisétáltunk a kilátóhoz, hogy készítsünk 1-2 fotót. Mesés látvány terült a szemünk elé. A kék jelzésen haladtunk lefelé a tavak felé. Miután elhagytuk Nagyegyházát, csokival és ismét friss vízzel fogadtak minket a 3. ellenõrzõponton.
Egy szép erdei út után már Óbarokban voltunk. A kocsmai ellenõrzõpontot én sem tartom a leghelyesebbnek. Sajnos a hölgy elég unottan osztogatta az aláírásokat.
Hamar ki is jöttünk a kocsmából, hogy most már Csabdira, a túra végállomását vegyük célba. Egy csúnyább föld úton, majd egy nagyon szép fenyves után elértük a Románkori teplomromot, majd a Sörszalont.
5 óra 15 perc alatt teljesítettük a távot. Nagyon finom zsíros kenyeret, hagymával kaptunk a célban, és persze oklevelet és kitûzõt.
Köszönöm szépen a szervezést. Szinte majdnem ellenõrzõponton a legkedvesebben fogadtak minket.
Nagyon remélem, hogy jövõre elindulhatunk ismét a túrán!
Képek itt: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/zsolt75
|
| | | | |
|
|
Szondi 25
Talán úgy kezdõdött, hogy itt megláttam az egyik hozzászólást, ahol betették a túra kitûzõjének beszkennelt fotóját. Akkor gondoltam, hogy de kár, hogy aznap dolgozom... Olvasgattam a túrákat a honlapon, amikor véletlenül észrevettem, hogy itt fél 2-ig el lehet indulni. Innen már csak a tettek mezejére kellett lépnem. Gallérkának megemlítettem, mit szólna hozzá, ha a munka után (13 óra) elindulnánk Drégelypalánkra. Örömmel elfogadta az invitálást, már csak a szervezõket kellett felhívni, hogy saját idõ terhére elindulhasunk. Egy telefonváltás után ez is megtörtént. Köszönet érte! Az csak hab a tortán, hogy fönöknõm negyed 1-kor elengedett, így õrült száguldás után Törökbálintról 1 óra 20 perc alatt leértünk a rajthoz. Gyors átöltõzés, nevezés után 13.55-kor elstartoltunk.
Kihívásnak tekintettük, hogy 3-ra, a Drégelyvárnál legyünk, mert akkor minden lehetséges aláírást teljesíteni tudunk. Sikerült. 12.54-re megkaptam az aláírásom. Amint mentem fel a Drégelyvárhoz, eszembe jutott egy kis szójáték: Ágasvár, Bõre-vár, Drégelyvár. Az eddigi három legnagyobb kihívás az idei túráimon.
Innen már könnyebb szakaszok jöttek. Bernecebarátiba tartó betonúton folytattuk az útunkat Solymár-forrásig. Közben beszélgettünk Gallérkával, és rájöttünk, hogy micsoda szerencsés emberek vagyunk, hogy túrázhatunk.
Solymár-forrásnál nagyon kedvesen fogadtak. Kaptunk vízet, müzlit, cukorkát. Ihattunk, a sapkánkat bevízesíthettük. Közben befutott két 50 km-es sporttársunk. Látszott rajtuk a fáradtság. Minden elismerésem az övék, és akkor még nem említettem meg a 100-asokat.
Innen egy kisebb emelkedõn haladtunk felfelé. Majd egy tisztáson átvágva rátértünk a K jelzésre, aztán K+-ra. Itt újabb 4 túrázóba akadtunk. Kiderült, hogy a szomszédvárból jöttek. Kellemesen elbeszélgettünk. Rövidesen megérkeztünk a Csitári kápolnához, ahol hideg forrásvízzel frissítettük fel magunkat.
Jöttek a békés lámák, és a vad kutyák. Fotózás közben egy nagy méretû kutya valószínû a vaku hatására rám támadt. Gallérka határozott hangja mentett meg. Köszönöm!
Gyönyörû tájakon folytattuk az utunkat. Majd hamarosan beértünk a célba, ahol kedves emberek és friss lecsó várt minket. Meg persze a korábban kinézett kitûzõ:)
Köszönöm a szervezõknek ezt a kitûnõen megrendezett túrát!
Majdnem lélegzet visszafojtva olvastam a százasok beszámolóit. Fantasztikus teljesítés után, drámai fogalmazások születtek. Szinte velük együtt éreztem a fáradtságot, álmosságot. Óriási gratulációm NEKIK, meg minden résztvevõnek.
|
| | | | |
|
