Túrabeszámolók
|
|
Mecsek 30
Sikondai szállásunkról, a Fenyves kempingbõl indulva reggel hétre értünk Zobákpusztára. Kicsit keveregtünk a faluban, de meglett a rajt hamar. Feliratkoztunk, megkaptuk az itinerünket, ami részletes leírást, térképet is tartalmazott, továbbá kilométer-beosztást. Regisztráció után túratársammal, aki ezúttal a nõvérem volt, fél nyolckor el is indultunk. (07:30) Elõször kapásból be a kis rét melletti erdõbe, de egy kerítés állta utunkat. Persze hamar leesett, hogy ez tuti nem a 30as útvonala. Kikeveredtünk az útra, ahonnan már egyértelmû volt a jelzés. A faluból kiérve rögtön az erdõben találtuk magunkat. Hamarosan elértünk a Cigány-forráshoz, egy fénykép erejéig megálltunk, de aztán folytattuk utunkat. Az ösvény haladt tovább Püspökszentlászló felé, az elején még jelzetlen, majd egyre emelkedõ, de szalagozott csapásokon. Az elsõ ellenõrzõpontig, a kápolnáig nagyon szép völgyeken haladtunk keresztül. (08:45) A ponthoz érve kicsit megpihentünk a sok mászástól, persze itt még nem tudtuk, mi vár ránk pár száz méterrel arrébb. Elfogyasztottuk a dianás cukrot, amit a pontõrök adtak, aztán mentünk tovább. Az ösvény hirtelen balra fordult, egy nagyon meredek emelkedõre. Ez vezetett a második EP-hoz, a Zengõ csúcsára. Jó néhányszor meg kellett állnunk, kifújni magunkat, és megvárni, hogy a 160-as pulzusunk lejjebb menjen. Már a hegyoldalból nagyon szép kilátás volt a völgyre. Elhaladtunk az itiner által is említett kõkereszt mellett. Pár perc múlva a sûrû erdõ fatörzsei közt feltûnt a geodéziai mérõtorony szürke betonhengere. (09:15) A 3. EP-nál szõlõcukorral vártak. A pecsételés után természetesen felmásztunk a toronyba. Kicsit párás volt az idõ, felhõbõl sem volt hiány, de így is gyönyörû panoráma volt fentrõl. Innen néhány kilométeren keresztül lejtett az út, kicsit fel tudtunk gyorsulni. Elsétáltunk egy esõház mellett, majd elértünk a Dóri-úthoz. A keresztezõdésben érdekes alakú kis ház fogadott minket, ami mintha valami mesébõl került volna oda. Ezután rátértünk egy elég új turistaútra, amely a Skóciai Szent Margit Emlékút nevet viseli, saját jelzéssel is rendelkezik. Ez az út a Szép Ilonka kilátóhoz vezet fel, ahol a 3. EP-unk volt, itt sütivel várták a megfáradt túrázókat. (10:30) Pecsételés elõtt gyorsan geocachingeltünk egyet, a GCDORI pont útbaesett. A kilátóból be lehetett látni az egész Réka völgyet, amit tavaly volt szerencsénk végigjárni, egyaránt csodálatos lentrõl és fentrõl is. Itt kicsit utánaszámolva jöttem rá, hogy eléggé lassan mentünk addig, így kicsit gyorsabbra vettük a tempót. A kilátótól egy lejtõ után hosszú, keskeny, csúszós-sáros emelkedõ következett. Pulzusunk itt is nem egyszer az egekbe szökött. Felérve, a vadászháznál pihentünk és ettünk egyet. Utunkat folytatva, végig egy völgyben ereszkedve rövidesen Óbányára értünk. A kis mecseki falut is láttam már elõzõ itteni kirándulásunk alkalmával, de még mindig megcsodálom. Elbûvölõ a régi, szépen felújított parasztházaival, rendben tartott udvaraival, kis fõutcájával. Az ellenõrzõpont a falu közepén volt, pecsét és süti után indultunk a környék, és talán a Mecsek (egyik) legszebb völgyébe. Nem véletlen, hogy a Dél Dunántúli kéktúra is erre halad. Ahogy haladtunk, egymást váltották a szebbnél szebb helyek. Pisztrángos tavak, csepegõ sziklák, ferde vízesés. Ismerõs helyek, tavaly ezt a völgyet is végigjártuk már, de most jó volt újralátni. A völgytõl búcsúzva Kisújbányára értünk. A faluba érve kicsit megkeveredtem, még térkép is GPS mellett is sikerült 1-2száz métert a rossz úton menni, de gyorsan észrevettem, és korrigáltam az irányt. A faluközpontba érve kisebb tömeg fogadott, sok túrázót lehetett látni. (12:30) Az 5. EP-nál legalább három fajta süteménnyel, és málnaszörppel vártak. Következõ etap a Szederindás forráshoz vezetett, a Lakkeri-fenyvesen keresztül. (13:20). A 6. Ep-nél csokit kaptunk. A nagy sietségben aztán a forrást el is felejtettük megnézni, majd legközelebb. Az út innen a Sín-gödörbe vezetett. A terep egyre durvább lett, elõször csak pár kidõlt fán kellett átugrálni, majd a patakon keltünk át rengetegszer. Jelzés is volt (piros kör), de sok helyen szalagozás mutatta az utat. Az ösvény itt-ott eltûnt, majd a patak másik partján folytatódott. Végül is szép volt ez a völgy, hangulatos, csak a végére már kicsit elegünk lett a köveken ugrálásból. Pár kilométer után kiértünk a kövesútra. A Barna-kõ után felmentünk az utolsó ellenõrzõponthoz, a Szöge-hegyre (14:45). Megkaptuk az utolsó pecsétet. A maradék kb. 3 km-t alig ¾ óra alatt legyûrtük, a célba 15:22 körül értünk. Megkaptuk az oklevelünket és a kitûzõket is. A 30-as távot 7:52 alatt teljesítettük, kicsit ki lett centizve a vége :).
A több éves-évtizedes múltra visszatekintõ túrán elõször vettünk részt, de ez a hétvége azt hiszem jövõre is a Mecsek 30 vagy akár az 50-é lesz. Kiváló szervezés, szinte minden ellenõrzõpontnál valamilyen étel vagy ital, nagyon jó itiner, na meg persze nagyon szép mecseki tájakon haladó útvonal jellemzi a túrát. Végül megdicsérném a vaddisznó-pörköltet is, elõször ettem ilyet, de nagyon ízlett, jól esett a túra után. |
| | | | |
|
2007-ben kezdtem teljesítménytúrákra járni, 7-re sikerült elmenni, ezekre:
07.07.07. Löszölõ túra, Ságvár - 32,65 km - 720 m
Elsõ ttúrám, nagyonjó kiszolgálás, egyedül, jó idõben, rossz cipõvel, meg is lett a hatása...
07.08.04. Mûvészetek Völgye Nagykör - 33,80 km - 650 m
Elõzõ hétvégén is, meg a túra alatt is Kapolcson sátoroztunk. Szép kényelmes túra, szintidõ úgysem volt. Szüleim a kiskörön, én egyedül a nagyon.
07.08.26. Bakonyalja 25 - 27,00 km - 500 m
A kedvenc Bakony, egyedül, a végén igencsak sietõsen a célig, szurdokon szinte átrohantam, aztán még sietõsebben a vonatig. Elértem.
07.09.22. Csík Ferenc emléktúra 30 - 31,00 km - 550 m
Szüleim egyik kisebb körön, én a hosszún persze. Útközben kesselés. Célbaérés után nagy sprint a vonatra.
07.09.29. Kanizsa 50 - 47,30 km - 650 m
Eddigi leghosszabb. Jó koránkelõs-vonatozós reggel. Aztán magam is meglepõdtem, amikor a "melyiken indulna?" kérdésre "az 50-esen"-nel válaszoltam. Dehát vhol el kell kezdeni. Úgy 2/3-ig egyedül, aztán akadt társaságom is. Lábam utána darabokban :) De pár geoláda meglett.
07.10.13. Bakonyi Barangolás 40 - 39,02 km - 916 m
Kivételesen nem egyedül, egyik barátommal. Nap nemnagyon sütött, de egész kellemes idp volt. Kicsit elbeszélgettük-fényképeztük az idõt, végén be kellett gyorsítani.
07.10.21. Bakony szurdokvölgyei 20 - 19,80 km - 100 m
Utolsó az évben, szüleimmel. Lájtos, fényképezõs, útról-egy-helyen-kicsit-letérõs túra, jól ismert útvonalon.
össz: 230,57 km - 4086 m
+87 geoláda megtalálás. Meg párszáz km bicajozás, Balaton-félig megkerülés, stb.
Jó év volt. Idei meg mégjobb lesz remélem :D |
| | | | |
| |
|
Mûvészetek Völgye teljesítménytúra 2007 Nagykör 36km
Ez volt az a bizonyos túra, aminek kapcsán tavaly megismertem a teljesítménytúrázást (kár, hogy nem elõbb, de így alakult). Akkor nem sikerült eljutnom rá, ezért idén mindenképp be akartam pótolni. A túra elõtti hétvégén már voltunk kocsival-sátorral-biciklivel pár napot a Mûvészetek Völgyében, Kapolcson, akkor bejártuk a környéket. De aztán annyira megtetszett a hely, hogy következõ hétvégén megint eljöttünk. Nem is alakulhatott volna jobban a dolog, itt tartózkodásunkba pont beleesett a szombati nap.
Reggel felkelés, összepakolás után irány a rajt, a kapolcsi Zöld Udvar. Itt megkaptuk az itinert (kicsit összevissza volt fénymásolva, de annyi baj legyen), amire 8:05 kerül a rajtidõhöz. A három táv (12,7km, kiskör 24km, nagykör 34km) közül a leghosszabbat választottam (ami az itiner szerint 36km volt). Szintidõ nem volt, este 7ig kellett beérni a célba. Szüleim is indultak a túrán, bár õk a legrövidebb távot választották, le is hagytam õket már a Bondoróalja ellenõrzõ pont elõtt, a kaptatónál. Az EP-nál szám felírás, aztán nyomás tovább, útközben reggeli egy szendvics meg dobozos kakaó formájában. Erdõbõl kiérve csodaszép kilátás volt a Balatonra, Badacsonyra mega környezõ hegyekre. Gyors panorámafotózás, aztán lefutás a dombról Monostorapáti felé. A faluban az EP-t elsõre nem sikerül megtalálni keveregtem a templom elõtt, de aztán csak észrevettem a szemem elõtt lévõ Informácós udvart. 9:17 kerül a papírra. A falu határától egy darabig egy jókedvû társasággal mentem, aztán õk elkocogtak, én maradtam a sétánál. Következõ EP a Bondorói kulcsosház volt, gyors számleírás, gyaloglás tovább. Aztán beértem Taliándörögdre, ez már ismerõs hely volt, Lõtér színpadnál voltunk elõzõ este. A falun keresztülvágva meglett a Katica büfé is. A legrövidebb távnak itt volt vége. Itt is számot kellett felírni, de a házszámmal kiegészítve, ami persze nem volt kiírva, így bementem érdeklõdni. A kocogós társaság is itt volt, házszámot megkaptam, de most még nem ültem le sörözni a nagy kísértés ellenére, mentem inkább a következõ ponthoz. A falu határában lévõ Szent András templomromnál kaptam a következõ aláírást (10:45). Még jó, hogy vittem sapkát, mert igencsak kezdett meleg lenni, és sok nyíltterepes út volt még hátra. A Klastrom után átvezetett az út pár dombon, és a Távközlési Állomás ("Szputnyik") melletti keresztezõdéshez ért. A kiskörösök itt átvágtak Vigántpetendre, a nagykör ment tovább balra, Öcs felé. Itt egy kis kitérõt tettem, mivel úgy hallottam, hogy a Távközlõ Állomásra be lehet menni, de -mint ahogy én is gondoltam- ez hamis információ volt... Még így is jól jártam, mert csak visszafelé vettem észre a keresztezõdésnél a piros papírt a felírandó kódszámmal. Öcs felé az út megint csak ismerõs volt, elõzõ héten már jártam erre biciklivel. Öcsre 11:50-re értem be, és mivel dél is volt, éhes is voltam, ebédeltem egyet. Egy pohár hideg sör is lecsúszott a szendvics mellé, jól is esett. Öcs után még volt egy kis kitérõ, a Nagy-tónál. Amikor innen indultam vissza, hívtak szüleim, hogy akkor értek Taliándörögdre. Pula felé az autóúttal párhuzamosan, de kicsit beljebb vezetett az út régi bányák mellett. Pulán már nagy tömeg volt a templom elõtti kis utcán, ami tele volt szoborszerû fém ügyességi játékokkal. Nem álltam meg játszani, inkább megkerestem a pontõröket (13:04). Innen végre az erdõbe ment az út, A Tálodi-kolostor mellé, a Kinizsi forráshoz. Itt is számot kellett felírni, meg az építés évszázadát. Kis pihenõ meg mosakodás után tovább a kék jelzésen egy darabig. Aztán erdészeti utakon jutottam el Vigántpetendre. A faluban a Zöld Udvarba 14:50-re értem. Vettem egy töki pompost, meg feltöltöttem a vízkészletemet a templomnál, aztán kényelmesen meguzsonnáztam a domboldalban. Az egy zavaró dolog az idõnkén nagyon feltámadó szél volt. Innen már nem sok volt hátra, újúlt erõvel vágtam az utolsó EP felé, ami Kapolcs mellett volt, a Király-kõnél. A kilátóhoz már nem volt humorom felmenni, elõzõ héten megnéztük az is. A kódszámot felírva már csak egy dolog volt hátra, visszajutni a falun keresztül a Zöld udvarba, ahova 15:45kor sikerült beérnem. Megkaptam az oklevelemet, kitûzõmet, meg a gratulációt a sikeres teljesítésért. Tehát kb 7 és fél óra alatt mentem végig, kényelmes pihenésekkel, megállásokkal. A térkép és a leírás jó volt, egyedül a szalagozás nem tetszett annyira. Legalábbis kicsit nehéz volt meglátni néhol a keskeny zöld-fehér szigszalagcsíkot a zöld bokrok-lombok elõtt. Az ellenõrzõ pontoknál étel-ital nem volt, de akinek kellett, bármelyik faluban ehetett, és mindenhol voltak kék nyomóskutak megtölteni a vizespalackokat.
A túra nagyon tetszett, örülök, hogy sikerült eljutnom, és végigjárnom. .:. |
| | | | |
|
