Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| |||
Rockenbauer Pál emléktúra 4x. Pénteken kezdődött a történet, 2024 aug. 2-án. Elmentem Nagykanizsára, még este. Úgy döntöttem, hogy nem hajnalban fogok vezetni, inkább a tantermi pihenést választom, nem elöször. Érdekes, valamennyit aludtam is. Másnap reggel 6,03-kor start. majdnem megint elfelejtettem elinditani a GPS-emet. Nagy tempóval toltam az elejét, ahogy szoktam. Sok ismerőssel találkoztam már este is. Sokan elfutottak mellettem még Palinig. 7,27 - zsigárdi harangláb, ez nagy tempó. 24 óra múlva ez sokkal rosszabb lesz... de ne siessünk elöre.. maradjunk az elején. Zsigárdról aztán irány a kéken egészen a Sárga elágazóig (17,75 km), az most 9,20 után volt meg, Itt egy nagyon gyorsan futó ember 2 túrabottal tovább futott egyenesen a kéken, nem jött jobbra a sárgán.. Nem tudtunk neki szólni (én háttal voltam neki.. pont irtam az igazoló papirt)... mert nagyon gyors volt. Reménykedtem, ő nem a túrán indult, mert akkor ezt nagyon befigyelte. Megjegyeztem még ezelött a pont elött magamban, hogy -14,23 km-nél lesz hajnalban visszafelé az utolsó kemény emelkedő, még a Homokkomáromi zarándok templom elött. Így is lett...másnap... akkor másnap irt az órám 119,4 km-t Vissza a múltba- jól ment a túra egészen Hahótig, ott nagyon meleg lett már. benyomtam egy zsiros kenyeret, vettem sok kolát, kv.-t... Itt páran kiszálltak a nappali 40 vége itt volt. Kicsit filoztam, mi lenne, ha most aakkor nekem vége, aztán irány a Balaton.. 3 mp után elhessegettem ezt.. mentem tovább... Söjtör elött az emelkedőn már a 30 éve kiszáradt Mackó forrás után- érdekes, teljesen tarra vágták az erdőt a kék kereszten. Aztán irány tovább. 19.15-kor értem Rádiházára...ez nagyon késő.. aztán itt pihi, sok folyadék bevitel.. csak 19.45 körül mentem tovább. Itt már alig voltak mögöttem. Érdekes, ennyire lassú lennék... hát igen..Toltam egyedül tovább. Tényleg nem sokan jöttek szembe a kis Rádiházi oda-vissza kitérön.. Hamar setét lett, betértem a Szentpéterföldei temetőbe - ahol nem próba fekvést végeztem - hanem ott vettem magamhoz a közkútból ivóvizet. Eszméletlen csend volt .. Ami érdeks lett Laztonya után, hogy sokat kellett a nyomvonalat keresgetnem, pl. egy fa be volt dölve a Lasztonya utáni emelkedőn, ahol balra emlékeztem be kéne fordulni.. azt benéztem..elfogyott az út... Érdekes éjjel sok ilyen hely volt még. Pedig voltam párszor erre. Igy volt ez Bázakerettye után is, a hires kitérőn Budafai arborétum után, a kék kereszten... voltak régi meg új jelek is.. persze én találtam egy harmadik jelmentes utat is.. ott is benéztem valamit, Na aztán ilyen több nem volt a célig...ment minden flottul.. Bázán érdekes egy boltban volt az ell. pont... tavalyelött nem itt vot. asszem... Itt sokan összeverödtünk... de aztán gyorsan egyedül maradtam, igy volt ez Kistolmács után is, ahol betoltam vagy 3 pohár ingeyn teát, na meg egy kv-t is, mindig utoljára maradtam... Borsfán, a kedvenc kis zárt buszmegállomban nem feküdtem le most, ott pl.pihentek páran...erőt vettem, megtoltam Valkonyáig...102 km-t irunk. Valkonyán Kiss Laci bácsi a kedves feleségével az elgyötört turázókat látták el zsiros kenyér+paradicsom+paprikával...sőt piros arannyal is.. Én csak 1 szelet zsiros kenyeret ettem, paradicsommal, paprikával...meg elövettem a kolbászt a táskámból, az végig jót tett, ha éhes voltam, haraptam belé pár falatot... ez bejött.. Innen jól mentem a dinnyepontig (Eszteregnyi szőlőhegy széle)... itt érdekes módón már 4 km-vel többet mutatott az órám... mondom akkor ez nem 129 km lesz, hanem 133- 134 km.. igy számoltam ... sajna igy lett.. A dinnyepont elött egy emelkedőn a 7-ből a 3-on naná megint rossz helyen mentünk fel... brutál dzsungeltúrát vállaltam be, a 2 m-es bükk csemetésen át, vadszederrel átnőve.. nagy nehezen feltaláltam a dom tetejére. Olyan csatakosra izzadtam itt, mint anno John Rambo Vietnámban...még jó hogy itt nem jöttek az ellenséges haderők géppityuval..Mondtam magamban, mekkora barom vagyok... ilyen susnyáson átvágni 110 km után... Na ezután a dzsungelharc után pár szelet dinnye meg 2 szem karamell cukor igen jól esett az utolsó 4-5 emelkedőre... Homokkomáromban annyira le voltam strapálva, hihetetlen.. Ott is olyan aranyosak voltak a szervezők, viz, kv...plusz pár cuccomat bevittek külön a célba... nagyon jól esett...köszi utólag is. Na aztán jött a Palinig a dózerút, az szinte rendben volt, na de utána.. Tudtam, az lesz a kálvária .. a Golgota a vége elött a Palinból Kanizsára vezető 5,7 km-es kerékpárút...Mária!!, Amikor a kereszt már nagyon nehéz.. Olyan meleg lett. A folyadékaim, min. 40 fokosak voltak... aztán egy 45 fokos árnyékos buszmegállóba baültem.. a kerékpáruton.. Asszem 1 perc után felálltam, Ez nem jó..! És aztán jött Veronika vagy az ecetes szivacs.... de nem...ehelyett a Nemzeti dohánybolt jött.. Úristen az az alkohol mentes citromos sör...de jól esett. Aztán amikor kijöttem onnan, elment a nap... brutál felhök, és a cél elött 300 m-re akkora eső lett, Behuzodtam vagy 15 percre egy ház függöleges fala mellé....pont védett.. de a patakokba folyó esőt felverték rám az autók az útról... Aztán ugy döntöttem, nem állok itt tovább, mint egy ázott fecske... befutottam a 300 m-re lévő célba, a Mező Ferenc iskolába... Na igy lett meg a 4. Rockim. A világos zöld szinű, 32 mm-es, szelidgesztenyefa formájú, csodálatos, művészien festett, igazi jelvény, Köszönöm a rendezőknek az alázatos munkát, kedvességet, Üdv. KCS
| |||