Túrabeszámolók

Elsõ kiírás, picit tartottunk is tõle, mert sosem túráztunk még a környéken. Kellemesen csalódtunk.

Itiner: Hasznos, jól követhetõ. Szép színes, áttekinthetõ térképvázlat. A szöveges leírás érthetõ és hasznos. Nagyon jó, részletes táv- és szintadatok szakaszokra lebontva, bár a szintadatok szerintünk nem mindenhol voltak teljesen pontosak.

Útvonal: Végig jól jelzett, nem lehet eltévedni, még akkor sem, ha ismeretlen a terep. Ja és tök szépek a várak, meg jópofa, hogy átmegyünk Szlovákiába is.

Nehézség: a kb. 6 km-nél található hosszú és kõkemény hegymászást leszámítva kellemes, baráti. A szintek egyenletesen oszlanak el, rövidebb, bírható kaptatók, kellemes levezetõ és sík szakaszok váltják egymást, meg néhány óriáscsúszda.

A kiírás szerint még 600 Ft a nevezés, TTT-seknek 500, a rajtban már mindenkinek csak 500-at kell fizetni. Kellemes meglepetés, bár mi speciel TTT-sek vagyunk. Az elsõ pont, a Baglyas-kõ vár nem messze található Salgótarján csekély vizuális élményt nyújtó belvárosától. Felírjuk a kódot, majd rövid úton kiérünk az erdõbe. Kb. 6 km-es bevezetõ szakasz után a Gerecse 50-rõl megismert Bánya-hegy nagy testvérébe botlunk - kb. háromszor olyan hosszú, és még közelebb áll a függõlegeshez. (Megmásszuk, túléljük.) Eztán megtekintjük a Karancs-kápolnát és a Karancs-kilátót, felírjuk a kódokat, majd elérkezünk az elsõ számú óriáscsúszdához, amelyen nagy mennyiségû avar segít a (még) gyorsabb haladásban. Megállunk a tetején, a többit a gravitáció nagyjából meg is oldja. Közben felbukkantak a határkövek, átértük Szlovákiába.

Hosszú, lightos, jól megérdemelt lankákon csalinkázunk le Siatorská Bukovinka parányi településére, ahol az egyetlen szervezõ, Orbán Imre, aki rajtoltató, céloltató és pontõr egyben, vár minket. Ez túránk egyetlen, pontõrrel felszerelt pontja. Majdan lankásan és hosszan emelkedünk a somoskõi várhoz, amelyet messzirõl már rég megcsodáltunk. A vár lábánál kicsiny település, turisták. Településrõl ki, irány a következõ várunk, a Salgóvár, ekkor már kicsit kezd megmutatkozni a fél hatos kelés, meg az, hogy hajnalban két órát vezettem sûrû ködben... még szerencse, hogy már csak 10 km van hátra...

Salgóvártól már csak egy köpés a Boszorkány-kõ, amelyet a 2., és egyben a durvább óriáscsúszda követ. Megállok a tetején, majd pár másodperc leforgása alatt a közepén találom magam. A vízicsúszda mintájára ez az avarcsúszda. Az alsóbb régiói már kevésbé meredekek, itt több-kevesebb eredménnyel sikerül kiviteleznem a lábon történõ haladást.

Szürkületben érjük el az utolsó kaptatónk, a Pécs-kõ alját. Már sötétedik, mi meg már idegesek vagyunk, benézünk egy letérést, szerencsére épp a közelben tartózkodik egy nyugdíjas öregúr, aki düledezõ vályogkunyhója mögé mutatva útbaigazít minket: "Arra, a kerten át." Acsargó kutya, félig leszakadt drótkerítés, fáskamra, üveg nélküli ablakú lakóingatlanok és lakóik között kelünk át a mondott irányban (a lakók igen szívélyesen útbaigazítanak minket, szavaikból kiderül, hogy gyakorta bukkannak fel eltévedt turisták a házuk táján), mígnem végre ismét belecsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe.

A Pécs-kõnél véletlenszerûen a túratársak több kisebb csoportja is összeverõdik, 10-15 fõs kis gyülekezetünk libasorban vág neki a hegyoldalnak. Kisvártatva elhaladunk egy víkendház mellett, melynek riasztója a jöttünkre valami elképesztõ hangot ad, majd kutyák ugatnak meg minket. A víkendház riasztója rendre beriaszt csoportunk utóvédjére és a lemaradókra is, a kutyák ugatnak ezerrel. Hála az égnek, hamarost célba érünk.

Megkapjuk a szép kitûzõt és oklevelet, majdan hazatérünk. Jó túra volt minden szempontból, a jövõre nézvést esetleg annyi javaslatom volna, hogy a rajt/cél olyan helyen legyen, amelynek van saját parkolója, mert a vasútállomás környékén csak fizetõs parkoló található - háromszor is körbejártunk, mire beláttuk ezt a tényt (és kérdezõsködés során érdekes információkra tettünk szert, például megtudtuk, mi az a parasztelosztó: a távolsági buszpályaudvar helyi megnevezése). Köszönjük a szervezést, igazán jól éreztük magunkat.

Kellemes kis túra volt. A távok és az útvonalak is mutatják, hogy a célközönség inkább a családok és kirándulók voltak, nem pedig a "komolyabb" teljesítménytúrázók, de - nem lévén tegnap más túra elérhetõ közelségben - a mi választásunk mégis erre a túrára esett, és a résztvevõk között több másik túrázóval is találkoztunk, akik hasonló megfontolásból jöttek ma ide.

Mi is vittünk pár ruhát a jótékonysági akcióra, amelyeket a rajtban leadtunk, a szervezõk megköszönték szépen, az elsõ hozzászóló által említett magatartást mi egyáltalán nem tapasztaltuk. (Amúgy mennyi ruha-játék-satöbbi gyûlt össze? Pusztán érdekel.)

A térképvázlat valóban nem a legáttekinthetõbb, de ez a terep a budapesti teljesítménytúrázók zömének már álmából felébresztve is megy, úgyhogy annyira azért nem volt eltévedés-esélyes a dolog. Amúgy meg ott a leírás, a jelzések is jól követhetõk, szóval szerintünk nem volt semmi gond ezzel.

Makkosmárián kajapont, nem értem, az elsõ hozzászóló miért nehezményezte a "kend magad" rendszert, más túrákon is van ilyen. Nekünk semmilyen negatív észrevételünk nem volt ezzel a túrával kapcsolatban, kellemes ki egészségügyi séta volt jól ismert utakon, egy nemes céllal egybekötve.

A 20 (azaz 17,5) km megtétele után saját idõ terhére elindultunk még az 5 (azaz 3,5) km-es távon is, azaz nyargaltunk még egy kört a Hárshegyi-körúton, alias a Monoton Minimaraton régi útvonalán fordított irányban. Ha korábban rajtoltunk volna, akár mindhárom távot is meg lehetett volna tenni egy nap alatt - az eredeti terv igazából ez volt, csak nem sikerült idõben felkelni, így a középtáv kimaradt.

Mi jól éreztük magunkat, legközelebb is szívesen jövünk, és ha lehet két szerény javaslatom, legközelebb írjatok ki hosszabb távot is, valamint tudom, hogy jótékonyság meg költségtakarékosság, de egy icipici kitûzõ elõállítása nem kerül sokba, a megfáradt túrázó mégis örül neki...

3hegy, avagy Tájékozódási Kalandtúra a Gerecsében

Elõnyök:

-Nagyon jó volt a szalagozás. A legszükségesebb helyeken egyértelmûen kihelyezett szalagok mutatták az utat.

-A célban nagy mennyiségû zsíros kenyér és feltétei vártak minket.

-Szép, színes, igényes oklevél volt a teljesítõk jutalma.

-Kényelmes, teljesíthetõ menettempóhoz mért pontnyitvatartások.

-A túra túlnyomórészt érdekes, új, mindeddig ismeretlen útvonalakon vezetett.

-Az út során több különleges, szép helyet is érintettük; néhol a panorámában lehetett gyönyörködni, de a Szelim-barlang vagy például Fekete-kõ is kevésbé ismert, viszont gyönyörû és érdekes helyek.

-Majdnem minden ponton korlátlan mennyiségben lehetett vizet vételezni, valamint Fekete-kövön nagyon finom pogácsát (sajtos és baconös közül választhattunk) és almát is kaptunk (borkóstolásra is volt lehetõség, ezt mi köszönettel kihagytuk). Vértestolnán csokis és citromos nápolyi, pezsgõtabletták, valamint ribizli volt az ellátás.

Nehezítõ körülmények:

-Ahogy említettem, az útvonal túlnyomórészt nem széles gyalogutakon vagy szekérutakon halad, hanem keskeny, a növényzet által sûrûn benõtt csapásokon, illetve idõnként gyakorlatilag úttalan utakon. Eltévedni tehát a nagyon jó szalagozás ellenére sem nehéz, mert idõnként az útvonal tökéletesen váratlan és logikátlan irányokba fordul. Nem szabad tehát rutinból haladni a széles gyalogúton, és ha az itiner azt jelzi, hogy hamarosan balra le kell majd fordulni a szalagozásra, akkor NEM elég minden balra nyíló elágazásba benézni. Nem, erre mi is ráfáztunk egyszer. Miután ugyanis csak nem volt szalagozás egyetlen balra nyíló elágazásban sem, visszamentünk, és konstatáltuk, hogy már rég elhagytuk a szalagozást, amely egy helyen, ahol gyakorlatilag nem is volt út, tökéletesen váratlan és megdöbbentõ módon bevezetett a fák közé. (Az útvonalvezetésnek ilyetén formabontó abszolválása a remek szalagozás dacára a túra során többször is megtréfált minket. Mert a fene se gondolja, hogy út van ott, ahol néha bizony volt. Mintha csak a szervezõk húztak volna találomra egy vonalat a térképre, és aztán ha törik, ha szakad, ennek mentén jelölték volna ki az útvonalat.)

-Szóval, résen kell lenni, TÉNYLEG figyelni kell a szalagozást. A másik nehezítõ körülmény a terepviszonyok. Hiába volt kényelmes 8 óra megadva a 30 km-re, ilyen útviszonyok között kell is ennyi. Mert futni, azt itt nem lehet. Helyenként derékig érõ dzsindzsában, másutt nyaktörõ sziklameredélyeken, miközben folyamatosan veszettül figyelni kell a szalagokat. (Mi 7 óra 23 perc alatt tettük meg.)

Amiben még lehetne fejlõdni:

-A díjazás csak oklevél. Kérjük, hogy jövõre legyen kitûzõ is! Aki ezen végigmegy, az megérdemli. ;)

-Esetleg lehetne a célban vajas kenyér is, mert a zsírosat nem mindenki szereti.

Ez tehát egy nagyon jó, egyedi és király kis túra. A Veres-hegyrõl (2. pont) festõi kilátás nyílik a hegyvidékre. Fekete-kõ (4. pont) egy bájos kis település a Gerecse szívében, nyaralókkal, szõlõkkel, és a városi ember számára éteri csenddel. A Ranzinger Vince kilátót már ismertük ugyan, ebbõl az irányból (alulról) azonban még nem volt hozzá szerencsénk. Bár be lettünk ijesztve, hogy a meredélyt csak négykézláb kúszva-mászva lehet legyûrni, a valóságban korántsem volt ennyire súlyos a helyzet. Annak mondjuk örültünk, hogy száraz volt a talaj.

A Ranzinger kilátóba ezúttal nem mentünk fel, pedig egyszer az életben érdemes. Utána hamarosan szerencsénk lehetett a Szelim-barlanghoz, amelyet igazán kár lett volna kihagyni! Mind a barlang, mind az azt követõ nyaktörõ meredélyrõl nyíló látvány pazar.

A barlangban kisebb sziklamászás tette az utat még érdekesebbé. Utunk ezután egy kb. 30 cm szélességû kis ösvényen vezetett pár száz méter magasan Tatabánya felett (tériszonytalanok elõnyben). A szalagozás a tõle megszokott módon a létezõ legextrémebb útvonalon halad, ami nem is baj, a Turul alatti lépcsõt már úgyis megjártuk egy párszor, és, nos, ez mindenesetre izgalmasabb.

Azért arra kíváncsi leszek, hogy végül hány túrázónak sikerült szintidõn belül célba érnie...

Köszönjük a szervezést, kiváló, érdekes és izgalmas túra volt. Remélem, jövõre is megrendezésre kerül! :)

Reggel kinéztünk az ablakon, és konstatáltuk, hogy a nap hét ágra süt: az a bizonyos sírnivalóan szép idõ volt, tökéletes túraidõ, jobbat kívánni sem lehetett volna a Ráckevei Gyalogjáró 40-es távjának teljesítésére. Elindultunk tehát.

Verõfényben fürödtek Budapest útjai, amidõn Ráckeve felé tartottunk. Tökéletesen tiszta volt az égbolt, egy szellõ sem rezdült; a kabát hamar lekerült, a napszemüveg pedig elõ. "Ilyen idõben öröm lesz menni" - mondtuk egymásnak, felidézve a tegnapi Gyermekvasút 20-at, amelynek elsõ felét konkrétan hóviharban tettük meg. Ennek ellenére sokan voltak, öt-hatéves gyerekeket is láttunk a célban vígan falatozni.

Ragyogó napsütésben és tökéletesen tiszta, gyönyörû idõben értük el a rajt helyeként megjelölt iskolát, ahol néhány csalódott túratárs, és egy kiírás fogadott minket: a túra "a mostoha idõjárás miatt" elmarad.

Ebbõl kiderült, hogy a szervezõk bizonyára vámpírok. Tudvalevõleg a vámpíroknak árt ugyanis a napsütés, így a mai gyönyörû idõben nem lehetett megtartani a túrát. (Más magyarázatot nem tudok elképzelni.)

Azért némiképpen csalódottak voltunk. Mi ugyanis nem vagyunk vámpírok, következtetésképp imádunk napos idõben túrázni. Ha nagy a hó, felveszünk egy hótaposót, ha fúj a szél, felveszünk egy vastag dzsekit, ha pedig potyog valami az égbõl, esõkabátot öltünk. Ha az utak havasak (bár ma nem voltak azok), tömegközlekedési eszözökkel közelítjük meg a rajthelyet. Ahogy tegnap is tettük, tegnap ugyanis nem mertünk elindulni a hóviharban kocsival, így gyalog mentünk a Gyermekvasút 20-ra. Nincs rossz idõ, csak nem megfelelõen öltözött túrázó, ahogy a mondás tartja.

De hogy ne hiába utazzunk le Budapestrõl Ráckevére, ellátogattunk néhány környezõ településre, és begyûjtöttük A Csepel-sziget túrázója túramozgalomhoz hiányzó pecséteinket. De ez azért mégsem ugyanaz. Hogy miért?

Nos. Nem mindenkinek van otthon net, így hiába írták ki ide tegnap délután, hogy elmarad a túra. Egyébként meg teljesítménytúrázók vagyunk, nemdebár? Mentünk már ötvenest úgy, hogy majdnem végig szakadt az esõ, és tükörjégen, hóviharban, no és persze melegrekordok megdõlése közepette is. Ha rossz az idõ, aki kevésbé edzett, az otthon marad, mindenki más viszont megy túrázni. Vagyis menne, ha lenne túra. De mit is ragozzam: megsértõdtünk.

Remélem, a szervezõk olvassák a beszámolómat. Az természetesen nem róható fel nekik, hogy mivel nincs otthon netünk, nem értesültünk arról, hogy a túra elmarad, az viszont igen, hogy a tegnapi rossz idõ miatt (ami annyira azért nem volt rossz, lásd a Gyerekvasút teljesítõinek száma) nem fér a fejembe, hogy miért nem lehetett megtartani a túrát? Aki fázik, az úgyis otthon marad, aki viszont nem, az szerette volna teljesíteni a túrát, már csak azért is, mert kellett volna a Cartographia Kupához...

Nagykarácsony 33

avagy az év leghangulatosabb dagonyázása

Azt mondták, déltõl esõ várható, így 8-kor rajtoltunk. Jó bõven ráhagytunk az odaútra, mondván, hogy ilyen ködben, esetleg fagyos úton nem lehet gyorsan haladni. Szóval, rajt: 08:00. A rajtnál mindenki kap almát, és aki kér, az pálinkát is (mi speciel kihagyjuk). Bár elõre kellett nevezni, a nem elõnevezett túratársunk is elindulhat.

Az útvonal nagy része tavalyról más ismerõs, igaz, akkor a 22-n voltunk. Rövid úton ki Albertirsa hóval fedett külterületérõl, majd hosszasabb caplatás a Bicskei úton, amelyhez a túra során még többször lesz szerecsénk, és amely a neve ellenére csak nagyjából aszfaltos, és gépkocsik egyáltalán nem járnak rajta. Lefordulunk a Bicskei útról, következik túránk (szerintem) leghangulatosabb szakasza: élesen balra bedzsalunk a susnyásba, meredek lejtés után árkon-bokron haladunk az erdõ lágy ölén, úttalan utakon. Alacsony túrázók itt elõnyben. Kisvártatva feltûnnek az út mentén azok a kissé romos, kissé instabil, és igen érdekes formatervezésû vadászlesek, amelyeket már tavaly is megcsodáltunk.

Komoly elõny a tavalyi évhez képest az enyhébb idõjárás. No csapadék (egyelõre), no jég, elenyészõ mértékû sár helyenként (egyelõre). Elsõ pont egy jobb kanyarban: bélyegzõ lóg egy fáról, aranyos karácsonyi és egyéb mintákat kapunk minden ponton, fenyõ, fagyöngy, hóvirág, gomba, ilyesmi.

Kisvártatva leválunk a 22-esekrõl, és 3 pontnyit új utakon haladunk: ez az a kurfli, amelyet csak a 33-as táv jár be. Az itiner a lelkünre köti, hogy a lokális maximumon csodáljuk meg a tájat, mi meg is próbáljuk, de csak a sûrû ködöt sikerül megcsodálnunk, meg pár fát, amelyek nincsenek messzebb 5 méternél. Ismét keresztezzük a Bicskei utat, hegyeken és völgyeken, dombokon és szántók mellett csalinkázunk. A köd apránként felszáll, így utólag mégis csak megcsodáljuk az Alföld peremének a horizontig nyújtózó lankáit. Miután a 22-esektõl leváltunk, a túrázók is elfogynak körülöttünk: három fõs kis csapatunk csak elvétve találkozik egy-két túratárssal.

Az 4. ponton apróbb kellemetlenség: a festékpárnának le van törve a teteje, a férjem belenyúl. Az egész keze zöld lesz, ettõl az itinerek is. Jön a haverunk, hogy majd õ pecsétel, õ is belenyúl, olyan lesz a keze meg az itiner. Na, majd én: átveszem a 3 tiszta zöld itinert, ettõl zöld lesz a fél kezem, de legalább a festékpárnába nem nyúlok bele, és végül sikeresen pecsételek. A tetõ egyébként a vadles oldalára van betûzve, amelyrõl a bélyegzõ lóg, gondolom, valaki véletlenül letörte.

5. pont: kajapont No. 1. Nagyon finom GYÜMÖLCSteát és vaníliás karikát, csokis nápolyit fogyaszthatunk korlátlan mennyiségben, mert már állítólag nem sokan vannak mögöttünk. Narancs- és citromhéjdarabok úszkálnak bõségesen a forró teában, amely megítélésem szerint erdeigyümölcs. Utána le egy hangulatos szurdokba, az erdõ lágy ölén való haladás után újdonságot konstatálunk a tavalyi évhez képest: szerintünk legalábbis a Dolina-völgy bejáratát jelzõ szép fakapu tavaly még nem volt meg. A 6. pont megint pecsételés, a 7. pedig a fõ-kajapont: tábortûznél nyársak, kolbászt, húst, vöröshagymát, szalonnát süthet mindenki kedvére. Van tea és (ízlés szerint) pálinka is. Mi maradunk a teánál, 2 nyársnyi kaját is sütünk.

Közben elered a beígért esõ (jogos, már elmúlt dél), így hamarosan nekivágunk a hátralevõ 6,4 km-nek. Ezt röviden és tömören úgy jellemezhetném: sár, dagonya, szemerkélõ esõ (nem vészes), még nagyobb sár, még nagyobb dagonya. A talajviszonyok erõsen leromlanak, bár a csapadékmennyiség csekély, az esõkabátok nem kerülnek elõ.

Azért csak megtesszük valahogy azt a maradék 6 és fél km-t. Végén a tavalyról jól ismert gyurgyalagos és a rekultivált szemétlerakó; ezek mellett az út már gyakorlatilag járhatatlan, komplett sárfolyam. Szerencsére az út melletti csalitosban már kialakítottak az elõzõ túratársak egy kis ösvényt, ezen jól lehet haladni.

A szemétlerakó után nem sokkal elérjük Albertirsa szélsõ házait, és pár 100 m-en belül visszaérünk a rajt/célba. Nagyon szép oklevelet és egyedi, kézzel festett karácsonyi díszt kapunk. (Karácsonyfadísznek szerintem nagy, de lakásdísznek jópofa.) Végszóra indulunk haza, mert alig pár perccel azután, hogy beülünk az autóba, az esõ bekeményít. 3:55-re értünk célba, mínusz a kajálás, mert a két ellátóponton, fõleg a másodikon azért elidõztünk egy darabig.

Kiváló túra, köszönjük! Jövõre is jövünk. Semmi negatívumot nem tudnék kiemelni, legfeljebb a sarat a vége felé, de arról meg a szervezõk nem tehetnek. (Ez sem igazán negatívum, legalább volt valami kihívás a dologban.) Remek túra, ajánlom mindenkinek!

Hõsök vére - 22-es résztáv

Rajt a honvédség Helyõrségi Klubjából, amely Szentendre központjában található, a HÉV megálló közvetlen szomszédságában. Az épületnek jókora parkolója is van, bár mi erre csak késõbb eszméltünk rá, úgyhogy a magunk részérõl egy közeli utcában parkoltunk le. (Mint utóbb kiderült, ezzel nem voltunk egyedül, a túra végére a szóban forgó utca megtelt autókkal.) Rajtidõ: 8 és 11 óra között, mi kényelmesen 9:30-kor indulunk útnak. (Szintidõ nincs, 5-ig kell célba érni, de addigra csak sikerülni fog...)

Nagyon szép, igényes, színes, jól követhetõ térképvázlatot kapunk a rajtban. Pedig az útvonal jól ismert: elõször is fel a Kõ-hegyre, közben a vízmûtelepnél kód felírása. Ez, az elsõ 3 szakasz a legszintesebb: a Kõ-hegyrõl (pontõr, pecsét) ugyanis rövid sík után tovább emelkedünk a Lajos-forráshoz. No nem olyan vészes a dolog, az egész túra szintje 630 m az igazolólap szerint (a túrakönyv szerint még 790), ennek a kétharmadát gyakorlatilag a Lajos-forrásig leküzdjük.

Lajos-forrásnál almát kapunk, illetve iszunk a forrásból. Utána lejteni kezdünk, közben begyûjtünk egy elhagyott pólót: valamelyik túratársé lehet, és nem sokkal elõttünk veszíthette el, mert egy teljesen tiszta póló hever az úton, ebek harmincadjára. Ezt késõbb a Kõ-hegyi ponton leadjuk, ha esetleg valaki keresné. Reméljük, visszatalált a gazdájához.

Szóval a negyedik pontunkig, a János-forrásig kényelmesen lejtünk. Itt ismét kódot írunk fel, majd rövid, de velõs kaptató következik, újfent a Kõ-hegyig - amikor ezt immáron másodszor is elérjük a mai nap folyamán, már nincs elõttünk több szint. Illetve jelképes 20 m még elvileg valahol.

A Kõ-hegyen - kõleves híján - beruházunk egy finom kolbászlevesbe és pár palacsintába, amelyek nem okoznak csalódást. Majd ismét útra fel, jól követhetõ szalagozás mentén le a hegyrõl, majd az alföldi túrák hangulatát idézõ lapályon keresztül - a horizonton lovak.

Utolsó pontunknál, a Dera-patak hídjánál ismét kódot írunk fel, majd továbbra is mezõk és lovak, késõbb HÉV sín és a legvégén lakóházak között besétálunk a célba, amely a rajttal azonos.

Van zsíros kenyér, és ha jól láttam, tea is, de mi köszönettel kihagyjuk, a kolbászleves kiadós volt. A teljesítés számának megfelelõen többféle kitûzõ van, mi a második teljesítõknek járót kapjuk. A nevezési díj becsületkasszás megoldása barátságos színfoltja a túrának.

Köszönjük a szervezést, kellemes kis túra, jövõre is jövünk. Eltévedés kizárva, sok helyen szalagozás erõsíti meg a jelzést. A szervezõk elmésen elõre kitöltötték az okleveleket, így a célba érés is gördülékeny. Gyönyörû idõ volt, vétek lett volna otthon maradni. Tavaly a gyerkõc még a hasamban jött, idén már a férjem hátán, jövõre a tervek szerint már a saját lábán fog jönni.

14 km-es résztáv

Rajt a Budakalász-Lenfonó HÉV megállótól. Idejöttünk kocsival, parkolót nem igazán találtunk, úgyhogy egy kis utcában álltunk meg, házak között. A célban konstatáltuk, hogy a legtöbben valószínûleg úgy csinálták, hogy Pomázra mentek kocsival, mert ott van a HÉV-nél rendes parkoló, és visszahéveztek a rajtba. Most már ezt is tudjuk, jövõre így csináljuk, igaz, ehhez a megoldáshoz valamivel korábbi kelés szükségeltetik.

A rajtot jól látható "Decathlon" felirat, asztalok és emberek csoportja tette eltéveszthetetlenné. Az itiner elég szûkszavú, de 500 Ft-ért mit várjon az ember. A szervezõk kedvesek, jó fejek. Az itinerrel nem mentünk valami sokra, de elég sokan rajtolnak akkor, amikor mi, így egyelõre követjük a tömeget.

"A településrõl kiérve a zöld jelzés elég nehezen követhetõ" - olvassuk... nosza, hiszen eddig még egyetlen zölddel sem találkoztunk ma. Egy gyerekcsoport elég magabiztosan halad, követjük õket.

Az elsõ és egyetlen pontig, a Kevély-nyeregig folyamatos, nem túl meredek, de annál hosszabb emelkedõ. Közben sokakat megelõzünk, és a tényleg nem túl sûrûn felfestett zöld helyett inkább a népeket követjük. A ponton 3 féle csoki közül választhatunk, a pontõr fiatalok kedvesek, segítõkészek. Meg is kérdezzük, hogy merre tovább, mert az itiner szerint a sárgán a célig, a honlap szerint viszont elõbb a piroson, aztán a sárgán kell mennünk. Õk a sárgát mondják, arra megyünk hát.

Mackó-barlang, érdekes hely, be is nézünk, és elolvassuk a tanösvény táblát. A hegy aljában szalagozás keresztezi az utunkat (nem nekünk szól, talán a szintén ma és szintén itt vezetõ Pálos résztvevõinek, de ez csak tipp), valamint a kék is becsatlakozik. A népek közben elfogytak, gyanítjuk, hogy mégsem erre kellett volna jönni, hanem a piroson... na mindegy, most már nem fordulunk vissza. A gondok ott kezdõdnek, amikor a sárga is elfogy... szerencsére pont jön egy srác, aki mint kiderül, a Pálos 70-en van, õ megerõsíti abbeli sejtésünket, hogy tévúton járunk.

Sebaj, ezen útszakasz (a csobánkai mûút elõtti fennsík, jobbra a félbehagyott építkezéssel) a Kinizsirõl ismerõs. Járt utat a járatlanért el ne hagyj: a mûúton besétálunk Csobánkára, s továbbra is a mûutat követve át Pomázra. Ezek szép, otthonos települések, a tradicionális parasztházak zöme igényesen felújítva, gondozott kertek dúsan zöldellõ gyeppel, muskátlival az ablakokban. Idõjárásból jobbat kívánni sem lehetne, a cél pedig úgyis csak 12-kor nyit, így nem bánjuk az - érzésre - 3-4 km-es nagypistát.

Pomázon megkérdezünk egy járókelõt, hogy merre van a katolikus plébánia, csak az a gond, hogy a járókelõ kínai, ám annál segítõkészebb. Elirányítgat minket mindenfelé; a nap hét ágra süt, felhõ egy szál se, és Pomáz megér egy városnézést, a túra meg úgyis rövid. Végül teljesen véletlenül rábukkanunk a Luppa Vidor utcára, amely korábbi cserkésztúrákról már ismerõs, és így megtaláljuk a célt.

A célban ismét kedves fiatalok fogadnak minket, zsíros kenyér, és a cserkészektõl megszokott kitûzõ, emléklap.

Összegzés:

-itiner: nem túl megbízható, Pilis térkép szükséges

-útvonal: az út elsõ fele csak fel, a második csak le, de nem túl nehéz

-szervezés: jó, kedvesek, jó fejek, csak a pontõrök nem mindig vannak képben az útvonalat illetõen (Kevély-nyereg -> piros VS. sárga)

-ellátás: megfelelõ, 500 Ft-ért szuper

-díjazás: a kevesebb néha több, jó

Összességében ez egy jó hangulatú, barátságos, picit nomád túra. Annyi, hogy kell vinni térképet, vagy nagyon kell a helyismeret, mert a térképvázlatra és az útleírásra nem igazán lehet hagyatkozni, meg a jelzést sem vitték túlzásba (ha néhány ominózus helyen szalagoznátok, azzal számos problémának lehetne elejét venni). Mi jól éreztük magunkat, és még örültünk is, hogy egy kicsit rátettünk, legalább ugyanannyi pénzért többet mentünk. :)

Köszönjük a szervezést, jövõre is jövünk - a márciusira is és az októberire is. :)

Dûlõkeresztelõ 14 km - avagy tájékozódási kalandtúra Budán

09:00-ig volt a rajt, mi 08:40 körül értünk oda. A szervezõket képviselõ 1 db lány (kezében egy nyugtatömbbel) közli a jelen levõ, 15-16 túrázni vágyóval, hogy már nem lehet elindulni a túrán, mert elfogyott a nevezési lap és az itiner. Majdan, visszariadva a (jogosan) felbõszült tömeg haragjától, mindenkinek ad egy félbetépett A/4-es lapot. A nap kellemes meglepetéssel indul: nevezési díjat fizetnünk nem szükséges.

Mi félbehajtjuk saját fél lapunkat, egyik fele az én itinerem lesz, másik a férjemé. Még otthon elolvastuk a túrakönyvben az útvonalat, amely nagy szerencse, hiszen útleírásunk nincs. Emlékeinkben él tehát az, hogy az elsõ pontunk a Határ-nyereg. Mivel õshonos budapestiek vagyunk, szerencsére nem okoz gondot az odajutás.

A Határ-nyeregben egy újabb kislány fogad minket, s ittjártunkat bizonyítandó mindkét itinerünkre (értsd: papírfecnink mindkét felére) kanyarít egy-egy aláírást, ráírja a rajtszámunkat, illetve azt, hogy Határ-nyereg. (Precizitása példás: mindenhol máshol csak egy árva aláírást kapunk, ha õ nem írja rá, nem lenne rajtszámunk se...)

Szintén a pontõr kislány érdeme, hogy ISMERI AZ UTAT!! Mivel az útleírással kapcsolatos emlékeink haloványak (azt nem mondták elõre, hogy be kell magolni az útvonalat és fejbõl kell jönni...), a segítségét kérjük, õ pedig elárulja, hogy a következõ pontunk az Árpád-kilátó.

Megköszönjük szépen a bõséges ellátást (amelyet az "itinerünkre" kaptunk), valamint az útbaigazítást, és folytatjuk az utunkat. Közben azon tûnõdünk, hogy mi vagyunk a 39-es és a 40-es... Ez vagy azt jelenti, hogy elõttünk már 38 embernek nem jutott nevezési lap, vagy azt, hogy 40-nél kevesebb nevlapot gyártottak...? Rejtély...

Szóval, Árpád-kilátó. Út közben néhány kiránduló osztály jön szembe. Dohányoznak, ordenáré módon üvöltöznek, a lányokon körömcipõ van. Telefonjukon hangosan hallgatnak valamit, ami szerintük bizonyára zene. Az a benyomásunk támad, hogy nem profi természetjárókhoz van szerencsénk a személyükben.

Az Árpád-kilátónál egy nagyon kedves és segítõkész pontõr bácsi fogad minket. Aláírja a lapunkat, és kérdésünkre a legnagyobb jóindulattal közli, hogy fogalma sincs, merre kell tovább menni. Nekünk halványan dereng, mintha otthon azt olvasuk volna, hogy a Szépjuhászné a következõ pont, így erre indulunk el. Az Apáthy-szikla elõtt nem sokkal utolérünk egy túratársat, aki tõlünk kérdezi, hogy mi a következõ pont?

Vak vezet világtalant, gondolom, majd megegyezünk abban, hogy neki is a Szépjuhászné dereng. Oké, tegyük fel, hogy a Szépjuhászné a következõ pont, de hogyan jussunk el oda? Mert a zöld a Normafához vezet. Rövid tanakodás után úgy döntünk, lemegyünk a zöldön a Budakeszi útig, majd ezen - a 22-es busz vonalát követve - felsétálunk a Szépjuhásznéhoz.

Következik tehát a zöld jól ismert, lépcsõzõs szakasza, csak éppen most a kellemesebb irányból. Apáthy-szikla, Battai-lépcsõ, Pasarét, Fekete István utca, Szerb Antal utca. Itt becsatlakozik és jobbra elfordul a zöld +, teszünk hát egy próbát, elindulunk rajta a Ferenc kórház felé. Rövid kanyargás után többnyire úttalan utakon az erdõben (mert a házak hamarosan elfogynak) visszalyukadunk a zöldnek egy lentebbi szakaszára. Szóval ez nem jött be.

Viszont legalább ismét ismert úton vagyunk. A volt Hárs-hegyi campingnél csatlakozunk rá a Budakeszi útra, itt az elsõ buszmegállóban megnézzük, hogy 3 buszmegállóra vagyunk a Szépjuhásznétól. Felsétálunk tehát; a Szépjuhásznénál utunk keresztezi a másik mai túra, az Óbudai útvonalát, így néhány ismerõssel is találkozunk, akik azon vannak.

A Szépjuhásznétól tehát egy darabig együtt haladunk az Óbudain levõ haverunkkal. Újabb ok az örvendezésre: VALÓBAN  a Szépjuhászné volt túránk következõ pontja! Itt tudjuk meg, hogy a Kaán Károly-kilátó is pont nekünk.

Szóval, pecsételtetünk... akarom mondani, aláírást gyûjtünk odafent is.

Lentebb elválnak útjaink a haverunktól, mert õ a sárgán megy tovább a Hûvösvölgybe, míg a mi célunk a Nagyrét, utunk pedig a sárga kör. A rét szélén összeverõdünk pár túratárssal, akikkel azon tanakodunk, hogy oké, hogy Nagyrét, de azon belül vajon hol van a célunk? Merthogy a Nagyréten ma nagyobb a népsûrûség, mint egy átlagos szerda reggel a József körúton.

Egy nagyobb csoportosulás mellett döntünk végül, akiknél asztalok vannak, s ezeken kaja. Megkérdezünk egy hölgyet, aki a kenyereket keni, hogy ez-e a Dûlõkeresztelõ túra célja? Elég döbbenten néz ránk, láthatóan nem hallott még errõl a Dûlõkeresztelõ túráról, hogy mi fán terem vajon...

Mivel egy másik asztalnál két lány valamit írkál, kiderül, hogy mégis csak jó helyen járunk. Kitûzõt és emléklapot természetesen nem kapunk, de felkerülünk azok hosszú listájára, akiknek majd postázzák.

Csak zsíros kenyér van, ezt inkább kihagyom. Elvileg volt valahol út közben az erdõben ellátás, de hát azt ki találta meg? Legfeljebb az itinerrel rendelkezõ kiváltságos kevesek.

A célban ismét van pár kiránduló osztály, egy élénkrózsaszínre festett hajú kislány egy fültágító karikás fiún heverészik vadul, így sietve a távozás mezejére lépünk...

Szóval, összegezzük.

-Egy helyen van a rajt és a cél. Azaz majdnem egy helyen. Autósbarát túra.

-Extra költségkímélõ túra. Nem fizettünk semennyit, nem is kaptunk semmit. Bár azért a kitûzõt és az emléklapot nagyon várjuk. Oké, hogy nem a nyereményért túrázik az ember, de azért akkor is.

-A szervezõk nagyon barátságosak és segítõkészek. Nem sokra (mondhatni semmire se) mentünk a segítõkészségükkel, de azért a szándék megvolt, és ez dicséretes.

-Könnyû az útvonal, egy árva segédeszköz nélkül is végig lehet járni, ugyebár. Helyismerettel rendelkezõk elõnyben.

-Beleszámít a Budapest Kupába.

-Beleszámít a TTMR-be, nekünk ezzel lett meg az idei bronzjelvényünk.

-Nem kapott el minket az esõ. Majdnem végig eléggé lógott a lába, elszórtan várható futó záporokat ígértek. Amikor már a célból mentünk vissza az autóhoz, jött egy, de ilyenkor már hadd jöjjön.

És végezetül hadd említsek egy negatívumot is: nagyon dicséretes, hogy sokan a természetbe szervezik az osztálykirándulást. De elõtte legalább valami minimális eligazítást tarthatnának a fiataloknak arról, hogy hogyan illik a természetben viselkedni... ha bagófüstöt szeretnék szívni, trágár üvöltözést szeretnék hallgatni és illetlen viselkedést szeretnék látni, lemegyek a Nyugati aluljárójába. A természetbe másért jövök...

Errõl viszont a túra szervezõi nem tehetnek, ez csak egy "apróbb" kellemetlenség, amely - sajnos - része volt a túránknak, így említésre méltó. Még a túrakiírásban be volt ígérve valami totó a Dûlõkeresztelõvel kapcsolatban, tegnap este utána is akartunk olvasni neten, hogy majd tudjuk a válaszokat. Ez a totó vagy mégsem volt, vagy csak nekünk már nem jutott, szóval mi mindenesetre nem találkoztunk vele... Még szerencse, mert végül nem olvastunk utána.

Köszönjük a szervezõknek a lelkes munkájukat! :)

Lakótelepi Piknik - 21 km-es táv

A rajt pavilonok kisebb csoportja volt a dunakeszi lakótelep 10 emeletes panelházai között. Kicsit aggódtunk, hogy a túra sokat fog menni betonon, ehhez képest a rajt után 2 utcasarokkal elhagyjuk a lakótelepet, és új építésû, jó karban levõ lakóházak között folytatjuk utunkat. Pár 100 m múlva ezek a házak is elfogynak, s a rajttól számított negyed órán belül kiérünk a lakott területrõl. Ártéren bóklászunk az 1. pontig, ahol a vízmûtelep sorompóján levõ csíkok számát kell felírnunk az igazolólapra. Az 1. és a 2. pont között továbbra is az ártéren haladunk: tágas mezõ, kellemesen jár a szellõ, a bátrabb túratársak sorra szabadulnak meg pulóvereiktõl. A 2. pont alig 2 km múlva egy patakpart: a hídon levõ számot kell leolvasnunk.

A 2. pont után röviddel utolér minket a beígért futó záporok egyike - egy kiadósabb példány. Esõkabát, ernyõ elõ, kinek mije van. Balra az ártéri mezõ, jobbra tõlünk veteményes kertek szegélyezik utunkat; némelyik udvarban lábasjószágok is találtatnak. Szintén kb. 2 m múlva érjük el a 3. pontunkat, ahol döbbenten tapasztaljuk, hogy a beharangozott 0 m szint ellenére komoly kaptatót kell legyûrnünk: egy kis dombot. :) (A túra szintje így nem 0, hanem kb. 10 m. :) ) A dombtetõn pontõr, pecsét, alma és szódavíz vár minket. Ez a temetõdomb.

A zápor közben elállt, így almát ropogtatva haladunk tovább a Felsõtabán utcában, amely a régi korok hangulatát idézi klasszikus, de túlnyomórészt felújított parasztházaival, bájos kis udvaraival. Rövid kanyargás után az óvárosban, elérjük a 4. pontot, amely a polgármesteri hivatal elõtti terecske. Az esõs idõben senki sem ücsörög a padokon, pedig a szép parkban van egy kis szökõkút is, illetve egy könyvet formázó emlékmû. Ez egyben a 4. pont is: a könyv egy pélbánosnak (ha jól emlékszem) állít emléket, a kérdés, hogy hányban született az öregúr.

Felírjuk, majd a következõ pontig vezetõ szûk 1 km-es szakaszon ismét lakott területen haldunk. Átkelünk a vasúti sínek alatti aluljárón (nagy tábla figyelmezetet minket, hogy ne csörtessünk át a síneken, mert az elmúlt 5 évben 11 halálos baleset történt itt). A sínek túloldalán már meg is pillantjuk az 5. pontot, a trianoni emlékmûvet, ahol a balról 4. kopjafa felirata a kérdés. A válasz valamely elcsatolt város neve, talán Nyitra, ha jól emlékszem.

Az 5. és a 6. pont között túránk 2. leghosszabb szakasza következik. Ennek elsõ felében a lóversenypálya kerítése mellett, az autóúttal és a vasúti sínekkel párhuzamosan haladunk. Ez a rész nem túl érdekfeszítõ, csak néhány, hátulról hirtelen feltûnõ és mellettünk elhúzó biciklista teszi izgalmasabbá. Szerencsére hamarosan lefordulunk balra, a lóversenypálya végénél kezdõdõ lakott területre. Jobbról építésû villák, balról a határ: a távolban a vitorlázó reptér látható. A házak idõvel elmaradnak, s mi elérjük a 6. pontot, amely egy Árpád-kori templomrom. Pontõrök, pecsét, Americana csoki és szódavíz a jutalmunk.

A templomrom után mezõkön haladunk tovább; egy felüljárón átkelünk az autópálya felett, és egy vasúti mellékvágányon. Nézzük, hogy vajon milyen állomás lehet, amelyet érintünk: talán Alag, de a tábla olyannyira össze van graffitizve, hogy nem derül ki az igazság. Igazi alföldi túrákat idézõ tájon haladunk, susnyáson átal, néhány házból álló majorságon keresztül, egy árva ipartelep mellett. Késõbb elérjük a 7. pontot, a sikátorpusztai templomromot. Ez egy szántóföld közepén, egy facsoport rejtekében található: szalagozás nélkül aligha leltük volna meg. Felírjuk a táblán szereplõ évszámot, kicsörtetünk a csalitosból, majdan újabb, az elõzõnél valamivel tartósabb zápor kap el minket.

Pont jókor, ez a szakasz ugyanis túlnyomórészt erdõben vezet. Akik nem hoztak esõkabátot, beállnak néhány sûrûbb facsoport alá; mi nem állunk meg, haladunk tovább hõsiesen. 7 hónapos kislányunk eddigre már rég bealudt a férjem hátán; az elején még lelkesen nézelõdött, most már úgy döntött, ennél kényelmesebb módon teljesíti a túrát, s míg mi baktatunk, õ mélyen alszik. Visszaúton ismét átkelünk az autópálya felett (másik úton, mint idefelé), ismét érintjük az Árpád-kori templomromot (az itteni pont már bezárt), de mindössze kb. 100 m-t haladunk ugyanazon az útvonalon, amelyen idefelé, majd lefordulunk jobbra, s a horizontig nyúló mezõn keresztül a távolban felsejlõ hangárok felé vesszük az irányt.

Az esõ hol eláll, hol újrakezdi, az esõkabátot hol le, hol felveszem, végül az egyszerûség kedvéért rajtam marad. Szabadon jár a szellõ a pusztaságon, de idõ közben kiderült az ég, a nap hét ágra süt. A harmadik hangárnál van a pont; látunk közben egy ponyvával letakart helikoptert és egy Malév gépet; a pontõr és pár túratárs egy kis vitorlázó repülõgép mellett fogad minket, ezzel mehet egy kört, aki szeretne. A gyerekkel körülményes lenne, így mi kihagyjuk a lehetõséget, de a pecsétet azért megkapjuk. Majdan befordulunk az erdõbe; külterületi majorság kis házai szegélyezik elszórtan az utunkat, amidõn immár teljes mértékben esõtlen és derûs idõben hamarosan elérjük a lóversenypálya kerítését a túlsó oldalról (gyepnap: kedd és péntek), majd pillanatok alatt beérünk Dunakeszi szélsõ házai közé.

Az utcák között egy kicsit elkavarunk, egy utcával lejjebb érjük el a fõutat, de a körforgalmat, amelynél át kell kelnünk a vasúti felüljárón, így is megtaláljuk. Átkelünk, visszaértünk a temetõ kerítéséhez, ahol a járdán a "Keszi" nevû települések nevei olvashatók; az a kérdés, hogy melyik található Dunakeszivel szemben. Már nem emlékszem rá, de felírjuk. Megtekintjük az emlékmûvet, amely az itiner szerint gólya, szerintünk inkább turul.

Közel a következõ pont, egy templom, ahol leolvasunk egy évszámot a feszületrõl, majd a távolban már látszó lakótelepen keresztül rövidesen elérjük a célt. Kapunk egy szép oklevelet, egy ajándékcsomagot, amelyben a fõszponzor által gyártott vitamintabletta, lufi és olvasnivaló található, és rendelhetnénk bográcsgulyást is, de inkább nem várjuk meg, mert még csak most kezdték fõzni.

A célban idõ közben felállítottak egy ugrálóvárat a gyerekeknek (a mi lányunk még kihagyja), van kirakodóvásár a környékbeli lakosok részvételével, és egy játékos pálya is. Mivel már elég éhesek vagyunk, nem idõzünk sokat, hazaindulunk.

Nagyon kellemes kis családi túra volt. Röviden így összegezném:

-oklevél: szép, színes, fényképes

-útleírás: követhetõ, van térképvázlat is, ez is követhetõ

-hátrány: NEM KAPTUNK KITÛZÕT :( (A lufit betettem a kitûzõgyûjteménybe, de az azért mégsem ugyanaz...)

-nehézségi fok: Nagyon könnyû, gyakorlatilag végig sík terep, bárki számára teljesíthetõ! 7 hónapos kortól ajánlott. :)

-szervezõk: barátságosak, segítõkészek, kedvesek

-hangulat: jó :) Sokan voltunk az esõs idõ ellenére is, 0-100 éves korig.

-ár: 250 Ft-ot igazán megért. :)

-táj: Szép, alföldi táj, rónák végtelenje meg minden. :)

-összegzés: Kellemes, jó kis túra volt, örülök, hogy eljöttünk, de jövõre, légyszi, legyen kitûzõ!! :)

Köszönjük a szervezést, nagyon jól éreztük magunkat! Ajánlom mindenkinek! :)

Kerecsen 20 - avagy miként túrázzunk agyrázkódással

A nevezetes agyrázkódást szerdán szereztem be, midõn az ágyból kikelvén lefejeltem a falat. Jött is az orvosi utasítás: fizikai kímélet, és ne menjek napra. Azért csak reméltem, belefér a fizikai kímélet fogalmába egy kicsiny 20-as, a nap ellen pedig vittem sapkát.

Közepes mértékû fejfájással és enyhe szédüléssel vágunk neki, TAJ kártya, minden elpakolva arra az esetre, ha hazafelé mentõvel jönnénk. Rajt a Déli Pu. impozáns aluljárójában, a fõvárosunkat belengõ éteri ájer hasogató fõmön nem javít. Turul-szobor, gyors pecsételés, amelyet kevésbé gyors lépcsõzés követ. A város zaját és szmogját magunk mögött hagyva túlélési esélyeim rohamos javulásnak indulnak, a Széchenyi-emléknél újabb pecsét, majd egy nyomós kútnál sapkavizezés, elvégre tegnap még borogattam megviselt homlokom.

Egy túratárssal összeverõdve, hármasban ballagunk a Normafa felé, ahol háromféle csoki közül is választhatunk a pecsét mellé - négy volt, de az egyik doboz már üres. Örülvén szívemben, hogy gluténmentes az ellátmány, továbbhaladunk Makkosmária felé. A Buda bércein résztvevõi velünk szembe jönnek, ez az elsõ év, hogy kihagyom ama túrát.

Makkosmárián újabb ellátmány: tetszõleges mennyiségben fogyaszthatunk bubis avagy bubitlan ásványvizet, illetve a nem lisztérzékeny túratársak teasüteményt is. Enyhe kaptató, majd szelíd lejtõ után két rendkívül barátságos hölgy fogad minket a Budakeszi mûútnál, s újfent ellátnak minket pecséttel (1 db/fõ) és ásványvízzel (amennyi jól esik).

Néhány baráti szó után a Petneházy-rét felé vesszük az irányt, megközelítjük a Budakeszi Vadasparkot, de a parkolónál elfordulunk, és a Budai Kilátók Extra önálló tájolásos szakaszáról megismert utakon haladunk tovább. A pecsétek figyelemre méltó változatosságot mutatnak, nincs két egyforma, de még két hasoló sem.  A lovarda sarkánál öröm és üröm: ismét frissítõpont, ám ismét gluténtartalmú a frissítõ (gabonaszelet). De minõ felüdülés: a pontõr srác puffasztott rizzsel kínál! Elcsevegünk kissé a gluténmentes táplálkozás rejtelmeirõl, majd a Vörös-pocsolya érintésével (ezúttal nem pont) és a Tarnai-pihenõ elkerülésével Nagykovácsi felé haladunk tovább.

Itt izgalmas szakasz következik, utunk pár szár méteren együtt halad egy terepbiciklis versennyel: percenként vetõdünk a csalitosba a mögülünk felbukkanó s tovarobogó cangások elõl. Kiérünk a bringapályáról, fellélegzünk, majd ismét beérünk rá, de ez a közös szakasz már rövid, és biciklisták nélkül megússzuk. Az erdõbõl kibukkanván a horizonton már látszik Nagykovácsi, amelyen belül percek alatt elérjük a plébániát, melynek udvarán oklevél, 2 kitûzõ, az elsõ teljesítõknek +1 jelvény, és mindenkinek almás pite és ásványvíz vár ránk.

3 igényes grafikájú, színes oklevél közül választhatunk, de negyedszeri teljesítõknek járó kitûzõ nincs, így megkapjuk a második példányt a 3. teljesítésért járóból.

Az útvonal könnyû, mégis változatos, a rajt igen jól megközelíthetõ, az ellátás bõséges, a szinteloszlás jobb nem is lehetne. Abszolút nyerõ lenne nálam ez a túra, de engedtessék megjegyeznem egyvalamit: én túrázni jöttem, nem politizálni, és ezzel aligha voltam egyedül. Ha politizálni szeretnék, annak is megvan a maga helyes és ideje, de ha kellemes hétvégi kikapcsolódásra és természetjárásra vágyom, akkor NEM szeretném, hogy ezt politikai felhangok szõjék át. Köszönjük a szervezést, remek túra volt és tényleg nagyon jól éreztük magunkat, de a túrát átszövõ politikai és történelmi felhangot mint - számomra - negatívumot kell megemlítenem.

Ezt leszámítva remek túra volt. :) Az agyrázkódásomnak is jót tett a friss levegõ, legalábbis rosszabbul nem lettem.

Köszönjük a szervezést, (talán) jövõre is jövünk! :)

21-es táv

Napokig tököltünk, hogy induljunk-e, mert esõt mondtak, amit mi még csak kibírunk valahogy, de 4 hónapos gyerekkel nem feltétlenül lenne jó móka megázni. Végül gyõz a menõkedvünk, a rajtidõ legvégén, 9-kor rajtolunk. Végig sík terep, elméletileg van 20 m szint, de ezt nem igazán lehet észrevenni. Röviden kisétálunk Tökölrõl, termõföldek és bevetetlen mezõk között átvágva érjük el Szigethalmot, épp jön a HÉV, azt követve nem esik nehezünkre megtalálni a HÉV megállót - amely a rövid táv rajtja. Az útleírás finoman szólva is bõséges, hosszasan részletezi azt is, hogy "menjetek egyenesen", eltévedni teljes képtelenség. Lehagyunk két gyerekcsoportot és még pár túrázót. Szigethalom kertvárosában nézegetjük a szép házakat és elõttük a gyümölcsfákat, lassacskán érik a cseresznye. Majdan kiérünk Szigethalomról, kies ligetet szelünk át, rövidesen elérjük a "Pihenõ" néven jelölt erdészházat és egyben elsõ pontot, ahol nagyon finom Boci csokik közül választhatunk. Mi egy rumos ízût (rum szerencsére nincs benne) és egy étcsokis-karamellásat választunk, majd folytatjuk az utunkat a ligetben, talán pont olsen az, akivel váltunk pár baráti szót út közben.

Ligetbõl ki, mûúton át, itt a második pont: jó minõségû, különleges és nagyon finom olasz ásványvizet kapunk, fél litert fejenként. Kislányunk közben megéhezik, így rövidebb kényszerpihenõt tartunk, közben sokan lehagynak minket. Szántóföldek között halada érjük el újra Tököl külterületét, háztáji jószágok legelnek s kérõdznek békésen többhelyütt. Átkelünk a gáton, 800 m múlva itt a 3. pont, ahol egy láda finom õszibarack vár ránk, és két kedves pontõr, akik biztatnak minket: vegyünk, amennyi jólesik.

Fejenként 2 barackkal a kézben vágunk neki túránk legszebb szakaszának a Dunaparton. Kompkikötõ, majd holtág: az itiner 2 opciót is ajánl, magas illetve alacsony vízállás esetére. A vízállás ma magas, így a B utat választjuk; az A út, amely a holtágat a Duna fõ sodrától elválasztó keskeny, erdõs földnyelven vezet, bizonyára hangulatosabb volna, de az egyik része most majdnem víz alatt van. No, majd jövõre.

Irány vissza Tökölnek a távolban felsejlõ házai felé, újabb séta a gáton, jobbra házak, balra ártéri területek, utunkon kecskenyájat legeltetõ, barátságos helybeliek. Végezetül beérünk a tököli lakótelepre, a bõséges útleírás háztól házig kalauzol minket.

A célban lekváros és vajas kenyér vár minket, vöröshagymával, valamint szép grafikájú kitûzõ és oklevél. Ha már itt járunk, lepecsételtetjük a Csepel-sziget Túrázója túramozgalom igazolófüzetét is. Amikor jóllakván az autó felé vesszük az utunkat, utolér minket a beígért esõ, de szerencsére csak futó záporról van szó, hazafelé már ismét száraz idõben kocsikázhatunk.

Szép és hangulatos túra, rendkívül könnyû terep, elképesztõen alapos útleírás, nagyon finom ellátás a pontokon, barátságos szervezõk. Köszönjük SziTu! :)

Sárga 18

Ezen a túrán eddig kétszer voltunk, mindkétszer a 40-es résztávon, így a 18-as némi újdonságot jelentett. No nem sokat.

Tegnap már legyûrtük az Élõ Táj Tanösvény 20-at, amelybõl objektív okokból lett 26 is. Hõség, kondícióhiány, és egyéb tényezõk játszottak közre abban, hogy ma egy kis 18-as megviselt minket.

Hûsösvölgy, Nagy-Hárs-hegy, Szépjuhászné, Csacsi-rét, szóval az unalomig ismert terep, de legalább a tegnapival ellentétben ma nem kellett, hogy eltévedés miatt fájjon a fejünk. Csacsi-rét után pár kilométerrel, egy olyan völgyben, amelynek mindig elfelejtem a nevét, kekszbõl, csokiból, vízbõl és bozdaszörpbõl lakomázhattunk kedvünkre; én személy szerint maradtam a csokinál és a víznél, mert lisztérzékeny vagyok, a szörpöt meg simán csak nem szeretem.

Imígyen felfrissülve vettük nyakunkba a Sorrentót és a Huszonnégyökrös-hegyet, ahol az itinert bújva konstatáltuk, hogy újdonság vár ránk a túra végén: ahelyett, hogy az eddigi évek tradícióját követve Budaörsre beérve egyszerûen lecaplatnánk a flaszteren a célba, elõtte még megmászandónk a Törökugratót, amelyet korábban minden évben megcsodáltunk távolról, hogy milyen szép, és mily szerencse, hogy nem kell felmennünk rá.

Mi tagadás: dögmelegben, tûzõ napon, betonon hegyet mászni korántsem üdvös. A Törökugrató tetején igényesen kiépített és tahó módon megrongált tanösvény, a kilátás szép, a napsütés tikkasztó, a légmozgás kellemes. Feltûnõen sok eladó villa között kanyargunk le a sportpályához, amely szívszorítóan messze van még: elvileg csak 1-2 km, de jóval többnek tûnik eme mérsékelten élvezetes vidéken.

De azért csak beérünk: átvesszük a Sárga és a Tojás Sárgája kitûzõt (tükörtojás ezúttal 3 tojából), no meg az okleveleket, majd rámozdulunk a lekváros, zsíros, vajas, savanyú káposztás kenyerekre. (Én a magam részérõl az otthonról hozott puffasztott rizst kenem meg.)

Feltöltekezünk, végezetül kibattyogunk az egyre mérsékeltebben kellemes környezetben elhelyezkedõ buszvégállomásra. Út közben további eladó villákat, az - ünnepnap lévén - bezárt Decathlont, és a szebbé varázsolás hiábavaló erõfeszítéseként színesre mázolt paneleket tekinthetünk meg.

Kellemes kis túra volt, nagy elõnye, hogy közel van, jó a kaja, külön köszönet út közben a csokiért és a vízért, jó, hogy van közben többhelyütt vízvétel. Szóval azért élveztük, na.

Élõ Táj - 20-as résztáv

Ebbõl a túrából nekünk (is) gyakorlatilag pontérintõs túra lett.

Odaértünk a rajtba a rajtidõ vége elõtt kb. 20 perccel, pont elõttük fogyott el az itiner, se baj, mondták, ha várunk 5 percet, nyomtatnak újat, vagy ha nem várunk 5 percet, vihetünk a másik távok itinerébõl, de azon nem fogjuk kiismerni magunkat. Ráértünk, vártunk 5 percet. Szûk fél óra múlva elõ is került egy pasas egy adag itinerrel, amely a tavalyi túráról lett még nyomtatva. Tavaly óta az útvonal többhelyütt megváltozott; hogy hol és mi, azt egy másik pasas szóban elmondta.

Azzal nekivágtunk...

Utunk eleinte a városban, betonon vezetett; a Bükkös-patak partján, ahol festõi, kies lombsátor terült a hûs habokkal csörgedezõ patak medre fölé. 1-2 km múlva egy olyan ponthoz értünk, ahol az itiner szerint mehetünk balra a hivatalos úton, vagy jobbra magánterületen keresztül; egy kiakasztott táblán viszont az állt, hogy a 20-asok útvonala jobbra (a magánterületen át) vezet. Mi tehát erre mentünk, a gond csak az volt, hogy a vagy-vagy opció után nem lehetett tudni, hogy a leírás a jobb, vagy a bal oldali út szerint folytatódik-e - innentõl kezdve tehát nem hagyatkozhattunk rá.

Caplattunk tehát, s közben összeverõdtünk két másik társasággal, akik hasonlóképp tanácstalanok voltak. Hosszas tanakodás után háromfelé váltunk; mi toronyiránt nekivágtunk a Kõ-hegynek, miután nyilvánvalóvá vált, hogy már köszönõviszonyban sem vagyunk azzal, ahol akár a térkép, akár az itiner szerint járnunk kéne. No sebaj, a Kõ-hegy oldalában találkoztunk egy pasassal, aki felvilágosított minket, hogy fogalma sincs, merre van a sárga sáv.

Mentünk tehát tovább toronyiránt, mígnem - csodák csodájára - beletorkollottunk a Kõ-hegyi turistaházhoz vezetõ, jól ismert, köves útba, amelyen a sárga sáv is vezetett. Felértünk a turistaházhoz, és örvendeztünk, hogy csak fél órát vesztettünk a tévelygéssel.

Odafent megkérdeztük a pontõrt, merre tovább: mondott egy irányt, amely tökéletesen ellentmondott a szalagozásnak, amely véletlenül sem egyezett a leírással. Elkezdtük hát követni a szalagokat, majd amikor azok megszûntek, és nyilvánvalóvá vált, hogy újfent eltévedtünk, mentünk tovább intuitívan elõre (abból nagy baj nem lehet).

A Csepel-forrást végül vissza irányból közelítettük meg: lementünk a völgybe, onnan vissza a hegyre. Se baj, megtaláltuk, közben egy csomó tévelygõ túratárshoz volt szerencsénk. Egy kis csapatban régi ismerõsökre leltünk: õk már akkor is itt bolyongtak, amikor mi még a Kõ-hegy felé tartó utat kerestük (jó két órája), és azóta még mindig nem találták meg 2. pontot, a Kõ-hegyet.

Ojjé!

Csepel-forrástól tovább a Püspökmajor-forráshoz. Újfent intuitívan haladtunk Szentendre széléig, ahol egy helyütt a sárga T jelzés, a szalag és a leírás újfent tökéletesen ellentmondott egymásnak. Itt összefutottunk két sráccal, akik javaslatát követve a szalagot követtük.

Ez hiba volt!

Kb. 200 m-re az 5. ponttól eszméltünk rá, hogy hol vagyunk (nekünk még a 4. pont kellett volna). Ekkor végigjárattunk elcsigázott tekintetünket a horizonton, s toronyiránt nekivágtunk amaz iránynak, amerre a 4. pontot sejtettük. Közben számos eltévedt túrázó keresztezte utunkat; sokan visszafordultak, mi átvágtunk egy mezõn és egy horhossal benõtt, meredek domboldalon, mígnem leértünk a sárga T-re, ahol egy eltévedt túratárssal együtt hamarosan elértük a 4.-es pontot.

Irány tehát vissza az 5.-hez, ahol az imént már majdnem jártunk!

A sárga T ezen részét szerencsére más túrákról már ismertük, így követése nem jelentett problémát. A tanösvény következõ szakasza festõi panelházak között vezetett; a táblákat már nem volt lelkierõnk elolvasni, pedig a panel lakótelepek õshonos élõvilága kétségkívül lebilincselõ ismereteket nyújtott volna.

Sokkal inkább motivált minket az, amit az itinerben olvastunk: hogy a következõ pont egy cukrászda, amelyben a túra részvetõi 30% kedvezménnyel vásárolhatnak! Kitikkadva és fagyira kiéhezve értünk a cukrászdához, amely ZÁRVA VOLT!!

Végvonaglások közt kínlódva verõdtünk össze néhány újabb, eltévedt turistával; páran közülük nem találták meg a 4.-es pontot, de már nem volt lelki erejük visszamenni.

Innen már csak 1-2 km volt - lakott területen belül - a célig, ahová rendben beértünk. Átvettük a szép agyagplakettet és az oklevelet, valamint fejenként 1 db sport csokit. A nevezési díjért, amely 600 Ft, ezen kívül 1 pohár teát ihattunk volna a Kõ-hegyen, de ezt köszönettel kihagytuk.

Summa summarum: ez egy drága túra, az itiner és a szalagozás többet árt, mint használ, a leírás nem csak pontatlan, de többhelyütt egyenesen félrevezetõ. A vége felé már arra gyanakodtunk, hogy valaki kiszúrásból átrendezte a szalagokat - ha ez történt, nem szóltam. A szervezés finoman szólva is amatõr, de legalább a jó szándék megvolt a szervezõkben. (Egyébként kedvesek voltak.) És az út zöme (leszámítva a 4-5. pont közötti sétát a városban; ezen szakasz fõ látványossága az uszoda, ahonnét kellemes vízillat szûrõdött ki) szép, fõleg a Bükkös-patak tanösvényen vezetõ része.

Aki jól viseli az eltévedés okozta stresszt, vagy úgy ismeri Szentendrét és környékét, mint a tenyerét, annak ajánlom. De azt továbbra sem értem, hogy mi került rajta 600 Ft-ba.

Nagybörzsönyi Kétlevelû

Csak 2 levelet terveztünk, így kényelmesen, 11-kor rajtoltunk. A 3. és a 4. levelet tûztük ki célul, azaz a két könnyebbet - nem lévén helyismeretünk, és mivel most már korán sötétedik, nem szerettünk volna elkavarodni. Nekivágtunk tehát a 3. levélnek, Kis-irtás-puszta felé indultunk, mert errõl jobb a szinteloszlás: a másik irányból menve rögtön az elején egyben letudnánk az összes szintet, errõl több kisebb kaptató formájában kellett megbirkóznunk vele. Kényelmes 4-es tempóban haladva 2-re értünk célba, fél óra ebédszünet után nekivágtunk a 4. levélnek. Ezt a Kis-Koppány felõl kezdtük, mert a szervezõk felhívták a figyelmünket arra, hogy így a túra vége - amelyet már bizonyára sötétben kell majd megtennünk - egy betonúton fog érni minket. Erre mentünk tehát; inkább világosban kavarogjunk a susnyásban, sötétben meg jobb a beton, ahol már nemigen lehet eltévedni.

Ahogy mi azt elképzeltük!

Elindultunk szépen fél 3 körül a mûemléktemplom felé, leírtuk a kódot (nem jöttünk rá egybõl, melyik információs tábla 2. szavát kérdezik, sõt elõször a másik templomhoz mentünk, így a falu összes temploma összes ismertetõ táblájának a 2. szavát begyûjtöttük), majd a halastó mellett elhaladva felkaptattunk a piroson a Kis-Koppányra. Örültünk magunknak, hogy ilyen jól jövünk, olyannyira, hogy egyszer csak egy útvillába értünk, ahol eltûnt a piros. Hárman háromfelé váltunk, megkeresendõ. Egyikünk meg is találta a kék keresztet, én meg egy áthúzott pirosat, amirõl azt hittük, hogy az a régi piros, de jobb híján végül erre folytattuk utunkat, mondván, hogy ez is a Koppány-nyereghez visz, legfeljebb némi kerülõvel. Ez utóbb jó döntésnek bizonyult, egy idõ után ugyanis a pirosak már nem voltak áthúzva (valaki biztos csak szórakozott... jó tréfa), így kiderült, hogy az új piroson vagyunk. Rövidesen el is értük a Koppány-nyerget.

A kihelyezett útjelzõ táblát követve folytattuk utunkat a kéken, amelyen a célig kellett (volna) haladnunk. Már erõsen szürkült, az út azonban széles volt és jól járható, nyargaltunk hát rajta lelkesen. Mindaddig, amígy gyanút nem fogtunk, hogy elég régóta nem láttunk már kéket. Ekkorra már teljesen ránk sötétedett; nem volt más hátra, mint visszamenni a legutóbbi kékig.

Ez jó messze volt...

Sokat eljöttünk a helyes úttól, idõ közben töksötét lett, és egyik útitársunknál nem volt lámpa. Helyzetünk kezdett válságosra fordulni, amikor is összefutottunk két szembe jövõ túratárssal, mint utóbb kiderült, pontosan ott, ahol benéztünk egy letérést balra, vagyis ahol elmentünk rossz felé. Hatalmas kõ esett le a szívünkrõl, miközben a legjobbkor a legjobb helyen felbukkant túratársak nyomában becsörtettünk a bozótban meredeken lejtõ ösvényre.

Innentõl már sínen voltunk, bár mi még csak reménykedni mertünk ebben... egy idõ után kibukkantunk a csalitosból a beígért mûútra, amelyen lelkesen folytattuk utunkat balra. Mentünk, mendegéltünk, a mûút egy idõ után földúttá avanzsált, amely széles és eltéveszthetetlen volt ugyan, viszont a talaj hepehupás és lámpánk fényének halovány voltából eredõen minden harmadik lépésnél a nyakunkat törtük rajta. Már alig volt ép csontunk, mire elértük végre Nagybörzsönyt. Az elkavarásokkal jó sok idõt vesztettünk, hiába a jó tempó, bõ 10 percünk maradt a célba érésre a busz indulásáig. A busz pedig óránként jár, úgyhogy igen jó lenne elérni...

Õrült rohanás a célig, nyeremények szélsebes átvétele, pont el is értük volna a buszt, a célban viszont közölték, hogy a menetrend rossz, és a busz épp ebben a percben indul (a menetrend szerint óra 22-kor, így pont elértük volna, most az derült ki, hogy valójában 15-kor). Õrülten kirohantunk a megállóba, hátha késik - persze most az egyszer nem késett. Rövid hezitálás után nem csonkítottuk meg a szervezõbizottság azon tagját, aki elírta a menetrendet, inkább konstatáltuk, hogy így egy szûk óránk van a következõ buszig.

Addig legalább ettünk. Volt többféle finom házilekvár a helyi lekvármanufaktúrából, és ugyaninnét szörpök is. Bár az utóbbiak nekem picit túl édesek voltak.

Az oklevél szép és igényes, a kitûzõ nem rossz, az útleírás követhetõ, a szervezõk a buszmenetrend elírását leszámítva jó fejek. A táj szép, az utak jól járhatóak, bár dér volt, csak egy pár helyen csúszott a talaj, és ott sem vészesen. Kellemes kis túra volt, megérte eljönni.

Nagyon jó kis túra volt. Azért, mert:

-szép idõ

-kellemes útvonal

-kedves szervezõk

-sok csipkebogyót tudtunk szedni út közben

-az egyik pont a Kõ-hegyen volt, itt a turistaházban lehetett kapni mindenféle ételt és csokit, egész megfizethetõ áron

-a nevezési díj becsületkasszás megoldása

-fõtt ételt lehetett kérni elõre, így célba érve ehettünk

-szép, igényes kitûzõ és oklevél

-igényes itiner, nagyon részletes térképvázlattal!

Amit lehetett volna jobban is csinálni: ama pontokon, ahol nem pontõr volt, hanem le kellett olvasni egy jelet, ez nem volt feltüntetve az itineren, így az elsõ ilyen ponton hosszasan és aggódva kerestük a pontot. Mivel nem találtuk meg, tanácstalanul továbbmentünk, és a következõ ponton mondták, hogy ott nem is volt. Ettõl megnyugodtunk. Bár abból, hogy ezeknek a pontoknak nem volt nyitvatartása, elvileg következik az, hogy jel-leolvasással mûködnek, azért odaírhattátok volna, szerintem nem csak mi ijedtünk meg. ;)

Remélem, jövõre is el tudunk jönni! :)

Márciusi emléktúra 48

A tavaly elõtti, enyhén szólva sem túl frappáns szervezés eléggé elvette a kedvünket ettõl a túrától, tavaly nem is voltunk. Idén is csak azért esett rá a választásunk, mert nem volt aznap más komolyabb túra a környéken... a rajtoltatás lényegeseb gördülékenyebb, mint 2 éve, igaz, a rajtszámunkat nem jegyzik fel, sem semmi ilyesmi, amely gyorsabbá és egyben felelõtlenebbé teszi a szervezést... a hosszú távon a rajtidõ összesen fél óra (7-tõl fél 8-ig), aminek az az elõnye, hogy a 48-asok zöme így gyakorlatilag végig egy bolyban megy. Ami nem is árt, tekintve, hogy az útleírást enyhén szólva sem eresztették bõ lére, térképvázlatról, vagy ilyesmirõl meg ne is álmodjunk... ami többnyire nem okozott gondot, minthogy volt helyismeretünk, de aki figyelmesen olvasta az útleírást, annak feltûnhetett, hogy a Dobogókõ és a Sikárosi-rét közötti útvonal megjelölését elég pontatlanul fogalmazták meg (nem is az alapján mentünk), a pontõrök pedig többször is tévesen informáltak minket... kedvességükhöz és jó fejségükhöz nem fér kétség, de szerintem néha sajnos az inkompetenciájukhoz sem...

Az utat gyakorlatilag 7 részre tudnám osztani: az összes szint (ha lehet hinni az "itinernek", 1540 m) gyakorlatilag 3 nagy és egy kisebb kaptató formájában jelentkezett, + az ezeket összekötõ 3 hosszú lejtõ / sík szakasz. így: bemelegítésként fel a Nagy-kevélyre, onnét 12 km-es lazázás megfûszerezve a már említett kisebb kaptatóval (Szántó-nyereg), majd Pilisszentkeresztrõl fel Dobogókõre, egy - megjegyzem - igen baráti emelkedõn, Dobogókõnek vannak ennél sokkal kellemetlenebb megközelítési módjai is...; Dobogókõrõl ismét egy jó hosszú ereszkedés a Sikárosi-rétre, majd zárásképpen legyûrhettük a Lajos-forráshoz vezetõ kaptatót, amelyet kb. 40 km-el a háta mögött azért megtanul respektálni az ember... Innen pedig már csak a célegyenes, lecsurgás Pomázra. (A céltól a HÉV-állomás még 2 km gyalog, így legalább meglett az 50...)

Az útvonal jó, az utak többsége - néhány ominózus kivételtõl eltekintve, mint pl. a Nagy-Kevély célegyenesébe felvezetõ rövid sziklamászás, illetve a Lajos-forrás elõtti caplatás a susnyásban) a sár ellenére is jól járható. Összességében kellemesen csalódtam ebben a túrában, a szervezõk határozottan fejlõdtek a két évvel ezelõttihez képest (ami nem nagy kunszt), bár voltak még hiányosságaik, a fejlõdés nyilvánvaló. A pontok jól jelzettek, ki is voltak plakátolva, könnyen észre lehetett venni õket. Az összes szolgáltatás a zsíros/vajas/csalamádés/akinek még jutott, nutellás kenyér a célban, de 400 Ft-ért mit is várjon az ember. Az oklevelet nem spilázták túl, a kitûzõn nincs feltûntetve a táv, de ezt leszámítva szép. Az itiner helyett osztogatott laza A/4-esen elkélt volna egy szinttérkép, vagy feltûnthethették volna az egyes pontok közötti távokat... tudtuk nélkülözni ezeket, de azért örültünk volna nekik.

Külön köszönet a pontõröknek az 1. és a 2. EP-nél, akik megkínáltak minket Boci csokival és szõlõcukorral - gondolom, ez saját zsebbõl történt! :)

Összességében 10 óra 10 p alatt tettük meg a 48 km-t, amely hozzávetõleg 4,7-es tempó... és summa summarum, jól éreztük magunkat. Köszönet a szervezõknek a munkájukért! :) Jövõre is jövünk! :)

A túra természetesen nem csak a hagyományõrzésrõl szól és nem arról, hogy tárgyilagosan és elfogulatlanul bemutassa mindkét fél harcosait. Elég a túra honlapját megnézni, vagy az itiner szövegét elolvasni - ahol hosszasan dicsõítik a magyar nõket a megerõszakolástól védõ katonákat, de kifelejtik, hogy ugyanezek a katonák azokat a nyilasokat is védték, akik sorozatban lõtték a Dunába embertársaikat - hogy tudjuk, ez egy elég markánsan jobboldali elkötelezettségû túra, finoman fogalmazva. Ha nem az lenne, akkor nyilván a szovjetek oldalán harcoló magyarokról is megemlékeznének, és nemcsak németül, de oroszul is fent lenne a honlapon a túra kiírása... A résztvevõk egy része is erõsen szélsõjobboldali - mellettünk például annak idején egy tucat menetoszlopba sorakozott srác indult, akik arra kérdésre, hogy kik õk, azt mondták, hogy olyanok, akiket kizártak a Magyar Gárdából, mint jobboldali elhajlókat...

Budai 50

Reggel 07:20-kor indultunk a párommal, Lomhával és Lilla barátnõmmel - Lilla még nem tudja, hogy a 30-ra menjen-e vagy az 50-re, gyõzködöm az utóbbi felõl, mondván, hogy ennél könnyebb 50-es nem sok van, ez jó továbblépés lenne a Sárga 40 után, amely az eddigi leghosszabb túrája volt. Bár esõzéseket mondtak mára, egyelõre melegben és napsütésben gyûrjük le az Újlaki-hegyet, amely után - újabb döntõ érvként - mondom Lillának, hogy ez a túra legkomolyabb emelkedõje, ha ezen túlvan, már mindenen túlvan. A Rózsika-forrás elõtti réten kajálunk kicsit, csak a móka kedvéért, mert éhesek még nem vagyunk, de az újhagyma finom. Nem sokkal késõbb, a solymári benzinkútnál tér el a 30-as, Lilla itt eldönti, hogy jön velünk az 50-re. Még mindig verõfényben kaptatunk fel a hosszú, lankás, majd rövid, meredek emelkedõn a Zsíros-hegyre.

Nagykovácsi után nem sokkal ered el az esõ. Kellemes, enyhe szitálás, még jól is esik. A Nagy-Szénás festõi magaslatán gyors fényképezkedés. Az esõ közben bekeményít, felvesszük az esõkabátot, pulcsit, kivéve Lomhát, aki egy szál pólóban jött, mondván, hogy szereti az esõt. Telkiben már jó erõsen esik, a kocsmában bevágunk egy meleg teát, felveszünk egy-két száraz pólót, de nem idõzünk sokat, mert még durván a fele hátra van... A következõ, közel 10 km-es szakaszon az esõ tovább erõsödik, a Vörös-pocsolya felé haladva a helyenként szabályosan patakká avanzsált út közepén caplatunk a vízben, s én úgy érzem magam, mint Radnóti, amint Borból nemtomhová gyalogol - mint tudjuk, sosem ért oda... Az itiner csak pecsételtetési céllal kerül elõ, egyébként nem tesszük ki az idõjárás visztontagságainak, szerencsére tavalyról emlékszünk a benézhetõ helyekre, és most nem nézünk be egyet sem. (Ezeket a helyeket egyébként ki is szalagozták.)

A Telki és a Vörös-pocsolya közötti 10 km-es caplatás a szakadó esõben erõsen demoralizál mindhármunkat. Én bekapcsolom a tempomatot, és egy erõs 5-ös tempóra beállva megyek elõre némán, útitársaim közben a Rákóczi-szabadságharcról cserélnek eszmét, amelybõl Lilla TZ-t készül írni. (Most már tudjuk, hogy pl. Esze Tamás egy csávó volt, akirõl utcát neveztek el Kispesten.) A Vörös-pocsolyánál csoki, a Feketefejnél hiába mondom, hogy nem kéne megállni, társaim elfogadják a pontõrök által felkínált ásványvizet (amelynek egyéb körülmények között nagyon örülnék), az esõ közben szakad, s nekünk már rég tocsog a bakancsunkban a víz... A Petneházyrét utáni két szakasz a puszta életben maradásról szól a számomra. Fizikailag erõm teljében vagyok de végre megértem ama mondást, mi szerint a túrázáshoz elõsorban nem fizikum kell, hanem agy. Amit pedig most átélünk, az már erõsen az én pszichés tûréshatáromat feszegeti. Lassan 8 órája megyünk a monoton, s idõközben felhõszakadássá erõsödött esõben; már az esõkabát alatt is csuromvizesen, miközben sötétedik, s az esõ monokrom, szürke ködként veri az összefüggõ sártengerré változott tájat, amely úgy fest, mint a Szomorúság Mocsara, vagy hogy is hívták, a Végtelen Történetben, amibe Atreyu lova belefulladt... Mire célba érünk, gyakorlatilag agyhalottak vagyunk. Társaimnál ez abban nyilvánul meg, hogy harsányan népdalokat énekelnek. Átvesszük a nagyon szép jelvényt és az oklevelet (a kupont már nincs erõnk beváltani), majd egy kedves túratárs elhoz minket kocsival a Moszkva térig - az autóban ülve az eszméletemért küzdök a hányingerrel és a hidegleléssel, amely az elmúlt 8 óra hatására maga alá gyûrni készül...

Értékelés: a szervezés remek, bár a kajapont jobban esett volna késõbb, itt még nem voltunk igazán éhesek. A pontõrök kedvesek, segítõkészek, hatékonyak, az itinerben szép, színes térképvázlat van, az út jól jelzett, könnyen járható, az ellátás elegendõ. Az idõjárásról a szervezõk nem tehetnek, azzal együtt erõsen pokollá tette az életünket, Telkiben még 70-en voltak elõttünk, a célban már csak 30-an - hogy õvelük mi lett, kiszálltak-e avagy csak lelassultak, nem tudom (bár szerintem kizárt dolog, hogy 40 embert megelõztünk volna)... Én a magam részérõl majdnem belehaltam, mert borzasztó nyomasztó órákig gyalogolni a szakadó esõben, annak ellenére, hogy fizikailag egyáltalán nem viselt meg minket, és nem is mentünk rossz idõt. Egyébként egyikünk sem kapott tüdõgyulladást (még Lomha sem, aki egy szál pólóban jött végig), amit nem is értek, hogy hogyan lehetséges...

Köszönjük a szervezõknek a remek munkát, jövõre is jövünk, reméljük, az idõjárás is így akarja majd!

Buda bércein 25

A sors most is ellenünk dolgozott, Gergõ haverom pénteken összetörte magát tesi órán, én pedig pár napja napszúrást kaptam - nem akartuk azonban cserben hagyni két további túratársunkat, Mauglit és Krisztiánt, így A tanú címû film örök érvényû szlogenjét tûztük ki magunk elé, amely jelen esetben nem az, hogy Dezsõnek meg kell halnia (bár ez is örök érvényû mondás), hanem hogy  "Csapások jönnek, de álljuk!" Azaz elindultunk a kis távon. Eredeti tervünk az volt, hogy végigfutjuk, ennek sikere az elõzmények fényében enyhén szólva is kétséges. Miután bevágjuk a rajtban kapott Sport szeletet (köszcsi!! :) ), lendületes kocogással vágunk neki a sárgának a Szépjuhásznénál - azt már az elsõ pillantásra megállapítjuk, hogy az itinerre nem érdemes hagyatkozni, meg aztán ezt a vidéket ha százszor nem, akkor egyszer se jártam még be. Itinerek tehát a táskába.

A Csacsi-rét elõtti hegyoldalig minden flottul megy, lelkesen futunk, s közben néma elismeréssel adózom Mauglinak, aki mögöttem kocogva a rajt óta mélyenszántó eszmefuttatást tart a sejtbiológiáról... Kis szerencsével a túra végére profi génsebész is leszek, gondolom, miközben szívem örvend, amiért a napszúrás kellemetlen mellékhatásai egyelõre nem mutatkoznak. Ez az állapot azonban nem tarthat sokáig: a Makkosmária felé vezetõ úton egyszer csak egyre erõsebb rosszullét kezd úrrá lenni rajtam. Jó túrázó nem szól, fut tovább bõszen, mígnem pár perc múlva csak egy gyors "Állj"-ra telik tõlem, s midõn elsötétül elõttem a világ, Kristóf vállára borulok. Egy-két perces kényszerpihenõ után, melyet állva töltünk, benyomok némi sportitalt, szõlõcukrot és egy-két kocka csokit, majdan uzsgyi tovább, ha nem is futva, de erõltetett menetben. A srácok ragaszkodnak hozzá, hogy kövessük az itinert, rájuk hagyom, eltévedünk. A továbbiakban senki sem kérdõjelezi meg a helyismeretemet és az itiner kevéssé megbízható voltát. Normafánál frissítõpontot ígért az említett nyomtatvány, mely azonban a valóságban nincs - csalódottan vizet iszunk a kútból, majd ismét futva vesszük a nyakunkba a János-hegy felé vezetõ, jól ismert utat, közben a szaporodásbiológiában kulcsszerepet játszó feromonokról cserélve eszmét, mely Maugli kedvenc témáinak egyike.

Ha már itt vagyunk, felmegyünk az Erzsébet-kilátóba, de nem idõzünk sokat; pecsételtetés után megfutjuk a Szépjuhásznéhoz visszavezetõ lejtõt, itt vissza is nyerjük a rosszullétemkor illetve a kilátóban elveszített perceket. A kaptatón ismét kezdek szédülni, ezúttal nem akarok kockáztatni, bekapok pár szem cukrot, iszom, illetve belekarolok Gergõbe... mire felérünk, már semmi bajom, a Kaán Károlytól lefelé ismét futunk. A Kis-Hárshegy és a Hûvösvölgy ezúttal nem pont, de utóbbiban utántöltjük kulacsainkat, majd nekivágunk a Vadaskertnek, majdan pedig az Árpád-kilátónak, amelyet - õszinte megkönnyebbülésemre - ezúttal nem az Apáthy-szikla és a hozzá vezetõ, tekintélyes hosszúságú lépcsõsor felõl közelítünk meg. Rövid fényképezkedés után lekocogunk a Fenyõgyöngyéhez; egy tábla palacsintázó jelenlétérõl árulkodik a közelben, ide betérünk egy pár falatra. (A palit magunk tölthetjük meg - Gergõ élelmesen egy fél üveg nutellát ráborít a magáéra, amelyet a tulaj rosszalló szemöldökráncolással konstatál, de szerencsére nem kér érte dupla árat.)

Miközben a Hármashatár-hegyet másszuk erõltetett menetben, a biogenetika témáját már kimerítvén a fegyverkovácsolásról cserélünk eszmét Mauglival. Odafent megkapjuk utolsó pecsétünket, s miután megcsodáljuk az erre igencsak méltó kilátást, figyelmeztetem a srácokat, hogy a következõ szakasz elég rafinált, tavaly alaposan el is kavartunk itt egyszer, talán ennek a túrának az 50-es távján, ha jól emlékszem. Legnagyobb örömömre azóta mintha újrafestették volna a jelzéseket, most ugyanis lazán tudjuk követni, s mire észbe kapunk, már a Virágos-nyereg zöldellõ pázsitú mezeje dereng fel testi szemeink elõtt. Kis A/4-es útbaigazítása és az emlékeink alapján percek múlva a célban vagyunk, ahol átvesszük a szép kitûzõt és oklevelet, valamint a finom és kiadós mennyiségû paprikás kolompért uborkával, kenyérrel, ízlés szerint ásványvízzel, szörppel vagy teával. Mivel a busz ritkán jár, zabbantás után ismét felkerekedünk, és besétálunk a villanegyedbe a buszvégállomásra. Felnézünk az égre; lóg az esõ lába, de szerencsére egyetlen zápor sem kapott el minket, amelyre pedig titkon számítottam. Gyönyörû idõnk volt!

Ami nem tetszett: az itiner enyhén szólva igénytelen, aki nem ismeri az útvonalat, és csak a leírás alapján próbál tájékozódni, az alaposan megnézheti magát. Ami sokkal jobb volt tavalyhoz képest: a megreparált K- jelzések a Hármashatár-hegy és a Virágos-nyereg között legszörnyûbb kétségeimet oszlatták el. Ami jó volna: korábbra tenni a rajt kezdetét, mert így hiába indultunk a legelején, kicsit belelógott a napba... De azért jó volt, na! :)

Sárga 40

Reggel úgy tûnt, minden összeesküdött ellenem. Négyen terveztünk menni, egyikünk (Hugi) az utolsó pillanatban berezelt, másikunkat (RTL) ez szintén elbizonytalanította... végül keresetlen szavaim hatására mindketten jöttek, így - az elõzetes tervek szerint - négyen vágtunk neki a 40-es távnak 08:08-kor Pilisvörösvárról. Az itinert ki se nyitjuk, az út végig pompásan jelzett, meg aztán én már tavaly is megjártam. Bár jó melegen süt a nap, Hugi is hõsiesen jön egyelõre felfelé az Antónia-árkon. Vannak pedig fenntartásaim, Lilla barátnõmnek is ez az elsõ 40-ese, árgus szemekkel lesem, hogy hogy bírja. (Meglepõen jól.) Nagykovácsiig könnyebb kaptató, onnét hosszú lefelé trappolás a Jegenye-völgyig, közben két pont: Muflon-itató és Kerek-hegy, elõbbiben az italvételi lehetõségeket ezúttal kihagyjuk, az áraikhoz sajnos már volt "szerencsém". Fényképezkedés a pataknál és a Rózsika-forrásnál, mielõtt nekivágunk a Virágos-nyereg oldalának. A Kötõk padjánál feltételes ellenõrzõpont, amíg pecsételtetünk, Hugi lelkesen fotózgatja a panorámát (érdemes is, a szárba szökkenõ repcénél üdvösebb látvány kevés akad).

A vizünk fogytán, mondom útitársaimnak, hogy hamarost elérjük a Boróka-büfét, majd ott feltöltekezünk. Igen ám, csak hogy nincs nyitva, és ha jól értelmeztük a kiírást, nem is lesz egy darabig... Mi pedig szomjazunk, kunyerálunk hát vizet a BSI-sek frissítõpontjáról (hasonló útvonalon van ma egy BSI futóverseny is, érdemes figyelni, nehogy véletlenül az õ szalagozásukat kövesse az ember a mienk helyett). Jó fejek, adnak inni, így újult erõvel vágunk neki az Újlaki-hegynek. A láttán Hugi elhaló nyögést hallat; mondom neki, hogy ha 20-nál ki akar szállni, akkor ez az utolsó kaptatója. Az Újlakin ismét fotózkodunk, eldumálunk a pontõrökkel, bekapunk pár szem szõlõcukrot, aztán uzsgyi, már csak azért is, mert irtó lassúak vagyunk. Hugi teljesen kipurcant; folyton lemarad, de nem hagyhajtuk el, percenként meg kell állni, hogy megvárjuk. Pedig már csak lefelé trappolunk a Hûvösvölgyig, árnyas erdõk lágy ölén. Az autóút mellett a kútnál Hugi leroskad a padra, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kilehelje a lelkét; mondom neki, már csak 100 m. A gyermekvasút-állomás épülete elõtt félholtan egy székbe rogy; biztatom, hogy már csak 3 méter, de ez is sok neki, így RTL haverom pecsételteti le az igazolófüzetét, és veszi át a kitûzõjét a sajátjával együtt.

Õ és RTL itt kiszállnak. Utóbbi keményebb gyerek, mint hittem, a Tojás 40-bõl még miatta szálltam ki Solymáron, most meg ha nincs Hugi, tutkó végigjönne. De emberáldozatot meghozni nem szándékunk, így ketten maradunk Lillával, ám nem sokáig: csatlakozik hozzánk ugyanis két túratársunk, akik csak a 18-asra neveztek. így ismét négyen folytatjuk utunkat. A Kaán Károly-kilátóhoz vezetõ kaptatót kicsit meghúzzuk: így is a szintidõ végén lavírozunk, nagyon nem kéne még jobban lelassulni... A lejtõkön valamelyest utolérjük magunkat, a Csacsi-rét és a Sorrento közötti kaja- és piaponton feltöltekezünk, aztán uzsgyi. Már benne járunk a délutánban, a meleg szerencsére csökkent. Ha ezt a tempót megtartjuk végig, nyert ügyünk van... Végül a 10 órás szintidõt maximálisan kihasználva, 9 óra 47 perc alatt tesszük meg a 40-es távot. Fejlõdés a tavalyi évhez képest, hogy van még kaja a célban - lekvár, csalamádé, szörp, minden, mi szem-szájnak ingere; emlékszem, tavaly, mire beértünk, már csak zsíros kenyér volt... Átvesszük a kitûzõket, Tojás Sárgáját (a 10. rendezésre rántotta lesz rajta...?), pecsételtetünk Budapest Kupát, egyebeket, zabbantunk, konstatáljuk, hogy kidörzsölte a sarkunkat a zokni, majd nagy vígan, egy nagyszerû nappal a hátunk mögött hazabuszozunk.

Elõnyök: példás szervezés, jó fej pontõrök, gyönyörû itiner, bõséges ellátás, kiválóan elhelyezett frissítõpontok, jó szinteloszlás, szép tájak, pörgõs rajtoltatás - céloltatás - pecsételés a pontokon, jól jelzett utak (a végét leszámítva, ott nekünk is sokat segítettek az emlékek...)  jó megközelíthetõség tömegközlekedéssel is. Hátrányt nem igazán tudnék mondani, a vége felé a jelzéseket leszámítva... remek túra volt, nagyon élveztük, köszönjük! :)

Gerecse 20

A rajtig tanakodunk, hogy melyiken induljunk, az 50-en vagy a 20-on - én tavaly már megcsináltam az 50-et, most viszont van velünk két kezdõ túrázó is, így végül maradunk a 20-nál.

Az idõ gyönyörû, a talaj optimális (alig pár helyen van sár, ott sem nagyon), az elmúlt napok esõzésének megvan az az elõnye, hogy jóval kevesebben vannak, mint tavaly - miután leválunk az 50-esektõl, pláne megritkul a nép (ezen a túrán a 3 fõ/négyzetméter már ritkásnak számít). Eltévedni nem lehet. A táj külön szépsége Vértestolna után a forrás, a tó és a patak, amelyekhez nem megyünk ugyan közel, de távolról is szépek - a nevükre sajnos nem emlékszem.

Mivel idõnk, mint a tenger, Vértestolnán leülünk piknikezni, sokan mások is így tesznek. A Turul elõtt nem sokkal egy leágazásban jelzi egy tábla, hogy arra van a Ranzinger Vince kilátó. Mivel idõnk még mindig mint a tenger, teszünk egy kis kitérõt (max 1 km), megnézzük. Maga a kilátó nem valami gyönyörû (bazi nagy acélmonstrum), de mivel enegeriánk, mint a tenger, fel is megyünk, a kilátás tényleg gyönyörû, jó magas építmény ez. A mellékelt tábláról megtudjuk, hogy azért ilyen ronda, mert eredetileg légakna volt, és a bányászat emlékére építették át kilátóvá. Megéri felmenni, bár tériszonyosoknak nem ajánlom.

Még mindig egy csomó van a szintidõbõl, a Turulnál fényképzekedünk, ez tavaly, amikor már 47 vagy hány km után értünk ide, elmaradt, most legalább bepótoljuk. Majd le a lépcsõkön a városba, szép kis kertvárosi részeken át.

Jó kis túra, szép részeken vezet, amelyeken az 50-es nem (bár az is szép vidékeken vezet, csak máshol), és az elõnye az utóbbival szemben az, hogy szebb a kitûzõje (a Turul van rajta). Egyetlen hátránya talán a szint eloszlása: az elsõ 6-7 km gyakorlatilag csak emelkedõ, utána viszont alig kell fölfelé menni. (Összes szint 410 m, ha jól emlékszem.)

 A célban kapunk mindenfélét, ingyen vihetünk régebbi Turista és HTM újságokat, kapunk reklámkulcstartót, ilyesmit. Kezdõ túrázóknak is ajánlom, jó kedvcsináló túra.

Tojás 40 / 30A

Életem egyik legemlékezetesebb túrája, és egyben túrázói karrierem mélypontja: az elsõ olyan túra, amelyen átneveztem a rövidebb távra.



Öten indulunk el reggel 8:25-kor a városmajori általános iskolából, szemerkélõ esõben, de kellemes idõben. Könnyedén, a tavalyi évnél jóval kevésbé lihegve másszuk meg a lépcsõket, egyik haverunk, aki kezdõ túrázó, minden áron elõre akar futni, mondom neki, hogy majd Nagykovácsi és Telki között legyen ilyen virgonc. Közben eláll az esõ; a Széchenyi-emlékmûnél leveszem a pulcsit, egy szál pólóban megyek tovább.

Gyönyörû, hûvös, de nem túl hideg, szélcsendes idõnk van, a néha rákezdõ esõszitálást leszámítva, amint letrappolunk a Disznófõhöz, majd miután pecsételtetünk, folytatjuk utunkat a Hûvösvölgyi úton át a volt hárshegyi campinghez. Itt az élelmes pontõrök autóban ülve fogadnak minket, mi pedig kitörõ örömmel fogadjuk a csokitojást, amelyet kapunk tõlük.



Tovább az Árpád-kilátó felé... Másik kezdõ túratársunk a tök sima úton kétszer elzanyál, jót röhögünk rajta, és megjegyezzük, hogy na, mi lesz így a késõbbiekben...

Az Árpád-kilátó magasságában az esõ ismét bekeményít; nem idõzünk sokat, motivál, hogy mindjárt itt a kajapont, meg nem is kéne sokat állni. Alant egy pavilon alatt zsíros és vajas kenyér vár minket, csalamádéval, párizsival, málna-és bodzaszörppel. Nyamííí! Kicsit eszünk, bár nem vagyunk túl éhesek, inkább csak a móka kedvéért, meg az esõ is egyre erõsebben esik, jó lenne beérni az erdõbe, mielõtt kitör a felhõszakadás...

Fel a lankás emelkedõn a Virágos-nyereg felé... minden tele van gilisztákkal, nézegetjük, hogy milyen jó lehet ilyenkor gilisztának lenni, õk élvezik az esõt. Közben megint eláll egy kicsit az esõ, megcsodáljuk a panorámát, de nem állunk meg, felvidulunk az idõjárás javulásáról. A Boróka-büfét most kihagyjuk, fölösleges megállni, egyébként is megint kezd erõsödni az esõ... kicsit már kezd elegünk lenni belõle.



Öt fõs csapatunk ekkor kezd szétszakadozni, ketten kicsit lelassulnak, én elõretörök, a futkározós kedvû srác velem tart, az ötödik túratársunk meg a kettõ között valahol. Amikor megyünk lefelé a zöldön Solymár felé, kezd gyanús lenni, hogy hol maradnak a többiek... már csak ketten maradtunk Haus haverommal. Az esõ kezd aggasztó méreteket ölteni. Az erõnlétünkkel semmi gond, de már a pólóm is átázott, a nadrágomról nem is beszélve.

Ahogy Solymár felé caplatunk az erdõben, az idõérzékünk kezd eltompulni. Már a bugyimból is csavarni lehetne a vizet... Összes földi vagyonunk két csuromvizes dzseki; megállunk, kicsavarjuk õket, és kabátot cserélünk. Ennek igazából csak pszichés jelentõsége van, mert már mindkettõ olyan vizes, mintha most zuhanyoztunk volna...



Haus barátom már nagyon szenved, az erdõbõl kiérve mondom neki, hogy már nincs sok a kocsmáig, az ott a távoli horizonton már Solymár. Nem látszik a ködtõl, de azért örül neki. Közben utolér minket RTL haverunk (srác!), és közli, hogy pisilnie kell. Mondom: tedd azt. De nincs vécépapír... Na ekkor erõsen kikacagjuk.

Megyünk hát tovább a távoli horizonton ködbe burkolózó Solymár felé. Baromi nagy sár van, bár erre lehetett is számítani. Teljesen átáztunk. De abszolút.

Hausnak, aki nem járt még itt, nagyon tetszik a Szarkavár, ennek örömére marha nagyot zanyál a tökig érõ sárban, kezében a pulóveremmel, arra esik... Sírunk a röhögéstõl, az esõ szakad, megint utolér minket RTL, és nyafog, hogy szerezzünk valahonnét gyorsan vécépapírt, mert menten bepisál. Nagyon kiröhögjük...



Majdan elérjük a nagy rétet, ahol balra látható maga a község. RTL nekiáll becsöngetni a környezõ lakóingatlanokba, és vécépapírt kuncsorog... senki sincs otthon, vagy simán csak nem óhajtanak ajtót nyitni egy csuromsáros srácnak, aki teljesen átázott joggingjában úgy fest, mint egy közepesen rosszul szituált hajléktalan.

Haussal közben állunk a rét közepén a szakadó esõben, egy szál pólóban, kezünkben teljesen ronggyá ázott kabátjainkkal. Eszébe jut, hogy húsvét hétfõ van, mond egy locsolóversikét és meglocsol. Megrúgom...

Utolér minket két túratárs, megkérdik, mivégre rugdossuk egymást a sár közepén a szakadó esõben. Kiderül, hogy túratársainknál van zsepi; utánaordítok RTL-nek, hogy fejezze be a csöngetgetést, van papír. Adunk neki, örül, kilátásba helyezem a megverését, õ elhúz a bozótba. Székrekedése lehet, így mi még jó negyed órát ázunk a rét közepén...

Már utána akarunk menni, afelõl aggódva, hogy belefulladt a patakba, amikor végre elõkerül. Ilyen esõben nincs hangulatom megverni, pedig ráférne. Megyünk tovább a horizonton a ködtõl nem látszó házak felé, mondom a már nagyon haldokló Hausnak, hogy most már tényleg közel vagyunk... Eléggé nehezményezi, hogy az elmúlt két órában ezt már mondtam egy párszor. Látom rajta, hogy menten meghal, de a büszkesége hajtja...



Vágunk át a mezõn. Az esõ szakad. Megemlítem az Apokalipszis most címû filmet, abban volt mindenhol ekkora sár, meg abban néztek ki ilyen szakadtan a szereplõk, mint mi.

Beérünk a házak közé, majd végre-valahára a kocsmába... megjegyzem, az itiner csak annyit jelölt, hogy "kocsma", ez lehet, hogy kevés információnak bizonyult volna a megtalálásához, ha nem jártam volna már itt egy párszor. Bekucorodunk a kocsmába, Haus nagy vígan kérdezi, hogy na, megyünk tovább a 40-re? (Azon vagyunk, de miután a többiek még nála is rosszabb állapotokat élnek, fontolgatom az átnevezést...) Mondom, ha sikerül szereznem egy nadrágot, megyek akár 60-ra is. Mindenem teljesen átázott, de csak a nadrág zavar. Egy nadrággal akár Kínáig is elhatolok. Országomat egy nadrágért.

Senki sem akarja odaadni a sajátját, pedig ígérek érte két péksütit, ezek lévén pillanatnyilag az összes földi javaim. Már majdnem megegyezünk Haussal, hogy nekem adja az alsógatyáját, hogy abban tegyem meg a maradék 12 km-t, amikor befutnak a többiek.



Haus nem hajlandó továbbmenni az alsógatyája nélkül, én viszont nadrág nélkül nem vagyok hajlandó továbbmenni. Patthelyzet... Végre kapok egy nagy darab, magas sráctól egy pulóvert, ebbõl szoknyát applikálok, és mondom, hogy oké, most már mehetünk tovább.

Borzasztóan nézünk ki. Haus viszi a pálmát, neki még a homloka is sáros. Mindenünkbõl több liter vizet csavarunk ki. Iszunk meleg teát, bár a fázás a legkevesebb, csak lennék száraz...



Végignézünk magunkok, és végül úgy döntünk, egyikünk sem megy tovább. Én a pulóverbõl barkácsolt miniszoknyámban közderültséget okozok. De legalább száraz...

Átvesszük hát a 30-ért járó oklevelet és kitûzõt, és felszállunk a buszra. Az emberek gúvadt szemekkel megbámulnak minket. Igazuk van.

A metróba nem akarnak minket leengedni az ellenõrök, mert olyan redvásak vagyunk. Való igaz. Végül szépen nézünk rájuk, illetve ráadom a legrosszabb állapotban levõ Hausra ötünk egyetlen száraz ruhadarabját, azt a pulcsit, amelyet én kaptam a célban.

így már leengednek minket, és végül a megrökönyödött tekinteteket leszámítva gond nélkül hazaérünk. Totálisan vizesek és sárosak vagyunk, de fülig ér a szánk.

Sajnálom, hogy át kellett neveznünk, de ez volt az a helyzet, amikor egyszerûen nincs más választása az embernek. Kérdeztük a kocsmában, hogy hányan neveztek át, állítólag összesen 100 induló volt a 40-esen, abból a mi beérkezésünkig velünk együtt 25-en.

Összességében én élveztem. Már csak azt remélem, hogy egyikünk sem kapott tüdõgyulladást...



Király volt, jövõre is jövünk, remélem, akkor nem fog esni, vagy legalábbis nem ennyire!