Túrabeszámolók


túra éve: 2015
Zirc 30 túrákTúra éve: 20152015.03.21 19:37:20

Zirc 30 túrák/Szarvaskút 15


 


Zirc tavaly ünnepelte várossá avatásának 30. évfordulóját, ebbõl az alkalomból lelkes helyi turisták 3 új jelzett útvonalat hoztak létre, összesen 30 km hosszan. Nagyon üdvözlendõ ez, hogy idõt, energiát nem kímélve ilyen példamutatóan szolgálják a hazai turistaság ügyét. Dicséretes továbbá, hogy a  3 újonnan jelzett út a lehetõ legminimálisabb mértékben fonódik régebbi jelzett utakkal, így biztosítva azt, hogy a természetjárók eddig kevésbé ismert nagyon szép helyekre eljuthassanak biztonságban, az eltévedés veszélye nélkül.


Erre a szép tavaszi napra a piros körséta jelû Szarvaskút - 15 útvonalat választottam. Ez volt a január 31-ei Bagolyvár-Tél rövid távja is, "némi" különbséget jelentett, hogy most nem volt 60 cm hó... Már a buszpályaudvaron régi túratárssal futottam össze, Kálmánnal végig együtt mentünk. A  rajtban csatlakozott hozzánk Tünde is, így hárman indultunk. A szervezõk élõszóban is kiegészítették az itinerben leírtakat és már kint is voltunk. Igyekeztünk a forgalmas városi szakaszon hamar túljutni, de kiérve a természetbe már többször megálltunk gyönyörködni Zirc és a Bakony látványában. Szép az útvonal, nyílt, panorámás terület után érint  2 tavacskát, utána fenyõerdõn visz át már igazi bakonyi bükkösbe, majd a méltatlanul kevésbé ismert Szarvas-kúthoz vezet. Itt padok, asztalok, friss forrásvíz mellett lehet kicsit pihenni. Ezután átkelünk a  Csengõ-hegyen és hamarosan Tündérmajorba érünk, egy helyen visszatekintve a Kõris-hegy is felbukkan mögöttünk. Tündérmajor után ismét panorámás útszakasz következik, látszik a még havas Ámos-hegy is, a szinte teljes Zirci-medence és feljebb Nagyesztergár, Olaszfalu is. Rögtön Zircen vagyunk, a lelkes szervezõk emléklapot és kis kedves emléktárgyat adnak át, kenyérrel, teával kínálnak. Nevezési díj nem volt, mindent a saját végtelenül pozitív hozzáállásukkal teremtettek elõ.


A Zirc-30 túrákat minden évben 4-szer, rendezik meg, minden évszakban lehet jönni, mindig más és más arcát megismerve szeretett Bakonyunknak.


Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget,a túrát ajánlom mindenkinek, aki fogékony új helyek  és egy kedves szervezõ csapat megismerésére.


 

 
 
KincsesbányaTúra éve: 20152015.01.27 20:17:28

Kincsesbánya 20


 


Tv, rádió riogat mindennel, de menni kell. Menni, mert menni jó. Bakonybél-Kincsesbánya kb. 65 km,  autóval 1 óra, busszal közel 3. Mégis a kezdõdõ havazás - ami nálunk késõbb vasárnap estig tart és az ígért  13 helyett 47 cm havat hoz - a buszra terel. Így a 30 km is ugrott, hála  a menetrendeknek. Marad a 20 km. Tavaly ez családostul 4 óra 6 perc volt, most 4 óra 12perc lett.


Meglepõen kevés sporttárs mocorog a kincsesbányai iskolában, sorba sem igen kell állni. Az út eleje kicsit sáros, mert szegény sárnak nem volt ideje és lehetõsége megfagyni, mivel az esõ váltott át hóba. Ennél is jobb hír, hogy akármerre fordul az út iránya, a szél mindig szembe hozza a havat, ez így lesz szinte végig. Az út nem nehéz és ismerem is, a szembejövõ hó ellenére is jól lehet haladni. Az üdülõnél már itt is az elsõ pecsét, páran összeverõdünk, örülünk egymásnak. A következõ szakaszon jobbára épített környezetben haladunk, néhány helyi lakos döbbenten figyeli az "ilyen idõben"erre vonulókat. Nem értem a csodálkozást, végtére is január van. Vége az aszfaltos szakasznak, betérünk a Gaja-völgy elejébe, hamarosan újra ellenõrzõ pont köszönt ránk. Elválunk  a 30-asoktól, innen sok túrázóval már nem nagyon találkozom, a 2003-as rajtszám azt jelenti,a  20-asok elején indultam el. Egy csapat futó riadtan kérdezi, hogy jó irányba haladnak-e, de éppen ott lóg egy szalag, ami meg is nyugtatja õket. A víztározónál a szokásos szeles idõ fogad, erre is fel voltam készülve. Újra az üdülõ következik, ismerõsök megint vannak, olyanok is, akiknek most még ez csak az 1-es pontot jelenti. Innen már szinte séta a célig, ahol megint csak nem kell hosszú sort kivárni, nincsenek sokan. Megveszem az egész családnak a kupalapokat, együtt fogunk ismét túrázni, amint csak lehet. Még 4,5 km aszfalt Fehérvárcsurgóig, onnan már busz is van...


Jó kis túra volt, igaz a riogatásoknak "köszönhetõen" sokkal kevesebb résztvevõvel a megszokottnál. A szervezés a megszokott, magas színvonalú, barátságos Vízivárosi volt. Aki ezt most kihagyta,azoknak 31-én  új esélyt kínál a téli Bakony.  Aki meg itt volt, azokat a Sporttársakat is szeretettel várom Zircre, a Bagyolvár túrákra: www.bakonyibakancsos.hu


 

 
 
túra éve: 2012
Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)Túra éve: 20122012.07.10 19:17:44

Reguly Antal Emléktúra, Zirc


Hazai pálya, még a vasárnapi - hogy is mondjam finoman - csökkentett mennyiségû buszközlekedéssel is elérhetõ túra. Elõtte szombaton Bakonybélbõl vezettem csoportot a Witt-kilátóhoz, a régies kifejezéssel agit. prop. tevékenység eredményeként 2 sporttárs úgy dönt, velem jön vasárnap is. A 8 órai indulást cálozzuk meg, a minél kellemesebb hõmérséklet reményében.


A rajtban Számel Laci Úr kérdi, hogy melyik távra megyünk, természetesen mindegyikre-hangzik igen bölcs válaszunk az egytávos túra kapcsán. Elindulunk és meglepetésre a Cuha-völgy menti Piros útja igen vizes. Mivel nagyon hamar pirkad mostanában, megegyezünk, hogy ez már nem harmat, itt komolyabb esõ lehetett. De a haladást nem zavarja, ballagunk a cuhai illatárban lefelé Porva-Csesznek Fõpályaudvar irányába. Egy helyen, ahol a Csárda-völgy befut, többször át kellene kelnünk a bakonyi vizek egyik királyán ( a másik természetesen a Gerence), de mint helyi erõ, javaslok egy kis kitérõt a sínen át a vasúti hídig, ott leereszkedve az út kényelmesebben folytatódik. Mondom, hogy várjunk egy kicsit, mert tippem szerint most fog jönni a vonat, de nem várunk, így éppen a sínen vagyunk, amikor ránk üvölt annak jogos használója, háááát., utána ittunk egyet a nagy ijedtségre. Leérünk a mesebeli állomásra, többen összeverõdünk, itt vannak a   gyõriek is többek között. Iszunk egyet itt is, már most fél tíz táján simán üti a 32-t a higyany. Szépen elindulunk Porvára, továbbra sem kapkodjuk el. Közben elmesélem, hogy az ottani hangulatjavító intézményben a sörcsapon, padokon, asztalokon túl a helyi Vince Úr, minden porvai Vincéje is a berendezés részét képezi. Felérünk a falu  fölé, gondos, szorgos porvaiak mindent beültettek, aki hajlamos kispistázni, az sem tud átmenni a tekintélyes méretû kukoricáson, de a nemrég általunk megerõsített zöld jelzés útja le a faluba így is nagyon szép. Beérünk Porvára, megszavaztatok egy hosszabb ücsörgést, tekintettel az elõttünk álló nyílt szakaszra. Valóban itt van Vince úr, társaim is ismerõsként köszöntik már, inkább aze rrefelé klasszikus kocma-bolt kombóra csodálkoznak rá.Lassan cihelõdünk - italjegy is beváltva, ahogy az kell-, indulunk át Borzavárra, tûzõ napon, de remek panorámával. Több sporttárs bizonytalanul álldogál a legmelegebb részen, ott, ahol az Országos Kék és a Dornyai út sárgája elágazik, de határozottságomat látva megnyugszanak, együtt ballagunk be Borzavárra. Szerencsére itt is nyitva még a turistaellátó, benézünk hát ide is, mert nagyon meleg van.  Biztatom a többieket, hogy a falu után szinte már csak erdõs rész lesz, neki is lendülünk., A Fiatalító-forrás sajnos ismét száraz, amint az várható is volt. Bõ km után már Zircen trappolunk, s hamarosan beérünk a célba 5,5 órás, komótos idõvel.


Jól szervezett, bejáratott túra ez már, igaz most új idõpontra került, a névadó Reguly Antal évfordulójához legközelebbi hétvégére. 55-en voltunk, családiasra sikerült, szinte mindenkit ismertem. De hol voltak a többiek ? Ajánlom minden sporttárs szíves figyelmébe ezt a túrát, még így a nyár közepi nagy melegben is kellemes kikapcsolódás csodás Bakonyunkban, jobbára árnyas erdõben, mindig szép helyeken, barátságos emberek lakta vidéken. Jöjjünk sporttársak minél többen el ide !

 
 
Téli TihanyTúra éve: 20122012.02.05 19:18:10

Téli Tihany  - 20


A közmédia (csak tudnám, hogy melyik közé...) világvégét, égszakadást, földindulást jósol hétvégére, gondolok is szegény Fõrendezõ Sporttársra, hogy pénteken hány száz telefont kaphatott a "Tessék mondani, lesz a túra ?"  jeligére. Na mindegy, ennyi év tapasztalatával már nem dõlök be mindenféle rémhírkeltésnek, hajnal 5-kor elindulok megyejáró buszutamra, hogy Veszprém megye határait sehol át nem lépve 8-ra már Tihanyban is legyek. A Veszprémbõl oda tartó buszon lézeng ugyan néhány sporttárs, de tömeg sehol, mindenki kényelmesen üldögél a kinti körülményekhez képest mindenképpen komfortosabb KUU-873-as Balaton Volános jármûvön. A rajtban sincs nyoma a korábbi tömegjeleneteknek, sõt akinek van BTHE rendezvénykártyája és még magával is hozta, az 23 másodpercen belül túl van a nevezésen. Végignézek a jelenlévõkön, csupa ismerõs, sokat próbált spori, akik nem jöttek el, azok a  városbéli puhányok, nyavalyások (forrás : Csukás-Sajdik: A nagy ho-ho-ho-horgász), a hiszékenyek,  és a magukban kevésbé bízók, mert hát ugye ehhez a mi szeretett sportunkhoz nem árt, ha némi egészséges önbizalom is társul. Andrással konstatáljuk, hogy Jani barátunk is valamelyik fentebb felsorolt csoport tagja lehet...


Az útvonal a kiválónál is jobb, amit ma nem érintünk a  Tihanyi-félsziget néhány tucat négyzetkilométerén, azt nem is érdemes megnézni. Nem mondom el végig, merre jártunk, aki nem volt itt, az jöjjön el legközelebb és nézze meg. Az idõjárási körülményekrõl annyit, hogy délelõttre egész -10 fokig felforrósodott a levegõ, végig esett valami kis hó, szél csak a nyitott részeken volt jelentõs, de akkor az összes bajuszos és szakállas résztvevõre jégcsapokat kreált. Azonban senki nem volt rosszkedvû, mindenki nagy elégedettséggel fogyasztotta az ilyen rendezvényeken kissé szokatlan, de mindkét lényeges követelménynek (meleg legyen és sok legyen) megfelelõ mákos tésztát.


A célba világrengetõ 5:57-es idõvel döngettem be, de a nagyvonalúan felkínált 6,5 órás szintidõ nem volt veszélyben. A lefelé szakaszokon óvatosan jöttem, nem akartam elesni. Ennek az lett a vége, hogy a legkeményebb pont (a Hajóállomás,ahol 2 kört kellett mindenféle, tejtõl és teától is lényegesen különbözõ nedûbõl elfogyasztani, ha el akartam kerülni a pontõr haragját...) után felfelé estem el kétszer is, kár, hogy nem látta senki. Az elsõt a jégtánc zsûri tripla leszúrt Rittbergernek (avagy zöld-fehér érzelmûek szerint Limpergernek) minõsítve 5,7 pontot adott volna a maximális 6-ból, a másodiknál meg már vártam, mikor mondja be a Kossuth rádió a tihanyi 6,8-as földrengést.


Nem a szintidõ, hanem a busz érkezése volt s szûk idõkorlát, így egy súlyos hibát vétettem a  cél elõtt, a Pedro Kocsmája, természetesen templom melletti intézmény a 20 % -os kedvezmény ellenére kimaradt, de remélem, volt, aki betért.


A szervezés példás, zökkenõmentes volt, mindent megtett a BTHE csapata a sikerért. 24 éve járom a  hegyeket, ebbõl immár 20 éve a teljesítménytúrákat, biztosan mondhatom, hogy õk az egyik jelenleg is praktizáló legjobb szervezõ csapat, így ezúton szeretnék Nekik köszönetet mondani ezért a szuper, február eleji havas-szeles szombatért.


 


 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár