Címlap

Túrabeszámolók


túra éve: 2008
I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrákTúra éve: 20082008.11.09 10:07:33
I. Béla emléktúra - 30 (2008)

Megpróbáltam korán rajtolni, mert délután még volt programom. A kaszálógép parkoló automata azonban elõvételben nem adott jegyet, így ki kellett várni a 8:00-át, amikor is közölte kijelzõjén: „Tessék fizetni!”
Utána sorban állás, majd elindultam. Csak menet közben tûnt fel, hogy a túra soványabb lett, már csak 30km. Viszont így a P3 jelzés mindkét szakasza belekerült, aminek kifejezetten örültem – kedvenceim. Mandulázás után mentem lefelé a gerincen és bizony hideg volt. Fújt a szél, és mivel a Prédikálószékre elég rövid idõ alatt mentem fel ahhoz, hogy zuhanyzóból kilépett érzésem legyen, így fokozottan rosszul esett a hideg szél. Leslattyogtam a Kis Rigó vendéglõhöz. Mivel jól ismerem az utat, így a szalagozást nem is nagyon figyeltem, de amennyire láttam minden kérdéses helyen korrekten volt szalag.
A Sikárosnál az erdõirtásra azt írta az itiner, hogy egyenesen vágjunk át. Elõttem néhányan az elektromos kerítést tapizták, valaki be is ment, de az utána következõk már aggodalmasan fogdosták a vezetéket: van benne delej! Szerencsére a fórumon (budai-)H.G. beírta, hogy jobbról kerülhetõ a kerítés, így én inkább biztonsággal arra mentem. Nem tudom kinek volt az a „nadselû” gondolata, hogy egy elektromos kerítésen menjek át…
Aztán Királykútnál összefutottam a 20-as távon indulókkal, akik határozottan frissek voltak még, alig lehetett velük lépést tartani. Aztán Dobogókõre indult a második kis kedvenc utam. Az út elsõ 1,7km-e elég „jó anyag”! Utána a maradék már csak enyhén emelkedett a múzeumig. Begyûjtöttem a pecsétet, bár nem értettem, hogy miért nem a turistaházban van a pont. De ismerve a turistaház rapszodikus nyitva tartását, el tudom képzelni az okokat…
Aztán lebattyogtam a romokhoz, ahol remek teát ihattam, egy szelet kenyérrel. Nagyjából itt véget is ért számomra a túra, mert Dömösön végig menni a fõút járdáján nem éppen a szívem csücske tevékenység.
Begyûjtöttem a kitûzõt, aztán akciósan használtam a mellékhelyet.. Tulajdonképpen többet költöttem az étteremben, meg a parkolásra, mint a nevezési díj (amibe több csoki, tea, hideg étel is befért).
Jó túra volt, kár hogy egyszeri rendezés, jó lenne, ha jövõre is lenne! (Lehet ilyen burkoltan jelezni az igényt? ;-) )
 
