Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| |||
Képes túrabeszámoló! Mátrahegy 3O Nem terveztem el elõre,hogy március 8-án a Mátrahegy 3O teljesítmény túrára fogok menni. Csak elõzõ napokban több szabad autós hely hírdetés is megjelent a facebookon. Hirtelen ötlettõl vezérelve, egyikre bejelentkeztem. gondoltam ideje lesz megismerkedem a Mátra hegyi túrázással is. Ezt is el kell kezdeni egyszer.Bár többen riogattak, hogy milyen nehéz, azért belevágtam. De ettõl a perctõl kezdve végig rettegtem,hogy vajon elõjön-e majd túrázás közben a tériszonyom? Mivel erõs tériszony betegségem van bizonyos helyeken. Például ahol keskeny ösvényen vezet az út, s mellette mély meredély van. A terepet nem ismertem, nem tudtam mire számíthatok ilyen téren. Na, meg a táv választással is akadt némi gondom. Abban biztos voltam, hogy a 4O-es távot nem tudnám teljesíteni. A 10-est azért kevésnek tartottam, maradt tehát a 2O vagy a 3O. Reggel idõben megérkeztük a rajt helyére. Gyors reggeli, kis táska pakolászás. Nevezés 3O-as távra! Miközben haladtam ki a városból csak a tériszonyomra tudtam gondolni, hogy fogom ezt túl élni, ha esetleg úgy adódik? Mindegy,most már visszafordulni nem lehet! Bár megfordult a fejemben a gondolat, el sem indulok, hanem maradok a városba és sétálgatok, míg a túratársam, aki levitt autóval vissza nem érkezik. Muzsla tetõre, enyhe emelkedõvel jutottam fel. S nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy normális eredei úton haladtunk, semmi rám nézve veszélyes útviszony nem volt. Elértem a 2. EP-t, Mátraházát is, a közbe esõ út is rendben volt, s már a 2. bélyegzésen is túl voltam. Menni fog ez Nekem - gondoltam -,s jó hangulatban folytattam utamat. Mátraháza és Télizöldes Ep. között fa kivágás miatt eltereltek minket a jelzett útvonalról. Így darabig aszfaltozott úton haladtam. Nem voltam biztos benne, hol kell vissza térnem az eredeti útvonalra. Szerencsére akadt segítségem 2 túratárs személyében, akik éppen akkor értek oda. Így hárman folytatva utunkat, elérkeztün a 3.EP-re. Viszonylag gond nélkül eljutottam Parádsasvárra is. A túratársak jöttek-mentek mellettem. Mindenki szép lassan elhagyott engem. Nagyon ritkán Én hagytam el másokat! Néha akadt akivel 1-2 mondatot azért tudtam beszélni. Sós-cseri-tetõn egy szúró bélyegzõt kellett használni. Ilyet én eddig még nem láttam. Parádóhutáig valahogy nagyon hosszúnak tünt az út, úgy éreztem, sose érek oda. De aztán mégiscsak sikerült. Ami ezután jött, az volt a legnezebb út számomra, de nem a tériszony miatt! Olyan hosszan és folyamatosan emelkedõ út vezetett Pisztrángos tóig, hogy többször meg kellett állnom pihenni közben, sõt egyszer le is ültem. S olyan nagy energia hiányban szenvedtem. Csokoládéval próbáltam pótolni az energiát, de még az evés is nehezemre esett. Teljesen kimerültem, ettõl a folyamatosan emelkedõ úttól. Szomjaztam is, már csak fél üveg vizem volt, amit kortyonként iszogattam, hogy kitartson a következõ Ep-ig. Pisztrángos tónál megtöltöttem a forrás vízzel az üvegeimet, s ettem pár falat szendvicset és egy kis csokit is. Megittam legalább fél liter jó hideg forrásvizet, így nyerve energiát, erõt,az út hátralévõ részéhez. Tudtam,hogy ezután jönnek a legnagyobb szintkülönbség, tehát össze kellett szednem az akaratomat és az erõmet. Gabi halála nevü pihenõ helyhez szép lassan eljutottam, majd az utolsó kb 300 métert Kékestetõig, nagyon lassan haladva, többször megállva, forrás vizet kortyolgatva tettem meg. Kékestetõn bélyegzés. S szembesültem azzal, hogy nagyon rosszul állok az idõvel, valószínûleg nem fogok idõben beérni.Úgyhogy Kékes tetõtõl elkezdtem megállás nélkül rohanni,ahogyan csak még az erõmbõl tellett az utolsó EP-ig Vályús kútig. Onnan tovább folytattam a rohanást a köves úton bukdácsolva , amíg vissza jutottam Mátraházára. A 3O km-es távra 9 óra szintídõt kaptunk Én 9 óra és 9 perc alatt értem be! Tehát 9 perccel késõbb, a kelleténél! Azért gratuláltak, és megkaptam az oklevelet és a kitüzõt is. Ez a 9 perc késés abból adódhatott, hogy menet közben elég ráérõsen és sokszor megálltam fényképezgetni, valamint a vége felé a brutális emelkedõket is csak úgy tudtam leküzdeni, hogy gyakran megálltam pihenni. Ez volt az elsõ túrám, ahol nem sikerült szintídõn belül beérnem! Eddigi kb 2O teljesítmény túrámon mindíg 1-2 órával elõbb értem be! Megküzdöttem rendesen a Mátraheggyel!!! Jó kis tapasztalat szerzés volt! De semmiképpen nem bántam meg, hogy elmentem rá, s azt sem, hogy a 3O-as távra neveztem. :) Köszönet a rendezõknek és segítõinek a túráért, s a túratársaimnak akik segítettek a tájékozódásban! Aki ezek után megnézné a túráról készült képeimet az alábbi linken teheti azt meg! | |||