Bazsival vágtunk neki a túrának, de már a rajtnál találkoztunk Istvánnal és Gáborral és elhatároztuk, hogy a mai napon is, a múlt heti Õrség túrához hasonlóan, lehetõleg együtt teljesítjük a kiírt távot. Az elmúlt napok esõzései a talajt tekintve megtették hatásukat, a túra jó részén jelentõs sárral kellett felvenni a küzdelmet, a vízálló bakancs és a lábszárvédõ jó választásnak bizonyult. A túra útvonala ugyanaz, mint tavaly volt, kifejezetten szép helyeken vezet. A kapott fekete-fehér térképvázlat egy fokkal jobbra sikeredett a tavalyinál, jól lehetett használni. Az ellenõrzõ pontokon pecsételéssel csak két helyen találkoztunk, az elsõ pontnál és a célban, a többi helyen aláírás volt. A kitûzõ ugyanolyan, mint a tavalyi, az emléklapon történt egy kis változtatás. A túra szervezettségére nézve kételyek merültek fel bennünk, amikor az egyik pontõr megkérdezte tõlünk, hogy hány résztvevõ indult a túrán (ezt már nafe sporttárs is említette a beszámolójában), valószínûleg elég furcsán nézhettünk, mert több kérdése nem volt. A pontõrök mindenhol tették a dolgukat, kérdezni különösebbet nem kérdeztünk, idõnként Gábor kérdezett rá az ellátásra. Hát igen, az ellátás!
Tisztelt Szervezõk! Az egyszerû vándornak a 800 Ft-ért kapott egy darab alma és egy darab csokis nápolyi láttán óhatatlanul az jut az eszébe, hogy nem-e valamilyen más érdekek vezérlik e túra lebonyolítását? E szépséghiba ellenére a táj gyönyörû, az idõ kegyes volt, jól éreztük magunkat, Istvánnak és Gábornak köszönjük a társaságot.
