Túrabeszámolók


Normafa

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
jorgicsekTúra éve: 20162016.03.12 16:15:16
megnéz jorgicsek összes beszámolója

Kivételesen jól szervezett túra volt, minden tekintetében hibátlan. Köszönjük.

 
 
 Túra éve: 2015
regulatTúra éve: 20152015.03.15 17:29:06
megnéz regulat összes beszámolója

Ismét futva... kellett már ez, és abban is csak ismételni tudom magam, hogy a Rákoskertiek megbízhatóan futóbarát túrákat szerveznek. Ráadásul az idõ is kedvezett a szaldgálásnak.... bõvebben itt

 
 
panareaTúra éve: 20152015.03.09 16:41:32
megnéz panarea összes beszámolója

 Szép tavaszi idõ, szuper szervezés, remek túraútvonal, nagyon klassz volt!


Képek itt:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/03/normafa-20-2015-03-07.html

 
 
ToteszTúra éve: 20152015.03.07 21:43:23
megnéz Totesz összes beszámolója

Az ötödik Normafa-túrámon végre tavaszias idõben rohangálhattam, így sikerült magamba szívnom egy adag D-vitamint. 2015-ben eddig csak a Budai-hegységben teljesítménytúráztam, mi történt velem?


Beszámoló

 
 
 Túra éve: 2014
okt50tomiTúra éve: 20142014.03.02 17:54:37
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Normafa 20


Tuhun mérve a táv: 19 km, szint: 715 m


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Nagyon kedves szervezõ csapat

  • Profi szervezés: Rajtnál, annak ellenére, hogy nem volt elõnevezés, illetve a célban sem volt semekkora sorban állás több mint 700 induló ellenére

  • Nagyon szép, stílusos oklevél és jópofa, évente változó, teljesítés számával változó színû feliratú kitûzõ

  • Kiváló térképbõl és útvonaltáblázatból álló itiner

  • Tökéletes szalagozás a jelzetlen részeken

  • Jó ár/érték arány

  • Bõséges szintidõ, a cél csak 15 órakor zárt

  • Fejlõdés, a 7 évvel ezelõttihez képest


Negatívumok ( ,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • A  tea pontokon a teához eldobható mûanyag poharat adtak, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre.


Javaslatok a jobb szervezéshez:



  • Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat vagy a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túráin is szokott lenni.

  • Az itinert jó volna kiegészíteni a nevezetesebb helyekrõl rövid ismertetõvel


Összesített értékelés: Profin megszervezett túra , ezért a 10-es skálámon 15 pontot kap.


Jegyzõkönyv (itiner alapján):


Táv: 19,2 km, Szint: 680 m, Ellenõrzõ pontok:



  1. Csacsi-rét (4,4 km, +220 m): választható csoki

  2. Piktortégla-üregek (7,9 km, +310 m)

  3. Kápolna (12,3 km, +480 m)

  4. Széchényi-hegyi gyermekvasút állomás mögötti réten etetõpont: zsíros, vajas, lekváros kenyér csalamádéval és lila hagymával, tea

  5. Normafa (14,9 km, +610 m)

  6. János-hegy (17,3 km, +680 m)

  7. Szépjuhászné (19,2 km, +680 m): zsíros, vajas, kolbászos, lekváros kenyér csalamádéval és lila hagymával, tea

 
 
danielwestdTúra éve: 20142014.03.02 10:42:18
megnéz danielwestd összes beszámolója

Nagyszerû idõ volt egy jó kis túrához! Titokzatos köd és félhomály majd a fákon átszûrõdõ fények, no meg az erdõ lenyûgözõ színei kellemes nappá varázsolták a szombati napomat. Nem mellesleg, este még a fantasztikus gyõri kézis lányok (Gyõri Audi ETO KC) is feltették a pontot a tegnapi napra. Nos, ha már a sport és jó kedélyrõl ejtettem néhány szót, akkor feltétlenül meg kell említenem a rendezõ csapat kifogásolhatatlan jó munkáját. A térkép egy kész remekmû (ritka az ilyen jó minõségû térkép, gratula!), az oklevél a végén nagyon szép, és a rendezõk kedvessége, odafigyelése, no meg a finom falatok hmm.... Ja, itt szeretném megemlíteni a Normafánál lévõ pontozó család kedvességét és udvariasságát, hát igen a pontozó kislány udvariassága mutatta, hogy a szülõk (akik ott voltak, gondolom a két gyermek szülei voltak) jó munkát végeznek a gyermeknevelés terén is. Legközelebb is itt a helyem, csak ajánlani tudom túra társaimnak e rendezõk által szervezett túrát.

 
 
pilisTúra éve: 20142014.03.02 09:03:36
megnéz pilis összes beszámolója

Bár egész péntek délután, este és éjjel esett az esõ, szép idõt ígértek a túra napjára, s ez így is volt! Sokadszor csináltuk meg a Normafa 20-at, de ilyen kellemes, gyönyörû napsütéses idõben még nem... Nagyon jólesõ volt a túra végén elücsörögni a Szépjuhászné padjain, s megint kedvet kaptunk még a Hárs-hegyhez, így Hûvösvölgyben végeztünk. Szép kék ég, sok kacifántosan nyújtózkodó fa fogadott mindenfelé minket, minden a tavaszt idézte, a sár pedig elenyészõ volt ahhoz képest, amire számítottunk. Külön bónusz volt induláskor a ködös, misztikus borongás, majd az azon áttörõ napsugarak csodája.


Barátságos, mosolygós, figyelmes rendezõk fogadtak a rajtban és mindenfelé, az ellátmány is bõséges volt!


 

 
 
ToteszTúra éve: 20142014.03.01 20:54:45
megnéz Totesz összes beszámolója

 Normafa 20 túrabeszámoló túratársaink fotóival

 
 
MirPTúra éve: 20142014.03.01 20:00:34
megnéz MirP összes beszámolója

Normafa 20 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2013
GeldarTúra éve: 20132013.08.29 03:25:05
megnéz Geldar összes beszámolója

Normafa 20


Idén a Szépjuhásznétól vágtunk neki a távnak, Blanka húgommal , Gyöngyvirággal és az õ párjával, Gergõvel megerõsítve. A táv már ismerõs volt, 2009-ben már jártam erre. Gyöngyi és Gergõ a Hajdú 50 óta nem voltak teljesítménytúrám, a húgom pedig még soha: eljött hát az idõ; a Szépjuhásznétól indulva a Csacsi-rét felé vettük az irányt. A húgom egyre lendületesebben lépdelt mellettem, bízok benne, hogy hamarosan hosszabb távokon is velünk tart - Gergõ és Gyöngyi élvezték a természetet, és a tavasz megérkeztét. A Csacsi-réten csokit osztottak, amit örömmel elfogadtunk, aztán a Piktortégla-üregekig nem volt megállás. A kilátás bizonyos helyekrõl kifejezetten impozáns volt, a Budai-sík és Budaörs hegyei egyaránt látszottak. Aztán beereszkedtünk az Ördög-árokba, majd föl a Széchenyi-hegyre, aminek legalján Blanka végül is feladta a küzdelmet. Legalább is látszólag, egy kõre ülve igyekezett jelezni, hogy ne számítsak rá, hogy a következõ évtizedekben túrázni viszem. Így a nyakamba vettem, majd egészen a hegy legtetejéig vittem, ami õszintén megvallva embert próbáló teljesítmény volt; a tetõn meg is ittam a rendezõk által kínált teából egy jó bögrével. Inkább kettõvel. Az út maradék része már nyílegyenesen a Normafához vitt, itt sör, bor, pálinka várt, ebbõl végül Jäger lett, a hölgyeknek üdítõ. Nagyszerû túra volt a Normafa, ezúttal a hó és a sár is jórészt elmaradt - újra eljövünk.

 
 
MirPTúra éve: 20132013.03.05 15:41:01
megnéz MirP összes beszámolója

Normafa 20 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
martyeTúra éve: 20132013.03.05 14:27:22
megnéz martye összes beszámolója
 


Normafa 20

így már 7:20-ra Szépjuhásznénál találom magam, ahol szerencsére nem nehéz megtalálni a Normafa túrák rajtát. Gyorsan nevezek, megcsodálom a szép színes itinert, amiben szuper térképmelléklet is van, leadom a csomagomat és az én órám szerint 7:26-kor 7:30-as rajtidõt kapva vágok neki a túrának. Cuccot semmit nem viszek, csak az itinert és a mobilomat.

A sárga jelzésen viszonylag tempósan haladok, a lejtõket megfutva. Fél óra alatt érek az elsõ EP-ra, a Csacsi-rétre. Itt felkapok egy sportszeletet, de víz híján inkább nem eszem meg. Továbbhaladva nemsoká áttérek a piros jelzésre, ahol elérem a második pontot, a Piktortégla üregeket. Itt cukorkát adnak, ezt is csak elteszem. 57 percnél indulok tovább a sárga körjelzésen, amirõl sikerül rossz irányba letérnem a piros négyzetre, így Csillebércen találom magam.

Én persze azt hiszem, hogy a Kakukkhegyi-útra értem ki, és föl-alá rohangálva keresem a valóság és a térkép közötti összefüggéseket. Ez persze nem nagyon sikerül, így egy éppen kocsival megérkezõ futótól kérek segítséget, aki felvilágosít, hogy bizony Csillebércen vayok. A térképre ránézve így már valóban több értelme van mindennek. Egy pillanatra elgondolkozok rajta, hogy esetleg a betonos utakon-utcákon átvágok a kápolna felé, de aztán úgy döntök, hogy inkább tisztességesen visszacsatlakozok a rendes útvonalra, oda, ahol letértem róla.

Tehát vissza, majd a sárga kör piros négyzet csatlakozásánál ezúttal már a jó irányba fordulok, elhagyva a sárga kört. A Frank-hegy elõtt becsatlakozik a piros kör is, és így érem el a valódi Kakukkhegyi utat, ahol egyébként nagyon jól követhetõ szalagozással is segítik a zöld háromszögre való áttalálást. Ezen emelkedek a kápolnáig, ahova - a kis eltévedésnek hála – már csak 1:45 körüli idõvel érkezek.

A zöld háromszögön folytatom az emelkedést a gyermekvasút végállomásig, ahol pecsét nincs, viszont van nagyon finom forró tea, amibõl iszok is egy pohárral. Kenyérrel is kínálnak, de az most inkább kihagyom. A zöld jelzésre áttérve gyaloglok gyors lépésekkel Normafáig. Pecsételés után a kék körön ereszkedve ismét kocogásba kezdek. Innen már érzem, hogy közel a cél, fel is gyorsulnak az események. Lefelé menet elhaladok pygmea mellett, aki megcsodálja a futógatyában még pipaszárabbnak tetszõ lábaimat. Hamar elérem a János-hegyi kilátót, ahol megkapom az utolsó pecsétet a füzetembe. Innen a piroson elindulva már végig rendesen megfutom a lejtõt, így hamar vissza is érek a célba. Egészen pontosan 10 óra 10 perckor, tehát 2:44 alatt sikerült a Normafa 20, így egyelõre mûködik az elõzetes idõtervem. Átveszem a díjazást: a kitûzõ és az oklevél mellé lemaradásos bevásárlókocsi érmét is adnak. (Olyan túra volt ez, amire egymagában nem mentem volna el, de nagyon pozitív élmény volt. Köszönet a szuper túráért a rendezõknek!)

Itt találkozok sétálós bácsival, aki szintén csinálja a Pilis barlangjai 90-et, és csinált egy Normafa 10-et is, miután a Hárs-hegyen Bubutól értesült a lehetõségrõl. Megörülünk egymásnak, mivel mindketten azt hittük, hogy egyedül fogunk kullogni a hosszútávosok mezõnyének végén. Felveszem a lerakott csomagomat, majd fogyasztok egy kis teát és nagyon finom kolbászkrémes kenyeret. A kis pihenõ után összeszedelõdzködök,


 
 
 
olsenTúra éve: 20132013.03.03 06:04:44
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,akkor a Normafa..


Nos,ez a nap is az elõzõ estével indult,a kapitalizmus éjszaka is épül,ezért építõmunkásra is szüksége van.A teljesítménytúrázó ezért úgy választ túrát,hogy elérje a csatlakozást a tömegközlekedéshez,ami hétvégén tudvalevõleg más,mint egy hétközben,és talán a BKK sem tesz meg mindent ebben a témában.Új arcot viszek magammal,férfitárs,bízunk a melegfesztiválok erejében és hitelességében,ennyi ember nem tévedhet.Vagy de?Már a metró összehoz hátizsákosokkal,sokkal,a huszonkettes szintén,és a Szépjuhásznénál is téblábol pár tíz ember,kutyás fiatal pár,a kullancs ellen télen-nyáron védekezõ,a fosszíliák részét képezõ ikonok közül a mûember,ezúttal Torinóval,Zoli az alföldrõl,Yagami magányosan,régebbi túratársak az egyletbõl,akiknek ugyanolyan papírt kell venniük,mint mindenkinek.Nevezés után forralt bor,hármasban kezdünk az alföldi emberrel,neki a sárga jelnek,még jön a buszról a nép,persze,aki otthonról és paplanosból,az késõbb.Fagyos a talaj,fölfelével egészítjük ki a forralt bor által keltett hõérzetet,sikeresen,túratársam rétegeket szed le a testérõl,közben az alföldi ember odahagy,kettesben maradunk és néhány tíz ember követ és figyel ránk.A Meredek oldalban már pirkad erõsen és a napocska is jelentkezik,a hóvirág és az ibolya késik,pedig ez már a tavaszi hónap,és már a második napja annnak is.Csacsi rét,nevét a felfedezõjérõl kaphatta bizonyosan.Stempli és sör,mert a túrázó folyadékot veszít menetközben,ezt pótoljuk,és esõkalapról szerzünk ismereteket.Aztán tova,elõzünk,elõznek,futó boszi és más loholók,bandukoló népek,itinert és GPS-t figyelõk egyaránt.Ládázunk a Vasasok emlékhelyénél,feliratkozom a leletre,és Piktortégla üregek,lakó ezúttal nincs.Felvesszük a stemplit és a cukrot,és neki a Frank hegynek,közben jelet is váltunk pirosra,a civilizációban pedig zöld háromszögre.Társam idõt és távolságot mér,az elektronikával,én pedig a Nap segítségével.Megvan az Irhás árok,kis zöld híddal és szembe föl,lihegõsre vesszük,Kápolna pontõrrel,magányosan.Ez már a Széchenyi oldala,és sül a zsíroskenyér hagymával és citromos teával,kis reklám a Lemaradásnak,sár kezdõdik és épített környezet.Normafa,ami egy Mátyás-korabeli fával kezdõdött,pecsét és újabb láda,Anna-rét,Aranka papírját szedem össze,még meleg,az elsõ hölggyel próbálkozom,elutasít,más nevet és más férfit visel.János hegy,kiköltöznek a fruttiárusok Cappyval és Coca-colával,ápolják az õsi magyar hagyományokat,drágának tartjuk a kínálatot,hja,szegény ember ne fogyasszon,ezt tesszük és Erzsébet kilátó,Aranka papírja nem kell a pontõrnek,szállítom a célba,hátha ott érjük.Lefelé van,sok a kistávos túrázó és sár egyre,dagasztás kezdõdik,de már vége is,ez a cél,oklevél,az ikonok jórésze már kanállal a kezében ül az ebédlõasztalnál,legalábbis a napon csak Torinó sütkérezik hetvenedmagával.


Bátran gratulálunk neki,vadvízzel kínáljuk, de továbbra is elutasító,jókedvét más úton állítja elõ,nekünk sör és magas maligántartalmú gyümölcslé szükséges,és a zsíroskenyér teával.Még kapható a Buku füzete és a TT éves programja,utóbbiból veszek egyet,irány a buszmegálló.Befut közben Jenõ és a csomagolt túratársnõ,felderítõ utat végeztek az Irhás környékén,új útvonalon,de idõben végezve.Kedves túratársak autóztatnak le Moszkvakálmánig,ezúton is köszönet érte.


Remek volt,rákoskertiek,köszönjük..és persze,hogy máskor is.    

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.03.28 21:05:50
megnéz MirP összes beszámolója

Normafa 20


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/03/normafa-20.html

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.03.04 10:25:18
megnéz Totesz összes beszámolója

 Sziasztok!


 


Ezen a hétvégén más teljesítési módot vasztottunk Kortommal. Õ a családját is beszervezte, ezért 9-kor rajtoltak el, én pedig Anitával a rövidebb távot futottam le, mert tegnap sajnos dolgoznom kellett. 


 


Normafa 10 beszámoló. Normafa 20 beszámoló


 


Remélem, hogy a jövõ héten is ilyen szuper idõ lesz, és hasonlóan a tegnapihoz, megint sokan választják az erdõt kikapcsolódni. 

 
 
csepiTúra éve: 20122012.03.03 22:52:54
megnéz csepi összes beszámolója


Normafa 20


 


A menetrend a tavalyihoz hasonló a korai rajthoz elmegyek a 4:40-es vonattal és a családom utánam jön. Na ezt a vonatot sikerült lekésnem, úgyhogy egy késõbbi busszal tudtam csak elindulni. Ennyit a korai indulásról. 7:20-kor sikerül csak elindulnom aminek meg is van számomra a hátránya. Jó néhány normális turistát kell megelõzni akik ezen a szép napsütéses napon egy jó kis túrán vesznek részt és nem folyamatos légszomjjal küzdve halvány lilában látják a világot.


Indulás elõtt, hogy a térdem jól bírja kisebb kereskedelmi mennyiségû Nicoflexet kenek rá. A tüdõgondozó környékén megjön a hatása és úgy ég a lábam, hogy csillagokat látok (lila csillagokat). A térdem valóban jól bírta a túrát de még a családi ebéd közben is lángol.


Kicsit gyorsan kezdek, úgyhogy Csacsiréten gyors öltözés majd a már ismert útvonalon végig. Az idõ nagyon jó, nincs nagy sár csak néhol kezd olvadni a teteje és ott kicsit csúszik. Valamiért a gyomrom nem túl jó, úgyhogy a Széchenyi-hegyen a zsíros kenyérbõl csak keveset tudok enni.


A végén meglepetésként ér az idõm 3:05, alig futottam csak inkább a botot használtam az elmúlt idõk edzésérõl nem is beszélve, és mégis.


A túra után laza séta vissza a János-hegyre ahol már vár a családom és így együtt vegyülünk el a természetszeretõ városi népek illatos tömegében. A kilátó után korzózás Normafáig és irány a családi ebéd.


Ismét jó kis túra volt, remélem jövõre ismét sikerül.

 
 
 Túra éve: 2011
csepiTúra éve: 20112011.03.06 22:44:54
megnéz csepi összes beszámolója


Normafa 20




Cél a tavalyi 3:49-es idõeredményem megjavítása.


Hajnalban keltem, hogy a hétórás rajtra odaérjek ami így sikerült is. A rajtban kicsit molyoltam az öltözéssel (vetkõzés) majd gyorsan indultam. Finoman kezdtem nehogy idejekorán megadja magát a térdem. A bemelegedés fölfelé Csacsi-rétre sikerül és máris megeszem a csokit mivel tavaly sajnos egyszer eléheztem ami rosszul érintett. Többnyire emlékszem az útvonalra úgyhogy csak ritkán nézem a leírást. Igyekszem amennyire csak bírok: fölfelé aktív botozás, lefelé ha a jégtõl merek futok, egyenesekben meg csak akkor ha éppen nem eszem iszom vagy fújom az orrom. A Kápolna már túl van a túra felén én pedig aránylag jól vagyok, úgy döntök innentõl már jobban igyekszem, kis mászás után a túra lényegét adó zsíros kenyér és tea, valószínûleg nem kéne de eszem két szeletet (többek között ezért a pontért szeretek indulni ezen a túrán). Igyekszem kevesebbet dejózni itt mint tavaly, és futás a Normafa megállóig. Innentõl séta a pontig utána pedig már semmi sem számít végig futok fel a kilátóig. Lefelé amennyire a talaj és erõm engedi futás. Ismét nagyon élvezetem a túrát, és ami számomra nagyon fontos az idõm: 3:18.


Itthon elemezgettem a részidõimet és tulajdonképpen meglepett az eredmény: Csacsi-rétig percre pontosan ugyanannyi mint tavaly, és ahhoz képest, hogy föl a János-hegyre majd le a célig úgy megyek ahogy csak bírok alig hozok rajta pár percet.


A többi szakaszon volt a titok csak nem vettem észre.


 

 
 
hajnalka75Túra éve: 20112011.03.06 17:31:36
megnéz hajnalka75 összes beszámolója

Normafa 20


Reggel 5órakor indultam ,hogy meg legyen az ujabb pecsépem a kupafüzetbe!Immár a 6-dik pecsét.7.37perc és már rajtoltam is.Meg kaptam az itinert a ropikámmat és start.Tervek szerint 3órán belüli cél volt kitüzve igy aztán bele kellett húznom.Elsõ ellenõrzési pont a csacsi rét 4,4km 30perc alatt oda is értem meg kaptam a pecsétkémet a fini csokimat és mentem is tovább, úgy gondoltam ez eddig jó pedig a talaj igen csúszos.Nagyon sok ismerõs arc a zöld 45-rõl köszönés és szaladok tovább.Nézem az itinert következõ ellenõrzésipont Piktortégla -üreg 7,9jól haladok sok túratársat elõzök meg .Oda is érek a következõ ellenõrzéshez.Innen egy ösvényen kell haladni egy elág következik gondolkodoban esek merre de aztán rájövök hogy még mindig csak a S félkör .A Mária képnél halatam el aztán újból bele huztam és a szalag becsatlakozásáig futottam. De mire ki értem az utcába elgondolkoztam biztos jó helyen vagyok, de megerõsitést kaptam jól helyen járok .2perc múlva meg is láttam a szalagot.aztán az aszfalton halatam fel a emelkedõn hüüüü ezt nem nagyon szeretem na de erre a cél mindent bele.Jaj és fel érek és megláttam az ismerõs útat hát múlt héten is itt jártam zöld45 innen ismerõs mindjár a Kápolnánál leszek úgy is volt .És kit látnak szemeim Bélabácsi és túratársa köszönés és már indultam is.Hamarosan el értem a Tv adót ahhol aztán terülj terülj asztalkám várta a kedves túrázokat .Ittam egy pohár teát és mentem tovább ez a terep nagyon ismerõs mivel itt már többször mentem igy mindent bele és már a Normafánál voltam itt aztán nem láttam az ellenõrzési pontot még két túratársammal együtt igy mentünk egy kört a sínház körül na mindegy, de meg lett a pecsét és tovább halattam innen már nem egyedül Gábor társaságában a célig következõ ellenõrzésig egy kicsit sijetõsre vettük de azért egy kicsit cseveréztünk kis.Gábor szegény lesérült valamikor Januárba ezért most óvatosabban közlekedett.De azért szépen halatunk  a János hegyi kilátóig.Meg lett az utolsó pecsét innentõl sietõsre vettük a célig futás.Be értünk 10.48perckor nagyon jó 3óra 11perc szép volt .Gratuláltam Gábornak ,átt vettem a jutalmam és indultam hazafelé.Nagyon jó ki túra volt.Nagyon jó szervezéssel.Köszönök mindent ,15én találkozuk!!!

 
 
RicardoTúra éve: 20112011.03.06 12:26:13
megnéz Ricardo összes beszámolója

Normafa 10


Tavaly kezdtem el a túrázást. Egy barátom beszélt a Kinizsi 100-ról (amin már nyolcszor végigment) és annyira tetszett a beszámoló, hogy elhatároztam 2011-ben elindulok rajta. Rendszeresen futni kezdtem és indultam pár teljesítmány túrán. 29 km, 23 km, 45 km és most a 8 éves fiammal a Normafa 10 km-en. Azért a rövidebb távon indultunk, hogy ráérezzen az ízére és ne vegyem el a kedvét rögtön az elején. Már várja a következõ túrát. :-)


Negyed 9-re értünk a rajthoz, ahol már nagyítóval kellett helyet találnunk az autónak. Ennek ellenére kb. 5 perc alatt beneveztünk, megkaptuk az itinert és indulás. Most voltam egyedül túrán (a túrázó komám nélkül), úgyhogy kb. 100 méterenként néztem a térképünket, nehogy eltévedjünk. :-) A talaj fagyott volt és néhol jeges, jó párszor megcsúsztunk, óvatosan kellett haladni. Ennek ellenére pontosan 1 óra alatt voltunk a Csacsi réten. Az ellenõrzõ ponton nagyon barátságosak voltak 4 vagy 5 féle csokiból lehetett választani. Fiam vigyorgott, mint a vadalma. :-) Elmondták, hogy merre menjenek a 10, illetve a 20 km-es túrázók. Mi elindultunk Normafa felé, megálltunk a három ismeretlen magyar katona nyughelyénél fejet hajtani és elindultunk a Zöld+ vonalon. Kb. másfél km után Makkosmáriánál a Sárga jelzésrõl érkezõ 20-as túrázók szóltak, hogy jó lenne ha visszafordulnánk, amerrõl jöttünk, mert pont az ellenkezõ irányba haladunk Normafától. :-( Olyat mondtam, hogy késõbb magam is megbántam. Visszamentünk az elágazáshoz, ahol észrevettem egy fa hulladéktárolón egy nagyon halvány zöld jelzést, ami a helyes irányt jelezte. Illetve a szervezõk zöld szalagokat raktak a fákra, mert egy kretén baromállat fejszével levagdosta a túristajelzéseket a fákról több km-en keresztül. Kereszteztük a Gyermek vasutat, pont akkor jött, amikor odaértünk. Utána becsekkolás a Normafánál és a Kék kör jelzésen fel a János hegyi kilátóhoz. Bélyegzés és utána kocogva le a Piroson Szépjuhászné felé. Itt már eléggé dagonyáztunk, mert közben már felolvadt a talaj és a kemény földbõl masszív sár lett. A Zöld+-on történt kb. 2 km-es plusz út miatt így nekünk 12 km lett a Normafa 10. Beértünk a célba, én kicsit sárosan, fiam nagyon. Ugyanis legyalogolt 12 km-ert minden gond nélkül, de a céltól kb. 300 méterre dobott egy hasast a sárba. :-) Szóval az oklevél és a kitûzõ átvétele után vissza a kocsihoz. Reggel a nagy sietségben égve hagytam a lámpát az autónkon, úgyhogy meddig 3 óra túrázás után visszaértünk, totál megdöglött az akksi. Álltunk a kb. 20 cm vastag sárban és agyaltunk. Megkértem egy fiatalembert, hogy bikázzuk be az akksit az õ kocsijáról, de nem ért el addig a bikakábel vezetéke. Ekkor jött egy túrából jött család, akiket megkértünk, hogy segítsenek kitolni a másfél tonnás kocsit a bokáig érõ sárból. Végül sikerült az operáció, az akksi életre kelt. Innen is szeretném megköszönni a szervezõknek a hibátlan túra megszervezést, a sárga Fiat-os fiatalembernek az akksi bikázást, és a családnak a segítséget. Nélkülük még mindig ott lennénk a parkolóban. A következõ túránk a Gyermekvasút nyomában 20 km lesz.


Ricardo

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.03.05 16:15:43
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Normafa 20


Szikrázóan ragyogó napsütésben vágtunk neki a távnak kõkeményre fagyott, néhol rejtett jégkapszulákat tartalmazó talajon. Várható volt, hogy déltájra ez a dermedtség felenged és dagonyássá válik a rendezõk által szépen megrajzolt terepútvonal. A Piktortégla-üregektõl kezdõdõen kezdett tocsogósra váltani a felszín, a Kakukkhegyi útra ráfordító lejtõs ösvény végén majd' hogy nem beleszaladtam egy csapadékvízzel megtelt gödörben áldozatára váró lápi tóba, majd következett a Farkas-völgybe vezetõ kritikus csúszómászós lejtmenet és a Széchenyi-hegyi sárdagasztás egészen a remek ellátást nyújtó élelmezési pontig.


A rendezés jeles osztályzatot érdemel, fájlalom, hogy a három tejfeles lángos, négy limonádé és a zsivajgó természet által zöldbe csalogatott fiatal apukák és anyukák csemetéi közé szorult,  zöld bevásárló szatyorra rajzolt EP betúkkel jelzett normafai ellenõrzõ pontot csak nagyon nehezen találtuk meg:)).


Mindenkinek köszönöm, hogy részt vehettünk ezen a rendezvényen.



 
 
 Túra éve: 2010
OttorinoTúra éve: 20102010.03.12 10:30:27
megnéz Ottorino összes beszámolója

NORMAFA 20 TÚRABESZÁMOLÓ 2010.03.06.

Táv: 19,2 km; Szint: 680 m. Új útvonallal, régi, jó hangulatban.

Már a 22-esrõl leszállva szemet szúrt, hogy a megálló melletti pocsolya totál be van fagyva. Az égen felhõnek nyoma sincs, a Szépjuhászné vá. elõtti fák törzsét vörösben láttatja a hajnali verõfény. Nem fázok, de a reggeli elõvételéhez le kell vennem a kesztyûmet, és diszkréten elkezdenek lefagyni az ujjaim. Amikor pedig töltöm kifele a nevezési lapot a hideg, mûanyag asztalon, akkor csak azért nem ordítok a fájdalomtól, mert ciki lenne. 7:00-át írnak indulási idõnek a tetszetõs, színes térképet is tartalmazó itinerre. Nincs bõ lére eresztett duma; a térkép, a fontosabb pontok- és a turistajelzések feltüntetése önmagukért beszélnek. Hétig még van bõven idõ, megeszem a másik szenyómat is, legalább nem kell körbehordozni. Felváltva rakom zsebre a kezeimet. Mellettem beszélik, hogy változott az útvonal. Legfontosabb, hogy a Csacsi-rétig a [S-] jelzésen kell menni, addig sem kell nézegetni az itinert, ebben a fagyban, aztán úgyis jön a pont, akkor majd megnézem. Itt az idõ, indulok. Ahogy megyek át a Budakeszi felé vezetõ úton, érzem, hogy az orromat már nem érzem. Kénytelen vagyok a fázós kezemrõl lehúzni a kesztyût, hogy megdörzsölhessem az orromat, nehogy már szégyenszemre itt letörjön nekem. A sár úgy fagyott az utakra, ahogy legutoljára kitaposták. Tetszik, hogy sehol nincsen csúszkálás. A vasút mellett vezet a turistaút, a fák között látni az új Vadaspark megállót. A Kis-kõfej után már csak néhány métert kell fölfelé megtenni, aztán már mehetek is a lejtõn, hogy keresztezzem a sínpárt, és a Korányi szürke kerítése mellé szegõdjek. Rögtön az elején egy kidõlt fa tövig lebontotta a kerítést. A mélyponton átvezetõ fahídon is átmegyek, és folytatom a hullámvasutazást. Eszembe jut a SÁRGA 70; aki idáig eljut az már majdnem biztos lehet a sikeres teljesítésben. Az egyik lejtõn elfut mellettem Virág Attila kollégám, éppen csak összecsapjuk a tenyerünket. - Én is szalannék, ha tunnék - kiáltom utána. Szerintem fél tizenkettõre már otthon szaglászik a kiskonyhájában, hogy mit fõz ebédre a neje. Néhány másodperc és már ott látom a völgykatlanban, mindjárt odaér a hosszú, meredek emelkedõhöz, ami a [P-] által jelzett murvás útra köt fel. Amikor én is odaérek meglepõen könnyen küzdöm le az emelkedõt. Na, persze egészen más az amikor 60 km-rel a lábadban kell megtenned ugyanezt. A [P-] társaságában szép komótosan lesétálok a Virág-völgybe, ahol balra fordulok, és felmászok egy párkányra, ahol a szimpla [S-] emelkedik a Csacsi rét felé. Vadregényes tájék ez a keskeny ösvényével a jókora bevágás peremén. Az összevissza bedõlt fáknak már csak a felszeletelt darabjait látni az út mentén. Egy hirtelen jobb kanyar után a lugas szerû út felvisz az

1. ellenõrzõpontra, a Csacsi rétre.

Már nem érzem a hideget, ezért gyorsan leveszem a mellényemet. A kapott Lottó szeletet pedig elteszem ínségesebb idõkre. Most nézem meg az itinert a további útvonalat illetõen. Végig sokszor bejárt terep; könnyû megjegyezni. A [S-] jelzésen folytatom. A keskeny, mindig sáros ösvény most kõkeményre van fagyva. Hosszan baktatok az erdõben, amíg jobbról, a Végvári-sziklától fel nem jön a [P-]. Innentõl ezt kell figyelni, mert a [S-] nemsokára lemegy Budaörs felé, és az nekem nem jó. A KFKI felöl jövõ mûút keresztezõdésénél Jávor Zoli - akit idõközben utolértem - rámutat egy táblacsokorra. - Aki ezt a táblát meglátja a PIROS 85-ön, az már boldog - mondja. - Igen - felelem -, az már gondolkozhat azon, hogy miként keveredik haza Budaörsrõl. Még egy kis nyúlós emelkedõ a [So] becsatlakozásáig, aztán ereszkedhetünk le a köves úton a

2. ellenõrzõpontig, a Piktortégla-üregekhez.

Innen derékszögben balra kell fordulni a [So] jelzést követve. Most már kifejezetten kellemes az idõ. Fagypont körül lehet, talán valamivel magasabb a hõmérséklet, de a Nap ragyogóan süt. Valahol a [P4] jelzésbe való becsatlakozásnál - ahol élesen jobbra kell fordulni - ér utol Herhof Attila. Kifejezem abbéli örömömet, hogy idén is megrendezik a PILISCSABAI 40-eseket. Õ pedig abbéli aggályát fejezi ki, hogy arra az õszi szombatra sok Pest-környéki túra van kiírva. Közben az egy fára magasan felerõsített Mária kép mellett megyünk el. A Kolacskovszky th. elõtt feljön a [Po], hogy a Frank-hegyrõl meredek, köves úton jöjjön le velünk a Kakukkhegyi útig, ahol balra fordulunk a szalagozáson. Egy jó darabon lakott területen, szilárd burkolaton haladunk. Az Irhás-árok utcáját elérve jobbra, aztán hamarosan balra fordulunk az Adorján utcába, ami igen meredeken emelkedik. Télen, felfagyott útviszonyok mellett itt valószínûleg csak terepjáróval lehet közlekedni. Gondolom a környéken lakóknak ez semmi problémát nem okoz. Jobbról bejön a [Z3]. Régen jártam erre: a múlt héten jöttem fel rajta az Ördög orom felõl, a ZÖLD 45 alkalmával. Még egy kis darabon fölfelé megyünk az utcákon, hogy egy jól jelzett ponton jobbra betérjünk az erdõbe egy keskeny, sáros ösvényre. Most összehasonlíthatatlanul jobb útviszonyok mellett megyünk le rajta a keskeny vashídig, mint egy hete. Akkor a képlékeny sárba meg-megcsúsztam, most a megfagyott sár tempós haladást biztosít lefelé. Átdobogva a hídon megtámadjuk a Széchenyi-hegyet. Nem megyünk fel egyenesen, hanem ráállunk a [Z3] által jelzett szerpentinre.

3. ellenõrzõpont, Úti Madonna kápolna.

Bent pecsétel a pontõr. Jó magyar szokás szerint jobbról, balról, elölrõl nyújtják neki az itinereket. Hátulról csak azért nem, mert ott van a mini oltár, és a pontõr az elõtt áll. Tovább megyünk a szerpentinen; még két hajtû és meglátjuk az adótornyot. Felkapaszkodunk a fennsíkra, ahol etetõpontra lelünk. Mázli, hogy nincs akkora szél, mint egy hete, mert akkor lepkehálóval kéne hajkurászni az utánfutón összeállított terülj, terülj asztalkát. A tavalyról megszokott friss fehér kenyér megkenve zsírral, beterítve csalamádéval nagyon jólesik. Attila továbbmegy, mert kezd fázni. Én még bedörzsölök egy zsíros kenyeret forró teával. A lakóház mellett vezetõ ösvényen továbbmenve kibukkanok a mûútra, ahonnan már látni a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomását. Innen [Z-] a jelzés, ami mûúton visz majdnem a Normafáig. Amikor ismét turistaút kerül a cipõtalpam alá, lemegyek rajta a síház mögötti rétesezõ alá. Itt egy fára erõsített A4-es tudatja, hogy egy pár méterre fel kell menni az említett büfé padjaihoz.

4. ellenõrzõpont, Normafa.

Visszamegyek a [Z-] jelzésre, ami együtt megy a [Ko] jellel. Innen ez utóbbit kell figyelni. Többször hátranézek mentemben, de senki nem jött le, mindenki fent csattog a jelzetlen sétaúton. Az Anna-rétnél lemegy a [Z-], és én felfelé kezdek emelkedni a [Ko] jelzésen, az Anna kápolna mellett. Már nem is nézem, hogy jön e valaki utánam a bemutató ösvényre, de tény, hogy senki nem elõzött meg. A Libegõnél átváltok a [P-] jelre, ami már jó lesz végig. A támfalba kezdõdõ kõlépcsõt célzom meg, ami falépcsõvé változik, és ami a kilátó aljáig emelkedik.

5. ellenõrzõpont, János-hegy.

Kis dzsekiben van a pontõr, ácsorgáshoz ez igen lájtos. Innen már lefelé kanyargok a Pozsonyi-hegy platójáig, hogy egy kis szintbeli haladás után ismét lefelé kanyarogjak. Egy kiránduló családnak kinézõ csoport majdnem minden kurflit levág. Elõször azt hiszem "sima" kirándulók, de a szövegkörnyezet felfedi, hogy a túrán vannak. Emberek! Talajerózió! Megvan? Azon már meg se lepõdök, hogy az utolsó, nagy kanyart is levágják, ami a Budakeszi útra, a zebrához vezet. A célban jólesõ gesztus a kis csomag ropi és a búcsú tea. Akármennyire is visszafogtam magam, még csak 11:15 van. Ebben a szép napsütésben még nincs kedvem haza menni, lesétálok a Hûvösvölgybe egy kevésbé járt útvonalon. Jól jön most a Csacsi réten kapott Lottó szelet...

Ottorino



 

 
 
D&PTúra éve: 20102010.03.11 10:32:05
megnéz D&P összes beszámolója

Normafa 10


Kissé megkésve, de elérkezett az idõ, hogy egy rövid élménybeszámolót írjak eme túráról.


Egyik haverommal (Bandi) vágtunk neki ennek a túrának, bár a 20 km-es volt betervezve, de Bandi enyhén szólva másnapos volt, így maradtunk a rövidebb távnál. Az indításnál a két lány, nagyon aranyos és kedves volt, jól esett reggel egy nõi mosoly. Köszönjük.


Természetesen bosszúból az elsõ 5 km-et jól megnyomtam, azon az alapon, hogy aki hajnali fél négyig tud bulizni, az mutassa meg milyen kemény, ha dombnak felfelé kell bizonyítani a "férfiasságát". :-)


Csacsi-rétig ment a rinyálás, hogy menjünk lassabban. A katonasírnál megálltunk, fejet hajtva róttuk le tiszteletünket, majd innentõl kezdve egy kényemesebb tempóban folytattunk kirándulásunkat. Egy negatívumot kell megemlítenem, a Normafa ellenõrzõpontnál, lehetne jobban jelezni, hogy merre kell menni, mert sok embert láttunk ténferegni.


Szerintem, az hogy egy fára ki van rakva a túra A4-es papírja kevés. Ráadásul valami jó képességû le is szakította félig. Szerencséje van, hogy nem láttam. Itt három srác érdeklõdött a túra iránt, hogy honnan van a rajt. Mondtuk, nekik, hogy a Szépjuhásznénál. Kissé meglepõdtek, hogy miért Normafa a túra neve, ha nem onnan van a rajt?


János-hegynél felmentünk a kilátóba, iszonyatosan fújt a szél, de nagyon szép volt a kilátás, és szikrázóan sütött a nap. Visszaértünk a célba, megkaptuk a pecsétet, meg a kitûzõket, oklevelet. A két lány ismét ott volt a célban, ismét kaptunk mosolyt, meg gratulációt. Ez úton köszönjük nekik. Kár, hogy nem volt rá alkalmas idõ, hogy elhívjuk õket egy kávéra. Mivel csak 10:30 volt, nekik meg délutánig ott kell lenni mint szervezõ.


Megittuk a teát, kicsit még beszélgettünk, aztán megindultunk szépen hazafelé. Szerintem jó kis túra volt, gratulálok a szervezõknek, ha esetleg a két leányzó olvassa ezt a beszámolót, akkor a meghívást továbbra is fent tartom/tartjuk. :-) Hagyok elérhetõséget. :-)


Peti


http://dandp.c8.hu


dandp@citromail.hu

 
 
ZETúra éve: 20102010.03.08 12:30:03
megnéz ZE összes beszámolója

Tegnap este eldõlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc elõnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerõs, Marjan és két barátnõje is feltûnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelõdés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdõsáv évrõl évre erõsödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek elõtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követõen egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal késõbb kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következõn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsõjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva.

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi idõpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitûzõjét - szép, remélem jövõre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsõjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijeletésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán mégegyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitûzõ, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.


(Túrablog, 2010.03.06. 18:24)

 
 
SipiTúra éve: 20102010.03.07 09:41:03
megnéz Sipi összes beszámolója

NORMAFA 20(2X)


2010.03.06


Valami csodálatos futó-kiránduló idõ volt ma ,a kora reggeli csípõs mínusz 7 fokot leszámítva. Az elég tág indítási idõt ,és a rajtnál hagyott  autó csomagtartójában ,illetve a Széchenyi-hegy elõtti frissítõ pont adta depózási lehetõségeket kihasználva elhatároztam,hogy 2 kört megyek. 


93-as rajtszámot kaptam a 7,25-ös indulásomkor ,a közel 100 fõ elõttem  induló  arra engedett következtetni ,hogy 10 -ig legalább  7-800 túrázó fog nekivágni ennek a kellemes vonalvezetésû teljesítménytúrának.Könnyen öltöztem : mackó alsó, felül hosszú Saucony  ,rá egy nem túl vastag pulcsi és egy mellény  alkotta ruházatomat ,egy bringás kesztyû kiegészítésével.A Nordic Walkingot és a hátizsákot  nem vittem ,gondoltam sokan lesznek ,csak akadályoz az elõzgetésben ,meg könnyebb futni nélkülük.


Rögtön az elején csapódott hozzám egy sporttárs ,meg is nyomtuk aránylag tempósabban az elsõ két szakaszt ,mert nagyon fáztunk. Jelzésügyileg sok variáció nem volt ,sárga sokáig...... Csacsi réten egy csoki ,amit eltettem vésztartaléknak ,majd tovább egészen a piros becsatlakozásáig,a Piktortégla-üregek nevezetû ponthoz ,ott elfordultunk balra a sárga kör jelzésen ,és következett  a túra számomra ismeretlenebb része. Ami a rajtnál kapott  színes térképvázlatot átnézve nem tûnt veszélyesnek,ennek ellenére sikerült kicsit elkavarni ,az említett sárga körön tovább mentünk Csillebérc felé a piros négyzet becsatlakozásánál a derékszögû elfordulás helyett ! A mögöttünk lévõk jöttek utánunk ,szembõl érkeztek azok akik szintén benézték a jelzést ,így egy kb. 8 fõs csoport fordult vissza.....,plussz 600 méter bónusz ,ahogy Géza bácsi mondaná: "ugyanannyi nevezési díjért ,többet mehetünk ....." ,végül is minden relatív ! ?


Miután megszabadultunk a piros négyzet adta bonyodalmaktól ,a zöld 3szögön zúztunk lefelé ismét északi irányba ,az Irhás árok környékén ,majd aszfalt utak ,onnan nem messze Gazdagrét.Nem sokkal a 3.ik ellenõrzõ ponttól ,egy siratófalra emlékeztetõ utca tetején ,amit meggyalogoltunk ,hátranézve látom ám ,hogy egy "elvetemült" túratárs jön felfelé ,megfutva ezt a részt is! Késõbb kiderült teve volt a tétova.....:))  Közben a  futó kolléga akivel eddig jöttem leszakadt , viszont a Kápolna ep. -Úti Madonna szakaszánál Teve sporival konzultálván abban maradtunk ,hogy Õ futva veszi a Széchenyi-hegy elõtti etetõ ponthoz vezetõ "kellemes" meredekségû szerpentint ! Én emítettem,,hogy két kört megyek nincs kedvem leamortizálni magam az emelkedõk megkocogásával !


Nos, a TV adó körüli sztyeppés ,kissé szeles területet választották az etetõ pontnak ,az igen szimpatikus rendezõ-segítõk.Volt minden jó: forró tea ,zsíros kenyér ,csalamádé,lila hagyma ,meg is pihentem egy kicsit ,pótolva elhasznált kalória készletemet. Ezután különös esemény nélkül tovább a zöld 3szög-zöld sáv jelzéseken ,a többi túrán is  elõszeretettel alkalmazott vonalvezetésen kocogtam , a Normafa  (4.-ik ellenõrzõ pont) érintésével a kék körön. Libegõ -János-hegy - Erzsébet kilátó klasszikus pontok ,pecsét után le a piroson ,ahol már volt túrázó rendesen ,sikerült aránylag jó tempóban ,a tervezett idõben (2 és fél órán belül)  beérkeznem a célba.


Elsõ kör:  19,8 km - 720 szint - 2 óra 29 perc - 8 km/h


Rövid pihenõ (15 perc),szerelvény igazítás ,evés-ivás után elindultam negyed tizenegykor a 2.-ik körre.Idõ már melegebb lett , rengeteg túrázó ,nagyrészt a 10-es résztávon indulók ellepték a sárga ösvény elejét ,úgy a Csacsi rétig ,gondolom ott mentek le a Normafa felé ! ? Nem volt túl vidám elõzgetni némelyeket ,hárman-négyen egymás mellett ,sokszor kézenfogva ,kb. 20 perces ezrek tempóban ,nem figyelve ,elmélyülten  beszélgetve........Késõbb  a 20-as túra vonalán már sokkal jobb volt a helyzet ,sokáig egyedül mentem ,mert javarészt 10-ig elindult sporttársak már messze jártak. Eltévedés már nem volt ,emlékezetbõl abszolváltam a további útvonalat ,viszont az eddigi fagyott föld sok helyen ,már ahol rásütött a nap ,felengedett és igen tisztességes sár lett .A Normafa környéke enyhén kaotikus már dél körül ,a szép idõ kicsalogatta a népet  ,nagy tömegek mulatták az idõt némi testmozgással (is) ! A piroson lefelé megelõztem 10-es távról olyanokat másodszor,akiket a Csacsi rét elõtti sárgán láttam utoljára . 


A második köröm rövidebb is lett(nem volt benne kavarás,plusz km) ,de lassabb is ,többet gyalogoltam már. 19,2 km - 680 szint - 2 óra 39 perc - 7,25 km/h


Összeségében nagyon szép idõben (a hideg nem volt veszélyes) ,igen kiváló rendezvényen vettem részt ,kellemesen elfáradtam.  


 


 


  


    


 


 

 
 
pilisTúra éve: 20102010.03.06 20:22:25
megnéz pilis összes beszámolója

Gyönyörû kék ég, a zöld túra sárdagonyája után jó minõségû, kissé fagyott talaj. Jól szervezett, jelölt, szalagozott túra, szép színes itiner! Irigykedés a 10-esek szép új oklevelére, édes csacsis kitûzõ. Teljesen külön utakat járó túratársak, kik az ellenõrzõpontok közelében felbukkannak... Ropogós, frissen sült zsíroskenyér a tea mellé. Új, "trappfertõzésre" jelölt kisturista Normafától a terepszínûek körében. 10.45-kor a célban. Béla bácsi kedves búcsúja. Aztán nem haza, hanem a Hárs-hegyre, ahol édes apró természetbarátot avat be apja az erdõjárás szépségeibe. Hûvösvölgy.


                                                                                               hkata

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.03.06 15:16:22
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Teve csatangolás a Csacsi réten át


Magamhoz képest korán indultam el otthonról a Szépjuhásznéhoz, mikor is -6 fokot mutatott a hõmérõ. Elõször vissza is mentem a házba, de csak, hogy kesztyût is vigyek magammal. S milyen jól tettem, mert a nevezést követõen a futócuccba való átöltözéskor annyira fáztam, hogy kesztyût kellett vennem. Hát ilyen fagyos hidegben, de erõsõdõ napsütésben indultam el a János hegy oldalából a sárgán.  Egy A4-es, szép kivitelû s ami még fontosabb hasznos információkat hordozó itiner mutatta a helyes irányokat illetve színváltásokat. Mondjuk az elején elég sûrûn voltak még a túrázók, így elég volt elõre pillantgatni s az útvonal máris adta magát. A Csacsi réten, ami amúgy a kitûzõ témáját is adta máris csokival, cerbi szelettel fogadtak. Én az utóbbiakból süllyesztettem egyet zsebbe s némi tanakodás (tétovázás) után folytattam a sárgán. Aztán 1 rövid szakasz piros és priros/sárga voltak a jelek. S a nap egyre jobban, ahogy szépen szokták monani szikrázóan sütött. Jó erõben értem el a piktortégla üregeket, elmerengve a piktor szó lassú, de biztos kihalásáról. Közben bélyegzés az itinerre s egy lassító, de nem hosszú emelkedõ a Frank-hegyre. Itt már elfogytak a korábban indulók is. Aztán jött az Irhás árok, amit azonban csak keresztbe kellett szelni. Egy betonos szakasz vitt az ördögoromról jövõ zöld 3szögre, ami erõsen ismerõs volt a múlt 7-i zöld túrától. Ez a "dejavu" kísért aztán egészen a Normafáig. De a 3. pont elõtt még találkoztam Sipivel is, aki nagy bánatomra nem tartott velem. Nem akarta megfutni az úti madonnától felfelé vezetõ röpke szerpentint. A TV torony mellett még várt egy szerényen étteremnek nevezett frissítõ pont is. Sajna a tea olyan meleg volt, hogy nem tudtam meginni. Enni meg nem kívántam. A zöld sávon futottam tehát tovább a Normafáig, ahol a 4. pont várt. Itt vidám futkorászó fiukat hagytam el. Némi kerengõ a kék körúton a felvonóig, s rövid felfelé az Erzsébet Kilátóhoz. Újabb pecsét s rohanás le a piroson vissza a Szépjuhásznéhoz, ahol sokan még most kezdték csak a túrát.


Tökéletesen megszervezett kis túra volt ez. Jól kijelölt, a városi szakaszon kiszalagozott útvonallal. Bõséges ellátás, korrekt itiner és vidám kitûzõ jellemezte a szolgáltatásokat. Az idõ is kegyes volt, gyönyörû napsütésben nyomhattam végig. Jól éreztem magam a túrán, pihentetõ volt a múlt 7-i hosszabb zöldet követõen. Köszönet a szervezõknek a lehetõségért.   

 
 
 Túra éve: 2009
GeldarTúra éve: 20092013.08.29 00:49:14
megnéz Geldar összes beszámolója

Normafa 20


Egyetemi szobatársammal, Marcival érkeztem erre a túrára, akivel késõbb Erdély hegyeit (közelebbrõl a Pádist és a Nagy-Bihart) is sikerült bejárnunk - ezen a napon egy több helyen havas, több helyen sáros túra várt ránk a Normafán. A túra ebben az évben valóban a Normafáról rajtolt, azóta a Szépjuhászné lett a rajthely - a kezdeti szakaszokban egyértelmû jelzések vezettek minket egészen fel, a János-hegyre. A hó márciushoz képest elég jelentõs mértékû volt, a Normafa lejtõin akár tán még síelni is lehetett volna... A Szépjuhászné a Budai 50 ismerõs érzésével köszöntött, aztán a Csacsi-rét fele megbarnult avar és óriási sár rengetegén törtünk át, ez a rész egyáltalán nem volt fényes. Még úgy sem, hogy találkoztunk egy kutyáját sétáltató, idõs japán házaspárral, akik természetesen nem tudtak róla, hogy a mai nap túranap. Az utunk innentõl jórészt a Meteor 50-en megismert csapáson haladt, a Piktortégla-üregek után pedig jött a budai-budaörsi részek fantasztikus látványa felülrõl. Nem volt semmi. A Széchenyi-hegy megmászása, mint általában, most is nehézkesre sikerült, fõleg az olvadó hó levének és a gigantikus méretû sárfoltoknak köszönhetõen - a tetõn azonban meleg tea várt, aminek kifejezetten örültem. A célba érkezésünk után egy-egy sör, aztán mindenki haza. Jó túra volt, késõbb visszatértem, megéri eljönni!

 
 
bükkjáróTúra éve: 20092009.03.23 15:28:27
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Normafa 20
2009.03.07.
Táv: 20,5 km (2x)
Menetidõ: 1.=3ó , 2.=3ó 25p
Reggel 5 fok körül, a hegy tetõ ködben. Borongós idõ.

A túra elõtt olvasgatva a beszámolókat merült fel bennem, hogy meg kéne próbálni kétszer egymás után teljesíteni a túrát. Úgy éreztem elég felkészült vagyok hozzá, hogy az elsõ kört 3 óra körül teljesítsem, így saját idõ terehére még el tudnék indulni másodszor. Szombaton hajnalok hajnalán keltem (4-kor), hogy biztosan ki érjek még 7 elõtt. Ez sikerült is, mivel 6.45-kor már a rajtban voltam. A szervezõk ekkora már felállították a sátrat, padokat raktak ki, a nevlapok, itinerek elõkészítve sorakoztak - elismerésem nekik: Nem tudom hányra kellett kimenniük, hogy 6.45-kor, sõt inkább már elõbb minden kész volt a túrázók fogadására.
A Normafa teljesen ködben volt. János hegy szintén. Ez nem sok jóval kecsegtetett. 7.00-kor elindultam a terv szerinti elsõ körömre. A Szépjuhásznés fordulóig gyorsan leértem. A sár még dermedt volt, viszont nem volt fagyott, úgyhogy optimálisan lehetett haladni. A pontõrök megjegyezték, hogy én vagyok a harmadik. Mondtam, hogy ez csak a lejtõ miatt van, késõbb lesz ez másként is. Igazam lett. 7 után valamikor indultak az igazi futók és mind el is hagytak valahol a 8. km környékén. A Végvári szikláig gyorsan ment a menet. Utána meg jöttek az emelkedõk. Ez meg is látszott a átlagomban. Ekkor már többnyire egy magamban haladtam, közel s távol senki nem volt, néha elõztem vagy elõztek. A KFKI-nál finom kenyérrel kínáltak, hagymával, csalamádéval. Finom volt. Az Irhás árok gyorsan meg volt - futottam végig. A Hörcsög (?) utcai pontõr el kavarhatott, mert nem volt a helyén mikor oda értem kb 10-15 perccel a nyitás után. Nem akartam várni - mentem tovább. A Kápolnánál ezt jeleztem, de már tudtak róla. Végül 10.00-ra beértem. Egy kis pihenõ után újra neveztem és indultam a második körre.
Itt már éreztem, hogy mewntem 20 km-et. A János hegy még mindig ködben. A sár már csúszósabb. Én meg fáradtabb. De az esõ nem esik. Nem is esett. Reméltem, hogy ez kitart még egy pár órát. Kitartott. A Csacsi rét környékén kezdtem beérni a 9 körül indulókat. Ekkor tudatosult bennem, hogy azért vannak mások is a túrán :) . Most hosszabb pihenõt tartottam a KFKI-nál = több kenyeret ettem, több teát ittam. Az Irhás árokban most mérsékeltebb kocogást rendeztem. A pontõr már a helyén volt. A Széchenyi hegyre felérve erõs szél fogadott, melyet erre a napra jeleztek. Szerencsére csak itt volt érezhetõ.(Hajnalban-reggel még szinte nem is volt légmozgás.)Végül 13.30-kor beértem a célba. Sikerült! Megcsináltam 2x!
A túra szervezettsége és az ellátás is jó volt.
Jövõre újra jövök! Ha összejön: kétszer.
 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.03.20 08:13:46
megnéz Ottorino összes beszámolója
Normafa 20
2009.03.07; Táv: 20,5 km; Szint: 650 m;

Már a busz ablakából kémlelem a síház mellett felállított sátor elõtt pezsgõ ismerõsöket. Szinte hajszálpontosan 7:00-kor áll be a 90-es a Normafa megállóba. Leszállok, és a rajthelyre megyek. Egy info tábla takarásában két túratársam szerel föl dideregve. Tényleg, a városhoz képest itt sokkal hidegebb van metszõ széllel bélelve.

Gyorsan benevezünk és elindulunk a kék kurflin. Meglepetten állapítom meg, hogy a múltheti nagy hóból már csak elvétve van egy-egy foltocska és a dagonya elhanyagolhatóan kicsi, murvás vagy köves részeken nincs is. Most már csak az idõjárás legyen kegyes hozzánk, és ne küldjön ránk esõt. Némi menetgyakorlat után már nem is fázunk. Utunk kimegy a peremre, a szép kilátást most el lehet felejteni, mert gyakorlatilag belefejeltünk egy felhõbe. A ködbõl lassan kibontakozik a Libegõ fenti állomása. A múlt héten alulról szemléltük a székeket, a lenti állomás közelében, a ZÖLD 45 útvonaláról. A piros sáv lépcsõn visz fel az Erzsébet kilátóhoz. Ez jó a csapágyak bejáratásához és a motor felpörgetéséhez.

1. ellenõrzõpont, János-hegy.

A pontõr egy pad mellett fagyoskodik. Ilyen szélben, mozgás nélkül még az ember lelke is fázik. A másik oldalon megint lépcsõzünk, de most lefelé. A Pozsonyi-hegy platóján menet közben eszem meg a reggelimet. A szerpentin lépcsõ alján már látni a pontõröket.

2. ellenõrzõpont, Szépjuhászné.

Kellemes meglepetés, hogy nem kell egészen lemenni a Szépjuhásznéhoz. Néhány frutti vételezése után hegyesszögben, balra ráfordulunk a sárga sávra, és a Gyermekvasút mellett haladunk a Kis Kõfej felé. Itt szélvédett helyen vagyunk, egész más a klíma, mint fent. Lejjebb ereszkedünk a tüdõkórház szürke kerítése mellett, majd a felújított fahídon kelünk át, melynek hajdani darabjai az árokba vetve zöldellnek a rájuk telepedett mohától. Hullámvasutazás következik és egy erõsebb emelkedõ után megpihenhetünk a becsatlakozó piroson, ami kellemesen lejt a Virág-völgy felé. Amikor elérjük, ismét emelkedünk a sárga sáv ösvényén. Rengeteg kidõlt fa szegélyezi utunkat. Évekig komoly küzdelmet jelentett az ágaik között való átmászás. Szerencsére mostanra felszeletelték õket. Sunyi módon, élesen kanyarodik jobbra a sárga. Elsõ bálozók könnyen továbbmennek egyenesen. Egy enyhébb emelkedõ után már látszik a Csacsi-rét esõháza.

3. ellenõrzõpont, Csacsi-rét.

A pontõr Sportszeletet kínál. Jóízûen nekilátunk, amikor csapattársunk telefonál. Kérdezi, hogy merre járunk. Megmondom és visszakérdezek. Azt hiszem, hogy itt van valahol a nyomunkban, de õ a Mûvészetek völgyét csinálja. Hát az egy kicsit odébb van, a Balcsitól északra. Kölcsönösen jó utat kívánunk egymásnak, és el is indulunk. Keskeny, kissé sáros ösvényen megyünk libasorban. Ennyi dagonya kell. Rátérünk a zöld + ra, ami levisz Makkosmáriára. Útközben megkérem túratársnõmet, hogy fényképezzen le egy hatalmas kiszáradt fát. Legnagyobb részben lemállott róla a kéreg, és a nedves idõben törzse mint barna bõr csillog. Megmaradt kérgét moha öltözteti, csonka karjai az égnek merednek. Megkérdi: Minek? Á, csak úgy…
Itt a rét, szélén a templommal. Kicsit jobb idõben itt gyerekek játszanak, kirándulók szusszannak. Most csak az elõttünk haladó Normafásokat látni. Rátérve a piros sávra kellemes úton megyünk a Végvári-szikla felé, amirõl lekaparták a nevet és valami „Szent Izét” írtak rá. Legjobb akkor lett volna, ha természetes állapotában sikerült volna megmaradnia.

4. ellenõrzõpont, Végvári szikla.

Itt egy alattomos, hosszantartó emelkedõ kezdõdik. Fel kell kapaszkodni a Farkas-hegyi mûút szintjére, ahonnan még tovább kell fölfelá menni egy kanyarig, ahol tábla mutat két irányba sárga kurflival. Innen már jobbra, lefele baktatunk. Minden keresztezõdésnél benézek balra, hogy nincs e ott a pontõr, míg végre egy A4-es papír tudatja, hogy 40 m múlva eljõ.

5. ellenõrzõpont, Piktortégla üregek.

Élesen balra kanyarodunk a sárga kurflin. Egyik túratársam már nagyon érdeklõdött egy ilyen üreg mibenléte iránt, szerencsére tudok mutatni egy jókorát. Emelkedõvel érünk a piros kocka csatlakozásához. A Kolacskovszky turistaház (már ennek sem ez a neve) ellenkezõleg van a mi útirányunkhoz képest. Kellemesen sétálunk a kajahelyig, ami kicsit beljebb van a KFKI buszmegállójánál, egy vassorompónál.

6. ellenõrzõpont, Irhás-árok.

Ilyen finom, puha fehérkenyeret már rég nem ettem. Ízletes a sültzsír rajta, piros paprikával, hagymával. Mindez teával öblítve. Sokan jönnek egyszerre, ezért nincs arcom harmadszor repetázni. Kék szalagozáson csontig lemegyünk az Irhás-árok alja alá, majdnem a Törökbálinti útig. Hörcsög a neve az utcának, amin balra bemegyünk, még mielõtt teljesen leérnénk.

7. ellenõrzõpont, Magasúti lejtõ.

Autós pontõrtõl kapjuk a pecséteket. Ezt a Magasúti lejtõt - amin most felfele megyünk - nem tudtam hova tenni, de most már látom, hogy felvisz az Ördögoromról lejövõ zöld háromszögre, amin a múlt héten még viszonylag fitten bokáztunk a ZÖLD 45 legelején. Beérünk a villák közé, néhányra alkudunk, de nem igazán jó a felhozatal, így az egyik ELADÓ táblás ház mellett lemegyünk az ösvényen és rádobbanunk a keskeny vashídra, ami már nem csúszik annyira, mint egy hete. Na még egy nagy levegõvétel: fel, fel az Úti Madonna kápolnához.

8. ellenõrzõpont, Kápolna.

A pontõr az oltár elõtt osztja, no nem az áldást, hanem a billogot. Szerpentin tovább. Egy kanyarban, a háromszögelési vasoszlopnál lihegek kettõt, mintha bevárnám a túratársnõmet. Még egy kicsi és itt az adótorony, majd a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomása. A vasút mentén megyünk a Normafa megállóig, majd átvágva a mûúton a síház melletti sátorig. Ezt megúsztuk szárazon. Kedves gesztus, hogy az oklevél és kitûzõ mellé még egy kis csomag ropit is kapunk búcsúzóul…
Ottorino

 
 
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.03.18 14:27:26
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
Normafa 20

Kiírás szerint:
Táv (terepen): 20.5 km Szint (térképen): 650 m


Ismét csak nem kellett korán kelni: "Indulás saját idõ terhére 10:00-ig". Moszkva-téren olyan 9 körül rohantak az emberek, hogy még felférjenek a 90-es buszra - zsúfolásig megtelt. Mi inkább megvártuk a mögötte álló 90/A, ami kb. 5 perccel késõbb indult, és annyi hely volt, hogy táncolni is lehetett volna. (Ez már megszokott jelenség BP-n, annyira sietnek az emberek, hogy 2 percért akár "ölni is tudnának".)
9:15-kor már startolhattunk is, miután beneveztünk a túrára a síház melletti sátornál. Nagy volt a forgalom, jöttek-mentek az emberek. Rajtszámok: ~400. Sejtettem, hogy lesznek majd egy páran.
A start után már volt egy kis keverés: sokan megkavarodtak az itiner szövegezése miatt. Fordulj erre, fordulj arra. (Én azt mondom, hogy egy tájoló beszerzése nem rossz dolog. Én vettem egyet, az ára olyan 1500 Ft körül volt, de megérte. Nem szükséges a legprofibbat venni (hisz az elég drága), viszont nagy hasznára lehet az embernek, ha nem biztos a dolgában.) Többen délnek akartak indulni, de az én javaslatomra inkább a másik irányt választották – helyesen.
A reggeli köd nekem személy szerint nagyon bejött, ami "megszállta" Normafa környékét. A köd mindent olyan sejtelmessé tesz, van ennek egy "izgalmas, ennek ellenére megnyugtató hangulata". Sikerült is készítenem néhány – azóta a kedvenceim közé választott – fotót a ködbe burkolózó tájról. Többen az aszfaltos utat választották a sáros erdei út helyett, hogy eljussanak az elsõ ellenõrzõpontig: János-hegy, Erzsébet kilátó. (Mindenki a saját lelkiismerete szerint cselekszik.) Utólag már bánom, hogy nem fényképeztem le a kilátót, hisz ködben még sosem láttam - amúgy sem sokszor – kedvem lett volna a túra után a fotóink közt újból megnézni.
Lefele menet azért már nem volt új dolog, így nyugodtan „száguldhattunk” a következõ e.p.-ig, hogy megszerezzük a második pecsétünket is. (Szépjuhászné: itt választhattunk magunknak cukorkát: „…déli gyümölcs vagy magyar gyümölcs?” Én kihagytam ezt a remek lehetõséget.) A Csacsi-rét felé vezetõ erdõs részek nekem nagyon tetszettek. A 3. ep.n beszélgettünk egy kicsit a ponttõrrel (mesélte, hogy már évek óta pontõr ezen a túrán, és szeret visszaemlékezni arra, hogy évrõl-évre hogyan változik a táj/az idõjárás). Miután tovább indultunk szemben túratársak érkeztek, akik valahol az erdõben elnézték a jelzéseket, így egy kicsit „elkevertek”. Szerencséjükre nem volt olyan nagy az elkeverés (kb. sejtem is, hogy hol nézhették el az utat. :-)).
Folytattuk utunkat Makkosmárián keresztül a Végvári-szikláig, ahol két fiatal pontõr fogadott bennünket. Az egyikük talán parancsba kapta, hogy mindenféleképp magázzon mindenkit, mert sehogy sem bírtam rávenni az ellenkezõjére. (A másik fiatal már kaphatóbb volt a tegezõdésre – érhetõ, hisz magunkat sem nevezném még talán középkorúnak sem :-D) Azért sikerült csináltatnunk pár képet a magunkról, a fiatalok közremûködésével, majd továbbrobogtunk.
A túra rajtja és célja között 8 ellenõrzõ pont is volt. Ez elég sûrûnek mondható egy ilyen távon. (Bár az eddigi túráim alapján vélek észrevenni némi függõséget a távolságok és az ep.-k száma között. :-)). Rövid idõn belül megérkezhettünk a Piktortégla üregek ep.-hez, majd nem sokkal késõbb az Irhás-árok következett. A pont elérése elõtt egy futó elõzött meg bennünket, akinek ez már a második köre volt aznap. Korán indult, hogy két kört is tudjon teljesíteni. Elõre „figyelmeztetett”, hogy Irhás-ároknál ki ne hagyjuk a zsíros kenyeret, mert nagyon finom. Megfogadtuk a tanácsát: nagyon finom/friss volt a kenyér, és a vegyes savanyúság valami isteni jó finomra sikeredett. Ezt vétek lett volna kihagyni. Azóta is példálózunk ezzel: „…Hát ez a savanyúság nem olyan finom, mint a Normafa 20-on volt…”. (Már csak ezért megérte eljönni a túrára. :-))
Az eddig tartó út túrajelzéseken vezetett, s az itinernek köszönhetõen nem lehetett eltévedni. Az ezután szakasz szalagozva volt, de erre sem lehetett semmi panasz: tökéletes.
Kicsit „belátogattunk” a városba egy lefele sétával, csak azért, hogy a Magasúti lejtõ után (7.ep) legyen még egy nagyobb felfele-menet. Z∆ jelzés követve eljutottunk az erdei Kápolnához, amely utunk 8. ep.-ja. Innen már közel a cél: Széchényi-hegy, Gyermekvasút, majd következett Normafa. Egy jó negyed óra után (mivel addig fényképeztünk) jutott az eszünkbe, hogy be kellene menni a célba pecsételni. :-) Persze volt még idõnk, tehát nem gond.
Egy pecsét az újonnan beszerzett Budapest Kupa füzetbe, az ellenõrzõ lap pecsétje, majd a túrajelentés pecsétje. (Mivel belekezdtünk a pontgyûjtögetésbe is: ha már túrázni járunk, miért ne gyûjtsük.) Ennyi pecsételés… hmmm.

Ez is egy szép nap volt. A szervezõknek/pontõröknek köszönet a túráért: kedves csapat volt.

Kép:
Normafa reggel
Normafa délután

Az itiener: 5*.
A térkép tökéletes: a jelzés, amelyiken haladunk/haladnunk kell, a becsatlakozó/elágazó jelzések. Ilyen egy csillagos 5-ös térkép!!! (Eltévedés: kizárt.)

Még egy rétest befaltunk, majd irány haza!


Szintmetszet*:

GPSies - Normafa 20
tovább


* A képre kattintva részletes térkép és adatok
 
 
nagypapaTúra éve: 20092009.03.12 17:10:54
megnéz nagypapa összes beszámolója
Normafa 20

Fárasztó hét után kedvetlenül néztem a világba. Levertségemet növelte, hogy bánatosnak és nedvesnek látszott a természet. Úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, hiszen nem gyûjtök pontokat, helyezéseket. Egy rövidebb séta gondolata mégis felmerült, ezért elméleti alapon megkérdeztem egy Széchenyi-hegyen lakó kollégámat, hogy mi a helyzet odafent. Õ azt válaszolta, hogy még van hó is, az erdei utak pedig járhatatlanok. Jelentésétõl elpárolgott a közönyöm, s a helyzetet még az is módositotta, hogy pénteken nem esett az esõ és az éjszaka is derültnek indult. A feladat (angol utánzattal a kihivás) vonzani kezdett. Mi az, hogy járhatatlan? Ilyen ritkán akad, meg kellene tekinteni ezt a szörnyû helyzetet!
Egy kis gondolkodás után elõvettem a járhatatlan talajhoz illõ, jó öreg "bejáratott" túrabakancsaimat. A Meindl márkájú termék darabonkint 76 dekát nyom, segitségével, mindenféle terepen, tank módjára lehet elõrehaladni. Fickándozás, természetesen, nem lesz, tisztes elõnyomulás viszont igen. Ilyenkor a Münchhausen báró történeteiben szereplõ futárra gondolok, aki félóra alatt elfutott Bécstõl Konstantinápolyig, majd pár mérföldre a város elõtt ólomsúlyokat csatolt a lábára, mert már nem volt szükség akkora sebességre. Ha ismerte volna a mai, korszerû lábbeliket, valószinûleg mellõzte volna az ólomsúlyokat.
A szombat reggel már a Moszkva-téren talált, ahonnan - kezemben erõsebbik, 46 dekás túrabotommal felszerelve - komor arccal indultam el a rám váró nehézségek (= kihivások) leküzdésére. Esõ nem esett, a hegyeket felhõnek látszó, szürke gomolyag burkolta be, vagyis lustán mozgó köd fedte a csúcsokat. A 90-es busz éppen az orrom elõl ment el, de nem zavart, mert ott volt mögötte az A jelzésû járat. Beültem a beálló kocsiba és érdeklõdéssel figyeltem a lassan gyûlõ túratársakat. Leszünk néhányan, akiket nem rettentett el a próba nehézsége. Lehet, hogy nem is tudták, mi várhat rájuk.
Mivel tiz évig laktam a Széchenyi-hegyen, a gyerekeim onnan jártak iskolába, az egykori Fogas-étteremben ebédeltek és igy tovább, azért az utazás nem jelentett ujdonságot, legfeljebb az ott lakó egykori ismerõsökre gondoltam, illetve a ma is az Õzike-közben lakó Molnár Gáborra. A köd a Svábhegyen kezdõdött, ami szintén nem volt meglepetés, mert a tiz év alatt tapasztaltam, hogy télen, a Városkút megállótól kezdve, a sikföldihez viszonyitva, sokszor változik ellentétesre a világ. Ez a mi kis "Varázshegyünk".
A rendezõség a siház melletti sátrában tevékenykedett, mi pedig onnan kezdtük el sétánkat a kék körjárat jele mentén. A talaj nedves és lágy volt, de panaszunk nem lehetett. Az érdekesség kedvéért voltak kis hófoltok, megmaradt néhány tenyérnyi jég. Úgy láttam, hogy elõttem és mögöttem is vannak túrázók, a betonúton haladókról pedig nem lehetett eldönteni, hogy miféle futók igyekeznek merrefelé. A köd sûrû volt, kilátás nem nyilt, de a köd is a természet része, annak is van romantikája. Igy jutottunk el a Libegõig, majd a P-ra váltva, a lépcsõkön fel a kilátóig. Nagyon szeretem az autóút menti szivacsos járdát, de most nem illett arra menni és a lépcsõkön hamarabb is fel lehet jutni az épülethez. A többiek is ezt tették. A derék pontõr, tagjait a széltõl védendõ, bebújt a vasajtó mögé, de nem hiszem, hogy egy kis körültekintéssel ne lehetett volna észrevenni.
A gravitáció szépen viszi lefelé az embert. A dinamikusabb (türelmetlenebb, spórolósabb) népek átvágják a polgári elemeknek készitett szerpentin kanyarjait, kis magánösvényeket vájnak a talajba, dehát a jótékony idõ mindent kiegyenlit. ("Pár ezredév gúláidat elássa".) A körülményesebben haladó polgári elem viszont örül a köves talajon fehérlõ hóvirágoknak, s a Pozsonyi-hegy laposán sárgálló néhány szál téltemetõnek. Álmodozása közben majdnem nekimegy a 2. pontnál felállitott asztalnak,
amelyen cukorka várja az odaérkezõkat. A derék rendezõk jóságosan fogadnak minket, meg azokat is, akik a dinamikus átvágások folytán valahol másutt érnek a S jelzésre.
A szanatórium keritésénél tehát szkeptikusan regisztrálom, hogy azok akik feljebb eldübörögtek mellettem, most az elõzésemmel kénytelenek foglalkozni. Ezek a túrák apró vidámságai.
A parkerdõben nincsenek tájékozódási gondok, gondtalanul el is jutunk a Virág-völgy bejáratához. Megkezdjük a felmenetelt a Csacsi-rétre, közben megállapitjuk, hogy dzsumbuj ugyan nincs, de még el kell telni egy kis idõnek, amig
begyógyulnak az erdõ sebei, elkorhadnak az idõs fatörzsek, vagy elfûrészelik õket. Az esõháznál csokoládét kapunk és indulhatunk Makkosmária felé. Hamar ott vagyunk az ottani esõháznál, ami gyengülni látszik a Csacsi-rétihez képest. A jelzések biztonságosan vezetik az embert a Végvári-szikla és a Piktortégla-üregek felé. Ez utóbbinál a jól elhelyezett 5. pont nem engedi, hogy a figyelmetlenek elkószáljanak Budaörs felé. Balra fordulunk tehát és továbbra is gond nélkül megyünk - jobbra elképzelve a Kolacskovszky-házat - Csillebércig. Eközben a fákra feltûzött hirdetõ cédulákról ajánlatot kapunk az erdõ megvételére, amit valaki megfontolhat. Én elháritottam a gondolatot, mert nem tudnám megvédeni az erdõmet a fákat eltulajdonitani kivánó személyektõl.
Az Irhás-árokhoz vezetõ völgy indulásánál teát és zsiros kenyeret kapunk és ettõl megerõsödve haladhatunk lefelé a rendkivül gondosan szalagozott úton a Hörcsög-utcáig. Lejjebb, mindenfelé új épitkezések, nem is tudom, hogy alulról fel tudnék-e menni a Kolacskovszkyhoz az egykor elég jól jelzett úton, annyi új út és telek látszik jobbkézre.
A 7. pontnál, a Hörcsög-utcába húzódva vár minket a következõ ellenõr. Annyi öröme lehet neki, hogy autóban ül, én azonban idegkimerültséget kapnék azoktól a buzgó házõrzõktõl, akik hatalmas ugatással jelzik és kisérik minden túrázó érkezését.
Barátunk még fiatal ember, nagy a lelki ereje, amint ez az óvatosan feltett kérdésemre adott válaszából kiderül.
Az utca végén balra fordulunk és felkaptatunk az Ördög-oromra. Egyenesen megy a szalagozott út, nem kell ide-oda kanyarogni a kõfejtõben, ami egyébként romantikus dolog. Valamikor jobban elbújt a bokrok között a Z háromszög fenti leágazása, most nem okozhatott gondot és az utána kezdõdõ lejtõ sem volt kellemetlenül csúszós. Még fel kell szerpentinezni a TV-toronyhoz, közben azonban megállunk egy keveset az Úti Szûz Mária kápolnánál, ahol az utolsó ellenõrzõ pont van. Egy kis társadalmi életet élünk, mert éppen ott beszélget Jávor Zoltán is a pontõrrel. Aztán fel a tetõre. A valamikori vasúti étterembõl Biblia-ház lett, szépen átalakitották. Négy évtizede még jó forgalmu vendéglõ volt, idõközben elapadtak a látogatók. A Hegyhát-úton végig kell menni. Hol van már a bal oldali kis dombon lévõ forgó radar? Az egykor divatos Olimpia faburkolatát is eszi az idõ, azt mondják, régen nincs már lakója.
Hagyjuk a nosztalgiázást, lépkedjünk oda a tisztelt Rendezõség asztalához. Kitûzõt, emléklapot, ropit kapunk. Gratuláció, viszontlátásra! Innen csak néhány lépés a Siház büféje, ahol ismerõsök között, forralt bort kortyolgatva ismételhetjük át akadálytalan sétánk állomásait.
 
 
napvirágTúra éve: 20092009.03.08 14:00:09
megnéz napvirág összes beszámolója
:-) Sokadik túrám teljesítése után, most tört rám elõször a beszámolás vágya.

Nyolc órára értem fel barátaimmal a Síházhoz. Baljóslatú köd fogadott minket! Miután épp sikerült elfoglalnunk az utolsó parkolóhelyet elindultunk, hogy túl essünk a kötelezõ adminisztráción. 08.10 kor startoltunk, követve a leírás útvonalát. Az elsõ pontig sima volt az út, kivéve a kilátóig vezetõ utolsó jó pár vádliszaggató métert. Kicsit kellemetlen volt, hogy lépcsõt is kellett mászni a pecsétért, de a pontõrnek még rosszabb lett volna a barátságosnak nem mondható idõben a kilátó elõtt ácsorognia órákig. ... Érdemes tudni, hogy a torony 23,5 m magas, kerek alapformájú, teraszos elrendezésû, neoromán stílusú. Tetejére 101 fokból álló csigalépcsõ vezet fel. A kilátót Schulek Frigyes tervei alapján, részben közadakozásból építették. A körülötte fekvõ teraszt 1931-ben alakították ki.
A mai, kõbõl épült kilátó helyén korábban fa messzelátó hely állt. A János-hegy már a XIX. században a fõvárosban élõk kedvelt kirándulóhelyévé vált. 1882-ben Erzsébet királyné is tett kirándulást a János-hegy tetejére. Az õ tiszteletére kapta nevét a kilátó. ... Innen lefelé indultunk a sáros úton reményteljesen, hogy végre magunk mögött hagyhatjuk a ködöt. A Csacsi-réten egy éjszakai túra alkalmával már jártam, de mivel akkor az orromig is csak alig láttam, most az újdonság erejével hatott rám a hely, hogy milyen jól kiépített pihenõ rész várja itt a megfáradt turistákat, a pontõr által felkínált Sport szeletrõl már nem is beszélve.
Makkosmária,( nevét egy legenda szerint arról kapta, hogy az itt álló kisebb kápolna a törökdúlás idején elpusztult, és a benne õrzött Szûz Mária képet a környékbeliek egy tölgyfa törzsére akasztva õrizték. A ma itt található Mária kép természetesen csak az eredeti festmény másolata )Végvári-szikla, Piktortégla üregek útvonal, korábbi geoládázásaink miatt volt már ismerõs számunkra. A sár ellenére is jól esett az erdei "erõltetett menet". A hatodik ellenõrzõpont - köszönet még egyszer a bõséges és szívélyes vendéglátásért! - után sajnos betonos úton kellett folytatni utunkat, amely nem túl kellemes és sajnos elkerülhetetlen is, de a fájó térdek csak kiállták ezt a próbát is. A Farkasvölgy után az utolsó nagy neki fohászkodás a kápolnához való feljutás volt a zöld háromszög jelzésen. Az "Úti Madonna" nevû erdei kápolnát Berger János teológus professzor a Farkasvölgyben épített - még ma is meglévõ - nyaralójától 300 méterre 1883-ban emeltette.
Az egyre pusztuló kápolna a Pilisi Parkerdõ Gazdaság, a Magyar Cserkész-Szövetség és a Farkasvölgyi Baráti Kör közös munkájával épült újjá. A megújult kápolna ünneplésére 1998. május 13-n, felszentelésére 1998 október 3-n került sor.
Elhagyva az ellenõrzõpontot a tovább kanyargó ösvény hamar kivezetett minket a Gyermekvasút végállomásához, majd onnan szinte már csak be kellett sétálnunk a célba. Itt minimális várakozás után megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt és a ropit. Négy óra 35 perc alatt teljesítettünk!
Folyadékpótlásként a Síházban még elfogyasztottunk egy üdítõt.

Gratulálunk a szervezéshez és köszönjük a lehetõséget!


 
 
hkataTúra éve: 20092009.03.08 10:07:05
megnéz hkata összes beszámolója
Ötödször teljesítettük a túrát, de most volt a legjobb a terep. Múlt héten a zöld túrán még nehezen járható hó fogadott a misztikus-ködös Normafánál, most azonban - bár meglepett a cudar északi-sarki szél, s a derengõ köd most sem maradt el - az út nagyon jól járható volt, sár szinte alig volt, csak néhány megmaradt hótömb emlékeztetett a múlt heti téli világra. A legtöbben persze ismét a betont választották a kék kör helyett, pedig erre nemcsak hosszabb, de szebb is az út!
Az Erzsébet-kilátó tejködben volt, nem lett volna érdemes felmenni, de makacsságból megtettük volna, azonban esélyünk sem volt, csak 8-kor nyitott.
A Szépjuhászné-ponthoz érve tanúi voltunk, ahogy a pontõr-fiúk pillanatok alatt egy sorompószerû (ekkor még kissé ingatag) asztalkát rittyentettek maguknak egy hótömböt és némi faanyagot felhasználva, a hótömb pedig pillanatok alatt napszemüveges trendi hóemberré változott! Néhány szem cukorral még kirakták az "asztalt", hogy jobban mutasson. Kellemes perceket szereztek.
A Csacsi-réthez tartva megihletett minket "a három grácia", azaz a természet által meggyötört, tépázott, agyonkorhadozott, de tekintélyt parancsoló testes fa(csonk)csoport, az "elfeküdt nagyöreg" és a többi elmúlást idézõ társa. Épp fényképeztem, mikor egy kedves futó biztatott: közel van már a rét, aztán észrevette, hogy nem az összeomlás fenyeget, csak fotózok,s nem akart benne megzavarni (megvárta)! Tavaly a rét elõtt kezdett neki az esõ, most azonban - bár voltak kétségeink még pénteken, hogy el tudunk-e indulni - kegyes volt az idõ. És a pontõr olyan nagyon örül, hogy ismerõs arcokat lát bennünk! Jó néhány emberi szót váltani vele. És finom a sportszelet!
Makkosmáriához érve kicsit elszomorodva láttuk, hogy a jópofa esõbeállók alaposan kezdik megadni magukat az idõnek. Megdõltek.
A Végvári-sziklánál tavaly egy sátorban - hálózsákban - heverésztek a pontõrök, kicsit irigyeltem is õket. A mostaniak nem voltak ilyen találékonyak, sõt, egy év alatt annyit öregedtünk, hogy õk már nem is mertek lesziázni minket... A piktortégla üregek szerintünk mélyültek. Több helyen az az érzésünk, hogy õsz van. Hihetetlen, hogy ilyen tél után bizonyos területeken tömegesen megmaradtak a fákon a levelek! De a madarak tavaszról zengedeznek nótákat.
Az Irhás-árok most feltûnõen jól - a leggyengébbek kedvéért is - ki volt szalagozva a zöld háromszög jelzésig végig. Legelõször még iszonyú nagy felesleges hurkot tettünk ennek hiányában, aztán legközelebb meg nagyon kellett figyelni-találgatni az utat, de így azért sokkal élvezetesebb a kék szalagok erdejében - tévedezés és bosszankodás nélkül - ropni a kilométereket. A kis palló - és az utolsó emelkedõ - elõtt rengeteg gyönyörû hóvirág köszönt minket!
A kápolnához vezetõ úton kedvesem csilingelt nekem (a hegycsúcsokra való feléréskor szokta hallatni) , hogy merre vagyok, pedig nem voltam messze tõle, mégis türelmetlen volt, egy túratársnak nagyon tetszett a csilingszó, s kitartásra ösztönözve megjegyezte, hogy már az utolsó körre csengetett párom... Szembefutott a "három gráciánál" szívembe zárt futó, õ már teljesítette a túrát, testvéréért sietett vissza. Nekünk se sok volt már hátra, még találkoztunk egy ismerõs párral kisgyerekükkel, akik picit irigykedve néztek utánunk. Nemsokára egy kis közértezést beiktatva beértünk a célba, kerek négy óra alatt.
Csalódottan vesszük át az ötödik ugyanolyan kitûzõnket, ami szép, de hát már van belõle négy! Tavaly még válogathattunk, hogy a felirat (az egyetlen különbség) milyen színû legyen. Most már ez sem adatott meg. Örülünk a jóízû, bár igen kemény ropinak, jólesett útközben a forró tea, a csoki, minden nagyon rendben volt, de nekem igazán volna nem is egy ötletem a kitûzõ megújításához!
De felvidítjuk magunkat a síházban egy kis forralt borral, hangulatos hely! Bár megcsapja fülünket egy-egy legendázás, nagyotmondás, nem rontja el a hely varázsát.
Üdvözlünk mindenkit, aki végigjárta a túrát! Kata, Dezsõ
 
 
antinaviTúra éve: 20092009.03.07 21:17:10
megnéz antinavi összes beszámolója
Normafa 20 (és egyben Kalenji Kapteren AW teszt)

Miután tavaly a Colu..bia cipõm ronggyá szedte a lábamat a tavasz közeledtével új túracipõ után néztem. Inkább a futó jelleg mellett döntöttem,végülis abban jobban lehet gyalogolni,mint túracipõben futni.
Rá is találtam egy fenti példányra,nem kevés utánajárásba került,és adódott egy rövid túra ahol ki is tudom próbálni.
Nem kapkodtuk el a rajtot,9körül indultunk.
Nos,már az elején megtapasztaltam a 'kapitány' érzést,amikoris mindenki mögöttem és én meg nem tudom merre kell a ködben menni..kis egerészés után megtaláltam a Zkört,ami folyamatosan nehezen volt észrevehetõ,fõleg a keresztzõdéseknél.
Szerencsére lefelé vitt az út igy egyre jobban tudtam tolni,vártam hogy valami kezdjen el fájni,de nem volt gond..az új társ elég jól tompitott,igaz ahol kicsit sárosabb volt a talaj ott kissé csúszkált,de úgy alapból tök jó volt a dolog,miután az utóbbi jó 400 kilit bakancsban toltam le nagyon jólesett a szabadság érzése.
A Szépjuhásznéig szinte zuhantunk Szilvivel. Aztán én lemaradtam,gondoltam bevárom a társamat,de csak nem jött úgyhogy góztam tovább.Nem kerültem a sarat,tökre szivatni akartam a lábbelit,végülis ezért jöttem (na meg a BP kupáért).
Makkosmária elõtti lejtõn olyant bicsaklott a bal bokám,mint anno 7éve egy sqash versenyen.Ott szalagszakadás lett a vége 12 hét pihivel,de most itt sikerült visszahoznom,ám még jó félórát sajgott én meg hálálkodtam a szerencsének hogy igy alakult.
Az emelkedõkön belassultam,nem tudtam futni,de a séta is jól ment.15 percenként jöttek az ell.pontok,tök jól haladtam. Fura volt mindenki mellett elhúzni,rendes társaság volt,a lihegésemet hallva utat kaptam.
Rájöttem,hogy a gyaloglás is sokkal gyorsabban megy mint szokott,csak lassúnak tünt a futás után.
A Végvári szikla környéke azért nem volt túl gyors számomra,de azt vettem észre,hogy felfelé pihenek.Érdekes volt ez az érzés,nem hittem volna hogy ilyen is lehet.(most a profi futók kuncognak)
Aztán jött a teázós/etetõs frissitõpont,ahol csak a teát vettem magamhoz,ami jó forró volt de az izét nem tudtam megállapitani,de fura volt.
Pár percet idõztem csak,és lefutottam a betonútig.
Nos ott kezdõdõtt némi combfájdalom,igy megállapitotam hogy ez a cipõ terepen nagyon okés,de aszfalton elég gázos,igy az ell.pont után már nem futottan (igaz nem is tudtam volna,mert jó kis emelkedõ jött)
Múlt hétrõl(Zöld30) ismerõs volt a terep,de jujj de más volt az egész.Mig múlt héten 10 percig araszoltunk lefelé a vashidig,most kábé 1 percig tartott lefutni.
A Kápolna igy ugyan meredek,de legalább járható volt.Utána még volt egy kis szakasz a Vasútállomásig,aztán gondoltam lefutok a célig,betonút ide-oda. Nos,itt olyan szembeszél volt hogy gondoltam inkább besétálok.
Végülis 2:45 lett a vége,aminek nagyon örültem,a társam is 5 percre rá beérkezett igy együtt látogattunk el a Síházba száritkózni egy sörre meg némi kajára.
A túráról: nekem minden okés volt,nem tévedtem el (sõt még segitettem is az elkavaróknak) jó talajviszonyok,jó idõ,és az ellátással is minden rendben (célropi igazi meglepi).
A cipõ: igazi terepfutó,aszfalton keménykedik nem érdemes erõltetni,de terepen jól visz..a sarat nem nagyon szereti,vizben nem tudtam kipróbálni (állitólag vizálló),terepen nagyon jól tompit,semmi mellékhatás sehol.Szerintem megéri.380gramm/pár, a bakancs után nagyon király.


 
 
ZETúra éve: 20092009.03.07 14:41:07
megnéz ZE összes beszámolója
Beszámoló szintidõn belül :)
Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esõi után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipõben. Normafa és környéke, meg az egész hegytetõ ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az elsõ EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontõrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélõ puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következõ pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az idõjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévõ etetõpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bõven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következõ ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de idõben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról késõbb jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedõjének. A káplnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitûzõ, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítõknek.

 
 
 Túra éve: 2008
AtiTúra éve: 20082008.03.11 15:09:55
megnéz Ati összes beszámolója
Egy könnyed szombat reggeli túrának volt ez tervezve, ami be is jött. :) Az elsõk között indultunk, mert sietni kellett haza. A tervezett 3 óra alatt sajnos nem sikerült végigmenni, köszönhetõen az esõnek és sárnak, dehát a gyors tempót túrát majd késõbb. :)

Az út már ismerõs volt tavalyról, így az eltévedéstõl nem kellett tartani.

Már a túra elején hozzánkcsapódott egy rottweiler, aki teljesen barátságosan követte a két kutyát, akivel mi voltunk... A János-hegyre menet sikerült lerázni, amíg mi a mûúton mentünk, addig a kutyák felmentek a lépcsõn be az erdõbe. Amikor látták, hogy mi nem ott vagyunk, akkor levetették magukat az útra (bevallom aggódni kezdtem, amikor az 5 kilós kutya leugrott a 3-4 méteres magasságból...), a roti pedig ezt a mutatványt inkább nem utánozta... :)

A Csacsi-rétre menet ismét kidõlt fák között kellett átbújni, ezt a szakaszt már jóideje nem hozták rendbe. Ennek is megvan a maga varázsa persze. :)

Képek, térkép, 3D térkép, szinttérkép és az útvonal Google Earth formátumban itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2831
 
 
[__]_||||||_415_[__]Túra éve: 20082008.03.08 20:12:55
megnéz [__]_||||||_415_[__] összes beszámolója
Sziasztok!

Ez egy kicsit más beszámoló lesz, mint a többi. Én ugyanis nagyon ritkán túrázom, és mostanában nem sportolok semmit. Így elsõsorban a bizonytalankodó olvasókat szólítom meg, hogy jöjjenek bátran, mert az asztal mellõl felállva, csapnivaló erõnléttel is gond nélkül végig lehet csinálni ezt a túrát.

Rajt: Csak 7:45-kor, 2 tapasztaltabb és 2 kevésbé tapasztalt társammal. A rendezõk figyelmessége, hogy mivel névnapon volt, kaptam egy kis csokit. :) Embert a szemerkélõ esõ miatt alig lehetett látni. A kilátóig elég rövid az "emelkedõ".

János-hegy: Olvastam itt az útvonal tartásáról, ennek ellenére máris belefutottunk egy sajnálatos incidensbe. Tény, hogy a lefelé úton 2-3 belátható kanyart néhányunk levágott.

Szépjuhászné: a túrán résztvevõ "Apostol együttes két tagjától" kapunk is egy fejmosást, hogy amit mûveltünk, az csalásnak minõsül, és akár ki is zárhatnak. Ha nem nyerünk sokat, mint ahogy most sem, akkor elvbõl bele kell férjen a kanyargás. Ezt rezignáltan tudomásul vettük.

Utólag sem keresek kifogásokat, de az én szememben ez nem volt több, mint egy fát a másik oldalról kikerülni. Mivel nem ismertek, azt is hozzátenném, hogy nem vagyunk valami nagy fenegyerekek, nem szoktunk soha rövidíteni, már csak azért sem, mert az térkép által sem igazán támogatott. Mindenesetre ez rendesen megalapozta a hangulatomat, amely így már passzolt az idõjáráshoz.

A következõ checkpoint-ig a S- jelzésen a táblán kiírt 0.9 km a sárban többnek érzõdött. Apostolék már hamarabb rátértek a S sávra, mint ahogy az elkezdõdött, 1:1, a következõ pontig együtt mentünk. Kb. ez volt az a kései "elsõ emelkedõ" amin elértem a üzemi hõmérsékletet.

Csacsi-rét: utána semmi, gondolkozás hogy hogy kapucnival vagy anélkül vizesedik jobban a hajam, de lényegében tökmindegy.

Végvári-szikla: utána emelkedõ rész, nulla állóképesség ellenére bevehetõ gond nélkül.
Piktortégla: utána is könnyed rész (igazából tudtuk elõre is, hogy ez a túra lightos lesz). Eláll az esõ.

Irhás-árok: kajálda finom zsíroskenyérrel. Utána kellemes séta az Irhás-árokban, programon az ingatlanok megcsodálása.

Magasúti lejtõ: autós checkpoint. Utána emelkedõ utcai részek. A városi szakaszokon, mikor az emelkedõkön száguldozó terepjárókat látom, mindig elbizonytalanodom, ki érzi jobban magát kettõnk közül... de ez elmúlik. Pofátlanul meredekre építik ezeket. ;) Az utcák után véletlen nem kanyarodtunk be az erdõbe, az eredmény mínusz 15-20 perc meg felesleges kaptatások. Vissza, le, fel a kápolnáig, amit már nem bántam volna, ha kicsit közelebb van.

Káplolna: felkészülés fejben az utolsó emelkedõre. Innen a TV-adónál lévõ mezõig tartott a legendás erõnlétem, mert ott sem akart elfogyni az emelkedõ, és egyre több sarat vittem az 1999-bõl való, "szuper ergonomikus" METRO áruházi bakancsomon, amiben a jobb kislábujjam önálló életet kezdett élni. És részben amiatt is jobban fáradtam a vártnál, mert a társaknak egy kicsivel nagyobb iram volt kényelmes, mint nekem. Tanulság, kezdõ kollégák ezekre figyeljenek.

Cél: 12:00. Mikor feldübörgött az ülés alatt a DAF-motor, láttuk a célsátorban Apostolékat: ez a túra így lett kerek. A villamoson sáros gatyában elégedetten néztem a "most keltem" embereket, én egy túrával gazdagabb lettem nálunk. Jöjjön mindenki bátran 20 km-es túrára!
 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.03.27 13:34:15
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Két fiammal (Zsombor és Mátyás) vágtunk neki a túrának. Miután elvégzem e reggeli tennivalókat (szendvicskészítés, több liter tea lefõzése, hátizsákba bepakolás), 6:20-körül ébresztem a fiúkat, és rendkívül hálátlan módon levezénylem a reggeli készülõdést. Zsombor az utolsó pillanatban szól, hogy nekik kéne túrabot, ez késõbb jó meglátásnak bizonyult. 7:20 körül érünk busszal a rajtba, a még kellemesnek ígérkezõ reggeli napsütésben. Gyorsan rádöbbenek, hogy az ideális fogyasztó tipikus mintapéldánya vagyok. Miután meglátom a Túrabibliát vásároló embereket (minden fogadalmam ellenére), én is gyorsan veszek egyet Efemm-tõl. Tzh-t látom még a rajtban. A nevezési lapok kitöltésénél megint nehezen jutnak eszembe a születési évszámok, és nagyon nem áll rá a kezem a "2"-sel kezdõdõ születési évre :-)

7:35-kor rajt. Azonnal a gyerekek kezébe nyomok 1-1 szendvicset (a kora reggeli tejes CinniMinni-t nem tartom rendes kajának :-) ), becsületükre legyen mondva esznek ahogy tudnak. Közben csodáljuk a szép kilátást a városra a K körséta jelzésrõl. A kápolnánál utolér bennünket komoly futócuccban Lükepék és Jmte.
Megnézegetjük a tanösvény ábráit, a "kínai bajusz" ami azonnal látható is a fákon, nagy sikert arat. Lépcsõzés után máris az Erzsébet-kilátónál vagyunk az 1.ep-nél.

Szépen leereszkedünk a szerpentinen, ahol kiselõadást tartok megint az útvonalkövetésrõl. Ennek eredményeképpen egyszercsak az "-Apa, szerintem levágtunk egy kanyart! " mondatot kell hallanom. :-( :-)) Elérjük a 2.ep-t a P-S elágazást, irány a Csacsi-rét! Minden pecsételésnél kiosztom az igazolólapokat, hogy a gyerekek láthassák az újabb szép pecsétet. Ezzel jól lehet motiválni! Az S jelzés sajna elég saras, kis dombokra mászunk csúszkálva, és siklunk le róluk az iszapban. A gyerekek fogadást kötnek az esõ "sárbaesõre". Idõnként megállunk ilyenkor teát, csokit osztok, vagy éppen le vagy föl vetetem a kabátot a fiúkkal a szél vagy a kimelegedés függvényében. Igazi Tyúkapó szerep ez! :-) Elérünk a nagy kupac kidõlt fához, amit a felnõttek nem , de a gyerekek viszont nagyon élveznek : "-Ez tökjó rész!" . Idõnként egy-egy túrázó mond egy-két bíztató szót a gyerekeknek, köszönet a kedvességükért! Végre itt van Csacsi-rét kedves pontõrrel, csokival, egy kis pihenõvel (kabát föl).

Innen gyorsan Makkoson vagyunk. Újra megvizsgáljuk a tavalyi osztálykiránduláson nagy izgalmat okozó "barlangot" (ahonnan 1-2 gyereket ki kellett bányászni) :-) . És jön sajnos a mélypont :-( A P jelzés végtelen emelkedõje. Itt a P85 végén is nagyon kegyetlen fölmenni, és most a két gyereket is nagyon belassítja. A Végvári-szikla után ellépnek a már másodszor "megpördülõ" futók -balazs- -al az élen. Érkezik Valter-Ethka és Speti-Chino páros. Sajnos minden kanyar után van egy újabb mászás, és egyszer fejben is helyre kell raknom az egyik fiút. Nagyon megtörik a morál :-) De végre itt a következõ ep. a Piktortégla-üregek. Itt összefutunk egy kedves budaörsi túratárssal és fiával, tõle is sok bíztatást kapuk a túra végéig.

Szerencsére kényelmes ereszkedéssel gyorsan elérjük az Irhás-árok bejáratát a tea pontot. A már jócskán sáros árokban a gyerekek nagyon élvezik a csúszkálást, síelést, én kevésbé. Egy lány szól utánunk, amikor elhagyjuk a túra útvonalát: két percre sorfalat állni :-) Leérünk az házak közé, és nagyon sokáig haladunk a szalagozás mentén a Hörcsög utcát keresve. végre itt az utca, és egy autóból újabb pecsétet kapunk. Újabb kemény mászás jön (szerencsére az utolsó) a Kápolnáig. Közben sajnos az esõ is elered, nem hiányzott, de most már kibírjuk. Kanyargunk fölfelé az esõben a Z háromszögön, egyik gyerek kilõ elõre, a másik lemarad , nem könnyû most összefogni a kis csapatot. Pecsét, és végre fent vagyunk a toronynál, a réten. Egy hölgyet is látok két leánygyerekkel küzdeni a cél felé. Végre itt vannak a házak, a hotel, és a cél!

Ez nem volt túl egyszerû. A célban a kifeszített ponyvát tépi a szél, és éppen széttörik az azt tartó váz. Hát nem irigylem a célszemélyzetet! Gyorsan átvesszük a díjazást, és irány haza. Kemény kis, szintes túra ez a Normafa 20 gyerekekkel, de már egy héttel a túra után jött a "-Ugye jövõre is eljövünk?" kérdés.


 
 
asciimoTúra éve: 20072007.03.09 15:28:38
megnéz asciimo összes beszámolója
Normafa 20

Ujabb edzés gyanánt a T100-ra gondoltam elmegyek egy félmaratonra. Aztán rájöttem, sokkal jobb az erdõben futni egy 20as teljesítménytúrán, mint az aszfalton, még ha a ttúrákon általában több szint van mint az utcai futóversenyeken. A Normafa félmaraton szintideje 2:45 (360 méter szintre), ugyhogy ez volt a cél, de azért szerettem volna 2:30-at menni.

Reggel másodikként parkoltam le a síház mellé, majd rögtön jött Sistergõ turatárs.
2-es rajtszámot kaptam, kivártuk a 7 órát, és nekiindultunk kocogva.
Felfelé János-hegyre menet párszor meg kellett igazitani a polárt, amit Sisi adott kölcsön.
Ahol a piros jelzés indul neki az utolsó emelkedõnek, ott már gyalogoltunk 183-as pulzusom volt. Nem tudom ez mit jelent, de tuti mi tuti megjegyeztem :)
János hegyen pecsét, majd indulás lefelé. Petami kolléga kicsit lemaradt, lefelé nem ment neki a csuszos uton.
A második pont hamar jött, ráfordultunk a S jelzésre. Itt aztán petami elõreállt, de a 3. mini emelkedõn lemaradt, és onnantól nem is láttuk már. Sisi viszont kitartoan tapadt, elmondta, hogy számára a tájékozódás nehéz, és ha velem jön, akkor erre nem kell annyira figyeljen. Egész jól ment itt a futás, elértünk a pirosig,
majd felfelé a Csacsi-rétig már gyalogoltunk, pláne a sok bedõlt fa miatt. Amikor megkaptuk a pecsétet, és megettem a csokit, 4 fõs futótársaság tûnt fel, ismerõs arc nélkül. Sisi kérdezte, hogy köztük van-e Balázs, mondom nincs.
Elindultunk, majd utólérnek mondtam. Utól is értek. 4-en lehagytak, és Sisi mellett, mögöttem lelassitott az ötödik, aki mint kiderült, persze Balázs volt. begyorsítottunk, hogy tartsuk a "lazázó" tempóját....
Aztán jött a Z+, majd P, itt aztán hagytuk õket futni.. A Végvári sziklánál már gyalgoltunk, felérve az emelkedõ tetejére 2 srác jött szembe, mint kiderült õk a pontõrök, csak még nem értek a helyükre.
Az emelkedõ folytatódott, a mûut után is. Itt újabb 3 futó lépett el mellettünk, de a lejtõ végén, a Piktortégla üregeknél utólértük õket, mert éppen keresték a pontõrt. Mivel nem volt, ezért továbbindultunk. Kb. 1 km múlva
találkoztunk szembe a sráccal, megkaptuk a pecsétet. Innentõl megint begyorsultunk, a sár sem zavart. Az Irhás-árok tetején tea volt, zsiroskenyér még nem, töltöttem valamennyit az üvegembe, és nekiindultunk. A Hörcsög utcáig "gurultunk", majd rátaláltunk az AUDI-ra, kaptuk a pecsétet gond nélkül.
Innen fel a Zháromszögre kicsit bizonytalanok voltunk hol menjünk fel, szalag nem volt. Felérve pedig túl hamar, a betonon lódultunk neki, így a völgybe is túl hamar értünk le, még menni kellett felfelé, hogy elérjük a hidat. A Kápolnáig gyalogoltunk, utána a szerpentinen végig ment a lassú kocogás,
de felérve a Széchenyi-hegyre, a mezõn azért jól esett a pihentetõ séta. A kisvasút mellett a Z jelzésen végig kocogtunk, egészen a célig. Sistergõ mondta hogy menjek nyugodtan, de tudtam, hogy van egy mini emelkedõ a végén, meg hát nem akartam Sistergõt otthagyni.

9:42-kor értünk be, értelemszerûen 2:42-es idõvel.
Van hova fejlõdni.

Jövõre lehet hogy újra megpróbálom...

asciimo
 
 
PSPTúra éve: 20072007.03.05 21:58:18
megnéz PSP összes beszámolója
A "Normafa 20" Teljesítménytúra (2007.03.03.)

táv: 20,214 km - szint: 791 m - menetidõ: 3:37 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Csupán a második TT-m volt, még az elmúlt õsszel egy sikeres Piros 50B-vel kezdtem eme tevékenységem. Inkább kéktúrázni szoktam, ha idõm engedi, de ezen a hétvégén Tomiék (akikkel túrázni szoktam) a Bükkbe mentek (és nem kékezni), és az idõ sem ígérkezett túl jónak ahhoz, hogy egész napos túrát tervezzek, így az elõzõ nap beszerzett "biblia" birtokában (nem mintha a netrõl nem lehetne tájékozódni, de azért mégis...) kinéztem magamnak ezt a rövidke kis túrát, gondolván, hogy ha 7-kor elindulok, dél körül már otthon lehetek, és megúszom az esõt is, valamint nem megy el az egész napom :-) Meg a TT-n egyébként legalább nem vagyok egyedül, ami azért egy fontos dolog.

Lehet-e egy ilyen rövid távon valamiféle célról beszélni? Szerintem lehet :-) Azt tûztem ki magam elõtt, hogy lehetõleg megállás nélkül (kaját leszámítva, meg forró teával csak nem megyek tovább...) a lehetõ legjobb túratempóben menjek végig, mondjuk négy órán belül. Na hát ez sikerült, de majd részletesebben is mesélek :-)

Egy ilyen rövid túrán is nagyon sokat tanul az ember. Az egyik az, hogy mostantól mindig nyomtatok magamnak szintábrát elõre, mert azt megnéztem, hogy huplik vannak rendesen, meg emlékeztem, hogy a végén egy nagyobb is, de nem osztottam be rendesen az energiákat... Na de haladjunk sorban.

7:15-kor rajtoltam el, gyorsan le a kék körútra, és elég durva tempót diktáltam (leszögezném, nem futó vagyok, nem futok, de csak mert az nem megy :-)), mert valahogy az volt bennem, hogy ez csak egy huszas... pedig emlékszem, amikor 2005 nyarán belekezdtem a kéktúrába, egy ilyen távtól is rendesen elfáradtam... Szóval mentem 6-7 km/h-val, az idõ szép volt, kicsit hûvös, de kezdetben nagyon tiszta, még a Kékes is látszott a távolban. Jánoshegyre a lépcsõs piroson mentem fel - persze azért lassabban.

7:39-kor pecsételtem az elsõ EP-n, majd a szerpentinen gyorsan le. Itt sokakat lehagytam (egyébként csak futók elõztek meg az egész távon), fõleg azokat, akik levágták a szerpentineket, de a csúszós út miatt így is lassabban haladtak... Ejnye-bejnye...

7:51-kor voltam a 2. EP-nél, innen sokszor igen csúszos - amit lefele ki is használtam, és sízõ mozdulatokkal haladtam helyenként -, és hullámvasutas jellegû út következett, egy emelkedõn újabb sporttársak mellett mentem el, aztán Csacsi-rét elõtt a völgy peremén a kidõlt fákkal nekem is meggyûlt a bajom...

8:33-kor értem az említett rétre, itt Autós csokit vettem magamhoz, de még a saját sportszeletemet eszegettem, amit már korábban megkezdtem. Ez után megint szép részek következtek, sokszor bejött az ismerõs piros jelzés is, egyetlen elágazás volt, ahol a jelek nem segítettek, csak a GPS, egyébként példásan jelzett út végig.

8:51-kor értem el a Végvári-szikla alatti EP-t, még ez elõtt a templom után pár sporttárs rossz irányba indult el, így õket is lehagytam... De már szembe jöttek velem a rossz úton, nem kellett utánukszólni, hogy arra nem lesz jó :-) Innen kellemetlen emelkedõ, de valahogy a Piros 50B végén a hóban és sötétben durvább volt, rosszabb emlékeim voltak. Az emelkedõ tetejérõl igencsak elindultam lefelé, megint közel 7 km/h-val mentem helyenként, de stabilan 6 felett. Egyáltalán nem éreztem, hogy ez túlzás lenne...

9:14-kor értem el a Piktortégla üregek EP-t, itt beszéltem az egyik szervezõvel, és megigértem, hogy elküldöm neki a GPS-es adatokat - láthatóan tetszett neki a kütyü :-) Innen kis szintút után emelkedõ, aztán nagy sár, majd kis lejtõ, és már meg is érkeztem a civilizáció határába...

9:35-kor érkeztem az Irhás árok EP-hez. Itt forró (de tényleg) tea, ami egész iható, meg nagyon finom kenyér, sok hagyma (nyami, nekem ez adja az energiát), meg mindenféle, szóval itt kicsit megálltam enni... Itt értem be egy túrázót, aki aztán jóval elõbb elindult mint én, és csak a következõ EP-n értem utól, aminek aztán meg is lett a böjtje... 5 perc kaja után indultam tovább, a jelzetlen út valójában a zöld sáv, de azért nem ártott neki a szallagozás sem. A betont nem szeretem, de legalább nem csúszik. Az egyik ház jó magasan elhelyezkedõ kertjébõl nem kis kutya követte figyelemmel, ahogy majdnem szívbajt kaptam tõle :-) Semmi gáz, nem ugrott rám! :-D

10:02-kor értem el az "autós" EP-t, ahol jó hogy rámszóltak, különben továbbmentem volna, nem is értettem, hogy az ekkor beért túratárs elõttem miért ment oda :-D Innen egy darabon együtt haladtunk, aztán a meredek emelkedõ nekem betett, itt kezdtem érezni, hogy kicsit gyorsabban mentem addig a kelleténél... (5,8-as átlag a kajaszünettel együtt...) Szóval lemaradtam egy száz métert, aztán megláttam az elõttünk álló nagy emelkedõt... fujj...

10:22-kor értem el a Kápolnát, eddig csak egyszer kellett megállnom, ezután a szerpentinen legalább háromszor. Csak az adótorony alatt tértem magamhoz, akkor megint belehúztam, szerettem volna minél jobbi dõvel beérni.

10:52-kor értem be, addig láttam a nosztalgiavonatot is, és újra a korábban beért majd elveszített túratársat is beértem (mivel bement a boltba :-)). Gyorsan megkaptam a kitûzõt, és az oklevelet, én köszöntem szépen, és hazamentem. Nagyon jó volt ez a túra, délelõtti átmozgató, egészséges kikapcsolódás!

Jó hosszú voltam, mi? :-D Még itt vannak a sebességadatok a pontok között, hátha valaki érdekel:

Rajt - 1. EP.: 5,9 km/h
1. EP - 2. EP.: 6,8 km/h
2. EP - 3. EP.: 5,8 km/h
3. EP - 4. EP.: 6,7 km/h
4. EP - 5. EP.: 5,5 km/h
5. EP - 6. EP.: 5,4 km/h
6. EP - 7. EP.: 5,4 km/h
7. EP - 8. EP.: 4,8 km/h
8. EP - Cél.: 5,3 km/h

PSP [kektura.eu]
 
 
piedcatTúra éve: 20072007.03.05 14:07:30
megnéz piedcat összes beszámolója
Normafa 20

2007. 03. 03.

Egyedül szállok le a buszról Normafánál negyed kilenc környékén, ami ezért meglepõ, mert a Moszkva téren több túrabakancsos egyén álldogált, de rejtélyes okból nem szálltak fel a 90-esre, inkább megvárták a 21-est. Ennek ellenére nem úszom meg a sorban állást, de mire befut a megtömött busz, addig sikerül felszerelnem magam, neveznem, és leadnom a táskámat megõrzésre.

A lábamnak nagy mehetnékje támad, így a Libegõig nagyon gyorsan fogynak a méterek. A kilátóhoz vezetõ lépcsõ mellé festették a piros jelzést, így arra megyek. Felküzdöm magam a kilátóhoz, körbejárom, ep. sehol. Persze én marha nem érdeklõdök a padon pihenõ túrázóktól, inkább lépcsõzök. A kilátóban tanácstalan egyének szaladgálnak fel-le, mint a mérgezett egerek, szintén a pontot keresik. Mire jó a kilátó, a legfelsõ szintrõl lenézve beazonosítom az elveszett pontõrt, aki a felfele vezetõ betonút mellett ücsörög, ezt a helyet a hátulról érkezõ balekok, mint például én, nem veszik észre, ezért mindenki leküzdi a kilátót. Már jártam így, tavaly himbi-limbizés közben. Lent megkapom a pecsétet, elkönyvelem a keresésre szánt öt perc idõveszteséget, bár a fenti kilátás nyújtott némi kompenzálást.

Zúzok lefele Szépjuhászné felé, szerencsére nem kell addig elmenni, ez azért elõnyös, mert a forgalmas budakeszi úton két alkalom helyett nullaszor kell átkelni, így a p-s keresztezõdésnél vadászom le a következõ pecsétet. Holtvágányon beelõzök fél tucat túrázót, remélem nem haragszanak meg érte, de nem szeretek sorban állni. A sárgán nyomulok tovább, számomra ismeretlen szakasz következik. Éppen hiányolni kezdem a várt sáros-vizes dagonyát, amikor egy zakózásra-esélyes lejtõ következik, amirõl a Barcika 15 tardonai mûút elõtti szakasza jut eszembe, ahol édesanyámat húsz percen keresztül tudtam csak letámogatni. Lejtõ után emelkedõ, nem is kicsi, majd váratlanul bejön balról a piros, és kellemes emlékeket idéz fel bennem a 2005-ös Piros 85-rõl.

Miután szétválik a sárga és a piros, a Virág-völgy bal oldalán botladozom. Gyönyörködnék a látványban, de nyaktörõ mutatványokkal kell átküzdenem magam a kidõlt fákon. Néhol a jelzést tartalmazó fa is a földön hever, így csak tippelni tudok, hogy merre menjek. Szerencsére néhány segítõkész túratárssal áthidaljuk a problémát. Pillanatok alatt jön a Csacsi-rét, ahol rámozdulok egy szambára. Itt nem a táncra, hanem a ponton kapott csoki márkájára utaltam. Míg leveszem a széldzsekim, mivel már elég meleg van, addig a pontõr hitetlenkedését hallgatom, mely szerint hogyan lehet ilyen gyorsan ideérni, hiszen a 280. induló vagyok, és kétszáz fölött még alig jött el ember. Azért megnyugtat, hogy a sietés miatt nem fognak kizárni. A ponttól néhány száz métert egy hölggyel futok, leginkább az õ szerencséjére, mivel egy balosnál simán egyenesen menne, amivel végtelen eltévedési lehetõséget szabadítana magára.

Makkosmária hamar feltûnik, a piros ismét bejön, ezúttal jobbról. Leesik az állam. Másfél éve jártam erre, akkor fõleg szûk ösvény, susnya és dzsumbúj volt a jellemzõ erre a szakaszra, illetve a ritka jelzések alig láthatósága. Erre most megtisztított széles köves út fogad, a jelzések pedig annyira vakítanak, hogy még becsukott szemmel is látnám õket. :) A Végvári-szikláknál is kapunk pecsétet, izzasztó emelkedõk, majd a Piktortégla-üregek, ahol szintén ellenõrzik, hogy jó úton járok-e. Meglehetõsen sok ep. van a túrán, szám szerint nyolc. A ponton egyeztetem az itinert az órámmal, hatos átlag, most már tényleg vissza kellene venni a tempóból. Irhás-árok két kili, ahol pecsét mellett zsíros kenyér és tea az ellátmány. Felkapok egy kenyeret, megpakolom hagymával, és már megyek is. Nagyon vonzó lankás lejtõ következik. Futás közben eszem, na ennyit a tempó csökkentésérõl.

A túra városi szakasza következik, név szerint Csillebérc és Magasút. Lassan kocogok, és bámulom a szép villákat. Magasúton egy kocsiból kiszól valaki, nem kérek-e pecsétet. Szívesen elfogadom, ez már a hetedik. A következõ meredek emelkedõre viszont nem szívesen nézek fel. Annyira elõre kell hajolnom, hogy az orrom hegye már az aszfaltot szántja. Az út végével a városi szakasz is véget ér, az aszfaltot föld váltja fel, de a lejtõszög marad. Nagy sebességgel haladok felfele, még jó hogy elhoztam a túrabotot. A kápolnához felérve csap belém a felismerés, hogy már jártam erre, méghozzá A gyermekvasút nyomában túrán, még 2004-ben. Brrr! Soha többet. Ismét az órám lesem, még mindig hatos átlag, de bízok a Széchenyi-hegy kellemes emelkedõjében, az biztosan megfog. Így is történik, itt már lassabban pakolom a lábaimat. Nemsokára keresztezem a zöldet, ahol balra fordulok, és besétálok a célba.

Három és fél órás túra után, pontosan a déli harangszóra adom le az itinert. Megkapom a kitûzõt, öt perc múlva az oklevelet és a leadott táskámat is. Közben szép lassan szemetelni kezd az esõ. Sebaj, azért a fantasztikus meggyes rétest megkóstolom. Ha már ott vagyok, kettõt is eszem, teát iszom, és átveszem a cipõmet. Egyre gyorsabban mozgok, mivel egyre erõsebben esik. Szerencsére beáll a megállóba egy busz, így nem ázom tovább. Óriási mázlim volt az idõvel. Kinézve az esõre azokra gondolok, akik még kint vannak, és nyomják a kilométereket. Nem irigylem õket.

piedcat
 
 
 Túra éve: 2006
SpotTúra éve: 20062006.03.07 22:14:14
megnéz Spot összes beszámolója
Normafa 20

Lenyomom az ébresztõt és megállapítom, hogy jobb lenne inkább tovább aludni, végül mégis felkelek.
A Normafánál kellemetlen hideg szél fúj, felveszem a kapucnimat és feljebb húzom a cipzárt a dzsekimen. Látok néhány ismerõst, üdvözöljük egymást, aztán mindenki megy a maga útján.
Nem tervezek valami nagy vágtát mára, ez olyan próbaút lesz, összeszedtem egy részleges izomszakadást, és azóta elõször próbálkozom túrával.
A hó belepi a tájat, felteszem botjaimra a nagyobb tányért és elindulok. Szeretem a téli tájat, mindig lenyûgöz ez a fehér lepel, a sötét és a világos szín kontrasztja.
Már a túra legelején érdekes megfigyelni, ahogy az emberek alternatív útvonalakat választanak maguknak, van aki beéri annyival, hogy keresztbe megy a tisztáson, van azonban aki a kék kört meg sem közelíti, az országúton rövidíti rendesen a távot, még ezt a 20 kilométert sem képesek tisztességesen végig gyalogolni.
A kék körön sétálva rengeteg szép dolgot láthat az ember, a város felé megnyíló növényhiányos réseken keresztül csodálhatjuk a várost. Ilyenkor korán reggel még csendes a környék, még nem népesítik be a szánkózni, síelni, sétálni vágyó emberek tömegei.
A lábaim alatt ropog a hó, mélyen süpped bele a bakancsom, élvezem a sétát, a kis kápolnánál megállok egy pillanatra. Felérve az út melletti sétányra kemény, letaposott út vár, jeges, síkos, keresem a puhább, nem mély havat, amiben megkapaszkodhat a bakancsom talpa, a botok jó szolgálatot tesznek, egy idõsebb futó jön velem szembe, majd egy fiatalabb hölgy. Elhaladok a bokszolók edzõtáboránál, vagy legalábbis a valamikori edzõtáboránál, áthaladok egy kis parkolón, jobbra egy irtásra érek, talpam alatt vagy 15 méteres szakadék, a kilátás remek, készítek néhány képet. A felhõkön átszûrõdõ napfény színezi az ég alját.
Figyelem a hóba taposott lábnyomokat, bakancs és sportcipõ lenyomatokat azonosítok, itt-ott kutyák is szaladgáltak, sõt madár nyomokat is látok.
Elhaladok a libegõ elõtt, ha családdal jövök erre, megmelegszünk a pihenõrészben lobogó kandallótûz mellett, egy pohár forraltbór társaságában, most azonban még nincs nyitva, így haladok tovább.
Az Erzsébet-kilátó felé vezetõ aszfaltcsík kemény kaptatóján baktatok felfelé, megint megcsap a csípõs, hideg szél lehelete. Fent autóban pecsét, rákerül a papíromra, indulok lefelé. Csodálom a Hármashatár-hegyet, Nagy-Hideg-hegyet.
Szépjuhászné pecsétjét is begyûjtöm, rátérek a sárga sávra, és jó ütemben csúszkálok a többiek után. Magam is meglepõdök, milyen kellemes sétát jelent ez a rész, pedig sokadszor járok már erre, minden esetre elhatározom, hogy a családdal is eljövök egyszer ide.
Mellettünk fut a Gyermekvasút fekete sínpárja, ahogy a Szépjuhászné felõl erre kanyarog, figyelem a helyenként elõbukkanó talpfákat, ahogy egyenlõ közönként követik egymást.
Az erdei ösvény enyhén elkanyarodik és a dombok takarásába kerülõ vaspálya egyedül halad tovább a számára kijelölt úton. Kissé emelkedõ szakaszon taposom a havat, elõttem halkan beszélgetõ társaság, teszi ugyanezt. Felérve cinege halk éneke a jutalom, élvezem, a tavasz illatát jutatja az eszembe.
Éles kanyarral lefelé vesszük az irányt, a vasútnál érem utol a társaságot, félreállnak, engedik, hogy menjek, megköszönöm, átlépkedünk a síneken, és a Tüdõszanatórium kerítése mellett haladok tovább, itt a szûk ösvény helyenként sáros, jeges, rendesen csúszik, nyaktörõ, a nyomokból ítélve, volt már, aki pórul járt.
Futó érkezik mögém, félre állok, átballagok egy fahídon, hallgatom Budakeszi ideszûrõdõ hangjait. Enyhe emelkedõ után lefelé haladok, leérve a völgybõl erõs kaptatón mászunk felfelé, elhagyok egy hölgyet, becsatlakozom a piros sáv mellé és Virágvölgy felé veszem az irányt.
A piros jobbra leágazik Makkosmária felé, én azonban a sárga sávon egyenesen haladok tovább egy keskeny ösvényen, vadregényes körülmények között, kidõlt fákon mászok át, bozótokat kerülök ki. Lassan szemerkélni kezd valami, talán hódara, gondolom.
Csacsi réten nincs ott a pont, tanakodunk, az egyre jobban csepegõ valamirõl kiderül, hogy esõ, és ez az esõ itt már szakad. Felveszem az esõkabátomat, készítek egy fényképet, bizonyítékként, hogy itt jártam, azután megyek tovább. Hiányzik a csoki, amit itt minden évben megkaptunk. Rövid séta után szembetalálkozunk a pecsételõ sráccal, csokit nem kapunk, pecsétet igen.
Embermagasságú bozótos között haladunk keskeny csapáson, kiérve, tágas erdõben bandukolunk tovább egy szekérúton, a zöld kereszten jobbra feltûnik Makkosmária templomának tornya, azután a parkja is, elhaladunk mellette és a piroson baktatunk tovább.
Kiérve az irtásra, helyenként jeges, másutt sáros, latyakos utat találunk, amelyen haladni rendkívül körülményes, nem sokkal késõbb azonban már, csak sár, itt már nincs mit tenni, bele a dagonyába és kész.
Beérve az erdõbe, fellátni a Végvári-sziklához, a hóval fedett, letaposott úton már egyszerûbb a gyaloglás. Begyûjtöm az újabb pecsétet, és már indulok is tovább.
Az erõsen emelkedõ útról elfogyott a hó, viszont maradt a híg agyagos talaj, nem nagyon lehet kikerülni, mélyútban haladunk, az esõ szakadatlanul esik, nincs a lábnak támasza, nincs lehetõség a megkapaszkodásra, a lendületvételre, a botom tányérig süllyed, a hegyes vége belekapaszkodik a latyak alatti keményebb földbe, ez segít. Beérve az erdõbe újra megjelennek a hófoltok, és könnyebbé válik az elõrejutás. Kicsit lendületesebben tudok haladni. Keresztezve a KFKI betoncsíkját, folytatom a piros 85-rõl is jól ismert utat.
Felérve kifújhatom magam, kellemes séta következik a havas erdõ minden szépségével, szeretem az erdõ csendjét, szeretem a messzirõl beszûrõdõ zajokat is, de nem szeretem, ha valaki hangoskodik, rádiót bömböltet, vagy cigaretta füstöt fúj a friss erdei levegõbe.
Balról beköt egy szekérút, mélyútban folytatódik a lefelé haladó jelölés. Köves, jeges, havas, nehéz talaj, óvatos elõrehaladást feltételez, itt elesni komoly zúzódásokkal járna, figyelembe véve a jókora szikladarabokat a talajon.
Piktortégla üregeknél beszerzek egy újabb pecsétet, majd egy szûk, sáros, latyakos, hó olvadékos csapáson baktatok a domb teteje felé. Baloldalon csak foltokban van hó, jobb oldalon egybefüggõ a takaró. A kilátszó talaj laza szerkezetét igyekszem elkerülni, inkább a havas részeken keresek stabilabb fogást.
Fenn széles útra érek, lazán sétálok tovább, a keréknyomok kemények, jegesek ezért inkább a köztük levõ részt választom. Már messzirõl látszik a következõ pont, az Irhás-árok. Körülötte sok ember álldogál, odaérve meleg tea, zsíros kenyér, hagyma, csalamádé várja a megfáradt vándorokat. A vendéglátás szívélyes, jó kedélyû, az étvággyal sincs semmi probléma.
Új lendülettel haladunk ebben a szép völgyben a város felé, leérve a lakott részre és egy koszos, latyakos aszfaltcsíkra, amely mély kontrasztot alkot a tiszta fehér hóval, amely körülveszi azt. Jól látszik, hogy ez nem a szegények negyede, Mercédeszek és egyéb gépcsodák húznak el mellettem, egyetlen Trabant, vagy Zsiguli sincs.
Hosszú séta után megérkezünk a Magasúti lejtõhöz, a környezethez illõen Audiból kapunk pecsétet, hogy rögtön utána rövid idõre megválva a házak adta látványtól, fák között folytassuk utunkat. Ez egy jelzetlen vagy rosszul kijelzett út, ezért a rendezõk jól látható kék szalagokat akasztottak ki, ezen a részen helyenként a hó teljesen hiányzik az ösvényrõl, avaron lépdelek felfelé, fent hétvégi házak és lakóházak között haladunk egy darabon, jobbra, majd szemben a TV adó két tornya teszi jellegzetessé a tájat. Szinte járhatatlan ösvényen csúszkálok lefelé. Tavaly itt hatalmasat estem, most megúszom, de van, aki úgy látja jobb, ha fenéken közlekedik, megelõzve a komolyabb bajt.
Egy rozoga egykorlátos hidacskán araszolok óvatosan keresztül, újabb hétvégi házak következnek, majd felfelé kanyargó, jeges, havas, sáros csapáson bandukolok.
A kápolnánál egy jó kedélyû pont õrt találok, kicsit elbeszélgetünk, kiderül, hogy szerencsésen ideért mire elállt az esõ.
Hosszas gyaloglás után felérek a tévétoronyhoz, itt már csak foltokban van hó, de persze az ösvények letaposott hava még tartja magát, így hát csúszkálok, csetlek-botlok egy kicsit, aztán kiérve a Gyermekvasút elé, az aszfalton végre kényelmesen lehet gyalogolni, itt pocsolyákat kerülgetve érek utol egy ismerõst, akivel rövid ideig együtt megyünk, azután õ elfut, nekem ez most nem megy, úgyhogy szépen besétálok a célba.
4 óra 15 perces idõm nem okoz csalódást, átveszem az oklevelemet, a kitûzõmet, átöltözöm és elindulok a buszhoz.
 
 
 Túra éve: 2005
efemmTúra éve: 20052010.03.07 09:14:20
megnéz efemm összes beszámolója

Normafa 20 A múlt heti túrával azonos módon az utolsó (itt a 295-ös) sorszámot sikerült megszereznem. Kihasználtam, hogy saját idõ terhére egy órával többet lehetett még szunyókálni otthon. Rajt 9:50-kor. Rögtön kocogással indítottam, amibõl helyenként vissza kellett vennem gyaloglásra a tempót János-hegyig. Ezen a szakaszon láttam egy harkályt, a túra során soknak lehetett a hangját hallani (szóval ahogy dolgozik, bár lehet, hogy van neki énekhangja is??). Elég nagy volt a kiránduló forgalom, a sítúrázó valamivel kevesebb, viszont láttam sífutót, akit két kutya húzott. (Ez a szakág is a canicross vagy vmi más? Valaki beírhatná.) János-hegyet kivételesen a lépcsõn közelítettem meg. A felújítást végzõk rendkívül értelmesen felül próbálták lezárni a kilátó környékét, ahelyett, hogy a lépcsõ alján tennék. Kerülni nem lehetett, vissza és újra fel pedig másszon más. Szegény pontõrökkel jó nagy kiszúrás ez a "saját idõ terhére" rajt miatti + 1 óra várakozás. Na mindegy -én gyors voltam- de még volt fél órájuk hátra. Rövid szerpentinezés lefelé a piroson -futva könnyebb a csúszós terepen ereszkedni szerintem-, hamar meglett a Szépjuhászné (elõtti) pont. Virág-völgyig jól futkározható lejtõk és hullámvasút a sárga sávon, a jelzések itt is igen jól követhetõek voltak. A völgy most is szép, kis izgalmat csak a teljes(?) Wehner család megelõzése jelentett. :) Elég jó tempóban mentek a kissrácok felfelé. Csibuk is elõre ment a Csacsi rétig és fentrõl várta be a többieket. A ponton pecsét és csoki. Itt jártam 1:20 körül, szóval megvolt a 6-os átlag. Kellemes lejtõ Makkosmáriáig, majd tovább a piros sávon. Ezen a szakaszon volt elõször szalag is, ami a sárga sávon tényleg elkel néhol. Érdekes, hogy még sohasem jártam a Végvári-sziklánál. Jól nézett ki. Ezután keményebb emelkedõ, majd lejtõ következett. Az elõzésekkel soha nem volt problémám, a sporttársak mindenhol elõzékenyen félreálltak annélkül, hogy kértem volna. A Piktortégla pont már ismerõs volt a Meteor túrákról. Jó volt, hogy eddig a pontok kb. 2km-re voltak egymástól, így -érzésre- elég gyorsan -20 percenként- "jöttek". Irhás-árok. Etetõ és teapont. Csak az utóbbiból töltöttem, viszont késõbb rájöttem, hogy tennem kellett volna bele sót, így talán jobban viselem a hátralévõ km-eket. (Mostanában amúgy is fél liter sós víz a társam ilyen huszas körüli távon.) Irhás-árokban egy kicsit ritkásak voltak a szalagok többen bizonytalankodtak, hogy hol is jön már a lekanyarodás. Az itinerben rendesen benn volt persze. (Hörcsög utca.) Aki nem nézte az utcanév táblákat, az kis figyelmetlenséggel simán elmehetett tovább, jobban is szalagozthatták volna a balra kanyarodást. (Elsõ piros szalag 10m-re a bokor közepén, alig látszott.) Lefelé közben váltottam pár szót a titkos pihenõpontnak álcázott Lajossal. (Igazad volt, a három órához még eddzenem kell, de legalább megpróbáltam.. :) A valódi pont mellett is majdnem elmentem. Az emelkedõre figyeltem,a lábam elé, meg arra, hogy kapjak levegõt. Ha nem nyitja ki a srác az autó ajtaját az orrom elõtt, hogy talán adna egy pecsétet, mert késõbb hiányozni fog, akkor kihagytam volna simán. A zöld háromszögre rátérve Emgergõt elõztem a brutál-meredek-csúszós rész elõtt a vashíd felett. Felfelé Sztancsik Gyuriékat. Aztán hirtelen ott termett a Kápolna. Változatlanul szép belülrõl és kívülrõl is. A szerpentinen még elég jól mentem, a tv-adó mögötti rétre kiérve viszont egyszerûen elfogyott az erõm. A Gyermekvasút után az aszfalton még pár helyen -fõleg ahol lejtett- belekocogtam, de itt már nem ment jobban. Még egy kis terep volt, kevés hókásával a sípályáknál, innen már hamar bent voltam a célban. Az idõm: 3:21, szerencsére elég nagy volt a hó, úgyhogy van mire fogni, hogy miért nem sikerült a szintidõ felezés. :) A célban Joeyline-tól egy zacskó ropit, a fõrendezõtõl -gondolom õ volt- a megérdemelt kitûzõt, a csinos rendezõ lányoktól pedig az oklevelemet vehettem át. A síház büféjében még fél liter levezetõ üdítõre beneveztem. Jó túra volt, jó idõ és jó -bár kicsit nehéz- terep. Elsõ Normafa20 teljesítésem. Biztosan lesz több is. efemm.

 
 
emgergoTúra éve: 20052005.04.14 14:42:02
megnéz emgergo összes beszámolója
Normafa 20

SummerComfort volt oly kedves, hogy felvitt a rajtba; ahol speti2 és Lutak is készülõdött, no meg Joeyline versenybíróként üldögélt.

Teljesen szabályos rajtot vettünk, én pedig ráébredtem, hogy semmi kedvem spetiék után rohanni, így inkább lassítottam. János-hegy elõtt fényképeztem (és dobtam egy hátast), és elment mellettem Ryan.

Lefelé a P- elég jól járható volt (jelzést viszont alig láttam); és meggyõztem magam, hogy nem kell nekem zacskón léecsúsznom. Viszont eme "csúszós" megoldással megelõzött egy srác, vidám vigyorgással. Szépjuhászné után eseménytelenség Csacsi-rétig (azon kívül, hogy baromi álmos voltam). Itt eszem-iszom (pont jókor jött a csoki+nápolyi); egy kisfiú (gondolom) anyukájával jött egész jó tempóban. A gyerek felgyorsult a csokimeghajtástól :-))). Makkosmáriánál fotó, majd tovább, hosszú sor elõtt érek a Végvári-sziklához.

A jeges emelkedõ szívja az erõm, úgy érzem, nem haladok (pedig az utólagos mérés szerint 4 fölött volt az átlagom itt is, érdekes). A Piktortégla-üregeknél a pontõrök éppen az alkoholmérgezés/halálra ivás rejtelmeirõl csevegnek, pöcsét után tovább a sárgán. Elhagynak ketten, egyedül megyek, de ez így esik jól. Semmi kedvem más tempójában menni, kellemes a szép havas erdõben csendben, gondolatokat megtisztítva járni.

A következõ pontnál dõzsöl a horda :-))). Beszállok én is, isteni a zsír és a kenyér; jó a tea. 4 kenyérrel késõbb elálmosodok, de szunyókálni nem lehet, így megyek tovább. A régi Z- remekül látszik az Irhás-árokban, végre én is elõzök egyet-kettõt. Pont, emelkedõ, jég, csúszkálás. Egy világoskék kabátos, szemüveges lány cipõje nem viseli túl jól a jeget, fákba kapaszkodva halad. Jön a Zhsz, jegesedett lejtõ, a tetején a remek tempóban nyomuló efemm elõz meg. Kellemetlen emelkedõ, fújtatás, a kápolna továbbra is nagyon aranyos. Talán a kedvenc helyem a Budai-hegységben.

A szerpentinen nagyon belassulok, fotózok, nincs energiám menni. Fárasztó hetem volt, ki is jön rajtam. 5:45 alatt érek be a "Lemaradás" címerén látható csigához méltóan. De nagyon jó volt :-)

Célbaérkezés után egy órán keresztül kattogtatom a gépet, végre kisüt a nap, van fény. Vidáman megyek haza.

Nagyon jó túra volt, a legfinomabb zsíros kenyérrel, amit eddig ttúrán ettem (persze nem ez az elsõ értékelési szempont, de extraklasszis volt!).