Túrabeszámolók
 | Muzsikál az erdő |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2012 2013 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017 |
|
| Forrai U96 | Túra éve: 2017 | 2017.07.31 14:41:20 |
|
| megnéz Forrai U96 összes beszámolója |
MÁTRA 60 ( 60 ) ( 20170708 ) ( III. TELJESÍTÉS, ARANYJELVÉNY ) :format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-130674-1454437475-3018.jpeg.jpg)
Rajt: 6:00' // ( Pásztó, Kollégium ) Cél: 21:49' // ( Pásztó, Kollégium )
16:00' a szintidő, 11 perccel előtte!
Rajtszám: 127 ( ÚJRA ) Sára Petinek meg a 96-os, :D
Csapat: U96/ : Forrai U96 és ÁRKI IMRE ( M40 )
Parádi Ricsinek köszi Világos előtt a SZÉKELY 6 %-ost!
Találkozások: Parádi László, Parádi Ricsi, Kollégium Porta Vezetője, munkatársai; Ruttkay Dia!; Kozics Anikó!; Szemán Zoltán ÚR!; Kelemen L.;
Szép idő! Sokat kellett utazni Dunaújvárosból. Autónk egy OPEL Astra volt, ami továbbment SALGÓTARJÁN-BA!
V1.0.0.96. Utolsó Módosítás: 2017.07.31.
|
| | | | |
| brumisko | Túra éve: 2017 | 2017.07.10 12:13:29 |
|
| megnéz brumisko összes beszámolója |
MÁTRA 60 2017
Nem szoktam írni túrabeszámolókat.
Kivitel lesz ( és rövid ).
Mert kiviteles az a túra: rendkivüli szép és nehéz !
Hibátlan itiner, tökéletes szalagozás, felsőfokú frissítés, kedves és segítőkész pontőrök.
Egy szóban : profi és emberi szervezés.
Egy nagy gratulació Parádi Lászlónak és csapatanak !! |
| | | | |
|
| Forrai U96 | Túra éve: 2016 | 2016.07.14 18:08:23 |
|
| megnéz Forrai U96 összes beszámolója |
------MÁTRA 60 2016------
------Sorban a 8. TTÚRA------
------  EZÜST a 2. teljesítés!------
Rajt: 6:00 ( Pásztó, SALGÓTARJÁNTÓL DÉLRE. CÉL: 21:52 ( Pásztó. )
Rajtszám: 127
Csapat: 
Találkozások: Kozics Anikó, Dora Beedor, J. Z. G., Ruttkay Diána ( Gratulálok, kedves ), "egymást előzgettük", Gál Edit, Andris, velünk tartott a végére nem Diáékkal, Kovács László - SALGÓTARJÁN, Sára Péternek külön gratulálok a 96-os számmal elért 1. helyezéséért!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jó a hajad! :D
------ 30 °C időjárás ------
V1.96.2016 NYARA.
|
| | | | |
| | |
|
| kulcs | Túra éve: 2015 | 2016.02.20 13:25:58 |
|
| megnéz kulcs összes beszámolója |
Mátra 60
Előnyök:
- nagyon szép útvonal, sok kilátóponttal és látnivalóval
- jó hangulatú túra, kedves pontőrökkel, jó ellátással
- alapos itiner, jó szalagozás a terepen
Hátrány:
- több meredek emelkedő, összesen 3120 m szint, ami a túrát sokaknak kihívássá teszi (avagy: megnehezíti)
|
| | | | |
| Forrai U96 | Túra éve: 2015 | 2015.07.05 22:48:05 |
|
| megnéz Forrai U96 összes beszámolója |
MÁTRA 60 59,1 km 3121 m
Elsõre sikerült, 6:00 - 20:50, az U 96 ezúttal a Mátrába ment 30 °C fok körül elõször a Muzsla-nyeregbe FEL ( 1. e.p. ) ..., a végére meg a NYIKOM-TETÕRE ( 10. e.p. ), új Kilátóba, és ezzel megfogta a 3100 m-et. Képek... Hamarosan. Ja; ha már Pásztón jártam, akkor mért csak muzsikáljak... :D
M60 Album
M60 VILÁGOS ( maxi )
|
| | | | |
|
| Zaltas | Túra éve: 2014 | 2014.08.04 21:24:11 |
|
| megnéz Zaltas összes beszámolója |
Mátra 60
Tavaly már sikeresen abszolváltam a 60-as távot, saját táv- és szint rekordot döntve. Egyik legizzasztóbb, legkeményebb túrámon voltam akkor túl, valamikor este 10 óra tájban a célban… nagyon mélyrõl, valahonnan a padló alól másztam akkor vissza és kúsztam vissza a ringbe. Igazi júliusi kánikula, kellemes kis hõguta, eléhezés majd jött a megváltó esõ, a célig kísérõ túratárs és cipõcsere, ez utóbbiak voltak akkor a teljesítés zálogai.
Idén sokkal nagyobb alázattal vágtam neki a túrának. Tudtam, hogy fizikálisan nem vagyok ott a szeren, s az önbizalmam is megcsappant a sikertelen Kinizsi 100 próbálkozás után, de tudtam, ha tavaly ment, idén is menni fog. A teljes útvonal megvolt a fejemben, tudtam hol s ki lesz a mumus. Tudtam, hogy tengernyi az idõm, nem kell rohannom, beoszthatom az erõmet, tudtam, hogy hol és mi fog segíteni, mit fog kívánni a szervezetem, tudtam, hogy mit kell cipelnem és mit nem, vagyis azt hittem legalábbis… A felszerelés tehát: túrabotok, hátizsák ivózsákkal, két kulacs, fejlámpa, elsõsegély csomag, baseball sapka, kompressziós szár és a már bevált Salomon terepcipõ. Az ellátmány: Ma baker szelet, gyömölcs zselé, elektrolit, banán, paradicsom, sós mogyoró.
Péntek este egy soha véget érni nem akaró tömeges közlekedés után késõ este érkeztem Pásztóra. Többedmagammal a koliban alvást választottuk a „zöld hajnalban” kelés helyett, bár még így is elég rövid volt az éjszaka. Reggel 6 óra: tömegrajt, amirõl lecsúsztunk… 6:05-kor sikerült a mezõny vége felé elindulni.
Derült idõ, nagyon sok a túrázó, futó, csak úgy kígyózik a sor a Pásztóról kivezetõ aszfalt úton, s majd tekeredik tovább a sor az üdülõtelep és a Muzsla-nyereg felé. Rövid távon sok szint, szétszakadozik a mezõny, erõteljes bemelegítés. Kedves ismerõsökkel találkozok, ki hosszabb, ki rövidebb ideig csatlakozik pár szóra. Aztán más a tempó, más a ritmus, elszelelnek. Muzsla-nyeregig (7,8 km 630 m szint) így sem megyek egyedül, a 40-es táv amazonjait kísérem, aztán õk balra el én meg fejest ugrok a Sóbánya-patak völgyébe.
Nagyon kellemes útvonal, végig árnyas erdõben haladok, jobbára egyedül. Erõsen lejt az út, patakmeder, bedõlt fák, patakátkelések, érdemes figyelni. A Mátra, túrázók által talán ritkábban járt fele ez a Muzsla régió, s mennyi mindent veszít, aki nem járt még erre. Gondolok majd erre a Havason is… Egyelõre azonban marad az erdõ és az erdõ hûvöse, napot csak a nagyparlagi erdészháznál kapok, ott sem hosszú idõre. Meggyesnél (13,8 km) van víz! Kitelepült egy személyes frissítõpont. Ugyan elég sok folyadékot hoztam magammal, de azért megiszok egy szuszra fél liter vizet és a kulacsot is utántöltöm.
Havas… nevével ellentétben ezt a csodálatos hegyet a soha véget nem érõ emelkedõ és a MELEG jellemzi így július táján. Nagyon lassan, meg-megállva csak sikerül feljutni, konstatálom, hogy annyira meleg nincs mint tavaly, de azért nem ül ki jégvirág az arcomra. A Havas csúcsán (17,2 km 1055 m szint) pecsét, innen gurulás lefelé, errõl jöttek hozzánk körülbelül egy hónappal ezelõtt a Mátra 115 résztvevõi is Fajzatpusztára (20,2 km 1105 m szint), akkor mi frissítettük õket, most engem fognak. Zsíros kenyér, sütik, víz. Majd fel a Kávára, olyannyira feltételes ellenõrzõpontra, hogy olyan már nincs is. Innen kényelmes lefelé a dózerútig és elkezdem kerülni a Világos-hegyet.
És kerülöm, és kerülöm és kerülöm… testben és lélekben is készülök az emelkedõre, tavaly itt feküdtem majd’ meg, tehát tartok tõle. Eszek egy banánt és egy gyümölcszselét, tudom, hogy van idõm feldolgozni, mire nekivágnék a Világos-hegynek, mert még mindig csak kerülöm, kerülöm, kerülöm… majd végre Disznós-kút (26,5 km 1440 m szint), szintén frissítõ és neki a hegynek. Tavaly ezt az emelkedõt dél tájban kezdtem, és mint a hegynek nevébõl következik, a tetején viszonylag kevés árnyék van. Idén sem volt sokkal több árnyék, jól meg kell gondolni, hogy az ember hol áll le szuszogni. „Elsuhanok” a két Várak a Mátrában kód mellett, és örülök, hogy újra árnyas erdõben haladhatok. Tudom mindjárt Babik-kút és víz és hangyák.
Valóban. Egy párocskával találkozom. Nem teljesítménytúrázók, de õk is túrázók és épp erre felé sétáltak. Váltunk pár szót, miközben frissítek aztán õk balra el én meg jobbra. Mátrakeresztes elõtt jó darabon fakitermelés, tarvágás, tûzõ nap és kalcedon mezõ, ide még visszajövök.
Mátrakeresztesen (34,4 km 1835 m szint) örömmel veszem tudomásul, hogy jól állok az idõvel, rendben is vagyok fizikailag és a táv nehezebbik felét már magam mögött hagytam. Ennek örömére pár zsíros kenyeret magamhoz veszek, majd megérdeklõdöm a kocsmában az elõzõ napi meccs eredményét és, hogy ki ne nézzenek, legurítok egy amolyan nõi sört, tehát citromosat. Ennyit a ki nem nézésrõl… Nehezemre esik elindulni, de csak sikerül.
Eleinte aszfalton kopogok a botokkal, majd dózerúton be az erdõbe. Az út közepén munkagép pakolja a fát egyik hûvös halomból a másikba, a gép vezetõjével intünk egymásnak, az imént találkoztunk a mátrakeresztesi kocsmában, kicsi a világ. A Galyatetõ irányába tekergõ mûút közelében poroszkálok, folyamatosan hallom az autókat. Helyenként lágy szellõ lengedez és folyamatosan növekszik a tengerszint feletti magasság.
Fallóskúton (37,8 km 2100 m szint) a buszmegállóban a pont, kedves idõs házaspár a személyzet. Pecsételnek és sárgabarackkal kínálnak, ami nagyon jól esik. Ballagok tovább az eldobált barackmagok Ariadné fonalán, balról nyomós kutat mellõzök, most nem kell víz, kellõen hidratált vagyok és egyébként is pihentetõ utam lesz a Vándor-forrásig. A forrásnál megmosom a korábban talált öklömnyi kalcedont, fájó szívvel de lent hagyom a szép kék ásványt, a forrásház tetejére helyezem és elgondolkodom a jövõjén. Innentõl szalagozás az ágasvári turistaházig, szúnyogos.
A háznál nagy levegõ, egy kis nápolyi és megkezdem a „jojózást” a csúcsra. 500 méter távban 160 méter szintben felfelé a csúcs. Az ereszkedõk biztatnak, jól esik, én is ezt teszem majd késõbb a felfelé törekvõ sporttársakkal mikor oda kerülök. Igen jó kis emelkedõ ez. Lassan de biztosan felérek az Ágasvár csúcsára (41,3 km 2430 m szint). A pontõrök egyike a Meggyesnél frissített még délelõtt, az utolsó túrázót követõen pedig átjött ide pontõrködni.
A lefelé út hasonló sebességgel suhan, mint a felfelé. Nagyon köves, morzsalékos a terep oda kell figyelni. Leérek a turistaházhoz, örülök magamnak, beugrok egy sörre, beszélgetünk egy kicsit Jánossal Ágasvár „juhászával”. Az idõm még mindig jó, innen megint csak ismerõs terep, az útvonalváltozás miatt a Mátrabérc útvonalán ereszkedek majd le Mátrakeresztesre. Lélekben megnyugodva vágok hát neki.
A Csörgõ-patak völgyében nagyon jó tempót kapok el, gyorsan érek le Mátrakeresztesre, ma már másodjára. A buszmegállóban frissítés, nagy tömeg, sok-sok rendezõ. Begipszelt karú kisfiú invitál csemegézni, miután regisztrálja a rajtszámomat, mosolyogva megköszönöm a lehetõséget, de én most nem élek vele, megyek is rögtön tovább. Innen a világos-hegyi menethez hasonlóan lassan telnek a kilométerek a Hideg-kútig. Fel-le hullámvasutazunk, várom a kilátást a hasznosi-víztározóra, onnan már nincs sok a kútig és hát nagyon szép a panoráma.
Hideg-kútnál (49,7 km 2765 m szint) beszélgetek kicsit a pontõrrel és a túrázókkal, aztán nekivágok a túra utolsó emelkedõjének a Nyikom csúcsig. Hosszú, nagyon hosszú ez az emelkedõ, elõbb széles földúton szerpentinezünk fölfele majd a csúcs elõtt 200 méterrel nyílegyenesen neki a csúcsnak. A szívverésem basszus alapjára már messzirõl hallom a fenti személyzet jó kedvét… jó nekik, én részemrõl nem vagyok annyira vidám.
Nyikom-csúcs (51,3 km 3100 m szint), felérek, pecsét, viccek… fáradtak, fájnak, köszi.
Elindulok lefelé, alig várom, hogy elõször rálássak Pásztóra. Nagyon köves az út, meredek, de lassan-lassan megszelídül és lankásabbá válik. Egyre gyorsabb tudok lenni, a túra leggyorsabb kilométereit teszem meg így bõ 50 kilométer után, úgy érzem még sokat tudnék menni de ez az érzés csalóka, a cél közelsége gyorsít csak fel. Nézem a Cserhát mögött lebukó napot, nem lesz szükségem a fejlámpámra. Pásztón belõl már vár rám valaki, igen jól esik a fogadtatás. Innen közösen sétálunk be a célba (59,1 km 3121 m szint), egy órával korábban, mint tavaly. Megkapom a díjazást, oklevél és gyönyörû szép jelvény járja.
Nagyon szép túra volt idén is, reméljük még lesz belõle jó néhány! A rendezés kiváló, az itiner praktikus és jól használható, A6-os méretû, zsebben elfér, a frissítõpontok gyakoriak és bõségesek, az útvonal remekül jelzett és ahol kell szalagozott. Köszönöm a rendezést és a lehetõséget! |
| | | | |
| Norbert Alexander | Túra éve: 2014 | 2014.07.20 09:54:37 |
|
| megnéz Norbert Alexander összes beszámolója |
MÁTRAKERESZTES 25 – Erre csörög a dió
Jóval késõbb értem Hugomért Rózsaszentmártonba mint akartam, így a 21 es fõúton kicsit tempósabbra vettük a figurát kicsi kocsimmal. Pásztón még tévelyegtünk kicsit, mire megtaláltuk a leágazást Hasznos Keresztes felé, de ott már könnyen rátaláltunk a patak melletti parkolóra, s a rajtra. A Zöld Sas büfé csekkolása elõtt még egy kis keserû feketét bevágtunk, 7:51 es idõvel pedig elindultunk a mûúton felfelé.
FALLOSKÚT – szintbejutás
Egyébként ezt a hétvégét is valami lakásfelújítással töltöttem volna, pedig nem is ez a szakmám és nem is vagyok topmester de valahogy mindig odakeveredek, és mint most is sikerült ugyanis másnap csaknem úsztam megJ De ezt a túrát semmiképp sem akartam kihagyni, hisz tavaly elõször vettem részt rajta és belopta a szívem közé magát. Bár meg kell jegyeznem, sajnálom, hogy Zoltán – Forrásra nem kaptak engedélyt a szervezõk.
Visszatérve utunkhoz. A mûútról a szalagozás hamarosan elvitt jobbra( még szerencse hiszen az S+ kilométereket kanyarog mire eléri Falloskutat) minket pedig a filmvilágába. A szuperhõsös filmek eszmecseréje után átadtam Hugomnak egykezes fokosomat(feljegyzés: hugom elõször rázta ki cipõjéból a kavicsot), mert balra fölfelé kissé nagyobb emelkedõn haladtunk, mint amire tavalyról emlékeztem. Túratársam talán azért jött velem, mert többször hangoztattam, hogy igazi emelkedõ valójában majd a Vöröskõi kilátó felé lesz, de elfeledkeztem róla, hogy elõtte ahhoz szint be is kell jutni. Napsütötte földes kavicsos úton baktattunk fölfelé, fák csak a hegyoldal végén árnyékoltak be minket… Nem sok ideig hiszen hamarosan kiértünk vissza a mûútra, onnan pedig kisvártatva elérve buszmeg EP-t, lélegzésünket stabilizálva. Feljegyzés: Hugom ekkor vette le másodjára a cipõjét kirázni a köveket, én pedig közbe csócsáltam az ep-s csokit.
VÖRÖSKÖI KILÁTÓ – emelkedõk
Majd félórás részidõ teljesítése után balra kanyarodtunk, kisvártatva pedig a Z- jelzésbe. Utunk bevitt minket a fák közé, s kényelmes lejtésbe váltott. Hamarosan azonban kibukkantunk a fák közül és egy szakadékféleség mellett haladtunk el. Feljegyzés: megtörtén a harmadik cipõrázás. Mire leértünk a patakvölgyébe és újra vissza be a fák közé, még két feljegyzés is megtörtént s ekkor már sejtettem, hogy Hugom Guinnesz rekordot dönt a teljesítménytúrák cipõkirázásában. Mire a Csörgõ patakot elértük szó se róla újra csörgött a cipõje is. A csörgõ patak kellemesen csörgött, bár testvérem szerint mindegyik így zuhog. A vándor forráshoz érve újra töltöttem egyik fél literes menteámat forrásvízzel és falatoztunk egy szendvicset, felkészítve társamat az elágazásig levõ emelkedõre. A Z-,P- útja nem olyan nehéz, még akkor sem ha felfelé kénytelen voltam egy ent méretû fát felkapni amivel könnyebb volt felkapaszkodni azon az emelkedõn, amely egyik leágazása Ágasvárhoz, másik pedig a Csörgõ Patak völgyéhez visz. A trükkje csak annyi, hogy ha elég lendületet vesz az ember a forrástól, szinte egy szuszra fent van az elágazásnál, hisz az út nem visz fel nyílegyenesen tovább. Ennek örömére el is könyvelhettünk fent egy újabb feljegyzést. A nagy ent botot olykor mankóként használva, robogtam le vele a znégyzet jelzésen, a túra legszebb részéhez a Csörgõ patak völgyéhez. Talán ez a rész miatt kedvencem ez a túra hisz ilyenkor olyan vadregényes kissé dzsungeles az út, hozzáteszem, nem olyan rémisztõ mint a Vidróczki 18ban amikor a patak minden ágazásának megáradása valóságos pataklabirintust formál a környékbõl. Szerencsére most nem volt oly esõzések, és mire áthaladtunk rajta, már a Z+ jelzésen eldobva nagy botomat két kisebb botra váltottam… feljegyzés, feljegyzés, feljegyzéééssss…
Sokkal könnyebb volt két bottal ritmikusabban haladni, mint az egykezessel. Bár nem volt jelentõs emelkedõ ami felvitt a Mátraszentistvánig vezetõ útra, de egyszerûen sokkal könnyebb tudtam beosztani mind az erõmet és tüdõmet. Elhatároztam e pillanatban hogy a következõ túrára beszerzek egy két kezes állítható túra botot. Hugom persze ennyire nem élvezte, hisz még az elején azt ígértem neki, hogy a Vöröskõ felé lesz az igazi emelkedõ és már ki tudja hányadikat másztuk meg. De ami késik nem múlik alapon, Mátraszentistvánon végig haladva, majd balra fordulva temetõhöz, egy kis emelkedõ után közölték az epsek hogy fent vár minket a kód a kilátónál…Nem fecsérlek rá sok idõt mert eddig is egy csomószor emlegettem, ennek ellenére ripsz ropsz fent voltunk. Hugom felfutott (ennyire feltötte a sok cipõ vételJ nekem pedig a kétkezes támasztékommal sokkal könnyebb volt. A kódnál épp csak egy kis kávészünetet tartottunk és hasonló lendülettel már lent is voltunk, ahol megkaptuk a pecsétet vele együtt édes süteményekkel telítõdtünk.
ÁGASVÁR – azismert összekötõ
Gyors számolást folytattam le, hogy hol tarthatok tavalyhoz képest, s mire a végére értem már a temetõ oldalán bandukoltunk S + jelzésen, amely elvezetett a K- jelzésig onnan pedig Ágasvárig. Sokat már nem tudok errõl az útvonalról írni, hiszen már nem is tudom hanyadjára járok itt ezévben, szinte minden teljesítménytúrán jelen van ez az összekötõ. Szerencsére Ágasvárhoz nem volt kötelezõ felmenni így most ki is hagytuk a Kháromszög jelzést, elég volt a K- menni menni…feljegyezniJ
Zöld Sas – a cél
Majd 4 órás részidõvel csekkoltunk a turistaháznál és ezúttal nem a Z- jelzésen tova hanem, a P- jelzésen lefelé folytattuk utunkat, nagy bánatomra Zoltán – forrás kikerülésével. Amilyen gyorsan elértük a P+ jelzést, olyan gyorsan már túl is voltunk rajta, hugom fiatalos lendülete eszméletlenül gyors lett ezen a csöppet sem könnyû lejtõn (gondoltam magamba nekem is többször kéne cipõt rázni). A p- jelzés pedig már kényelmes levezetése volt a túrának, ezért még egy kis akadályt állítottunk magunk elé: nem a hidon hanem a patak medrében keltünk csúsztunk át Mátrakeresztesen. Végül is majd öt és fél órás idõ elteltével megtömtük a pucrunkat, és még hazafelé egy kis vb-t is elemeztünk az egyik lottozóban.
Több feljegyzés már nem történt. Viszont megjegyezni valóm akadt:Teljesítménytúra mozgalom bronzfokozata teljesítve, viszont az ezüsthöz kell kétkezes túrabot és egy bicikli hogy elkezdjem felkészülési edzésemet a Várak a Mátrában 44re…
|
| | | | |
| regulat | Túra éve: 2014 | 2014.07.11 08:33:59 |
|
| megnéz regulat összes beszámolója |
Két beszámoló jutott a blognak a Mátra 40-rõl. Az, hogy Bozót jobbára kellemes túrának írja le, abba azért benn van a rutinja, ereje... vagy minek is mondjam. De itt van Laci beszámolója is, aki tavaly "cifra kínlódásnak" élte meg a történetet... neki az idei túra visszavágó volt.
Egy biztos, a szervezõket mind a ketten nagyon dicsérik... és ez nem lehet véletlen.
|
| | | | |
|
| | |
|
| | |
| szegabesz | Túra éve: 2012 | 2012.07.26 09:48:36 |
|
| megnéz szegabesz összes beszámolója |
Gyalogtúra a Mátrában
Az esõs túráról - amikor a hegyet súrolták a felhõk - készített képeimet és a beszámolót az oldalamon olvashatják ezen a linken.
http://szendreigabor.hu/blog/2012/07/21/gyalogtura-a-matraban/
Írta: Szendrei Gábor |
| | | | |
|
| bükkjáró | Túra éve: 2009 | 2009.08.28 09:15:55 |
|
| megnéz bükkjáró összes beszámolója |
2009.07.04.
Muzsikál az erdõ 12 és 25
1. Táv:12km. Menetidõ: 1ó 40p
2. Táv:26km. Menetidõ: 5ó 30p
Meleg napos idõ volt.
A túranaptár nézegetésekor az indítási ablakokat és a távokat nézve felmerült bennem a duplázás lehetõsége. Vagyis elõször a 12, utána a 25 km-es távra nevezni. Egy telefon Parádi Lacinak és kiderült, hogy elképzelhetõ a dolog, de majd aznap reggel kiderül véglegesen (kiérnek-e a pontõrök). Én mindenesetre duplázásra készültem fel vagyis 38km-re. Bár az utazás során ködöt és felhõket is láttam, Kazáron szép napos idõ fogadott.
Kicsit késõbb sikerült a rajtba érnem - 8-ra, de így is startolhattam 8.20-kor. Itt kiderült a lehetõségem meg van, a pontõrök kint vannak. Nagy lendülettel indultam neki a hegynek. Az út elsõ fele gyakorlatilag végig emelkedett az 1 ep-ig. Több helyen szép kilátás nyílt dél felé. Az 1.ep-nél vált ketté a két útvonal. Itt egy jobb kanyarral egy erõssebb lejtõ után rácsatlakozás a közös végsõ szakaszra. Itt több helyen sár és pocsolya nehezítette a haladást. Kiérve az erdõbõl innen is szép panoráma tárult elém. A 2 ep. után már csak pár km folt hátra. Itt jött a riolit tufa kiválás, mely teljesen egyedi látvány. Érdemes itt néhány percet nézelõdéssel tölteni még túra közben is. Végül rövid kocogással 10-re beértem a célba.
Ekkor még nem voltam éhes, úgyhogy a kocsiból kivéve a hátizsákot mindárt indultam is - egy nagy pohár pezsgõtablettás víz elfogyasztása után.
Ekkor már sokkal melegebb volt az idõ. "Érdekes" módon az emelkedõ az 1 pontig sem ment olyan könnyedén mint 2 órával elõtte. Azért egész jó idõvel abszolváltam. Az elsõ pontnál a közben odaérkezett Lacival beszélgettem egy kicsit. (Vele az elsõ körömnél találkoztam - az útvolnal végérõl jövet szalagozott.)
Innen már nem sok emelkedõ következett az a Pécskõ nyergéig. Itt már több túrázóval találkoztam. Örültem, hogy nem én vagyok immár az utolsó.
Pécskõnél ep várt vízzel! Fönt ettem 2 zsömlét, majd feltöltekeztem vízzel. Nagyon jól jött a párás idõben. Majd 1 l-t megittam.
Innen több km lejtõ következett az aszfaltig. Itt jobbra át és 1-2 km betonon gyaloglás következett. Itt természetesen végig tûzött a nap, az aszfalt is sugározta a forróságot. Így érkeztem a 3 ep-hez, ahol újra korlátlan víz és szörp fogyasztásának lehetõsége fogadott. Éltem ezzel is, de nem csak én, hanem mások is. Ezer köszönet érte a szervezõknek.
Etután a Kota környéke következett. Itt több dombra kellett felkapaszkodni. Rövid, de velõs emelkedõk és még rövidebb lejtõk jöttek. Alapvetõen több volt a fölfelé. Az egyik közülük olyan meredek volt, hogy akár a Mátrában, akár a Bükk szélén, de akár Ausztriában is megálta volna a helyét. Nem lehetett több mint néhány száz méter, de vagy 60-80m szintet mentünk felfelé.
A nyereg után már csak lejtõs szakaszok jöttek a célig. A vége már imerõsként köszönt vissza.
A célban átvettem a kitûzõket és okleveleket. Várt még a Pásztóiak túráin megszokott ellátás: kaja és szörp hegyek. :) Ekkor derült ki, hogy dobogós helyem lett a kis távon. Így átvehettem egy szép fazekasmunka mézescsuprot!!! :))) Ilyen sem volt még velem. Igaz hozzá kell tennem, hogy futók igazából nem jöttek (sok túra volt ezen a hétvégén) én meg inkább kocogós vagyok még. Ettõl függetlenül nagyon megörültem a váratlan díjnak.
A túrát a megszokott tökéletes szervezés, a jó útvonal kialakítás, kedves pontõrök jellemezték. Külön ki kell emelnem a vízzel való ellátást. Mivel elszámoltam a víz szükségelet, a túra végén már biztos gondjaim lettek volna e nélkül. Ezen kívül a szalagozás is tökéletes volt. Sõt "szöges deszkák" is segítették a túrázókat. Ezek A4-es lapok voltak a fákra felragasztva, rajtuk az ott következõ általában éles irány/ösvény váltás sematikus rajzával. Ha akartam volna sem tévedhettem el. :)
A túra után sikerült még a kedvenc mézembõl is beszerezni. Ezek után csak jó élményekkel gazdagodva indultam haza felé. Köszönöm a túrát! Jövõre újra itt! |
| | | | |
|
| zeezee | Túra éve: 2008 | 2008.07.07 10:50:32 |
|
| megnéz zeezee összes beszámolója |
Muziskál az erdõ 25
Némi kavargással odajutottunk a rajthoz. Meg is jegyeztem, hogy én már a nagyján túl vagyok, a Pilisbõl azért idáig sok km-t kellett megtenni.. 8:55-kor el is indultunk szépen, bár én még szüttyögtem egy sort az autónál a reggelim miatt hisztizve. Aztán belegyalogoltunk a hegységbe. A mezõn szépen sütött nap. Az itinerbe érdemes lenne majd beírni, hogy a mezõn érdemes hátranézni. A Mátra valami gyönyörû innen! A búzát még megismertem. A másik növényt sajnos nem, így társam el is nevezte szerintemrozsvagyzab-nak.
A K+ emelkedõ megviselt, egy korábban megelõzött turista hamarosan utol is ért, de megnyugtatott, hogy a szint aztán már eloszlik, csak itt ilyen. Bár a szintidõ alapján pihenõsre akartuk venni a tempót, azért csak nem bírtuk ki… Az elsõ ellenõrzõpontnál segítséget kaptunk az út további részeihez. Az egész túra úgy ki volt szalagozva, hogy csak szándékosan lehetett eltévedni! Gyorsan lenyargaltunk a mûútra, majd a csárda elõtt a szalagozáson balra. Érdekes az itteni turistajelzések rendszere, ha nincs szalag, akkor jelzés alapján nehezen lehet mászkálni!
11 után percekkel pecsételtünk Cserhátszentivánon, majd a garázs mellett haladva mentünk a patak mentén. Aztán jött Ecseg, ahol pincékhez írták az ellenõrzõpontot. Néztem, néztem, de senki nem volt, ellenben kicsivel késõbb már megláttuk a pecsételési lehetõséget! Az Ecseg és Kozárd közötti szakaszt nem szerettem. Aszfaltos, napos, bár ezt ellensúlyozta a szép kilátás. Kozárdon megtudtam, hogy van egy szép faluház, egy jó kis vendéglõ és horgászni is lehet a közeli tóban, ami láthatóan új szerzemény! Érdemes lesz ide visszajönni.
Kozárd után jött egy emelkedõ, (Még hogy eloszlik a szint…) aztán annyira beszélgettünk, hogy pontosan nem is emlékszem merre és hogyan mentünk, de valahogy megint jött egy kis kaptató. Közben Viktor GPS-e kilehelte az utolsó elektront is az elemekbõl, így már csak an én trackemben bízhattunk. Átkelve a vasúti síneken, az enyém is rákezdte: „Pitty.” Ez azt jelenti, az akku feszültség alacsony. Én tudtam, hogy elemet kellene cserélni, de felkészült barátomban bíztam: csak nem indul el lemerült egy hetes elemekkel. ;-)
Belehúztunk, hogy minden adatunk meglegyen és így kettõkor be is értünk a célba. Finom szendvics, és végre ízletes szörp! Sok túrán olyan szájragasztós szörpöket kaptam, hogy alig tudtam utána beszélni. Ezen a túrán finomak voltak a szörpök, a csoki, és a szendvicsek, amibõl mi kétszer is kaphattunk (Kozárdon és a célban).
A túra szép volt, jól szervezett, és biztonsággal lehetett közlekedni a szalagozás miatt. Az egyetlen számomra negatív élmény az aszfalt volt, de az teljesen szubjektív, én nem szeretem. Viszont ahogy láttam a résztvevõket sokan egy szép családi kirándulást rittyentettek - megérte, nagyon szép helyeken jártunk!
|
| | | | |
| Ziribár | Túra éve: 2008 | 2008.07.06 00:34:56 |
|
| megnéz Ziribár összes beszámolója |
Muzsikál az erdõ 12
Eredetileg erre a hétvégére nem terveztünk teljesítménytúrát a nagy hõség miatt, de péntek este rádöbbentem, hogy max. 25 fokot jósoltak szombatra csapadék nélkül, ami ideális túraidõ. Gyors túranaptár nézegetés és megtaláltam a számunkra ideális túrát, úgy értem, amit egy 3 éves gyerekkel együtt is lehet teljesíteni (mivel a nagymamákat lemondtuk a hétvégére, csak a közös túra jöhetett szóba). Nagyon örültem, hogy 6 órás szintidõt határoztak meg, így valószínû volt, hogy gyerekek is tudják teljesíteni a túrát.
7.15 körül indultunk Pestrõl jóval több felszereléssel mint amit egy ilyen túra indokolt volna, de ha kisgyerekkel megy az ember, akkor minden eshetõségre fel kell készülnie: pótruha hegyekben, esõkabáttól az ujjatlan pólóig minden, kétszeres mennyiségû víz és rengeteg szendvics.
Majdnem 9 órakor értünk Kozárdra és rögtön megtaláltuk a rajthelyet, a Vadvirág Csárdánál. Röviddel ezután már indultunk is. Az itinert már az elején eltettem a zsebembe, mert látszott, hogy nagyon jó lesz a szalagozás.
Az elején elég sokat mentünk felfelé, de így legalább letudtuk a túra szintkülönbségének (280m) a nagyrészét (170m). Mezõkön keresztül, gazos szekérúton haladtunk, a szalag mindenhol nagyon jól látható volt. Kisfiam már az elején kb. 500 méter után kijelentette, hogy nagyon éhes és megevett egy nagy szendvicset, amit az elsõ EP-ig (7,2 km) még kettõ követett. Néhány helyen a férjemnek a nyakában kellett vinnie, mert olyan magas volt a fû és a csalán, hogy elveszett benne.
Még az elsõ EP elõtt tettünk egy rövid kitérõt a Bableves Csárdához és beszereztük az OKT pecsétet.
Az elsõ EP-hez, Cserhátszentivánra 11 óra körül értünk, vagyis tartottuk a 4 km/órás átlagot.Itt szörp és csoki várt ránk egy nagyon szépen karbantartott pihenõhelyen. Itt lehetett tenni egy kitérõt és felmenni egy kis fakilátóba vagy megnézni a geológiai bemutatóhelyet. Mi a fakilátót választottuk, ahová egy rövid kaptatóval fel is jutottunk.
Ezután a K+ jelzésen (szalagozás mellett) a Zsunyi patak mellett mentünk, ami nagyon hangulatos volt és mindenkinek tetszett. 2 km múlva elértük a Hármas-forrást, ami egy jó bõvizû forrás, szép foglalattal. Itt láttuk a CSBT új túramozgalmának a Cserhát forrásainak kódját és el is határoztuk, ha augusztusban jövünk nyaralni, akkor megcsináljuk ezt a mozgalmat.
A forrás után Ecseg felé indultunk, ahol a 2. EP volt. Többször átkeltünk a patakon, amiben nem sok víz volt, de a kisfiamnak nagyon tetszett. Ezután kiértünk az erdõbõl és már nagyon vártuk, hogy Ecsegre érjünk, de nem nagyon akart jönni a falu. Ráadásul én azt ígértem, hogy itt lesz egy vár és felmegyünk megnézni, de késõbb kiderült, hogy már az EP elõtt elhaladtunk mellette, de nem is vettük észre. Kisfiam ekkor már elég fáradt volt és aludt 10 percet Apa vállán, de elõbb egy jót hisztizett, hogy már nem akar tovább menni. Az EP-nél felébredt, de már láttuk, hogy nagyon fáradt, ezért nem nagyon erõltettük a gyaloglást, így férjem nyakában tette meg a hátralévõ 2 km-t. Egyébként itt úgysem engedtem volna, hogy egyedül menjen, mert az utolsó 2 km-t az Ecseget Kozárddal összekötõ aszfaltúton kellett megtenni. Itt több kisgyerekes családot is megelõztünk. Egy utolsó emelkedõ után elértük a falut és a célt. 13.19-kor értünk be a célba, ahol zsíros, vajas, lekvároskenyér és szörp várta a túrázókat. A Gyerekek külön kitûzõt kaptak, ami tényleg nagyon szép.Kitöltöttünk egy tesztet is a Cserhátról, amit nagyon jó ötletnek tartottam.
Csak dicséret illeti a szervezõket. Nagyon szép volt az útvonal, végig érdekes volt, ami fontos a kisgyerekek számára. (talán az utolsó 2 km-t leszámítva, de gondolom nem lehetett máshogy megoldani, csak aszfalton) Külön köszönet a nagyvonalú szintidõért, mert így nem kellett végig azon aggódnom, hogy ezzel a "csiga" tempóval nem fogunk szintidõ alatt beérni. Volt idõnk tobozt gyûjteni, megnézni, hogy milyen a búzakalász, fényképezni, kilátózni.
Az ellátás, a csekély 300 Ft-os nevezési díjhoz képest, fejedelmi volt. Nem bántuk meg, hogy ezért a 12 (az itiner szerint 14) kilométért több mint 3 órát utaztunk.
|
| | | | |
|
|