 
Őszi trapp (BTSSZ)Túra éve: 20082008.10.28 15:46:37
Jó kis túra volt. Érdekes, hogy a BEAC MAXI útvonalának közös szakaszával összevetve ennyivel rövidebb, nem gondoltam volna. Mire rajtoltunk, a túra nõtt 150m-t. A TTT kiírásánál még 800m, az itiner 950m-t mond. Erre csak a HÉV-en hívták fel a figyelmem, a túra után. Még jó, hogy nem tudtam elõre! Viszont a buszon valaki "megtanította", hogy lefelé könnyebb menni, mint felfelé, csak tudni kell hova lépek. Érdekes egy hipotézis.
Lajosforrásnál nagyon jó volt az a kézi törésû dió. Az a "sós izé", viszont megpecsételte a vizem sorsát – meg az enyémet, a Virágos-nyeregben már vásárolnom kellett innivalót. Legközelebb talán felviszik Lajosforrástól a túrát a Z3 jelzésen arra a helyes kis hegyre, ami pont a forrás mögött/felett van.. Az Oszoly elõtt javasoltam, hogy szaladjunk le Csobánka fõterére venni valami ebédet, de a nagyon csúnya pillantások miatt inkább csendben maradtam. Az S+ jelzésen valami szalagozás volt. Érdekes módon WC papírból készült. Az anyag megválasztását nem nagyon értettem… Aztán kiderült, hogy nem a mi túránkat szalagozták túl, u.i. az S+ S- teljesen jól követhetõ. Mondjuk lehet, hogy én könnyen beszélek, mert ezt a szakaszt, a környéket éjjel és nappal is rengetegszer bejártam.
A Kevély-nyeregben kicsit nagy volt a forgalom, de az e.p.-t könnyû volt megtalálni – lényegében az út közepén üldögélt a pontõr. A téglagyár után a K- jelzés állapota (pontosabban a környék) egyszerûen tragikus. Lényegében egy szemétlerakóban jártunk. A célban jó kis ennivalót kaptunk, mondjuk én a zsíros kenyeret egy darabka kolbásszal kalóriadúsítottam. Egy másik túrán már találkoztam azzal az érdekes nevû üdítõvel. Akkor zöld és halvány piros színekben lehetett fogyasztani, de ízvilágra megkülönböztethetetlenek voltak. Most a Tonic változatot ittam (remélem, mert olyan íze volt - mindegy, ez az átlátszó) és egészen jó volt. Bár igaz, hogy mostanra már elégséges feltétel volt, hogy folyik – tekintettel az óvatlanul behabzsolt "sós izére".
Aztán még néhány kilométer és már szálltunk is a buszra, meg a HÉV-re… A túrában egy nagyon rossz dolog volt: a szentlászlói buszon reggel nem ment a fûtés. De ez nem a szervezõk hiányossága.
Szóval nekem tetszett.
 
 
Tátralátó 30Túra éve: 20082008.07.30 12:15:27
Mint tavaly, idén is... Percre azonosan indultam.
De most nem becsültem le a Csóványos utáni „ereszkedést”, mert emlékeztem mit mûvelt velem a K3 a Száraz-fa-bérc felé, pláne a Tolmács-hegy a végén! Jó volt, hogy idén az esõ miatt a patakot kicsit megáradtak, így száraz lábbal nem
is lehetett átkelni rajtuk. A K- tavaly még a patak mellett szaladt, idén kikerült az aszfaltra, ezt nehezményeztem.
Kárpótolt ahogy a reggeli nap az erdei párában fénycsíkokat húzott maga után!
Magosfa felé a K3 jelzés meredek szakaszát leszedték (már csak egy jelzés megy!), de emlékezetbõl a meredeket
hegyoldalon mentem fel.
Magosfán finom volt a csoki (jobb, mint a tavalyi! :-) ). A Nagy-Hideg-hegy felé sikerült megcsúsznom, így a pecsételés után kézmosással folytattam a napi programot. Aztán ereszkedés… Fel a bércre, aztán le a kulcsos házhoz. Ez utóbbi talán nehezebb volt, mint felmenni, a végén olyan meredeken jön le, hogy gyõzzek talpon maradni. Kisirtás után elfáradtam, így a Tolmács-hegyre ritka lassan értem csak fel.
Az S+ végén izgalmas volt az a kis sár csúszda.
Idén volt választék az étteremben! Tavaly csak gulyás, idén babgulyás, halászlé. A bõség zavara, de azért sikerült választani.
Jó kis túra, jövõre sem hagyom ki, ha lehet.
 
 
Muzsikál az erdőTúra éve: 20082008.07.07 10:50:32
Muziskál az erdõ 25

Némi kavargással odajutottunk a rajthoz. Meg is jegyeztem, hogy én már a nagyján túl vagyok, a Pilisbõl azért idáig sok km-t kellett megtenni.. 8:55-kor el is indultunk szépen, bár én még szüttyögtem egy sort az autónál a reggelim miatt hisztizve. Aztán belegyalogoltunk a hegységbe. A mezõn szépen sütött nap. Az itinerbe érdemes lenne majd beírni, hogy a mezõn érdemes hátranézni. A Mátra valami gyönyörû innen! A búzát még megismertem. A másik növényt sajnos nem, így társam el is nevezte szerintemrozsvagyzab-nak.
A K+ emelkedõ megviselt, egy korábban megelõzött turista hamarosan utol is ért, de megnyugtatott, hogy a szint aztán már eloszlik, csak itt ilyen. Bár a szintidõ alapján pihenõsre akartuk venni a tempót, azért csak nem bírtuk ki… Az elsõ ellenõrzõpontnál segítséget kaptunk az út további részeihez. Az egész túra úgy ki volt szalagozva, hogy csak szándékosan lehetett eltévedni! Gyorsan lenyargaltunk a mûútra, majd a csárda elõtt a szalagozáson balra. Érdekes az itteni turistajelzések rendszere, ha nincs szalag, akkor jelzés alapján nehezen lehet mászkálni!
11 után percekkel pecsételtünk Cserhátszentivánon, majd a garázs mellett haladva mentünk a patak mentén. Aztán jött Ecseg, ahol pincékhez írták az ellenõrzõpontot. Néztem, néztem, de senki nem volt, ellenben kicsivel késõbb már megláttuk a pecsételési lehetõséget! Az Ecseg és Kozárd közötti szakaszt nem szerettem. Aszfaltos, napos, bár ezt ellensúlyozta a szép kilátás. Kozárdon megtudtam, hogy van egy szép faluház, egy jó kis vendéglõ és horgászni is lehet a közeli tóban, ami láthatóan új szerzemény! Érdemes lesz ide visszajönni.
Kozárd után jött egy emelkedõ, (Még hogy eloszlik a szint…) aztán annyira beszélgettünk, hogy pontosan nem is emlékszem merre és hogyan mentünk, de valahogy megint jött egy kis kaptató. Közben Viktor GPS-e kilehelte az utolsó elektront is az elemekbõl, így már csak an én trackemben bízhattunk. Átkelve a vasúti síneken, az enyém is rákezdte: „Pitty.” Ez azt jelenti, az akku feszültség alacsony. Én tudtam, hogy elemet kellene cserélni, de felkészült barátomban bíztam: csak nem indul el lemerült egy hetes elemekkel. ;-)
Belehúztunk, hogy minden adatunk meglegyen és így kettõkor be is értünk a célba. Finom szendvics, és végre ízletes szörp! Sok túrán olyan szájragasztós szörpöket kaptam, hogy alig tudtam utána beszélni. Ezen a túrán finomak voltak a szörpök, a csoki, és a szendvicsek, amibõl mi kétszer is kaphattunk (Kozárdon és a célban).
A túra szép volt, jól szervezett, és biztonsággal lehetett közlekedni a szalagozás miatt. Az egyetlen számomra negatív élmény az aszfalt volt, de az teljesen szubjektív, én nem szeretem. Viszont ahogy láttam a résztvevõket sokan egy szép családi kirándulást rittyentettek - megérte, nagyon szép helyeken jártunk!
 
 
Patai keringő és Püspöki keringőTúra éve: 20082008.06.02 12:40:07
Patai keringõ 28

