Túrabeszámolók


túra éve: 2013
Becsület útjaTúra éve: 20132013.01.13 12:42:38

A "Becsület útja" túrával a Budapestet körülvevõ szovjet ostrom áttörésekor életüket vesztett elõdeink elõtt fejeztük ki tiszteletünket és hálánkat. Õk életüket adták a Honért és nekünk utódaiknak, hogy ma egy szebb világban élhessünk.  Tisztelet a hõsöknek!


Ilyen gondolatokkal ébredve, csomagoltam batyumat az útra. Hajnal 4-kor indultunk három barátommal. Pilisszentkereszten a busz kissé megtréfált bennünket, ugyanis, ott derült ki, hogy Dobogó-kõrõl indul, így persze 4-5 perccel sikerült lekésnünk, hát irány Esztergom. Már az elsõ métereken tudtuk, megérte felkelni, ragyogó idõ s csodás napfelkeltét kaptunk. A szervezés jó. Külön örülök,hogy sehol nem osztottak semmit, így csökkentve a szemetelést. Szimpatikus kezdeményezés!

Sasfészekre felfelé tartó szuszogtatón jött egy csúf holtpont. Pilis-nyereghez érve pedig már szûkén voltunk az idõnek, hisz 15:18-kor indult indult a busz, mit van mit tenni siessünk. Persze, hogy rossz jelzésen loholtunk tovább, majd egy óra eltelt mire észhez kaptunk, na ne, már biztos jöttünk 3 km-t. Rövid tájolás… egy biztos az irány rossz. Zoli és Gábor visszafordultak, mi meg Csabával mentünk tovább immár térkép nélkül, ugyanis Pilisszántóhoz már közelebb voltunk, onnan pedig egy köpésre van Szentkereszt. Így Piis-tetõre kapaszkodtunk fel, hogy betájoljuk magunk, onnan már látszott a Nagy-Kevély! Uccu neki, az õzcsapásokon találtunk egy szép gerincet, remek kilátás mellett haladtunk a szántói kápolnáig, majd a csillagösvényen leereszkedtünk... Idõben beértünk a felsõ kocsmába s igaz egy-két plusz km-t beletéve a 30-as távba, de kitûzõ és oklevél átvétele után elcsíptük a buszt. Dobogókõn még volt egy kis idõnk gyönyörködni a gyûlõ hófelhõkben s inni egy forró teát. Esztergomba, az állomáson, gyors átöltözés és irány vissza Szentkeresztre a csapat másik felét felvenni. 3 óra autózás haza, vacsi és egy jó forró fürdõ... számunkra ez volt maga a luxus, elesett elõdeinknek, jó ha jutott téli kabát a nyári zubbony helyett, s este jó ha nem várta õket újabb támadás, nemhogy forró fürdõ...


 "A magyar lelket kell keresni, mert a magyar lélek él! Az az alap, hogy Isten erõsebb, mint a sátán. A világosság erõsebb mint a sötétség. A FÉNY MINDIG GYÕZ! Krisztus Urunk legyõzte a halált. Annál rosszabb helyzetben, melyben Krisztus Urunk volt, amikor sírba tették, nem lehet lenni… És harmadnapra föltámadott. A föltámadásba vetett töretlen és vidám hit kell, hogy jellemezzen bennünket, mert ezzel nem tud az ellenoldal mit kezdeni. Éppen azért irigyek ránk, mert ez a hit õbennük nincs meg."


Sporttársi üdvözlettel: Kurucz Zoltán (Turul Koppány Íjásza H.E - Kiskunfélegyháza)

 
 
túra éve: 2011
SárgaTúra éve: 20112011.05.03 11:47:15

Csináltam egy rövid videót, annak aki nem szeret olvasni: MEGNÉZEM


A sárga70-es túrát jó kis felkészülésnek tartom a k100-ra, így Attilával nekivágtunk. Esztergomban a vasútállomáson neveztünk 23:00-kor, majd 10perc múlva indultunk is. Esõ, sötét és elõttünk számos hegy tornyosult. Az elsõ pontig (Vörös-kereszt) semmi extra, jól eláztunk, de remek a hangulat. A sporttársak fejlámpáinak kígyózó sora, mint megannyi szentjánosbogár villogott az éj sötétjében. Ilyen díszkivilágítás közt gyorsan elértük a második pontot is (Cserepes-árok). Majd az esõ mégjobban rákezdett, így a terep egyre csúszósabb, dagonyázósabbá vált. Ennek következtében el is estem, kicsit beütöttem a lábam de semmi fájdalom, gondoltam nincs baj. (hétfõn a kórházban derült ki, hogy jobban megüthettem a lábam, mivel a csonthártya szépen bevérzett a bal lábszáramon, boka fölött, így már tudom miért fájt a hátralévõ 60...) No lényeg, hogy beértünk Klastrompusztára, Attila achillesét ismét elnyomta a cipõ, Görgey50-et végigszenvedte, most jobbnak látta ha nem teszi tönkre. Így lefutott Pilisvörösvárig és busszal haza. Így Rudival mentünk tovább (a célig), még korábban ismerkedtünk össze, jobb útitársat nem is kívánhat az ember! (Köszönet) Mit volt mit tenni, a csomagot elvitték Budaörsre, így végig kellett menni. :) Pilisvörösvár elõtt kicsivel (Vörös-hegy nyergérõl lefele jövet) elkezdtek énekelni a madarak - elég korán, de ez azt jelentette, hogy pirkadni fog. Öröm a köbön. :-)


Ismét visszatért a hitem, s nem foglalkoztam a térdeimmel sem. Újabb pecsét, finom zsíros kenyér, egy kis PowerAid és induás Zsíros hegyre! Felfelé összefutottunk három vaddisznóval, akik kb 20méteren egy 80fokos emelkedõn vágtattak fel s fél perc alatt eltûntek! Minden tiszteletem az övék. A 400m-es futóedzéseknek köszönhetõen a hegymeneteket én is remekül bírtam, s ez végig erõt adott.


A Mufflon itatónál kb féltáv, pecsét majd lassan átértünk a Budai-hegységbe. (király, pilis letudva) Rózsika forrásnál tankoltam egy kis csokit és isot. Megjegyzés Solymár után a Mária-útnak egy igen szép szakaszán haladtunk, oda vissza kell mennem, egy nyugodtabb környezetben!


Következett a Kötõk padja és Újlaki hegy, mindkettõt érdemes volt megmászni, csodás a kilátás! Lassacskán beértünk Hûvösvölgyre, ahol, evés-ivás, lábrendezés és zoknicsere után konstatáltuk, hogy már csak 18km van hátra. Itt már sejtettem, hogy nem a bokaszalagjaim vagy a sípcsont melletti vádli szarakodik, mert fizikálisan meg se kottyant, de ráfogtam, hogy biztos az elsõ 15km saras csúszkálós rész miatt van... Megmásztuk Nagy-hárs hegyet, ahol már félrebeszéltem, valószínûleg a fájdalomtól, már nem tudom, de nem Kõris hegyen voltunk, mint a videón kommentálom. A kilátóba nem másztam fel most sem, úgyis borús idõ volt, Csacsi rét felé ismét leszakadt az ég. Rettentõ boldog voltam, egy kicsit megszáradtam és újra bõrig ázhattam, csuda felemelõ érzés! :-D


Következett a Sorrento szikla, szép-szép de a függõágyas ellenõrzõpont, hát az volt a csúcs. :) Wellnes luxus, remek kilátással. Itt kaptuk meg a 15.pecsétet. Indulás elõtt egy fénykép Rudiról, mivel õ is elesett. - nehogy kimaradjon a jóból. :) Innem már nagy szint nem volt, csak a töltelék dombocskák 6 kilométeren. A célban oklevél és kiûzõ, nomeg pezsgõ és kaviár, mindenkinek ami jár... :D


Szeretném kiemelni a rendezõk nagyszerû munkáját, ilyen szépen szervezett, végig kiszalagozott túrát még nem láttam. A fényvisszaverõk és nyilak az éjszakai részen, egyszerûen zseniális! Nevezés 800ft, azonban ennek dupláját visszakaptuk, szinte mindenütt volt üdítõ, egy éves szaloncukor Klastrompuszán :) világbajnok zsíroskenyerek! Szuper volt minden, köszönöm, hogy itt lehettem. Gratulálok a csapatnak! Ja és 14 óra alatt értünk be a terepviszonyok és a lámam végett...

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20112011.02.14 10:15:05

Sziasztok!

Eddigi túráim közül ez volt a legnagyobb élmény. (50 km-es) Itt köszönném meg a Szigethalmi TE-nek a remek szervezést. Az útvonal vantasztikus volt, az idõ remek 4-5 fok, ragyogó napsütés, helyenként erõs szél, néhol nehezebb terep (dagonya, jégbordák) de nézzük lépésrõl lépésre...

Két barátommal kocsiba ültünk és nekiindultunk. Kimondott egyszerû volt odatalálni a nevezéshez M5, M0, és Szentendrétõl a 11-es fõúton Visegrádig. Gyors nevezés után 7:30-kor indultunk is. (Megjegyzés a Cartographia kupa nyitótúrája volt! Kissé neheztelek a térképesekre, hisz az igazolólapokat nem tudták idõben eljuttatni a nevezésre, mire beértünk, akkor meg már elmentek és nem hagytak igazolófüzetet!)

Kicsit máshogy osztom fel a túrát, mint a pecsételõhelyek (nagyobb blokkok)

Elsõ szakasz: Visegrád - Pilisszentlászló - Dömörkapu (16km). Kellemes idõben vágtunk bele szinte végig völgyben mentünk, így az erõs szélbõl nem sokat éreztünk, a csobogó patakok és a sziklás vidék kellõen meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz. Dömörkapunál van egy kisebb vízesés, amirõl már több remek fotót láttam így az egyik ok ez volt, hogy eljöjjek erre a túrára, hogy élõben is lássam. A Bükkös-patak völgye csodálatos, ajánlom hétvégi kirándulóknak is. (Romantikus táj, könnyû terep).

Második szakasz: Dömörkapu - Lajosforrás (2km) Itt jött az illúziórombolás, igaz rövid, de végig emelkedõ. Ugye valamikor össze kell szedni a szintet. :) Elég keveset, mondhatni nem is ittam eddig, így kissé megzuhantam, így Lajosforrásnál vagy fél liter teát behörpintettem. Némi pihenõ után nekiindultunk Dobogókõnek. Közben Hegy-tetõnél pecsételtünk, de az nem nagy látványosság, ráadásul onnam 1-1,5 km mûúton süvítõ szélben a Kis Rigó vendéglõig, brr...

Harmadik szakasz: Lajosforrás - Dobogókõ (9km) végig a S jelzésen itt már vidáman, igaz a sportcipõ nem szerette a nagy sarat. Helyenként ahol fagyott volt a terep, ott gyorsabb volt a haladás. A csúcs elõtt 5 km-el jól megmerültem egy tisztességes pocsojában, de szerencsére Attis lebeszélt a zoknicserérõl, hogy úgyis nemsokára itt a csúcs. Így mivel fázott a lábam jobban ipakodtunk. Fent evés, ivás, pecsételés, zoknicsere, lábrendezés ahogy kell...

Negyedik szakasz: Dobogókõ - Hegy-tetõ (11km) itt jórészt csak lefelé, legalábbis 6 km. Egy laza kocogással megengedtük, Attisnak úgyis fájt a bokája, így kevésbé érezte. :) Ja a kéknél mindenki figyeljen, mert a tábla ki van döntve és elõször a régi kéken indultunk, de csakhamar rájöttünk, hogy az nem lesz célravezetõ, így vissza a táblához és rátértünk a helyes útra. A résztáv második szakaszában volt némi emelkedõ s mire elértük ismét a Kisrigó vendéglõt már kissé holtponton voltam és jött 1,5 km a mûuton. Szenvedés a köbön, ilyenkor már nem is annyira beszédes az ember. Végül elértük hegytetõt ahol ismét levessel és teával vártak minket. Legalább fél órát pihentünk, ezalatt csak ettem, ettem és ettem, s ráhúztam a szendvicsekre egy energiaitalt, hogy a maradék 15 km jobb legyen.

Ötödik szakasz: Hegytetõ - Görgey bérc - Visegrád (15 km) Az indulás a hegytetõi pihenõ után borzalmas volt, rettentõ hideg volt a völgy és az izmoknak is kellett egy-két km, hogy bemelegedjenek. Ekkorra azonban már felszívodott az étel ital és mint két energiabomba haladtunk tovább a bércen. Végig pazar kilátás, igaz nem nagyon gyönyörködtünk, mert fél ötkor elkezdtünk kocogni és fél hatig nyomtuk is, nem akartunk sokat kolbászolni a sötétben. Borjú fõt megemlíteném, innen látni Prédikálószéket, a Duna másik oldalán a Börzsöny déli lábát, ráadásul mindez a lemenõ nap sárgás fényében... (kb 500-520m-en lehettünk) Leereszkedünk a kisebb puklikra 300m-re. A leíró füzetben egy apró észrevétel: az volt írva, hogy a parkolón átvágunk, megyünk 50 m-t jobbra megy a K háromszög, de balra térünk. Itt már nem úgy mûködött az agyunk, egyszerûbb, hogy menj balra a kék kereszten, node ezt a kis elkeveredést gyorsan átláttuk és lekocogtunk Görgey bércig, pecsét majd ismét kocogás a Visegrádi kapuig. Ez volt a legviccesebb: Attis ment elõl, mivel erõsebb volt a fejlámpájának a fénye, 2 méterre követtem, annyit láttam a nagy feketeségben, hogy a cipõje hátulján két fehér fényvisszaverõ pislákol. Ezt a két pontot követtem. :)

Majd diadalmas beérkezés, pecsét, kitûzõ és emléklap. Végül az autópálya egyhangú monotonitása. Mivel 50-es távok elõtt már igencsak dolgozik az adrenalin így péntek este 1-2 órás felszínes alvás volt. Szombat este megy a jobb térdem hasogatott, így alvás nem nagyon volt, hát a vasárnapi íjászverseny kész öröm volt. :)


Remélem jövõre ismét lesz lehetõségem eljönni! S még egyszer köszönet a szervezõk munkáját!


Üdvözlettel: Kurucz Zoltán

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár