Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
túra éve: 2012 |
| |||
A 30-as túratáv miatt tökéletes próba volt az új cipellõnek... | |||
| |
túra éve: 2011 |
| |||
Amikor a K60 kapcsán megosztottam kritikus észrevételeimet, szinte azonnal leoltogattak egyesek - pl. hogy valakinek elég volt a kaja, célozva a torkosságomra, pedig egyáltalán nem az volt nekem ott a lényeg, na mindegy... - így én is úgy vélem, hogy elég gáz errõl a túráról szinte több negatívumot összeszedni (valós, vagy beképzelt, most mindegy)... magyaráztak anno nekem akkor a másik kapcsán, hogy mit vártam, éjszakai extrém túra, stb. (igazából nekem nem volt ezzel gondom, csak annyi, hogy kicsit emberibb is lehetett volna a szervezés, de mindegy...) | |||
| |||
Sziasztok! | |||
| |||
Sziasztok! Van egy rossz tulajdonságom: általában a rosszat írom le, de azért, hogy okuljanak belõle mások - illetve a szervezõk abból (mint anno a kitörés 60-nál). Viszont ha már negatív beszámolót írtam, írok pozitívat is - így dukál :) Januárban találkoztam elõször a gyermekvasutas túrával - akkor is fainos volt, de a mostani szervezés elõtt le a kalappal. Legalább 500, de talán 1000 induló is rajtolt elõttem (8 óra körülre értem a rajthoz, amikor már vaskos sor állt ott), de így is alig kellett várnom 20-25 percet. A másik pozitívum volt - illetve bizonyos szinten negatívum: a tömeg. Egyszerûen lehetetlen volt eltévedni, mert mindehol túrázókat látott csak az ember - ami viszont rossz hír volt azoknak, akik söröztek a túra valamelyik szakaszán (kivéve Csillebércnél) :) De inkább pozitívum, mert tényleg, ha társaságra vágyott az ember, ott volt karnyújtásnyira. Ha minden állomáson nem is, de törekedtek arra, hogy legalább 1-2 szer kapjunk teát, továbbá a célban egy (még ha nagydarab vagyok, és nem is vittem szendvicset) normális tál étellel várták az embert. Ami meglepett, hogy sokszor - ahol egyértelmû volt - volt külön tájékozódási pont kiétve (pl. A4-es lapok). Mivel nem mindenki vérbeli tájoló, azért ez sokszor jól jöhetett. És hogy még egyszer dícsérjem a gyermekvasutas túrákat: minden olyan zsírozottan ment, ahogy a korábbi túrákon (sajnos csak 1 darabon voltam) tapasztaltam - látták, mennyien vannak (kb. gondolom számíthattak is a szervezõk erre), úgy szervezték a túrát... mivel családi programnak is sokan választották, nem nehezítették túl (nem akadályversenyt csináltak belõle, hanem túrát), továbbá rengeteg helyen el is lehetett nézelõdni (és erre volt is idõ) - plusz a kisfüzetben (ahol színes, használható térkép volt - csak annyi volt a szépséghiba, hogy a vasút vonala volt a vastagabb, de ez már tényleg inkább a kákán is csomó :) ) még külön sztorik is voltak a helyekkel kapcsolatban, ami egészen jópofa dolog volt. Más túrákon is így van általában, de itt azért kicsit jobban rágyúrtak erre :) Aki túrázni vágyik, az nyugodt szívvel vállalhat be - akár 20-25 km-t (hirtelen nem tudom, hogy gyermekvasutas túrákon milyen távok vannak) - egy ilyen túrát... | |||
| |||
K60 (33) Ha már többen írtak beszámolót, én is írnék, elsõsorban azért, hogy ha valaki megy jövõre (én biztos nem), az ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint mi (apámmal) most. Mint mindig, most is nyitásra igyekeztünk odaérni a rajthoz (hogy legyen kis biztonságunk vész esetén) - azonban a fél hatos rajt gyakorlatilag csak illúzióvá vált, amikor közel másfél órát álldogáltunk a nevezésre várva (18:45-50 körül tudtunk csak elindulni, pedig már 5-kor a rajt helyén voltunk). Ez még belefért. Kis szépséghiba ugyan, de van ez így. Leérve a Városmajorhoz, úgy döntöttem, hogy a zöld jelzésen menjünk, mivel Budának azt a részét, amerre az útvonal vitt, egyáltalán nem ismertem (fõleg utcanevek alapján) - viszont a Széchényi-hegy már ismerõs volt. Sajnos a zöld jelzés a városban roppant hiányos volt. Volt, hogy 10 percig rossz felé mentünk már az elején, majd visszafordulva talátluk csak meg nagy nehezen az újabb jelet az elsõ lépcsõsor fölött. Miután elkezdett kanyarogni az út, már egyáltalán nem volt vészes a dolog, mivel 1 irány volt, 1 irányban a zöld - szimpla ügy. Azonban a hosszú lépcsõk után egy 3-4 utcás elágazáshoz értünk, és konkrétan sehol sem láttunk jelet. Ekkor egy lány is hozzánkcsapódott - aki szintén elõször vett részt a k60-on (sõt, elsõ túrája is volt), és mivel az iramunk megegyezett, velünk tartott szinte a legvégéig (33-ig, de majd késõbb). A jelet azonban három lámpával hárman sem találtuk. Ekkor jött elõ az itiner, aminek szürkés árnyalataiból és semmitmondó foltjaiból semmit sem tudtunk leolvasni (valószínûleg több részen azért volt homályos, mert a kicsinyítésnél, tájolásnál torzult). Lapozgattunk benne, de a többi is hasonló minõségû volt (az utolsó kettõ felvételes képrõl ne is beszéljünk... de szerencsére azokat nem is kellett használnunk). Ekkor jött elõ a szöveg. Miután a zöldet nem írta le sehol, oda jutottunk, hogy hárman 3 irányba indultunk. Szerencsémre egy közel 25-30 centi magas, dzsindzsával benõtt betonfelhajtón megláttam egy kis fehér foltot - a gazok mögött ott fénylett a jel... Ezután egy erdõs részre kanyarodtunk rá, ahol fényvisszaverõs matricákat vettünk észre - de akkor még nem tudtuk, hogy elvileg azok jelzik az utat. Haladtunk a zöldön, amíg az vissza nem vitt minket a városba, és el is tûnt (ha nem is tûnt el, valahol olyasmi helyen lehetett, mint a korábban leírt, és nem találtuk meg). Ekkor jött az a rész, hogy a közelben levõ helybelieket kérdezgettük, hogy a Széchényi-hegyre hogyan lehet eljtuni (ugyebár onnan biztos volt a tudásom korábbi túrákról). Körülbelül a János kórház tetejéig vezényeltek vissza, majd a másik útvonalat követve (és közben kavarva pár buszmegállóval, amik ugyan biztosan az EP felé "mutattak") eljutottunk az elsõ ellenõrzõ pontig... mindezt laza másfél-két óra alatt. Mint utóbb kiderült, közel 9 km-et (8,8-at) bolyongtunk. Haladtunk a vonalon jó hangulatban, nem volt semmi gond. A büfé elõtt még a matricák is mutattak valamiféle "végjelzésszerût" - gondolom, a 25-ösöknek. De a büfénél kezdõdött az újabb tumultus - mint a várban. Teli a fogadó - vagy mifene -, az adagunkra 40 percet kellett várnunk, továbbá teát kicsivel, pár perccel késõbb kaptunk. Kihangsúlyoznám, hogy a túrán ez volt az elsõ hely, ahol volt valamiféle étel és/vagy ital - legalábbis ahol kaptunk, pedig egyáltalán nem voltunk késésben - néhol még dolgoztunk is abból a hátrányból, amit elszenvedtünk korábban. A büfébe természetesen nem fértünk be... kint ettünk állva, mint a lovak. Aztán amikor indultunk volna tovább, 4 csoport álldogállt egymás mellett kb. 60-100 méterre a büfétõl tanácstalanul. 3-4 út vezetett el onnan, amiken nem volt jelzés (volt jelzés, de le volt kaparva a nagy részérõl, másikaknál meg nem is volt). Elindultunk az egyik szimpatikus úton, de mint kiderült kb. 20-25 perc után, nem jó irányba mentünk. A fogadónál kérdezõsködtünk, és kisült, hogy a meredek legbaloldalibb úton kellett volna indulni tovább. Miután rákanyarodtunk a gyalult útra - közelrõl megvizsgálva a kaparást, észrevettük, hogy kb. egy centis részen még látszódott a sárga szín... hát, igen. Csak nagyítóval kellett volna nézni éjszaka, és máris nem mentünk volna kb. 1-2 km-et fölösben (megint). Ezek után a hozzánk csapódott társunknak egyre jobban fájni kezdett a cipõjében a bokája. Azonban nem kellett sokat várnunk, hamarosan beért két ismerõs arc a büfébõl - egy lány és egy fiú... mint kiderült, õk voltak a söprögetõk. Elég gáz érzés fogott el minket, hogy alig pár km-re a 25-tõl már mi vagyunk hivatalosan az utolsók, de megvitattuk a dolgot, a söprögetõk kegyeire bíztuk útitársunkat, mi pedig belehúztunk. Szinte teljesen ledolgoztuk elég erõs és izzasztó irammal a hátrányunkat, mire Solymárra érkeztünk. Azonban a java csak ekkor jött. Több emberrel találkoztunk a benzinkútnál, akik tanácstalanul forgolódtak. Miután a Budai-hegységemes térképemrõl tudtam a sárga jelet, hogy megy, elindultunk arra. A füzet szerint az elsõ jobbra fordulásánál (meg valami tisztást emlegetett a leírás), balra kellett volna fordulnunk, ami bizony szalagokkal is jelölve volt (lett volna). Sajnos elég pongyolán volt fogalmazva, hogy tisztás - mi is számít annak pl. ... így körülbelül 4-5-ször mentünk rossz irányba mindig a sárgára visszatérve az erdõben. A végén egy kisebb - számunkra annak tûnt legalább - tisztásnál nem találtunk más utat, csak a sárgát, ami ment tovább. Kisebb csapatunk minden tagja szalagokat keresett lámpájával, de semmit sem talált, még matrica sem volt sehol (mint utóbb kiderült itt is csak úgy pörögtek a fölös km-ek a rossz irányok miatt). Körülbelül 10-20 percen belül (elég bizonytalanul a sárgán indultunk tovább) a söprögetõk is beértek - igen, a ledolgozott hátrány újra valódi lett -, akik persze tudták az utat, látszott rajtuk, nem elõször csinálják. Sajnos túrázni nem tudok más iramában, így elég hamar kiizzadtam - apám sem volt túlságosan top-on (pedig Szomor56-ot lazán bírtuk fáradtság nélkül, kis izomlázzal csupán), és nem értettük, miért nem bírjuk a tempót. Nagy nehezen elértünk a hivatalos "szalagos" részre, ahol bizony egy deka szalag sem volt - itt a söprögetõk sem voltak biztosak, merre kell menni (mármint az aktuális útvonal szerint), többször szétváltak és úgy jutottunk el - számunkra a "Végsõ állomás"-ra, a Zsíros-hegyre. Elég nagy kudarcként éltük meg, hogy gyenge 33 km-nél ki kellett szállnunk, mert reggel negyed 6-kor már teljesen lebontották az állomást (pedig az ideje szerint 6-ig kellett volna üzemelnie), mivel a söprögetõkkel nem bírtuk az iramot, és inkább Nagykovácsitól pár km-re adtuk fel, minthogy pl. 10 km-re olyan helyen, amit nem ismerünk. Az állomáson kínáltak minket lekváros kenyérrel (ez volt a második alkalom, hogy kaptunk (volna) valamit), de mi visszautasítottuk, mivel volt még mindkettõnknek 4-5 szendvicse, ami kicsit tartalmasabb volt. Tanácsomra, miszerint nem tudtuk, hogy van éjjel BKV Nagykovácsiból Bp.-re, a tûznél maradtunk, és amíg lehetett, pakoltunk is rá - melegedtünk. Néhány percen belül az a csoport, amivel eddig eljtutottunk és õk továbbmentek )ugyebár az EPnél már látható volt egy matrica a helyes irányban), újra megjelent, azzal, hogy õk sem mennek tovább. Körülbelül 5:20-25-30 felé olyan 10-15 ember csapódott be a hajdani EP helyére azzal, hogy menne tovább, csak pecsételni kéne - hát, mondtuk nekik, hogy melegedjenek, mert már kb. 15-20 perce mentek el a söprögetõk, akik mögött zárják az állomásokat, és ne menjenek tovább. Aztán 6 óráig még legalább 10 ember jött (valaki Pilisvörösvárról jött) - ugyanazzal fogadtuk õket (nem voltunk benne biztosak, hogy ilyenkor hogy is folynak a dolgok - ezt mondtuk is nekik -, de inkább melegedésre bíztattuk õket). Olyan 6 óra elõtt pár perccel jött az utolsó kliens, aki Nagykovácsiból jött ki, mert eltévedt (mily meglepetés). A többiek el is mentek NK-ba (látva az EP helyét), de az utolsó srác inkább leült közénk, és reggel fél 7-ig melegettünk a tûznél. Na most nem az a gond, hogy a söprögetõk nem tudtak errõl a 25-30 emberrõl (ugyebár ha õk eltévednek, és a sepregetõk jó vonalon mennek, akkor nem találkoznak - ez érthetõ), de elég érdekes, hogy ennyi túrázó nem hiányzott úgymond senkinek (persze... mindenki saját felelõsségére jött, de azért vezethettek volna minden állomáson egy A4-es lapon valami számsort, hogy ki van meg...) Reggelfelé a tüzet a maradék teámmal öntöttem le - ennyi volt össz. A világosban már láttuk a szalagokat - az EP elõtt kb. 5-10 méterre egy bokor volt feldíszítve, akár egy karácsonyfa kb. 10 szalaggal - és ahogy mentünk Nagykovácsiba az éjszaka megtett úton visszafele, nem is láttunk többet. A történet vége kitalálható. 33 km-nél vége a menetnek, busz, villamos, busz, kocsi... Itthon nem hagyott a gondolat nyugodni, hogy miért voltunk ilyen gyengék. 3 térkép segítségével összevetettem, merre is, hol és hogy keveregtünk, majd a googlemaps távolságmérõjével (nem a gagyi öntervezõssel, hanem a pontjelölõs, egyenes vonalassal) kiderült, hogy 52 km-et (51,7-et pontosan) mentünk a Zsíros-hegyig! Az 52 km-mel már Anyácsapusztán lettünk volna (hajanli 5-kor!!!) - ahonnan egy köpés szinte Szomor, úgyhogy elég gáz... na mindegy. Ennyit ér az, ha az ember 6-7 helyen bekever... Ezért: mindenki vigyen rendes térképet, és ne sajnálja azt a két percet, még ha biztos is benne, merre van, hogy megnézze, mi is jön pontosan és hol! Mi bíztunk a kis szürke és fekete foltokra, majd a leírásra, ami hát... elég gáz volt így visszatekintve!
Egyébként nem lett volna gond a túrával, az EP-ken is normálisak, kedvesek voltak az emberek, csak az elején elég lélekölõ volt a várakozás, meg persze azért abba sem haltunk volna bele - még ha késõk voltunk általában -, ha nem csak 1 helyen kaptunk volna meleg teát, a meleg ételt (egy fasírtot egy zsemlével és egy fél uborkával) pedig nem kb. 40 perces mínusszal tálalják... | |||