Alpannonia – Írottkõ vándorlás, 25 km
2010.09.18.
Hajnali kelés után, szakadó esõben indultunk Bazsival Kõszegre, hogy a mára tervezett 59 km-es távot teljesítsük. Az esõ ellenére, jó hangulatban érkeztünk a kõszegi Csónakázó tóhoz, de furcsa volt, hogy a rajtban nem volt nagy tolongás és csak egy autót láttunk a parkolóban. Már-már elbizonytalanodtunk a túra lebonyolításával kapcsolatban, de a Kerékpár Centrum épületéhez közeledve, az épület elõtt feltûnt Tamás jól ismert alakja és megnyugtatott minket, hogy a túra bizony ilyen idõben is megrendezésre kerül. Beneveztünk az 59 kilométeres távra és az 5-6. rajtszámokat kaptuk. Késõbb kiderült, hogy utánunk már senki nem indult ezen a távon. A regisztráció után vártuk, hogy kapunk egy térképvázlatot, vagy egy útleírást, hiszen a túra legalább 50 kilométeren halad Ausztriában, de legnagyobb meglepetésünkre egy német nyelvû, kb. 6 cm-es rajtlapon kívül nem kaptunk semmit, a rajtlap pedig nem tartalmazott mást, csak a pecsétek helyét. Kérdésemre Tamásék megnyugtattak, hogy azért nem kapunk semmilyen tájékozódást könnyítõ dokumentumot, mert az osztrák szervezõk azt a felvilágosítást adták nekik, hogy végig nagyon jól lesz jelölve az út. Elmondták még azt is, hogy az osztrák szervezõvel megállapodtak abban, hogy a magyar segítõk Rattersdorf (Rõtfalva) központjáig, a templom melletti keresztezõdésig rakják a jelzéseket, onnan pedig az osztrákok fognak jelölni és a magyarok e feladatukat ma hajnalban teljesítették is, szalagozás és irányt mutató nyilak kihelyezésével. Ha nem kapunk, hát nem kapunk semmit, gondoltuk és nagy bátran elindultunk a mit sem csökkenõ, zuhogó esõben. A jelzések valóban ki voltak téve, már messzirõl jól lehetett látni a helyes irányt… Egy darabig… Jobban mondva csak addig, ameddig hajnalban a magyar segítõk kijelölték az utat. Beértünk Rattersdorfba, megtaláltuk az utolsó magyarok által kihelyezett jelzõtáblát a templom melletti keresztezõdésben, mely balra mutatta a 25 km, jobbra az 59 km irányát, és mit sem sejtve elfordultunk jobbra, a táblának megfelelõen. És innen jött a feketeleves! Kerestük a következõ szalagot, vagy irányt mutató táblát, de nem találtunk semmit. Az esõ meg csak egyre zuhogott…. Visszamentünk az elágazóban lévõ utolsó jelzésig és újra elindultunk a nyíl irányában azt gondolva, hogy csak mi nem vettük valahol észre a helyes utat, de ekkor sem jártunk eredménnyel. A percek meg csak egyre fogytak, az esõ meg folyamatosan esett. Kb. 35 perc bóklászás után telefonon felhívtam az osztrákok magyar segítõjét és elmondtam neki a bánatunkat, hogy Rattersdorf központjától fogva nincs jelzés, itt állunk egy nyamvadt térkép vagy útleírás nélkül, fogalmunk sincs, hol vagyunk és fogalmunk sincs, hogy merre kell tovább menni. Szegény õ is megdöbbent a hírek hallatán és végül csak azt tudta tanácsolni, hogy váltsunk át a 25 kilométeres távra, az elágazónál menjünk balra és hamarosan vissza fogunk térni Magyarországra a Hétforrás közelébe, innen meg a magyar turistajeleket kövessük. Nem volt mit tenni, mivel nem tudtuk, hogy mi várna még ránk a jelzésnélküli úton, úgy döntöttünk, hogy átváltunk a kisebb távra. Krisztián telefonos segítségével hamarosan a Hétforrás környékén találtuk magunkat és innen gyakorlatilag majdnem végig a két héttel korábbi kõszegi túra útvonalán mentünk, csak visszafelé. Végül is teljesítettük a 25 kilométeres távot, az ellenõrzõpontokon és a célban szegény magyar segítõknek volt lelkiismeret furdalásuk a történtek miatt. Megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot, melyhez kaptunk pólót és a legújabb Kõszegi-hegység térképet. Az ellenõrzõpontokon mindenhol nagyon nagy kedvességgel találkoztunk és az ellátás is magas színvonalú volt, pláne, hogy nevezési díj nem volt. A magyar segítõktõl azt az ígéretet kaptuk, hogy jövõre minden magyar indulónak fognak adni útleírást és nem fogják minden nélkül a nagyvilágba engedni a lelkes túrázót. Ha így lesz, jövõre szeretnénk újra megpróbálni a hosszú távot! A magyar segítõknek köszönünk mindent, hogy egy kicsit csalódtunk az nem rajtuk múlt, hanem az osztrák szervezõkön!
|
