Túrabeszámolók


túra éve: 2016
Téli TihanyTúra éve: 20162016.02.08 21:02:28

A nap velünk kelt fel, ahogy haladtunk az autópályán. Igazi álomszép idő kerekedett mára, amely inkább volt kora tavaszi, semmint téli. Ahogy közelítettük Tihanyt úgy törtek elő a nyári emlékek.Mind régi ismerősként üdvözölt itt, hogy újabb oldalát mutathassák be Tihanynak...


http://flare.privatedns.org/blog/2016/feb/08/teli-tihany-2016/


A link egy-két hétig csak ideiglenesen lesz elérhető, ezért ide is bemásoltam.


 


A téli tihany egy olyan túra, amelyre már két éve szeretnék eljutni, most eljött az idő, méghozzá napsütéssel. Eleddig azért maradt ki a félsziget meghódítása, mert vagy tanulnom kellett az egyetemen, vagy ónos eső volt. Mindkettő "blocking function". :)

Úgy nézett ki, hogy csak Anyával megyek, mert Orsinak dolga is volt és pihenni szeretett volna, de végül este Anya meggyőzte Zsófit, és reggel már Apa is talpon volt.

A nap velünk kelt fel, ahogy haladtunk az autópályán. Igazi álomszép idő kerekedett mára, amely inkább volt kora tavaszi, semmint téli. Ahogy közelítettük Tihanyt úgy törtek elő a nyári emlékek: bicó(!), Feri, geoládák, szúnyogok, vitorlások, a Balaton színe és persze Ötvös Csöpiék - ha már az utóbbi évben rajongó lettem. Mind régi ismerősként üdvözölt itt, hogy újabb oldalát mutathassák be Tihanynak.

Gyors parkolást követően egy kevésbé gyors nevezésre került sor, amely egy jó fél órás volt. Igaz ugyan, hogy nem neveztünk elő, de ez annak is volt köszönhető, hogy bizonytalanra nem szerettünk volna pénzt kiadni. Valami olyan rendszer jó lenne, mint kitörésen, ahol ez az adminisztrációt egyszerűsíti, de nem egy fix anyagi elköteleződés.

Egy turó rudival a tarsolyunkban neki is vágtunk a távnak. Itt az elején elmeséltem, amit megtudtam a látott halról [GCLAHA]. Ezúton is köszi geocaching! A további haladás során váltakoztak a nagyon enyhén jeges és mérsékelten sáros felületek. Nem volt gond egyikkel sem.

Megcsodáltuk a Belső tavat, felmásztunk az Aranyházba, majd indultunk is tovább a Gejzírmezők felé. Itt egy geovödör és egy PEZ cukorka, no meg egy pontőr vizsla várt ránk. Meglepetésemre sokan belepecsételtek a füzetbe, és még több loggal találkoztam [itt].

Na és aztán? Forralt bor és pogácsa! De csak miután leereszkedtünk a Club Tihanyhoz, érintve az Újlaki kápolnát. Itt is megvolt már a láda, annak idején elkeresgéltem egy darabig, mire meglett. Szemben a szokásossal most nyugat felé vettük az irányt a Horgásztanyákhoz. Itt láttunk egy pergolát, amit Apának le is kellett fényképezni, mert már egy jó ideje hallom, hogy ilyet szeretne.

Szerintem ezután jött a túra szebbik része, mert a félsziget nyugati oldalán végig a Balaton mellett sétáltunk a hegy peremén. Ide nem tudok most feltenni fotót, de a geocaching-es linkelt oldalra feltettem hármat a nevem mellé (b-lint). Az út leginkább egyszemélyes volt, nem fértünk el ketten, de nagyjából végig együtt mentünk.

Az Apáti-hegynél azért volt egy kis csavar, amire nem számítottam. A túra előtt ugyanis letöltöttem az útvonalat, és feltettem a GPS-re. Viszont nem ellenőriztem, csak amikor a helyszínen voltam, ott tűnt fel, hogy 17,3 km-t ír a GPS. Gondoltam szoftver hiba, de nem. A hivatalos útvonalba valaki elfelejtett belerajzolni egy plusz hurkot. Ennek nemigen örültem, de szerencsére pont valaki rákérdezett és így kiderült.

A hurokból visszajövet elhaladtunk a Külső tó mellett, fel egész az Óvárig. Itt már annyira melegem lett, hogy a négy rétegből egyet le is vettem. Ez a vetkőző műsor egyébként az egész túrán jellemző volt. Hegyre fel cipzárak le, hegyről le cipzárak fel. Ezt még fűszerezte a sál, a sapka és a kesztyű váltóműsora. Szél nem volt, így tökéletes volt az idő, körülbelül +8-+10°C volt.

A Barát-lakásoknál már megint újra rajtam volt minden, és csak azért nem olvastam el a tájékoztató táblákat, mert mindezt nyáron már megtettem. Akkor ugyanis itt hoztam fel a bringát, többször kézben. A kikötőnél direkt megnéztem különlegessége miatt is a sátorponyvára hasonlító épületet, ha már a [revomagon] megakadt rajta a szemem. Itt egy pontőr életrevaló jótanácsokkal is ellátta az előttem haladót, mely szerint ha ilyen szerény lesz (pár szál ropit vett a lavórból, ahelyett hogy két marokra vett volna), akkor az életben nem sok jó vár rá. Nos, azt hiszem ilyen hozzáállással tényleg nem lehet okunk panaszra. Már csak azért sem, mert az útvonalon kétszer volt szomjoltónak forralt bor.

Innen már csak fel kellett mászni a kálváriához és az apátsághoz, ahonnan egy lépésre volt a cél. Itt egy kicsit elléptünk apáéktól, de ez nem is volt baj, tekintve hogy mekkora sor volt a célban. Ez sajnos elég kiábrándító volt, mert vagy fél órát kellett sorakozni, és ha nem vesszük észre, hogy a virsliért külön kell sorba állni, akkor vagy ott hagyjuk, vagy egy újabb fél órával fejeljük meg ezt a nem túl kellemes időtöltést - mármint a sorakozást, nem a túrát! A virsli egyébként nagyon finom volt, külön piros pontot érdemel, hogy nem a legolcsóbb ehetetlen verziót szervírozták.

Összességében 5:20 alatt megvolt a 20 kilométer, körülbelül 800 méter emelkedéssel. A legközelebbi időjárásjelentés mindent elmond: METAR LHSM 061215Z 17010KT CAVOK 11/02 Q1025 NOSIG.



Köszönet a szervezőknek az élményért!


Le a kalappal a szervezők előtt: http://www.bthe.hu/index.php/component/k2/item/442-fontos-informacio-a-teli-tihany-tura-resztvevoi-szamara

 
 
túra éve: 2015
Gémes 30/20Túra éve: 20152015.09.16 08:51:49

Gémes 20



Örülök, hogy elmentem erre a túrára. Örülök azért, mert egy jót sétálhattam a testvéremmel, örülök neki mert olyan helyre mentem, amit szerettem volna megnézni, és örülök azért is, mert jó volt a nyugalom.

Elõzõ nap sokat nézegettem, hogy mivel lenne érdemes menni, végül a nyolckor induló vonatra esett a választásom. Ennek megfelelõen elõzõ este mindent bepakoltam amit kellett és egy rövid szemhunyás után magamra is vettem a túrafelszerelésem.

Egy kis villamosozás, gyors jegynyomtatás, fel sem eszmélek és már nem is a zónázón, hanem a Bzmoton zötyögünk. Dombok között kanyarog az út, amelyen hûségesen kísérnek a hangos és erõteljes döccenések.



Leszállás után a nevezõk a vonatállomáson várnak minket. Egy kicsit aggódtam is az utazás során, hogy esetleg rossz helyre jöttünk, annyira nem voltak emberek körülöttünk, illetve aki volt a vonaton túrafelszerelésben, az már hamarabb leszállt.

A nevezés után nekiiramodtunk Diósjenõ utcáinak. Enyhén nedves és szürke az idõ, de ez minket nem zavar, jó idõ van a túrázáshoz. Az erdõben még jól ki is melegszünk, nem lehet okunk panaszra a hõmérséklet miatt.



Hamar elérjük az elsõ ellenõrzõpontot, ahol csokival biztosítják az energiát a továbbjutáshoz. Illetve egy-két érdeklõdõ pillantást is kapunk, amiért nem a túraútvonalon indulunk tovább, dehát a geoláda az geoláda. Ha a közelben van, akkor meg kell keresni :)

Így meg is lett a Hadi úti bombatölcsérek láda, igaz csak egy "bombatölcsért" láttunk. Visszatérve a turistaútra egy szép mezõre értünk, ahol megölelt minket a napfény. Virágot fotózunk, és a kilátóba is felmegyünk, mindhiába. Ugyanis a köd úgy döntött, hogy még egyelõre nem adja meg magát a napnak, inkább lustán fekszik tovább a tájon.



Követjük a hegy peremét, ahol még egy ponton nyúlik alkalmunk megnézni a kilátást. Aztán eltávolodtunk a hegy szélétõl, és a Kámoron kötöttünk ki, ami csak akkor tudatosult, mikor már túljöttünk rajta. Ezzel együtt az ottani geoládán is. Fel kéne szedni. Nem, ne menjünk vissza. Nnnaaa, de kéne. Nem, majd jövünk még máskor is. Ez utóbbiban egyezek meg magammal, így ez kimarad.

Viszont láttunk helyette valami nagyon szépet, ami miatt ezt abszolút nem bánom. Úgy terült el elõttünk a köd, hogy láttuk, amint belesétálunk a ködbe. Ami a különleges volt benne, az az hogy foltokban volt elõttünk a köd, meg lehetett húzni egy határvonalat, hogy mettõl meddig ködös. Ha mindez nem lenne elég, még a nap is fénnyalábbokkal díszítette a ködfoltokat. Ha pár perccel késõbb jövünk, már lehet hogy mindezt nem látjuk!



Folytatván a túrát helyes kis matricákat gyûjtöttünk, mind a Csánki-kertnél, mind a Pénzásásnál. Mindkét helyen kedves pontõrök fogadtak minket, akiknek (és a szervezõknek!) ezúton is köszönet a túráért! Pénzásásnál a turistaházat is megcsodáltuk, igaz csak kintrõl, és a tábla segítségével azt is megfejtettük, miért pénzásás a hely neve. Akit érdekel, tessék elmenni :)



A pénzásástól kezdve enyhe lejtõn tettük meg a hátralévõ kilométereket. Egy kis sár, egy nagyon rövid eltévedés, egy túratárs és napsütés volt a talpalás kísérõje a vonatállomásig.



Végül öt óra alatt értünk be, kényelmes tempóban. Nem kellett sietni, a vonat úgyis csak egy óra múlva jött. Addig müzliszelettel és napozással mulattuk az idõt, hogy aztán majd a kis vicinális döccenéseivel visszarázzon, illetve a zóna visszaringasson minket a város ritmusába.



Összességében egy rövid, kellemes, kilátásokban nem túl gazdag, ám csöndes és nyugalmas sétában volt részünk, amit köszönünk a szervezõknek!

 
 
IszkiriTúra éve: 20152015.03.26 20:57:20
Mivel idén még csak egyetlen túrán voltam, így a beígért jó idõ és a jó társaság konstellációját kihasználva el kellett menni túrázni. A kérdés csak az volt, hogy hova.

Igazából a geocaching teljesítménytúra lett volna a kiszemelt, de elég messze volt, így egy közelebbire esett a választás, ez lett az iszkiri. Magáról a túráról nem sokat tudtam, csak azt, hogy számomra ismeretlen terepen halad.


Reggel hétkor indultunk el Budapestrõl, hogy nem sokkal nyolc óra után állítsuk le a kocsi motorját Szárligeten. Sikerült a vasút másik oldalán megállni, egy kis bemelegítõ sétával jutottunk el a rajtba. A sorakozás és a müzliszeletek felnyalábolása után anyával ketten indultunk el a reggeli friss idõben a 25-ös távon.


Még annyira korán volt, hogy még a pulcsi kapucniját is a fejemre húztam. A faluból kiérve azonban a szél is alábbhagyott és kellemes hõérzet mellett lehetett folytatni a barangolást.


Az út tökéletesen járható volt, és ahogy mentünk felfele, már a pulcsi is lekerült. Közben fotó is készült a játszótéren. Bocsánat, ez nem is játszótér volt, hanem Mackóvár! A Mackóvár egy kis körülkerített rész volt a hegyoldalban a turistaút mentén, feltehetõen a fiatalabb csemeték szórakoztatására. Ilyen névvel azonban ki nem hagynám, hogy meg ne lessem, így nagy örömmel elbitoroltam a medvebirodalmat pár fénykép erejéig.


Élveztük a kilátást, a jó levegõt, a dombokat, jó volt túrázni. Ezután Szár, majd a Vértes és Macskabükk következett. Látnivalóban kevésbé, de kellemes beszélgetésben annál gazdagabban múltak a kilométerek.


A hangulatos erdei temetõt balról hagytuk el, miután a tábla felhívta rá a figyelmünket. Ha nincs tábla, akkor talán észre se vesszük ezt a békés helyet.


Röviddel ezután következett a számomra legemlékezetesebb szakasz, a Mária-szakadék. Felülrõl is megkapó látványt nyújtott a szakadék, de igazán csak akkor ámultunk el, amikor lentrõl néztük meg a hatalmas kõtáblákat. Ha valaki még nem járt erre, akkor emiatt szerintem mindenképp érdemes idetévedni.


Innen már nem volt sok hátra a célig, mármint kilométerben, nem élményben, ugyanis a tó partján álló három törzsû óriási fát nem lehetett csak úgy fényképek nélkül otthagyni. Vajon mennyi mindent láthatott ez a fa már, és mennyi mindent fog még látni? Az ágak közé lerakódott földbõl kinõtt karvastagságú kisfának vajon milyen sorsa lesz?


A fától az erdõ, azaz a cél már nem is volt messze, öt órán belül meg is érkeztünk. Kitûzõ, emléklap és büfé utalvánnyal a kezünkben választottunk a lehetõségekbõl. Lángos épp nem volt, de a rántotthúsos szendvics messze kárpótolt az elmaradt finomság helyett.


A szervezés teljesen jó volt, jó ár-érték aránnyal, és kedves emberekkel. Köszönjük a túrát!


 


 
 
KitörésTúra éve: 20152015.02.16 21:08:17

Miután felvettük a túrabakancsot - Apa a munkavédelmi bakancsát - útnak indultunk a legközelebbi buszmegálló irányába. Két kilométerrel arrébb ezt meg is leltük, megfelelõ mennyiségû sárdagasztás után. Naivan azt hittem, hogy majd nem lesz sár, mert már jó pár napja tíz fok körüli a napi maximum hõmérséklet. No igen, de "majd ami gyün még"!


flare.privatedns.org/blog/2015/feb/16/kitores-25-2015/

 
 
túra éve: 2014
Dél-Börzsönyi kilátásokTúra éve: 20142014.03.30 15:49:01

Én egyedül mentem, reggel kilenckor indultam neki a távnak. Aranyos kis falu Zebegény, jó volt ide megérkezni. Az indulás igen gördülékenyen zajlott. Vonalkódos rendszerrel pikk-pakk már úton is voltam a hibátlan meggyes rétes elfogyasztása után...


flare.privatedns.org/blog/2014/mar/30/del-borzsonyi-kilatasok-30/

 
 
KitörésTúra éve: 20142014.02.13 20:00:52

A beszámoló megtekinthetõ itt: /apró módosítások elõfordulhatnak majd még/


flare.privatedns.org/blog/2014/feb/12/kitores-25/


 
 
Téli MátraTúra éve: 20142014.01.27 13:13:26

Téli Mátra M. Az elsõ teljesítménytúrám, és jó döntés volt!



Tényleg az elsõ. Nyáron egy jóbarátommal voltunk párszor kirándulni,

és akkor beszéltük, hogy milyen jó lenne év közben elmenni párszor

hosszabb távokra. Ebbõl persze nem lett semmi, mert sajnos az egyetem elég jól

lefoglalta az idõmet. De a jó kis 30km-es pilisi túra emléke megmaradt,

és sokszor gondoltam rá év közben is. Aztán egyszer anyukám hozta a

turistamagazint, hogy nézzem meg, van benne egy ilyen: Téli Mátra.

Mondom magamban jól néz ki! És mikor? - ezt már hangosan. Január vége. -

Aha, szuper, addigra remélhetõleg vizsgáknak vége, menjünk!! Tartotta is

bennem a lelket a várakozás.


flare.privatedns.org/blog/2014/jan/29/teli-matra-m/



Nagyon köszönöm a szervezõknek a munkáját, nagy élménnyel ajándékoztak

meg (remélem ez kitûnik a sorokból ;))!! Remélem jövõre is itt lehetek :)

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár