LeFaGySz 55 / 2006
Hát ez nem volt könnyû menet. Már elõre tudtam, hogy itt bizony igencsak kevés a szintidõ (ez is hozzátartozik a szivatáshoz), így az elején ahol csak tudtam, belekocogtam, hátrahagyva a túratársakat. Tudtam, hogy itt bizony ki kell használni a jól járható szakaszokat, hiszen a nehezebb részeken nem tartható a 4 km/h-s átlag.
A Szurdokban a legkrikusabb pontokat megkerülve néhol a patakmederben haladtam, aztán visszamásztam a jeges ösvényre. A völgyet elhagyva ismét kiléptem, így a Fekete-hegyen beértem Pintz urat és zsotyeket, akiktõl a jeges szakaszokon lemaradtam. A Király-kút után beért Vadmalac, így együtt haladtunk a Prédikálószékig. A gerincen beértük többek között Czékli Bélát, akivel a továbbiakban a célig együtt is haladtam.
A Vadálló-kövek gerincén a kritikus, legmeredekebb rész le volt jegesedve, itt Tibet megindult gatyaféken lefelé, mi viszont inkább visszamentünk kicsit, és a fák között a hóban ereszkedtünk le a kb. 60 fokos hegyoldalon. A lejtõ alján megállapítottuk, hogy a P hsz jelzést áthelyezték egy meredek és veszélyes ösvényre, így az közvetlenül a betemetett Kaincz-forrásnál ér véget. Begyûjtöttük a 3/a jelû titkos ep. igazolását, majd haladtunk tovább a Z jelzésen a Rám-szakadék felé.
Itt a 4. pont után (a forrás elõtt) mindjárt egy ferde, jeges ösvényen kellett leereszkedni a patakmederhez, ezt a kb. 20 m-t négykézláb abszolváltam, amin Czibula Gyuriék jót nevettek. :o) A szakadékban, a lefagyott vízeséseknél is sokszor hasznát vettem az érdesített térdû túranadrágnak, amellyel a jégre térdelve nem csúszott.
A szakadék után kellemes meglepetésként ért az újabb titkos ep., amely a kispistázó hajlamú túratársakat is útvonalkövetésre készteti. Azt hiszem, ezáltal a túra megerõsíti helyét a kedvencek között. Hasonló elragadtatással fogadtam a 4/b. jelû titkos ellenõrzõpontot a Z+ jelzésen, míg túratársam a mínuszpontokat osztogatta, õ ugyanis hátrateszi azokat a túrákat, ahol titkos ellenõrzõpontokat alkalmaznak :o)
Pilisszentlélek környékén megállapítottuk, hogy nem állunk jól az idõvel, de ezen a tényen a Sasfészek kulcsosházig csak rontani sikerült. A S+ jelzésen megmutattam Szakeee-nak és ot. Ibolyának azt a bizonyos fát, amelyet aki 10 éve jobbról került meg és nem balról, az kihagyta a 6. ellenõrzõpontot. Most is lett volna ezen a szakaszon egy titkos ep, csak tévedésbõl nem ide helyezték ki, hanem a Sasfészek kh. utáni szakaszon a S+ jelzésû út jellegzetes jobbos kanyarjában, az út bal oldalán egy fa törzsére.
A Postás utat aránylag könnyen megtaláltuk, mivel egy kb. 150 m-rel elõttünk haladó túratárs integetett az erdõ szélérõl az ösvény kezdeténél. A késésen próbáltunk ledolgozni, nem túl sok sikerrel. Az egész túra során Klastrompusztán tartottuk a leghosszabb "pihenõt", ahol megálltunk bélyegezni az Enciános és a Kéktúra füzetbe. A Rám-szakadéktól kezdve egyébként szinte a célig kerülgettük egymást nehez mokaszinék csapatával, akik idõnként megálltak rövid idõre pihenni.
A Mária-padnál b_feri megkérdezte, hogy mit tudok Vlaszij és gethe sporttársak hollétérõl, de erre nem tudtam érdemben válaszolni, hiszen a nevezett személyeket induláskor láttam a rajt felé mozogni. Itt egyébként Bélának 24, nekem 14 perc volt a késésem az itinerben megadott, 55-ös távra vonatkozó menetrendhez képest.
A következõ szakasz szerencsére könnyebb volt, így a László kúpjáig ledolgoztunk 9 percet, a Pilis-nyereghez pedig már 4, ill. 14 perc plusszal érkeztünk. A Fekete-kõnél, és azt követõen sem találkoztunk a 13., mozgó ellenõrzõponttal, míg végül a célba 19:55-kor, vagyis 5, illetve 15 perccel szintidõn belül érkeztünk.
A szintidõn belüli teljesítésben egyébként rendkívül sokatt segített, hogy útközben nem voltak frissítõpontok. Számomra az lett volna az igazi szivatás, ha útközben terülj-terülj asztalkámmal várnak. Így gyakorlatilag csak az ellenõrzõpontokon álltunk meg igazoltatni + Klastrompusztán a túramozgalmak miatt, meg néhány útbaesõ forrásnál, nyomóskútnál a folyadék-utánpótlás végett, de az étkezést menetközben bonyolítottuk le.
Képek: http://www.kep.tar.hu/budai_hg/50233304#2
|
