Túrabeszámolók


Kohász Kék/Ózdi Kohász

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2008 2010 2011 2012 2013 2014 2015
 Túra éve: 2015
kulcsTúra éve: 20152018.01.03 04:36:50
megnéz kulcs összes beszámolója

Kohász Kék 130

Előnyök:

- nagyon szép útvonal, sok nevezetességgel és kilátóponttal

- nagyon kedves pontőrök, jó hangulat a túrán

- jó ellátás

- részletes leírás az itinerben

Hátrányok:

- az útvonal egy része kietlen tájon, illetve rossz közbiztonságú körzetben haladt

- az itiner térképe rossz minőségű

 

 
 
wolfzoliTúra éve: 20152015.09.02 22:47:25
megnéz wolfzoli összes beszámolója

 Kohász Kék 130


Van az úgy hogy az embert elkapja a gépszíj. A Kinizsi után úgy gondoltam, hogy kemény vagyok, és néznem kell egy másik túrát, ami egy komolyabb kihívást kell jelentsen. Vadrózsa, Mátra 115 kilõve, mert tudtam hogy azokhoz kevés lennék. Kazincy 200 szintén, Roki meg messze van. Ráleltem erre az érdekesnek ígérkezõ túrára, ami elõzetesen is azzal kecsegtetett, hogy nehezebb lesz mint a Kinizsi, de a csodás táj mindenért kárpótol.


Nevezés leadva, de a rajt elõtti héten veszélybe került az odajutásom. Végül fogtam magam, hajnal 2 óra 36 perces vonattal elindultam, lesz ami lesz, így 2 és fél óra alvással, álltam neki egy 130-as túrának.


Salgótarjánban a mekinél lement a nevezés, egy kávé, átöltözés, depózás. Jó hangulat volt, kb. 72 résztvevõvel a hosszú távon. Látván a profikat, megfordult a fejemben a gondolat, hogy mi a fenét keresek én itt…de már nem volt visszaút, átmentem az alagúton és irány  a nagy kaland. A profik persze már rég elfutottak…..


Kanyargós utcákon haladva nehezen sikerült felvenni a kék jelzést. Szép napos idõben haladtam kertek mellett, néhol szúrósabb bozótosban, és mire észrevettem, már meg is volt az elsõ EP. Kis beszélgetés, aztán irány tovább. Hol erdõs, hol bitumen úton mentem, egy komoly emelkedõs részel, de simán lehetet abszolválni. Mezõre kiérvén lejtõ, és már látszottak Bárna házai. Faluba érve irány a kocsma, jó hideg kóláért, mert addigra már komoly napsütés volt. Forrás mellett második EP, szóval õk pecsételtek, én vizet tankoltam, és irány tovább. Homokos felfele következett, eszembe is jutott a kinizsi. Utolértem egy kis társaságot, Editet, Gyurit és Bubut, akiknek a tempója ideális volt nekem is, így mellettük ragadtam, nem is gondoltam hogy végig….Gyönyörködtünk a kilátásban ami hosszú ideig társunk volt, szinte az egész Mátrát beláttuk. Terep hol emelkedett, hol lejtett, homok-kõ-fû váltakozott, mire észrevettük már Istenmezeje EP következett. Megint kocsma, megint kóla, egy csoki, szendvics, mosakodás, pár házzal odébb pecsételés és irány tovább. Lábam elkezdett görcsölni, a talpam fájni, na mondom jól nézek ki. Egy nagy adag pezsgõ multivit meg ca-mg, ami késõbb rendbe is rakta  görcsöt.


Jó kedéllyel beszélgettünk, néha szenvedtünk, de haladtunk, és ez volt a lényeg. Hirtelen egy kis házhoz értünk, ahol több túratárs pihent. Volt egy kis asztal rajta zsíroskenyér, vajas, lekvárok, zöldségek, méz, innivalók szörpök…Mint kiderült a Szalajkaház EP-hez értünk. Itt aztán jól belaktunk, ittunk, beszélgettünk, majd a forrásnál tankolás és irány tovább. Irány az Ökör-hegy, amit mi elneveztünk Örök-hegynek, mert soha nem akart véget érni a maga szuszogtatós emelkedõivel. Fent aztán pecsét, egy nagy adag nápolyi mint ellátmány, és némi megnyugvás, mivel irány Arló, és szinte végig lefelé. Hosszabb bitumenes út következett, ahol kicsit meghúztuk a tempót, közben jót beszélgettünk, és szépen be is esteledett. Arlón persze megint kocsmába ültünk be elõször, ahol kávéztunk, a helyiek meg jó tanácsokkal láttak el. Nem lehetett idõzni, mert a következõ EP az Arlói tó mellett volt, ami még 3 km…


Orkok lakta házak közt jutottunk el a tóhoz, ahol meleg étel várt. Jól esett a forró gulyás, a sok friss kenyér. Lábápolás, pecsét, zoknicsere, egy fájdalomcsillapító a lábra majd a fõszervezõ, Gréta kíséretével elindultunk Ózd felé. Lankás terepen mentünk, telihold fényében, összeszedtünk egy eltévedt kollégát, pecsételés Somsálynál, majd Kölesháton keresztül irány az erdõ. Cserjések, fák, és mezõk követék egymást. Ózdon irány az olvasó, ahol újabb EP. Itt szintén a szokásos zsíroskenyér és társai, sok szörp, és egy lóadag kávé.


Lépcsõsoron haladva elhagytuk Ózdot, majd emelkedõ következett, dzsindzsáson keresztül. Gyönyörû látvány volt a teliholdas Bükk, majd Sáta dombjai, ahogy ködben fürödtek. Kisebb hullámvasút volt ez Sátáig, ahol depóztunk, megkaptuk a patakátkeléshez szükséges szandálunkat, pecsételtünk, kaptunk banánt. Bevártuk egymást kicsit, aztán indulás az egyik legérdekesebb részhez. Koromsötét erdõben, kidõlt bükkökön át 11 patakátkelés következett Upponyig. 8-at megúsztunk száraz lábbal, de 3-nál szandálcsere és átkelés. Felvillanyozó volt a hideg víz….. Upponyhoz már kicsit szétszakadt csapattal érkeztünk. Törölközés, lábak újrakötése, és séta tovább, miközben pirkadt. Egy dolog biztos, ritka szép látvány az Upponyi szoros és a Lázbérci víztározó a felkelõ napnál. A sorompónál mécses jelezte a házat ahol az EP volt. Itt forró tea, kávé, ami jót tett az egyre erõsebb álmosság ellen. Editék hamarabb indultak, de Dédestapolcsányon keresztül menve aszfalton Mályinkáig, az ottani buszmegállóban pihentek, szóval megint együtt mentünk tovább.


A mesés Csondró-völgyön át meredeken fel a Mária forrásig, ahol kedves család várt minket pecséttel és körtével, meg pár jótanáccsal. Meredeken fel Szentlélekig, aztán hosszú lejtmenet Ómassára, a köves csúszós vízmosásban. Itt már minden lépés fájt, de a cél lebegett a szemünk elõtt. Ómassán a kulcsosházban újabb EP, és a szokásos zsíros kenyeres fejedelmi menü, kávé. Jót is tett, mert tudtuk hogy erõs lefelé Hámorig, ahol a legvégén kegyetlen emelkedõ vár. Iszonyatos meleg volt. Hámoson találkoztunk társakkal, akik még szombaton hagytak le bennünket, valahol az elsõ harmadban. Csodálkoztam is, azt hittem már visszafelé jönnek, vagy aludtak valahol. Így hatan kezdtük meg az utolsó kegyetlen emelkedõt, 34 fokban jó részt árnyék nélkül. A szakasz elsõ fele meredek volt, a második fele meg inkább veszélyes, de mindkettõ szenvedõs már a fájós, fáradt lábaknak. Ellenõrzõ pont egy erdõ szélén, ahol idõs bácsi várta az itinereket. Kerestem én is az enyém hogy pecsételtessek, de nem találtam meg. Bosszantott is, de már nem zavart csak az volt a cél hogy kivégezzük ezt a túrát. Rajtszámomat felírták, majd a célba meg leszólnak, mondta a bácsi. Innen pedig már csak lefelé vezetett az út a célig. Fájtak a talpaim, sarkam, lábujjaim, de menni kellett. Kis csapatunkat elhagytam, de látótávon belül követtem õket. Hirtelen elkezdtem futni utánuk, azzal a fájós lábbal, ami már lépésre is alkalmatlan volt, köves, avaros meredek lejtõn. A vár alatt utolértem õket és együtt mentük a célig. 29 óra 52 perc alatt sikerült teljesítenem ezt a túrát, ami gyönyörû volt, és hatalmas emlék. Második tt-m volt, elsõ 100km fölötti. Ja és amit nem mondtam: NULLA felkészüléssel. Mert nem tudtam készülni, azért.


Köszönet Editnek és Gyurinak hogy elfogadtak társnak, bátorítottak, és vártak néha ha kellett. Köszönet a szervezõknek, a festett jelekért, a bozótirtásért, az enni-innivalókért, a sok kedves szóért, az odafigyelésért.


Ja és hogy mikor gondolkodtam feladáson? Soha. Hiába fájt sokszor nagyon, hiába lettem rosszul, nem azért indultam el hogy feladjam!

 
 
SumAnachenTúra éve: 20152015.08.30 19:30:30
megnéz SumAnachen összes beszámolója

Sokan voltak akik a mostani hétvégén a Kohászok útját járta be. Jómagam is. Bevallom már a neve is annyira szuper, hogy ezért érdemes volt elindulni. A logisztikai proglémákat leküzdve a legkorábban akartam rajtolni, hogy minél többet lehessek nappal terepen és a mai hõgutát is kevésbé kapjam meg. Azt hiszem a mai túra szervezõitõl lehetne receptet és mintát nézni, hogyan kell szervezni teljesítménytúrát. Amiben az a pláne, hogy ez a túra nincs minden évben megrendezve. (legutóbb 5 éve volt)

Egyedül indultam, sok ismerõs és számomra kedves túratárssal, hol lemaradva a többiektõl, hol elõremenve. Ment mindenki szépen a maga tempójában, ami talán a legjobb volt. Sok szép és helyenként kemény terep volt. Vagy a szeder, vagy a csalán vagya fabedõlés vagy egy patak állja utadat. 

Amíg haladsz szépen érinted a valaha bányászatból élõ falukat, vagy azok maradékát emlékhelyét. A falukban egy egy kisebb nevezetesség, nagy látnivaló nincsen, látszik ,hogy tényleg küzdelmes lehet itt élni, bár persze valahol a legpompásabb épület egy kormányépület, az már mindegy, hogy vele szemben, meg összedõl egy ház. A Túra során rengeteg forrás volt a vizük nagyon finom tiszta, mellékíz nélkül, bátran iható volt és felfrissülést adott. Ami a teljes meglepetés erejével hatott az a szolgáltatás. 35 km-nél Doktor úr várt minket olyan terülj asztalkámmal, hogy csak lestem. Ezek mellett több helyen is kaptunk szendvicseket, kenyeret, szörpöt kávét! teát! Minden pontõr igazán kitett magáért, kedvesen és kitartóan fogadták a túrázókat. Arlói-tónál a leves szakácsa úgy fogadott, mintha évek óta ismerném, a kedvesség és szeretet sok helyen átjár. A lakosok közül is sokan tudják már merre, hova megyünk, drukkolnak, kérdezgetik hogy vagyunk. Sokan még a rajt elõtt féltek volna átmenni több helyen is. A túra során nekem két nagy emlékezetes emelkedõ volt. Az Ökör-hegyre feljutni érdekes. sokáig tekeregsz a nyeregben (mint egy ökör), mire felérsz végre. Persze a tetõn én már viccelõdök, hogy Szedres-hegynek is hívhatnánk, mert ennyi szedret egy helyen sehol nem láttam még. Kilométer hosszan, az egyik, vagy éppen mindkét oldalon húzódtak a finom érett szedrek. Néha megvámoltam a bokrokat, a jutalmam egy egy tüske volt illetve most azért látok a lábamon egy jó pár karcolás is.

Nagyon jól haladok, számomra is meglepõ módon. Az egy hónapja kapott lábfájásnak nyoma sincs, persze azért lábamat most védem kineztapasszal és bevált.

Sokáig tudtam tartani a lépést az Antropológus csapattal, de olyan hajcsárok, hogy egyik ponton én feladom, hogy velük megyek, mert nekem kell még 10 perc szuszogás.

volt valami 11 patakátkelés ami szerintem 10 és egy híd. vagy van egy elõjáték. Szerencsénk volt. most azt mondom, hogy reklamálnék magasabb vízszintért. (egyébként jó volt így) Könnyen és vízmentesen éltem túl a szakaszt. Amirõl viszont nem szólt a fáma az a Csondró-völgy. Mályinka után végre vége a hosszú aszfaltnak, jön az Ómassáig tartó jó kis emelkedõ és persze lejtõ is a Látó-kövekkel karöltve. Nah hát ott is csordogál egy patak, és ott a fabedõlések és a helyzet úgy kívánta meg, hogy sokszor a mederben a patakkal szemben, másszak, kõrõl kõre, peremrõl peremre. Hú én nagyon örültem neki, bár szomorú voltam, mert biztos csodálatos egy szakasz lett volna, ha látok is valamit, de sötét volt. Felértem nem is tudom már hogyan a forrásig, szintén kedves család, finom forrásvíz, körte a jutalom, aztán a pontõr irányba állít, én teljesen elvesztettem az irányérzékemet. (nem tudom, volt-e valaha :D) Látókövetet esélytelen látni, pedig ezt a részt szeretem és szép lehet. A Lefutok Ómassáig nem jött be, sziklás, görgeteges, kb ugyanolyan rossz, mint felfele. Persze leérek, és jól esett a szakasz, talán a legnagyobb kihívás ez a rész volt. Ómassán aztán megvárom a világost, már unok sötétben menni, nem érdekel a szintidõ,így is olyan sok idõm van beérni, hogy négykézláb kúszva is menne. Ekkor már beért Anita és Máté, egy darabon együtt, majd elléptek. Én kényelmesen megyek, úgy ahogy nekem tetszik. fotózok, végre élvezem az utolsó emelkedõket. Lillafüreden megérzem, hogy hát azért egy zoknicsere jó lett volna, nem vészes, de a talpam olyan, mint egy szivacs. Nem baj, így a kihívás. Utolsó hegy. A megszokott recept: Fel egy gerincre, sokáig hullámzik, majd megint egy keményebb fel. Aztán már csak hol futható, hol sétálós szakasz, de azért elõtte az utolsó pontõrnek már nagyon megörültem. köszönés helyett kb. : Nem mondod? (vártam már szegényt, hogy odaérjek. tudtam innen már nincs visszaút (vagyis van, csak sokkal hosszabb, mint a célig eljutni) Sokan benézik a rom jelzést, pedig én szinte mindenkivel beszélek, hogy a romon balra le. Én ezt úgy nézem, mint egy kis angyal, tudodm, hogy kék négyzet, akkor már csak egy kili, még egy kicsit, na hol lehet, de teljesen egyértelmû. Itt lassú kocogás, valami fõzõverseny lesz. És egyszer csak ott a cél. Kevesen vagyunk, csendes minden. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a túráról. Tényleg. Köszönöm a szervezést, és hogy itt lehettem. Csodálatos volt. Végül 24:53 (az oklevélen 24:55) perc alatt tettem meg ezt a túrát, amit tényleg nem számítottam, a legjobb, hogy már aludtam, fürödtem vagy kétszer, és teljesen jól vagyok. Remélem, még járhatok ezeken a tájakon, mert szépséges.


Teljes képarzenál:Itt


 

 
 
 Túra éve: 2013
tompataTúra éve: 20132013.05.12 18:57:23
megnéz tompata összes beszámolója

 Mi nem szervezett túra keretében, hanem magunkban, 5 nap alatt teljesítettük a Kohász kék útvonalát Salgótarjántól Miskolcig. Egy részletesebb blog post itt olvasható róla: Kohászok útja

 
 
 Túra éve: 2011
Ó GáborTúra éve: 20112012.01.18 20:55:05
megnéz Ó Gábor összes beszámolója


Kohász-kék 42


Ahogy készítettem a TTMR nevezésemet, rangsoroltam a túrákat óhatatlanul visszaemlékeztem a tavalyi évre. Tájak, túrák, jólesõ emlékek.


A pillanat amikor a nyakamba akasztották az érmet a Less Nándor 48-on, vagy amikor a szervezõk tapssal fogadtak a Bükk-fennsík 50-en örökre velem maradnak. Voltak nagy elfáradások és feltámadások. Tévedések (miért is indultam neki megint) és eltévedések is (szerintem jó irányba megyünk, de nem tudom hol vagyunk a térképen). Kellemes és kellemetlen találkozások. Jó év volt.


Kicsit elkalandoztam.


Miért írok fél év késéssel egy túráról? Mert megérdemlik! A legjobb TT-k rangsorában nálam holtversenyben 1. 


Rengeteg energiát fektettek a túra szervezésébe, ehhez képest sajnos nagyon kevés résztvevõ volt. A rajtban egy idõs bácsika igazgatott el minket - nem feledem szép surranó volt a lábán:) A leírás jó, a festések szépen karbantartva, szalagozás 1-2 kivételtõl eltekintve szintén jó. Idõ kellemes, táj szép.  Mi kell még? Ahol nem volt kitaposva az ösvény, ott nagy munkával utat vágtak a túrázóknak. A pontõrök mindenhol nagyon kedvesek és felkészültek voltak. Arlói-tó elõtt a pontõr messzirõl integetett merrõl kerüljük a mocsaras részt, saját vizébõl adott volna inni pedig kb. 500 méterre volt egy közkút... Járdánházán egy keresztezõdésben csak azért volt egy szervezõ nehogy rossz irányba menjünk. Életem legfinomabb barna sörét a helyi kocsmában ittam, jó ötlet volt oda pontot rakni. Hangonyi-tónál finom volt a pontõr bodza szörpje. Bartóklápa után a kerteknél kellett leereszkedni. Balról-jobbról kerítés, az út végén pedig egy hatalmas bernáthegyi állt, láthatóan nem akart elengedni. Egyébként is tartok a "gazdátlan" kutyáktól...szerencsére volt ott egy házaspár, akik elárulták hogy van gazdája, csak most nincs itt, a telket õrzi, de ki tud jönni. Ha nincsenek ott, szerintem még most is az úton lennék.... Akasztóhegyen csokit kaptunk, mi inkább a pontõr pogácsájából kértünk, erre  mindet nekünk akart adni. Annyira lehetett érezni a szervezõkön hogy "adni" akarnak, örülnek minden arra járó túrázónak,hogy ez a jólesõ érzés átragadt rám is. Végig nagyon jól éreztem magam, talán túl jól is. Annyira belefeledkeztem a tájba, hogy többször sajnos nem jó irányba mentem, viszont egy csöppet sem bántam, legalább többet láttam. Egyszer még telefonos segítséget kértünk: Hangonyi-tó után kukorica tábla végén, út mellett vagyunk nincs jelzés infó alapján egy fiatal hölgy pillanatok alatt úgy helyre igazított, mintha mellettünk állt volna. Célban megtudtuk: figyelték az átlagunkat és látták hogy az alapján már a következõ ponton kellett volna lenünk, fel akartak hívni mi van velünk, de nem adtuk meg a telefonos elérhetõségünket. Azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfûzni.


 


Nagyon jó túra volt, szép tájakon, nagyon jó szervezõkkel.


Köszönet odaadó munkájukért!!


 
 
 Túra éve: 2010
Cam MogóTúra éve: 20102010.05.28 14:04:41
megnéz Cam Mogó összes beszámolója

Kohász Kék 130

Izgatta a fantáziámat ez a számomra ismeretlen tájakon vezetõ túra. Az eleje-szakasz a Bükkben és a vége-szakasz Bárna után már ismerõs volt, de az Óbükkben és a Heves-Borsodi dombságban még sohase jártam. Egy szegedi túratárssal, Radiánnal róttuk a kilométereket. Ezúton is köszönöm türelmét, hiszen nálam jobb tempóra is képes lett volna.

Az idõjárás kegyes volt hozzánk, de mindenütt ott voltak a nagy esõzések nyomai: beszakadt utak, alámosott kisvasúti töltés, földcsuszamlások, tövestûl kiszakadt fák. Meglepõ módon mégsem volt nagy sár. A patakok és források csak úgy harsogtak és zúgtak. A lillafüredi vízesést még soha nem láttam ilyennek. Ómassán kis pihenõt tartottunk a kocsmában, majd megmásztuk a szentléleki emelkedõt. A Látó-kõ csúcsára is kimentünk, érdemes volt nem kihagyni. A régen áhított Csondró-völgyben most elõször jártam nappal (egyszer voltam már ott éjszaka, a Less Nándor túrán, de akkor nem sokat láttam belõle). Leküzdöttük Mályinka-Dédestapolcsány meleg aszfaltcsíkját is, és ez utóbbi faluban úgy gondoltuk, megérdemlünk egy fagylaltot. A Lázbérci-víztározó mellett már végig árnyékban haladtunk. Nagyon tetszett az Upponyi-szoros sziklaformációja, és az Uppony utáni kalandos patakátkelések, ahol 11-szer kellett átkelni a 4-5 m széles, fél méter mély patakon. Este ½ 9-re értünk Ózdra, ahol mintegy félórás karbantartást tartottunk.

Sötét volt már, mire Somsálybánya felé indultunk. A rendezõk több helyen polgárõrökkel ’biztosítottak’ bennünket, túrázókat. Az Arlói tó elõtt nem figyeltünk eléggé, a sötétben nem vettük észre a kõkeresztet, hanem továbbmentünk egyenesen. Emiatt volt egy jó félórás oda-vissza menetünk. A kereszthez visszatérve épp jött Megyeri Laci, és helyrerántott bennünket. Innentõl egészen Szalajkaházig utitársunk lett, és sokat mesélt a Kohász Kék túramozgalomról. Hármasban koptattuk a Gyepes-völgy hosszú aszfaltútját, majd megmásztuk az Ökör-hegyet.

Szalajkaházhoz érve megvirradt, és elkezdett esni az esõ, ezért ott dekkoltunk megint kb. 40 percet. Ahogy az esõ ritkulni kezdett, folytattuk az utat Lóhullás-tetõ felé. Mostmár láttunk is valamit a tájból, ami nagyon változatos volt: zöldellõ, dimbes-dombos vidéken haladtunk. Egy helyen két vaddisznót sikerült felriasztanunk – szerencsére õk futottak el, nem mi. Istenmezején meglepetésre nyitva volt egy kis bolt, Pünkösd vasárnap reggel, itt vásároltunk innivalót. A faluból kifele menet nagyon kerestük a jelzést, de hiába. Irány szerint jónak tûnt a széles szekérút, ezen mentünk felfelé vagy 2 km-t. De jelzés híján mégiscsak visszafordultunk, és visszamentünk a falu széléig, ahol kizárásos alapon megtaláltuk a Katus-gödörbe levezetõ utat. Nekem innentõl egy kicsit szenvedõssé vált a túra, a talpam több ponton égett. Hátra volt még egy harmincas: Fehér-kõ, Nádas-Orom-tetõ – ismét nagy eltévedésekkel, - azután leereszkedés Bárnába. Itt ért a déli harangszó. Ekkor már tikkasztó meleg volt, és az EP-n jólesett lefeküdni néhány percre. Összegyûlt pár túrázó, akik közül többel már sokadjára találkoztunk a túra során. Minket Radiánnal szorított a szintidõ, ezért elindultunk. Mint késõbb kiderült, ez volt a szerencsénk, mert így épp beértünk a délutáni zivatar elõtt.

Bárna után még két nem túl magas puklit kellett megmászni, közben az inászói bányatelep mellett egy hosszú aszfaltot megsétálni. Radián elõre ment, hogy biztosan beérjen. Pécskõ-nyeregben Lükepék pecsételt. Innen már csak be kellett nyargalni Salgótarjánba, ahol a fõutca le volt zárva a Salgó-Gemer Rally miatt. Eleredt az esõ, de szerencsére már csak pár száz méter volt a célig. 3 óra 10-kor, kereken 32 óra séta végén nyitottam be a Velosport-ba, ahol tapssal, jó szóval, fogadtak, és virslivel szolgáltak ki. A zivatar pár perc múlva teljes erõvel tombolt, jég is esett. Az utánam érkezõk jócskán kaptak a nyakukba az égi áldásból.

Köszönöm a rendezõk türelmét, kitartását, kedvességét. Örülök, hogy végigjárhattam ezt a szép túrautat. 10 év múlva újra? Majd meglátjuk. Addig még sok víz lefolyik a Garadnán.

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20102010.05.24 23:14:35
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Kohász Kék 130



Egy ismeretlen túra, rengeteg érdekes, és soha nem látott résszel. Egy Rokit képzeltem magam elé. Nem! Itt a szint több, és a terepviszonyokat nem lehet összehasonlítani. Nehezebb lesz talán..



Szombat reggel a 05:03-as vonattal utazok le Füzesabonyig, ahol átszállva a személyre -rafterrel- és egy tatabányai ismerõssel ütjük el az idõt Miskolcig.

Kis kerülõvel jutunk el a rajthoz, de megvan, hurrá! Utolsó elõttiként 09:15-kor indulok neki a 130 km-nek. Kicsit féltem a korai sötétedéstõl, de csak így tudtam megoldani az utat.



Egyedül indulok neki a túrának. Hosszú aszfaltutak, majd a 2009 augusztusban szervezett Garadna 20 nyomai megtévesztõ módon egy tábla: (1. ellenõrzõpont)

Nem dõlök be neki, irány tovább. Nagy sár van fölfele, és emelkedünk is szépen az elején. Elérem a Katonasírokat, Animanót üdvözlöm. Utolér a Tatabányai ismerõs, majd innen együtt haladunk jó tempóban. A Garadnáról tudom hogy innentõl egy darabig nagyon pocsék a K+. Egyik elágazásnál épp Joeyline és csapata jönnek visszafele, mi sietünk tovább, minden perc számíthat. A Puskaporosnál leérünk egy széles útra, ahol jobbra K+. Aha, ismerõs rész, a Garadnán itt tettünk rá Józsiékkal vagy 4 kilcsit. Gõzöm sincs hol mehetett el kicsit elõbb jobbra a K+...

Mindegy, most már tudom hogy itt a jelzés becsapós, balra kell menni a széles úton.

Örömmel nyugtázom hogy jól döntöttünk, de alig van idõ felocsúdni, a széles úton balra ismét egy K+ mutat. Semmi gond. Megyünk már vagy 1,5 km-t nincs jel. Elõttünk egy spori is tanácstalan, de nem volt más út, jaa de volt.. Lefele. De a jelzés egyértelmûen balra mutatott, lefele meg nem volt semmi. Haladunk tovább, rájöttünk hogy ez így tényleg nem jó. Toronyiránt levágtattunk Lillafüredre még mielõtt a széles út visszavitt volna Miskolcra.

Egy jókora esés után leérünk a Palota Szállóhoz. A vízesés impozáns látványt nyújt, fõleg hogy most így áradás után bõ hozama is volt. Megkerüljük az egész szállót, majd pontõrökbe botlunk a bejáratnál. Nem mi vagyunk az elsõk akik más irányból jönnek. Hát erre lett volna egy ezresem minimum :)

No, most viszont figyelni már! A Hámori-tó mellett haladunk, rendesen kiöntött nemrég, de szerencsére már csak a nyoma látszik az áradásnak. Átkelünk egy hídon, majd a Garadnai mûúton vagyunk. Itt elhagyom a srácot, és egyedül megyek tovább. Nagyon hosszú aszfaltrész ez, de a környék gyönyörû. Lefoglalom magam a nézelõdéssel. Látom hogy milyen pusztítást végzett Garadnán az ár sajnos. A DVTK pihenõt ahol a Népek Tavaszán anno vidáman csemegéztem, most a víz veszi körül. A hidak letörve, a patak szélsebesen robog.

Ómassára érve egy jobbkanyar, és megkezdem kapaszkodásom Szentlélek fele.

Jó tempóban érek fel, az esõ kicsit szitál. Meg is kérdem a pontõröket hogy milyen idõ várható ma. Záporok lehetségesek, de tartalmas esõ nem. Az jó, szeretnék már nyugis idõben túrázni. Az utóbbi pár túrám a zuhékról szólt.

Név szerint vezetik a listát, megnézem az ismerõsök mennyivel lehetnek elõttem.

Jön a Csondró-völgy. A túra egyik legtechnikásabb része. Ismerem már, de vajon most az áradások után milyen képet fog mutatni? A felsõ részét még szépen lehet kocogni, majd a K3-szög után jön a várva-várt izgalom. Nem könnyû most sem, megizzadok elég rendesen, de a futócipõm szárazon megússza, hurrá!

Leérek Mályinkára, itt Wehner Gézát, fiát, és Megyeri Lacit érem utol az ellenõrzõponton. Itt kapok elõször idõt mint néztem (29,6 km - 5:55).

Utántöltés a kék kútból, majd a térképet nézem, nagyon hosszú aszfalt jön ismét.

A falutól kis kocogás Dédestapolcsány elágazóig. Ismerõs út, Barcika 65 jön erre, csak szembõl. Tempósan gyaloglok tovább, utolérem Viczián Zolit és társát. Egész jó tempóban haladnak, de megyek most tovább. A Lázbérci víztározónál pezseg az élet, jó idõ van, a helyiek pedig kihasználják a lehetõséget egy kis horgászásra.

Upponyig eseménytelen dolgok történnek, a hídra kiírva hogy ne arra menjünk, hanem tovább egyenesen. Elérem a pontot. (40,1 km - 6:25) 6-os átlagom megvan, szépen haladtam egész eddig.. Lesántult túrázókat érek utól, nem sok esélyt adok nekik a beérésre, de ne nekem legyen igazam. Olvastam hogy Uppony és Sáta között izgalmas patakátkelésekkel lehet számolni. De ez még az én fantáziámat is felülmúlta. Eljön az elsõ átkelés. Útközben kiötlöttem hogy fogom én ezt csinálni. Dupla zokniban szoktam túrázni. Mindkét párat levettem, és a cipõmet átdobtam a túlpartra. Mezítláb átmentem a patakon, majd a túloldalon leültem, az egyik zoknival megtisztítottam a talpam, majd rávettem a tiszta zoknit. Egész jól ment ez egy darabig, de a tiszta zokni is kezdett már vizesedni, mert azért nem értem rá fél órákat tisztítgatni a lábam, csak sacc/kb.

Egyiket átugrottam hurrá. Kettõt megkerültem, köszönet a srácoknak akik toronyiránt gázoltak át, és pont láttam hogy ki tudok kerülni kettõt ezáltal. Még egy ugrás, áhh, majdnem. Bal átázott, de nem vészesen. Utólér Cam Mogó és Radián, õk a toronyiránt módszer hívei. Upponynál beültek pihenni kicsit így nem találkoztunk csak most. Az utolsó átkelésnél fellélegezek, majd Cam Mogóékat elhagyva irány a Zsinnye-tetõ. Kis szint elírás az itinerben, majd lekocogás a réten Sátá(n)ra. Pont a kocsmában. Az itinerben erre semmi utalás nincs, de gondolták mindenki be fog jönni ide. Volt benne igazság:) Két Schweppest legyûrök, majd bevásárlás estére, ugyanis elég kevés lesz az EP.

Az idõs úr kifaggat, én pihenek kicsit, természetesen Cam Mogóék is beülnek.

Zoknicserét hajtok végre ami szuper döntés, ez akár a teljesítésben is nagy hasznot húzhat. Tovább indulván helyi népségek kérdezõsködnek hol létem és mi célom felõl, készségesen válaszolok. Ismét aszfalt, majd Ózdig nagyon lassan pereg az idõ. Cserjék között haladok nagyon sokáig, néhol csodás kilátással. Elején élvezem, aztán amikor már kezd nehezen áthatóvá válni a bozót utána uncsi már.

Beérek Ózdra tök egyedül, no para. Polgárõrök vannak kint, és készségesen útbaigazítanak. Szuper jó dolog volt ez a szervezõktõl (remélem tõlük). Egy magyart nem látok itt az tény. Kérdezõsködõt viszont annál többet. Megtalálom az EP-t Ózd-Spar parkoló. 19:30-van, vagyis (59,5 km - 10:15).

Frissítõpont. Jaj de vártam már. Jól esik a vajas kenyér, és egymás után húzom le a szörpöket is. Nemsokára sötétedik, nem is maradok sokat itt, pedig tudtam volna még kajálni. Kiérvén a városból ismét polgárõrök. Érdeklõdök mennyivel vannak elõttem. 20-25-30 perc. Hát akkor itt maradok egyedül.. Nem gond, megoldottam már sok dolgot. Bükk-hegyre meredek kaptató, de a tempó nem lankad.

Somsálybányára érek, jókedélyû cigányok a környéken. Egy éles jobbkanyar, majd a falu fõutcáján balra még pont szürkületben. Egy ideje megyek már, de nincs jelzés. A térkép nagyon kicsi felbontás errõl a tájegységrõl sajna, és fáradok is azért már :( Épp elõttem megy egy lepukkant cigánygyerek, megkérdem hol van ez a templom amit az itiner ír. Elõõre tezsvííír! Háá akkó jóóvan!

Meglelem a polgárõröket a jobbkanyarnál. Meredek domboldalban mászok, majd lefele két embert veszek észre, le is kocogok egészen a kõkeresztig.

Sajnos nem ismertem az illetõket. A hölgy már eléggé sántított, a srác egyben volt viszont. Az itiner szerint 500 m múlva jobbra felfelé megy az út.

Haladok tovább, a srác szól hogy szerinte itt kell fölmenni. Áhh, még alig jöttünk vagy 200 m-t. Megyünk tovább, gondoltam a gerincre felvisz az út jobbra majd.

A srác csak erõsködött, gondoltam nézzük meg. Mondta hogy jól ismeri a környéket, szerinte itt van a tó. Felérvén megpillantjuk a tavat. Micsoda szerencse hogy épp most értem õket utól. Semmi de semmi jelzés nem volt a környéken sem hogy ott jobbra kell fordulni. Megköszönvén továbbálltam, és Arlóig a tó mellett haladtam tovább. Beérve a faluba már koromsötét van minden tekintetben :)

Egy polgárõr állít meg hogy bekísér a faluközpontba, nem biztonságos itt egyedül.

Élek a kedves gesztussal, kezdek rájönni hogy igaza volt, jobbról dorbézolások, majd egy óriási rottweiler az utca közepén. A rendõr karakán volt, mesélte hogy õk nem beszarik, félnek tõlük, és van is miért. Jót beszélgettünk, majd a falu balkanyarjában jó utat kívánt, és visszament a helyére. Látszanak a Hódos-patak túloldalán Járdánháza fényei. Itt nemrég jártam, legalább ismerõs részek jönnek.

Csörög a telóm, Brigim keres, épp most van a Járdánházai EP-n. Nemsokára ott vagyok, megvár. Járdánházán ismét polgárõrök. Nagyon tetszett ez a fajta felkészülés. Bent vagyok a ponton, ismét frissítés, nyámm. Üdítõk tonnaszámra mennek le, viszont a vajas-lekváros kenyeret nem bírom megenni. A gyomrom már nem úgy funkcionál mint kéne. Mondjuk 71 km-nél nem olyan meglepõ.

Brigivel megörülünk egymásnak, majd tovább indulunk a végtelen hosszú Gyepes-völgyben. Fejben még egyben vagyok, fizikailag már kezdek fáradni. Valamikor vége is lesz a völgynek, és már az Ökör-hegyet másszuk. Nosztalgiázok, alig 1 hónapja voltam erre. Nem vagyok fáradt, jól érzem magam, bár az ég kicsit felhõs, de megússzuk.

Nagyon meredek lefele jön, hogy tudtam itt felmászni nemrég.. Két lámpát veszek észre messze elõttünk, de nem érjük be a tulajdonosokat.

Vállóspusztára érve bedobom az energiaitalt, addig Brigi krémezi magát.

Elkezdek ásítozni elég erõsen. Remélem a Hell Drink Power rendbetesz.

Elég lassan haladunk, de megígértem Briginek hogy vele maradok, különben is hova rohanjak egyedül.. Szalajkaház elõtt nemszeretem technikai szünet.

A pontra érve kakaós csiga. Mennyei megváltás. Jó negyed óra pihi, + kicsit vissza a forráshoz utántölteni.

Innen szörnyülködünk, ugyanis 23 km a következõ EP. Ez nagyon sok, kellett volna még talán útközben egy, de nem én szervezem, ma vendég vagyok, a természet vendége. Hosszú aszfalt jön, Brigi csoffad rendesen, de mindig megvárom.

Lóhullás-tetõ csúnya meredek, a tetején leülünk 10 percre, Brigi letépi a nagy vízhólyagját. grrr. Nem gondoltam volna hogy ez elõny lesz, de innentõl mégis jobban haladunk.

A tetõrõl lefele elkap egy nagyobb holtpont, hajnalodik, beüt a ménkû. Istenmezeje soha nem akar eljönni. Egyszercsak beérünk, és becélozzuk a fedett buszmegállót padokkal. Megint negyed óra pihi, ez most tényleg kell. Nem túl acélos egyikõnk mozgása sem innentõl. A faluból kiérve a jelzést egy kerítés szélén veszem észre. Hú, ezt csúnyán be lehetett lesni. Kimegy az álmosság a szemembõl, és bár muszályból is, de most nagyon koncentrálni kell. Egy lápos vizes kellemetlen szakaszon megyünk, majd a Fehér-kõ elõtt kiabál valaki hogy jó helyen van-e. Megnyugtatjuk, majd utólérjük. Szegény jó sok idõt kevert, nem vette észre a falu végén hogy le kell menni a lápos részhez. Persze azt tényleg be lehetett nézni.

Rákezd az esõ, de ez még pont az elviselhetõbb fajtája.

A Fehér-kõtõl kiérünk egy széles útra. Innentõl sokáig katasztrofálisak a jelzések.

Hiába nézem a térképet, hiába olvasom a leírást, nem jutok dûlõre. Még a Mátra gyönyörû vonulata sem dob most sokat a kedvemen. Végül 90%-ban mindig az volt a jó megoldás hogy jobbra le kellett kanyarodni a benõtt sûrû ösvényre. Általában visszajött a széles útra a jelzés, de jó idõ múlva. Így aki azon maradt gyanús lehetett hogy nincs jelzés egy ideje. GPS-t elvbõl nem hordok, így is végül megtaláltam a helyes utat valahogy. Még jó hogy nem rohantam, éjszaka még rosszabb lehetett volna..

A jelzés visszaér a széles útra, és most egészen a K-négyzet leágazóig ezen halad. Volt vagy 2 km-en 2 jelzés. Nagyon belassultunk, a Nagy-kõ hegy elõtt össze-vissza vannak a jelek festve. Mikor az út kicsit elmegy jobbra, marad a jel a kerítés mellett (életveszélyes feliratok a kerítésen), majd száz méter után visszamegy az útra. Én nem tudom kik festették ezen a hosszabb szakaszon a jelet a Fehér-kõtõl, de egy intenzív képzést nem ártana adni nekik.

Bárna nem is létezik, letarolták totálisan. Ilyen gondolatok vannak a fejünkben, mert SOHA nem akar eljönni. Leérünk a Zához-völgyhöz, majd megmászunk egy kis dombot. Micsoda? Létezik a falu? Hurrá! Extázis érzés már amennyire lehet.

Lebattyogunk a pontra, és egybõl leülünk a székre. Croisson majszolás, kedves pontõrök. A kövi pont is egy 10-es. Továbbállunk mert menni kell.

Még a faluban betérek egy kis boltba, veszek egy chipset, unalmamban majszolgatom, addig sem kómázok. Nem jól esõ emelkedõ a határban, majd hosszú unalmas rész. P- bejön jobbról támpont a térképen. Nagyon idegesít ez a térkép. 1:60000 felbontás. Iszonyú lassan jön el minden. Pécs-kõ nyereg nagyon hosszú már, lóg a nyelvem. Fent Lükepéknél pihenek és várom Brigit.

Innen még 4 km, nagy része aszfalt. Már erõsen süt a nap, fáradtak a lábak.

Még a Salgó Rally elvonja a figyelmemet az útról, kicsit nézelõdök, majd beérünk a célba!

Sikerült!



25 óra 35 perc alatt tettem meg a távot.



Összegzés: Gyönyörû, nagyrészt soha nem látott helyeken vitt a túra. Az éjszakai szakasz szuperül volt jelezve. A Puskaporosnál és Fehér-kõ után nagyon gyatra volt, sok helyen meg benézhetõ. Én úgy érzem így is csak minimálisat tettem rá az útvonalra szerencsére. Talán 1 km.(?) Az EP-kbõl lehetett volna kicsit több talán. Biciklisként lehet ez pont elég, gyalogosként én úgy éreztem azért nem.

És végül köszönöm a szervezõknek a sok munkát ami megtérült ebben a szuper rendezvényben:)

 
 
biborTúra éve: 20102010.05.24 20:44:34
megnéz bibor összes beszámolója

Kohász Kék 130


6kor nyújtózkodva ébredek, majd táborbontás után a korai indulókkal a 7 órás rajtidõt várjuk. Remo elfut egy szál kulaccsal, mi pedig jóval óvatosabb tempóban barátkozunk a K+el. A legelsõ részén 12 órán belül már harmadszor jártam , mondhatni ismerõs:)  Beérünk az erdõbe és árgus szemekkel nézem mennyire van sár: egész tûrhetõ az elmúlt "monszun-hetek" után. Én nem sietek a reggeli buszhoz úgyhogy lemaradva magam sétálgatok az idõközben kiszélesedett ösvényen. Elõveszem a Bükk térképet, nézem hova vezet a KL, és bizony  papíron is hosszú a 2 térképen végigvezetõ Kohász- út..Anitánál megkapom az elsõ pecsétet, majd lentebb majdnem sikerül benézni a jobbra elgazást, még jó hogy a fákon maradt egy kevéske Árpád korabeli piros- zöld. A réten csak a felhõtlen ég látszik,remélem kitart az esõszünet holnapig. Aztán kalandozós hegyoldali tekergés következik, keresztbe dõlt hatalmas fákon kell átmászni. A lomb még friss rajtuk, biztos a vihar miatt dõlhettek ki pár napja. Széles földútra érve egykézen meg tudnám számolni hány jelzés van. Majd egy jó állapotú balra nyilazott K+ alatta pár méterrel egy sima K mutat felfelé. Nézem biztos vmi kamu jelzés K a környéken sincs. Megyek hát balra a nyíl szerint tovább az úton. Bõ negyedóra után izgatni kezdi a fantáziám hogy egy szál  K+et se láttam azóta, dehát eddig se volt sok belõle..majd rájövök hogy azon a Lillafüred felé vezetõ földúton vagyok. Óh, akkor hátraarc és vissza az egész.. elindulok az elõbb mellõzött lefelé úton és lentebb tényleg van K+. Fentebb miért nem bírtak rendes keresztet festeni? Meg minek nyilazták balra ha nem is arra kell menni? Áhh...Mortyogok magamnak, biztos csuklott a jelzések készítõje.. oda vissza több mint fél óra elment erre a hülyeségre.  Beérek Felsõhámorba, ahol találkozok néhány másik indulóval. Megcsodáljuk a sziklafalat és a patakot aztán a lillafüredi vízesésnél újabb pont ahol kiderül hogy mások is bedõltek annak a bizonyos jelzésnek. Hiába, félreérthetõ volt.. majd 4-5en indulunk tovább a Hámori tó mellett. A Z átmegy a tó közepe felé poén hogy mekkora vízben majd kiderül hogy korai volt vigadni: a kékünk is átmegy ám ott minden csupa patak betonaljzat nélkül.. Feljebb megyünk aztán találunk egy keresztbe dõlt fát amin egyensúlyozva szárazon sikerül átjutni. Innentõl hosszú aszfaltozás pár vízátfolyással,egy rendes buszossal aki lelassított mellettünk így az úton keresztbe folyó vízzel nem terített be minket. Ómassa is eljött néhány szorgos házépítõvel majd a K+ a kocsma után megszûnt létezni. Elmosott széles úton haladunk felfelé, több helyen méteres szakadékokkal a közepén. A Jubileumi - forrás után örömmel látom viszont a rég eltûnt K+et. A pálos kolostorromnál e.p. két müzlivel. Be is termelem, majd át Szentlélekre ami után jólesik ismét erdõben lenni. A Kelemen- erdészháznál megint nyoma veszett kedvenc K+-ünknek. Közben Bettiék is odaérnek így 2 térképpel vagy öten kereshetjük. Egy kidõlt fa mögött elõkerül. Az ösvény elejét totál eltakarja a fa, a lombtól pedig a jelzés se látszik.. na szép.. A Csondró- völgyben technikás terep fogad: kúszni- mászni, oldalazni kell a megáradt patak mentén.Ennyi izgalom után Mályinkán alapos ellenõrzõpont- pontos név, idõ,sorszám- az elsõ boltba kitérõt teszünk egy kis frissítõért. Csak Kõbányai van.. egy dobozzal elkortyolgatok Dédéstapolcsányig közben beszélgetve jobban telik az idõ. Aztán elsétálunk a Lázbérci víztározó mellett továbbra is betonon. Horgászni tilos,fürdeni tilos akkor mit lehet ott csinálni hogy annyi nép van? A felhõk gyülkekeznek ám szembe fúj a szél, elvihetné õket nem akaródzik megázni:) Upponyban újabb e.p. egy müzlivel. Kisétálok a nyugis faluból egészen az elsõ találkáig a Csernely -patakkal.Nézem jobbra- balra sehol nem lehet kerülni.. jobb híján cipõ, zokni le és mezítláb átgázolok. 11 patakátkelést ír az itiner, nem veszem vissza így sétálok a következõ átkelésig. Itt kicsit mélyebb.. az 5.-6. átkelés környékén már felhúzom a cipõt mert a kövek szurkálódásait egyre jobban megérzi a csupasz talpam. A köves talpmasszázs és pancsolás után búcsút intve a pataknak felhúzom a cipõt-zoknit rendesen és emelkedve egy forráshoz aztán civilizációhoz érek. Bejutva a faluba elõször vagyok Sátán:)

A kocsmára egy cetli van kitûzve lehet hogy simán túlmegyek rajta ha nem akkor lépnének ki B. Andrásék onnan. Bent pecsét és usgyi a faluból, a hely nem túl vonzó..megint hosszú aszfaltozás egy vasúti keresztezõdésig. Szûkebb ösvény következik Ózd felé és közben egyre fáradtabbnak érzem magam. Pedig még 70 kilcsit se mentem.. aztán a két srác társaságában megállapítom hogy eddig 3 müzlin és pár darab kekszen kívül ma mást nem ettem.. ehhez hozzájön a megivott kb. másféldeci víz + 1 sör ami akárhogy nézem baromi kevés evés- ivás estig. Lehet itt rontottam el mindent, hogy nem ettem- ittam eleget.  Elbambulva sétálgatok amíg a csendet telefonom csörgése töri meg. Felkiáltok úgy megijedek tõle hirtelen:) Pár talányos útelágazás megfejtése után végre Ózdon vagyunk. Meglepetésre polgárõrök fogadnak és segítenek nekünk. A parkolóban leülök és mindkét talpam elejét végigleukoplastozom: a patakátkelések közötti mezítlábazás megbosszulta magát a cipõbe- zokniba kerülõ homok szintúgy ami elég szépen kidörzsölt. A Spar 40 perce zárva van, pedig be akartam menni kajáért ám meglepetésre van itt is kenyér. Megeszek hát 2 dupla azaz 4 szelet hagymás -zsíros kenyeret. A kaja jólesik, a víz kevésbé, pedig olyan száraz a torkom hogy szinte ég. Még csak 69nél tartok, viszont egyfajta leléktani határ az, hogy egyik térképrõl lementem és mostantól (a nagyrészt tájékoztató jellegû) Karancs- Medvest vehetem elõ. A Meggyes- tetõ környékén 2 õzikével találkozok aztán késõbb egy döglött kisvadmalaccal. Errefelé meglepõen jó a K , papír útmutató táblák is vannak bár akad amelyik széttépve hever a földön.. Solmályházán megint polgárõrök segítenek majd a K megint varázslósat játszik a nyílt terepen így térkép alapján jutunk Arlóra miközben lassan ránksötétedik. Rém hosszúnak tûnik az út Járdánházáig. A frissítõpont nem ott van ahová írják, de végülis megtaláljuk az egyik ház elõtt. Málnaszörpizek és telefonálok. A srácok továbbindulnak én maradok megvárni a Kedvesem. Széken ülni nagyon kényelmes, elcsücsülnék reggelig is benne:) Csak 71et mentem eddig és  hulla vagyok.. még egy 60as hátra van. Innentõl ismerõs lesz a terep a IV. Béla túráról és egyre világosabbá válik, hogy ma nagyon nem megy nekem. A hosszú aszfalton lámpa se kell elegendõ a holdfény és a lehetõ legjobb társaságnak örülhetek:) Az Ökör- hegytõl elõre tartok a multkori miatt ám akkor másik oldalról kellett felmászni rá. Meg kell hagyni errõl sokkal barátságosabb. Ám a meredek lejt  térdgyilkosnak bizonyul és alig várom hogy végre egyenesre jussak. Húh..Vállóspusztán leragasztom a bal lábamon a vízhólyagot, úgy látszik ma minden összejön..sportkrémért ölni tudnék,nagyon kellene sajgó térdeimre.Természetesen nincs nálam.. Továbbindulunk az éjszakába Szalajkaház felé. a ház elõtt 2 felé is felfestették a kéket, persze a fenti szintesebben megyünk. Az elején patak állja el az utat mikor már átgázolásra adnám a fejem találok egy jó kis gázlót így szárazon megúszom. A háznál újabb pont ahol le lehet ülni és kakaóscsigát kapunk éjjel 2:18kor.Visszamegyünk a forráshoz vízért majd jöjjön a 23 km-es pont nélküli szakasz. Lóhullás -tetõnél majd' elhullok már én is, muszáj vagyok kézzel kitépni a vízhólyagot hátha jobb lesz. Egy ideig tényleg jobb.Aztán már nem.. Istenmezeje falu elõtt ránkvirrad. Néhányan ébren vannak, úgy látszik vannak akik vasárnap is szeretnek hajnal 4kor felkelni.. A legelsõ buszmegállóban leülünk enni- inni. Innen még 14km a pontig. Madárcsicsergés, végtelennek tûnõ erdõk amerre csak ellátni, egyre jobban rámtörõ álmosság és mindenféle fájós részek a lábamon. Az út Bárnáig elképesztõen hosszú. Kétesélyes elágazásoknál Rushboy tájékozódik én pedig ledõlök egy pillanatra, legszívesebben aludnék 1-2 órát legalább annyira hulla vagyok. Becsületére legyen mondva nem tévedtünk el egyszer se a katasztrofálisan hiányos jelzések ellenére sem, ami kizárólag az õ érdeme. Már 7 óra is elmúlt és még mindig nyoma sincs a falunak, kezdem azt hinni nem is létezik, ellopták, elmosta a víz ,kész megszûnt mi pedig örökké az erdõben fogunk kóborolni. Majd olyan mintha elszorította volna a lábam a zokni vagy a cipõ de nem; a sípcsontom és környéke kezdett el fájni amire még sose volt példa. Na ez se hiányzott..Életveszélyesnek táblázott kerítés, pár õzike majd mikor már mindenen túl járunk egyszercsak házak és felbukkan Bárna. Hát mégis létezik!! Lerogyok a pontõrök székébe és megeszem a két croissant. Több mint 6 óra telt el e.p. nélkül..a pontõrök segítõkészek, vizet is töltenek a forrásból nekünk. Felkászálódok és fogalmam sincs hogy fogok még 14 km-t menni. A mozgásom erõsen hasonlít egy rokkantnyugdíjaséra.Elöl a leragasztott talpam fáj, majd hátul a szétszakított vízhólyag, feljebb a csont és környéke egyre feljebb a térdem felé , majd a térdem önmagában. Mindez minden lépésnél szépen sorban úgyhogy kb. a 4es átlag is kihívást jelent.Felbicegek a Három-határra ahonnan jobb lenne visszafordulnom, én az erdõbe nézelõdni és sietni szoktam járni nem pedig önmagam kínozni. Orülök neki ,hogy Rushboy nem próbál üres frázisokkal vigasztalni és pátyolgatni. Egy ölélés sokkal többet jelent és eddig is, de innentõl már végképp csak az iránta való szeretet segít és visz elõre na meg a tisztelet, hogy velem maradt, holott órákkal elõbb célbaért volna egyedül és feláldozta az addigi majdnem 6os átlagát. A Hosszú- bérctõl meredek lejtõ jön ami annyira rosszul esik, hogy elkezdek sietni nem érdekel érjek be.. a harci kedv a mûútig tart a kavicsos aszfaltszerûségen már csak bandukolok és úgy várom mint a zsidók a messiást a Pécs- kõ nyerget. Végre emelkedik és felérve házak látsznak na meg az utcsó e.p. Innen  csak 3,8 km és Cél ezt már ki kell bírni. Hétvégi kertek után beérünk  Salgótarjánba! Az itinerbeli térkép és leírás elég megtévesztõ, az utcák hosszaránya nagyon nem stimmel. A városban egy autós rendezvény miatt leszalagozott utak, külföldi csapatok amibõl én csak töredékét fogom fel itt már alig vagyok magamnál. Körforgalom, pár ház és a Velosport kerékpárüzlet. Zárva van, a szívbaj kerülget, aztán mellette egy udvarszerûség a bolt háta mögé vezet ami végre-valahára a CÉL. 10:50kor beérünk , az ajtó elõtt lerogyok a betonlépcsõre és kész megváltás hogy nem kell többet menni 27 óra 50 perc után:) A gyorsabbak  itt pihennek, egyesek alszanak:)  Magam is meggondolok minden mozdulatot.. Nem gondoltam volna, hogy a túra végére így kikészülök. Ülni a célban és hozzábújni az én édes Kincsemhez hihetetlen jó érzés.. Nem lehet szavakkal kifejezni mennyire hálás vagyok neki amiért mellettem maradt végig,végtelen türelemmel és kedvességgel kibírta a botorkálós tempómat. Köszönöm szépen, talán egyszer viszonozhatom majd:) Örülök neki, hogy sikerült megtenni a számomra eddigi leghosszabb távot ,úgy hogy abszolút nem voltam formában és a végére már állni se nagyon bírtam.Jó kis tanulságos séta volt; grat minden teljesítõnek!

 
 
olahtamas-Túra éve: 20102010.05.24 10:54:14
megnéz olahtamas- összes beszámolója

2010.05.22.



Kohász25 Teljesítménytúra.



Amikor Gábor említette nekem, hogy lesz ez a túra, akkor azonnal beírtam a naptáramba, mert a környékre az ominózus topictúra óta alig jutottam el.

Sorba vettem a lehetõségeket aztán végül a 25-ös távot választottam, és hogy kicsit segíteni tudjak, bevállaltam a szalagszedést mivel úgy is a végén tudtam indulni.

A túrára szerettem volna elõre felkészülni, de sajnos itinert nem tudtam letölteni, így maradt a helyszíni tájékozódás.

Ez mindjárt a rajt helyszín megkeresésével kezdõdött, mert elsõre az Interspar parkolójában kerestük a rajtot, majd a rendezõk számának kinyomozása után már megkaptuk az instrukciókat, hol találjuk a rajtot.

Végül 9:20-kor indultunk, és még a busszal érkezõ túrázókat is eligazítottuk, hogy merre találják a rajtot, így végül 09:30-kor vágtunk neki a temetõ felé vezetõ meredeknek.

Az itiner és a jelzések folyamatos figyelésével sikerült a megadott útvonalon haladnunk, a villamos távvezetékbõl kettõ is volt, de a régi sípálya gépházából egyértelmûvé vált, hogy hol kell balra kanyarodni.

A földön heverõ megtépázott ideiglenes nyílnak azért nem mertünk hinni, mert néhány kisgyerek épp arra játszott, és kellett a független megerõsítõ információ.

Az elsõ ellenõrzõpont után az itinerben szereplõ két jobbra kanyarodást elsõre nem értettük, de aztán a jelzések alapján sikerült beazonosítani a fordulókat, és leértünk Somsály házai közé.

Az elhunyt bányászok emlékmûve után megnéztük az igen csak lepukkadt állapotú mûvelõdési házat, és a romtemplomot is, ahonnan egy csapat túrázó gyerek után eredtünk, de kiderült nem az utat tévesztették el,

hanem csak meglátogatták egy ott lakó osztálytársukat. Innen egy jó darabon együtt mentünk, és hallgattuk a gyerekeket vezetõ tanár urat, aki sokat mesélt a környékrõl.

A gázpászta utáni emelkedõ tetején a gyerekcsapat megpihent, mi pedig mentünk tovább, az arlói tó irányába. A kõ kereszten szépen látható nyíl mutatja a kék irányát, így a magát adó szekérúton el is kezdünk bandukolni.

Az itiner írja, hogy 500 méter az ellenõrzõpont, így elkezdjük meresztgetni a szemünket, és szerencsére meg is láttuk a jól elhelyezkedõ pontõrt.

Ha nem lett volna ilyen látható helyen a pontõr, akkor biztos nem jut eszünkbe letérni a szekérútról, és átgázolni a patakon, mivel jelzés egy szál sem volt, igaz nem is lett volna hova festeni.

Visszanézve már láttuk, hogy közelednek a gyerekek és közben lassan beértek minket a 70-es távon induló Bubúr és csapata is :)

Csatlakoztunk is hozzájuk, mert legalább mi is haladtunk, és közben kitárgyaltuk a túra olyan "sarkalatos" kérdéseit, hogy vajon a kék jelzésen kell haladni, vagy az itiner szerinti párhuzamos bicikliúton kell e haladni?

Persze ezek csak 20-30 méteres eltérések, de egy valamire való útvonalkövetõ nem engedheti meg magának, hogy akár ennyit is eltérjen az útvonaltól.

Járdánházára érve elõkaptuk az itinert, és szomorúan tapasztaltuk, hogy az etetõpont még bizony odébb van, de szerencsére pont az utunkba esett egy kocsma, ahol fel is tankoltunk hideg italokkal.

10 perc után viszont tovább álltunk, mert tudtuk, hogy az etetõpont még több idõt fog igényelni, és a jóslat be is jött, mert 22 perc lett. Szerencsénkre pont ez alatt volt egy párperces esõ, amit a sörsátor alatt kihúztunk.

Feltöltekezve továbbálltunk, és hamar el is értük az elágazást, ahol búcsút intettünk a többieknek, mert mi nekiálltunk begyûjteni a szalagokat.

Az eleinte igen sûrû szalagozás szerencsére normalizálódott, így már nem lassított annyira a szalagok gyûjtése.

Nagyon nyugis útvonalon haladtunk, élveztük az erdõt és hallgattuk a madarakat.

A 4. ellenõrzõpontra már 1 órával a hivatalos zárás után érkeztünk, pedig a 3.1-es átlagtempót tartottuk.

Már az etetõpontnál is feltûnt, hogy a táv kicsit mintha alul lenne mérve (utólag nézve 11.5 helyett 12.2km),

de itt már nyilvánvalóvá vált, hiszen a 2.5 km szakasz helyett 4.1 km-t mentünk, amit már GPS nélkül is megérez az ember.

Félve a következõ pont esetleges távolságától és zárásától, kicsit feljebb srófoltuk a tempót, de így meg utolértünk egy kutyás csapatot, akik a szalagokat követve kirándultak az erdõben.

Ekkor egy kis kajaszünetet tartottunk, majd utána eredtünk a csapatnak, továbbra is a szalagokat szedegetve. Az 5. ellenõrzõpont is kicsit messzebb volt mint a megadott, de ez már nem olyan nagyon, és nem is ért meglepetésként minket.

A Kisbarlang-völgybe a leereszkedés simán ment, és szerencsére nem sok szalagot kellett szedegetnünk, hiszen a völgy iránya nem adott kétséget afelõl, hogy merre kell lemenni.

A Gyepes-völgybe leérve az itiner elég szûkszavúan fogalmazott, valószínûleg már csak az egy sornyi hely volt az oka.

Mindenesetre mi a szalagokat követve a Keserû õrháznál is bementünk a patak túloldalán húzódó útra, és késõbb még a falu elõtt 1 km-rel is bevezettek a szalagok az erdõbe.

Aztán amikor a faluba már beértünk, kezdett annyira csalános lenni a hátsó ösvény, hogy kikényszerített minket az aszfaltútra, így az utolsó 300 métert ismét az aszfalton tettük meg.

Képek a túráról:

http://olahtamas.fw.hu/100522kohasz/100522kohasz.html

A megtett táv végül 27.7 km lett és a szint 550 méter

Kullancsok száma a nejemben: 1 db.


Kullancs

 
 
ZETúra éve: 20102010.05.22 17:04:20
megnéz ZE összes beszámolója

Kohász kék minimál táv (10km), 2010-ben


A jövõ héten tervezett Kinizsi elõtt átmozgatás gyanánt a Kohász kék 10 és a Karszt 15-ös távját céloztam meg.

Reggel rajtnyitás elõtt már az Interspar parkolójában voltam, aztán egy úr közölte, hogy rossz helyen vagyok, merthogy az inter nélküli spar parkolójában van a rajt, és pont ezért rakja most ki a tájékoztató kiírást. Átautóztam a rajtba, megvártam az elsõ túratársakat, neveztem, és elindultunk. (az, hogy nem egyedül indul az ember útnak ezen a túrán, az nem véletlen...)


A K- jelzést kell követni, nagy gond nem lehet - nem is volt, bár egy-két helyen lehet a jelzésen javítani - azonban ahogy a lelkes szervezõket láttam, ebben nem kesz hiba :) Az esetleg problémás pontokon viszont a nagyon jól megfogalmazott, tömör útvonalleírás segített.


Az útvonal, a táj nagyon-nagyon szép, mi több, gyönyörû. Somsály és a romos kultúrház, meg a romos templom látványa persze lehangoló - itt látszik, hogy minden múlandó...


Mindent beleadó, lellkes szervezõk szép útvonalon haladó túrája tehát, bõséges ellátmánnyal a célban - ha a rövidebb távok jövõre is megrendezésre kerülnek, akkor biztosan itt leszek.


(Fényképes beszámoló: Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2005
MúzslaTúra éve: 20052005.09.27 10:39:52
megnéz Múzsla összes beszámolója
Kohász-kék 2005 vagy a nagy szenvedés!

Idén, május 21-én volt a nagy nap, amikor eltökélten álltunk Miskolc keleti végén és vártuk a pillanatot, hogy nekilódulhassunk ismét ennek a hosszú útnak. Most jött el a legtöbb próbálkozó, hisz összesen 16-an sorakoztunk fel a képzeletbeli rajtnál. Az idõjárási körülmények miatt jól tekerhetõ útviszonyokra számítottunk, de ettõl függetlenül az agyagos, bánya-hegyi részt kicseréltük egy másikra.
Negyed kilenckor sikerült elrajtolnunk. Megbeszéltük, hogy az eleje (több élvonalbeli OX versenyzõ) bevárja a végét fõleg ott, ahol bizonytalan a továbbhaladásban. Aszfalton értük el Felsõhámort, majd egy rövid macskaköves részen feltekertünk a híres vízeséshez. Most rengeteg víz volt benne, olyan erõvel dübörgött, hogy alig lehetett egymás szavát hallani. A Hámori-tó mellett lassan emelkedve elértük a száraz-völgyi utat. Alig kezdtünk azonban rajta tekerni, amikor egy óriási durranás rázta meg a levegõt. A hátsó traktusban arra gondoltunk, hogy valaki 8-10 bar-t próbált meg a gumijába tenni és az bizony soknak bizonyult. Odaérve azonban döbbenten láttuk, hogy társunk (Bálna) hátsó felnijének pereme egy jó darabon leszakadt a felnirõl. Szegény Bálna tavaly egy esés miatt állt ki Mályinkán, idén pedig még odáig sem jutott el. Mi továbbhajtottunk, míg Bálna egy társunkkal lassabb tempóban ugyan, de felnin tekerve (!) hajtott a kísérõkocsi felé. A Száraz-völgyi parkoló után továbbhajtottunk és a sípályák aljánál feltekertünk a Bánkúti síházig, majd az OKT vonalán kitekertünk a mûútig és leszáguldottunk Mályinkára. Itt tartottuk az elsõ frissítõt. Bevártunk mindenkit és ezek után hajtottunk az Upponyi-hegység felé. Nagy meglepetésünkre a víztározó melletti utat leaszfaltozták. Közben a hõmérséklet is kellemesebb lett, kezdett nyári hangulat lenni a lombkoronák között. Borsodbóta után leküzdöttük még a két hegyihajrát és beszáguldottunk Ózdra. Itt jött egy defekt, majd a gumiszerelés után kiderült, hogy a külsõ is szétszakadt, így a kísérõkocsiról lekerült Bálna külsõje és azzal sikerült pótolni a sérült darabot. A várost elhagyva, Hódoscsépánynál rátértünk a kerékpárútra és azon hajtottunk el Járdánházáig, ahol a második frissítést tartottuk. Bár elvileg a táv felén már túl voltunk, de nehézségben csak most következett a java. A Gyepes-völgy lassan emelkedõ aszfaltútját nagyon élveztük. Közben külön kuriózumot jelentett az õr, aki a sorompónál mindig megkérdezi, hogy hányan vagyunk, hová megyünk és mi a nevünk. Lassan elértük a Remete-völgyet, melynek meredeksége még a legprofibbakon is kifogott. A bicajtolás után pedig már a Heves-Borsodi-dombság csúcsainak lábainál jártunk. Bár dombság a terület, számos csúcsa ötszáz méter feletti. Pedig megérdemelné a hegység kifejezést, de errõl más körökben döntenek. Meg is másztuk a környék csúcsát, az Ökör-hegyet, mely 545 m magas. Kilátást ugyan nem nyújt maga a csúcsa, de elõtte a Bükk, utána pedig a Medves felé nagyon szép a panoráma. Itt kissé szétszakadoztunk, de kisebb csoportokban mindenki jó irányban haladt. Sajnos azt kell, hogy tapasztaljuk, hogy évrõl-évre egyre nehezebben járhatók ezek az utak. Nagyon kevesen túráznak erre, ami persze a környék érintetlenségének szempontjából pozitív hír. A lejtmenetünk nagy része is bicajtolással telt, majd végre a Leleszi-völgyben egy jól járható homokos úton tekerhettünk el Vállós-pusztáig. Bár bõven volt esõ a napokban, mostanra pont járható állapotba kerültek ezek az utak. Talán a homoknak kellett is ennyi esõ, hisz idõnként így is kifordította a kerekeinket. Lassan összeállt a csapat és egy hosszú aszfaltos út után megérkeztünk Váraszóra. Itt jelentette be három srác, hogy feladják. Egyikük bukás, másikuk fáradtság, harmadikuk egyéb okok miatt. Mindenki nagy frissítést csapott, majd összeszorított fogakkal nekiláttunk az utolsó 30 km-nek, mely még tartalmazott számos négyszáz méter feletti csúcsot. Az út minõsége egyre lazább, homokosabb lett, de azért még hajtható volt. Az emelkedése kellemesnek mondható, de azért egy ilyen százas után már nem volt egy leányálom. A Fehér-kõig (420 m) még szinte együtt tekertünk, de innen az eleje nagyon meglépett. Kérdezték, hogy merre kell menni, mire én mondtam nekik, hogy a kéken. Egy helyen sajnos rossz irányt választottak, így õk végül Cered érintésével értek vissza Salgótarjánba. Mi közben sorra gyûrtük le a csúcsokat és utolsó tartalékjainkat is megmozgattuk. Két rövid „falat” én már csak tolva tudtam abszolválni. Bárnában szinte leestünk a bringáinkról. Még két hegy várt ránk, mely nem kis megerõltetést okozott, de azért leküzdöttük õket. Végül este ¾ hétre beértünk Salgótarjánba. Röviden gratuláltunk egymásnak, majd mindenki igyekezett haza regenerálódni. Nekem ez még egy hegyi befutót jelentett, révén 380 m magasan lakom. 
Nagyon kemény túra volt és teljesen egészségesen valószínûleg hasonlóan éreztem volna magam, mint az elõzõ években. Ám gyomorrontással és három órás alvással nekem ez egy nagyon kemény feladat volt.
Adatok:
Teljesítés: 16/12
Táv: 131,9 km
Szint: 3200 m
Idõ (tekert): 6.50’
Idõ (teljes): 10. 30’
Max. seb.: 53,8 km/h

Jövõre várhatóan két napos lesz a túra!