Túrabeszámolók


túra éve: 2010
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20102010.09.12 19:51:13

 Idén is indultam a Beacon. Egész héten reménykedtem, hogy kicsit javul az idõ. Pénteken már csak abban reménykedtem, hogy kicsit fog esni az esõ. Szombaton már nem nagyon reménykedtem.


Magyarkúton már szeretettel vártak a szervezõk. Reggel korán, 7.40-kor sikerült indulni. Nagyon hálás vagyok az idõpontért. Mindig jól esik minél többet menni a világosban. Indulás után hamar kiderült hogy mi vár ránk. Dagonya és vízátfolyások mindenütt.


Nográd után egy máskor csordogáló vízfolyás a térdig ért. Utána indult a mászás Foltán-keresztig. Közben Csabi és Robi megelõztek. Foltán-keresztnél nem tudtam, hogy merrõl kerüljem a rétet, mindenütt óriási sár volt.


Felbaktattam Csóványos tetejére. Meglepett, hogy nem voltak pontõrök. Az elsõ pecsét NHH-n volt. Itt feltankoltam és frissítettem.


Lefelé Kisinóc felé hiányoztak a bringások. Köves volt, vizes volt. De szerencsére nem volt esés. Egész gyorsan lehetett haladni. Kisinóc után elõjött a mai idõjárás elõnye. Máskor meg lehet sülni az aszfalton és Törökmezõ elõtt, most meg gyorsan fogytak a kilométerek. Törökmezõ után maradtam az aszfalton, gyorsabbnak találtam mint a susnyásban.


Juliánius-barát kilátóban idén is vártak dinnyével. Isteni finom volt, külön köszönet érte. Ez volt az idei legfinomabb dinnye, amit ettem.


Itt már használhatatlanra ázott a pecsételõ papírom, úgyhogy csak x-eltek a jegyzõkönyvben. 


Volt még 25 percem a 2-ig. Spuri lefelé. Síkos volt az út, óvatosan futottam. 2.02-re értem le, pont mint tavaly. Tavaly viszont sok volt az autó és nem indult el a komp. Most meg 2 méterre volt a parttól. A szervezõknek és versenytársaimnak és a komposunk jóindulatának hála visszafordultak értem. :-) Óriási szerencsém volt. Nagyon köszönöm mindenkinek.


Hárman értek ide elõttem, õk pihentebben gyorsan újra lehagytak az emelkedõn. Fellegvártól a kéken mentem tovább a Pap-rét felé. Az emelkedõk megdolgoztattak, de jó volt a terep, jól lehetett haladni. Többiek a völgyben mentek a piros jelzés mentén. A gerincen Csanya várt sátrában. Megkínált életmentõ élelemmel.


Kisrigó vendéglõben vártak az isteni levessel. Most nem mertem tovább maradni, úgyhogy a levét beletöltötték nekem a palackba. Menet közben majd megiszom.


A kék jelzés egy hídon átvezetett egy hömpölygõ patakon, ez folyik Sikáros felõl. Nem sok jót sejtetett. Áttértem az aszfaltútra, ott gyorsan lehetett haladni. Megtaláltam az ideiglenes kék jelzést Dobira. Ez a kaptató nagyon kivett belõlem minden energiát. Benyomtam egy csokit, hogy a hegytetõig kibírjam. Számítottam a tavalyi zsíroskenyérre.


Közben újramegeredt az esõ, megint teljesen eláztam. A csúcson nagyon hideg volt. Fáztam. Itt gondoltam elõször arra, hogy nem biztos, hogy végigcsinálom a versenyt.


Dobogókõre úgy látszik, hogy korán értem. 6.35 volt. A pecsételõ helyet még nem nyitották ki hivatalosan, de beírtak engem is. A büfében vettem így teát és zsíroskenyeret, kellett a kalória. Irány lefelé.


Nagyon boldog voltam, hogy világosban indultam el (6.45). Sokat futottam tovább Lajosforrás felé. Így is 2 órámba tellett, hogy átérjek oda. Ez a sárga út most sem a kedvencem, de most már még jobban ismerem.


Amikor besötétedett, lámpát kapcsoltam, de az orromig sem láttam, mert köd visszaverte a fényt. Végül a homlokom helyett a kezemben tartottam a fejlámpát, így valamicskét láttam. Ez a kilátástalanság nagyon megijesztett, ebben a ködben nem sok jót sejtetett a további rész.


Lajosforrásnál finom teát és isteni sütit kaptam a pontõröktõl. A piskóta különösen ízlett, de a muffinok is nagyon jók voltak. Köszönet érte.


Innen Csikóváraljáig tavaly társaságba mentem, most ez biztos segített volna. Háromszor veszítettem el a piros és zöld kereszteket, majd megtaláltam a zöld négyzetet. Utólag térképrõl nézve 500 méterre lehetettem az ellenõrzõ ponttól. Én pedig elbóklásztam rossz irányban a sötétben. Megzavartak a lefelé menõ utak, azokat követtem és Pomázon kötöttem ki.


Nem volt még semmi komolyabb bajom, volt néhány vízhólyag, meg karcolás. Viszont számolgattam, hogy még legalább 4 órát kellene bandukolnom és addigra azért nagyon ki lennék. Így végül oda autóval értem jöttek.


Nem teljesítettem a távot, de egyáltalán nem bánom. Nagyon örülök, hogy eddig eljutottam, jövõre visszavágok. Ez egy olyan táv, ami próbára teszi az embert. Minden tiszteletem a teljesítõknek.


Kedves szervezõk, nagyon köszönöm a kellemetlen idõ ellenére hosszú órákat töltöttetek a pontokon és vártatok minket. És még egyszer köszönöm a kompot is.


14 óra 20 perc. Kb 93 km.

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár