Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Fejérkő/SzamárkőTúra éve: 20082008.08.01 10:32:34
Nyár,Balaton, fürdés, komp. Szántódról szerintem mindenkinek ez jut elõször eszébe. A Rákóczi a Via Dolorosa után nekem a Fejérkõ 50 teljesítménytúra. Mivel Siófokon nyaraltam azon a héten úgy döntöttem megnézem ezt az új túrát amit az általam nagyon kedvelt Somogyi-dombságban rendeznek. Borongós reggelre ébredtünk pont jó túraidõben. Rajt Szántód Müvelõdési Központ, amit viszonylag könnyû volt megtalálni. A rajtban 6 45-kor már pár elvetemült túrázó nevezett. Én is gyors nevezés után 7-kor elrajtoltam. Egy Kerekibe való lánnyal beszélgetve indultunk neki a túrának. A Szamárkõig gyorsan fogytak a kilométerek. Két ismerõs hagyott ott bennünket, akiket a Szamárkõnél sem láttunk már. A pont után felmásztam a kilátóba ahonnan gyönyörû kilátás nyílt a Balatonra. Itt a lány elhagyott, úgyhogy kisebb kocogás kellett, hogy a következõ pontig utolérjem. A pont után elköszöntem tõle, s egyedül igyekeztem utolérni a két elõttem járó túrázót. A következõ pontig 9-es tetõ sikerrel jártam.Itt ásványvíz s csokoládé várta a túrázókat. Innen egyedül igyekeztem keresztül a hullámvasúton. Néha egy-egy szarvas bandukolt át elõttem az erdei ösvényen.Az autópálya után rátérve a zöld jelzésre ami nagyon szépen festett, s jól látható gurultam le Bálványosra. A Jelzõoszlopok megnyugvással töltöttek el/ nagyon szép, jól tájékoztató táblák ilyet még nem sokat láttam gratula hozzájuk./.A Bálványosi pont hála istennek már kinn volt, majd fél órával nyitás elõtt, úgyhogy pecsételés után irány tovább. A következõ domdon egy vaddisznóval, rókával találkoztam, s mindjárt be is értenm Pusztaszemesre.A pontõrök szegények nem gyõztek elnézést kérni, hoyg a pecsét s a frissítõ még nem érkezett meg. Pont indulásra az is befutott. Innen a túra névadó várához vezetett az út, ahol Péter Tomi barátom ért utol. Kis séta a vár romjain majd újra az erdõk. Az Almand tetõ elõtt egy geoládás lánycsapatot értünk utol, õket elõzve értük el Somogy legmagasabb pontját. Kisebb értelmezési zavar miatt kettéváltunk Tomival., s csak a pont után az autópályánál ért utol. A gerincre érve egy erdõirtás miatt elnéztünk egy beugrót, de hála a térképnek, gyorsan korrigáltuk. Talán ez volt az egyetlen hely ahol nem volt a jelzés. Földvár magaspartjáról újra csodálatos rálátás a Balatonra, s máris az országzászlónál voltunk. Itt egy kupont kaptunk amit az állomás melletti pubban üdítõre lehetett váltani. El sem lehet téveszteni magyarázta a pontõr, nekünk sikerült. A parton ballagva/ a hõmérõ higanyszála a 30 fokot közelítette/, megállapítottuk szép kis túra volt s jó hogy korán elindultunk. A célban virsli kenyér hegyek, üdítõk várták a túrázókat.
Szép nap, jó rendezés/ látható a rendezõk vannak a túrázókért/ szép táj erre a napra remek volt.
Köszönöm
 
 
túra éve: 2007
Szondi György EmléktúraTúra éve: 20072007.07.25 23:58:39
szondi 100

Én ezt a túrát nevezném a hõsök túrájának. Õszinte tiszteletem mindenkinek aki, végigcsinálta, s azoknak is akik menetközben döntöttek úgy, hogy most nem megy.
S kezdem is a beszámolót, ahogy én láttam a túrát.
Már hónapokkal elõtte kezdtem készülni a túrára. Emlékezve a tavalyi No megállj csak túrára mindent jó elõre átgondoltam.Depópont, innivaló kaja. Hajnali indulás itthonról a még viszonylag hûvösben, s 7 órakor érkezés Drégelypalánkra. A nevezés gyorsan ment, a depók összeállítása sem vett el sok idõt. Dodó barátommal beszélgettünk egy kicsit, aki még félálomban volt. Mondom vigye már ki a pontjára a fejlámpámat. Kicsit furcsán néz rám, ennyire nem bízok meg magamban? De eszembe jut a tavalyi bükki 100-as ahol Vándorköszörûssel Bánkúttól kölcsönlámpákkal jutottunk el a Bánya-hegyi pontig.7,20-kor rajtolunk Babikával, elõttünk a mezõberényi különítmény, mögöttünk Sütõ Laci barátom nyomja.A Schaffer kútig beszélünk pár szót, majd ritmust vált s otthagy bennünket, közben DJ Rush is elfut mellettünk.A drégelyi kapaszkodón ellépünk a berényiek mellett. Közben Gazdag Tomi s Anna is elfut. Pénzásás felé elkezdjük kerülgetni az elõttünk haladókat.A cseles kék négyszög beágazást egybõl észrevesszük s kapaszkodunk egyre feljebb Az Oroszi Závoznál Zsotyekékat is utolérjük, még szerencse mert õ látja meg a kis sárga beágazást.A Kámoron egy vidám társaságot érünk utol.A lefelé a bokrosban egy oldalast esek, de oda se neki sok van még hátra. A diósjenõi pontnál utolérjük Vándorköszörûst, s Bálintékat. Friedrich Laci is befut egy Spuris futólánnyal, de nem sokat pihennek nagyon nyomják. A Csehvár felé a kapaszkodón még Körösi Tibi barátom halad el mellettünk. Andi lassan lemaradozik, próbálom vidítani, de csak int menjek. Így Bálinték után nyomjuk felfelé a Pogányvári kaszálóra. Elõtte egy rejtett kannát találunk/ Isten fizesse meg neked Béla/,majd Nád Béla pecsétel a feltételes ponton.A Csovin Piriék vannak fenn, a rövid pihi alatt biztosítanak 6-tól várnak a Magosfán/ Mikor leszek én ott?/ Lezúgás a meredek bokatörõ lejtõn a patakig. Fejlámpa megvan, hideg víz, csoki rendben. Irány a Nagy-Hideg hegy, eddig kerülgettük egymást Bálintékkal, itt utolérjük DJ Rush is.Friedrich Lacit is megpillantom, eléggé kivan de továbbindul.A jól futható lejtõkön érünk le Kisirtáspusztára majd a Szent Orbánhoz. Szabó Józsiék elég meleg helyre telepszenek le, úgyhogy gyorsan továbbindulunk a pontról.Kicsit kezdek Rambózni, de azért emlékszem, tavaly a Naháton jártunk erre. Márianosztrán a nyomós kút csodát tesz. Meg is jegyzem a pontõrnek majd a célban találkozunk. Gonosz kis emelkedõkön jutunk el Nagybörzsönybe. A fagyizó még nyitva, úgyhogy egy jó adag fagylaltot nyalunk el így érünk a ponthoz. Itt a leírás teljesen más mint ami a valóság, úgyhogy a vadászkunyhónál újra betájolom magam.Itt érjük utol a Nagyokat s Lacit. A Magyar hegyre felfelé elhagyjuk õket. Biztosítanak jönnek õk, csak menjünk nyugodtan.A Salgó várnál pár fotóerejéig megállunk. A nap kezd alászállni a levegõ hûvösödik/ Mihez képest?/Szeretném még sötétedés elõtt elérni a Vilatit, mert egy lámpával kevesek leszünk az éjszakában. Egyszer csak megpillantom Sütõ Lacit, Tibit, s a szegedi Pistit, valamint a Spuris lányt. Pont beérünk a pontra mikor ránk sötétedik. A dinnye egy élmény. Innen már lámpával a fejen indulunk tovább, elõbb csak négyen,de mivel egy kis kavarás van a pont után, a zöldnél megvárjuk Laciékat is. A Magosfáig két dologra emlékszem navigálok s megyek fel fel fel..... s egyszer csak egy sátorban Kardos Józsi alakját látom meg. Itt már az egyszerû forrásvíz is csodálatos dolog. Beszélgetés közben kiderül, hogy csak Toperczer Andrisék, Gazdag Tomi s Jandó barátom van elõttünk, de õk is órákkal ezelõtt elmentek.A Nagy-Mána gerincen keresztül bóklászunk le Királyházáig. Felfelé a két lány diktálja a tempót lefelé mi nyomjuk, s közben próbálunk nem eltévedni az éjszakában. Rövid pihenõ a pontnál majd a pirost szerencsére nem elnézve újabb emelkedõ következik.A Lapona fõ és Lapona hegy mellett elsasszézva egy elég meredek lejtõn érjük el a mûutat. Itt egy éjszakai ragadozó támad ránk, egy borz borzolja a kedélyeket.A forrásnál lévõ pontot könnyen észrevesszük, elég messzirõl hallható a pontõrök egyenletes szuszogása.A csapat általános véleménye hideg van s itt már ne álljunk meg sokat pihenni, úgyhogy egy utolsó nekirugaszkodás s indulunk a Szondi-kápolna felé. Az emelkedõ után megtaláljuk a kéket, majd következnek az elbizonytalanodások. Hol válik el a zöld s a kék? Így hajnalban eléggé összefolynak már a színek. Megtaláljuk a Jelenc-hegyet, majd megvan a tábla is. Mostmár csak le kell menni a szalagozáson ami jól észrevehetõ így hajnalban.A kápolnánál egy korty a csodaforrásból ez kissé felébreszt, majd továbbkocogás a cél felé. Palánk utcáin gratulálunk egymásnak a sikeres teljesítéshez. Ugyanezt megteszi benn a célban is az a pár ember aki így hajnal fél ötkor még fenn van. Gyors mosakodás/ egy tusolót meleg vízzel, azért el tudtam volna képzelni/ s mivel a kocsinkból mindenki beérkezett, indulás hazafelé. 4óra vezetés után hazaérkezve csak az elején leírtakat tudom ismételni, az idén ez volt a Hösök Túrája s csak gratula annak aki résztvett rajta.
 
 
túra éve: 2005
MezőföldTúra éve: 20052005.08.02 21:40:03
Mezõföld 100
A Börzsönybérc helyett én a Mezõföldet választottam tán Vígh-Tarsolyi miatt is. A hajnali kelés, a fél országon való autókázás nem egy öröm de az 5,30 rajtra odaértünk. Elég kacifántos útvonalvezetés jellemezte a túrát. A korai rajt szükséges volt, mert utálok a dögmelegben caplatni a Sárvíz füves gátján, meg jól esett a hajnali kocogás is. Sajna ennek meg lett az eredménye is. A sárkeresztúri pontot még sikerült fognom de a következõ két ponton a pontõrök elõtt értem ki a pontra. A nagyhörcsögi hídnál kénytelen voltam negyed órát dekkolni, várni a pontõrökre, mivel vizem fogytán, s valami ennivalót is szerettem volna kapni. Pont indultam volna onnan mikor nagy fékcsikorgatással beért a pont. Egy csoki és víz vételezése után elindultam a túra általam legjobban nem szeretett szakaszára a Sárvíz gátjára. Egyedül a sokféle madár látványa vidított fel. Mire Sárszentmiklósra értem kezdett a nap is bekeményíteni elég meleg volt.A Szandi Presszónál Janiék poénkodása ütötte el rosszkedvemet.A sárbogárdi szõlõk valamint a kislóki országút után alig vártam, hogy a patak hídjánál elérjem a régi csordakutat. A jó hideg kútvízben jól esett lehûteni magam. Gyógynövény gyûjtõkkel és juhászokkal beszélgetve szép lassan elértük a Billert ahol Nád Béla barátom pihegett a 40 km táv pontján. Mi gyorsan továbbindultunk mivel várt a 100 km fele még. Az újabb kanyar néha nem volt életbiztosítás mivel a székesfehárvári orszáúton kellet vagy 5 km gyalogolni, míg elértük a sárszentágotai pontot. Pontõrt még itt sem találtunk ezért az itinerhez adott vaktérkép szerint indultunk vissza Nagylókra. Az út állítólag ki volt szalagozva, de mi csak 3 km után találtunk az elsõre. Az ismert nagylóki mûv házbeli pecsételés után vissza azon az úton amin jöttünk az " imádott" fehérvári útra újabb 5 km gyaloglás 120 km-rel száguldó kocsik mellet, néha nem éreztem magam biztonságban. Szerencsére gyorsan elértük Felsõkörtvélyest, majd a Billert. innen már ismerõsen be a célba, ahol sajna melegvíz ohne, meleg kaja minimális. De mi még a szerencsések voltunk egy-két ismerõsünk elég megviselt állapotban pihegett a célban. Szép jó a Mezõföld, de a 100 km itt nyáron nagyon durva.
 
 
Zengő-MisinaTúra éve: 20052005.07.07 00:01:45
zengõ misina50

Régen jártam már a Mescsekben ezért Babival úgy döntöttünk megnézzük a Keleti Mecseket.Hajnali indulás után 7-kor beestünk Pécsváradra. Sportcsarnokban a rajt, s 7.10 kor elindultunkElég érdekes itinerrel indultunk neki egy térkép rajta kihúzva az útvonal. Gyorsan magunk mögött hagytuk a Zengõt Zobákpusztát. Beértünk Pusztabányára ahol utolértük Hevéréket is.Innen kezdõdött az ismerd meg a Mecseket mozgalom. Elindultunk elõttünk a majdnem vaktérkép s saját Mecsek térképünk. Kedves rendezõ közli csak a zöld jelzésen menjünk a Máré vár alattig.Legelsõ zöld az út jobb oldalán . Na irány be az erdõbe. Már vagy másfél órája megyünk a Márévárat csak nem akarjuk elérni. Se ember se a pont. Egyszercsak két ember jön szembe. Nicsak ezek a Bálinték. Érdeklõdnek mit keresünk mi erre. Válaszunk után kerek szemekkel közlik pont ellentétes irányban vagyunk a Stein malomnál. Innen már nem fordulunk vissza. A pontokat fordítva gyüjtjük be. Egyes emberek elég furcsán néznek ránk, hogy szembe megyünk velük. Ófalu után pont a MÁrévári pont zárásakor beérünk. A seprûk jótékonyan felajánlják menjünk velük, de ennyi kavarás után a nyílegyenesen elindulunk Pécsvárad felé. A Réka kunyhó és Somogyi út után beérkeztünk PÉcsváradra.A tervezett 7 óra helyett 8 óra 10percet mentünk de idõben beértünk. Pihi a szálláson, beszélgetések ahol kiderült a mi 2002-es Mecsek térképünk nem sokat ér a friss festések miatt.Másnap reggelirány Pécs a Vándorsport kh. elõzõ esti információk után könnyen megtaláltuk. Rajt 6-kor irány a MIsinatatõ.A Dóczy malomig Bálintékkal kerülgetjük egymást. A malomnál pont még nincs rövid eü szünet alatt befutnak. MI már itt vagyunk fél kilenckor? kérdik õk 10 -re várták az elsõket. Mindegy irány tovább, remek térképünk miatt ujabb 500 méter emelkedõs eltévedés. Irány Bános pont itt sincs akkor gyaloglás futás Orfûig. Itt két túristaház van Az utolért futó ismeri az utat irány utána. Biztos hogy nem a sárkány th-nál van a pont.Erdõ beton megint erdõ s becsatlakozik a kék s elérjük Abaligetet.A ponttól irány vissza megkeresni a kék csatlakozását. A völgyben sikerült fél órát bolyongani mire megtaláltuk, mennyire jó lett volna ide egy szalag.Irány a következõ emelkedõ a Jakab-hegy kicsit gazos csalános út után elértük ezt a pontot is. Jó kis lejtõs futható szakasz után a remeteréten lévõ pontnál víz is van. A pontnál meséljük bolyongásunkat, õk is megerõsítik nem mi vagyunk tájékozatlanok õk is eltévedtek már ott párszor. Na induljunk az utolsó 6 kilométernek. Kellemes lankás erdei szakaszon nehezen de csak ráveszem magam a futásra.A Dömötörkaputól már ismerõs úton futunk a célba. Egy mogorva rendezõ kezünkbe nyomja a jelvényt s az oklevelet, kapunk zsíroskenyeret s innivalót. Tisztálkodási lehetõség ohne vagyis koszosan s büdösen indulhatunk hazafelé.A kocsiban hazafelé megbeszéljük szép a Mecsek csak ide bajnoki futamra nem szabad jönni.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár