Túrabeszámolók


túra éve: 2005
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20052005.04.14 14:53:43
Hó-fejérke 25

A Népligetben a rengeteg topikos elvonta a figyelmemet, így nem vettem észre, hogy cudar hideg van. Erre két utcai hõmérõ ébresztett rá, -12 és -16 fokot mutatva. Meg az, hogy Csákberényben zömök szemüveges jégkockává fagytam azon másfél perc alatt, amíg mindent összecipzáraztam.

Óriási sor a rajtban. 40 perc sorbanállás (ezt nem lehetett volna másképp?), felszerelés, sok topikos (Güszi, Optika, VadMalac, Gethe, Vlaszij, a sorban Nagyondinnye sapkáját látom, Ryan és Kinga, meg bocs akit kihagytam). Rajt, iszonyú erõvel a pofánkba fuvalló szél, jó tempó.

Az 1. ep.-nél Güszi megállapítja hogy megfagyott a csokija. Völgy, egyre erõsebb emelkedõvel. Optika automatára kapcsol, szó nélkül megy, nyomom mögötte. A nem (nagyon) letaposott hó most sokat nehezít, elképzelem, milyen lehetett az elsõknek! Kiállunk a sorból az emelkedõ 3/4-énél, iszunk. Innék. A magnéziumos pezsgõtablettás ásványvíz rózsaszín jégkásává vált, a kék lónyál Powerade még bírja. Elgondolkodom az "erdeigyümölcsös" Powerade természetes színén, és arra a megállapításra jutok, hogy az erdõben hemzsegnek a brillantinkék gyümölcsök, csak én vagyok színvak!

2. ep., gyönyörû környék, szikrázó nap és hó, hó, hó. A pontnál teával olvasztom magam, közben megérkezik sver, aki elismerésre méltó 6-os átlaggal küzdött, hogy utolérjen minket. Közben a Powerade is kezd fagyni. Ez mind semmi ahhoz képest, hogy a szakállam is "megfagy"!!! :-))) Utoljára az Alacsony-Tátrában volt ilyen. Szép minden, nagyon jól érzem magam.

A Kocsmáros-dombtól ismerõs a táj tavalyról A Vár-völgyben libasorban lefelé, megjegyzem, hogy Lajos biztos nem hajszol fel a lépcsõn. De! :-))) Föl még jó is, de utána le kell zúzni a meredek, lejárt részen. 15 m seggencsúszás (marhára élveztem, szánkózni akarok!!!), kedélyes ordibálás a várfalról Güszinek. Le a borútra, sok izgalom nincs, célba csapunk. Viszonylag gyors kiszolgálás (finom a pöri!), hely az elõször nincs, de aztán sikerül szerezni. Biblia, topikosok, olvadás, jön Tibet, megyünk haza vele és egy barátnõjével (köszi szépen!)

Hihetetlenül élveztem a szép hó miatt. Gyönyörû volt, a sorbanállást kéne csökkenteni egy kicsit. Ettõl eltekintve :-)))
 
 
Szent LászlóTúra éve: 20052005.04.14 14:49:35
Szent László 15 + Cserhát 500-as csúcsai

Optika számításai szerint 28,3km/1230m

Miért jó a majdnem ötszemélyes Stilóban középen ülni? - Jägermeister, maszk, miegymás - Vallásos épülés - Bólya vagy bója? - Hogyan közlekedjünk falutól faluig? - Hogyan vadásszunk kódot? - Hogyan legyünk halálpontosak?



A BKV meglepetéssel szolgál reggel: az 5:40-es lekésett metró után indul egy 5:45-kor is, ami egyrészt nem szerepel a menetrendben, másrészt ezt is lekésem, mert kiugrok a pékhez...

6-ra azért a Keletinél vagyok, ahol Güszivel két szólamban vacogunk. Jön Tibet, Baxito, Optika, és a felmentõ sereg Fiat Stilo. Pásztóig középre szorulva kucorgok, ami biztos tök kényelmes ritmikus gimnasztikázóknak, tornászoknak, mûugróknak, balett-táncosoknak, kertitörpéknek és cirkuszi gumiembereknek, de nekem annyira nem pihentetõ. Visszafelé a nálam majd két fejjel magasabb Baxito hihetetlen önfeláldozással vállalta be eme pozíciót...

Az ülõpóztól eltekintve azért jó a Stilóban ülni egyébként, mert meleg, rajtba visz, célból hoz, és stabilan tartja az "Év túraautója" címet :-).

Pásztón kikászálódunk, húzás a buszhoz! Baxito megjegyzi, hogy fázik, és elõvesz egy maszkot! Nem veszi fel, de ha megtette volna, szerintem a buszvezetõ nem mer megállni :-))). Elõkerül egy laposüveg Jäger, de az átok busz is begördül, így várunk a feltöltéssel...

Taron tömeg az állomáson (pedig be se jött a vonat), meg a készülõdõ VadMalac. Meghatottan böngészem a szociológiai tanulmánynak beillõ falfirkákat: "Aki ezt a horogkeresztet felrajzolta, elkapjuk és megöljük!". "Aki ezt olvassa köcsög f*** és hülye cigány!" "Puncifabrikátor" "Ha akarj egy jó sz*pást, hívj", "A punk szar", "A rap szar".

Na szóval kis mai irodalom. Meghúzzuk a laposüveget, Tibet és Baxito elfüstöl a hosszútávon, Güszivel és Optikával egyéb terveink vannak. Tar szélén szúpa+kegytárgybolt. Elrobog VadMalac, Optika elhúz Gethe úrral, Güszi elõttem, lemaradok fényképezni kicsit. A szántóföld utálatos, utána is kizárólag kényelmetlen egynyomtávos utak egy ideig... Az erdõbe beérve egyre szebb minden, egész jó tempóban érek a Szentkúthoz (+kegytárgyboltok. 20 évre elegendõ kegytárgyat vehetnék a Szt. László 15-ön :-) ). Itt még nem jártam - gyönyörû! Addig vigyorgok báván a hely szépsége miatt, amíg a mosolyt le nem törli egy bazi emelkedõ. A tetõn pont, lihegés, CSOKI!!! Jókor jött :-). Megnézem a barlanglakásokat, küzdünk az emelkedõ végével, majd jön a névadó hasadék, ami kisebb, mint gondoltam, de szép.

Rövidesen a bójasor mellett emelkedünk. Na most ez érdekes szó (nem az emelkedünk, a bójasor!!!). Ugye könnyen el lehet véteni, hogy ly, vagy j. Jé! Ehhez képest az itinerben két soron belül elõbb j, aztán ly! Na, ilyet se láttam még!

Mellettünk fakitermelés, az úton motoros láncfûrész. Sajna Baxito már elment, de röhögõgörcsöt kapok, mert fejemben összeállt a maszkja és a láncfûrész! A Texas Chainsaw Massacre nagy sikerû horrorfilm után tehát le lehetne forgatni a "Cserháti láncfûrészes darabolós"-t is, melyben Baxi vigyorog, meghúzza a laposüveget, majd a benyómotoros láncfûrésszel disznót öl, esetleg kerítést szaggat. Küszöbön a világhír!

Sámsonháza, kocsma, olcsó forralt bor. Nagyon érdekes a geológiai bemutató rész a falu szélén. Szokás szerint két falu között a legrövidebb út egy meredek emelkedõn át vezet... Célba csapunk 3:30 alatt, zsíroskenyér, tea, pihi.

---

Elindulunk kódot szedni. A kód ritka faj, itt a codus cserhatus D (azaz 500) alfaj honos.



A Cserhát 500-as kód félénk és rejtõzködõ vad, világoskék alapon fehér számaival jól beolvad a téli tájba. Lakhelyét meredek emelkedõkkel és tüskés bokrokkal védi. Szerencsére, ha rábukkanunk, már nem tud menekülni.



Ahhoz, hogy rábukkanjunk, ki kell jutni Nagybárkányból. Güszi és Optika mennek mint a gépek, én meg nem vagyok üzemi hõmérsékleten. Döbbenetes kettes átlaggal szenvedek fel az emelkedõkön, valamiért nem akaródzik megindulni... Kezdésnek a Kerek-bükk kódját hajtjuk fel (meredek, de jól járható legalább...) Fennsíkon jön a Hármashatár (tuti, hogy nem a csúcson van a kód), utána az acsargó tüskebozótok által védelmezett Kerek-bükk. A pofátlan bokrok pofán csapnak, hátizsákot lopnak, szóval igen kellemetlenek. Optika rutinból, térkép nélkül vezet, döbbenetes pontossággal. Optika lenni nagy!

Fenyvesnél érjük el a kéket, a többi kód már rutin, csak zavar a beázó bakancs. Optika telefonon egyeztet Tibettel, és hadmûveleti pontossággal ugyanakkor érkezünk Garábra. Száraz váltócucc, fél üveg Bailey's (juhuhuhúúúúúúú!), autó, haza. A Bableves csárdához Optika bemegy pecsételni, mellettünk ismerõs Rover, meg a pólóban kiszaladó és köszönõ Lükepék.

Otthon vacsi, fürdés, tea, most meg nagyon meg vagyok fázva, de mindegy; a hétvégén úgyis a sulival megyünk kirándulni, így nincs ttúra.

Jó túra, profi szalagozás, szervezés, köszönjük!



A nap zanzája Optikától: "Kurva jó volt!"



Yeah, yeah, yeah.
 
 
BarcikaTúra éve: 20052005.04.14 14:46:03
Barcika 25

Zanza.


Kissé kaotikus rajt után indultunk, egészen kirívóan pocsékul ment az 1. ep-ig, utólag meg is lepõdtem, hogy Güsziéktõl csak 12-13 percet kaptam.

A résztávok sajátosak. Szerintem a 2.-3., 3.-4., 4.-5 ep. között nem pontos a mérés. A két falu között biztos vagyok benne, hogy kevesebb a táv.

"A hibát ott követtük el, hogy elhittük a 11,4 kilométert.

Kicsit körbenéztünk a kastélykertben (max. 10 perc), kicsit bizonytalankodtuk az útelágazásnál (se jel, se szalag!), majd nekirontottunk a hegynek. Jó tempóban haladtunk, ennek ellenére a következõ pontot, mely az itiner szerint 17,5 kilométer, 2,5 óra alatt értük el. Nem voltunk feldobva! Nem tudom, hol az igazság, de ennyire azért nem vagyok kutyaütõ!"

Hát ez volt nekem is a gyanús, húztam mint a barom...

Utána a hegy nagyot ütött. Optikával megálltunk lihegni+frissíteni. Ránéz az itinerre, majd közli: 35 perc múlva Ebecki-tetõn kell lenni. Ezt egy "Olyan nincs!" kiáltással nyugtázom. Optika belelendül és elzúz, elhaladok egy kiütött állapotú csoport mellett. A csoport magához tért késõbb, és "Jön a Gólem!" felkiáltással visszaelõztek. Hogy nem csak nekem kellett sietni, arra példa az az öt õzike, akik keresztülrohantak tõlem tíz méterre az ösvényen (gyorshajtás+kispista :-) ). Az Ebecki-tetõn már futottam, bélyegzés után rohantam lefelé. A hivatalos indulási idõhöz képest 7, a valódihoz képest 2 perccel csúsztam ki, ilyen se volt még... :-/

Baromira zavart, hogy egy idõ után már nem bíztam az itinerben, és sosem tudtam, pontosan hol vagyok.

Ettõl függetlenül jó volt és kemény. VadMalacnak gratulálok a teljesítményéhez.

Tibetnek nagy hála a fuvarért és a Bailey's-ért.

u.i.: vigyázzatok az adatokra, tuti, hogy elmért a túra. Gondolom TúrÁSZ-ék majd javítják :-)

 
 
NormafaTúra éve: 20052005.04.14 14:42:02
Normafa 20

SummerComfort volt oly kedves, hogy felvitt a rajtba; ahol speti2 és Lutak is készülõdött, no meg Joeyline versenybíróként üldögélt.

Teljesen szabályos rajtot vettünk, én pedig ráébredtem, hogy semmi kedvem spetiék után rohanni, így inkább lassítottam. János-hegy elõtt fényképeztem (és dobtam egy hátast), és elment mellettem Ryan.

Lefelé a P- elég jól járható volt (jelzést viszont alig láttam); és meggyõztem magam, hogy nem kell nekem zacskón léecsúsznom. Viszont eme "csúszós" megoldással megelõzött egy srác, vidám vigyorgással. Szépjuhászné után eseménytelenség Csacsi-rétig (azon kívül, hogy baromi álmos voltam). Itt eszem-iszom (pont jókor jött a csoki+nápolyi); egy kisfiú (gondolom) anyukájával jött egész jó tempóban. A gyerek felgyorsult a csokimeghajtástól :-))). Makkosmáriánál fotó, majd tovább, hosszú sor elõtt érek a Végvári-sziklához.

A jeges emelkedõ szívja az erõm, úgy érzem, nem haladok (pedig az utólagos mérés szerint 4 fölött volt az átlagom itt is, érdekes). A Piktortégla-üregeknél a pontõrök éppen az alkoholmérgezés/halálra ivás rejtelmeirõl csevegnek, pöcsét után tovább a sárgán. Elhagynak ketten, egyedül megyek, de ez így esik jól. Semmi kedvem más tempójában menni, kellemes a szép havas erdõben csendben, gondolatokat megtisztítva járni.

A következõ pontnál dõzsöl a horda :-))). Beszállok én is, isteni a zsír és a kenyér; jó a tea. 4 kenyérrel késõbb elálmosodok, de szunyókálni nem lehet, így megyek tovább. A régi Z- remekül látszik az Irhás-árokban, végre én is elõzök egyet-kettõt. Pont, emelkedõ, jég, csúszkálás. Egy világoskék kabátos, szemüveges lány cipõje nem viseli túl jól a jeget, fákba kapaszkodva halad. Jön a Zhsz, jegesedett lejtõ, a tetején a remek tempóban nyomuló efemm elõz meg. Kellemetlen emelkedõ, fújtatás, a kápolna továbbra is nagyon aranyos. Talán a kedvenc helyem a Budai-hegységben.

A szerpentinen nagyon belassulok, fotózok, nincs energiám menni. Fárasztó hetem volt, ki is jön rajtam. 5:45 alatt érek be a "Lemaradás" címerén látható csigához méltóan. De nagyon jó volt :-)

Célbaérkezés után egy órán keresztül kattogtatom a gépet, végre kisüt a nap, van fény. Vidáman megyek haza.

Nagyon jó túra volt, a legfinomabb zsíros kenyérrel, amit eddig ttúrán ettem (persze nem ez az elsõ értékelési szempont, de extraklasszis volt!).
 
 
TelekiTúra éve: 20052005.04.14 14:39:45
Teleki 20 (23?)

Péntek este érkeztem Szokolyára, ahol két dolog fogadott: csodaszép csillagos ég, és töksötét az út mellett... Éltemet féltve (ismerem a helyi vezetõket) valahogy azért betaláltam a telekre.

Másnap reggel vidám ásás-ültetés-metszés háromszöggel kezdtem a napot, majd a lombseprûvel is bemelegítettem. A 10:40-es busszal csorogtam át Kóspallagra, és találkoztam a Volán-járatot szívszaggató hajrával elérõ Lienkával, aki dezinformáció áldozata lett (értsd: rossz buszmegállót választott).

11:30-ra már Kisinócon is voltunk, így már csak röpke egy-másfél órát kellett napoznom, hogy találkozzak a kékezésbõl jövõ Optikával.

Addig is megérkezett VadMalac, akitõl elõbb megkérdeztem, hogy mennyi idõ alatt jött le NHH-rõl, majd a válasz hallatán elhatároztam, hogy végre lejövök a hallucinogén anyagokról ;-) VM elrobogott, nem sokkal késõbb pedig érkezett gudluking, aki erõsen a kéken szeretett volna lezúzni, de a pontõrség valószínûleg meggyõzte.

Az általa számított pesszimista idõpontban (13:00) érkezett Optika, tíz perc múlva meg neki is állhattunk a túrának. Kezdésként érdekes (bár nem logikus) vonalvezetés után meglátogattuk a Kálváriát (itt se voltam még...), majd némi nehézség árán megtaláltuk a kivezetõ piros jelzést. A következõ kilométereken a jelzésfestõ (szögelõ...) szerintem folyamatosan csuklott, mert emlegettük eleget... Mindenesetre érdekes helyeken voltak a jelzésen, egyszer belefutottunk egy kamu patakátkelésbe, de a következõt már nem vettük be, itt ugyanis a jelet szó szerint értelmezve gumicsónakot kellett volna ragadnunk, majd folyásirányba eveznünk a Kis-Hanta patakon :-).

Meglátogattuk Pusztatornyot (kellett a várkód nekem), és lejõve belénk futott Tibet. Kissé eltérítettük magabiztos megindulásunkkal, de rövidesen meglett a piros, így tovább mehetett. Mi meg vissza a pálos romhoz, amit Optika megnézett, én meg lentrõl szolidarítottam... Törökmezõn a pont úgy helyezkedett, hogy a kéken rövidítõk jól megszívják ;-), a jókor érkezett Túró Rudi pedig erõt adott. Bementünk a th.-ig, bélyegeztünk, megállapítottuk, hogy idõvel nem állunk jól, majd továbbindultunk. Törökmezõ után örömteli, hogy új (és jól irányító) jelzéseket találtunk. Jött az ütõs kikapaszkodás, ami nekem sem esett jól, de Optikának (+huszonvalamennyi kilométerrel és ezer szinttel a lábában) meg határozottan rosszul. Az idõ fogyott, de a vártnál gyorsabban elértük a Köves-mezõt, majd a Világos-teret. Innen már "csak" a "lankás" emelkedõ volt hátra a Hegyes-tetõig; de gyorsan megvolt, miközben beért minket Csóványos és családja.

Utólag olvastam csak el az itinert, ami "felfokozott hangulatú pontot" emleget, és tényleg. Egy rekesz ser kíséretében üldögélt a pontszemélyzet, akik közül az egyik srác meglehetõsen skinheadnek látszott, legalábbis ezt szûrtem le a bakancs+fehér cipõfûzõ-Árpád-sávos Nagy-Magyarország jelvény+Waffen-SS (asszem jól láttam) jelvény+kopasz fej jelekbõl :-))). Ráadásul a hangszórókból is Oi!-music szólt (tán Egészséges Fejbõr?), ami még tetszett is...

Föntrõl szokásos gyönyörû körpanoráma, Encián-kód keresés (részletek a szomszéd topikban), majd indultunk lefelé. 1:10 volt a szintidõbõl, így végül simán lejöttünk az ezerszámra virágzó odvas keltikékkel borított hegyoldalban. Közben megelõzött a nyáriasban feszítõ nagyondinnye, az országzászlóhoz pedig sikerült még naplemente elõtt beérnünk. 5:45 alatt értünk be, majd némileg fáradtan kaptuk el a vonatot, ahol Döme63 társaságát élvezhettük.

Szép volt, jó volt.

A tájékoztató táblák és az itiner között eltérés volt: Törökmezõig a táblák +2, utána -2 kilométert mutattak az itinerhez képest. Ez legyen a legnagyobb bajunk...

Köszönet a szervezõknek a túráért :-)))
 
 
Bükki forrásokTúra éve: 20052005.04.13 10:42:54
"Emgergo elõtt le a kalappal a hajrá miatt!"

Köszönöm szépen, a társaimnak is.

Meg is éneklem:

Bükk forrásai 30 (helyett 36?)

Egész értelmes idõpontban (6:45) találkoztunk, így valamit tudtam aludni is. A késõi rajt hátrányaként 9:20-kor tudtunk csak indulni OT Évával, Tibettel és VadMalaccal.
Tibet jó boszihoz méltóan hozta az idõt, a tavaszi erdõ meg a gyönyörû körítést. Az elsõ disszonáns hang a Szeleta-barlangnál hasított az idillbe, midõn VM közölte: eddig kettes átlaggal mentünk. Kissé érdekes volt már itt a szint/táv adat.

A Felsõ-forrásig együtt mentünk, itt pedig hátba csapott minket a seprû. Társaim neki is iramodtak, én maradtam a gyaloglásnál, mert éreztem: úgysem bírnék velük elmenni.

Magos-kõ helyett a nyilakat követve felkevertem a szomszéd oromra (a seprû is!), innen együtt mentem sokáig a nagyon jó fej záróemberekkel - köszönöm nekik a segítséget!

Furcsa volt a szitu: elõttem a társak, akikrõl tudom, hogy simán beérnek. Kezemben az itiner, ami a reménytelenségbe taszít. Mögöttem a seprû, és a Szintidõ. Kellemetlen.

Örvény-kõre az utolsó tartalékaimmal mentem fel. Éhes voltam, fáradt, pesszimista. A fõszervezõ fogadott itt, meg egy feladó pár (a srácnak meghúzódott a térde). Negyedóra alatt összeszedtem magam. Innen sikerült egy olyan 4,5-ös tempóra beállni, és szerencsére Ómassáig könnyû volt a szakasz.

Utolérünk egy korábban eltévedõ csapatot, így már könnyebb, hogy heten-nyolcan "bolyozunk". Pontõr nincs, bélyegzek a kocsmában. Innen minden emelkedõ kín. A Helyiipari-forrásnál újratöltök (ennyit tán még nem ittam túrán), Csókásra meg felvergõdök. A szintmenetet és a lefelét könnyen viselem, de ha lenne még durva és hosszú emelkedõ, az kinyírna. Az ep. után ellépek két sráccal, a szintidõhöz képest egyre jobban állok. 5 km-el a vége elõtt vagyok, és még van 58 percem! A Lencsés-nyeregbe húzzuk egymást, lefelé és szintben belekocogunk. A Hámori-tó mellé ereszkedõ ösvény kövei nem ízlenek. Utolsó erõfeszítés az utolsó forrásért (elõtte jól beázok...), innen már ismerõs az út, futni kezdek.

A barlangtól le jó a talaj, már sprintelek. 8:00-ra vágódom be, a pólóm fehér a kiizzadt sótól, totál kihasználtam a szintidõt és a tartalékaimat.
Ekkorát még nem hajtottam a szintidõért. Mivel a mókusos kitûzõ elfogyott, Bükk forrásai mozgalmit kaptam.

Csodás útvonalvezetés, csúnyán elmért táv/szint. Még a Barcikánál is jobban.

Nagy élmény volt.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár