Túrabeszámolók

Fojtott Karcok

(egykori zenekarnév, de címnek is megfelel)

Kiragadott részletek és történetmesélés a Barcika túráról

Tizennyolcadik út, nagykorú lett a vonzalom. Tizennyolcadszor is szeretem, a várost, az utat, az erdőket, amik csakúgy szépek önmagukban. Szeretem, hogy ismerősként fogadnak. Már  mondtam: otthon vagyok itt. A legfontosabb túrám, most már ki merem jelenteni. A hely és az élet történései összefonódtak, mint a túl közel nőtt fák, s csak együtt állnak, együtt dönthetők ki.

A Jószerencsét útról az Építők útjára fordulunk. Egy öregúr jelképtára, mindaz, ami megfogható és ami egyáltalán nem. A város lélegzik, kigyógyult a szilikózisból, pedig nem lehet.

Egy bérház kapujától nem messze állok, a porolóhoz közel, ahol gyermek lehetek. Anya ütlegeli a kiterített szőnyeget, apa alszik az éjszakai műszak után. Mi leszek? - Bányamérnök, mérnök legyél, fiam, mérnök úr! S a por beszáll a reggeli kapun, óvatos nyitva tartással, mint a szemek, érezvén magukon az álmosságot.

A Tüzes-szekér-csúcson túl, a fagyott talajon nyomot nem hagyva illannak az évek. Vagy a kilométerek. Vagy a kettő együtt. Sistergő villanydrót alatt egy nyeregben, levágott erdők helyén felnövő fiatalosban bujkál a múlt és társul szegődik egy időre. Ami volt, az már lajtromba vehető, mérlegelésre adhat okot. Amikor a vén rák kijön a patakból, elmúlik valami a vízfolyás életéből. Keserű, de a víz színe se, folyása se változik meg, csak lentebb várnak valami üzenetet, ami nem érkezik.

Egyedül maradok a Lunda-parlag környékén. A jegessé váló talajon ereszkedem a műút felé, aminek közeledtét szeméthalmok és a patakba átkelőként dobált ormótlan betontömbök jelzik. Mint elhanyagolt rakodó, ami várja az új szállítmányt annak ellenére, hogy böhöm teherautók tapossák majd miatta.

Tardonán a készülő vendégházban Pokó Józsi bácsiék fogadnak derűsen, emlékezve is meg előre gondolva. Mert voltak itt esték, kérném szépen, szedjük csak elő az emlékiratokból. Tipikus északi házak, a földszinti kis ablakokkal, ahol telelő muskátlik zöldje mutatkozik még ilyentájt is. Mama lakott lent, egy heverőn feküdt és folyvást panaszkodott. Úgy jöttünk az utcán, az emeletről fények, tévészín vagy csillárpászta, úgy jöttünk, hogy mindez érzékletesen jelent meg az esti óra jótéteményeként, vacsora készült egy lábasban és levél íródott a kis szobában. Azokba az estékbe szövődött bele a mi történetünk szála is. Fáradtan érkeztünk, neheztelve a sárra vagy a hidegtől görbült kedvvel. Egy másik falu másik utcájában éppen úgy vacsorához készülődött két öreg, akiket magukra hagytunk a késztetés miatt, azért, hogy lássuk, mások hogyan élnek, másképp-e vagy éppen úgy húzva magukra a takarót az esti film után, mint mi magunk.

A sportpályán túl a friss piros jelzésekre bízzuk magunkat Gáborékkal. Vigyenek, amerre jónak látják. Módos András útját elkerülve, túlontúl sokszor vette el a kedvünket.

A forgószél nyomában járunk, dőlt az utolsó dominó. Mikor bújik be megint az út a zárt völgybe? Milyen évet írunk amikor a Látó-követ újra befedi az erdő?

A Turista Parkban az egri pontőr megjegyzi: mindig ketten jöttetek. Labilis csónak az élet, felborul és kihullik belőle az ember, vagy elfogy alóla a víz és szárad valahol az egykori parton.

Létezhet-e gyönyörűbb a bükkösnél, amelynek aljában Ámor vize csorog, nem törődve a körülményekkel, az időt figyelmen kívül hagyva? Aligha. Mályinkáig kísér a gondolat.

Futtában látom a füves domboldalt, ahol zubogott a víz olvadás idején. Dédestapolcsány hosszú falu, a titkok a mellékutcákban találhatók, Gagariné is oda fut be a nyugalom érdekében. Űrhajósok álma az Új, még sosem látott perspektívák felkutatása. Visszajönni azért fontos, hogy elmondhassák nekünk.

Egy kutya társul mellém, akár szeretném, akár nem, iramot diktál, előre szalad és néz vissza, hogy: - Mi van, nem jössz? Upponyban talál biztatóbb elfoglaltságot. Még a sár előtt.

Országos kék, tehát nehéz járhatóság, a következtetés logikailag helyes, axiomatikusan levezethető. A Három-kőre ebből adódóan elfogy a kraft, kárpótol a hely, az állapot, a megmaradt hó a lefestett háromszög útján. Az erőtlenségből erő származik, ha elhiszed, hogy még lesz nyár a Vadászháznál, ugyanolyan, mint az előző, amikor északról értünk ide és a diófa adta árnyékban gondoltuk át, mi legyen a folytatás.

(Mielőtt eléri az út a falut, megkötjük a cipőfűzőn a csomót, fogjon, bírjon, mint gyámfa a nyomást.)

Ismerős családnevek a bánhorváti temetőben, a Platthy kastély mögött, ahová egyszer besétáltunk, mintha úri dolgunk vinne arra, közben csak a kíváncsiság. A temető fölötti fátlan domboldalról visszanézek: barnásszürke párába hengeredett és elhevert a falu a vackában. Nyáron éles szemmel követte a Napot, amikor a pékség felől Kisbarcáról jövet meglátogattuk: a kenyérillatú kékségbe akkor alig úszott felhő. Mára beletörődött a hóhiányba is.

Egyedül a hullámokon, na nem valami hajóban, csak a dombok során át- meg átbukva. Még mesélnék arról, amikor délelőtt esett útba (fordítva járt akkor az idő kereke), de a sár elvonja a figyelmet.

Szórványos kisházak, telkesek tákolmányai. Az erdő bekebelezte a fáradtabbakat. A kerítés alkalmasint még tart, a vakolat leesett. Hasznavehetetlenné kopott tárgyak. Mégis, határozott céllal készítették őket s bevégezvén a feladatot várják az ítéletet.

Hangok, házak, szilárdabb burkolat. Végül aszfalt, Suzuki, útépítés, sporttelep, változó utcakép. Ott vagyok, ahonnan elindultam. Életciklus. Megbeszéljük, mi volt, mi lehetett volna. Hogy vagyunk? Hogy vagyunk…

Nehéz megvilágítani, mit jelent ez az egész. Ahogy a borostyán növi be a házfalat: ha letéped, jön a kőpor és csupasz téglákként mered elő a semmi. Hagyni kell, nőjön, s vegye, ami kell neki. Cserébe búvóhelyet ad, erdőt, ahol jó lenni, mert önmaga. Fa és bokor és rét és sár is, lehullott leveleken szétterülő. Tölgy és bükk és jég és törés, derék törik, kar törik, ha hallod, sikít téli estéken, mikor a szél megőrülve közéjük ront, hogy másnap nem győzzön elnézést kérni. 

„Autóbusz indul Herbolya Tervtáró felé…” mondja a hangosbeszélő. Nagy placc van, tudom, jöttem már onnan a járattal. Nagy placc, pedig bányászok rég nem várnak, valójában senki sem vár, leginkább senki. Esetleg én magam lennék, hogy amikor a busz induláskor felnyög, ne csak a sofőr fázzon rajta.

És most, hogy este van újra, a pelargóniák téli álmába íródik megint az út. Egy kis faluban választ vár valaki a megírt levélre s mert nem jött ma sem, feltesz egy korongot a lemezjátszóra. Karády énekel, recseg, recseg egyre…

 Barcika ((34/2). dal)

„Vannak biztos dolgok, mint reklámban a szakállas férfi.”

„Voltak számomra tanulságai az esetnek. Jóformán csak tanulságai voltak. Levontam belőle a tanulságokat, nem maradt semmi… (Garai)”

Hangulatkeltés (előzetes megtartóztatás)

A Gagarin utcai megállóba időben érkezik a busz. Párák úsznak, hó, fagy sehol. Bánhorvátiban egy (mű)szőrmebundás, kalapos asszonyság leül mögém majd egy ismerős férfit észrevéve odaszól neki: - Ülj be az ablakhoz elöl én meg odajövök melléd. Beszélni szeretnék veled! A férfi engedelmes, a furcsa kalapos átül és beszélgetni kezdenek.

Nagybarcán egy nő futónadrágban. Feltűnő a szombat reggeli bevásárlókörre indulók között. Hovatovább meglepő. Elszánta magát az útra. Most ő helyezkedik mögém. Előttem egy nagymamám-kendős néni, régről 89. (már idéztem esgyét, aki szerint a mai 89 évesek már nem olyanok, mint akik régről 89 évesek…) Elöl egy hölgy eltúlzott méretű fülbevalókarikával. Én félnék, hogy valamibe beleakad.

Van egy fájásom egy ideje a szív alatt. Pár hete lett valahogy és aggaszt. Azért eljöttem. Navigare necesse est… És van egy fájásom a szívben is. Eliramolni látszik az élet, ez fáj annyira.

Tényszerű felsorolás

Elindulni nem nehéz, a bezárt Sport Disco után a kerteknél még viselhető a sár. Annyi maradt csak, hogy lélegzem. A villanydrót serreg és még tudom, hol állt egykor a kunyhó az ellenőrzőponttal.

Nagy magányok lesznek ma. A megállapítás helyességét nem vitatom. Kellenek is, hogy találkozzam önmagammal. Hátha szembe jön. Jövök.

Az Ebecki-gerincen egy fára díszeket aggattak. Volt ünnepe. A lélek, mint Szputnyik a karácsonyfán egykor Egercsehiben.

A Nyír-völgy rendkívül csúszós, marasztalna, de nincs szándék rá. Mint ahogy elszelelt a víkendházból is a vidámság, félbehagyott tevékenység nyoma és hulladék utal rá.

A fájás, ami pár hét óta gyötör, a régi piroson vesz elő leginkább. Futni nem tudok, mérlegelek. A felhők is azt teszik, pár csepp eső után hószerűvel kísérleteznek.

Dédesi Mária. Kedves, mesél kicsit és oldódik a némaság. A tó mellett aztán eldől, havazik. A sárból szisztematikusan lesz fehérség, ahogy a Három-kő stációit járom. Méterről méterre kell kiegyezni magammal és az elemekkel. Tél. A nyomokat gyorsan eltünteti, fehérbe öltözteti a bokrokat, mint koszorúslányokat az esküvő reggelén. A Szakadékba is hull, mely kitátja száját és ásít, mintha érdektelen lenne számára.

Óvatos lejtmenet, intenzív hóeséssel. Rövid összefoglaló a Bánhorvátiba érkezésről. A Művelődési Házban („Kultúrban”) győz az a nézet, hogy a Bükk a legszebb. Így is, ahogy ma kinéz.

Nagyon hosszú a hegy, magányos etap, hamar régivé lett nyomok, minél feljebb, annál fehérebb. Elesem. Pont oda üt, ahol a legjobban fáj. Az ismeretlen eredetű fájás most szinte elviselhetetlen. Gáncsot vetettek. A mozgás koordinálatlan, béna, azért végül elérem a Suzukit. A sporttelepre is zavarólag hatottak a körülmények: a műfű fehér, az ereszcsatornán végigfut a vízzel a hír: megjöttünk.

Várótermi életképek

„A jobban teljesítő országért ennyivel tartozom.” (HétköznaPI CSAlódások)

A hóáram elől a váróba menekült az a pár ember, aki még hiszi, hogy jön. A busz, a nő, a szép jövő. Várunk békés türelemben. Fiúk jönnek, fáznak, egyikük lábán zokni sincs. Mobiltelefon bezzeg. A céltalanság legfőbb eszköze. Kopognak a gombok, jön-megy az SMS, orvul videózzák egymást, mire az érintettől érkezik a határozott kérés: - Türüld le! Színvonaltalan dalrészletek (Megfigyelted? Sosem megy végig…), ide-oda ténfergés, ok nélküli zajkeltés. Nem tudnak mit kezdeni a mával.

Egy idő után a forgalmista kizavarja őket. Persze visszajönnek, újabb „zenék”, gombütleg, időeltolás. Akkor teszik el végül a haszontalan eszközt, amikor a forgalmista meg egy másik volános szóba elegyedik velük. Törődés lenne a kulcsszó. Ennyire kevés ennyire sok.

Mályinkát már nem (hazafelé)

Élénk az érdeklődés a busz iránt. Azért jut hely. Az Építők útján-e vagy a Tesconál mellém ül egy nő. Erős illatszer, impulzivitás. Mintha vendégségbe menne, felkészült a találkozásra, mindenesetre. Néha iszik az ásványvizes palackból, telefonjára néz, látványosan oldalra fordul. Hatással van. A téli este elfoglalja helyét, a főút jól járható, reflektorfénybe kerül a relativitás. Nagybarcán a házak ablakaiban a fények elemi érdekből gyúlnak ki. Tudatniuk kell, hogy léteznek. Élet érhető tetten az utcákon, ahová a busz nem jár, ott is. Nők spriccelnek kölnit magukra és süteményt visznek estére, hogy édes legyen a találkozás, mint a Napfény cukrászdában kilencszáznyolcvannyolcban, az éjszakai műszak előtt.

Bánhorvátiban két sietős alak fejlámpával, mindenvizest játszanak, bele az útba, kastélyon, temetőn túl, felett, mindenek felett.

A nő illata még érezhető, amikor a fiatal buszsofőr óvatosan kerülgeti a vizes hótól szinte földig hajló ágakat és hangosan közvetít egy kollégának: - Mályinkát már nem biztos, hogy bevállalom.

 „…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.” 

 Rövid beszámoló a hosszú távról:

kerektura.blogspot.hu/2016/02/barcika-65-20150206.html

 Barcika 65 túrabeszámoló 2013.02.16

„Ezt a beszámolómat Kulcsár Józsinak, a Barcika 65 többszörös teljesítõjének ajánlom, aki nem rég sikeres szemmûtéten esett át, azt kívánva, hogy minél elõbb bekövetkezzen az a pillanat, amikor megint utánam kiált az ösvényen: hová rohansz Józsi?”

„Véget ért a jó, itt kezdõdik a vész

Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész

Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz

Mondjad, mire vársz? itt az van, amit látsz

Itt közeleg a vég, mindig szürke lesz az ég

Azt elfelejted rég, hogy az élet mennyit ért

Azt mondjátok, hogy még? Hát, ennyi nem elég?” (Dalszöveg részlet)

„Szófelhõ”: …fagyott föld, hó, aszfalt-aszfalt, jeges-aszfalt, aszfalt, hó, avar, hó-hó-hó, jég, sár, mocsár, hó, vizes hó, latyak, jég, hó, sár, térdig érõ sár, sár-sár-sár, jég, mocsár, híd, Akácfa út….boldogság….

Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hosszabb szünet után újra felhúztam a nyúlcipõt, hogy végre megint teljesítménytúrázó legyek. A tavaly õszi Gémes 50 (Börzsöny) óta kényszerpihenõt rendeltem el magamnak. Persze a „kiesõ” idõt is igyekeztem hasznosan eltölteni, hogy elég erkölcsi tõkét gyûjtsek össze a további etapokra. Most viszont minden a helyére került, a talpam viszketni kezdett (nem a gombátólJ), mennem kellett. A Barcika 65 egy olyan túra, amellyel minden évben szemezgetek 5 év óta. Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hõsöknek, rendkívüli embereknek gondoltam õket, de én nem mertem vállalni ezt az évrõl-évre változó idõjárási- és terepviszonyok között vezetett hosszú, kemény téli túrát. A fõ ok persze, a felszerelésem hiányosságában rejlett. Éveken át képtelen voltam szert tenni egy téli viszonyok között használható túrabakancsra, ugyanis a lábam semmi ilyesmit nem tûr meg hosszútávon a „lábán”. Hosszas keresgélés után rám ragyogott a szerencse, felszállt a nagy fehér füst, majd amikor eloszlott, teljesített téli túrák víziója jelent meg tisztán a szemem elõtt, egyszóval alkalmas társra leltem végre egy Vibram Merrel márkájú túracipõben, ami keményen állta tegnap a sarat…

Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban. 2008-ban, 5 évvel ezelõtt jártam itt utoljára a Kazincbarcikai Sportközpontban. A fiammal érkeztem egy könnyû kis futásra, a 25km-es távra neveztünk. Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban, a kenyeret max. kalapáccsal lehetett volna eltörni. Borzasztóan élveztük a dolgot. Sajnos ezt követõen nem váltunk társakká a teljesítménytúrázás terén, Õ valahogy lemorzsolódott, ezért is tartom annyira számon, és vált nagyon szép emlékemmé ez a 2008-as Barcika. Most itt állok megint, de mintha csak tegnap léptem volna ki az épületbõl, ez az 5 év úgy elszaladt. A fiam kamaszból felnõtt férfivá vált, és nagy örömömre mostanában újra elkezdett csak úgy magának 10-15km-et futogatni. Talán egyszer megint itt állunk majd együtt a nevezési asztalnál, és ki tudja, testvéreknek vélnek-e majd akkor is, mint 2008-ben.

Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felõl kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdõbe az éppen most ébredezõ csillagunk.Most egyedül vágok neki a hozzávetõlegesen 65km-es távnak a sárga jelzésen indulva (a távot igazából 69km-nek saccoltam). A városból kivezetõ tardonai úton kocogva korán bebizonyosodik, hogy ez a cipõ sok mindenre alkalmas lehet, de a sík aszfalton történõ folyamatos futásra biztosan nem. Azért próbálok valamiféle iramot tartani, „messze még a messze”. Már az elsõ emelkedõ jól megdolgoztat. Ezen még felfutottam 2007-ben nosztalgiázok, bár akkor egy gyöngyvászon Nike Airspan cipõ hasította alattam a jeges talajt. Végül feljutok a csúszós talajon araszolva, és a zsírkrétát megragadva megelégedetten nyugtázom az ellenõrzõ lapomon az elsõ 4km teljesítését. (Ekkor még úgy gondoltam, hogy a nehezén lényegében túl vagyok, a többi 61km már sétafikálás lesz a célig. Na persze ebbõl már megjósolható, hogy nem egészen így történt.) Robogva indulok lefelé a hóban, itt a cipõ viszont már jól mûködik, stabilan, rendesen haladok. Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felõl kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdõbe az éppen most ébredezõ csillagunk. Így február közepén már egyre élénkülõ sugarai a talamuszomban landolva lázas ingerületátvivõ-anyag gyártást indukálnak, míg a végén a „boldogsághormonok” elöntik a szervezetemet, jól érzem magam. Aha, szóval már ennyi is elég a boldogsághoz? Nem kell, hogy kergessük a kék madarat, csak egy jó bakancsban kell törni a felkelõ nap fényétõl ragyogó havat a Barcika 65-ön, és a madár a vállunkra száll, itt suhan velünk a friss hóban. Szétnézek és a többi közelemben haladó túratárs vállán is ott látom csücsülni a boldogság kék madarát, mindenkinek a sajátját.

Találkozás a „Nagy Pleccsel és Vándorcsillaggal. Csak abban tudok reménykedni, hogy õszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.Közben rám köszönt a szerencse. Elfutok egy túratárs mellett, de ösztönösen lelassítok, hátrafordulok, és az arcába nézek. Olyan ismerõs vagy nekem mondom, és így találkozom végre újra személyesen Pleccsel, a „Nagy Pleccsel”, a hatalmas egyéniséggel, aki számomra a beszámolói és az évek óta közzétett hihetetlenül gazdag képgalériái alapján a teljesítménytúrázás nagy ikonja. Borzasztóan tisztelem, de személyes megismerésre a futó találkozáson kívül, amikor még nem tudtunk egymásról semmit, csak most kerülhetett sor. A napokban levelezgettünk is egy kicsit, reagált a „Barcika 65 elõzetes” címû kis beszámolómra. A szösszenetem gerincét a múlt szombati, Csondró-völgyben tett nem mindennapi kis kalandom adta. Olvasható (és lájkolhatóJ) a Teljesítménytúra Csoport Facebook oldalán. Nagyon-nagyon megörülök Pleccsnek, aki érthetõen egy kicsit tartózkodva fogadja a kitörõ rajongásomat. De nekem Õ olyan, mintha réges-régen barátom lenne. Aki egészen véletlenül még nem látta a képgalériáit, és még nagyobb véletlenségbõl olvassa ezeket a sorokat, ajánlom figyelmébe, sok kellemes percet, rengeteg ismeretet és a humoros képaláírásokkal ellátott képekbõl vidám pillanatokat szerezhet magának. Nem számít, hogyan alakul, vagy alakul-e egyáltalán a személyes viszonyunk, rajongásom és tiszteletem ettõl függetlenül megmarad. Nagyon sokat adott nekem a „munkássága”, erõsítette a teljesítménytúrázáshoz való kötõdésemet. Úgy látszik, ma az újratalálkozások napját élem. Belebotlok egy másik „ismeretlen” közeli ismerõsömbe, akivel már kisebb szakaszokon haladtunk együtt, sõt a bemutatkozáson is túlestem régebben, de ezek a rövid alkalmi találkozások nem hagytak benne olyan mély nyomot, mint bennem. Amikor 2007-ben elkezdtem a teljesítménytúrázást, rögtön az elsõk közt figyeltem fel szépen csengõ írói nevére, Vándorcsillag, és nagy érdeklõdéssel olvastam egyéni stílusú, karakteres beszámolóit, amelyek szinte elsõként vittek beljebb a teljesítménytúrázás sajátos ízû világába, miközben reménykedtem, hogy egyszer csak valahol sikerülni összeismerkedni vele. Beszélgetünk egy kicsit, majd tovább szaladok vár a végtelen. Csak abban tudok reménykedni, hogy õszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.

Olyan piros csõrû, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”.Befutok a Bán-patak völgyében fekvõ Bánhorvátiba, elhaladok a Platthy-kastély mellett, ami szállóként és étteremként mûködik. Rögtön felmerül bennem egy jó családi hétvége ideális képe itt Bánhorvátiban, nagy, vidám barangolások a csodálatos környéken. Itt élt Kazinczy Gábor író, politikus, és Tompa Mihály, Jókai Mór, a tardonai remete is gyakran tartózkodott a kastélyban. Ha nekik jó volt, biztosan mi is jól érezzük majd magunkat itt. Na meg a Szép-kártyámon a szállás rovat 1 éve érintetlen, kár lenne „veszni hagyni” (vagy hagyni veszni?). Készítek egy gyors fotót elképzelt boldogságom leendõ fészkérõl. A „Fakocsmában”, ahol az ellenõrzõpont mûködik, óriási a nyüzsgés, itt többek között összeakadok Sanyival, akivel együtt indulunk tovább, de a kerti törpék annyira megbûvölik, hogy talán még most is azokat fényképezi Bánhorvátiban. Nekem legalábbis ez az utolsó emlékképem róla. Mi tagadás szép kis kollekciót lehetett látni egy családi ház elõkertjében belõlük. Beszerzek már én is egy tucatot, feldobná a kertemet, csak tudnám, honnan veszik ezeket, a Kerti Törpe Szakáruházból? Olyan piros csõrû, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”. Ha eladó kerti törpét nem is, de jelmezt és álarcot viszont látok tömegével az egyik bolt elé kipakolva. Ilyen jó üzlet Bánhorvátiban a jelmezárusítás? Lehet, hogy átnyergelek erre. Egy túratársnõvel, akivel egy rövid ideig együtt haladok, már-már beállunk a tolongó vevõk közé, jó muri lenne, mondjuk, egy dínó jelmezben teljesíteni a Barcika 65-öt. Az én személyiségemhez a „Tyrex” illene a legjobban, az ismert „dínómárkák” közül, de a Velociraptor sem lenne rossz, az aranyosabb. Majd eldöntöm jövõre, mert most kihasználatlanul hagyom heverni ezt az óriási ötletet, mivel hirtelen elsuhan mellettem közel hangsebességgel egy hátulról ismerõsnek tûnõ futó srác.

Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni.

Eldobom a jelmezeket, és a feltámadt futóösztöneimnek engedelmeskedve utánaeredek, de már csak a hangrobbanást hallom belõle, eltûnik a távolban a kék kereszt egy enyhe kanyarjában. Na, itt ma nem lesz nagy futkározás, de azért húzok felfelé a hosszú, húzós emelkedõn a Damassa-szakadék irányában, és máris elérem az elsõ holtpontomat, amit csak belülrõl élek meg, töretlenül zúzok tovább. A lenyûgözõ természeti jelenség aztán kárpótol mindenért, a látvány kiold, felfrissülök. A Lázbérci Tájvédelmi Körzetben található fokozottan védett geológiai jelenség lejtõcsuszamlással jött létre, és a 170méteres mélységben, a hasadékok között még nyáron is 0 fokos a hõmérséklet, sõt havat is lehet találni. Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni. Tényleg szégyellem, de itt még nem jártam soha. Nem baj, legalább „vén” koromra is maradt felfedezni való a kibõvített körzetemben. Fényképezzük szorgalmasan, csattognak a gépek, kár hogy a blendém teljesen bepárásodik, de így még sejtelmesebbek a felvételek. Még tanácsokat is kapok már fentrõl a magasból, egy tanárforma túratárstól, az úr hangján kiállt le felém, hová álljak, hogy még jobb képeket készíthessek, ahogy ez lenni szokott még kettõt hátra, de ezt már nem várom ki, inkább elõre, fel a magasba. A szakadék után „teszek szert” egy állandó társra, akivel a rövidebb elválásokat nem számítva, a sors különös játékaként, minden „kétségbeesett” kísérlet ellenére egészen a célig elválaszthatatlan társak leszünk. A közeledés ott kezdõdik, hogy a Köbölicz-tetõn, látva nyakamban lógó hatalmas bridge-gépemet egy székely-kaput ajánl nekem fényképezésre, és Õ is, kihasználva digitális forradalom adta lehetõséget, átlag percenként készít egy felvételt, még a legvadabb futás közben is. Igazi archiváló típus, még rajtam is túltesz, olyannyira, hogy késõbb már alig fényképezek, csak lenyûgözve nézem, hogy szinte mindenhol talál valami érdekeset, ami mellett „mi átlagemberek” csak úgy elsétálunk.

A tetõ után lefelé haladva megismerem további rendkívüli képességeit, úgy vágtat lefelé elõbb a vizes hóban, majd a késõbb a feltámadó sárban Uppony felé, mint egy megvadult ló. Társa is akad egy jobb futó, de én sem szakadok le nagyon. Lefelé remekül visz a bakancsom, egészen sötétedésig minden lejtõt megfutunk végig, a meredekebb részeken észtvesztõ sebességre kapcsolva. Nagyon jók ezek a suhanások, érzem magamban az erõt. Upponyban már többen gyülekezünk, így valahogy elveszítjük egymást társammal, szövetségünk csak a dédestapolcsányi ellenõrzõpont után válik szilárddá.

Szabad lelkünk könnyû táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az õsemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Késõbb kérdezi egy túratárs valahol, mirõl híres Uppony, mi van ott? Mirõl lenne híres, válaszol egy másik túratárs, hát ott megy át az országos kék. Na ja! Kamasz koromban nekem is ez volt a legfontosabb! Egy szép nyári napon egy jó barátommal felkeltünk hajnal ½ 3-kor, és a korai vonattal (még gõzös volt) felfüstöltünk Egerbõl Putnokig. Onnan legyalogoltunk vagy jó 50km-t a mályinkai országúton már majd szétsütötte az agyunkat a perzselõ nyári napsütés. De jó volt, nem kellett jobb ennél. Miközben vitt a lábunk, mi elszakadtunk az aszfalttól, a lelkünk könnyedé vált. Szabadok voltunk. És ez a régi érzés most is megkeres, ahogy ezt a kicsiny, 500 lelkes falucskát szelem át társaimmal együtt. A szabadság élménye. Késõbb egy kedves túratársammal, aki nagyjából Upponytól Dédestapolcsányig lesz gyalogló- és beszélgetõpartnerem, a szabadság lényegérõl beszélgetünk, már-már olyan filozófiai magasságokba emelkedve, mint az Upponyt a Lázbérci-víztározóval összekötõ egyedülálló képzõdmény az Upponyi-szoros felénk tornyosuló hatalmas sziklafalai, ahol még egy õsember barlang is található valahol. Szabad lelkünk könnyû táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az õsemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Jó, hogy megint új társra találtam, a beszélgetés közben egy pillanatnak tûnik csupán ez a szakasz. Lenézek a víztározót tápláló egyik bõvizû patakra, ami épp kisebb zúgón át közelíti a tavat, és azon gondolkodom, ez a víz, ami itt szalad lefelé éppen, vajon mikor éri el a vízcsapomat, hiszen mi is, ebbõl a tõlünk úgy 70km-re fekvõ tározóból kapjuk a vizet. Amire hazaérek talán még nem ér oda, bár ahogy az elõttem álló távra gondolok, még az is meglehet, de valószínûbb, hogy hónapok, talán évek telnek el, mire az itt levonuló vízmolekulákból néhány egy idõre a testem részét képezi majd. (Persze rövidre is lehet zárni a dolgot, ha ugrom:)) Tavaly itt jártunk Uppony környékén családi kirándulás keretében a vérpezsdítõ májusban, és felmásztunk a falu fölé magasodó Dedevár romjaihoz, ahol lélegzetelállító panoráma fogadja a mindenre elszánt túrázókat. A falu érdekessége még a száznál is több borospince, ami az északról beérkezõket fogadja. Készítettem is fotókat, persze nem mind a százról. Azt olvasom, hogy „a bortermelés jelentõs múltú, de helyi jelentõségû maradt”. Ez a mondat metanyelven íródott, jelentése: megittak mindent az utolsó cseppig. Innen aztán egy csepp alkohol nem sok, annyi sem jutott ki.:)Ennyit Upponyról, amit oly sokáig emlegettünk a barátommal, és ma is szóba kerül néha tréfás formában ez a név.

Tõle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülõ mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás.Dédestapolcsányban a Margit-hídon kelünk a Bán-patakon, ami valahol Bán-kút alatt ered, és ez ugyanaz a patak, ami Bánhorvátit szeli át, csak elõbb „átküzdi” magát a Lázbérci-víztárolón, majd valahol Vadnánál a Sajóba veszik. Az ellenõrzõ ponton nagy hangulat, jó meleg fogad, jól esik a nyüzsgés, emberek között vagyok. Az ellenõrzõpont után együtt keressük a faluból kivezetõ utat a társammal, miközben a magaslaton elhelyezkedõ adótornyot kémleljük, „rejtõi magaslatokba” is jutunk bemutatkozás címén. A szalagokat leszedték, de egy lelkiismeretes pincetulajdonos, nagyon megható, lelkesen elmagyarázza az utat. Már-már indulnék felfelé a sráccal toronyiránt, amikor egy szörnyû gyanú fogalmazódik meg bennem: én a fõutcát néztem be magamnak, az országos kéket, nem értem mi ez a kacskaringó. Kérdezem, melyik távon is van igazából? Az 50km-en mondja. Itt már csak az érzékeny búcsúnak van helye, kölcsönös bemutatkozás után hátraarcot csinálok, és megyek visszafelé a saját utamra. De nem bánom ezt a kis kitérõt sem, társamban, aki a madarakhoz is ért, (tõle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülõ mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás) bár nem fejtettem ki eléggé személyiségét, megint egy különleges, filozofikus beállítottságú emberre akadtam. Ez alatt a néhány kilométer alatt is nagyon sokat tanultam tõle, és én az „öreg” bölcsebbé váltam egy bölcs fiataltól, miközben rájöttem, hogy a bölcsesség nem korfüggõ egyáltalán, körülöttem mély érzésû, mély gondolkodású fiatalemberek nyüzsögnek, akik teljesen feltöltenek nemességükkel. A srác azóta Facebook ismerõsöm lett, remélem, nem fogom bosszantani a buta megosztásaimmal.

A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térbõl már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Már a fõutcán összecsapódunk újra elsõ társammal, Tiborral, és innentõl kezdve gyakorlatilag együtt haladunk a célig. Sûrûn fényképezget, 1-2 témát persze én is lekapok. Vannak itt szuper ingatlanok is, szuper jármûvekkel, hogy majd leesik az állunk. Van, annak, aki el nem issza. A Dédesi-sziklára is vetek egy pillantást, amirõl az utóbbi idõkben teljesen elfeledkeztem, miután elkerítették. Aztán a már említett mályinkai országút következik, ahol azon a „kamaszkorom legszebb nyarán” fõzettük magunkat. Gyorsan felérünk a tetõre, ahol a csak az utolsó pillanatban tárul a szemünk elé szinte egy csapásra a szûk völgyben rejtõzõ kicsiny falu Mályinka, sok emlékezetes egyéni túrám kiindulópontja. A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térbõl már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Jó társaságban hamar átléptetünk a falun, és a pisztrángos tavak fölött elhagyjuk azt a kék jelzésen. Van a másik oldalon egy információs tábla és egy tájalkotó trabant. Még az õsszel jártam arra, és a tábláról felfrissítettem „pisztrángtani” ismereteimet. A Szalajka-völgyben szoktuk ezt elolvasni úgy 2-3 évente, és rögtön elfelejteni persze. 2 féle pisztráng él nálunk, a Sebes-pisztráng az egyik, ez az õshonos, a hegyvidéki erõs sodrású, oxigénnel dúsan telített vizekben él, zúgók közelében leggyakrabban. A másik a Szivárványos-pisztráng, ami 1885-ben „vándorolt” be hazánkba Észak-Amerikából. Ez igénytelenebb, nyílt vizekben is megél. Olvasom a táblán, hogy a Sebes-pisztráng alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a kövek közé rejtõzik. Azon gondolkodom, hogy biztos most is élnek pisztrángok a hegyi patakjainkban, csak én nem látok egyet sem, mert nappal elbújnak, éjszaka meg nem látok. Ja, és még azt nem értem, hogy amikor gyermekkoromban elmentünk horgászni a barátom apukájával, egy hatalmas Warsawa-val a felsõrtárkányi patakhoz, fentebb egy gyors folyású áteresznél, hogyan tudott sebes pisztrángokat fogni, ha nappal alszanak? Vagy változnak a pisztrángok szokásai is?

A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Felérve az országútra egy dermesztõ látvány fogad, egy ott parkoló „Simson-os” motoros srác. Társam kb. 3 másodperc alatt már úgy tárgyal vele, mint régi ismerõsével, úgy hogy egy ideig azt hiszem az is. A Simson viszont engem kavar fel, mert fiatal házas koromban, autó hiányában és elhanyagolható mennyiségû pénz birtokában egyetlen közlekedési eszközünk egy kétszemélyes, rendszámos zöld-fekete színû Simson S50B motorkerékpár volt, amivel kilométerek ezreit tettük meg, még külföldön is. Felraktuk a sátrat a csomagtartóra, és mentünk amerre láttunk. Szép korszak volt, csak a fenekünk bánta. Aztán nyugdíjaztuk a motort, amikor megérkezett az elsõ luxusautónk a Kis Polski… De térjünk vissza a Bükköt átszelõ szabadon, de nehezen járható egy nyomtávú országútra, ami Szentlélek, Bánkút, Garadna, Miskolc Lillafüred felé veszi az irányt és cammogjunk rajta egy darabig, amíg a kék jelzés le nem tér róla a Vár-völgy felé. Még egy gyors iránymutatást adunk egy eltévelyedett autósnak, mintha olyan sokfelé lehetne továbbmenni itt, és bevesszük magunkat a Dédesek alatti rengetegbe. Én kérek elnézést, mert a vár jelzés a Pírító-kõnél indul, a Szõlõkõ lejjebb van, és a sárga a Mártus-kõnél válik le a kékrõl. Hát ez így volt, és így is lesz a következõ földtani mozgásig. Még a Mártus elõtt 2 vadászba botlunk, akik állnak hosszú méla lesben, és kicsit sötéten méregetnek minket gyönyörûen kivikszolt, vadonatúj távcsöves vadászfegyvereikkel. Ami társam óriási kapcsolatteremtõ erejét bizonyítja megint, 1 percen belül kiénekli a kezükbõl a fegyvert, és különféle pózokban posztol, hogy nem gyõzöm fényképezni, persze az Õ gépével. A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Kérésüket készséggel teljesíti, és nem lõ. Aztán elbeszélgetünk a vadászokkal. Az elején arra kérnek, hogy ne üvöltözzek, és kétségbeesetten néznek a hegyoldal felé, ahonnan a muflonokat (rokon értelmû szavak, muffom, paplan stb.) várják. Szólhatnék nekik, de nem teszem, de én biztosan tudom, hogy a Bükk-hegység összes nagy testû, négylábú gerinces állata már a déli oldalon tülekszik ezen a napon. Itt ma nem lesz kapás az tuti. Sajnos ez a pszichopasszív emberek tulajdonsága, hogy mindent hangosan mondanak, mert attól reszketnek, hogy nem hallgatják meg õket. Az eredmény az, hogy végül tényleg nem hallgatják meg õket. Kiderül, hogy, az egyik vadász ismeri Szabó Jocit, a pétervásárai vadászírót, akinek két könyve is megjelent a nemrégiben, megkapó természetleírásokkal fûszerezve. A találkozás tiszteletére megígérem, hogy szerzek nekik egy-egy példányt. Ahogy a Mártus-kõ felé indulunk, még jõ egy harmadik vadász is szemben, de neki már megkegyelmezünk, és meghagyjuk a fegyverét. Igaz, Õ könyvet sem kap. Hát ilyen kegyetlen a sors.

Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. Ettõl kezdve a Látókövekig 5 fõsre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Majd rátérünk a sárgára, és megkezdjük a kapaszkodót a Kapu-bérc irányába. Közben elõadom frissen szerzett ismereteimet, amit a hó alaktanáról tanultam. Mi a frász jutna az ember eszébe, amikor állandóan a bakancsa orrát nézi órákon át, és csak ezt látja. A porhó 0% vizet tartalmazó jégkristályok tömege, a vizes hó 40%-ot, míg a latyak már 60% vizet szippant magába. A vizes hónak hatalmas súlya van, és jól tapad. Ez rakódik rá a villanyvezetékekre, akár 8-10cm „dunccsá” hízva, és szaggatja le azokat, mint történt a Dunántúlon 2009-ben. Feltûnik, hogy Dédestapolcsány óta egyetlen túratárssal sem találkoztunk, a futók elfutottak elõlünk, a gyalogos mezõny pedig valahol a hátunk mögött van. Magunkra maradtunk mi felfelé igyekvõ, lefelé futkározó gyalogosok. Az országúton keressük a kék szalagot a farakás után, de lila gõzünk sincs, merre van, mert az elsõt leszedte valaki. Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. A máglya idáig nekem mindig azt jelentette, amit meg is gyújtottak, mondjuk a sötét középkorban. Most is tanultam valamit. Aztán átvágunk a meredek partoldalon, társam nem mindennapi alpinista mozdulatokkal tapossa ki elõttem a szûz havat. (Ezért még jövök neki egy sörrel, ahogy megígértem.) Lent megpillantjuk a túratársainkat a forrás közelében, akik a kis malõr miatt a Kapu-bércnél végleg beérnek minket. Ettõl kezdve a Látókövekig 5 fõsre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Viccelõdünk, vidámak, optimisták vagyunk, gyönyörûen süt a nap. Közvetlen egy meredek szakadék mellett visz az út a bércig, ahol eltöltünk néhány jólesõ ejtõzõs percet. Lefotózzuk a Dédeseket „versengve” a legjobb pozíciókért, ahonnan az „ezerdolláros” képek készülhetnek, majd a piros háromszög-piros jelzés repít el a Szentléleki Turistaparkig a gerincen, néhol megkapó panorámát tárva elénk. Az ellenõrzõpont egy jól fûtött kis faházban van, ahol a pontõr két gyermeke is szorgosan besegít a munkálatokba. A tea pillanatok alatt szétárad az ereimben. A legjobban viszont attól érzem magam, amikor végre nagy nehezen lerántom a lábamról a kamáslit, ilyet most viselek életemben elõször, lehet, hogy utoljára. Ezt a példányt bizonyosan, mert teljesen elszorította a lábam.

Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtõ ütemét, és lerepülök rajta. Letépve magamról újjászületek, megszûnnek a fájdalmaim, és boldogon rohanok a társam után lefelé a Csondró-völgy irányába. Odvaskõ után átveszem a vezetést, aminek egy sártenger, egy erdõben való csörtetés, és egy izomgörcs vet véget, a társam simán beér. Nyelvem alá dobok két tablettát, a görcs gyorsan kiáll és robogunk tovább lefelé a sokszor teljesen jeges szakaszokon. Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtõ ütemét, és lerepülök rajta. Késõbb kényszeredetten kocogok a faluban. Egy néni rám szól: miért szaladva futok? A válasz még nem tudok futva szaladni, de már fejlõdöm. A kutyák egyébként aranyosak, és egyáltalán nem zavar, hogy szét akarnak tépni. Elvégre ez jó a falusi kutya dolga, hogy így ebéd után megdolgozzon az eledeléért még vacsoráig. A 8. ponton a Betyár Tanyánál két betyáros, korban nálam tekintélyesebb úr fogad, akik mindketten elismert túravezetõk, sõt tanfolyamokat is tartanak, és nagy sztorikat mesélnek nekünk eltévedésekrõl, amiket botcsinálta túravezetõk produkálnak, sokszor egész nagy csoportokat vittek jégre, hogy úgy kellet megkeresni õket. Nekem is van egy fél túravezetõi tanfolyamom, de közben behívtak katonának, és kimaradtam az órákról. Azóta sem erõsségem a tájékozódás, de azért némi javulást mutatok. Még a tardonai országúton arról beszélgetünk a társammal, egy nagy természetismerõ barátomtól hallottam, ha erdõben jársz, ne csak magad elõtt keresd a témát, hanem idõnként fordulj hátra, s amit szembõl nem láttál, hirtelen feltûnik, ott van. Ösztönösen hátranézek egy pillanatra, és bár érdekes módon semmilyen fény nem látszik elõttünk, mögöttünk egy csodálatos naplemente zajlik éppen, felhõk által megharapott nappal, dombbal, házzal, fákkal, szóval cuki nagyon. Csattogtatunk egy darabig, aztán félretéve a bölcsességet, a maradék 15km-en már inkább elõre nézegetünk. Lekanyarodunk az országútról, a buszmegálló után a piros jelzés újra a hegyeknek veszi az irányt, vele együtt mi is. (Egy pár órával késõbb, amint hazafelé tartottam, két túratársat láttam ugyanitt bekanyarodni. Kemény estéjük lesz gondoltam. De magabiztos, elszánt tartással vágtak neki a hegyeknek, ami rögtön megnyugtatott.)

Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerû, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül.Ahogy alkonyodik, minden egyes, a lámpánk fényénél felvillanó jelzés megpillantása egyre nagyobb örömet vált ki bennem. Ez jelenti most számunkra az életet jelentõ köldökzsinórt, ami a céllal összeköt. Igyekszünk nem szem elõl téveszteni „Ariadné-fonalát” a beálló sötétségben, egyszer azonban mégis sikerül. Egy farakás mellett, a sarat kerülgetve elvisz egy fakitermelõ út. Hamar észbe kapunk, de úgy szeretnénk korrigálni, hogy ne kelljen visszamenni azon a pár tíz méter sártengeren sem, de ezt valamiért a rossz irányba tesszük meg. Ez a spórolás lesz e vesztünk. Hirtelen meglátunk a messzeségben egy lámpát felvillanni, majd eltûnni, így tudjuk, hogy nagyon rossz helyen vagyunk. Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerû, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül. A végén már a tájolómat is a kezembe szorongatom, mert már gõzöm nincs, merre van Kazincbarcika, aminek még „fattyú fényei” sem sejlenek. Innentõl kezdve nincs gáz, egyik dombot a másik után másszuk meg a hullámzó gerincen, mintha soha nem akarnának elfogyni. Beérjük az elõzõ társunkat, aki az elõbb vadorzónak vélt minket így gyorsan elinalt elõlünk. Hogyan is gondolhatta volna, hogy túratársak kódorognak messze az erdõben. Jól megijesztettük! Társam minden emelkedõ után azt mondja, már ez az utolsó, de nem, újabb és újabb következik, úgy érzem százával. Egy idõ után a bakancsom által meggyötört Achilles-inam is el kezd kíváncsiskodni, vajon tényleg ez az utolsó? Egy újabb emelkedõ következik, de ez most valahogy más. Fényes glóriát húz rá a nagyváros „fényszennyezése”. Bánja „fene” már ezt a „szemetelést”, csak civilizációt lássak végre. Eszembe jut, a minap olvastam, ha az ember már egy hete kódorog, mondjuk a Himalájában egy trekkingtúrán (velem gyakran megesikJ), a civilizáció legkisebb jelét sem látva, milyen öröm, ha végre megpillant egy eldobott mûanyag palackot, vagy bármilyen fránya szemetet. A tetõre felérve aztán hirtelen szíven üt, ahogy jobbról-balról ezernyi tekergõ csillámkígyójával, simogatóan fonja körbe a hegy lábát az áhított város, Kazincbarcika. Aztán megvan az a bizonyos torony is.

Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.Az Ebecki-tetõn végre eldobom magam a kellemes fûben, a lábam már nagyon tiltakozik, fõleg az a görög része, nem szokta a kutya szántást. Szinte meghipnotizálva bámulok a tábortûz zsarátnokába, ami valami õsi megnyugvást, békét költöztet belém. Nagyon távolról hallom, hogy egy beiszapolt szántáson való átvergõdésrõl esik szó, ami inkább mocsár, mint szántóföld. Csak így lehet elérni a hidat, a menekülés egyetlen útját. Elõbb persze le kell robbanni a hegyrõl Kazincbarcika szintjére, ami praktikusan a túra legmeredekebb, legsarasabb, legjegesebb, magyarul a legdurvább szakasza. Az egyik ponton a társam vagy 5 métert csúszik lefelé óriási lendülettel, de botjai segítségével talpon marad. Én az egyensúlyérzékemben és a jó szerencsémben bízva rohanok lefelé, néha alig-alig tudok fékezni. Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.

Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását.Mire odaérek, a fényképezõgép már idõzítve van a híd korlátján, és történelmi fotó készül kettõnkrõl, a nagy utazókról. Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását, ahogy exponál. Társam megismétli a felvételt, egy ideig még a fényképezõgéppel babrálgat. Ahogy arra várok, hogy az önkioldó ismét mûködésbe lépjen, egy pillanatra megáll az idõ. Állok a hídon, és mereven a blendébe bámulok, miközben bizton tudom, hogy ez a híd többé már nem csak a patak két partját köti össze.

Szegedi József

Pétervására

-marton4-

A következõ sorokat minden valószínûség szerint már csak magamnak írom:

egy nagyon kedves túratársam mondta a Less Nándor 100-ról írt beszámolóm elolvasása után: hüm-hüm, na, jó, jó, tetszik, csak azt nem értem, minek errõl ennyit írni? Mentünk és kész! S ha jól belegondolok, rengeteg igazság van ebben a gondolatban.

„Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész

Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz” 

 www.facebook.com/home.php#!/jozsef.szegedi.37

picasaweb.google.com/102760545299824334787/MalyinkaFelettABukkbenCsondroVolgy20121125

Barcika 50

Alig néhány autó húz át minden szabad jelzést követõen a csomópont alsó szintjén. Megjelennek az elsõ, reménybeli utasok a megálló peronján, majd jõ a villamos sárga hármasfogata és elviszi õket. A megbeszélt idõben pedig megérkezik laci069, bedobáljuk a csomagokat a nyomdából frissiben kikerült túranaptár-halom köré. Másik illusztris közlekedési csomópontban Szabó Zsuzsa csatlakozik, irány az északkeleti autópálya. Gyöngyös közelében köd ül a tájra és kísér végig az úton. Elalszom, Miskolc szélén ébredek, az M30 átadása óta sem jártam a környéken, bambán nézem a ködöt, a látótávolságot száz méterre tudnám becsülni, ha akarnám. A Borsodchem kerítését felismerem, sorban ötös porta, huszonhármas porta, odabent vasúti tartálykocsik sorakoznak hosszú sorokban. Kazincbarcika, Jószerencsét utca, de nem végig, iskolák, sporttelep. Súlyos, szürke betonkerítés virít ki a hóból, zöld kapuval. Túrázók érkeznek a buszállomás felõl, molinó fogadja a kedves résztvevõket. Laci069 leparkol, kiszállunk, behordjuk a naptárhalmokat. A bejáratnál találkozom Tibettel és VadMalaccal, a naptárak mögé nem elbújni akarok, csak hirtelen nem tudom hová tenni õket. Nevezés, aki egyszer csinálta, mindet ismeri. Indulás elõtt összefutok rég látott, egykori évfolyamtársammal, ám egyikünk sem teljesen meglepett: tõle, mint Kazincbarcika lakosától – és a túra alkalmankénti résztvevõjétõl – valamiért szinte elvárom, hogy megjelenjen a túrán, õ meg régen már biztatott, hogy menjek el egyszer a Barcikára. DJ_Rushboy fagyott szemöldökkel robog be, õ már tett egy kört ma. Megkávézunk, automatából, a lé közepes, de iható. Nyolc óra lesz tíz perc múlva, ez az idõpont szerepel a lapon is, összenézünk laci069-cel és Repkénnyel, túrázzunk teljesítményt.

Elhaladunk a költõi cégérrel rendelkezõ Rózsa Presszó mellett (ifjú nyújt rózsaszálat egy háttal álló leánynak, aki talán azért duzzog, mert a srác túl sok idõt töltött a presszóban), kisétálunk egy fõbb útra. Sárga sáv jelzésre lelünk, kivezet minket a városból. Telkek, kisebb hétvégi házak között haladunk, kutyaugatás zengi be a környéket. Hevenyészett tábla figyelmeztet, hogy az erdõ nem szemétlerakóhely. Fiatal erdõkezdeménybe érkezünk, majd távvezetéket keresztezünk, lassan elhagyjuk a szórványosan beépített területet. Az út folyamatosan emelkedik, a köd egyelõre nem akar szûnni. Túrázók haladnak el, oda-vissza elõzések zajlanak. Csend van, amelyet még a gyerekcsoport sem tör meg, túlságosan kifullasztja õket az emelkedõ ahhoz, hogy zsibongjanak. Nem meglepõ, de utolér DJ_Rushboy, lelassít egy idõre beszélgetni, így is jócskán elhúzok a többiektõl. Egy keresztezõdésnél Rush elrobog, bevárom a többieket. Felérünk a Bükk-tetõ nyergébe, elhagyjuk a köd szintjét, idefent ragyogó napsütés fogad a zúzmarás erdõben. Ellenõrzõpont, magányos hölgy áll egy darab hátizsákkal, feketén fogó tollal írja az igazolást az itiner megfelelõ rovatába. Errõl még nem esett szó: az útleírás egy félbehajtott A/4-es lap, címlapján az egyesület színes emblémájával, belül kétoldalas útleírással és egy Cartographia kuponnal, a hátlapon pedig az adminisztráció összes kellékével és a táv adataival. A megoldás az útvonal szinte teljes hosszában elsõrangú állapotú jelzésekkel kiegészítve jónak mondható. Továbblépve a pontról megnézzük, honnét látszana a Tátra tiszta idõben – most lassan gomolygó felhõáradatot figyelhetünk meg a kilátás helyén.

A túrát szép dombhát tetején, letaposott porhóban folytatjuk, a még alig észrevehetõ csúszkálást az ember lába ösztönösen korrigálja, eleinte fel sem tûnik, a túra végére azonban – az aszfaltos szakaszokat leszámítva – alaposan elfáraszt. Egy irtásnál megállunk, kenõmájassal társítunk zsömléket, finom. Elágazáshoz érkezünk, szembõl már a 25A táv résztvevõi kezdenek szállingózni. Elhagyjuk a sárga sávot, a mai nap során késõbb, pár kilométerrel délebbre még találkozunk vele. Óvatosan, majd egyre határozottabban ereszkedik az erdei út Bánhorváti felé, jól jön a túrabot és a biztos egyensúlyérzék, de legalább az egyik a kettõ közül. Nálam túrabot épp van, egyensúlyérzék nem nagyon. Magányos futó érkezik szembõl, afelõl érdeklõdik, van-e nálunk ragtapasz, avagy azzal egyenértékû ragasztószalag. Repkénynél van egy tekercs Leukoplast, felajánlja szabad használatra, s ez megtörténik, kidörzsölõdést orvoslandó. Továbbgörgünk a lejtõn, szánkónyomon óvatoskodunk, majd egy jobbos ívû kanyarban szép kilátás tárul elénk, a Bánhorváti környéki dombokkal a fõszerepben. A temetõ szélén különös, borospince-szerû, földbe vájt kripták sorakoznak, némelyiken valóságos mûvirág-áradat található. Beballagunk a faluba, az egy portára esõ kutyák száma itt is egészen magas. Elsétálunk a Platthy-kastély magas fenyõkkel tûzdelt parkja mellett, a kastély épülete rozsdás kapu mögött sárgállik, túl messzire ahhoz, hogy bármit lehessen mondani az állapotáról. Odébb világháborús kopjafa árválkodik, oszlopra szerelt transzformátor társaságában. Kiérünk a Dédestapolcsányt Vadnánál a 26-os fõúttal összekötõ országútra, méghozzá egy kocsma + buszmegálló kombináció mellett, elõbbi rejti a túra második ellenõrzõpontját. Az igazoló bélyegzés mellé egy szelet csoki is jár, Tiviti típusú, karamelles valami. Nem rossz. Egy kóla elfogyasztásával növelem a kocsma forgalmát, szükségét érzem a cukorba és foszforsavba csomagolt koffeinadagnak. Egy kávé lehet, többet érne. Italozás közben bukkan fel a Valiból, Andiból, -rafter-bõl és suvlajból álló négyfõs csapat, kölcsönösen örvendünk egymás ittlétének. Tovaballagunk, Repkénnyel és Lacival - õ szintén kólázással ütötte el az idõt.

Bánhorvátiban a katolikus és a református felekezetek templomai szoros közelségben lelhetõek fel. Elõbbi építmény bõ másfélszer olyan magas, mint az utóbbi, amely az Árpád-korból megmaradt, szép állapotú, fatornyos lelki hajlék. Tetszetõs. Elhagyjuk Bánhorvátit, temetõre nyílik a kilátás a falu ezen oldalán is, a nyughely feletti kopár dombról adótorony néz körbe. Tájvédelmi körzetre és a környék látnivalóira hívja fel a figyelmet egy tábla, az irányok némelyike már régen lekopott róla. Utolérnek -rafter-ék, suvlaj lelassít egy idõre hozzánk, majd elsuhannak. Beér a Nagy Lajos – Szemkeõ Ferenc kettõs is, majd az Elõre-forrásnál ellépnek. Itt a tábla a „Damasa szakadás” felé igazít útba, ezzel növelve a képzõdmény általam ismert leírási módjainak számát. Kitérünk a forráshoz, szépen foglalt darab, nincs benne semmilyen „hány kõlap található a kifolyó körüli harminc centis körben?”-jellegû mozgalomban, tehát publikálható a kép róla. Tovasétálunk, eleinte tágas, széles völgyben, folyamatosan, néha meglepõen meredeken emelkedik velünk az út. Laci069 itten dönt úgy, hogy elenged utunkra, mivel nehezen bírja az emelkedõket. Ránézek a telefon kijelzõjére, látom, hogy az eddig megtett tizenöt kilométerhez bõ négy órára volt szükség, ami nem lesz elég a pontzárások tartásához. Megbeszéljük Repkénnyel a dolgot, majd Lacival is, fenntartva a késõbbi telefonos kapcsolat lehetõségét. Ellépünk. A völgy körülöttünk egyre szûkül, a végében a dombtetõ egyre magasabbnak és meredekebbnek tûnik. Megérkezünk a szakadék közelebbi környezetébe, a napsütötte hómezõrõl hirtelen váltással sötét, ám havas aljú fenyvesbe lépünk. A zöld, a fehér és a fekete színek táncolnak a szemeim elõtt, az agyam döbbenten próbálja feldolgozni az optikai sokkhatást. Szerencsére a pszichedelikus fenyvesbõl egész hamar kiérünk. Mély völgy balra lent, magas sziklák elõttünk. Fantasztikus látvány. A jelzett út megkerül egy sziklatömböt, majd egy másikra felkapaszkodik. Csúszós, latyakos a meredek ösvény, óvatosan lehet rajta kapaszkodni. Fent Nagy Lajosék pihennek egy padnál. Sûrû szálfák között visz tovább az egynyomos ösvény, rövid ideig a sziklafal tetején. Napsütötte kilátás balra, szürke-fehér függõleges sávok jobbra. A jelzett út megkerül egy vízmosást, enyhe hullámmal jutunk át a fordítón. Nemsokára meglátjuk a Köbölicz-tetõhöz rendelt vadászházat (a térképem nem is jelzi), ahol egyrészt suvlajék négyese, másrészt a felírandó kód található.

Repkény kódot zsírkrétáz a lapra, csatlakozunk a társasághoz, laza emelkedõn trappolunk a Kéktúra által érintett nyereg felé. Idõközben néha napsütötte, szembefényes, párás kilátás nyílik dél és délnyugat felé, a Bükk innét nézve is óriási tömbjének csak a körvonalai vehetõek ki az Upponyi-hegység vonulata mögött. Elbeszélgetjük az idõt az éppen idõszerû turisztikai bulvártémáról, így aztán el is szalad az idõ. Lesétálunk Upponyra, méretes hólánccal felszerelt gépezet sárgállik az út szélén, az Upponyi-szoros sziklái egyre közelebb tornyosulnak fölénk. Apró pontokként kanyargunk a keskeny szorosban, itt hideg és szinte szürkületi sötétség fogad. Két Kéktúrán haladunk egyszerre, az OKT és a Kohász Kék közös szakaszán. Kiérünk a Lázbérci-víztározó mellé, a fák között is szépen kivehetõ a völgyet kitöltõ, hóborította, fagyott tó. Oldalt a Dedevár kúpja emelkedik, mögöttünk a szoros sziklái sütkéreznek a Napon, emlékkereszt látható az egyiken. Végigballagunk a mûtó mentén, jócskán a jégtükör szintje felett. Lovaskocsi elõz, egy ló alkotja a vonóerõt, két unott arcú alak pedig az utazóközönséget. A lassan elõrehúzó Repkény, Vali és suvlaj egy esõházban várnak be, teázással töltik az idõt, közben két, vélhetõen helybéli lakos a tó jegének meglékelésével köti le magát. Mivel öt perc után sem sikerül beszakítaniuk magukat a vízbe, továbbállunk. Dédestapolcsányon egyesített erõbõl majdnem eltévedünk, de suvlaj még idõben idézi fel az itiner idevágó passzusát, így gyalogösvényre térünk, majd átkelünk a Bán-patakon, melyhez a Tapolcsányi Margit hidat vesszük igénybe. Legalábbis a tábla szerint. A számunkra a féltávot jelzõ ellenõrzõpontot a református parókián találjuk, a fûtött szobában teát és zsíroskenyeret vételezünk.

Húsz perc után kezdjük úgy érezni, hogy ideje abbahagyni a tea és zsíroskenyér üzemszerû vételezését, elbúcsúzunk az igen kedves pontõröktõl és továbbállunk. Dédestapolcsányt jelzetlen úton hagyjuk el, a szalagozást kreatívan alkalmazott festékszórós jelzések helyettesítik. A kreativitást az jelenti, hogy sok esetben valamilyen eltávolítható tereptárgyra került festék, vagy olyasmire, ahonnét vélhetõen a közvetlen napfény hatására hamar lebomlik. Pincesor mentén, hosszú emelkedõn távozunk a Bán-patak völgyébõl, mögöttünk napsütés, körülöttünk gyönyörû kilátás. Keresztezzük a Bánhorváti felé vezetõ országutat, enyhén sáros földúton térünk vissza az erdõbe. A többiek magaslesnél várnak be, suvlaj itt úgy dönt, hogy ideje nagyobb sebességet elérni, és pont a leginkább csúszkálós, porhavas, bozótossal övezett ösvényen lép ki nagyon. Repkénnyel igyekszünk felvenni a tempót, Vali, Andi és -rafter- pedig nem sokkal mögöttünk jönnek. Emelkedünk, majd vadászház mellett érünk el egy magassági pontot, fel és alá hullámvasutazva közlekedünk tovább. Többnyire fiatal erdõben haladunk, idõnként felbukkan egy nagyobb foltnyi idõsebb fa, némelyiken régi piros sáv jelzést látunk, a térképem ezt már nem ismeri. A Peres-erdõ elnevezést viszont igen, ebben haladunk most. Nem egészen két kilométerre délre attól a helytõl, ahol délelõtt a K+ jelzést követve elhagytuk, most ismét rátalálunk a sárga sávra és délkelet felé követjük tovább. A jelzéseket néhol rózsaszínes pöttyök erõsítik meg. Egy határozott elágazásban megállunk és bevárjuk a társaság másik felét. Innentõl fokozatosan ereszkedni kezdünk, tarvágásokat keresztezünk, kilátással a Bükk északi oldalára. Kivehetõ a Bálvány kilátója és adótornya, a bánkúti radar kupolája. Északkelet felé a Tardonai-völgy húzódik, mellette az Ebecki-tetõvel záródó dombhát. Mellettünk nem messzire egy felhagyott kõbánya sziklafala bukkan elõ az õt lassan visszafoglaló növényzet alól. Repkény felhívja a figyelmemet az északon gomolygó ködtengerre, az elmosódó láthatárra. Remek, ködös esténk lesz. Lehûl a levegõ, a talaj kezd visszafagyni, a tél visszalopakodik a Bükkbe.

Éles, csúszós kanyarokkal, meredek lejtõn jutunk le a Tardonai-völgybe, enyhe disznóvágás-illat leng a levegõben. Néhány, meglepõen jó állapotú épület mellett kapaszkodunk ki a völgybõl. Meredek, de legalább alig csúszós emelkedõ vezet fel a Nyír-völgyön. Naplementére felérünk, papírnál lóg zsírkréta, felírandó kód híján mindenki úgy igazolja ittjártát, ahogy szeretné. Kerek repkény igazol helyettem is. Falatozunk, megint kenõmájast és zsömlét. Kereken nyolc kilométer hosszú bukdácsolás következik a háromszáz és pártucat méter magas dombok végtelen láncolatán, amelyek utolsó tagját Ebecki-tetõnek nevezik, és monotonitásban a Török út Völgyfõ – Nagy-Eged szakaszának méltó párja, sõt, riválisa. Ideje efelõl személyesen is meggyõzõdni. Idõközben ismét leszáll a köd, tehát, ha még lehetne is látni valamit a tájból a szürkületben, azt sem sikerül észrevenni. Emelkedõk és lejtõk következnek, eseményt csak az jelent, hogy ezúttal sikerül bemutatnom egy közepesen elegáns hanyattvágódást. Késõbb is adódnak még esések, de azokat már nem én követem el. A piros négyzet elágazásánál még emlékszem, hogy nem kellett lámpát kapcsolni, utána nem sokkal viszont igen. Üzenet érkezik a telefonomra, laci069 jelez, hogy megérkezett a Nyír-völgy feletti elágazáshoz. Ez jó hír, írok neki valami rövidke választ, az ujjaim nehezen viselik a hideget. Leszáll a sötétség, elõkerülnek a fejlámpák, az enyém valahogy megint nem akar távolabb világítani három méternél. Elég az is – a jelzések jól láthatóak, a nyomok egyértelmûen vezetnek a szerteágazó erdészeti utak labirintusában. Kezdem egy kicsit hosszúnak ítélni a dolgot, számolok, osztok-szorzok és kiadódik, hogy háromnegyed hét körül kell az Ebecki-tetõhöz jelzett pontra érnünk. Innentõl kezdve csak menetelek a többiekkel, nagy beszélgetésbe már senki nem kezd. Kicsibe sem. Ballagunk némán a buckás, havas nyomokban, néha megcsúszva. Telik lassan az idõ, zúgás hallatszik egyre közelebbrõl. -Rafter- elõször az adótoronyra gyanakszik, és én is, aztán kiderül, hogy ez még csak a Sajóivánka – Felsõzsolca – Sajószöged közötti 400 kV-os távvezeték. Látni nem látszik belõle semmi, de a zúgás igen erõteljes. Onnan viszont már nincs messze az ellenõrzõpont. Nyílt terepre érkezünk, a ködben semmit nem érzékelek az esetleges kilátásból, csak a kitartó oldalszél hût tovább. Végre megérkezünk a vonulat végén található elágazásba, derékszögû balkanyar után határozottan lejteni kezd velünk az ösvény. Fényeket látok elöl, fejlámpák, tábortûz, ellenõrzõpont.

A négy kitartó pontõrnél nem idõzünk sokáig, óvatosan lebattyogunk Kazincbarcika szélére. Itt Repkénnyel lemaradunk a többiektõl, csak óvatosan mer haladni a csúszós lejtõn. Rétre érkezünk, elõttünk-mellettünk már a város fényei szûrõdnek át a ködön. Itt a többiek félrenavigálódásának csak a végébe csöppenünk bele, aztán átkelünk a Tardona-patak hídján és felsétálunk a sportpályához. Cél, a rendezõség intézi az adminisztrációt, étellel-itallal kínálnak, helyben nyomtatott emléklapot kapunk, valamint odvas keltikével illusztrált kitûzõt kapunk, továbbá még egy kupont, ezúttal a Nomád üzletekbe szólót. Lecsoffadunk, Zsuzsa gratulál – õ már régóta várakozik, miután már teljesítette a 25B távot. Elücsörgünk, elbúcsúzunk a hatos társaság négy tagjától – köszönöm minden útitársamnak a társaságot! :) Nem sokkal késõbb megérkezik laci069 és találkozunk a 65-ös távról beérkezõ R.Gellérttel is.

Autóba kerülünk, Mezõkeresztesig próbálok hozzátenni valamennyit a társalgáshoz, de ott elalszom és Budapesten ébredek. A reggel már látott csomópontban hagyjuk el a jármûvet, ezúton is köszönöm a fuvart, a társaságot mindkettõnk nevében! Már a buszon, hazafelé fogalmazódik meg bennem, hogy a Barcikát eddig méltatlanul hagytam ki, mindenféle logisztikai nehézségekre hivatkozva. Nagyon jó túra, szép helyeket mutat meg – és egyszer talán a hosszabb távot is jó lenne megnézni. Köszönöm a rendezõknek.

-Kékdroid-

Képek