Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Rákóczi erdejeTúra éve: 20172017.05.23 23:40:29

50 kili homokozás.


Reggel 7-kor szálltunk le a buszról a Dabas-Sári híd megállónál. Rövid várakozás után megérkezett az erdészet különjárata, ami a rajtba szállította a homoktaposásra vágyókat. Néhány autó és sok lelkes segítő volt a Mánteleki Erdészház és Rákóczi erdeje Kiránduló Központ előtt. Gyors nevezés, megkaptuk az útravalót: színes térkép, útvonal leírás, alma és műzliszelet.


A papírokra szinte nem is volt szükség, mert az egész útvonal szalagozva volt. Ne feledjük el, hogy katonai területen járunk. Mi az 50 km-es hosszú távot választottuk. Napsütéses szép időben keltünk  útra. Csatorna átkelés, dabasi turjános, gyóni rét és a számomra félelmetesen hangzó gyóni viperás követte egymást. Itt él a fokozottan védett rákosi vipera, ami az itiner szerint "végtelenül jámbor, apró hüllő". Nagy szerencséje, hogy nem találkozott velem, mert az éktelen  ordításomtól biztos infarktust kapott volna 


Csodás  és illatos akácok, a szivárvány minden színében pompázó  különleges virágok, borókás, kőris, nyár erdők váltották egymást. No meg egy kis homokos dimbi-dombi. Fantasztikus mennyiségben él itt az árvalányhaj, ezüstös ragyogással lebegtek a szélben. Sehol nem láttam még ilyen árvalányhaj tengert. Már ezért a látványért érdemes volt ide eljönni. Érdekes volt a nagy robbantótér, ahol a honvédség Bakony Harckiképző Központ lő és gyakorló területe van.


A pontőrök kedvesek, friss ásványvíz mindegyik ponton korlátlan mennyiségben volt, sőt kaptunk jóféle házi pálinkát és friss epret. Olyan infókat is megtudtunk erről a vidékről, ami az itinerben nem szerepelt.


A célban szendvics, alma, műzli, oklevél, kitűző  és persze a különjárat, ami kiszállította a megfáradt túrázókat a buszhoz.


Nagyszerű szervezés, lelkes pontőrök és szervezők, érdekes és szép  táj ez volt a mai nap mérlege. Jövünk jövőre is

 
 
túra éve: 2014
Sziki gyalogos teljesítménytúraTúra éve: 20142014.03.04 21:12:15

Sziki Teljesítménytúra 27 km


Csodálkozva láttam, hogy  errõl a túráról még senki nem írt beszámolót, pedig az idei volt a 12. rendezés.


Reggel autóval indultunk útnak a Szeged melletti Kiskundorozsmára. Itt volt a rajthely a sportcsarnokban. A csarnok elõtt bõven volt még parkolóhely, benn gyorsan ment a regisztráció és a rajtoltatás. Szép idõben indultunk útnak, kifelé a városból az ébredezõ utcákon. Sokan eljöttek, családok gyerekekkel, baráti társaságok, futók is szép számmal.


A házakat magunk mögött hagyva átkeltünk az M5 autópálya felett és az üdülõk felé  bandukoltunk. Elhagytuk  Sziksósfürdõt, nem volt nagy élet  a tavaknál, de majd nyáron nagy lesz itt az élet. A kiskertek között kanyarogtunk, mindenhol  rendezõk segítették a továbbhaladást.  Hamar elérkeztünk az 1. ep-hez a Csókafészek fogadóhoz. Itt a rövid távon indulók visszafordultak, mi  többiek  sétáltunk tovább.


A 2. ep a Kulipintyó csárdánál volt, már messzirõl hallattszott a zene. Egy hegedûs és egy tekerõ lantos húzott talpalávalót, a pontõrök és segítõik  zsíroskenyér hegyekkel és fincsi, forró teával kínáltak minket. Nagyon jó volt a hangulat. A közép távon indulók itt visszafordultak, mi még gyalogoltunk egy keveset tovább.


Majd újabb kertek, tanyák és gyümölcsösök között haladtunk . Érintve a zsombói láperdõt megérkeztünk Zsombóra. Átvágva a település házai között érkeztünk meg a Közösségi ház udvarára. Finom illatok szálltak a levegõben mivel itt frissen sütött lekváros buktával várták a vándorokat. Az udvari kemencében sültek tepsi számra a piros, mosolygós bukták, amiket pillanatok alatt eltüntettünk. Itt a szórakoztatás az asszonykórus feladata volt. Sokan a régi nótákat hallgatva táncra is perdültek. Itt volt a 27 km-es táv fordítója, vissza indultunk a célba. A spotcsarnoknál ásványvízzel és csipsszel vártak mindenkit.


Nagyon hangulatos túra volt, jó idõben, kedves emberekkel. Gratulálok a rendezõknek, sokunk számára felejthetetlenné tették ez a szombati napot.

 
 
túra éve: 2013
HASE 20Túra éve: 20132013.09.23 22:42:34

HASE 20


Vasárnap reggel, Hûvösvölgy. A Gyermekvasút végállomásán hosszú sor kígyózott. Elég gyorsan megkaptuk az itinert, ami csodásan szép színes és részletes a hátoldalán nagyon pontos leírással.


Az elsõ EP. 300 méterre volt, az elsõ katanasírnál. Innen a sárga jelzésen föl a Nyéki hegyre, ahol az erõs kaptatón azonnal elértük az üzemi hõfokot, lekerült a szélkabát és a pulóver.  Gyönyörû idõben, nagyon jó útvonalon haladtunk. Mesés volt a kilátás a Hármashatár-hegyrõl  meg az Árpád-kilátóból.


A pontõrök kedvesek, a túra útvonala hibátlan, sok lelkes túratárs, jó idõ.


Felejthetetlen túra volt. Gratula a szervezõknek. Ez volt az elsõ, de nem az utolsó HASE túránk. Jövõre is jövünk.


Köszönet mindenért.


 

 
 
EKF / Aragonit/Dolomit/Kalcit /Zsíros Deszka túrákTúra éve: 20132013.09.23 22:00:14

Zsíros desza 30 ( lett volna ha.....)


avagy minden eset jó valamire, ha másra nem, hát elrettentõ példának!


Mivel Budapest Kupa így nem lehetett kérdéses, hogy reggel elindulunk erre a jó névvel kecsegtetõ túrára. Villamos, busz majd sokad magukkal együtt megérkeztünk Csillebércre . Sokan indultak már éppen útak és sokan vártak még a regisztrációra. Gyors papírmunka és már a kezünkben az itiner. Vagyis valami egészen más, mert egy csupa szürke papíron szürke pontok, amik az útvonalat voltak hivatottak jelölni. A  kis szürke pontocskák sikeresen eltakarták a szükséges információk java részét. A lap hátoldalán még néhány info  táv, szint, megközelítés......mindez szigorúan távírati stílusban. A szivárvány összes színét felsorolták, pedig mi  megelégedtünk volna az útvonal leírásával.


Erre a túrára  az volt a legjellemzõbb, hogy ennyi tanácstalan, tévelygõ és elkavarodott emberrel még soha nem találkoztam.  Úton-útfélen 3-4 fõs összeverõdött  túrázó állt és egymástól szerették volna megtudni, hogy ki hogyan és honnan került  éppen oda, ki melyik távon megy és merre kell tovább haladni.                                                                                                  


Volt, aki már fél órája körözött nem találva a helyes irányt, volt aki a 2.EP-re azt hitte, hogy az elsõre érkezett, volt aki 10 km-en indult és a 30-as távon találta magát, volt aki szembõl jött, volt aki sarkon fordult és feladta ....szóval a variációk teljes tárháza képviseltette magát. A szalagozás, már azon a néhány helyen ahol volt  nagyon frappánsan a fák ágaira akasztott SÖTÉTZÖLD krepp volt. Csak akkor, vagy még akkor sem lehetett észrevenni, ha kiütötte a szemünket. Volt olyan szakasz, ahol kerítést húztak  a  jelzések elé és a réseken átkukucskálva találtuk meg a helyes utat.


Mi is sokszor elkavartunk, de sikeresen eljutottunk a 3. EP-ig, igaz jóval az itinerben kiírt pontzárás után. Meglepetésünkre a pontõrök még ott voltak és tõlünk érdeklõdtek, hogy hányan tartanak még erre.  Közölték azt is, hogy a szintidõt felejtsük el, csak menjünk el a célig.        


Az túra további része maga volt a katasztrófa. Az itiner térkép és "leírás" része köszönõ viszonyban sem volt a tényekkel. Még tettünk néhány próbát, hogy becsülettel végig menjünk a túrán, de végül feladtuk. Rendezõi  telefonszám  nem volt megadva, így senkit nem tudtunk értesíteni. Igaz minket sem kerestek, hogy lejutottunk-e a hegyekbõl.


Nagyon keserûen, rossz szájízzel mentünk haza. A táj mesés volt, az idõ jó volt, sokan elindultak, egyedül, családdal, barátokkal és sokan, köztük mi is, csalódottan mentek haza.


Ezt a túrát felvettem a SOHA TÖBBET  listámra. 


 


 

 
 
Téli sóútTúra éve: 20132013.02.04 02:01:45

Téli sóút 33 km Tápiószele.


"Ember küzdj és bízva bízzál"


Reggel 3-kor csörög a vekker, gyors készülõdés mert 4-kor indul a busz.  Lovat váltok, vasparipára szállok majd 2 átszállás után telve jókedvvel megérkezek Tápiószelére. Az állomáson már vár a lányom, Õ az ellenkezõ irányból érkezett. Ölelés, puszi és indulunk a Mûvelõdési házhoz. Egész úton esett, most sincs ez másként. Napok óta lesem az elõrejelzéseket, csak délutánra ígért 2-3 mm csapadékot. Háááát...ezt jól benézték.


A rajtnál kedves a fogadtatás, gyors papírmunka és már indulhatunk is.


Az esõ egyre szorgalmasabban esik, ahogy kiérünk a házak közül látjuk a szomorú valóságot. Itt sárdagasztás esete forog fenn. Nem szegi kedvünket a rossz idõ, tempósan haladunk. Nem kell besz*rni, jó a cipõ, véd az esõkabát. Gyorsan elérkezünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, pecsét, narancs vételez és uzsgyi tovább.


Egy kicsit elgondolkoztató, amikor meglátunk valakit szembe jönni. Feladta. Átázott, sáros, azt mondja talán majd jövõre. Nem is értjük mi a probléma....egy kicsit esik, igaz van sár is, igaz kezd egy kicsit hülni a levegõ, de mi csak megyünk elõre. Megérkezünk Pokoltanyára. Pecsételés, néhány fénykép és a mûzli szelet eltüntetése a pillanat tört része alatt.


Mesés! Beton út! Nincs sár, igaz az esõ egyre szaporább, de jól haladunk. Viszont amirõl eddig nem szóltam.....a szél. No az rákapcsolt rendesen és ezzel egy idõben jeges esõ kezdett esni. Mint a penge, úgy vágódott az arcunkba. A táj....fogalmam sincs, hogy milyen. Mélyen az arcunkba húzzuk a kapucnit, leszegjük a fejünket és baktatunk. Gyermeki örömmel várunk minden fát, bokrot, még az út széli nádast is, mert valamicskét felfog a süvöltõ jeges szélbõl. A nadrágom a kabát és a kamásli közötti részen habzik. Mi van? Nem most van a nagymosás ideje!


Végre feltûnik a következõ ellenõrzõpont. Sátor, jó illatok, kedves fogadtatás. Nagyon jó ötlet a sült szalonna és a hagymás zsíros kenyér. Tömjük magunkba, mintha kötelezõ lenne. Utána a finom forró tea. Egyszerûen mesés. Egy kis sztorizgatás után a szíves vendéglátást nem vesszük komolyan és tovább indulunk.


Ó, mily meglepõ, ismét földút. És sár. Az út két oldala mûvelt terület így a gépek jól összevágták az utat munkájuk során. A szakadó esõ hatalmas tócsákban, kis tavacskákban. És még azt merik mondani, hogy Finnország az ezer tó országa! Hááááát nagy tévedés! Itt a lábunk alatt van. Egy idõ után fölöslegessé válik a pocsolyák kerülgetése. Csak azt kell eldönteni, hogy a nagyonnagy, a kicsit kisebb, vagy a kisebb pocsolyán akarunk-e átgázolni. Vissza a gyerekkorba: csúszunk, mászunk.


Végeláthatatlan az út és vele együtt a sár. De jó a hangulat. Szalonnázás közben ismerkedtünk meg Andival és Fruzsival azóta együtt tapicskolunk. Ha valakinek lankad a lelkesedése, mindig jön egy-két jó ötlet. Elérünk az útszéli kereszthez, fényképezzük Máriácskát. Hoppá! Gubanc van. A jobb cipõmben furcsa ismertlen érzés. Kezd átnedvesedni. Hiába a kamásli, a nadrágom mint az ereszcsatorna vezeti a vizet a cipõmbe.Néhány méter után kiteszi a táblát a bal cipõm is. Megtelt! És hol lehet az utolsó ellenörzõpont? Civilizáció!!!! A távolban látni vélünk néhány házat. És tényleg, egyre biztosabb, hogy kijutunk a sártengerbõl.


Itt is kedves a fogadtatás, finom a banános túrórudi. Csak az árnyékolja be a jókedvünket, hogy még kb.3 km-t sárban kell megtenni. Andi diktálja az iramot, árkon, bokron, vasúti töltés mellett cuppogunk tovább. Végre feltûnik az itinerben beígért majorság és vele együtt a betonút.


Látjuk a várost, az úton rohanó autókat, a felüljárót, a víztornyot és az állomást. Megérkeztünk.


Kedves a fogadtatás, kellemes és jólesõ a meleg, finom a forralt bor és a virsli. Gyorsan eszünk, egy kicsit rendbehozzuk magunkat és megyünk,  mert indul a vonat.


Köszönet mindenért:  hibátlan szervezés, kedves pontõrök, jó itiner, finom kaja.


Kellemes meleg a fülke a vonaton, pihenek , visszagondolok a sóútra és eszembe jutnak Lipák Pista szavai: Hazaérsz, veszel egy forró fürdõt, száraz ruhát, eszel pár falatot és elkezded tervezni a következõ túrát.


Igen, így igaz. Találkozunk a következõ túrán.

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár