Túrabeszámolók


Gödöllő K30 (országúti)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2012
olsenTúra éve: 20122012.04.16 15:21:01
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek..


a természet manufakturális mûhelye átállt a nagyüzemi termelésre a levél-virág vonatkozásban,a virágzást örömmel üdvözli az allergiaellenes gyártószövetség,a gyógyszerész is bátrabban néz szembe az adóhivatal képviselõjével a NAV kapujánál..mint tudjuk,az emberek úgy is megoszthatóak két csoportra,hogy szenved-e allergiában,vagy csak fog..kivétel ez alól a természetjáró csoport,ami még mindig nem sorolható sem alfaj,sem nemzetség,sem egyéb kategóriába,családnak nevezném,amiben található rossz gyermek és szófogadó is..tehetségtelen és mafla,hiszen a civilizációs törekvéseket semmibe veszi hétvégén,és a plázatolongás vagy képernyõre merevülés helyett kivonul,és szertartásosan gyalogol,mintha ez kisegítené a költségvetést  akármennyire is..


ez ahétvége is a kirajzásé volt..ja és beleesett a húsvét is,mint keresztény ünnep,amit ha kell-ha nem,tölts dologtalanul,ha nem vagy rendõr vagy vasutas..


fenti szakmák híján biciklit vettem a fejembe és a hátamra,irány Gödöllõ,végül is Margitta kupa is van a világon,,a HÉV is jött,felvett,elvitt,leszálltam,neveztem,elindultam magányosan századmagammal..a kerékpárutakon bringázva néha sírok az ausztriai utakért – mármint bicikliutakra gondolok – de a betegekre gondolva megvigasztolódok,ez természetes gyógymód a vesehomok,kõképzõdés megakadályozására,itt van máris a Szûcs fogadó,Szada és máris kifelé a városi faluból,autók elõznek és köpködnek rám,de oda se neki,fúj a szél és tavasz van,mi kell még..?tavaly mintha rövidnadrágos lett volna ez a túra,Mogyoród felé megnézem a Naszályt messzirõl,a kereszt mellõl és becipzározom magam..át az autóút fölött,a gombai cukrászda és lovasszobor köszönt,és beesek Fótra,a mûvészi parkok után a római katolikus templom tövében nápolyi és ivóvíz,stempli és hajtás tovább,defekt..nosza,egy kis élmény,tartalék belsõ a benzinkútnál és félóra  múlva mintha mi sem történt volna..Csomád felé lejtõ,elõtte döntöm el, rövid táv lesz,vissza Gödöllõnek,Veresegyháza felé óriási az autósforgalom és fázom,félek,távolságot nem ismer a kulturált magyar autós,és többször dudaszó jelzi az érkezést..útban vagyok, na..itt van kerékpárút,nem is régi,nem is ráz,kell a pozitív is..és máris a város csodáin látom, hogy mi mindenre kell költeni az uniós forrást és az adófizetõk pénzét,mert van bõséggel..csak a jókedv hiányzik a böjti szélben,segít a szadai fölfelé,visszakapcsolok,és máris ismerõs gödrök és buckák,ez Gödöllõ,eltéveszthetetlen..az iskolában aranyos rendezõk gratulálnak,oklevél és hazakerekezés..

 
 
 Túra éve: 2008
MaRabUTúra éve: 20082008.04.08 22:12:58
megnéz MaRabU összes beszámolója
Bordarepedésbõl lábadozva ideálisnak tûnt ez a rövidke túra - és az is lett. Szerencsére az esõ sem esett, a túra végére már egészen szép idõ kerekedett. Sajnos nem tudtam, hogy 9-kor tömegrajt van, jövõre már hamarabb érkezem a helyszínre. Akkor gondolom el is rajtolt az erõsebbek többsége. Én végül 9:58-kor indultam (a lapomra 9:40-et írtak, amikor még mackónadrágban mentem befizetni :-)), még vártam is kicsit, de nem indult akkortájt egy sietõsnek tûnõ emberke sem. Láttam érkezni egy Giant-os kerekest többedmagával, de õk nyilvánvalóan épp befejezték a túrát :-)

Kissé nehezményezem, hogy az útvonal eleje eltért a margita saját weboldalán közzétett útvonaltól! Ugyanis mindenhol azt írták, hogy Szada felé indul a túra (a korábbi években tán így is volt), ennek ellenére a 3-as fõúton vezették a karavánt, ami nem is volt túl finom ráadásul. Tegnap-tegnapelõtt túrabejárást akartam tenni a leírás alapján, nesze neki. Ráadásul 2007-et írnak túraidõpontnak a margita weboldalán, látszik, hogy a tavalyi kiírást kopizta le vki és csak 2 szót sikerült benne átírnia... Pedig a szervezõk nagyon ügyesek, le a kalappal elõttük, fõleg, hogy ez a túra egy szép nagy kupasorozat része is egyben. Útközben voltak friss felfelstések is, nehogy vki eltévedjen a keresztezõdéseknél.

Rögtön egy 5km hosszú emelkedõn kell bemelegedni a lábaknak, ami nekem 13 percig tartott. Az új Garmin Edge 705-ösnek köszönhetõen azt is tudtam mindig, hogy épp hány százalékos az emelkedõ / lejtõ amin igyekszem. A legmeredekebb 6% volt. Két pici megszakítással, 210m-rõl 314m-re kell felküzdeni magunkat Mogyoród felé. Volt aki "tömött" gyermekutánfutóval küzdött, minden elismerésem!

A lenyûgözõ fóti templomig kissé rossz minõségû úton lehet leereszkedni. Ez a 12.8km-nél található, nekem a 26. percben sikerült legurulnom 140m-es magasságig. Sok indulót sikerült begyûjteni útközben, és a templomnál is rengetegen pihiztek.

Én hamar továbbindultam, és szerencsére megint emelkedett az út, nehogy elgémberedhessenek lábaink :-) Sikerült leelõznöm még egy "gyilkos lódarazsat" is. A 20. km-nél érhetjük el a 222m-es magasságot (42. perc). Ezután legurulhatunk 164m-re (23.5km, 48. perc), majd fel 266m-re (28.1km, kerek 1 óra), végezetül teljes erõvel le a célba, 2-3 piroslámpa lassításának árnyékában (32.1km, 1:04:11).

Célom a 30km/h-s átlag volt, ami az utolsó lejtõn sikerült is: 30.04km/h :-) A teljes szintemelkedés 336m volt, maximális sebességem 58.1km/h. Mivel végig egyedül mentem, lábadozó bevetéssel pont elég finom túra volt. Egyedül különben sem szoktam nagyon gyorsabban tekeregni, bár most jól jött a sok induló viszonyításnak, akiket utol lehetett érni. A túra végén a célban láttam "profikat", akik nálam erõsebbek (a versenyekrõl ismerem õket), kár, hogy nem tudtam velük indulni.

Csodaszép egyedi kitûzõk között lehetett válogatni, és jól esett a verseny végi rostos üdítõ, csoki, ropi, nápolyi is. Több, mint 200 induló volt, remélem a Margita Kupa többi futama is ilyen népszerû lesz. Túra után irány haza, megnézni a kegyetlen Flandriai körversenyt.
 
 
JakabTúra éve: 20082008.04.08 14:32:48
megnéz Jakab összes beszámolója
Gödöllõ - K - 30

Eljött ápriils 6-a vasárnap, és mi Macival elindultunk az immár gyógyultnak tûnõ kocsimmal Gödöllõre. Felpakoltuk a tetõre a bicajokat, ugyanis 37 km tekerés volt a mai penzum.

Még a télen beneveztünk a Margita kupára, annak részeként indultunk el a bicajos túrára.

Én még sosem voltam bicikliversenyen, (illetve ilyen jellegû megmérettetésen) és teljesen kiidegeltem Macit a nyünyörgésemmel, mire odaértünk. Annyira féltem, hogy már majdnem sírtam.

Hogy ugyebár mi lesz velem? Meg mit fogok én csinálni a kis kosaras bringámmal a sok igazi bicajos között? Meg hogy tekerek le én annyit? Ráadásul gyorsan? (Mert még vissza kellett érnünk idõben egy másik túrára Sukoróra)

Szóval tiszta para voltam, és rettegtem attól, hogy utolsó leszek. Amikor megláttam a gyönyörû színes cuccokba öltözött sok-sok bicajos pasit, teljesen lehangolódtam.

Elindult a mezõny, valahol a vége felé aztán becsatlakoztam, és Gödöllõrõl kiérve mindjárt hegynek kellett tekerni. Maci még odakiabált egy biztató "aztán ügyeskedj"-et, és eltûnt mint a kámfor.

Tekertem ahogy bírtam, két lány nyomta elõttem, azokkal próbáltam tartani a tempót. Fázott a lábam kicsit a rövidnaciban, meg nem is volt meleg. Még fejpántot is tettem, meg kendõt a nyakamba, mert hûvös volt.

Alig vártam, hogy az emelkedõ végetérjen, gondoltam a lejtõnek ill. egyenesen könnyebb lesz tekerni. Nem lett könnyebb, a bringám nemigen akart gurulni, a lábam meg nemigen akart bemelegedni.

Azért a lejtõ jól jött, tekertem teljes erõbõl, mert lefele könnyû volt, és sorra hagytam le a csajokat, mert õk meg lejtõnek fékeztek.

Valahogy beértem Fótra, ott volt egy ellenõrzési pont, kértem egy pecsétet, beleittam valami kálciumitalba, és már pattantam is a nyeregbe.

Itt már magamra maradtam, elõttem senki, mögöttem senki, mint a futóversenyeimen. De nem bántam, tekertem, és kezdett jobb idõ lenni, le is vettem magamról a cucc egy részét. A bringás kis polómban meg nacimban kezdtem én is bringás csajnak érezni magam.

A lábam is bemelegedett, és csak csináltam amit Macitól tanultam. Tekerni kell, ennyi az egész.

Nem zavartak az autók, meg az sem, hogy dudáltak, és a kedvükért nem húzódtam le egészen a padkára, mert ott gödrök voltak. Sõt fennhangon kiabáltam is némelyiknek, elég cifrákat azt hiszem, és még a középsõ ujjam is feltartottam nekik néha. Csak arra figyeltem ne menjek gödörbe, és ha lejtõs volt az út, nyomtam teljes erõbõl. Hegynek meg, ahogy sikerült.

Beértem Veresegyházára, de annyira tekertem, a "Medvék" feliratú táblát nem is láttam. Pedig Maci szerint volt. Õ látta. Nyilván. Hiszen Maciszeme van. :-)

Közben azzal buzdítottam magam, hogy teljes torokból énekeltem. Mármint a falun kívül. Saját hirtelen szerzeményû, nem rímelõ dalokat, de nagyon lelkesen, valami goospel jelleggel. Pl. ilyeneket, hogy nyomjad bébi, nyomjaaaaaaad ahogy bírod, stb.

Beértem Szadára, itt már volt kint egy tábla, hogy Gödöllõ 6 km. Örültem, hogy már nem sok van hátra. De kár volt elõre örülni, mert a Szada nevû falu egész végig egy hosszú alattomos emelkedõ volt. Már a felénél azt gondoltam leszállok, és tolom, de aztán csak nyomtam a pedált.

Gondoltam ennek a hegynek is van teteje. Csak reméltem, hogy már nem sok van vissza és felérek. De azért még kellett nyomni, hogy így is legyen. Közben félkézzel még itta is az italomból, egészen úgy csináltam, ahogy egy bringás csinálja.

Átértem Gödöllõre, (azt hiszem, mert szinte egybefolytak a faluk) volt egy sebességmérõ tábla, 17,5 km-t írt. Azt hittem rosszul látok, de aztán megint kiírta. Mondjuk azt nem írta ki, hogy lassíts! :-))

Nagyon elégedett voltam magammal, mert azt gondoltam öttel sem megyek. Aztán tessék...

Beértem végre a városba, de olyan transban voltam, fel sem ismertem melyik végén vagyok. Egyszer csak Macit látom, teker elém, és csodálkozva néz, hogy már itt vagyok.

Nem tudott egybõl megfordulni, csak késõbb ért utol. Jólesett, hogy elémjött. így már egészen felszabadult érzés és élmény lett a vége.

Kitûzõ, oklevél, és már pakoltuk is fel a bringákat a tetõre, és már úton is voltunk Sukoró felé.

Az idõm: 1 óra 40 perc lett.

 
 
piedcatTúra éve: 20082008.04.07 14:47:16
megnéz piedcat összes beszámolója
Gödöllõ K30

Kicsit duatlonosra sikerült ez a hétvége. A szombati börzsönyi futás után, vasárnap életem elsõ kerékpáros teljesítménytúrájának abszolválására pályáztam. Eddig sem volt idegen számomra a tekerés, még középiskolás koromban bejártam az abaúji dombokat, bár egyhuzamban 80 km-nél többet nem bicikliztem. Sajnos amióta tíz éve a fõvárosban élek, kimaradt az életembõl a bringázás. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy újranyergeljek.

Vasárnap 9-kor a tömegrajttal indultam. Kicsit aggasztott, hogy a 3-as fõúton mentünk egy darabig, nem csípem a nagy forgalmat. Miután lekanyarodtunk Mogyoród felé, a mezõny kezdett széthúzni, szerintem az eleje tõlem kétszer jobb átlagot produkált, ami nem volt nehéz. :) Viszont a forgalom nem csökkent, nem vagyok ehhez hozzászokva, a borsodi mellékutakon csak akkor jár autó, ha eltévedt. Mogyoródon egy jó kis lejtõvel tudtam kompenzálni a korábbi felfeléket. Aztán rájöttem, hogy az a 40 km/h nem egészséges az én amatõr bringámnak, ha egy-két nagyobb kátyuba belehajtanék, akkor az elsõ kerék küllõi úgy törnének össze, mintha ropiból lennének. Persze kerülni nehezen tudtam, mert oldalról nyaldostak a kocsik. Az egyetlen ellenõrzõ pont a fóti templomnál volt. Pezsgõtablettás lötyit és a jól ismert margita-nápolyit osztogatták. Azért büszke voltam, mikor elcsíptem egy mondatot egyik rendezõtõl, mi szerint a gyorsabb mezõnynek itt a vége, most már a „lazábbak” jönnek. Veresegyházig nem találkoztam bringással, egyedül tekertem, itt kevesebb volt a kocsi is. A településen kaptam egy piros lámpát, majd egy brutális szembeszelet. Még síkon is vissza kellett váltanom, képtelen voltam normálisan haladni. Aztán Szadán eltûnt a sík, nekimentem egy neverending-emelkedõnek, még visszább váltottam. Tekertem vagy ötvenet öt méter alatt, több kanyar is jött, de mögötte még mindig emelkedett. Majd jött a jutalom: lankás lejtõ, beviharzottam Gödöllõre, közben négyen összejöttünk, és szépen konvojban szlalomoztunk a kocsik között. A lejtõ alján bal kanyar, és újra a Városháza elõtt találtam magam. 1:39-et mentem 33 km-en, ami nekem nagyon jó, fõleg így a szombati nap után. Jó kis levezetése volt a Julianusnak. Májusban újra itt, de akkor már az 50-en.
 
 
 Túra éve: 2005
MúzslaTúra éve: 20052005.09.27 10:44:02
megnéz Múzsla összes beszámolója
Gödöllõ K30 tízedszer

Ez a teljesítménytúra biztos pontja minden évben a programjaimnak. Elõször 1996-ban indultam rajta és az évek során úgy alakult, hogy mindig el tudtam jutni, erre a tavaszi túrára. Valahol, a negyedik teljesítésnél határoztam úgy, hogy igyekszem minden alkalommal megjelenni itt.
Az útvonal többször változott. Elõször Isaszeg - Nagytarcsa felé kellett mennünk. Abban a változatban volt a legtöbb szint (330 m) amely két komoly emelkedõt (nagytarcsai, kerepesi) tartalmazott. A következõ évben a Hungaroringet érintettük, így ez volt a legrövidebb táv, a maga 29 km-ével. Késõbb a 3-as útról Mogyoródra mentünk, majd végül kialakult a mai útvonal, mely a Gödöllõ – Szada – Mogyoród – Fót – Csomád – Veresegyház – Szada – Gödöllõ relációban fut. Ezt néha megvariálták fordított iránnyal, de az elõnytelen volt a gyakori balra kanyarodások miatt. A táv így 37,5 km, a szint pedig 300 méter lett.
A teljesítménytúra rendezõje a Margita TE, mely színvonalasan tartja ezt az eseményt. Még arra is ügyelnek, hogy minden évben más kitûzõket osszanak.
Idén az idõjárás ismét a kegyeibe fogadott. Gyönyörû napsütés volt, némi szellõvel. (A 10 év alatt egyetlen egyszer sem esett az esõ.) Gödöllõn a kivezetõ úton nagy munkálatok folytak, de ezen hamar túl lehetett jutni és már másztam is a szadai hegyet. Ebbõl az irányból kissé lankásabbnak mutatkozik. Lefelé egy kissé „recegõs” volt az út, de aztán javult a minõség. Lassan elkezdett ismét emelkedõbe átcsapni a lejtõ, majd felkanyarodtam az M3-as autópálya mellé. Innen, még hihetetlennek tûnhet, de a balra felettünk futó emelkedõs pálya fölött (!) nemsokára mi is átmegyünk. Aztán hosszú gurulás várt rám, de az útminõség miatt azért néha a fékkarokat is használtam. Fótra kedvezõ hátszéllel érkeztem. Az ellenõrzõ pont évek óta az Ybl Miklós által tervezett, a „historizmus” stílusában épült templom elõtt van. Innen mellékutakon keveredtem ki a csomádi útra, amely mindig nagyon erõs forgalmú. Két vasúti átjáró is van útközben, de az emelkedõ szinte végig kitart. Aztán végre feltûntek Csomád házai és még elõttük jobbra tértem. Itt eleinte nagyon jó az út, de ahogy elkezd igazán lejteni, alattomos lyukak tûnnek elõ. Veresegyházát egy erõs jobb kanyarral kezdtem. Ismét erõsödött a forgalom. Egy lámpa megfogott, de utána jobbra kanyarodva lassan nekiláthattam a szadai hegynek. Párszor azt hihetné az ember, hogy már felért, de türelmesnek kell lenni. Aztán ezt is megmásztam és már zúdultam is be a célba. Ott aztán harapni és innivaló fogadott az elismerések mellett. Sõt, még egy kupát is kaptam a 10. teljesítésért. Azt mondták, hogy majd szóljak a 20.-nál is.