Túrabeszámolók


Bika Maraton és Félmaraton

späterTúra éve: 20142014.05.09 13:32:40

Bika Szuper Maraton

A Bika Maraton is arra a hétvégére esett, amikor szombatra 16 teljesítménytúra 60 résztávja volt meghirdetve, vasárnap pedig 7 teljesítménytúra 17 résztávval várta a túrázókat.

A szombati Galga túrákon nem vettem részt, pedig ez tûnt a legpraktikusabbnak: a galgahévízi rajtot 10 perc kerékpározással kényelmesen elérhettem volna. Mindegy, akkor majd megyek vasárnap – gondoltam. Így is lett, a galgahévízi Bika-Tó Büféhez bõ 15 perc biciklizés után érkeztem. Így elég volt 5-kor kelni, hogy 6 óra elõtt pár perccel már én is ott toporogjak az indulók között.


A túrát már elõre kinéztük magunknak moiwa sporttárssal, aki nem volt olyan szerencsés, mint én, mivel elég korán kellett kelnie ahhoz, hogy õ is ott lehessen rajtnyitásra Galgahévízen. A büfénél még páran ácsingóztak a nevezésre várva, de a nyitás pontos, 6 óra elõtt senki sem indulhat. A fõrendezõ, Zöldfülû és a Galga Természetbarát Egyesület pillanatok alatt lebonyolította az adminisztrációt, pittyen az óra, start!


Az útvonal egyszerû, bár nem végig a tóparton kell menni. Az irány az óramutató járásával megegyezõ, a büfénél balra az aszfaltos úton, a sorompó kikerülése, tovább, egészen a diplomata üdülõ mellett lévõ kisebb tisztásig (K+ jelzés). Ott egy – a helyi adottságokat megszégyenítõ – emelkedõ veszi kezdetét, jobbra ível az út, majd szintben haladunk. Jobbra magasles, kicsi szlalomozás a belógó ágak miatt, majd hirtelen jobbra le egy meredek lejtõn – és már ott is van a rajton kívüli egyetlen ellenõrzõpont. Délig egy tizenéves kissrác álldogált egyedül a ponton, és pecsételt rendületlenül. Kora délután érkezett mellé 2 barátja, így már új arcoktól is kérhettük a pecsétet. A sokadik körünk után már kérdezgették, hogy hányszor jövünk még. :)


A ponttól már a tóparton haladunk, picit fel, picit le, közben csodás kilátás nyílik az Ökofalura. Elérve a tó legdélebbi pontját, fordulunk is, itt egy sûrûbb erdõs-bozótos rész következik, majd át a hídon, ki a rét szélére, és innen hosszasan egy földúton haladunk (K4 jelzés, bár ez térképen nem szerepel). Az elmúlt napok esõzései miatt ez a szakasz is érdekes, mivel kerülgetni kell a pocsolyákat. Valamivel az Ökofalu bejárata elõtt lefordulunk jobbra, vissza a tópartra, és innentõl a büféig a horgászok között haladunk. Néha megpillantjuk a túlparton haladó túratársakat, majd a lépést gyorsítva elérjük a nagy árkot. Itt lendületbõl le, majd egybõl fel, rátérünk a gátra, és 1-2 percen belül elérjük a büfét. Térképvázlatot is kaptunk, de nem vesszük igénybe, hazai terep. :) Ennyi az útvonal, ezt ismételgeti ki-ki 4-szer, 8-szor, 15-ször vagy éppen 22-szer.

Mi moiwával az utóbbit tûztük ki célként, bár elõre leszögeztük mindketten, hogy csak úgy megyünk, ahogy jólesik. Semmi durvulás, ez egy regenerálódós, pihenõs túra. Egy kör 2,7 km (GPS szerint 2,67), az elsõ kört nem valami fényes idõvel abszolváljuk (28 perc). Jó, hûvös van, ez volt a bemelegítõs kör, majd a következõ. 27 perc, nem sikerült ráállni a tempóra. Ha a következõ sem megy 25 perc alá, akkor hazamegyek. :) Megy, mármint a 25 perc alatti kör, ráállunk a stabil 22-23 perces körökre. Közben kis élelemfelvétel a büfénél, korlátlan nápolyi, csoki, zsíros és lekváros kenyér, zöldhagyma, szõlõcukor. Ennyi épp elég. Víz és szörp folyamatosan, a 3 dl-es üvegemet viszonylag sûrûn kellett utántöltenem.


10 órát terveztünk magunknak, de ha nem jön össze sem dõl össze a világ, nincs miért sietni. Közben megelõz vagy megelõzünk egy-egy túratársat, bibor és Vagdalthús, Klári és Laci, Tünde és Miklós, Zsolti, ismeretlen futó, satöbbi. Egyre melegebb van, bár riogattak az esõvel. Süt a nap, mindenki vidám, ez tényleg egy örömtúra. :)


Pörögnek a körök, moiwa mindig mondja az aktuális köridõt, nagyon monoton a tempónk, 23 percre állunk rá. Végül az 59,4 km-t 8:38 alatt tesszük meg, ez 6,88 km/h-s átlag, jó. Csak Tünde ért be hamarabb a hosszúról, egy környi idõt vert ránk.


A célban beszélgetés, evés-ivás, majd moiwa szerez fuvart a vasútállomásra, én pedig felnyergelek, és negyed óra múlva már otthon is vagyok.


A szervezés egyszerû, de teljesen rendben van minden, talán a szintemelkedés lett kissé alulmérve. A hangulat azonban feledtet mindent, a körözõs túrák ezért jók, mivel akár többször is találkozhatunk ugyanazzal az emberrel, aki nem mellettünk megy. :)