Turul 192 193,4 km 5262 m szint
Kezdetek
Ez a túra nem volt betervezve. Év elején még nem hittem azt, hogy itt leszek. De aztán, jöttek az események. Megismerkedtem Csabival, aki elvitt a Kinizsi 100-ra, aztán a Mátra 115-re, majd ide is, a Turul hosszútávjára. Ezelõtt, nekem a leghosszabb a Mátra 115 volt, ami valójában 124 km. Amikor apum megtudta, hogy ide is jövök, nem sok sikert adott nekem ahhoz, hogy megcsinálom. Tény és való, hogy ez így egy oltári nagy baromságnak tûnt, hogy a Mátra után meg tudom csinálni a 194 kilit. De úgy voltam vele, hogy egyszer élünk és fiatal is vagyok.
A Mátra után nem lett egy vízhólyagom se, így a talpamnak semmi baja sem volt. Igaz, az merész vállalkozás volt, hogy a Turulra egy vadonatúj cipõvel vágtam neki. Pécsrõl érkeztünk, jó messzirõl. Kb. este 9-10 között érkeztünk meg. Benn már jó hangulat volt, mindenki boldognak tûnt. Mi kerestünk egy helyet fenn, az egyik öltözõben, ahol nyugodtan tudunk aludni. Elalvás elõtt még lementünk, ittunk 1-1 sört, beszélgettünk, megnéztük az itinert, aztán elmentünk aludni. Természetesen elalvás elõtt, még egy taktikai megbeszélés volt, ami csak az idõrõl szólt. Taktikánk az volt, hogy az elsõ nap világosba minél többet menjünk, sötétben ugyse lehet menni olyan gyorsan, meg még frissek is vagyunk akkor. Célunk, fõleg nekem, tényleg csakis a teljesítés volt, meg hogy kipróbáljam magam, hogy mire vagyok képes. A szinttõl nem féltem, fõleg így a Mátra után.
Rajt
Reggel csak úgy kipattanok a hálózsákból és még gyors frissítõ zuhanyt is veszek. Összepakolok szépen, a szomori csomagomat is elkészítem. Ezek után jöhet a reggeli. Csabi persze megeszik 3-4 zsemlét, pár banánt, de belém valahogy nem fér annyi. 2 zsemlét eszem, 1 banánt, már tele is vagyok. Megérkezik apum is, aki az esti 90-esen indul majd, és csak a csomagját hozta el ide, Visegrádra. Hoz nekem finom cseresznyét, de persze nem tudom megenni, úgyhogy körbekínálom a fél társaságot. Szerencsére nevezni már nem kell, ezért csak lemegyünk a rajthoz, beszélgetünk egy kicsit, jön egy kis beszéd, majd tömegrajt 8 és 9 között.
1. ep. Görgey-bérc 3,35 km 192 m
Itt, az elején sokáig aszfalton megyünk. Az elsõ pontig kezdett összekovácsolódni a kis csapatunk: Papp Bálint, Csabi, Dani, Slavo Glesk és én. Ekkor ég egyikünk se sejtette, hogy mi együtt fogunk végigmenni közel 200 kilométert. K +-on megyünk, és elérünk egy elágazást és a pontnál is vagyunk.
2. ep. Tahi-kereszt 14,8 km 285 m
Na, azért ez a pont már messze van – gondoltam. De legalább, hogy teljen az idõ, lehet ismerkedni, hiszen a Csabin kívül senkit se ismerek. A K+ persze csak emelkedik és emelkedik, majd kék jön, végül elérjük a piros kerékpárutat. Elég ritkák a jelzések, figyelni kell, majd áttétünk a zöld kerékpárútra. Majd letérünk jobbra, végig a jelzést követve, amely erõsen emelkedik. Hát, itt kerékpározni igen merész ötlet:/ Végül egy kis kocogás a lejtõn és ott a pont, ahol víz és egy kis édesség vár ránk.
3. ep. Vöröskõ 18, 15 km 367 m
Lehet, hogy a csapat tagjainak lassúnak tûntem, de ez az egyik kedvenc részem. Biztos, hogy a Mátra miatt nem ment itt annyira a szint, de csak 1-2 percet kellett várniuk. Amikor odaérünk az emelkedõhöz, olyan mintha nem folytatódna az út. Nekem ez nagyon tetszik. Már voltam itt egyszer egy forrástúra alkalmával, igaz az december elején volt. Egy kis mászás után ott is vagyok.
4. ep. Sztaravoda táborhely 22,45 km 43 m
Kevés szint jön vagyis lehet kocogni. Na, mármost leszögezem, hogy ez nem volt benne a tervben, hogy én kocogni fogok. Méghozzá azért n, mert soha nem mentem még közel 200 kilométert, és féltem, hogy elszámítom magam és ezért nem tudom majd végigcsinálni. De itt volt a csapat, meg olyan feelinges volt, és jól is esett. Egy kis sárga jelzés, majd S+. Elég gyorsan elérjük a pontot (11:40). Sajnos itt már éreztem a vesztemet, hogy a cipõ tönkre fogja tenni a talpamat, de nem foglalkoztam vele. Egy kis kajálás után, megyünk is tovább.
5. ep. Kõ-hegyi turistaház 28,35 km 200 m
Pár utca után elérjük a S+ jelzést. Ezt egészen a sárga jelzésig követjük, ahol jobbra fordulunk. Egy kisebb szint leküzdése után a ponton is vagyunk. Ezt a szakaszt nem ismertem, úgyhogy jó volt olyan helyen járni, ahol még nem voltam. A ponton pecsételés, aztán egy kis pihi. A tea finom volt, jól esett.
6. ep. Pomáz, cukrászda 33,95 15 m
Itt végig a zöld sávon ereszkedünk le, ereszkedünk… kocogunk. Elég hamar Pomázon találjuk magunkat, sajnos ez a szakasz is ismeretlen nekem egy kicsit. Legalábbis a fõutcás dolog eléggé, pláne a cukrászda, ahol még sose jártam. Ez elég monoton. Nagyon meleg is van, úgyhogy hamar pecsételés, és megyünk tovább. Ekkor még fiatal az idõ: 13:39.
7. ep. Oszoly-nyereg 36,95 km 150 m
Visszatérünk a fõutcára, és megyünk rajta még egy kicsit, egészen a sárga jelzésig. Gyors elhagyjuk e vidéket, majd megint felfelé mászunk. A ponton víz, sós és csoki vár minket.
8. ep. Házi-réti tó 43,15 km 100m
Ez a szakasz egy kicsit nehéz, de Dani megy elõl. ez a szakasz nekem nem negy kedvenc, olyan semmilyen rész, egyszerûen nem tetszik és nagyon meleg is van. Itt pár száz métert eltévedünk, de aztán rájövünk a helyes útra. Helyes út? A szamártól nem lehetett látni a jelzést! Kereken 15:00-ra ott is vagyunk a ponton, ahol eszünk-iszunk, ja és még a kedvünk is jó:)
9. ep. Solymár, sörözõ 47,15 70 m
Nagyon meleg van még mindig, ráadásul ez a gyümölcsös szakasz se jön be. De szerencsére elérjük a síneket, átkelünk és a zöld négyzeten megyünk, majd végre a zöld sávon. Szerencsére ezt a részt már ismerem, és egy kicsit jobb kedvem is lesz. A sörözõben egy kicsit megállunk, pihenünk (16:23). Csabi vesz nekem egy sört, gyors megiszom, aztán pihenek egy kicsit. Csabi mondja, hogy túl jól haladunk. Ja, szerintem is, pláne hogy nem is erre vállalkoztam, és nem tudom, hogy mi lesz velem majd 150. kilométernél, persze ha eljutok odáig.
10. ep. 52,35 km 210 m
Számomra ez a rész kellemes, Tojás-feeling. Persze, idén ezen a részen nekem már esett az esõ:/ Most végre nem kell dagasztani, sár nélkül megmásszuk a Zsíros-hegyet. Közben Dani mesélni e évi rekordját a Tojáson. Zsíros-hegyi emelkedõ után lefelé kocogunk. 17:30-kor ott is vagyunk Nagykovácsin. Itt eboláék a pontõrök, akik rétessel várnak minket. A rétes nagyon finom volt, pláne hogy volt szörpi is, amibõl jó sokat ittam. Itt sok-sok energiát gyûjtöttem, úgyhogy örömmel vágtam neki a 11. ellenõrzõpontnak.
11. ep. Perbál, Malomföldek, Négy fa 61,95 km 144 m
Ezen a részen a Don Bosco 60 túra jutott eszembe. Danival meg is beszélgettünk ezeket a szép túrás élményeinket. Elég ritkás jelzések néhol, de szerencsére emlékszem a Don Boscoról. Létra után szántóföldes szakasz. 19:03-kor ott is vagyunk, ahol eszünk-iszunk. Én itt már kezdtem érezni, hogy a gyomrom nem bírja, kezd összeszûkülni:/
12. ep. Anyácsapuszta 69,35 km 135 m
Ez a rész abszolút nem kedvenc. Valahogy nem tetszik a táj. Elég monoton, menni és menni. Hamarosan elérjük a pontunkat. Itt a pontõr nagyon jó fej, ad a hideg kólájából, amit alapból magának és a haverjainak szánt. A pontõr szerint pontosan este 11-kor nagyon nagy vihar lesz. Áh, mondom dehogyis, badarság, nem lesz itt semmi! Itt kezdtem örülni, hogy mindjárt ott leszünk Szomoron, ahol egy kicsit pihenünk.
13. ep. Kakukk-hegy 73,25 km 120 m
Ez a rész számomra világos, tavaly is voltam itt. Hirtelen egy kis ösvény felvisz minket a hegyre, ahol magunk bélyegzünk és tovább. Eléggé siettünk itt, mert mindjárt sötétedett, és célunk, hogy Szomorra érjünk lámpahasználat nélkül.
14. ep. Szomor, Kultúrház 74,69 km 0 m
Itt kocogunk egészen az aszfaltig, ahol Szomor elsõ házait pillantjuk meg. Itt egy kicsit örülök, hogy idáig a tervünk megvalósult. A pontnál gulyás vár minket illetve víz, illetve átvesszük cuccainkat. Én itt átöltözöm melegebb ruhába, sajnos a gulyásból én csak 5-10 kanálnyi eszek, többet nem bírok enni, a gyomrom képtelen befogadni. A szintet nem éreztem meg (2031 m),de sajnos a talpam igen. Leucoplasttal mentem tovább.
15. ep. Gyarmatpuszta 79,59 km 112 m
Kiérünk a Kultúrházból, már korom sötét van. Én nem vagyok álmos, tele vagyok energiával. Gyors fel a Szõlõhegyre, majd ott a pont.
16. ep. Tarjáni halastó 85,09 km 38 m
Nos, ezzel a szinttel valami alföldi túrán érezheti magát az ember. De nem baj, gyorsan tudunk haladni. Még nem voltam álmos, az csak hajnalban fog bekövetkezni úgyis. Tavaly itt világosban jártam, most sötétben. Végig, nagyon jól követhetõ az út. 23:44 van, amikor odaérünk.
17. ep. Tarján, templom 90,29 km 18 m
Sokáig földúton vagyunk, egészen Tarján széléig. Már kezd fájni a talpam a cipõ miatt. Rögtön az volt az eszembe, hogy egy ilyen banánhéjon nem akarok elcsúszni, úgyhogy nem adjuk fel. Kezdtem fázni is. De, elértünk a pontot: 0:49.
18. ep. Koldusszállás 96,49 km 61 m
Ez a szakasz nehéz tájékozódásilag. A K+-et megtaláljuk fel is megyünk rajta. ezen megyünk egy darabot, majd a kék sávon. Sajnos ezt benéztük. Így visszafelé kellett haladnunk a kék sávon 1 kilit kb. Mindegy. Ez van. Összefutottunk pár emberrel, voltak olyanok is, akik már nagyon nagy kerülõt tettek. Sajnos eltévedtek. Mi szerencsére csak 1-2 kilit mentünk pluszba. Éjjel 02:08-kor a ponton is voltunk, ahol ettünk-ittunk. Én energiaitalt ittam. Féltem, hogy be fogok aludni, vagy rámjön az a bizonyos, jól ismert mentális fáradtság, így ezt el akartam kerülni. Nagyon jó hangulatban voltam, hiszen ismert rész jött számomra, tatabányai révén.
19. ep. Tatabánya, Nomád kemping 100,69 km 43 m
Egy kicsit a sárgán megyünk, majd jön a K négyzet. Itt, van egy rossz rész, be kell menni ilyen csalánosba, ami ráadásul vizes is. Én megyek elõl, tudom mi hol van. Hamar elérjük a kempinget: 03:05. Ez a rész számomra egy kicsit idegesítõ. Hiszen a kempingtõl kb. 700-800 méterre lakom, ráadásul már több mint két hónapja nem voltam otthon. Sajnos, úgyis mindegy, mert apum is valahol itt az erdõben futkorászik.
20. ep. Turul emlékmû 103,39 km 137 m
Nagyon jó kedvemben vagyok, csak úgy pörgök. Végig a panoráma úton megyünk fel. Jó kis út ez,még futóversenyt is rendeznek itt minden évben:) Fenn, szépen lehet látni Tatabányát, de pecsét nem kell, mert már megkaptunk a kempingbe. Sajnos ez nagy hiba volt szerintem, mert eléggé le lehet csalni ezt a részt:/
21. ep. Koldusszállás 108,39 km 91 m
Itt a szokásos piroson megyünk, majdnem a kilátóhoz:) De oda most nem, majd a forrástúrán. P+ jön, majd sárga. Itt Danival egy kicsit lelépünk, kocogunk. Még nem vagyok fáradt.
22. ep. Vértestolna mûút 113,99 km 187 m
Nos, jön a Kinizsi 100 visszafelé. Oh, valahogy semmi kedvem most erre. Érzem, hogy az erõm kezd elmenni, de még van! 05:35-re ott is vagyunk. Érzem, hogy jön rám a fáradtság..Gyors egy energiaital. Fõleg, hogy mindjárt jön a Bányahegy.
23. ep. Bányahegy 119,39 km 220 m
Az útvonal egyszerû. Nem is azzal van a gond. Sajnos, elolvasom, hogy mennyi van még vissza, és kezdek tõle rosszul lenni. De még tudok menni. 06:55-re a ponton is vagyunk.
24. ep. Pusztamarót 124,99 km 170 m
Tudom, ez a 170 m szint nagyon kevés, de nekem itt most sok. A csapat kezd fáradni, de ez természetes. Ettõl függetlenül leérünk Pusztamarótra. Én nagyon fázok itt, szinte reszketek. A csoki nem fér belém, kezd minden lelassulni. Kb. 20-30 percet várunk, egyik csapattagunkat bevárjuk.
25. ep. Bika-völgy mûút 130,49 km 80 m
Fáj a talpam, de még van erõm ahhoz, hogy ne érdekeljen ilyesmi. Örülök annak, hogy már túl vagyunk a szint és a táv felén. Igaz, a táv így is sok. Fél tíz körül a ponton vagyunk. Hát, az idõjárás nem olyan mint tegnap. Hideg van, fúj a szél, de esõ nincs, ami jó hír. Nekem pulcsim nincs, csak egy ilyen vékony hosszúujjú, de esõkabát, de ezek itt most hasznosnak bizonyultak.
26. ep. Péliföldszentkereszt 135,49 km 125 m
Itt sajnos belassultam. Szerencsére az utat azt nagyon jól ismerem, úgyhogy lemaradhatok. egy kicsit erõt veszek magamon, majd elkezdek kocogni, hogy utolérjem a többieket. Ez a szakasz nagyon sok szempontból az egyik kedvencem, részben az érdekes emlékek miatt. A pontnál érzem: vízhólyag van. Szépen kiszúrom, aztán bekenem, és leragasztom. Többet ezzel se kell foglalkoznom. Nem akarok a pontnál sokat idõzni, mert fázom. Itt eszembe jut, hogy még a rajt elõtti este mit gondoltam: ha elérem Péliföldszentkeresztet tuti meg tudom csinálni. Hát most nem ezt gondoltam:/
27. ep. Mogyorósbánya 137,99 km 70 m
Nagyon hamar a ponthoz érünk és nagyon hamar el is megyünk. Sajnos már érzem hogy beszélgetni nincs kedvem és erõm se.
28. ep. Hegyes-kõ 143,09 km 290 m
Ennél a résznél behaltam. Rámjött a fáradtság, sok szint, nem ment. Nagyon lassan haladtam. A többiek bevártak a kinizsi etetõjénél. Hálás köszönet nekik! Itt és a pontnál is erõt vettem magamon, és megemberesedtem. 12:21-re értünk fel. Leültem és csak néztem ki a fejembõl.
29. ep. Nagy-Gete 146,99 km 340 m
Bármilyen fáradt is voltam, ez a szakasz megint egy nagy kedvenc. Igaz, az eleje nem, csak a mászós része. Még sose másztam meg a Nagy-getét visszafele. Ráadásul Dani után értem fel, és ezen Dani egy jót csodálkozott. A tetõn egy kicsit megpihentünk, aztán tovább mentünk.
30. ep. Csolnoki mûút 151,39 km 37 m
Végig lejt az út, igaz már nem kocogunk (annyira?). Ez egy nagyon jó pont. 14:24-re érünk ide, és én már nagyon éhes lettem. Volt is étvágyam, úgyhogy ettem sokat és ittam.
31. ep. Kesztölc-Homoki-szõlõk 155,89 km 57 m
Kb. egy órába telt mire a pontra értünk. Én egy kicsit lemaradtam, de végül utolértem õket. A pontnál leültem, és valahogy nem akartam továbbindulni. Gondolataim a feladás körül forogtak, de szerencsére Dani bíztató szavai arra sarkalltak, hogy igenis, menjek tovább.
32. ep. Klastrompuszta 160,79 km 127 m
Végig, elõreláthatatlan aszfalt következett. Nagyon soknak tûnt. Csabi majdnem elaludt, én próbáltam beszélgetni, de nekem csak sok kezdett lenni. Daniék valahol elõl voltak. 16:46-ra oda is értünk, ahol Nád Béla finom levesekkel várt. Igaz, én nem ettem már semmit, nem ment le. Dani vagy 5-6-ot is megevett, miután a részemet is odaadtam neki. Csabi elkezdett számolni: már csak 34 kili van hátra, és sok-sok szintidõ erre. Hát, én valahogy nem láttam a végét, nem tudtam ezen nevetni, mint Õ.
33. ep. Dobogókõ 167,6 km 444 m
Sok szint jött. A fáradtság ellenére nagyon tetszett ez a rész. Igaz, lassan haladtam, de szép helyen mentünk. A többiek lehagytak egy idõ után, a pont elõtt 2 kilivel. Begyorsultak. Egyszercsak dörög az ég. Oh, mondom tuti nem lesz itt esõ, csak ijesztget. Persze, nem is lett:) Végül, felértem a ponthoz, ahol megint semmit se ettem, a talpam már fájt.
34. ep. Pilisszentlászló, Hegy-tetõ 179,7 km 226 m
Elhagyva a Turistamúzeumot össze-vissza megyünk. Jó, csak nekem tûnik annak, mert már fáradt vagyok. Az aszfalton nagyon belassulok, most már szenvedés van. Minden lépésért küzdenem kell. Azt hittem sose érjük el a pontot, hosszúnak tûnt. A ponton megint sok kaja várt minket. Én csak minimális sóst vettem magamhoz, és egy keveset ittam. Itt nagyon magam alatt vagyok, nem fogom fel, hogy „csak” 14 kili van hátra.
35. ep. Visegrád, Tabán 190,25 km 329 m
10 kili következett. Itt megint lassú voltam, legalábbis az elején-közepén. Utólag is bocsi, akit feltartottam:/ Szerintem nagyon nehezen értük el a Pap-rétet, hosszúnak tûnt. Kis ösvény következik, Urak asztala. Dani lemarad velem, Csabi valahol elõl van. Hirtelen egy nagy, kidõlt fához érünk. Ezt ki kell kerülni. Erre azt látjuk, hogy Csabi nem a kitaposott ösvényen van. Megkérdezzünk, higy ott mit csinál. Szegény, egy kicsit bealudt, és hirtelen nem tudta, hogy mit keres ott. Azt hitte, hogy a többiek levágtak valahol. Mindegy, Dani kerül elõre, Õ jól ismeri ezt a részt. Nekem ez a Moli-pihenõ nem tûnt ismerõsnek. De amikor lefelé tartottunk rájöttem, hogy én itt már jártam. az erõs lefele jött, lassan haladtam, Dani mondta is menjek már. Mondom, jól van, könnyû azt mondani. Pláne annak, akinek már van pár 200-as a lábában:) Dani ezután kezdet egy 6-os vagy 7-es tempót menni. Oké. Én is tudok még úgy menni, sõt az a legjobb megoldás. Mert ez a lassúság tényleg nem jó, úgy soha nem érünk be. Itt a csapat egyik része lemarad, hárman maradunk: Dani, Slavo és én. Gyorsan pecsételünk. Sajnos, nem akarunk várni a többiekre, mert az úgy rosszabb már. Legalábbis nekem, mire újra bemelegedik a talpam:/
Cél: Visegrád, Sportcentrum 193,92 km 29 m
Kocogunk. Már nem bírjuk ki, ezért minél gyorsabban, annál jobb. Sötét is van, áh. Kész. Elérjük a fellegvárat. Aztán jön a feketeleves: lefelé a Kálvárián. Szinte futunk, ahogyan azt 190 kili után tud az ember. Életem leghosszabb 4 kilométere jött. végig láttam Visegrádot, nagyon idegesítõ volt, hogy hova is megyünk már le… De sikerült! Egyszercsak aszfaltot éreztem a talpam alatt. Elérjük a Fõ utcát, végigmegyünk rajta, majd 11-es út. És már látjuk a célt! Azt hiszem ekkor még nem fogtam fel, hogy megcsináltam, legyalogoltam 194 kilit.
A célban mindeni alszik, de sikerült felébreszteni õket:) Hulla fáradtan lerogyunk egy-egy székre. 20 perc múlva a többiek is beérnek, behoznak még 2 embert is, akiket összeszedtek útközben. A meleg kaja nagyon finom: paprikás krumpli, finom savanyúság.
A körülményeket nézve nagyon jól éreztem magam, a szervezés kiváló! Pláne, hogy nem egyszerû feladat egy közel 200 kilométeres túrát megrendezni. Az ellátás nagyon jó volt, a kenõmájas kenyerekért csillagos ötös jár, meg a sok-sok energiaitalért. Gratula a szervezõknek! Bevallom, hogy álmomban sem hittem, hogy én ebben az évben megcsinálom a Turul 192-õt. Ez az egész a csapat nélkül nem sikerült volna, úgyhogy hálás köszönettel tartozom. |
