Túrabeszámolók


túra éve: 2013
Zselici gyalogtúra (Zöldpont) - Olimpiai ÖtpróbaTúra éve: 20132013.11.10 23:35:00

Zselici Gyalogtúra - Hosszú túra


A túra a Somogy Megye Teljesítménytúrázója 2013 mozgalom záróakkordjaként került megrendezésre. Nem tudni, hogy a szervezõk hogyan s kivel egyeztettek az idõjárást illetõen, de az biztos, hogy régen volt ilyen csodás idõ novemberben. Borult órák, napos percek váltogatták egymást, és a Zselic a gyönyörû, békés, õszi arcát mutatta ismét. Jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam és a végén még a SMTT kupát (inkább kupicát) is átvehettem.


Köszönöm a lehetõséget, remélem, jövõre is hasonló élményekben lesz részem az SMTT kupáért folytatott harcban.


Képeim a túráról itt.

 
 
Tolna 50/25/50 MTB/25 MTBTúra éve: 20132013.09.08 00:52:03
Tolna 25

 

Kellemes õszváró túrára csábított a hûs reggeli erdõ. A Szekszárdi-dombság kitett magáért, csodálatos volt a 25-ös táv útvonala. A szervezés kitûnõ volt, a túristajelzések mellett szalagozás is segített az útvonal teljes hosszában. Eltévedni nem is lehetett volna. A táv egy kisebb része nyílt terepen haladt, ilyenkor lehetett érezni, hogy a nyár még nincs is olyan messze. Jól tudott esni egy kis árnyék a déli órákban.Korábban még nem jártam erre, de örülök, hogy egy kicsit meismerhettem ezt a tájat is.

 

Köszönöm a lehetõséget!

 


 

Egyetlen negatív tapasztalatom: az önjelölõ ellenõrzõpontokon kellett volna legalább egy bója, mert az A/4-es papírokra írt szöveg már messzirõl látszott, viszont a fához kötözött ceruza már nem, így sokunknak kellett visszafordulni a pont hiábavaló keresgélése után.
 
 
Zselici négy faTúra éve: 20132013.08.26 11:53:12

 Zselici 4 fa, 30-as táv


Ma sem csalódhattunk a METEOR által szervezett teljesítménytúra minõségében. Az is igaz, hogy az egyesület mindig elkényezteti a turistákat, tehát sejtettük már, hogy jó sorunk lesz...

Tamás barátommal már hetekkel ezelõtt leegyeztettük a mai napot, de hogy borult, esõs idõre nem számítottunk, az biztos. Végre a sok "negyvenfokközeli" túrázás után indulhattunk egy õsziesebb, kellemesebb, kevésbé megerõltetõ teljesítménytúrán, amely szintén beleszámít az SMTT kupába is. Az elõzõ nap csapadéka kellemesen lehûtötte végre a levegõt, és kellõ erõt adott, hogy nekivágjunk a 30-as távnak. Jó kedvvel és kellõ optimizmussal gyalogoltunk, egy cseppet sem fáradva, hiszen mind az idõjárás, mind pedig a szervezés kitûnõ volt. A METEOR-túrák mindegyikére jellemzõ, hogy a pontõrök megfelelõ információkkal tudnak szolgálni, az ellátás minõsége és mennyisége NEM hagy kívánnivalót maga után. A túra telesítése után van hova leülni, van hova letenni az átázott cuccokat (a bõszénfai ep-n kapott el minket az esõ, aztán végigkísért a célig), és mindig van mivel pótolni az elhasznált kalóriákat. A 4 fa túrán elõször vettem részt, de az útvonal nagy részét más túrák alkalmával már bejártam. Egyedül azt sajnáltam, hogy a Gálosfa és Bõszénfa közötti szakaszon a Z- jelzésen több lódarázsfészket jelentettek a bejárás alkalmával, így azt a részt nem ismerhettem meg.

Örülök, hogy Norbi és Vera is ott volt, így egy vidám, közös zsíroskenyerezés keretein belül még beszélgethettünk is egy kicsit velük.

 

 
 
Katica Tanya Betyár MaratonTúra éve: 20132013.08.11 22:55:10
Katica Tanya Betyár Félmaraton 2013

Zselice. Szláv eredetû szó, annyit jelent: kellemes, üde. A Zselic erdõi már több mint ezer éve királyi vadászterületek voltak. Az elsõ állandó lakosok valószínûleg a kanászok lehettek, akik a nomád sertéstenyésztésbõl éltek, vagyis makkoltattak. A Zselic név hallatán a kanászokon kívül eszünkbe juthatnak még az egykori betyárok is, akik ezekben az erdõkben küzdöttek az igazságért.

Talán a Katica tanya éjszakai túrái is a betyároknak és a kanászoknak állít emléket, legalábbis erre következtettem a célban kapott oklevél alapján. Megjegyzem: ez az oklevél (a kitûzõ is) nálam benne van az elsõ három legjobb oklevél között, már tavaly is így gondoltam, hiszen már másodszor került megrendezésre ez a túra. Most is csak a rövidebb távot teljesítettük, és jobban is jártunk. Így volt idõ és energia arra, hogy kibeszéljük az elmúlt hetek történéseit sporttársainkkal, valamint hogy újabb jó fejeket ismerjünk meg. Az idén kevesebb hullócsillagot lehetett látni a többé-kevésbé felhõs égnek köszönhetõen. Az itiner semmit sem változott, tehát emlékezetbõl simán lehetett menni. Így is tettünk, csak mentünk, mentünk, vidáman, jókedvûen, az itinert csak az EP-ken vettük elõ. Így pontosan 5 óra alatt, hajnali egykor együtt értünk be a célba, ahol bepótoltuk a néhány liter folyadékot tea formájában, és az elvesztett energiát több szelet zsíroskenyér és lekváros kenyér képében.

A szervezés a tavalyihoz hasonlóan nagyszerû volt, a pontõrök kedvesek voltak, és közülünk mindenki nagyon jól érezte magát. Külön kiemelném a széplaki EP pontõreit, akikkel közös képeket is készítettünk.

Szóval a túra igazán "zselíce" volt!

Köszönjük a lehetõséget!

 

KÉPEK
 
 
Béndek - Mentsük meg a béndeki kápolnát!Túra éve: 20132013.08.04 23:07:30

 Béndek 42


Nagyon jó kis túra volt, bár a hõmérséklet egy kicsit magasra szökött. Minden ep-n elfért volna egy-egy marmonkanna víz, legalábbis - ahogy a régi vicc mondja - igény lett vóna rá.


A vasúti rajt vidám személyzete, a vadregényes út a kápolnáig és vissza, a régen láttott sporttársak, és a kápolnában rögtönzött opera-koncert feltette a pontot az i-re. A csinos pontõrkisasszonyokról nem is beszélve.


Köszönjük szépen a lehetõséget, és a Rác-fánál a vadász bácsinak az életmentõ jeges vizet.


Képek itt.

 
 
Fejérkő/SzamárkőTúra éve: 20132013.07.23 00:08:23

Szamárkõ 25


Csodálatosan meleg, de még éppen kibírható idõjárás, kellemesen lengedezõ szél, csodás tájak, erdõk, mezõk, völgyek, árnyasok, mosolygós, kedves pontõrök és szervezõk, zsíros kenyér hagymával és paprikával, lekváros kenyér, üdítõ.... Szóval volt itt minden, mi szemnek, szájnak ingere.


Köszönjük a lehetõséget!


A bogyós-körtés lekvárban milyen gyümölcsök voltak?


Képek itt.

 
 
AlmamellékTúra éve: 20132013.05.13 12:48:24
Almamellék 25

 

9 óra elõtt értem a vasútállomásra a rajt helyszínére. Gyors felkészülés (kamásli felvétele, esõköpeny elõkészítése) után a rendezõknél kerestem a mûanyag túrabögrét, amibõl sajnos erre a rendezvényre nem hoztak. Szeretnék végre szerezni egyet a fiamnak! :) Az indulás elõtt nem nagyon mertem remélni, hogy napos, száraz idõben lesz részünk, elvégre egész éjjel esett, és még most is feketéllettek a felhõk felettem.

Az útvonal ismerõs volt már, a Zselic szinte minden túristaútját végigjártam, és tudtam, hogy Sasrétig cuppogni fogok a sárban. A túrabotom többször is megmentett a hanyattvágódástól, ráadásul a Jámborka-forrásig megtanultam síelni is a többcentis sárban. A forrás után már egyáltalán nem volt vészes a gyaloglás, hiszen itt törmelékkel, kaviccsal van felszórva az út. A kisvasúti elágazásnál óvatosan haladtam át, valahogy mindig féltem a közlekedõ vonatoktól. Sasrétnél éppen a kisvasút napját ünnepelték, voltak árusok, lehetett lovagolni, sõt még veteránautós találkozót is szerveztek erre a napra. A sasréti kisvasúti megálló lefotózásának erejéig még egy plussz sétám is volt. Itt még tettem egy kört a tanösvényen, ahol az Almás-forrást és a Kis-Almás-forrást fotóztam le. Vízébõl nem ittam, még volt innivalóm bõven. Az itteni ellenörzõponton egy kérdésre kellett válaszolni a forrásokkal kapcsolatban.

Innen Bõszénfára indultam, ahol csodáltos erdei út vezetett egészen a fûrésztelepig, majd végigbetonoztam a 67-es útig. Itt matricás (bélyeges) ellenörzõpont mûködött. Mivel ez a táv a teljes túra felénél volt, "kénytelen voltam" elnyalni egy kétgombócost, és nem is bántam meg. Nagyon jól esett egy kis pihenõvel egybekötött fagyizás. Át betonoztam a piros jelzésre, hogy a mély árkokkal, szakadékokkal szegélyezett erdei úton eljussak Antalszállás északi csücskébe. A Terecseny mellett lévõ erdei pihenõházig (volt vasúti megálló) az egykori vasút vonalán gyalogoltam, ahol le kellett fordulni Terecseny felé a Zrínyi kulcsosházig. Itt egy kedves bácsival beszélgettem néhány percet, majd megköszönve az igazolást elindultam, hogy letudjam a maradék hat kilómétert. A már érintett erdei pihenõház udvarán átvágva haladtam tovább az egykori Kaposvár-Szigetvár vasút nyomvonalán, nagyjából szintkülönbség nélkül, míg végül megérkeztem a célba. Mosolyogva fogadtam a gratulációt és a kisvasutat ábrázoló kitûzõt, óvatosan eltettem az oklevelet is, hogy ne gyûrõdjön, majd a sárod cipõtõl megszabadulva indultam haza.

Nagyon kellemes túra volt, Jól esett egy kicsit egyedül gyalogolni. Bár a 25 km-es távon összesen 26-an neveztek, alig találkoztam túratársakkal. Így magamban élvezhettem az akác, a bodza, és a medvehagyma illatát, melyet az éjszakai esõzés még jobban felerõsített.

Nagyon köszönöm a szervezést, és örülök, hogy az idõjárás is a lehetõ legtökéletesebb volt!
 
 
Téli BerekTúra éve: 20132013.01.26 20:23:16

 Rádpuszta 30


Még az idõjárás is kedvezett... Nagyon köszönöm a lehetõséget, és a cél-kaját!

 
 
túra éve: 2012
Katica Tanya Betyár MaratonTúra éve: 20122012.08.13 15:22:21


Betyár félmaraton beszámoló


Nem is hiszem el, hogy ez az elsõ szervezés volt! Annyira tökéletes volt minden...


Az elsõk között neveztem, nevezés után pár percet a hátizsák, cipõ és egyebek igazításával töltöttem. A Katica Tanyáról a bekötõúton indultam, elõttem és utánam is haladtak néhányan. Az elsõ kaptató a bekötõúttól jobbra felfelé volt, itt egy autó is próbálkozott, kevés sikerrel. A tetõn az aratott terület mellett vezetett az út, igencsak látszott a többhónapnyi szárazság eredménye. Az úton helyenként több centis por- és homokréteg volt, ez semmit sem változtatott a hely csodás mivoltán. A lemenõ nap hosszú árnyékot rajzolt mellém kísérõnek. Az erdõszélre beérve rögtön egy elágazáshoz értem, ahol a bal oldalin folytattam utamat. Itt már jóval hûsebb és sötétebb volt, kiránduláshoz, túrázáshoz számomra ez a legtökéletesebb klíma. Egyenletes tempóban kutyagolva utolértem néhány fiatalt, akik jókedvüknek hangot adva meneteltek, és a bátrabbak még énekelni is mertek. Amikor elkerültem õket, az út ereszkedni kezdett. Egészen a Mátyás-kútig lefelé, utána pedig nagyjából ugyanazon a szinten mentem tovább az elsõ ellenörzõpontig. Hangulatos pihenõben várták a résztvevõket édességgel és házi készítésû süteményekkel. Palackozott vizzel nem kínáltak, hiszen a pihenõ szélén a Feneketlen-kútból igazán hideg, kristálytiszta, friss víz folyik. Zománcozott bögrémet kétszer is megmerítettem, igazi felüdülés volt.


Mivel még csak egy órája mentem, a víz és az édesség elfogyasztása után rögtön indultam is tovább. Nemsokára egy erdei aszfaltos útra értem, itt dél felé haladtam tovább. Hol erdõk, hol tisztások váltogatták egymás, és egy erdészeti rakodórámpa mellett is elhaladtam. Késõbb az erdészeti útról letérve már teljes sötétségben bandukoltam Visnyeszéplakig. Itt egy percre megálltam Pali betyár sírjánál, hiszen az égõ gyertyák fényét lehetetlen lett volna nem észrevenni. Az úttól jobbra az iskola épületébõl lámpafény szûrõdött ki, az ablakon belesve két kocsérozó kislányt láttam. Hangos nevetéssel adták tudtomra, hogy még nem is lehet annyira késõ. Az iskola udvarán álló esõbeálló padján egy mécses égett, ennek a fényénél történt meg a második pecsételés, amit egy fiatal fiú vállalt be. A beszélgetésünk hangjára a két kislány szaladt oda hozzánk helyi viseletben.


A több centi vastagságú homokkal borított úton baktattam tovább. Az utolsó házak egyikébõl egy fiatalember intett nekem további jó utat kiáltva. A homokos út tovább folytatódott, majd egy szántóföld szélén haladt tovább, ahol mindkét oldalról belógó faágak, növények jelezték: itt gépek ritkán járnak. Az egyetlen jármû, amivel a túra során találkoztam egy motor volt, két fiatal próbált megbírkózni a szántó buckáival és a vastag homokkal. Egy nagy fánál balra fordulva hosszabb egyenes szakasz következett, bal oldalon mezõ, jobb oldalon erdõ szegélyezte. Nemsokára elértem utam legdélebbi pontját, miután az erdõbe beértem. Innen észak felé fordultam, és a sûrûbe merészkedtem. Fejlámpám halványuló fényénél egyre nehezebben találtam meg a következõ zöld jelzéseket, és nemsokára már többször vissza kellett fordulnom az utoljára látott jelzésig. Be kellett vallanom magamnak, hogy nem találtam meg a jó utat. Legalább negyed órát mászkáltam össze-vissza, míg néhány túrázó is csatlakozott hozzám. Több szem többet lát - tartja a mondás, mindannyian keresni kezdtük a jó utat. A lámpák fényében hamar meg is leltük a lekanyarodó zöld jelzést, és innen már együtt mentünk tovább.


Meredeken ereszkedtünk le egy drótkerítéssel kerített részig, amit balról kerültünk. A lejtó a Márcadó-árokban ért véget, ahol egy fahídon kellett átmennünk. Együtt értünk ki a rétre, majd átvágtunk a rét bal oldalára, az erdõ szélére. A rét végén kiértünk egy aszfaltozott erdei útra, ami továbbvitt bennünket a harmadik ellenörzõpontra. Itt nem volt szolgáltatás, sõt ember sem. A sarkon elhelyezett bólyához kötött lyukasztóval kellett saját magunknak igazolni ottlétünket. Sorban meg is tettük mindannyian.


Itt, a nyilt égbolt alatt úgy éreztem, meg kell álljak egy rövid idõre, hisz eljött az ideje a táplálkozásnak. Egy kicsit kilazítottam szerelékemet, és kaja után nyúltam. Alkalmam volt megnézni a tetõzõ csillaghullást, pihenni egy kicsit, és elmeredni egy kicsit az éjszakai természet zajában és csodájában. Ahogy egy kicsit felfrissültem, nekivátam az egyenes, észak felé tartó, emelkedés és süllyedés nélküli szakasznak. A sûrûbe beérve a horhos következett, egyenletesen emelkedett az út. Itt beértem a többieket, és együtt mentünk egészen a kardosfai hotelig, ahol a parkolóban friss gyümölccsel és vízzel kínáltak. Miután megkaptuk az utolsó pecsétet, úgy döntöttem, hogy itt, a parkoló fényében egy hosszabb pihenõt tartok. Itt alkalmam nyílt egy kicsit megigazítani cipõmet, zoknimat, levenni a táskát a hátamról, valamint szomjamat és éhségemet csillapítani. Egyedül egy pad és egy asztal hiányzott, ahol igazán pihentetõ lett volna a vacsora.


A fejlámpámat egy frissen töltöttre cseréltem, így sokkal komfortosabban éreztem magam, amikor a parkolóból elindultam immár a kék jelzésen. A hotel után balra egy mûúton kellett mennem, majd a kék jelzés letért a milleneumi hársas felé. Itt aztán tényleg jó hosszan haladtam lefelé. Az erdõbõl kiérve két rókakoma is követett, talán a fejlámpám fénye volt nekik hívogató, de az is lehet, hogy a táskámban lévõ kaja szagát érezték meg messzirõl. Többször hátrafordultam, hogy látom-e még õket, de néhány száz méter után végleg eltûntek. Néhány helyen sajnos túl sok törmeléket hordtak az útra, bokatörõ mutatvány volt átbucskázni rajtuk. Sok hullócsillagot láttam a nyílt terepen, míg beértem Zselickisfaludra. Az aszfalton haladtam egészen a református templomig, ahol szabadon kószáló, az õrzõ-védõ szolgáltatást rendkívül hatékonyan végzõ kutyák ugattak meg. A templom után balra kimentem a faluból, majd a hídon át beérkeztem Szilvásba. Északnak folytattam utam, majd a falu végén balra másztam meg a kisebb emelkedõt. A domb tetején egy sün lepett meg, úgy fújt rám, ahogy a macskák szoktak vész esetén.


Ismét észak felé fordultam, egy erõsen benõtt földesúton haladtam tovább. Nagyon kellett figyelnem, hogy a megfelelõ fánál térjek le balra az erdõbe. Itt már szinte otthon éreztem magam, hiszen az erdõbõl kiérve a Katica Turistaházhoz érkeztem. Pár lépés felfelé, és máris Patca szélében voltam. Innen már ismét a csillagokat néztem, ahogy közeledtem a Katica Tanya bekötõútján egészen a célig, ahol egyszerre csekkoltunk a korábban megismert túrázókkal.


Még hajnali fél egy sem volt, amikor egy kézfogás kíséretében átvettük a jelvényeket és az oklevelet. A Katica Tanyán negyed órát még pihentünk, zsíros kenyeret, süteményt és teát fogyasztottunk, majd fáradtan indultunk haza.


Köszönet:




 


a szervezõknek a rendezésért, az ellátmányért


a pontõröknek az enni- és innivalóért, a pecsételésért


a túratársaknak az élményért


a természetnek ahullócsillagokért, az idõjárásért, és a tájért


a szerelésemnek a megbízhatóságért.



Tapasztalat:




 


nagyon jó itiner, pontos leírásokkal, és térképpel


frissen festett, jól látható jelzések és szalagozások, egyértelmû menetirány (csak egy helyen voltam béna)


pont jó helyen voltak az ellenörzõpontok


igényes jelvény és oklevél


Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget!

 
 
Béndek - Mentsük meg a béndeki kápolnát!Túra éve: 20122012.07.22 22:16:14

 Kedves Napvirág!


A Béndek 22 túra pontosan olyan szép volt, mint ahogy azt leírtad. Nekem a János-hegy kilátása tetszett a legjobban, biztos, hogy nem utoljára jártam itt!


Még annyit mondanék: zsíros kenyér hagymával, bõven sózva és pont az ízlésemnek megfelelõ tea a célban... és ráadásul pontosan "levesnótára"... hát ez nagyon jól esett a 22 km-es gyaloglás után!


Köszönjük a lehetõséget, az ellátmányt, és a szervezõk alapos munkáját!

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár