Túrabeszámolók

Trianon 50 (52 km - 1125 m szinttel) teljesítve 8 óra 31 perc alatt

Megnézvén az útvonalat erre a túrára esett a választásom, mert meglepően minimális rész amit mindössze ismerek az útvonalból. Azért sokat túráztam már a Vértesben, de most kíváncsian vártam mit hoz az ismeretlen.

A rajtidő végén 8 órakor indultam el, egyből egy combosabb emelkedőn kifele Mór településről a P-on. A Vértes tábornál kicsit keresem a KDP bélyegzőt, de aztán meglelvén kellemes úton kocogok a PT jelzésig. A Csuka-tó környékén haladok ami igazából csak egy nádas. A PT jelzés szuper helyeken kanyarog, fenyvesek között szívom magamba az energiát. Van ahol egyszerre több fele is megy a jel, így fokozott figyelmet követel az útvonal figyelése. Pusztavám településre beérve egy 2 km oda, és vissza rész következik, ahol találkozok szinte az összes hosszú távos résztvevővel. Nem voltunk sokan.. A kód a Trianon parkban egy oszlopon volt fellelhető. Sokáig Z- jelzés lesz a követendő, egy darabig aszfalton. Később terepet ér lábam, és utolérem Feriék csapatát a Gerencsérvár pihenőjénél, ahol ismét kódot jegyzetelek. Most egy 5 km-en át ismerős rész jön, a Szentgyörvártól a Géza-pihenőig emelkedek fölfele továbbra is a Z-ön. A pihenőnél utolérem Szőts Mikit, majd kicsit dumcsizunk, végül tovaállok. Szalagozott részt írt az itiner. Kicsit szkeptikus voltam, de végül szuper jól volt jelölve az út, köszönet utólag is érte. Teljesen ismeretlen utakon haladok a Bot-völgyben a Marburg-keresztig, ami eléggé lerobbant állapotban van már. Továbbra is sokáig szalagozás vezet, panasz nem lehet rá. A túra egyik legérdekesebb része, Csákberény előtt a Bucka (278 m) nevű szó szerint buckák megmászása volt. Aki volt a Fehér-Vár-Palota túrákon, Csór után hasonló terepen visz az út ősszel. Itt most tűzött a nap, és elég goromba kis buckák voltak ezek, viszont a panoráma varázslatos volt. A 8126-os főút előtt (Csákvár-Csákberény viszonylat) rengeteg meggyfa volt egy nagyobb elkerített területen, de szerencsére az útra is lógtak ki bőven a fürtök, én pedig nem győztem dézsmálni őket. Innivalóval eléggé csehül állok, de gondoltam majd Csákberényben vételezek valahol. Sajnos nem így lett. A főútról hamarosan balra tértem, és a magyar 2. páncélos hadosztály hősi halált halt katonáinak emlékművéhez érkezek. A kód megvan, a története igen megrendítő, szomorúan olvastam az emlékművön leírt történetet. A térkép szerint másfél km-t kell haladni a forgalmas főúton, ez nem volt túl szimpi, de szerencsére az út mellett is kényelmesen lehetett menni, a szalagozás is erre volt jelölve. Közben egy drón mászkált folyamatosan a fejem felett, nem tudom mi volt a célja. Kicsit unalmas úton már kezdtem eléggé fáradni, végre Csákberénybe érkeztem hamarosan. Az útvonal emlékművek között vezetett, sajnos viszont sehol nem leltem sem kutat, sem boltot, így kb 2 dl-vel kellett kihúznom még 8 km-t Csókakőig. A Piroska-emléknél (Lakos Imréné Piroska emlékére állították, aki a Vértes Meteor turistaszakosztályának tagja volt, és 2002-ben hunyt el egy túra alkalmával) megvan a kód, majd Z+, és Z3 jelzéseken emelkedek ismét egyre feljebb. Pillanatok alatt csúnya zivatarfelhők állnak össze. Gyanús hogy nem fogom megúszni, és a kitett Z3 jelzésen pillanatok alat elkezdett ömleni az eső, és a szél is erőssé vált. Mivel egy közeli dörgés is volt előtte, és láttam hogy kitett részen kell mennem, így beültem egy cserjebokor alá, széllel ellentétesen, és ott vészeltem át a jó 20 perces zuhét. Kicsit paráztam, mert ha bevág a villám, a szél még sok-sok méterre viheti tovább, de szerencsémre nem villámlott. 20 perc után elment a zuhé, én pedig folytattam utamat. Becsületesen megtettem a másik Z3 kitérőt is, cserébe egy meredek lejtőn jókorát estem a csúszós sziklákon. Kisebb fájdalmak után végül a jutalmam szuper panoráma volt a Kopasz-dombi kilátás nevű kilátóhelyről. Láttam ahogy az eső veri el az egész Bakonyt messzebb, ami engem is elkapott. Hamarosan ismét szuper túraidő kerekedett, de eléggé lemerevedett a combom, így óvatosabban haladtam már tovább. A Z-rom jelzésen még egy kisebb kocogást megengedtem a Buhin-völgyben, így érkeztem le a Csókakői-vár alá a K- jelzésre, ahol éppen Áront értem utol aki a 40-esen ment. Becsületesen felmászunk a lépcsőkön a várhoz, majd tovahaladok immár Csókakő településen. A kéktúra pecsét kipipálva, ez után még 7 km várt rám, nem túl ingergazdag részen, ráadásul most már a nap is igen intenzíven sütött. Egy hosszú kerékpárúton kellett visszajutni a rajt-célba, Mórra. Kerékpárosként nézve igen jó kis útvonal, pihenőkkel, beülős büfékkel, jól kiépített aszfaltúttal. Gyalogosként ezt kevésbé élveztem. Pár km-rel később Imre érkezett kocsival, gondolta kinéz, hátha találkozik valakivel. Megtörtént a díjazás átvétele, rám még várt 2 km a hivatalos célig, persze kerékpárúton. Örültem a célbaérésnek, a buszt is elértem amit terveztem. Tetszett ez a túra, voltam benne érdekes részek, voltak kevésbé izgis szakaszok, de a Vértesnek ismét egy új részét fedezhettem föl.

Szia emberek, a Trianon emléktúra….

Kedvelem ezeket a túramegnevezéseket. Benne van az önsorsrontás, a békétlenkedés, a magyar keserv és minden, ami csak árthat az egyénnek és mozgásban tartja a pszichológusokat.Meg a Vértesben van, ami dicső csaták színhelye volt nagyon rég és dicsteleneké nem olyan rég. Ez utóbbiaknak állítunk emléket, kell a só a sebbe, had fájjon…ez is.

Gyülekező reggel hétkor a móri templomnál, ahol madárszobor és cukrászda is van.Persze, előnevezéses.Különféle ikonok a rajtnál, felmérés a Kazinczy előtt, meg amúgy is. Drágán vásárolok két sportszeletet, a túraszervező szalagozásról fecseg, ugyan már, nem erről ismerszik meg a bakonyi betyár,  sem a területi honvédő, de nem szólok, papír a kézbe, track a telóra, mert időközben haladtam a korral, és indulatba jövök kedvenc nőtársammal, aki kísér, etet, itat, meg majd satöbbi is lesz.És a kádépéről és geoládákról unalomig ismert piros jel, érthetetlen, hogy ezt a színt nem tiltotta be a magyar túllicit, még nem. Aztán elkezdett az eső cseperészni, pláne, mert leváltódott a meteorológusok pártkatonája, akinek hinni lehetett, az utódok még csak karmolják a műholdakat és az igazit is. Elmarad a település mögöttünk, fölfelé következik, sem előttünk, sem mögöttünk nem mocorog senki. Rá se rántunk, már csak harmincegynehány kilométer lehet előttünk, és némi szint. Haragoszöld és harsogó kora nyár, cseresznye és meggy kínálja magát, érik a ropogós, mondja a nóta vagy műdal esetleg népdal, valami mindenesetre. Meg kellene kérdezni a mesterségest. Vértes tábor, első pont, tévé elől felállított és ide kirugdosott ifjak ricsajoznak, pecsételünk és megyünk is. Nézzük a trackot meg a geoládát, a 7/6 ost, továbbra sem javult az állapota, egy éve nem találta meg senki. Ezért le is cseréljük a jelet kék kereszre, ezen durva felfelé és kétségek közt hányódó túratárs, tavalyi ász, track nélkül.Ismerős idegállapot, van nekem is, egyre többször. Szavakkal szedáljuk, mert rendben van a járása, akár az eszperantó intézet.Géza pihenő, hajnali vakaródzás, lábbeli és meglepetés… Szalag van, SZALAG, ami csúfítja az erdőt meg le kell majd szedni, szokarlan mennyiségben, de most remekül vezet bennünket vagy tizenkilométeren, tényleg érik az embert meglepetések, vajon ki tehette ide? a túraszervező?szokatlan, de ezek után elképzelhető, hogy a haja is kinő. Gabi rongyol ránk, Esztergomból érkezett és kilométert gyűjt…akárcsak mások. Erdei hűha, aztán a szalag a szavannák világába vezet, miután a Marburg kereszttől búcsúzunk-ez egy régi vadászkalandot örökít németül is, homokkő, ennek ellenére jó állapotú. Nade, gyerünk a Csákberényt övező kupacokra, ezek a berényi havasok, fel kell rájuk menni és le kell jönni róluk, ennyi az egész, persze, süt a Nap, ez nehezíti.Aztán egy meggyes sövény dob el bennünket a magyar 2.páncélos hadosztály halottaira emlékeztető kereszthez, szándékosan nem használom a „hősi” halál kifejezést, inkább helyénvalónak látszik némi történelmi távlatból az értelmetlen. Kétszer kell átmenni a forgalmas úton Csákberény előtt és még gémeskút is fülel messzebbről, sebaj, a zöld turistajel és a kerékpárút is megvan, ennek folyományaként a szalag eltúnik. Házak, arcok, autók, a település másik oldalán kopjafa, zőld háromszög, az orondi sziklákhoz, amit felfedezőjükről, Orondi Tihamér atyáról kereszteltek, bár ez nem bizonyos, mint az ukrán elnök és unió vezető tisztségviselőnője közötti kapcsolat.Gyakoroljuk a halálfélelmet, itt még nincs sem háló, sem korlát.Aztán keresztre váltunk, zöldre, mint a nóta is tartja, zöldre van a, zöldre van a turistajel festve…kezdetű főként, És mikor az eligazító táblán megjelenik Mór, el is kanyarodunk, a mór mehet.. mi Csókakőre tartunk, miért is? Mert az itiner ezt sugallja, jó lesz, mert a vár alatt élet van, meg bélyegző…Eső kap el bennünket, jobbfajta villámzápor, fedél alatt kiböjtöljük, cirka tízperces…akár a hajnali szex.Aztán füstölgő betonon, kerékpárúton átslattyogunk mégiscsak Mórra, jelvény, kitűző, fagylalt és a piros autós területvédő…

Embertelenül tetszett, főleg a szalagos rész, de az egész igen jó volt, Neked is az lesz, itt a helyed, Dózsa népe.

Beszámoló fotókkal:

www.bakancsesfakanal.blogspot.hu

Rövid rendezõi beszámoló: www.bakonyturistaja.blogspot.com

Trianon emléktúra beszámoló a Bakancson képekkel:

www.bakancsesfakanal.blogspot.com

Orbán Imrének üzenem, véletlenül elhoztam a tollát. Bocsánat. Amúgy elég jó toll. :-))