Túrabeszámolók

A Szamárkő túra 10 km-es távján vettünk részt szombaton.

Szinte végig szemerkélt az eső, de ez nem nagyon zavart minket az előző napok 40 fokos kánikulája után. A táj a szőlőkkel, pincékkel, dombokkal és a Tihanyi félszigetre néző panorámával gyönyörű volt, a túra nélkül soha nem jártunk volna ezeken a helyeken.

A nevezés gördülékeny volt, az itiner könnyen követhető (bár nekem a térkép egy kicsit kicsinek tűnt), a pontőrök kedvesek voltak és a célban minden igényt kielégítő ellátást kaptunk, a szokásos zsíroskenyér mellett még görögdinnye is volt, bőségesen bereggeliztünk. :) A szép oklevélnek is nagyon örültünk.

Köszönjük szépen a szervezők munkáját, egy nagyon tartalmas szombat délelőttöt szereztek nekünk!

Szamárkő 25 km

Az útonjárók patrónusáról elnevezett egyesület túráján zöldfülű újoncként vettem részt és mindjárt az elején nem kanyarodtam balra a Római jelzett úton. Az enyhén szemerkélő eső és az útvonalhelyesbítés miatt a szántódpusztai majorság megtekintése jövőre marad.

A túra bámulatba ejtő és lebilincselő része a Kilences tető és a kőröshegyi halastó közötti dimbes-dombos festői táj volt - hál'istennek a nap is kisütött - nem győztem kattintgatni a fényképezőgépemet. A hatalmas park fái közt szerényen megbúvó kőröshegyi Széchenyi-kastély látványa szintén mély nyomot hagyott bennem.

A völgyhíd - a halastótól nézve monumentális műszaki építmény - szépségében szinte vetekedik az épen maradt római kori vízvezetékekével; lám mire képes az ember, de azért nélküle szebb maradt volna ez a szinte érintetlen balatoni táj.

Számomra a túra legnehezebb része innentől a Balatonföldvárig vezető piros rom jelzésű hullámzó út volt.

Ahogy Szent Kristóf átszállította a meg nem nevezett folyamon Jézust, úgy segített és támogatott a túra útvonalán mindvégig a rendezők jóindulata, segítőkészsége és vidámsága. A kézfogást, az oklevelet és a kitűzőt köszönöm szépen.   

Rövid, tömör beszámolóm a hétvégi Szamárkõ 25 túráról, melyen rajtoltatóként és seprõként vettem részt:

http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/07/szamarko-25-egy-sepro-elete.html

 2013. július 20-án 6. alkalommal rendeztük meg a Szamárkõ/Fejérkõ/Szántód IVV és teljesítménytúrákat.

Az indulók létszáma hasonló volt az elõzõ évihez: összesen 236 személy nevezett ezen a hûvösnek nem mondható reggelen. Ebbõl 37 személy az 50, 71 személy a 25, 78 személy a 10 és 50 személy az 5 km-es távra.

Ismerõs és új arcok váltogatták egymást a nevezõ asztaloknál. A legfiatalabb nevezõ az 5 éves budapesti Kiss Gréta Lívia, a legidõsebb pedig 88 éves Szûcs Rozália Nagykanizsáról. Várjuk õket jövõre is!

Meglepõ volt, hogy még soha ennyien nem tévedtek el a túrán mint most. Ami még érdekesebb, hogy szinte mindenki máshol tévedt el: A Kilences-tetõ és Kõröshegy közt, a kõröshegyi halastó körül, volt aki a kereki várat nem találta meg, Nezdén, a földvári parkerdõben és Földváron is voltak utat tévesztõk. Szinte folyamatosan csengett a telefon segítségkérés miatt.

Végül mindenki beért szerencsésen, de még mindig nem értem az eltévedések okát, hiszen az itiner nem változott a tavalyihoz képest. Talán az elviselhetetlen hõségnek is szerepe volt a tévedésekben.

Volt aki a Balaton-átúszás elõtt melegített be egy rövid teljesítménytúrával.

Petõ Sándor TTT tagnak a Fejérkõ 50 volt az 1000. teljesítménytúrája. Egy túrabögrével és hozzá illõ tartalommal gratuláltunk neki ez alkalomból. Köszönjük, hogy a mi túránkat választotta e szép kerek alkalomra!

Ez évben elsõ alkalommal kaptak kitûzõ helyett jelvényt az 50-es táv teljesítõi, továbbá minden teljesítõ színes oklevelet kapott.

A résztvevõk közül 111 fõ valamelyik egyesületet képviselte, 125 fõ egyéni túrázó.

A következõ egyesületek képviselték magukat: Atomerõmû SE, Budapesti Természetjáró Szövetség Benke Rezsõ Természetjó Szakosztálya, Delta TE, DK Team, Fekete Bárány SE, Göcsej SE, Gyöngyvirág TE, Lokomotív TE, MAC Népstadion SE, METEOR TTE, MKE, MVTE, Olajipari Természetbarát SE, PITE, PTTE Vámos Mihály SE, Szentesi Kinizsi TE, SZKTE, Tatabányai Volán SE, Tápiószelei Természetbarát Klub, Természetjáró Bakancsos Klub, TTE, TTT, Vasas, Vágtató Csigák, Vértes Volán, Vértesi Erõmû, Völgység TE, Vulkán TSE, Zichyújfalu SE, Zöldpont

A résztvevõk a következõ településekrõl érkeztek:Ádánd, Bak, Bakonybél, Balatonboglár, Balatonföldvár, Balatonszabadi, Balatonszemes, Bicske, Budapest, Dad, Dombóvár, Dunaszentmiklós, Dunaújváros, Ecseny, Fonyód, Göd, Gyõr, Kadarkút, Kaposfõ, Kaposszekcsõ, Kaposvár, Környe, Kõröshegy, Maglód, Mezõõrs, Mike, Monor, Mór, Nagykanizsa, Nagyvenyim, Németkér, Oroszlány, Paks, Pécs, Semjénháza, Siófok, Siójut, Szár, Szentes, Szekszárd, Szentendre, Szentes, Székesfehérvár, Szigethalom, Szulok, Tamási, Tardos, Tata,Tatabánya, Tápiószele, Várpalota, Vecsés, Veszprém, Zalaegerszeg, Zichyújfalu

A rendezvény lebonyolításában 35 személy vett részt, amelybõl 32 fõ egyesületünk tagja. Köszönjük a segítséget!

Ami elfogyott: 14 kg kenyér, 3 kg zsír, 3 doboz margarin, 4 üveg házi lekvár, 2 kg lila hagyma, 4 kg paprika, 3 doboz csalamádé, 2 rekesz õszibarack, 2 vödör nápolyi, 6 liter szörp, 18 csomag szõlõcukor, 236 db Balaton szelet, 280 liter ásványvíz, valamint jelentõs mennyiségû házi pogácsa és és egyéb sütemény.

Teljesítménytúránkat anyagilag támogatta Szántód Község Önkormányzata.

Szomjunkat oltotta a Kõröshegyi Szeszfõzde Bt (280 liter ásványvízzel)

Szeretettel várunk mindenkit 2014-ben is!

Karsai Ilona

Sziasztok,

Nem vagyok egy nagy túrázó...még, de megtetszett az 50 km-es táv, gondoltam megcsinálom. Idén ez volt a 2. 50-es, csak kisebbeket mentem havonta egyet egyet.

Reggel 7:05-kor vágtunk neki az utunknak. Nem volt tömeg :) Semmiféle helyismerettel nem rendelkeztünk és már az elején rájöttünk, hogy az itiner bizony nekünk megint kevés lesz. Szépen róttuk a kilómétereket, néha csak tippeltünk merre lehetünk, de az elsõ három ellenörzõ pont simán ment. Itt már elkezdett az idõ is melegedni és egyre többet vezetett a tûzõ napon utunk. Szerencsére beszereztem egy túrakalapot, ez nekem nagy segítséget nyújtott, bele sem szeretnék gondolni nélküle mennyivel nehezebben viseltem volna a hõséget. Az ellenörzõ ponto egyre ritkábban jöttek, mi meg néha teljesen elbizonytalanodtunk, hogy jó helyen járunk e....szerencsére összefutottunk egy olyan kis csapattal, akiknek a fejében volt az egélsz útvonak, innét megpróbáltuk tartani velük a tempót. Ez sikerült is az utolsó elõtti ellenörzõ pontig. Ettõl a ponttól eléggé szánalmasan mentünk, szinte minden nagyobb fánál telefonos segítséget kértünk...de az hibátlanul mûködött, így egy kisebb elkeveredéssel beértünk 10:30 perc alatt a célba.

A táj a kilátás gyünyürû! Az ellenörzõ pontokon a kiszolgálás pazar! MAga a túra hangulata is dicséretes, ennyire barátságos emberekkel még nem futottam össze, pedig idén az összes túrám kisebb létszámú volt jellemzõen.

A nap kitett magáért, igazi júliusi forróság volt, sárral nem találkoztunk, annál több porral.

Aki alergiás a méhcsípésre készüljön, mert több helyen is méhek mellett haladt az út, igaz éppen nem velünk voltak elfoglalva, hanem a napraforgó táblával, de biztos ami biztos :)

2 helyen kavartunk el. Az egyik az M7 vadátjárója.....itt egy betonos szervíz átjáró van a vadátjáró elõtt és elõttünk menõk is a betonoson mentek át, késõbb visszataláltunk a zöld jelzésre. Másik Balatonföldváron a 7-es úton át. Mi elmentünk a zebráig, nem kellett volna, lehajtott fejjel felemelt kézzel át kell menni a 7-es úton és akkor minden jó lesz :).  Egyszer pedig elbizonytalanodtunk visszafelé az M7 átkelés elõtt a gáznyomvonalra való letérésnél, de itt a telefonos segítség bejött :)

Összefoglalva egy remek élményekkel teli szép nyári túrán vagyok túl, megismerve a Balaton eddig számomra ismeretlen arcát. Köszönöm a szervezõknek.

Szamárkõ 25 

Kellemes túra Levente fiammal. Remek találkozások! Jó rálátás a Balatonra, ráadásul szinte a túra összes szakaszán. Kedves, mosolygós pontõrök. Rekordméretû kislábujjvízhólyag begyûjtés. :) 

Köszönet a szervezõknek!

https://picasaweb.google.com/M.Koszeghxy/Szamarko252013Julius20

Szamárkõ 25

Csodálatosan meleg, de még éppen kibírható idõjárás, kellemesen lengedezõ szél, csodás tájak, erdõk, mezõk, völgyek, árnyasok, mosolygós, kedves pontõrök és szervezõk, zsíros kenyér hagymával és paprikával, lekváros kenyér, üdítõ.... Szóval volt itt minden, mi szemnek, szájnak ingere.

Köszönjük a lehetõséget!

A bogyós-körtés lekvárban milyen gyümölcsök voltak?

Képek itt.

2012. július 28-án 5. alkalommal rendeztük meg a Szamárkõ/Fejérkõ/Szántód IVV és teljesítménytúrákat. Már tavasszal elkezdtünk készülni az eseményre: több szakaszon felújítottuk a jelzéseket, s néhány apró változás miatt új itinereket készítettünk. Az NCA jóvoltából molinókat készíttettünk. Elõzõ nap szalagoztunk és sültek a pogácsák.

Összesen 222 személy nevezett ezen a hûvösnek nem mondható reggelen. Ebbõl 33 személy az 50, 75 személy a 25, 86 személy a 10 és 28 személy az 5 km-es távra. A rendkívüli hõség megviselte a résztvevõket, az 50-esbõl négyen átneveztek a 25-ös távra, de mindenki beért szintidõn belül.

Ismerõs és új arcok váltogatták egymást a nevezõ asztaloknál. A  legfiatalabb résztvevõ Fonyódról érkezett: az 1 éves Szabó Szofia Zolna, akit édesanyja tolt végig az 5 km-es távon, a legidõsebb pedig ezúttal a nagykanizsai Szûcs Rozália, aki 1925-ben született, s a Szamárkõ 12 km-es távját teljesítette.

A nap meglepetése a siófoki Darás Réka, aki 11 évesen elõször a 10-es távot, majd ezt követõen a 25-öst is teljesítette szintidõn belül ( s különösebben fáradtnak sem látszott ebben az embert próbáló hõségben, mikor beért a célba). Úgy érzem, érdemes megjegyezni a nevét, találkozunk még vele!

A pontõrök idõben a helyükön voltak, csupán egy futó elõzte meg a bálványosi pont nyitását.

Ami elfogyott: 14 kg kenyér, 2,5 kg zsír, 4 doboz margarin, 4 üveg házi lekvár, 2 kg lila hagyma, 4 kg paprika, 3 doboz csalamádé, 2 rekesz õszibarack, 22 kg dinnye, 2 vödör nápolyi, 6 liter szörp, 18 csomag szõlõcukor, 222 db Balaton szelet, 216 liter ásványvíz, valamint jelentõs mennyiségû házi pogácsa és házi készítésû bodza szörp.

A résztvevõk közül 108 fõ valamelyik egyesületet képviselte, 114 fõ egyéni túrázó volt.

A következõ egyesületek képviselték magukat: Asbóth DSE, Erdõk Népe TE, Fekete Bárány TE, Göcsej SE, Gyöngyvirág TE, Hétdomb TBE, Kaposvári TTE, KomáromVárosi SE, Kõrösök Völgye TE, Lokomotív TE, METEOR TTE Kaposvár, Mûanyag SC, Olajipari TE, Ösvénytaposó BK, Pentele TE, PITE, Pucúttnyúl SE, Szent Jakab SE, Szent Kristóf TE, Tatabányai VOLÁN SE, TTE, TTT, Vasas TE, Velinszky TSCS, Vértesi Erõmû SE,Völgység TE, Vulkán TSE, Zamárdi Petõfi SE, Zöldpont Kaposvár

A résztvevõk a következõ településekrõl érkeztek: Ács, Bak, Bakonybél, Balatonendréd, Balatonföldvár, Balatonfûzfõ, Balatonszemes, Békéscsaba, Budapest, Csemõ, Dombóvár, Dunaszentmiklós, Enying, Erdõtelek, Fonyód, Göd, Gutorfölde, Gyõr, Halásztelek, Kaposfõ, Kaposvár, Kereki, Kisapáti, Komárom, Környe, Kulcs, Nagykanizsa, Nagynyárád, Oroszlány, Pécs, Pécsvárad, Pusztaederics, Ráckeresztúr, Sándorfalva, Semjénháza, Siófok, Siójut, Solt, Sóskút, Söjtör, Szántód, Szár, Szederkény, Szekszárd, Székesfehérvár, Szentkirályszabadja, Szõlõsgyörök, Tapolca, Tardos, Tata, Tardos, Türje, Úrhida, Vác, Várpalota, Zalaegerszeg, Zamárdi

A rendezvény lebonyolításában 34 személy vett részt, amelybõl 32 fõ egyesületünk tagja. A pusztaszemesi pontot Bognár Zsolt, a ságvári Tökölõ/Löszölõ túrák rendezõje és barátja, Gyöngyösi Árpád biztosította. Köszönjük a segítséget!

Teljesítménytúránkat anyagilag támogatta Szántód Község Önkormányzata.

Szomjunkat oltotta a Kõröshegyi Szeszfõzde Bt (198 liter ásványvízzel)

Gratulálunk minden teljesítõnek és szeretettel várunk mindenkit jövõre is!

Karsai Ilona

Szent Kristóf Természetjáró Egyesület

Fejérkõ 50

Elöljáróban:

A minap regisztráltam magam, úgyhogy ez lesz az elsõ túrabeszámolóm. Mindenképpen egy pozitív történet leírásával szerettem volna kezdeni a sort. Nem mellesleg egyik testvér-túránkról (a másik a Cinege túra áprilisban) van szó, akikkel már évek óta egymással karöltve próbáljuk meg bemutatni Kis Hazánk eme ismeretlen-ismerõs szegletét. Mivel én is ezen a vidéken születtem és élek, eléggé elfogult vagyok a táj, az itt lakó emberek és az itt rendezett túrák irányában. Azért próbálok objektív maradni. Mi már két hete túlestünk a rendezésünkön, a felhasználói nevembõl talán már kiderült melyiken. Azért mondom, hogy túlestünk, mert akkor rekord meleg volt. Az extrém körülmények próbára tettek túrázót, rendezõt egyaránt. Sokan feladták a túrát, volt aki rosszul is lett. No, ezt nem szerettem volna ezen a hétvégén. Úgy látszik óhajomat meghallgatták az égiek, viszont helyette sok esõt küldtek, olyan egész napos, kiadósat.

A túra:

Zúzok Szántód felé kis Fiestámmal. Nézem a város fölött terpeszkedõ felhõket, de semmi jót nem ígérnek. Számtalan túrán részt vettem már, amin sarat kellett dagasztani, és nem hiányzik ez az élmény. 7 elõtt leparkolom "buta robokutyot" a mûvház közelében. A rajthely felé sétálva sem tudom eldönteni melyik távon induljak. Végülis nem esik. Elmarok egy nevezési lapot, és laza mozdulattal az 50-es számot karikázom be rajta. Kemények vagyunk. Váltok pár szót HEV-vel és Karil-lal, a túra rendezõivel meg néhány ismerõs arccal, de fejemben már a kilométereket rovom. Sikerül elsõként elrajtolnom, de négy futó hamar megelõz. A római úton az elsõ pontig elérem az üzemi hõfokot, amit némileg lehût a szemetelni kezdõ esõ. A Szamárkövet egy Balaton szelettel és egy kitûzõvel elhagyva rongyolok fölfelé a pincék közt, hogy minél hamarabb beérjek az erdõbe. A kilátót most kihagyom, mert tudom, hogy sok helyen lesz még lenyûgözõ panoráma a Balatonra. Fölérve a gerincre, kitárul egy rét, aminek túlsó végén már látszik a Vaskereszt melletti esõbeálló. Alatta Hirschmann Attiláék szenvednek és várják a hozzám hasonló õrülteket. A pár éve épült szerkezeten több helyen ömlik be a víz, úgyhogy nem maradok sokáig beszélgetni, mivel itt fagyok meg. Attila azzal bíztat, figyeld meg, nemsokára kisüt a Nap.

A meredek úton lefelé nem csúszok meg sehol sem, mert még nem ázott fel annyira. Koloncok sem nõttek a lábbelimre. Hurrá. Némi betonozást követõen egy balra letérés után brutál emelkedõ következik. Az út közepén, bakancsomat erõsen beverve, lépésrõl-lépésre araszolok fölfelé. A nagy koncentrálásban észre sem veszem, hogy elállt az esõ. A 9-es tetõn egyfajta hurráoptimizmus ér el. Az esõ mai napra letudva, hiszen Attila is megmondta. Hogy honnan jönnek az embernek ilyen ostoba gondolatai? Az ellenõrzõ ponton frissítek, és a pontõrökkel megállapítjuk, hogy pár év múlva a fölnövõ fák el fogják takarni a szép kilátást. Néha egy tarvágás is jól jön.

Öles léptekkel haladok a gerincen, ez az egyik kedvenc részem. Az erdõbõl kiérve az út hozzásimul az M7 melletti kerítéshez. Két dombhullám után, balra kanyarodva átmegyek egy zöld-hídon. Itt érdemes megállni egy kicsit bámészkodni, mivel rézsútosan elõttünk a kõröshegyi viadukt, mögötte a Balaton, jobbra belátni a Tihanyi-félsziget kalderájába. A még ebben a szutyok idõben is erõs látványelem után, lelkileg föltöltõdve vágok neki a következõ két kilométer betonnak. Ezt már kevésbé szeretem, de hát valahogy át kellett kötni Bálványosra. Nálunk is vannak olyan részek, amiket legszívesebben kihagynék a túrából. Félúton járok, amikor egy német rendszámú autó fékez. Az idõs házaspár kérdezi, hogy Bálványosra megyek-e, de mondom nekik, én bizony cu fusz géhen. Ujjaimmal kalimpálva is elmutogatom nekik, úgyhogy dánke sõn, eredhettek dolgotokra. Engem ti nem vesztek rá kispistázásra. Mosolyognak, majd elhajtanak.

Végre letérek a pincék irányába. Az egyik tanyán két hatalmas kutya rohan felém csaholva, még szerencse, hogy egy kerítés választ el tõlük. Nehezen járható, bakhátas a terep, és ismét elkezd csöpörészni. Közérzetem nagyot zuhan. A távolban újból hallom a kutyák ugatását, amibõl megsaccolom, hogy mennyire van lemaradva a következõ sporttárs. Bálványosra beérve aztán szépen nekiered. Nincs messze az ellenõrzõ pont, lusta vagyok elõvenni az esõkabátot, meg ugye kemények vagyunk. A két kedves hölgytõl kapok egy barackot, mire én adok nekik egy salátára emlékeztetõ igazoló lapot, hogy helyezzenek el rajta egy pecsétet. Elõhalászom a zsák aljáról a kabátom, majd tovább robogok. 

A löszpincéknél érdekes gondolatom támad. A helyi temetõhöz itt visz ki az út. Az elhunyt gazda még vethet egy utolsó pillantást második otthonára, mielõtt eltemetik. Hiába, a morbid idõjárás ilyen eszmefuttatást hoz ki az emberbõl. A falut elhagyva csúszkálok a szántóföld szélén futó úton. Kabátomon egyre erõsebben kopog az esõ. Második kedvencemhez érek, ami egy dombgerinc, rajta egy fenyõ-erdõsávval. A domb vége a Jaba-patak völgyéig vezet. A távolban látszik a Flóra-hegyi torony, a mi túránk egyik ellenõrzõ pontja. A ritkán járt susnyásban egyre jobban átázik a bakancsom. Na ezt utálom a legjobban, amikor cuppog. Lecsúszkálok a domb aljáig. Egy táblán Pusztaszemes 4.5 kilométer felirat. A tágas völgyben kemény földharcot kezdek vívni a sárral. A nyomban nem ázik át annyira a bakancs, mivel a sár leszigetel, viszont a ragadós koloncoktól roppant nehéz haladni. A bakháton könnyebb a helyzet, de ott meg a fûre tapadt víztõl ázik át egyre jobban a lábam. Végülis már mindegy, inkább haladjak gyorsabban. Egy, az út teljes szélességében elterülõ tócsához érek. A széleken nincs lehetõség kerülni, így átsasszézok a bakháton. Ha ilyen tempóban esik, víz alá kerül az is. Az utánam jövõk hogy fognak örülni. Homéroszi hányattatások után végre elvergõdöm Pusztaszemesig. A betonon haladva nosztalgiázom egy kicsit. Itt voltam katona. Idelátszik az egyik mesterséges domb, amin a mi lokátorunk állt. A faluban HEV úr fogad. Házi gyártású pogácsával kínál. Tapasztalatot cserélünk, megdícsérem a kidolgozott útvonalhálózatot. Irigykedem a sok irányjelzõ táblára és a túramozgalmukra (Fejérkõtõl-Tündérvölgyig). Nálunk ilyenek nincsenek. Közben érkeznek a többi túrázók. Ez nem járja, hogy csak így elõzgetnek, máris indulok tovább.

Csoda történik, eláll az esõ és a nap folyamán nem is ered el többé. Ennek ellenére nem merem levenni a kabátom. Pólóm teljesen átnedvesedett, a kabát alatt kellemes meleg van. Fejérkõ váráig jól járható az út. Utána az erdõ szélén kanyargok. Körben tágas panoráma szeretett dombjaimra, amíg a szem ellát. Beérve az erdõbe hullámvasutazás kezdõdik. Az egyik halomra felérve kopjafa fogad, ez bizony Somogy-megye legmagasabb pontja, az Alman-tetõ. 316,43 méter. Nekünk ennyi jutott. Innen már nincs messze a nezdei ellenõrzõ pont. Ez az esõbeálló nem ázik be, úgyhogy letelepedek a két kedves hölgy mellé. A kilátás pazar. A tanúhegyek sziluettje sejlik ki a párából. Itt pihenek a legtöbbet, mert egy hosszú szakasz vár rám. Két fiatal jön, és az egyik pontõr hölgy tájékoztatót ad nekünk a környék nevezetességeirõl. Valószínûleg itt vívta István és Koppány a csatáját, és valahol ezen a környéken van eltemetve Somogyország akkori ura. Azt nem tudni pontosan hol, de majd óvatosan lépkedek.

Cihelõdöm, jó volt itt, de legalább másfél órányira az utolsó állomás. Kicsit beálltak a lábaim, de hamar bemelegednek. Vaddisznós kert, szántóföld széle, erdõ és mezõ váltogatják egymást, mire hosszú idõ után ismét hallom az autópálya morajlását. A híd alatt elhatározom, hogy zoknit cserélek. Nem szokásom, de annyira átázott, hogy muszály ezt meglépnem. A talpam már kezd égni, az új zoknival valamit javul a helyzet. Meredek betonúton szuszlatok fölfelé. Visszatekintve egy új szögbõl látok rá a viaduktra és a rajta száguldó match-box autókra. Két szalag jelzi a bejáratot a földvári parkerdõbe. Egy tarvágás miatt újabb gyönyörû balatoni tájkép vetül elém. A frekventált ösvényen kellemes a gyaloglás. Átkelve a fõúton a nap legszebb látványa közeledik. A magaspart széle felé haladva kitárul a horizont. Amerre nézek, alant mindenhol a Balaton. A vízen vitorlások szelik a habokat, a háttérben a Felvidék és a Bakony hegyei. Olyan érzésem van, hogyha egy kicsit pihentebb lennék, egy lendülettel átugorhatnék a Tihanyi-félszigetre. A korlátra fellépve Titanicost lehet játszani. Nem akarom rangsorolni Magyarország legszebb panorámájú helyeit, de ez nálam benn van az elsõ háromban. Ezt mindenkinek látni kell! Az országzászlóig még van párszáz méter, addig bámulom ezt a gyönyörûséget. 

Nem idõzöm a ponton, rohanok lefelé a lépcsõsoron. Kikeveredve a parti sétányra egy csomó sétáló, szájtáti túrista között robogok el. Az éttermek kiülõs teraszairól jól megnézik a sáros és csapzott túrázókat. A hosszú kerékpár-gyalogút combón átcaplatok Szántódra. A vasúti aluljáró után már csak pár száz méter a cél. Oklevél, kitûzõ, kézfogás, virsli undsoweiter, undsoweiter.

Értékelés:

A Szent Kristóf Természetjáró Egyesület ismét kitett magáért. Bár az idõjárás most nem igazán kedvezett nekik, sikerült minden pontot ellátni a (nem tolakodóan) lelkes és figyelmes rendezõségnek. A túra ár-érték aránya igen kedvezõ. 1000 forintért minden állomáson kaptunk valamit. Édességet, pogácsát, gyümölcsöt, szódát. A célban virslit, zsíros kenyeret és süteményt. A szokásos oklevél és kitûzõ is járt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nevezési díjba bele kell szorítani a kedvezményeket is. A jelzések végig kitûnõek, eltévedni nem nagyon lehet. A tájékozódást egy csomó irányjelzõ tábla egészíti ki. Bár az itiner nem olyan kacifántos mint a miénk, de erre itt nincs is szükség. A túra nagy erõssége a rendszeresen elõbukkanó balatoni panorámapontok, amiket a túra leleményes kiötlõi a legcélszerûbb utakon közelítettek meg. Az építészet kedvelõi a kõröshegyi völgyhidat csodálhatják meg minden oldalról. Egy Magyarországon ritka téglavárat is megtekinthetünk. A hullámzó somogyi domboknak pedig külön hangulatuk van. Csak hogy árnyaljam a dolgot, csatlakoznék egyik elõttem szólóhoz. Én most voltam itt másodszor és tavaly is hasonlóan enyhe volt az idõjárás. Ha egyik évben beleszaladnak egy olyan kánikulai hétvégébe, mint mi most idén, az igencsak leamortizálja a teljesítõk számát. A túra körülbelül két-harmada nyitott terepen halad. Én azért titokban várom ezt a kihívást.

Teve a röviden - Szamárkõ 25

Legjobb futóidõben a legvégén indultam-rajtoltam figyelembe véve a rendezõk aggodalmait miszerint a pontok nem a futókhoz igazodva nyitnak. A Római-úton kezdtem el poroszkálni s pörgettem fel lassan a teve patákat. Hamar megvolt a valahakori áldozó hely, Szamárkõ. Talán csacsikat áldoztak itt, vagy mi ez a név? Eme gondolatokba elmerülve - inkább, mint véres áldozati képeket felidézve - kezdtem elõzgetni a hosszú sorokban felfelé kapaszkodó túrázókat. Aztán eljött végre az erdõ is s baromi gyorsan meglett a vaskereszt. Épp mint tavaly most is betoltam 2 szõlõcukrot, no meg egy kapszula futósót. Így megerõsítve magam-testem kezdtem ereszkedni. Lefelé egy furcsa párt elõztem, akik mint akik utolsó cigarettájukat szívnák haladtak. Elõzékenyen engedtek el bár a füst körülöttük engem majdnem megölt. Rövid betonút után egy balos s végre egy barátságos emelkedõ. Mondjuk vele együtt egy magasra nõtt füves rész, amit a kullancsok és az izzadt bõrre tapadó fû és egyéb magok-porok miatt nem kedvelek. De várjunk is csak egy picit. Ez nem egy terepfutás kérdeztem hirtelen magamtól megvilágosodva? Lelki békém emígyen visszanyerve a következõ Ep.-t követõ dzsindzsát már fel sem vettem. A vadrózsa bokros mellett hagytam el Dáriuszt, a nemes bár kissé nagy testû kutyát, kirõl a végén megtudtam, hogy nem tudta abszolválni a teljes távot (valahol féluton lefeküdve nem volt hajlandó továbbmenni). Szerencsére kimentették õt telefonos segítséget kérve. Itt értem be egy futót, akivel aztán benéztük a következõ jobbkanyart. Elõttünk mondjuk gyalogosok is így jártak. Aztán felfelé haladva a fecskés löszpart(fal) fecskék nélkül s az itiner említette magyar marha-gulya alföld nélkül is elmaradt mögöttünk. Aztán sok-sok német rendszámos autó és mini lovarda között értem le a fõútra, az óriás viadukt, a magyar csodaberuházások egyik jelképének lábához. Megcsodáltam a szépen felújított Széchenyi kastélyt s kerítése mellett befordulva hamarosan megérkeztem a halastó melletti EP.-hez. Finom házisütésû cooki-kat nyomtam magamban s egy szép kiállású barackot is elfogyasztottam. Élveztem az autópálya melletti felfelét, ahol egy macskájukat (vagy nem az övék volt?) sétáltató túrapárt is elhagytam. Inkább egy mini oroszlán, mint egy igazi! Biztos, ami biztos. A parkerdõn végigmenve újraéltem a tavalyi 50 Km-es végén érzett szenvedést. Akkor és ott azért már eléggé csoffadoztam. Most viszont ugyanúgy elvesztettem a jelet s csak "irányba" haladva, de megleltem az országzászlót. Vidám és nekem (vagy rajtam) örvendezõ pontõrõk fogadtak s dobtak fel a még hátralévõ 2 Km.-re. Lecsavarodtam a csigalépcsõkön, átverekedtem magam a vasúti átjárón s a földvári strandszakasz mellett loholva jött az állomás aluljárója. Aluljárva rajta pedig már be is estem a rajt-célba. Kézfogás, emléklap, kitûzõ és begyûjtöttem a 3 teljesítés (Cinege, Megalöszölõ és Szamárkõ) után járó picinyke kupát és emléklapot is. 

Kellemes kis túra volt. Jólesett az ellazulás a rövidtávon. Köszönet a rendezõknek a lehetõséget.