Körös 50 - 2006. június 3.
Harmadik alkalommal teljesítettem ezt a túrát, de eddig mind a kétszer meleg, száraz idõben. A körülmények idén egészen ideálisak voltak, kivéve a túra végét. Az elõnõ napi esõzések következtében a talaj rendesen felázott, így a ragadós sár nagy mértékben akadályozta haladásunkat (de legalább nem volt mély).
A túrára zsotyek, gudluking, és ot. Andi társaságában utaztam, zsotyek vezetésével. A rajtba érve már elállt az esõ, a csapat pedig különvált. Ot. Andi a bajnokság miatt ellépett, zsotyek pedig szintén nagyobb tempóra kapcsolt, hiszen õ ekkor a 20-as távon indult, így 9-ig vissza kellett érnie. Készülõdés közben találkoztunk Vlaszijjal és ot. Ibolyával, akik kissé elaludtak, így az 5 órás rajtolásuk meghiusult.
5:54-kor indultunk útnak, de még az elsõ ep., Boldishát elõtt elhagytak bennünket Vlaszijék, illetve néhány futó. A pont után gáttúra következett 18 km-en keresztül eleinte a Kettõs-Körös bal, majd Köröstarcsa után jobbparti gátján. A 0 fkm elõtt 3 km-rel találkoztunk a 2. ellenõrzõponttal, akik nem tudtak kijutni a pontra a sár miatt, elakadtak. A gáton gudluking kissé elcsoffadt, hiszen ez volt az elsõ síkvidéki túrája, így még nem volt hozzászokva a több km-es egyenes szakaszokhoz. A 3. pontra emiatt kissé rossz hangulatban érkezett, de a korlátlan mennyiségû kolbászzsíros, illetve házi készítésû szilvalekváros kenyér õt is feldobta.
Következett a 7 km hosszú, majdnem végig egyenes "Ladány-vésztõi országút", amely egy 6-8 m széles földút. Ezen a szakaszon még 4 km/h-val sem tudtunk a ragadós sár miatt haladni, de legalább ezúttal nem volt por és autóforgalom.
Fáspuszta környéke a ligetesekkel, õsi tölgyfákkal tarkított legelõkkel lenyûgözte gudlukingot, és ezúttal azt se bántuk, hogy a következõ 5 km-t Bélmegyerig egy keskeny aszfaltúton kell teljesíteni. Az útmenti három nyomóskutat 2000 óta sajnos elzárták, így ez a szakasz melegben elég brutális lett volna. Bélmegyeren egy kocsma elõtt volt a pont, itt teasütemények nyújtottak felfrissülést. Itt sikerült átmenetileg beérnünk átmenetileg ot. Sváb Lacit, és ot. Viktor Sanyit.
A faluból mûúton indultunk tovább a zöld sáv jelzésen. Az úgynevezett Sárga gáton vezett tovább a jelzés, 6 éve itt még egy felhagyott szekérúton, embermagasságú fûben kellett haladni, miközben békák ugráltak szét az útról. Most széles aszfaltút vezet itt, minimális gépkocsiforgalommal. Hogy ne kelljen végig az aszfalton menni, egy zöld kereszttel jelzett földútra terelték a túrát, amely elhagyott tanyák és mezõgazdasági területek között kanyarog. Ennek ellenére sokan választották a zöld jelzésû aszfaltutat, egyúttal kispistázási lehetõséget.
Az aszfaltra visszatérve hamarosan elértük az 5. ellenõrzõpontot a Kettõs-Körös hídfõjénél, ahol sütemények és korlátlan mennyiségû kompót várta a megfáradt turistákat. Itt ért utol bennünket cserlaci, cserbalázs, Kalapos2001 és ot. Tamics úr, illetve a +18 km-t teljesítõ zsotyek, no meg a közelgõ zivatar. Így a frissítést követõen eleinte csöpögõ esõben indultunk tovább. Mire átértünk a hídon, már elkapott bennünket a felhõszakadás, így a hátralévõ 6 km-t a Laposi kerteken át már a szó szoros értelmében t*kig elázva tettük meg.
A célban a figyelmes rendezõség törölközõket is tudott biztosítani, így viszonylag egyszerûen sikerült átöltözni száraz ruhába. Sajnos az eõkabát sem tudott elég védelmet biztosítani, így a hátizsákom is totál szétázott (az iratok nagyjából megúszták), a hátizsák alján vékony rétegben ugyan, de állt a víz. Sajnos a régi telefonom is megsínylette az égi áldást, hazafelé az autóban próbáltam életre kelteni, de se kép, se hang (azóta se). Ugyanígy járt a fényképezõgép, amelyet ugyan zacskóba tettem, de abba valahogyan behatolt a víz, így most sajnos bizonytalan ideig nem tudok majd fényképeket készíteni. :o(
Átöltözés közben a figyelmes rendezõk kibontották a zacskóból a papírjaimat, és szépen leigazolták. Mivel csuromvizesen nem akartam hozzányúlni a száraz papírokhoz. Utána átadták a díjazást is: az oklevél mellé kitûzõt, vagy érmet lehetett választani. Meglepõ módon az érem jobban fogyott...
A célban még találkoztunk néhány ismerõssel, így például Gyõri Péterékkel, sõt hamarosan megérkezett groba. és ot. Kati, akik úgy volt, hogy a Nagyszombati 100-asra mennek, de úgy látszik, rossz vonatra szálltak. Rövid beszélegtést követõen átmentünk a másik helyiségbe elfogyasztani a finom gulyáslevest, majd immáron egy éppen esõmentes idõszakban elindultunk hazafelé az autóval.
|
