OKT

OKT fórum 

lista a hozzászólások időrendjében

<<< 26.sz. túra: Boldogkõváralja - Nagy-nyugodó-nyereg
27.sz. túra: Nagy-nyugodó-nyereg - Hollóháza
kaloz14 Bejárás: 2020.08.23. Rögzítve: 2020.08.25 16:05:04

 Bózsván, a Kőbérc panzióban szálltunk meg, s onnan csillagtúrában jártuk be e szakaszt. http://koberc.hu/


Sátoraljaújhely helyi busz járattal lehet eljutni Bózsvára és a többi helyi településre, amelyen a kék átmegy. Aki siet vagy lekéste kiszemelt járatát, annak itt egy sátoraljaújhelyi taxis elérhetősége: 30/373-5558. Bózsvára 6.000 ft a fuvardíj.


Hollóházán 3 pecsét is ki van helyezve, a kéktúra emlékkő közelében a Vadász Sörözőben a pultnál - túl korán mentünk, még zárva volt. Ezért 1 km a Terasz presszóig, amelynél a kinti tartógerendáján elhelyezett pecsételővel sikerült bélyegeznünk. Innen egy kőhajításnyira volt a harmadik pecsét, a híres kerámia gyár bejárati kapuján. Majd vissza Hollóháza központjába, a Községházához, azzal szemben indul a kék Bodó-rét felé. A Sarjános-rét és a Dög-tér között végig bokáig érő vizes-dagonyás részen kell átgázolni a közeli források ide-oda csörgedező vize miatt. Az erdei ösvényeket aszfaltút váltja fel. Bodó-réten kis kör alakú esőház, melybe körbe le lehet ülni, de asztal nincs, s az egyik tartóoszlopán a bélyegzős doboz, mely bélyegzője szép lenyomatot ad. Az aszfaltúton továbbhaladva még pár szép ház, azokat elhagyva, már végig felfelé visz az út a Nagy-Milicre (a Bodó-rét bélyegzőjén a Nagy-Milicen látható hatalmas határ obeliszk képe van). A Nagy-Milichez közelítve, már megjelennek a trianoni gúnyhatár fehér kövei, egyik felükön piros "S" azaz Szlovákia, másik felén "M" Magyarország jelzéssel. Nagy-Milicen pihenőpad asztallal és ismertetőtábla, amelyen egyetlen magyar szó vagy felirat sincs. Szlovák természetjárók állították, kissé elcsodálkoztunk ezen a mentalitáson, hogy egy apró gesztusra sem képesek a magyar turisták figyelembe vételével, hogy pár leírás, érdekesség magyar nyelven is olvasható legyen. Innen a közeli Kis-Milicre szintezve értünk, s bal felé látható Károlyi kilátót másztuk meg. Csodás kilátás, Füzér vára már jól látható a távolban. A Csata-rétig erősen meredek, köves, sziklás útszakasz nagy odafigyelést igényelve lassította tempónkat. A rétet elérve egy üres, ajtó nélküli, két személyes kis kuckó fogadott minket, vadkempingezőknek, bivakolást kedvelőknek tökéletes. Közelében bő vizű forrás. Füzérre beérve, a gyönyörűen visszaépített várat csodáltuk meg, beszerezve az alsó vár pénztárában a sárkányos különleges váras pecsétet. A felső várban több érdekesség, gyerekeknek külön nyomtatványlapon a várban 5, a faluban 2 bélyegző begyűjtésével, ajándék "Füzér" feliratú kulcstartót lehetett elnyerni. Füzéren tájház (afféle kis skanzen) és kiállítás, ajándékbolt a központi épületben. A vár parkolója fizetős (600 ft/nap), de ajándékbolt, jégkrém, büfé, mosdó is van. Az alsó vár pénztáránál is ugyanezek, s az említett különleges bélyegző, meg a sok képeslap, hűtőgép mágnes, térkép mellett, még kéktúra füzet is kapható volt.


Füzérkomlósig végig aszfaltos kerékpárút vitt, de az Akasztó-hegyi pihenőnél még csináltunk pár képet a füzéri várról, pont úgy, ahogy a régebbi kéktúra füzet borítóján látható két túrázóval. Füzérkomlóson megcsodáltuk a régi kisvasút egy kiállított mozdonyát, majd a mellette lévő rétről téptünk egy-egy marék friss füvet, hogy a száz méterre magányosan unatkozó hatalmas bölénynek kedveskedhessünk. A kezünkből óvatosan vette el a füvet, s majszolta el pillanatokon belül, alig sikerült pár fényképet készítenünk. Innen végig a Nyíri-patakkal párhuzamosan, több helyen a volt, felszámolt vasút vonalán halad a kék. Volt kb. 200 méter, amelyet a két-három méterre jobbra lévő szántóföld szélén kellett megtennünk, mert brutál módon be volt nőve az egy személyes kis ösvény. Az a pár kidőlt fán átkelés hagyján, de amikor már négykézláb is alig lehetett haladni, akkor mentünk csak ki a szántóföldre. Bózsván a szálláshelyen kényelmesen letusoltunk, ettünk-ittunk, majd eltettük magunkat másnapra. 


Bózsván az Etelka csónakázótó mellett bekanyarodva a Községháza, előtte a pecsét rendben, akárcsak a Kőbérc panzió éttermének bejárata előtt. Egyébként kérésre azonnal adják a saját különleges kőbérces fanyelű bélyegzőjüket is. A tó mellett a Béla-szikla, majd onnan hamarosan erdei ösvényen, földúton jutottunk el Kishutára, onnan aszfaltúton Nagyhutára. A Községháza előtti kerítésen a pecsét szép lenyomatot adott füzetünkbe. Utána a Hollós-völgy és Kopcsa-hegy lankái következtek, hol meredek, hol szinte vízszintes erdei ösvényen Margit-kútig. A kút környéke méteres gazzal övezve, a hajdani pihenőpadok, asztalok benőve és erősen elkorhadva. Ez nem csoda, mivel a forrás vize bokáig érően beteríti a területet, s abban állva válik enyészetté a fából épített pihenő. Maga a kút egy pici deszka nyeregtetős építmény, amelyben áll a víz. Mi nem mertük belemeríteni kulcsainkat. Vágáshutáig innen aszfaltút vitt, a faluba beérve becsületkasszás frissítőpont, majd onnan pár száz méter után bal kézre a telefonfülke és ismertetőtábla mellett a kéktúra bélyegzőjével, szép lenyomatot sikerült igazolófüzeteinkbe beütnünk.


Pozitívumok:


Végig nagyon lélekemelő volt átmenni az összes említett településen, mindenhol rend, tisztaság, takaros porták, barátságos emberek. Mindegyik kisebb-nagyobb faluban van ivókút, szállás, étterem vagy vendéglátóhely. Komolyabb bolt csak Füzéren. A túránk alatt végig tisztaság fogadott, sehol nem volt eldobált szemét, üres flakon, sörösdoboz. Jó érzés látni, átélni, hogy noha sok túrázóval találkoztunk, ennyire kulturált, európai módon viselkedik mindenki. Nincs szemetelés és mindenki előre köszönt a másiknak.


Negatívum:


Hollóházán érdemesebb lenne a Községházához is kitenni egy bélyegzőt, hiszen azzal szemben indul fel a kék a Bodó-rét felé.


Egyéb érdekességek, amiket mi meglátogattunk: Pálházi kisvasút Rostallóig, Kőkapunál hatalmas faváras játszótér és igényes vendéglátóhely, átugrottunk Kassára, amely meseszép (Rákóczi kripta, székesegyház, maga a belváros millió látnivalójával, vendéglátóhelyeivel kihagyhatatlan. Szalánchuta vára, majd onnan Irmaszeg második világháborús magyar bunkerei, Eszkáros kis hadiparkja tarkította programunkat.


A szálláshelyünkről röviden:


Istenien főznek, bő a választék. Van terasza és benti része is az étteremnek. A területén 3 tűzrakóhely (egyik nagy fedett). Van kőház, faház szálláshelynek, illetve pázsitos rész sátrak felverésére. A közös mosdóban mindig volt melegvíz, szappan, papír kéztörlő, de WC papír szinte soha. A tó nem a panzió területén van, hanem egy utcával lejjebb kerítéssel körbevéve. Így nyáron nagyon jó volt benne fürdeni a napi túrák után, de szinte imádkozni kellett Palágyi úrnak, hogy nyissa ki a tó kapuját, engedjen be minket egy kis plusz pénzért (500 ft/fő), mivel attól fél, hogy valaki belefullad vagy megsérül a tóban. Lehet pecázni is.

 
KFeri Bejárás: 2019.04.18. Rögzítve: 2019.06.23 22:22:21

 A tavaszi szünetben 3 nap alatt jártuk végig a szakaszt, az erről készült fényképes beszámoló a blogomon olvasható:


1. nap (Hollóháza - Füzér): turaelmenyeim.blogspot.com/2019/06/okt-27-hollohaza-fuzer-20190418.html


2. nap (Kishuta - Nagy-Nyugodó): turaelmenyeim.blogspot.com/2019/06/okt-27-kishuta-nagy-nyugodo-20190419.html


3. nap (Füzér - Kishuta): turaelmenyeim.blogspot.com/2019/06/okt-27-fuzer-kishuta-20190420.html

 
Vöröss Bejárás: 2017.08.14. Rögzítve: 2017.08.15 16:25:53

Az általam használt pecsétek mind jó minőségűek, ezeket lásd a pecséteknél. A falvakban legtöbbször van működő közkút, nem is egy. /Amúgy a legtöbb kis falut érdemes nyitott szemmel végigjárni, nagyon szépek./ A szakasz általában jól jelzett, de azért néha vannak keverésre "lehetőséget nyújtó" helyek, ezeket igyekszem leírni. Általános megjegyzés az is, hogy eső után sok helyen megmarad a víz, kerülgetni kell a nagy pocsolyákat, ami lassítja a járást. Ugyanígy akadályoznak a haladásban a szakaszon végig megtalálható kidőlt fák - meglehetősen sok, ebből az utakra is jut, sajnos -, és a néhol embermagasságú gaz, dzsindzsa, bozótos-bokros részek, amik néha a tájékozódást is nehezítik. A jelek ugyanis megvannak, de sokszor a gaz eltakarja őket...

No, lássuk: 2018. 08.12.:  Hollóháza és Bodó-rét között, ahogy először kiérünk az erdőből a Sarjános-rét nevezetű helynél, figyelni kell, mert egy jobb oldali fán lévő jelzés mellett ott van egy balra mutató kék nyíl is, igaz, hogy csak feleakkora, mint a hagyományos jelzések. (Valaki rongált?) Itt elkél az iránytű is, mert NEM SZABAD egyenesen továbbmenni, de a balra mutató nyíl nem a derékszögben balra forduló kis 5-8 méteres ösvényt jelöli az aljnövényzetben, hanem kb. 30 fokban kell balra menni egy látszólag gazos kis ösvényen. 20-30 méteren belül ott lesz a jel egy bal oldali fán. Az út tovább fordul kicsit megint balra, itt a villanyoszlopokon van néha jel, a vezetékek nagyjából a helyes irányba mennek. Itt jelennek meg először a kidőlt fák, miután megint betérünk az erdőbe. aztán Bodó-rétig már sima minden. Innen, Bodó-réttől jól követhető, "sima" az út a Nagy-Milicig és tovább... A határkő mellett pihenőpadok, még a régi fajtából. A Nagy-Milic mellett ne hagyjátok ki a Károlyi-kilátót, nagyon szép a kilátás! Itt is meg lehet pihenni, asztal, padok és tűzrakóhely vár. A hely sajnos szemetes volt, ne hagyjátok ott a sajátotokat. /Hogy miért vesz valaki banánt, hogy fönt megzabálhassa, és miért nincs már "ereje" visszavinni a héjakat oda, ahonnan hozta? Nem tudom.../ A Nagy-Milictől Füzérig először igen combos lejtőn kell leereszkedni, ezt érdemes figyelembe venni annak, akinek nehezebben bírja a lába.

Füzértől Füzérkomlósig érdemes inkább a kerékpárúton menni, ahol kiterelne a jelzés a mezőre, ott nem mindig látszik a folytatás. Itt nem látom értelmét az útvonal megváltoztatásának, nagyon hangulatos és szép út vezet a kerékpárúton is, nem is forgalmas, estefelé és esőben pedig kifejezetten biztosabb az út.

2018. 08. 13.: Füzérkomlóstól Bózsváig kezdődik az első haddelhadd: az eleinte még jól járható volt kisvasúti nyomvonal olyan mértékben válik gazossá és bokrossá, hogy minden küzdelem ellenére ki kellett váltanom a jobb oldali mezőre, mert járhatatlanná vált az út. /Már a jobbra letérést is el lehet véteni Füzérkomlós után, ha elbambul az ember, mert a betonút megy tovább balra egy kerítés mellet, és a jobb oldali villanyoszlop felé eső füves utat kell választani, csak az elágazás előtt még nem látni a jelzést. Ott van, a gaztól nem látni./ Vagy az ösvényt kell alaposan kitisztítani, vagy érdemes lenne másfelé vinni az útvonalat, akár hosszabb út árán is, mert így a bejárás élvezhetetlen. (Nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy család, kisebb gyerekekkel ezt szívesen bevállalná-e...) A műút kereszteződése után már jobb a helyzet, de azért néha ott is ért nyakig a csalán...

Bózsván a Kőbérc panzióban isteni finomakat lehet enni, erről és a szálláslehetőségről bővebben a pecséteknél írok. Bózsvától Nagyhutáig minden rendben, semmi különöset nem kell leírni, követhető az út és rendben lehet is haladni rajta. Nagyhutától a Kovácsvágás-Vágáshutai országútig kezdődnek az első igazán vizes részek, viszont itt láttam többször is nagy ragadozó madarat /vagy madarakat/. A műúttal való találkozásnál lehet pihenni, van pihenőhely. Vágáshutáig megint sima /aszfaltos.../ az út. Vágáshutától a piros és kék jelzés találkozásáig megint sokszor pocsolyás a terep, kidőlt fa is akad az úton, itt-ott figyelni kell, hogy az erdőművelés után felgazosodó részeken hol a jelzés. Megvannak, de figyelni kell. Innen a műútig - szemben, a kerítés mögött erdészház - már semmi említésre méltó, jelzések követhetőek. /Én Rudabányácskán aludtam, tapasztalatok a pecsételőhelynél./

2018. 08. 14.: No, itt egy keserves szakasz jön, az át- vagy visszahelyezett, Vörös-nyeregig, onnan a Nagy-nyugodóig vivő szakasz. Semmi értelmét nem látom. A körtefa-nyeregig térdet és embert próbáló, szinte folyamatos emelkedő, pihenő nincs, csak a Körtefa-nyeregben tudtam leülni egy otthagyott rönkre, de ha több ember túrázik együtt... hagyjuk. Inkább nem írok válogatott szitkozódásokat. Ha már meg kellett kavarni az útvonalat, nem lehetett volna a Rudabányácskán lévő Smaragdvölgy pihenőpark felé (kék négyzet) vinni az utat, onnan meg a zempléni piroson fel, a Vörös-nyeregig? Az így kimaradó kék nem is túlzottan izgalmas, viszont a falucska nagyon szép, így legalább megnézhetné mindenki. Hát, ennyi.

Vöröss

 
korbela Bejárás: 2017.03.19. Rögzítve: 2017.03.19 13:19:00

2013. nyara óta sok minden változott. Egyértelműen jó lett a jelzések felfestése. Sok helyütt javult az utak járhatósága. Ez öröm pl. Vágáshuta és Nagyhuta között. De a Bodó-rét Nagy-Milic szakasz sokat vesztett hangulatából az ösvény úttá szélesítésével. A SÚH körüli nyomvonal váltás (visszahelyezés) szerintem csak macera. Tartottam a füzéri várépítéstől, de engem kívülről-belülről meggyőzött a látvány. Remélhetőleg tartós munkát végeztek :) és a folytatás is ilyen minőségben készül. A Kis-Milicen a kilátó szuper! Mivel az út 50 méterre megy tőle, így kihagyhatatlan. Az aktuális infókat a pecsétekhez írtam.

 
Nagykovi Bejárás: 2016.03.11. Rögzítve: 2016.03.16 20:36:03
Az esti órákban indultunk vonattal Budapestről Sátoraljaújhelyre. Este 10 óra után érkeztünk meg. Szállásunk az Anita Vendégházban volt. A tulajdonos gépkocsival jött ki elénk, így gyorsan eljutottunk az állomáshoz közeli szálláshelyre. A szállás ár-érték aránya megfelelő volt.
Reggel a vasútállomáshoz közeli megállóból, volán busszal indultunk Pálházán keresztül Hollóházára.
Útközben élelmiszerbolt+Lidl!
Hollóházán a 27. szakaszt megkezdve a volánbusz végállomás melletti Vadász sörözőben a bélyegző könnyen elérhető!
Az egész útvonalon jók a jelzések.
Bodó-réten a bélyegző könnyen fellelhető.
A Nagy-Milic csúcsát hosszú emelkedőt követően, fagypont körüli hőmérsékleti viszonyok között értük el, innen tovább haladva a Kis-Milic csúcsára az új kilátóról a felhős, párás idő ellenére szép kilátás nyílt a gomolygó felhők között a távoli hegyekre.
Leereszkedve Füzéri várhoz, azt nem tudtuk megnézni - sajnos a csúszásveszély miatt zárva volt. Betérve a faluban a telefonon lefoglalt (20/576-8558) Kőkuckó Vendégházban (Harda Károlyné, Klárika) szálltunk meg. Előtte a templom melletti kerítésen található bélyegzőt könnyen megtaláltuk!
A szállás 5 percnyire volt innen a Petőfi Sándor u. 26. szám alatt.
Másnap reggel a kék módosított útvonalát követve indultunk el. A kerékpárútról a mellette lévő mezőre való átterelés jelzése nem egyértelmű, közben a bokrokon nincs jelzés!
A vasúti töltésen vezető út elején megtisztították az utat, a végére belefáradtak, de még nem hajtottak ki a bokrok! Gondolom, folytatják?!
Nagybózsván a bélyegző a községháza előtt rendben!
Az aszfalt úton beérve Vágáshutára, a falu közepén a bélyegzőhellyel szemben, az Önkormányzat Turista házában (47/370 -953) pazar ellátásban volt részünk! Az egész napos menetelés után jól befűtött szoba várt ránk! A bélyegző rendben!
Reggel, kipihenve, ragyogó napsütésben vágtunk neki a faluból kivezető emelkedőnek!
Az utolsó ház két apró kutyusa megugatott bennünket, de a gazdi résem volt!
A Vöröskő Vendégház kerítésén a bélyegzőt könnyen megtaláltuk. Befejeztük a szakaszt.
 
wassakarat Bejárás: 2015.08.19. Rögzítve: 2015.08.30 19:36:27

A szakasz végig jól követhető, a jelzések teljesen rendben vannak.

Nagy-Milic felől Füzér felé haladva érdemes letérni a zöld sávon kb. 100 méter erejéig, mert egy vadonatúj kilátó van a Kis-Milicen, ahonnan (többek között) a Füzéri vár is látszik. Fantasztikus a kilátás.

Füzéren várfelújítás folyik, de az alsó rész látogatható.

Füzért és Füzérkomlóst összeköti egy jó minőségű kerékpárút, amit az új kék szakasz többször is átszel teljesen feleslegesen, nem mellesleg nem kis bozótharca kényszerítve a vándort, ahelyett hogy azon haladna végig.

Füzérkomlós és Bózsva között többnyire derékmagasságú, de helyenként embermagasságú gaz hátráltatja a haladást. Kb. az út felénél meguntuk és a műúton folytattuk utunkat Bózsvára.

A Som-hegyen kisebb akadálynak ütköztünk. Akácirtás történt, de a szúrós, tüskés fákat egyszerűen bedöntötték a turistaútra, alig tudtuk átverekedni magunkat rajta.

 
hegyikalandorok Bejárás: 2014.05.01. Rögzítve: 2014.05.08 13:50:45

beszámoló a szakaszról


hegyikalandorok.blogspot.hu/2014/05/die-fantastischen-vier-okt-zemplenben.html

 
nagypapi Bejárás: 2012.04.15. Rögzítve: 2012.04.18 11:24:53

3 nap alatt abszolváltuk a Makkoshotyka-Hollóháza szakaszt, ebből a 27. túraszakaszra vonatkozó tapasztalatok:


A Bányi-nyeregi pecsételés után legyalogoltunk az aszfalton Rudabányácskára, így kb. már 6-700 m kitérő után elértük a minden nap 15-21 óra között nyitva tartó Vadász büfét, ahol folyadékot lehet pótolni. Van még bolt, másik kocsma és szállás is a faluban. A pecsételőhelyhez visszatérve Vágáshutáig nem volt különösen gond, bár a jelzések helyenként ritkák, a fontosabb elágazásoknál viszonylag egyértelműen lehet tájékozódni. Vágáshuta elején barátságos kutya fogadott.


Önkormányzati turistaszállás a faluban rendben, térerő rendkívül korlátozott mennyiségben (vonalkában), van viszont telefonfülke. És faragott szobrok. A béke szigete a falu. Innen sokáig aszfalt, majd a Tehénkosár nevű résznél kell rátérni egy agyagos (eső után sáros) szekérútra; a letérés jól van jelezve. Nagyhutáig a vártnál hosszabb és meredekebb emelkedő, néhol elég nehezen járható. Nagyhuta előtt fiatalosban vezet az út, kevés a jelzés, nincs is mire festeni, de a kitaposott ösvényen kell haladni, és nem kell rátérni a jobbra párhuzamosan hozzánk csatlakozó szélesebb útra.


Nagyhután bélyegző a buszforduló után a kerítésen, vele szemben bolt-kocsma kombó. Innen aszfalt jó sokáig, eltévedni lehetetlen. Már Kishután elhaladunk a Nimród bolt/kocsma, majd a templom  mellett, így érjük el a kisvasút megállóját és a mellette levő faház büfét. Bózsva felé innen még egy rövid aszfalt, majd murvás útra letérés (nem tudom, hogy a Jáger panzió működik-e, jelenleg elég kihalt volt, a Kék mindenesetre előtte halad el. Innen erdőben halad az út, egy rövidebb emelkedő után egy eróziós völgyben haladunk lefelé. Egy darab kicsit megtévesztő jelzést láttam, de a "fő" völgyben kell haladni lefelé, később lesznek jelzések is. Hamar beérünk Bózsvára, közvetlenül egy nagy szikla és egy dísztó mellett. Szemben a faluház, előtt a villanyoszlopon a bélyegző. A Kőbérc panzió innen úgy 100 méter letérés a templom felé. Délben nyit az étterem rész, addig - a főszezonban legalábbis - a kocsma részt nyitják ki (a "rutinosnak" tűnő helyi arc szerint).


Visszatérve a pecsételőhelyhez: innen Pálháza felé kell haladni az aszfalton, majd a falu végén a temetőnél balra fel egy másik aszfaltozott úton Kisbózsva falurész felé. Egy 10%-os emelkedő után hasonló meredekségű lejtő, majd egy betonhídnál (mielőtt beérünk a falurészbe) rátérünk a volt kisvasút nyomvonalára. Ez egy darabig (a temetőig) rendesen ki van takarítva, onnantúl jobban benőtt, vegetációs időszakban durvább lehet, így áprilisban ez a szakasz még könnyen járható volt. Mielőtt elérjük a Kisbózsva-Nyíri aszfaltutat, jobban kitisztul a töltés. Át kell menni keresztben az aszfaltúton (kb. 15 méterre balra van egy jobban járható híd), majd tovább a töltésen. Itt már vannak még jobban benőtt részek, egy helyütt pedig egy  szántás menti jól járható földút  hívogat, de a Kék változatlanul a töltésen halad. Ha valaki úgy dönt, hogy nem vállalja a dzsungelharcot, figyeljen, mert csak párszáz méteren lesz párhuzamos a földút, aztán az letér balra egy falu (valószínűleg Nyíri) felé, míg a Kék kissé jobbra fordul. Jelzés végig nem sok van (nincs is mire festeni), de ha valaki tartja a kisvasúti töltést, nem téved el. A töltésen helyenként igen rossz állapotú fahidakon kell átkelni, vigyázzunk, hova lépünk! Füzérkomlós mellett a Fehér Szikla vadászháznál érjük el a volt kisvasút végállomását (egy Mk 45-ös mozdony van itt kiállítva). A vadászházban lehet szállás-étkezés is, de ez elég borsos lehet a külsőségekből kiindulva.  Füzérkomlóson a főutcára kitérva a Kék jobbra fordul, a faluközpont a bolt/kocsma kombóval, buszmegállóval viszont balra van kb. 5-600 méterre.


A falu szélén a Kék egy földútra kanyarodik balra, észak felé. A letérés nincs nagyon jelezve, de térkép és füzet alapján is egyértelmű. Füzérre egy szélesebb utat építenek (ottjártunkkor a Füzérkomlós felöli vége még nem épült, de valószínűleg erre fog vezetni), ezzel később párhuzamosan néhány 10 méterre egy szekérúton halad a Kék. A jelzések kifejezetten ritkák, valószínűleg az útépítésnek is köszönhetően. Megszűnik a párhuzamos szekérút, rácsatlakozunk ( a jelenleg épülő) útra, mely mellett fákat is kivághattak, ezért nincs jelzés. Egyáltalán nincs jelezve a patakon való átkelés sem! Mikor leérünk a patak mellé, és látjuk Füzér szélső házait, ott kell átkelni a patakon, és felfelé haladni egy ritkán járt szekérúton a patakra merőlegesen fel a falu bekötőútjáig. Segítség lehet, hogy a patak túlpartján bal kéz felöl lesz egy kisebb vízműtelep (?), majd egy sárga/rozsdás vasoszlop, amelyen már lesz egy halvány Kék jel. Az aszfaltutat elérve már egyértelmű az út, csak be kell sétálni a faluba. Boltok, kocsmák, vendéglő, panzió, magánszállások - köztük a Kéktúra vendégház - vannak a faluban. A vár kötelező látványosság, emellett van egy új bemutatóház a faluban, valamint két érdekes templom: a római katolikus templomnak elsősorban  a román kori bélletes kapuja különleges, a református templomnak pedig a festett famennyezete. Kéktúra bélyegző a kocsmában, mellette a boltban, valamint - egészen kiváló minőségű - a vár alatti parkoló ajándékboltjában.


A vár parkolója után hamar elérünk egy forrást, majd hol kisebb-közepes emelkedő, hol kb. szintúton vezet a Kék. Ez a szakasz elég jól jelzett. Csataréti erdészháztól erősebb emelkedő, de ez még csak a "beetetés", kismiska ahhoz képest, ami később jön. :-) Folyamatos, hosszú, nagyon meredek emelkedő szinte egészen az első határkőig. Mielőtt elérjük, mindenképp érdemes kimenni a sziklákra megcsodálni a kilátást. A határkőnél csatlakozik az Északi-Zöld túraútvonal zöld sáv jelzése, együtt haladunk párszáz métert a Nagy-Milicig (majd tovább is) egy darabon. A Nagy-Milicen legfeljebb a tótok által odaépített gusztustalan beton-obeliszkben "gyönyörködhetünk", kilátás innen semerre sincsen.


Lefelé szintén a határnyiladékban haladunk, legfeljebb az lehet zavaró, hogy hol csak a zöld, hol vmi Szlovákia felöl odatévedő sárga jelzés (hol ezek kombinációja) van felfestve. A határnyiladéktól letérés viszont jól van jelezve, innen viszont kicsit ritkásabb a jelzés, igaz, eltévedési lehetőség sincs sok, főleg mikor már elértük a lászlótanyai aszfaltutat. Bodó-réten pecsét a büfénél a kerítésen (az első ház Lászlótanya felöl), majd innen még elég sokáig az aszfaltúton kanyargunk, míg le nem térítenek minket egy párhuzamos útra (letérés megfelelően jelezve). Mint minden, ez is véget ér egyszer, visszatérünk egy villanyvezeték pásztájánál az aszfaltútra, de innen már nem kell sokáig ezen menni. Néhány méter után (a pászta után nem sokkal)  balra fordulunk legy ösvényre, ami nyáron lehet, hogy nehezebben járható. A letérés jól van jelezve, behívó jelek, jelzéssűrűség innen rendben. Kiérünk az erdőből, majd egy tisztásnál egy nagy fánál (jelzés) balra kell fordulni a völgy - és Hollóháza - felé. Még mielőtt nagyon belelovaljuk magunkat, hogy mindjárt beérünk a faluba, balra az erdőbe hívnak a jelek. Megmászunk egy kis emelkedőt, majd a falu főutcájával párhuzamosan haladunk párszáz métert az erdőben. Nemsokára kiérünk a falu domb felöli szélső házaihoz, majd 1-2 perc múlva a főutcára (az önkormányzat épületével szemben). Innen jobbra párszáz métert kell gyalogolni a Kéktúra végpontjánál található kilométerkőig és emlékműig.  Itt van a buszforduló, egy bolt és az Oázis büfé, ami hétfőn zárva (nem kell mondanom, melyik nap jártam ott...), egyébként kaját is lehet kapni.


A Kéktúra-emlékmű remek alkalom arra, hogy hálás szívvel gondoljunk azok áldozatos tevékenységére, akik egyrészt kitalálták, bemutatták, felfestették a Kék Utat, majd  (szabad)időt, pénzt, fáradságot nem kímélve jelenleg is biztosítják a túristák számára az 1128 km-es útvonal életben tartását.


Még lesétáltam a porcelángyár portájához a pecsétért, majd visszasétálva "két " hidat (a piros jelzés leágazásánál) található egy kellemes büfé, ahol melegétel is kapható. Itt kellemes körülmények között bevárható a pálházai/sátoraljaújhelyi busz.


 

 
oiler85 Bejárás: 2011.07.12. Rögzítve: 2011.07.13 18:29:48

Két nap alatt jártuk be, Sátoraljaújhely—Bózsva és Bózsva—Hollóháza szakaszokra bontva. Bózsván a Kőbérc Panzióban volt a szállásunk, ár/érték arányban jól jártunk. Sároraljaújhelytől Bózsváig sok rövid, de erős emelkedő, a Vágáshuta és Nagyhuta közötti erdőben nagyon agresszív bögölyhaddal kiegészülve. A gondok azonban nem itt, hanem Bózsva után kezdődnek. A régi vasúti töltésen lévő susnyát a nyíri országúton még ki tudtuk kerülni, az út másik oldalán Füzérkomlós felé vezetőt (rengeteg csalán, derékmagasságban belógó faágak, stb.) már nem. Az útról való letérés után összesen 2-3 jelzést véltem felfedezni, s részben ezért el is tévedtem, amikor a dzsindzsából kilépve egy T-elágazáshoz érkeztem. Jelzés nincs, de a túraútvonal itt jobbra fordul, és folyamatosan ÉK irányt tartva beér Füzérkomlósra. (Én itt balra mentem, és pár száz méter után Nyíriben kötöttem ki).


Füzérkomlós után Füzér felé szintén kevés a jelzés, a rét és a mezőgazdasági terület határán vezető úton egészen addig jól lehet navigálni, amíg (ha jó irányba tartasz, pont szemben) látod a várat. Az erdőbe betérve aztán valahol elnézhettünk egy jobbost, mert kisebb kerülővel a Dózsa György úton, piros jelzésen érkeztünk meg Füzérre.


Füzérről a Nagy-Milic felé hamar egy erősebb emelkedő, majd ezt követően a Csataréti erdészházig javarészt szintben halad az út. Ami viszont az erdészház után következtik, az nem piskóta. Jóformán minden lépést meredeken fölfelé kell megtenni, s a kaptatás csak akkor ér véget, amikor a Kis-Milicet elhagyva feltűnnek a határkövek. Ha mindezek után még marad energiád a kilátásra, inkább innen nézelődj, mert a Nagy-Milicen a ronda szürke obeliszken kívül a világon semmi nem lesz.


A Bódó-rét felől talán egy fokkal szelídebb a fölfelé vezető út, erre a hosszas aszfaltkoptatás okozhat némi kellemetlenséget. Mi itt persze már lefelé mentünk, a Bodó-rét után nem sokkal balra be az erdőbe, majd egy nagyfeszültségű vezeték oszlopánál derékszögben jobbra. Mindkét irányváltás jól jelzett, ám a következő balos már nem annyira — ismét be kell menni az erdőbe, különben Hollóháza túlsó, északi végén fogsz kilyukadni. A falu fölötti erdőből jobbra tekintve már jól látszanak a házak, innen tudhatod, hogy jó irányba tartasz. A kék az önkormányzat épületénél ér le a falu főutcájára, ami az idő szorításában nekünk kimondattan jól jött. Tudtunk pecsételni, és az innen kb. 1-1,5 kilométerre lévő porcelángyárhoz sem kellett elbattyognunk. Innen jobbra, észak felé, kb. 200 méterre van a kéktúraemlékmű és a legközelebbi buszmegálló is.

 
hegyikalandorok Bejárás: 2011.04.16. Rögzítve: 2011.12.21 15:35:08

Hollóháza-Vágáshuta rengeteg fotóval


hegyikalandorok.blogspot.com/2011/05/zempleni-hegyek-kozott-1-okt.html


hegyikalandorok.blogspot.com/2011/05/zempleni-hegyek-kozott-2-okt.html

 
kovtams Bejárás: 2010.10.09. Rögzítve: 2010.10.17 20:33:31

 Hollóháza-Sátoraljaújhely szakasz kellemes meglepetések sorozata volt. Soha nem jártam még korábban a Zemplénben. Sokkal szebb, rendezettebb, barátságosabb, otthonosabb volt ez a táj, mint azt a távolból valaha is gondoltam volna. Kisbózsván aludtunk kétszer is az Örömvölgy vendégházban, 3000 Ft/fő/éj,  a ház jól felszerelt és szépen felújított. Átbuszoztunk Hollóházára, pecsét a porcelángyárban, kávé és irredenta porcelángyűjtemény megszemlélése a kocsmában aztán irány a Milic. Nem igaz, hogy rosszul jelzett az út, mert van jelzés, ha 2-300 méteren nincsen jel, akkor már szinte biztos, hogy rossz irányba megyünk, de nagyon sok trükkös elágazás van. Amikor jó irányban halad az ember egy kitaposott úton, általában nem jut eszébe, hogy a bokrok közötti vaddisznócsapásokat mind szemügyre vegye, hátha van egy kék valamelyik fa oldalán. Ilyen letérőkből Bodó rétig több is van, ajánlott az aktív térkép és iránytű használat , illetve a plusz idő rászámolása. 


Milicen csalódás volt, hogy végig friss telepítésű bükkösben gyalogoltunk, nem valami vadregényes. Az obeliszk fent, a címereivel tényleg egyfajta szegénységi bizonyítványt igazol, gondolom nem fog soká tartani míg valamelyik honfitársunk rápingál valami elméset.


Füzér felé az út már sokkal jobban tetszett, a vár is, és meglepődtem, hogy a Füzér-Füzérkomlós közötti szakasz mennyire szép. Rengeteg almafa van, egészen Kisbózsváig, túrabottal szüreteltünk.A régi vasúti töltés jól járható volt, egy helyen kellett csak kisebb kitérőt tenni egy tökföldre.


  Bózsva-Kishuta között, a patakot elérve annak bal partján kell (kellett volna) menni, szerintem nincsen jel, de lehet, hogy csak nem találtuk. Innen több aszfaltos szakasz is jön, autót szerencsére alig láttunk. Szépek ezek a falvak, és nagyon barátságosak az itt lakók. A Sátoraljaújhely előtti szakasz ismét jó kis erdei túra, azt sajnálom egyedül, hogy a Magas-hegyet kikerültük, de majd a következő szakaszon ezzel indítunk. Rudabányácska felé kerültünk, annak reményében, hogy innen buszozni fogunk, de busz éppen pár óráig nem jött, és gyalogolhattunk a motorosok között, akik előszeretettel a kanyargós, erdei úton gyakorolnak. Széphalmon a Kazinczy múzeumot, Felsőregmecen az Árpád kori templomot már sajnos csak a buszból láttuk.


 

 
barbara Bejárás: 2010.08.10. Rögzítve: 2010.08.12 12:56:08

Sziasztok!


Mi kezdő kéktúrások vagyunk. A héten teljesítettük ezt a szakaszt. Tapasztalataink a következőek:


Általánosságban elmondható, hogy a térképet nagyon kell figyelni, mert a jelzések hiányosak, sokszor előfordul, hogy kereszteződésekben nincs kint egyértelműen. Valahogy a nyílakat sem ismerik ezen a szakaszon, pedig nagyon hasznos lenne egyes elágazásoknál. A utak nagyon ki vannak mosva és rengeteg a kidőlt fa, de ezen nincs mit csodálkozni ilyen tavasz és nyár után. Hiába van a rengeteg forrás és kút útközben, sok megrongálodott vagy teljesen benőtte a csalán, így a falvakban kell vízhez jutni. Főleg a Vágáshuta-Sátoraljaújhely szakasz a kritikus víz szempontjából. És Vágáshután igen rossz minőségű a kút víz is (tele volt fekete üledékkel, de még élünk :-) Térerő végig nem nagyon volt még a falvakban sem.  Mi vittünk élelmet és sátrat így a boltokról nem nagyon tudok nyilatkozni, Bózsván kaptunk friss kenyeret :) Sátorhelyeket leírom hátha valakinek fontos lehet, Én is örültem volna előtte ha tudom, hol mire számíthatok.


Mi Hollóházáról indultunk, kétszer is elvesztettük ezen a szakaszon a jelzést, letér a szép murvás útról kis ösvényre. Bodó-rét derelye és a bableves kiváló volt, aki arra megy ki ne hagyja!! Nagy-Milicig út rendben. Milicen sátrazni lehet, vízlelőhely nincs, de van tűzrakó. Milicről lefelé komoly lejtő 8 éves gyerekkel 15 kilós zsákokkal kicsit emberpróbáló is. Mi a Csata-réti erdészháznál sátraztunk. Erdészház elhagyatott (sajnos), de volt szárazfa (mi is hagytunk) tűzrakó, és kiváló patakfürdési lehetőség, eső esetén zárt terasz. Párkány-réten is kiépített tűzrakó és kút. Fűzéri vár csodaszép. Mi Füzérkomlóson megálltunk, mert családom a várban utólért telefonon, hogy jön felénk az eső. Szállásunk a Fehér szikla vendégházban volt. Udvariasak, és finomat ettünk. A hely kicsit drága 16.000 Ft 3 ágyas szoba reggelivel, de elfogadtak üdülési csekket. Füzérkomlós-Bózsva szakasz macsétás. A huta települések mesebeli falucskák, az erdő is nagyon szép volt. Vágáshután sátraztunk a faluban, mert a Margit-kút elárasztotta a környékét, így ott most sátrazni nem lehetett. Vágáshután kocsmában a tulaj jófej, segített sátrashelyet találni, egy eladó ház kertjében sátraztunk. Szárazfa, tűzrakó, balta, zuhanyzó a kocsma mellett a bácsinál, sör 200 Ft-ért Nála, szóval jól sikerült este volt. Vágáshután amúgy is sok sátrashely van falu elején focipálya, falu végén tűzrakós placc, és Sátoraljaújhely felé a piros-kék találkozásánál szép új pihenőhely tűzrakóval. Utána kellemes séta le Sátoraljaújhelyig. Teljesítve az első kéktúra szakasz. :-)

 
zemplén Bejárás: 2010.07.__. Rögzítve: 2010.07.17 16:02:02

2010 július 12-16 között jártuk be a Hollóháza - Boldogkőváralja közel 100 km-es szakaszát. A túra - szakkörömből kiválasztottam 6, erővel és kitartással bíró 14 éves srácot.  A Zemplén megragadott minket természeti szépségeivel, kulturális örökségeivel és kedves, segítőkész emberivel.


Végig a kéken láttuk a tomboló viharok és árvizek nyomait, kidőlő fáit, alámosott utait és lerakott hordalékait. esőben hála nem volt részünk, de kifogtuk a másik szélsőséget a 30- 35 fokos hőséget a böglyeivel és szúnyogaival egyetemben.


Érdemes a szállásadónkkal előre lefoglaltatni a boltokban a reggeli és a vacsora alapanyát. Minden kisfaluban más és máshogy tartanak nyitva. Általában 10- 11.30 és 15 - 15.30-ig tartanak nyitva. Mindennap 9 felé jön a kenyeres autó és párosnapokon jön a többi dolgot áruló autó.


A mobiltelefon lefedettsége nagyon rossz.


Leírom, hogy nekünk hol okozott gondot, az amúgy jól jelzett útvonal. A dús vegetáció és a fáradtság okozott gondot számunkra. 5 napos túrázás során nem lényegtelen a hátizsákok súlya, mi túlpakoltuk a táskáinkat, a meleg és a kivérező sarok miatt csütörtökön tartottunk egy pihenőnapot. A legnehezebb szakszunkat hagytuk ki, mely Makkoshotyka és Regéc között tekeredett. Érdekesség, hogy egy napunk ment rá, hogy Regécig eljussunk tömegközlekedéssel. Köszönet a Sátoraljaújhely-i Tourinform-os hölgynek, kivel 40 perc alatt találtuk meg az útvonalat. Köszönjük, hogy az általunk bejárt falvakban az Önkormányzat nem záratta le a kutakat spórolás néven.


Hollóházán éppen kedvezménnyel lehett volna venni porcelánokat. Kár, hogy a túrás emlékműhöz nem megy el a kék. A települést elhagyva nem figyeltünk eléggé és nem vettük észre a balra elmenő kéket és fementünk az adótoronyig. Nem zöldbarát módszer, de ha ilyenkor egy erősebb késsel mindenki levágná a kék jelzést eltakaró ágat, vagy kékkel befújnánk a fa törzsét egy gondot okozó kereszteződésnél.


Nagy -Milic csalódást okozott, Hazánk legészakibb pontja megérdemelne nagyobb odafigyelést és tisztaságot. A szürke obeliszkre szlovák színes címer lett felfestve, ő szerintük jogosan, hiszen a határkő szerint a másik oldalon van, kedvünk lett volna  lefesteni. Mivel nincs már kilátó, ezért a szép kilátásokat nyújtó részt mindenképpen meg szerettük volna tekinteni. A meredeken lejtő úton éppen csakhogy meglláttam egy belógó ág alatt lapos köveket, melyek elvezettek a panoráma kilátáshoz. Itt pillantottam meg először Füzér várát, de azért közben bevillant, hogy mi lesz ha itt mar meg a mérges vipera a nagy gyönyörködés közepette.


Füzér vára nemhiába lett az egyik Nemzeti Örökségünk és lett ennek az oldalnak a háttérképe. A vár belsejétől többet vártam, a felújítás alapanyagait lehetne nagyobb rendben is tárolni, nagyobb figyelmet érne az a vár ,melyben majd egy évig őrizték a koronát. Füzér elhagyó utcáról jobbra rögtön le kell fordulni, a kikövezett vízelvezetőnek és pataknak nekimenve, s a patakon való átkelés után balra fordulva  a szekérúton találjuk meg a jelzést.


Szzállás: Vendégkuckó 2000 Ft. + gulyáslevest kaptunk 500 Ft-ért


Füzérkomlós és Bózsva közötti szakaszt érdmes már komlóstól a műúton folytatni a sűrű szedres, csalános és szúnyogos keskeny út helyett.


Kisbózsván a játszóteret elhagyva jobbra le kell fordulni egy műúton mely meredeken halad felfelé, s a másik oldalán jutunk le Bózsvára.


Estén nyársalni akartunk, ezért szalonnát szerettünk volna venni, nemgondoltuk , hogy ezen kis falvakban mára ilyen nehéz lesz háztól alpanyagot venni. Már itt is milyen kevesen tartank háziállatot.


Kishután a kisvasút mellett van egy bolt és kocsma, ha a bolt  zárva van ugyan, de a kocsma kiszolgálója szívesen átmegy a boltba, ha kellene valami számunkra.


Nagyhutát elhagyva tettük meg a legnagyobb eltévedésünket, balra emelkedő szerpentinen nem fordultunk el jobbra, hanem követtük a szélesebb utat. Két szabályt nem tartottunk, vissza kell térni az utolsó jelzésig és kétfelé szakadtunk, így egy 2.5 órás bolyongás után a pálházi bánya fölött járva kilyukadtunk újra Kishután. itt találtunk egy vállalkozót, ki átvitt minket Vágáshutára kisbuszával, közben szedtük fel a másik csapatot Kovácsvágás után. Vágáshután talákoztunk 3 kéktúrással kik szintén nem vették észre a jelölést, de ők legalább visszamenteka kékig.


Vágáshután a Vendégházban 1900 Ft.ért szálltunk meg. Megemlíteném a Koronás Vad Vendégházat,ahol másnap reggel kaptunk bőséges parasztreggeli 1000 Ft-ért (szallonás rántotta, szalámi, 4 féle házi lekvár,  virsli, tea, kakaó, juice). A túrista szállásra estére autóval lehozzák a megrendelt vacsorát is. A Koronás vendégházban luxuskörülméyneket lehet kapni, ha rászán az ember 4 ezer Ft.-ot, melyben a reggeli is benne van. Tervezik, hogy a kéktúrásoknak kedvezményeket nyújtanak majd.


Bányi-nyereg utáni műúton haladva balra kertiházakat is látunk, amikor az utat felettünk a távvezeték keresztezi, és távolban buszmegálló jelenik meg, akkor jobbra lesz egy földút sorompóval az elején. itt még nem látható jelzés, mert az szemben egy keskeny ösvény elején lesz egy lombbal benőtt fán. Ez az ösvény hasonlít a Bózsva előtti szakaszhoz a sűsű növényzetével.


Makkoshotykán szállásunk 1800 Ft. Segítőkész polgárőrrel és boltosokkal talákoztunk. Érdekesség, hogy szállásadónk nem tudott számlát adni, miközben kiderült, hogy ő a falu vezetője. 


Másnap kihagytuk a regécre menő utat, így megismertük legalább Sátoraljaújhely belvárosát.


Regéc 80 fős lakosával, szép házaival és nyugalmával szép emlékeket fog idézni. Itt találkoztam a legszebb buszmegállóval és kéktúrás pecsétet őrző házikóval. Utolsó etapunk során találkoztunk a legtöbb túristával, főleg Mogyoróska után. Arka pici és szépen karbantartott település, sem bolttal, sem kocsmával nem rendelkezik. De az egyik vendégháznál az udvarban ki volt írva, hogy étterem. Fellelkesülve mentünk be a tárva nyitott kapun. bent kiderült, hogy ők nem árúsítanak idegeneknek semmit, pedig még árlista is kivolt téve. Nagyobb szívélyességet vártunk volna. 


Boldogkőváralján nem volt időnk már a várat megtekinteni, hiszen csak egy óránk volt már csak a buszunk indulásáig. A tervezett 100 km helyett 77 km-t tettünk meg, nem bántuk meg, hogy az ország ezen szegletét is megismerhettük.


 


 


 


 


 

 
Kékes Bejárás: 2009.08.18. Rögzítve: 2009.08.20 23:24:31
Sátoraljaújhely: korrekt szállás: Dózsa György út 17. (Kacsikné) 30/219-1164, a közelben több bolt is található. A magas-hegyi bobpálya eszméletlen! ;-)

Vágáshuta: gyér kínálatú "kocsma-bolt", de a tulaj másnapra beszerzi a kért élelmiszert Pálházáról.

Nagyhuta: Gile-vár kocsmában a választék és az árak rendben.

Kishutánál a Jager Panziónál való lekanyarodásnál figyelni kell a megtévesztõ jelzések miatt!

Bózsva: szállás a Kõbérc Panzióban. 3.500 HUF/fõ/éj reggelivel és vacsorával. 20/916-18-56 , 47/370-455
Gyönyörû a Naplemente a bózsvai-szikláról, mellette szép kis mesterséges tavacska.

Kisbózsváról Füzérkomlósig a régi "vasúton" a mûútig (keresztezõdés) rövignadrágban végigtudtam menni, de helyenként eléggé benõtt... utána jobbra kerültem a párhuzamos földúton, majd mezõn... végül itt is csalános-gazos részen kötöttem ki. :-( A Nyíri-patak hídja után viszont szépen kitisztított az út.

Füzér: csodás panoráma a várból. A finom szedertõl a legkülönfélébb ásványokig... "minden" kapható.

A Csataréti vh.-tól kemény emelkedõ, a jobbra lévõ tisztás(ok)ról szép panoráma az egész Zemplénre.

Nagy-Milic: szürke obeliszk, nincs kilátás.

A Panoráma büfében igen sokan voltak. Kedves kiszolgálás, korrekt árak. :-)

Hollóháza: a porcelánmúzeum nagyon szép és érdekes. A Kéktúra-emlékmûnél fejeztem be az "ókátémet". :-(
 
prozak01 Bejárás: 2009.08.15. Rögzítve: 2009.08.17 00:45:27
Aug. 15: Bányi-Nyereg-Bózsva

VViktor és én indultunk hosszas tanakodás után 3 lánnyal autóval útnak (kettõt Viktor szervezett be, egyet én -õ jött messzebbrõl, Szentbékkálláról, és most kezdte a kéket). Reggel 6-os indulás után meglehetõsen hamar Bózsván voltunk, a szállásunkon. Onnan busszal mentünk Széphalomra, és a zöldön jutottunk a Bányi-nyeregig.Onnan Vágáshutáig kellemes út, nem vészes emelkedõkkel, háborítatlan erdõben. Vágáshuta után a Nagyhuta felé vezetõ út is ilyen jellegû volt, itt azonban valahogy kezdett kettészakadni a társaság -az én sétatempóm sajnos kiderült, túl gyors, fõleg az emelkedõknél..:) A két Huta után jött a harmadik, Kishuta. Itt volt a legnagyobb élet, valószínûleg azért, mert itt volt az egyetlen nyitvatartó kocsma az aznapi szakaszon..:) Kishután egy kavarási lehetõség van, a Jager Panzió felé a letérés nincs igazán jelezve, és a régi jelek nagyon bekavarnak. Utána egy szép patakvölgyben, hétvégi házak között haladva, majd erdõben értünk be Bózsvára egy szép, mesterséges tó mellett. Ezután a többiek még elmentek geoládázni, én meg hamar bealudtam..:)

Aug. 16 Hollóháza-Bózsva

A reggel 8:20-as busszal mentünk Hollóházára, ahol a pecsételés után a kéktúra-emlékmûnél is fényképezkedtünk egyet. Az elején megint volt egy kavarás -nem az evidensnek tûnõ, széles murvás úton kell végigmenni, hanem egy, alig jelzett és alig látszó ösvényen le kell róla térni. Ezután kemény kaptatók egy betonútig -elõtte igazi kuriózum: magyar nemzeti színekben pompázó zsákban kidobott építési hulladék egy sziklánál -no comment. A Panoráma büfénél egy kis pihenõ, majd jött a Nagy-Milic, ami Hollóháza felõl annyira nem gáz. A csúcson az egykori országzászlótartó nem szép látvány -összefirkálták, a szlovák nyelvû tájékoztató táblát megtépték. És hatalmas a szemét mennyisége..Innen kemény lejtõ lefelé, majdnem egészen Füzérig. A várba nem mindegyikünk ment fel, mert elõzõ nap találkoztunk szucsatiékkal, és õk már elõre rémisztgettek minket a Füzérkomlós-Bózsva szakasszal hogy bozótharc lesz. Így 3-an gyûjtöttük az erõt. Nos, Füzérkomlósig nagyon szép a rét, onnan az egykori vasút töltése eleinte nem gáz. Aztán meg..hát rövidnadrágban ne vágjon át rajta senki. A többiek inkább megpróbálták megkerülni, én nekivágtam. Nos, egy vékony ösvény van benne, némi találékonyságban, és strapabíró cuccban simán abszolválható. Egy gáz hely van, egy kidõlt fánál, ott kúsznom kellett. Aztán egyre csak tisztult az út, végül kiértem a betonútra, ahol balra fordulva beértem Bózsvára, és elégedetten fogalaltam helyet egy árnyas fa alatt. 20 perc múlva megjöttek a többiek is, és fél 10 körül értünk be a Blahára, ahonnan a többiek már csak hárman mentek tovább.
Én most jártam, elõször a Zemplénben, gyönyörû tényleg. És ez volt az elsõ csapatos túrám -így majdnem a végén..:)
 
IgaziHõs Bejárás: 2009.05.16. Rögzítve: 2009.05.27 11:13:00
Rudabányácskáról indultunk, mindjárt egy kellemes emelkedõvel nyit a kék. Ezután Nagybózsváig többnyire erdei úton gyalogolunk, hangulatos falvakkal, jól követhetõ jelzésekkel. Kisbózsva után a temetõig gondozott az út, utána viszont egy kicsit bozótosabb a régi vasút nyomvonala. Az aszfaltútig nem vészes, látszik a két keréknyom, jelek is vannak, lehet haladni. Az aszfaltos utat keresztezve azonban brutális bozótharc következne. Ésszel él az ember - mi a vasúti nyomvonal bal oldalán, a szántóföld szélén mentünk mindaddig, amíg a vasúti töltés jobbra nem fordult, hogy átkeljen a Nyíri-patakon. Ezen a ponton felmentünk a töltésre, átkeltünk a régi kis hidacskán, majd az itt már járható kék ösvényen begyalogoltunk Füzérkomlósra, ahol várt minket a szállásunk. (Infó a Bózsvai bejegyzésnél.)
A Füzéri-vár környékén megtaláltuk a kéktúra régebbi útvonalát, de valójában nem zavaró, a térkép alapján egyértelmû, merre is kell menni. A Vár-forrástól megkezdõdik egy kitartó, ám kellemes emelkedés a Csataréti vadászházig, ahol azonban az út meredek ösvénybe fordul, amely eltart a Nagy-Milic elsõ csúcsáig. Itt feltûnnek az országhatárt jelzõ kövek, majd végül maga a Nagy-Milic is. Ezután már kellemes lejtõ visz el egészen Hollóházáig. A jelzések végig jól követhetõk.
Ez volt az utolsó túránk, gondoltuk, hogy Hollóházán majd kicsit ünneplünk. Ehelyett ültünk egymással szemben, kissé szomorúan, elmúlás érzésünk volt. Az vigasztalt csak, hogy bármikor újra végigjárhatjuk. Bár valószínûleg az már más lesz, mint az elsõ.
 
Forester Bejárás: 2009.04.01. Rögzítve: 2009.04.06 13:32:41
Nem áprilisi tréfa...
honlapom elérhetõsége megváltozott így a régi teljesítéseim is a pekari.extra.hu/kek.htm alatt találhatóak.
 
PSP Bejárás: 2008.12.28. Rögzítve: 2008.12.30 01:36:58
Két nap alatt teljesítettük a távot. A füzéri vár eszméletlen, és a Nagy-Milic is jó volt, máshol nem nagyon van 10-20 centis hó az országban ;)

Beszámoló (meg szintábrák, képgalériák, Google Earth file-ok és igazolófüzet lapok):

http://www.kektura.eu/27szakasz.html

[kektura.eu]
 
burnie Bejárás: 2007.10.13. Rögzítve: 2007.10.15 11:46:26
Elkezdtem a 2. OKT teljesítésemet Hollóháza-Irott-kõ irányba. Pénteken leutaztunk Sújhelyre. Szállás vasúti szállón. Reggel felbuszozás Hollóházára. Onnan Bózsvára gyalog. Szállás a Kõbérc panzióban, 3500 Ft (félpanzióval). Korrekt hely. Másnap Makkoshotykáig mentünk, ami kicsit átlóg a következõ szakaszba, de sebaj.
Jelzések kitünõen felújítva. A Bózsva-Bányi-nyereg szakaszon kicsit sok az aszfalt. Gyönyörû volt az erdõ. 17:35-ös busszal elértük a 10-re Pestre érõ vonatot.
A pecsétekrõl a pecséteknél :)
 
Forester Bejárás: 2007.09.23. Rögzítve: 2007.10.03 10:57:03
Mindíg lehagyok valamit :)
S.újhely Tourinform iroda: 06 47 321 458
 
Forester Bejárás: 2007.09.23. Rögzítve: 2007.10.03 10:55:26
Na...még annyit hozzátennék, hogy:
Szállás Sátorlaljaújhelyen:
ez volt az egyetlen hely ahol felvették a telefont !
06 20 5970822 3000/éjszaka + 500 Ft autóval szállítmányozás a vasúttól...A szállás fullos...tetõtér, fotelok, dupla ágy+ 1 szimpla kis asztal szekrények...TV...fürdõ és WC a szoba mellett az átjáróból nyílik. Tiszta, kultúrált hely.
 
Forester Bejárás: 2007.09.22. Rögzítve: 2007.10.03 10:50:36
Fotókkal illusztrált beszámoló a honlapomon:
http://forester.fw.hu/kek.htm
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2007.08.12. Rögzítve: 2007.08.15 08:18:26
Vágáshuta - Füzér 2007. 08. 11-12.
Tökéletes, jól jelzett szakasz. Az Index Kéktúra Fórumán írtam egy vázlatos beszámolót, de azért bekopiznám ide is:
Péntek du. vonattal (Miskolci átszállással) Sátoraljaújhelyre, onnan 21. 40-kor indult egy busz Pálházára. Érkezés 22.10 körül, szállás a Hany Istók th-ban. Töksötétben, én idióta, fej- vagy zseblámpa nélkül botorkáltam az országúton Pálháza-Ipartelepre, de némi tévelygéssel megtaláltam a th-at. Másnap reggel szemerkélt az esõ, amikor Pálházára visszagyalogoltam, de hamar elállt. Rengeteg idõm volt a vágáshutai busz érkezéséig, ezért stoppoltam a bekötõ út kezdetén. Egy roma házaspár elvitt Kovácsvágásig (ti biztosan nem emlékeztek rá, hogy mit össze paráztam a mátraverebélyi romatelepen történõ áthaladás miatt, én annál inkább; biztos vagyok benne, hogy az OKT sok szempontból átformálja az ember gondolatait, félelmeit), majd egy nyíregyházi „gyüttment” Vágáshutáig.
Kocsmában bélyegzõ rendben, három OKT-zó fiatal is befutott Nagyhuta felöl. Aszfalton a Mária-forrásig (víz semmi), majd monoton emelkedés a Tehénkosár (nagyon tetszik a név!) ligetes, majd a Somoska (a rengeteg som lehetett a névadó) erdõs-cserjés oldalában. Nagyhuta elõtt lejtmenetbe kapcsoltam, és rövidesen a pecsét dobozkájához értem. A szomszéd házban egy bácsival hosszan beszélgettünk a térség sorsáról, igazat kell adnom neki: közép-rövidtávon megoldást jelent ezeknek a falvaknak, hogy üdülõnek megvásárolják a házak egy részét, de hosszú távon, amikor már az összes, zömmel idõs õslakos meghalt, nem. Mi lesz ezt követõen?
Kishutára aszfalton, szép völgyben kutyagoltam át. A falu nem nagy, viszont hosszú. Az erdei vasút sínjein átkelve lassan elkopott az aszfalt a lábam alól, majd ahogy beértem az erdõbe, már kinn is voltam belõle. (Nagy)Bózsvára érkeztem. A Bózsvai sziklánál 7-8 fõs kéktúrázó csoporttal találkoztam, Hollóháza irányából jöttek. Kölcsönös tapasztalatcsere a tapasztaltakról, õk nagyon dicsérték a Bózsva – Füzérkomlós szakaszt … A Faluház elõtt megtaláltam a bélyegzõt és itt ücsörögtem is egy kicsit. A Kisbózsva felé vezetõ keskeny aszfaltcsíkon felkapaszkodtam a kisvasút egykori nyomvonalához, és itt kezdetét vette a dzsungelharc. A Nyíri felé vezetõ országút keresztezéséig még istenes volt az aljnövényzet, de onnantól kezdve kötésig jártam a dzsumbujban. A tetejébe gonoszul kiásott, különösebben nem jelzett közmûárkok színesítették a szakaszt.
Esküszöm, ez a viszonylag sík szakasz teljesen kikészített az egyre melegebb, fülledt idõben, ezért Füzérkomlóson hosszabb ideig bágyadtan ücsörögtem az egykori vasútállomás helyén épített kis parkban. Füzérre nem jelentõs emelkedõ vezet, de már nem esett jól a nyílt terepen, a közeledõ vár döbbenetesen szép látvány tartotta bennem a lelket. Füzéren egy kocsma ajtaján aranyos felirat: Szederszüret miatt a várható nyitás 16.00 órakor. Füzéren a Füzéri kocsmában hosszasan beszélgettem a helyiekkel. Egy nagyon szimpatikus férfi mesélte, hogy amikor a hetvenes évek végén aláírást gyûjtöttek a vasút megmentéséért, jóhiszemûen õ is aláírta. Másnap már be is hívták a munkahelyén a fõnökségre, ahol ezzel fogadták: Mit akar maga? Anarchiát? Ellenforradalmat?
Már elbúcsúztam tõlük, amikor egy kéktúrázó pár futott be Füzérkomlós felöl. Mint kiderült, már nekik is csak egy nap volt hátra az OKT-ból. Becsángáltam a Koronaõr Vendégházba, leraktam a csomagomat, és kényelmesen felbattyogtam a várba. Kb. 16.00-kor indultam, és a vendégház egyik vendége le akart beszélni róla, hiszen a vár csak 18.00 óráig van nyitva, úgysem érek addig oda gyalog. Azért megpróbáltam … Nagyon szép a vár, pompás a kilátás, de kicsit furcsák a sok száz éves romok között az építõanyagok, a betonkeverõ és az építési törmelék. Visszafelé megnéztem még a r. k. templomot, kaptam vacsorát és egy sört, és békésen elaludtam.
Másnap reggel 5.30-kor keltem, sajnos ismét szemerkélt esõ, de szerencsére ismét hamar elállt. Összecihelõdtem, és 6.30 körül elindultam. A Csataréti vh-ig még istenes volt a feljutás, kemény emelkedõ után csendesebb szintben haladás következett. A vh-nál megreggeliztem, és innen jött 1,5 km szenvedés, nagyon durva szakasz. Balra, a Kakas-bércre érdemes kimenni, nagyon szép a kilátás, de még szenzációsabb már a kapaszkodás vége felé, jobbra, egy kõfolyáson keresztül kibaktatva egy kisebb sziklához. A füzéri templom harangjátékát (?) remekül lehetett hallani, a füzéri várra pedig csak lenéztem. A Hegyköz is szépen látszott, de azon túl a hegyek már ködbe-felhõbe burkolóztak. Még várt rám némi kapaszkodó, de csak elértem a határköveket és az Északi Zöld jelzéseit. A Nagy-Milic barátságos kis tisztásánál csak rövid idõre álltam meg, és még mindig a határkövek mentén némi hullámvasutazás után ereszkedni kezdtem.
Innentõl kezdve – talán a túra ünnepélyessége, talán a Nagy-Milic leküzdése miatt - a józan ész elbúcsúzott, és a „rongyossá nézett” Másfél millió lépésbõl ismert dalok repertoárját adtam elõ. A fõ csapásirány természetesen az „Indulj el egy úton” volt, de többször elõadtam a „A drótosnak azért nincsen háza”, a „Szalaszendi dombtetõn”, a „Nem megmondtam Angyal Bandi”, valamint az „Eldugta a pincekulcsot az asszony” dalokat is. A Panoráma Büfé közelében, a Bodó-réten beszüntettem a nótázást, de a kávé és a pecsételés után újult erõvel folytattam. Amikor felbukkantak Hollóháza szélsõ házai, kissé elérzékenyültem, de tartottam magam, azaz nem kezdtem el bõgni, csak egy kicsit fátyolos lett a szemem. Talán ennek köszönhetõ, hogy térdre zuhantam egy kis vízmosásban. Hollóházán lebattyogtam a Porcelángyár portájához, és megkaptam az utolsó pecsétet. Visszacaplattam a Kéktúra végponthoz, személyem nélkül azért lefényképeztem, majd betértem az Oázis Büfébe. Itt vártam meg a pálházai busz indulását, átszállással Sátoraljaújhelyre, majd onnan vonattal 18.00-ra Bp-re érkeztem.
Otthon ünnepi vacsora fogadott és azért egy pezsgõ dugója, némi pukkanás kíséretében, is kikerült a helyérõl.
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2007.07.03. Rögzítve: 2007.07.09 15:20:48
A 26. szakasz után ebbõl a szakaszból csak egy nyúlfarknyi, Bányi-nyereg – Vágáshuta rész jutott. Hõségben eléggé tikkasztó, nyílt részen emelkedünk a távvezetékek keresztezése után. A zárt erdõbe érve is van néhány kapaszkodás (asszem, közel 350 m szint van a Nagy Hallgató-nyeregig, ahol a K és a P jelzések keresztezik egymást). A Nagy Hallgató-nyereg után egy árok jobb szélén, végül a bal oldalára átcsapva érünk Vágáshutára. Precíz, tökéletes jelzések.
 
Anita&Gábor Bejárás: 2007.06.24. Rögzítve: 2007.07.15 13:40:20
Mi Hollóházáról kezdtük a túrát, sátorral és jól megpakolva.
Elsõ nap Füzérkomlósig jutottunk el, a jelzésekkel nem volt gond, mindössze a szlovák határ közelében bizonytalanodtunk el párszor, ahol a kékhez csatlakozik a zöld jelzés, mert néhány fán csak zöldet látni. Amúgy szép út, sok gombával az erdõkben.
A másnapi táv elsõ része Füzérkomlóstól Bózsváig jobban megviselt bennünket, mint az elõzõ napi mászás. Néhol combig érõ gaz (a reggeli harmatban ez még jobb), és közmûárkokon való átkelés. Kisbózsvához érve azonban nem sikerült eltévednünk illetve elvétenünk a leágazást, a jelzések elég frissek. Hogy ez új nyomvonal-e azt nem tudom.
Bózsvától Kishuta felé haladva az erdõbe érve, ha úgy érezzük elfogytak a jelzések, nyugodtan lépjünk az árokba, ahogy ez már elhangzott korábban.
Nagyhuta és Vágáshuta közt helyenként meggyûlhet a bajunk a tüskés bokrokkal és a böglyökkel.
Vágáshuta és Rudabányácska közti rész - ahogy a hutai öregek mondták - nem meredek, csak hosszú emelkedõ. Az.
 
texaner_ Bejárás: 2006.12.29. Rögzítve: 2007.01.01 13:46:57
Kishután megtréfált bennünket a régi jelzés elöször Kökapú felé a vasút mentén fogtunk pár nagyon régit. Majd megtaláltuk a "közepesen" régieket a temetön keresztõl. Miután igaz csak a térképen sikeresen azonosítottuk a frisseket is!
 
Flóri mester Bejárás: 2006.10.23. Rögzítve: 2006.10.24 12:42:00
Kiegészíteném Tisztul_A_Visztula beírását annyival, hogy a nemrégiben kijelölt útvonal a villanyvezeték pásztájától néhány méterre vezet a sûrû fiatalosban vadregényes nyomvonalon, fától-fáig irányítva a túrázót. Nekünk már az avar is beborította a talajt, úgyhogy igazán hangulatos szakasz volt. :)
Úgy tûnik, ez az útvonal nyáron sem fog begazosodni, de ha késõbb a jelzések közül egy-kettõ lekopik vagy kiesik, akkor már nehezen lesz követhetõ.
 
Tisztul_A_Visztula Bejárás: 2006.09.29. Rögzítve: 2006.10.03 09:50:48
Füzér => Hollóháza

Bõ lére nem ereszteném a mondanivalót, mert jól jelzett az út. A térképhez (atlaszhoz) képest kisebb eltérés az, hogy a Bodó-rét után az ASZFALTRÓL letérés és az ASZFALTRA visszatérés után nemcsak pár métert kell menni az ASZFALTON, hanem kb. 100-150 métert. A jelzések egyértelmûek.

Ajánlom figyelmébe mindenkinek a zenegépet az Oázis büfében (Hollóházán), ahol szép dalokkal lehet lezárni vagy megkezdeni az OKT teljesítést. Pl. "Szép vagy, gyönyörû vagy Magyarország!"
 
Zoo Bejárás: 2006.09.12. Rögzítve: 2006.09.14 14:22:33

Számunkra nagy élmény volt a kéktúra ezen szakasza, mert csodálatos helyeken, jól jelezve vitt végig.

Talán Bózsvától Füzérkomlós felé menet, Nyíri magasságában lehet gondja annak, aki nem veszi észre a régi vasút vonaláról jobbra leszakadó ösvényt és a fõ csapáson eljut egy kukoricás után lévõ vadászleshez, mert innen már csak komoly küzdelem árán (a patakon túl embermagas szúrós és csípõs növényzet) tud kikecmeregni a jobb oldali erdõszélben haladó kékre. Bááár lehet, hogy egyeseknek, (például PG túratársunknak) pont ez fog a legjobban tetszeni! :-)
A Füzéri zár 18 órakor vár, azaz 18 órakor zárják a vár kapuit. A feljutás kb. 30 perc.
Füzéren komoly elõítélettel fogadtuk a Valéria vendégház kulcsosház ajánlatát, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. A 2 hálószobás tágas és mindennel (mûholdas, nagyképernyõs TV, hifi torony, mikro, hûtõ, kávéfõzõ, kerámialapos tûzhely szagelszívóval) felszerelt csendes helyen lévõ nagykertes házban csak mi voltunk és fejenként 2000 forinttal adóztunk az élményért.

Nagy-Milic elõtt érdemes még kitérni a Kakas-bércre, már onnan is lehet nézelõdni.

A Nagy-Milictõl Hollóházáig tartó szakasz már csak jutalomséta azoknak, akik itt fejezik be az OKT-t.

Mivel az elmúlt három évben nem volt szerencsénk találkozni utunk navigálóival, akik láthatatlanul, csak jelzéseik segítségével "fogták kezünket" és vezettek végig az 1100 kilométernyi hegyen-völgyön, itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy megköszönjük áldásos tevékenységüket, mert munkájuk nélkül, mint ahogy ezt 2004-ben, a Cserhátban is tapasztaltuk, a környék szépségének csodálata helyett arra kell koncentrálnunk, hogy a térképen jelzett úton maradjunk.

Minden túrázónak élményekben gazdag, további szép utat kívánunk!

Dorci és Zoo
 
Tisztul_A_Visztula Bejárás: 2006.08.24. Rögzítve: 2006.08.28 09:07:42
Füzér => Sátoraljaújhely:

Füzér után a mezõn az irány adja magát, bár van egy jelzés, amit túlságosan jobbra helyeztek el a szekérúttól egy induló másik úton, ami bezavarhat.

Füzérkomlósnál átmegyünk a nagykapun, aztán amikor már elhaladtunk a vasútnak állított emlékmû mellett az elsõ útvillában a baloldalit, míg a másodikban a jobboldalit választjuk. Az elsõ helyen a jelzés elhelyezése nem volt túl szerencsés, a második helyen egy jelzett faágat letörtek. Amúgy a hardcore nem is volt olyan vészes. Hosszúnadrágban persze :-)

Bózsva után bátran bele kell lépni az árokba, bár csak halovány jelek utalnak erre. Semmiképpen nem érdemes fent menni, mert onnan nem látszanak a késõbbi jelek a félhomályban.

Többi helyen tökéletes Bányi-nyeregig.

A kék+ is szinte tökély Sátoraljaújhelyre, viszont ahol elfogy az erdõ, ott nincs jelezve a bal kanyar. Itt jobbra úgy 70-80 méterre egy épület látszik. Ez már az az út, ami a térképek szerint aszfaltalapú, valójában kõvel feljavított, s csak az éles jobbkanyar után vált át aszfalttá
 
kyuss Bejárás: 2006.08.14. Rögzítve: 2006.08.14 17:36:15
A Nagy-Milicen megnyilt az ideiglenes határátkelés hétköznap 9 és 16 óra között. Átlépés esetén szem.ig./útlevél legyen nálatok. További részletek a kihelyezett infótáblán.

Vágáshuta és Hollóháza között a korábbi hozzászólásokkal egybevágóak a múlt héten látottak:
- Kishuta után (Bózsva felé) a földútról lekanyarodásra figyelni kell. (Már a Szuha Panziónál kaptunk észbe...)
- Bózsva után a vasúti töltés egyre gazosabb,különösen a mûút elérése után, hosszúnadrág+kamásli nem árt. (Különösen "kalandos" volt zuhogó esõben végigjárni:)
- Csataréti vh. kiváló pihenõhely útban a Milicre.
- A legmeredekebb szakasznál az oldalazó "köves ösvényen" mindenképpen érdemes megtenni azt a 15 métert a fantasztikus kilátásért.
- Bodóréten a Panoráma büfé finom és olcsó, ajánlom.

 
padler Bejárás: 2005.07.14. Rögzítve: 2005.07.18 03:10:18
Füzérrõl Nagy-Milic felé, ha felérsz a kemény köves emelkedõn, egy tisztáson átmenve, mikor néhány kidõlt fa jön, jobbra fel lehet egy ösvényen csörtetni a határig. Másik lehetõség: ahol a kék kimegy a határnyiladékba, jobbra fordulva a határon felmenni a dombra. A jutalom a panoráma. Maga a Nagy-Milic a lefestett, összefirkált emlékmûvel nekem nagy csalódás volt. Bodó-rétrõl sokkal könnyebb a feljutás.

A falvakban már reggel is alig van kenyérféle, kiszámolják a helyi igényeket, több napos tartózkodásnál célszerû megrendeltetni másnapra. Tej is gyakran csak tartós, tejtermék esetleges.
 
asciimo Bejárás: 2004.09.03. Rögzítve: 2004.09.07 15:33:21
noi&rizsahoz kiegesziteskent:

Vagashuta - Nagybozsva szakaszon figyeljetek a balra valo leterest a betonut utan kb 1 kilometerrel, nem egyertelmu. Aztan jon az emelkedo, meg a sok bozot.

Nagybozsva utan nem kell bemenni Kisbozsvara, elotte balra fordulni a kisvasut toltesere. Egesz turheto a bozot a betonut keresztezodeseig, aztan valik kicsit hardcore-ra az egesz. Fuzerkomlos utan a var fele kell menni toronyirant, majd johet egy kis maszas, sik terep, kis maszas, Csatareti vh., kis maszas, majd HC kategoriaju emelkedo. Ennek ellenere sikerult Fuzerrol 55 perc alatt felerni.
NagyMilic utan nagyon hasznos az atlasz, ott ahol balra le kell terni az aszfaltrol. A leteres meg okes, de aztan akkora bozotba jutunk hogy csak na. Osveny nem nagyon van kitaposva, egy ideig elore kellene menni, majd valahogy jobbra tartva menjunk ki a jobb oldali erdo szelere, ott megy az ut. Lefele Hollohazaig is elkel az atlasz, plane ahol balra kell bemenni az erdobe.
 
VBalint Bejárás: 2004.07.20. Rögzítve: 2004.07.26 13:31:36
Még valami, van egy jelöletlen forrás (ha jól emlékszem Tarda-forrás) a Bányi-nyeregben ami a térképen jelölt Bornemissza-forrás felett van. Egy helyi ember ajánlotta nekünk (õ még egy éve hozott onnan vizet). A buszmegálló tábla alatt Rudabányácska irányában bal oldalon van egy kis sorompó itt kell bemenni és a vízmosásban lemenni. Mikor mi ott voltunk nem folyt belõle a víz viszont kifolyó csõ fellett van egy beton henger a földben és abból lehetett meríteni.
 
VBalint Bejárás: 2004.07.20. Rögzítve: 2004.07.26 12:57:08
Füzérkomlós Nagybózsva között a kéktúra útvonalán haladt nemrég a Rákóczi Túra és kék szallagokkal jelölték ki az utat, ezt könnyû volt követni, bár nagy volt a bozót.
 
noi&rizsa Bejárás: 2004.07.10. Rögzítve: 2004.07.28 23:05:29
27. szakasz: A házzal szembe be kell menni az erdõbe, majd jobbra fel a hegyoldalban egy vízmosta úton. A jelzés kicsit hiányos, de az erdõt elérve sok jelzés látható. Felfelé visz az út a tetõig, majd szintben halad egy erdõgazdasági úton, aztán le a völgyben Vágáshutáig. A falu után a betonon lefelé, aztán a forrás mellett balra be az erdõbe, mely elõször alig emelkedik, aztán viszont meredekké válik. A hegy tetején mindenféle szúrós növény csikarja az ember lábát, szakítja a ruhát. Jön Nagyhuta, majd a betonon Kishuta. A faluban Kõkapu felé kell kanyarodni, majd le kell térni jobbra a Szuha-völgybe, ez lejt Bózsváig. A faluban jobbra a betonon, a falu végén pedig balra fel a dombtetõre, a másik oldalon le. Mi Kisbózsvától a betonon haladtunk az út és a patak keresztezõdéséig, itt van egy híd, itt is van kék jel, de a térkép szerint a patak mellett megy a kék. A híd után a kék elhagyja a betont, a patakot követi Füzérkomlósig. A falut elhagyva balra be kell menni egy földútra, ez folyamatosan emelkedik Füzérig, és inkább réten halad az út, mint erdõben. A réten nincs jel, de a vár felé kell egyenesen haladni. A faluban követhetõ a jel, betonon kell elhaladni a vár alatt, majd a büfé után jobbra be kell menni az erdõbe. A jelzés jó a Nagy-Milicig. Az út eleinte emelkedik, majd szintben megy, aztán egyre meredekebbé válik egészen a tetõig. Egy darabig a határon kell haladni, aztán balra el kell hagyni azt. Innen folyamatosan lejt az út Hollóházáig. A kék végig jól követhetõ. A faluban van a végpontja a túrának, és van itt egy emlékmû is.
 
Adalbrecht Bejárás: 2003.07.12. Rögzítve: 2003.08.03 22:23:36
Hollóházáról indulva kb 2 km-re van egy nyiladék (villanyvezeték van benne) aminek a nyugati oldalán az erdõben vezet a jelzés. Mielõtt keresztezné a mûutat a jelzés kikanyarodik a nyiladékba. Itt fél méteres gaz, bozót van elég nehéz átjutni. Szerencsére ez csak néhány 100 m-ig tart. Ha az ellenkezõ irányból jöttök, figyeljetek, hogy mikor kell elhagyni a mûutat és letérni a nyiladékba. Elég kopott kék jelzés van az aszfaltra felfestve.

Bodó rét után a jelzés hamarabb elhagyja a László tanyára vezetõ mûutat, mint ahogy azt az atlasz jelöli. Szerencsére a jelzések frissen festettek nem lehet elvéteni. A mûúton még egy tábla is figyelmeztet erre. Lehet, hogy a László tanya új tulajdonosa rakta ki.

Ha jöttök le a Nagy Milic-rõl Füzér felé érdemes letérni a Kakas bérc felé. Csak néhány 100 m-es kitérõ. Jobb oldalon egy fára festett fehér felirat jelöli az ösvényt, ami oda vezet; "Kakas bérc"

Ha Füzérkomlósról mentek Bózsvára, akkor a jelzés még Füzérkomlóson élesen jobbra kanyarodik és áthalad a régi kisvasút végállomásán. Ezt a területet nemrég egy kicsit átrendezték, ezért oda kell figyelni. Ahol a jelzés élesen jobbra kanyarodik, van egy új aszfaltút, ami egy terméskõbõl épült kapun vezet keresztül. Ki van írva, hogy "Fehér szikla vadászház", vagy panzió, vagy valami ilyesmi. Nem emlékszem már pontosan. Itt kell bemenni. A vadászház balra a régi kõbánya területén van, nektek viszont egyenest kell menni a régi kisvasút nyomvonalán. Innen már vannak jelzések, bár elég ritkán és magas a gaz. Szóval az a lényeg, hogy merjetek bemenni a terméskõ kapun, úgy tûnik, hogy ami mögötte van az is közterület.

A Kisbózsva és Nagybózsva közötti út aszfaltút.
 
Szabó Imre Bejárás: 2003.01.25. Rögzítve: 2003.04.04 10:10:25
A Nagy-Milic közelében ahol elérjük a határsávot nem árt figyelni.Mi elvétettük az irányt és máris határsértõk lettünk.
 
vissza a listához

A szakaszhoz kapcsolódó helyek:

No.HelyUtolsó hozzászóláshozzászóló
141Nagy-nyugodó2022-08-08 20:08:33KFeri
142Vágáshuta2022-05-03 14:24:04berenike
143Nagyhuta2022-05-03 14:37:24berenike
144Bózsva2022-05-03 14:50:58berenike
145Füzér2022-08-17 11:17:41Vándortomi
146Bodó-rét2022-08-17 11:11:18Vándortomi
147Hollóháza2022-08-17 11:02:25Vándortomi