DUNÁN INNEN DUNÁN TÚL ( 50 ) ( 20170225 ) ( IV. TELJESÍTÉS )

Rajt: 8:15 (Vizi Fogadó) Cél: 17:30 (Dunavecse)

Rajtszám: 554

Csapat: U96

Találkozások: Pinkert László, Rendezők, Móri TTúrázó, Dunaújvárosi 30 km-EN Gratuláció neki ha beért, Neoplan Busz és Előadónk!, ...

Szép idő!

KÉPEK: www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set

Vizi Fogadó: 8:15 ------ Szentmihályi Erdő: 8:26 ------ Kulcs, Szőlőfürt Kocsma: 8:50 ------ Rácalmás, Nagy Sziget Déli Csúcsa: 10:30 ------ Rácalmás, Nagy Sziget Északi Csúcsa Madárles: 11:17 ------ Rácalmás, Vizi Sport Klub: 11:27 ------ Öreg Tölgyfa: 12:27 ------ RÁC TEMPLOMNÁL: 12:37 ------ DUNAÚJVÁROS, Gárdonyi Géza Általános Iskola: 12:55 ------ DUNAÚJVÁROS, Szivattyútelep: 14:30 ------ Kisapostag: 16:30 ------ Dunavecse, Gyermekotthon és Speciális Iskola: 17:30

 V1.2.0.0. Utolsó Módosítás: 2017.03.18.

 ------DUIT 50 20160227 SZOMBAT------

------------

 Rajt: 7:57 ( Vizi Fogadó ) Cél: 16:10

 Rajtszám: 566

 Csapat: U96

 Találkozások: Pötör Z.; Gethe L.; F. Zsuzsi és Csapata; Pécsi Trió (------). ------

 Jó időjárás, közepes fokú sár. ------

 ------

 !

 ------

Vizi Fogadó: 7:57 ------ Szentmihályi Erdő: 8:06 ------ Kulcs, Szőlőfürt Kocsma: 8:30 ------ Rácalmás, Nagy Sziget Déli Csúcsa: 10:10 ------ Rácalmás, Nagy Sziget Északi Csúcsa Madárles: 10:54 ------ Rácalmás, Vizi Sport Klub: 11:11 ------ Öreg Tölgyfa: 12:00 ------ DUNAÚJVÁROS, Gárdonyi Géza Általános Iskola: 12:30 ------ DUNAÚJVÁROS, Szivattyútelep: 13:35 ------ Kisapostag: 14:57 ------ Dunavecse, Gyermekotthon és Speciális Iskola: 16:10

------

 V3.0.0.0.

2015 Elsõ Teljesítménytúrája Dunaújvárosból indul részemrõl ( U96 ). Az elején említem meg a Teljesítménytúra 2. felére találkozok ismerõs arccal; HA ANNÁVAL. Mégvalami: Célban dumáljuk, hogy a MÁTRAHEGY Elvitte a 2014 "Gyöngyszemeit" LEHET! Látásból ismerõsök még vannak persze, pl.: Mórról. ... Szilvi nincs itt; a IX. kerület csillagvirágszála. Benevezek a dunaújvárosi ( lakhely ) Római krt.-i Általánosban, 539-es rajtszámmal. 50-esek 41-en indultak... 3-an kiléptek. 38-an érünk? be Dunavecse központjába, szint: 392 m. A busz visz minket 6-os út Vizi Fogadóhoz. (( 0 km: Vizi Fogadó; Rajt, 8:15 )) (( 600 m: Szentmihályi Erdõ; 1. ellenõrzõpont, 8:24 )) (( 2 km: Kulcs Szõlõfürt Kocsma; 2. ellenõrzõpont, 8:53 )) (( 15 km: Rácalmás Nagy Sziget Déli Csúcsa; 3. ellenõrzõpont, 10:35 )) (( 21 km: Rácalmás Nagy Sziget Foglalkoztató; 4. ellenõrzõpont, 11:35 )) (( 22 km: Rácalmás Vizi Sport Klub; 5. ellenõrzõpont, ( 69 ) 11:55 )) (( 26 km: Öreg Tölgyfa; 6. ellenõrzõpont, 12:40 )) (( 28 km: DUNAÚJVÁROS Gárdonyi Géza Általános Iskola; 7. ellenõrzõpont, 13:15 )) (( 33 km: Dunaújváros Szivattyútelep; 8. ellenõrzõpont, 14:30 )) (( 47,04 km: DUNAVECSE Gyermekotthon és Speciális Iskola; CÉL, 16:15 )). 8 óra kereken. Ha Anna és Túratársai, móri ismerõs utánam esnek be, Tombolán elõttem viszi el valaki a Vecsei Pálinkát, :D Annáék és Én is Zsírosdeszkázunk, mindenki... 17 óra után még úton van utánunk jó pár 50-ES... Idén autók visznek az M8-AS autópályán, a Pentele Hídon át Dunaújvárosba, Annával Mercedes-szel utazunk. Túratársai; Tudja a Fene?!. ! Dunaújváros autóbuszmegállóban még bevárjuk Anna Túrabotjait, mert a Zsíroskenyér Étteremben hagyta, meglett! FOTÓK vannak Verzió 2.0-nál hamarosan. Forrai U96 Dunaújváros. 

www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set

GYERTEK 2016-BAN! VERZIÓ 2.015

 DUNÁN INNEN ÉS TÚL 50 km.

Köszi Szilvi, hogy Célbaérhettem VELED, jó volt a KV is.

Táv: 47 km

Korábban sosem gondoltam, hogy Dunaújváros környékén fogok túrázni...

Ami pozitív a túrával kapcsolatban, hogy jól jelzett szakaszok vannak és segítõkész rendezõk. A túra kezdõpontjához és céljától buszokat biztosítanak.

Elsõre picit furcsának tûnik, hogy a nevezési pont nyitásával egy idõben van a buszindulás, ezért nem árt 7 óra elõtt kicsivel odaérni.

Ami furcsa volt, hogy a rajtnál nem adtak pecsétet és idõpontot sem írtak rá, így ez a része önbevallásos volt. Étel-ital szempontjából kicsit kevesebbet ad, mint a többi túra. Az ötvenes túra térképét végignézve jól sejthetõ, hogy nagyrészt  aszfalton megy, valamint az egyedüli szintemelkedés a Pentele-híd megmászása.

A 11 órás szintidõ elég laza tempót feltételez, 8-9 óra alatt könnyen teljesíthetõ.

Kellemes vidéki kiruccanást tetünk - egy túra formájában, - a tavasz elsõ napján. A reggeli hûvös, ködös idõ után, késõbb végig napsütésben haladtunk. A szervezés és az útvonal nagyon tetszett, bár lehetne kevesebb a lakott területen való haladás, ahol van alternatíva. Túránk fotókkal tarkított beszámolója az alábbi linken olvasható:

http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/03/dunan-innen-dunan-tul-30.html

 Képes túra beszámoló!

Mindíg nagyon nehezen döntöm el,hogy hétvégén melyik túrán vegyek részt! Hogy túráznom muszály hétvégén abban biztos vagyok, csakhát a döntés soha nem volt az erõs oldalam.  Pénteken este 6-kor még nem tudtam, hogy  szombaton hova menjek, de kb. este 9-re már döntöttem,hogy Dunán innen Dunán túl lesz a szombati program. Ilyenkor aztán sec-perc alatt kiirogatom az autóbusz, máv menetrendeket, minden egyéb tudnivalót feljegyzetelek egy kis papirra, gyorsan bepakolok a hátizsákomba, s megyek lefeküdni. Most viszont az történt,hogy egy ismerõsöm felhívott  este 10.40-kor,  hogy mégiscsak sikerült nekem autós helyet szerezni, s emondta a tudnivalókat hova kell mennem reggel. Ezért át kellett terveznem éjjel az egész utazás körüli dolgokat.

Hajnali 3/4 4-kor keltem!  Imádom, a hajnali keléseket! Autóval irány Dunaújváros. Fél 8-ra már le is érkeztünk!  Gyors nevezés, fizetés, s nagy elégedettség,hogy idáig minden flottul ment. Csakhogy a szervezéssel volt egy kis probléma.   Nem a rajt helyrõl indult a túra, hanem át kellett szállítani busszal az embereket Vizifogadó nevü helyre. A busz 8-órakkor indult, igy fél órát  kellett várakoznunk,hogy átszállítsanak minket. A busz tömve volt emberekkel, alig fértünk fel rá. Végülis sikerült eljutni a rajt helyszínére. Azért megjegyezném,hogy ezt az egy szervezési hibát leszámítva más probléma nem volt. Nagyon rendesek voltak a rendezõség tagjai. Az ellátás bõséges volt, a pontõrök segítõkészek  voltak, gyorsan haladt az ellenõrzõ ponton a pecsételés, a végén pedig szép oklevelet és kítüzõt kaptunk.

Szóval elindultunk a rajt színhelyérõl a vizi fogadótól, megkezdtük a túrát. Egybõl bevetettük magunkat az erdõbe. A piros sávon kellett az egész túra utvonalon haladnunk. A jelzések rendben voltak. Az út az erdõben a sok kidõlt fa miatt kicsit akadály versenyesre sikerült, de azért haladtunk. Gyönyörû dunaparti utakon mentünk végig. A szint is elviselhetõ volt, kb 46O méter, ez ugye még nekem is elviselhetõ magasság. Egyedül a rácalmási sziget körbejárását hagytam volna ki,ha rajtam mûlott volna,mert ott bokáig érõ sár volt. Bele is léptem párszor úgy,hogy a cipõm belsejébe is került a sárból! No,de a sziget körbejárást nem lehetett kihagyni,mert 2 ellenörzõ pont is elvolt helyezve rajta,nehogy valakinek kedve támadjon kicsit bliccelni.  Nagy szerencsém volt,mert ezen a szigeten szóba elegyedtem egy Dunaújvárosi lakosú túratárssal, akivel utána végig egeyütt mentünk. Sokat segített nekem,mivel nem kellett térképet bogarásznom, Õ igazán jó helyismerettel rendelkezett. 

Menet közben idõnként éreztem fáradtságot, hogy jó lenne leülni kicsit pihenni, de aztán mindíg túllendültem ezeken a holt pontokon. A lábam is görcsölgetett az út vége felé,de ezek a kis kellemetlenségek elõfordulnak ennyi gyaloglás után. Mivel ez volt az elsõ 50 km-es túrám végig izgultam hogy sikerüljön a tíz órás szintidõn belül beérnem. Nagy büszkeséggel és boldogsággal töltött el,hogy végül is 9 óra alatt teljesítettem a távot.

A túra vége felé át kellett mennünk a Pentele hídon. Óriási monstrumnak tünt ez a híd, és nagyon hosszúnak.  A  híd másik oldalán található Dunavecse, utunk végcélja. Ez a kis dunamenti település teljesen lenyügözött engem az apró kis házaival, hangulatos kis utcáival,tereivel. Ide még egyszer vissza kell térnem! Ha máskor nem, hát jövõre újra eljövök erre a túrára! :)Igazán nagyon jól alakultak a dolgok, és egy nagyon szép túrán vehettem részt!

Köszönet a rendezõknek és segítõiknek a túráért,  valamint a túratársaimnak akik segítettek a tájékozódásban!

Túráról készült fotók megtekinthetõek:

https://picasaweb.google.com/118029603304874160089

 Szombati programomat úgy kellett alakítani, hogy túrázni is menjek, és a Megyeri útra is kiérjek 16 órára, ezért csak egy rövidebb táv jöhetett szóba. Az egyszerûbb megoldásnak a Normafa 20 kínálkozott volna, ám ezen az útvonalon számtalanszor jártam már, ezért választottam inkább a Dunán innen-Dunán túlt.

Mindig is tisztában voltam azzal, hogy cselekedeteinket embertársaink különféleképpen ítélik meg. Most céljaim megvalósításához 3.40-kor kellett kelnem, és ez a tény okvetlenül azok táborát növelte, akik szerint nem vagyok teljesen normális. Én ezzel nem törõdve, elértem az 5.01-es vonatot, és a kalauz vizitálása után, már aludtam is az ülésemen egészen Pusztaszabolcsig. Ott aztán egy hang közölte, hogy az út további részét vonatpótló busszal fogjuk megtenni.

Szerencsére, így is sikerült idõben érkeznem. A rendezõ egyesület honlapján elõzõleg tájékozódtam, s megtudtam, hogy a Pentele TE, rövidítve PeTE, székhelye az Esze Tamás utcában található, (ez tehát a PeTEfészek), de nevezni egy iskolában kellett, ahonnan busz vitt minket a rajthelyre. A rendezõk nagy erõkkel vonultak a nevezés színhelyére, ennek köszönhetõen pillanatok alatt elintéztük a formaságokat, és a legelsõ, 7 órakor induló busszal mehettünk a Vízi Fogadó elé.

A buszról leszállva, a két Rojcsek Gusztival--apával és fiával--elindult háromfõs csapatunk, és azonnal be is siettünk a fák közé. Nem a túlzott vesemûködésünk miatt, hanem mert ott láttuk a pirossal jelzett turistautat. Nemsokára le is tudtuk a mátrai vagy börzsönyi túrákhoz nem hasonlítható szintemelkedés jelentõs részét--275 métert kell összesen felfelé mennünk a túra során--és közben szert tettünk egy rendkívül szimpatikus útitársra is. Õ túrabotokkal közlekedett, és Gusztiék csipkelõdve megkérdezték, hogy a síléceket hol felejtette. Én is csatlakoztam, megjegyezve, hogy a csõszfõnök nem fogja megdícsérni, nagyon kevés levelet gyûjtött még a botjaival. ( A fiatalabbak kedvéért: régen a parkõröket is csõszöknek hívták, õk a botjuk végén lévõ hegyes fémre tûzték fel a füves területre hullott leveleket, meg néha a fûre tévedt gumilabdákat is, ezért nem voltak túl népszerûek a focizó srácok körében.)

Nos, ettõl kezdve triónk kvartetté bõvült. Pálfalvi Janó, a dunaújvárosi mentõstiszt, velünk jött egészen a célig, ami neki csak egy ellenõrzõ pont volt, mivel az 50-es távon indult. Együtt érkeztünk Kulcsra, a 18 éve önálló településre, ami kedvelt pihenõhelye volt több professzornak, ismert mûvésznek. Innen mentünk tovább annak a ma már várossá lett egykori községnek az irányába, amibõl kiváltak, ez pedig Rácalmás.

Mielõtt a lakott részre értünk volna, tettünk egy kört utunk legszebb részén, a Rácalmási Nagy-Szigeten.Ez a védetté nyilvánított terület 92 madárfajtának a fészkelõhelye, és még 50 másik fajtát lehet látni az év során, mi is láttunk egy igen szép, tágas, fedett megfigyelõhelyet. Ami még meglepõbb, hogy vidra is él ezen a környéken, ki gondolná, 60 km.-re a fõvárostól? A szigeten volt egyedül sáros az út, de a két szélnek köszönhetõen,nem volt vészes a dolog. Az "egyik" szél az elõzõ napokban szárította a talajt, az út szélén menve pedig egész elfogadhatóak voltak a viszonyok.

Rácalmás, ami a török idõkben ide menekült szerbekrõl és az egykori birtokos Almási családról kapta a nevét, azzal a kellemetlen hírrel fogadott, hogy zárva van a kocsma, így az ide tervezett pihenõbõl nem lett semmi. Megállás nélkül mentünk hát a következõ e.p.-hoz, egy koros tölgyfához, ami  a dunaújvárosi hajóállomás elött strázsál.Közben Janó átvedlett köszönõgéppé, annyi ismerõse volt az üdülõövezetben.

Innen már keveset kellett mennünk, hogy beérjünk Dunaújvárosba, amit valaha tréfásan a vas és Aczél városának neveztek. Az utóbbi nem a fõcenzorra vonatkozott, aki egykor a kultúrpolitikát irányította, hanem az itteni csapat kiváló kapusára. Felmásztunk a Rác-dombra, ahol egy görögkeleti templom áll, majd egy rövid, kocsmai pihenõ következett. Egy újabb kis emelkedõ után megláttuk a víztornyot, aminek a közelében már várt minket a finom májas és zsíros kenyér ajvarral és hagymával, valamint almateával, így lett számunkra Dunaújváros a has és a cél városa. Volt egy meglepetés is a célban, a tombola. Az idõsebb Guszti húzott elõször, nyert egy könyvet, mi meg a fiával egy-egy pólót. Az írás elején említett ítészeim majd nyilván bólogatnak, ha ezt elmesélem nekik, jelezve, igaz a mondás, hogy kinek is van szerencséje...

Még gratuláltunk a rendezõknek a végig tökéletesen felfestett jelzésekhez, és úgy általában az egész rendezéshez, majd elindultunk hazafelé, hogy egy átöltözés után megérkezzek a nap megkoronázásának szánt esemény színhelyére.Ott aztán kissé félrebillent a korona a sovány, 1:1-es döntetlennel. Én is ilyen eredménnyel zártam a napot, a túra remek volt...