Túrabeszámolók
 | A híd túl messze van... |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 |
|
| Auer | Túra éve: 2015 | 2015.01.31 21:02:32 |
|
| megnéz Auer összes beszámolója |
Fél 8 körül rajtoltam az ATIKÖVIZIG Irinyi utcai épületébõl, ahová visszatérni is terveztem, tekintve, hogy biciklivel jöttem a városból a rajthoz, ergo a 90-es túrára neveztem, ámbátor feltételes eshetõségként felmerült bennem, hogy Makónál kiszállva tömegközlekedéssel jövök vissza Szegedre és markolom fel az alumíniumpacit. Életemben elõször túrabotot is vittem, amit az algyõi ellenõrzõpontig nem aktiváltam, utána azonban óriási segítség volt.
Az út kétféle arcát mutatta: vagy dagonya volt (tekintettel a fel-felélénkülõ szitálásra), vagy egyszerûen aszfalt. A dagonya a délutáni, valamint a késõ éjszakai órákban vált kritikussá, amikor csak a botoknak köszönhetõen nem nyaltam el ki tudja hányszor a cuppogós terepen.
Nehéz sokat mondani az útról. Az összesen 30 méter szintemelkedõ értelemszeren nem tétel, ez sajnos kihatott a változatosságra is, a túra bizonyos tekintetben tényleg az elme próbája volt, hiszen fejben nehéz bírni a csekély változatosságot, ami óhatatlanul a sík terep része. Azért voltak nagyon szép mozzanatok: a rõtbarna fûzfák csodálatos látványt nyújtottak a kopár fák hátterébõl belógva, olyanok voltak, mint megannyi óriási oroszlán sörénye. Az alkony közeledtével a kopár fás területek egészen idegen táj benyomását keltették. A hajnalban leereszkedõ köd pedig szimplán gyönyörû volt.
Ellenõrzõ pontok 15 kilométerenként voltak, gyakorlatilag pontonként egy mini túrát kellett tenni. Ezeken a pontokon azonban mindig elégséges ellátás várt, ha jól emlékszem, minden ponton legalább egy csokival vagy gyümölccsel fogadtak, tea is rendszeresen jutott. A makói zsíroskenyér pláne jólesett, és külön óriási piros pont a Máltai Szeretetszolgálat által biztosított télifagyiért.
Az utolsó ellenõrzõpontig jól bírtam a túrát, nem csipkedtem magam különösebben, kb. végig hoztam a kényelmes ~5-ös sebességet. Az utolsó 16 kilométer aszfaltján viszont úgy éreztem, meg kell döglenem. Az aszfalt nagyon kicsinált, nem bírtam, utálom, és a monotonitással karöltve ez eléggé elcsigázott, egy ponton le is ültem egy épp adódó betonplaccra. Persze aztán beértem a célba, elfogyasztottam a finom lencsegulyást, a néhány túratárs által kínált borból jóízûen kortyolgattam, végül nyeregbe pattantam, és otthon a bakancs, bot letisztítása után elfogyasztottam egy ünnepi sört.
Eredetileg nehezményeztem, hogy nem volt elõre kiírva, hogy az elõnevezetteknek jár csak meleg étel, ezt korrigálom: fel volt tüntetve, én voltam figyelmetlen. Az azért így is kár, hogy a nem elõnevezetteknek kevesebb szolgáltatás mellett drágább volt a túra. De ez teoretikus probléma maradt, mert jutott bõven a "fölöslegbõl", pedig én elég késõn értem célba. Ezúton is köszönet a szervezõk rugalmasságáért.
Ha viszont az elõnevezés lehetõsége biztosított, jó lenne, ha átutalással is lehetne rendezni a tartozást, nemcsak rózsaszín csekkel. Ami engem illet, nincs az az elõnevezési lehetõség, aminek a kedvéért én hajlandó lennék befáradni a postára és csak egy másodpercet is sorbanállnék ahelyett, hogy a kényelmes akolmelegben, a gép elõtt ülve interneten átutalnám az összeget, és kitöltenék egy interneten hozzáférhetõ adatlapot. Remélem, ezekre lesz lehetõség a késõbbiekben.
Muszáj megemlíteni az egyik ponton a hét cicát, akik a teraszon mind összegömgölyödve, mozdulatlanul hunyorogtak a világra. Az utolsó, klárafalvi ponton is volt egy fehér cica, aki mindenféle kaját el akart kuncsorogni tõlünk, persze nem ízlett neki (a gyümölcs, müzlisszelet nem kifejezetten macskatáp).
Összességében jó túra volt, pláne mivel sikerült teljesítenem. Nagy kihívás, büszke vagyok rá, hogy sikerrel részt vettem rajta. Jó dolog, hogy a rideg feltételek ellenére jutott megfelelõ ellátás a túra közben és a végén is mindenkinek. A viszonylag sok aszfalt azért meggyötört (bár szó ami szó, hálás leszek érte, amikor majd biciklizünk a töltésen Klárafalvára kocsmázni).
P. S. Kedves "szegediek", az Algoflexet nagyon szívesen adtam. :-) |
| | | | |
| | |
| szegediek | Túra éve: 2015 | 2015.01.27 09:29:00 |
|
| megnéz szegediek összes beszámolója |
A híd túl messze van 90km 2015
Elõszó: Már akkor „gyanakodnom” kellett volna, hogy az Oldalbordám valóban hozzámtartozik túra szempontjából is, amikor nem engedtem, hogy a feleségem eljöjjön velem a Kinizsi100ra, mondván, hogy túl nehéz, hosszú, én sem tudom, mi vár rám, nem akarom ennek kitenni, de miután 18,5 óra alatt megcsináltam, Õ majdhogynem hetekig „nem állt velem szóba”, mert ha nekem így, akkor neki is sikerült volna a 24órás szintidõn belül beérnie.
A legközelebbi Mátrabércen már beadtam a derekamat, ha ezt megcsinálja, akkor fejet hajtok és elfogadom, hogy nincs lehetetlen, MEGCSINÁLTA, az utolsó 2km-en futva, hogy meglegyen a szintidõ, de meglett. J
Itt eldöntöttem, hogy bizalomhiány miatt nem lesz olyan túra, amit kihagyunk, szerencsés vagyok, hogy ilyen párom van. A 3 gyerek elhelyezése a túra alatt már nagyobb logisztikát igényel, de ez egy másik történet…
Tavaly decemberben elkezdtük összeállítani a 2015-ös túranaptárunkat, egy kicsit csalódást jelentõ Budai hegyek-i BUÉK túra után, úgy döntöttünk, ha már szegediek vagyunk, akkor nekiugrunk a hírhedt hidas túrának.
Január elején erre Péter öcsém Bp-rõl küld egy TTT-s linket, hogy hallottunk-e a „Híd túl messze van” túráról… a többi innen mert sejthetõ. J
A Túra: A lényeg a lényeg, hogy elõneveztem mindhármunkat. Öcsém meg is jött, péntek este, a mama is megérkezett vigyázni a gyerekekre, a 2 nagyobbnak kosármeccse is volt, de ezt is megoldottuk egy csapattárs segítségével. Az idõjárás elõrejelzés nem volt túl bíztató, reggel 4kor azért elállt az esõ szerencsére. Úgyhogy 6:45kor már ott is voltunk Tápén az ATIKÖVIZIG telepén, ráadásul ahogy beléptünk a központba, egybõl mondták a nevünket, hogy át vehetjük az elõkészített itinereket, ellenõrzõlapokat. Soha rosszabb kezdést!
Rövid összekészülõdés után nekivágunk a gátnak, itt még természetesen nagyon együtt volt a mezõny. Öcsémtõl elköszönünk, menjen a maga tempójában, majd telefonon tartjuk a kapcsolatot. Nem sokkal utána Laci barátom kocog el mellettünk, üdvözöljük egymást, jó utat kívánunk neki. Õ egy fokkal õrültebb mint én, mert idõhiányában csak egyszer edz hetente, de akkor lefut a gáton 45km-t egyszerre!!!
Mi tempós gyaloglásra vesszük a figurát, néha belekocogunk, jó hangulatban, az idõ ragyogó, felszerelésünk pont megfelelõ. Tápét elhagyva nem sokkal az algyõi templom tûnik fel, majd az M43as hídja alatt megyünk át és hamarosan elérjük az elsõ ellenõrzõ pontot 13 kmnél. Itt a gátõrháznál pont szerencsénk volt, mert az utolsó1,5 pohár tea nekünk jutott, a következõ adagot akkor tették fel, megittuk, pecsételtünk és már indultunk is tovább. Innen már azért szétszakadt a mezõny, a futók már elmentek, sokan meg még pihentek és megvárták, hogy a következõ teaadag elkészüljön. Innen már látni lehet a 47es út hídját, amirõl visszakanyarodunk a Tisza másik oldalára. Ekkor kezdett el esni az esõ, nem durván, de olyan alattomos, lassú áztatással, úgyhogy itt elõvettük az esõkabátjainak és tempósan bandukoltunk kettesben Nagyfa felé az aszfaltozott gáton. Ameddig a szem ellát senki se mögöttünk, se elõttünk, beszélgetünk mindenrõl jelenrõl, jövõrõl, tervekrõl, túráról, tájról, gyerekekrõl, DE gyerekek nélkül, bármennyire is imádja egy szülõ a gyerekeit, muszáj nélkülük is programot szervezni, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, feltöltõdjünk és újjult erõvel élvezzük megint a családi életet.
Na vissza megint a 43as hídja alatt, innen megint a szokásos, földes-füves talaj fogad bennünket a gáton, az esõ meg változatlanul szemerkél, elmegy mellettünk egy srác, teljesen egyszerû ruhában, bal cipõjébõl nylonzacskó lóg ki, így védekezvén a beázás ellen, de ebbõl is látszik, hogy ezt a túrát nemcsak Hitech- felszerelésben lehet teljesíteni, többet számít az akarat.
Elérve a következõ pontot 31kmnél az utolsó tiszai gátõrháznál, a szokásos meleg tea fogad minket gyümölccsel. A hölgyeknek volt kellemetlenebb, hogy a WC-t nem lehetett használni, csak a pottyantós volt a ház háta mögött, így sokat itt sem idõztünk, indultunk tovább immár a Maros mentén Makó irányába, 35km környékén az égiek is megkönyörültek és nem küldtek ránk több áldást, így az esõkabátok is visszakerültek a hátizsákba, sõt kifejezetten kellemes túraidõ lett. Erikának sajnos a ballábfejénél elõjött, hogy a nagylábújja külsõ felén valószínû a csonthártyát nagyon elkezdte nyomni a cipõ, emiatt meg nem látványosan, de megpróbálta ezt tehermentesíteni, azzal, hogy a jobb lábát terhelte jobban, a féloldalas mozgás hosszútávon meg a csípõje kezdett el fájni, meg a vádlija sem a szokásos módon terhelõdött. Úh mi lesz itt...?! Ennek ellenére, összeszedte magát és jött rendületlenül.
A 3. ellenõrzõpontnál 45km-nél aztán érdekes meglepetésként a teaosztó néni dörmögött, hogy hányan vannak még, mert elfogy lassan a tea és õk csak a regisztráltak számának megfelelõ mennyiségû alapanyagot tároltak be, ez kicsit fura volt, de nem foglakoztunk vele, elvettük a csokit, Erának bekentem a vádliját a jó öreg varázsszerrel (Nikoflex), kapott a sarkára egy ragasztószalagot és már tepertünk is tovább.
Itt már utolértünk társaságokat, egy lánnyal beszélgettünk egy darabig, aztán õ ment tovább, de arra jó volt, hogy Erikának kicsit elterelje a figyelmét a lábáról, utána egy 64 éves túrázóval találkoztunk, aki Pestrõl jött ide, most „csak” a 60as távot merte bevállalni, kiderült, hogy 3éve kezdett el túrázni 40-50kmes távokon… Le a kalappal!!! Soha sem késõ elkezdeni! Makó alatt Erika már nagyon szenvedett, próbáltam kicsit tehermentesíteni és kézenfogva húzni, ami érezhetõen jót tett neki. A túra ezen a pontján az sem segített pszichésen, hogy a gátról be kellett menni 1,5kmt a József Attila Gimnáziumba - az ígért szalagok sehol nem voltak- ahol a 60as cél és a 90es pihenõ volt, innen ezután ugyanezen az úton kellett volna visszajönni a marosi hídhoz. Lelkileg biztos vagyok benne, hogy ez a túra legnehezebb része még a legelszántabbaknak is, itt a pihenõ és lehet választani feladom és 300m a buszmegálló vagy megyek tovább és 30.000m gyalog a sötétben Szegedre. Az is próbára teszi az akarat erõt, hogy meg is kérdezik!!!??? (Ahelyett hogy bátorítanának, mint a többi túrán) minden 90esen indulótól, hogy Mentek tovább vagy teljesítettnek veszitek a 60assal a túrát? Itt nagyon sokan maradnak… Mikor elvették a lapot mondták, hogy üljünk le és gondoljuk át, amíg teázunk és megesszük a zsíroskenyeret + retro télifagyi is volt a kínálatban – amit persze én elfelejtettem venni, ezért a nejem le is cseszett ;-) Tanácskozás, hogy mi legyen, én is fáradt voltam, de Erát féltettem és õ is emiatt aggódott, mert fizikailag a lábfején kívül teljesen rendben volt és mi lesz, hogyha emiatt képtelen lesz járni vagy extrém módon lelassul és még olyan sok van hátra. Övé volt a döntés, bekentem a vádliját, de a cipõjét nem akarta levenni, mert félt, hogy nem tudja visszavenni. Nem akarta feladni, így nem teljes meggyõzõdéssel, de azt mondta, hogy menjünk tovább. Elõrebiceget szó szerint, én meg összecsomagoltam, botor módon fájdalomcsillapítót nem hoztunk, ezért megkérdeztem a szervezõket, hogy tudnak-e adni, sajnos nem volt nálunk, de az egyik épp ott pihenõ túratárs ezt meghallva megkérdezte, hogy Algoflex jó lesz-e. JÉZUSOM! Mi az, hogy jó lesz-e???!!! Keblemre pajtás!!! Elõvett egy levéllel, mondta, hogy vegyek amennyi kell, kettõt el is raktam. Bár a nevét nem tudom és soha nem is találkoztuk elõtte, nem gyõzök elég hálás lenni ezért. Köszönöm!
Era be is vett egyet, felvettük a polárfelsõinket és szépen elindultunk az utolsó erõpróbának este 6kor. Épp akkor jött be a volt szomszédasszonyunk, aki már 2szer indult a 90esen, de a eddig a vádlija miatt kénytelen volt feladni, most azt mondta, hogy nagyon jó állapotban van, nincs infóm eddig róla, de bízom benne, hogy ezúttal sikerült neki.
Szinte szó szerint kivánszorogtunk a városból, menetközben biztos elkezdett hatni a gyógyszer is, de szerintem legfõképp az segített, hogy fejben eldöntöttük, hogy innen már csak elõre vezethet az út – végül is 13óránk volt az utolsó 30kmre, az elõzõ 60at meg bruttó 11 óra alatt tettük meg, elõttünk ment egy andalgó pár kéz a kézben, mondtam is Erának, hogy ha olyan sebességgel megyünk, mint õk, akkor is beérünk szintidõn belül, ennyi lauffal. A hídon beszéltünk telefonon Petivel, 5kmel járt elõttünk. jelezte, hogy k. sötét van, amivel persze nem okozott nagy meglepetést és fejfájást se, mert természetesen fejlámpával készültünk, de valóban egy idõ után, teljesen körbevett bennünket az éj, az ég is borult volt, így világítás nélkül nagyon félelmetes lett volna.
Innen lendületbe jöttünk, az idõ remek volt, szélcsendes, nyugodt. Éreztem, hogy most beszélnünk kell, mindegy mirõl csak beszélni, hogy ezzel is eltereljük a figyelmet az ólmos lábakról, a fáradtságról a fájdalomról, mert ilyenkor az az izom is fáj amirõl nem is tudtad, hogy van. 70km környékén aztán elõször csak alig láthatóan, majd egyre sûrûbben elkezdett szállingózni a hó, aztán már a szél is jobban feltámadt és levegõ is hûlt pár fokot és a gáton sem találtunk olyan helyet, ami ne lett volna csúszós, sáros, ragadós, ez még pluszban megnehezítette a haladást. Peti küldte smsben a helyzetjelentést, 13,5 folyamkmtõl makadám út, 12,8nál meg ellenõrzõpont, szerintem már neki se volt nagyon ereje beszélni. Kb. maradt az 5 km elõnye, innen már elég sûrûn nézegettük a kmköveket, de nem nagyon akartak fogyni. A Maros felöl egyszer nagy visítás, verekedés zaja hallatszott, de valószínû, hogy rókák veszekedhettek vagy vadásztak, de Era majdnem a nyakamba ugrott, mert a kóbor kutyáktól tartott nagyon. Ránéztem a sötétben az itinerre és úgy láttam, hogy onnan már csak 10km… Mint nem sokkal késõbb kiderült, fatálisat tévedtem! :-(
Na végül elértük megláttunk egy villogó lámpát, ami a gátõrházat, egyben az utolsó ellenõrzõpontot jelezte. Itt a lépcsõrõl leérve, hatalmas dagonya fogadott a házig. Apró megjegyzésként ide azért egy pallót vagy 2 raklapot le lehetett volna dobni…
Pecsételés után jött számomra a felismerés, hogy a 16os hatosát írták nagyon 0hoz hasonlítónak, így valójában 16km van hátra nem 10. Ez persze egyértelmû, hisz a 12,8as folyamkmkõ a Tisza-Maros összefolyásig tart és onnan még van kb. 3-4 km, de ezt tompább aggyal lassabb végiggondolni is. Ezt csak indulás után mertem megmondani Erának, ami enyhén szólva nem esett jól neki, így egy kicsit megtörten haladtunk tovább csendben, már mindenünk fájt és kellett egy kis idõ, hogy fejben megemésszük ezt a „+6km”-t. Belediktáltam a másik Algoflexet és próbáltam bíztatni – de egyben magamat is L Az út bár szilárd volt és nem csúszkáltunk rajta, apró kõmorzsalékos volt, egy-két szem jutott a cipõmbe is, de nem volt erõm kirázni minden alkalommal – ez sem fokozta a komfortérzetemet, szerencsére az asszonynak volt kamáslija, így õt a kavicsok legalább nem kínozták. Talpunk is fájt már. Makó-Szeged közt, összesen egy túrázóval találkoztunk, ezen a ponton futott el mellettünk. Azt mondta, hogy valakit kísért Makó határáig, de miután útjára bocsátotta Szeged felé, õ már jön a saját tempójában.
Azt megállapítottuk már korábban, hogy a monoton mozgás miatt sokkal nehezebb ez a fajta túra, mint az emelkedõkkel-lejtõkkel tarkított hegyvidéki, még akkor is, ha ott esetenként komoly szinteket kell legyûrni. Az ottani változatos terep miatt egy izomcsoport sincs kitéve folyamatos terhelésnek.
Innen kezdve hol kézen fogva egymást húzva, hol egyedül küzdve, de csak az járt a fejünkben méterrõl méterre, hogy mikor lesz már vége. Az idõ is lehûlt, köd volt, a szél is megélénkült, havasesõ szerû csapadék is esett, a fáradtságtól már fázni is kezdtünk, úgyhogy, ha valamit holtpontnak hívnak, akkor ez az volt… Lassan elértük azonban a Maros torkolatot, innen már látszódtak Szeged fényei, a hidat azonban még nem tudtuk sokáig betájolni, itt már rendes aszfaltút kezdõdött, egy nagy magasfeszültségû villanyoszlop lábai alatt áthaladva már a szegedi közvilágítást is élvezhettük és végre a Bertalan- híd körvonalait is ki tudtuk venni. A lépcsõkön felkúszva ért bennünket az utolsó kellemetlenség- asszonykámnak elmondása szerint szinte érezhetõen megnõtt egy vízhólyagja, ami miatt alig tudott a jobb lábára állni, szinte sírt a fájdalomtól.
Mondtam neki, hogyha végképp nem megy, akkor eljön öcsém kocsival és bemegyünk a célba – majdnem felnyársalt! ;-) 88km-t megtettünk, 2km volt hátra, itt adjuk fel?? Na ne!!! Normális vagy?? Persze, hogy nem gondoltam komolyan, de ebben a szituban nem lehetett jót mondani. Ezután összeszorította a fogát, lassan lekúsztunk a hídról itt már célegyenesben voltunk, a fájdalom is enyhült, a fáradtság nem. Petire rácsörögtem, hogy jöjjön fel itt vagyunk 200méterre, odaadom neki a házkulcsot menjen haza pihenni -16:46 alatt beért korábban- , addig is amíg mi becsekkolunk. Á, megvár minket mostmár, különben is itt van a kocsiban a gát eleji parkolóban orral felénk, amikor elkezdett dudálni meg villogni, akkor öntött el az jól ismert eufórikus érzés, hogy IGEN, MEGCSINÁLTUK!, szinte koppra 18óra alatt, hajnal 1re beérve, a tervezett idõnkbõl kicsit kicsúszva, de bõven-bõven a 24 órás szintidõn belül. Büszkék voltunk magunkra, én meg az asszonyra különösen! J
Belépve a központba sok fáradt arcot láttunk ráborulva az asztalra, leadtuk az itinert és mentünk a gulyásért – itt ezen a ponton kicsit aggódtam, hogy elbírom-e a tálcát a levessel, teával, sütivel, de a végén ha nehezen is, azért sikerült baj nélkül az asztalra helyezni. Néhányan, hálózsákba burkolva aludtak a radiátor mellett, sokan itt várták az elsõ buszt-vonatot haza. Mi ha nem is könnyen, de utolsó erõnkkel összeszedtük magunkat és kiküzdöttük magunkat, reszketve a fáradtságtól a kocsiig és szerencsére 10perc alatt baj nélkül hazajutottunk, hajnal 2kor már a jó meleg takaró alatt távolinak tûntek a megpróbáltatások…
Nyílván soha nem lehet az ember teljesen elégedett, de a tanulságokat levonva, már most azt gondoljuk, hogy lehet ezt még gyorsabban és kevesebb fájdalommal is teljesíteni, lehet elcsépelt, de „Ami nem öl meg, az erõssé tesz!” – Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó!
Zárszóként, de címszavakban, hogy milyen pozitívumokat adott ez a túra kettesben „Azasszonnyal”:
Kitartás, Állóképesség, Erõ, Szenvedély, Vidámság, Kohézió, Kapcsolat, Támogatás, Bizalom, Tûrõképesség, Dac, Önbizalom, Bátorság, Hit, Öröm, Büszkeség
Ui.: Vasárnap délután, hátulról átölelem kedvesen a 11éves nagylányomat minden elõzmény vagy utalás nélkül, hátha rá tudnám venni, hogy kenje be a hátam egy kis izomlazítóval, meg is kérdezem Tõle, hogy „Rékuskám nem tennél meg nekem valamit?”, erre õ „Masszírozzam meg a hátad, Apa?”… |
| | | | |
| Eni /CATS/ | Túra éve: 2015 | 2015.01.26 20:33:48 |
|
| megnéz Eni /CATS/ összes beszámolója |
A Híd túl messze van 90 km… beszámoló, de inkább súlyos kritika!!! Idén kezdtem meg a tizenharmadik túraévemet. Ennek jó része teljesítménytúra, vannak azért egyéni túrák is. Itt hangsúlyoznám, hogy soha-soha nem keresem a rendezvényekben a hibát. Ráadásul én magam is rendezek túrát az egyesületünkkel. Magam hibájáért (pl. eltévedés) soha nem a rendezõket hibáztatom. Mindegyik tt tetszett amin eddig voltam, nagy hibákkal nem találkoztam. De errõl a túráról többnyire csak rosszat mondhatok. Nem maga a túra, és annak élménye, sõt az nagyon is tetszett. Továbbá a kritika nem a pontõröknek szól, hanem a fõrendezõségi szinten elõforduló súlyos hibák, melyekre magán a túrán döbbentem rá. Ezeket a hibákat az egyébként nagyon jó ellátás sem feledtetheti. A fõ problémával a korán indulók, ill. a futók nem találkoznak.
A történet ott kezdõdött, hogy a TTT kiírás szöveges része, és a CSMTSZ honlapja két nagyon különbözõ kiírást tartalmazott a túráról, pl. az elõnevezés módjáról. A TTT honlapja szerint kizárólag rószaszín csekken történõ befizetéssel, ill. a kitöltött elõnevezési lap postai, vagy elektronikus úton történõ elküldésével lehet elõnevezni. Ebben az esetben az 1800 Ft helyett csak 1500 Ft. Namármost utánanéztem, és a rószaszín csekk feladási díja 10 ezer Ft-ig 565 Ft. Még rá is fizetek… Továbbá ugyanezen módon lehet fizetni az esetleges szállásigényt, a nevezési díjjal együtt. Még gondoltam is, hogy akkor maradjon a helyszíni nevezés, amikor egyik túratársam átküldte a technikailag már fejlettebb kiírást a CSMTSZ oldaláról. Na ott már szerepelt egy számlaszám is, hogy így is lehet fizetni. Nosza, Enci átutalta a nevezési díjat, és a szállásdíjat, amit ezzel egyidõben a plébánián meg is igényeltem. Az „újabb” kiírás már nem tartalmazta a szállás díjának rendezési módját, gondoltam akkor ugyanúgy egybe kell fizetni. Napokkal késõbb jön az e-mail, hogy kár volt együtt utalni, mert azt külön ott kell rendezni a plébánián… Annyiban maradtunk, hogy a szállást kifizetem Tápén péntek este, az átutalt díjat meg kp-ban visszakapom a túrán. Válaszképp finoman jeleztem, hogy nem ártana egy egységes és egyértelmû kiírás, de erre már nem kaptam választ. (Végül a szállást visszamondtam, mert kiderült, hogy nem egyedül megyek, és szombat hajnali pesti indulással is tudok menni.) Itt kezdtem egy kicsit úgy érezni, mintha nem lennének a helyzet magaslatán. De mivel egy olyan túráról van szó, amit több mint 10 éve rendeznek, gondoltam ezek csak „apróságok”, ennél nagyobb gond ne legyen. Aztán a sok „apróságból” még több lett.
Majdnem 370 km-t, és több mint 6 órát vonatoztam erre a túrára péntek délutáni pápai indulással. Szombaton Zuglóból a 4:06-os személlyel döcögtünk le Szegedre. Ott némi eligazítás után villamossal, busszal, és némi sétával sikerült eljutnunk a rajt helyéig. Mivel a végén neveztünk, túrázókkal nem találkoztunk, hogy lássuk hova kellene menni. Egy árva darab kiírás, szalag, vagy tájékoztatás, hogy a vízügyi igazgatóságon belül merre, melyik épületbe kellene menni. Elõször hátul próbálkoztunk, majd megtaláltuk a fõbejáratot, ott is körbe mentünk, kutakodás, végül csak meglett. Már csak páran voltak odabenn, indulásra készen. A fõrendezõ idõs úr nagyon nem volt a helyzet magaslatán, csak mi vártunk az indításra, mégis nagyon nyögvenyelõsen ment a dolog. Na még ezeken sem akadtam fenn igazán, hát egye fene, ez nem rontja a kedvem. Máskülönben ezt meg sem említeném. Az indítási idõ 7:00-8:30-ig volt a kiírás szerint. Szeged fõ állomására 7:15-kor érkeztünk, a tömegközlekedés és a várakozási idõk miatt épp 8:30-ra sikerült odaérni, de még indulhattunk szerencsére. Végül is 8:45-kor ki a kapun, a töltés már ott várt ránk, és nekiindultunk a végtelennek.
A nagy sárról szóló legendák ellenére én határozottan megnyugodtam, hogy ez ahhoz képest nem is sár… Azt hittem hogy állig érõ dagonya és szenvedés lesz az egész, a legrosszabbra készültem. Pláne ahogy a hajnali vonaton idõnként megébredtem a valóban szakadó esõ szûnni nem akaró kopogására, ahogy egy-egy állomáson állva áztatja a vagon tetejét. Nyomasztó gondolat volt, hogy önként vállalt végzetünk felé robogunk. Mire Szegedre érkeztünk, az esõ el is állt. Mint megtudtuk, a széles füves gátat esõs idõben lezárják, és nem engedik, hogy a jármûvek tönkretegyék a talajt. Így a füves sávokon egész tûrhetõen lehetett haladni. Az idõ is szélmentes volt, ami külön áldás volt. Majdnem utolsó indulóként magányosan róttuk a kilométereket. Az esõ újrakezdte a délelõtt folyamán, az a fajta alattomos, szépen lassan eláztató fajta, így inkább még az elején elõkerült az esõkabát. Jókedvûen, jó erõben telt az elsõ 13 km, amit az algyõi gátõrházig 2 óra 45 perc alatt tettünk meg. Itt meleg teával, és csokival fogadtak a kedves pontõrök. Balaton szelet a Tisza partján. Negyed óra pihenõ után irány tovább. Elhaladtunk Algyõ mellett, majd a település után átkeltünk a 47-es fõút gyalogjárdával is ellátott hídján a Tisza felett. Itt csodálkozva néztem a koszorúkat és a mécseseket a korláton. Ezek szerint népszerû öngyilkos hely lehet… Átérve a hídon jobbra fordulva a túloldali gáton találtuk magunkat, ez egyben a maroslelei aszfaltozott bekötõút. Jól esett ez az aszfalt, be kellett hogy valljam. 2 km után az aszfalt lekanyarodott a töltésrõl, így ismét a fû, és a végtelen egyenes. Innentõl villanyoszlopok végtelenje követett minket a töltésen. Átkeltünk egy autópálya alatt is, bár nem derült ki számomra, hogy melyik is volt az. Életnek nem sok jelét tapasztaltuk, legalábbis emberit nem. Csend, magány, nyugalom. A tõlem megszokott módon csendben voltam, és jól is esett. Végül néhány töltés oldalában legelészõ birka jelezte a következõ gátõrház közeledtét. De ez még nem a mi ellenõrzõpontunk volt. A második ellenõrzõ pont a Holt-Tiszai gátõrház volt 31 km-nél. Algyõtõl ezt a 18 km-t 4 óra 26 perc alatt tudtuk le. Itt is kedves pontõrök invitáltak be a házba, teát, és almát kaptunk. Na és itt ért a böbbenet. Mert nem is tudom minek nevezzem. Kérdezték, hogy tuti tovább akarunk-e menni. Mondom miért? Mert hogy a következõ pont a Feketecsárdai gátõrház 14 km-re van, és egy óra múlva zár a pont. És hogy hivatalosan már õk is bezártak, de még megvártak minket. Mondom micsoda??? Ekkor derült ki a pontõrök számára is, hogy nem kaptunk mi sem az itinerhez olyan mellékletet, melyben szerepelt volna a pontok nyitvatartási ideje! A túra kiírása szerint aki 15 órás rész szintidõ alatt nem ér 60 km-hez Makón, azt nem engedik tovább. Na igen, de az nem szerepelt egyik kiírásban sem, hogy az a 15 óra a 7 órás induláshoz van igazítva, nem pedig azoknak, akik például 8:30-kor indulnak el. Ezt a pontõrök meg is értették, elmondásuk szerint tudnak jópár hiányosságról, de õk csak pontõrök, nem õk tehetnek róla. Fel is hívták a rajtban lévõ öregurat és beszámoltak neki errõl, de láthatóan a fõrendezõ úr szörnyen merev volt, és még véletlenül sem értette meg mi is a probléma. És ha már a kiírásban nem szerepelt, a rajtban sem hívták fel senki figyelmét arra, hogy akik 8:30-kor indulnak, azoknak már csak 22,5 óra a szintidõ a 24 óra helyett, ill. az sem, hogy a pontok is így tartanak nyitva! Nem lehet mindenki gyors! Mivel ez az elsõ ilyen hosszú túrám, ezért beosztott erõvel, szintidõ kihasználósra terveztem a túra teljesítését. Ha ezt elõre tudom, akkor inkább a 60 km-en indultam volna. Nagyon mérges lettem, szó szerint az életkedvem elment az egésztõl, pedig akármilyen lapos és monoton, én perverz módon élveztem is a túrát egészen eddig. De ezek után nagyon elegem lett. Ezek szerint a makói pontot sem találtuk volna nyitva a mi tempónkhoz képest, a többit sem, és a célt sem!!! Pedig a mi indulásunkhoz képest rendben volt a 15 óra rész-szintidõ. Mivel az eddigi 31 km-t 7 óra 11 perc alatt tettük meg, a késõbbi fáradás miatti lassulást is beleszámítva Makóra értünk volna a megadott 15 óra alatt, a 60 km-hez! De így nem láttam rá esélyt, pláne hogy sorra bezártak volna elõttünk a pontok. A csalódottságom mérhetetlen volt. Feltettem a kérdést magamban, hogy mit is keresek én itt ezek után??? Kénytelenek voltunk elfogadni a pntõrök felajánlását, akik elvittek minket a 14 km-re lévõ pontra. gy esélyünk nyílt még nyitva tallálni a makói pontot. Magamban ezt kudarcként éltem meg, mert a 90 km-es túrából, így már csak 76 km-es lesz hivatalosan. Ez a tudat nagyon nyomasztott a túra hátralévõ részén. Ehh, mondom majd kérünk a célban egy 76 km-es túráról szóló emléklapot, oszt jólvan, meg marad a mérgelõdés. A pontõrökkel elsuhantunk a Feketecsárdai gátõrházhoz. Rövid pihenõ, tea, csoki, majd indulás tovább. Itt már találkoztunk más túratársakkal is. Valamikor 18 óra körül otthonról érdeklõdtek, hogy mi újság velünk, megvagyunk-e, mert otthon már bizony több mint 10 centi hó leesett, és hordja. Na mondom szupi, de itt semmi. Se hó, se szél, és délután óta már esõ sem. Haladtunk a sötétben Makó felé. Lassan, szörnyen lassan közeledtek Makó fényei a horizonton. A templomtorony szépen kivilágítva hívogatott. 15 km szinte végig egyenesen a sötétben a lámpa sejtelmes fényében. Idõnként a túratásak fénycsóvái is feltûntek. Nagyon kietlen, nagyon csendes, és még mindig nagyon lapos. Majd a 15 km-es résztáv kb. felénél kaptam egy csúnya holtpontot. Itt jött ki rajtam az, amit megmondtak, és számítottam is rá valamelyest. Iszonyúan görcsölt mindkét lábam, az állandó azonos terheléstõl. Itt nincsenek pihentetõ emelkedõk, lejtõk, változatos terep. Itt csak végtelen sík van. Szintemelkedés csupán annyi, hogy le meg felmész a töltésen a lépcsõkön a gátõrházakhoz. Sokkal nehezebb mint egy hegyvidéki túra, most már én is tudom. Nyûgös lettem, nagyon nyûgös. Lassultam. Végül dalolászni kezdtem, meg hasonlók. Fejben brutálisan szétestem, ebben minden benne volt: a fizikai kimerültség, az elõzõ pont csalódottsága, az az elveszett 14 km, na meg minden. „Ó Makó, engedj közelebb!” mondogattam. Lassan, iszonyú lassan mentek a km-ek. Végül Makó határában leterítettem az esõzubbonyomat, és feküdtem rajta vagy 10 percet, közben bátorítottam magam. Nagyon teátrálisra sikerült, kb. eljátszottam a Titanic zárójelenetét… Végül nagyon keservesen felkeltem, tovább indultunk. Na persze csak én voltam ilyen szétesett, iIsti nem. Ez a 10 perc fekvés helyre rázott valamelyest. Makóra beérve a gát végén találtuk a kiírást, hogy innentõl kövessük a szalagokat, az iskola 1,5 km-re van. Na mondom remek, irány az elõre. De el kellett hogy keseredjek, mert nem találtunk egy árva szalagot sem, mint késõbb kiderült, más sem. A térképvázlathoz nem hoztam nagyítót, így semmire sem volt jó, annyira le volt kicsinyítve. Kedvszegetten leültem egy panzió elõtt, és elegem lett mindenbõl. Én csak az iskolában akartam lenni. A panzióból hívattunk egy taxit, ami hamar oda is ért. Úgy voltunk már vele, hogy a túrát úgyis buktuk már, így hát mindegy. Meglepetten láttuk, hogy a taxi egy régi Lada volt. Nem semmi, ilyet még nem is láttam. Jó volt ez a kis retró utazás. 20:30-kor értünk így be az iskolába. A bejárati ajtót a mennyek kapujának véltem, jártányi erõm sem maradt már. Itt sokadmagunkkal együtt kiszálltunk, ki ki miért. Én azt hittem hogy ez az egyetlen, és végsõ holtpont, így kiszálltunk, átvettük a díjazást. Nagyon finom csülkös lencsés gulyást ettünk. Volt zsíros deszka, téli fagyi, tea. Pazar ellátás volt! Két órát pihentem, összehúzott székeken aludtam egyet a busz indulásáig. Felkeltem, és meglepetten tapasztaltam, hogy friss vagyok, és a makó elõtti összeomlásom sehol sincs már. Akár tovább is mehettünk volna, szerintem még sztornózhattuk is volna az átnevezést, csak meglehetett volna az a maradék 30 km, hogy a 90 km helyett legalább meglegyen az a 76 km. Nyolc és fél óránk lett volna arra a 30 km-re. De mivel ez már így se, úgy se lett volna 90 km, így hát hagytuk a fenébe az egészet. Még egy negatív tapasztalat: kérdezem a makói egyik rendezõtõl, hogy hova lettek a városból azok a bizonyos szalagok? Erre a válasz, hogy krepp papír szalagok voltak kirakva, amiket az esõ elmosott. Hogy lehet krepp papírt kirakni esõben, miért nem mûanyag jelölõ szalagot? A válasz: mert az drága!!!! Mondtam is, hogy ezen nem szabadna spórolni. Erre az volt a válasz, hogy azt vissza is kell ám szedni, de így legalább az esõ elrendezte a dolgot. Céloztam arra, hogy ha ki lehetett rakni, akár vissza is lehet szedni, 1,5 km-rõl volt szó. Ha annyira lusták, akkor autóval is be lehet gyûjteni a vásoban, mert csak ott volt szalag. Hogyan lehet ilyenen spórolni? Hogyan?????????? Ráadásul akár újra is használhatja azt a kevés szalagot. Mi ez a hozzáállás??? Ráadásul a makói fõrendezõ „negatív hangon emlegette” a szegedit és a többi. Kommunikáció semmi. Nekem itt már sok volt az egész napból. Végül is többedmagunkkal visszabuszoztunk Szegedre, ahol a rajt/célban ismét királyi ellátásban volt részünk. Sok ismerõs arccal találkoztunk, jó volt beszélgetni. A fõrendezõ bácsival inkább nem álltam le megbeszélni mi is a pproblémám. A pontõrök mondták hogy jövõre már nem õ lesz a fõrendezõ, az egyesületen belül átveszi egy másik csapat, és a megyei szövetség sem névleg lesz benne a szervezésben. Mondom szuper, nagyon ráférne erre a túrára de nagyon!!!
Jövõre újra szeretnék eljutni ide, és nagyon bízom benne, hogy az új csapat ezekbe a hibákba már nem fog beleszaladni.
A hétvége további viszontagságai (ez már csak hab a tortán, a túrához már nincs köze): kora reggel indulás az állomásra, ahol a neten nézett kiírás szerint egy IC indul Budapestre 5:45-kor. Az állomáson a kiírás szerint is IC volt az induló vonathoz megjegyzésként írva, így a pénztárban konkrétan IC-re kértük a jegyet. Megyünk ki a vonatra, és ott ér a meglepetés: egy olyan vonatra kértünk IC pótjegyet, amire személykocsik is voltak kötve, az elsõ két kocsi állt IC-bõl. Ugyanoda megy, ugyanannyi idõ alatt, mindek vettünk volna IC jegyet, ha egyszer natúr, régi személykocsik is voltak hozzákötve. Bõven megfelelt volna. Így a MÁV jóvoltából lehúztak 1190 Ft-al. Csak úgy megérdeklõdtem a jegyvizsgálótól, hogy ennek ugyan mi az oka. Közölte, hogy ki volt írva a neten, hogy az nem csak IC kocsikból áll. Lehet én vagyok a hülye, de inkább ráhagytam. Ez nem igaz mondom. Én még ilyennel nem találkoztam. IC-re személykocsik kötve, és a vonat IC-nek meghirdetve. Ugyanoda megy, ugyanakkor indul, és ugyanannyi a menetideje. Nem vagyok én sznob, ebben az esetben nem vettem volna pótjegyet, elvégre a hátsó sima kocsikon sem volt tömegnyomor (ja és még menekültek sem voltak). Ezen a hétvégén nagyon sok szarság ért. Arról már nem is beszélve, hogy busszal megyek hazafelé, Herenden egy kedves felszálló utas kinyitotta mindkét egymás melletti csomagtartó ajtót a buszon, bepakolt, a sajátját kinyitotta, és a másikat tárva-nyitva hagyta, majd felszállt. Na mondom biztos még pakolni fog. De nem. Sofõr sem vette észre, csukja be az ajtót, majdnem indulunk, mikor szólok, hogy mindkárt nem lesz utazótáskám, mert kiesik a nyitott csomagtartóból! A kedves utas aki úgy hagyta meg hitetlenkedik, de aztán lement, és jééé, nyitva van. Na ha nem ott ülök azon az oldalon, és nem éberedek fel, akkor bizony poggyász nélkül érek haza. Remek befejezése lehetett volna ennek a hétvégének. Hazaértem, átcsattogok a vasútállomásra, ahol pénteken délután hagytam az autómat, akkor még egy deka hó nem volt. Gondoltam is, hogy az autóm környezetét takaratíhatom le a hótol, hát az van. De jobbat mondok. A hókotrók az állomás elõtti parkolónak egy részén még csak nem is jártak! Tehát az autóm 15-20 cm érintetlen hóval körülvéve, ebbõl ki sem lehet járni. Mondom ilyen nincs. Volt még két autó, akinek a gazdája láthatóan szintén távol volt a hétvégén, õk is biztos örülni fognak. Mehettem a forgalmi irodába hólapátért. Én ekkor már csak haza szerettem volna érni, semmi mást. Törhettem utat kifelé a parkolóból, nem kis munka volt.
|
| | | | |
|
| kekdroid | Túra éve: 2014 | 2014.01.26 19:00:43 |
|
| megnéz kekdroid összes beszámolója |
Makó túl messze van – A Híd túl messze van... 90 -> 60
„Show them the way to reverse their decline,
Guide them back on a River of Time”
(Ayreon: River of Time)
Szombat reggel nagy meglepetésemre magamtól, pár perccel az ébresztõt megelõzve ébredek. Ezzel nagyjából le is tudom mára az elõzés tevékenységét, a szó számos értelmében. Gyorsan rendezem gondolataimat: Tápén vagyok, a helyi plébánián, a rendezõk által valahogy mégis leszervezett közösségi szálláson, tucatnyi másik turista társaságában. Oké. Suvlaj fuvarozott ide tegnap este, -rafter-rel és Kerek repkénnyel. Oké. Tegnap este kártyákkal háborúztunk, vagy micsoda, CsST (Kinizsi Százas blog) jóvoltából, aki megutaztatja a túrán is a játékot, dobozostul. Ez is oké. Kilencven kilométert készülök túrázni, két folyó mindenféle gátján. Ez már kevésbé oké. Mellettem Repkény még bõszen küzd az álomból való kilábalás ellen, hiába, mert az idegesítõ hangú ébresztõ végül kirázza õt is a hálózsákból. Ezalatt lassan feléled a terem közönsége, emberek mosdanak, pakolásznak, reggeliznek. Összeszedjük magunkat, és autóval közlekedünk át az ATIKÖVIZIG telephelyére. Itt pár percig mélán nézünk egy olyan bejáratot, ahol nem tudunk bemenni. Aztán egy mérsékelten észrevehetõ papírlapot észrevéve átsétálunk egy olyan bejárathoz, ahol már igen. Étteremnek látszó helyiségbe lépünk be, itt rendezõi oldalon mindenféle fölösleges kapkodás nélkül zajlik a rajtoltatás. A sorban elfoglalt nagyon szerencsés helyzetbõl adódóan mindössze fél óra várakozással, és némi számolási segítségnyújtással (két nevezés plusz 2*1 éjszaka szállásdíj) megússzuk. A kapott itiner egy darab A/5-ös kartonlapot jelent, színes, 1:150000-es méretarányú térképpel, rajta az útvonalat pirossal emelték ki. Hátoldalán szerepel még néhány hely néhány igazolásnak, egy nagy rajtszám, valamint az érintési pontok rövidre fogott listája, résztáv adatokkal és a korábban már említett "tea, csoki, bély." típusú felsorolással. Kiegészítésképp egy ugyanekkora papíron kapunk leírást a Makón követendõ útvonalról. Ennyi információ bõven elég, ez nem olyan túra, ahol elkezdem keresni a szintmetszetet.
Hét óra öt perckor, a sorban álló tömegek között ellavírozva kilépünk az étterembõl, felsétálunk egy csúszós betonlépcsõn a gátra, balra kanyarodunk, és a Tisza mentén nekivágunk a hosszú, sík sétának. Mellettünk a mentett oldalon felújított gépház, a folyó felõl nyaralóházak sokasága. Alattunk nagyon enyhén sáros út, felettünk szürke, felhõs égbolt. Elõttünk a gát. Elérjük tápéi kikötõt, a tavalyelõtt szétvágott SZÕKE TISZA egykori kikötõhelyét[1], a gát oldalában roncsdarabok hevernek, itt egy terasz talán a tatról, ott egy híd, korláttal. A vízen egy kisebb hajó lecsupaszított torzója lebeg. Szomorú látvány. Sétálunk tovább, Tápé házai mellett: a templomhoz viszonyítva könnyen betájolható esti szálláshelyünk. Futók közelednek, ez nem akkora szám, de õk ketten most szembõl érkeznek: Cam Mogóék szaladnak nagy sebesen, egy köszönés erejéig megállunk, aztán mindenki megy tovább, Szegedre. Elhagyjuk a buszfordulót, ahová éppen beáll a Tisza Volán fehér alapon kék díszítésû jármûve, néhány felszálló jelzi utazási szándékát. Eztán nem sokkal Tápét el is hagyjuk, a távolban egyre hangsúlyosabbá válik az algyõi szénhidrogén-kitermelõ monstrum a magasba nyúló gázfáklyával. A másik oldalon ártéri erdõ, amelyet néha nyiladék szakít meg, hol villamos-, hol gázvezeték keresztezi a folyót. Elrobog mellettünk DJ_Rushboy, néhány szóra lelassítva hozzánk. Alkalmanként a vízmûvek egy-egy létesítménye bukkan fel, szivattyútelepek, gátõrházak mellett sétálunk el. Áthaladunk a Szegedet és Makót északról kerülõ M43-as autópálya alatt, kinézek jobbra, de a hídpilléreknek csak a teteje látszik.
Lassan észak felé kanyarodunk a gáttal, Szegedtõl eddig távolodtunk, most azonban, mintha újra közelednénk a város széléhez. Elõttünk a láthatár tekintélyes részét lefedi a MOL itteni telepe, a lobogó gázfáklya újra és újra magára vonja a figyelmet. Hosszú ív megtétele után érkezünk meg Algyõ határába, elõbb kisméretû szennyvíztelepet, utóbb repülõtérnek írt létesítményt figyelhetünk meg. A reptéren katonai festésû Ancsa[2] pihenget kiállítási tárgyként, 05-ös oldalszámmal, valamint egy nagyobb gyûjteménynyi páncélozott jármû is sorakozik a kerítés mögött. A gátõrházat a falu déli végén találjuk, itt van az elsõ érintési pont, ahogy errefelé az ellenõrzõpontot nevezik. Nagyon finom teával kínálnak, ezen kívül egy Balaton szelet a szolgáltatás, és bónusz megszemlélhetjük a falra szerelt, különbözõ korú telefonkészülékeket. Zivatar esetén a csatlakozót még mindig ki kell húzni. Kint már látok némi változást, hordófedélre emlékeztetõ járólapok vezetnek a kertben elhelyezett pavilonig. Legalábbis remélem, hogy nem az egész hordót ásták be nagy munkával. :) Elbúcsúzunk a lelkes pontõröktõl, visszasétálunk a gát koronájára, megyünk tovább, szemben a Tiszával. Elhaladunk az algyõi templom mellett, fekete márványtábla emlékeztet, hogy a környéken a folyó az igazi úr. A templom után keskeny út húzódik át a gáton a folyó felé – talán strand lenne? Odébb elérünk egy szélesebb keresztezõ utat, amely az ártér felé vezet, azóta megnéztem, a faluhoz tartozó csónakkikötõnél ér véget. Méretes, mesterségesnek tûnõ tónál (lekerített holtág talán?) búcsúzunk Algyõtõl, elõttünk húzódik a 47-es fõút, mögötte a Szeged – Békéscsaba vasútvonallal. Még a tóparton járunk, amikor egy Uzsgyi[3] döcög el Békéscsaba irányába. Az országútra érkezve megcélozzuk a Tisza hídját, szalagkorlát kerít le egy keskeny csapást a padkán. Elhúz szembõl a Körös Volán Békéscsaba – Pécs buszjárata. Ezt az utat is elég lehet végigülni, bár -rafter- emlékeztet az egykor oly nagysikerû Gyula – Lenti országjáróra. Végigballagunk a hídon, alattunk csendben, lassan hömpölyög a zöldesszürke vizû folyó.
A Tiszántúlra érkezve az elsõ jobbkanyarnál elhagyjuk a fõutat, Nagyfa felé kanyarodunk a keskeny, gátkorona szélességû sokadrendû országúton. Néha személyautó húz el mellettünk, közös tulajdonsága sofõreiknek a bámulatosan labilis úttartás. Megelõz egy csuklós Ikarus is, különjáratként szállít néhány, az ablakon érdeklõdve kibámuló utast. A borsosi gátõrháznál hagyja el a gátat, és vele együtt minket a környéket feltáró aszfaltút, mi maradunk az immár burkolat nélküli, a korábbihoz képest meglehetõsen sáros (de még mindig egész járható) gáton. Néha inkább a gát oldalában ballagunk a letaposott fûben, ahogy a mezõnynek az éppen látható többsége is teszi. A telefonpóznákon húzódó vezetékek felõl néha felerõsödik, néha elhalkul a zúgás, de az oszlophoz közel hajolva mindenképpen hallani valami alapzajt. Késõbb egy út húzódik le a gátról az ártéri erdõ felé, erre haladhatott a koronát feltúró jármû is, mert végre kényelmesen haladhatunk az enyhén füves gátkoronán. Jobbra az erdõ, balra az itt már valóban végtelennek tûnõ Alföld látványában gyönyörködhetünk. Elérjük a györpölési szivattyútelepet, gondozott gépházba belesve gondozott gépeket látni, kint pedig feketére festett, méretes szerelvényeket. Nem sokkal késõbb elmegyünk a bv nagyfai, saját holtággal lekerített komplexumának külsõ kapuja mellett. A minket még a gát és az országút közös szakaszán megelõzõ gépjármûvek többségét itt látom parkolni. Odébb, a gáton az egyik telefonpóznán taxitársaság hirdetését találjuk, kiemelve, hogy beszélnek angolul. Eltöprengek azon, hogy kik alkothatják a hirdetés célközönségét.
Menetelünk tovább, elkezd szemerkélni az esõ, és néha feltámad egy-egy fuvallatra a szél. A csepergés nem sokáig tart, a szél viszont változó erõsséggel kísér végig a túrán. Az ártéri erdõ mellettünk más formát ölt, most fekete, nem túl magas, szétterjedõ koronájú fák kísérnek utunkon. A Tiszát egy helyen egészen megközelítjük, majd ez elmúlik, és a túra során már nem is látom újra. A nagyfai holtágnak láthatjuk a dél végét is, és nem sokkal odébb a kapcsolódó nagyfai szivattyútelepet érjük el. A társaság itt újra összetalálkozik, rövid pihenõt tartunk egy betontömb kényelmét élvezve. CsST sajtos tallérral kínál, köszönöm. Amire eszembe jutna, hogy akár egy gyors kártyapartit is lehetne intézni, már tovább is állunk a helyszínrõl, követjük a piros sáv jelzést, amelyet az algyõi híd után értünk el. Újra áthaladunk az autópálya alatt, errõl az oldalról jobb rálátást találok a hídra, készítek róla egy közepesnél valamivel gyengébb fényképet. Az aluljáró után letérünk a folyó felõli oldalra, megnézzük a Porgány-foki zsilip feltárt maradványait. Visszatérve fent érdekes határkõ hívja fel magára a figyelmet: Sövh. és Tápé határa, valószínûleg a vízügyeseknél valami szakaszhatár. A következõ nevezetes helyszín a porgányi gátõrház, suvlaj és CsST a sorompón ülve várnak be minket. Ballagunk tovább, nézegetem a szántókat ellepõ, földgáz- vagy éppen olajtermeléssel kapcsolatba hozható létesítményeket. Hihetetlenül nyugodt környék ez, állapítom meg négy év után újra. Emellett az is feltûnik, hogy most mintha jóval nagyobb lenne a nyüzsgés a környéken, mint azon a bizonyos korábbi túrán – emlékeztetem is magamat, hogy akkor köd volt, ami most nincs. Elérjük a Holt-Tiszai gátõrházat, korábban itt is ellenõrzõpont volt, most csak tyúkok kapirgálnak a töltésoldalban, odébb terepjárós csendélet figyelhetõ meg. Nem messze innen térhetnénk le a Maros torkolata, pontosabban a térkép által tápairétiként ismert rév felé. A nyiladékon benézve a látott épület a kör alaprajzú toronyszerûséggel már a túlparton emelkedik. Hozzánk sokkal közelebb, egy póznán újnak tûnõ piros és sárga sáv jelzéseket látunk, mint a turista infrastruktúra megtestesülését. Találunk táblát is kitéve, amelyen a térképi részbõl csak a pirossal színezett vonalak maradtak meg, ennélfogva érdekes, de teljesen használhatatlan emlék. Nem mulasztjuk el megnézni a Maros gátjának a nullás kilométerkövét, a szelvényszámot a telefonpózna beton támasztójára festették. A táv harmadánál járhatunk, kelet felé kanyarodunk, irány Makó.
A Maros gátjának ezen szakaszán jórészt CsST-vel társalgok, ezzel el is szalad némi idõ, és megérkezünk – röpke 24 kilométeres szakasz után – a második ellenõrzõpontra, a vetyeháti gátõrházhoz. Algyõ és Makó között ez az egy ep. maradt meg, nagyjából a korábbi kettõ között félúton. Kedves pontõrök kínálnak halvány ízû teával és finom almával. A kertben telepedünk le, az idõjárás inkább márciusra, mint januárra utal, nyugodtan le lehetne heveredni a fûre. Itt találkozunk popeye-ékkel, akik még valahol a Tisza gátján elõztek meg, õk nem sokkal érkezésünk után tovább is állnak. Ücsörgünk, eszünk, iszunk. Majd' félórás pihenõnk után nehezen (sehogy sem) megy a korábbi utazósebesség felvétele, de Makó a papír szerint még 23 kilométer, jó lenne a sötét beállta elõtt odaérni. Meglódulunk. Jobbos ívet követõen megközelítünk egy országutat, facsoportnál két kereszt áll – a látnivalóhoz kitérõ, azt közelrõl is megszemlélõ -rafter- elmondja, tanyasi iskolának állít emléket a hely. Elõttünk felbukkan egy település: Maroslele, ez még nem Makó, egyáltalán nem. Az ártér felé nézve megsokasodnak a nyiladékok, átjárók. Néhol favágás zaja hallatszik, néhol csak beszélgetésé a sûrûség felõl. Vagy az utóbbit csak képzelem? Balra traktorral dolgoznak valamit, gyalogos kísérettel. Sétálunk, Kerek repkénnyel kezdünk leszakadni a többiektõl, akik aztán a Feketecsárdai gátõrháznál várnak be. Emlékpihenõ az itteni ellenõrzõponthoz. Leülünk, de csak azért, hogy még nehezebb legyen elindulni. Indulást követõen egybõl le is szakadunk a csapattól, és Makóig már nem találkozunk. Balra a hosszú ideje látható Maroslele kínál csábító alkalmat a kiszállásra. A következõ pár kilométeren feljavított, kavicsos út vezet a gáton, a nyugati végpontján kitáblázták, ki és mennyi pénzt költött a felújításokra, melyik program keretében. Remélem, a majd' másfél millió eurós mutatványnak csak egy kis szelete az útfelújítás. Húsz percig lépkedünk a szürke úton, akkor elérjük a makói szivattyútelepet. Ezzel elértük Makó külterületének a határát, leülök Repkény mellé a sorompóra. Beszélgetünk, fõ téma a Makó és Szeged közti buszközlekedés. Közben megérkezik régészlány és sétáLós bácsi, pár perccel késõbb, amikor továbbindulunk, már csak két pont látszik belõlük, messze a gáton. Mögöttünk a felhõkön túl a naplemente fényei festik különös színûre az ég alját. Szürkülni kezd.
Innen Makóig még egyszer megpróbálunk belehúzni úgy igazán, de féltáv környékén – amikor a város fényei már látszanak, de nem akarnak közelebb kerülni – elkezd csökkenni a lelkesedésem a túra folytatása iránt. Repkény már korábban kifejezte, hogy a maga részérõl teljesen elégedett lesz a hatvanas táv teljesítésével. Én még hezitálok, és azt számolom, hogy mennyi elõnye lehet suvlajéknak. Elsétálunk a leengedett redõnyû Nagykarikai gátõrház mellett. Lassan besötétedik, elõttünk Makó nagytemploma tornyosul, még mindig elég messze, és a Szegedi út fényei mutatják, hogy körülbelül hol érkezünk majd meg a városba.Oldalt fémalakzat látszik, bent, a gát ártéri oldalán. Az 1970-es árvíz emlékére állították. Innen már emlékeim szerint már nem kell olyan sokat menni a városig. Tévedek, még majd' egy órán keresztül botorkálunk a töltésen, azért sem használva a fejlámpánkat. Mellettünk kisebb telkek, bódék, épületkék állnak, amennyire ki lehet egyáltalán venni a sötétben. Telik az idõ, trappolunk néma csendben. Valahol megállunk két pillanatra, aztán megyünk tovább. Rájövök, hogy lámpáinkra Makóig így sincs nagy szükség, még épp akad annyi természetes fény, amennyinél megoldható a haladás, no meg a gátat amúgy sem könnyû eltéveszteni. Mielõtt beérnénk Makóra, megállunk megint, Repkény leül, kér öt perc pihenõt. A túra városszéli telefonoszlopra helyezett „Üdvözlünk Makón” táblájánál megint megállunk, itt eldöntöm, hogy nekem sem hiányzik a maradék harminc kilométer Szegedig. Besétálunk Makóra a leírás és a szalagok útmutatását követve, közben találkozunk a már szembejövõ popeye-ékkel és Rudi Istvánékkal.
A makói cél-ellenõrzõpontnak a József Attila Gimnázium ad helyet, elõször gyanakvón nézem az ugyanott konszolidáltan bulizó, jólöltözött osztálytalálkozókat, majd észreveszem a HTMV irányító tábláit. A rendezõi asztal mögött szigorúan nézõ Mendei mester kérdezi, továbbmegyünk-e. Most inkább nem. És egy tál levest azért ugye megeszünk? - kérdezi megenyhülve. Köszönettel, az bármikor jöhet. Leülünk suvlaj, -rafter- és CsST triójához, jó utat és sok szerencsét kívánunk a továbbiakhoz, Repkény készít róluk egy indulós fotót. Õk továbbállnak megszemlélni a Maros bal parti gátját, mi pedig lelkesen kanalazzuk a jó sûrû lencselevest. Elpihengetünk, majd átsétálunk a buszállomásra, innen a Körös Volán jármûve szállít Szegedre. Az utat jórészt átalszom, a Mars tér elõtt nem sokkal ébredek, jármûvünk tömve van utassal, fõleg a bulizni igyekvõ tizenéves korosztály képviselõivel. A végállomáson leszállunk, meglepetten tapasztalom, hogy a körülményekhez képest könnyedén mozgok. Iszunk egy-egy automatás kávét a várónál, majd teszünk egy sétát a belvárosban – már majdnem elfelejtettem, milyen szép hely Szeged. Elsétálunk erre-arra, végül, hogy ne maradjunk autentikus tiszai gátak nélkül, átsétálunk a Belvárosi hídon, hogy a Bertalan hídon, stílszerûen a túra útvonalának utolsó néhány száz méterén jussunk vissza a reggeli kiindulópontra. A 90-es táv céljában keresünk egy csendesebb sarkot, leülünk aludni (miután tisztáztuk, hogy mi tényleg nem a hosszútávot teljesítettük), megvárjuk a csapatot, akik a számításaimnak megfelelõen, nem sokkal hajnal egy után érnek célba. Ezúton is gratulálok nekik, valamint minden távon minden teljesítõnek! :) Suvlaj egy rövid pihenõ után Budapestig fuvarozza a társaságot, -rafter-tõl és CsST-tõl a Kelenföldi pályaudvaron búcsúzunk el, majd Repkénnyel ketten a suvlajmobilt a Népligetnél hagyjuk el. Ezúton is köszönöm a fuvart suvlajnak, és természetesen a társaságot minden útitársamnak! Különleges, nehéz túra a HTMV, egyszer szeretnék majd visszamenni és teljesíteni a most kihagyott plusz harminc kilométert is.
-Kékdroid-
Képek a gátról |
| | | | |
| Evelyn | Túra éve: 2014 | 2014.01.22 02:29:38 |
|
| megnéz Evelyn összes beszámolója |
A Híd túl messze van, avagy menet csermelyek medre mellett, nem egyenetlen terepen….
E hétvégén eszem elvesztem s e-é-vel nyekergek egy keveset.
Ez év eleje s helyem nem Debrecen, de nevezetes megye, nevezetes helye: Szeged. Erre tekergek nem egyenetlen terepen, kettedszer ez eseményen.
Nevezek (nem sebesen), de nem kések egyetlen percet sem. Reggel hét s kezemben menetlevelem, benne pecsétek helye s térképre fektetett menetem.
Elkezdem…. egy keveset felfele…. Hehehe…Messze elnéz szemem s észreveszem e helyen hegy nem terem. Felfedezem csermely medre mellett megyek. Sebességem hetes, kedvem lelkes. De ez még menetem eleje.
Eltelt hetven perc meg egy kevés s tesznek elejbem levelek levét, s mellé egy édes szeletet. Beszerzek egy pecsétet.
Megyek, megyek, mendegélek, fejemben merengélek s egyszerre megettem egy ember terem. Ketyerém egy percre megdermed. Ej, ez Pest „fenegyereke”! Képes felemre tesz lehelet jegyet, s sebesen elmegy, mert ezen menet lemegy s tervez még két „Cseh-et”.
Menetelek….. Fejem felett enyhe szelek, felleglevek esnek egy keveset. Testem epedez, nyelvem repedez , nedvességért esedez.. Emberek mellettem elmennek. Kedvem lejjebb esett, kedvszegett leszek. Megyek még nem keveset, s lelek kellemes helyet, mely helyen beszerezhetem pecsétem, s lelkesen nyeldeklem nem kevés levet, melyet egy szerkezet eresztett, e hely megett.
Kedvem lett remek, léptem sebesebb. Hetven meg hetven meg kétszer hét percet terepezek s egy gyerekeknek kedves (?) helyre beérek. E helyen testem leteszem s nem fehér kencével kent kenyeret eszem. Nedves szerelésem lecserélem, s elkezdem cél felé menetem.
Egyre sebesebb leszek, emberek mellett elmegyek. Meresztenek szemeket, rengeteg méter megettem és sebességemet nem vesztem? Lehet ez lesz vesztem? Ezt én kérdezem…
Fényesség egyre lejjebb megy. Melyek repkedtek, lecsendesednek. Elemem nem fecsérlem, megyek feketeségben.
Végre elérem pecsétes helyem. Édességet nem eszem, Kedvem lével emelem. De lelkesedésem elvesztem, mert eszemben meglelem, nem kevés lesz szenvedésem, mellyel Szegedet elérem. Nem tévedek, Szeged egyre messzebb megy…
Képzeletemben egy elmélet ébred, meder melletti helynek, mellyel emberek védekeznek, vége nem lesz. Emberek élte helyre reggelre sem érek…
De mennyek fejedelme megkegyelmez, s véget vet e rettenetnek, s menetem kezdetének helyére belépek, megszerzek egy célpecsétet.
Fenekem leteszem s remek lencselevest eszem.
Menetem két meg két meg két meg két meg két meg két egész, egy fél és egy negyed lett. Mértékegységét e-vel megneveznem nem lehet..
Fentebb megtett esztelenségért elnézésért esedezem, de e nyelvezetet kedvelem.
|
| | | | |
|
| Evelyn | Túra éve: 2012 | 2012.01.15 18:12:17 |
|
| megnéz Evelyn összes beszámolója |
A túra elsõ megpróbáltatásként csekély 4 óra 45 perces buszozás után este 9-kor megérkezem Szegedre. Következõ kihívás a helyi járatú busz megállójának megtalálása. Megcélozom az elsõ látóterembe kerülõt. A menetrendet áttanulmányozva rájövök ez nem az igazi. Ekkor a helyiekhez fordulok, akik készségesen tájékoztatnak, az én buszom, ami mint kiderül trolibusz, a buszállomás másik oldaláról indul. Én is indulok, kb. 20 méter távolságból megpillantom, hogy éppen beáll a 9-es troli. Rövid sprinttel még elérném, de mint tudjuk: férfiak és busz után sohasem…Jön másik. Így is történik. Rövid, buszos városnézés, bár a sötét miatt nem sokat látok. Sikerül a megfelelõ helyen leszállnom. És most merre tovább ? Sajnos ez a szakasz nincs „kiszalagozva”, így saját emlékeimre támaszkodhatok, ami a netes búvárkodásból maradt meg. Kicsit jobbra, aztán egyenesen. Lassan elmaradnak a város fényei. Az egyik túrabeszámolóban olvastam, hogy a szállás az ötödik emeleten volt, ezek szerint egy magas épületet kell keresnem. Szemben, nem is oly távol világít egy emeleti ablaksor. Megszámolom, még 4 szint van alatta. Ez lesz az! A ma esti célomnál és a holnapi rajthelynél vagyok.
Odaérve bezörgetek, felébresztem a bóbiskoló portás nénit. A nevezési asztalnál idõs bácsika ül. Adatokat egyeztetjük, anyagiakat lerendezzük. Majd elindulok, hogy leküzdjem a túra legmagasabb szintjét, 5 emeletet. Lifttel teszem… Jól van no, mentálisan 90 km-es távra és 0 m-es szintre vagyok felkészülve! J
Az ötödik emeleten sikerül megtalálnom az egyetlen lányszobát. A többit a fiúk foglalták le. Pár szót váltok a két szobatársnõvel: ki honnan érkezett, melyik távot tervezi. Az étlapon szerepel még a 60 km-es és a 30 km-es táv is, de mi mindannyian nagy étvágyúak vagyunk és a leghosszabbra neveztünk. Gyorsan elkészítjük a holnapi felszerelést, majd ki-ki a hálózsákjába bújva megpróbál aludni, ami többé-kevésbé sikerül.
Reggel 7 óra elõtt pár perccel megjelenek a rajtnál, ahol már csinos sor van, ismerõs arcokkal. Amikor elpanaszolom, hogy kénytelen vagyok váltócipõt cipelni, mert a bakancsban nem bírja a lábam végig, megvigasztal a kedves túratárs, hogy õ kb. 20 kg „zsírszalonnát” cipel, biztos ami biztos, mókásan célozva a súlyfölöslegére :) Szerencsére az esti elõnevezés miatt az én itinerem már kész van, ezért soron kívül át tudom venni az A/5-ös méretû lapocskát. Hm…. úgy látom a túra folyamán olvasással nem kell fárasztani magam, ugyanis az ellenõrzõpontok megnevezésén kívül más szöveg nincs a túraleírásban. Reménykedve megfordítom…Nos, itt egy térkép található. A kicsinyítés miatt a Maros és a Tisza még felismerhetõ a kék színrõl, illetve egy mellette futó piros vonal mutatja az utat. Azt hiszem ebbõl túratárs követés lesz. Túl nagyot nem tévedhetek, innen mindenki egy irányba megy, Makóra.
7 óra után pár perccel elindulok, csatlakozva alkalmi szobatársnõmhöz és két sráchoz, akik fényképezõgéppel és GPS-sel felszerelkezve vágnak neki. Néhány lépcsõfoknak nekirugaszkodva felküzdjük magunkat a gátra, amit ezután már csak az ellenõrzõ pontok kedvéért fogunk elhagyni. Ennek okán próbálunk megbarátkozni vele. Sár nincs, fû és kissé erõs, hideg szél van. Jó lenne minél hamarabb felvenni a sík terepen megszokott tempómat, hogy az „üzemi hõmérsékletet” elérjem. A srácok leginkább a mûszereikkel vannak még elfoglalva. A közelben elhelyezett geoláda helyét próbálják beazonosítani, majd pár km után le is térnek megkeresni. Én úgy döntök, nem tartok velük, ilyen hosszú távon nem árt takarékoskodni a méterekkel, késõbb jól jöhet még az így elvesztegetett energia. (és milyen bölcs döntés volt, mint késõbb kiderül!)
Így egyedül haladok tovább az elsõ ellenõrzõpont felé, amely kb. a 13. km-nél lesz. A futók folyamatosan elõznek. Néhány gyalogost nekem is sikerül. A tájleírást egy mondatba tudom sûríteni: Jobbról az ártéri fák láthatóak, néha elõcsillanó víztükörrel, balra a kertek alja váltakozik a szántóföldekkel… Hanghatásként a szél süvítését a kutyák ugatása és a motoros fûrészek hangja tarkítja. Úgy tûnik, hogy hétvégenként itt is sok embernek favágó a szakmája, nemcsak a hegyekben:(.
Még nincs 9 óra amikor az út széli oszlopra kötözött lebegõ papírlap figyelmeztet, itt az Algyõi gátõrház az elsõ ellenõrzõpont. Tea, csoki és bélyegzés vár. Közben „Végre utolértünk!” felkiáltással megjelennek elhagyott túratársaim is. Bár kellemes meleg van a gátõrházban, mégis kimegyek, hogy ott várjam meg õket, mert aztán még kellemetlenebb lesz a hideg szél.
Éppen egy fényképkészítésbe futok bele. Megkérnek álljak a ház elé. Próbálom meggyõzni a fotóst, hogy csak rontom az összképet. Nem sikerül, a fénykép elkészül. A jövõ héten Pécsett lesz egy 34 km-es túra, ott akár át is vehetem. Elszomorítom a két túrázót, több idõbe kerülne az odautazás, mint maga a túra. Mivel még mindig nem jönnek akikre várok, elindulok velük. Kiderül, hogy a 60 km-es távon indultak, tehát csak Makóig tart az útjuk. Lassabb tempóban haladnak, mint ahogy én szeretnék menni, ezért rövid társalgás után kocogni kezdek. Bár közlik velem, ha 2-3 m távolságban elõttük mennék, frissebben lépkednének, én önzõ módon nem „motiválom” õket, tovakocogok. Sötétedés elõtt szeretnék Makóra érni, az még kb. 45 km.
A táj nem sokat változik. Pár szennyvíztelep, néhány gáztöltõ állomás egészíti ki az elõbbieket. Változatosságot az okoz az útvonalban, hogy eldönthetem a jobb oldali vagy a baloldali keréknyomban, esetleg a füvön lépkedve haladok. Egy ideig elszórakozom a „sávváltásokkal”. Rovom a kilométereket, elkalandoznak a gondolataim. Ilyenkor a lépéseim is lelassulnak. Majd feleszmélve belekocogok pár métert. Fejem fölött hangos gágogással néha elhúz egy-egy vadliba csapat. Elmélázok, hogy a fák sokkal szebbek lennének a hófödte tájban, zúzmarás ágakkal. Így csupaszon nagyon lehangoló látványt nyújtanak. Aztán az is eszembe jut, hogy a hóban nem tudnék ilyen könnyedén lépkedni… Majd érdekes búgó hangra leszek figyelmes. Rövid hallgatózás után kiderítem, hogy az út menti fa villanyoszlopok énekelnek a szélben. Egy ideig elszórakoztatnak.
Nem messze elõttem egy fiatalember halad. Közel azonos tempóban velem. Na végre ! Megtaláltam a vezéregyéniségemet… Felveszem a tempóját és így haladok pár kilométeren át. Amikor nõ köztünk a távolság futok egy kicsit, de csak annyira közelítem meg, hogy ne zavarjam férfiúi magányában.
Így haladunk tovább, követjük a gát vonalát, amely néha nyílegyenes, néha kicsit kanyargós. Aztán közelebb-közelebb kerülök a „tempófelelõshöz”. Végül megáll fényképezni a tájat, majd megvárja amíg utolérem. Úgy látom már õ is megbeszélte a fontos dolgokat önmagával, most már társaságra vágyik. Magam is így vagyok ezzel. A második ellenõrzõ pontra a Holt-Tiszai gátõrházhoz már együtt érkezünk. 11 óra 51 perc és mögöttünk van 31 km. Itt a szûkön mért tea mellé finom almát kapunk. Bélyegzés után már indulunk is tovább. A következõ pecsétünket 14 km és 2 óra múlva kapjuk meg a Feketecsárdai gátõrházban. Milyen gyorsan röpül az idõ jó társaságban! Hamar találunk közös témákat, hisz mindkettõnket érdekelnek a kihívások az élet minden területén. Élménybeszámolókkal színesítve az utat a kilométerek is rövidebbnek tûnnek.
Lassan közeledünk Makó felé. Erre utalnak azok az emberek, akik a téli napsütésben kúsznak-másznak a szántóföldeken. Dugdossák a hagymát…. Azért gyalogolni mégis jobb….lenne, ha nem érezném, hogy a bal lábamon kialakulóban van egy vízhólyag. Túratársam a térdét kezdi fájlalni. Bizony az 50. kilométer után már kezd jelezni a szervezet. Rövid idõ múlva megpillantjuk a városba vezetõ szalagozást, ami egy oszlopra kötözött piros krepp papír képében jelenik meg. Ebbõl arra következtetünk, hogy esõre egyáltalán nem számítanak a szervezõk. J
Papírlap nyugtat meg bennünket, innen már csak 1500 méter a cél a 60-asoknak és a pihenõ a 90-eseknek. A jelzésekre vadászva sikerül még sötétedés elõtt beérnünk a József Attila gimnáziumba. A célba érkezõket meleg leves várja, mi csak libazsíros kenyeret kapunk hagymával. Majd Szegedre visszaérve érdemeljük ki a levest. Lecserélem a futócipõmet, a vízhólyagomat leragasztom. A bakancs legalább máshol fogja nyomni a lábam. Most érzem csak milyen nehéz volt eddig a hátizsákom. Elõkészítem a lámpámat is. Legyûrök egy szelet kenyeret. Közben a pontõr bácsinak is sikerül az összes statisztikai feljegyzést elvégeznie, most már semmi akadálya, hogy nekivágjunk az éjszakának.
Makóról kifelé haladva szembe megyünk a most érkezõkkel. A rövidebb távon indulók szörnyülködnek, hogy nekünk még fele hátra van annak, amit õk teljesítettek, azaz 30 km. A hosszú távosok kicsit csendesebbek….
A városból kiérve örömmel állapítjuk meg, nem kell lámpát kapcsolnunk, mert a Hold szép kövéren világítja nekünk az utat. „Holdvilágos éjszakán, mirõl álmodik a lány?” Most éppen arról, hogy a bakancs nem nyomja a lábát. Ez sajnos csak álom marad. Az energia felvételtõl kicsit magunkhoz térve folytatjuk utunkat a gáton. A holdvilágos estében botorkálva, kezdjük érezni az alföldi túrák nehézségeit, amit egy hegyi túrázó el sem tud képzelni és lekicsinylõen kezeli a 0 m szintet. Bizony a monotonitás kikezdi a testet-lelket egyaránt. 70 km környékén már kezdenek elfáradni az izmok, amelyek folyamatos használatban vannak. Nincs emelkedõ, lejtõ amikor lehetõség van más-más izomcsoport mozgatására. Itt csak aközött lehet választani, hogy gyalogolok vagy futok. Lehet váltogatni a lépéshosszt és lépésritmust.
A cél elõtti utolsó ellenõrzõ pont sehogy sem akar felbukkanni. Túratársamnak egyre jobban fáj a térde. A túra elõtti estén a lépcsõn sikerült egy tökéletes esést bemutatnia, ami során megsérült. De hõsiesen tartja a lépést. Egy futópár jön sétálva mögöttünk. A fiú lába is megelégelte már a sok-sok kilométert, aztán mégis gyõz a szellem a test fölött és kocogósra veszik a tempót, elhagynak bennünket. Fél nyolckor végre elérjük az utolsó gátõrházunkat. Elcsigázottan, de nagy mosollyal belépünk. A mosoly azonban hamar lehervad az arcunkról, amikor a pontõr néni közli velünk: 17 km van még elõttünk… Összekaparva romba döntött lelkünket és leamortizálódott testünket, elindulunk az éjszakába megvívni utolsó csatánkat a távolság és a fájdalom ellen.
Próbálok futólépésben haladni, így megszûnik a fájdalom a derekamban, és a második születendõ vízhólyagomat is halványabban érzem. Társam az éjszakában lemarad, majd összeszedve férfi büszkeségét utánam kocog. Ezt megismételjük még párszor… Most már teljesen átérezzük a túra szellemét: a híd túl messze van….
A céltól 5-6 kilométerre vagyunk, amikor engem is utolér a holtpont. Kénytelen vagyok én is mozgósítani az „aranytartalékot”. Ez az, amikor már azt hiszed, innen nincs tovább…. és mégis. Az emberi elme csodálatos, ha megtanuljuk használni.
Márpedig a 100 km körüli és afölötti túrákon már szükség van ezekre a képességekre.
Viszonylag hamar túljutok a krízisen. Aztán feltûnnek Szeged fényei. Látótávolságba kerül a cél! Már csak a hidat kell elérnünk, onnan pár száz méter a csülkös bableves és a nem igazán kényelmes, mégis annyira áhított ágy. Közben elered az esõ is. Ez kissé felébreszt bennünket. Friss lépésekkel érünk be a városba, mármint az elõzõekhez képest. Nem kevés nyögéssel fellépcsõzünk a hídra, majd le.
23 óra 10 perckor belépünk az ajtón, kiveszik kezünkbõl az itinert, majd rögtön bekalauzolnak a levesestál mellé. Fáradtan leroskadunk a székre, de boldogok vagyunk. SIKERÜLT!!
Miközben már jobb hangulatban kanalazzuk a levest, helyünkbe hozzák a kiérdemelt emléklapot és kitûzõt. Megkapom az ez évi elsõ igazolásomat az „õrültségemrõl”.
Felmegyek a szobába, kiszabadítom a lábam a bakancs fogságából. A kislábujjam eltûnt. Csak egy nagy vízhólyag van a helyén. No mindegy, a következõ túrára, biztos elõkerül.:) Lezuhanyozom, majd kellemesen zsiborgó testtel ágyba bújok.
Már nem is olyan kényelmetlen ez az……………………………….
|
| | | | |
| widi | Túra éve: 2012 | 2012.01.14 21:33:10 |
|
| megnéz widi összes beszámolója |
HTMV 90 – Túra a végtelenbe
Nem is tudom hol kezdõdött. Talán azzal, hogy Heyjoeval közösen 2011. október végén elmentünk a Fehér-Vár-Palota 40 TT-re, és a túra közben megfájdult a térdem. Ez nem volt újdonság, a szintkülönbségek miatt nem egyszer volt már rá példa, de ekkor, a túra közben jegyezte meg Heyjoe, hogy van egy nekem való, azaz a térdeimnek való túra az Alföldön, amelyen az összes szintkülönbség csak 30 méter, igaz a távja 90 kilométer. Késõbb utánanéztem, és megtaláltam ezt a túrát, melynek mint kiderült vannak azért rövidebb távjai is, amik azért vonzóbbnak tûntek a 90 km-nél. Nekem eddig a leghosszabb túrám a Bakonyi Barangolás 70 TT volt, melyen a saját gps-em szerint 71,3 km-t mentem, így nekem bõven elég lett volna a 60-as táv is. Aztán rájöttem, hogy a 60 km már nem kihívás, no meg mivel a lakhelyemtõl több mint 300 km-re rendezik ezt a túrát, és mégis elmegyek, akkor már a 90-es távot választom.
Szóval megbeszéltük, elõneveztünk, lefoglaltuk a szállást, és péntek délután kemény 300 km autózás után elsõként elfoglaltuk a szállásunkat ketten a négyágyas 516-os szobában. Utána vásárlás a közeli Tescoban, majd beneveztünk, 3-as és 4-es rajtszámmal, mivel közben már érkezett két túratársuk, akik a nevezésben gyorsabbak voltak. A 2-es rajtszámú idõs bácsinak felajánlották a szobánkban levõ egyik üres ágyat, így a szobatársunk is lett, az 1-es rajtszámmal nevezõ Judit viszont – nem is értem miért - nem.
Ennek ellenére szombat reggel mind a négyen együtt vágtunk neki a 90-es távnak, sõt még egy hölgy - aki idõközben Juditnak szobatársa lett – csatlakozott hozzánk. Az idõs bácsi kora ellenére gyorsabbnak bizonyult nálunk, így már az elsõ kilóméterektõl elõttünk ment, miközben folyamatosan nõtt köztünk a távolság, pedig 6 km/óra feletti sebességgel mentünk. Beszélgetve, kellemes idõben, enyhe szembeszéllel fûszerezve mentünk, és pár kilométer megtétele után jeleztem társaságunknak, hogy én kicsit lemegyek a töltés aljába, mert egy geoládát akarok megkeresni. Erre Judit csatlakozott hozzám, mivel érdekelte mi ez a dolog, de nem pontosan tudta mirõl is van szó, így míg lementünk a töltésrõl, addig nagyvonalakban el is magyaráztam neki a lényegét. Ez jól sikerült, mert amikor odaértünk a megadott koordinátákhoz, és kezdtem bokrok közé bemenni és keresni, akkor egyszer csak odaszólt: „Nem ez az?” címmel, és ekkor már a kezében is volt a doboz… Gyors belogolás, és indultunk is utolérni a többieket, de nem is kellett rohanni, mivel Heyjoe kitartóan megvárt minket a töltés tetején, mondhatnám legény volt a gáton. Ezalatt másik hölgy túratársunk szerzett kb. 180 méternyi elõnyt, és ezt nem is tudtuk már behozni. Hamarosan átkeltünk az elsõ híd alatt ami az M43-as autópálya hídja volt. Az elsõ ellenõrzõpont (ezt szögediesen érintési pontnak hívják) az itiner szerint 13 km után volt, 08:58-kor értünk oda, gyors pecsét, csoki, tea valamint a koedukált mellékhelység felkeresése után 09:04-kor indultunk tovább.
Így hármasban maradtunk a további távra, és hamarosan elértük a 47-es fõút hídját melyen átkelve mentünk is visszafelé a Tisza másik oldalán. Jó tempóban haladtunk a gáton, ami ekkor még annyira nem tûnt monotonnak, még fel tudtunk fedezni érdekes, változatos dolgokat. Néha egy zsilip, távközlési oszlop, vagy egyéb ismeretlen vízügyi objektum az újdonság erejével tudott hatni. Kiemelt látványosságként láttunk egy Trabant motoros „teherszállító” jármûvet ami pótkocsival együtt egy különleges jármûszerelvény képét mutatta, és egy jelzõlámpás, sorompós, õrzött területre robogott be. Nem tudtuk mi lehet ez a hely, de mint utólag kiderült, a Szegedi Börtön Nagyfai kihelyezett tagozata, így nem is bántuk hogy kihagytuk. Hamarosan újra átkeltünk az M43-as hídja alatt, majd szép idõben és számunkra szép részidõvel értünk be pontosan déli 12 órakor a második érintési pontra, amikorra gps szerint 30 km-t tettünk meg. Ezt 5 óra alatt tettük meg, ami kereken 6 km/órás átlagot jelentett, és ennek örömére több mint húsz perces ebédidõt tartottunk. Ez akkor számomra csak 5-10 percnek tûnt, de nem lázadoztam, indultunk tovább, mivel még várt ránk a gát...
Párszáz méteren belül rákanyarodtunk a Maros töltésére, és ekkor nem tudtuk eldönteni hogy ez sarok volt, vagy ív, de hosszú percekig témát tudott adni számunkra. Ez már a fáradtság vagy unalom kezdõ jele lehetett, és mivel amúgy is megbeszéltük, hogy ezután már kicsit lassabban megyünk, így többet beszélgettünk az eddigieknél. Sokat nem lassultuk, 14:48-kor értünk a harmadik érintési pontra, ahol már éreztem, hogy a jobb talpamon gond van, ezért tettem rá egy vízhólyagtapaszt.
Húsz perc pihi után ismét a gáton találtuk magunkat, és a hosszú egyenes végén hamarosan látótérbe került Makó. Innen kezdve egyre jobban úgy tûnt, hogy az idõ telik, de Makó nem lesz közelebb. Mintha csak egy futópadon gyalogolnánk… Aztán egyszer csak mégis elértünk egy újabb töltés mellett levõ geoládához, amit mindhárman elkezdtünk keresni. Mialatt mi Heyjoeval gps-szel kerestük, Judit egyszerûen csak megtalálta. :) Ekkor már éreztem, hogy a másik talpamon is alakul valami, de gondoltam majd Makón teszek arra is tapaszt. Kellemesen elfáradva elértük Makó határát, és elindultunk az érintési pont felkutatására. Szerencsére feltöltöttük egy régebbi év nyomvonalát, így az segített odajutni. Mint kiderült, a néha elõforduló narancssárga szalag is segítség lett volna, de elsõre nekem kint hagyott szilveszteri kelléknek tûnt. Az érintési pontra 17:27-kor értünk be, az itinerünkbe kaptunk pecsétet, de ezek ellenére több mint fél órán keresztül vártuk hogy visszakapjuk. Itt hosszabb, kereken egy órás pihenõt terveztünk, így nem tudom mi volt az oka, de belefért ez a hosszúra nyúlt adminisztráció. Ezidõ alatt megettünk pár nagyon halványan zsírozott kenyeret, és néha sikerült egy kis teát is kerítenünk. Az egy óra pihi gyorsan eltelt, és elindultunk az utolsó harmadra.
Több mint két kilométer megtétele után kiértünk Makóról, és átkeltünk a Maros hídján, és a töltésen elindultunk Szeged felé. Amint kiértünk Heyjoe fejlámpát kapcsolt, de hamarosan megállapítottuk, hogy a telihold fényénél tökéletesen látunk, még árnyékunk is van, így lámpa nélkül mentünk. A töltés nappal sem volt valami változatos, de éjszaka kifejezetten monoton. Semmit sem látni, csak száz méterenként elõbukkant egy betonkaró, melyen a Tisza és Maros összefolyásáig hátralevõ távot jelezte, bár nekünk ennél kb. négy kilométerrel távolabb volt a cél, de tudtunk hozzá tartani. Egyrészt jó is volt látni, mennyi az annyi, de itt már fizikálisan és mentálisan is megterhelõ kezdett lenni. Láttunk elõttünk fényeket, amire elõször még naivan azt hittük, hogy Szeged fényei, de hamarosan rájöttünk, hogy ez jóval közelebb van annál. Megbeszéltük, hogy miután Makótól 10 kilométert megtettünk, akkor tartunk egy kis pihenõt. 20:26-kor ezt megejtettük, öt percet pihentünk, de ezután már nagyon nehéz volt elindulni. Itt éreztük elõször, hogy bár már csak huszonegynéhány kilométerre van, de mégis messze lesz az a szegedi híd…
Szótlanul ballagtunk, a fényeket lassan elkerültük, Ferencháza fényei voltak, néha Heyjoe mondott valamit, meg ránk szólt, hogy ne kiabáljuk túl egymást, de nem sok sikerrel járt a komminikációs közösségi tevékenysége, Judittal mi határozottan ki tudtunk zárni magunkat a külvilágból, sõt még egymástól is, mivel ilyenekre nem pazaroltuk az energiákat. Újabb fényeket láttunk magunk elõtt, de ekkor már tanulva az elõzõekbõl, nem Szegedre gondoltunk, hanem Deszk fényeit feltételeztük látni, de mint utólag kiderült, még ez is túlzás volt. Egyszer csak egy gátõrházhoz értünk, ami gyanús volt, mivel Makón túratársaktól hallottuk, hogy nem Deszknél lesz az utolsó érintési pont, hanem pár kilométerrel elõbb, így ott a sötétben a korláton kitapogattunk egy lapot, ami fel volt írva hogy ez a következõ érintési pont, így kellemes meglepetésként idõ elõtt ismét pihenhettünk egyet. 21:35-tõl kereken 22 óráig pihentünk az érintési ponton, ahol már messze nem volt õszinte a mosolyunk, meg is kérdezték a kedves pontõrök, hogy sajnáljanak-e minket, mire mondtam nekik, hogy ne tegyék, csak magunknak köszönhetjük ezt az egészet :)
22 órakor szörnyû nehéz megindulás, lábaink nem nagyon akartak együttmûködni agyunkkal, tiltakoztak hevesen. Bár már arra sem emlékszem, hogy az agyunk egyáltalán akarta-e ezt, de mindenesetre tovább mentünk valahogy. Egyszer csak feltûnõen gyorsan utolért minket két túratárs, mivel a ponton nem láttuk õket, ezért rájuk kérdeztem, hogy voltak-e bent, mire kiderült, hogy õk nem tudtak a deszki pont elõrehozásáról, de már nem mentek vissza, hanem amilyen gyorsan utolértek minket, úgy el is siettek elõre.
Heyjoe volt, hogy próbálkozott túrabotot elõvéve közlekedni, amit hamar feladott, majd fejlámpával akart menni, amit mi szavaztunk le, mivel a holdfényhez egész jól hozzászokott szemünket zavarta, valamint mivel hátulról világított ránk, így saját árnyékunktól nem láttunk rendesen. Azt hiszem mással nem próbálkozott, ezután már õ is csendben, monoton jött velünk. Deszknél volt még egy geoláda, amit meg akartunk keresni, de Heyjoe sikeresen lebeszélt róla, mondván hogy plusszban ne menjünk már egyetlen métert se. Én hallgattam rá, bölcs gondolat volt, na meg maradjon valami máskorra is :)
Szörnyen lassan ment az idõ, de még lassabban a kilométerek. De ez még hagyján, a száz méterenként levõ kilométerkövek is nagyon messzinek tûntek egymástól… Gondoltam, nem lesem mindet, egyre ránéztem, majd sokáig nem figyeltem, és utána egy következõt ismét megnéztem, és szomorúan tudatosult bennem, hogy csak száz méter telt el, nem hagytam ki mégsem egy oszlopot sem…
Volt egy rész, ahol nem volt látható a számozás, de ezt sem vigasztalt, de ekkor már nem is volt olyan dolog a földön, ami akkor és ott jól esett volna, még az sem, ha ott helyben összerogyok, és feladom. Így ezzel ezért érdemben akkor nem is foglalkoztam, sõt még nagyon panaszkodni sem mertem, mivel hölgy is volt a társaságunkban, és hát lássuk be, elég hülyén nézett volna ki, hogy egy nagydarab férfi áll neki reklamálni, mialatt Judit kitartóan harcolt a méterekkel.
Mindhárman tartottuk magunkat, harcoltunk a távval, és csodák csodájára 00:47-kor elértünk a nullás kilométerjelzéshez. Ezidõtájt (ha jól emlékszem) el kezdett csendesen esni az esõ, mi pedig egyperces, de sokat jelentõ pihi, és egy utolsó lendületet vettünk a cél felé. Pontosabban elõször a két kilométerre levõ Bertalan hidat értük el, mire átértünk rajta, az esõ átváltott havazásba. Az utolsó párszáz méteren már a célt látva mentünk, ez adott plusz energiát, és 01:40-kor beértünk a célba. Ott meleg étel várt, kedves rendezõséggel, valamint nem utolsó sorban kedves és kellõen kifáradt túratársak is, akiknek ezúton is gratulálok ennek a nem mindennapi túrának a teljesítéséért.
Epilógusként egy válaszom az Index fórumán a túráról:
- "Olyan egyszerûnek tûnik így leírva: 15 oda, aztán vissza, majd 30 oda és vissza. Ennyi. Mi lehet itt a probléma?"
- Ezt mondtam én is elõtte amikor megláttam az itinert, és ez így is van, nincs is semmi probléma úgy kb. Makóig, vagy kicsit még utána olyan 70-75 km-ig. (vagy is ez szerintem mindenkinél máshol jön elõ, de valahol Makó után)
Ez az az érzés, amit máshol nem érzel, sehol máshol ilyennel nem találkozol, amit egyszerûen nem lehet szavakkal megfogalmazni, ez az a feeling, amiért el kell jönni, ezt egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia. |
| | | | |
| szalamandra | Túra éve: 2012 | 2012.01.10 23:21:22 |
|
| megnéz szalamandra összes beszámolója |
Az év elsõ túrája ---választanom kell !
1. BUÉK : tömeg-profi rendezés(drága!)--uncsi
2.Görgey :Visegrád (kedvenc helyszín )--szigethalmi családias-pálinkás buli--ráadásul legjobb barátaim társaságában...
s mégis a 3. lehetõséget választom : hírhedt “gátazást” Szegeden
Miért is ?? KIVÁNCSISÁG - KIHÍVÁS Ez a fõ motivációm.
Fejben rákészülök--átfutom a beszámolókat (különösen sokatmondó a minimalista Dinamokutyáé !! )--Szint helyet kínhegyek...Megfogalmazódik a cél :
ÉLVEZNI az utolsó méterekig !!!
Isteni jelként megcsörren a telefonom : “fél éve nembeszélünk “ barátom hív,õ is ott lesz.. Felnézek a fórumra --Gethe Laci csak arra vár ,hogy háztól -házig fuvarozzon ..
Szombat 4,30’-Daubner ,a Nyugatinál csatlakozik hozzánk Jámbor s még vki (egy Tünde !!)Rögtön gyanús lett ,hogy nem földi halandó !!Próbálta ugyan álcázni magát ( pl. elálló füleit lekerekítette!!)de árulkodó volt ,hogy 50-60 -as szélben (fekete!) ru polóban jelent meg--- nem vér folyik az ereiben … Ja és persze a neve is : GALADH EREB -a nagy visszatérõ(HOl volt 3 évig ???!!!)
A régi cimborák örültek egymásnak..Sorra vettük a TTT család “nagy arcait “-a legfrissebb pletykákat ,hogy képben legyen. Én csak csendben meghúzom magamat ..(engem nem vág át !!)
7 elõtt a rajtban vagyunk- Szeged külváros --nincs tömeg : néhány futó no meg a 76 éves makói bácsi-Õ a legfrissebb...jövõ héten jön föl Pestre ötpróbázni !!! A rajtoltatás kissé körülményes ,de ilyen létszámnál nem számít..
7-kor elindulok--felkészültem , világos a cél:egész nap menni kell egyedül s persze élvezni az állapotot..Eltévedni nem lehet ! Kapunk egy térképvázlatot (itiner fölösleges!) A holt Tisza mentén Algyõig 15 km-ott át az elsõ hídon és a túloldalon vissza a Maros torkolatig 15 km.A Maros mentén Makóig 30 km és vissza a másik oldalon 30 km --Ilyen egyszerû!!
Nekem való terep-büntetlenül szárnyalhatnak a gondolataim !! A gát mint terep kifejezetten tetszik ,a föld fölé emel s így kicsit fölülrõl látok rá a “valóságra” mintha kicsit lebegnék..
Az elsõ 10 km laza folyamatos kocogás- jól esik- szívom magamba a levegõt-eget ,ami körülvesz (kis talaj-nagy ég-ezt az arányt szeretem !!)
Utolérnek a futók (6-8 fõ köztük Kornél barátom is ) s el is hagynak ,de még sokáig látom õket. Ha fotóznék, az elsõ kép ez lenne :elõttem 200m-re a futók s akkor hirtelen 8-10 õz/szarvas átszökken elõttük keresztben a gáton..Klassz látvány volt !!!
Aztán kisüt a nap is ..s hosszú árnyékot vetek elõre. Utolér egy futógyalogló(felváltva csinálja ritmusban)Utánozom..Amikor a hosszú árnyékom utoléri , futni kezd (mókás:-)) Így haladunk együtt az elsõ pontig.Forró tea a kulacsba, banán a gyomromba s már nyomom is tovább. Algyõt elhagyva már itt is az elsõ híd -DE KÖZEL VAN !
Átrobogunk rajta és nappal szemben kocogunk vissza-nekivetkõzöm: elég az aláöltözet és a széldzseki. Kis beton után ismét a gáton magányosan gyalog-kocog ,hogy változatos legyen ! Felfedezek vkit magam elõtt, õt üldözöm ,úgy 25 km-nél be is érem Kornélt s innen együtt megyünk a 2. pontig. Ott is forró tea és még egy banán a tankba. Nincs még 11 óra s már ráfordulunk a Maros-gátra.Néha szelesebb részeken kicsit fázunk -lassú a tempo-gyorsítok s azt veszem észre ismét egyedül vagyok.. A villanyoszlopokon 100m-enként kiírva a táv--nekem ez nagyon bejön:gyorsít --falom a km-eket.Simogat a Nap, a szél--ÉLVEZEM !!
3.pont tea mellé egy kis magneb6 is kell..vissza a gátra ,arccal Makó felé :látszik a templom !! MILYEN KÖZEL VAN !
Ismét megelõznek :egy futó majd egy traktor. Itt megkísért az Ördög :”Elvigyelek???” Elszántan visszautasítom s ezzel életem újabb nagy lehetõségét hagyom ki(ki tudja mikor utazhatok egy traktoron??)
Máris itt a makói híd,de mielõtt átkelnék rajta elõbb városnézés jól kiszalagozott egyenes utcán be a központba.A Makovecz tervezte fürdõ gyönyörû!! Az iskolában (60-as cél ) õszhajú fiatalemberek kényeztetnek, lesik minden kívánságom, kapok finom levest is...14,30’ Nagyon elégedett vagyok magammal!! Visszakocogok a hídhoz s újabb motiváció :minél messzebb jussak még világosban.Már nem kocogok ,csak lendületes gyaloglás marad.Falom a km-eket. 24km-tõl indul a visszaszámlálás-ezen az oldalon össze-vissza kanyarog az út ..élvezhetem a teljes naplementét s még utána is sokáig világos van :pont a pontig !Örülök neki és sugárzom az elégedettséget -a pontõrök szerint is látszik rajtam ,hogy nem szenvedek!! 16.40’ -elõveszem a lámpát, de fölösleges ,mert a Hold süt,árnyékot vetek magam elé ismét -Holdárnyékot.
Az utolsó 10km-en csatlakozom az Ági-Gyula pároshoz (jó társaság!) Bár jó volt eddig magányosan is ,de nem bánom ,hogy az utolsó km-reket megoszthatom velük-visszahoznak magányomból a közösségbe..
Ági hõsiesen küzd élete elsõ 30 asával --mindene fáj már ,de tartjuk a 6-os tempot. Gyula csak lazán (2m feletti -gólyalábakon jár!)
0km-nél rádöbbenünk :még van 4 km a célig !!! Leesik,na innen van a név :”A HÍD TÚL MESSZE VAN !!!”
Átkelve a 3. utolsó hídon is ,hagyom ,hogy elborítson az “ott vagyunk mááár???!!!” érzés ,de csak azért ,hogy nagyobb öröm legyen belépni az ajtón (19,30’)a MELEGBE ,ahol õszinte törõdéssel vesznek körül minket ...leültetnek a gyönyörûen megterített rózsaszínû asztalokhoz,hozzák a nagy tál forró isteni babgulyást ,finom puha kenyér ,házi almáspite a bónusz !!! S ha vkinek ez még nem elég (nekem??) ,felmehet lifttel az ötödikre forró zuhanyt venni !!! Wellness szállóban érzem magam!!
Míg utitársaimra várok (a tünde élvezkedik a holdsütésben !! )) jól elbeszélgetek a rendezõkkel..KÖSZÖNET ,HOGY ITT LEHETTEM !!!
Éjfél után esik be Ereb is -Galadhul !!! Piros fülek -orr... Lassan-komótosan táplálkozik -átöltözik (zuhany helyet zoknit cserél :fehéret-feketére!!!) Elmeséli ,hogy hogy szúrt a szíve( van egyáltalán szíve egy tündének ???!!!) SUVLAJ mentette meg az életét, mert a kiszáradástól volt ! (Nem tudta ,hogy azért adják a teát ,hogy megigya!!!!)
2-kor indultunk haza havasesõben ,4-re föl is értünk Budapestre. Laci házig fuvarozott minket :KÖSZÖNET NEKI A NAGYVONALÚ KEDVESSÉGÉÉRT !!!!
Gyönge (leány a gáton !))
Ui.JÖVÕRE UGYANITT KICSIT JOBB FUTÁS ARÁNNYAL !!! |
| | | | |
| Popeye | Túra éve: 2012 | 2012.01.09 12:01:36 |
|
| megnéz Popeye összes beszámolója |
Könny és mosoly
Ébredezek. Rossz helyen van a nap. Vagy én aludtam sokáig? Órám szerint dél van. Felülök az ágyban. Próbálok a mozdulat folytatásaként felállni de nem sikerül. Dermedten nézem lábaim helyén Shrek lábait. Próbálom felidézni mi is történt velem. Halvány emlék foszlányok valami hídról, barátokról és a GÁT-ról. Amikor ez a szó ill. mögöttes tartalom megjelenik lelki szemeim elõtt a szõr a hátamon irányt vált.
De kezdjük az elején. Múlt héten a Fóti Somlyón kezdtük szervezni Sanyikával és Csabival a szegedi kirándulást. Itt nagy segítségünkre volt Rafter sporttárs aki sok hasznos tanáccsal látott el bennünket. Hét közben Tamással is egyeztettem aki még szállást is intézett nekünk.
Péntek este utaztunk fiammal Szegedre. Itt Tamásék elvittek az alvóhelyünkre. Aztán éjfélig ment a sztorizás és persze elmélkedés a másnapi túráról. Csabin látszott az aggódás, hogy fogja bírni a monotóniát no meg a 30 méter szintet. Ekkor azt hittem csak viccelõdnek azzal, hogy egy pszichológus is jön velünk. De reggel 6.45-kor valóban megálltunk egy lakótelepen és felvettük Krisztát aki a fenti szakma gyakorlója.
7 óra körül értünk a start helyre ahol sok ismerõs arccal találkoztunk de nem volt nagy tömeg. Ennek ellenére meglehetõsen nehézkes a nevezés. De aztán röpke 40 perc alatt megtörténik és neki vágunk a nagy kalandnak. Jó a csapat jó a hangulat. Csak azon sajnálkozunk, hogy Linda nem ért rá. Azt mondják Dubai-ban van. No mindegy talán majd legközelebb. Tamásnak gondjai támadnak a cipõjével már most ragasztgatnia kell. Kacarászva érünk az elsõ „érintési pontra” . El sem hisszük, hogy már megtettünk 13 km-t. Ezt jól tesszük mert a gps szerint még 12-õt sem jöttünk. Itt derül ki számomra hogy a 90 csak 85 kicsit csalódott vagyok de úgy érzem a végére megbékülök a gondolattal. Kapunk tea,csoki,bély.-t aztán már robogunk is tovább.
A következõ pont 18-ra van közben érintünk egy hidat kétszer egy másikon meg irányt váltunk. Csapatunk párokra oszlik és 4-4 karónyi távolságra követjük egymást. Egyszer látjuk ahogy Tamás balra lerohan az elõírt útvonalról. Sanyi a gáton hangosan nevet. Hova megy? kérdezem szerinted? volt a válasz. De ekkorra már tudatosodott bennem amit addig csak gondoltam. Valami miatt nem volt szimpi a baloldali hangulatos ártéri bozótos, viszont az egy db vastag törzsû fa jó búvóhelynek tûnt egy férfiasan nagy dolog végre hajtásához. Nem tudom a kedves olvasó próbált-e elbújni egy fa mögé 360°-os panorámával. A végeredményt nem részletezem mindenki fantáziájára bízom.
Az 2.ep.-n nyomtunk egy szendvicset a tea és a finom starking mellé, majd már a gáton dobtunk egy 90°-os bal kanyart és most már a Marost kisértük. Itt kezdtük érezni a monoton terhelés elsõ hatásait. A 3. pontig már kevesebbet nevetgéltünk de meglehetõsen jó tempóban értünk be. Itt Sanyika még a másságát is felvállalta egy bónusz csokiért de így sem kapott. Itt egy 5 km-es nyíl egyenes szakasz következett. Ekkor éreztem elõször, hogy valaki visszafelé húzza a gátat mert én becsülettel szedem kurta lábaim de a látóhatár végén lévõ fák nem akarnak közeledni. De végül beértünk Makóra. Kicsit furcsa szalagozáson megtaláltuk a pontot ahol már többen falatoztak. Látszott az arcokon ki melyik távon van. A 60-asok megkönnyebbülten mosolyogtak még a 90-esek bambán bámultak maguk elé. Elõjött bennem a mit keresek itt érzés. De aztán a városból kifelé jövet egy gyors kocsmázás egy kávé erejéig és mindjárt jobb lett a kedvem.
Itt már Csabi elhúzott Bálinttal és Krisztával, mi négyesünkhöz pedig Csilla csatlakozott. Jó hangulatban sztorizgatva battyogtunk / Csillának köszönhetõen több mint 6-tal ?/. Ekkor eszünkbe jutott Kriszta akinek élete leghosszabb túrája rajzolódik ki a szegedi éjszakában. Felhívtuk Csabit bírja-e a tempójukat. Mint kiderült nem. Leszakadt tõlük és valahol elõttünk jár. Megnyugodva haladtunk tovább. Közben Tamás egy kisebb dolog okán alaposan lemaradt tõlünk. De tudván az elsõ km-erek óta tartó problémait nem csodálkoztunk rajta. Tudtuk õ nem fogja feladni. Mert õ valóban kemény legény a gáton. Egyszer csak egy futó árny robogott közénk / a telihold miatt nem használtunk lámpát/ Tamás volt. Futás közben oda bökte a fájdalmai miatt már nem tud gyalogolni csak futni és eltûnt a homályba. Hamarosan megtaláltuk Krisztát aki alaposan belassult de kitartóan araszolt az 5. pont felé. Amit meg is találtunk jóval korábban mint gondoltuk. No ezt nem a szervezõk mérték el csupán az történt hogy egy tartalék pontot jelöltek ki ami az eredetihez képest kb. 5 km-el elõbb volt. Ennek örültünk de amikor tovább indultunk tudatosult , hogy az utolsó szakasz ennyivel több lesz. Innen kezdtük nézni a karókat 100 méterenként fogyott a táv. Felállítottam magamnak a teóriát ha a karók nullára váltanak elérjük azt a bizonyos hidat amirõl a túrát elnevezték. Mint kiderült tévedtem. Onnan még több mint kettõt kellett menni. Még most írás közben is bele sajdul a talpam. Aztán meg lett a híd de ennyi sík menet után a lábam már nem volt hajlandó 5 cm-nél nagyobbat emelkedni viszont az építményre lépcsõ vezet. Botjaim nélkül szerintem még mindig ott vakarásznám a buksimat. Végül átértünk a hídon. A túloldalon pánikoltam egy kicsit mivel itt nem volt gát mi lesz velem gát nélkül, hogy fogok így a célba érni. De kiderült van élet a GÁTon túl is.
A célban isten csülkös bablé, tea, bonusz almás pite. Lassan csapatunkból utolsóként megjött Kriszta és Tamás. Nem kell szégyelni az öröm könnyeit, meglett férfi létemre morzsoltam már én is el a szemem sarkában egy hosszúra nyúlt kirándulás végén. Gratulálok minden teljesítõnek az optimális körülmények ellenére úgy érzem kemény menet volt.
Összegzés…. nem tudom. Vegyesek az érzéseim. A szervezés szeretetteljes de néha gyengécske és idegesítõ. Az útvonal izgalmas és idegtépõen unalmas. 30 méter szint ami nem sok de az izmaimban soha nem tapasztalt fájdalom. Általában túráimon mindig van olyan rész ahol úgy érzem ide vissza kell jönnöm „privátba” és kiélvezni a hely varázsát. Nos itt ilyen nem volt. De ezek ellenére azt mondom örülök, hogy itt voltam és csak ajánlani tudom mindenkinek legalább egyszer ki kell próbálni.
Néhány kép:
https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20120108AHidTulMesszeVan90#
|
| | | | |
| Tonnakilométer | Túra éve: 2012 | 2012.01.08 20:41:58 |
|
| megnéz Tonnakilométer összes beszámolója |
HTMV 60
Kígyóval-békával riogattak az elõdök. Hogy csupa szenvedés, meg unalmas és azt is írták, hogy soha nem akar már vége lenni. Nem kell nagy szirteket megmászni, s onnét aláereszkedni sem. Még a térképet sem kell böngészni, hogy megleljük a helyes utat. Mégsem egyszerû végigjárni ezt a 60 vagy 90 km-t. Elfárad a szellem és elfárad a test. Felõrli az idegeket a végeláthatatlan gát és soha, de soha nem látod a végét. Mert a híd messze van. A Híd Túl Messze Van.
Ha ilyen, akkor ilyen. Ne nevezzenek teljesítménytúrázónak, ha nem próbálom ki! - pattant ki fejembõl az ötlet. Mindjárt az elsõ héten (eléggé rehorisztikus módon) harmadszor módosítottam a kõbevésett, bombabiztos éves túra naptáramat, s a fórumon is közhírré tettem döntésemet. Innen már nincs visszaút!
Magam is a végtelen rónák gyermeke vagyok. Jókorán megtanultam észrevenni a szépségeket a sík tájban. Azokat az apróságokat, melyeket gyakran akkor sem látsz, ha megmutatom. De ott vannak. Bizony ott vannak. Csak ki kell nyissad a szemed. Sõt nem csak a szemed. A lelked is ki kell nyissad hozzá.
Háromnegyed hétkor lépek be a Vízügy székházának aulájába. Beállok a jelentõsnek nem mondható sor végére. Akkor tûnik csak soknak az a tizenegynéhány ember, amikor tíz perc múlva sem haladok elõre egy tapodtat sem. Felkészültem. Írtátok, hogy bizony a nevezés nagy pöcsöléssel jár. Nem bosszantom magam. Felfedezek néhány ismerõs arcot. Kézfogás, puszi, örülünk egymásnak.
Na végre! Valaki megkapta az itinerét. De jó neki! Kezd rám melegedni a dzseki. Hallgatom, hogy körülöttem miként viccelõdnek a társak. Eltereli a figyelmemet, arról a bizsergetõ izgalomról, amivel számomra a rajtolás jár. Még a 97. után is.
Végre én is sorra kerülök. Hamar végzek - gondolom. Elõneveztem, s a nevezési díjat is pontosan kikészítettem a markomba. Tévedtem. Ugyan elküldtem a precízen kitöltött nevezési lapot a hivatalos kiírásban szereplõ egyik rendezõnek, de rosszul tettem. A másiknak kellett volna! Tessék új nevezési lapot kitölteni! -hangzik a sommás ítélet. Szerencsére, otthon kinyomtattam egy tartalékot, s elõ is húzom a zsákom belsõ zsebébõl. Innen már ment, mint a karikacsapás. Öt perc alatt bekönyvelésre kerültem, három különbözõ táblázatba. (Persze minden táblázat huncutul elbújt a másik mögé.) Nehéz ez kérem, de rendnek kell lenni. Kezemben az itiner. Gyorsan átadom a helyem a mögöttem állónak, ne rám haragudjanak, amiért áll a sor.
A neheze már megvan, vagy még csak most kezdõdik? Kilépek az ajtón, s egybõl egy emelkedõvel kezdek. Huszonegynéhány lépcsõ, s máris ott állok a gát tetején. Megteszem az elsõ lépéseket, s elhangzik a szokásos „Isten segíts!” Csak lehelem a szavakat. Akinek szól, így is meghallja.
Szembõl fúj a szél. Nem erõsen, de azért összébb húzom a dzsekim zipzárját. Kristálytiszta a levegõ. Ma reggelre befagyott az a kevés pocsolya is, ami megmaradt a tegnapelõtti esõ nyomán. Na nem a gáton, az teljesen száraz és egyenes. Még idefelé láttam párat. Néhány könnycsepp csak, amit az égiek elhullattak a szárazodó Alföldért.
Jobbról az ártéri erdõ fáinak girbe-gurba ágai között álmosan nyújtózik a nap. Vöröses-sárga korongja lassan emelkedik egyre feljebb. Tudja, hogy még csak január eleje van. Úgyis hamar nyugodni tér. Talán addig kitart a fénye, amíg az a pár hõs eléri a hagyma városát, akik valami furcsa belsõ indíttatásból ma reggel felmásztak a GÁT tetejére.
Elõttem a távolban pár hangya méretû túrázó, s ott legelöl még páran. Talán egy kilométert sem haladok, mikor a mögöttem induló fiatalember utolér. Mint kiderül Makón lakik. Neki hazai a pálya. Beszélgetünk errõl-arról, leginkább a túrázásról. Jól tempózunk, kicsivel hatos átlag felett - mondja a jó öreg CsX. De jól is esik az erõs tempó. Be kellene melegedni. Nem szeretek fázni egy ideje. Lehet, hogy öregszek? Jobbról a tiszai ártér fái, de a folyót nem látom. Biztos lesz még alkalmam rá a mai napon.
Valaki piros dzsekiben mászik fel a gát oldalán. Nagyon ismerõsnek néz ki, vagy mégsem õ? De igen. Vándorcsillag az! Kitörõ örömmel üdvözöljük egymást. Karácsony óta már negyedszer futunk össze ilyen-olyan túrán, korábban talán kétszer se az elmúlt évben. Rafterékkel jött, de a váratlan boksz kiállás miatt lemaradt. Majd utolérjük õket. Az elsõ ellenõrzõponton meg is pillantjuk útitársait, akik már a teájukat kortyolják. Mi is pecsételünk, megisszuk a teánkat. Persze jól esik a csoki is, amit kaptunk, s indulunk is tovább. Rengeteg még a mondanivalónk egymásnak.
Felváltva mesélünk el mindent, szinte a bölcsõtõl kezdjük, de a vége minden történetnek valamelyik túráról, vagy valamelyik túratársunkról szól. Így aztán repülnek a percek, az órák, s velük a kilométerek. Lám lassan fél távhoz érünk (legalábbis én), s még egy percet sem unatkoztam. Ki mondja azt, hogy ez egy unalmas túra? Jó társaság kell, ennyi az egész. Egyébként úgy látom ritka a magányos túrázó. Inkább a társak is 2-3 fõs csapatokban róják a végtelennek látszó utat. Jobban telik így az idõ.
Valahol harangoznak. Hallani nem hallom, de a pocakom jelzi, ilyenkor szoktam ebédelni. Mindjárt itt a második ellenõrzõpont, valamit már kellene enni. Elõveszem a táskámból a kicsi dobozkát. Benne afféle falusi diákcsemege. Földimogyoró, napraforgó, s mazsola. Igazi energia bomba. Eszegetünk belõle. Ezzel a „tûrõkével” kihúzzuk az ellenõrzõpontig.
Nagyon jól esik a jól fûtött gátõrházba belépni. A kis vaskályha ontja a meleget, s a kis helyiséget otthonossá varázsolja. A kabát is lekívánkozik rólunk. Leülünk a padra, s a zsákból elõkerülnek a finomságok. Nem csak igével él az ember. Mert nem csak roppant bölcs volt, aki ezt a mondást kitalálta, de azt hiszem éhes is. Elégedetten falatozunk, isszuk a teánkat, s a szobába jönnek az emberek, s jókedvünk az egekbe hág. De jó, hogy itt vagyok! Oly jó köztetek lenni, kedves túratársak!
Aztán a szendvics elfogy a kézbõl és a teából is behörpintjük az utolsó kortyot. Mennyi is van még Makóig? Elég nagy a szórás a kapott válaszok között. A GPS track szerint alig huszonöt, de van, aki harmincat mond. Gyanítom az elsõ az igaz, de valószínûleg az utóbbit fogom pontosabbnak érezni 4-5 óra múlva.
A hosszasabb pihenés után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Fel a gátra és hajrá elõre! Felmerül az ötlet, hogy van a Maros-foknál egy geoláda. Csak egy másodpercig incselkedik velem a kisördög, de aztán felülkerekedik a józanság. Sok van még hátra. Az a párszáz méteres kitérõ lehet, hogy hiányozni fog a végén.
Az egyik kanyar után (mert volt ám ilyen is) egy templomot veszünk észre. Máris Makó? Az nem lehet. Elvileg még több mint egy húszas hátravan, ez pedig nincs messzebb öt kilométernél. Elõveszem a GPS-t. Persze ez még csak Maroslele. A gombokat nyomogatva, meglepõdve veszem észre, hogy a hosszú pihenõ ellenére még mindig majdnem hatos átlaggal jövünk. Meg is ijedek kissé. Ez nekem lehet, hogy túl erõs lesz. Elég volt ez a pillanatnyi szellemi megingás, s azonnal ólomnehéznek éreztem lábaim. Pedig egy perce még szinte fütyörésztem. Meg kell állnom, rendet kell raknom a dobozban! Kérdem Vándorcsillagot, vajon mit szólna, ha megállnánk egy picit? Úgy érzem, innom kell egy kis vizet. Persze, mondja mosolyogva, neki is jól esne.
Hm… Még nem is ittam a teámból, csak cipeltem eddig a tele termoszt. Útitársam nem kért a citromfû teából. Inkább a bolti kakaóját itta meg. Vesztére, de erre még visszatérek. Meg is ittam nem egy, de hárompohárnyi teát, s az utolsóba dobtam még egy Mg pezsgõtablettát is. Jól esett, nagyon jól.
Feltápászkodtunk, elindultunk és újra jókedvem lett. Azt hiszem, átestem egy kisebb holtponton. Nem is merült fel semmi problémám, immár a célig. Annál inkább kedves túratársamnak. Valami nem lehetett rendben azzal a kakaós itallal, mert hirtelen… Szóval más dolga akadt. Mondta, hogy menjek csak, majd utolér. Aztán csak nem jött. Illetve jött, de elég messzire elértem idõközben, s láttam, hogy becsatlakozott egy ismerõs csapathoz. Ettõl megnyugodtam, s igyekeztem újra a számomra kellemesnek tûnõ tempót menni.
Valahogy sokkal fárasztóbb volt menni lassan, hátrafelé tekintgetve, mint a mai napon megszokott, de számomra nagyon is erõs tempóban. Elõttem 6-7 villanyoszlopnyi közzel ment Csaba és Bálint. Próbáltam olyan tempót menni, hegy ne szakadjak le tõlük. A nap is már majdnem lebukott a nyugati égbolton. Vajon sötétedésig beérek Makóra, vagy elõ kell vennem a fejlámpát? Aztán erre a kérdésre is megkaptam a választ. Mire minden feketévé vált volna körülöttem, elértem Makó házait. Még másfél kilométer, s itt a cél. El sem hiszem.
Az egyenetlen járdán éreztem már a talpamon, hogy elég volt. Elég volt ebbõl mára. Sikerült, s nem is akárhogy. Egészen rövidet kavarogtam a cél elõtt, aztán megtaláltam azt az ajtót, ahol ma az én utam befejezõdött. Megkaptam a díjazásomat. Tényleg szép az oklevél is és a kitûzõ is, megdolgoztam érte.
Riasztottam a sógorom, aki megígérte visszafuvaroz Szegedre, amint beérek. A célban kaptam csülkös bablevest, ami ugyan nem illik bele abba a "bizonyos" menüsorba (amiért Halimának vagyok nagyon hálás), de remélem erre gondolt, amikor azt mondta, hogy lehetnek „kivételes” alkalmak. Szerintem ez az volt...
Aztán az volt még egy nagyon szép pillanat, amikor megérkezett Vándorcsillag. Mosolygott és nem volt semmi baja. Aztán jött még egy egész sor túratárs is, sok jó ismerõs. Itt a legtöbbjük egy jó nagyot üldögélt, eszegetett, nekik még hátravolt egy jó harmincas. Õszintén megmondom, nem irigyeltem õket. Hívtak, hogy menjek velük, biztosan meg tudnám csinálni a kilencvenest is. Udvariasan elhárítottam a baráti hívogatást. Nekem már ez is nagyon nagy teljesítmény volt. 9:45-ös idõvel. Ki gondolta volna?
Zárszóként juszt sem mondom, hogy soha többé, mert nem volt rossz, sõt kifejezetten jól éreztem magam. Azt sem mondom, hogy unalmas volt, mert Csillának köszönhetõen gyorsan elszaladt az a pár óra. Ezúttal is köszönöm a társaságát. Azt sem mondom, hogy a szervezés bizonyos szempontból kitûnõ, bizonyos szempontból csapnivaló volt. Ezt már így kell megszokjuk. Aki ide eljön, az van annyira õrült, hogy túllépjen ilyen-olyan apróságokon.
Gratulálok minden túratársnak, akik ezen e gyönyörû napsütéses napon a hidakat keresték, amik bizony tényleg elég messze vannak... |
| | | | |
|
| bibor | Túra éve: 2011 | 2011.01.11 10:30:05 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
Híd túl messze van... 90
Csapadék, plusz 5-10 fok, szeles nap – ilyen idõt ígértek szombatra. Egyik se kedvezõ HTMV-re. Már a rajt is túl messze van: majdnem 3 óra kell Szeged vasútállomástól az ATIKÖVIZIG épületéig. Igaz, volt benne egy frissítõpont.
A papírmunka nagyon gyors, megkapom az elõre megírt itinert , 1-es rajtszámmal : ) A túra legnagyobb szintkülönbségét legyûrve felsétálunk az ötödikre. Egy lehallgató készüléket (poloska) likvidálva elalszok éjfél körül.Reggel 7-tõl lehet rajtolni. Kivételesen idõben elkészülök;) úgyhogy 7 elõtt pár perccel lent toporgunk. Rövid eligazítás, Makótól felszántották a gátat. Bíztató..: )
7 óra, felküzdjük magunkat a gátra, Petami csúcs-csokit vesz elõ: hiszen a csúcson vagyunk:) Néhány száz méter és széthúzódik a mezõny, hárman megyünk : István, Petami, én. Feltûnõen kevés futó elõz. A Tisza a töltés aljáig jött megnézni minket. Jól néz ki, hogy a fák törzsét jégréteg veszi körül a levegõben – néhány napja addig érhetett a víz. Azóta apadt, a jég pedig maradt.Algyõ felé közelítve egyre nehezebb jeges részt találnom a gáton. Olvad a jég, a hó.. hm, azok a -5 -10 fokok; jeges, kemény talaj..álmodj királylány..
Hetes átlag az algyõi gátõrházig, ahol finom narancsillat fogad: a meleg tea mellé narancsot kapunk. Petami kibontja a hozott folyékony barackot, úgy tûnik ma gyümölcsnap van. Az ajtó mellett „Soha ne add fel!” – mondat áll egy apró fatáblán. Most még korai ez, csak mosolyognak rajta a túrázók. Pár óra kell ahhoz, hogy elõjöjjön az igazi gátazó-életérzés.
Tovább a töltésen, Algyõ szélén az egyik gyár hátsó udvarán munkások talicskáznak valamit,nekünk is jó lenne egy ilyen járgány. Felváltva tolhatnánk egymást benne: ) Ennek hiányában csak az üveget visszük felváltva, minden kanyarnál cserélve. Persze mindegyikünk úgy érzi az a leghosszabb egyenes szakasz amikor éppen rá kerül a sor: )
Elérjük az elsõ hidat és a 47-es fõutat, amin szerencsére van egy korláttal elválasztott sáv. Széles a folyó, a híd végén a Nagyfa-Maroslele elágazásnál jobbra térünk megnézni milyen a Tisza ezen oldala. Aszfalt egy ideig, közben Blues Company és egy román rendõrautó, egy tömött Lada, jókedv, a nap is kisüt. A folyó innen más egy kicsit. Tök jó lenne ha nem lenne ilyen széles és át lehetne kiabálni azoknak akik még a túlsó parton jönnek.
Elkanyarodik az aszfaltút, mi pedig a sûrûn sorakozó oszlopsor mellett folytatjuk. Nézem, nézem nem nyílegyenesen vannak. Állítólag 50 méterenként állnak. Na de nem matekozunk ezen, az idõ és az út gyorsan fogy, egy helyen sokan állnak sorba egy sorompós bódénál. Felvilágosítanak, hogy a börtönhöz lehet onnan eljutni. Az épülõ autópályának megnézzük ezt a felét is. Áll a híd,ennek a fényképe szerepel a kitûzõn- emléklapon.
Egyre jobban süt a nap és szaporodnak a tócsák, jön a nyár. Tyúkok csipegetik a zöld füvet, pár pulyka rázza magát a Holt- Tiszai gátõrháznál. 31 km/ 4:45. Nincs meg a hetes átlagunk tiszta szégyen=) Meleg tea és csoki, szerelvényigazítás. Útközben fokozatosan belopta magát a víz a cipõmbe.
Délben indulunk tovább, 14 km a következõ pontig. Nagy kanyar után hosszú nyílegyenes. Közben pár kollega baloldalt aszfaltra átsorol. Álmomban sem gondoltam, hogy vannak akik még a HTMV-n is kispityuznak..=) Kiderül, az egyenesnél is van rövidebb út. Afféle „ légvonalban 10 km de tudok egy rövidebb utat” jeligével vannak rutinos felhasználók akik kihasználva az aszfalt nyújtotta elõnyöket késõbb térnek vissza a gátra. Sajnálom õket, amiért kihagyták a gát nyújtotta szépségeket. Például néhány csúcskõ mellett is elhaladunk: ) A barack meg csak fogy, biztos a meleg miatt párolog annyira. Egy fekete , csatakos kutya csapódik hozzánk, fel-le szaladgál a gáton. Beszalad a nádasba, vonyít, õz felriad , hosszasan kergeti a szántón mielõtt visszajön. Nemsokára elõkerül még egy fekete kutya. Lánc rajta, biztos eltépte. Kutyástul két óra alatt a feketecsárdai házhoz érünk. Pecsét kerek 14-kor. 45 km/ 7 óra. Most rövidebb idõt töltünk a ponton, hisz mindjárt Makón vagyunk.
A leghosszabb egybefüggõ egyenes következik, itt szerencsére vagy sem de nem nálam van az üveg. Ami egyre könnyebb,Petami kipréseli az utolsó cseppeket belõle mikor meglátjuk a makói templomtornyot. 0,5 liter barack/ 40-44 km/ 3 fõ. A torony nincs messze, világosban tuti beérünk. Nézem a tornyot és tudom félóra múlva szárazra cserélhetem a zoknim, s leragaszthatom a talpam ahol kell.. milyen jó lesz! ..na, ha már ilyenek jutnak eszembe régen rossz:)
Petami közben Elvist emlegeti, neki is szétázott a talpa gondolom. Elérjük a város szélét, a hídnál szalagozás és üdvözlõ felirat. A rajtban A4es papíron útleírást adtak, elõvesszük bár nincs rá szükség ám legyen valami értelme ha idáig cipeltem:) Néhányan jönnek szembe, körforgalom, pár lépés és a suliban vagyunk. (57?) 60 km/9:15. Egybõl elvonulok lábat igazgatni. A látvány elég lesújtó, a sarkamnál még az egyik réteg zoknit is kidörzsölte a cipõ. Körbetekerem magam leukoplasttal, mielõtt visszamegyek az ebédlõbe. Mit kérsz levest vagy zsíros kenyeret? –kérdezik. Naná, hogy levest! Amíg bekanalazom és kiválogatom a húst mások is érkeznek. Többen megelégednek 60-nal, mi nem, elõkapom a lámpát s Istvánnal ketten folytatjuk bõ háromnegyed óra pihi után délután 5 körül.
Kilépve az épületbõl fázni kezdek, mintha hidegebb lenne s a szél is fújna..még egy boltba beugrok aztán elhagyjuk a várost.Visszafelé érzésre sokkal rövidebb az út a gátig. A hídon kamionok, túl közel. Amennyire lehet a szélén megyek, hál’ istennek van bõven víz az aszfalton is, nehogy köpködni kelljen a port:) A másik végén a gát balkéz felõli oldalán zöld határõrséges kocsi sasol. Jó, hogy nem arra kell menni. Jobbra át, újra ember a gáton. Teljesen jól érzem magam, használt a meleg leves és energiaital. Balra autók rohannak, elõttünk a falvak fényei s tök jó, hogy nem várom azt, hogy odaérjek a pontra, mert egyszerûen jó úton lenni. Eleinte a töltés jobb állapotban van mint Makó elõtt.
Aztán határozottan egyre mocskosabb lesz. A száraz zokni illúziója eltûnik. Az Alföld olyan alattomos módon csinál ki, hogy észre se veszem, mire kapcsolok már nyakig vagyok a .. gátban:)
Bõ másfél-két óra múlva érzem a sarkam bántja a cipõ megint. Nyomja a csontom, a bõröm. Próbálok barkácsolni rajta, hiába. Jobb oldalról bal oldalra kóválygunk a gát tetején, keresve melyik fele járhatóbb. Aztán mindegy lesz; itt is, ott is csúszós latyak. Az esõ szemeregni kezd, szerencsére gyorsan abbahagyja. Megállunk egy pillanatra, kupak bont, Kárpátia körte pálesz Kárpátia: Pálinka címû dalával. Ez azért sokat dob a komfortérzeten:))
Istvánt nem zavarja, legalábbis nem szól, hallgatok pár jó számot. A gondolataim leköti a zene és egyre közelebb kerül az elõttünk haladó fénye. Utolérjük, ekkor inkább zene kikapcs. Hárman megyünk tovább,a klárafalvi gátõrházhoz érünk fél 8 körül. Nagyon meleg van bent, s túl jól esik leülni. Egy szép barna csíkos cica is a szobában melegszik, nekem is volt hasonló mintás szõrmim: ). Csoki,pár korty tüzesvíz és ideje tovább állnunk. Azt mondják a pontõrök csak mi jöttünk a gát tetején, többiek az alján közlekedtek.
Hallgatva a tanácsra, a töltés alján megyünk tovább. Dagonya ugyanúgy és vakondtúrás minden mennyiségben. Belerúgok, kerülgetem, honnan a fenébõl került ide ennyi vakond?! Néhányszor felnézünk a gátra, hátha ott jobb a helyzet. Felfelé és lefelé olyan mereven mozgok mint akinek tövig begipszelték a lábait: )
Majdnem egy óra kell a deszki gátõrházig. Úgy érzem "másodszor, utoljára, soha többet" teljesítés lesz ebbõl. Elhaladunk néhány kivilágított épület mellett, bent gépek zúgnak. Kint egy IFA, majd csak a fák. Beszélgetek a sráccal, megkínál a csokijából: valamilyen horvát csoki. Fincsi. A távolban vöröses folt. Fényszennyezés,a horizonton túl Szeged bujkál. Piros lámpákkal világító magas oszlop fényei hívnak. Aztán kibontakozik a dóm és pár torony. Alakulnak a dolgok, egyre több részlet látszik a városból. Mi meg a sárból már alig. Kimegyünk a gátra, ami erre aszfaltozva van. Amíg lehet, nem a betonon megyek, hanem mellette a vizes füvön, kényelmesebb.
A Tisza-Maros összefolyását elérjük, egy nagy oszlop aztán elõkerül az elsõ utcatábla, házak. Majdnem a célban vagyunk, a folyó másik partján itt lehet a vízügy épülete. De nem úszunk át, fõleg úgy hogy nem tudok:) Különben is vár még egy híd. Az utolsó. Autók hangja,fémes csattanások. Az a hídról jön.. Méregetjük, nincs messze. Újabb komoly emelkedõ, fel kell rá menni a lépcsõkön. No, sétálunk a hídon, a felénél rosszul lépek-?- s a jobb lábam elsõ része kezd nyüglõdeni. Van benne jó mert már nem foglalkoztat a sarkam:) –óh, Sade márki ha élne, végig kéne járnia a gátat..:)-
Le a lépcsõn, tócsa ismét..nem bírunk megszabadulni a sártól, a cél épülete elõtt is akad belõle:) 22:58, ajtót nyitunk.Az elsõ kb. 60-ra kicsit több mint 9 óra kellett. A maradék 30-ra 6 óra.. Itinert átadom s amíg megírják az oklevelet lehámozom a cipõt – zoknit, röpke öt perc alatt: ) A lábamról elég nehéz lenne megállapítani, hogy egy nõhöz tartozik.. Mezítláb átbattyogok az ebédlõbe, ahol megterített asztalnál nagy adag meleg levest és sütit kapunk. A hölgy polifomot terít a lábunk alá ne fázzon. Kedves figyelmesség: )
A rendezés szerintem kiváló volt,az elõzõ évek lassú adminisztrációját sikerült nekik kiküszöbölni. Az ellátás szintén szupi:mindenhol kedves pontõrök, meleg tea, narancs, csoki, meleg kaja kétszer, süti.. ja és túra után volt melegvíz!
Sokáig elidõzünk, beszélgetünk lent, majd felsétálok az ötödikre, mit nekem lift. A térdeim hálásak az átmozgatásért. Majd az ágyra dõlve nyújtom a lábaim- mindegy csak felállni ne kelljen, fõ a lustaság:D Be kell ismerni, megint az Alföld gyõzött. Az Alföld kemény hely. Kezdek félni a sík túráktól:)) Reggel felkelek, leoperálom a sarkamról a maradék gennyes bõrcafatot, szúrok még a vízhólyagokon és röhögök magamon, hogy megint jól elbánt velem a gát. Egyet aludva rá a „soha többé!” elmúlt, a nem sima ügyként beérkezés piszkálja a hiúságom. Jó lenne „kirándultam-egyet”- stílusban célba érni most már csak dacból is..talán majd harmadszorra, három a magyar.... |
| | | | |
| gatfuto | Túra éve: 2011 | 2011.01.10 19:59:47 |
|
| megnéz gatfuto összes beszámolója |
Útálom a sarat!
Egész úton hazafeléSzegedrõl Szegedre azon gondolkodám, hogy milyen címet adjak a beszámolómnak. Fölmerült többek között az "Ortodoxiától a neológiáig", a "Legalább szúnyogok nincsenek!" és az "Útálom a sarat!" is.
Ez a túra mindig tartogat meglepetéseket az ember számára, a mostani sem volt kivétel. Péntek este akkuratusan megnéztem a TTTR. honlapján a túrakiírást, nevezési díjakat, rajt idõpontját és a többi fontos tudnivalót, a kiírásban 6és 7 óra közötti rajtidõ , 1400Ft nevzési díj szerepelt.Hát, ha annyi, akkor annyi, mit lehet csinálni? Mivel szegedi vagyok úgy éreztem a 6 órás rajthoz az 5 órai ébresztés bõven elég lesz, így beállítottam az órát. Reggel negyed 6-kor ránéztem az órára és erõsen csodálkoztam, hogy miért nem ébresztett , ekkor észre kellett volna vennem az égiek figyelmeztetését! Tudat alatt érezhettem, valamit, mert véletlenül 6 órára állítottam be az órát. Gyors öltözés, kávéivás, teaívás, szendvics elfogyasztása, kis és nagydoldok végrehajtása, majd száguldozás a rajthoz, hogy idõben el tudjak indulni. Mikor kiértem csodálkoztam, hogy hol a fõrendezõ,akit az egyszerûség és a személyiségi jogok védelmében hívjunk P.S.-nek. Hat óra elõtt pár perccel belibegett és közölte, hogy mindenki rosszul tud mindent, mert a rajt technikai okok miatt 7 órakor lesz, a nevezési díj márpediglen Egyezerhatszáz magyar forint. Ezt tudnunk kellene, mert fent van a CSMTSZ és Térysek honlapján is. Punktum! Nem is érti ami itt a probléma? Legalább 15-20-an voltunk, akik a 6 órai rajtra készültek, de ez P.S-t nem hatotta meg, a maga akkurátus kalligrafikus írásával minden egyes számlát, minden egyes igazolólapot megrajzolt, gondosan magánál tartott, majd 7óra elõtt 5 perccel kiosztotta õket és azt mondta, rajta! Induljon a nemes vetélkedés! (Vagy valalmi hasonló)
Már az elsõ méterek után látszott, hogy ez a túra más lesz, mint az eddigiek, mert nem a jól megszokott keményre fagyott havon kezdtük meg a gyaloglást, hanem latyakban, vízben, vagy sárban kinek-kinek kedve szerint. A tápéi víkendtelep utáni aszfaltos rész végénél szakítottam elõször az ortodoxiával. Tudniillik ,eddig ahány túrán részt vettem, inkább többet mentem, mint letértem volna a kijelölt útról, de mivel az autópálya épírésén résztvevõ teherautók tönkretették a gát tetejét,és járhatatlan lett, kipróbáltam a gát alját. Igaz, hogy egy kicsit vizes volt, de legalább lehetett rajta haladni. Az új híd után visszatértem a gát tejére. melyet a makói Maros hídig nem is hagytam el. Fent a gáton teljes volt a demokrácia, mert mindenki választhatott, vagy a sárba lép, vagy az olvadt hóban gyalogol, vagy a pocsolyákba lép. Végül is azért lehetett haladni. A második ellenörzõ pontnál valami furcsát hallottam: állítólag Makótól Szegedig feltárcsázták a gát tetejét. Á, ilyet biztos nem csinálnak egy öreg haverral, az egész gátkoronát biztos nem rontják el. A két szélén úgy is hagynak egy kis füvet. De, elrontották!
Makóra egészen jó idõvel érkeztem, éppen átvettem a magammal hozott száraz ruhát, amikor egy fiatalember megszólított, hogy tulajdonképpen a Makói Városi Televízió munkatársa és én. mint láthatóan jól felkészült és edzett túrázó avassam be a HTMV rejtelmeibe. Egészen jól eldiskuráltunk, majd feltette a nagy kérdést, hogy: Mi a szépsége és mi a nehézsége a túrának? A nehézsége az, hogy itt minden egyes métert a saját erõmbõl kell megtenni, a szépsége pedig a változatos táj.-válaszoltam neki. De rájöttem, nem az az igazi szépsége. Így a túra után már tudom, ennek a túrank az a szépsége, hogy NINCSENEK SZÚNYOGOK!!!!
Amikor átértem a Maros hídon kénytelen voltam megállapítani, hogy tényleg feltárcsázták a gátat, de kb. 200 méter után újra a régi lett és remekül lehetett rajta haladni. Á, dejó, ezeka pontõrök tévedtek, csak elsõ pár száz métert tették tönkre. De egy kilométer után meg kellett állapítanom, hogy sajnos én tévedtem, tönkretették, de nem csak a tetejét, de szerintem még az oldalába is beletárcsáztak Sõt, ha lett volna hozzá gépük egészen az aljáig megtárcsázzák. Egy darabig primadonnáskodtam, hogy én a tetején fogok végigmenni, meg olyan túrázó vagyok, aki keményen és a végéig is mégha nyakig sáros is lessz, de eszembe jutott, hogy a makói pontbam azt mondták a pontõrök, hogy a gát tövében remekül lehet haladni, ha õk azt mondják,hogy szabad, akkor rajta! Kipróbáltam és bevált. Majdnem a deszki gátõrházig mentem lent, de besötétedett, így felmásztam vissza a gátra. Az igazsághoz hozátartozik, hogy többször felmásztamm, de mindig meg kellett állapítanom, hogy egy cseppet sem lett jobb a helyzet, így újra leereszkedtem. A gátõrház után egy darabig én is a gát tetjén mentem, de a talajmindenre alkalmas volt, csak gyaloglásra nem. Minden tiszteteletem azoké, akik a gáton mentek végig, én inkább az oldalát választottam. Óriási megkönnyebbülés volt, amikor elértem Újszegeden az aszfaltozott utat. Örömömet, csak az rontotta el, hogy a Bertalan híd elõtt, még majdnem egy kilométert újra sárban kellett megtenni. Ekkor érlelõdött meg bennem, hogy a beszámolóm címe az Útálom a sarat lesz. Ahogy észrevettem az elöttem járók is hasonlóan érezhettek a sárral kapcsolatban, mert, ahol egy kis fûfolt látszott, azt már mások is járdának használták. A legrosszabb az utolsó pár méteren volt, amikor lementem a lépcsõn a Vízügyi Igazgatósághoz és a lépcsõ alján SÁR volt. Ilyen nincs, még itt az utolsó tíz méteren is! De aztán megláttam a betonjárdát és fellélegeztem, hogy vége, megcsináltam!
Összességében egy megcsinálható túra volt, a pálya nehezebb volt, mint eddig bármikor, de így is sikerült 12:16 alatt megtennem.
Köszönet a lelkes pontõröknek, minden tisztetem azoknak, akik teljesítették a túrát!
|
| | | | |
| dinamokutya | Túra éve: 2011 | 2011.01.10 11:02:07 |
|
| megnéz dinamokutya összes beszámolója |
Sokak szerint ennek a túrának a monotonitása az ember idegeit kikészíti. Útközben egy tanyáról csatlakozott hozzám egy figura, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, de az ellenõrzõ pontnál nem engedték be a házba és azt mondták, hogy õ egy kutya. Azok ott mind olyan furcsa emberek voltak… |
| | | | |
| krajorama | Túra éve: 2011 | 2011.01.09 16:36:19 |
|
| megnéz krajorama összes beszámolója |
A híd túl messze van .... 90km
Tavaszias 15 fok, napsütés mellett zajlott a túra. Az elején arra gondoltam, hogy ez nem is olyan nehéz, el kell jönnöm hóban fagyban, hogy kiérdemeljem a kitûzõt. Enyhén szólva tévedtem, a végén örültem, hogy beértem és lerogyhatok. De kezdjük az elején.
Egyszer voltam eddig alföldi túrán, 2003-ban a Hajta 50-et csináltam meg. Homokos talajon mentünk, nyár elején, árnyékban 40 fok, de árnyék nem volt. Nem véletlen, hogy már csak 35-ös távon tartják meg. Mindenesetre megtanultam, hogy nem szabad egyféle mozgással menni, mert begörcsöl, elkopik, feltörik, kidörzsölõdik az emberen minden.
Egészen mostanáig nem is akartam Alföldre menni, de az itteni beszámolók nem hagytak nyugodni. Másodikán aztán elküldtem a nevezést, és elkezdtem figyelni az idõjárásjelentést. Minden nap mást mondtak, úgyhogy végül hideghez öltöztem, biztos ami biztos alapon. Csütörtökön boltba mentem, és minden 5 kilométerre vettem egy kis csokit. Cseppet se néztek hülyének, hogy azt keresem, amiben a legtöbb kalória van :) Pénteken reggel Gyõrbõl fel Pestre busszal, majd délután vonat Szegedre. A pályaudvartól elsétáltam a Dómhoz, majd ki a gátra és 30-40 perc alatt a rajt/célban voltam, ahol most a szállás is volt. Elsõnek érkeztem kilenc óra tájt, látszott, hogy nem lesznek túl sokan. Még érkezett egy kolléga, és beszédbe elegyedtünk a szervezõvel. Mesélte, hogy az utolsó 30-on fel van tárcsázva a töltés. Kicsit reménykedtem, hogy valami ufóleszállásra gondol, de nem, felszántották valamiért. Miután olvadt a jég és hó a töltésen, ez nem sok jót igért. Mindegy, feltrappoltunk az ötödikre és lefoglaltunk egy négyágyas szobát. A fûtés ugyan nem volt bekapcsolva, de nem fagyott, szóval hálózsákban jót aludtunk másnap reggel hatig.
Az eddigi tapasztalatok és nem mellesleg egy TTT-s ellenõrzés hatására, most sokkal jobban meg volt szervezve az indítás. Aki elõnevezett, az megkapta az itinert 7:00-ás idõvel, és pontban hétkor el is indulhatott. Zökkenõmentesen indult tehát a túra. Az itiner egyik oldalán kicsi, de pontos térkép az útvonallal, másik oldalon a pecsét helye és némi távolság adat - ezen már nincs mit javítani. A GÁTról látszott, hogy az ártér el van öntve, olyannyira, hogy másodfokú készültség volt. Többször találkoztunk gátõrökkel, amint buzgárokat kerestek. Rádió és lapát volt a fegyverük. Olyan jó idõ volt, hogy hajadonfõtt, kigombolt kabáttal lehetett haladni. A füves, néhol betonozott GÁT nem volt igazán sáros, magamat is meglepve 6-os tempóval mentem egészen Makóig a 60. kilométerig. A tervezett hét óra helyett ötre voltam ott, a két kidurrant vízhólyag se hátráltatott, ráadásul még elemlámpát se kellett kapcsolnom. Volt ugyan néhány unalmasabb szakasz, de nem vészes, mindíg volt valami kis látnivaló, mert a jó idõben az emberek és a természet is feléledt. Tartottam magam az öt kilométerenkénti kajához és a változatos lépésekhez.
Makón egy órát pihentem, kajáltam, rendezgettem magam. Aztán átkeltem a Maros hídján, ami kész túlélõtúra. Nincs járda, csak alig láthatóan felfestett biciklisáv, és három perc alatt az összes létezõ fajta kamion elmegy az ember mellett. Szerencsésen átértem és ráfordultam volna a GÁTra, de egy bokorból mögémkanyarodott egy autó és két határõr allított meg, hogy mi a retket keresek én itt ? Elmeséltem, hogy mi a helyzet. Udvariasak voltak és nem mondták , hogy meg vagyok huzatva, de azért összenéztek jelentõségteljesen. Nekivágtam az utolsó 30-nak, a feltárcsázott résznek. Elvileg ez öt óra kellett volna legyen, de végül 9 lett!
Fél hétre már teljesen sötét lett, a hold egyáltalán nem, csak egy-két csillag látszott át a felhõk között.Távolban látszott a Makó-Szeged 43-as út, de a tájékozódást nem segítette, viszont elég idegesítõ volt, hogy folyamatosan zúgtak az autók. Hirtelen leszûkült a világ arra amit az elemlámpa megvilágított, mert a GÁTon a következõ 25km-en nem volt semmi. Illetve azért ez nem teljesen igaz, 100 méterenként jelölve volt a folyamkilométer. Nappal még nem figyeltem ezeket, mert volt más látnivaló, meg úgy gondoltam csak begolyóznék tõle. Most viszont nem volt mit nézni ezen kívül. Aztán ott volt a sár a GÁT tetején, ami persze mi más lett volna mint agyag. 10km alatt a cuppogás a sárban egyszerûen minden energiámat kiszívta. Észre se vettem és szinte totyorgásig lassultam. Aztán a lábamra fordítottam az elemlámpát és két 3 kilós sárcipó volt a cipõmön. Innét kezdve indult a túlélõ túra.
Próbáltam lemenni a GÁT oldalára, de ott meg oldalvást kellett volna menni, ami biztos lesérülés. Dagasztottam tovább a sarat, néha lehetett haladni, néha csak 100 métereket, mert le kellett verni a sarat. Kezdtek elmenni mellettem emberek, jól esett, hogy mindenki megkérdezte, hogy vagyok. Párszor azt hittem, hogy jön mögöttem valaki, de csak távoli fényt hittem elemlámpának. Aztán ketten lehívtak a GÁT legaljára, ahol nagyjából vizszintes volt a talaj éppen, és még belvíz se volt. Kicsit eltávolodtak, aztán pár perc és harsány örömkiáltásban törtek ki - megtaláltuk az utolsó pontot. Õk se voltak már százasak. Bevettük magunkat a pontra, és mint mindenhol, itt is jó kis teát kaptunk, meg csokit. Nekem még mindíg volt ellátmányom, úgyhogy csak teáztam és beszélgettünk. Tíz óra volt, vártam még negyed órát, miután elmentek, aztán nekiindultam a maradék 17km-nek. Kilenc órám volt még a 24-bõl, gondoltam most már négykézláb is beérek. Felmentem tehát a GÁT tetejére, hogy megküzdjünk.
Volt, hogy egy kilométeren ötször álltam meg, hogy leverjem a sarat a cipõrõl, és minden kilométeren nekidõltem egy oszlopnak pihenni. Csak egy ember húzott el mellettem, minden tiszteletem az övé. Egyébként senkivel se találkoztam a célig. Nem is volt baj, mert nem voltam szép látvány. Különösen, hogy nem volt energiám lemenni a GÁTról pisilni, úgyhogy a távolság jelzõ oszlopnak dõlve csináltam. Volt olyan pihenõ, hogy percekig azon filóztam, hogy továbbmenjek-e. Csak tíz kilométer volt ilyen, de ez majdnem 4 órámba került. Fogalmam sincs, hogy sikerült túljutni ezen. A maradék 6km-en szinte végig aszfalton lehetett menni, ez valahogy visszaadta az életerõmet, meg már vonzott a cél is, 3:05-kor kaptam meg a pecsétet.
Tulajdonképp eleve 18-20 órát terveztem a túrára, csak nem 11 óra séta ás 9 óra szenvedés felbontásban. Gratulálok mindenkinek, aki végigküzdötte, nekem igencsak embert próbáló, emlékezetes túra marad. Köszönöm a remek szervezést, a teát és a biztatást. Külön köszönet néhány makóinak, akik felismerték a túrázókat, és sok szerencsét kívántak.
bye, krajo |
| | | | |
|
| Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.04.09 08:12:18 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
A HÍD TÚL MESSZE VAN 60
Nehéz bármi újat írni errõl a túráról! Aki elindult bármelyik résztávján, az úgyis tudja, hogy alapjában véve írni is kár róla, mert leírhatatlan ez az egész, aki meg nem járt még itt, az úgysem érti, hogy mit siránkozunk mi itt egy gyakorlatilag nulla méteres szintemelkedést felvonultató 30-60-90 km-es távtól. Papíron ez sima ügy!
Na ja, papíron az! De a valóságban valahogy mégiscsak sokkal nehezebb, mint amilyennek papíron tûnik. Számomra az elsõ tizenegynéhány km nem is tûnt olyan monotonnak, sötét is volt, kanyarok is voltak a gáton, meg lakott terület mentén is haladtunk jó ideig – legalább volt mit nézni. A Tisza-hídig végülis olyan, mint amilyennek papíron látszik. Nem rágja le az ember a körmét az izgalomtól, de ki lehet bírni. De aztán a pár kilométernyi nagyfai aszfaltút után kezdõdik a GÁT. Így tiszta nagy betûvel. A GÁT. Amely elsõ pillantásra kifejezetten szimpi, baloldalt az elöntött árterek romantikus vizivilága, elõre a nyílegyenes, füves földút, ameddig a szem ellát, bal oldalt pedig hangulatos póznák jelölik a végtelenbe tartó út mentét. Hát tök jól néz ki, nekem kifejezetten tetszik!
S ez nem is változik még 10 km után sem…
Aztán 20-nál már kicsit kezdem egysíkúnak érezni.
30-nál még mindig minden tök ugyanolyan. Semmi változás.
Örülni kell minden apró kanyarnak vagy éppen a 10-15 kilométerenként felbukkanó árvízvédelmi építményeknek, de egy idõ után már a töltés szélére eldobott üres sörösdoboz is látványosságnak minõsül. Csak mert valami, csak mert végre valami, ami más. Mert egyébként ugyanaz a kép kísér végig Makóig, ami Nagyfánál fogadott, amikor felmentem a mûútról gátra. Csak közben eltelt pár óra. 4? Vagy 6? Vagy 8? Az idõ és távolság megbecsülhetetlen, szinte nincs mihez viszonyítani... Néha felbukkan egy-egy gátõrház, de még azok is mind szinte teljesen ugyanolyanok, csak az elõttük a földbe levert tábla árulja el, hogy ez most éppen melyik. Aztán ha magad mögött hagysz egyet, akkor biztos lehetsz benne, hogy most pár óráig megint nem fogsz semmit látni, ami megtöri az útat kisérõ póznák monotonságát. Ahogy már sokan írták, közben rengeteg nagy baromságot gondolhatsz végig, amik közben eszedbe jutnak, mert a normális gondolatok az elsõ 30 kilométer alatt kifogynak. Utána már meditálhatsz olyanokon, hogy vajon hány villanypóznát állítottak végig a gáton, s vajon ha egyet kidöntenél, a vezeték ledöntené-e az összeset Makóig, meg hasonlók…
Összeségében azért én nem mondom, hogy soha többet… Nem beszélek le senkit errõl, mert ez is egy túra, méghozzá a maga nemében kifejezetten különleges. De egészen más jellegû élményeket lehet itt szerezni, mint másutt. Aki szeret harcolni a monotóniával, annak kifejezetten ajánlom, meg annak is, aki régóta öngyilkosságra készül, de valahogy az utolsó lökés mindig hiányzik, hogy rászánja magát. Csak vágjon neki itt egyedül bármelyik távnak… :-)
A rendezésrõl csak annyit, hogy ahogy már sokan megénekelték itt elõttem, a rajtban az adminisztráció borzasztóan lassú és körülményes, pedig mindenki hozza magával az elõre kinyomtatott nevezési lapot és elõnevezés is van, de így is nagyon gáz. Mi lenne itt akkor, ha mindenki itt nevezne??? Pfffff….
Egyébként ezt leszámítva én nagyon meg voltam elégedve a rendezéssel, a pontõrök mindenütt kedvesek, készségesek, barátságosak voltak, minden a helyén volt, a gát végébe kihelyezett „Üdvözlünk Makón” tábla pedig õszintén bevallom, hogy nekem nagyon jól esett 40 kilométernyi monoton gátazás után – ezért a figyelmességért külön köszönet!
A húsgombóc leves gazadag volt, sûrû és finom, az itiner pedig egyszerû, de tulképp hibátlan (bár a feltüntetett távolság adatok tekintetében azért vannak fenntartásaim). Leírást nem kaptunk, de ha kaptunk volna, az nagyjából így nézhetett volna ki:
Indulj el a gáton, menj az elsõ hídig, ott menj át a folyó túloldalára és indulj el a gáton visszafelé. A Makó táblánál fordulj balra! Megérkeztél! :-)
Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki szexi gátas képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu |
| | | | |
| bzoli | Túra éve: 2010 | 2010.02.10 09:38:38 |
|
| megnéz bzoli összes beszámolója |
2010.01.16. HTMV 30 km
Immár a 7. alkalommal kezdtem neki a túrának. A szokásos módon eljárva a túra elõzményeként az autó az Ativizig-nél maradt ami egyben a cél is. Az autóval történõ bejutás a buszpályaudvarra meghiúsult, de szerencsére a tömegközlekedés elég jó.
A szokásokhoz híven a busz tömve volt a sofõr meg is kérdezte: valamilyen konferenciára utazunk?
Elõre neveztem a megyei szövetségnél, de nagy lényegét nem láttam, mert a helyszínen ugyan úgy sorba kell állni. Meglepõen sokan várakoztunk az indulási oldalom. Végre felfedezik a helybeli túrázók az Alföld szépségeit is. Néhány ismerõsöm azért nem jön, mert ez csak sík vidék. Nevezési procedura után indulás elõtt jól esett a meleg tea. Amely a 60 km-s távnak volt, de biztattak a rendezõk, hogy jut nekik is.
Remélhetõleg az út melletti kamionforgalom már csak az idén volt utoljára. A töltésen jól lehetett haladni az enyhébb idõjárás ellenére nem volt mély a talaj. Az egyetlen ell. ponton megszakítottuk a pontõrök kanaszta játékát egy kis beszélgetéssel, teázással. További jó játékot kívánva haladtunk tovább. A szürkületben jól esett már látni Újszeged fényeit. A túra legnagyobb szintemelkedését legyûrve átkeltünk a Tiszán a Bertalan híd segédletével.
A célban a májgaluska leves csalódás volt az évek óta megszokott gulyáshoz képest.
Vagy nem fáradtunk el annyira?
Az eddigi kitûzõkön mindig a Maros hídja volt látható különbözõ árnyalatokban. A szervezõk szakítottak a hagyományokkal és a budapesti Szabadság híd került fel a mostanira. :(
Jövõre Veletek ugyanitt immár a 8.-on. |
| | | | |
| Zsolti | Túra éve: 2010 | 2010.01.27 22:45:20 |
|
| megnéz Zsolti összes beszámolója |
VII. A híd túl messze van... 30 km – 2010. január 16.
Még a múlt évben elhatároztam, hogy az idei év mérföldkõ lesz az életemben és igyekszem másképp élni – egy kicsit többet mozogni – mint eddig. Kollégáim már többször is megjárták a Mátrabérc túrát. Egyszer-kétszer úgy volt, hogy velük tartok, de aztán mindig visszakoztam. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy több mint ötven kilométert gyalogoljak hegyrõl le, hegynek fel. Kapóra jött, hogy megláttam a CSMTSZ oldalán A híd túl messze van… túrakiírását. Most vagy soha, gondoltam. Nézegettem a távokat, hogy melyiket is vagyok képes megtenni. Elõször a hatvan kilométeressel szemezgettem, de aztán rájöttem, hogy nem vagyok mazoista, inkább jobb a fokozatosság elvét betartani. Pláne úgy, hogy igazán elõzõleg nem is nagyon „edzettem” a dologra. A harmincasat választottam. Azért egy kis vívódásom volt. Sehogyan sem lett volna kedvem hóban-sárban gyalogolni. Aztán elküldtem a nevezésem. Így már nem volt visszaút. Az idõjárás is kedvezõnek ígérkezett. A Makóra való eljutásomat egy kicsit szervezni kellett. A túra elõtt még meg akartam keresni a GCMABE-Makói belvárosi séta nevû geoládát. Délelõtt, amikor elindultam otthonról és áthajtottam az algyõi Tisza-hídon, a hatvanas és kilencvenes táv néhány résztvevõje már bõszen igyekezett Makó felé. Fél tíz tájban érkeztem az ATIKÖVITIG parkolójába. Jól ismertem a helyet. Valamikor 27-28 éve gyakran elkerekeztem a vízügy elõtt, amikor a közeli vízitelepre igyekeztem kenus edzésre. Leparkoltam, magamhoz vettem a hátizsákom és már indulni készültem a közeli buszmegállóba, amikor egy szakállas úriember szólított meg: – Te is a túrára mész?, – Igen - válaszoltam. Beszédbe elegyedtünk, majd bemutatkoztunk egymásnak. Az ismerõs név hallatán, azonnal visszakérdeztem: – Csak nem a hat kilóból? – De igen! – Ismerjük egymást? Kiderült, hogy egykori tanárom szólított meg – ismeretlenül – aki 24 éve tanított engem még igen serdülõ koromban. Rövid beszélgetés után megegyeztünk, hogy együtt ballagunk vissza Makóról hármasban. Õ a feleségével indult.
Felszálltam a helyi járatra, amely bevitt a Mars térre. Makó felé két busz indult fél 10-kor. A másodikat választottam. Mint késõbb rájöttem nagyon rosszul. A csuklós buszon hátul szinte semmi fûtés sem volt. Elkezdtek fázni a térdeim. Na, gondoltam magamban, ez is jól indul. Mikorra Makóra értem már a lábfejeim is meg voltak hûlve, pedig jó vastag zoknit húztam. A buszról leszállva gyorsan elõvettem a GPS-t és a geoláda négy pontjának felkeresésére indultam. Fél 11-re végeztem is és a rajthely felé vettem az irányt. Amikor odaértem már néhányan ott voltak a leendõ indulók közül. Gyorsan megejtettem a nevezési procedúrát és úgy döntöttem a lábfázásra tekintettel, hogy nem fog ártani a dupla zokni sem. Amíg a cserével bíbelõdtem és leendõ útitársaimat vártam, ismerõs arcok tûntek fel: Zoli és Töri Vásárhelyrõl. Üdvözöltük egymást és váltottunk néhány szót. Õk is most indulnak elõször. Még humorizálunk egy sort, amikor megláttam útitársaimat: Jánost és Andreát. Én már indulásra készen álltam, – õk még a nevezéssel voltak elfoglalva – de még megittam egy bögre teát. Kellemes melegség futott át rajtam. János még bemutatott a feleségének, majd az ajtó felé indultunk.
Az udvarra kiérve még egy gyors GPS bekapcsolás, hogy a sebességünket követni tudjam és neki lódultunk. A Maros-hídig nem volt nagy élmény a menet. A házak elõtti járdák szûkek, szinte csak libasorban lehetett haladni. Amikor véget ért a járda, a kamionok fokozták az érzést: centikre húztak el mellettünk. Hamarosan jobbra fordultunk és a töltésre értünk. Szerencsére nem volt nagy sár. Itt már csend az úr. Most már legalább értettük egymás szavát. A töltés nyugatnak fordult, egy hatalmas kerülõt ír le. Ha légvonalban haladhatnánk, akkor jó másfél kilométert megspórolhatnánk – gondoltam magamban. Jánossal jót diskuráltunk. Andrea, a felesége diktálta a tempót. A GPS szerint 6 km/h-val haladtunk. Bõven idõben voltunk. Én, ugyan nem terveztem ennyit magamnak, de lemaradni sem akartam. Öt kilométer után a bal ágyékom elkezdett fájni. Nem sokkal késõbb éreztem, hogy a bal lábammal sincs minden rendben. Valami vízhólyagféle kezdett a nagy lábujjam mögött képzõdni. János érdeklõdött, hogy minden rendben van-e. – Persze! – válaszoltam. – Ennél - a munkám során - már voltak kellemetlenebb vízhólyagjaim is. – Kemény vagyok mind a tevesz.r! Nevettünk egyet. A távolban Ferencszállás tûnt fel, mellettünk meg a Maros. Ferencszálláshoz pont két óra alatt értünk el és 12,5 kilométert tettünk meg. Nem rossz átlag, de még több mint a fele hátra volt.
A jobb térdem is elkezdett fájni. Érdekes mert azzal soha semmi bajom nem volt. A ballal voltam tizennégy éve lesérülve. A jobb talpamon is alakulóban volt egy vízhólyag. Beszélgetéssel próbáltam elterelni a figyelmemet a talpaim felöl jövõ fájdalmakról. Mindenféle téma szóba került: a munkánk, kirándulásaink helyszínei, sportolás, az oktatás mai állapota, mindenféle téma, ami éppen eszünkbe jutott. Közben haladtunk rendületlenül és magamban csodáltam Andreát. A filigrán kis hölgy olyan tempót diktált, hogy az még egy férfiembernek is a becsületére vált volna. Mi ketten pedig baktattunk mögötte. Néha beszélgetve, néha szótlanul. Klárafalvánál muszáj volt megállnom. János és Andrea is megállt. Gyorsan lekaptam a bal lábamról az egyik zoknit. Így nem éreztem olyan fájdalmasnak azt az egy szem vízhólyagot. Kihasználva a lehetõséget, gyorsan kivettem a hátizsákomból egy kis kaját és innivalót. Nyugatnak folytattuk utunkat, majd a töltés északnak fordult. Egy 90°-os balos kanyar után már látszott az ellenõrzõ pont Deszk elõtt. Közben kezdtük a versenytársakat elhagyni. Az egyik páros férfi tagja a sarkát ragasztgatta, mikor elhaladtunk mellettük. Végre az ellenõrzõ ponthoz értünk: fél négy elõtt tíz perccel. 20 kilométert tettünk meg eddig. Sokan ekkor indultak tovább. Jól esett belépni a meleg gátõrházba. Meleg tea, alma és leülési lehetõség várt ránk. Andreát kérdeztem, hogy meddig maradunk. – Nem sokáig. Ha nagyon sokat pihenünk, akkor lemerevedünk – válaszolja. Igaza van – gondoltam magamban. Pár percre tettem le magam. Ittunk egy kis teát, János magához vett egy almát és még vidáman odavetette az ellenõrzõpontos hölgyeknek: - Jövõre csak akkor jövünk, ha legalább bokán felül ér a hó. Ezen jót derült mindenki és indultunk is tovább.
A töltésre való felkaptatás számomra már nem volt olyan egyszerû. Ballagtunk tovább. Gondolataimban az elmúlt esték valamelyikén látott Sztálingrádról szóló dokumentumfilm jár. Az a rész, amikor a német hadifoglyokat Szibériába hajtották gyalogosan. Az átlagsebesség még mindig 5,9 km/h volt. Kezdett szürkülni is. Távolban már Szeged fényeit véltük látni. Egyre több sporttársat értünk utol és hagytunk el, akik még a kezdéskor húztak el mellettünk. Egyszer csak aszfaltosra váltott a töltés teteje. Nem örültem neki mert a cipõ jobban nyomta a lábam. Néha ezért lehúzódtam a szélére, a füves részre. Deréktól lefelé lassan minden tagomba beleállt a fájdalom. Egyre szótlanabbul baktattunk egymás után. A távolban már a vízügyi emlékhelyet véltem felfedezni, de tévedtem. Még odébb volt. Egyre gyakrabban nézegettem a GPS-t. Végre elértük a 0.0-s töltéskilométer követ, majd hamarosan az emlékhelyet is. Már sötét volt. A Szövetség utcától a töltés koronája visszaváltott földesre. Nem okozott nagy élményt – a kocsi nyomok miatt – rajta gyalogolni. Már a Bertalan-hidat vártuk. A Marostõi utcánál feltûnt egy távvezeték oszlopa. Meg is jegyeztem, hogy milyen jó lenne itt átkelni a Tiszán. Másfél kilométert lehetne megtakarítani egy ötszáz méteres sétával és már a célban is lennénk. Végre feltûnt a Bertalan-híd. A lépcsõkön már úgy mentem fel, mint egy pingvin. A híd ringott alattunk mikor a kamionok elhúztak mellettünk. Amikor letértünk a hídról a Felsõ-Tiszapartra, feltûnt elõttünk két sporttárs. János „felajánlotta” feleségének, hogy ha van még energiája akkor elõzze meg õket, de Andrea „elhárította” a lehetõséget. Aztán megegyeztünk abban, hogy lehet, idõben jobbak vagyunk mint õk.
Végre elértük a vízitelepet és a lépcsõt, ami már a vízügy bejáratához vezetett. Ránéztem a GPS-re. 31,5 kilométert mutatott. Jó érzés volt belépni a melegbe. Leadtuk versenylapjainkat és a belsõ terembe vonultunk, ahol megterített asztalok várták a megfáradt vándorokat. Hamarosan hozták a májgaluska levest is. Jót kanalaztunk belõle. Az egyik sporttársról még készítettem egy fényképet, majd szedelõdzködni kezdtünk. Szívesebben maradtam volna ülve. Kint az elõcsarnokban még megkaptuk az emléklapunkat és kitûzõnket, elbúcsúztunk. Kilépve a hidegbe elkezdtem fázni, mint egy vadászkutya. Még elköszöntem útitársaimtól és beültem a kocsiba. Amikor indítóztam, már vacogtak a fogaim a hidegtõl. Hirtelen arra gondoltam, hogy kellett ez nekem. Igen kellett. Nem nagy táv ez a harminc kilométer, de megtettem. Valahogy akkor úgy éreztem, hogy soha többet nem vagyok hajlandó ennyit gyalogolni, de valószínûleg jövõre mégis ott leszek a rajtban.
|
| | | | |
| kekdroid | Túra éve: 2010 | 2010.01.20 18:57:17 |
|
| megnéz kekdroid összes beszámolója |
A Híd túl messze van... 90 km
Nem is akartam elmenni erre a túrára. Most még nem. Aztán suvlaj, a gátak nagy szerelmese addig biztatott engem is (nem kellett sokáig) és Kerek repkényt is (õt kicsit tovább), amíg hirtelen azon kaptam magamat, hogy el szeretnék menni idén erre a túrára. -rafter-, az alföldi túrák másik gyûjtõje, egyenesen azt írta, hogy ebbõl nem lesz kedvem logaritmust számolni és milyen igaza lett! A mentális felkészülés jegyében jól lementettem magamnak az eddigi összes beszámolót és unalmas estéken végigolvastam mindet. Ezáltal kissé fellelkesültem, azzal áltattam magam, hogy jól bírom a monotóniát és a síkvidéki túrázást, elvégre voltam már Sóút Extrán is, vagy mi. Nem lövök le semmiféle poént azzal, hogy már most elárulom: mindkettõben tévedtem, méghozzá nagyot. Megnéztem továbbá a térképen: Szeged egészen közel van Algyõhöz, meg Makóhoz is, nem tûnik olyan soknak az a táv. Autóval. A fizikai felkészülést azzal tudtuk le, immár kettesben Repkénnyel, hogy egy szép éji sétát tettünk Székesfehérvár környékén, kevés szinttel, sok aszfalttal.
A túra elõtti napon aztán elutazunk szépen Budapestre, ahol a metró szerencsére hajlandó közlekedni és elszállít minket a megadott találkozási pontra, ahol suvlaj és -rafter- már vár ránk egy ideje. Hosszú és eseménytelen út következik Szeged általában napfényes városáig, melynek során fõleg ködöt látunk és néha más jármûvet, de fõleg ködöt. Ez intõ jel kellene, hogy legyen a jövõre nézve, de nem foglalkozom vele. A napfény városában elsõ utunk hová máshová vezethetne, ha nem egy nagy-nagy áruházba, feltankoljuk készleteinket, ezután következik a szállás felkutatása – közben elhatározom, hogy ha legközelebb Szegeden járok és lesz elég idõm, beutazom a város egész villamos- és trolibusz-hálózatát. Az ATIKÖVIZIG épületénél belebotlunk néhány ismerõsbe: Vaddino, petami87, Vándor Csillag, vasssalmos is itt várják a lehetõséget, hogy benevezzenek és elfoglalják a szállást. A túra adminisztrációs gyengeségei itt ütköznek ki elõször, nevezetesen az elküldött nevezési lapjainkat a másik rendezõ kapta meg és a jelek szerint Makó és Szeged között semmiféle kommunikáció nem zajlik. Szépen lassan azért elrendezõdnek a dolgok, feljutunk a szobába, amely kollégiumokhoz edzõdött szemem számára egészen magas komfortfokozatot mutat. Egyetlen dolog nem tökéletes, a zuhanyzó; szerencsére már eleve úgy készültünk, hogy fürdeni itt úgysem fogunk, különben komoly megpróbáltatás lenne a tisztálkodás. Elkezdjük a vacsorát, közben Vándor Csillaggal bõvül társaságunk, aki egy pótágyon kénytelen aludni, középen. Evés után még ijesztgetnek egy darabig, gátakkal és unalommal, majd a kinti beszélgetés monoton morajára elalszom.
Reggel a rajtolás korántsem zajlik olyan nehezen, mint vártam. A várakozás közben találkozunk a Moiwa – e b o l a – Lépéshiba trióval, erõsen kocogva tervezik a távot, hajrá! Rövid várakozás után megkapjuk a kitöltött itinert, szegény Repkény nevét elírták, sebaj, a korrekció gyors, alapos és ugyanolyan szép szabványbetûkkel íródik. Hivatkozott itiner egyébként egyszerre szórakoztató és hasznos, sõt, esztétikus is: szórakoztató a pontokra írt szolgáltatás (tea-csoki-bély); hasznos a térkép és esztétikus az egész egy darab, kétoldalas, A/5-ös lap tömör átláthatósága. Ezzel felvértezve kell nekimenni a gátnak, rögtön az épület mellett és ezzel kell végül leereszkedni a gátról (esetünkben inkább zuhanásról lehet beszélni) ugyanott. Fel is sétálunk nevezett árvízvédelmi létesítményre és balra kanyarodva megkezdjük a hosszú vándorlást, nagyjából végig a következõ ötösfogatban: Kerek repkény, Vándor Csillag, suvlaj, -rafter-, Kékdroid. Az elsõ dolog, ami feltûnik a hajnali sötétben az, hogy a Tisza kicsit kintebb látogatott a mederbõl, mint ilyenkor szokása neki, így majdnem végig az elárasztott ártéri erdõt láttuk az egyik oldalunkon. Az ártéri hétvégi telkek tulajdonosai persze többnyire tisztában vannak a folyó ezen képességével, de olyan megoldást, mint itt, még semelyik folyó mentén sem láttam: a telek szabályos négyszög alakú kis szigetet foglal el, egy házilag barkácsolt híd vezet a gát tövéhez. Repkény lefotózza a képzõdményt. Nem sokkal késõbb egy buszfordulónál leszaladok a gátról, hogy az ottani kukánál megszabaduljak a vacsora során keletkezett hulladéktól, majd ugyanott visszaszaladok a gátra és utolérem Repkényt. Ezzel a plusz 4 méter szintemelkedéssel komoly lélektani elõnyre teszek szert. Menetelünk tovább, lassan elmaradnak a város fényei jobbra mellettünk, kiérünk a pusztába, csak a gát marad és a mellettünk nagyon lassan folydogáló víz. -rafter-rel megyünk együtt egy darabon, kettesben, suvlaj és Vándor Csillag elõrehúztak, Kerek repkény szintén, de nem annyira, hogy utolérhesse õket. Mellettünk balra komoly dolgok épülgetnek, kõolajat, földgázt keresnek, nem sokkal arrébb hasonló építmények sorakoznak. Késõbb is, a Tisza mellett nagyon sok nyomásfokozó és egyéb gázüzemi telepet látunk, a gázvezetékek nyiladékai az ártérben is látszanak. Az algyõi MOL-telep viszont nem látható a ködben, megvagyok nélküle valahogyan. Elérjük az M43-as autópálya (autóút?) építkezésének a helyszínét, a gát eddigi kellemes harmóniáját megtöri a feltúrt föld, elhagyjuk, visszaáll a nyugalom. Nemsokára talán megépül ez a gyorsforgalmi út is és akkortól a makóianak nem kell üvöltözve beszélniük a fõutcán, hogy meghallják egymás szavát a kamionok állandó robajától. Maradunk továbbra is a gáton. Elsuhan mellettünk idõnként egy-egy futó, többnyire többen mennek együtt, de elõfordul néhány magányos harcos is, le a kalappal elõttük.
Lassan felbukkan elõttünk Algyõ települése, a gátõrház rögtön a falu déli csücskében foglal helyet. Utolér két sporttárs – vagy mi érjük õket utol? - elkezdünk beszélgetni, megismerjük Radiánt. Lemennek a pontra, én még fotózok egy kicsit. A kis házcsoportot fenyõvel ültették körül, lesétálunk. Odabent kedvesen fogadnak, megkapjuk a bélyt, egy-egy szelet Vadász csokit. Korlátlan mennyiségben vételezhetünk továbbá teát, rögtön kezdésnek tele kérjük a termoszt, legyen késõbbre is valami, ami felmelegít. Kifelé menet megcsodáljuk a helyi kommunikációs állomást („Zivatar idején a csatlakozót ki kell húzni!), ámuldozunk. A teraszra nyíló ablakon két kislány integet a túrázóknak, mosolyogva, visszamosolygunk – hátha pár év múlva õk is itt fognak menetelni, gátõrné nagymama és gátõr nagypapa legnagyobb csodálkozására. Irány az elsõ híd. Elsétálunk a templom mellett, a falon tábla mutatja a 2006-os árvízkori vízszintet: 1055 cm. Kegyetlen. Összehasonlítás céljából: a tábla kb. olyan magasan van, mint a templom körüli házak ajtajainak teteje... Kicsit késõbb aszfaltút vezet át a gáton, belemegy a Tiszába, az itineren lévõ kistérkép ide utat jelöl, át a Tiszán, az országtérkép viszont nem. Ennek még utána kell járni.
Lassan kiérünk a 47-es (Szeged-Debrecen) országútra, ennek a hídján kelünk át a félelmetes, sötétszürke, száguldó Tiszán. Mellettünk a 135-ös vasútvonal hídjának szép, kecses vasszerkezete zöldellik. Átérünk. Lekanyarodunk a fõútról, a mellékút Nagyfa és Maroslele felé visz, egy ideig a gáton. Tanyavilágban járunk, tõlünk kicsit odébb már Hódmezõvásárhely területén lépkednénk, legalábbis a közigazgatás szemszögébõl. Repkény megint elhúz, most Vándor Csillaggal, -rafter- és én alkotjuk a hátvédet, késõbb suvlajt is összeszedjük. Nemsokára elhagy minket a mûút, jól járható, füves gáton ballagunk tovább. Ez a környék annyira nyugodt, annyira nem sietõs, hogy még a gátra felvezetõ földutak is a gáttal párhuzamosan, hosszan, ráérõsen érkeznek fel – egyrészt, erõsítik a gátat, másrészt, így alapjáraton is felpöfög a Niva. Elhagyjuk a Györpölési Szivattyútelepet, a gépházat száz éve idetették, azóta talán csak festeni kellett, a szerelvények is hasonló korúnak tûnnek. Közeledünk a nagyfai Állami Kiolvashatatlan Nevû Objektumhoz – a börtön külsõ védvonalát a Tisza alkotja, maga az épület a ködben nem látszik, a kinti kapunál autók, kisbuszok gyülekeznek, teli látogatókkal. Egy ideig „Zárt terület” táblák kísérik utunkat, majd elmaradnak, újabb szivattyútelep következik, hajókormány méretû elzárókkal. A táj, amely kísér, monotonnak tûnik, pedig valójában nem az: mindig van valami érdekesség, amelyre felfigyel az ember, és a ködös végtelenbe veszõ gáton az „érdekesség” fogalma kiterjed mindenre, ami nem szántó, ártéri erdõ, vagy éppen gát. Újra találkozunk az M43-as épülõ Tisza-hídjával, itt jobban látszik a híd jelleg, odébb lánctalpas daru áll a gát kellõs közepén. A monstrum fel sem tûnne egy Budapest belvárosi építkezésen, de itt ez a legmagasabb objektum a 400 kV-os hálózat oszlopai után. Ballagunk tovább. Köd, gát, mégsem unalmas, igaz, ez nagyban köszönhetõ a folyamatos beszélgetésnek. Nemsokára jobbra tõlünk kovácsoltvas kerítés, -rafter-rel lemegyünk, megnézzük: õ a Porgány-foki zsilip, épült 1885-ben, befalazták 1896-ban. Szépen feltárták, a masszív kõtömbök és a téglák a régi idõk betonkorszak elõtti építményeit idézik. Menetelünk, lassan a ködben felsejlik a következõ házcsoport, körülötte fûz, fenyõ, néhány tuja. Ez a Holt-Tiszai gátõrház, a második pont, 31 km. Második ellenõrzõpont: tea, mandarin, bély. Itt is kedvesek, lelkesek, pihenünk, feltöltõdünk teával. Aztán újra ki a melegbõl, fel a gátra és irány a Maros gátja. Itt van a tápéi rév túlpartja, szépen festett piros négyszög jelzés vezet arra, kár, hogy víz alatt áll az egész. Megtudjuk, hogy a piros sáv, amelyet egy ideje követünk a gáton, az E7 európai hosszútávú vándorút része és talán Mindszenttõl Makóig a gáton halad. Durva. Sétálunk tovább a távírópóznák tövében, már nem zajonganak, mint Nagyfa környékén tették, ahol hallani lehetett az információ áramlását a vezetékekben. Irány a Maros gátján Makó, el sem lehet téveszteni, legalábbis a gátat. Jobbra víz, most éppen a Maros, balra puszta. Néha egy-egy tanya, néha felbukkan valamiféle gázbányászati objektum, majd újra odaér mellénk a maroslelei országút, az út szélén kegyhely, kereszt. Maroslele nem látszik, eltakarja a köd és a távolság.
Utunk még mindig nem mondható unalmasnak, ide-oda kanyarog, követi a folyóból levágott holtágak szélsõ vonalát. Nemsokára azonban kiegyenesedik, ráfordulunk Makó irányára és eljutunk a következõ pontra, íme a Feketecsárdai gátõrház. Marosi Attila érkezik velünk egyidõben, majd tova is siet, a pontõrök csodálkozva figyelik, mint általában a futó, sietõ embereket. Mi inkább a leülést választjuk, Balaton szelet az ellátmány és az elmaradhatatlan tea. Útra kelünk, suvlaj és Vándor Csillag szokás szerint szépen lassan elhúznak, most -rafter- is csatlakozik hozzájuk, õk még bírják a nagyobb sebességet. Mi már kevésbé, a bal combomba valaki mintha beinjekciózott volna pár kiló cementet, amúgy más bajom nincs. A köd miatt nem teljesülnek azok a rémképek, amelyekkel a beszámolók is és útitársaink is ijesztgettek, miszerint Makó templomtornya már órákkal az odaérkezés elõtt látszik. A térképen nyílegyenesnek jelölt úton is van egy-két trükkös jobb-bal-jobb kanyar, a levágás megtiltásáról a megáradt Maros gondoskodik. Elérünk egy emlékmûvet, földbe szúrt vasgerendákon szép tábla, amely az 1970-es árvíz elleni hõsi védekezésre emlékeztet. Szépen lassan sûrûsödni kezdenek az épületek, nagyon érdekes, egy-egy zsebkendõnyi földdarabhoz tartozik egy kis házikó.
Megérkezünk Makóra, a város határában Repkénnyel megállunk pihenni. Fáj a lába, az enyém inkább fáradt és beállt, nem elõször és nem is utoljára nyújtok egyet, jólesik hallani a roppanásokat. A gátról való letérésnél felirat fogad, köszöntenek Makón, már csak 1500 méter az ellenõrzõpont. Nem mérem le. A fõút mellett csak kiabálva tudunk társalogni, a forgalom mértéke elképesztõ. Pláne, hogy az átrobogó gépszörnyek nem zavartatják magukat a fékberendezés túl gyakori használatával. Amúgyan Makó igen szép város, legalábbis, az a kevés, amit látunk belõle, nagyon megnyeri a tetszésemet. A kitûnõen követhetõ szalagozás mentén elérjük a József Attila Gimnáziumot, jó a megérzésünk, miszerint oldalról kell támadni az épületet, meg is találjuk az iskola hangulatos menzáját. Elõször bélyt kapunk, az úriember megkérdezi: „Továbbmennek?”. Tovább. Azért pihenünk bõ háromnegyed órát, a többiek, ránk várva, ennél többet is. Nagyon finom a zsíros kenyér, a hagyma és a süti is, két pofára tömöm magamba, mintha egy hete nem ettem volna. Kerek repkény sósborszeszes krémmel tuningolja megfáradt tagjait, a szer hat, mert úgy pattan fel, mintha most indulna el a túrán. Indulásunk idején futnak be Vaddinoék, majd cr_lupin és petami. Kicsit arrébb -rafter- még bemegy a boltba, mi pihengetünk Vándor Csillag és suvlaj addig tovahaladnak, de késõbb még találkozunk velük. Addig azonban túl kell élni a következõ hidat és az odáig vezetõ utat. Repkény és én felapplikáljuk a láthatósági mellényeket, nem mondom, hogy emiatt, de némelyik kamionos egészen kulturáltan lelassít, a többi változatlan sebességgel és közelségben dönget el mellettünk. A Maros alattunk sötét masszaként folyik a Tisza felé, nem látunk sokat belõle, csak amennyit a közvilágítás sárga fényû lámpái látni engednek. Mellettünk megint vasúti híd, a 121-es vonalé, amely Újszeged állomást köti össze Makón, Mezõhegyesen és Kétegyházán át Békéscsabával.
Elérjük újra a gátat, szalag leng a behajtani tilos táblán, itt várnak suvlajék, együtt indulunk tovább. Ez a halálszakasz, legalábbis az elbeszélések és a krónikák tanúsága szerint: 20 km ellenõrzõpont nélkül. Eleinte csak mosolygok: friss vagyok és jóllakott, erõre kaptam a makói pihenõtõl és az ételtõl. Jó ideig követ minket a fõút, sûrûn követik egymást a jármûvek. Egyszerre ismerõs zaj üti meg a fülünket, vonat zakatol a távolban, Repkény még videóra is veszi az elhaladó Bz-t, az esti Békéscsaba-Újszeged személyvonatot. Ballagunk tovább a sötétben, a szelvénykövek stabil, állandó kísérõinkké válnak, megjelölik minden 100 méter megtételét. Ez eleinte mókás. Késõbb már nem az. Egyáltalán nem. A nagy lendület valahol Ferencszállás környékén törik meg, amelyet -rafter- majdnem leferencvárosoz. Csuda hosszú egy falu, az bizonyos. Itt állunk meg elõször egy hosszabb pihenõre, hogy erõt gyûjtsünk a deszki ellenõrzõpont megközelítésére. Az elbeszélések szerint odáig kell kibírni, onnan már könnyebb lesz. Felkelünk a sorompóról és battyogunk a gáton elõre, lefelé a folyón. Az út minõsége ezen a parton sokkal gyengébb, mint a túlsón volt, több a sár, a mély keréknyom a gát tetején. Az is lehet, hogy csak azért érezzük rosszabbnak, mert nem látjuk tisztán az utat, botorkálunk, néha nagyot csobbanok egy pocsolyában, nem zavar, a bakancs megvéd a víztõl és a sártól. Sötét van, csak Klárafalva távolodó fényei mutatnak némi támpontot a haladásunkkal kapcsolatban. Nem tudom, mennyit megyünk ezen a szakaszon a következõ pihenõig, csak ballagunk, egyre csökkenõ lelkesedéssel beszélve. Ekkortájt kezdek el egyre kapitálisabb ostobaságokat és közhelyeket pufogtatni, ezúton is elnézést kérek érte – ezután a néma csend jön. Klárafalva merõleges utcájánál – a fõútra merõleges – Kerek repkény úgy dönt, hogy õ annyira fáradt, hogy ráfér egy kis fekvés a gáton. Így is tesz, közben csipszet és csokit zabálunk, jólnevelt fogyasztó módjára. A zsemlét már nem bírnánk befogadni. Leguggolok, majd amikor felállok, meglepve tapasztalom, hogy a lábaim jó tíz kilóval megint nehezebbek lettek. Megbeszéljük, hogy a következõ pont már csak öt kilométerre van, Repkény pedig kijelenti, hogy soha többé nem jön HTMV túrára, sem hosszúra, sem rövidre. A 90-es szelvénykõnél én is aláírom ezt a kijelentést. Visszagondolva, ez még inkább a hiszti, mint a józan belátás megtestesülése, sõt, amikor a 80-as kõnél megismétlem, még az is inkább csak a lelkesedés hiányát jelenti.
Talpalunk elõre, egyenesen elõre, mintha a gát belevinne a folyóba: az ártéri erdõ fekete tömege egyre jobban fölénk magasodik, míg végül hirtelen balkanyart teszünk, megcélozzuk a Deszk-Fehértói gátõrház pislákoló fényeit. Megtippeljük a távolságot, egész pontosan, majd lassan, de biztosan megérkezünk. Ezen a szakaszon már nem nagyon szólal meg egyikünk sem. A pont maga a mennyország: meleg van, ágyakra telepedhetünk, teát kapunk és almát és bélyt is, sõt, egy Playboy is van. Lehet, hogy egy kör kanasztába is be lehetne szállni, de nem tudok kártyázni, ellentétben a pontõr hölgyekkel, akik szorgosan verik a blattot. Suvlaj és -rafter- úgy gondolják, ideje indulni, Repkényt és Vándor Csillagot sem kell nógatni, hogy jöjjenek. Induláskor érkeznek meg Vaddinoék. Megint felmegyünk a gátra, ez már az utolsó etap, ez már sima ügy kell, hogy legyen. Másoknak. A következõ két óra számomra nagyjából arról szól, hogy hárman megyünk egymás mellett Repkénnyel és Vándor Csillaggal szótlanul, a fejlámpám fénye kb. három méterre világít el és a környéken sehol nincs egy fénypont sem, amelyet be lehetne tájolni. Csak a sötétség és a köd. Nem a nyári alföldi sötétség, melegben, holdfénnyel és csillagokkal az égen, amikor a környezõ falvak lámpáinak fénye pettyezi színesen a láthatárt. Ez a téli, ködös sötét, amelyben a lámpa a saját lehelletemet világítja meg, a távolban legfeljebb csak a sötét sötétet tudom megkülönböztetni a falu, város feletti kicsit halványabb sötéttõl. Deszk és Szõreg mellett úgy megyünk el, hogy egyáltalán nem érzékelhetõ belõlük semmi. Emellé társul a teljes és tökéletes csönd, amelyet csak a saját lélegzetünk sóhaja és a lépteink sárban cuppanó vagy éppen kövön, aszfalton koppanó zaja tör meg. Az út nem esik jól, sem a sáros, pocsolyás, sem a köves-aszfaltos. Utóbbi talán még rosszabb is. Nem beszélünk, nem olyan a hangulatunk. Néha Repkény megjegyez valamit, én talán válaszolok rá két szóval, de az is lehet, hogy ez fordítva történik. A szelvényköveket nézem, akaratomon kívül. Nem akarom látni, de ha nem nézek oda, az agyam a félelmetes ingerszegénységben akkor is tudatja velem, hogy melyik kõ következik, csak néha téveszti el a számolást, amikor valami miatt kikerüli a figyelmemet egy-egy távolságjelzõ. A gáton egyszeriben burkolt utat találunk. Nem örülök neki, a lábaim nyüszítenének a fájdalomtól, fõleg a térdeim, de legalább ez is valamilyen változatosságot jelent a sötétben. A számok lassan csökkennek mellettünk. Nulla-nulla. Ez a vége, innentõl megint a Tisza gátja következik, éljen! Nem, a táj maga nem változik közben. Vagy talán mégis? Fénypontok jelennek meg balra tõlünk, holott már egy órája lámpákat vizionálok az erdõn túlra. Ezek a fénypontok viszont valódiak, Újszegedet jelzik, családi házak, üdülõk mellett haladunk el, eleinte távolról kísérnek, majd egészen közel kerülünk hozzájuk. A gát marad, nincs jobban kijárva, mint eddig volt, sõt, itt már nincsenek meg sem az idegesítõ keréknyomok, sem az aszfaltozás feltöredezett maradványai.
Megérkezünk egy magasfeszültségû vezeték tartóoszlopához, már éppen csak a vezeték nincs rajta, az új nyomvonal kicsivel arrébb halad. A tövében megpihenünk, a legutolsó fejezet következik, a szegedi. A híd már csak egy kicsit van túl messze, nem látni, csak sejteni lehet. A térkép alapján megtippelem a távolságot odáig, de nem számszerûsítem, hanem inkább általam megtett, hétköznapi sétákkal vetem össze. Ennyi lehet otthon kisétálni a felnémeti állomásra. Ennyi lehet a Keleti pályaudvaron az elsõ vágány vége a metró régi lejárójától. Ennyi lehet talán az út... abbahagyom. Mindegy. A Bertalan-híd végül hirtelen, a fák mögött bukkan fel, teherautók robognak át rajta, a hídszerkezet megremeg mindegyik alatt. Felmászunk a lépcsõkön, elhagyjuk a Tisza bal parti gátját, lefényképezem a Hidat, amely valóban túl messze van. Átkelünk a hídon, majd a lefelé vezetõ lépcsõ aljában tartunk egy utolsó pihenõt. Egy ideje újra beszélgetünk, a fény és a cél közelsége visszaadta az életkedvemet. A trolibusz vonala elhagyja a parti utat, mi követjük a gát városiasított, civilizált vonalát, amelyet erõs kõkerítés választ el az ártértõl. Néhol különös vasszerkezet nyúlik be a folyó felé, nem tudom, milyen célt szolgálhat, de nem is gondolkodom rajta. Egy sporttárs, akivel már a deszki pont elõtt is kerülgettük egymást, a cél közeledtével végleg ellép, elsiet mellettünk. Megpillantjuk a vezeték nélküli oszlopot, Repkény szívébe remény költözik és igaza van: a cél ott áll az orrunk elõtt. Elbúcsúzunk a Gáttól és ugyanazon a lépcsõsoron, amelyen tegnap reggel felsétáltunk, végleg elhagyjuk.
Bemegyünk az épületbe, odaadjuk a jókedvûbbé vált fõrendezõnek és segítõjének az igazolólapot, mondják, nyugodtan üljünk le odabent, együnk, majd beviszik. Apró gesztus, mégis nagyon sokat jelent. Odabent suvlajék lelkesen integetnek, már majdnem túl vannak a vacsorájukon – miattunk lett idén az eddigihez képest gyengébb idejük, számomra azonban még ez az idõ is bõven tökéletes egy 90 km-es túrához. Leülünk, kapunk egy nagy tál levest, már csak langyos, de nem zavar, betermelek egy nagy tányérral, majd még egy kicsivel, sõt, még egy kocka meggyes pitét is adnak. Õszintén gratulálunk egymásnak – ezúton itt is gratulálok mindenkinek, aki ott volt, ott küzdött a gáton valamelyik távon. A túrán idén ideális körülmények voltak: nem nehezítette a menetet semmiféle csapadék, nem fújt szél, nem borította a gátat hó és nem kellett a sárban dagonyázni (ami volt, az nem nevezhetõ dagonyának), mégis, igen nehéznek éreztem, fõleg az utolsó szakaszt. A HTMV-nek alaposan megnõtt a szememben a becsülete, mégis tartom magam a 90-es szelvénynél tett elhatározásomhoz: ennyi elég volt belõle. Visszaúton suvlaj rendületlenül nyomja a gázpedált (néha a másik kettõt is :)), sõt, még sorra letesz minket, Vándor Csillagot elõször, majd hármunkat a Déli pályaudvaron, ahol hirtelen nagyon idegenül, kényelmetlenül érzem magam. Érdekes, hogy annyira nem fáj a lábam, sõt, másnap, amikor felkelek, szerveim közül csak a feldagadt lábfejem emlékeztet a túrára. Nagy köszönet jár a társaságért útitársaimnak: Kerek repkénynek, Vándor Csillagnak, -rafter-nek és suvlajnak – neki a fuvart még egyszer külön is köszönöm. Továbbá köszönöm a túrát a rendezõknek, pontõröknek, akik mindenütt kedvesen, jó szóval fogadtak a túrán. A kitûzõn és az oklevélen a budapesti Lánchíd szerepel... remélem, ez nem egy baljós elõjel egy olyan túrára, amely a Tisza gátján lemegy Titelig és onnan a Duna mentén vissza Budapestre...
-Kékdroid-
Remélem, működik a link |
| | | | |
| Kerek repkény | Túra éve: 2010 | 2010.01.20 10:19:40 |
|
| megnéz Kerek repkény összes beszámolója |
Híd Túl Messze Van 90 km
Nem is tûnik olyan távolinak a nap, amikor együtt fõttünk a zalai perzselõ nap alatt a Rockenbauer emléktúrán. Aztán Suvlaj és Rafter sikeresen rádumálnak erre a túrára. (Szerintem Droid is végig a szövetségesük volt, csak titkolta.) Elõnevezés, minden, szorgalmasan tanulunk a vizsgákra, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy a vonatról leszállva próbálunk valamiféle eljutási módot találni a budapesti találkahelyre a BKV sztrájkos „káoszban”. A szerencse mellénk pártol, mert a szükséges metrók járnak.
A találkozás után a Suvlaj-mobil végigsuhan a ködös M5-ösön, majd boldogan foglaljuk el a szállást Szegeden. Vándor Csillag csatlakozik hozzánk ötödiknek. Reggel korán kelünk, hogy lehetõleg hatkor elindulhassunk. Az elsõ kilométerek gyorsan telnek. Sejtelmesen csillog a Tisza áradt vize az utcai lámpák tövében és az ártérbe épült cölöpös házak alatt. A rutinos gátazók történeteibõl és tapasztalataiból van mit meríteni, tudjuk, a legjobb, ha az elsõ hatvan kilométert minél hamarabb teljesítjük. Úgy is készülök rá, mint a lélektani félútra. Algyõig nagyjából úgy haladunk, hogy elöl Suvlaj és Csillag mennek, én 4-5 kilométerkõvel mögöttük, mögöttem 3-4-gyel Droid és Rafter. Az elsõ 18 km-t számomra csak az igen különös, bal homloki fejfájás nehezíti, de ez az elsõ tea után el is múlik.
Átkelve a Tisza hídon, a már szabványosított – 53 számolás menet közben csak a bal lábakra = 100 m – lépéses módszerrel megállapítom, hogy bizony a folyó vagy 600 méter széles tokkal-vonóval, fõmederrel-ártérrel együtt. Aztán rákanyarodunk a másik oldalon a gátra, itt Csillaggal megtáltosodunk, a fiúkat jó pár kilométer erejéig magunk mögé kényszerítjük. A szokott gyülekezõ helyek a gátõrházak, össze is verbuválódunk a következõnél. Itt is szívélyes a vendéglátás.
Ezen a túrán nem kell sokat töprengenie a túrázónak, vajon merre tovább. Rafinált módon mi is a gátat választjuk a mûút helyett. Hátrapillantva nemsokára látunk néhány túrázót, õk épp most érkeznek a Holt (vagy Kis?) Tiszai gátõrházhoz. Meg is állapítom, hogy épp egy gátõrháznyi elõnyünk van velük szemben. :) Hamarosan már a Maros gátján talpalunk, az idõ nagyon kellemes, a köd egyáltalán nem zavar, csak a távoli tájékozódási pontokat kendõzi el szemünk elõl. A harmadik ellenõrzõponton kicsit tovább elbeszélgetünk a pontõrökkel. Még arra is fény derül, hogy rendelkezünk közös – mily meglepõ – túrázó ismerõsökkel. Aztán Makóig csak megyünk és megyünk. A templomot nem látni olyan messzirõl, mint mondják, de betudjuk a nem tökéletes látási viszonyoknak. A város elõtt a lábam már igen beállt, Droid lemarad velem, a többiekkel legközelebb a ponton találkozunk.
Makó, itt ettem egy kis sütit, meg tepertõs kenyeret. Jól esett. A lábamat pedig nem túl sportszakmai módon bekentem sósborszesz kenõccsel, hogy némi vérkeringést vigyen a kõvé meredt lábizmokba. A hatása meg is lett, a szokott hosszú pihenõk utáni robotmozgás helyett szinte egy puma kecses léptivel indulok tovább a pontról (legalábbis nekem úgy tûnt :D). Droidnak még kell idõ a bemelegedésre. A Maros hídján átkelve a halál többször is elsuhant mellettünk úgy 50-60 cm-re, legtöbbször román rendszámú kamion formájában, de mi rendíthetetlenül mentünk célunk felé: bele az éjszakába, a gátra, a maradék harminc kilométerre.
Mondják, hogy Deszkig a legrosszabb az út lélektanilag. Látok benne valamit, mert mégiscsak 20 km mindenféle ellenõrzõpont és pihenõhely nélkül. Ám én most is a túra legvégétõl rettegtem a legjobban – megjegyzem, nem ok nélkül. Amíg öten együtt haladtunk, olyan voltunk, mint egy megbonthatatlan hadtest. Fel sem tûnt, hogy az én lámpám alig világít. Falatoztunk némi babapiskótát, aszalt gyümölcsöt és csipszet, csak múljanak a kilométerek. Bár Makó elõtt Droiddal már majdnem megállapítottuk, hogy a köd, mintha oszladozna. Nos, hát tévedtünk. Egyszer csak átszalad egy õz elõttünk. Csak Droid látta, én csupán hallom, hogy rémültében a jéghártyás vízbe szalad, majd onnan ki valamerre. Olyan nyolc-tíz kilométerig kitart a Makón szerzett lelkesedésem. Aztán Suvlaj és Csillag belépnek a hipertérbe, eltûnnek szemünk elõl. Akaratlanul is a kilométerköveket nézem, pedig tudom, hogy nem kéne. Látom, sok közülük számtalan. Bármit akarok megfogalmazni, valahogy soha nem a megfelelõ szavak jönnek a számra.
Deszkig az út nem a távolság miatt nehéz. A sötétségben, a monoton ösvényen furcsa gondolatok környékezik meg az embert. Én ide küldeném az elítélteket, erre a túrára, szigorúan a 90 km-es távra, és kényszeríteném õket, hogy ezt a szakaszt sötétben tegyék meg, haldokló elemlámpával. (Szóval nem engedném, hogy fussanak. Megengedett maximális sebesség 6 km/h.) Akinek egy kevés érzés is szorult a lelkébe, itt biztosan elgondolkodik az életérõl. Csak mész az egyre sûrûsödõ ködben, a gát ide-oda kanyarog, látszólag értelmetlenül. Persze nem gondoskodtál a fejlámpádba pótelemrõl, így csak reménykedsz, hogy a célig kitart még, közben botorkálsz az eléd vetülõ másfél méter sugarú diffúz fénykörben. Néha megbotlasz a gát egyenetlenségeiben, vagy egy hajszálon úszod meg a pocsolyába lépést. Közben a deszki gátõrház a világért sem akar közelebb kerülni. A nagyjából eseménytelen szakaszon elkezdenek forogni a kerekek. Nekem például erõs lelkiismeret furdalásom támadt. Hogy miért itt vagyok és miért nem a kémia szigorlatra tanulok? (utólagos megjegyzés: sikerült!) Olykor el-elhatalmasodik az önsanyargató érzés, hiába érzem úgy, hogy a léptek felgyorsulnak, a ház nem kerül közelebb, a lelkesedés fogy, aztán egyszer csak ott ülök a hideg fûben. Droid meg akar gyõzni, hogy jobb az egészségemnek, ha állok, de nem hallgatok a jó szóra. Vándor Csillag és Suvlaj valahol elõttünk járnak, Rafter letelepszik mellénk, rágcsálunk némi Tescos csipszet. Így, hogy ülök, egészen jól érzem magam. Olyan „kemény túra” érzésem van. :D Aztán talpra állunk, s hamarosan megpillantjuk a fekete szószban az ígéret fénylõ pontját, a deszki gátõrház ablakán kiszûrõdõ fényt. Sietünk, szinte suhanunk az éjszakában. Talán itt történt, hogy a távolban derengve, a fekete felleg alatt némi narancssárga fényt pillantunk meg: Szegedet. Aztán többet nem is látjuk, majdnem a célig.
Deszken olyan az ellenõrzõpont, mintha egy kórterem lenne. :) Még az ágyhuzatokon is az Orvostudományi Egyetemnek, vagy valami Kórháznak a pecsétje van, ha emlékezetem nem csal. :D Olyan kényelmesen elüldögéltem a melegben, hogy semmi kedvem nem volt visszamenni a sötét hidegbe. Vándor Csillagot úgy ébresztjük fel álmából, aztán elindulunk. Rafter és Suvlaj már ismerik ezt a szakaszt, én úgy érzem, az elkövetkezendõ tízes legalább annyinak fog tûnni, mint az összes eddigi együttvéve. Nem tévedek. A ház a 7,4-es kilométerkõnél van, én meg elmeroggyant módjára a 6,0-s kõtõl visszaszámolok a Maros-Tisza egybefolyásig.
Úgy éreztem, megbomlottam idegileg. A lelkiismeret furdalásra már rég nem volt erõm. A masszív fekete homályban semmit nem lehetett látni, a leheletem párája elvette elõlem még azt a rövid kis egy métert is, amit a lámpám nagy erõfeszítések árán megvilágított. Droid próbált lelket önteni belém, de neki is egyre kevéssé volt kedve beszélgetni. Felemésztett ez az utolsó tízes. Pedig kimondva tényleg nem is sok. Aztán a végtelen sötétségben egyszer csak Droid lámpájának fénykörében feltûnt a bûvös 0,0. De innen még mindig nagyon messze volt a cél. Néha kimakacskodtam egy-két pihenõt, Droid és Csillag készségesen megvártak. A Tisza hídon még mindig nem kerített hatalmába az eufória, tudtam, innen még mindig több, mint egy kilométer a cél. Ráadásul a híd rezgett-hullámzott a talpam alatt, a korlát úgy remegett, mint a távírópóznák a gát mellett. Kicsit féltem is, valahányszor egy hatalmas jármû masírozott el mellettünk. Aztán leérve a hídról, rettenthetetlenül haladva célunk felé, egyszercsak megérkezünk. A semmibõl bukkant elõ az épület és el sem akartuk hinni, hogy tényleg a cél az. Pár pillanat alatt már a kellemes levest kortyolhattuk, a díjazást az asztalhoz hozták. Azért örültem, hogy végül megcsináltam. :D
Köszönöm a túrát a rendezõknek és a rábeszélést Suvlajnak és Rafternek (és persze nem utolsó sorban a társaságot is). Nektek hála, már Droid, Csillag és én sem vagyunk „gátszûzek”. Egyszer ezt is ki kellett próbálni, még ha most úgy érzem, talán csak három év múlva térek vissza. :)
|
| | | | |
| ésTöri | Túra éve: 2010 | 2010.01.19 20:51:43 |
|
| megnéz ésTöri összes beszámolója |
HTMV 30
30 km-es "hányattatásom" története
A férjemmel /Zoli/ közösen készültünk a 30 km-t megtenni. Szombat reggel Vásárhelyrõl átbuszoztunk Makóra. A megállóban találkoztunk egy hölggyel, aki mesélte, hogy Õ 2 éve még a 90 km-es távon indult. Jelzem most 67 éves. Ennek hallatán én úgy éreztem most menekülök el míg nem késõ.
Jó hangulatban indultunk el. Amíg felértünk a gátra a szó szoros értelmében halálfélelmem volt a velünk szembejövõ kamionok látványától. Végre a gáton. A talaj az idõjárási viszonyokhoz képest jó, és az idõ sem rossz. Hát rajta! 8 km környékén kezdi törni a bal lábam a bakancs. Háromszori igazítás, újbóli megkötés után némi javuló állapot, de nem az igazi. Mindegy, igyekszem nem figyelni rá. Közben a férjem folyamatosan ellenõrzi a tempó betartását. Eddig minden rendben. Beszélgetünk, mélyeket hallgatunk. Idõnként a túratársak elhúznak mellettünk, mintha mi csak állnánk. Felmerül bennem a gondolat, milyen puhány vagyok.
Csak 5 km/h tempóval tudok menni. Erre gyúrni kellett volna! Igaz ez az elsõ
30 km-es teljesítménytúránk, talán még gyakorlatlanok vagyunk. Egy cél lebeg a szemünk elõtt: VÉGIGMENNI!! 20 km-nél van az ellenõrzõpont. Kedves fogadtatás, meleg és tea. Jól esik picit elülni, mosolygunk egymáson. Indulás. Már csak 10 km.
Ránk sötétedik, szerencsére készültünk, van fejlámpánk. 25 km-nél a férjem lába begörcsölt. Kis pihenés, csoki, tea. A helyzet sajnos nem lett sokkal jobb. Lassabb tempóval tudunk haladni. Nekem ez a tempó nem a legjobb, de együtt jöttünk és együtt csináljuk végig. Megyünk és megyünk és még mindig megyünk. Egyszerûen nem akaródzik elõkerülni az a fránya Vízügyi emlékmû. 27 km-nél engem is elért a mélypont. Fájdalom a lábaimban, talán ez a túlsavasodás, nemtudom. Az agyamat arra próbálom összpontosítani, mindjárt elmúlik, nem fáj, minden rendben. Kb. 10 perc és valóban minden rendben. Már látszanak a távolban a híd fényei. Utitársunk is akad, nem tudja merre kell tovább menni. Próbál velünk maradni, azonban ekkor a férjem már nagyon szenved. Igazi szerencse, hogy a humora nem hagyta el. Humorizál a saját nyomorán. Olyan nevetséges a helyzet, hogy folyik a könnyem a nevetéstõl. Felérünk a hídra, már nincs messze. Persze itt már minden méter számít. Az utolsó szakasz tûnt a leghosszabbnak. Zoli itt már csak vánszorogni képes. Mindjár beérünk! Próbálom bíztatni. Végre itt a cél. Megcsináltuk! Megcsinálta! Büszke vagyok RÁ!
Jól esett a meleg leves, finom volt. Zoli örömmel nyugtázta, hogy mindenkinek fáj valamije. Én maximálisan jól érzem magam. Enyhe izomláz, ellenõrzöm a hólyagokat a sarkamon és nyugtázom, teljesen rendben vagyok. Számomra is meglepõ, azt gondoltam, hogy majd rémes lesz és szenvedek rendesen.
Az igazi kihívás ezután következik. El kell jutnunk a kb. 2 km-re lévõ buszmegállóhoz. Elindultunk 19óra 10 perckor. Ha ilyen tempóban haladunk akkor csak a fél 10-es buszt érjük el. A jólesõ pihenés megtette a hatását, Zoli izmai teljesen lemerevedtek, mint a fagyott kutya lába, legalább is ehhez hasonlította magát. Minden egyes lépés nagyon-nagyon fáj neki. Megtörtént a csoda elértük a buszt. Szerencsére a busz indulásnál akadt némi nehézség, így csak 19óra 45-re ért a megállóba. Szuper nemsokára otthon vagyunk. A megállótól már csak 400 méter a távolság, de legyõzte, legyõztük. Tusolás, mentolos kenõcs, maszírozás. Csak ne kelljen neki megmozdulni, megfordulni. Annyi ereje fekve még volt, hogy a gps-bõl letöltötte az adatokat. Nyugalommal töltötte el, sikerült tartani az 5 km/h átlagsebességet. Azt azért megállapította, hogy tisztelni kell a távot, és nem csak lélekben kell felkészülni, hanem testben is.
Számomra a legfontosabb az volt, hogy együtt gyalogoltunk végig, együtt küzdöttünk és legyõztük a legyõzhetetlennek tûnõ távot és önmagunkat.
Egy újabb bizonyíték arra, hogy a csoda bennünk van. MI MAGUNK VAGYUNK A CSODA!!!!
Köszönet a szervezõknek!! Köszönet mindazoknak az ismeretlen és ismerõs túratársaknak akikkel találkoztunk s ránk mosolyogtak. Jól éreztük magunkat.
Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl
|
| | | | |
| e b o l a | Túra éve: 2010 | 2010.01.18 12:27:04 |
|
| megnéz e b o l a összes beszámolója |
HTMV 90
Lépéshibával és Moiwával hajnalban indultunk, nem mondom, hogy nem esett volna jól többet aludni. Már a neves társaság is sejtette, ideje elkezdeni a felkészülést.
A rajt nagyon macerás és lassú volt, de legalább körülményes. Azt hiszem a mi Zolink megirigyelhetné ezt a precizitást. A gát nincs messze a rajttól, így nem kellett sokáig várni rá. Jól jöttek a távjelzések a gáton, méregettük a kilométerek perceit. Egyszer teljesen gyalog, egyszer felesben, vagy teljesen futva. A cél az volt, ne legyen a gyaloglás 6km/ó alatt és 9km/ó felett. Ez sikerült is, 45 perc pihenõidõnk volt az 5 ellenõrzõponton. 13:14 alatt csaptunk célba, a rendezõ nem fogadta el a saját mérésemet, de sebaj, nekem ez a hivatalos. Mire megettük a levest Sistergõ is beért, többször elõzgettük egymást és a célban is csak néhány perc volt közöttünk, gratulálok neki. Azt hiszem jól jött a sokéves rutin és a mentális felkészülés. Sokszor elszakadt a cérna, fõleg a Makó utáni 20 kilométeres szakaszon. A rendezés valóban elfogadható és minden pont meleg helyen van. Senkit sem beszélnék le, de még tartom a dolgot, nem kívánok visszamenni...
Azt hiszem itt is sok a mérés és az adat, én 87-88 közé tippelem. Azt hiszem, nem lett rossz az idõnk és az idõjárás is velünk volt, a köd talán segített is.
Köszönet a fuvarért Lépéshibának, Moiwának a logisztikai segítségért. Estére otthon lehettem egy ilyen hosszú viadalból. |
| | | | |
| bibor | Túra éve: 2010 | 2010.01.17 20:19:57 |
|
| megnéz bibor összes beszámolója |
HTMV? Nem. Nincs messze.
A Gát Túl Hosszú 90
" EGY LÉPÉS MÉG S VÉGET ÉR SZEGED FÉNYÉNÉL, MI A TÚLSÓ PARTON ÁLLVA HÍÍÍÍV..." /De Facto után szabadon/
Elöljáróban: alföldi könnyû kis sétának gondoltam a túrát. Aztán rá kellett jönnöm ez nem az...
Péntek este Szegedre érve kicsit szétnézek a városban, amíg fel nem hívnak telón hogy tudom h 10kor bezár a szállás? Hát errõl nem volt szó sehol.. spuri,szintidõn belül 21:53-kor esek be ahol szerencsémre ismerõs jóvoltából szobaszámot tudva a többiekhez képest rekordgyorsan, röpke huszonvalahány perc alatt sikerül az adminisztrációt lebonyolítani..
Reggel az elõnevezésnek hála gyorsan megy az indulás,picivel 6 után az elõre kitöltött papírt kézbeveszem. 007-es a rajtszámom, nos akkor 007es ügynökként bevetésre, akarom mondani gátra fel:)
Balázzsal ketten vágunk neki a távnak akivel még a Fóti Somlyón találkoztam és mindkettõnknek kb. egyforma a kényelmes tempó. Az épületbõl kilépve a szint nagy részét az elsõ tíz méteren letudjuk:) Bár még sötét van a városból elég fény szûrõdik ki,hogy lássunk valamit. Algyõig elbeszélgetjük az idõt, közben néhány futó elõz. A házhoz érünk : 13 km 1 ó 50 p. Legalábbis a hivatalos adatok szerint,mert nem mértünk távot, hanem arra hagyatkoztunk.Tíz perc tea - csokiszünet után pár fénykép még mosolygósan. Újabb hatalmas szintet lenyomva visszamászunk a gátra. Algyõ szélén ráfordulunk a hídra és hamarosan visszafelé csodálhatjuk a Tiszát. Itt még több - vagyis 2-3 - túrázóval is találkozunk,késõbb pár autó húz el mellettünk. Egyenes szakaszok oszlopokkal, tökéletes példaként szolgálnának a perspektivikus ábrázolásra. A Tisza árad, néhol csak a fák koronája látszik ki a vízbõl vagy a szalmabála fele vagy a TT tábla tetején a kócsag.Egy gumicsizmás lapátos gátõrrel futunk össze, majd az útépítés miatt felbaktatunk a homokos földúton ahol égbenyúló daru alatt azon filózunk mi lenne ha elborulna vagy ránk dõlne a lánctalpas jószág. 10:49kor a Holt-Tiszai gátõrházba leereszkedünk. A 18 kmes, 3 órás résztáv után jólesõ iszogatás, pár mandarin közben elbeszélgetünk a pontõrrel az áradásról, arról miért van feltúrva fél Szeged stb. 11:02kor továbbállunk és a piros sáv nyomába eredünk. Nem túl sûrûn tûnik fel, mondjuk ez nem igazán az eltévedõs útféleség lehet:) A vízbe mutató PN jelzést elhagyva szép hosszú egyenes jön. Néhol van keresztben is több vezeték és ha mereven azokat nézem akkor olyan mintha hullámoznának, jó játék csak bele lehet szédülni :) Csak úgy sisteregnek a drótok felettünk, megvitatjuk vajon hány km-nyi drót lehet az országban, meg hány km-nyi gázvezeték. Aztán úgy érzem mintha kicsit fájna a talpam de még nem nagyon foglalkozok vele, gondolataimba merülök és annyi lökött dolog fordul meg a fejemben ami csak nagyon elbambulva a vízparton lehetséges:) Két karszalagos gátõr áll a parton és telefonál, itt biztos jobb a térerõ nincs ami leárnyékoljon..Elõttünk fekete pontként megy vki, mögöttünk szintén jön vki kicsit lemaradva tõlünk. A házat messzirõl kiszúrom kis kanyar után sok oszlopnyi egyenes és odaérünk. Rápillantva a kitûzött papírra azt olvasom, hogy Szent Bernát feltámadása- még egyszer ránézek és az van rajta hogy 3. ellenõrzõpont Feketecsárda. Pff, nem semmi módon félreolvastam, lehet kezdek bekattani, hallucinálni..=) Ez számolom pont a fele, 45 km 7 ó 4 p alatt. A csoki és a tea felett egy kutyakölyköt is kínálnak amit köszönünk szépen de nem kérünk. A tea pont jó meleg, megnézem és alakulnak a lábamon a vízhólyagok, csodálkozok hiszen nem szokott ilyen bajom lenni, fõleg nem ennyi km alatt. Hát fura dolgokra képes ez a laposföld. Makóig mondhatni tökegyenes út áll elõttünk. Balra vadászokat látunk, vki az aszfalton sétál és egy biciklis is ott kerekezik a távolban vagyis mindig találok valamit ami új és egyáltalán nem uncsi ez sem. A füvet nézem deres kitûnõ közeliket lehetne csinálni, csak ugye ahhoz el kellett volna hozni a fényképezõm nekem is. A fû még mindig deres, hú az milyen szép volt mikor mentem haza busszal mindenütt frissen hullt vastag hó volt és a csupasz fák olyanok voltak mintha lebegtek volna a semmiben.. efféle gondolataim közepette jobbra nézek és észreveszek vmit Makó elõtt néhány km-rel: Húú bazzmeg hova tûnt a Tisza??? :)) Balázs felvilágosít, hogy jóideje a Maros mellett jövünk és most kicsit eltávolodtunk a kanyargó folyótól. Õ ment a töltés víz felõli oldalán végig, én az út másik felén. Három biciklizõ teker elõttünk, meglátok egy templomtornyot ami egyre közelebb kerül. A város szélén oszlopra kitûzve papír fogad minket: Üdvözlünk Makón már csak 1500 méter a gimnázium. Piros szalagozáson navigálunk, közben megkérdezi tõlünk vki h merre van a Csanád vezér tér. Nem tudom Sopronból jöttem - mondja Balázs, majd pont oda vezetnek minket a szalagok és bánjuk hogy nem visszafelé találkoztunk az illetõvel akkor már okosabbak lettünk volna. Még egy papír ami tetszett: Már csak néhány lépés és egy nyíl alatta. Az épületbe nehezen jutunk be kicsit be volt ragadva az ajtó..A 60 km-es 6os átlaghoz 16:00ra kéne ideérni logikázok gyorsan a pecsét mellé 15:15ös idõ kerül tehát jók vagyunk. Az egyik rendezõ megjegyzi hogy na még egy hölgy, mert eddig egy lánnyal találkozott aki a 60ast futotta. Megkérdezi mellé nagy csodálkozó hangon hogy és mentek tovább?? Nem értjük miért kérdez ilyet, hiszen ugyan mi mást csinálnánk? Mesél még arról,hogy a kutyákat alkonyatkor engedik ki és meg fognak minket kergetni..finoman szólva érdekes stílusa volt az úrnak, hagyjuk is, mert Endre "apucim" üldögél az egyik asztalnál ami nagyon furcsa, hiszen õ futott még Algyõ elõtt elment mellettünk. Mondja elég volt neki a 60 most, itt pihenget a busz indulásig,próbálom rávenni jöjjön velünk már csak 30 km, de nem enged. Úgyhogy elbeszélgetünk, közben kapunk tõle kis tüzesvizet, köszönjük:) Sokáig kenyerezgetünk,eszegetünk.Nagyon jól esik ülni mert biza nem gyengén sajognak a talpaim. 15:47kor aztán bõ félóra múlva útnak eredünk. Kifelé már jobban nyílik az ajtó vagy én kaptam erõre:) A városból visszafelé találkozunk még S.D.vel, majd Balázs a parthoz érve menne tovább balra vissza a gátra én megnézem mi van kiírva az oszlopra: Szeged és nyíl egyenesen. Térkép szerint is át kell menni a hídon úgyhogy nincs mese:) Elég durva lett volna ha arra megy tovább és a határnál kapcsol hogy vmi nem smakkol:)
A kamionok csak úgy rajzanak a hídon.. A Makó táblánál Balázs csinál egy képet, mondom a következõ már a Jeruzsálem feliratnál lesz:) A fõúton átrohanunk kihasználva pár pillanat autószünetet majd végre ismét a gáton lehetünk, már kezdett hiányozni. Mert a gát szép és jó és kezdtem megszeretni a vízpart, jól járható földút kombinációt. Ha néha lenne vmi bucka útközben elmászkálnék napokig mellette:) Majdnem másfél óráig még világosban - szürkületben mehetünk. Egy helyen nyúl szalad át elõttünk a séta során elõször és utoljára látott vadként. Na jó, leszámítva egy döglött rókát a töltés oldalában. Besötétedik és úgy fél órája kerülgetünk egy falut, vagyis annak tûnõ fényeket. A térdem is fájni kezd a változatosság kedvéért ami jó már kezdtem unni, hogy csak a lábfejeim fájnak. Fõ a változatosság. Majd pár számot meghallgatok, nem szoktam zenézni de most jólesik. Balázs ismeri amit éneklek de inkább nem kínzom õt még a végén befordul a Marosba:) Gyorsan meg is unom a zenézgetést és néhány kanyar közben azon gondolkodunk h a távolban az melyik falu fénye lehet,a mozgó pont a távolban miért mozog és egyéb agyszédítõ filozófia után egy távoli templomtornyot leelõzünk és magunk mögött tudva még mindig sehol semmi. Várom, hogy forduljunk egy nagyot szinte derékszögben balra mert a térképbõl annyirõl rémlik h az már közel lesz a ponthoz. Ez meg is történik, nyújtogatom a nyakam hol a ház, semmi még egy kanyar. Közben egyre inkább fáj a lábam és úgy olyan jó lenne beleordibálni a sötétbe h hol a ...os ...ba van az a ... ház? De kúlturálom magam, majd egy nagyon gátõrházhoz érve látjuk h klárafalvi. Elõveszem a térképet és megállapítom még marha messze vagyunk. Szomjas vagyok, de azért se állok meg inni, mindegy mi van csak érjünk oda elven. Rámondom egy fényes pontra, hogy az lesz a ház, amit el is hisz utitársam mert be szokott jönni a tippem szerinte:) De még egy kis felfelé majd még kanyarodás és mintha távoldnánk tõle. Mikor már azt hisszük, hogy kész lebontották azóta a házat, vagy ellopták vagy rég túlmentünk rajta. De odaérünk, lekúszok a gáton. Az ajtón belépve további sok ajtó van és a földre terített sáros kartonok. Benyitok a szembelévõ ajtón ahol két hölgy kanasztázik (mint hallottam szokás szerint).Nagyon- nagyon jó leülni az ágyra és teát inni. 19:00kor értünk ide, és fél nyolc körül álltunk tovább addig még pár szaloncukrot elpusztítok elbeszélgetünk az õrökkel, akiktõl megtudjuk többek közt, hogy 46an indultak a 90en, Makóról csak 32 ment tovább és mi az elejébe számítunk mert huszonvalahány embernek jönnie kell még. Vki akkor ér a házhoz mikor mi indulni készülünk.A gátra visszafelé nem csapkodja a menetszél az arcom mikor olyan kettõvel feltotyogok:) Szidom magam amiért ilyen puhány vagyok, hogy laza egyenes út így kikészít. Nem sokkal késõbb szinte hallom ahogy a lábujjaimnál hullámzik egy vízhólyag. Próbálgatom miként lépjek de esélytelennek tûnik nem nyikkanva talajt fogni, úgyhogy szólok Balázsnak menjen csak nyugodtan, én pedig megnézem miféle áradás van a cipõmben. Leülök a gát szélén, leveszem a zoknit mindkét lábamról és úgy kb. az egész talpam - sarkam egybefüggõen hólyagos. Na gyönyörû.. nincs nálam semmi éles tárgy kénytelen vagyok körömmel szétszakítani más ötlet híján. Utolér aki mögöttünk ért a deszki gátõrházhoz, kérdezi, hogy minden okés? Persze. Nekilódulnék de erõsen mínuszos tempóban haladok, közben egyre távolabbról látom a srácok lámpáinak fényét. Néha a sírás kerülget , néha az hogy mennyire szánalmas dolog így húzni a belem sima ügyként letudható sétán. Ideges leszek amiért így bénázok, néha rálépek vmi nyomra s mondom a keréknyomnak h kötözködsz?:) Majd nem tok már sehogy sem úgy lépni hogy ne kígyónak álcázva magam sziszegjek, aztán nézem a fényeket amik nem akarnak közelebb jönni, majd kiejtem a kezembõl a lámpát,hajolnék,szédülök,letenyerelek, s úgy érzem most itt le kéne kicsit feküdni és egy rohadt centit se menni sehova csak aludni egy jót. Reggelig úgyis rengeteg idõ van célba érni. A hasrafekszek aludniban az akadályoz meg, hogy fázik a tenyerem és nem bírom behajlítani a térdem.Tehát marad a stabil gyöknullás tempó, közben azzal szórakoztatom magam amivel délután is mikor nem volt más: három lépésre levegõt be, négyre kifújni. Ebbe jobban belezavarodok mint Ádám az anyák napjába, nehéz összehozni a kettõt:) De egy idõ után sikerül és azt veszem észre, hogy már egy ideje aszfalt van majd vége, s azt, hogy nem is fáj annyira, tulajdonképpen egész jó. Eszembe jut pár vicc és azon vigyorgokgok egyet:) Majd meglátok egy utcatáblát: Felsõ valamilyen sor. Húha, ez már Szeged. Akkor helyben vagyok. De jó lenne elrohanni a hídig! Ami hol is van? Mert nem látok semmiféle hidat. Három feltûnõen vidám fiatal jön szembe velem, az üvegek mennyiségébõl és a mosolyuk szélességébõl ítélve õk nem 80 valahány km óta ballagnak a gáton..:) Fura autó zakkanások és hirtelen ott terem elõttem a híd. Átslattyogok, aztán pár utca és már az ATIKÖVIZIG ajtaját nyitom 21:40kor.Ami 5,77 átlag több mint egy órás pontokon pihizéssel. Leves és majdnem 11ig beszélgetés a szervezõkkel, aztán fél óra forró zuhany. Aludni nem bírok mert nem tudom, hogy feküdjek úgy hogy jó legyen:) Nagyon sokára hangok lentrõl vkik beértek, majd folyosón ajtócsapkodások, aztán rövid alvás után ébresztõ. Lent sehol senki, kulcsot otthagyjuk. A kapuk zárva ezért még az oldalsó betonkerítésen átvetem magam, köszönjük a lehetõséget, élmény volt!..A városban magunkon röhögés nagy poroszkálás közepette, hogy talán most nem lesz meg a hatos átlagunk:)
Következtetést levonva:nagyon tanulságos volt ez a túra, megtanított tisztelni az Alföldet ezentúl nem nézem le a nullaszintes síksági sétákat. Meg azt is, hogy ez a nagyon lapos hosszabb táv engem jobban kikészített fizikailag mint bármi más eddig. A monotonitást én nem vettem észre, ha nem mondják h unalmas és egyhangú eszembe se jutott volna ez a szó. Mert igenis változatos volt, csak meg kellett látni a változást. Nem mondom, hogy soha többet..:) |
| | | | |
|
| Radián | Túra éve: 2009 | 2009.12.23 09:27:43 |
|
| megnéz Radián összes beszámolója |
Tegnap kaptam meg a 2010-es HTMV-s táncra felkérõ körlevelet, így épp itt az ideje, hogy feltöltsem a korábbi beszámolót... :)
A híd túl messze van 90
Két ünnep között már igazán elkezdi bizsergetni a talpaimat a HTMV. Hívom is Gábort, akivel a legutóbbi Kinizsit nyomtam, mondván, idén a BHTCS (Budai Hegység Távoli Csúcsai) nem fogadható el kihúzásként az eltérõ idõpontok miatt. Ennek Õ is örül, és lezsírozzuk a menetet. 2002-ben, és 2007-ben már teljesítettem a túrát, de érzem van még mit javítani. No nem idõben, arra nem gyúrok, hanem például a Makót követõ 20 km-es halálszakasz élvezésében, illetve az azt követõ utolsó EP-nél való fizikai holtpont kiküszöbölésében. Sajnos két nappal a nagy nap elõtt Gábor jelzi, hogy még sem ér rá, és kedvesem is kezdi pedzegetni, hogy ne menjek, de hajthatatlan maradok. Kedvesem ekkor arra gondol, hogy az éjszakai Makó-Szeged szakaszra betársul. Ez már zene füleimnek.
Elõzõ napi munka végeztével egy kis sétára szánjuk el magunkat kislányunkkal kiegészítve. Szállingózó hóesésben a következõ napi túra elsõ kilométerein rójuk a már vékony hóréteggel fedett töltést. Egy jó óra sétát követõen a visszaútra már a szmogriadó miatt még ingyenes tömegközlekedést választjuk. Szokásos esti rutint követõen összeszedegetem hucimucijaimat, szendvicseket készítek, majd fél kettõ körül álomba zuhanok.
Reggel nem sokkal fél öt után talpra szökkenek. Fél szemmel az órára tapadva végzem szertartásszerû készülõdésemet. Szarvasfaggyú krémmel a lábfejeken, és a combok között alapos alvázzsírozást végzek, majd a réteges öltözet mellett boka, és térdgumik is felkerülnek. Az indulópontot negyed óra lendületes sétával érem el, ami éppen elég arra, hogy kiderüljön, túlöltöztem. Egy mellényt leveszek. 6 elõtt 10 perccel való érkezéssel megúszom a sorban állást, 5 perccel késõbb már vagy tizenöten vannak mögöttem. Egy héttel korábban e-mailben elküldött nevezési lapom egy már elõkészített itinert hoz a konyhára. Kis tollászkodás után 6 óra 8 perckor indulok, és a töltésre fellépve már meg is ismerkedek a pápai Ádámmal. Együtt vágunk neki a Szeged fényei által mérsékelt sötétségnek, miközben az elsõ km kövön a 16,8 jelzést olvassuk le. Sistergõ elõször elhúz, majd visszafele jön, láthatóan valami nem stimmel a túrabotjaival. Ismerkedés közben elhaladunk a téli kikötõ, és a tápéi komp lejárata mellett. Elhagyva Szegedet megvirrad, és a következõ egy órában nem mindennapi látványban van részünk. Balról a mezõkön ugyanis õzike csapatok, és nyuszik cikáznak. Ez utóbbiak úgy száguldoznak, mintha fizetnének nekik érte. Valamit látok elsuhanni közvetlenül elõttem is a töltés oldalában, amit szemem csalfa játékának hiszek, de közeledve a tetthelyhez az érintetlen hórétegen egy üregig húzódó sáv elárulja, hogy valami szuszmusz lehetett a hunyó. Ropog a hó a lábunk alatt, és hátranézve a horizonton felhõréteg alól lila festékszóróval kifigyelõ nap petéztetõ látványa örvendeztet meg bennünket. Örömmel észlelem azt is, hogy távolmaradó Gábor barátom becsületét idén nõvére Cili menti meg. Közben elhagyjuk a Szegedet elkerülõ leendõ M43-as fõúthoz tervezett, 2010-re elkészülõ új Tisza híd építkezésének helyét. Most is dolgoznak ezerrel, egy traktor földet tol, és két trailer keresztezi a töltést, melyeket inkább elengedünk. Az építkezés helyén szépen átlátunk a túloldali töltésre, ahol órákkal késõbb haladunk majd. Messzirõl kiszúrunk egy helyet, amirõl azt gondoljuk, hogy az elsõ EP, az algyõi gátõrház lesz. Figyelünk két túratársat, hogy betérésükkel igazolják sejtésünket, de nem teszik. Már lemondunk a dologról, amikor érthetetlen módon az õket követõ három kolléga mégis betér. Mint késõbb kiderül Cam Mogó, és Rafter tévesztenek pontot, de a messzi távolból esélyünk sincs figyelmeztetni õket. Végül mi is elérjük az ellenõrzõ pontot a 28,1 km-es jelzésnél, ahol talán az egész túra legfinomabb teáját fogyasztjuk. Gyorsabb teahûlés kedvéért ezt kívül tesszük. A kapott csokit, és a következõ szakaszra szánt ellátmányunkat elõkészítve 10 perc múlva már folytatjuk is utunkat. Algyõ házai egészen a töltésig érnek. Elhaladunk a méterekkel mellettünk elhelyezkedõ templom mellett is. Cam Mogó, és Raszter szembõl igyekeznek vissza a kihagyott ponthoz. Algyõ végénél felbukkan mellettünk egy mesterséges tó, még befagyott állapotban. Múlt héten itt korcsolyáztunk feleségemmel, és lányunkkal. Akkor még motorkrossz, és egy gépkocsi is próbálkozott, most pedig a korai idõpont ellenére már három suhanc készülõdik kezükben jéghoki ütõvel.
A töltés érdekes hullámzását követõen 31,2 km jelzésnél (ez természetesen nem a megtett távot jelenti) elérjük az algyõi közúti hidat. Kicsit elidõzünk, hogy a hídról letekintve szemlélhessük a befagyott folyót. Szemünk ismét játszik velünk, mert ha egy pontra fókuszálunk, akkor a jeges felszín környezõ része látszólag e pont felé kezd örvényleni. A hídon átkelve a Tisza bal oldalán elõször a Maroslele felé tartó beton burkolatú úton haladunk egy-két kilométert, majd hamarosan visszakapjuk a földes alapot, és a huszonegynéhány kilométer jelzéstõl csökkenõ számozást. A töltés továbbra is jól járható, de a töltést keresztezõ földutakon való áthaladáskor többnyire nem ússzuk meg a sárban való tapogást. Ilyenkor még hosszú méterekig visszük magunkkal a lábbelinkre rétegesen felrakodó nehezéket. A közeli mezõn két õzike kihegyezett fülekkel mozdulatlanul figyeli a kettes-hármas csoportokban történõ elvonulásunkat. Egyszer csak elérjük a térképrõl már nagyon várt patkó alakú tiszai holtágat, ahol egy sorompónál látogatók tucatjai várják, hogy bejussanak a szegedi Csillag börtön kihelyezett nagyfai tagozatában pihenõ rokonaikhoz, illetve ismerõseikhez. A havas tájra csak ritkán vetül az összefüggõ felhõtakaró résein elõtörõ napsugárvarázslat. Kedvesem telefonál, hogy egyeztessük, hogy melyik busszal jöjjön Makóra az utolsó harmadhoz való betársuláshoz. Egy késõbbi visszahívásnál még pontosítunk, ahol a negyed hetes makói halászcsárdánál való találkozást rögzítjük. Hamarosan az új tiszai híd építését a bal partról is megtekinthetjük. Végül a második leghosszabb szakaszt teljesítve fél 12 körül a 13,2 km jelzésnél érjük el a Holt-Tiszai gátõrházat, amelynek udvarán az elmaradhatatlan fenyõfák tövében egy majd ember nagyságú hóember küzd a túlélésért. Az EP-n pihenõ csapatban felismerem Vlaszijt, akivel két évvel ezelõtt Makón futottam össze elõször (és legutóbb), köszöntöm Jámbort, és még pár indexest ha nem is név szerint. Hét évvel ezelõtt Larzen itt teába való rummal örvendeztetett meg minket. Ennek kellemes emlékére idén én is hoztam magammal, de most ennek nincs olyan nagy sikere, mert rajtam kívül csak az egyik pontõr bácsi kér. Extra narancs elfogyasztása közben hallom Vlaszijék éjfeles célba érkezést saccolnak maguknak, amin kicsit elcsodálkozok, mert én késõbb szoktam célba érni, és lám éppen most hagyjuk el õket, mikor negyed órás pihenõt követõen a még egy alma ellátmányt magunkhoz véve tovább indulunk. Egy-kétszáz méter múlva már a tápéi komp felett tekinthetünk vissza Szeged-Tápé házaira, amivel el is értük a Tisza-Maros szögét. Itt a 0.00 km jelzésnél éles bal kanyart véve már a Maros jobb partján haladunk felfelé Makó irányába. Jó ütemben nyomulunk, mégis hamar megértem Vlaszij bizakodó tervét, mikor könnyedén beérnek, és elhúznak mellettünk. Miközben Ádámmal egyre érdekesebb témákat tárgyalunk, egymást hangosan biztató vadlúdcsapatok húznak el felettünk. A töltés ezen a szakaszon olykor több kilométer hosszú, sokszor végeláthatatlan egyenes részekbõl áll, aminek hol örülünk, hol pedig nagyon nem. A feketecsárdai gátõrházat 12,0 km jelzésnél érjük el, ahol egy hosszabb, 25 perces pihenõt engedélyezünk magunknak, és ismét megtapasztalhatjuk a pontõrök kedvességét. Tovább indulva már a 14,0 km jelzésnél, negyed négykor megpillantjuk a távolban Makó egyik templomtornyát, melyet majd cirka két óra folyamatos közelítés követ. Most talán kicsit csendesebben haladunk, mert a makói nagy pihenõn, és a zsíros kenyéren jár az agyunk. A város határát – már sötétben - elérve egy kifüggesztett lap szerint még 1390 méter az EP-ig, amit a szalagozást követve 17 órakor érünk el. 60 km!
Általános iskola lévén az ellenõrzõ pont kényelmes, és tágas. Zsíros kenyér csábítóan hívogat, nem is kéretjük magunkat sokáig. Lábkenceficézés szarvasfaggyúkrémmel, és zoknicsere még befigyel, de néhány perccel 18 óra elõtt tovább indulunk. Hamar elérjük a halászcsárdát, de sajnos a busz késik, így becsatlakozó Kedvesemre negyed órát várunk. Engedném Ádámot, de marad, és bevállalja az ácsorgást az egyre hidegebb estében. Kedvesem megérkezik, és nekivágunk a túra legveszélyesebb szakaszának, a Maros hídon történõ átkelésnek a tízcentikre elszáguldó kamionok mellett. Az úton átkelve máris a Maros bal oldali töltésén vagyunk. Itt egy gyors hátizsák pakolást tartunk, ahol – mint késõbb kiderül – vesztemre megkapom Kedvesemtõl a forró teával töltött termoszt. Jó hangulatban vágunk neki a halálszakasznak elkeresztelt résznek. Még bõ 18 km a következõ EP-ig! Zseblámpára nincs szükség, elég fény szûrõdik a kivilágított, így gyöngysorként megjelenõ 43-as útról. Örömmel konstatálom, hogy a hátizsákba helyezett termosz melegít, majd rájövök, hogy csak rosszul zár, és tartalma a hátamon folydogál. Ezután kénytelen vagyok azt egy neilonzacskóban külön szállítani. Többször lemaradok kisdolgozni, ezután lassan veszem fel ismét a ritmust, és csak száz méterek múlva érem be Kedvesemet, és Ádámot. Pontosan tudjuk, hogy még órákat kell gyalogolnunk, és (családi errefelé biciklizések után) azt is, hogy hányas km jelzésnél mit érünk majd el, de nehéz elhinni, mert ez a közel 4 órás EP nélküli séta a téli éjszakában feléli a tartalékokat. Kínunkban rosszmájúan jókat vidulunk egy távolban elõttünk haladó túratárson, aki láthatóan minden egyes (kis fehér beton kövekre festett) száz méteres jelzést megvilágít. Késõbb egy pihenésénél utolérve, könnyíthetünk lelkünkön, és beavatjuk a rá váró viszontagságokba. Belegondolva rossz lehet itt úgy haladni, hogy nem tudod mikor éred el a pontot. Különösen, hogy közben eléred a Klárafalvi gátõrházat, ami nem EP, majd ezt követõen egy telep fehér fénye már messzirõl csalfa reményeket táplál, és csak akkor jössz rá, hogy nagyon csúnyán át lettél verve, mikor a töltés az utolsó pillanatban egy laza jobb kanyarral elkerüli. Ez itt a mélypont. Pedig ha higgadt maradsz, itt a távolban már megpillanthatod a deszki gátõrház halvány fényét. Persze velünk most nem ez a helyzet, mi tudatosan szenvedünk. Klárafalvi gátõrházat (ide szoktunk lovagolni járni) 12,8 km jelzésnél érjük el, ahol rövid pihenõt tartunk. A termoszban maradt meleg tea nagyon jól esik most. Továbbindulva Kedvesem frissessége érzékelhetõen erõt önt belém ezen a szakaszon, ahol a korábbi években zombiként szoktam magam bandukolni. Noha beszélgetésünk kissé alább hagy, és Ádám walkman-ezik, mégis 7,5 km-es jelzésnél 22:25-kor elérjük a Deszk-Fehértói gátõrháznak nevezett oázist. A szokásos kép fogad bennünket, mégpedig a két kedves kanasztázó pontõr néni. Itt még érdemes egy utolsó erõt gyûjteni, mert még 13 km a végéig.
Szokás szerint felüdülve, de eleinte kicsit merev lábakkal indulunk tovább. Szegedhez közeledve Kedvesemmel pihenõt tartunk, Ádám folytatja az utat. Tovább indulva elérjük a vízügyi emlékhelyet, majd Újszegedet, ahol versenyen kívül bátorításként kísérõ Kedvesem elégnek találja az éjszakai sétát, és taxit hív. Távozását követõen kocogóra fogom a dolgot, amit rövid belesétálásokkal szakítok meg. Szegedi lévén innen méterre pontosan ismerem az utat. Bertalan (azaz Új) hídon átkelve máris a Tisza-parton repesztek. Kissé megizzadva, de nem sokkal Ádám után érkezek be 1:38-kor. Gulyás leves idén is nagyon ott van, és Kedvesem egyik tanítványának anyukája minden túrázónak házi készítésû sütivel kedveskedik. Erre könnyû rászokni, hiszen ez így történt már az õszi Ember a gáton céljában is. Jó beszélgetést követõen két túratársat még kiviszünk az állomásra, ami még nincs nyitva, így a nonstop Boci tejivóban hagyjuk õket, majd hazakocsikázunk. Kedvesem nagyon beoltódott, és örömmel hallom, hogy jövõre hasonló részvételben gondolkodik.
|
| | | | |
| Cam Mogó | Túra éve: 2009 | 2009.01.19 17:31:35 |
|
| megnéz Cam Mogó összes beszámolója |
Híd Túl Messze Van 90
Azzal kezdem, hogy én nem is akartam menni erre a túrára. Három éve, amikor elõször teljesítettem, Gethe Laciéhoz hasonló vélemény fogalmazódott meg bennem... De hát sok ám a három év, úgy látszik ennyi az elévülési ideje az ilyen fogadalmaknak... Az idõjárás nem igérkezett zordnak, a terepviszonyok is jónak mutatkoztak, és a bogár ott volt a fülemben. Aztán egy otthoni összezördülés péntek este végleg arra terelt, hogy alaposan kitúrázzam magam… Így esett, hogy szombat hajnali 4-kor fölkeltem, összepakoltam, és útra keltem.
Kihasználtam a lehetõséget, hogy végre kerékpárral mehetek egy túra rajtjába. 6 óra elõtt néhány perccel egész népesnek tûnt számomra az indulók tábora. Köztük volt több ismerõs: Rafter, Álmos, Vlaszij, Joeyline, B.Pisti, Sz.Jani. Az igazolófüzet egyetlen A5-ös méretû kartonlapból állt, egyik oldalán egy színes térképpel, másik oldalán egy kis táblázattal, benne a pecséthelyek, az ep-k közti távolság (egész km-re kerekítve), a nyitvatartásuk és a szolgáltatás, valamint egy telefonszám, amit hívni lehet, ha valami baj van. Nem volt túlragozva, de minden rajta volt, ami ehhez a túrához kell.
Sötét, párás, hideg volt a reggel, ahogy elkezdtem sétámat a tápéi Tisza-töltésen. Útitársam Rafter volt, akivel épp egyszerre indultunk. Jót beszélgettünk, és ettõl gyorsabban teltek a kilométerek. Lassan megvirradt. A távolban megjelent az algyõi atmoszférikus gáztároló nagy hengere, amibõl a PB-palackokat töltik. Olyannyira beszélgettünk, hogy Algyõ elejénél nem figyeltünk eléggé, és elmentünk a gátõrházat jelzõ tábla mellett. Elhagytuk a templomot, a töltés két S-kanyarját, és feltûnt az algyõi híd – az elsõ a háromból. Rafter elõkapta az itinert, és megdöbbenve vettük tudomásul, hogy elvétettük az elsõ pontot! Visszafordultunk, és a szembejövõ túratársakat kérdezgettük, mennyivel mentünk túl. Kissé hitetlenkedtek, hogy lehetett nem észrevenni a töltés mellett álló táblát… Rafter mérte az idõt, 22 percet kellett visszamenni, ez erõs tempóban több mint 2 km, oda-vissza háromnegyed óra… Eléggé égõ, hogy szegedi lévén már az elsõ pontnál félrevezettem… Hát ez van, ezúton megpályázom a Legfigyelmetlenebb Legeltévedõsebb Túrázó címet.
Az egész mezõny leelõzött minket, mire visszaértünk az algyõi gátõrházhoz. Meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól volt jelezve! Pecsételés és tea után én betértem ott egy kis helységbe, utitársam pedig továbbindult. Innen egyedül folytattam utamat, ismét (immár harmadjára) végigcaplatva Algyõ házai mellett, majd át az algyõi hídon. A Tisza túloldalán elõször aszfaltúton, majd ismét a havas-füves töltésen elõzgettem néhány kései indulót. Õk is egyedül rótták az utat. Volt idõ meditálni, elgondolkozni az élet dolgain… Nagyfa mellett hosszú sorban álltak a látogatók, bebocsátásra várva ott „pihenõ” családtagjukhoz, rokonukhoz… Azután vadászokat láttam lent, elég ráérõsen adták elõ a témát.
Éppen delet harangoztak a Tisza túloldalán, Tápén, mire elértem a második pontot, a Holt-Tisza gátõrházat. Szinte mellbecsapott a meleg, ahogy beléptem a helységbe, ahol népes társaság tanyázott. Itt is meleg teát kaptunk, és mellé egy finom almát. Nem ültem le, hanem azonnal tovább indultam. Már csak pár száz méter volt a töltés „törése”, vagyis a Tisza-Maros torkolat, amit persze a töltésrõl sajnos nem lehetett látni. Irány Kelet! A töltésen néhány centis megfagyott hó és száraz, fagyott részek váltogatták egymást, de egyre több helyen kezdett kiengedni a fagy. Jólesett a gyaloglás, jó ütemben haladtam, nézegettem az ártér öreg fûzfáit. Nemsokára egy éles kanyarral észak felé fordult a töltés, mellette a vetyeháti gátõrház tanyaszerû épületegyüttese. Kíváncsi lennék rá, hogy mi az oka annak, hogy ekkora kanyarok, kiszögellések, beszögellések vannak a töltésen, holott a folyó viszonylag egyenes folyású?
A töltés kb. másfél km után visszakanyarodott kelet felé, majd nemsokára elértem a Feketecsárdai gátõrházat. Ez volt a harmadik pont, és egyben a félutat jelentette. Itt leültem végre néhány percre. Jólesett a meleg tea és a narancs. Zoknit is cseréltem, és megkóstoltam Szabó Jani (korábbi években már többször letesztelt) meggyborát. De nem akartam lemerevedni, indultam hamar. Makó innen már csak 11 km.
Az idõ szomorkásra váltott, a párától még mindig nem lehetett látni Makó templomtornyait. Utolértem Vlaszij kis csapatát, és velük tértem be a városba. Itt szétváltunk, Vlaszij bement egy boltba, én pedig egy társával (akirõl késõbb kiderült, hogy õ Jámbor) kerestünk egy hamburgerest. Nagyon kellett nekem már egy kávé is. Csak ezután mentünk be a Kálvin téri iskolába, ahol a negyedik ep-n finom meleg teát és zsíros deszkát kaptunk. A hatvanas távon indulóknak ez volt a cél helye. Rafter, Vlaszij és a többiek is ott ejtõztek. Õk maradtak még, én Joeyline-nal és Szabó Janival elindultam "haza", ami innen cc. 30 km.
A városból kifele tartva kis izelítõt kaptunk abból, hogy a 43-as út mentén lakóknak micsoda forgalmat kell elviselniük. Az út szélén haladtunk, mellettünk közvetlen közel zsinórban, egymás után húztak el a kamionok. Nekem szabályosan halálfélelmem volt, és alig vártam, hogy átérjünk a Maros hídján, elhagyjuk az országutat, és ismét töltést érezzek a lábam alatt. Amint a töltésre értünk, határõrök szólítottak le bennünket: igazoljuk magunkat. A többiek elõkotorták a személyit, én az itinert nyújtottam át. A három határõr egyike egy igen csinos lány volt, igazán velünk jöhetett volna…
Következett a túra leghosszabb, mintegy 21 km-es, monoton szakasza. Ez azért is lélekölõ, mert sötétben, kissé már fáradtan kell kutyagolni az ide-oda kanyargó Maros-töltésen. Én szeretek egyedül túrázni, de ezen a szakaszon egyedül végigmenni – halál. Távolabb, a 43-as út kivilágított szakaszai mutatják a településeket: Ferencszállás, Klárafalva – mikor jön már Deszk? Társalogtunk errõl-arról, de azért már mindhárman nagyon vártuk a deszki gátõrházat. És a km-kövekre világítva számolgattunk… Nagyon fázott a lábam, fõleg a térdem. Lehet, hogy téli túrán kevés az egy szál szabadidõ nadrág?
Deszki gátõrház, ötödik pont. Két barátságos hölgy próbált lelket verni a fásult emberekbe. Aranyosak voltak, jó meleg volt a szobában, finom volt a tea. Jani még maradt volna, de én már szerettem volna inkább az ágyamban alukálni. Elindultunk az utolsó szakaszra: 7,5 km volt hátra a 0.0 km-kõig, ami a gáton a Tisza-Maros torkalatot jelöli, onnan a cél még 4-5 km. Joeyline kissé lemaradt, láthatóan nem esett jól neki a járás. Janival egy ütemben lépkedtem, örültem, hogy nemsokára hazaérhetek… Lassan elmaradt Deszk és Szõreg szépen kivilágított temploma (mindkettõ egy kis dombon áll, ezért is jól látszanak meszirõl). Az égbolton egyre nagyobb lett a Szegedet jelzõ sárgás színû fénykupola, és a távolban feltûnt a Dóm kivilágított kettõs tornya. A 0.0-nál megvártuk Joey-t, és nem sokkal utána már a város házai mellett haladtunk. A Bertalan-hídon még mindig nagy volt a forgalom: ezen is átmegy a 43-as út. És végre elhagyva a Tiszántúlt, ismét a Duna-Tisza közére értünk! Még egy kis rakparti séta, és éjfél elõtt 10 perccel benyitottunk a célba. Megkaptuk a kitûzõt, oklevelet, és a rendezõk asztalhoz ültettek bennünket. Igen finom gulyásleves volt a menü, korlátlan szedéssel. Én a második tányér leves után úgy megszédültem, hogy le kellett feküdnöm néhány percre a székekre (gondolom, annyira leesett a vérnyomásom). Azután búcsúzás, megköszöntük a rendezõknek a túrát, ki-ki felszállt a saját kerékpárjára, és irány haza.
Köszönjük a rendezést, mindenütt nagyon barátságos emberek fogadtak, bíztattak bennünket. Köszönöm társaimnak, hogy együtt mehettünk, nélkülük ezt a túrát nagyon nehéz lett volna teljesíteni.
|
| | | | |
| Rush2006 | Túra éve: 2009 | 2009.01.19 14:55:47 |
|
| megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Híd Túl Messze Van 90
Immár harmadjára vágtam neki ennek a nem mindennapi megmérettetésnek.
Szerencsére a munkahelyemrõl korábban elengedtek, így a 16:55-ös IC-t elértem, ami máris 20 perc késést szedett össze. Unalmas vonatút után este 8-ra megérkeztem a szállásra, ahol a futanetes csapat bevett negyediknek a szobájukba, így örömmel nyugtáztam hogy nem kell a WC-ben aludnom a hálózsákban. Persze sok különbség nem volt, mert fûtés az nagy nulla, és szó szerint remegtem éjszaka a hidegtõl. Este még befut hozzánk Anita, majd 5-kor kelünk.
Átveszem a futórucit, majd 6-kor nekiiramodok egyedül a gyilkos távnak még koromsötétben. 3 km után is érek utól embereket, a véleményem az megvan, de inkább csöndbenmaradtam.
Nemsokára elhagyom SC-t és vajonmerrét, akik szintén futva tervezik teljesíteni a távot. Innen én megyek legelõl, sehol egy lábnyom.
Ébredezik a természet, kezd világosodni. Rengeteg nyulat látok átfutni elõttem, majd õzek csapata ébreszt fel reggeli fáradtságomból. Hamarosan mellém szegõdik egy pulikutyus, próbálom lerázni, nem megy. Jó 5 km-en követ, majd lemarad. Röhögtem volna ha jön velem végig :) Elérek az elsõ ellenörzõponthoz ahol teával, és sport szelettel fogadnak. (13 km - 1:13). Gyorsan indulok is tovább, tavaly úgy érzem sokat idõztem a pontokon, és elég hamar lemerevedett a combom.
Algyõ ébredezik, a lakosok a redõnyt húzzák föl, a koránkelõk fát aprítanak.
Elérem a hidat, uzsgyi át, majd örömmel látom hogy a P- jelzés még megvan a túloldalt. El is indulok rajta a Tisza másik oldalán visszafele. Sehol senki, se elõttem, se mögöttem. Hosszabb aszfaltúton haladok, majd ismét a gát következik. Elképesztõ mennyi vadat látok, ennyit talán még életemben nem figyeltem meg. Komolyan, legalább 40 õzet és megannyi nyulat láttam ezen a nap. Ezen gondolkoztam útközben, hogy nem annyira nagyok ezek az ártéri erdõk, mégis mennyi lakó elfér benne.
Jobb kedvre is derültem ezáltal, mindig tartogatott nekem valami újat a természet.
Osztok-szorzok hogy mikor érhetek a második pontra. Mögöttem messze egy futót vélek felfedezni, irdatlan tempóban jön. (gyaloggaloppra, vagy zilacira tippeltem, de zilaci nem volt itt).
Elérek a második pontra. (31 km - 3:07). Itt almát kapok, majd sietek gyorsan tovább. Hamarosan utólér a futó. Helybeli, ismerjük egymást tavalyról, õ 60-ast ment a barátjával, most bepróbálja a 90-est. Elképesztõ tempóval távolodik, nem is értem hogy lehet így menni ilyen hosszú távon, de a siker õt igazolta utólag.
Rengeteg vadat látok továbbra is, csak reménykedek hogy a távolban levõ vadászok nem vélik felfedezni õket.
Elérek a harmadik ponthoz (45 km - 4:34). Kicsit fárad már a futómû, a combomat elkezdtem érezni. Az a nehéz ezen a sík terepen hogy csak egyféle izomcsoportot vesz igénybe, de azt nagyon. Jobban szeretek hegyen gyalogolni vagy futni.
Kicsit pihenek a ponton, majd irány Makó, a 60-as táv célja.
Sosem akart végelenni ennek a résznek. Szó szerint berobbanok az ellenörzõpontra, majd nekiállok kenyeret majszolni, és kérek egy magnéziumot, mert nem éppen a legjobb állapotban van a lábam.
Újságírók jönnek. Kérdik hol van a 90-es futó. Itt lennék, mi a probléma? Interjút készítenek velem hoppá :) Készségesen válaszolok a kérdésekre, és jól esik a kedvességük. Viszont ez a 20 perc kajálással együtt pont elég volt arra hogy lemerevedjek. Nehezen indultam tovább, itt még így álltam: (57 km - 5:50)
Ehhez jött a 20 perc pihenõ. Nehezen rázódtam bele ismét a futásba. Átérek a Makói hídon, fotóznak, videóznak :) Sajnos most 20 km jön ellenörzõpont nélkül, ez a szakasz szétrombolta az idegeimet. Vagy 3 km-t gyalogoltam, nem ment semmi sem.. Elõznek meg a futók, szerencsére õk csak a rövidtávon vannak, így továbbra is második helyen haladok. Néha erõt veszek magamon, belekocorászok, de amikor elhagynak a rövidtávon induló futók, úgy érzem mintha gyalogolnék. A gyalogosok sem akarnak közelebb jönni, hát igen.. Megöl a magány :-)
Késõbb utólér gyaloggalopp (M.Béla). Megállunk beszélgetni kicsit, gyalogolunk, majd futást imitálunk. Béla nemsokára ellép, õ még bírja. Mondjuk Terep 100-as 10. hely, meg Ultrabalaton.. Árulkodó számjegyek. Elérem az utolsó pontot (77 km - 8:44).
Nem is jöttem annyira rosszul. Pedig útközben már 5-ös átlaggal számoltam, és semmi kedvem nem volt futni. Megiszom a finom teát, majd nyomás tovább. Nehezen melegedek be, eleinte a futás-gyaloglás kombinációt használom, majd sikerül ismét futómozgást végeznem. Bár belegyalogoltam jópárszor, nem haladtam így sem olyan rosszul. Elérem a várva-várt hidat, majd erõt gyûjtök a semmibõl, és innen lendületes futással beérek a célba. 90 km - 10 óra 17 perc
Érdekes hogy szellemileg annyira nem készültem ki, viszont fizikailag K.O voltam :)
Úgy érzem hogy háromszor bõven elég volt teljesíteni ezt a túrát. Gátfüggõ már nem leszek..
Gratulálok minden teljesítõnek! |
| | | | |
| olahtamas- | Túra éve: 2009 | 2009.01.18 07:43:40 |
|
| megnéz olahtamas- összes beszámolója |
Lejöttünk GÁT-olni, mert a GÁT az szép és jó !
Persze nem annyira, hogy a 90-es távot válasszuk, így a 30-assal próbáltuk felderíteni a körülményeket.
Maga a túra elég egyszerû lenne, de a szervezéssel sikerült elbonyolítani :)
Már pénteken lejöttünk, és úgy terveztük, hogy kényelmesen felkelünk majd reggelizés után átmegyünk Makóra. A Szállás a helyi munkásszálló, fûtéssel csak mutatóba ellátott épületében volt, igen szerény ellátottsággal és mûszaki állapottal.
A tervezetthez képest fél 9-kor ébresztettek minket, hogy tudunk e róla, hogy a munkásszállót bezárják MOST !!!
Így eléggé kapkodva szedtük össze magunkat, ezt-azt ott is hagyva, majd tanakodtunk, hogy merre is menjünk.
A BOCI tejivó lett a megoldás, amit már elõzõ nap is kipróbáltunk.
Mielõtt beszálltunk az autóba, a szervezõk, még megkértek, hogy a rendezõség ottfelejtett kondérját vigyük át Makóra, ha már úgy is kocsival megyünk oda.
Természetesen eleget tettünk a kérésnek, hiszen sokan segítették a rendezvényt, és nem õk tehettek a hajléktalanná válásunkról.
A rajtolási procedúra kicsit lassan indult, és a fõszervezõ sem tudta, hogy mennyi a nevezési díj, végül a kisegítõk 800 Ft.-ot szedtek be koponyánként.
Makóról a kivezetõ szakasz végén kicsit kellemetlen volt a forgalmas úton gyalogolni, de túléltük, és jöhetett a GÁÁÁT !
Ezen sétáltunk 31 km.-t 5 óra 12 percig, majd betoppantunk a célba, ahol teát és gulyáslevest kaptunk, míg a díjazás ekészült. Ez volt talán a legszervezetteb dolog a túrán.
Este megkérdeztük a fõszervezõt, hogy vajon holnap reggel is kidobnak minket, amire az volt a válasz, hogy holnap 10 óráig is lehet maradni !
Ehhez képest fél hatkor végigébresztették a jónépet, hogy FÉL 7-IG EL KELL HAGYNI A SZÁLLÓT !!!
Ez leginkább a hajnali kettõ körül beérkezõ gyalogosokat érintette kellemetlenül.
Most itt ülünk ismét a wifi hálózattal is ellátott BOCI tejivóban, és sorban kóstolgatjuk a reggeli menüket.
Az asztaltársaságunk megfogalmazott üzenete:
Az 519-es szoba teljes létszáma "szeretettel" üdvözli a túra fõszervezõjét, aki minden fontos információról tévesen tájékoztatta a résztvevõket.
|
| | | | |
|
| V42 515 | Túra éve: 2008 | 2009.01.02 21:08:33 |
|
| megnéz V42 515 összes beszámolója |
Sziasztok!
2007-ben a 60-as szakaszt futottam, tavaly a 30-ast. Mivel különféle legendák születtek a túra távjáról, szeretném megosztani Veletek saját mérésemet. Ez nem túl nehéz, hiszen a töltésen 100 méterenként vannak km kövek, elegendõ egy adott szakasz elsõ és utolsó kövét megjegyezni, ebbõl nagyjából 100 méteres pontossággal be lehet lõni a valós távolságot. Ha valakit a részletek érdekelnek, megtalálja az indexes futóbolond topicban. A lényeg:
- a 2007-ben futott HTMV 60-as táv (az akkori rajt a Vízitelepen volt) 53,2 km
- a 2008-ban futott HTMV 30-as táv (az akkori cél az Atikövizignél volt) 30,8 km
- a vízitelep és az Atikövizig távolsága kb 100-200 méter, így a teljes táv HTMV90 kb 83,9 km.
Jó futást/gyaloglást január 17-re! |
| | | | |
| gabor2 | Túra éve: 2008 | 2008.01.22 13:20:37 |
|
| megnéz gabor2 összes beszámolója |
A Híd Túl Messze Van 90
Összeségében kellemes, embertpróbáló teljesítménytúra volt. Habár a táj nem volt tulságosan elragadó/változatos számomra aki szereti a 3. dimenzió lehetõségeit is kihasználni és élvezni. A szervezés jó volt. Legfõképpen a tea ami életet lehelt belém minden ellenörzõ pontnál a hideg után.
Az elõzõ évek nevezési nehézségei miatt már 0.5h-val az indulás elõtt megérkeztem és gyorsan kitöltöttem a nevezési lapot, de láthatólag nem volt nagy tolongás amit a szervezõk az idõjárással magyaráztak. Utólag megismerve a 90-es távra kb. 30-an jelentkeztek és ebbõl kb. 20-an értek be a célba. A nevezés után rendbe szedtem magamat és pár perc várakozás után nekiindultam a többi túratársammal. Az elsõ szakaszt egyenletes tempóban kellemes, letaposott úton tettem meg, pontosan 2h alatt (08:00). Talán ez a szakasz volt a legkellemesebb a többi közül. A napfelkelte nagyon szép volt+állatok szaladgáltak át a töltésen (nyúl, róka), meg a vadludak száltak dél felé nagy csapatokban. Táj pedig némi változatosságot mutatott a következõ szakaszokhoz képest.
Az 1. EP.-nál két mosolygós hölgy fogadott és csokival és teával kínáltak ami nagyon jól esett. Tovább indulva 1h után átkeltem az elsõ hídon, Algyõnél. A hídon való átkelést megnehezítette, hogy a híd járdájan kb. 30cm-es friss hó volt, amiben csak bokáig belesülyedve lehetett menni. Mivel nem akartam értékes perceket+energiát veszíteni ezért a átmentem a túlsó oldalra és az autókkal szemben haladtam, nagy óvatosággal nehogy idõ elõtt befejezzem a turát és egyben földi pályafutásomat is. Ez utóbbi cselekedetem Misi nevû túratársam orosz rulettnek nevezte, nem éppen alaptalanul. Sikeresen véve az akadályokat megindultam a Tisza másik partján visszafelé Makó irányában a töltésen. Az út a töltésen egészen Makóig (kb. 9h idõtartam) úgy nézett ki, hogy bal oldalt egy végtelenbe nyúló villanyoszlop sor húzodott+a végtelen alföld, jobb oldalt pedig egy erdõ sor aminek a tulsó felén a Tisza volt. Elõszõr egy betonút volt egy kisebb településig. Itt már eléggé unatkoztam, de nem mertem zenét hallgatni, mert féltem, hogy nem hallom meg, ha egy jármû közeleg, aztán elcsap a töltés szûk fõútján. Félelelmem nem volt alaptalan, mert meglepõen nagy forgalom volt a töltésen. Kb. 5 perceként jött egy jármû nagy sebességgel. Áthaladva egy sorompón a töltés különvált a betonúttól és friss, alig letaposott uton haladtam tovább. Az ösvény amit a futók kitapostak a friss hóban elég keskeny volt a széles bakancsaim számára, így elég kellemetlen dolog volt benne menni, mivel valamelyik lábam mindig az ösvényen kivülre esett és egy picit elfordult minden lépésnél. Ez remek alkalom volt, hogy már 2. ellenörzõ pont elött megfájduljon lábam, de aztán utána megszoktam a dolgot. A táj rendkivüli módon unalmas/egyhangú volt, így aztán pár pörgõsebb muzsikát hallgatam a következõ 6 órában, amit a hideg (kb. -8 C) ellenére a lejátszóm jól bírt. A hidegre jellemzõ egyébbként, hogy ha jól emlékszem a 2. vagy a 3. EP-nál mesélték az pontellenõrök, hogy azon túrázók akik a hátizsákban vitték a vizüket (kis csövezeték volt a szájuk melett) ezt a kényelmes szerkezetet nem tudták használni, mert befagyott a csõben víz.
11:35 körül érkeztem meg a 2. EP-ra Holt-Tiszai gátõrházhoz. Itt az elsõ 1. EP-nál megszokott kellemes családias légkör volt. Ettem egy szendvicset+ittam egy teát és rövid pihenõ után indultam tovább. Innen Makóig az út elég egy hangú volt és a következõ 6 órában csak mentem és zenét hallgattam, illetve közben volt még egy ellenörzõ pont 14:42-kor a Feketecsárdai gátörház. Az út itt már csak elõttem járó túrázó társaim által lett letaposva, így egyre nehezebben lehetet benne járni, de azért nem volt úl vészes.
Az izgalmas események röviddel a makói érkezés elõtt kezdõdtek el. Ekkor már teljes sötétség volt. Kellemetlen módon kiégett a zseblámpám. Azt gondoltam, hogy csak az égõ volt az vagy esetleg az elemek haltak meg, de sajnos kiderült, hogy az egész elemlámpa mondta be az unalmast. Ez feletébb kellemetlen dolog egy éjszakai túrán. Fõleg ha az ember egyedül indult. Az idõ ráadásul megenyhült így pár perccel a makói EP elõtt el kezdett esni és jégbevonatot képezni mindenen az ónos esõ. Kissé illúzióromboló volt, hogy a cél elõtt (az iskola elõtt) ez egyik pontõr elsõ kérdése az volt a köszönés után, hogy akarunk-e tovább menni ilyen idõben, meghogy szerinte nem kéne. Unta már a dolgot látszott rajta, szerencsére én még nem. Azt hiszem ennél az ellenörzõ pontnál (vagy az eö-nél) mesélték a pontõrök, hogy egyik futó csak Makóig bírta és gondolta, hogy majd itt kiszáll és majd busszal visszamegy és kérdezgette a pontõröket, hogy miként juthat vissza Szegedre, ahol a cuccai vannak. Mondták neki, persze
van busz, de kritikusan végig mérve testhez simuló vékony softshell ruházatát, az középkorú hölgyek kijelentették, hogy fiatalember ebben a ruhában magát nem engedik majd fel a buszra. :)
A 4. EP 18:00-kor értem el. A kényelmi szolgáltatások itt felül múlták az idáig megszokottakat, mert a bárpultnál álló hölgy rendkivûl kedvesen a teát és a gulyást is az asztalunkhoz hozta miután behuppantuk a iskolapadokba amik étkezõasztalként funkcionáltak. Kb. 1/2h ejtõzés/emésztés után neki indultam Józsival és Balázzsal akik voltak olyan kedvesen és engedték, hogy hozzáju csatlakozzak. Átkelve az utolsó elõtti Maros hídon rátértünk a leghosszabb résztáv (20Km) töltés szakaszára. Itt aztán az idõjárás pótolta a nappal elmaradt télies idõt és az út elsõ felében kb. 50Km/h erõs szél volt+szitáló ónos esõ. Szerencsére az út le volt tisztítva és csak az utolsó 5Km-en kellett a friss/alig letaposott hóval megbirkózni. Az esõ viszont kitartó volt és a szél segítségével remek jégpáncélt varázsolt a kabátomra. Egyletesen "szétkenve" a jeget a hátamon. Ez elég furcsa volt, mert amikor picit szélcsend volt lehetett hallani ahogy nyikorog a jég a kabátomon minden mozdulatnál. :) Itt már elkezdtem fázni és didergõsen toporogtam a túratársaim útán. Kb. résztáv felénél egy alak bontakozott a sötét háttérbõl és egy zseblámpa nélkül közlekedõ merész túra társunk húzott el melletünk nagy sebességgel. A fiatalember nagyon jól bírta a távot es nem sokkal utána csatlakozott Józsihoz, aki Balázs es én elõttem járt kb. 1km-re. A táv második szakasza rendkívûl bosszantó volt a számomra. Egyrészt az út itt már nem volt letisztítva, másrészt a szél rendkívûl erõsen fújt es nagyon fáztam, végül pedig az ónos esõ megtette a hatását és a gát útja jégpályává változott. Végül nagy nehezen 23:00 körül elértük a az utolsó 5. EP-t. Mielõtt még beértem voltna a házba az utolsó akadály kb. 4 lépcsõfok volt. Lelkesen lépdteltem fel rajta, hogy minnél elõbb beérjek a melegbe, de tempóm túl gyorsra sikeredett a kb. 1cm jéggel borított betonon, így sikerült még az EP elõtt fejjel belezugnom a kb. 30cm-es hóba a legfelsõ lépcsõfokról. :) Szerencsére semmi komoly bajom nem lett. Bent a házban két unatkozó hölgyet találtam, akiket a kanaszta játék izgalmából nem sikerült megérkezésemmel kizökkentenem és csak 2. kérésre adtak teát. A házban lévõ kis kályha azonban kárpotólt minden viszontagságért.
Rövid pihenõ után már csak 13 Km volt hátra. Balázs nevû túratársam az elején még megvárt de aztán mondtam neki, hogy nyugodtam menjen gyorsabban. Az utolsó szakasz elég rémálom jellegû volt. Az idõjárás hozta a téli formáját és veszettül fújt a szél és éjfél lévén hideg is volt, másrészt jég páncél fedte az egész töltést. Míg az elõzõ szakaszon, ha az út egyik oldala jeges volt, akkor a másik havas amin lehetett menni, itt mindkét nyom az úton tiszta jégpálya volt. A nagy sebességrõl már régen letettem, így csak arra törekedtem a hátralévõ szakaszon, hogy minnél kevesebbszer essek el. Sajnos a sötétben elég nehéz volt észrevenni a járható utat így 5-10 percenként egy eltaknyolás az mindig meg volt. A végén már nagyon ideges voltam az egyre sûrüsõdõ elesések miatt, így aztán kb. 5Km-rel a cél elõtt egy hosszabb 10 perces szünetett tartottam egy útlezáró kerítés rúdján üldögélve. Miközben békésen cigaretázttam és átkoztam magamban a túrát, meg az ónos esõt azt láttam, hogy egy autó fényszórója tûnik fel a töltésen és eszeveszett tempóban néha már éppenhogy lecsúszva a töltésrõl halad az úton. Teljesen hihetetlen volt számomra ez az autó kb. 02h-kor szombat éjszaka a töltésen 20cm-es hóban ami tiszta jégpáncél egyébbként, így elõször azt hittem, hogy halucinálok. De nem, megjelent és nagy sebességgel elhúzott mellettem. Úgy éreztem, hogy a jel megérkezett az "égiektõl" a folytatásra és utamat folytattam. :) Szerencsére az autó által letaposott úton már csak párszor estem el, és nagy nehezen megérkeztem Szeged határába. Mivel egy csekély helyismerettel rendelkeztem Szeged ezen részérõl és nem kívántam még egy órát a gáton bukdácsolni ezért elbucsúztam a gáttól és a vele a párhuzamos Fürj utcában folytattam a Bertalan hídig meglévõ kb. 2Km-t. Ezen cselekedetemen jót derült a fõszervezõ amikor elmeséltem neki. A Bertalan hídat kb. 02:20 körül értem el. Az út innen már egyszerû volt és kb. 03h-ra megérkeztem a célba ahol már csak a 3 szervezõ maradt. Kellemes pihenés, teázgatás, gulyás leves fogyasztás, majd rövid szúnyokálás után az elsõ vonattal bp-re indultam hazafelé. Utánam még 3 ember érkezett be.
Szép túra volt köszönet érte a szervezõknek.
Gabor
A hejeschirasi hibakerth bots.
|
| | | | |
| suvlaj | Túra éve: 2008 | 2008.01.08 14:10:59 |
|
| megnéz suvlaj összes beszámolója |
A híd túl messze van, 90km, 2008.01.05
Még pénteken este, egészen emberi idõben leértünk Szegedre, DJ_RushBoy és én. Beneveztünk, kaptunk ketten egy négyszemélyes szobát a rajt és cél helyén, a munkásszállón és rövidesen már csak annyi gondom volt, hogy nehezen ment az elalvás, mert fûteni azt bizony fûtöttek rendesen. Nem elõször túrázik már egyikõnk sem. Reggel a jól ismert szinte már gépies mozdulatokkal öltözünk, igazítjuk a szerelést, a hátizsákot. Ellenõrzöm lábamon a zoknit, a legnagyobb odafigyeléssel kötöm a fûzõt a bakancson. Nem lehet sem túl szoros, sem túl laza. Bakancsot választottam, mert bizony havas a gát és 90 km túl hosszú gyalog ahhoz, hogy esetleg átázott túracipõben kínozzam magam a -10 fokos hidegben. Hat elõtt pár perccel már lent topogok a rendezõi asztal körül és nézem az arcokat. Nem kell sokat várnom és már indulhatok is, kevesen vagyunk. Nagyon lassan maradnak el mellettünk Szeged házai. Jobbról a hold keskeny karéja, balról álmatlan kutyák közeli ugatása kísér el hosszan. 3-4 km-t is megteszek mire elérem az üzemi hõmérsékletet, csak nagyon lassan világosodik és erõszakos szél fúj szembõl, a combjaim fáznak, kezeim a jó meleg kesztyûben tudomást sem vesznek az egészrõl. Ritka az ilyen túra, már rögtön az elején egyedül vagyok és így fog ez menni csaknem végig. Erõs tempót diktálok, érzem, hogy a sebességem 6 km/h környékén van. Most még igencsak jól esik. Friss vagyok és erõs, a gát pedig havas és ugyanakkor jól járható. Valami terepjáró féle már közlekedhetett rajta elõttünk, így annak a nyomaiban lehet gyalogolni. Hol jobb, hol bal oldalon megyek, váltogatom sûrûn. Mindig az tûnik rosszabbnak, amelyik oldalon éppen vagyok, késõbb belátom egyforma rossz mindkettõ. Máskülönben pedig nyugodtan léphetek szûz hóba is, a hó por jellegû, lepereg. Majd egyszer csak meglátok egy nyulat. Balról felfut a gát tetejéig, kicsit hegyezi a fülét, át a gáton és nyomban el is tûnik az ártéri erdõ fái között. Ez a jelenet még kb. 10-szer ismétlõdik meg ugyan azon forgatõkönyv szerint. Mai napig sem tudom, hogy egy azon nyúl szórakozott-e velem ráérõs idejében vagy ez igy van az összes nyúl génjeibe belekódolva?(!) Késõbb láttam rókát, sok õzet, valami ragadozómadár félét is, de ez utóbbi nem érdekelt nagyon, semmi mutatványt nem tudott. Hosszú egyeneseken megyek monoton, futók hagynak le páran. Köszönünk egymásnak, egy-egy elejtett szóval biztatjuk a másikat, aztán sokáig nézem a hátukat, mert bizony a kevésbé gyors futók csak nagyon lassan zsugorodnak ponttá a messzi távolban. Két óra sem telik el és már az elsõ ponton, az algyõi gátõrházban iszom a forró, kellemes ízû teát. Nem pihenek, azonnal indulok is tovább. Algyõ szélén haladok, kutyáját sétáltató srác, álmos házak mellett. Itt vidám szánkózások nyomát viseli magán a gát. Nem is olyan távol feltûnik az elsõ híd, az algyõi. A járdán, nagyon nehezen járható magas hóban kelek át, mivel nem vállalom a keskeny úttesten való gyaloglást, sok az autó és kamion. Pár perc és fordulok is vissza Szeged irányába, immáron a folyó másik oldalán. Tiszta aszfaltút egy darabig. Kilépek rendesen, jól jön még az itt szerzett elõny. Ennél gyorsabban sétálni nem tudok. Végtelen hosszú egyenes elõttem. Élvezem. Szeretem ezt a fajta látszólagos monotonitást. Csak látszólag monoton, mert mindig van valami, ami színesíti a képet. Nyílt terepen vagyok és egyre erõsebben fúj a szél, napsütésnek már nyoma sincs. Az erõs szélben az út melletti oszlopok rezonálnak, búgnak, kerregnek, éneklik bús panaszukat. Örülhetnétek inkább, hogy itt vagyok és meglátogatlak benneteket, gondolom magamban. Ráadásul még kivételt sem teszek, ugyanúgy haladok el mindegyik mellett, miattam aztán ne legyen harag köztetek! Megértik a dolgot és játékból zúzmarát szórnak a fejemre. Na azért! - mondom magamban. Így megy ez egészen a második ellenõrzõpontig, a Holt-Tiszai gátõrházig. Szívesen fogadnak, leülök pár percre. Elõveszek egy szendvicset a hátizsákból, iszok a még forró teából, melyet elõzõ nap délután készítettem Pesten. Jó dolog a termosz így télen! Öt perc és már indulok is. Azt számolgatom magamban, hogy a következõ pont már félút, majd ott pihenek kicsit többet. Kilencven fokos balkanyar és immár a Maros mellett haladok Makó felé. Enyhült a szél, cserébe viszont már kezdek érezni valami fáradtság félét a lábaimban. Hát bizony az utóbbi másfél hónapban sehol sem túráztam! Látótávolságon belül (sok-sok km-re) sem elõttem, sem mögöttem senki. (A gáton legalábbis. Az aszfaltúton viszont látótávolságon belül Kis Pista igyekszik. Láttam már õt többször, gáton csak akkor jött, ha nem volt rövidítési lehetõség vagy nem adódott jobb minõségû út. Nem értem a dolgot, morfondírozok rajta. Épp az a jó ebben a túrában, hogy végig a gáton vagy nem? Késõbb pedig már fikarcnyit sem törõdök vele. Mindenkinek más az, ami fontos.) És megérkezem a harmadik ponthoz, a feketecsárdai gátõrházhoz. Kedves emberek fogadnak, pihenek, üldögélek, kinyújtom kicsit a lábam. Eszem-iszom és jól esik a beszélgetés. Nekem is. Nézem a térképet, számolgatok, még csak 13.00 óra, sötétedés elõtt Makón leszek, ami már 60 km-t fog jelenteni, a túra kétharmadát. Nem is idõzök hosszan, nyomás tovább! Nehéz terep következik. Szûz hó az elõttem haladó futók szétszórt lábnyomaival. Itt is van, ami változatossá tegye a tájat. Vadászok ahogy körülvették a kis kukoricást, majd traktor halad nem messze, gyerekek hógolyóznak, az út kanyarodik, a lábam merevedik. Templomtorony a távolban, az már bizony Makó. Nem merem azt gondolni, hogy közel van, mert ismerem én már ezeket a hívogató tornyokat nagyon is jól. Amíg látja az ember, addig nagyon távol van. Ha már nem látod! Akkor már jó, megnyugodhatsz, mindjárt odaérsz. Iszok fél liter isostar-t jégkása formában. Igy még nem kóstoltam de nem is jó. Nem kellene meginni, el kéne tenni és majd a Rockin augusztusban elõvenni a hátizsákból, aztán csak legyûröm valahogy. Majd egy sorompón üldögélek pár percet. Egy kis holt pont. Nem zavar, vártam már rá, legalább nézem kicsit, hogy itt a semmi közepén egy idõs úr hogyan örül együtt az unokával, aki kacagva siklik le a gát oldalán. Beszélgetünk is pár szót, ismeri a túrát, elismerõen beszél róla, sokáig érzem a hátamon a tekintetét. Makóhoz közeledve gyerekek a gáton. Ki szülõvel, ki szülõkkel, ki azok nélkül, ki kutyával, ki autóval. Az az érzésem támad, hogy észre sem vesznek, ahogyan haladok mellettük, amikor egy németjuhász játékból rámugrik. Lassítok kicsit a tempón, nézem a szánkózókat majd a gátról letérve a szalagozás mentén perceken belül beérek az iskolába, a negyedik ellenõrzõ ponthoz. Vidáman beszélgetnek ott nem mindig vidám dolgokról. Jól esik a kedvességük, talán észre sem veszik rajtam, hogy bizony a lábaim egyre nehezebben engedelmeskednek. Hol kinyújtom õket, hol behajlítom. Így se, úgy se jó de nem vészes. Ismerem már ezt az érzést. Eszembe sem jut, hogy esetleg kiszálljak, pedig már voltak itt ma olyanok, akik megtették. Legalább 25 percet idõzök köztük. Termoszom feltöltöm teával és még 16.00 elõtt útra kelek. Alig 150 méternyire elõttem halad egy srác. Jócskán megnöveli az elõnyét, amíg megállok egy kis technikai szünetre. Néha szem elõl is vesztem, mert a Maros ezen oldalán kacskaringós nagyon a gát. Apránként egyre közelebb kerülök hozzá mégis úgy sötétedik ránk, hogy két-három száz méter távolság még mindig van köztünk. Egyikõnk sem használ lámpát, nincs rá szükség. Nesztelen haladunk a következõ ellenõrzõ pont felé. Nagy megpróbáltatás. Hatvan km-en túl egy kb. 20 km-es szakasz egyben, melynek négy órát tervezek a teljesítésére. Hamarosan beérem az elõttem haladó túrázót, beszélgetünk kicsit majd újból beállok a saját tempómra ami alig-alig gyorsabb csak az övénél, illetve valószínûleg igyekszik is, hogy ne maradjon le nagyon mögöttem. Egyre erõsebb a szél és egyre hidegebb van. Újabb holtpont. Elhatározom, hogy megállok és iszok egy kis meleg teát miközben utolér sorstársam is. Teával kínálom, elfogadja, õ iszik elõször. Mi sem természetesebb annál, hogy este, sötétben, télen iszok egy teát valakivel akinek a nevét sem tudom (akkor még) valahol a Maros gáton? Egy darabig ismét együtt haladunk, beszélgetünk túrákról, az út szélén szaladgáló egerekrõl és szerinte is beérhetünk a következõ pontra 8 körül majd gyorsítok és ismét erõs tempót diktálok. Túratársam fokozatosam lemaradozik az idõjárás pedig egyre zordabb lesz. Kis hókupacok, hóátfúvások képzõdnek a gáton, ahol meg nem ott rettenetesen csúszóssá válik, gyakran megcsúszom, igyekszem havas talajra lépni, úgy biztonságosabb. Nem jön a pont, nem jön a pont.. Elkezd esni valami. Magam sem tudom hó vagy esõ vagy valami a kettõ között, nem törõdök vele csak megyek és megyek elõre. Néha állatok neszét hallom, fel is ismerek egyet-egyet. Õzek és nyulak, ti sem pihentek? Az lesz az, annak kell lennie! Az ötödik ellenõrzõ pont. Olyan messze van még! Most hosszan elõre, majd kilencven fokos kanyar balra, már csak néhány száz méter. Elõttem nem sokkal mehetett itt valaki, látom a nyomait a mély hóban. Rövideket lépett, fáradt lehet nagyon. Megérkezem. Kis ház a gát mellett, Deszk-Fehértói gátõrház. Bent a kellemes melegben két hölgy canasta-zik serényen, egy fáradt túrázó pedig a fûtõtestnél melegszik, szárítkózik. Neki már nincs tovább, végállomás, itt feladja. Teával, naranccsal kínálnak, pecsételnek majd folytatják a játékot. Jó nézni õket, jó most itt üldögélni a dikón ebben a kis házban. Nem sokkal késõbb beesik a teázós partnerem is, akit korábban úgy magára hagytam. Mindketten elégedettek vagyunk, hiszen a tervezett nyolc óra helyett fél órával hamarabb érkeztünk. Irigylem õt, nem lenne szüksége még arra sem, hogy leüljön kicsit, azonnal tudna menni tovább. Mégis marad még, melegszik õ is. A hátizsákomból elõveszem a tartalék nadrágom és extra pulóverem. A nadrágot a másik alá veszem, a pulóvert a többire. Tudom és érzem, hogy nem lesz könnyû a hátralévõ 10-12 km. Együtt indulunk hárman. Egyikõnk csak a deszki útra, mert oda jönnek érte autóval, mi ketten pedig Szeged fényei felé. Kocogunk kicsit együtt majd én sétára váltok. Nekem már nem megy a kocogás, magamra maradok. Legkevésbé sem bánom. Percek alatt rámfagy a nadrág és a kabát a szél felõli oldalon, megkeményedik és páncélként véd tovább. Hosszú egyeneseken haladok, messze elõttem a sötétségen keresztül is látom túratársam amint halad elõttem, majd egyszer csak eltûnik. Helyette már Szeged házait látom, utcai lámpák fénye alatt sétálok. Felkapaszkodom a hídra, ahol az ónos esõ már megtette a dolgát. Majdhogynem négykézláb kelek át Tiszántúlról a Duna-Tisza közé, le a hídról, jobbra át. Buszmegálló mellett haladok el, éppen akkor érkezik a busz, sétálok tovább aztán egyszer csak bent vagyok. 21.55, 16 órás menetidõn belül érkezem a célba. Elfáradtam. Éppen váltom az elõttem beérkezõt a rendezõi asztalnál, alig néhány perccel érkezett csak be elõttem. Tea, emléklap, kitûzõ, gulyásleves, almáspite, rövid beszélgetés, autóról jégleolvasztás és már autózom is vissza a fõvárosba.
Szép és egyben nehéz túra. Örülök, hogy ott lehettem és ezúton is köszönöm a szervezõk lelkes munkáját, valamint õszinte kedvességét! Elõször voltam ott és nem utoljára.
suvlaj
|
| | | | |
| Rush2006 | Túra éve: 2008 | 2008.01.07 15:00:05 |
|
| megnéz Rush2006 összes beszámolója |
A Híd Túl Messze Van 90
Suvlaj sporttárs segítségével sikerült megoldanom hogy még pénteken le tudjak érni Szegedre munka után. Este már a szálláson az ismerõsöket köszöntgettem. Jóval kevesebben voltunk mint tavaly, de ez a zord idõnek köszönhetõ.
Reggel már korán talpon voltam, és végre a nevezés is gördülékenyebben ment mint tavaly. Köszöntöm a futanetes ismerõseimet, akik most csak ketten vágnak neki futva a nagy távnak. A kinti hõmérséklet után tervet változtattam, 13:30-at terveztem (ennyi lett tavaly +5 fokban, és hó nélkül), de most a 14:00-s idõnek is örültem volna ilyen pocsék idõben. Bizony teljesen más idõjárás uralkodott most itt mint 1 éve. -10 fok, és jópár centi hó volt mindenütt.
- Nekivágjak? Tettem fel ezt a kérdést amint kiléptem a nevezés után a meleg terembõl.
- Hát lesz ami lesz.. Vagy túlélem, vagy kiszállok.. Így döntöttem, és egy szál futóruhában elkezdtem 6:10 perckor falni a gátot egyedül.
Óvatosan szerettem volna kezdeni, mert sokszor abba a hibába esek hogy elfutom az elejét. Megelõzöm a korábban indult gyalogosokat, majd 2 futó szó szerint elvágtázik mellettem. Ilyen tempóban nem lehet futni 90-et... És mint kiderült késõbb 60-ast terveztek, és többször találkoztam is velük útközben. Elérek az elsõ pontra (13 km - 1 óra 22 perc). Elég gyengének éreztem a tempómat, de az idõm rácáfol, így nyugodt szívvel maradhatok ezen a ritmuson.
Megiszom a meleg teát, és indulok tovább. Kesztyût kell húznom nincs mese, de hiába.. A kezeim 5 perc után lefagynak, a rossz vérkeringésem miatt :-( Egy jó ideig ökölbe szorítom õket, majd nagy nehezen felmelegszik. Sajnos ezzel többször volt gondom a mai nap..
Ezután élvezem a futást, figyelem Algyõ ébredezõ lakosságát, és egy depókocsi áll elõttem, sajnos nem én voltam a kiszemelt célpont :-) Innen 18 km a következõ pont, szóval addig megvitathatom magammal az élet dolgait. Elérek az Algyõi hídhoz ahol erõs jobbost veszek hogy a Tisza túlpartján induljak visszafele. Kicsit kizökkenek egyensúlyomból, sok az autó a hídon, így figyelnem kellett. Örömmel fordulok a forgalmas útról jobbra a P- jelzésre. (Volt már aki ezt a teljes P- jelzést bejárta?? Le a kalappal elõtte..) Sajnos jópár kilométer továbbra is aszfalt, így inkább az elõttem átfutó nyúlon, és a rengeteg állatnyomon filózgatok. Késõbb mögöttem megjelenik egy futó, és egyre jobban közeledik. Valahol félúton hátranézek, és nicsak, egy ismerõs. Zilacit tisztelhetem benne, aki szintén egyedül vágott neki a megmérettetésnek. Egy darabon elbeszélgetünk, majd tovasiet. Makón tervez egy hosszabbat pihenni. Én maradok a tempómnál, és figyelem Lacit, ahogy egy ponttá vész el jópár kilométer után.
Elérem a következõ pontot, 31 km-nél járok. A két 60-as futó még itt pihen.
Bevágok egy energiaszeletet, és megiszom a finom teát. Megérkezik közben Kardos Józsi is, akinek szó szerint egy jégcsap lóg a bajszáról :-) Ez tükrözi a kinti idõjárást.
Nem tököl sokat, indul is tovább, a melegbõl kiérve füstöl a háta. De nem csak a háta, hanem a lába is, mert pár percre rá én is elindulok, és már csak egy pontot látok belõle annyira belehúzott.
A két 60-as futó is szépen távolodik tõlem, így ismét magam maradtam a nagy semmiben. Egyszercsak vadászok puskája zavarja meg magányomat. A gát mellett egy horda vadász puskával.. Nem éreztem magamat biztonságban, így kicsit rá is kapcsoltam a tempóra, de ártalmatlanok voltak szerencsére. Kezdem viszont érezni a kilométert a lábamban. Jó tempót megyek, de figyelemre intem magam, mert Makóig tavaly is egész jól ment, aztán utána behaltam szépen. Elkezdtem bele-bele gyalogolni olyan 40 km környékén. Ez így nem lesz jó gondoltam.. Aztán megvillant az agyamon hogy bizony kicsit eléheztem. Gyorsan bevágtam egy csokit, és a következõ pontig megint stabil futómozgásom volt. A gátõrháznál utólérem a futanetes Alát, és Farkast, akik lassan indultak is tovább. Én egy kicsit többet pihentem itt mint kellett volna, de nagyon fáztam, mivel sajnos a gáton elkezdett fújni a szél a -10 fok mellé.. Csontra lefagyott a legintimebb részem is, de csakhamar rendbetettem, és egy jó 10 perc után indultam tovább.
Elég nehezen akartam újra elkezdeni futni, de sikerült belelendülni. Makó innen 11 km volt. A templomtorony volt tavaly a mumusom, most csak néha néztem rá, persze nem akart közelebb jönni sosem. Szûz hóban futok jópár kilométert, aztán 12:55-kor kinyitom a Makói iskola ajtaját, és örömmel konstatálom hogy itt vagyok.
Bent már a két 60-as futó pihen, kinyúltak rendesen, nem is vállaltak volna többet.
Farkas és ala is utántölt a pecsenyés-hagymás kenyérbõl, ami isteni volt.
Õk hamarosan indulnak, én még maradok.
Jól állok idõvel, de a neheze még csak most jön. Ezt a lábam is így gondolja. A következõ pont 20(!) km múlva lesz.. Fél órát pihentem Makón. 13:25-kor indulok tovább. Azaz indulnék, mert a lábaim totál merevek. Elég sokat bele kellett gyalogolni mire kiértem Makóról. Mikor újra a gátra tértem, befordultam magamba, és újra elkezdtem futni. A bal forgóm iszonyúan nyillalt, a lábaim merevek, de én akkor is futok. Most szellemileg nagyon rendben vagyok ahhoz képest hogy szinte végig egyedül mentem. Az is erõt ad kicsit hogy a 30-as távot választók is sokan vannak elõttem, ki közel, ki messze. Egyszer-kétszer (najó, azt hiszem kétszer) megállok beszélgetni emberekkel. Valakivel meg kell osztani gondjaimat, és addig õk is beszéltek hozzám. Ilyenkor egy kicsit feltöltõdtem és ismét ment a futás.
Kifejezetten jól ment ez a 20 km pont nélküli szakasz, csak néha gyalogoltam bele pár percet. Elérek a pontra, és ismét itt a két futanetes. Fejlámpát elõkészítem közben, bár még van jó fél óra a sötétségig, de így legalább nem a hidegben matatok a hátizsákomban. 10 perc pihenõ, majd indulok tovább. Nem tudom mi történt velem, de teljesen rendbejöttem a 10 perc alatt. A futás ismét jól ment, és kb. 3 km után megelõztem alát és Farkast, akik épp technikai szünetet tartottak.
Innen nagyon beindult a gépezet, és mentem mint a huzat 80 km után. Ha a rajtban valaki ezt mondja, kiröhögöm.. :-) Még a karók sem nagyon izgattak, amik 100 m-enként voltak kihelyezve. Szerencsére a nagy része le volt fedve hóval, de ha nem lett volna sem nagyon leskelõdtem volna. Bezzeg tavaly.. 100 m-enként bámultam mindet. Hamarosan rámsötétedett, de lámpázni egyáltalán nem kellett, mivel a hó mutatta elõttem az utat. Jött egy ember szemben, valami szervezõféle lehetett. Szurkolt, én meg megkérdeztem hogy mennyi a híd, mert közelnek éreztem Szegedet már nagyon. 5000 m... Na a kedvem kissé megint lecsappant, én azt hittem hogy jó 1, 1,5 km. Ráadásul egy randa nagyon hosszú egyenes szakasz jött. Megint kezdtem belegyalogolni.. Messzebb mögöttem fejlámpáztak talán Farkasék.
Nem szabad gyalogolnom már a végén, innen már nincs kifogás. Ránézek az órámra, és újból erõt veszek magamon, el sem fogom hinni hogy milyen szuper idõ lesz így ebbõl. De bizony nem szabad akkor gyalogolni.. Így bíztattam magam a hídig.
Innen már közel volt a cél, még az utsó 2 km-en bele is gyorsítottam.
Beértem!!! El sem hiszem. A lábam nem görcsöl, szellemileg rendbevagyok. Mondjuk a leülés kicsit nehezen megy, de megoldom. 17 óra 25-kor átvehetem az oklevelet, és a kitûzõt. Ketten értek be elõttem, Kardos Józsi, és zilaci akik szuper idõt mentek.
Azért én sem panaszkodom, reggel még 14 órás tervben gondolkoztam, ehhez képest sikerült 11 óra 15 perc alatt beérnem. Soha rosszabbat!! Fõleg ha csak a nettó futóidõmet számolom, akkor kb. 10:30 az idõm.
De nem szopattam meg eléggé magamat úgy látszik, így másnap még a szakadó ónos esõben, és tükörjégben gyalogoltam egy Wass Albert 44-et.
Szegedrõl köszönöm a fuvart Rozitáéknak, örök hálám!
Jó volt ez a HTMV, bár ez az idõ amit sikerült elérnem olyan mint a Terep 100-asnál.
Rohadt nehéz lesz megdöntenem :-D
|
| | | | |
|
| Mirdin | Túra éve: 2007 | 2007.06.07 11:21:55 |
|
| megnéz Mirdin összes beszámolója |
A túráról.... Hát tul sok jót nem tudok mondani, és ez nemcsak azért van mert menet közben lesérültem, hanem mert a szervezés ugy el lett sza..(rontva) hogy az hihetetlen. De kezdem inkább az elején...
A túra elötti nap vonattal érkeztünk Peströl Szegedere. Nagynehezen eljutottunk a regisztrációhoz ami Szeged tulfelén van( nagyon hideg volt).A regisztrácionál ért az elsõ meglepetés, amikor is, egy orát vártunk hogy a föszervezõ bácsi beirja a nevünket és elvegye a pénzt. A legszomorúbb az volt az egésszben hogy közben fojamatosan irt és nem 100 ember állt elöttünk csupán három.. de legalább nyomtatott szabványbetûkkel irta ami mentségül szolgál. A szállás mondhatni türhetõ volt, 500 pénzért nem vártam sokat, meg nem is aludni mentem hanem turázni, szoval elmegy...
A másnap reggel volt viszont a katasztrofa, az indulás. ott nyomorgott vagy 150 ember a kis teremben hogy megkapja a térképet meg a nevét megint beirják a lapra. A gond csak az volt hogy a tegnapi tempóban haladt a beirás, és nemám akány táv annyi asztal... NEM! csupán egy asztal volt ahol öltek vagy 4 en és nézték amint a föszervezõ bácsi újra beirja a neveket meg a távot a lapra, de nem is segíthettek neki mert nem engedte... Így a 6 ra tervezett indulásból fél kilenc lett ami elég szomorú mert az elsõ ellenörzõ pont 11 hkor zárt és addig még volt vagy 14 km.
Az ellenörzö pontok gátörházak, el se lehet téveszteni (kút, puli, lerobbant terepjáró). Itt adtak meleg teját meg csokit vagy almát meg pecsételtek az amugy meglepõen igényes térképre (tényleg jó). Az ellenörzési pontok egymástol ugy 15-20 km-re vannak ami kicsit sok de ez van :)
Nekem a 90 kilométer nem jött össze sajnos mert a 30 km nél lévõ pont után begyürödött a zoknim és lejött atalpamról a bõr ( mibndenki JÓ túrazoknit és kényelmes cipõt vigyen, ne bakkancsot mert úgy jár mint én)Sajnos vissza kellet ballagnom a pontra vagy 5 km-t ami kát bõr nélkül nem boldogság de csak összejött. Sajnos megint a szervezöket kell szidnom de egy elsösegéjcsomag nem volt a gátörházakban hogy legalább kimoshassam meg beköthessem a sebet, de legalább elvittek kocsival a célba nem kellett gyalogolnom. megjegyezném hogy mire visszaértem a kocsival nem sokkal rá a 90 km-t futók eleje már kezdett beérni a célba...(elég durva). A célban sem volt elsösegéj láda vagy egy orvos, ami mondjuk egy 90 km-es túrán télen a fagyban lehet hogy nem ártana mégis.Mindent összevetve a táj elég egyhangú de nem annyira vészes, aki szereti a végtelen gátakat... Hó nem volt és az idõ is jo volt. A gát nem csuszik egyenes a felszine nem keréknyomos, nem rossz!
A turát csak nagyon bátor és elszánt embereknek ajánlom mert elég kemény.
A többiek ugy kajnal 2 körül értek be, és nekik se sok bõrük maradt a végére meg a hójagok, meg az izomláz... De a tura végén mégiscsak öröm nézni a sok lestrapált de boldog embert.
Remélem nem vettem el nagyon a kedvét senkinek, csak azt irtam le amit tapasztaltam, és ami majdnem mindenkinek szemetszúrt:) |
| | | | |
| gyaloggalopp | Túra éve: 2007 | 2007.01.11 22:29:21 |
|
| megnéz gyaloggalopp összes beszámolója |
Csoki, tea, bély, Funny Kunkoring
- avagy a Híd Túl Messze Van 60, ahogy mi éltük meg
Kezdjük talán ott, hogy valamikor száz évvel ezelõtt, mikor még a kutya-téma csak ritkán vetõdött fel a Tisza vidékén, valami okos kitalálhatta, hogy kioszt pár tucat göndör szõrû fehér kutyát a gátõröknek, hogy abból méltóztassanak gazdálkodni, ha kedvük tartja, párosítsák õket, mint a zoknit, de mindezt úgy tegyék, hogy az elkövetkezõ száz évben új kutyát nem kapnak... Valahogy így alakulhatott, hogy akármelyik gátõrházba vetett minket a sors, fehér szõrû göndör kutyák fogadtak, nomeg százéves telefonok és hasonló korú teafõzõ nénik. A gáton valamikor, egyszer megállt az idõ - és nem indult el ma sem, míg futottunk. De ne szaladjunk elõre!
Elõhang
Sokat közülünk már péntek délután Szegeden ért a naplemente felhõk mögé takarodó hiánya, mások pedig csak este érkeztek. Én Fazekas Janival, Gandival és Future mesterrel robogtam, s ez utóbbi már aznap este azon tanakodott saját magával, hogy hogy tudna nekem ártani. Persze, csak viccbõl. Leérvén mondhatnók, hoghy megtekintettük a gyönyörû várost az esti fényben, de én inkább azt mondanám, hogy jó közepes mértékben eltévedtünk, no mindegy, szó se róla, a lényeg az, hogy a panzióban összetalálkozott végre a csapat nagyja, s sokan együtt elindultunk egy sokáig fiktívnek tekintett vendéglõ felé, ahol valami döngölt kocaoldalast, vagy mi a tököt is lehetett rendelni - no mi nem ezt rendeltünk. Tán ez volt a baj...
Úgy, 14-en bevonultunk a vendéglõbe, ahol senkinek nem volt semmi baja, csak a pincérnéni nézett minket (Future-t és engem) komplett gyagyának és nyilvánította nemtetszését mimika formájában egy darabig... De aztán, ahogy az indiánok is annak idején, szeretni kezdett minket is és elnézõ mosollyal szolgált ki... Hogy mi lehetett a baja...? Mikor Future csak egyszerûen felvette a fejlámpát és azzal világított magának a vacsihoz, én meg, mert szárnyasra vágytam, hát csirkeszörpöt meg rántott pulykafogat akartam enni... No mindegy. ez a nap is végetért lassan és ki-ki ment a maga helyére aludni... Mert másnap ötkor kelés volt, aztán noszahajrá, húzzunkbele!
És... rajt!
Reggel keltünk, a tegnapi lakoma gyakorlatilag ugyanott és ugyanúgy volt bennem, mint lefekvéskor - no nem baj, majd futunk súllyal, a fene essen bele! Nagy nehezen összekapartuk magunkat és valahogy megtaláltuk a rajthelyet, ahol úgy álltak sorba az emberek a nevezésnél, mintha nájlonharisnya érkezett volna a moszkvai GUM áruházba... Az ok pedig az volt, hogy néhgy haláli jóindulatú szervezõ úgy hatvan fölött tökéletes precizitással végezték a nevezéshez kapcsolódó teendõket - így esett, hogy futó és futó közt akár másfél óra különbség is volt már az indulás pillanatában. Node végre elintézõdött a dolog és a két hölgy, Vinca és Nyuszi társaságában én is elindulhattam, sõt, induláskor még három csillagszóró segítségével egy hevenyészett tüzijátékot is alkottunk - még szerencse, hogy Farkas, az õrsi tûzoltónk már régesrég messzeföldön futkorászott...
---
Apropó: Farkas. Szóval õ azt mondta, hogy a gáton eltévedni lehetetlenség, s csak nevetett, mikor mondtam, hogy lehetetlen márpedig nincs, hiszen a föld lapos és négy elefánt tartja... Noshát voltak, akiknek sikerült véghezvinni a gátontévedést - igaz, nem az elején, hanem már Makó környékén. Bár mindezt csak azért írtam ide, hogy egyszer tudassam, hogy igenis jártunk Makón, másrészt viszont azért, hogy jól összekuszáljam a szálakat...Node most még röppenjünk csak vissza a szegedi folyópartra, mert mink is ott futottunk az elején, bizony!
---
5:40 és 6:00 közti tempóval kezdtünk, amúgy érzésre, s jórészt gázüzemûek voltunk, mindenesetre az északi szél messze vitte a tegnapi bõséges vacsora megmaradt bizonyítékait, s bár nekem gyanússá vált, hogy mögöttünk erõsen ritkul a népesség, úgy igazán baj nem lett. Kicsit ugyan zavart, hogy az övembe csúsztatott két 7,5 decis visegrádi vizes üvegtõl, melyek túl nagyok voltak, csak amolyan botcsinálta dinnyeárus kéztartással tudtam futni, mintha nem vettem volna észre, hogy közben mókás kedvû szögedi halászok kilopták a hónom alól a dinnyét... De aztán a kéztartást megszoktam, olyannyira, hogy Nyuszi hazafelé másfél óráig próbálta kimasszírozni a görcsöt a vállamból... Mindezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben ment, s mi is a legnagyobb nyugalommal futottunk el az elsõ ellenõrzõpont mellett.
Illetve majdnem... Mert ugye még sosem láttunk igazi gátõrházat... Pedig aki egyet látott, az ismeri mindet! Node az utolsó pillanatban éles kanyarral mégiscsak visszafutottunk a házhoz, hogy ott belekóstoljunk a napi teaválaszték elsõ markáns ízû forróvizébe...Felébredés óta az elsõ ivásom volt, mint figyelmeztetett Nyuszi.
---
De itt Deux et Machinaként (húúú, képzavar! Laughing) ismét meg kell akasztanom egy cseppet a történet fogaskerekeit, hiszen Vinca azt találta mondani, hogy ha az õ uraparancsoló andrisa ki akarna vele szúrni, akkor gátõrfeleségnek adná. No lehet, hogy nem épp ezt mondta, de valami ilyesmit... És bizony ezen el kellett gondolkodnunk egy kicsit, idõ úgyis volt, hát átbeszéltük a dolgot. Adott egy gátõr, aki vigyáz a gátra, el ne vigyék. Mivel sok ember nincs, aki otthonra szeretne némi autentikus forrásból szárnazó szögedi gátat, többnyire eseménytelenül telnek a napok - hacsak az írás elején említett kutyaszaporítással nem akad némi tennivaló. A gátõrfeleség pedig mindeközben nagyjából ugyanazt csinálja, mint férjura, hiszen a legközelebbi szomszéd gátõrfeleség vagy 15 kilométerre van, így pletykálni sem lehet, de ha lehetne is, vajon mirõl folyna a szó?
"-Mariskám, képzeld, mit láttam a függöny korcai mögül!
-Mit láttál Juliskám?
-Erre ment egy ember! De igazi ám, a saját lábán, Mariskám!
-Heeeej, Juliskám, hát hogyhogy én nem láttam?...
-Biztos a szamarat körmölted, Mariskám!
-Vagy én vigyáztam a gátat, míg az uram ködöt szitált a mezõn, Juliskám!"
No, szóval elméletünk szerint a gátõrség egyik nagy eseménye a HTMV túra - és erre fel is kell készülni ám, de rendesen! ELképzeltük, ahogy anyus hetekkel korábban már álmatlanul forgolódik, várva a nagy napot - a neves reggelen kétszer is odaégeti idegességében a teát, de aztán ragyogó szemmel kínálja a végre megérkezõ fáradt vándoroknak... Apus pedig szintén csillogó bajusszal pecsételget a papírra, s közben idegeskedig - de tényleg, ezt láttuk! -, hogy minden túrázó megérkezik-e... Mindezt a harmadig gátõrháznál színesítette egy unokakorú gyerek is, aki vidáman és készségesen kalauzolt bennünket a kerten át a pihenõhelyig, közben vidáman csacsogva ezt-azt. Aranyos volt, egy perc alatt haver lett - akkor fõleg, mikor már kifelemenet az ölében tartva valami szõrgombócot elénk állt és vigyorogva kérdezte: "nem kértek egy macskát? Most esett le a fáról". És az ölében tényleg ott pislogott egy kéjenc macska, aki a világért sem mozdult volna meg, csak nagy kegyesen megengedte, hogy a hasát símogassuk. Smile
---
De vissza a gátõrházhoz!
Az algyõi gátõrházban az itiner szerint a következõ szolgáltatásokkal várt minket: tea, csoki, bély. Minket leginkább a bély izgatott, gondolatban már jól bebélyegezve repkedtünk néhány méterrel a Tisza felett, ne lelkesedésünk hamar alábbszállt és csobbanva a tiszapart mocsarába fúródott, mikor kiderült, hogy a bély igazából tényleg csak egy pecsétet jelentett... De nem volt idõnk szomorkodni, mivel Future-ék is megérkeztek, ledolgozva a 40+ perc hátrányukat, amennyivel késõbb indultak, sõt, egy darabig onnantól együtt is futottunk... Én kaptam az alkalmon és megpróbáltam megdobálni õt avarral, de miután visszafújta a szél - nem a mestert, hanem az avart! -, inkább azon ügyeskedtünk, hogy letoljuk egymást a gátról... De ez sem ment, hát búcsút intettünk egymásnak és faképnél hagytak minket õk ketten, Blahó Ákossal... Szánalmas módon, 23 perccel több idõ alatt futották le a távot, mint mi. Igaz, õk 90 kilométert futottak alig több mint 7 óra alatt, míg mi ugyanazon idõ alatt a hatvannal végeztünk... Smile
Urs, Gandi, Farkas, Ala és a többiek a fene tudja, merre járhattak már, mi rendületlenül fogyasztottunk a kilométereket... Szinte elsõre megtaláltuk a hidat is a Tisza felett, amin átkocogva a másik part töltésén kezdtük meg az eddigi [/b]gát-gát-gát jellegû utat[/b], a táj sem változott sokat, néha egy kanyar, néha egy másik kanyar, de alapvetõen csak az idõ változott, alattomos módon egyre melegebb lett. Én nem izzadtam még szinte egyáltalán, igaz, nem is volt mit, hiszen az elsõ 20 kilométeren mindössze 1 pohár teát ittam, Nyuszika viszont hozta a formáját: haja csatakosan lógott, ruhájából csavarni lehetett a vizet... Valahol itt lépésbe váltottunk, hogy együnk egy cseppet, de igazán nem voltunk éhesek - pedig zsákomban volt minden jó, sajt, Cerbona, párizsis szendvizs, kolbász, zsömle, pufirizsa, szõlõcukor. Aggódtam a lányok miatt, gondoltam, mindenre felkészülök, akármit kívánnak meg, legyen nálam. Persze azonnal meg kell nyugtatnom mindenkit: egy röpke 20 perces holtponton kívül nem érzékeltem náluk fáziskihagyást, csak azt vettem észre, hogy egyre inkább elvannak magukban, már nem egymás mellett futnak, s nem válaszolnak, mikor hülyébbnél hülyébb dolgokat mesélek nekik...
Például elmorfondíroztunk azon, hogy vajon hogyan lehet olyan egyenesen fákat ültetni, ahogyan a telepített erdõkben látjuk... Vagy pedig hogyan lehet olyan jól kivágni, egyenes sorban a vaderdõkbõl a fát - ha már egyenesen ültetni nem tudtak... Hasonló érdeklõdéssel figyeltük a szép sorban elhelyezett telefonpóznákat is... Szóval arra jutottunk, hogy igazán nem nekünk van rossz dolgunk a gáton, akik csak futunk, hanem például azok érezhették magukat nagyon cefetül, akiknek azokat a nyamvadt póznakat le kellett ásni, vagy (s ezzel úgy gondoltuk, hogy filozófiánk csúcsára értünk) a póznákra a madzagot feltevõ emberek lehettek már nagyon elkeseredettek egy idõ után... Hiszen mi történt? Gátõrháztól gátõrházig húzták a zsinórt, hogy soknapi munkával mind a négy házban legyen telefon! Ez az igazi életértelme, itt bizonyára a telefonszolgáltatók sem dobálóztak az ingyentelefonkszülékkel!
Miközben megkerültünk egy alanyi jogon ott levõ tó formájú pocsolyát egy vicces kanyarral a gáton, amit el is neveztünk Funny Kunkoringnak, szóba került még, hogy vajon a vadászok rókára vadásztak-e, õzre, avagy kósza futókra - és megbeszéltük azt is, hogy amikor a gátat építették, bizony komoly munka lehetett a folyót úgy irányítani, hogy az a töltés mellett folyjék, ellenkezõ esetben nagyon hülyén nézett volna ki a dolog... No és így értünk el a második, nem sokkal késõbb a harmadik ellenõrzõponthoz, ahol az elsõ gátõrház és tartalmának klónja fogadott, csak tán a tea volt egyre finomabb a csoki, tea, bély kompozícióból.
A holt-tiszai, végül a feketecsárdai gátõrházból kijövet megpillantottuk a makói templomtornyot, s biztosak voltunk benne, hogy azt a tornyot még nagyon sokáig látjuk, míg futunk... Így is lett. Miközben a maradék 11 kilométerünket fogyasztottuk, csak két dolog zavarta meg a békés nyugalmunkat: elõször a nap sütött ránk, ahogy Pogreg egy reggeli sms-ében kívánta nekünk, másodszor pedig megpillantottuk a fentebb már megénekelt eltévelyedetteket, akik Makón szerencsésen rossz gátat választottak a 30 kilométeres táv lefutásához. Meg is kérdezték, hogy arra van-é Szeged, amerre mennek, s ránk hárult a feladat, hogy elszomorítsuk õket: igen, de erre még 50 kilométer. Vagy 10 ember futott így lukra, míg mi lassan csorogtunk Makó felé a szkrázó napsütésben, a fáradtságot már nem annyira éreztük, a sok egyenes lassan elmaradt, s több mint hat óra laza kocogás után végre elfogytak a rossz irányba futók is, s mi befordultunk Makóra.
Cél
Makón pedig nem más, mint Ala futott velünk szembe, õ a leghosszabb táv utolsó szakaszát kezdte épp, mikor mi lassan befejeztük a középtávot... Nem sokkal késõbb Fazekas Jani is utána robogott, hogy ketten meghódítsák a Maros gátjának másik felét is, mi örültünk nekik, õk nem kevésbé, s végül így vidáman kocogtunk be a célba, ahol az össze létezõ ajtót zárva találtuk, így majdnem továbbfutottunk... Még szerencse, hogy erõs vagyok és addig rángattam az egyik bejáratot, míg kinyílt. Utóbb megtudtuk, hogy a tesitanár direkt hagyja beragadva a nyílászárót: hadd izmosodjanak a kölkök! Smile
A célban lerogyásos eszméletvesztést adtunk elõ, de nem ám úgy szimplán, hanem gulyásevésnek álcázva. Hihetetlen finom kaját kaptunk, forró volt, ízletes, jól esett. A célban volt Petami is, aki saját bevallása szerint már másfél órája ott volt, s nem akart tovább menni, de mi addig mondtuk neki, hogy hajrá és hasonló közhelyes dolgok, míg végül elindult. Hát persze, hogy elindult, mikor közben megérkezett a mi házi vaslédink, Piri is, s Petamink inkább elindult, nehogy Pirivel még futnia kelljen... Kicsit ugyan szégyellem magam, mert a nemkívánt futásba belehajszolt Petami négy órával késõbb csak a következõ ellenõrzõponton volt begörcsölt lábakkal és vagy a megváltót várta, vagy valamelyik haverját, akivel tovább mehet, mindenesetre Pirit, mint mindig csak legfelsõbb fokban tudtuk jellemezni, már ott, a füle hallatára is. Nemsokára õ is továbbindult, hogy visszafusson Szegedig, csak egy kicsit késõbb láttam újra, mikor felhívott, hogy ugyan, vigyem már ki neki az itinerét, mert otthagyta, míg a pontõr bácsi hevesen udvarolt neki...
Nohát én "mindent a hölgyért" felkiáltással utánavittem, különösképp azért, mert kíváncsi voltam, hogy a tõlem merõben idegen 6:00+ tempójú 7 órányi futás után még mit tudok - és bizony mentek a négyes körüli ezrek is, sõt, egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy nem kellene-e Pirivel szegedig elfutni... De aztán Nyuszi és Vinca õrangyalkáimra gondoltam, s visszaspuriztam a célba, ahonnan lassan hazaindultunk hárman...
|
| | | | |
|
| larzen | Túra éve: 2006 | 2006.01.09 14:06:55 |
|
| megnéz larzen összes beszámolója |
Annyi minden történt, hogy még most is csak kavarognak bennem a gondolatok, nem tudom, lesz-e ebbõl épkézláb beszámoló.
2002-ben egyedül vonatoztam le Szegedre, tavaly már négyen voltunk az autóban. Idén egy kisbusz kellett volna. Ráadásul versenyen kívül még számos nagy nevû ultrafutó is kísért minket. Tavaly Makónál kiszálltam, mert annyira beálltak a lábaim, hogy még gyalogolni is fájt. Számomra ez a túra volt az elmúlt év szintfelmérõje.
Idén nem aludtunk lent, inkább kihasználtuk, hogy most már Szegedig tart az autópálya. A teljes létszámú Sötét Oldal mellett még Urs foglalt helyet. A rajthelyen üdvözöltük egymást a többiekkel és 7:17-kor nagy falkában elrajtoltunk. Urs és Future a hatvanas távon, Lõw Andris, Kalotai Levi, Tapír, Áki, -balazs- meg én a hosszún.
Nagy köd volt, elõre hátra max. 100 métert lehetett látni, úgyhogy végletesen egyenhangú volt az elsõ szakasz. Az algyõi finomítót nem is láttuk, de hallani lehetett. A pont elõtt egy rövid idõre becsatlakozott a fogadóbizottság is. Az elsõ híd után a többiek megálltak depózni, nekem semmire nem volt szükségem, csak egy kis elõnyre, amit majd késõbb elveszíthetek, ezért nem álltam meg. Itt hirtelen eltûnt a köd, és végre lehetett nézelõdni. Nagysokára utolért Levi és Andris, velük mentem féltávig, kellemesen elbeszélgettünk, a többiek száz méterrel mögöttünk, csak a második ellenõrzõhelyen futottunk össze.
Innen Sötét Oldal együtt ment Makóig. Elõttünk Andris és Levi, kicsivel mögöttünk Future és Urs. Valahogy kiestem a ritmusból és nehézkesen ment a futás, minél közelebb értünk Makóhoz, annál inkább. Próbálkoztam máshogy terhelni a lábaimat, de egyre inkább elmerevedtek. Küzdés volt Makóig.
Itt Balázs kiszállt, Tapír is ki akart szállni, de rajta nem látszott, hogy nagyon eltökélt lenne. Kb. három másodperc alatt vissza lehetett téríteni. Kicsit feltöltõdtünk, nyújtottam és Ossó Zoli társaságában négyen indultunk vissza Szegedre. Én már a ponton éreztem, hogy ez nagyon durva lesz, mert szédültem, de igen elszánt voltam a folytatást illetõleg. Már Makó végén, a második hídnál lemaradtam a többiektõl, de a tiszta idõ miatt végig látótávolságban maradtak. Kb. egy órája futottunk, amikor elõször belegyalogoltam. Mivel nem éreztem jelentõs különbséget a kocogás és a gyaloglás között, ezért próbáltam tartani a futólépéseket. Azt észrevettem, hogy mennyire eltûnt a 45-55 között érzett merevség a combjaimból, helyette inkább kimerültséget éreztem. Állandóan éhes voltam, sajnos a túrán csak csokikat adtak, egy pár zsíroskenyér nagyon belefért volna Makónál. Persze, ahogy ott éreztem magam, nem valószínû, hogy lement volna bármi is. Itt azonban mindent magamba gyûrtem, bár ami nálam volt, azt nem kívántam, amit kívántam, az meg nem. Mindenesetre a zselé hatott, újra normális mozgást sikerült produkálni. Valahogy elszámoltam a távot is, kiderült, hogy 5 kilivel elõrébb vagyok, mint gondoltam, így a 10 órán belüli beérkezés nem fog problémát okozni. Tapír konstans 6-7 oszlop távolságban ment elõttem.
Megérkeztünk az utolsó ellenõrzõponthoz is. A többiek egyszerre indultak tovább, amikor én beértem. Boxkiállás után megmaradt a 7 oszlop távolság. Itt láttam, hogy Tapír Ossó Zolival elszakad, Áki pedig kicsit közeledik. Gondoltam, talán beérhetem, de ekkor a bal vádlimat sikerült úgy meghúzni, hogy kényleten voltam pár percig sétálni. Innen óvatos kocogás a célig. 9:50. Bíztató évkezdet. |
| | | | |
| gethe | Túra éve: 2006 | 2006.01.08 14:46:07 |
|
| megnéz gethe összes beszámolója |
Gátralátó 90 - a változatosság gyönyörködtet
"A harcot végiggondoltam, hogy mi lenne, ha volna
fejemben mint Camelotban lovagi agytorna
zajlott és most véres sejttetemek halma
felett keselyû jár és le-lecsap a karma (...)"
(Lovasi András: Lekvár)
Soha többet.
Ezt mindjárt az elején le kell szögeznem.
Jogos volna a kérdés, hogy ezt nem tudtam-e elõre. De persze, hogyne tudtam volna. Hiszen a Pipo 5 km-es Sió-gátja is ki szokott készíteni. Itt meg majdnem kilencven volt belõle. Minek mentem mégis? Nem tudom. Illetve sejtem, de nem mondom. Irigylem Vlaszijt, mert õ úgy ment oda, hogy nagyon jó lesz, és szemmel láthatóan nagyon élvezte az utolsó méterig.
Én nem tudtam.
Pedig egészen jól indult. Hangulatos vonatozás Szegedre Vlaszijjal, Bubuval (aki indulás elõtt már 2 perccel a vonaton volt), Ritchyvel, aki egy csaló futó, meg spetivel, aki Cegléden csatlakozott hozzánk. Baljós elõjel volt, hogy a vonatról leszállva még mindig szötymörgött valami esõszerû undorító lé. Gyalog indultunk Vlaszij vezényletével (nála volt ugyanis térkép) a szállás megkeresésére, az állomáson Vajonmerre csatlakozott hozzánk. Ez egy nemrég felújított iskola tornatermében volt, azon kívül, hogy száraz volt a levegõ, igazán semmi kifogás nem lehetett ellene. Komótos nevezés és szállásdíjbefizetés után kollektíve pizzázni indultunk egy közeli, berzso által ajánlott helyre, ahol kicsit túlvállaltuk magunkat, egyedül Vlaszij birkózott meg a 42 cm-es pizzájával...
Rövid pakolászás után nyugovóra tértünk, majd reggel 5-ös kelés után elindult a csapat (speti, Vlaszij meg én). Esõ szerencsére nem volt, csak tejfel jellegû köd. De mondjuk ez nem pont az a túra, ahol a tájékozódás gondot bír okozni. Enyhe szobakerékpár-fíling lépett fel, amennyiben a látótávolság kb 50-100 m volt és a roppantul nem változatos tájon csak a lábakat kellett folyamatosan emelgetni. Az elsõ szakasz gond nélkül ment, a ponton, az algyõi gátõrházban (13,9 km) kaptunk teát meg Vadász csokit (utóbi személyes kedvencem).
Egy jó negyedórás melegedés után már mentünk is tovább, elhaladva Algyõ szélsõ házai mellett elértük a Tisza-hidat, s átkeltünk a túlpartra. Ahogy visszafordultunk délnek, elszállt a köd, s a nap elsõ sugarai is kezdtek átszûrõdni a felhõkön. A gát teteje itt már egészen kellemes, füves volt, úgyhogy suhantak a kilométerek. Némileg frusztráló hatásúak voltak az 50 m-enként elhelyezett, 100 m-enként számozott villanypóznák, de itt még nem foglalkoztunk vele. Nagyon nagyon nagyon sokat kellett haladni a következõ pontig, a Holt-Tiszai gátõrházig (31,9 km). Itt az újabb adag tea mellé Balaton szeletet kaptunk.
Nagyon gyorsan elrepült az itt töltött 20 perc, feleannyinak sem tûnt, amikor továbbindultunk, és kelet felé kanyarodtunk, immáron a Maros gátjára. Ez valamivel rövidebb szakasz volt, viszont itt már elkezdtem olykor-olykor odapislogni a villanypóznák számozására. A következõ pont (Feketecsárdai gátõrház, 45 km) már vagy 2 km-rel az odaérkezésünk elõtt látszott. Itt újabb csoki meg tea. 20 perc után a pontõrök "kidobtak" minket, mondván, hogy az utánunk jövõk is le tudjanak ülni.
Így hát nem volt más választásunk, irány Makó.
Azt hiszem, nem szeretem Makót. A templomtorony már 8 kilométerrel korábban látszott. Kezdtem belassulni és nyafogni, 4-5 km-enként meg kellett sajnos állnom leülni két percre. Elõkerültek a tartalék csokik is. Néha bele-bele kellett kocognom, hogy tudjam a lépést tartani a többiekkel, akik nagyon virgonc formában voltak. Végre beértünk a városba, ahol egy két kilométeres oda-vissza szakasz túlsó végén volt az ellenõrzõpont az iskolában (56,8 km, 10 óra 25 perc), közben beugrottunk vásárolni a boltba.
A ponton persze csoki, tea, és egy félórás pihenõ. Komolyan gondolkodni kezdtem a feladáson, de aztán végül mégis továbbindultunk, immár lámpával meg sapkával. Vissza, ki a városból, majd át a nem túl bizalomgerjesztõ, forgalmas Maros-hídon. 20 kilométer ellenõrzõpont nélkül! Ez halálos lesz. Egyszerûen nem bírtam a fiúk tempóját, tízpercenként meg kellett állniuk, hogy megvárjanak. Többször kértem õket, hogy menjenek nyugodtan, fölösleges megállniuk mindig, nekik se jó, meg nekem se, aztán egyszer, amikor 7-8 km múlva muszáj volt leülnöm egy betonizére, szerencsére mentek tovább várakozás nélkül. Innen a térképet a kezembe vettem, s minden kanyart figyeltem - 1-2 km-enként volt is belõlük ezen a szakaszon, no meg a karók közül is minden 4.-5.-re rávilágítottam. A fõút a falvakkal olyan 1-3 km-re húzódott a gáttal párhozamosan, úgyhogy a szélsõ házak fényei is támpontot adtak.
Egyszer le kellett feküdöm a gát oldalába pár percre, annyira nem voltam jól. Betömtem egy fél zacskó sós mogyorót, meg egy fél tábla Milkát. Mögöttem kb 2 kilométerre megláttam Bubu meg Cam Mogó fényeit, ekkor továbbindultam, gondoltam, jó motiváció lesz arra, hogy ne álljak meg, hogy mondjuk a pontig ne érjenek utol. Így is történt, nagyon nagyon sokára megérkeztem az utolsó ellenõrzõpontra (Deszk-Fehértói gátõrház, 77,5 km, 15 óra), ahonnan a fiúk épp indulóban voltak.
Egy jó 25 perc pihenõ után (közben nemsokára megérkeztek Bubuék is) nagyon nehéz volt a felállás a fotelbõl. Elindultunk a hosszú, nyílegyenes úton. Innen sajnos már minden egyes karót megnéztem (száz méterenként). Egy darabig gyorsabb voltam a többieknél, majd 5-6 km múlva leültem egy lépcsõre, õk meg továbbmentek, érthetõ okból - a célig nem is bírtam õket befogni, de nagyjából ugyanolyan sebességgel követtem õket 200-300 m távolságra. Innen kezdõdött a pokol. Nagyon kezdtem unni a túrát. Csúnya gondolatok jöttek a fejembe, s a végére annyira eluralkodtak rajtam, hogy teljesen kiborultam. A célba nem túl beszámítható állapotban érkeztem 23 óra 35 perckor, 17 óra 33 perces menetidõvel.
A leves finom volt, de egy gratuláció a rendezõségtõl nem fájt volna.
Köszönöm mindenkinek, aki elviselt a túrán, meg azoknak, akik otthonról vagy a BUÉK túráról drukkoltak nekem, nekünk.
Soha többet. Mondom a végén is.
-----
Nézegessen Ön is hihetetlenül izgalmas gáttúrás képeket! KATT! |
| | | | |
|
| -balazs- | Túra éve: 2005 | 2005.04.12 14:40:02 |
|
| megnéz -balazs- összes beszámolója |
Újévi fogadalmam folytán a tegnapi 90 kilcsis futás beszámolójában egyszer sem szerepel a ’halál’ szó. Lehet persze, hogy helye lenne benne, de ne is keressétek. :-)
Szóval akkor pár szó a Híd Túl Messze Van címû teljesítménytúráról.
Több okból is nagyon kellemes volt, még akkor is ha ezen okok egy része elsõre kicsit furának tûnik. Elõször is, élmény volt tornateremben, matracon aludni. Ettõl nem kicsit féltem mert meg voltam gyõzõdve arról, hogy már rég elpuhultam az ilyesmihez. De mégsem. Simán ment, hogy vagy 25-en aludtunk egy teremben, közös lámpaoltással és gyújtással, horkoló és zacskóval zörgõ túratársakkal. Jól aludtam, nem forgolódtam és bizonyítottam keménységem. :-) Továbbá megtapasztaltam, hogy az Alföldi tájnak is van szépsége, hogy a MOL algyõi kitermelõje akárhogy is nézzük ocsmány, hogy a gátõrök jó fejek, és nem is kellett azt mondani nekik, hogy egyszer majd kérünk magától valamit.
Reggel 6 után 6 perccel indultunk neki öten (akibacsi, larzen, miki, alow, és én) a 90 kilcsinek ami nagyjából így nézett ki: Szegedrõl északnak algyõig a Tisza partján, át a túlpartra és vissza, majd a Maros mentén Makóig. Ez eddig kb. 57 kilcsi. Makótól át a Maros túlpartjára majd vissza Szegedig ahol át a régi hídon és vissza a sulihoz. Vágig a gátakon. Sima ügy, nem? Az elsõ 30 kilcsi tényleg az volt. 5:30-5:40 körüli tempót mentünk amit a technikai megállások és pecsételések lassítottak. Közben viccelõdtünk, beszélgettünk, szidtuk Tapírt, meg ilyesmi. Szóval jó volt.
Olyan 30 körül jött a fáradtság elsõ jele. Ezt picit korainak találtam de ugye Tapír alapszabálya, hogy a túra elsõ harmadán viccelõdünk, a második harmadán csöndben futunk, a harmadik harmadban pedig túlélünk. Ehhez képest még féltávnál is viccelõdtünk, ami akár jó jel is lehetne.
Az elsõ közös holtpont 45 kili után nem sokkal jött. Az éjszakai fagyot felváltotta a langyos, tavaszi meleg és az átfagyott föld felengedett. Egyre sárosabb lett a gát és egyre inkább a nehezen futható de száraz gátszélre kényszerültünk. Kemény tempót nyomtunk és a hirtelen nagy csöndbõl egyértelmû lehetett volna, hogy mindenki küzd. De azért toltuk tovább, egy kilibe bele is mértem, és akkor is 5:40-et toltunk, ami egy holtponthoz elég kemény. Egy pár végtelen, néma kilcsi után nagyjából egyszerre álltunk meg és sétálnk vagy öt percet. Ekkor már látszott Makó, igaz az Alföldön elég messzirõl látszik minden, úgyhogy látszott, látszott, de tudtunk, hogy még k. messze van.
Az egyik trükk amivel kisérleteztem az a gimnasztika. Idõnként, egy egy megállásnál nyújtottam egy rövid percet és érezhetõen több kilóméteren át jobb lett az izomzatom. Csak egy fáradt aggyal nem könnyû rávenni magad, hogy gimnasztikázz a puszta közepén, amikor az ráadásul még fáj is.
Makóra befelé kezdtem magam elõször elhagyni. Az 5:30 körüli tempó már annyira gyors volt, hogy csak kapaszkodtam. 10 órás idõtervvel indultunk el de féltávhoz 4:35-kor értünk, vagyis sokkal de sokkal keményebb iramot nyomtunk. Erre vélhetõleg, az alapozás negyedik napján még nem voltam kész. De a makói három perc pihi jót tett, és egy darabig ismét ment a futás.
A Maros mentén 100 méterenként vannak folyamkilóméter jelzõ oszlopok, úgyhogy innentõl viszonylag könnyû volt követni mennyinél járunk. A 17-es kõnél, vagyis 22-tõl a cél elõtt szálltam ki az élbolyból. Mikinek már nagyon mehetnékje volt és látszólag zavarta, hogy rám kell várni. De hát én véglegesen elfáradtam. Lehetett volna eléhezés is, de ezt nem annyira hiszem. Hisz annyit ettem mint egy konyhamalac és folyamatosan tömtem a fejem a túra során. Andris szerint annyira fehér voltam, hogy nem mert egyedül hagyni. Ekkor lépett ákibá a színre aki mondtam, hogy inkább velem tart. András és miki leléptek, ákival pedig lakomába kezdtünk. Elõvettem mindent de mindent ami ehetõ volt. Nyomtam müzli szeletet, napraforgó magot, aszalt szilvát, mazsolát, és csokit.
Innentõl új taktikát dolgoztam ki. Már csak a túlélésre játszunk ezért minden megtett 100 méter számított. A kilóméterek pontosan ki vannak jelölve, úgyhogy nem a következõ 22 kilit kellett teljesíteni hanem csak a következõ egyet, vagy csak a következõ száz métert. A tervem az volt, hogy két kilóméter futásonként sétálok kétszáz métert. Ezt többé kevésbé tudtam tartani, fõleg a lakoma után, de 77-nél újabb holtpont jött. Áki kicsit lemaradt de a 77-es ellenõrzõ pontnál ismét összefutottunk. Nekem addigra elfogyott a vizem is mert a tizenegypár fokban, a napon, hátszélben, kicsit melegem lett a fekete felsõben. Azt viszont nem mertem nagyon levenni mert alatta csak egy átázott póló volt. Futó pulzust nem néztem de egyszer belemértem a 200 méter séta végén és akkor volt 135-140.
A pontról, öt pohár tea után, hárman (áki, egy szigethalmi srác és én) együtt indultunk. Láthatólag mind a hárman a kis futás kis séta elvét követtük de különbözõ szakaszokra osztottuk a távot, úgyhogy nem igazából együtt futottunk. A 6 perc még ekkor is ment de egyszerre két kilinél többet nem tudtam futni. Amikor a kilcsi jelzõk elfogytak, még ennyi sem ment. Olyan 6-7 kilcsivel a vége elõtt várt Hauanita akitõl egy puncsos mignont rendeltem elõzõ nap, bár amikor Anita ott állt a sütivel, egy porcikám se kívánta. Ismét csak dominált a frissítõmben az édes és szeritem a problémáim nagy részét a vércukorszint ingadozása okozta. Ezen még nagyon sokat kell gondolkodnom. Akármennyire nem kívántam a mignont, a következõ megállásnál simán benyomtam, az utolsó falatig. Ettõl annyira elszállt a vércukrom, hogy majdnem legurultam a töltésrõl. De ekkor már Szegeden voltunk és az elsõ híd látványa megadta a reményt, hogy most már ha törik, ha szakad, be fogok érni. És így is lett. A tíz órás terven belül, 9:37-re.
Picit csalódott vagyok, hogy 90 kilóméter ennyire kiütött, bár tudom, hogy érdemes a körülményeket is figyelembe venni. Hogy most vagyok egy öt hetes pihi után, hogy egy hete futok újra és, hogy egy hete még nem voltam teljesen egészséges. És az is számít, hogy a tervet túlteljesítettük. Ettõl függetlenül azért nem gondolom, hogy ez valami nagyon nagy eredmény. Hümm. Majd még elmélkedem ezen sokat. |
| | | | |
|
| larzen | Túra éve: 2002 | 2005.12.13 11:46:06 |
|
| megnéz larzen összes beszámolója |
A 17.55-ös gyorssal indultam Szegedre. Eddig is tudtam, de most már ki is merem mondani: a MÁV vagonok fûtését valami bináris kapcsoló vezérli, azaz vagy nincs fûtés és látszik a lehelleted (jó eséllyel megfázol), vagy van, de legalább harminc fok tombol az utastérben (akkor fázol meg, amikor leszállsz). Kilencre sikerült leérni a célvárosba, fél óra múltán már a gimi elõtt álltam. Bent nem voltak valami sokan: ez nem a BÚÉK sokadalma volt, az biztos. Két tornaterem állt rendelkezésre, én a nagyobbikban foglaltam helyet, 6-8 tíz éves diák társaságában. Éjfél fele, amikor még mindig ricsajoztak, arra gondoltam, hogy talán a másik terembe kellett volna neveznem, ahonnan órák óta már csak a csend szûrõdik ki. Reggelre fordult a kocka. Arra ébredben, hogy a másik terem felõl nagy járkálás, ajtócsapkodás hallatszik. A gyerkõcök ebben a teremben csendben szunyáltak. Elmosolyodtam és a fal fele fordulva visszaaludtam. Még egyszer felkeltem a zajongásra, de azután is visszaaludtam. Harmadszorra azért keltem fel, mert egy türelmetlen túratárs benyitott a mi termünkbe. Ekkor megnéztem az órám: 5.18 volt. Ezek szerint a másik terem 4.30 körül kelt. Én ismét visszaaludtam. Nagy lustaságom ellenére 5.40-es ébredéssel is menetkész voltam hatra.
A nevezésnél megismerkedtünk Radiánnal, majd nekivágtunk a távnak. A terep elég nehézre sikerült. A gátra esett hó megolvadt, autók, traktorok összejárták, majd visszafagyott. Nem kevés esést láttam, nekem nem sikerült elesnem, de próbálkoztam erõsen. Az elsõ szakaszon a tápéi finomító fáklyája szórakoztatott minket kilométereken keresztül. Olyan hangja volt, mint egy távoli dízelmozdonynak. Algyõnél le azt vettük észre, hogy elõlünk-mögülünk eltûnnek az emberek a falu irányába. Gondoltuk, hogy a kocsmahivatalt keresik fel. De amikor már mindenki eltûnt, akkor gyanús lett a dolog. Megnéztük a térképet, és láttuk, hogy be kell menni a faluba. Megjegyzem, az ellenõrzõlapon semmiféle útleírás nem volt. Amíg csak a gáton kellett menni, addig nem is volt ezzel baj, de be kellett menni Algyõre és Makóra is, ott azért elkelt volna a leírás. Igaz volt szalagozás, de errõl nem tudtunk, így nem is kerestük. Na, azért csak bejutottunk Algyõ fõutcájára. Egymás után vagy négy kocsmahivatalt is találtunk, úgyhogy az egyikben gyorsan két adat kávét fogyasztottunk el a borzalmasabb fajtából és mentünk a pontra. Ott egy kis forró tea (ki kellett vinni a hidegre hûteni) fogyasztása után már indultunk is tovább.
Átmentünk az elsõ hídon, ezután a Tisza túlsó oldalán mentünk vissza, Szeged fele. Itt akkurátus piros sáv jelzések voltak festve, egészen Makóig. A rövid bevezetõ szakasz után a terep valami szörnyû jeges, havas, traktornyomos szörnyûségre váltott, alig tudtunk haladni. Viszont az ártéri erdõk és a másik oldalon a táj egész szép volt. Bár leginkább arra kellett figyelnünk, hogy ne essünk el. Volt olyan szakasz, hogy egy 15 centis keréknyomban kellett lépegetnünk, mert minden más lehetõség jeges volt. :-( Azért csak elértünk a második ep-hez, egy õrházhoz. A szervezõk a kiírásban azt írták, hogy a szint 3x10 méter. Ez nem igaz! Minden gátõrházhoz le kellett mennünk, majd vissza -> 3 gátõrház ep. x darabja tíz méter = 30m szint, hozzáadva a hidatak, illetve egyéb gátegyenetlenségeket, szerintem a 100 méter is kijött volna. Az pedig 2 MTSZ pont! :) Az õrházban elfogyasztottuk a teát, amit magam, illetve Radián (és még néhány túratárs) nagy örömére egy kis (elõrelátóan beszerzett) rummal ízesítettem. :) Vidáman indultunk tovább, és nemsokára elértünk Tisza-Maros szöghöz, azaz átváltottunk a Marosra. Itt hirtelen megjavult a terep és nagyon jó tempóval zúztunk a következõ õrházig, ahol nagyon szíves vendéglátásban volt részünk: a tea mellett lehetett kérni forralt bort és kávét is, az asztalon keksz, igazi citromszeletek a teához, 'szõke' Negro szélesítette a kínálatot. Nem is nagyon akaródzott továbbindulni, de az idõ szorított, még világosban be akartunk érni Makóra. Nem sokkal Makó elõtt jött az emlékezetes térdszúrás. De most már nemsokára beérünk. Makóra befele gyalogolva három túratárssal találkoztunk szembe, akik már indultak tovább. A pontra Radiánnal öt-hatodikként értünk be. (58km és 10ó20p az indulás óta). A pont egy iskolában volt, a kaputól legalább 100 métert kellett gyalogolni az épületen belül, a jelzéseket követve. Nem tudom, ezt beleszámították-e a távba. :) Rövid pihenõ alatt megpróbáltuk kicsit formába hozni magunkat, nálam ez mindössze egy kis Ben-Gay-t jelentett a térdemre. 20 perc múlva már indultunk tovább, mert még vacsorázni akartunk. A hamburgerest megtaláltuk, a kaja viszonylag ehetõ is volt. Ezután indultunk volna tovább, de nekem nem nagyon ment, így elváltunk: Radián továbbment én meg visszamentem az ep-re, és átvettem a hatvanas táv kitûzõjét.
Csendes dühöngésem közben SK nevét hallottam, így ismertük meg egymást kalapossal. :) A pihenõ jót tett a lábamnak, és ismét mûködõképes lett, úgyhogy továbbindultunk. A fõszervezõnek visszaadtam a kitûzõt, hogy majd Szegeden jelentkezem a kilencvenesért, 13 óra alatt csak beérek. Makóról kiérve következett a második híd. Ennek túloldalán egy csapat határõr állt és útbairányított, hogy ne menjek balra, mert arra Románia van. Mondtam nekik, hogy eszemben sincs, hiszen egyértelmûen jobbra kell menni, vissza Szeged felé. Mondták, hogy voltak olyanok, akik a rossz irányba akartak elindulni. Vicces lett volna. Az egész túra legrosszabb szakasza következett: 20 kilométer ellenõrzõpont nélkül - sötétben, jeges töltésen. Nem akarom részletezni, de szar volt. Jópárszor megvezettek minket a fények: azt hittük, hogy már a gátõrházat látjuk, de kiderült, hogy csak egy üzemszerûség fényei voltak. A Maros töltése rendkívül kanyargós, elõfordult, hogy egy jellegzetes fénycsoportot megközelítettünk, majd elhagytunk, visszanézve már mögöttünk volt, majd egy trükkös kanyar után ismét elõttünk. Az égen zárt felhõzet volt, ezért Makótól folyamatosan láttuk az égen Szeged fényeinek a visszatükrözõdését, innen is lehetett érezni, hogy mennyire nem egyenesen haladunk. Az egyetlen segítség az volt, hogy a folyamkilométereket száz méterenként kis oszlopok jelezték, így jól lehetett mérni a távot. Nagy nehezen csak beértünk az utolsó ellenõrzõpontra, meglepõen jó, négy és fél óra körüli menetidõvel a húsz kilométerre. Akkor értünk a pontra, amikor Radián továbbindult.
Innen már csak 12 km volt hátra. Ez még ez elõzõnél is kellemetlenebb volt, mind a fáradtság, mind a jeges terep miatt, ami itt hágott a tetõfokára. Viszont láttuk a Maros és a Tisza összefolyását, legalábbis amennyit a sötétben látni lehetett (amikor még a másik oldalon jártunk, akkor nem láttuk, mert azon az oldalon szélesebb az ártér). Innen már csak 4100 métert kellett menni. Itt választani kellett, hogy melyik hídon megyünk át. A közelebbin átkelve majdnem egy kilométert spóroltunk volna, de a távolabbit jelölte az útvonal. Mi becsületesen elgyalogoltunk a másodikig, majd onnan bekúsztunk a célba, ahol ismét találkoztnuk Radiánnal. Megkaptuk a díjazást, amibõl a kitûzõ a honlap szerinti kinézetû és nagyon tetszetõs, viszont az emléklap kissé tré: a felsõ részén szerepel a három táv kitûzõjének képe, és a megfelelõ táv kézzel be van ikszelve rajta. A gulyás, mint említettem erõsen felejthetõ volt, a fõszervezõ sem túl lelkesen szolgálta ki a beérkezõket - mentségére szóljon, hogy kislétszámú szervezõgárda volt, és éjjel egy óra körül már kissé elfáradtak õk is.
A menetidõm, ha nem számoljuk azt az idõt, amíg nálam volt a hatvanas táv kitûzõje (hiszen akkor nem voltam 'versenyben') nem haladta meg a 18 órát, úgyhogy a bruttó 5km/h-s átlag sikerült. Utána alvás a szinte üres tornateremben, majd vonatozás haza és az alvás folytatása egész varárnap. |
| | | | |
|
|
