Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20142014.04.08 13:10:46

 


Forrástúra a Bükkben 2014. Hosszútáv

Ez év tavaszán a Magyarországi Forrástúrák sorozat a Bükkbe látogatott. Egerben, a veretes nevû Fekete Ló Fogadó volt a rajt-cél helye. Az itinert kézbe kapva láttam, hogy akárcsak korábban, most is sok ellenõrzõ pont lesz, és ezeken valamilyen kérdésre adott választ vagy kódot kell beírni.

Az Eger patak mentén indultam el, a ligetben a reggeli fényben szebbnél szebb fákat fotóztam. Az elsõ forrás is a városon belül, a Makovecz-uszodával szemben csordogált. Ez a József forrás, ami egy olyan városi kút, ahova kannákkal és palackokkal járnak az emberek (Szegeden az Anna-kút is ilyen).

Kikecmeregve a városból a szekérutak ide-oda kanyarogtak és lassan emelkedtek. Egy tanösvényt értünk el, amely sorra látogatta a környéken található kaptárköveket és riolitba vájt sziklalakásokat. Csak találgatni tudtam, hogy kik és mi okból vájták a sziklába ezeket az üregeket? Mikor és miért laktak bennük? A Király-kút és Király-forrás környéke havasi legelõhöz hasonlított, legelészõ gulyával, gémeskúttal (na jó, ez nem a havasi legelõ jellemzõje...)

Majd üdülõtelepre értünk, felduzzasztott kis tóval. Síkfõkút házai, kertjei tele voltak szebbnél szebb virágzó fákkal. A tóparton a finom vizû Imre-forrás, mellette ellenõrzõpont. Itt Cserlaci személyesen pecsételt, és útravalónak elmondott nekünk egy viccet. Szikrázó napsütés, kék ég, madárfütty közepette indultunk tovább Cseres-tetõre. A forrásokhoz legtöbbször szalaggal jelzett kitérõkkel jutottunk. Katalin-forrás, Hármas-kút, Attila-forrás, István kútja, Szt. László-forrás. Volt közöttük szépen befoglalt, kifolyós, és volt néhány éppen-csak-víz-vagyok merítõs is. Ahol lehetett, ittam a vízbõl, mert szinte nyári meleg volt, és én folyamatosan szomjas voltam. Azért a változatosság kedvéért Várkúton, a turistaházban benyomtam egy korsó sört is.

A felsõtárkányi tóhoz leérve Gyõri fater pecsételt. Innen egy hosszú emelkedõ vezetett fel a Bükk- fennsíkra: Varróház, Pes-kõ ház. Egy darabig a régi kisvasút nyomvonalán haladtunk. Azután a Pes-kõ lenyûgözõ sziklatömbje alatt megkezdõdött az igazi emelkedõ, ami az Õrkõ-rétig tartott. Katonasírok után Bélapátfalva felé vettük az irányt. A gyári tó elõtt volt egy etetõpont, ahol jó kis társaság gyûlt össze. Mindenki habzsolta a vajas- májkrémes- zsíros- lekváros kenyereket, szörpöket, de volt itt parizer és sütemény is.

A Bélkõ csodálatos látvány, fõleg naplemente idején, ahogy visszatükrözõdik a tóban. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a következõ forrás a Bélapátfalvi Apátság tövében csordogált. Mindig megragad engem ez a templom, most is jó néhány fotót készítettem róla. A kéken továbbhaladva láthattunk egy szép naplementét, de még sokáig lámpa nélkül lehetett menni. Azután már sötétben keresgéltük a további forrásokat, és ez bizony csapatmunka volt - nekem egyedül nem hiszem, hogy sikerült volna. Volt olyan is, hogy megálltunk, leoltottuk a fejlámpát és csak bámultuk a szikrázó csillagokat. Szarvaskõ után hosszú menet következett, aminek a végét már Eger utcái jelentették. Éjfél elõtt félórával értünk be Vinattival, akinek ezúton is köszönöm a társaságát, mellyel szinte észrevétlenül küzdöttem le a városba bevezetõ hosszú szakaszt. A célban kapott jelvény mellé még egy harmadik tájegység teljesítéséért járó, nagyon míves jelvény is járt. Köszönjük a rendezõknek a túrát!


 

 
 
túra éve: 2013
NaHáT / HangyaTúra éve: 20132013.10.15 12:24:43

NaHáT 90

Potyog a dió a nagymarosi plébánia udvarán. Megkóstolom, kiváló csemege, szívesen bespájzolnék belõle. De már állnak a sorok a nevezési asztaloknál. Ismerõs és ismeretlen arcok bukkannak fel, üdvözlések és kötekedések hangzanak, kötetlen hangulatban várjuk, hogy kézhez kapjuk az itinert.

Egyedül indulok a jól ismert utcákon kifelé, a Templom-völgy felé. Az õsz színei csak úgy tombolnak, a fák-bokrok leírhatatlanul szépek. Azért is szeretem ezt a túrát, mert talán az év ezen idõszakában a legszínesebb a természet. A Szent Mihály nyerge után a réten megjelennek az elsõ õszi kikericsek. Fent a Hegyestetõn szépen felújították tavaly óta a Juliánus kilátót. A kilátás most is pazar, némi  pára teszi kissé elmosódottá a Dunakanyar látványát, de így is szép. A zebegényi Kálvária felé haladva most is megtalálom a szelídgesztenye fákat. Néhány szemet becsúsztatok a hátizsákba vásárfiának, mert hát össze tudnék szedni egy egész tepsire valót, de azt még 80 km-en kellene cipelnem az út végéig.

A Trianon emlékmûtõl lelépcsõzök Zebegénybe, és nagyon figyelek, hogy el ne szalasszam az út szélén álló Monarchia rétesházat. Sajnos csak 10-kor nyit, most meg ¾ 9 van. De a tulajdonos épp kint rendezget, és azt mondja, azonnal kinyit nekem. Be is tolok két finom friss, meleg túrós rétest, még most is itt van az íze a számban. Elégedett Pistikeként folytatom az utat, fel a Malom-völgyben.

Ez az egyik kedvenc útszakaszom, a patak mentén különleges, egybefonódó, öreg fûzfákkal, késõbb pedig az õszi kikericsekkel teleszórt rétekkel. Annyira azért nem sietek, hogy ne készítsek megint egy sorozat fotót ezekrõl a harmatos, törékeny, lila lényekrõl. Törökmezõi halastóhoz érkezve  pedig a tó ad témát, tökéletes szimmetriát tükrözve vissza a partmenti színes erdõbõl. Az ellenõrzõponton zsíroskenyér, hagyma, tea vár.

A tó partján indulva nehezen szakadok el a látványtól, és meg nem állom, hogy még néhány fotót készítsek. Irány Pusztatorony, majd ennek bevétele után a Kis-Hanta patak völgye és Kóspallag. Nyitva még a bolt, és úgy érzem, hogy megelõlegezhetek magamnak egy sört, bár még messze van az út vége. Végigbaktatok a hosszú fõutcán, és rátérek a Kálváriára vezetõ útra. Hétágra süt a nap, meleg van. Fent az ellenõrzõponton egy egész család posztol, apa-anya és két kisgyerek. Olyan meleg van, hogy mezítláb ülnek a napon. Az egyik kicsi nyújtja felém az itinert, a nálam lévõ egyetlen hazai Sport szelettel jutalmazom. Lecsorgok a Kisinóci rétre, és kezdõdhet az elsõ komolyabb mászás, irány az Inóci-nyereg. Alaposan megizzaszt az emelkedõ. Közben utolérem Halimát, és beszélgetünk egy kicsit. A nyeregben ellenõrzõpont, a tûz mellett az évek óta jól ismert pontõr. Megkínálom a sörömmel, nem akarja elfogadni, végül kissé vonakodva húzza meg. Nekem most sok lenne egyszerre, bontottként cipelni meg nem akarom.

Hevér Gabival és társával indulok tovább a nyeregbõl. Nagyon szeretem ezt a szakaszt is. A sárga + gyönyörû bükkösökben kanyarog Kisirtáspuszta felé. De mi egy idõ után letérünk róla, és egy meredek hegyoldalon, a szalagokat követve felevickélünk a magasabb régiókba. Itt, a szekérutak erdejében biztosan eltévednék a szalagozás nélkül. Keresztezzük a kék négyzetet, majd újabb szalagzás után az Aklok rétjére érünk. Bubu azt mondja, hogy a túra útvonala három láncszemhez hasonlítható: az elsõ tart Törökmezõig, a második az Aklok rétjéig, és itt kezdõdik a harmadik. A P+ új nyomon halad, bevezették az erdõbe, egy kis ösvényre, a szekérúttal nagyjából párhuzamosan. Felkapaszkodunk a Salgó-várba, ahonnan pazar kilátás nyílik a Fekete-völgyre és a túloldali hegyvonulatra. A panorámában gyönyörködve elfogyasztom az itt kapott Balaton szeletet.

Hullámvasutazás következik a gerincen: Kövirózsás, Holló-kõ, Jancsi-hegy. Utolér Márton Dani, váltunk néhány szót, szerdán indul a Csanyáék által kitalált 150 km-es „Kör” teljesítésére. Ezért most nem siet – mondja, majd tovasuhan, én meg csak botorkálok tovább a köveken. Útközben több diákcsoporttal és családi túrázókkal is találkozom. Sok embert kicsalt a kora õszi szép idõ. A Fekete-völgyben, a VILATI-nál nagy a forgalom. Lakodalomra készülnek, és alig akarnak kiszolgálni a büfében, pedig majd meghalok egy kis kóláért. Kint, a ponton virslivel várnak a szemrevaló pontõr lányok. Kell az energia, mert ismét mászni kell, magasra, ha nem is egészen Magosfáig, de majdnem. Felkapaszkodom a Z négyzeten, elérem az új nyomvonalra terelt  Z sávot. Lassan elbúcsúzom a lefekvésre készülõ Naptól. Azért még  világos van, nem úgy, mint tavaly, amikor itt sötétedett rám. Magányos pontõr pecsétel a Dosnya-nyeregben. Az Oros-bércen tavaly vagy fél óráig kerestem a sötétben, hogy hol tér le a szekérútról a Z + egy  keskeny ösvényre. Most ez elsõre sikerül, igaz, azóta szépen kitisztították és felfestették. A jelzések egyébként szinte végig a túra útvonalán szépen fel voltak újítva, újrafestve.

A patakon átkelve elõre örülök, hogy mindjárt itt van Királyháza. Ehelyett a Z+ új útvonalra lett terelve, egy erdei ösvényen felvezették a hegyre, majd becsatlakoztatták a P négyzetbe. Elõveszem a fejlámpámat. A Rakottyás patakon átkelve megvan a P sáv, és nemsokára elérem a Tûzköves forrást. A pecsételést követõen vizet töltök, majd egyedül indulok az éjszakában meghódítani a Nagy-Mánát.

Fent a gerincen erõs szél fogad. A Nagy-Mána kamaszkorom óta a szívem csücske. Itt mindig megállok, eloltom a lámpámat és nézelõdök egy kicsit a sötétben. A völgy mélysége a gerincút mellett éjjel nem látható. A szemközti Pogányvárnak is csak a sziluettje látszik a sötétben. Tovább indulok. Beérve az erdõbe nagyon kell figyelnem a jelzést, fától fáig, pedig már n-szer mentem itt. Néhányszor igencsak elbizonytalanodom, visszamegyek az elõzõ jelig. Sikerül úgy elkavarnom, hogy végül szembejövõ fejlámpákat veszek észre. Kiderül, hogy megfordultam és visszafele megyek. Csatlakozom a csapathoz, és innen együtt haladok velük: Zoli, Bea és Gábor az útitársaim az éjszaka további részében.

Csóványoson a geodéziai torony bekerítve, azt mondják, kilátó épül rajta. A pontõr a hálózsákjában kucorogva pecsétel. Azonnal indulunk tovább, most jön a nagy lejtõ. Megtaláljuk a szalagozást, ami levisz a P háromszögre, elhagyjuk az Oltárkõ tömbjét, és leereszkedünk a K háromszögön a patakhoz. Közben elhasalok néhányszor, de szerencsére nincs baj. A Fekete-völgyet elérve átkelünk a patakon, és megkezdjük a hosszú kanyargást a K háromszögön – amit innentõl végig lefestettek szürkére. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ezt a jelzést is megszüntették. A hegyoldalon kanyargó keskeny ösvény ferde, csúszós, nehezen járható. Azután szekérutak következnek, és mintha csepegne az esõ. A „mintha” egyre bizonyosabbá válik, és mire az Aklok rétjére érünk, már alaposan esik. Itt már jártam nemrég, bezárult a harmadik láncszem. Rövid, meredek kéken leereszkedünk Bányapusztára, ahol meleg babgulyással várnak minket. Nagyon jól esik a tartalmas leves, új erõt ad. Az esõ vigasztalanul  zuhog. Újabb társaság érkezik, Wehner Gézáék  csapata. A kis fedett terasz már szûknek bizonyul, indulni kell. Kivágódunk az esõbe, lesz ami lesz. A szekérút már nagyon csúszik, a talaj felázott, de az erdõben bent még jól járható a K+ ösvénye. Villámlik, mennydörög, ez egy jó nyárias zivatar októberben. Már mindenem csupa víz. Átkelünk egy kis gerincen, le a patakhoz, majd a szekérúton egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a K négyzet van a fákon. Közben látjuk a közeli Vasedény kulcsosháznál az ott téblábolók fényeit. A szakadó esõben visszafordulunk, hol is hagytuk el a jelzést. Végre megvan, elérjük a Vasedényt. Szárítkozás, ruhacsavarás közben feltöltjük a vízkészleteinket a János-forrásból.

Ahogy felkapaszkodunk a S négyzethez, csendesedik az esõ. Ez reménységgel tölt el, mert egész éjszaka zuhogó esõben menni, valljuk be, nem a legnagyobb élmény. Elérjük Kisirtáspusztát, átkelünk a síneken, majd a kis fahídon, tovább Nagyirtásra. Útitársaim közben azt taglalják, hogy milyen csúszós lesz a Z sáv a Sas-hegyen és a Sós-hegyen. Mire a Szent Orbán fogadóhoz érünk, az esõ teljesen eláll. Tavalyról emlékezve rögtön megtaláljuk a Z sávot, és abban a tudatban indulunk el rajta, hogy ez a túra utolsó nagyobb emelkedõje. Mire felérünk a Sós-hegy kopasz tetejére, az idõ teljesen kitisztul, látszanak a közeli-távoli települések fényei. Emlékszem, egyszer nappal (talán a Szondi túrán) innen még az Esztergomi Bazilika is látszott. Az ellenõrzõpont a „szokásos” helyen, a hegyoldalban van. És a pontõr a „szokásos” forralt borral kínál minket. Kiváló! Több is lecsúszna, de hát nem egyedül vagyunk, még jönnek utánunk, és persze ahhoz, hogy itt forralt bort kapjunk, a pontõrnek mindent fel kellett gyalog cipelni ide a hegyre…

A lefele úttól félek, mert ismerem õkelmét, és most ráadásul jó csúszós az esõtõl. És lõn, minden óvatosság ellenére akkorát esek, hogy magam is csodálkozom, hogy fel tudok állni. Megtaláljuk a Márianosztrát elkerülõ szalaggal jelzett utat, és én félálomban rovom a kilométereket. Kóspallag és Márianosztra közt alapos munkával leikszelték a jelzéseket, és újakat festettek. De már nem zavar, nem keresem az értelmét. Kóspallag szélén társaságunk lerongyolódott hangulatban ül az asztalhoz, közösen megesszük a maradék pilótakekszemet és néhány almát. A pontõr kedvesen figyelmeztet, hogy a Békás-rét felé vezetõ Országos Kéket is elterelték, be az erdõbe, de jobban járunk, ha maradunk az eredeti kéken. Tanácsát megfogadjuk, annál is inkább, mert sürget a szintidõ. Hiába van 24 óra erre a 90 km-re, valahogy mindig szorosra sikerül – lehet, hogy a 3800 m szint miatt? Nem tudom.

Kissé erõltetett menetben érjük el a Törökmezõi halastó pontot, immár másodszor, és ezzel bezárul a második láncszem is. Innen már csak 6 és fél km a cél. Felkapaszkodunk a turistaházhoz. Minden kihalt így hajnali 5 tájékán, csak a lámpák hideg fénye világít. Egyre nagyobb a köd. Wehner Gézáék csapata húz el mellettünk, megpróbáljuk követni õket, de mintha lökhajtással mennének. A K sáv szekérútja csupa agyag, csúszik, ragad a cipõ talpára. Hátra van még egy nem-szeretem-szakasz, ahol a Vizesárok elágazás után fel kell kapaszkodni a Kövesmezõ szintjére. Fenn a parkolóban szalag jelzi a levezetõ út indulását. Rövid lejtõ után Nagymaros ködlepte házai közé érek.  

Világosodik. Kihalt még a fõutca, elvégre vasárnap reggel van. Keresem a templomtornyot, de a ködben csak az utolsó pillanatban veszem észre. A cél az óvodában van, nem a plébánia udvarán, ahonnan indultunk. Gézáék már bent tanyáznak. Meleg virslit, teát, szörpöt kapunk. Minden jó, ha a vége jó. Megszabadulok csurom sár cipõmtõl, valamennyire sikerül tisztába vedlenem. Szegedi útitársaim már korábban beértek. Egymás után szállingóznak be a kissé leamortizálódott túrázók. Próbálok pihenni, már csak egy 260 km hazautat kell végigvezetnem.

Köszönet illeti a NAHÁT csapatát a tökéletes rendezésért. Nekem még mindig ez az egyik legkedvesebb túrám. Gyönyörû volt a Börzsöny, és mi minden segítséget megkaptunk ahhoz, hogy ezt észrevegyük!

 

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20132013.06.03 17:48:08

Mátra 115

   Június elsõ hétvégéje ismét feltöltött élményekkel. A túra alatt és azóta is az jár a fejemben, hogy vajon mitõl „közösségi” ez a teljesítménytúra?

   Közösségi, mert a résztvevõk dobják össze az ellenõrzõpontokon kínált tengernyi  enni- és innivalót. Mivel mindenki olyat visz, amit maga is szeretne kapni, így igen nagy valószínûséggel mindenki talál neki megfelelõt. Ehhez a rendezõk még hozzáteszik a saját „ötleteiket”.

   Közösségi, mert a befutóknak járó kõdíjakat (sõt: ez évben nemezelt kõdíjakat is) már hetekkel, hónapokkal a túra elõtt elkezdik készíteni a rendezõk és családtagjaik, barátaik, ismerõseik, tehát egy olyan kis közösség, amely idõt és energiát szán egy olyan tevékenységre, amibõl egy csepp haszon nem származik számukra, viszont tudják, hogy ezzel örömet okoznak a túrázóknak, akik így egyedi ajándékot kapnak.

   Közösségi, mert a túra során rengeteg ellenõrzõpont mûködik, ahol nagyon sok ember teljesít „szolgálatot” idõjárástól, alvási idõtõl, kényelemtõl függetlenül. Barátok, ismerõsök, túrarendezõk, önként jelentkezõk. Több pontot kisgyerekes szülõk vállalnak, és a gyerekeket is bevonják a pontõrködésbe: pecsételnek, kínálgatnak, segítenek. („Jönnek!” hallatszik a csatakiáltás a Világos-hegy tetejérõl, amint látótávolságra értünk.) Ráadásul hány olyan ellenõrzõpont volt, ahova gyalog cipeltek fel a hegy tetejére 20-30 liter vizet és egyebeket! (Pl. több kiló banánt a Muzslára.)  A teljesség igénye nélkül: Jagus, Oroszlánvár, Ágasvár, Muzsla, Havas, Káva, Tót-hegyese, Világos-hegy.

   Közösségi, mert a célban minden beérkezõt taps fogad. Nem csak a leggyorsabb befutókat, hanem a szintidõn túl beérkezõket is. Õszinte örömmel gratulálnak egymásnak, a tizenegynéhány órás teljesítõ és a harmincórás teljesítõ. Nagyszerû dolog az, hogy a vérprofik és az amatõrök együtt vannak. Más–más képességekkel és edzettséggel, de közös elszántsággal, mindenki erejének megfelelõen küzd a teljesítésért.

   Közösségi, mert ahogy a célba beérsz, és megkapod a pólót, az oklevelet, kiválasztod a követ és leülsz végre egy székre, már kérdezik is, hogy hozhatják a levest? kérsz sört? akarsz fürdeni? megtaláltad a csomagod? mit kívánsz?

   Közösségi abban is, hogy érdekes módon sok túrázót vár a felesége, párja, gyerekei a célban. Emiatt a befutó hely gyerekzsivajtól hangos, és ez egyfajta családias hangulatot ad. A feleségek, akiket én láttam nem úgy fogják fel, hogy „már megint elment a párom szórakozni egy hosszú hétvégére”, vagy hogy „már megint egy öncélú, önmegvalósító program, ami miatt egyedül hagyott a gyerekkel”, hanem  együttérzõek, segítõk és lelkesek.

   A közösség olyan valami, ahol emberek együtt tevékenykednek, dolgoznak valami közös cél érdekében, és ezért alkalmanként kényelmetlenséget és áldozatot is vállalnak, még akkor is, ha nincs haszon és ellenszolgáltatás. Nahát, ezért közösségi teljesítménytúra a Mátra 115. 

 
 
LeFaGySzTúra éve: 20132013.04.10 12:53:01
Palóc LeFaGySz...

Ízlelgetem a szombat emlékeit, melyek immár megszépülve törnek elõ. Jelzõk és hangulatok jutnak eszembe minduntalan, és ezek – nyilván véletlen – mind K betûsök…

Kõkemény…
… emelkedõ az Északi Zöldön a Karancsra fel.
Káprázatos…
… hosszúra nõtt jégkristályok a fákon és a határköveken, a fagyos széltõl keletkeztek.
Ködös…
… vándorlás a Medves – fennsík széles, nagy platóján.
Kalandos…
… átkelések az Északi Zöldet tagoló árkokon a Medves felé menet.
Képeslapba illõ…
… a Somoskõi vár megpillantása a falu felett.

Sokszor visszatérõ szinte valószínûtlen kép, ahogy a Medvesre vezetõ keskeny, hóba taposott ösvényen kapaszkodom felfelé. Köd ez vagy korai szürkület? Nem tudom. Elõlem és mögülem is eltûntek a társak, egyedül vagyok a hóborította erdõben. Körülölel a csend és a tél. A határkövek közül csak némelyik teteje lóg ki a hóból. (Milyen lehetett vajon egy ilyen határkijelölõ bizottság? Végigjárták a terepet, és karókat ütöttek le?) Egyik botomról hiányzik a tárcsa, és így minden beszúrásnál mélyre süllyed, úgy kell kihúzni a mély hóból. Lassan lépkedek, tudom, hogy egyszer úgyis felérek. Azután pedig egyszer majd beérek a célba is, azután pedig elmúlik ez a túra is, emlékké válik minden, amit végigjártam.

Király volt ez a LeFaGySz: az útvonal, a szervezés, a térképvázlat, a kihelyezett szúróbélyegzõs megoldás, az indítás, a megérkezés, a túratársak, a babgulyás, a palacsinta, az oklevél, a gyönyörû kitûzõ… De a legkirályabb a rendezõk lelkesedése és kedvessége.

Hiányzik ide még egy K betûs szó:
Köszönöm.
 
 
túra éve: 2011
RákócziTúra éve: 20112011.07.05 16:55:05

 Rákóczi 75


Sárospatak, tornaterem, zuhogó esõ egész éjszaka. Reggel rövid idõre esõszünet. Vacillálás a rajtban: 120-ra jöttem, de ki tudja, mi jön még az égbõl, nem merem bevállalni. Találkozom B.Istvánnal és csapatával, õk a 75-re neveznek, nosza legyen. Õk még reggeliznek, így elindulok egyedül. Átszelem a kihalt Várkertet, elhaladok a vár mellett, kisétálok Sárospatakból. Irány a Bodrogköz. Még sose jártam erre. Az esõ újra elered, hamar feladom a száraz láb reményét. Csapások a fûben, aligjárt szekérutak, ártéri erdõ, festõi holtág. Felsõberecki híd lábánál van az 1. ellenõrzõpont. Utána fel a Bodrog-töltésre. Nyugaton a Sátoros-hegyek panorámája - errõl az oldalról teljesen új nekem. Kis betonhídon átkelés a Ronyva patakon, (ami mint tudjuk "hajózható"), és már Szlovákiában vagyok. 

Borsi kis település közvetlenül a határ mellett. A sportpálya mellett az elhanyagolt, jobb sorsra érdemes Rákóczi kastély. Itt született a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc. Kedves pontõrök, emlékszoba, fényképezés. Közben több csapat túrázó is összefut. Ismét útra kelek, immár nem egyedül, Istvánék csapatához csapódom. Együtt megyünk egészen a célig. Azért Borsiban még lenyomunk egy Zlaty Bazan-t, majd a szitáló esõben lábunkat a nyakunka vesszük, irány Magyarország. Az esõ vigasztalanul esik. Az országút szélére húzódunk a vizet felverõ autók elõl. Átkelés a határon, a Ronyván, majd Sátoraljaújhely központján.

A 3. ep a Kálvária aljában fogad. Zsíroskenyér és sör az ellátmány. Két nagy karéj kenyeret is befalok, nagyon jól esik. Közben sajnos az esõ is "jól esik". Felmegyünk a Kálvária-hegyre. A stációkat, melyek az elcsatolt városoknak állítanak emléket, gyönyörûen felújították. Fent a Szt.István kápolnánál megkeressük szemünkkel a Kovács-villát. A hegyrõl lefele sikerül jó nagyot tanyáznom, kezem-karom-ruhám csupa sár. De hát ilyen is kell, most ezt kell szeretni. 
Lecsorgunk a Bányi-nyeregbe, majd az országutat elérve hamarosan rákanyarodunk az Országos Kékre. Ez, mint várható volt, agyagos sárral fogad. Cuppog a cipõ, kapaszkodik a kéz a botba. A Nagy Hallgató felé ballagva aztán megszelídül a sár, és igazi szépre vált a Zemplén. A P- találkozása elgondolkodtat: innen csak pár km a Rákóczi-fa, ahova utunk végefelé visszakanyarodunk, mennyivel egyszerûbb lenne levágni a ránk következõ nagy kanyart... Vágáshutára lefelé menet szembetalálkozunk az 50-es táv néhány résztvevõjével. Nekik ez volt a fordítópont. Vágáshutai ponton kis pihenõ, zoknicsere. Nem mintha sokáig tartana a száraz cucc, de azért mégis jó érzés.

Nagyhuta felé menet rálátunk a Fekete-hegyre, és István az idei téli Vaddino-túráról mesél. Nagyhután elválunk a 120-as táv útvonalától, nekünk a következõ cél Újhuta. Festõi völgyben kezdjük meg a kapaszkodást, felmászunk az Eszkála-tetõre. Ez már a Zemplén belseje, a táj gyönyörû, az esõ is alábbhagy. Most már nem bánom, hogy itt vagyok, szétázott talpakkal, szétázott ruhában. A hegyek mindenért kárpótolnak. Eszkála-erdészháznál pecsételünk. Továbbhaladva nemsokára e
lkerített vízmû védterület jelzi az újabb település közeledtét. Újhutára érünk. Az Emese panzió mellett áll a pontõrök sátra. Itt is lehet választani sört vagy energiaitalt. Kis ejtõzés után, friss erõvel vágunk neki a maradék kilométereknek. Makkoshotyka felé vesszük az irányt. Az OK szekérútját legyalulták, ezért itt is nagy a sár, ragad a cipõre, több kilót cipelünk a lábunkon. A faluba beérve István helyismeretének köszönhetõen azonnal megtaláljuk a pontot. Hány ember van utánunk, kérdik. Nem tudjuk, az már korábban kiderült, hogy a 75-ös távon heten indultunk összesen, a 120-ason pedig tán 17-en. Az idõ olyan jó, hogy az egész nap viselt vizes pólómat kicserélem szárazra. Mennyei érzés.

Elindulunk a pontról a kápolna felé. Egy faajtón kell átjutni, a K- jelzés az ajtóra van festve. Az ég kitisztul, kisüt a hanyatló nap. Keskeny ösvény vezet egy nagy, aranyló búzatáblán keresztül. Nem messze látszanak Sárospatak tornyai. De mi még nem arra tartunk, sõt nem is a jellegzetes alakú Megyer-hegy felé, hanem ellenkezõ irányba. Cirkáló-tanyánál kutyaugatás fogad, gazdája kiszól, hogy ne féljünk, menjünk pecsételni. De nekünk itt nem kell, így inkább óvatosan elslisszanunk a kutya mellett. Róka-völgyben felfelé haladva már erõsen sötétedik. Lassan elérjük a P- jelzést, amitõl már csak pár méter a Rákóczi-fa. Pecsételünk. Sikerült lámpa nélkül ideérni, de most elõ kell venni a fejlámpát.

Kékrõl piros jelzésre váltva indulunk a Megyer-hegy felé. Szentjánosbogarak villognak az út mellett, és bár kerülgetni kell a tócsákat az úton, jól fogynak a kilométerek. Nem is lenne semmi baj, ha nem mordulna meg az ég. Ahogy a Tengerszem felé kanyarodva megkezdjük a mászást, ismét nyakunkban az égi áldás. De ez most kiadós zápor, nem csak amolyan csendes esõ. Még szerencse, hogy nem nyílt terepen ért minket. Így is csuromvizes minden rajtam, mire felérünk a malomkõ bányához. A tóból semmi se látszik a sötétben, örülünk, hogy megtaláljuk a pontot a szakadó esõben. A kõfejtõk hajdani szállásán rendezkedtek be, ami egy boltozatos, barlangszerû hely, szabadkürtõs tûzhellyel. Lobog a tûz, kapunk kekszet, bíztató szót.

Zuhogó esõben indulunk lefelé a hegyrõl. Némi bizonytalankodás, útkeresés után már lefelé cuppogunk. Mindenki csak arra vigyáz, hogy nyak- és lábtörés nélkül lejusson. Mire kiérünk az erdõbõl, eláll a zápor, nemsokára még a csillagok is látszanak az égen. Közeledik a 37-es út zaja, közeledik a város. Még át kell szelni Sárospatakot, elhaladunk az öreg Kollégium mellett, a cél a város túlsó oldalán van, a Vay Miklós Szakközépiskolában. Remóék nagy örömmel fogadnak minket. Megkapjuk az oklevelet, kitûzõt, közös fotó készül a csapatról, és hamarosan az isteni finom gulyáslevest kanalazzuk. Sajnálom a rendezõket, mert az idõjárás nagyon betett nekik. A korábbi évekhez képest töredék volt csak a túra résztvevõinek száma, és errõl nem õk tehetnek. Õk készültek, helytálltak, kitûnõ ellátást adtak. Köszönjük a rendezést.  

 
 
Bükki forrásokTúra éve: 20112011.04.11 17:20:06

Bükki Források 50


Hûvös, de tiszta idõ. Fázósan toporgó emberek a rajtban.

Szeleta–tetõn már napsütés. Pazar kilátás a völgyre, a Hámori-tóra és a Palotaszállóra. Leereszkedés a Források völgyébe a patakhoz. Patak követése a völgyben felfelé. A bükkösök alján virágszõnyeg. Lila és fehér odvas keltike, bogláros szellõrózsa, egy-egy sárga kankalin, pettyegetett tüdõfû, és még számtalan ismeretlen szépség. Kitérõ Flóra-forráshoz. Zsombékokon lépkedek óvatosan, nem kéne még megmerülni így az út elején. A forrás vize finom.

Visszatérés a patakvölgybe. Az út egyre meredekebben kúszik felfelé. Vízesések, csobogók, vakító fehér sziklapárkányok. Nem lehet betelni a sok szépséggel. A nyeregbe felérve irány Andókút. Ez már a Bükk északi széle. Nemrég még kisvasút kanyargott erre egészen Örvénykõ aljáig. Andókútnál kis tó, benne szigettel és takaros, fából készült pihenõ. A forrás bõvízû, finom.

Hosszú talpalás a sárgán, egyre feljebb és feljebb. Magoskõi panoráma. Távolságok, mélységek. Bánkúti országút kerülgetése. Örvénykõ mászása keletrõl. A Jókai-emlékmûnél heves szél. Itt miindig fúj. Itt támadja meg a Bükk erdeit. Nyoma ott látható lent, a Csondró völgy letarolt faóriásai között.

Lejtmenetben Mária-forrás, ez is finom vizû. Száguldás lefelé, kidõlt fatörzsek, ágak kerülgetése. Csondró-völgy gyönyörû,  mint mindig. Sziklakapun átjutás. Lassan a völgy is megszelídül.

Mályinka az egyetlen település, ami útba esik. Itt is csak a falu széle. A ponton finom baracklekváros kenyér. Utána lecsúszik egy sör is. Jól megfér odabenn a források vizével. 

Várvölgyben ismét patak követése. Közben szemezgetés a szemközti várkúpokkal. Vár-forrás után meredek mászás fel a gerincre. Jobbra Dédesvár hatalmas fehér sziklafala. A nyereg után kilátópont. Lent, messze Nagyvisnyó házai. Kanyargás a Kisvár és Verebec-vár tövében. Majd a kék sáv keresztezése után szalagozott szekérút, régi várjelzésekkel. Fenyvesek, nyírjesek közt vezet az út Nyír-kõig. Újabb remek kilátópont, itt sem jártam még eddig. A völgyön túl Dédesvár kúpjai, messzebb pedig a határon túli hegyek. Mögöttem, a fenyõk közt vadászház áll. Ide jól el lehetne bújni a világ elõl.

Erdészeti úton tovább. Bánkúti országút keresztezése. Meredek, egyenes ösvény le Meteor-forrásig. Bõvizû, finom. Tovább le a patak mentén Száraz-völgyig. De hiszen nem is száraz, patak folyik benne. Hopp, nincs patak, eltûnt, elnyelte a föld. Mégiscsak száraz. Sziklaalakzatok, köves patakmeder. Farkasnyaki völgyben óriási talajerózió, széthasadt szekérút. Ismét mászás felfelé. Jubileumi forrásnál kiránduló társaság, finom sültszalonna illat. A forrás bõvizû, csak úgy nyelem a vizét. Még egy kis emelkedõ a szentléleki pálos kolostorromig. Kis pihenõ a romnál. Még most is monumentális. Tatárjárás elõtti pedig.

Köpüs-forrás felé kényelmes lejtmenet. Majd meredeken le a Garadna-völgybe. Kisvasút végállomásnál ellenõrzõpont és népes csapat. Rögtön indulok tovább. Bánkúti elágazásnál az ösvényen fel a Szövetség-forráshoz. Asztalok, padok, megeszem az utolsó szendvicsem. Kis kapaszkodó, majd aszfaltút Csókás-táborig. A pontõrök mutatják a P+ további irányát.

Az idõ késõ délutánba hajlik. Az árnyékok hosszúak, a nap laposan süt. Virágtenger az út mindkét oldalán. Tobzódik a tavasz, mézillatú az egész erdõ. Fényképeket készítek, de mi marad ezeken a látványból? Szinte semmi. A virágszõnyeg kilométereken át elkísér. Közben kis kitérõt teszek az Udvarkõ-barlanghoz, ami Dante Pokla melléknéven szerepel a térképen. Nevéhez méltó hely. Hatalmas beszakadás az erdõ közepén. Egy sziklakapun át lehet lejutni a katlanba. Körbe magas sziklafalak, melyek puha anyagába különleges formákat vájt a lefolyó víz. A katlan aljában víznyelõ, ott lehet a barlang is. Felnézek az égre, a fal pereméig nyújtózkodó erdõ fáit látom magasan a fejem fölött. Igen, ez lehet a pokol: az immár elérhetetlen messzeségbe került napfény és boldogság utáni sóvárgás.

Vissza az ösvényre, és már csak egy gerincen kell átbukni, hogy Lencsés-forráshoz érjek. Majd meredek ereszkedõ le a Garadna-völgybe. Átkelés a Hámori-tó gátján. A tó melletti ösvényrõl ismét feltárul a panoráma a Palotaszállóval. Még egy kis kitérõ az Eszperantó forráshoz, ahonnan  mohaborította sziklán festõi vízeséssel hull alá a víz, hogy azután a kisvasút alatt átbukva beleömöljön a tóba. 

Köszönöm Bükk, köszönöm Tavasz, köszönöm Rendezõk ezt a gyönyörû túrát!

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20112011.03.30 11:07:09

Forrás Túra a Börzsönyben (95 km)


Börzsöny + Források + Cserlaciútvonal = Muszájelmenni


Persze a koránkelés sohase öröm, de ha 6-ra Zebegénybe kell érni, az ½ 3-as kelést jelent. A rajthelyre csak ½ 7-re értem, így egyedül vágtam neki az útnak. Kóstolgattam a friss levegõt és a Dunakanyar panorámáját. Az út nemsokára befordult a Bodzás-völgybe, ahol az Ernõ-forrásnál megkaptam az elsõ pecsétet. Szalagozás vezetett a Hegyestetõ alatti rétre, a K- jelzéssel való találkozásig. Elhagytam Kövesmezõt is, és persze elvétettem az Õzike-forráshoz vezetõ szalagozást. Csak amikor már felkapaszkodtam Törökmezõ felé, akkor vettem elõ a térképet. Irány vissza 2 kilométert! Végre meglett a forrás, ahol ismerõsök jegyezték fel éppen a kódot.

Elhatároztam, hogy jobban figyelek. Törökmezõn a Fehér-forráscsoportot elhagyva leszaladtam a Halastóhoz, majd kis kapaszkodó következett a Békás-rétre. Meglepõdve láttam, hogy mekkora területet bekerítettek magánterületnek. Pusztatoronynál a Torony-forrás várt, finom vízzel. Innen országúton baktattam a Kóspallag-Márianosztra elágazásig.

Érsek-tisztás felé menet az a megtiszteltetés ért, hogy csatlakozhattam a Jaat-Vadmalac-Tibet csapathoz. Tõlük szokatlanul szolíd tempóban mentek, így sikerült egy darabig lépést tartani velük. A vadregényes Tolvaj-árokban haladtunk felfelé, hogy a völgyfõben elérjük a Tolvaj-kutat. Elõttünk a Só-hegy és a Nagy Sas-hegy magaslott. Oda most nem kellett felmenni, helyette Érsek-tisztás után a S- jelzést elhagyva, ismét szalagozással, A Ló-hegy oldalába kapaszkodtunk fel. Annak túloldalán átvágtunk a Tányér-rét zsombékjain, és egy meseszép völgyön át jutottunk a Lajos-forráshoz. Finom vizét jól meghúztam, Vadmalacék meg tõlem húztak el, ami nem is csoda, mert az én tempóm jóval cammogósabb. Egy rövid, de annál sárosabb emelkedõt követõen nemsokára beértem a gyönyörû Kollár-völgybe. Lent patak, fent madarak – kell ennél szebb?
 

Kisirtáspusztán a jónevû Szépasszony-kútnál pecsételtem. Kemény mászás következett a Szárfa-bércre. A Dijós-kút feliratát elég nehéz volt kisilabizálni. A Vasedény kulcsosház felé szép bükkösön keresztül haladt az út. A leírás szerint átkeltem a patakon, majd természetesen a K+ rossz ágát választva folytattam utamat. De nem jött a leírásban szereplõ 500 m utáni szalagozás. Így hát egy jó negyedóra mûlva visszafordultam, és a K+ másik ága bizonyult helyesnek. A Magyar-völgybe érve két dolog várt. Az egyik a Katalin-forrás, ez volt a kellemesebb. A másik: kikerülhetetlen, iszonytatóan nagy sár a Bányapusztára vezetõ erdészeti úton. A sár elõl a hegyoldalba próbáltam kapaszkodni, ahol viszont sûrû bokrokon kellett átkecmeregni. Megváltás volt leülni a bányapusztai vadászház melletti padon, az almafa alá. Amin persze ilyenkor nincs alma, csak õsszel, a NaHáT túra idején… Pár perc múlva több túratárs, köztük Vagdalthús és Bíbor telepedett az asztalhoz.

Jól szalagozott út vezetett a Jóska-kúthoz, és tovább a Salgóvár alatti Várkúti-forráshoz. Ez lehetett valamikor a felette magasodó Salgóvár ivóvízbázisa. Innen egy keskeny, meredek gerincen kellett leereszkedni a Fekete-völgybe, a Hamuházhoz. Ez volt talán a legfantasztikusabb része a túrának! Pengevékony gerincen lefelé, kétoldalt egy-egy patak, és a patakok összefolyásánál ott várt a Hamuház csinos kis épülete. Azért lent a  Fekete-völgy sem marad el szépségekben. Na és a patakátkelések számában fõleg nem. Szerencsére ebben besegítettek a hajdani kisvasút megmaradt darabjai.

Kemencei elágazáshoz érve zsíroskenyér-pont várt. Kisebb társaság gyûlt itt össze, többek közt befutott DJ Rushboy, aki reggel már megtette a 25-ös távot, majd ezt követõen indult a 95-ön. Innen az országutat koptattam a Kenyeres Balázs forrásig. Majd az út fölvágott a So-n a hegyre. Bíbor lett az utitársam egy idõre. Betyár-kút után már besötétedett, elõ kellett venni a fejlámpát. Bagó-kútnál Cserlaci szeméylesen õrködött, és megkért, hogy ne tapossuk le az ösvény melletti hóvirág mezõt. A Deszkáspuszta–Pénzásás hosszú zöldjén elfogott az álmosság, Bíbor elõrébb haladt, és én innen már végig egyedül caplattam az éjszakában. Pénzásást elérve alig tudtam kikecmeregni a lápos mezõbõl az aszfaltra.

Pénzásástól ismertem a K négyzetet, így nem okozott gondot a letérés Csánki-kert felé. Hosszan kanyargó, tiszta, jól járható erdészeti úton leértem a Király-kúthoz, aminek a vizébõl alaposan belakmároztam, és feltöltöttem a tartalékaimat is. Királyházáig az országutat róttam, majd a Rakottyás völgy bejáratánál felfelé indultam a Dobogó-bércre. Hosszú kapaszkodás következett. Igazi öröm volt megpillantani a Csehvár felõl érkezõ Z- jelzést. A K négyzet tovább kanyargott a hegyoldalban, de nemsokára patakzúgás jelezte, hogy újabb forrás és patakátkelés következik. Musli-forrásnál a jelzés meredeken lefordult a völgybe, és csak sajnálni tudom, hogy a sötétben nem sokat lehetett látni a zúgó patakot körülvevõ völgybõl.

Hamarosan elértem a Foltán-kereszt rétjét. A K- vezetett le Saj-kúthoz, majd a Z+ Királyrétre. Egy autóból szállt ki a pontõr pecsételni, közben elmondta a hogyan tovább-ot. Szokolya felé kellett indulni az országúton, majd a Kóspallagi elágazásnál letérni, és a szalagozásnál bemenni az erdõbe. Nem volt ezzel gond, az elágazás után megtaláltam a szalagokat, be is mentem az erdõbe, átkeltem a patakon. Szalagtól szalagig araszolgattam a sok helyen féllábszárig érõ sárban. A szekérutak össze-vissza elágaztak, mindig csak a következõ szalag jelentett támpontot. Többször megálltam, oda-vissza kóvályogtam a szalagozást keresve, mert utat követni nem igazán lehetett. Ez volt számomra a  legküzdelmesebb része a túrának. Az országúton 4 km-nek jelzett út itt fenn a sárban majd két óráig tartott. Igazi megváltás volt a K+ megpillantása, ami rövidesen bevitt Kóspallagra.

A hátralevõ szakasz már problémamentes volt. Megvirradt, de ez a rész már sötétben is jól járható lett volna. Szántóföldek szélén futó utakon, szalagozást követve értem be Zebegénybe. Nekem, az eltévedésekkel együtt, percre pontosan 24 órát tartott a túra… Cserlaciék szerint utánam már csak egy versenyzõ volt kint terepen. Megkaptam a nagyon szép, egyedi jelvényt, és pár perc pihenõ után már új feladat várt – hazavezetni még 240 km-t.

Nekem szimpatikus a spártai rendezés, mindenki lássa el magát, ahogyan tudja, vigyen magával enni-innivalót annyit, amennyit kíván, használja a térképet és az eszét. Ennyi, hozzátéve a szalagozást - ami egy-két helytõl eltekintve végig nagyon jó volt - elegendõ kell, hogy legyen. Egy ilyen hosszabb túrán nem kell, nem is lehet minden ellenõrzõponton ember. És az se baj, ha nem mindig a jól kitaposott, jól követhetõ, jelzéssel egyértelmûen ellátott utakat rója az ember – kell az eltévedés, útkeresés izgalma. Az útvonal nagyon jól lett kitalálva, remek helyeken jártunk. Küzdelmes, szép túra volt. Köszönet érte a Rendezõknek!

 
 
túra éve: 2010
Kohász Kék/Ózdi KohászTúra éve: 20102010.05.28 14:04:41

Kohász Kék 130

Izgatta a fantáziámat ez a számomra ismeretlen tájakon vezetõ túra. Az eleje-szakasz a Bükkben és a vége-szakasz Bárna után már ismerõs volt, de az Óbükkben és a Heves-Borsodi dombságban még sohase jártam. Egy szegedi túratárssal, Radiánnal róttuk a kilométereket. Ezúton is köszönöm türelmét, hiszen nálam jobb tempóra is képes lett volna.

Az idõjárás kegyes volt hozzánk, de mindenütt ott voltak a nagy esõzések nyomai: beszakadt utak, alámosott kisvasúti töltés, földcsuszamlások, tövestûl kiszakadt fák. Meglepõ módon mégsem volt nagy sár. A patakok és források csak úgy harsogtak és zúgtak. A lillafüredi vízesést még soha nem láttam ilyennek. Ómassán kis pihenõt tartottunk a kocsmában, majd megmásztuk a szentléleki emelkedõt. A Látó-kõ csúcsára is kimentünk, érdemes volt nem kihagyni. A régen áhított Csondró-völgyben most elõször jártam nappal (egyszer voltam már ott éjszaka, a Less Nándor túrán, de akkor nem sokat láttam belõle). Leküzdöttük Mályinka-Dédestapolcsány meleg aszfaltcsíkját is, és ez utóbbi faluban úgy gondoltuk, megérdemlünk egy fagylaltot. A Lázbérci-víztározó mellett már végig árnyékban haladtunk. Nagyon tetszett az Upponyi-szoros sziklaformációja, és az Uppony utáni kalandos patakátkelések, ahol 11-szer kellett átkelni a 4-5 m széles, fél méter mély patakon. Este ½ 9-re értünk Ózdra, ahol mintegy félórás karbantartást tartottunk.

Sötét volt már, mire Somsálybánya felé indultunk. A rendezõk több helyen polgárõrökkel ’biztosítottak’ bennünket, túrázókat. Az Arlói tó elõtt nem figyeltünk eléggé, a sötétben nem vettük észre a kõkeresztet, hanem továbbmentünk egyenesen. Emiatt volt egy jó félórás oda-vissza menetünk. A kereszthez visszatérve épp jött Megyeri Laci, és helyrerántott bennünket. Innentõl egészen Szalajkaházig utitársunk lett, és sokat mesélt a Kohász Kék túramozgalomról. Hármasban koptattuk a Gyepes-völgy hosszú aszfaltútját, majd megmásztuk az Ökör-hegyet.

Szalajkaházhoz érve megvirradt, és elkezdett esni az esõ, ezért ott dekkoltunk megint kb. 40 percet. Ahogy az esõ ritkulni kezdett, folytattuk az utat Lóhullás-tetõ felé. Mostmár láttunk is valamit a tájból, ami nagyon változatos volt: zöldellõ, dimbes-dombos vidéken haladtunk. Egy helyen két vaddisznót sikerült felriasztanunk – szerencsére õk futottak el, nem mi. Istenmezején meglepetésre nyitva volt egy kis bolt, Pünkösd vasárnap reggel, itt vásároltunk innivalót. A faluból kifele menet nagyon kerestük a jelzést, de hiába. Irány szerint jónak tûnt a széles szekérút, ezen mentünk felfelé vagy 2 km-t. De jelzés híján mégiscsak visszafordultunk, és visszamentünk a falu széléig, ahol kizárásos alapon megtaláltuk a Katus-gödörbe levezetõ utat. Nekem innentõl egy kicsit szenvedõssé vált a túra, a talpam több ponton égett. Hátra volt még egy harmincas: Fehér-kõ, Nádas-Orom-tetõ – ismét nagy eltévedésekkel, - azután leereszkedés Bárnába. Itt ért a déli harangszó. Ekkor már tikkasztó meleg volt, és az EP-n jólesett lefeküdni néhány percre. Összegyûlt pár túrázó, akik közül többel már sokadjára találkoztunk a túra során. Minket Radiánnal szorított a szintidõ, ezért elindultunk. Mint késõbb kiderült, ez volt a szerencsénk, mert így épp beértünk a délutáni zivatar elõtt.

Bárna után még két nem túl magas puklit kellett megmászni, közben az inászói bányatelep mellett egy hosszú aszfaltot megsétálni. Radián elõre ment, hogy biztosan beérjen. Pécskõ-nyeregben Lükepék pecsételt. Innen már csak be kellett nyargalni Salgótarjánba, ahol a fõutca le volt zárva a Salgó-Gemer Rally miatt. Eleredt az esõ, de szerencsére már csak pár száz méter volt a célig. 3 óra 10-kor, kereken 32 óra séta végén nyitottam be a Velosport-ba, ahol tapssal, jó szóval, fogadtak, és virslivel szolgáltak ki. A zivatar pár perc múlva teljes erõvel tombolt, jég is esett. Az utánam érkezõk jócskán kaptak a nyakukba az égi áldásból.

Köszönöm a rendezõk türelmét, kitartását, kedvességét. Örülök, hogy végigjárhattam ezt a szép túrautat. 10 év múlva újra? Majd meglátjuk. Addig még sok víz lefolyik a Garadnán.

 
 
LeFaGySzTúra éve: 20102010.03.03 09:37:44

LeFaGySz 48 Zemplén

   440 km autózás Czimbályval, éjfél elõtti érkezés Pusztafaluba. Az Öreg Bence udvarába már nem fér be az autó. Átevickélünk a sáron. A rajthelyként szolgáló étkezõben vidám társaság, meleg fogadtatás. Gyors nevezés, egy kis borozgatás, üres ágy keresése Jaat segítségével (fejlámpával), aztán lefekvés a cserépkályhával jól befûtött helységben.

   Hajnal felé neszek, egyhangú kopogás a tetõn– esik az esõ. Finom kávé a konyhában, aztán beöltözés. A mai napra ilyen idõjárás rendeltetett, nincs mese, menni kell. Bot a kézbe, rajtpecsét, indulás.

   A falu fõutcáját elhagyva rögtön ízelítõt kapunk az olvadó hóból és sárból. Bába-hegy lábáig dagonya. A mélyvízek kerülgetése eleinte azért még sikeres. Megváltás beérni az erdõbe, ahol a talaj egész jól járható. Ahogy az út emelkedik, egyre több a hó. Kilátás sajnos semmi, pedig innen lenne mit nézni. Hatosváró után még egy kis emelkedõ, és már meg is van az elsõ határkõ. Hársas-hegyrõl cipõben szánkázás lefelé a hóban. Kezdõdnek a patakátkelések. Az olvadt hótól megduzzadt patakok látványa fantasztikus élmény. Ide el kell jönni majd máskor is! Lassan kibontakozik a ködbõl a Tolvaj-hegy. Adj neki, fel! A mászás nem is olyan borzasztó, lefelé itt rosszabb lenne jönni. Fent derékszögû kanyar, és kezdõdik a hullámvasutazás a határkövek mentén. A hó néhol méteres, ahogy a szél összefújta. Nyomokba lépkedek, lesem a kilátást, ami nincs. De hamar vége ennek a szakasznak, irány a P hszögön vissza, Pusztafaluba.

   Gyors pecsételés, Jaat közvéleménykutatására („Na, milyen a túra?”) tömör válasz („Nagyon helyes kis túra!”) Kis kör után indulhat a Nagy kör, Füzér felé. Eleinte a K+ reményt ad az idõjárás tekintetében, látni lehet a Sátoros hegyek vonulatát, és a völgyekbõl felszálló felhõgomolyagokat. A füzéri vár megpillantása innen is mellbevágó élmény. Kis mászás, de csak a vár aljáig, mert Jaat odarendelte a pontot, túl jegesnek találva elõzõ nap a várba felvezetõ lépcsõket. Meglepett, hogy kisgyerekes kirándulókkal is találkoztam a vár felé vezetõ úton.

   Füzér után a Rákócziról ismert P jelzésen vezet az út, csak most ellenkezõ irányban. Hollóházán a bolt bezárt, pedig jó lett volna valami ennivalót venni. Pányoki-kútnál a keresztezõdés után van a pont, itt már muszáj megállni egy kis erõgyûjtõ evésre. Lélekben már a Szurok-hegyre készülõdöm. Errõl az oldalról, vagyis délrõl könnyebb a mászás, mint nyugat felõl, a határköveken. És újra a fedélzeten, az Északi Zöldön! Nagy kövek szerteszórva mindenfelé, ott hevernek talán vulkános születésük, évmilliók óta. A Szurok-hegyrõl lefelé menet egy szóval jellemezhetõ: „kalandos”. A meredek, kövekkel telehintett lejtõ aljában egy olvadt hólétõl megáradt patak, valóságos kis folyó keresztezi az utat. Egy fatörzsön egyensúlyozva sikerül átkelni rajta merülés nélkül.

   Le után fel: jöhet a Nagy-Hrabo. Némi mászás után hosszú tekergés fent a határköveken. Az út jól járható, kisebb fenyvesek és nyírfák tarkítják az erdõt. Egy helyen szépen rálátni László-tanyára. Késõbb zúgó patak mellett vezet az út. Aztán ismét emelkedõk jönnek. A hó egyre vastagabb, a levegõ érezhetõen hûl. Nagy-Milic elõtt pedig elkezd havazni. Itt kis szakaszon oda-vissza kell menni, egymás után engedem el a szembõl, lendületbõl lezúgó társakat. A Milicen sátoros pontõr. Többen összegyûlünk itt, de szembõl már érkeznek a Milicet másodjára megmászók, köztük Tinca és Bálint.

   Szolíd lejtõ következetik az OK-n Bodó-rétig. Alkonyodik, és nyugat felé meghasadtak a felhõk, vörösen izzik mögöttük a nap. Ennyi volt látható belõle az egész nap folyamán. Aztán egy kis aszfalt, de a László-tanya országútját nem sokáig kell koptatni. Irány a K+ jelzésen Füzér. A fejlámpa fényében egyre reménytelenebb próbálkozás kikerülni a vastag vízátfolyásokat, olvadt hólé-tavakat. Egy idõ után már nem is érdekel, bár egy-egy térdig merülésnél még mindig bosszankodom. Füzérre érve bezárul a nagy kör. Most a Várhegyet hátulról kell kerülni. A Várkút mellett elhaladva felkapaszkodom a Senyánszky-rétre. Itt dönteni kell a hosszú táv – rövid táv választásról. Az óra 7-et mutat, és bár még idõben vagyok, az agyamba már befészkelte magát a gondolat,  hogy mégiscsak elég lesz a rövidebb táv. A lábam reggel óta ázott a jeges lében, és a bal térdem is fájdogál. Így hát a könnyebb utat választva leereszkedem a célba.

   A túra nehézségét elsõsorban a talaj adta, az olvadó, kásás hó és a kikerülhetetlen, jeges vízátfolyások. A hólétõl megáradt, zúgó patakok látványa feledtette a vízben tocsogó lábakat. Az Északi Zöld fantasztikusan szép, sejthetõ, hogy elõbb-utóbb rákattan egy túrarendezõ, és nemcsak alkalmi túrák része lesz. Jaat és Maku remek módon megoldották az ellenõrzõpontokat, a szúróbélyegzõ használata egyszerû és nagyszerû. A készséges, mindenben segítõ rendezõk és a remek hangulat oldotta a nehézségeket. Mindent egybevetve, igazi LeFaGySz-os hangulatú, pompás túra volt. A hópelyhes jelvény gyönyörû. Köszönjük a rendezést!

 
 
túra éve: 2009
NaHáT / HangyaTúra éve: 20092009.10.05 10:40:49
NAHÁT 95

Idén harmadjára vágtam neki ennek a számomra kedves túrának. Mivel találkozót beszéltünk meg a rajtban Székelyvándorral, megvártam, és így ½ 8-kor indultunk a Templom-völgyben felfelé. Xuhana és T.Judit voltak még velünk, majd csatlakozott a csapathoz Sz.Zoli is, akit hallgatva elfogott a sárga irigység: micsoda disznóság, hogy vannak emberek, akik ilyen közel laknak a hegyekhez :) Hegyestetõre kissé megizzadva értem föl. A Julianus-kilátóban fényképezés, majd a sárgán lecsurogtunk Zebegénybe. A Kálvária lépcsõjét elhagyva betértünk a Mókusba egy Staropramen nevû energiaital elfogyasztására. Kissé ráérõsen adtuk elõ a témát, ami a késõbbiekben alaposan megbosszulta magát, már ami a szintidõt illeti. Röviden: a végén futni kellett…

Zebegénybõl kifelé tartva Vándorköszörûs társult mellém, akivel jót beszélgettünk. Én soha nem tudok betelni a Malom-patak egymást követõ rétjeivel, amik ilyen idõ tájt lilállanak az õszi kikericsektõl. Tengernyi virág borítja ezeket a kis réteket, de jut belõlük a Hanta-patak völgyébe is. Törökmezõ elõtt Vándorköszörûs elhúzott. A halastónál zsíroskenyér-dínomdánom.

A halastó oldalában, szalagozott úton haladtunk, majd a piros sávon felkapaszkodtunk az országútig, onnan pedig Pusztatorony halmára, amit a P sáv korábban elkerült. A Hanta-patak völgyében is rengeteg õszi kikericsben gyönyörködhettünk. Kóspallagra érve búcsúfotó készült – Zoli elvált tõlünk, õ az 50-es távon ment. Még egy kis séta az aszfalton, és elértünk a Kisinóci turistaházhoz.

Innen kezdõdik a túra java. Hosszú emelkedõ vezet az Inóci-nyeregbe, ahol ismét megcsodáltam a szál-bükkfákkal borított tökéletes nyeregfelületet. A nyeregben fogadott minket elõször tábortûz az ellenõrzõponton, ettõl kezdve minden ponton égett a tûz. Leereszkedve a nyeregbõl szalagozott útra tértünk, amely kezdetben elég szuszogósnak bizonyult, de késõbb megenyhült, és a K négyzetet keresztezve átvezetett a P sávra. Az Aklok-rétjére jutottunk, ahova éjszaka majd még egyszer visszatérünk, a kék hszög irányából. De addig még megjárunk egy kis hurkot…

A P+ jelzésen kapaszkodtunk fel Salgóvár felé, a csúcs elõtt áttértünk a hszög majd P- jelzésre. Közben sikerült telibe találnom a rendkívül száraz Börzsöny egyetlen iszapos pocsolyáját, ami pár kilóval megnövelte edzõcipõm súlyát. Salgóvárban csodálatos kilátás fogadott minket a Börzsöny belseje felé: a Magosfa-Csóványos-Nagyhideg-hegy gerinc elõtt a mély Fekete-völgy, a belõle felfutó oldalvölgyek már délutáni árnyékba merülve… A csúcson Balaton-szeletet kaptunk, ami szintén csúcs, legalábbis az édességek közt. De nem sokat lehetett mélázni, indulni kellett tovább a gerincen: Hollókõ, Jancsi-hegy, majd éles kanyarral le a Fekete-völgybe. A VILATI-üdülõnél épp bent állt a kirándulókkal teli kisvonat.

Kisebb pihenõ után, némi colával és vízzel felfegyverezve kezdtük meg a mászást a Z négyzet - Z sávon a Magosfa felé. Idén ugyanis nem engedte a Nemzeti Park, hogy a Drinó-völgyön keresztül vezessék a túrát (pedig hogy szerettem ezt a részt!) Lassan kapaszkodtam felfelé. Itt nem nagyon lehet ugrálni, bírni kell. Végre elértük a Szívfájó-bérc tetejénél levõ ellenõrzõpontot. Ránksötétedett, elõvettük a lámpákat. Egy szalagozott szekérút vezetett át a Z+ jelzésig. Ezzel nem is volt probléma, viszont a széles szekérútról nem találtuk a Z+ letérését Királyháza felé. Vagy félórás keresgélés és bozótharc után a levonuló pontõrök lámpája segített. Leereszkedtünk Királyházára, majd a Rakottyás-patak völgyében felfelé elértük a várva-várt Tûzköves-forrást. Itt tábortûzzel, meleg gulyással, kenyérrel, kávéval, jó szóval fogadtak bennünket.

Kezdett hûvösre fordulni az idõ, és bár tudtam, hogy mászás következik, felvettem a hosszú szabadidõ nadrágomat. Nagy-Mána gerince felé haladva jobbról – balról egyre többször hangzott fel szarvasbõgés az éjszakában. Itt jöttek szembe az elsõ terepfutók, azután egyre többen követték õket. A Csanyáék által rendezett „Éjszakai Terepfutás a Börzsönyben” résztvevõi voltak. Némi tisztelettel álltam félre az útjukból, hisz nekik ez verseny, idõre megy. A Csóványos tetején nagy éjszakai élet folyt. Két ellenõrzõpont is mûködött, egyik a NAHÁT-é, másik a terepfutóké. A tûz mellett hasznos útbaigazítást kaptunk a pontõrtõl a további útvonalat illetõen.

A Nagyhideg-hegy felé indultunk, majd a Px jelzéssel való találkozáskor egy szallagozott, meredek lejtõn leereszkedtünk az Oltárkõ felé a P hszögre. Itt szintben haladva megkerültünk egy jókora sziklát, majd a kék hszögön megkezdtük a lefelé liftezést az Oltár-patak völgyébe. Sokat segítettek a tájékozódásban a terepfutóknak kitett fényvisszaverõ szalagdarabok a fákon. A patakhoz leérve annak folyását követtük, majd a Fekete-patakot keresztezve következett egy hosszú, a hegyoldalakban haladó, völgyeket kerülgetõ ösvény. Néhány helyen igencsak nehéz volt megállni, hogy a portól csúszós ferde ösvényen le ne csússzak a mélybe. Az ösvény késõbb széles szekérútba torkollott, ez pedig az Aklok rétjére vezetett. Egy kis szakaszon a nappali P+ útját követtük, majd a K sávon lekanyarodtunk Bányapusztára. A vadászház mellett álló almafáról finom almát ettünk.

A kéken Nagybörzsöny felé indultunk, majd a K+ leágazását megtalálva megmásztunk egy kisebb gerincet. Elõttünk a völgyben folyt a Kovács-patak, oda kellett lemenni. A patak túlpartján, a hegyoldalba felkapaszkodva némi keresgélés után sikerült megtalálni a Vasedény kulcsosházat. Itt is tábortûznél melegedtek a pontõrök. Feltöltekeztünk vízzel, és a S négyzet, S+ jelzéseken Kisirtáspusztára indultunk. Kisirtáspusztán a ház nem látszott a sötétben. Folytattuk utunkat a S sávon Érsek-tisztásra. Itt csak nappal, a rövidtávosoknak volt EP, nekünk irány a Nagy-Sas-hegy. Ennek több csúcsa is van, és a tetején a kitaposott ösvények valóságos labirintusában kell eligazodni. A hegyrõl leereszkedve kicsit tévelyegtünk az erdõirtás helyén, kerestük a Z sáv folytatását, ami felvezetett a Só-hegyre. A Só-hegy tetején, az erdõbõl kilépve pazar éjszakai kilátás fogadta az embert. Szikrázóan csillagos égbolt, a Tejutat mintha tényleg odaöntötték volna… Távoli fények: Kóspallag, Márianosztra, Szob lámpái látszottak. Kissé lejjebb, a hegyoldalban az ellenõrzõpont tüze pislogott. A hálózsákba burkolódzó pontõr forralt borral kínált minket. Elmondta, hogy gyalog cipelték fel a hegy tetejére a 10 liter bort, a vizet, a lábast, amiben fõzték. Társaim nem kértek, de én ittam egy jó pohárral, nagyon jólesett. Leheveredtünk pár percre mi is a tûz mellé. Legszívesebben merítettem volna még néhány pohárral, és ott aludtam volna, amíg a nap ki nem süt... De hát menni kellett tovább.

A hegyrõl lefelé megtaláltuk a szalagozott utat, ami levágta a Só-hegy – Márianosztra – Kóspallag háromszöget. Engem itt ért el a mélypont: félig alvó állapotban lépkedtem, míg elértük Kóspallag szélén a következõ pontot. Éppen csak a pecsételésre álltunk meg, mert a szintidõ nagyon szorított. Az OK útvonalán mentünk tovább. Áthaladtunk a Békás-réten, a hajnali égen szikrázón fénylett az Esthajnalcsillag. A rét túlsó végén, az erdõben lejtmenet következett, majd ismét becsatlakozott a Z sáv, amelyen a reggel már megjárt Törökmezõ Halastó EP-re értünk. Itt sem tanyáztunk, hanem azonnal indultunk tovább. Felkapaszkodtunk a turistaházhoz. Már teljesen megvirradt, és nagyon számolgattuk az idõt, ezért a hátralévõ utat bele-belefutva tettük meg. A Duna felett párák úsztak, ahogy Nagymarosra beértünk. 7 óra után jutottunk a célba, csak 20 perc maradt benn a szintidõbõl... Megfogadtam, hogy legközelebb nem lazsálom el a túra elejét.

Nekem a Rákóczi 110 mellett ez a másik kedvenc túrám. Az õszi Börzsöny gyönyörû, ennyi õszi virággal még nem találkoztam. Köszönöm a rendezõk kedvességét, a pontõrök kitartását, és túratásaim társaságát. "Míg a lábam le nem kopik, és amíg a térdem hajlik, ott a helyem..." - jövõre is.
 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20092009.09.18 10:52:54

Forrás Túra a Pilis-Visegrádi-hegységben (70 km)

Kiéhezve az erdõkre-hegyekre érkeztem szombaton reggel Pomázra.

Cserlaci már a rajtban megmutatta a gyönyörû zománcozott jelvényt, amit estére megkaphatok. Persze nem ez a lényeg, de mégis... nagyon szép darab!

Az idõjárás kegyeibe fogadott, bár délig hûvös-borongós volt az idõ, néha az esõ is el-eleredt. De ez sokkal jobb, mint 40 fokos kánikulában menni.

Az útvonal igencsak kedvemre való, néhány a nyalánkságok közül: Holdvilág-árok, Sikárosi rét, Prédikálószék, Vadálló-kövek, Rám-szakadék... És persze forrás, forrás, forrás, némelyik ugyan elapadva, de többségük csordogálva, csörgedezve. Egyik-másik szépen felújítva, de sajnos elõfordult köztük megcsonkított, hiányzó betétkövekkel szomorkodó is.Többségének megkóstoltam a vizét.

Sok kedves ismerõssel találkoztam. Az út nagy részén Pesza91, T.Judit és Sz.Lajos voltak utitársaim. Az egyhangúbb szakaszokat kiváló l'Art Pour l'Art elõadás részletek tették élvezetessé... Különösen jólesett a Prédikálószék tetején a Székelyvándortól kapott kis fémdoboz, melynek tartalma azonnal vérré vált bennem. Amúgy ez a hely kamaszkorom óta kedvenc kilátóhelyem. A Dunakanyar úgy látszik onnan, mintha repülõrõl nézné az ember.

Az etetõpont a legjobb helyen volt, a Kaincz-forrásnál , ott degeszre tömtem a hasam kacsazsíros kenyérrel.

A Rám-szakadékban a létrák utáni kis sziklaöbölrõl ezután már mindig Sz.Lajos jut az eszembe...

Nem siettünk, kényelmesen, meg-megállva kóstolgattuk a szépségeket. A pontokon trécseltünk a pontõrökkel. Ennek megfelelõen már jól besötétedett, mire este 10 után beértünk a célba. Hátra volt még 200 km vezetés, amit egy kávéval és egy kólával próbáltam bebiztosítani.

Nagyszerû túra volt, köszönet érte a Rendezõknek!

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20092009.06.09 08:46:47
Néhány gondolat Mátra 115 kapcsán...

Útvonal: Igazi Mátra-túrás útvonal, kemény emelkedõkkel és lejtõkkel. A legtöbb magas Mátra-csúcs felfûzve rá, lehetõleg úgy, hogy két csúcs közt minél lejjebb kelljen ereszkedni :) Mindegyik csúcsnak a legtetejéig kellett mászni a pecsétért: Jagus, Oroszlánvár, Nagy-Szárhegy, Kékestetõ, Galyatetõ (kétszer), Ágasvár, Múzsla, Havas, Káva, Tót-hegyes, Világos-hegy. A szintmetszeten látszik, ahogyan a csúcsok között szépen levisz az út 300-400 méteres szintre: Parádsasvár, Mátraalmás, Lajosháza, Szorospatak, Mátrakeresztes, Zám-patak, Diós-patak, Kénes forrás, Fajzatpuszta. A gyilkos hegy- és völgymeneteket a rendezõk kedvessége és a pazar ellátás oldotta.

Ellenõrzõpontok: Bõségesen voltak, és a megfelelõ helyeken. Ráadásul meglepetés-pontok tömege is elõfordult, és azok is gondosan kitalált helyeken. Mintaszerû tervezés. Rengeteg segítõkész ember kapcsolódott be a pontõrködésbe, nemcsak helybeliek, hanem az ország minden tájáról, egyesületébõl. Családok, apukák kisgyerekekkel vállaltak pontõrködést, sátorban, autóban vagy a szabad ég alatt vártak minket és kínáltak, bíztattak, jó szóval tartottak.

Igazolófüzet: Világos de nem szájbarágós útvonalleírás. Érdemes volt olvasni menet közben is. Pontos táv- és szinttáblázat. Remek szintmetszet, amire rátekintve azonnal látni lehetett, hogy mi vár az elszánt túrázóra a következõ pár órában :) Menetrend, telefonszámok az elérhetõséghez baj esetén.

Ellátás: Errõl regényt lehetne írni, de ha egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor: "fantasztikus". Ennyiféle finomságot én még túrán nem láttam (talán a szigethalmiak nagy túrái hasonlíthatók hozzá). A teljesség igénye nélkül: igazi gulyás több helyen, zsíros-vajas-lekváros-mézes kenyér, hagyma-paradicsom-uborka-savanyúság, sós mogyoró, ropi, pogácsa, rengeteg házi- és teasütemény, túró rudi, palacsinta, aszalt gyümölcsök: datolya, szilva, sárgabarack, mazsola, friss gyümölcsök: alma, banán, narancs, innivalók: víz, szörpök, tea (többféle), izotóniás- , kálciumos- és magnéziumos víz, kávé, sör, … Ráadásul mindenhol olyan kiszolgálással, hogy: "maradj csak ülve, majd idehozom, mit kérsz, vegyél még, egyél még, kóstold meg, máris adom, ..." Néhány ellenõrzõponton valósággal zavarban voltam, annyira kiszolgáltak. Ennyi kedvesség és segítõkészség mellett talán nem is tûnt annyira nyûgösnek a közel 6400 m szint.

Idõjárás: Jagusra érve köd fogadott, innen végig felhõ borította a Mátra-gerincet. Igazi õszidézõ, ködszitálós-csepegõs-nedves volt az idõ. Kékes csúcsa elõtt 100 méterrel hirtelen kitisztult az ég, kisütött a nap. Mellbevágó volt a kontraszt a Kékes nyugati és keleti oldala között. Késõbb hol kiderült, hol beborult; néha eleredt az esõ, majd elállt. Galyavárra menet esett az esõ rendesen. Azután abbahagyta, és kitisztult. Az éjszaka már teliholdas, csillagos volt, a rákövetkezõ délelõtt pedig tikkasztóan meleg. Összességében: tökéletes, hiszen ha szombaton is olyan meleg lett volna, mint másnap délelõtt, akkor többen kidõltünk volna.

Rendezés: Iszonyat sok munka volt ebben a túrában, és ezt nemcsak az eddig leírtak mutatják. Hadd említsek még néhány ötletet, újdonságot:
- Festett kõdíjak – a kövek gyûjtögetése és egyedi (nem egyforma!) festése is hosszas, aprólékos munka, aminek az eredménye egy teljesen egyedi díjazás.
- Internetes honlap - útvonalleírás, térkép, statisztikák, fórum a véleményeknek, online közvetítés: vagyis egy táblázat, ahova menet közben felviszik a résztvevõk idõadatait, és így nyomon követhetõ, ki hol jár (Kékdroidnak ezúton köszönöm a buzdító SMS-eket). Érdekes eljátszani az összehasonlító diagrammal is.
- Fényvisszaverõ szalagozás a kritikusabb éjszakai szakaszokon – sötétben szinte vezeti az embert (ilyet elõször a téli LeFaGySz-on láttam).

A célban, a finom õzgulyást eszegetve elnéztem a társaságot. A beérkezõket tapssal fogadták. 2-3 éves gyerekek hordták nekünk a süteményt. Olyan volt az egész, mint egy népes család. Örültünk egymásnak. Próbáltam belegondolni, hogy ennek a legendás túrának az újrarendezése mennyi munkával járhatott. Csapatmunka volt ez a javából, amibe mindenki tudása legjavát adta bele. Példátlan összefogás eredményeképpen jöhetett létre ez a Mátra 115 ilyen formában. Sikerült megvalósítani a túra megálmodóinak azt a szándékát – ahogyan Medveczky Gyuri írta – "hogy megmutassuk egy civil közösség erejét egy jó ügyben". Mintapéldája lehet ez minden alulról jövõ civil szervezõdésnek!

Nagyon jólesõ érzés volt résztvevõként érezni azt a segítséget és lelkesedést, amivel körülvettek minket. Nekünk csak menni, menni kellett. Köszönöm túratársaim nevében is a rendezõk emberfeletti munkáját, kitartását! Ezen a túrán szerintem nem mi túrázók, hanem a rendezõk nyújtották a legnagyobb teljesítményt.
 
 
LeFaGySzTúra éve: 20092009.02.24 20:14:44
Lefagysz Mátra 57

(Mély hóba taposott keskeny ösvényen araszolok elõre. A lábam minduntalan kicsúszik a valamerre. Egyensúlyomat vesztem, és emiatt idõnként oldalt ugrok, bele a mély hóba. Pedig a két bot sokat segít. Távolról kuvik szól, már régóta ismétli ugyanazt. Szakadó hóesés vesz körül. A fejlámpa fényében úgy szikráznak a hópelyhek a szemem elõtt, mint a csillagszóró szikrái. Muzsla-gerinc, úgy este 8-9 óra tájékán… Álmodom vagy ébren vagyok? Mert elég valószínûtlen ez az egész… Hogyan is kezdõdött?)

Olyan izgalommal vártam ezt a túrát, mint a gyerekek a karácsonyt. Ugyanakkor féltem is kicsit tõle: mi lesz, ha esõbe, olvadásba, dagonyázásba fullad? Szorgalmasan olvasgattam Jaat mester beírásait, végigkövettem a térképen az útvonalat, hogy fejben meglegyen. A túra elõestéjén felhívott, hogy aznap (pénteken) közölték vele: a Káva-Fajzatpuszta-Havas területen vadászat lesz. Ezért nem lehet a hosszú táv (már kiszalagozott, kihelyezett kódokkal ellátott) útvonalán menni, új útvonalat kellett kitalálni, új igazolófüzeteket kellett nyomtatni. Mindezt annak ellenére, hogy az erdészettel már hónapokkal elõtte egyeztetve és engedélyeztetve volt az útvonal… El tudom képzelni elkeseredését, mit érezhetett, mint elsõbálas rendezõ.

Aztán eljött a szombat hajnal. A mobil ½ 3-kor ébreszt, egy óra múlva négyen ülünk autóba. Szerettem volna idõben, még 7 elõtt a rajtba érni. Mátrakeresztesen, az Óvár sörözõ elõtti parkolóban van még bõven hely. Ízlelgetem a levegõt, az idõt. Kellemesen csípõs hideg a reggel, sok hó van már lent is, és olvadásnak semmi nyoma! Ezt szeretem, mert bár a porhóban is nehéz menni, még mindig jobb, mint a latyak vagy a sár.

A rajtban a rendezõk és az indulók közt egyaránt sok ismerõssel találkozom. Elõnevezettként az 5-ös rajtszámot kaptam. Némi nekikészülõdés és beszélgetés után ¼ 8-kor nekivágok az Óvár mászásának. Ágasvárig még sok ember halad egymás után libasorban, utána aztán széthúzódik az indulók kígyója. A Csörgõ-szurdokba egy igen meredek leszakadáson kell lejutni. Mindenki kapaszkodik, amibe csak bír. Lent a patak nagy része befagyva, a szurdokba a nap sem tud besütni. Kidõlt fákon kell keresztülmászni. majd megkezdõdik a hosszú emelkedõ Fallóskút felé. Utolérem Kékdroidot, Kerek Repkényt és Gethe Lacit, egy darabig együtt megyünk, váltunk néhány szót. Szentkúton végigbaktatok a kihalt bazársoron, majd felírom a kihelyezett kódot, és irány Mátraszentimre.

Szánkókkal felszerelt, hótaposóban caplató gyerekek meg a szüleik mellett hagyom el a falut, hogy leereszkedjek a Narád patak völgyébe, a következõ ponthoz. Az elveszített szintet persze vissza is kell mászni Mátraszentistvánig. Itt a sípályán népes tömeg, mûködnek a sífelvonók, és mivel az út éppen középen keresztezi a sípályát, kerülõ szalagozáson kell kolbászolni a sípálya körül. A falut a temetõnél elhagyva egykettõre Vörös-kõre érek. Viszont az ezt követõ szakasz irdatlan hosszúnak tûnik! A S+ jelzés elõbb nagy kacskaringókat ír le a fák közt, majd a sárga sávon egy hosszú egyenes emelkedõ következik. Egyedül baktatok az úton, és hiába a keskeny letaposott ösvény, az egyre vastagodó hóban minden lépésért meg kell küzdeni. Egy helyen megszûnnek a nyomok, hirtelen irányváltással meredeken felfelé vezetnek. Felnézek, és meglátom a meredek hegyoldal közepe táján a fára kihelyezett A4-es papírt a kóddal. Ó, hogy az a… Igencsak megizzadok, mire felérek a kék-piros sávra. Galyatetõn kirándulók csapatai, az északi sípályán szánkóverseny gyerekeknek. A kilátó tövében számítok mozgó pontra, de tévedek. A büfében Vándorköszörûs és Lutak hív az asztalukhoz. Iszom egy forralt bort, ami érzem, hogy azonnal vérré válik bennem. Megtoldom egy kávéval – ennyi jótól már akár sprintelhetnék is. Vándorköszörûs megkínál egy rúd szárított gyümölccsel, ami nagyon ízlik.

Galyatetõrõl egyszerre indulok Lutakkal, aki igencsak szaporázza a lépést. Az Õszi Mátráról ismert úton lezúgunk a lejtõn. Egy helyen „beszélõ mozgó pont” szólít meg, aki nem más, mint az egy helyben vacogó Tibet. Colával kínál minket, amit el is fogadunk, nagyon jólesik. A sárga sáv keresztezi az országutat, majd az irtásos részen elénk tárul a Mátra téli panorámája. Az erdészeti úton utolér Bubu, majd a József Attila forrásnál Joeyline. Iszunk a forrásból, és én elõresietek, kihasználva a maradék lejtõt, mert utána megint mászás jön, ami nem az erõsségem. A P+ három hete már megjárt hosszú emelkedõje vezet föl az országútra. Jólesik végre szilárd úton menni, bár meglepõen erõs a gépjármû forgalom. Bagolyirtás után gyönyörû a kilátás, a Tót-hegyesével a közepén. Az országutat elhagyva nemsokára Kaszab-rétre érek. Innen kell felkapaszkodni a Tót- hegyese oldalába. Útközben azt latolgatom magamban, hogy vajon sikerül-e este 11-ig beérni? A zöld hsz elágazása után arra számítok, hogy még mennyit kell mászni felfelé a csúcsig, ehelyett egy kellemes lejtõ következik, majd a zöld négyzet egy letaposott szekérútra ér. Egy darabig együtt megyek Csóványossal és családjával, akikkel idáig is kerülgettük egymást. Az eredetileg tervezett 47 / 57-es elágazásnál nemcsak a kihelyezett kód vár, hanem eligazítást is kapunk a pontõrtõl. Egy széles, letaposott erdészeti út vezet tovább, amin jól lehet haladni, és sikerül behozni valamennyit a korábbi hótaposás során elveszett idõbõl.

A Hidegkúti nyeregben tûz mellett tanyázó pontõröket találok. Itt kell választani a rövidebb táv („már csak 6 km, vár a jó meleg és a szép lányok”) vagy a hosszú táv („16 km, sötétben és hidegben, kisértetekkel és Muzslával”) között. Nagy a csábítás, de az utóbbi mellett döntök – eredetileg is így terveztem. A turistaházban, ami párszáz méterre van, jó meleg fogad. Forró teát kapok, amit flakonba töltök, és elõkészítem a fejlámpámat, no meg a lelkemet.

Hárman indulunk Nagyparlag felé. Már sötétedik, de a hóban kitaposott ösvény még jól látható, könnyû követni. Nagyparlagon az elágazásban észre sem veszem a sátrat, amibõl egy hang szól ki: „mozgó pont”. (Mint utólag megtudtam: a hang Zsotyekhez tartozott). Ez kellemes meglepetés számomra, mert a sárga sávnak erre a szakaszára több idõt számítottam. Azután a zöld négyzeten haladva már bekapcsolom a lámpát. Elérjük a Z sáv ellenörzõpontját, ahol az út éles töréssel lekanyarodik a Zám patak völgyébe. Számos patakátkelés és létrás mászás teszi „élménydússá” az utat a patak mellett. Néhány meredek leszakadás az út szélén egészen nyaktörõnek tûnik a sötétben, és bújócskázni is lehet, ha a sapkát (fejlámpástól) nem kívánom otthagyni. De a hóba taposott ösvényt könnyû követni – hála az elõttem járóknak. János vára ott lehet, ahol az ösvény elhagyja a patakot és emelkedni kezd. Egyre több fára tekert fényvisszaverõ csíkkal találkozom, ami nagy biztonságot jelent, mert már egészen távolról is szinte világítanak. A zöldrõl való letérés is kiválóan van jelezve. Elõbb egy hosszú, lassan emelkedõ szekérúton haladunk társammal, aki a Hidegkúti th óta tart velem. Közben elkezd szállingózni a hó. Kis-Cser-kút elõtt azután elkezdõdik a kemény mászás a jó 30-40 cm-es hóban. A ponton utolérjük a Beugró Lány – Vaddino párost, akik épp akkor indulnak tovább. Már csak 900 m van a gerincigig, de szintben még 170 m, hómélységben pedig kb 40-50 cm. Felérve a gerincre arra számítok, hogy mindjárt itt a csúcs, de tévedtem, még jócskán kell menni addig.

A Muzsla csúcsán a sürû hóesésben pattogó tûz és kedves pontõrök fogadnak. Cukorkával és jó szóval kínálnak. Csak egy percre állunk meg, és már indulunk is lefelé. A meredekebb lejtõkön muszáj futni, belegázolva a jó félméteres hóba. A két bot igencsak hasznosnak bizonyul! A hóesés egyre sürûsödik. A fejlámpa fényében villódznak a hópelyhek a szemem elõtt. Hiába jártam már erre többször, igaz visszafelé, most mégis nagyon hosszúnak tûnik az Ólom-tetõ, Nyikom-nyereg és az azt követõ út. Már egészen hóembernek érzem magam, mikor az utolsó kanyar után átkelünk a patakon, és beérünk a célba. Még nincs ½ 10 sem, úgy látszik, sikerült a végén begyorsítani. A sörözõbe benyitva kellemes meleg és népes társaság fogad. Átveszem Jaat-tól a díjazást, RitaB-tõl veszek Bibliát, és Zsotyekkel is váltok néhány szót. A jelvény szerintem a legszebb, amit idáig kaptam: hatszögletû, világos kék alapon egy nagy fehér hópehely.

Köszönet a rendezésért, a sok belefektetett munkáért, az izgulásért, a bejárásért, a szalagozásért, az újranyomtatott itinerekért, a biztatásért. És köszönet a lebonyolításban segédkezõ társaknak is. A LeFaGySz rendezése jó kezekbe került. Nagyszerû túra volt!
 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20092009.01.19 17:31:35
Híd Túl Messze Van 90

Azzal kezdem, hogy én nem is akartam menni erre a túrára. Három éve, amikor elõször teljesítettem, Gethe Laciéhoz hasonló vélemény fogalmazódott meg bennem... De hát sok ám a három év, úgy látszik ennyi az elévülési ideje az ilyen fogadalmaknak... Az idõjárás nem igérkezett zordnak, a terepviszonyok is jónak mutatkoztak, és a bogár ott volt a fülemben. Aztán egy otthoni összezördülés péntek este végleg arra terelt, hogy alaposan kitúrázzam magam… Így esett, hogy szombat hajnali 4-kor fölkeltem, összepakoltam, és útra keltem.

Kihasználtam a lehetõséget, hogy végre kerékpárral mehetek egy túra rajtjába. 6 óra elõtt néhány perccel egész népesnek tûnt számomra az indulók tábora. Köztük volt több ismerõs: Rafter, Álmos, Vlaszij, Joeyline, B.Pisti, Sz.Jani. Az igazolófüzet egyetlen A5-ös méretû kartonlapból állt, egyik oldalán egy színes térképpel, másik oldalán egy kis táblázattal, benne a pecséthelyek, az ep-k közti távolság (egész km-re kerekítve), a nyitvatartásuk és a szolgáltatás, valamint egy telefonszám, amit hívni lehet, ha valami baj van. Nem volt túlragozva, de minden rajta volt, ami ehhez a túrához kell.

Sötét, párás, hideg volt a reggel, ahogy elkezdtem sétámat a tápéi Tisza-töltésen. Útitársam Rafter volt, akivel épp egyszerre indultunk. Jót beszélgettünk, és ettõl gyorsabban teltek a kilométerek. Lassan megvirradt. A távolban megjelent az algyõi atmoszférikus gáztároló nagy hengere, amibõl a PB-palackokat töltik. Olyannyira beszélgettünk, hogy Algyõ elejénél nem figyeltünk eléggé, és elmentünk a gátõrházat jelzõ tábla mellett. Elhagytuk a templomot, a töltés két S-kanyarját, és feltûnt az algyõi híd – az elsõ a háromból. Rafter elõkapta az itinert, és megdöbbenve vettük tudomásul, hogy elvétettük az elsõ pontot! Visszafordultunk, és a szembejövõ túratársakat kérdezgettük, mennyivel mentünk túl. Kissé hitetlenkedtek, hogy lehetett nem észrevenni a töltés mellett álló táblát… Rafter mérte az idõt, 22 percet kellett visszamenni, ez erõs tempóban több mint 2 km, oda-vissza háromnegyed óra… Eléggé égõ, hogy szegedi lévén már az elsõ pontnál félrevezettem… Hát ez van, ezúton megpályázom a Legfigyelmetlenebb Legeltévedõsebb Túrázó címet.

Az egész mezõny leelõzött minket, mire visszaértünk az algyõi gátõrházhoz. Meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól volt jelezve! Pecsételés és tea után én betértem ott egy kis helységbe, utitársam pedig továbbindult. Innen egyedül folytattam utamat, ismét (immár harmadjára) végigcaplatva Algyõ házai mellett, majd át az algyõi hídon. A Tisza túloldalán elõször aszfaltúton, majd ismét a havas-füves töltésen elõzgettem néhány kései indulót. Õk is egyedül rótták az utat. Volt idõ meditálni, elgondolkozni az élet dolgain… Nagyfa mellett hosszú sorban álltak a látogatók, bebocsátásra várva ott „pihenõ” családtagjukhoz, rokonukhoz… Azután vadászokat láttam lent, elég ráérõsen adták elõ a témát.

Éppen delet harangoztak a Tisza túloldalán, Tápén, mire elértem a második pontot, a Holt-Tisza gátõrházat. Szinte mellbecsapott a meleg, ahogy beléptem a helységbe, ahol népes társaság tanyázott. Itt is meleg teát kaptunk, és mellé egy finom almát. Nem ültem le, hanem azonnal tovább indultam. Már csak pár száz méter volt a töltés „törése”, vagyis a Tisza-Maros torkolat, amit persze a töltésrõl sajnos nem lehetett látni. Irány Kelet! A töltésen néhány centis megfagyott hó és száraz, fagyott részek váltogatták egymást, de egyre több helyen kezdett kiengedni a fagy. Jólesett a gyaloglás, jó ütemben haladtam, nézegettem az ártér öreg fûzfáit. Nemsokára egy éles kanyarral észak felé fordult a töltés, mellette a vetyeháti gátõrház tanyaszerû épületegyüttese. Kíváncsi lennék rá, hogy mi az oka annak, hogy ekkora kanyarok, kiszögellések, beszögellések vannak a töltésen, holott a folyó viszonylag egyenes folyású?

A töltés kb. másfél km után visszakanyarodott kelet felé, majd nemsokára elértem a Feketecsárdai gátõrházat. Ez volt a harmadik pont, és egyben a félutat jelentette. Itt leültem végre néhány percre. Jólesett a meleg tea és a narancs. Zoknit is cseréltem, és megkóstoltam Szabó Jani (korábbi években már többször letesztelt) meggyborát. De nem akartam lemerevedni, indultam hamar. Makó innen már csak 11 km.

Az idõ szomorkásra váltott, a párától még mindig nem lehetett látni Makó templomtornyait. Utolértem Vlaszij kis csapatát, és velük tértem be a városba. Itt szétváltunk, Vlaszij bement egy boltba, én pedig egy társával (akirõl késõbb kiderült, hogy õ Jámbor) kerestünk egy hamburgerest. Nagyon kellett nekem már egy kávé is. Csak ezután mentünk be a Kálvin téri iskolába, ahol a negyedik ep-n finom meleg teát és zsíros deszkát kaptunk. A hatvanas távon indulóknak ez volt a cél helye. Rafter, Vlaszij és a többiek is ott ejtõztek. Õk maradtak még, én Joeyline-nal és Szabó Janival elindultam "haza", ami innen cc. 30 km.

A városból kifele tartva kis izelítõt kaptunk abból, hogy a 43-as út mentén lakóknak micsoda forgalmat kell elviselniük. Az út szélén haladtunk, mellettünk közvetlen közel zsinórban, egymás után húztak el a kamionok. Nekem szabályosan halálfélelmem volt, és alig vártam, hogy átérjünk a Maros hídján, elhagyjuk az országutat, és ismét töltést érezzek a lábam alatt. Amint a töltésre értünk, határõrök szólítottak le bennünket: igazoljuk magunkat. A többiek elõkotorták a személyit, én az itinert nyújtottam át. A három határõr egyike egy igen csinos lány volt, igazán velünk jöhetett volna…

Következett a túra leghosszabb, mintegy 21 km-es, monoton szakasza. Ez azért is lélekölõ, mert sötétben, kissé már fáradtan kell kutyagolni az ide-oda kanyargó Maros-töltésen. Én szeretek egyedül túrázni, de ezen a szakaszon egyedül végigmenni – halál. Távolabb, a 43-as út kivilágított szakaszai mutatják a településeket: Ferencszállás, Klárafalva – mikor jön már Deszk? Társalogtunk errõl-arról, de azért már mindhárman nagyon vártuk a deszki gátõrházat. És a km-kövekre világítva számolgattunk… Nagyon fázott a lábam, fõleg a térdem. Lehet, hogy téli túrán kevés az egy szál szabadidõ nadrág?

Deszki gátõrház, ötödik pont. Két barátságos hölgy próbált lelket verni a fásult emberekbe. Aranyosak voltak, jó meleg volt a szobában, finom volt a tea. Jani még maradt volna, de én már szerettem volna inkább az ágyamban alukálni. Elindultunk az utolsó szakaszra: 7,5 km volt hátra a 0.0 km-kõig, ami a gáton a Tisza-Maros torkalatot jelöli, onnan a cél még 4-5 km. Joeyline kissé lemaradt, láthatóan nem esett jól neki a járás. Janival egy ütemben lépkedtem, örültem, hogy nemsokára hazaérhetek… Lassan elmaradt Deszk és Szõreg szépen kivilágított temploma (mindkettõ egy kis dombon áll, ezért is jól látszanak meszirõl). Az égbolton egyre nagyobb lett a Szegedet jelzõ sárgás színû fénykupola, és a távolban feltûnt a Dóm kivilágított kettõs tornya. A 0.0-nál megvártuk Joey-t, és nem sokkal utána már a város házai mellett haladtunk. A Bertalan-hídon még mindig nagy volt a forgalom: ezen is átmegy a 43-as út. És végre elhagyva a Tiszántúlt, ismét a Duna-Tisza közére értünk! Még egy kis rakparti séta, és éjfél elõtt 10 perccel benyitottunk a célba. Megkaptuk a kitûzõt, oklevelet, és a rendezõk asztalhoz ültettek bennünket. Igen finom gulyásleves volt a menü, korlátlan szedéssel. Én a második tányér leves után úgy megszédültem, hogy le kellett feküdnöm néhány percre a székekre (gondolom, annyira leesett a vérnyomásom). Azután búcsúzás, megköszöntük a rendezõknek a túrát, ki-ki felszállt a saját kerékpárjára, és irány haza.

Köszönjük a rendezést, mindenütt nagyon barátságos emberek fogadtak, bíztattak bennünket. Köszönöm társaimnak, hogy együtt mehettünk, nélkülük ezt a túrát nagyon nehéz lett volna teljesíteni.
 
 
túra éve: 2008
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.29 15:05:13
Hosszú péntek esti autózás után végre Sirokra érünk. Kiszállás a kocsiból, de hoppá, hol a hálózsákom? Otthon maradt, elfelejtettem betenni. Sebaj, a tornateremben még fûtés is van, a padló ugyan kemény, de majd csak reggel lesz. Egyik utitársam, Andris hozott egy üveg vörösbort, azt elkortyolgatjuk a hátralevõ negyedórában, lámpaoltásig.

Reggel váltok egy pár szót DJ Rushboy sporttárssal, futni fog, sok sikert kívánok neki. A rajt felé haladva kíváncsian kémleljük az eget. A Mátra gerince felhõben - odafent már esik. Az út szélén megpillantom Zsotyeket, tavaly nyár óta nem láttam, kezet fogunk. Õ ma depózni fog. Aztán indulás - várok egy pár percet, amíg a nagy tömeg elhalad, és nekivágok.

Körbe mindenütt fehérben pompáznak a virágzó kökénybokrok. Nincs még nagy sár, bárcsak így maradna! Aztán, ahogy kacskaringózva emelkedik az ösvény, bele-belemegyünk a ködbe. A Gazos-kõrõl csak a nagy semmit látni kilátás helyett. Sebaj, elképzelem. Ismerõsökkel találkozom - Kékdroid és Kerek Repkény lépegetnek mögöttem - elõttem, késõbb pedig Nagyondinnyével és Vargabetûvel futok össze. Ekkor már szitál az esõ. A létráknál torlódás, de mindenki türelmes. A Jagos elõtt aztán rákezd az esõ rendesen, amihez hamarosan erõs szél is társul. Ködbõl ki, ködbe be. A sár egyre nagyobb, de még járható. Oroszlánvár tetején Cserlaci dobozos sörrel kínál "Kell az energia!" felkiáltással. Sehol nem állok meg pihenni, mert tudom, hogy az idõ szorít. A Markazi-kapunál valamelyest kitisztul az idõ, rá lehet látni a tóra, az erõmûre, és a felfelé kanyargó aszfaltútra. A Disznó-kõ felé haladva egyre több helyen okoz gondot a talponmaradás a hegyoldalban futó keskeny ösvényen. Esik az esõ mostmár kitartóan. Különbözö stratégiák figyelhetõk meg: van aki az esõkabátján kívül még a zsákját is beöltözteti, van aki egy szál pólóra vetkõzik (brrrr....) Saskõ tájékán jó kis szél kerekedik, veri az esõt az arcunkba. De nyomjuk, rendületlenül, már itt van az Erzsébet-kereszt, a Gabi halála kék keresztje, már csak egy kis kapaszkodó… és fönt vagyunk a Kékesen.

Négy és fél óra az elsõ 20 km-re, nem túl bíztató idõ, de még sikerülhet. Megiszom a pohár meleg levest, jólesik. Benézek az étterembe, a gõzölgõ emberek közt felfedezem Álmost és Petamit. Levetem a pulóverem, facsarni lehet belõle a vizet. Egy csöppet leülök, iszom egy sört (persze jó hideget...), ám annyira vacogok, hogy Andrissal rögvest útrakelünk. Vagy tíz perc kell hozzá, hogy elmúljon a remegés és fogvacogás. Bemelegszünk, és én élvezem, hogy végre elállt az esõ. A sárgán leereszkedni igencsak kalandos ilyen terepviszonyok mellett, azon csodálkozom, hogy kirándulók is vannak szép számmal, méghozzá kisgyerekekkel. A Mátra-nyeregben valóságos élmény aszfalton megtenni párszáz métert, majd ismét mászás következik: irány a Csór-hegy.

Innentõl kezdve egész kellemes kilométerek következnek. Az idõ annyira kitisztul. hogy még Parádsasvárra is rá lehet látni. Galyatetõ elõtt persze megint nagy a sár, de semmi ahhoz képest, ami onnan Piszkéstetõig fogad. Mátraszentlászlón nagyon finom teát iszunk, köszönet érte! Kezd egyre jobban kitisztulni az idõ, és ez reménnyel tölt el. Ha a sár nem is szárad föl hirtelen, legalább a nyakunkba nem kapunk.

Hát nem így lett... Ágasváron még csodaszép kilátásban gyönyörködhettem. A Mátra oldalában megbúvó falvak, a Cserhát hegyei.. De mire Mátrakeresztesre leérek, ismét rendesen beborul. Távoli mennydörgés hallatszik, ami egyre közeledik, miközben a Muzslára kapaszkodom. A Nyikom-nyereg tájékán elered a jó kis jégesõ. Innentõl kezdve nem sok jelentõsége van az ember ruházatának, viszont nem lehet eléggé figyelni, hogy vajon mit rejt a következõ lépés a latyakban. A zivatar szerencsére elvonul, mostmár aztán heppi – gondolom, miközben a távolodó villámlást nézegetem. Ám amint a Múzsla tetejére érek, már jön is a következõ égi áldás. A csúcson Joeyline mesterrel futok össze, egyidõben pecsételtetünk, de nekem igen szûkös az idõm (1 és negyed órám maradt), ezért nemigen tudok rá figyelni, amiért utólag is elnézést kérek tõle. Próbálok futni lefelé, mint máskor, de ez csak ideig-óráig sikerül. És még egy hupli! Egyik Koncsúr. És még egy hupli! Másik Koncsúr. Mire a falut megpillantom, eláll az esõ.

Viszont ott maradt a nyoma! És persze minél lejjebb ereszkedem, annál jobban ott maradt. A Diós-patakhoz lefelé menet aztán érdekes jelenetek játszódnak le. Változatos esések, piruettek, csúszások. A növényzetbe sem nagyon tanácsos kapaszkodni, ezt a harmadik tövises ágba markolás után megtanultam. Hiábavaló az óvatosság, egy helyen kiszalad alólam minden, és vagy tíz métert csúszok az agyagos dagonyában. Mivel a vádlim begörcsölt, nem tudok felállni, hát ûcsörgök egy kicsit a sárban. Az aggódó arrahaladókat biztosítom, hogy semmi bajom, meditálok. A patak egyébként nincs megáradva, viszont igazi kihívást jelent feljutni a túloldalán a szekérútig... Végre sikerül. De mennyi idõ elment... most van 19 óra. Az agyagos úton csúszkálva haladgatok a faluig, ahol végre szilárd talajt érzek a lábam alatt.

Cél... Az iskolában mindenütt fóliával letakart falak, elõvigyázatosságból. Érthetõ is, hiszen vaddisznó kinézetû egyének érkeznek, friss sárral bekenve. Átadom az itineremet, kisvártatva már hallom is a nevemet. Gratuláció, kézfogás, oklevél - de persze kitûzõ nem jár, hiszen 21 perccel kifutottam a szintidõbõl. Azért nem vagyok elkeseredve, örülök, hogy végigmentem, és nem törött el kezem-lábam-semmim. Andrisnak sikerült teljesíteni idõn belül.

Minden elismerésem a rendezõknek a gördülékeny lebonyolításért, a pontõröknek a kitartásért és a jó szóért, amit több helyen is kaptunk. Nekem nagy küzdelem volt ez a Mátrabérc, de gyönyörû pillanatokat is nyújtott.
 
 
túra éve: 2007
NaHáT / HangyaTúra éve: 20072007.12.29 14:55:05
Tábortüzek az éjszakában - megkésett NAHÁT 93 beszámoló

Régen volt, szeptembert írtak a naptárak... Az erdõk még színes ruhában pompáztak, a réteken õszi kikericsek nyíltak, és az éjszaka csendjét szarvasbõgés verte fel.

Nagymaroson éppen reggeli 7 órát harangoztak, amikor a templom közelében beálltam a parkolóba. A vasúti híd alatt áthaladva láttam, ahogy kirajzanak a túrázók a plébánia udvaráról. Nevezés és a kertben felállított tájékoztató tábla rövid tanulmányozása után én is útra keltem. Régen jártam errefelé, figyelnem kellett a Templom-völgy bejáratához vezetõ jelzést. Ütemesen lépegettem, élveztem a völgy csendjét. A Szent Mihály-hegy nyergében kaptam elõször pecsétet. Irány a Hegyestetõ, kamaszkorom kedvenc kilátója, ahol egyszer, szállás híján egy vacogós éjszakát is eltöltöttem… Az út mellett õzlábgombákat találtam. A nyáron ilyen gombából szedtünk sokat a Zemplénben. Most azonban nem akartam még közel 90 km-t cipelni, hát maradtak a helyükön.

A kilátónál népes csoportot értem utol. Természetesen föl is másztam a kõbõl épült bástyára, hiszen a látvány onnan kihagyhatatlan. Aztán Hegyestetõrõl lefelé menet ismerõsökre bukkantam: ott volt RitaB és Nagyondinnye, akik bemutattak Vagdalthúsnak és Rafternek. Vagdalthús egy téli börzsönyi túra terveit is említette…Beszélgetés közben észrevétlenül fogy a táv, egykettõre a zebegényi Kálváriához értünk. Fényképezés és némi bóklászás után néhányan fölmentünk a vasból készült kilátóra, a társaság nagy része azonban lefele indult. Elbúcsúztam RitaB-tõl és Vagdalthústól, és egyedül szaladtam le a lépcsõn.

Zebegény csodálatos hangulatú kis település. A Kós Károly templom mellett vezetett el utam, megbámultam a szépen rendbehozott régi és új családi házakat. Hosszan vezetett ki az út a faluból, lassan megint erdõ-mezõ vett körül. A Malom-völgyben még nem jártam, de úgy látszik, most éppen jókor jöttem. Lila õszi kikercsinek nyílnak a réteken mindenütt, százával, ezrével! Itt találkoztam elõször utam során Zetével.

A Halastónál zsíroskenyér és tea várt. Innen a tó melletti ösvényen, Törökmezõt kikerülve kellett fölkapaszkodni a kóspallagi országúthoz. Sikerült elvéteni a piros jelzést, de Pusztatoronynál csak meglett, és a Kis-Hanta-patak is megkerült. Kóspallagra beérve vettem a boltban egy kétliteres kólát. A falu határában struccokat etettek a túrázók egy kerítésen keresztül. A Kisinóci turistaháznál értem utol újra Zetét, aki a ház melletti büfében épp a feltankolás nevû mûvelet közepén tartott. Bekapcsolódtam én is: egy kávé, egy sör – ez volt az utolsó lehetõség a civilizációs ártalmak effajta élvezetére…

Irány a Magas-Börzsöny! Alig vártam már, hogy az általam még nem járt Inóci-nyeregbe érjek. Nevéhez méltóan egy szinte tökéletes hiperbolikus paraboloid – csak éppen sudár szálerdõvel borítva. A nyeregben ellenõrzõpont és vidáman lobogó tûz várt. Innen nagyrészt jelzetlen utakon kellett megközelíteni Bányahegyet, közben keresztezve a Lefagysz zöld négyzetét. Kisebb eltévedést követõen már másztuk a Börzsöny nyugati gerincén trónoló Salgó várát. A kilátás fenséges volt, és jólesett a pontõröktõl kapott csoki is.

A gerincrõl leereszkedtünk a vár alatti tisztásig, ahonnan szalagozást követve kellett lejutni a Fekete-völgybe. Ez eléggé kalandosra sikerült: egy darabig volt szalag, de aztán elfogyott, és a kidõlt fákkal teli Szecskõ-patak völgyében botladoztam le Zetével a Hamuházhoz. Leérve egy kis szakaszon követtük a Fekete-patak folyását, kerestük a Drinó-völgy bejáratát. Hamar megtaláltuk, és fölfele indultunk ebben a csodálatos völgyben. Régen erdei vasút is járt itt, talpfái néhol még látszanak. Hatalmas mohos sziklák fekszenek szétdobálva mindenfelé. Itt-ott látni lehet a régi Z+ jelzést is (nem tudom, miért szünt meg?). A Drinó-völgybõl a nevéhez méltó Szívfájó-bércen kapaszkodtunk fel a Dosnya-nyeregbe, majdnem a Magosfa szintjéig. Kereszteztük a zöld jelzést, majd a szalagozást követve egy szekérúton elértük a Nagy-Oros bérc zöld keresztjét. A szekérútról letérve szidtuk egy kicsit a tüskés-ágas-bogas ösvényt, de lecsorogtunk szépen Királyházára. Az ellenõrzõpont nem ott, hanem a Rakottyás-völgyben, a Tûzköves-forrásnál volt. Itt népes társaság tanyázott, köztük Bubu és Beugró lány, akik éppen indulófélben voltak már. Bennünket marasztalt azonban az isteni finom, meleg gulyásleves, aminek persze nem tudtunk ellenállni. Kellett is az erõ a továbbiakhoz.

Már sötétedett, amikor nekifogtunk a Nagy-Mána mászásához. Mire fölértünk a gerincre, lement a nap. Körülvett a sejtelmes szeptemberi éjszaka, és hol innen, hol onnan hangzott fel a szarvasbikák bõgése. A szemközti Pogányvárnak csak a sziluettje látszott. Megálltunk, hallgattuk a csöndet – és a szarvasbõgést. Aztán elõvettük a lámpákat, és folytattuk az utat.

A Csóványoson remek tábortûz fogadott minket. Leültünk, jólesett melegedni egy kicsit. Továbbindulva az instrukcióknak megfelelõen megtaláltuk a jelzetlen levágást a piros háromszöghöz. A kék háromszögön temérdek szintet veszítve leereszkedtünk az Oltárkõ-patak völgyébe. Itt is jártam nemrég, júliusban… A Fekete-réten át, a hegyoldalban kanyargó ösvényen (szemben a Tátralátó útvonalával) ugyancsak hosszúnak tûnt az út Bányapusztáig. Itt is jó kis tábortüzet raktak a pontõrök.

Öreg éjszaka volt már, és az út következõ szakasza egészen Kisirtáspusztáig nekem gubancosnak tûnt, fõleg éjszaka. Zete mester helyismeretének is köszönhetõen átevickéltünk a sok jelzésváltáson, bár a sötétben elmentünk a Vasedény kulcsosház és a János-kút mellett, ahol õ vizet akart vételezni. Kicsit aggódott emiatt, de gondoltuk, hogy talán majd Kisirtáspusztán vételezünk vizet. Mégsem tértünk be a házba, mert éjfél után járt az idõ, nem akartunk senkit fölébreszteni. Volt nálam egy literes rostos üdítõ, megfeleztük. A Nagy-Sas hegyre nem Nagyirtáspuszta felõl, hanem Érsektisztás felõl kellett felmenni. A sötétben ugyancsak kóvályogtunk a hegytetõt keresztül—kasul szabdaló sok ösvény közt, mire megtaláltuk a lefele utat a Só-hegy felé. A Só-hegy tetején nem találtunk senkit, a pontõrök kissé lejjebb, a hegyoldalban tanyáztak. Még szerencse, hogy ott is tûz égett, és észrevettük õket fentrõl. Leültünk a tûz mellé melegedni és beszélgetni. Megkínáltak minket egy pohár borral. Fönt a szikrázó csillagos ég, mellettünk a lobogó tûz. Zete úr egyre nehezebben szakadt el a jó meleget adó tüzektõl… De indulni kellett, irány ismét Kóspallag.

A falu határában volt az ellenõrzõpont, tûznél melegedõ, fázós pontõrökkel. Nekünk is jólesett a tûz és a meleg tea a hideg hajnali levegõben. Olyannyira, hogy noszogattam is Zetét, induljunk már… Tudtuk, hogy a szintidõbõl ki fogunk futni, és emiatt õbenne megingott a túra befejezésének szándéka. Én mindenképpen végig akartam menni, ezért elindultam. Egyedül baktattam át a Békás-réten. Fölöttem izzó csillagokkal teleszórt kupolaként tündökölt az ég. Törökmezõ mellett, a Halastónál a reggelrõl ismerõs helyen várt a didergõ pontõr. Meleg teával kínált, ami nagyon jólesett. És a meglepetés: befutott Zete is, akivel innen ismét együtt róttuk a kilométereket. Az OK-en haladtunk tovább Kövesmezõig, miközben megvirradt. Bizony 7 óra is elmúlt, mire beértünk Nagymarosra. A célban már lemondtak rólunk, de a díjazást megkaptuk, és még egy pár zsíroskenyeret is kenhettem magamnak…

Remek túrát sikerült összehoznia a NAHÁT-csapatnak. Az útvonal nagyon jól kiválasztott, kb. egyharmada szalagozott, jelzetlen részeken haladt. Én most jártam elõször a Zebegény melletti Malom-patak völgyében, az Inóci-yeregben, a Drinó-völgyben, de a korábban megismert kedvenc helyek: Hegyestetõ, Salgó-vár, Nagy-Mána, Só-hegy is szerepelt a túrában. A szarvasbõgés az éjszakában, a pontokon lobogó tábortüzek és a pontõrök kedvessége is feledhetetlenné teszik ezt a napot. Köszönet a szervezõknek, a hûvös éjszakában is kitartó pontõröknek és Zetének a társaságért.
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20072007.10.25 12:53:30
Via Dolorosa 75

"Fúj-süvölt a Mátra szele, ingöm-gatyám lobog bele" - ezek a sorok járnak az eszemben, miközben a markazi vár felé nyomulok. A szél akkora, mint Frederic Back (alig ismert) animációs filmjében, az "Egy ember, aki fákat ültetett"-ben: http://www.youtube.com/watch?v=8BDRAyQwzwc

½ 3-as hajnali kelés, ½ 4-es indulás, ½ 7-es érkezés Markazra. A rajtban csak pár ember lézeng, de így is ismerõs arcokkal találkozom: Bubu, Vándor Csillag, DJ Rushboy, Sétálós bácsi készülõdik, és egy pár név szerint nem, csak arcról ismert emberke. Bemutatnak Gudluking-nak is. Egyesek igencsak fáradtan üldögélnek, mint kiderül, már az elõzõ két nap is lenyomtak egy-egy túrát... Én nem vagyok az a halmozós fajta, meg aztán nem is akarom több napra otthagyni a családot.

Bubuval és Vándor Csillaggal indulok a Markazi-tó megkerülésére, de az elsõ ep. után meglógok elõlük. Fázom, és úgy érzem, több erõ van bennem, jobban esik egy nagyobb tempó. A tó tulsó partján utolérek egy fiatal fiút, markazi, és a mátrai túrákról beszélgetünk. Ez elég nehezen megy, mert akkora a szél, hogy egyszerûen nem hallom, amit mellettem fél méterre mond. Annyit azért értek, hogy egy volt honvédségi terület szélén megyünk, ahol éles lõgyakorlatokat is folytattak, és a baráti hadsereg néhányszor lõtte a markazi vár még megmaradt romjait is... Õ itt nõtt fel, sokszor volt a várban is. Egy-kettõre fölérünk a nyeregbe, ahol az ellenõrzõpont tanyázik, majd kitérõt teszünk a várba. Ki nem hagyhatom, hiszen én még most járok itt elõször. Aztán társam elhúz, és én egyedül folytatom az utat a zöld rom jelzésen. Nemsokára megpillantom az elsõ Mária-képesfát, mellette feltételes ellenörzõpont vár. Tovább a zöldön a Mátra-gerincére. A Markazi-kapuhoz érve csodálatos kilátás fogad. Az erdõ szinte tobzódik az õszi színekben. Sátor és tábortûz próbálja elviselhetõvé tenni az ott tanyázó pontõrök hosszú szolgálatát.

A Mátrabérc útvonalán, csak visszafele hullámvasutazok. Nekem ez a szakasz tûnik a legnehezebbnek a Mátrabércen is: az Oroszlánvár - Markazi kapu szakasz, a Szár-heggyel, Cserepes-tetõvel. De a kilátás fantasztikusan szép, nem gyõzök betelni vele, meg-megállok körbenézni. Egyszercsak bója, és felülrõl egy hang: ide gyere! Kiderül, hogy már az Oroszlánváron vagyok, csak visszafele nem ismertem meg. Ettõl jókedvem lesz, a pontõr eligazít, hogy hol kell letérni a kékrõl: a Jagos után, ami a következõ pukli a kéken. Mostmár emlékszem, a Jagoson áll az a kis tornyos fatemplomra emlékeztetõ ház, ahol a kerítés mellett jön föl a kék. Itt egy éles derékszögû kanyarban ágazik ki a kék pötty a Csurgó-forrás fele. A térképemen még nem szerepel ez a jelzés. A forrásnál újabb Mária-képesfa, ellenörzõ- és etetõpont. Kisebb társaságot érek utol itt, Nomádék csapatát. Nagyra nyitom a fülem és hallgatózom, hogy milyen terveket fontolgatnak Nád Bélával az elkövetkezendõ évekre...

Innen sokáig együtt haladok a csapattal, le az Úsztatóig, majd vissza a sárga jelzés hosszú kapaszkodóján. Találkozom Wolfkeryvel és Álmossal, le-leszakadozunk Nomádtól, aki ugyancsak jó tempóban veszi az emelkedõket, és egy szál ingben megy, annyira kellemes az idõ. Hiába, vissza kell szerezni az elvesztett szintet, át kell mászni megint a Mátra gerincén. De jól haladunk, a nap is kisüt idõnként, és még csak kora délután van, mire elérjük a recski kõbányában az emlékhelyet. Meglepõen sok autó és ember fogad, nem is gondoltam volna, hogy ennyien látogatnak ki ide. A ponton érdekes vita alakul ki, hiába, a pontõrök és a túrázók sem mentesek a politikai véleményektõl. Aztán nyomulunk tovább az Ilona-völgy felé. A Szent István csevicénél van a következõ ellenörzõpont. Csak megismételni tudom a DJ Rushboy beszámolójában leírtakat: ilyen finom sülthagymás zsíros kenyeret és forró boros teát még soha nem ettem-ittam! Köszönet érte! Energiával feltöltekezve folytatjuk utunkat Parádóhuta felé. Itt én Wolfkeryvel és Álmossal betérek egy sörre meg egy kávéra (mármint ez az én menüm volt), Nomádék pedig elhúznak, utol sem érjük õket a célig. De ennyit úgy érzem, megérdemel a fáradt vándor...

Hármasban megyünk tovább, és ez így is marad egészen a célig. A sárga jelzés hosszan kígyózik a völgyeket kerülgetve. Csodálatos az erdõ! A 24-es útra kiérve elbizonytalanodunk. Térkép elõ, valami nem stimmel. Kiderül, hogy a sárgát teljesen másfelé vezették, és nem a térképen látható helyen keresztezi az utat, hanem vagy 3 km-rel arrébb, a Túra kempingnél. Wolfkery telefonon beszél Nád Bélával, eligazítanak minket. Már szürkül, amikor a Széchenyi-hegyre érünk. Energiaitalt kapunk, akár a Szondin, ami jelent valamit... Parádsasvárra leérve kívülrõl megcsodáljuk a szépen rendbehozott Károlyi-kastélyt. Az autós büfé parkolójában némi keresgélés után megtaláljuk a piros csík indulását. "Királyi etap" - szerepel az itinerben... Hogy méltóan élvezhessük, elõvesszük a lámpákat, de még csak idõnként kell bekapcsolni. Sok-sok szint után Mátraházára érünk. A szél ismét feltámad, olyan az idõ, mint reggel volt, csak éppen szemerkélni kezd az esõ is hozzá. A Veronika-réten szerencsére védett helyen van az ellenõrzõpont. A pontõrök kimondhatatlanul kedvesek, mindent kínálnak, öntik a meleg teát és mindenkinek helybe hozzák. Aztán nekivágunk az utolsó meredekebb lejtõnek, a sípályán föl a Kékesig. Fönt zúgó szél és esõ fogad. Minden elnéptelenedve, így hát egy csúcsfotó után mi is megyünk tovább. Az idõjárás egyre vadabb, de mi robogunk a keskeny ösvényen, kerülgetjük a köveket és a kidõlt fákat. Csak a lámpám ne ázzon be! A Markazi-kapunál szegény pontõrök behúzódva a sátorba, így is jócskán fázhatnak. Sajnos a nyílt részeken már a talaj is kezd felázni és csúszik rendesen. Igyekszem lehetõleg az avarban és a fûben menni. Egy helyen elvétjük a zöldet, és vagy fél km-t megyünk tovább a szekérúton rossz irányba. Visszafordulunk, megkeressük az utolsó jelzést. Még szerencse, hiszen ebben az idõben semmihez nem lehet tájékozódni, legfeljebb a távoli fényekhez. Túlélõ túra - jár a fejemben. Hiába, a mai embernek is kellenek ilyen élmények... A hosszú, füves domboldalon már nincs jelzés sem, csak a kitaposott ösvényt lehet követni. De vannak leágazások, jelzés pedig sehol... Már látjuk az utcákat is, és valahol találomra lemegyünk.

Elérjük hát végre-valahára a falut, de a fõútra kiérve nem tudjuk: jobbra-e vagy balra? Megoszlanak a vélemények, az esõ zuhog, a szél dühöng. Valójában mindegy már, hogy mennyire esik, hiszen mindenem szétázott: a kabát alatt a pulóverem és pólóm, a nadrágom csurom víz, a cipõm belül is tocsog. Teremtett lélek sehol, akitõl megkérdezhetnénk, hogy merre van az iskola. Vagy tíz perc toporgás után sikerül leinteni egy kocsit, és útbaigazítást kapunk, hogy merre kell menni. Negyedóra múlva megpillantjuk az iskolát és három ázott-fázott figura besétál a célba. A jelvény különleges (tûzzománc?), a kolbászos paprikás krumpli isteni. De elõbb átöltözöm, mert vacogok a hidegtõl. Wolfkery egy üveg bort is kap (sorsoláson), amit persze rögtön felbont és megoszt velünk... DJ Rushboy vidáman beszélget Gudlukinggal, mintha egész nap meccset nézett volna... Sorra érkeznek az ázott túrázók, mindegyikük megkönnyebbült mosollyal. Éjfélkor fáradtan átvonulunk a tornaterembe, ilyen állapotban nem merek vezetni. Hideg van ott is, de a hálózsákban elvackolódom, és a nem könnyû, de csodálatos túra élményével álomba merülök.

Köszönet a rendezõknek, akik a tõlük már megszokott magas színvonalon szervezték meg a túrát. Nemcsak a gyönyörû Mátra, hanem az ellátás, a pontõrök kedvessége is emlékezetessé teszi ezt a napot. Köszönöm Wolfkerynek és Álmosnak a társaságot. Remélem, jövõre is ott lehetek.
 
 
Szondi György EmléktúraTúra éve: 20072007.08.01 10:08:01
Szondi György emléktúra
2007. júl. 21-22.

Péntek délután van, rekkenõ hõség, és a pesti vonat Üllõn rostokol. Az utasok leszállnak, utolértük az elõttünk haladó vonatot. Felsõvezeték-szakadás – mondja a kalauz. És mennyit kell várni? - kérdezzük. Lehet, hogy 3-4 órát – hangzik a válasz. Felhívom nõvéremet, hátha tud valamit, érdemes-e egyátalán itt fõni, a csatlakozásokat már úgyis lekéstem, mikor lesz következõ. Azután 50 perc múlva sípol a kalauz, mindenki föl, megyünk a következõ állomásig, ott várunk megint 30 percet... És ez így megy végig. 4 és fél óra alatt ér föl a vonat Pestre... Még így is szerencsém van, mert éppen elérem a 19:30-as váci, azzal pedig a 20:28-as drégelypalánki vonatot, ahol Petamival találkozom. Koromsötét van, ugyancsak meresztgetem a szemem a sötétben, hogy el ne vétsem a leszállást. Végre megérkezünk. Szeged – Drégelypalánk, vonattal: 8 óra menetidõ.

A másik kocsiból Vándorköszürûs szökken le, tehát biztosan jó helyen járok. Irány az iskola, a túra rajt-, cél- és szálláshelye. Itt az egyik osztályteremben lehetne aludni, de sokan vannak, és alig van levegõ. Kint az udvaron néhány sátor. Én ugyan nem hoztam, de úgy döntök, hogy a szabad ég alatt alszom, hiszen egyátalán nincs hideg. Elõbb azonban lezuhanyozom, mert a félnapos vonatozásban igencsak megizzadtam. A tusoló nem más, mint az udvaron a gyep közepén egy állványra szerelt zuhanyrózsa, összekötve egy locsolóvezetékkel. A víz természetesen hideg, de nagyon jól esik! Leterítem a fûben a hálózsákomat, elvackolom magam, és élvezem a vízszintes testhelyzetet meg a hûsre forduló levegõt. Persze a másnapi túra jár az eszemben. Nem sokat alszom, forgolódom a hálózsák alatt, és várom a reggelt.

Végre megvirrad. Komótosan készülõdök, szétválogatom a túrán végigcipelendõ és a szálláson hagyható dolgokat. Legfontosabb a lámpa, a térkép, a félliteres flakonok (5 db, megtöltve vízzel) és a pezsgõtabletták. De kerül a zsákba esõkabát és melegítõfelsõ is (minek???), mert sosem lehet tudni. Bent az iskolában a folyosón nagy a készülõdés: indulnak a pontõrök a helyükre, a legtöbb ellenõrzõpontra gyalog, a pecséteket és az ellátmányt cipelve magukkal. A folyosón nagy ládákban paprika, paradicsom: lecsóval fogadják majd a célba érkezõket. Egy dobozból éppen kicsomagolják az erre az alkalomra nyomott pólókat. Drégelyvár ostromát ábrázoló metszet van rajtuk. Óriási szervezõmunkát igényel egy ilyen 100 km-es túra! Sok ember önzetlen, megfizethetetlen munkája van benne. Õk javarészt a rendezõ Szigethalmi TE tagjai és családtagjaik.

Végre kezembe kapom az igazolófüzetet, benne az útvonal leírásával, az ellenõrzõpontok helyével, nyitvatartásával, a távolság- és szint adatokkal, valamint Nád Béla rövid történelmi ismertetõjével. Van idõ átolvasgatni, mert 7 órától lehet rajtolni. Ismerõsökkel találkozom, van aki ott aludt, van aki a reggeli vonattal érkezett. Zsotyek, Vándorköszörûs, Vándor Csillag, Sétálós bácsi, Bubu, Zete, RitaB, DJ RushBoy, bocs ha valakit kihagytam. 7 után néhány perccel elindulunk. Elsõ cél: Drégely vára. Félúton a Schaffer-kútból nagyot iszom. Fent a várban emléktábla, koszorú. Megállok egy pár percre emlékezni. Mennyivel könnyebb dolgom van nekem, nem kell harcolni, csak menni, szedni a lábam… A vár tövében az ostromot ábrázoló nagyméretû relief. Azután indulás lefelé, Pénzásás felé, majd irány a Kámor. Egyre nagyobb a meleg, egyre több a bögöly, hiába csapkodom õket, az egyik meg is csípi alattomban a hátamat, a pólón keresztül.

A Kámoron két, tíz év alatti fiú pecsétel, õk az ellenõrzõpont. Lefelé haladva gyönyörû a kilátás. Nemsokára Diósjenõre érek, ahol a kemping mellett az ellenõrzõponton zsíros- és lekváros kenyér, paradicsom, hagyma, innivaló vár. Vizet kellene tankolni valahol, mert a következõ hosszú szakaszon nem lesz sehol. A strandon (ahová vízért beengednek) sikerül megtölteni az összes flakonomat. Irány a Csóványos! De nem ám egyenesen, a legrövidebb úton… A Csehvár nyerge után még elõbb el kell kanyarodni a Pogányvár felé. A Pogányvári kaszáló alatt, az erdõ közepén ellenõrzõpont. Itt maga Nád Béla pecsétel, és lehet inni is. A hátán cipelt föl ide 20 liter vizet, 4 mûanyag kannában!!! Jó szóval bíztatja az áthaladókat. Megköszönjük, és már mászom is megint fölfelé, elõbb a Pogányvárra, majd a Csóványosra. Igazi megváltás felérni, de a pecsételést követõen nem pihenek, azonnal indulok tovább lefelé. Úgy tervezem, hogy majd Nagy-Hideghegyen pihenek inkább.

Nem, nem az egyszerû K-P jelzésen kell átmenni a nyergen, hanem észak felé kell indulni, leereszkedni a nyaktörõ kék háromszögön az Oltárkõ-patak medrébe, majd a Fekete-réttõl újra visszamászni az elveszített szintet. Ez nagyon gyilkos szakasz, ahogy leérek a patakhoz, levetkõzöm és megmosakszom a patak vizében. Fekete-rétnél ellenõrzõpont, innen a kék kereszten fölfele már többször megállok pihenni. De úgy láttam, más is így volt ezzel…. Végre fölérek a nyeregbe, onnan már csak egy utolsó kis emelkedõ a Nagy-Hideghegy. A turistaházban kérek egy sört és egy kávét, leülök egy asztal mellé. Túratársak jönnek, õk is ezt teszik. Kirakjuk az asztalra a közösbe ami van: chips, ropi (kell a só utánpótlás), Plusz tabletta, szõlõcukor. Beszélgetünk. Még csak 34 km-nél tartunk, szintben pedig 2200 méternél. Délután 3 óra van...

A mintegy 40 perces pihenõ után újult erõvel indulok tovább. Irány Kisirtáspuszta, majd onnan Nagyirtáspuszta. Ez kellemes rész, annál is inkább, mert jórészt lefelé vagy szintben vezet az út. Egyedül megyek, ahogy a túra legnagyobb részén, de ez nem is csoda, hiszen a tempóm igen rapszódikus... Kisirtáspusztán integetek a Toboz kulcsosházban éppen nyaralóknak (ez a szegediek kulcsosháza). És persze ott a kisvasút, amit többször keresztezek, bár vonat épp akkor nem járt arra. Nagyirtáspusztán a Szent Orbán fogadó mellett van az ellenõrzõpont. Nem kívánok semmit a hõségben, csak inni, inni. Egyedül caplatok föl a Sas-hegy majd a Só-hegy magaslatára. Gyönyörû onnan a kilátás, és éppen látszik az Esztergomi Bazilika. Majd egy lejtmenet után hamarosan elérem Márianosztrát, ahol a falu szélén van az ellenõrzõpont. Kis kitérõ a tõle 50 m-re levõ nyomós kút, ott megmosakszom, a víz alá tartom a fejemet, hajamat, sõt még a pólómat is – ami az izzadságtól amúgy is csurom vízes. Így némileg felfrissülve folytatom az utat immár északnyugat, Nagybörzsöny felé. Féltávnál tartok… A lábamnak semmi baja, a lelkemnek sem, jólesik menni. Lefelé hajlik a nap. Hosszú, több mint kétórás szakasz következik, kisebb-nagyobb emelkedõkkel. De ezek eltörpülnek az éjszaka reám váró meredekek mellett...

Este 9 elõtt néhány perccel érek Nagybörzsönybe, ahol még éppen nyitva van a kocsma. Több túratárssal együtt ejtõzöm egy kicsit a bejárat elõtt. Egy sör, egy kóla, egy jégkrém - ez a felkészülés az éjszakai menetre. Ennivalót nem kívánok. Az ellenõrzõponton elõveszem a lámpát, aztán néhány túratárssal nekivágunk a Magyar-hegynek. Megint faluszintrõl kell fölmászni 700 m körüli magasra. Magyar-hegy, Salgóvár, Hollókõ, Jancsihegy: a Börzsöny nyugati vonulatán kell végigmenni. Az út csupa köves ösvényen vezet, és bizony alig haladok sötétben. Lefelé még jobban kell figyelni, mint fölfele. Jancsihegynél utolér egy csapat, akikhez csatlakozom, és próbálom tartani a tempójukat. Nagyon örülök, amikor végre elérjük a gerincrõl levezetõ piros négyzet jelzést. Ez levisz a Fekete-völgybe, a Vilati-üdülõhöz. Itt van a következõ ellenõrzõpont.

Éjjel 2 óra. Az ellenõrzõponton a kocsik körül megfáradt emberkék üldögélnek. Többen itt adják fel (74 km) és várják, hogy elvigye õket egy „hullaszállító” kocsi. A rendezõk mindenféle jóval ellátnak bennünket, többek közt finom hideg görögdinnye is van, amibõl akármennyit lehet enni. Ezt ki is használom, és csak úgy tömöm magamba az édes gyümölcsöt. De indulni kell, a túra legbrutálisabb emelkedõje vár: a következõ 2,5 km-en 750 m szintet kell megmászni. Föl kell jutni a völgybõl a Magosfára, ami majdnem Csóványos magasságú. Lassan, idõnként meg-megállva lépegetek fölfelé, egyedül az éjszakában. Állítólag aki ezen az emelkedõn túl van, az már biztosan megcsinálja. Lassan világosodik az ég, pirkad.

Nagy sokára fölérek a csúcsra, ahol sátor elõtt tanyáznak a pontõrök. Pecsételés, majd jöhet a Nagy-Mána gerince, lefelé! Nagyon szeretem ezt a részt, nappal a kilátás leírhatatlanul szép, és idén már jártam is egyszer a Nagy-Mánán. A Teleki 50 túrán innen kellett megmászni a Csóványost. Akkor fölfelé jöttem, most lefelé megyek, vissza irányban. Egy darabig Bubuval haladok, aki elég megzakkant hangulatban van... Javaslom, hogy heveredjünk le egy 10 percre, és igyunk egy energiaitalt, amit a ponton kaptam. Így is lett, és utána valóban könnyebb volt a járás. A Rakottyás-patak völgyében az erdei munkagépek jócskán felsebezték az utat. ½ 6-ra Királyházára érek, ahol az ellenõrzõponton éppen csak pecsételni állok meg, és megiszom három pohár vizet.

Hátra van még 17 km, 500 m szint és mindehhez 3 és fél óra. Ahhoz, hogy Drégelypalánkra visszaérjek, pont keresztben kell átszelni a Börzsönyt K-Ny irányban szabdaló két völgyet. Hegynek föl – völgynek le játék. Reggel van, a nap gyorsan felmelegíti a levegõt. Az elsõ kapaszkodót követõen jólesik a Nagy-völgy hûvöse. Solymár-forrásnál pár perc pihenõ, majd egy újabb, igaz nem túl hosszú kapaszkodó. Itt már nem egyedül megyek, hanem néhány túratárssal. Sokáig szintben halad az út. Sikerül megtalálni az elágazásokat, a szalagozást. Lassan kiérünk a hegyek takarásából, megpillantjuk a messzi épületeket és a 2-es út forgalma oda hallatszik. Szántóföldek szélén haladunk a Csitári-kápolnáig, ahol az utolsó ellenõrzõpont van. A kápolna kertjében csodatevõ kút, aminek a vizébõl persze iszunk. Átkelünk a 2-es úton, és Drégelypalánk hosszú-hosszú fõutcáján baktatunk, alig várva már a célt. Végre megpillantom az iskolát. Minden beérkezõt taps és hangos bekiabálás fogad a korábban beértek részérõl. Nagyon jólesik… Az iskolában átveszem a díjazást és az oklevelet. Egy gyönyörû érmet kapok, rajta az ostromot ábrázoló metszettel. Megszabadulok a cipõmtõl, zoknimtól, megyek tusolni, ki az udvarra. Majd odaülök én is a sátor alatt fölállított asztalhoz, ahol isteni finom lecsó vár. Pici csalódás van bennem, hiszen 15 perccel túlléptem a szintidõt: 26 óra 15 percre sikerült beérnem. De boldog is vagyok, mert mégiscsak végigmentem, és nem ért baleset, nem ment ki a térdem, bokám, sõt még vízhólyagom sem lett, és a lábamat is tudom rendesen használni...

Azután… irány az állomás, és jön megint az egész napos vonatozás a hõségben. Délután ¼ 6-ra érek vissza Szegedre. A vonat most csak 25 percet késett...

Köszönet a túra kitalálóinak, lebonyolítóinak, a rendezõknek. Minden tõlük telhetõt megtettek értünk. Örülök, hogy részt vehettem ezen a gyönyörû túrán.
 
 
RákócziTúra éve: 20072007.07.19 10:20:07
Rákóczi 110

Pusztavár, Regéc, Amádé-vár, Füzéri vár. Hegyek, erdõk, várak, vulkáni kúpok, kolostorromok. Kis hegyi falvak, mûködõ kék kutak, fakerítések, fafaragások. Zemplén, ahova mostmár mindig visszavágyom!

Jórészt Larzen beszámolóinak köszönhetõ, hogy beleszerettem ebbe a túrába, és úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt. Elolvastam az összes túrabeszámolót, és tanácsot is kértem tõle az eltévedések tekintetében. Aztán úgy alakult, hogy péntek délután õ vitt fel bennünket kocsival Sárospatakra (miután én Szegedrõl fölvonatoztam Budapestre). Így az odajutás a 7 és fél óra vonatozás helyett jóval rövidebbre sikerült. Köszönet érte!

A tornateremben összeállt egy kis csapat, amely együtt vágott neki szombat reggel az útnak: Sétálos bácsi és barátnõje, a két Vándor (Köszörûs és Csillag), Kerek Repkény és Zsotyek, akinek türelme és helyismerete nélkül biztosan jó pár órát tovább tartott volna az utunk... Sárospatakról kiérve Hercegkút felé tartottunk, és megcsodáltam az újhelyi Sátor-hegyek jellegzetes vonulatát. A falut elhagyva hegyen-dombon át emelkedett az út, egyre szebb kilátással. Nemsokára Komlóska templomának tornya tûnt fel a fák közt, meszirõl csillogott a reggeli napsütésben. Nagyon jó érzés megérkezni egy ilyen kis faluba! A pontot elhagyva megmásztuk Pusztavárat, ahol zsírkrétáztunk, majd leereszkedtünk ismét a völgybe, és hamarosan Erdõhorvátiba értünk. Már alig vártam, hogy koffeinéhségemet csillapítsam, mivelhogy reggel elmaradt az "észheztérítõ" kávé. A helyi boltban vettem egy kétliteres kólát, aminek egy részét azonnal megittam, a maradékot pedig szétöntögettem félliteres flakonokba. Telkibányáig lett elég... A többiek is vásároltak, majd nekivágtunk a következõ hosszabb szakasznak. Regéc felé tartottunk. Az út szélén több helyen málnabokrok sorakoztak, eszegettük is rendesen. Sütött a nap, kellemes szél fújt, és a hegyek befogadtak, mi kell még?

A fák között felbukkantak a regéci vár romjai. Rövid mászás után a vár tövébe értünk, ahol iskolás csapat és több család is tanyázott már. Még így, felrobbantva és több évszázados pusztulás után is impozáns ez a vár, aminek helyreállítása megkezdõdött, és szépen építgetik (akárcsak a füzéri várat). Belegondoltam, hogy ez nem is olyan egyszerû munka, hiszen követ, építõanyagot, gépeket felhordani ilyen magaslatra, erdei utakon, nem kis feladat lehet.

A vár alatt, a faluban etetõpont várt minket: zsíros-hagymás kenyér és lekvároskenyér közül választhattunk. Ráadásul megvendégeltük magunkat jégkrémmel egy arrajáró Family Frost-os autóból. Azonban a legkirályabb a kék kútból folyó hideg víz volt...

Regécet elhagyva Telkibánya felé vettük utunkat. Beértünk a hétszázas hegyek közé. Az erdõ hûvöst adott, jól esett az árnyék. Fehér-kútnál mûködött a forrás, a fából faragott hasbaszúrt nõbõl folyt a víz. Feltöltekeztünk. Felmásztunk a Sólyom-kõre, aminek sziklaperemérõl csodálatos volt a kilátás a Zempléntõl nyugatra elterülõ tájra. Némi keresgélés után megtaláltuk a pontõröket is. Innen a túrának egy igen kellemes szakasza következett. Nem túl meredeken lefelé, majd szintben haladva, végig erdõben vezetett az út. Az Amádé-vár közeledtét az egyre vadregényesebbé váló sziklák jelezték. Az út ugyan nem ment föl a csúcsra, de én felkapaszkodtam a sziklatetõre, ahonnan megintcsak gyönyörû volt a kilátás, most a Zemplén belsejére. A távolban megpillantottam a füzéri várat, fehéren világított a napsütésben. Leereszkedve a patakvölgybe kellemes hûvös fogadott. Szerencsére nem volt szúnyog (végig a túra útvonalán), és a Larzen beszámolóiban szereplõ susnyás sem. Patak mellett kanyargott az út, és egyszercsak az erdõ közepén, a fák közt felbukkantak a gönci pálos kolostor romjai. Egészen épen megmaradtak a falak, ablakok, és valamennyi az oszlopfõkbõl is. A bejárat feletti rózsaablak záróköve ugyan kiesett, de még tartja magát. Én úgy láttam, hogy épebb állapotban van, mint a szentléleki pálos kolostorrom a Bükkben. Utunkat folytatva kis eltévedéssel ugyan de megtaláltuk a Potácsházat, majd egy hatalmas focipálya mellett elhaladva hamarosan beértünk Telkibányára.

Mintha egy üdülõfaluba értünk volna! A patak mellett több kilométer hosszan fából készült, pácolt kerítés. Szintén fából készült hidak, autóbusz megállók, padok az utcákon. Felújított vagy újonnan épült házak, fatornácok, ápolt kertek. Fából készült szobrok az utcán. Elõzõleg azt hittem, hogy a zempléni falvak lepusztult, elhagyott, szegény települések, és ennek az ellenkezõje fogadott. De nemcsak Telkibányán, hanem a többi, kisebb településen is, amin áthaladtunk. Telkibányán a Bányász múzeum és sörözõ teraszán virslit kaptunk olyan finom friss kenyérrel, hogy az magában is csemege volt. Azért a sör is lecsúszott utána. Úgy éreztem magam, mint a szivacs, akármennyit bírtam inni. Itt hosszabb pihenõt tartottunk, cipõ- és zokni levétellel összekapcsolva.

Bár az itiner 13 km-t írt a következõ útszakaszra Hollóházáig, meglepõen hamar odaértünk (nincs annyi). Elhaladtunk a Hollóházi Porcelángyár épülettömbje mellett, és az országútról a mezõre letérve ismét megcsodálhattuk a környezõ hegyeket, amint az alkonyi napsütésben egyre sötétebbek lettek az árnyékba zuhanó völgyek. Egyszercsak az erdõbõl kibukkanva ott állt a fûzéri vár, mintha a mesébõl lépne elõ. A vár fehér épûlettömege szinte világított a lenyuvó nap fényében, de az alatta magasodó sziklák már sötétek voltak. A vár és az alatta elterülõ kis falu egyre közelebb ért hozzánk. Ide fölmegyünk - határoztuk el magunkban. Úgy is lett: a vár alatti platóról, ahol az ellenõrzõpont tanyázott (és ahol nagyon finom pogácsát kaptunk), felmásztunk a várba. Pontosabban, a várfal tövébe, mert a várat este 6-kor bezárják, ugyanis építés alatt áll. Drótkötélpályán szállítják föl a követ és az építõanyagokat, mert maga a vár jármûvel megközelíthetetlen. Deszkalépcsõn, majd sziklába vájt lépcsõn jutottunk föl. A kilátás fölséges. Északra a Nagy-Milic sötét vonulata, dél felé a Bózsváig elnyúló lapos területen túl a hullámzó vulkáni kúpok sorozata, meredeken alattunk a kis falu, Füzér.

Leereszkedtünk a faluba, és a kék jelzésen folytattuk utunkat (idáig végig a piroson jöttünk). Jórészt mezõn haladtunk az egyre hûvösödõ estében Füzérkomlósig. Itt csatlakozott hozzánk még két útitárs, így heten lettünk, mint a gonoszok. Lassan besötétedett. Elõvettük a lámpákat, és már sötétben értünk Bózsvára az ellenõrzõpontra, ami a kocsma elõtt volt. A kocsmát épp bezárták, de kérésünkre szó nélkül kinyitották újra. Ez nagyon jól esett, mert lehetett inni kávét, kólát az éjszakai elalvás ellen.

Innen már jóval szakadozattabbak az emlékeim, lévén éjszaka, ami ugyebár nekem alvásra való... Azt tudom, hogy Zsotyek helyismerete számtalan helyen kisegített. Mentünk mély vágásban, meredek hegyoldalban, országúton, egyik faluból ki, a másikba be: Kishuta, Nagyhuta (nem ugat hiába), Vágáshuta. És ezek a falvak is mind ápoltak voltak, az utcákon fából ácsolt padok, buszvárók, virágtartó ládák, és fából készült szobrok. Vágáshután megint hosszabb pihenõt tartottunk. Már korábban beletoccsantam a bal lábammal egy pocsolyába, most zoknit is cseréltem. Közösen megettük a maradék munícióinkat. Próbáltunk lelket verni egyik megcsoffadt társunkba... Továbbindulva egy viszonylag hosszabb szakasz következett a Rákóczi-fáig. Majd az emelkedõ a Tengerszemhez. Sziklafalak körben, lent a mélyben sötét víz. Innen leereszkedve nemsokára látni lehetett Sárospatak kivilágított templomtornyát, majd kb. egy órai gyaloglással be is értünk.

Köszönet a rendezõknek ezért a remek túráért, Zsotyeknek a túravezetésért, a csapat többi tagjának a társaságért. Felejhetetlen volt.
 
 
túra éve: 2006
Karancs-MedvesTúra éve: 20062006.06.15 13:01:25
Karancs-Medves 50

Péntek esti fél 7-es szegedi indulással sikerült fölevickélni Salgótarjánba B.Pisti barátommal. Némi éjszakai keresgélés és kérdezõsködés után megtaláltuk a szállásként szolgáló kollégiumot, és éjfélre sikerült letenni magunkat.
Másnap megint vagy félórás keresgélés után megtaláltuk a rajthelyet, a Táncsics Mihály Szakközépiskolában, és papíron 6:30, valóságban 6:45-ös rajtidõvel nekivágtunk a számunkra eddig ismeretlen terepnek. Térképünk nem volt, de kaptunk egy fekete-fehér térképmásolatot, az itinerben pedig olyan részletes leírást, hogy térképre nem is volt szükség.
Az iskola bejáratánál találkoztam Muzslá-val. Természetesen a kerékpárját nyergelte, hogy azzal küzdje le a (számára bizonyára ismerõs) hazai terepet. A Kálvária lépcsõit megmászva végre erdõbe jutottunk. Az erdõ? Soha szebb nem lehet! Friss, zöld levelek, virágzó bokrok és fák, buján sarjadó növényzet mindenütt. A levegõ tele virágillattal.
Virágos kedvünket nemsokára az esõbe hajló idõjárás próbálta elrontani. Elõbb szitálni, majd rendesen esni kezdett, kilátástalanul, mint a két évvel ezelõtti Mátrabércen. Elõbb Múzsla kerekezett el mellettünk, majd a Karancs meredek kaptatóján megelõzött Vadmalac és társa. Kicsit följebb utolértük a hódmezõvásárhelyi K.Janit és feleségét, akik Betmen70 társaságában haladtak, igencsak jókedvûen. Az esõ nem szegte kedvüket, és ez ránk is ösztönzõen hatott. Késõbb a túra során többször is elõzgettük egymást.
A Karancs tetején az esõ és a hideg szél dacára megmásztam a kilátót. Borongós hegyeket, szépen zöldellõ erdõket láttam. A kilátóból leereszkedve átrándultam Szlovákiába, hiszen a határkövek alig 20-30 méterre voltak. Innen akár a határkövek mentén vezetõ kis ösvényen is leereszkedhettünk volna, de a piros háromszög is többször érintette a határt. Somoskõújfalun, a felüljárón áthaladva utunkat állta egy talponálló, és mi nem tértünk ki elõle. Jól esett a korsó sör, ami Borsodi névre hallgatott.
Innen kezdõdött a vártúra szakasz. Egy kõbánya mellett haladva a hajdani kisvasút alagútjához értünk, de nem kellett átmenni rajta, hanem elõtte közvetlenül egy ösvény indult fölfelé. Folyamatosan emelkedõ úton, egyre szebb kilátás mellett közeledtünk az elsõ várhoz, név szerint Salgó várához. Be is vettük, közben pedig megcsodáltuk a bazalttömböket, amelyekre a vár szervesen hozzáépült. Fönt a négyszögletû toronyban körpanoráma volt a jutalom a mászásért. Alattunk a hosszan elnyúló város, Salgótarján, a Karancs hatalmas tömbje a kilátóval, Somoskõújfalu, és a nálunknál mintegy 100 méterrel alacsonyabban fekvõ Somoskõ vára, következõ célpontunk. Az egyik pontõr részletesen elmesélte és megmutatta a további útvonalat odaföntrõl.
Salgóvárból leereszkedve megint gyönyörû erdõbe jutottunk. Érdekes, hogy a kis magasság ellenére sok volt a bükkös, gyertyános, ami pedig úgy 7-800 m fölött jellemzõ. Elhaladtunk a lepusztult Dornyay turistaház mellett, majd Eresztvény gondozott parkjában etetõpont várt, zsíroskenyérrel és ásványvízzel. Nemsokára érintettünk egy forrást, amelybõl sugárban szökött elõ a víz, mint egy ivókútból. Mellette öreg, elfekvõ fûzfák, ideális játszóhely gyerekeknek.
Nemsokára közelebbrõl csodálhattuk meg Somoskõ várát. Ha várat kell elképzelni vagy rajzolni, akkor ez A VÁR. Mint egy megelevenedett képeslap. Elhatároztuk, hogy szintidõ ide vagy oda, megnézzük alaposan kívül-belül, valamint a bazaltömlést is a vár alatt, szlovák oldalon. A várhegy a falu fõutcájának végén emelkedik, immár szlovák területen. Tövében harangláb, emlékoszlop, ismertetõ táblák több nyelven, és egy faház, amely az ellenõrzõpont helyéül szolgált. A drótkerítésen (határ) nyitva volt az ajtó, egy diákcsoporttal együtt mi is átmentünk. Elõször leereszkedtünk a bazaltömléshez. A bazaltorgonák kötegei, mintha képlékeny anyagból lennének, megkövesedett folyamként hajlanak rá a hegyoldalra. Az egész Várhegy ilyen anyagú, a jellegzetes öt-hatszög keresztmetszetû bazaltkötegek mindenhol elõ-elõbukkannak. Maga a vár is ebbõl a kõanyagból épült, néhol nem is lehet eldönteni, hogy melyik a természetes és melyik az emberalkotta falrész. A kereksipkás ágyútorony falai vagy 4 méter vastagok, egymás mellé helyezett bazalthasábokból készült. Benne ülõfülkék, lõrések.
Legalább egy órácskát elkalandoztunk a várban. Óránkra pillantva azt láttuk, hogy habár még csak 21 km-nél tartunk, a szintidõnkbõl immár 6 óránk letelt. Ezért sietõsre fogtuk a léptünk. A Medves-fennsíkra enyhe emelkedõ vezetett, fönn széles rétek, kaszálók, erdõsávok, és a fennsíktól elvárhatóan erõs szél fogadott minket. Jó átlaggal haladtunk, és a 12 órán belüli beérés nem volt reménytelen.
Nemsokára fantasztikus élményben lehetett részünk. A medvespusztai ellenõrzõpontot elhagyva, egy völgyben számtalan helyrõl tört föl a víz a hegyoldalból. Ez a Gortva patak forrásvidéke, varázslatos, érintetlen hely. Továbbhaladva Rónabánya, Szilváskõpuszta, Bárna - ízlelgettem a neveket, a tájat és a tavaszi levegõ illatait. Egyre melegebb lett, mostmár egy panaszos szavunk sem lehetett az idõjárásra. Az inászói ellenõrzõponton ismét zsíroskenyérrel vártak a pontõrök, mellé citromos szóda járt - nagyon jólesett. Pécs-kõ aljába érve úgy döntöttünk, hogy ezt sem hagyjuk ki, ha már itt vagyunk, és megmásztuk az erdõbõl kiemelkedõ bazaltsapkát. Érdemes volt, mert az idõ már gyönyörû, a kilátás pazar volt. Ebbõl a pontból végigkövethettük a teljes eddigi utunkat. Kitûnõen látszott a Medves-fennsík szinte egyenes vonala, majd a leszakadás. Pécs-kõrõl leereszkedve nemsokára beértünk a városba, elhaladtunk a jobb sorsra érdemes sportközpont majd az acélgyár mellett, és 11 óra 6 perces idõvel beértünk a célba, ami azt jelenti, hogy az utolsó 30 km-t kb. 5 óra tettük meg.
Nekem úgy hiányzott már ez a túra, mint egy falat kenyér. Az útvonal fantasztikusan szép, nemcsak a látnivalók miatt (kilátók, várak, Gortva völgy, Pécs-kõ) hanem a terep is gyönyörû. Csak gratulálni tudok a túra szervezõinek.
 
 
túra éve: 2003
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20032006.07.05 10:44:37
Péntek este a Nyugatiban még nem látszott nyoma túrázónak, de Vácon a vonatról leszállva már kisebb BEAC-os csapatot vettem észre. Fél órám volt az átszállásig, besétáltam hát egy darabon Vácra, ahol még nem jártam. Besötétedett, szeptemberben rohamosan rövidülnek a nappalok. Aztán megjött a vonat (két kocsi), és mi – addigra már jócskán megszaporodott csupa BEAC-os túrázó - megrohamoztuk. Kíváncsian nézegettem, ismerõsöket kerestem, de nem láttam.

Magyarkúton aztán, ahogy leszálltam, Larzen szólított meg a sötétben. Bemutatta Kisbolygót és Pataporcot, akit végre élõben is megismerhettem. Nagyon törékenynek tûnt. Egyik kezében egy nagy pakkot cipelt, amirõl rögtön láttam, hogy nem más, mint TORTA! A sötétben, a fogadóhoz vezetõ úton Larzen fölkapcsolta lámpáját, és az egyik kanyarban egyszercsak ott termett Mirage, aki az elõzõ vonattal érkezett. A fogadónál Kalapos és férje üldögéltek kint egy asztalnál, éppen vacsorájukat várva. Kalapost rögtön megismertem, pedig elõzõleg soha nem találkoztunk, és nem is kalapban volt... Nagyon kedves nõ, és külsõ szemlélõ nyomát sem láthatta annak, hogy miket teljesít. Bejelentkeztünk mi is a szállásra, aztán letelepedtünk hozzájuk. Erõgyüjtés gyanánt még egyszer vacsoráztam (a vonaton is ettem már). Felköszöntöttük az ünnepelteket, Larzent, Pataporcot és offtopic Ferit (Fat és Ryan hiányzott). Pezsgõ, süti és Pataporc fölséges orosz krémtortája tette teljessé a jólétet. Nemsokára megérkezett nagyobbik fiam, Gergõ, aki elsõ 100-as túrájára jött. Aztán elõbb Larzenék, majd késõbb mindannyian aludni tértünk. Mi Gergõvel és Pataporccal egy faházban aludtunk, Kalapos és férje egy másikban, Larzenék és Mirage pedig az épületben. Többen sátraztak az Irma-forrás elõtti réten (Brrrr).

Én minden túra elõtt nagyon izgulok, és alig bírok aludni. Most is így volt. Reggel 6-kor aztán már nem bírtam tovább, fölkeltem járni egyet, lehetõleg úgy, hogy a többieket ne zavarjam. Kószáltam egy kicsit a környéken, megnéztem a forrást is. Már nagyon indultam volna. Sokáig senki nem mozgott, aztán 7 óra után kezdtek kikászálódni a népek. A fogadóban megjelent a fõrendezõ, készülõdtek a pontõrök, mi pedig ittunk egy kávét. Nemsokára népes embersereg érkezett, köztük Csanya, kis családjával, és Fat (õk Larzennek depóztak). Továbbá Levcso, aki Mirage-zsal indult együtt az 50-esen. Biztosan még mások is voltak ott, de a nagy forgatagban nem vettem észe mindenkit. Fat mandulás süteménnyel kínált. Én minél hamarabb szerettem volna indulni, de csak 8 óra 40-kor sikerült.

Éppen Kalaposék kis csapatával sikerült elrajtolni, így hát kipróbálhattam, hogy milyen tempóban megy? A próba kb. másfél km-t tartott, utána úgy elhúzott, mint a vadliba... Nagyon bír menni :)) De számomra ez nem jelentett különösebb lelki traumát: tudtam, hogy neki jóval nagyobb a tempója. Kis idõ múlva Larzen kocogott el mellettünk, neki is jó utat kívántam.

Nógrádon feltankoltunk forrásvízzel, és irány a Börzsöny belseje! De nem akármilyen irány. A mienk nem sikerült tökéletesre :)) Nem vettük észre, hogy a széles szekérútról hol tér le a kék. Pontosabban észleltük, hogy a kék sáv jelzésbõl egy kék kerékpáros lett. Gondoltam, spóroltak a csíkkal, nem festették föl mindenhova, ahova kerékpáros került. Idõvel kezdett gyanússá válni a dolog, és a Béla-rétnél (ha jól emlékszem így volt a térképen) megpróbáltunk visszajutni az igazi kékre, ami sikerült is (+ 2 km). Így aztán, akiket addig elhagytunk, ismét elõttünk mentek. De sebaj! Foltán-kereszt után végre csodálatos szálerdõbe jutottunk, majd nemsokára fölértünk a Csóványosra. A toronyba most nem másztunk föl, hanem pihenés nélkül folytattuk az utat Nagyhideghegyre. Odaérve a teraszon láttuk sörözni Mirage-t és Levcsot. Mi is pótoltuk a folyadékhiányt. Szerettem volna odaülni hozzájuk egy pár percre, de addigra õk éppen indultak. Velük volt Altvizsla, akit fénykép alapján rögtön megismertem, és váltottunk egy pár mondatot.

A Kisinóci th-ig tartó kellemes lejtõn megpróbáltunk belehúzni, ami sikerült is, majd a kellemes nyárias melegben Kóspallag, Törökmezõ következett. Úgy számoltam, hogy a 3/4 7-es kompot fogjuk elérni, és ehhez nem is kell nagyon rohanni. Hegyestetõre felfelé menet nagy tömegben jöttek visszafelé az emberek, amin azért is csodálkozom, mert a) a kék tovább vezet, és a Templom-völgyön keresztül megy le Nagymarosra, b) az út vége Hegyestetõnél elég kaptatós ha Törökmezõ felõl megyünk, lefelé még rosszabb ott jönni (hiába rövidebb térkép szerint is vagy 1-2 km-rel).

A kilátás Hegyestetõrõl fantasztikus! Érdemes fölmenni a kilátóba. Látszik majdnem az egész Dunakanyar, a Szentendrei sziget, szemben a Nagy-Villám, Visegrád, Prédikálószék, mögötte Dobogókõ. Csupán a Dunakanyar közepét takarja el a Szent Mihály hegy. Nekem ez az egyik kedvenc kilátóhelyem. Az ep-n görögdinnye volt, fölszeletelve, és a finom, édes gyümölccsel alig bírtam betelni. Csak az idõ miatt váltam meg a helytõl úgy a hatodik szelet után... A népes tömegtõl eltérõen a Templom-völgy felé ereszkedtünk le, errefelé összesen 1 emberrel találkoztunk. Viszont Nagymarosra beérve utolértünk egy Family Frost csudajárgányt, és megvendégeltük magunkat egy jégkrémmel...

Nagymaroson, a kompnál népes tömeg, lent volt már Mirage, Levcso, Picur, Altvizsla, és találkoztunk Optikával is, aki a másnapi túra miatt csak egy rövidebb résztávra nevezett. Zsíroskenyér tankolás, némi beszélgetés után megjött a komp, és a társaság kisebb része fölszállt rá, hogy átcsorogjon a Dunán. Optikáék integettek utánunk a partról.

A kompon átkelni, fõleg így este, naplementében egy kicsit szívszorító. Otthagytuk a nagy csapatot, és a Duna másik oldalán várt minket a sötétség, a magány, az eltévedés, és még 60 km.

A kompról lejövet a maradék társaság is egyik pillanatról a másikra néhány fõre olvadt. Furcsa dolog: a jócskán megfogyatkozott túrázók egy része a Salamon-torony felé, más részük a templom mellett a Kálvária felé vette útját. Nem szerettünk volna egyedül menni, és néztük, ki van még BEAC-os? Átvágtunk az ünneplõ Visegrádon. A templom elõtt az út teljes szélességében ideiglenes színpad és nézõtér, gondolom itt volt késõbb a KFT-koncert is, amire Mirage-ék is készültek átjönni. Csak párfõs csapat maradt, velük a Kálvária felõl megmásztuk a Várhegyet, majd sikerült megtalálni a Nagyvillámra átvezetõ kéket is (nemvárt módon lefelé indul, és kb. 10-15 méterrel lejjebb párhuzamosan vezet a mûúttal, ezért szoktak inkább az aszfalton menni). Nagyvillámnál pecsét, majd a Larzen-SK-Pataporc beszámolóból már ismert kép várt minket: a rét elején egy oszlop a kék jelzéssel. Teljesen besötétedett.

Elindultunk négyen a fehér kaviccsal felszórt úton, ami a sötétben is jól követhetõ volt. Nemsokára mégis elõ kellett venni a lámpákat. Számomra meglepõ emelkedõ következett, méghozzá elég hosszú. És persze a beszámolóból ismert forgóajtók.
Pap-rét után, jó kis ereszkedõvel beértünk Pilisszentlászlóra. Csapatunkból senki sem ismerte a járást, és egy keresztezõdésben nem fordultunk be jobbra a templom felé, hanem tovább mentünk egyenesen a zöldön, ami a villanyoszlopokra föl volt ugyan festve, de a kéktõl nem lehet megkülönböztetni, fõleg lámpafénynél. A falu összes kutyája megugatott bennünket. Kb. 20 perces menet után gyanússá vált az út, visszafordultunk, a kutyák persze visszafele is jól megugattak bennünket - duplán dolgoztak õk is. A templomnál utolért minket egy másik csapat, és velük sikerült elevickélni a Kis Rigóig. Itt Pygmea várt már ránk, meglepetés sütivel és egy korty pálinkával enyhítve fáradtságunkat. Finom ragulevest kaptunk, és jól esett egy kis ejtõzés. Pygmea nagyon fölkészült: a túrós lepényen kívül kávét is hozott. Közben árgus szemekkel figyeltük az indulókat, mert tudtam, hogy az éjszakai szakaszon egyedül biztosan eltévedünk.

Pilisszentlászlótól négy, egyenként kb. 10 km-es szakaszra osztható az út, mindegyik szakasz végén ellenõrzõponttal: az elsõ Dobogókõig, a második Lajosforrásig, a harmadik Kevély-nyeregig, a negyedik Virágos-nyeregig tart. (Közben Csikóváralján is van még ep). Az járt a fejemben, hogy milyen kár, hogy éjszaka van, és nem látok szinte semmit az erdõbõl, a tájból, és így legközelebb sem fogok felismerni semmit. Szerintem éjszakai túrára olyan helyre érdemes menni, amit nappal már többször végigjárt az ember, ismeri, és kíváncsi rá, hogy milyen lehet sötétben. Nálam most nem ez volt a helyzet, így továbbra sem tudtam meg, hogy mit jelentenek az olyan nevezetes tájékozódási pontok, mint Fagyoskatona, Tölgyikrek vagy Lajosforrás :((

A Kis Rigótól tapasztalt, idõsebb BEAC-osokhoz csapódtunk. A teljesítés értékébõl az én szememben levon valamennyit az a tény, hogy nem saját tájékozódóképességemnek köszönhetõen mentünk az éjszaka során. Ami még érdekes volt: az idõsebbek csoportja szinte könnyedén, jókedvûen, és a fiataloknál nem lassabban ment. Le a kalapot elõttük!

Dobogókõn zsíroskenyet majszolva és szörpöket iszogatva megcsodálhattuk a kiállítást. Innentõl a hírhedt elkavarós sárgán szinte vágtáztunk. Lajosforrásnál tûz mellett melegedett a pontõr, társai hálózsákban feküdtek a tûz körûl. Nagyon hideg volt az éjszaka. Micsoda szívtelenség, hogy nem engedték be õket a turistaházba! Innen 4-féle jelzésen kellett menni Csikóváraljáig (P négyzet, P+, Z+, Z négyzet), majd az országúton Csobánka felé. Errõl letér a P sáv, aminek megtalálása megint csak nem a mi érdemünk volt... Lassan világosodott, és egy hosszabb emelkedõ után Kevély-nyeregbe érkeztünk.

Innen kezdõdik a BEAC-nak az a szakasza, ami nekem már inkább csak szenvedés volt. A hosszanti irányba futó gerincek és völgyek a Duna felé tartanak, NY-K irányban, a túra pedig ezeket keresztben szeli át, É-D irányban. Minden gerincre föl kell mászni (ha csak egy nyeregig, akkor is), majd le kell ereszkedni a völgybe, és ez a századik km tájékán már nem esik túl jól. Mert vízszintesen még csak menne az ember lába...

Azért még megcsodáltuk a Teve-sziklák érdekes formáit, rózsaszín kõzetét. Leereszkedtünk Pilisborosjenõre, majd a Köves-bérc kacskaringós ösvényén föl-le lifteztünk. A Rozália téglagyár után egy kilátástalanul hosszú szerpentin következett, aminek a végén volt Virágos-nyereg. A ház zárva, és csak némi keresgélés után találtuk meg a rét közepén sátorozó pontõröket. Itt Pygmea elvált tõlünk, mert a kéken ment tovább, mi pedig az itiner szerint átvágtunk a HHH repülõtér szélén. Futóverseny volt, és kicsit irigykedve néztük a frissen mozgó futókat... A gyermekvasúthoz érve némi keresgélés után megtaláltuk a célt, ahol is a tornateremben megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet. Nagyon jólesett a melegvizes tusolás, és az elsõ szemle hólyagokat illetõen nem is volt annyira kiábrándító. Idõnk 25 óra 20 perc lett.

Köszönet:
Pataporcnak: a finom tortáért,
Kalaposéknak: az esti társaságért,
Mirage-nak: a térdvédõkért (Gergõnek),
Pygmeának: a túrós sütiért, a kávéért, a társaságért,
Az idõsebbek csapatának: az éjszakai navigálásért.
 
 
Corvin János EmléktúraTúra éve: 20032006.07.04 11:17:25
Corvin80 - egy túra, amibe a rendezõk beladták szívüket, lelküket.

Elõszõr indultam Corvinon. Annyit olvastam már róla, kíváncsi voltam, mit esznek a tt-népek rajta? Hogy lehet jó egy túra, ami nem is hegyek közt vezet?

Elõzõ este nagyon koncentráltam a vonaton, hogy jó helyen szálljak le Erdõkertesnél. Már sötét volt (1/2 10-re ért oda a vonat), és kellemes meglepetés volt, hogy egész nagy csapat hátizsákos-sátras-hálózsákos ember szállt le a másik kocsiból. Akkor már biztosan tudtam, hogy jó helyen vagyok. Együtt caplattunk az óvodáig, ahol Járosi Laciék csapata fogadott bennünket. Az ebédlõben nagy társasági élet folyt. Nevezés után kíváncsian forgattam az itinert, láttam, hogy nagyon részletes útleírás és térképek is vannak benne. Kellemes meglepetés: dobozos sört is lehetett venni, önköltségi áron (140 Ft), amit persze kihasználtam. A rendezõk sorra fogadták az érkezõket, és mindenkihez volt néhány kedves szavuk. Én nem ismertem senkit, és egyedül majszoltam a kenyereimet - nem mintha éhes lettem volna, de tudtam, hogy enni kell, mert a túra napján én nem nagyon bírok enni. Járosi Laci odaült mellém beszélgetni, pedig még nem találkoztunk elõzõleg sohasem. Megmutattam neki Güsziológus túraelõzeteseit, meg Gethe Laci legutolsó írását a bejárásról, ezeket a netrõl nyomtattam ki. Azután fölállítottam a sátramat kinn az udvaron, ahol így összesen 7 sátrat számoltam össze, de volt, aki a babaházban aludt :-)

Reggel idõben keltem és még két szendvicset magamba erõltettem (a többit mind hazahoztam...) Aztán fölhívtam Nagyondinnyét, mert úgy beszéltük meg, hogy õ postázza a Tibet által vásárolt térképet. Kérdezte, hol vagyok, mondtam, hogy itt ülök az óvoda folyosóján a padon. Mondta, hogy itt van õ is, és akkor láttam, hogy 4-5 méterre áll tõlem. Jót nevettünk, és õ átadta a térképet, de akkor már ott volt Mirage is, neki is hozott egyet. Bemutatkoztunk, és kiderült, hogy Mirage a mellettem levõ sátorban aludt. Kérdezték, hogyan megyek, mondtam hogy saját tempómban. (Nem mertem rájuk akaszkodni...) 6 óra volt, nagy nyüzsgés, de én megvártam, hogy az eleje elinduljon, aztán én is útra keltem. Nagyon szép rajt pecsétet nyomtak az itinerre (útközben végig arra vigyáztam, hogy össze ne maszatoljam a kezemmel). Elhatároztam, hogy most végre saját kedvem szerint megyek. Úgy terveztem, hogy kb. ötös átlaggal este 10-re, nem sokkal sötétedés után beérek.

A Diós-erdõ tényleg diófa ültetvény volt, ilyet még nem láttam.
Kora reggel sok-sok madárfütty, harkály. Késõbb zizegõs rétek...

A Váckisújfalu utáni hosszú, egyenes szakaszon többen megelõztek. Jöttek a futók (mindig csodáltam õket, hogy bírják?) Püspökszilágyon, a falu végén az ep-n narancslét kaptam. Itt válik szét a C40 és C80 útvonala. Túristajelzés nélküli út következett, amit a rendezõk olyan jól szalagoztak és fehér pöttyöztek, hogy a térképet elõ sem kellett vennem. Átkeltem a völgyön, és Penc felé kapaszkodva utolért Mirage és Nagyondinnye egy harmadik topic-os, Ryan társaságában. Bemutatkoztunk egymásnak. Ryan a hosszú lábaival feszes, de még járható tempót diktált, és én megpróbáltam lépést tartani velük. Annál is inkább, mert Nagyondinnye mellett nem unatkozik az ember... Nemsokára utolértük Güsziológus-t, akit szintén csak írásaiból ismertem még. Bár rekkenõ hõség volt, õ téliesnek tûnõ ruházatban ment. Bemutatkoztunk. A penci geodézia toronynál, pecsételést követõen, a topicos trió továbbment, én viszont kíváncsi voltam a kilátásra, ezért fölmásztam a csúnyácska toronyba. Érdemes volt.

Egyedül folytattam az utat Pencre, ahol egy nyomós kútból jóizût ittam, majd tovább a Mónika-pihenõ felé. Útközben egymást elõzgettük Güszi-vel. A Mónika-pihenõrõl azt képzeltem, hogy árnyas fák között, esetleg hûs forrás vagy patak partján kényelmes padok várják az embert, a pázsiton napozó lányok... Ehhez képest egy kopár hegyoldalon a tûzõ napon állt egy kocsi, ez volt az ep. Az elképzelésbõl egyedül a lány vált be (meg kell, hogy mondjam, az egész túrán szebbnél szebb lányok vártak minket az ellenõrzõpontokon, hogy hogyan csinálja ezt Járosi Laci?)

A rendezõk igen alaposan festették fel a CJ jelzéseket aszfaltra, fára, oszlopra. Különösen tetszettek azok a kettõs nyilak, ahol az egyik nyíl át volt húzva (pl. az országútról Csõvár felé leágazáskor, ahol több földút is indult egyszerre), és egyértelmûen mutatták, melyiket kell választani. Egy darabig Güszivel mentem együtt. Sok-sok kanyargás után átkeltem a Csõvár elõtti mély völgyön, és amikor a mászós részhez értem, utolért az elsõ kerékpáros, majd nem sokkal utána még két topic-os: Múzsla, akivel most találkoztam elõször, valamint Tibet. Úgy tudom, hármójukon kívül nem is volt több kerékpáros résztvevõje a C80-nak. Nehéz szakasz következett: a Csõvár megmászása, de nekik még nehezebb volt, mert a kerékpárjukat is föl kellett nyomni... Fönt a várban a pontõr lány csokival várta a fölkapaszkodókat.

Ezután következett a Vashegy, ami kicsivel följebb van Csõvárnál, és az egész túrán a legszebb kilátással hálálta meg a fáradságot. Elkalandoztam kicsit a sziklafal fölé, hogy többet lássak a tájból. Innen az út meredeken ereszkedett le Nézsa felé, ahol úgy gondoltam, megérdemlek majd egy sört. Ehelyett a kastély elõtti ep-n kakaóval és nápolyival vártak, dehát sose legyen rosszabb... nagyon jól esett. Itt topic-találkozó volt, Tibet, Múzsla, Mirage, Nagyondinnye, Ryan és Güsziológus egy kupacban (jó, hogy nem dobtak ránk bombát...)

A kerékpárosok elhúztak, Güszi NEM A KAKAÓT választotta :-)) én pedig a Ryan-Mirage-Nagyondinnye trióhoz csapódtam, és innen végig együtt mentünk. Acsán az ep-n PALACSINTA várt (SK, sajnálhatod...) Nógrádsápon a gyönyörû kis gótikus templom mellett várt a pont, ahol zsíroskenyér savanyúkáposztával és sör (önköltségi áron...) volt a menü - egész úton nem fenyegetett az éhenhalás veszélye... Málnaszedésbõl jövõ nénivel beszélgettünk, mondta kóstoljuk meg a málnát. Eleredt az esõ, de szerencsére nem nagyon, csak egy rövid szakaszon szitált, és az még jól is esett. Késõbb Nagyondinnye egyre jobban fájlalta a két bokáját és befáslizta. A Csonkás-hegyi ep. után óvatosan sétáltunk át a méheken. Galgamácsára a templomhoz éppen az esti 6 órás harangszóra értünk. Itt megismerkedtem Pygmeá-val, aki már régebben odaért (pedig csak pár perccel rajtolhatott hamarabb). Szóval nem is Zselé Pygmea, hanem Táltos Pygmea az igazi neve. Zsíroskenyeret majszolva gyõzködtük Nagyondinnyét, aki nem akart tovább jönni a bokája miatt. Mireánk nem, de Pygmeára hallgatott :-) Megérkezett Güszi is, és megállapodtak, hogy õk hárman kisebb tempóban, de végigjönnek Nagyondinnyével.

Én Mirage-zsal és Ryannal útra keltem az utolsó, SZAHARA-kóstoló szakasz megtételére. Kéri-hegyen õszibarackkal vártak, aztán kemény homoktaposás következett. Végre megláttuk az Erdõkertes táblát az országúton, aminek nagyon megörültünk. Korai volt az öröm, mert az itiner szerint rögtön el kell fordulni ellenkezõ irányba! Ez a röpke kis Margita-mászós kerülõ nekem már eléggé rosszul esett: homokban mászni, fölfelé, 70 km-rel a lábamban... Gondoltam Tibet-ékre, nekik sem lehetett könnyû a biciklivel. Az éltetett, hogy a Margitán újabb két topic-os vár, akiket még csak hírbõl ismertem. Már besötétedett, amikor élõben is találkoztam Vadmalaccal és Gethe Lacival, õk voltak a pontõrök. Vadmalac elkápráztatott a beszédével, és mindhárman vehettünk a dobozából topic-meglepetés csokit.

Egy kis emelkedõ következett még a Margitára. Közben annyira besötétedett, hogy elõvettük a zseblámpákat. Sikerült megtalálni az elágazásokat és nem kevertünk el (de ez nem az én érdemem). Messzi diszkózene jelezte a falu közelségét. Beértünk a hosszú erdõkertesi útra, majd 22:11-re az óvodába. Itt Járosi Laci személyesen gratulált mindenkinek a teljesítésért, és a lánykoszorú valamint a meleg leves kárpótolt az egésznapos fáradságért. Szép Corvinos célpecsétet is nyomtak az itinerre. Kb. egy óra múlva beért Pygmea, Güszi és Nagyondinnye is, aki persze Nagyonboldog volt :-)

A leves mellett hallgattam Ryan és Mirage beszélgetését Larzennel, akit ekkor ismertem meg (a beszélgetésbõl nem volt nehéz kitalálni, hogy õ az, de aztán be is mutatkoztunk). Még két topic-ost mutattak a többiek: Sétálós-t és Saliko-t, de velük nem beszéltem. Aztán... SK! Megtörtént a pólócsere! (És ne higgyél Güszinek, rendes tanuk vannak, nem hamisak.)

Néhány szubjektív leg-leg:

Legszebb útszakasz: Vashegy.
Legszebb pontõr: Nógrádsáp, gótikus templomnál a kocsiban.
Legkedvesebb meglepetés: Acsán palacsinta.
Legnagyobb homok: Kéri-hegyrõl lefele, Háromház elõtt.
Legszebb pecsét: Mónika-pihenõnél, a virágos pecsét (de a többi is, tényleg, gyönyörû)

Külön köszönet:
- Mirage-nak, Ryan-nak és Nagyondinnyének a társaságért,
- Az összes pontõrnek a kitartásért és jókedvért,
- Acsán külön köszönet a palacsintáért, amit a pontõr saját maga sütött,
- Vadmalacnak a topic meglepetés csokiért,
- Tibetnek a térképért (egyszer sem kellett ugyan elõvenni, mert olyan jó volt az itiner és a jelzések, de azért biztonságérzetet adott!) valamint a jó idõjárásért, amit õ rendelt...
- Az ellátásért: minden ep-n volt ásványvíz, citromos víz, egyéb innivaló és még valami: barack, csoki, kakaó, egyéb.
- A rendezõknek: az elõzetes bejárás, a jelzések felfestése, az ellátás, a szállás, az itiner mind elsõrangú volt. Járosi Laci az elejétõl a végéig ott volt, még vasárnap reggel a hazainduláskor is személyesen búcsúztatott.

(Cam Mogó)
 
 
Bükk 900-as csúcsaiTúra éve: 20032006.06.16 11:03:48
Gyerekkoromban mindig szerettem volna nekimenni és toronyiránt megmászni a hegyeket... Eltelt egy jópár év, és ezt most bõségesen gyakorolhattam :-)

Péntek este 1/2 11 körül egyszál egyedül autóztam egy kanyargós erdei úton a Bükkben. Mályinka felõl mentem föl autóval Bánkútra. Elõzõleg Egerben Imaro ellátott még tájfutó térképekkel, bár figyelmeztetett, hogy aki még nem használt ilyet, az nem tud eligazodni rajta... Nos, igaza volt... Nagyon készültem erre a különleges túrára: beszereztem egy bélyegzõpárnát, és természetesen volt nálam Bükk-fennsík térkép is.

Bánkút teljesen kihalt volt, de a síházból nagy nehezen kijött a gondnok. Mindenre fölkészülve vittem magammal sátrat és hálózsákot. Miután megtudtam, hogy a galérián (az ebédlõ fölötti tetõtér, a folyosótól függönnyel elválasztva) 700 Ft-ért alhatok, sátorban meg 500 Ft-ért, az elõbbit választottam. Ráadásul jó 10 cm-es szivacsok voltak fönt leterítve, és egyszál magam voltam az egész galérián... Azt hiszem, rajtam kívül csak az egyik szobában voltak még vendégek.

Reggel ½ 6-os ébredés után magamba tömtem egy darab sajtot és egy lekváros háromszöget. A síház elõtt egy asztalnál a térkép fölött elmélkedtem. Imaronak igaza volt, a térképeken semmi felirat... Vártam, hogy lesz-e rajtam kívül induló? A kiírás szerint 7-tõl lehetett nevezni. Rajtam kívül két, tetõtõl talpig terepruhába öltözött fiú készült még. Aztán ¾ 7 tájékában megjelent egy kisebb csapat, teljesen átizzadva. Õk Ómassa felõl jöttek föl gyalog, nekik megvolt a bemelegítés. Az idõ gyönyörû volt, szikrázott a nap, sehol felhõ. 7 óra elõtt 5 perccel megérkeztek a rendezõk is, és elfoglalták harcálláspontjukat az egyik asztalnál, rögtön lehetett is nevezni. Az igazolófüzet egy képeslap méretû karton volt, benne 20 négyzet a pecséteknek, minden négyzetben a hegy nevével. A rövid leírás szerint bélyegzõpárnát vagy filctollat kell vinni, és minden hegy tetején meg kell keresni egy keményfa oszlopot, amibe bele van erõsítve egy négyzet alakú fém bélyegzõ. Ez, a buszjegyhez hasonlóan, kilenc kis négyzetre van osztva, melyek közül néhányban furat („lyuk”) van, minden csúcson más kombinációban. Ezt kell betintázni és rányomni az itiner megfelelõ négyzetére. A megmászásra váró hegyek a következõk:

1. Bálvány (956 m)
2. Nagy-István-erõse (938 m)
3. Fodorhegy (931 m)
4. Huta-bérc (918 m)
5. Kis (Mély)-sár-bérc (925 m)
6. Fekete-sár-bérc (919 m)
7. Kõrös-bérc (956 m)
8. Vörös-sár-hegy (951 m)
9. Kukucsó-hegy (941 m)
10. Ispán-hegy (912 m)
11. Istállós-kõ (959 m)
12. Nagy-kopasz (903 m)
13. Virágos-sár-hegy (950 m)
14. Tar-kõ (950 m)
15. Büszkés-hegy (962 m),
16. Három-kõ (906 m)
17. Nagy-kõ-hát (946 m)
18. Kis-kõ-hát (939 m)
19. Pipis-hegy (932 m)
20. Felsõ-borovnyák (945 m)

Ez volt az ajánlott sorrend, de az egyes hegyek közt nem volt megadva útvonal, sõt, tetszõleges sorrendben meg lehetett mászni õket, és ezzel a lehetõséggel majd’ mindenki élt is.

A Cartographiás térképen zöld jelölõfilccel már korábban bepöttyöztem a csúcsokat. Közülük csak négyre (Bálvány, Istállós-kõ, Tar-kõ, Három-kõ) vezet turistajelzés. A következõ a stratégiát találtam ki magamnak: egy térképen jelölt úton (szekérút vagy jelzéses út) odamegyek a hegy lábához, amilyen közel csak tudok. Amikor már biztosan tudom, hogy EZ AZ A HEGY, akkor toronyiránt nekivágok, és addig megyek fölfelé, amíg csak tudok. A tetején pedig megkeresem az oszlopot!

A Bálványig együtt mentem egy pesti fiúval, ott sikeresen megejtettem az elsõ pecsételést, aztán õ rögtön továbbindult, mert estére szinházjegye volt Bp-en, én meg fölmásztam a kilátóba (csak nem hagyom már ki, ha ott vagyok!) Gyönyörûek voltak a hegyek a reggeli párában.

A csurgói erdészház felé vettem utamat. Útközben egy õzet riasztottam föl, hatalmas ugrásokkal szökellt el. Hármaskút elõtt letértem a S jelzésrõl egy földútra, és ahogy elterveztem, megtámadtam a Nagy-István erõsét. Tiszta volt az erdõ, kevés lehullott gallyal és aljnövényzettel. Fönt sikerült megtalálni az oszlopot, hurrá! Ez volt az elsõ ilyen úttalan úton megmászott csúcs, és nagyon boldog voltam.

Visszatértem a földútra, majd azon le a völgybe. Fodorhegyet a visszaútra hagytam, mert a völgy másik oldalán volt, a Pipisheggyel szomszédságban. Hármaskútnál a Kék + jelzésre kanyarodva célba vettem a következõ három hegyet. Huta-bérc az út jobboldalán volt, egy hosszú gerincen kapaszkodtam föl, több kisebb csúcson át, és már izgultam, hogy hol van a teteje? Meglett, népes bogársereg rajzott a körülöttem, amíg pecsételtem. Vissza a K+ jelzésre, majd a másik oldalon egy földútra kanyarodva, balról a Kis-Sár-bérc következett. Ennek a tetején gyönyörû, kúp alakú bokrok fogadtak, azt hiszem a francia kastélyok kertjében vannak ilyenek, de ezeket nem emberi kéz nyeste ilyen formájúra...Innen leereszkedve a földút másik oldalán a Fekete-Sár-bérc megmászása következett. Errõl lejövet azt döntögettem magamban, hogy a Körös-bércet vajon melyik oldalról másszam meg. Egy kis szakaszon a fennsíkon vezetõ mûúton poroszkáltam, majd rátértem a Körös-bérci útra, aztán megtámadtam a hegyet. Fönt hiába kerestem az oszlopot, pedig a tetején voltam már. Mitévõ legyek? Továbbmentem nyugat felé, és több katonai átjátszó adó mellett sikerült megtalálni az oszlopot. Találkoztam néhány túratárssal, mindenki a másik oldalról próbálkozott... Itt egy mûanyag kannában víz volt elhelyezve egy pohárral és egy tölcsérrel. Én négy és fél liter folyadékkal a zsákomban indultam el, mert tudtam, hogy sehol nincs vízvételi lehetõség. Ebbõl két liter narancslé volt, a többi víz, és volt hozzá C-vitaminos pezsgõtablettám.

Körös-bércrõl nyugati irányba leereszkedve megkerültem egy víznyelõt, és a Vörös–Sár–hegy lábához értem. Ezt is „meguzsonnáztam” (lásd SK), majd a S háromszöges utat keresztezve következett a Kukucsó-hegy. Ez a hegycsúcs különleges nevén kívül azért is a szívemhez nõtt, mert sziklás hegyoldalán felkapaszkodva nemvárt szép kilátás fogadott. Következõ kiszemelt áldozatom az Ispán-hegy volt, azután pedig 10. csúcsként nem más, mint az Istállós-kõ. Többször jártam már itt, most nyugat felõl másztam meg, ahonnan a Szalajka-völgy felõl megy fel a jelzés. Két futó ért utól a tetején. Levettem a cipõmet és zoknimat, hogy kiszedegessem a füveket és apró bogáncsokat. Megvan a fele! És még nincs este!

Istállóskõrõl a másik irányba ereszkedtem le, és jelzéses utakon értem a Nagy-Kopasz tövébe, ami kiderült, hogy nem is olyan nagy... Innen visszafelé a Virágos-Sár-hegy felé vettem utamat. A térképen két csúcs is volt jelölve rajta, és én nem tudtam, melyik az igazi? Melyiken van az oszlop? Ezért úgy másztam meg, hogy északról dél felé haladva a gerincen haladjak végig. Némi bolyongás után sikerült megtalálnom az oszlopot és pecsételtem. Majd a hegy déli oldalon leereszkedve kerestem a K jelzést. Itt találkoztam egy túratárssal, aki viszont a Virágos-Sár-hegyet kereste, és már fogytán volt benne a remény... Próbáltam lelket önteni bele, hiszen jó helyen járt, csak föl, föl, ameddig lehet...

Tar-kõ. Idén másodjára voltam itt. Ez a legszebb kilátóhely talán az országban. Ragyogóan tûzött a nap, és a Bükk csúcsai fürödtek a napfényben. Az Eger-Lillafüred országút ki-kibukkant az erdõkbõl. Fenséges csönd, csak a rét lakói zizegtek... Egy szemüveges nõ elmerülten szemlélte a kilátást. Persze én is, de aztán egy kicsit odébb levetettem a cipõmet, zoknimat, és eléggé profán módon hozzáfogtam a magammal cipelt ételkonzerv elfogyasztásához... Éreztem, hogy fogyóban az erõm. Vagy félórát töltöttem itt.

Tar-kõrõl leereszkedve az egyik kanyar után letértem a jelzésrõl, hogy útba ejtsem a kopasz tetejû Büszkés-hegyet. Visszatértem a kékre, majd a Keskeny-rét elõtt lekanyarodtam a Három-kõ felé. Innen visszanéztem a Tar-kõ sziklás oldalára.

Azt hiszem, itt rontottam el a délutáni útvonalat... Ugyanis ahelyett, hogy továbbmentem volna kelet felé a zöldön, visszafordultam a Keskeny-rét felé, és nyugat felõl indultam a Nagy-Kõ-hát megmászására. A térképen látszott, hogy elõtte van még egy másik hegy... Erre a másikra föl is értem, és tájoló szerint próbáltam tovább menni. Mit mondjak? Kb egy órát bolyongtam, fenyvest kerülgettem, mélyedést kerülgettem, kerítést kerülgettem... Egy nagy bekerített területre sehogyan sem tudtam bejutni, pedig a térkép szerint ott kellett lennie a Nagy-Kõ-hát csúcsának. Aztán egyszer csak megláttam a Kis-Kõ-hát tetején levõ rádióadó tornyot. Elhatároztam, hogy elõbb átmegyek oda, mert az tuti. Leereszkedtem a kerítés mellett, és egy rét közepérõl, ahol több út találkozott, belõttem a Kis-Kõ-hátat. Igen ám, de egy fiatal erdõn vezetett át az út, amit mostanában ritkítottak, és az összes levágott fa és gally ott hevert. Nagy küszködés árán sikerült följutni. Meglett a 16. de hiányzott a Nagy-Kõ-hát :( Amíg a bogáncsokat szedegettem a zoknimból és cipõmbõl, nagy csörtetve (õk is a gallyazott erdõben jöttek!) fölért egy négyfõs csapat. Tõlük tudtam meg, hogy a Nagy-Kõ-hát csúcsa be van kerítve, át kell mászni a kerítésen. (Sajnos, erre a rendezõk nem hívták fel a figyelmet. Visszaolvasva a beszámolókat, mostmár látom, hogy ezt Efemm megírta...)

Vissza a Nagy-Kõ-hát bekerített területére. Át a kerítésen, málnáson, csalánoson, végre sikerült megtalálni. Itt is egy kis csapatot találtam, egy rövidnadrágos ember fényképezett (késõbb kiderült, hogy Efemm volt az...) Egyikük, látva indián harci festés módra kipingált lábamat (a málnás elég jól kikarmolt, meg is csurrant néhol, de nem a málnalé) érdeklõdött, hogy mennyi van még hátra, és nagyon készségesen elmagyarázta, hogy merre és hogyan. Õk létrán jutottak be a bekerített részre (mint kiderült, egyetlen helyen volt is létra). Gyorsan pecsételtem, mert már indultak, és követtem õket, így kifelé már létrán át távoztam én is :) Még egy párszáz méteren együtt mentünk. Közben kiderült, hogy a csapat egyik tagja Muzsla, megismertük egymást (én egyszer találkoztam vele, a Corvinon, de ott sisakban volt, kerékpárral...) Bemutatott még Ebolának, és mondta, hogy az a rövidnadrágos ott hátul Efemm... Egy lány és még egy offtopic fiú volt velük. Aztán szétváltak útjaink, õk mentek tovább a Kis-Kõ-hátra, én pedig célba vettem az utolsó három csúcsot.

A fennsíkon átkelve, majdnem a Faktor-rétig mentem, ott balra megtámadtam a Fodor-hegyet. Száraz aljú fenyveserdõ közepén bolyongva nagynehezen ráakadtam az oszlopra. Mellette egy akkora hangyavár volt, javarészt tûlevelekbõl összehordva, amilyet még életemben nem láttam. Leereszkedtem a Faktor-rétre, majd irány a Pipishegy! Némi eltévelyedés árán ez is megvolt. A K jelzésre visszatalálva, a Csalánosi parkoló felõl megmásztam a Felsõ-Borovnyákot. A tetején katonai adó, bekerítve, a kerítésen fenyegetõ felirat: Tilos, kutyával õrzött, stb. és hozzá igazi kutyaugatás. A kerítésen belül néhány sírhalom, sírkereszttel... No, ide nem mászok be! Menni kezdtem a kerítés mellett, és sikerült megtalálni az oszlopot, az Utolsót. Persze, ha Bánkútról jöttem volna egyenesen, akkor aszfaltos úton is jöhettem volna... Azon mentem le, majd a sífelvonók mellett becéloztam a síházat. A sípálya közepén járhattam, amikor láttam, hogy Muzsláék csapata épp indul hazafelé. Hangos kurjantással búcsúztunk egymástól. Õk legalább másfél órával jobb idõt mentek... Nekem 10 óra 55 perc lett az idõm. A célban a rendezõktõl megkaptam a kitûzõt, és üdítõvel kínáltak.

Összefoglalva:

Minimális nevezési díj (300 Ft) mellett,
minimális szolgáltatásokkal (Körös-bércen víz, a túra végén üdítõ),
minimális számú szervezõvel (nincsenek pontõrök),
mégis különleges és gyönyörû helyekre vezetõ túra, ami igencsak próbára teszi nemcsak a lábizmokat, hanem az ember fejét is...

Köszönet Muzslának, amiért fölcsigázta az érdeklõdésemet a beszámolójával, és Imaronak a tájfutó térképekért, amiket késõbb otthon elõvettem és próbáltam beazonosítani, hogy merre jártam :))

Ez egy ICSMF túra (Igazi Csemege Magános Farkasoknak).
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár