OKT

Városlőd - Nagyvázsony

Az év utolsó túrájával teljesítettem az utolsó, még hiányzó bakonyi szakaszt. Városlődről indultam, barangoltam a Csárda-hegyi őskarszt sziklái között, elbújtam egy tehéncsorda elől, erős szembe szélben felmásztam a Kab-hegyre, egy felesleges bozótharc után megtaláltam a Kinizsi Pál kilátót, hosszú, egyenes nyiladékokon száguldoztam, befejezésül pedig a Kinizsi vár pénztáránál pecsételtem. Egy részletesebb, fényképes beszámoló itt olvasható a túráról: turaelmenyeim.blogspot.com/2020/01/okt-07-varoslod-nagyvazsony-20191217.html.

 Kab-hegy - Nagyvázsony

Elég jól jelzett út. Ahol nincs jelezve, ott a természetes irányérzék, vagy a GPS segít. A létrák is jól járhatóak. Csak kevés helyen van dzsindzsa. Az országút nem annyira veszélyes, van elég hely a szélén.

 A szakasz tökéletesen járható volt a teljes vonalon, no dzsindzsa:)! A jelzésekkel semmi gond nem volt. Mondjuk kiderült, hogy a létráknál a villanypásztor tökéletesen működik, szóval jobb vigyázni, ha nem akarsz rázós élményt! Szállásként a Takaros Vendéglőt tudnám ajánlani Kislődön: szép szoba 2 főre 10000 Ft/ éj reggelivel. 

A szakasz jelenleg végig jól járható. Számomra meglepő volt, hogy ezen a pénteken a máskor vizes Kab-hegy mennyire száraz volt, még a legmélyebb pocsolyák is csak sárosak voltak, szinte porzott a szakasz (ezen aztán az éjjeli eső kicsit változtathatott). Minden pecsét meg van. Sajnos cáfolni vagyok kénytelen azt a "városi legendát", hogy Nagyvázsonyban kétféle lenyomata lenne a két pecsétnek (egyformák). 1500 km OKT után itt találkoztam először vaddisznókkal, ráadásul kerítések között (Úrkúttól délre).

Úrkút-Kislőd

Vegyes összebenyomás

Úrkút szélen szép az őskarszt. Úrkút után az új nyomvonal dzsinzsás és jelzetlen, ráférne egy tisztitás, újrafestés. Az utolsó 3 km kavicsos úton nem szép, de praktikus, jól lehet haladni rajta.

Városlőd-Nagyvázsony:

Indulás a három napos túránk 3. napján az Iglauer parkból, ami kiváló túrista szálló, de ellátás nincs erre készülni kell.

Alapvetően jól jelzett szakasz, visszatérő hiba csak annyi, hogy az információs táblák nem, vagy csak részben adnak információt a kéktúra következő állomására vonatkozólag.

A Kab-hegyen a Kinizsi kilátó gyönyörű, megéri a látvány, de a hibás táblák szerint a kilátó a kéktúra vonalán van ami nem igaz, onnan le kell térni kb. 150 métert, de jól eldugva a TV/rádió torony mögött.

Ezt követően kb. 1,5 km után egy fontos elágazónál nincs jel, ahol egy vadkerítés zavarhatott be, mert a táblák lejjebb a másikk irányból úgy jelzik mintha  azon át kellene menni, pedig megkerüli az útvonal.

Nagyvázsony előtt amikor kiérünk az erdőből ott egy nagy mezőn haladva a jel átvisz egy gazos rész túloldalára aminek semmi értelme, mert utána vissza kell menni arra az útra ahonnnan leterelt. Másik irányba lehet ezek a problémák nem merülnek fel.

Eső esetén erre nagy a dagonya, és sok a vad is.

Jó túrázást!

Városlőd irányából:

Az "újrafestettük az egész OKT-t" miatt megjegyzésre érdemes találom, hogy a szakasz jelzettsége a korábbi átlagnál gyengébb. Megjelent ugyan néhány irányváltozást mutató festett nyíl (néhol nem egyértelműen), de a megerősítő jelzések oly mértékben hiányosak (és régiek), hogy erre nyilvánvalóan nem erőltették meg magukat az illetékesek. Úrkút előtt jóval  találtok egy szép rózsaszín "Vízkeresők útja" feliratú táblát, a kék egyenesen folytatódik a táblától balra (leágazásra esély se igen van), de olyan hosszan nincs semmi, hogy még mi is elbizonytalanodtunk és így háromszor tettük meg a bokanyúzó kb. 6-800 métert.

Kab-hegyről ereszkedve az első kerítésen át kellett volna menni, de mivel ez nem tűnt fel mi megkerültük, érezvén, hogy az irány jó.

Nem emlékszem semmi releváns nyomára annak, hogy ezzel a szakasszal most foglalkoztak volna.

Más: érdekes, szürreális, az agyunkat próbára tévő élmény volt, hogy a felhők (és vagy a köd) miatt a nagy adótorony közelében is csak a tartókábelek egyes részleteit láttuk a semmiben. Kicsit félelmetes volt az érzés, hogy van ott valami a magasban -a közelünkben- ami ilyen hatalmas lehet, de semmi sem látszik belőle :)

Nagyvázsony -> Városlőd irányban

A jelzésekről: elég felemás. GPS nélkül párszor simán elkavartunk volna (Nagyvázsony után közvetlenül a réten sehol semmi). A Kab-hegy lábánál a térkép már az új útvonalat mutatja, a festések - csak úgy mint más szakaszokon is - viszont még a régit jelzik. Nagyvázsonyból kifelé az aszfaltút tényleg elég forgalmas, kb. 1 kilométernyi kellemetlenség. Párszor láttuk, hogy a festéseket táblákra cserélgették: értékelem persze, hogy legalább van, de nem lehetne a kereszteződéseket egyértelműen és láthatóan jelölni? :) Illetve a régi jelzéseket lefesteni? Úrkúton pl. simán félre lehet menni.

A Kab-hegy kaptatóját leszámítva könnyű szakasz, viszont a Csollányos-völgy útja az öklömnyi éles kövekkel megterheli a bokát és a talpat rendesen.

(Tömegközlekedőknek: a Városlőd alsó fantázianevű buszmegálló a 8. út völgyhídja alatt van közvetlenül, nem kell fölmenni.)

  A Bakony első túráját ma,egy borongós,őszies napon tettük. A bélyegzők mindenhol rendben voltak.A jelzések szempontjából közepesnek felel meg a szakasz.

Néhol kifejezetten jók voltak,néhol csapnivalóak.

 Részletek Itt:

 boglariturazok.blogspot.hu/2014/09/okt-12.html

 Városlőd-Kislőd vasútállomás -> Nagyvázsony



A vasútállomás kb. 20-30 perc sétára esik a Kislőd, bejárati út buszmegállótól. (A Budapestről közlekedő autóbusz itt teszi le az utasokat.)

A Csollányos-völgyön kényelmes földúttal indul a szakasz. Nemsokára egy nagyobb tisztás következik jobbról, amit át kell szelni! Én simán továbbmentem volna az úton. :) Egy kisebb kaptató után egy kerítéssel elzárt területet jobbról kell megkerülni, innen már nincs messze a Csárda-hegyi őskarszt, ami fantasztikusan szép hely.



Úrkútról tovább indulva kicsi az eltévedés esélye. A jelzések ritkásak ugyan, de kis odafigyeléssel nem egy bonyolult szakasz. A nemrég felújított Kab-hegyi Kinizsi kilátó aljában 4 asztal várja padokkal a turistákat. Itt érdemes megpihenni. A kilátás pazar.



A hegytetőről egy irtásfolton átvágva kell leereszkedni. A feketeleves (számomra) a 6. nyiladék második felétől kezdődött. Innentől amíg tart az erdős rész, ami nem kevés, 20 cm mély pocsolyák, vagy inkább tavacskák fedik le a kéket. Itt már nem is sárról, hanem vízállásról érdemes beszélni. Száraz időben könnyű séta lehet Nagyvázsonyig, de esős időszakban meglehőtesen extrém útvonal. Ezt még megfűszerezi egy derékig érő gazzal teli mezőn való átkelés, ami szerencsére azért nem tart sokáig, de mégsem egy kellemes élmény.

Nagyvázsony határában a betonúton elég nagy forgalom van. A buszmegállónál, ahol a főváros felé tartó Volán busz megáll, van egy Mol-kút, ahol ingyenes a mosdó.



Nem megerőltető, könnyű táv, csak a Kab-hegy és a Nagyvázsony közötti mocsaras rész nem hiányzott volna. Összességében az őskarszt ill. a 2013 nyarán átadott Kinizsi kilátó miatt bőven megéri végigjárni az útvonalat.

 Városlőd, Fenyves kocsma - Városlőd-Kislőd vasútállomás - Úrkút

Túránk első napján Városlőd, autóbusz-váróterem megállóig mentünk busszal Veszprémből. Itt a Fenyves kocsmában található a bélyegző, mi ezúttal csak vízért tértünk be. Városlőd kellemes sváb falu, kanyargós, szűk utcái hosszan követik a völgyet. Városlőd-Kislőd vasútállomást kb. 3 km után érjük el, már az utolsó házakat is elhagyva. Itt csak alig néhány vonat áll meg, a pecsétet a fogalmi szolgálattevő őrzi a forgalmi irodán. Az állomásépülethez egészen röviden kell letérni az OKT útvonaláról.

Ezután az OKT útvonala egy hajtűkanyart téve tér be a vasút alatti aluljáróba, majd a tanösvény kezdeténél, a kalandparknál balra indul. Hosszan, jó minőségű erdészeti úton követ egy völgyet, egészen egy rétig, ahol egy másik völgybe tér át az útvonal - itt már kicsit kevésbé jó minőségű az út, de még így is jól járható gyalogosan és követni is könnyű. Úrkút előtt lesz csak egy kicsit kevésbé kijárt az útvonal ott, ahol elkerített fiatalost kerülünk meg jobbról.  A falu határában pedig nem véletlenül nem tér be a jelzés a faluba: még érinti ugyanis az őskarsztot, ami kihagyhatatlan látványosság! Végül a bányászotthonnál érjük el a falu központját, itt a Kék Túra vendéglőben van a pecsét.

Úrkút - Kab-hegy - Nagyvázsony

Úrkúton egy ideig követjük a főutat, majd jobbra térve elérjük a falu nevét adó kutat, majd néhány lépéssel később el is hagyjuk a települést, szekérúton. Rövidesen létrázni kell: az első létra még hagyján, de a második rendkívül rossz állapotban van, sürgősen javításra szorul! Felülről a második lépcsőfok használhatatlan volt, mert egyáltalán nem tartották már a szögek, biztonsági megfontolásokból le is szedtük, nehogy valaki szemből érkezve rálépjen és hanyatt essen. A kevésbé bevállalósak inkább emeljék le a kaput a zsanérról és úgy bújjanak át vagy néhány lépéssel arrébb kússzanak át a kerítés alatt! Ezután rövid ideig az egykori kisvasút töltésén haladtunk, csalántengerben. A műutat elérve alábbhagytak az izgalmak, bár mi azt lestük, hol lesz az a pont, ahol meglesz nekünk az OKT 50%-a. Nos, ez a műútról való letérésnél adódott. Rövidesen újra erdészeti műútra terel a jelzés, kitartó egyenes emelkedő jön itt, nyáron brutális lehet. Kab-hegyen a pecsét még a hegycsúcs előtt, a vadászház kerítésével szemben van.

Kab-hegyen a kilátót is megtekintettük, majd elindultunk lefelé. Van egy letört ágú fa, ezen balra terelőnek tűnő jelzés látható. Ezt kéretik fenntartásokkal kezelni, a helyes irány a letört ág alatt egyenesen vezet, majd meredeken le a tarvgáson keresztül. Ezután rövidesen balra térünk, ismét lesz létrázás. Sajnos ezen a tájékon igencsak spórolós kivitelűek a létrák, így nemigen van mibe kapaszkodni a kerítés tetején a megforduláskor - ez nem valami turistabarát.A körbekerített részről kiérve sehol egy jelzés, a helyes irány a jobbra (és ez az ellenkező irányból is igaz, a létrán bizony át kell mászni, hiába nincs jelölve). Ezután jó darabon egyenesen megyünk, köves talajon - egész alattomosan tud az avar alatt megbújni egy-egy lábujj- és bokagyilkos szikladarab. Idővel jobbra, majd balra térünk, az erdészeti útból helyenként inkább ösvény lesz. Még az erdőből való kiérés előtt lesz egy pont, ahol nem igazán egyértelmű a balra letérést jelölő nyíl: igen, ott 90 fokban kell balra menni a kevéssé kijárt úton, magas aljnövényzeten át. Rövidesen bátorító jelzések is kerülnek, ha jó az irány. Az erdőből kiérve az út beszántva, a szántás szélén kell továbbhaladni, gyakorlatilag toronyiránt (a falu már meg-megjelenik a láthatáron), majd a következő szekérútnál át kell térni a bokrok túloldalára az ott futó földútra. Ez az út aztán már végig levisz a főútig. Jelzések igen ritkán lesznek, cserébe a Kinizsi-vár tornya ad támpontot a tájékozódáshoz. A főúton nem túl kellemes sétálni, mert erős a forgalom, de a padkán el lehet férni. A Nagyvázsony táblánál kell jobbra térni a vár felé, majd egy újabb jobbkanyar után saras emelkedő visz a vár alá, majd egy rámpán jutunk fel a vár pénztárához, ahol a pecsét található.

Összességében egy túl sok izgalmat nem tartogató, de a jelzések helyenkénti kopottsága, hiányossága miatt mégis meglepetést okozni képes szakasz volt ez.

 Városlődön a Fenyves büfé is "él "még,a régi bélyegzővel..érdemes nosztalgiázni némi tudatmódosító szerrel,mondjuk unicum..

A Vár alatt kimegyünk a faluból és az országúton megyünk egy pár száz métert, jobbra kanyarodunk a Sonkolyos útra. A szennyvíz átemelőnél ott vannak a jelek, felfelé haladva is vannak jelek, nem túl sűrűn, de vannak és igazából elágazás sincs.

Mikor elérjük azt a részt, ahol úgymond "megszűnik" az út, elöttünk egy bokorsor vezet fel az erdő széléig, mindegy melyik oldalán de menjünk fel az erdőig, jelek vannak a bokrok között és az erdő szélén is.

A Bogárdi erdőben jók a jelzések egy kicsit kell figyelni, de nem veszélyes ez a rész sem. Az erdő tisztásán jobbra tartva átvágunk, hamar megtaláljuk a  jelzéseket.

A nyiladékokban jók a jelzések, a Jároskeresztesi útra egy létrán kell be, majd kimászni. Az adótornyokhoz egy írtás szélén kell felkapaszkodnunk. Aszfaltos úton érjük el a vadászházat (amiből semmit sem látunk, olyan magas a kerítése) szembe vele a garázs mellett a fára erősített dobozban ott van a az új, jó minőségű pecsét. Tovább még mindig aszfalton, majd betérés balra az erdőbe.

Egy jó darabig még mindig problémamentesen lehet haladni, ahol a kék kereszt jelzés látnivalói vannak kitéve, ott lesz egy újabb kerítés, ezt érdemes jobbról megkerülni és felmenni a régi vasúti töltésre, előbb-utóbb ott lesznek a jelzések is. Tehát nem menjetek be a kapun, hanem kerüljétek jobbról a kerítést. Mi bementünk és egy idő után újabb kerítés mellett haladva olyan csalános dudvás közepén voltunk, hogy nem látszottunk ki közülle. Mi itt a kerítést átmászva mentünk fel a régi vasúti töltésre. A töltésről letérve, újabb létrás mászás és egy frissebb telepítésben megy az út, jelzés nem sok, de elágazás se nagyon. Amikor kiérünk az erdőből, a kerítésen még van jel, majd meg kell célozni a völgy alját. Ott lesznek a jelek, amik már hamarosan Úrkútra visznek.

Úrkút a szépen felújított névadó kút fogadja a vándort, bentebb ott a Kék túra vendéglő. Pecsét itt is tökéletes.

Továbbhaladva a Csárda-hegyi öskarszthoz érünk, ahol érdemes egy kicsit szétnézni, elidőzni.

Kiérve a településről nem messze egy újabb telepítés van lezárva, a kerítés szélén haladva vannak jelzések, mikor a kerítés végéhez érünk jobbra kell fordulni és követni a kerítést egészen sokáig, egy tisztásabb részen, ahol a kerítésen belül is van egy jelzés, egy beton oszlopon, ott kell balra fordulnunk az erdőbe.

Innentől nem túl bonyolult az út egy kis figyelem, a kereszteződéseknél és semmi probléma nem lehet.

Egy szép erdei rétnél érjük el a murvás utat ami már elvissz minket Városlőd felé.  Vadászházak, Kalandpark, jobbos kanyar, vasúti aluljáró az út végén jobbra városlőd felé. Néhány száz méter után vasútállomás, itt kapjuk meg a színtén új formátumú pecsétet.

Úrkút-Kabhegy

A kerítésről lejövet megtaláltuk a jobbkanyart, de sajnos egy nagyon csalános részre vezetett be. 100 m után már hólyagosak vo.ltak a lábak a csalántól. Úgyhogy visszamentünk és a szekérúton mentünk ki az országútig

Összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!



7. sz. túra: Bakony



(Nagyvázsony–Városlőd-Kislőd vá.)



Nagyvázsony => Kab-hegy



Kék átvág a vár bejárata előtt – a túloldalon van egy beton cölöpön a jelzés – és megindul kifelé a faluból – irány a Kab-hegy. Elhaladunk egy valaha szép állapotú malom a Csörsze malom előtt, amely ma már nagyon rossz állapotban van, a malomkerék nincs is már a helyén.

A Barátitanya utáni letérést nem mutatja semmi, de eltéveszthetetlen szerintem. Ezen a nagyon hosszú, de szép úton, ami a Sonkolyoson keresztül megy nem sok a jelzés, de az elég. Viszont nem sokkal, mielőtt elérjük az erdőt teljesen megszűnik a dűlőút! Hirtelen se jelzés, se út az eddigi irányba, csak a térkép és iránytű marad. Ezt írja az OKT atlasz: „Kis (jobb) töréssel keresztezünk egy földutat, északi irányba vezető jelzésünk folytatását egy bokorsor jobb oldalán találjuk meg. Elérjük a zárt középkorú tölgyes szélét (balra magasles), benne egy kevéssé járt csapásra északnyugat felé hívna a jelzések.” Itt az erdőből idáig nyúló bokorsor jobb oldalára kell átsétálni a keresztúton és a szántóföld szélén végiggyalogolni a bokorsor mellett, tartva az eddigi irányt. Egyébként van egy jelzés ezen az oldalon a bokrok között, de nehezen észrevehető, néhány szalag itt is segít. Magaslest ne keressetek se itt, se a túloldalon! Az erdőhöz érve is érdekes a helyzet, mert vissza kell térni a bokorsáv nyugati oldalára. Nem problémás, mert közelebb érve láthatóak a jelzések. Ez a bizonyos „kevéssé járt csapás”, amit említ az atlasz egy útkereszteződésben van, figyeljünk oda, hogy nem az eddigi útirányba kell továbbmenni, hanem balra. A jelzések jól mutatják az irányt. Itt a Bogárdi nevű erdőben rengeteg a kidőlt fa, elég gondozatlan az út. Sok a pocsolya, a dagonyázó, ennek megfelelően szúnyog hadak lepik el a gyanútlan vándort. :-) Eléggé köves, sziklás a talaj figyelni kell hova lépünk. Sokfelé kidőlt fákon kell keresztülvergődni. Fentebb van egy kies tisztás, bokrokkal, magas fűvel, ahol a jelzések megint elvesznek a láthatárról. Hamar meg lehet találni a jó utat, de itt is segítenek a kék szalagok, hogy merre kell átvergődni a bokrok között. A nyiladékokon végig jók a jelzések felfelé. A Jároskereszti út le van zárva, nagy fakitermelés folyik a területen, amire bevezet. Egy létrán át lehet bejutni a kerítésen belülre, illetve, ha éppen dolgoznak odabent és nyitva hagyják a kaput. A csúcs közelében „Évszázados bükkök hűs árnyékkal segítik a meredek kapaszkodónkat.” Sajnos ez már a múlté. Nagyon lepusztult a hegyoldalban a faállomány, kidőltek, a maradékot kivágták. Ez így van nagyjából mindenhol a csúcs körül. Szánalmas látvány az egész. :-( Bár így több helyen egész szép látvány tárul a szemünk elé.



Az adótornyok érdekes látványt nyújtanak, de nekünk nincs itt semmi dolgunk, irány az erdészház. Egy jó kis sétával jutunk el a tornyok közeléből a bélyegzőhelyhez, ahol még mindig gőzerővel folyik az építkezés. Még be lehet menni. „A ház előtti fán fémdobozban” Mármint az erdészház előtt előtti fán, de ez sem igaz már mert már most a készülő kerítésen belül van a pecsét. Ráadásul nem is egy fán, hanem egy villanyoszlopon. A pecsét minősége rossz, cseréje időszerű.



Kab-hegy => Úrkút



Az aszfaltúton lesétálva a Gyertyánkút-forrás a következő érdekesség az úton. Sajnos nem jött belőle semmi, amúgy sem túl gusztusos az útmenti árok mélyén látható kivitelezési mód. Itt befordulva az erdőbe hatalmas sár fogad, de ez mérséklődik később. Kevésbé járt erdei út, amin megyünk van itt egy kisebbfajta mocsár.

Ott, ahol a Kék és a Kék+ elválik egymástól egy km mutató tábla van az út bal oldalán. Ez a Kék+ útvonalának fontosabb látványosságainak távolságát ismerteti. Innentől egy darabig a régen megszüntetett vasúti töltésen járunk, érdekes ebből a magasságból szemlélni az erdőt. Az út csalános, gazos, de járható. Aztán letérünk jobbra öreg bükkök közé és megint egy elzárt területre vezet be a Kék, ahol telepített erdő növekedik. A kapu nyitva volt, de szerintem jobb, ha bezárjuk magunk után. A vasúti töltés (vagy a nyomvonala) a bal oldalon folytatódik a lezárt területen is és a Kék útvonalával nagyjából párhuzamosan halad. A kijáratnál hasonló a helyzet, de itt a folytatással lehetnek gondok. Mivel megint semmilyen jelzés nincs, hogy merre kell menni, csak találgathatunk, vagy keresgélhetünk a tűző napon. A leginkább kijárt úton – egyenesen felfelé a mezőn át – a jobbra lévő erdő irányába ne menjünk, mert az Isten tudja hova vezet. Irányunk legyen a mező melletti erdősáv kissé balra tartva. Ott is van egy út, csak innen a kaputól nem látszik! Találjuk meg, a Kék nem megy be az erdőbe itt, hanem a szélén, a domb aljában halad! Keressük meg a szemünkkel, hogy a vasutat hol vezethették el úgy, hogy nagyjából a szintet tartsa és azt kövessük, akkor nem gond. Néhány szalag ide is kikerült, az első festett jelzésig – az erdősáv első fái közül valamelyiken – némi támpont.



Úrkút egy szép kúttal fogadja a vándort, bár ez már csak dísz. Bejutva a faluba hamar egy viszonylag forgalmas közúton találjuk magunkat. Boltok, kocsma, zöldséges a Kéktúra útvonalán. A Kék túra vendéglő a buszmegállóval szemben található. Jól észrevehető, a kiszolgálással sem lehet semmi gond. Valóban kifőzdeként is üzemel ez a kis vállalkozás (jöttek az ételhordós emberkék), érdekes és sajátos, low budget megoldás, de jó kis forgalma van a helynek. „A Kék Túra vendéglőben” Az MTSZ honlapja szerint. A pecsétjük kiváló minőségű. Én az út melletti vegyesboltban vettem pár dolgot, aztán elhagytam az üzletet és az úttest túloldalán az árnyékba húzódva a szűk járdán elrendeztem a cókmókomat. Ez eltartott egy darabig, talán ügyetlenkedtem is a kényelmetlen helyzet miatt (kigurult az egyik 0,5 literes vizespalack a járdára, elfújta a szél az egyik műanyag zacskót, de sikerült elkapnom, stb) Egyszercsak hallom, hogy a hátam mögött valaki rámkiált: „El ne dobja el a szemetet!” Ezt nem tudtam, miből szűrte le, de persze eszem ágában sem volt. Mondtam is neki, hogy nem fogom és kidobom majd egy kukába (igazából szelektív hulladékgyűjtőt kerestem a szememmel a közelben, de nem volt) Az út túloldalán volt is egy szemetes, így aztán vigyázó szemek kíséretében beledobtam az üres flakont meg zacskót. Ezt megelégedéssel nyugtázta a falu rendjére és tisztaságára kényesen figyelő asszonyság.



Úrkút => Városlőd



Szép a falu szélén lévő Csárdahegyi őskarszt, a tanösvénye egy darabon együtt halad a Kékkel. A falun kívül a Főnök-rét felé az úton módosították a Kék nyomvonalát. Van egy nagy telepítés (valaha itt mehetett át a Kék), ezt teljesen lezárták most, a kaput is kivették a helyéről. Viszont a kerítés mellett jól lehet haladni, a jelzések eleinte sűrűn vannak, aztán megritkulnak. Mikor végére érkezünk a bekerített területnek jobbra kell fordulni Balra van egy tábla „Vízkeresők útja”. A kerítés mellett gyalogolva egyszer csak balra le kell fordulni az erdőbe egy nem feltűnő nyiladékon. (Egy kék szalag ide is kikerült) Ott, ahol van egy kapu is és mellett a létra a kerítésen át. Látszik az elkerített területen belül egy kőoszlop, amin egy Kéktúra jelzés virít. Tehát itt volt korábban az útvonal, csak elterelték.

A Főnök-réthez érve nagyon megszépül a táj. A Csollányos-völgyön csodálatos végig a táj és kiváló az útminőség. Sok tehergépjármű használja munkanapokon, munkaidőben ezt az utat, így garantált a porfelhővel való többszörös beteríttetésünk. A végén a bányatelep ronda, de a kalandpark tetszett.



Ezzel beérkeztünk Városlődbe, a Városlőd-Kislőd vá. nincs túl messze, ahol a pecsételést el tudjuk intézni. „A vasútállomás bélyegzője, vagy bármilyen bélyegző a településen (nincs külön OKT bélyegző)” Az MTSZ honlapja szerint. A pecsétet a vasutas saját kezűleg nyomta bele a füzetbe, a minősége elfogadható. Állítólag van Hivatalos MTSZ-es pecsétjük is, de az már teljesen tönkrement, cserére szorul. A város csodaszép fekvésű, de elég hosszú innen még az út a központig. Én az Iglauer parkban szálltam meg és itt befejeztem a túrámat ortopédiai problémák miatt. Ha valaki a Városlőd vasútállomásra érkezik, akkor könnyen elintézheti a pecsételést a falu központjában valamelyik intézményben, mert nincs innen messze. Pl a legközelebb a 100íz élelmiszerbolt van, a peronról odalátni.

Az Iglauer parkról pár szót: először is jó, hogy van, mert legalább van egy olyan hely ahol meg tudunk szállni a városban. Viszont sajnos több hiányosságot tapasztaltam itt, mint egyébként, néhány szarvashibát is. Szerintem az építkezés miatt vannak bizonyos problémák a szolgáltatás területén, de helyre fog állni majd minden.



 

 Nagyvázsony --> Városlőd irányban jártuk be. FIGYELEM! A 7. sz. Nagyvázsony-Városlőd túra végpontja (és így egyben a 8. sz. Városlőd-Zirc túra kezdőpontja) Városlőd-Kislőd vasútállomás, és nem a 2,5km-re lévő "Városlőd" vasúti megálló! Ott csak egy személyzet nélküli üres peron van, egyetlen vágány mellett.

a szakasz leírása itt

hegyikalandorok.blogspot.com/2011/01/szezonnyito-bakonyban.html

A szakaszt Városlőd - Nagyvázsony irányban jártuk be.

A városlődi Iglauer Parkot (szállás) leírtam a 8. sz. túránál. Városlőd központjától meglepően messze van a bélyegzőt kezelő Városlőd-Kislőd állomás. Utána szép a Csollányos-völgy. Figyelni kell a Főnök-rétnél, hogy letérjünk jobbra, nem feltűnő a jelzés. Elég hosszú emelkedő után egy körülkerített cserjés kerítésén veszélyes (rozsdás szöges) falétrák vezetnek át. Úrkút határában a Csárda-hegyi őskarsztra mindenképp érdemes rászánni legalább negyed órát.

Volt egy kis rémtörténet a szállással, mert megkaptuk a Kab-hegyi barlangkutató házat, aztán csak itt, Úrkúton tudtuk meg, hogy mégsem (de amúgy is hiába lett volna). Segítőkész helyi népességnek köszönhetően Úrkúton maradhattunk aludni Tenk Csabánál (Tündérmadár Vendégház), akit csak ajánlani tudunk mindenkinek. 60 percen belül befűtött, elkísért minket a Kéktúra vendéglőtől (bélyegző- és tanakodóhelyünk), és olyan jelképes árat akart kérni, hogy azt már nem is fogadtuk el. Még így is külön túravezetői szobám volt a listaár harmadáért. :)

Úrkúttól már nagyon feltűnt a 2010. tavaszi viharok pusztítása, sok-sok kilométerre egymástól is pont egy irányba van kidőlve minden fa. Itt nem szögesek a vadkerítés-létrák, inkább ingatagok. A kilépés után nagyon nehéz észrevenni, hogy a jelzés azonnal letér az útról jobbra. A hamarosan következő fenyőerdőn átvezető szakasz a Tönkölyös-víznyelővel teljesen eltűnt a letarolt erdőben; valahogy el kell jutni a keresztező műútig, aztán azon mindenképp balra indulni. A Kab-hegy tetején a K háromszög vége nem teljesen egyértelmű: el kell menni a rádiótorony kerítése mellett balra, ott van a pihenő- és kilátóhely, a kilátótoronynak továbbra is csak az alapja van meg.

A terepen sem derült ki, miért "csak nappal járható" a Kab-hegyről levezető 6. nyiladék. A Sonkolyosnál keresztező aszfaltúton muflon bámult ránk 150 méterről, egész hosszan.

Nagyvázsonyban a Kovácsmúzeum (Tarsoly László) csuda érdekes, főleg gyerekekkel, mindenki maga is kovácsolhat üllőn kalapáccsal, jó a főnök úr humora, nagyon ajánlom!

Összességében jól jelzett szakasz.

 Kab-hegyen szörnyű pusztítást végeznek a fakitermelők. 6. nyiladékról a letérő a Jároskereszti útra vadkerítéssel el van zárva. Itt egy kicsit továbbhaladva egy balra bemenő merőleges út van felszalagozva ahol kb. 100 méter után megtalálható a kék jelzés.

Jároskereszti úton folyamatos a fakitermelés, ha eltévesztenénk a felmenetelt a Kab-hegyre, egy erdészlakhoz visz az út, ahol egy barátságtalan kutya ugat, túrabot mutatására elmegy...

Úrkút előtt a Tönkölyösi víznyelő környéke járhatatlan. A fenyőerdő kivágott és kifordított fákkal van tele, Ajánlatos a következő nyiladékon bemenni a kitaposott szekérúton majd a nagy tisztáson a vadkerítés végénél jobbra fordulni3-400 m után a jelzés megtalálható. 

hörpölin & son leírása korrekt, csak annyit, hogy én még kevesebb jelzéssel találkoztam, mint õk, néha tragikusan kevéssel - a kis, kerek mezõn simán el lehet keverni jobbra!!, én is megtettem, csak a jelzéshiány miatt lett gyanús - és ISZONYÚ NAGY dzsindzsa és dagonya vár, ha mostanában mentek. Az aszfaltútról bemenõ jelzést én nem is találtam, maradt a biztos aszfaltút. Valahogy értelmesebb vonalvezetést képzeltem, fel a Kab-hegyre... A hegy másik oldalán, a kék kereszttel való találkozásnál a jobbra forduló kék (Vázsony felé nézve jobbra...) nyiladéka katasztrofális. Az esõ megtette hatását - dagonya dagonya hátán. Plusz - szerintem - vaddisznónyomok. (Más szakaszokon néhol nyakig ér a csalán és az aljnövényzet.) Meg kell mondjam, nem volt sok kedvem a kéken menni, de mégsem tértem le a kék keresztre. A vége miatt megérte, nagyon szép, virágos mezõ vezet a Vázsony alatti országútig, de állatkodó autósok között szlalomozni, plusz, szagolni a szennyvíztelep bûzét nem valami csodás. Hmmm... Ez most morgás volt. Valami értelmesebb vonalvezetés kéne ennek a túrának... Vöröss