Túrabeszámolók


Hegymenet 55/ II. Béla emléktúra / Várad 15

régészlányTúra éve: 20112011.08.12 20:48:03


Hegymenet 55                 54,7 km - 2804 m






Ezt a túrát már nagyon vártam, mivel úgy hallottam, hogy Mátrabérc feelingje van, esetleg, ha megkockáztatjuk még nehezebb is!  7 elõtt már odaértünk. A rajtnál sok ismerõssel találkozunk, köszöntjük õket. Maga az itiner már nagyon tetszett:) A pecsételõs rész király:D



Csabival útnak indulunk. Elsõ pontunk: Zengõ. 5,8 kilométer és 503 m szint. Eleinte aszfalt, templom elérése, majd szántóföld, aztán beérünk az erdõbe. Itt a sárgán el is érjük a Zengõt. Itt kapunk édességet. Utána lefelé menet következik. Bevallom, már hallottam a Hármas-hegyrõl, de egyszerûen nem tudtam elképzelni, hogy milyen. Azt hittem könnyû. Hát nem! Ennél a hegynél, nem is a szinttel van a probléma, hanem a talajjal. Ilyen extrán köves-omlós az egész, ráadásul van egy szakasz, amin oldalt kell menni. Semmi kapaszkodás. Egy élmény volt megmászni, és nekem a túra legérdekesebb szakasza is. 08:17-kor már fenn is vagyunk. Itt van víz. Egy kis pihi után továbbindulunk, és rövidesen elérjük a Takanyó-hegyet. Itt kapunk cukrot a cukros bácsitól, aztán gyors tovább.



 Itt ugye végig szalagozást ír az itiner. Mi végig a szalagozáson megyünk (és nem visszefele) és egyszercsak jönnek velünk szembe. Kiderült, hogy eltévedtünk, rossz irányba indultunk el. Mindegy, az a 1-2 kili nem érdekes. A többiekkel megleltük a helyes utat. Lementünk  egy völgybe. Lefelé menet egy hatalmas pókot találtunk. Tényleg nagyon nagy volt! Ritkaság. Itt volt egy kis szint, ahol mindig visszafelé jövünk…, ami akkor nagyon jó. Egyszercsak elérjük a pirosat, a jól ismert kis kedvenc ösvényemet és megérkezünk Máré-várhoz. Itt Andris a pontõr, aki a két doboz sörünket hidegen tartotta:)



A kis felfrissülés után a vörösfenyõi kulcsosházat vesszük célpontnak. Sárga kereszt szinte végig, majd egy kis zöld kereszt és ott vagyunk. Itt pecsételünk, aztán go. Dobogó következik, útközben találkozunk moiwáékkal, akik már a Szamár-hegynek veszik az irányt. Gyors Dobogóra érünk, egy kis fotózás, aztán lerakom a tatyómat, hiszen ide úgyis vissza kell jönni. Szamár-hegyen találjuk magunkat pillanatok alatt. Itt nyalókát kapunk:) Huu, veszek minden ízesítést. Itt egy kis szalagozás jön, ami nagyon tetszett! Nekem ez a rész már megint egy nagy kedvenc, tetszett ez a kis áthatolhatatlan erdõ.



Dobogón vagyunk újra. Itt hideg szörp, tatyó, megyünk is tovább. Igazából már kezdtem éhes lenni. Kaja kellett már. Hamar elérjük a Lendület-forrást, és ez egyben kajapont is. Itt mindenki eszik. Miután mindenki jóllakott, megyünk tovább Óbányára. Kék kereszt majd Zöld kereszt. Hamar elérjük. Itt a kocsmában van a pont (40,8 km – 2112 m). Szépen felfrissítjük magunkat, majd ismét útnak eredünk.


Utolsó elõtti hegyünk következik: Somos-hegy. Eleinte a zöld kereszten megyünk fel, egészen a vadászlakig. Ez eléggé hosszú volt:/ Itt jobbra fordultunk a zöldön, majd egy kis szalagozás következett és ott is volt a Somos-hegy. Pontõrök: Misi és Szilárd. Már elég jó hangulat volt itt, éppen borozgattak. Egy kis kóstoló után továbbindulunk. Uh, ez a lefele nem nagyon tetszett. Csúszós-omladékos. Miután leértünk, már csak egy hegy volt hátra: újra a Zengõ. Ez elég meredek volt, de sikerült:) Ezek után már csak lefelé következett. Egy kis szalagozás, aztán a reggeli úton kellett a célba beérkezni. Itt a templomtól egy kis kocogás következett. 17:19-re be is értünk a célba, ahol jó kis ellátás várt ránk:)



Összegezve az elmondottakat, ez egy nagyon jó kis túra, gratula a szervezésért. Nekem nagyon tetszett. És most hasonlítsuk össze a Mátrabérccel. Tény és való, hogy a Mátrabérc is nehéz, de ott végig kijárt úton kell megtenni 2800 m szintet. Itt pedig nagyon sok a szalagozott útvonal, ami olykor nagyon meredek, illetve nem lehet rajtuk olyan jól haladni. Fontos még hozzátenni azt is, hogy ez nyáron van, ráadásul Pécsen, ahol nagyon-nagyon meleg szokott lenni. Szóval, ha valaki szeretne egy kihívást, látogasson el ide:)