Túrabeszámolók

Kőről-kőre a Börzsönyben 40 (38,1 km - 2060 m szinttel) 6 óra 35 perc alatt

Igen combos paraméterekkel rendelkező túrára vetemedtem a szombati napon, de kétszer már megcsináltam, így reméltem harmadjára is menni fog, és a térdem végérvényesen gyógyultnak nyilvánítható lesz.

Julcsi, István, és Laci társaságában autóztunk le Nagybörzsönybe, ahol a kisvasút végállomásánál volt a rajt. Itthon külön figyelmet szenteltem a folyadékra, mert tudtam hogy a mai napon igen meleg lesz, és a legrosszabb része, hogy vízvételi lehetőség mindössze az 5 km-nél levő János-forrásnál lesz. A Nagy-Hideg-hegyi turistaház bizonytalan ideig zárva, a Rózsa-forrás egy posvány, a Vilati üdülő csomó ideje zárva, és ennyi... Ennek viszont nagyon örültem hogy figyelemmel követve a híreket ezeket az infókat tudtam, máskülönben lehet úgy járok mint páran, akik kénytelenek voltak a patakokat választani, amik nem voltak túl bizalomgerjesztőek...

Kereken 8:00-kor indultam, 1,4 L folyadékkal, és pár csokival. 1 km után kapásból fel a Hegyes-hegy-orom igen durva emelkedőjén a S3-ön. A csúcson pólóra vetkőzök, még a pulóvert sem volt értelme elhozni annyira szuper idő lett. Az igen érdekes kérdés megválaszolása után Julcsiék még pont elkapnak, és akkor legyen egy selfie a csúcson úgy gondolta :)

Külön figyelmet szentelek a János-forrásra, de ez még csak ugye 5 km-nél van. A többiek viszont nem vették észre a balra lemenő So jelzést, és kihagyták az egyetlen vízvételi lehetőséget a túrán.... :( Akkor szembesülnek ezzel amikor utolérem őket, de akkor már sok lett volna visszamenni érte, hiszen még a túra elején vagyunk. Megint ellépek, a K4 jelzés visz kegyelmet nem ismerően csakis fölfele. A Kammerhof fenyveseit meglátva mindig megnyugszok hogy mindjárt itt a K-, és hamarosan máris a Nagy-hideg-hegyen pecsételek, azaz pecsételnék ha a hátsó bejáratnál meg lenne a pecsét, de nincs... Így lövök egy képet a házról. Bemenni persze nem lehet. Remélem egyszer tényleg kinyit újra, és nem csak süketelés folyik a jónépnek. Tovább haladván észreveszek egy új információs táblát, és nicsak, ott van rajta a kéktúra bélyegző. Ennek megörülök, így beütöm pecsétemet a megfelelő helyre. A "szokásos" K- visz a Csóványosra, de a Rakodó előtt valami eszement módon szétbarmolta az erdőt a sok idióta lánctalpas...

Meglepetésre Márk kéktúrázik szembe, váltunk is pár mondatot, aztán nekiveselkedek a 938 m-es csúcsnak, ami a Börzsöny legmagasabbja. Felérvén megválaszolom az itinerbe a kérdést, majd muszáj meghúznom a flaskámat akármennyire is tartalékolnék, mert eddig 11,5 km-re 957 m szint volt, és bizony piszok meleg lett az idő.. Ez után becsületbeli kitérő a Po-ön a Rózsa-forráshoz, ami még fentebb írtam egy posvány. Természetesen megteszem a kitérőt, hiszen erre visz a hivatalos út. Majd jót mosolygok a hamarosan elért Három-hányás-nyerge táblán. Szerencsére nekem még egyszer sem kellett, de ha rosszul osztom be a folyadékomat, akkor lehet még nemhogy háromszor, hanem többször is kellhet :) A Vulkántúrás Z- jelzés visz jó hosszan a Magosfán keresztül a Sas-úton, majd a Miklós-tetőn át a Z4-be, amin lekocogok a Fekete-völgyi panzióhoz. Természetesen zárva, vízvételi lehetőség nulla, ha csak le nem tarhálok pár kirándulót a parkolóban, de úgy döntök nem teszem ezt meg, és folytatom a saját készlettel. 18 km-nél járok, és jön a kaldera gerince. A P4 jelzés felvisz a P-ba, ahol megkezdődik a Börzsöny gerincének az ostromlása. A Jancsi-hegy előtt megelőzöm Csabit, és Évát, innentől pedig már senki sincs előttem. A földvársáncnál szerencsére tudom hol van a kód, máskülönben kereshetném jó darabig, úgy el van rejtve. Nem hagyhatom ki hogy egy pillanatra természetesen megálljak a Holló-kő 685 m-es csúcsáról gyönyörködni a Csóványos peremére. Tyű de sokat jöttem már onnan, de valahogy ezt nem érzem így.. A Salgóvár előtt az igen meredek emelkedőn nagyon lassan lépdelek fölfele, hiszen ha ez megvan gond nélkül, akkor a maradék 14 km-re csak 460 m szint lesz, és mivel ismerem az útvonalat, tudom hogy ezek már nem annyira vészesek. Jó ötletnek bizonyult ez, a kód is megvan, megálljt rendelek el. Sürgősen kaja, és folyadékpótlás. Utóbbival csehül állok, de fejben összerakom hogy hol, és mennyit kell igyak ahhoz hogy kihúzzam megborulás nélkül a célig. Végre egy picit nyugisabb terep jön a Magyar-hegyig, de ez mindössze 2 km volt, aztán a felfele helyett toronyirántos lefele igen hosszan a völgy aljáig. Lent patak csobog, arra tökéletes a hűs vize hogy arcot mossak, és hűtsem kicsit a kezemet-lábamat, mert a só bizony kiült érzésre rajtam. Persze filóztam hogy igyak-e belőle, de láttam kicsit feljebb habzott, így ezt hamar elvetettem. Úgy hallottam volt aki így is ivott a patakból végső tusáját vívva, reméljük még életben van. Elérek a Bogár-kert tábla elágazóhoz, ahol megválaszolom a tábláról a kérdést, majd mint ahogy tavaly (csak akkor Ágival futottunk, most meg egyedül megyek), most is elborzadtam milyen közel van a település és egyben a cél, nekem pedig még itt mászni kell rém hosszan a Rustok-hegyre.. Megint iszok, jól van, maradt 2 dl. Meglesz ez. A lábaimnak viszont már nagyon nem esik jól ez a fölfele, meg úgy ámblokk nekem sem. Ó de jó lett volna annál a táblánál egyenesen tovább menni... Na de nem olyan fából faragtak engem! Küzdősen, de végül becserkészem a Rustok-hegyet, majd a várkód is megvan. A túra első ténylegesen nyugis része innen kezdődött. Ehhez 31 km-t kellett megtenni :) 2 km múlva szemből becsatlakoznak a rövidebb, 25 km-es távon résztvevők, és pont összefutok yoyoo-val, és Ágival. De rég taliztunk. Én viszont most lendületbe vagyok, hiszen az utolsó 5 km a K+-en, a találó Kereszt-völgyben végig sík. Ennek ellenére a kocogás-gyaloglás módszer megy csak, bár még ezt is túl gyorsnak ítélem.. Végül 14 óra 35 perckor érkezek a célba, Imre nagy örömére hogy megjött az első hosszútávos, így legalább egy ember túlélte :) Persze azért lettünk többen is, bár kiesők is akadtak, de ez sosem szégyen. Orbán Imrével jó sokáig eltraccsolunk a célban, majd később megjönnek Istvánék, így ismét együtt autókázunk haza. Köszönöm a fuvart Istvánnak!!

Kőről-Kőre a Börzsönyben 40

Varga Ágival beszéltük meg hogy futunk egyet ma, de a paraméterek alapján igen nehéz terep vár ránk, ráadásul nekem a harmadik napom, Ági meg kipihenve várja a megmérettetést. Nagybörzsönyben, a kisvasút végállomásánál van a rajt. Időben érkezünk, és kicsit még pakolászván, kereken 8:00-kor kezdjük el felfedezni a kalandos Börzsönyt. Kis bemelegítő kocogás után máris vár ránk egy nagy falat, a Hegyes-hegy orom mászása. Nem sűrűn voltam itt, de amikor a börzsönyi Kört csináltam akkor ez örökre beleégett a retinámba. Mászás, mászás, és soha véget nem érő mászás.. Az első kérdésre a választ megleljük, de a csúcskő már vállalhatatlan állapotban van, alig lehet megtalálni. Ági megy elől, régen futottunk együtt, azóta nagyon megedződött, ez látszik a mozgásán, és a tempóján is. Szerencsére nálam sincsenek különösebb gondok az előző napokról, így lekövetem, közben még dumcsizunk is. Na de aztán jön a K4 hosszantas energiát kiszívó emelkedője a Nagy-Hideg-hegy aljáig. Amikor a Kammerhof fenyveseit meglátom mindig veszek egy nagy levegőt, mert innen már közel a K- jelzés, amire rátérvén csakhamar a Nagy-Hideg-hegyi turistaháznál ütjük be kéktúra pecsétünket igazolásként. Be is megyünk a házba, kicsit összeszedni magunkat egy jó negyed órára. Innen sincs kegyelem ám, mert a Rakodó után a K- jelzés tovább kapaszkodik egészen a Csóványos 938 m-es csúcsáig. Közben Őrsi Bálintot érjük utol, aki Áginak mesél Horvátországi kalandjairól, és mindent (is) tud amit Ági kérdez. Bálint velünk tart a Csóvi csúcsáig, majd felmegy a toronyba. Igen kemény volt a túra első része, nagy megkönnyebbülés most tovább haladni. A térképet figyelvén szigorúan lemegyünk a Po jelzésen a Rózsa-forrásig, majd vissza a P-Z-be. Bízom benne mindenki a kijelölt útvonalon haladt. A vicces nevű Három-hányás nyergét elhagyva a Z- jelzés a mérvadó nekünk, irány a Magosfa 916 m-es csúcsa. A Z+ elágazása előtt megállunk. Ági, szerintem az a Tátra!! Wow! Na majd jól megkérdezzük a Börzsöny szakértő urat, akit mindjárt utol is érünk, és bizony nem tévedtem. Meseszép hófödte hegycsúcsok bontakoztak ki a messzeségben! Most én megyek elől, jókedvűen csapatom lefele a Z-ön, majd a Sas-utat elérve azért ismét óvatoskodás következik, persze azért belekocogva. A Miklós-tetőről a másik irányba is megcsodáljuk a kilátást, majd leóvatoskodva az igen meredek lejtőn a Z4-re váltva érünk le a Fekete-völgy panzióhoz. Sejtettem hogy zárva lesz, vízvétel nincs. A kérdést viszont megválaszoljuk, és immár ismét Ági tempózik fölfele elől a P4-en. Beleérvén a P-ba jön a kaldera gerince. Sajnos a cipőm sarokrészén megbomlott a puha rész. Reggel leragasztottam leukoplasttal, de felgyűrődött és nem tudok vele mit csinálni. Innentől nem minden perc volt kellemes. Jönnek a meseszép csúcsok. A Jancsi-hegyen Áginak megmutatom az igen nehezen észrevehető várkódot, amit fel is kellett jegyzetelni. Ez után jön a legszebb kilátópont a Holló-kőnél, ahol nem vagyok restek megállni, fotózgatni, és gyönyörködni. Hú de messze van a Csóványos, ilyen sokat jöttünk már? Rég óta nem találkoztunk senkivel, de most Adrit, és Zsoltot érjük utol. Biztosítom őket hogy igen jól haladnak, közel s távol senki. A Salgóvár igen goromba emelkedőjét megmászva itt is megvan a várkód, majd Ági megint jó kis tempót vesz föl. Végül a kaldera utolsó hegyét a Magyar-hegyet is megmászva meredek hosszú lefelén tempózunk egészen a Magyar-völgy aljáig. Itt kérek egy pici megállást, enni-inni kell.

Cseles a túra, mert a helyett hogy pikk-pakk visszaérkeznénk Nagybörzsönybe, a Bogár-kert nevű elágazásból balra parancsol a K4 jelzés, is igen meredek elnyújtott emelkedő következik. Piszok meleg van, a széldzseki + pulóver kombó nem túl komfortos.. Megleljük a Rustok-hegyi K3 elágazást, és kimenvén a végére feljegyzem a várkódot. Egy jó darabig még a K4 társaságát élvezzük, majd végre meglelvén a K+-et, immár az utolsó 5 km a patak mellett visz, sík úton. Ági igen erős tempóra vált, érzésre simán csapatjuk egy 10 km/h-val. E mellett még a dagonyák és patakátkelések társaságát is élvezhetjük így a túra végén. Végül 14:36-kor már meg is érkezünk a célba, ahol átvéve díjazásainkat hazafele vesszük az utat. Sok-sok szép élmény ért a három nap alatt, három különböző tájegységben.

 szia emberek,kőről és a Börzsönyről..

Mert itt is régen jártam,akárcsak a Bajkál tónál,ezért megint jöttünk.Persze hogy nővel,naná..hét után szalutálok a jobboldali arc előtt,két csokit ad drágán,meg színes itinert.Nem esek kétségbe jobban,gyerünk is.Szembe az árral,este-hajnalban esett..a forint és az eső is,utóbbi jobban kellett.Aztán felvesszük a piros csíkot és húzzuk a csíkot.Fölfelé van a túra,mert a Börzsöny nem része az Alföldnek..sem..persze az Andoknak sem,talán egy újabb átkristályosítás után,amit meg fogunk érni itt a Földön,a csillagok fürkészői szerint,bár irgalmatlanul sokáig kell élni hozzá..Elég az hozzá,hogy lépni kell,sőt botozok,mert csúszik is.Hóvirág mosolyog rajtunk,meg a t jel,tanösvény itt a jelentése.Aztán még följebb,mert a kupáért-jelvényért izzadni kell,nem vagyunk sokan,de azért telik az erdő,alig lombos,sőt nem is az,csak pirkad a tavasz még,kéreti magát,bezzeg néhány éve ilyenkor be kellett ülni más autójába a belügyi vezető felszólítására..most nem kell ilyesmit tenni,Brüsszel adott pénzt..vagy nem..az biztos,hogy gyalogolni kell,mert a food nem jár erre.Kövek,kövek,jancsikövek,mert a hegy jancsi,aztán kód,aztán megint hegy,a hollóé,aztán salgóké,ennyi a gerinctúra..a gerincem mellett izzadok,talán nem csak én..többen hagynak állva,már senkit sem ismerek és engem sem ismer fel senki,pedig én is egy senki volnék,érettebb korosztályú.Nna ,azért fogy a táv,minden lépés elvesz belőle,sőt a lefelé ideje is elkövetkezik,miután a geoládák is felsorakoztak az út mellett,annak ellenére,hogy az itiner még csak nem is utal rájuk..híába,a jobboldal nem válik ballá,mondta az ősember,miután kifestette az ősasszony kedvéért az Altamirát.Azóta ez a világörökség része,csak nehéz forintra váltani,inflációs nyomás alatt.Odvas keltike kelleti magát a fák alatt,sebaja van..azért még nem nyit,csak nyújtózott.Kacska sínek,lebegnek a légben,nem fognak talajt több éve,elmosta az áradat,és nem ad rá pénzt az unijó,hogy csinájjuk meg..a végén még magunknak kell vele kezdeni valamit..de csak nem hagyjuk odáig fajulni?Mohikán testvérek,ez a vasanyag rátok vár,persze messze van és strapás.Valaki kezdje a bontást,másvalaki az építést,és akkor a Fekete völgytől Vlagyivosztokig lehet majd vonatozni keskenyileg..Közben a Hamuház,büfé nélkül,aztán a panzió,zárt kapukkal,a patak,vízzel,partján kirándulókkal,akik itt ünneplik a dicsőséges múltat..szeretném a dicső jelent is beilleszteni,ehhez még néhány haláleset kell(het).Itt a váci dereglyés emléke a kemencesutban,gyönyörű gesztus,ő volt,aki stílusosan fejezte abba az életét , menetközben,Börzsönyben..Részemről irigylem..és ez a cél,okleveles,orbános,kisvasutas,kora tavaszi,késő téli..Ennyi volt,remek volt,mindig az..

Március 6-án, vasárnap rendezték meg a Kőröl-kőre a Börzsönyben elnevezésű teljesítménytúrát. A sár és az olvadó hó még a tapasztalt túrázónak is erőt próbáló kihívást jelentett.

www.turistamagazin.hu/korol-kore-a-borzsonyben.html