Rákóczi 50 - egy brutális ötvenes
Most nem sokat vacilláltam, miután kiderült, hogy Nomádnál van egy hely a Rákóczira, döntöttem: Elmegyek a Zemplénbe, sosem jártam arra.
Gondoltam, megyek egy laza ötvenest... Aha...
Kemény 3-3.5 óra alvás (26 fok sajna nekem sok az alváshoz :( ) után már 5:10kor a Moszkva téren voltam, ahonnan 5:15kor indultunk a messzeségbe. Pont két óra alatt értünk le, így az itineremre 7:40es rajtidõ került, de valójában csak 7:50-kor indultam neki a "laza" ötvenesnek. Ez a tíz perc még számítani fog...
Rövid városi szakasz után a forgalmas fõút következett, de szerencsére ez sem volt túlméretezve, rövidesen letértünk a szalagozás mentén. Innentõl többkilométeres szauna várt ránk, sokhelyütt bokáig érõ sár, rengeteg szúnyog, meleg, 110%-os páratartalom... Ilyesmi lehet az esõerdõ. Az erdõszélen haladó út fölött remegett a levegõ, de igazából megmozdulni nem volt hajlandó. Megállni nem lehetett, mert azonnal megrohantak a szúnyogok.
A nap nagy lebõgése is bekövetkezett: A gondosan feltöltött fényképezõkép bekapcsoláskor sípolni kezdett, és kiírta: "No card!" Vazz.... vagy inkább: No comment. :) Dühöngtem egy sort, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de megoldódott a helyzet: Egy srác kérdezte, milyen kártya való a masinába, mondtam, hogy a pici xd-t szereti. Volt nála egy vésztartalék 16 megás kártya, amit önzetlenül kölcsönadott... Hálám örökké üldözi, csak utol ne érje!! :))
A hegy másik oldalán utolértem Pygmea kartácsnõt, innentõl jó darabon együtt mentünk. Komlóskán abszolút szokásos szocreál kultúrháznál volt a frissítõpont, ásványvíz, nápolyi.
Újhután egy panzió-étterem a pont, ahol a pincér-pontõr hozzáállása kb ilyesmi volt: "Na, pecsételek, de húzzanak...." Csak lestem.
Az esõ is cseperegni kezdett, de szerencsére csak beijesztés volt, a nap gyorsan legyõzte a felhõket. Bõven lehetett szamócát vadászni, na meg a jelzéseket. A szalagozás az ötvenes táv "önálló" szakaszán valahogy nem volt a helyzet magaslatán, annyira, hogy térképezni kellett, de sikerült helyesen navigálni :))), kicsit késõbb megtaláltuk a jelzést. Utolértük Balázs Bácsit, aki nagyon gondolkozott a 25re való átnevezésen. Elõre szót, hogy Makkoshotyka után lehet számítani egy több km-es boka fölöttig sáros szakaszra, de ez szerencsére nem jött be.
Az eszkálai pontot volt aki kihagyta, volt akit Pygmea küldött vissza.
A Kerek-kõnél már bizonyíték fotókat készítettünk, hogy igen, mi itt voltunk, de pont sehol... Aztán szemberek mondták, hogy egy kis odavissza van az útvonalban. Itt elkezdett úgy kinézni a helyzet, hogy nagyon menni kell, ha be akarok érni, ezért elköszöntem, és belehúztam. Elõkotortam a táskából a podot, innentõl végig a zene adta a ritmust :) Valahogy azt hiszem, hogy ha zenét hallgatok, kevésbé lassulok be, mert jobban érzékelem az idõ múlását.
Bõven két órán belül sikerült a Makkoshotykáig elõttem levõ tizest legyõzni, de ott muszáj volt megállnom, azaz visszamennem a kocsmáig. A faluban majdnem nagyon elkavartam, pedig kéken mentem be a faluba, de gyanús lett, hogy nagyon marad a falu szélén a jelzés... Még idõben kérdeztem meg egy helybélitõl, hol találom az iskolát. A ponton ettem két szelet zsíroskenyeret, és nagyon hevesen érdeklõdtem a kocsma iránya felõl. :)) Borral kínáltak a pontõrök, de borozni nem szeretek túrán. Ezzel szemben a várva várt kocsmában nagggggyon jól esett egy Stella...... :)) Begyorsultam az eddigi tempóhoz képest, ennek egyenes arányában el is kavartam egy kicsit a falu utáni prérin, de csak 3-400 métert tettem rá a távra.
Mentem ahogy bírtam, nem éreztem magam lassúnak, de -talán csak pszichikai hatás volt- azt éreztem, hogy mégsem megy a gyaloglás úgy ahogy mostanában ment.
A Rákóczi-fa elõtt 100 méterrel megtaláltam a Zemplén50 ugyancsak zsírkrétás EP-jét, ahol viszont csak a kréta madzagja fityegett a szélben... Pontfotó, de kisegített egy bicajos kolléga (hû, tényleg: Minden elismerésem a bicajosoknak. Ez a terep bicajjal is gyilkos lehetett!!), hogy egy kicsit még menjek, ott lesz a pont.
Innen még kemény tíz kilométer a cél, éppen két órám volt rá.... Majdnem hagytam az egészet a francba, nem gondoltam, hogy beérhetek. De aztán úgy döntöttem, megpróbálom, és nem eresztettem le.
A piroson a szalagozás a Makkoshotyka elõtti szakasszal épphogy ellentétes volt, sok helyen az út egyik oldalán feltûnõ jelzés, a másikon pedig szalag. Ez utóbbi viszont minek??
A Tengerszemhez felvezetõ utolsó, de brutális emelkedõn kifejezetten elkezdett fájni a bokám... Az új bakancs nem vált be. Nem tört fel, nem dörzsölt ki, rosszabb: Kicsinálja a bokámat.
Valószínûleg nagyon erõsen össze kell húznom a fûzõvel, hogy ne lötyögjön a lábamon. Ez viszont a nem egybeönött, hanem héjas felépítésû Vibram talpra olyan hatással van, hogy meggörbíti a hossztengely mentén. Rövidebben: Billeg az egész cucc - oldalra. Amikor felpróbáltam a Schneeberg aljában, éreztem ezt, de nem tulajdonítottam neki jelentõséget. Azt a túrát gond nélkül kibírtam benne, ezt viszont már nem: Túlterhelte a bokám fölött a külsõ oldalon az inakat, ami annyira fájt, hogy a pont után a városban majdnem levettem a bakancsot...
Az iskolába beérve még az itiner leadása elõtt vettem le a cipõt. Ilyen még nem volt.
Az idõm 12:03, kicsúsztam, de 3 perc nem okoz lelkifurdalást a teljesítés ügyében. :)
Nem értem a dolgot. Nagyon nem, mivel az erõnlétemmel azthiszem semmi gond: Legutóbb 12:00 alatt 61 km-t mentem minden gond nélkül a Kálin, azóta pedig a K40-en házirekord tempóval 37-et 6:40 alatt... Azzal a tempóval, pedig ott ugye kánikula volt, max 9.5 óra alatt be kellett volna érnem egy ötvenesen.
A bakancsra nem foghatom, mivel az csak az utolsó szakaszon okozott gondot.
De akkor mire? :)))))
Mindegy, megvan.
A szervezés jó, de az itinert kicsit bõvebbre is szabhatták volna, s a térképmásolat gyakorlatilag használhatatlan. Ennyit egy szöveges "S-P+Z+Z-" típusú leírás is ér.
A szervezõk kedvesek, jó fejek voltak, néhányukkal egy kávézónál futottam össze, de a kávé sörré változott mire leültünk :)
Aztán egy könnyû mediterrán vacsora sörrel, Pygmea társaságában, és szunya. Nem kellett altató :))
Köszönet a fuvarért Nomádnak, és a sztorizásért Balázs Bácsinak, aki velünk utazott haza.
bandikaa
UI: képek a szokásos helyen (kep.tar.hu/bandikaa) |