Tavaly egyedül kóvályogtam végig a 28-on, idén hárman vágtunk neki az idõközben 1km-t hízott és 50m szintet vesztett túrának.
Jobbágyi állomásig jórészt beszélgettünk, és elég gyorsan haladtunk, aztán jött a bucka. Komoly küzdelemmel elértük a tornyot. A torony melletti rövid pihenõ után átbattyogtunk a Dagonyához. Itt pecsét, nekem bakancsigazítás, aztán indultunk jobbra. Egy 18-ason indult csoport is velünk tartana, de szóltunk nekik, hogy a másik irány lenne nekik a nyerõ, így megkíméltük õket egy hosszú, napos - de gyönyörû - résztõl.
Tavalyhoz képest a balra lefelé induló ösvényt az erdõfolt elõtt most nem szalagozták, vagy én nem láttam. De mivel Gyöngyöspata végig látszik, így nem nagy nehézség odajutni. A templomnál pecsét, pihenõ, aztán ismét belevágtunk. Amikor már nagyon nem bírtuk (jól van, én nem bírtam) a napot, akkor javasoltam, hogy húzzunk bele, hátha a léghûtés hatékonyabb, mint a saját keringetõ szivattyúnk.
A szõlõben idén is meleg volt, némi por az autók után, egyenes, emelkedik, de idén még a lábam is fájt – a bakancsigazítás nem jött össze, én lettem a teher a többieknek. Megszámoltuk a létrafokokat, aztán kis idõ után, egyszerûen „leestünk” a patakhoz. Mi persze mászásnak neveztük, de amit én mûveltem, arra ezt szót igen erõs túlzásnak tartom. A Z- emelkedésénél már nagyon fájt a lábam, így megpróbáltam a többieket elõrezavarni, hogy én majd bejutok, ahogy tudok, de maradtak. Szerencsémre, mert a sok rossz lépéstõl végül jött egy görcs is, amit magnéziummal kezeltünk is.
Lefelé aztán végre begyorsultam (márhogy majdnem olyan gyorsan tudtam menni mint a többiek), és pikk-pakk beértünk a célba 5:50 alatt. Bor nélkül, mert „nagyapa eladta az összes eladásra szánt bort”.
Jó kis túra volt!
 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20082008.04.14 11:25:42
Elvben 9:00-kor akartunk rajtolni, de sikerült 9:30-ig elodázni a dolgot. De akkor neki is indultunk.
A K+ jelzésig minden ment a maga útján. Elõztünk, elfutottak mellettünk. Nekem tetszett a K+. a Z-nél baloldalon találtunk egy függõhidat, amit Józsi laposan letesztelt. Bírta!
Aztán fel-fel-fel. A Kevély-nyereg tájékán most is szép a kilátás, bár éjjel az igazi, pláne a Nagyról (avagy Kicsirõl).
Lebaktattunk a barlanghoz, közben két hölgy rajtunk keresett néhány szakállas urat. Szerintem nem elõztünk meg szakállas embert, de nem tudom. A Z jelzésen jött velünk szembe valaki, aki a "kicsin" indult és a "nagyon" ment, mert eltrécselte az idõt. Õ inkább csinos volt, mint szakállas! Aztán le a nyereghez. A bányánál most nem motorozott senki, pedig szoktak. Azon a majd függõleges falon mennek fel, aztán le. Voltam már a tetején, van ahol már felhagyták a csapást, mert annyira mély, hogy nem fér el benne a motor. A nyereg után végre megmutatja nekem valaki, melyik is a K+. Eddig még nem találtam, bár csak egyszer akartam használni. Csobánkán beülünk a többiek közé - eszem-iszom, dínom, meg dánom. Most mulassunk, hiszen az S+/S páros még egy kellemes kis darab! Ebéd után aztán felmentünk. Megkapjuk a jól megérdemelt csokit, majd haladunk is tovább.
Hamarosan már a piroson bandukoltunk felfelé. Legutóbb éjjel jártam ezen az úton felfelé, úgy is pontosan ennyit emelkedik... Ez egy "nem szeretem út". Bár nagyon szép környéken halad.
A Z-re becsatlakozva tájképet fotózó kis csapat üldögélt. Mondták, nyugodtan menjünk keresztül a fényképezõ elõtt, legalább életkép lesz, nem tájkép. "Béke poraimra" címmel lehet is rakni a sírom mellé - gondoltam, itt már kiült a só az arcomra és éppen nem volt kedvem menni. Szép séta a következõ pontig, majd jobbra Z+. Helyes kis darab! Valahogy felértünk. Lejutunk a P4-en, bár a jobbra, hirtelen bekanyarodás elnézhetõ volt. Mivel már szemben jöttek vissza olyanok, akik tudták: nincs már arra jelzés, így ezt sem vétettük el, megint megmenekültünk!
Emelkedõ az S-en. Nap süt, aszfalt, meleg, semmi légáramlat. Javasoltam, hogy minden közkútnál álljunk meg frissülni, de le lettem szavazva. Felküzdöttem magam a K-ig. Jó volt kicsit lefelé menni. Az Egri-vár felé a szalagozás teljesen a helyén volt. Szembe jövõ két autó utáni por, ahogy kell, belehullik az arcomon található folyadékba és egy kényelmetlen érzést biztosító szuszpenzió alakul ki. Pecsét és indulunk is tovább. Egy kisebb MTB-s csapat küzd a Teve-szikla elõtt. Tekernek, megállnak, elõzünk, tekernek, elõznek, megállnak, elõzünk, stb. Érdekesen adtuk elõ ezt a pár métert. A K jelzésen még csámborgunk kicsit a tûzcsapig, de utána hamar beérünk a célba.
Jó kis túra volt!
 
 
Ki a legjobb? - Tájékozódási-, ügyességi-, csapatépítő teljesítménytúra és versenyTúra éve: 20082008.02.25 11:01:25
Igen jó kis túra volt, érdemes volt rajta elindulni! Kár, hogy nem jött össze a csapatversenyhez szükséges létszám, úgy még izgalmasabb lehetett.
Miután az ember felkûzdötte magát a Nagy-Villámra, és megbírkózott a K jelzés további "kis" emelkedõjével, akkor megkapkaptuk az Urak-asztalát. A katonai bázison csapatos vadászattal cserkésztük be a pontõrt. Állítólag itt lehetett volna lõni is, de nekem ez sajnos kimaradt.
Visszaérve az erdészházhoz csak egyetlen kis utacska maradt: Szent László-hegy. Hát.. itt már azért kezdtem erõsen érezni a fáradtságot!
Egyetlen hibája volt, hogy utána aszfalton kellett lesétálni. Azt én nem szeretem, és ott olyan lassú vagyok, hogy jócskán vesztettem idõt - kerestem az okokat a megállásra, lassításra. Így is sikerül hat órán belül beérnem, kellemesen elfáradtam.
A bográcsos ebédet pont idõben kaptam - finom volt! Köszönet érte.
 
 
túra éve: 2007
Patai keringő és Püspöki keringőTúra éve: 20072007.06.12 14:32:11
A hétvégén részt vettem a Patai keringõben. Az elõzõ 2006-os beszámoló arra késztetett, hogy néhány röpke sort írjak a vasárnapi élményrõl.
A túra jól szervezett volt, többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült eltévednem - jelzések, szalagok, táblák egyértelmûek voltak, dicséret a szervezõknek.
Két fiút és egy foxit követtem az elsõ szakaszon, de aztán valahol a toronynál elmaradtak. A dagonya utáni szõlõknél már elég magányosan mentem, aztán a Patai Kis ABC után néhány túratársat végre utolértem. Közben az „élményhez” igazítottam a terület nevének értelmezését: ezen a részen az úr tényleg rátett vagy két lapáttal! Szörnyû meleg volt.
A patakhoz lemenni izgalmas dolog volt. Volt egy pillanat, amikor aggódtam, hogy a mögöttem ereszkedõ rám fog csúszni, de két másodperc után már én csúsztam.
Egyetlen helyen hezitáltam vagy 10 percet, hogy merre is menjek (no meg pihentem is). A Z jelzés jobbra ment és a szalagok a P+ jelzést adták meg iránynak. A szalagokban bízva, eljutottam az utolsó ellenõrzõ ponthoz (ez úton köszönöm meg alkalmi túratársamnak ismét, hogy szólt, én simán elmentem a kerítésen lógó tábla mellett..). Utána a borospince és a cél következtek, ahol a szóda és a zsíros kenyér megtette áldásos hatását, így 5:39 után. Nekem tetszett a túra!
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár