OKT

Hűvösvölgy – Téglagyár

Az előzőekben leírtak érvényesek, egyedül az az újdonság, hogy a Virágos-nyereg után a panorámaúton egy helyen frissen útra dőlt fa fekszik keresztbe. Nem akadályoz, át lehet lépni, de hátha látja valaki, aki illetékes... A Hármashatár-hegy és Virágos-nyereg közötti két meredek lejtő most néhol erősen csúszik.

Szinte ugyanazt tudom írni, mint két éve: eltévedni nem lehet, nekem frissnek tűnő jelzéseket lehet követni mindenhol, és a pecsétek is rendben vannak, még a pecsétekre figyelmet felhívó piktogramok is megvannak a Rozália téglagyár irányából, egyedül a Hűvösvölgynél nem láttam ilyet. Persze ez lehet az én hibám is... :-)

A túra nagyon jól jelölt, sehol nem lehet eltévedni, térkép nélkül is végigjárható. Én a Rozália téglagyár felől mentem Hűvösvölgy felé, innen még az Árpád-kilátó hurokösvényén sem lehet elkeverni. Most csak a Csúcs-hegy alatti emelkedő közepén van egy kb. 150 méter hosszú szakasz egy kanyarban, ahol az egész út "mocsaras", itt az erdőben vagy az út fölött-mellett érdemes araszolni, de sehol máshol nincs akkora sár, hogy a haladást lehetetlenné tegye. Így vagy úgy meg lehet úszni a sárdagasztást. Rosszabbra számítottam ennyi eső után. Egyetlen megjegyzés a tájékozódáshoz: a Virágos-nyereg rétjén a Hármashatár-hegy felé azon az ösvényen kell elindulni, ahol a tanösvény táblája is áll, és egy nyíllal mutatja az irányt. Látható a jelzés, de csak közelről, egy bal oldali fán, és nem teljesen az elején. A pecsétek mindenhol rendben vannak és a nyomatuk is szép.

Már nagyon hiányzott a séta, hiszen utoljára decemberben húztam túrabakancsot. Azóta időm sem nagyon volt és az időjárás sem volt éppen kirándulásbarát. Nem a hideggel volt a bajom, hanem a kilátásban szerettem volna gyönyörködni, de a ködös-felhős idő ennek nem kedvezett. Ezen a héten végig kellemes tavasz idő volt és szerencsére nem volt ez másképp a rövid hétvégén sem. (Szombat még munkanap volt…) Vasárnap reggel megkérdeztem a családot, hogy ki szeretne velem tartani egy nem túl hosszú, kb. 15 km-es túrára. A két fiam (8 és 11 évesek) kapott az alkalmon. Gyors reggeli és készülődés után autóba ültünk és elmentünk Solymárra a temetőig. Ott rövid várakozás után felszálltunk a 820-as buszra, amely 10 perc alatt átvitt bennünket a téglagyári bejáróig.

Pecsételés után fél 10-kor indultunk el a Rozália téglagyártól Hűvösvölgy felé. Először aszfalton, később jól járható erdei úton, majd egyre sárosabb és havasabb, végül pedig teljesen hóval borított úton értünk fel a Csúcshegyre. Útközben láttunk néhány határkövet, amelyek Budapest egykori határát jelezték, valamint találkoztunk néhány teljesítménytúrázóval is. A pontőrtől a gyerekek még cukorkát is kaptak.

A hegytetőre felérve készítettünk néhány fényképet a Bécsi útról és a téglagyárról, majd folytattuk az utunkat a Virágos-nyereg felé. Fél 11-kor értük el a pecsételőpontot. Rövid pihenő (pecsételés-gyümölcs-ivás) után indultunk tovább. Kb. 100 m megtétele után a nagyobbik fiam szólt, hogy neki bizony fáj a sarka, mert van rajta egy vízhólyag. Nem most szerezte, ott van már néhány napja, de most fáj… Nem vagyok még elég rutinos túrázó, ezért reggel elfelejtettem betenni a táskámba a vízhólyag tapaszt. Szerencsére a kisebbik fiam hátizsákjában volt egy sebtapasz, azt ragasztottuk a vízhólyagra. Csodát művelt, mivel innentől nem volt gond vele.

Továbbra is havas-sáros-száraz emelkedők és lejtők követték egymást. A hétközi meleg hatására a városban már nyomokban sem lehetett havat látni, itt viszont még helyenként 5-10 cm-es hóban kapaszkodtunk felfelé a Hármashatárhegyre. Azzal próbáltam bíztatni a fiúkat, hogy lefelé sokkal rosszabb lenne, de röviddel a „cél” (a hármashatárhegyi pecsét) előtt már ez sem segített a kisebbik fiúnak. Sírva fakadt, hogy neki ez nem tetszik. Szerencsére már csak néhány méter emelkedő és egy rövid sík szakasz volt hátra az erdei iskoláig. Ott tartottunk egy újabb pihenőt (pecsét-szendvics-gyümölcs-ivás), ami segített átlendülni a holtponton.

Természetesen nem lehetett kihagyni a Guckler Károly kilátót, ahonnan jól lehetett látni a Dunát, a budapesti hidakat és a Parlamentet is. Utána még egy rövid séta a bunkerek között, majd indultunk tovább. A Fenyőgyöngyéig enyhén lejtős, de annál havasabb úton sétáltunk. Szerencsére a fiúk arcán itt már nyoma sem volt a korábbi elkeseredettségnek.

Fenyőgyöngye után következett még egy rövid emelkedő, majd nem sokkal később elértünk az Árpád kilátóhoz. A leírásokból emlékeztem rá, hogy itt van egy „hurok” az útban és oda kell figyelni, nehogy kihagyja az ember a kilátót. A hurok két szára valóban közel haladt egymáshoz, de azért könnyedén el lehetett igazodni. A kilátóból ismét gyönyörködtünk egy kicsit a budapesti panorámában, pótoltuk az elhasznált energia egy részét (szendvics-gyümölcs-műzli szelet) és indultunk tovább Hűvösvölgy felé.

Az út innen a repülőtérig viszonylag jól járható volt, néhány kisebb dagonyán kellett csak átgázolni. Az Oroszlán sziklánál természetesen elkészültek a „kötelező” fényképek, majd folytattuk az utunkat az utolsó pecsét felé. Mátyás király vadaskertjének emlékművétől kezdve újra egy nehezebb szakasz következett. Habár az út továbbra is enyhén lejtett, de végig a hó-sár-víz hármassal kellett küzdeni. Szerencsére a fiúk ezt a küzdelmet inkább kihívásként, nem pedig szenvedésként élték meg, így nem volt semmi gond a hátralévő kb. 3 km-es távon. A repülőtérnél láttunk siklóernyősöket gyakorolni.

Hűvösvölgyhöz közeledve megpróbáltuk még egy kicsit szaporázni a lépteinket, hogy elérjük azt a buszt, amelyik közvetlenül a Solymáron hagyott autónkig visz bennünket. Le a kalappal a fiúk előtt, majdnem 15 km gyaloglás után még képesek voltak erre. Átkeltünk a Hűvösvölgyi úton, majd felszaladtunk a lépcsőn. A fiúkat leültettem a büfé teraszán, én pedig elrohantam pecsételni. Néhány perc múlva már ismét a fiúknál voltam és szaladtunk le a buszmegállóba. A lépcső közepén jártunk, amikor megláttuk, hogy a vezető beszáll a buszba. Egy utolsó nagy rohamra indultunk, amelynek eredményeként a busszal egyidőben értünk a megállóba. Akkor vettem észre, hogy csak 2 db BKV jegy van nálam. Arra már nem volt idő, hogy még elmenjek jegyet venni, de végül megoldottuk, mindhárman felszálltunk a 13:36-kor induló buszra. Kb. fél óra múlva pedig fáradtan, de élményekkel gazdagon gurultunk hazafelé a saját autónkkal.

Mindent figyelembe véve egy kellemes, jó hangulatú „fiús túrát” tudhatunk magunk mögött és 4 szép pecséttel gyarapodott a gyűjteményünk. A jelzések végig jól követhetőek voltak. Szerencsére kevés volt az aszfalt és több helyről is szép kilátás nyílott a környékre, de elsősorban Budapestre. Ami viszont nekem nem tetszett, az a rengeteg ember. Tudom, hogy közel van a város és a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. Ez így természetes. Én azonban sokkal jobban szeretem azokat a szakaszokat, ahol el lehet mélyedni a természet csendjében, élvezni lehet a madarak énekét és emberek helyett legfeljebb az útra belógó ágakat kell kerülgetni.

Ennek ellenére jó szívvel ajánlom a szakaszt kezdő túrázóknak. Hóolvadás után szerintem nagyon könnyen teljesíthető még gyerekekkel is.

turaelmenyeim.blogspot.com/2019/04/okt-14-rozalia-teglagyar-huvosvolgy.html

Első Kéktúránk volt párommal, szép tavaszi időben. A 218-as busszal rendben kiértünk Solymárra, a téglagyári bekötőúthoz. A térkép és a leírások alapján hamar megtaláltuk a kék keresztet, majd a kéket, illetve az első pecsételőpontot is. Itt a fórumban a Csúcshegyi-th. van megjelölve mint második pecsételőpont, viszont a füzetben a Virágos-nyereg büfé. Emiatt egy kicsit aggódtam, mert a Csúcs-hegyi th.-t nem láttuk és féltem hogy ki ne hagyjunk egy pontot már rögtön az elején! :) De aztán később minden rendben lett, egy hosszú egyenes, a katonasír, majd egy erős jobb kanyar után megtaláltuk a második pontot is. Ezután majdnem elindultunk a zöldön, de résen voltunk és a mező átszelése után ismét feltűntek a kék jelek, így tudtuk hogy jó helyen járunk. A HHH-n szép idő és kilátás fogadott minket. Az utolsó bő 6 km-es rész többnek tűnt, valószínűleg még nem vagyunk edzettek és elfáradtunk eddigre egy picit. Hűvösvölgyet azonban sikeresen elértük 4 óra 15 perc alatt (a HHH-n 15 percet tuti eldobtunk), így megszereztük az első négy pecsétet a 150-ből! :)

Szakasz és a pecsétek RENDBEN! :)

 Rozália téglagyár – Hűvösvölgy irányban jártuk be az utat.

A jelzések mindenhol jól láthatók, könnyen követhetők. A magasabb régiókban, ahol a kora-téli ónoseső pusztítás intenzívebb volt, pár jelzéssel ellátott fa is áldozatul esett, de szinte mindenhol a látótávolságon belül még egy jelzés látszott.

Büfékocsi most is ott volt a Virágos-nyereg pecsételő mellett, jólesett egy hűvös almalé. A tulaj nagyon kedves, pár perc alatt mindent megtudtunk róla és a gyerekeiről (kisbabával túráztunk, így volt közös téma) :))

A jó idő és a hétvége miatt viszonylag sok emberrel találkoztam az út során. Az útvonal szép, a szakasz hossza és BP-től való távolsága miatt kifejezetten jó volt kezdésnek. Az Oroszlánszikla- Árpád-kilátó - Fenyőgyöngye vendéglő közt hiányosabbak voltak a jelzések, de így is követhető volt az út; a többi részen a jelzések rendben voltak. Az Árpád-kilátóból nagyon szép panoráma nyílik a városra, amit csak a közelben szipuzó csövesek látványa rontott kissé. A Fenyőgyöngye után az út melletti kékkútból pótolható a vízkészlet, ami jól is jön a Hármashatár-hegy előtti emelkedőn. Itt próbáltam megbarátkozni a fémbélyegzővel, majd csodálkozva jöttem rá, hogy már megtettem a szakasz több mint felét. Innen elég közel van a következő pecsételő pont, a Virágos nyereg. Ezután a téglagyárig szintén jól követhető az út. Sajnos ezen a részen több helyen találkoztam az út melett nagyobb szemétkupacokkal, viszont a gyár melletti virágzó napraforgótábla látványa szép búcsúzókép volt.

Rozália téglagyár - Hűvösvölgy

A Fenyőgyöngye étteremig (Szépvölgyi út) nagyon jók a jelzések.

Igaziból onnan is, csak nem kék jelzéseket, hanem frissen lehántolt (fejszével? eltüntetett) jelzésnyomokat kell keresni. Az Árpád-kilátó környékén megint vannak jelek, aztán Hűvösvölgyig szinte semmi. Kicsit figyelni kell, néhány elágazásnál kicsit beljebb vannak az eltüntetett "jelzések", de azért lehet követni.

A helyzet gondolom változhat annak függvényében, hogy a jelzéseltüntetők vagy a jelzésfestők tudnak-e gyorsabban haladni. A Budai-hegységben több helyen találkoztunk ilyen nyomokkal, és a rengeteg út/ösvény miatt ez elég zavaró tud lenni. Nem tudom kinek és miért jó szórakozás ez.

Felfrissülésre lehetőségek: Virágos-nyeregben hétvégenként van kinn egy lakókocsi-"büfé" igen mérsékelt italkínálattal, ill. a fent említett Fenyőgyöngye étterem a Szépvölgyi úton. A Hármashatár-hegyen van egy étterem, ide nem tudtunk bemenni, mert esküvőre készültek.

 Lekapart jelzések, szúnyoginvázió.

Másodjára mentem, legutóbb még nem volt füzetem...

Az Árpád-kilátó után, ahol jobbra le kell térni ott figyelni kell, a kereszteződésnél is meg utána elég hosszan le van gyalulva a fákról a jelzés (2 hete még megvoltak) - az okát nem tudom, mindenesetre arra mentünk.

2012. november 3-án sikeresen bejártuk a 14. számú túrát (Hűvosvölgy felől a Rozália téglagyár felé haladva), amely OKT-nk első teljesített szakasza.

A jelek sajnos sok helyen kopottak, de az újjak már teljesen jól láthatóak.

Kezdő túrázóként a jelzések jól követhetőek, azonban elég sok figyelmet és körültekintést igényelnek.

A pecsétek szerencsére mindenhol az ismert helyükön találhatóak, részletek a Kéktúra bélyegzőhelyek fórumában.

A szakasz valóban változatos, amely ottjártunkkor igen ködös volt, így ez igen érdekessé tette utunkat. 

Ma végigsétáltuk a szakaszt. Valóban sok fán látszik a lekapart kék jelzések nyoma, de sok eredeti helyén, jónéhány meg "új" fákon lett ismét felfestve.

Jóformán térkép nélkül is végig lehet így már járni, mi is inkább gyakorlásként, ellenőrzésként néztünk csak néha a térképre. Egyedül a Vihar-hegy Virágos-nyereg között van némi gondolkodni való, itt egy tisztásra 6-7 földút / ösvény fut be, a megoldás, hogy át kell vágni egyenesen :-) Nagyon szép szakasz, tele érdekességgel...

Köszönjük szépen az új jelzéseket!!!

 Hűvösvölgytől a Fenyőgyöngye vendéglőig térkép se kell, annyira gyakran és jól láthatóan vannak kihelyezve a jelzések. Onnantól a Hármashatás-hegyig vezető emelkedőn viszont szisztematikusan le van kaparva a fákról a kék jelzések többsége. De azért még így is kicsi az eltévedés veszélye, csak az adótornyokat kell figyelni.

Az Árpád-kilátó gyönyörű, a Hármashatár-hegy panorámája lenyűgöző. Talán a befejező szakasz pár száz métere lehetne kicsit változatosabb és kevésbé szemetes, de az összképet tekintve ez egy remek túra.

Hármashatárhegy - Hűvösvölgy:

Abszolute jól jelzett szakasz ez a budai rész, szinte lehetetlen eltévedni. A jelzések mellett táblák is akadnak bőven.

Több helyen is nagyon szép a kilátás. Az Árpád-kilátónál érdemes vigyázni, éppen lakják, még karácsonyfát is állított a lakó...

A pecsétek (fémpecsét a Hármashatárhegyen, MTSZ pecsét a kisvasút forgalmi irodáján) továbbra is rendben vannak.

Rozália téglagyár - Hármashatárhegy:

Fordított irányban kezdtem el ezt a szakaszt és nem mentem el egészen Hűvösvölgyig.

A téglagyártól majdnem a Csúcs-hegyig sok szemét hever az út mentén. Ez a szakasz nem szép, először kezdtem is bánni hogy nekivágtam. Aztán ahogy az út ráfordul a Csúcs-hegy oldalára, onnantól már nyugodtan élvezhető a természet szépsége! Sajnos nagyon ködös idő volt, zúzmarás volt minden és a köd miatt a látástávolság gyakorlatilag max. 50 méter lehetett. Ezt bántam is, mert napos időben ez a szakasz nagyon szép panorámát kínálhat több helyen is.

A Csúcs-hegyet elhagyva jön egy jó nagy hullámvasutazás, majd megérkezünk a Hármashatárhegyre. Itt is nagyon szép lehet a kilátás. Én itt befejeztem, a Z, majd a Z+ jelzésen le lehet jutni a 137-es busz megállójába (elég lejtős úton).

Most is szép idönk volt, A gyermek vasútnál készségesek voltak, hármashatárhegyen fém pecsét, jó lenne gumira cserélni végre. A virágos nyereg "büfé" nem büfé legalábbis bíztam abban, hogy fogyasztani is fogunk, de zárva volt, jele szerint elég rég óta . Kellemes kis túra volt, a GPS szerint 16,9 km csináltunk, ládázással együtt.

 

14. sz. túra: Budai-h.

(Hűvösvölgy-Bécsi út-18.sz busz áll.)

Rozália téglagyár => Virágos-nyereg 

Ez egy rövidke kis túra volt 4,7 km az igazolófüzet adatai szerint. Sajnos van néhány elég szemetes szakasz felfelé a téglagyártól kanyargó aszfaltutat elhagyva az erdőben. Egy nagy kupacban leöntve műanyagpalackok, mindenféle más szeméthalmok az úttól nem túl távol. Egyszer lehetne oda szervezni egy szemétszedő akciót egyeztetve az önkormival az elszállíttatásról. A jelzések jól fel vannak festve, eltévedésre nincs is mód, továbbá az turistaút is jól járható. Szépek az út mentén elhelyezett, számozott és/vagy feliratozott jelzőkövek, melyek errefelé gyakoriak.

Mi Dobogókőről érkeztün a Téglagyárig és még felmásztunk a Hármashatár-hegyre, az elöttem szolókat ollvasgatva, nem számított másra csak szemétre DE el kell mondjam,hogy szerintem itt valaki kitakarított mert a téglagyártól felfelé nem igen  találkoztunk az említett szeméthegyekkel!!

zsíros hegytől pilisszentkeresztig

hegyikalandorok.blogspot.com/2010/08/fovaros-kozeleben.html

Hűvösvölgytől indultam neki első szakaszomnak. Virágosnyeregig tényleg szép, de aztán egyhangú. Ha nem siettek mindenképpen álljatok meg a vitorlázó reptérnél hűvösvölgy után. Van egy pihenő is lent, de nagyobb élmény a tér végén lévő kisebb hegyecskéről nézni a felszállásokat, pont fölötte kanyarodnak el a repcsik.

 Érdekes szakasz. Szinte teljes egészében Budapesten belül halad, és ez több mint észrevehető. Rozália téglagyártól indultunk, pontosabban a BKV buszmegállótól az ürömi elágazástól, élmén yolt a sok szemét és a nagy forgalom miatt. A szemét egészen Virágos-nyeregig kitart, kárpótlásul, felfelé kapszkodás közben  gyönyörű a kilátás a Pilisre. A hármashatár-hegyi antennaerdő és Budapest panorámája kinek mennyire tetszik, ízlés dolga, szerintem a hidegkúti reptér a siklóernyősökkel érdekesebb látvány volt. Alapvetően a 2. kerületi rész nekem jobban tetszik, bár lehet csak amiatt van , hogy Hűvösvölgynél lakom és ezt a  részt amúgy is elég jól ismerem. A télen szerncsére sífutóléccel is sikerült bejárni néhányszor, ideális, egyenletes terep.

Ez a szakasz hatalmas ellentmondásokat hordoz magában. Ha a Kéktúrát országismereti túrának fogjuk fel, akkor itt most kaphatunk ebből egy jó adagot. Egyrészt meg lehet nézni az Árpád pihenő alart a zöldön letérve, mint sátoroznak a hajléktalanok a természetvédelmi területbe beékelt alaposan körbekerített villák alatt. Aztán ezen az úton rengeteg kisgyerekes család, nyugdíjas igyekszik kikapcsolódni, jó eséllyel lehet viszont szipusokkal, pitbull tenyésztőkkel, eltévedt hajléktalanokkal találkozni. Hétvégenként jó időben az előbbi dominál, csúcsidőn kívül néha az utóbbi. 

A jelzés viszonylag jól követhető, azért egy térkép nem árt. Az útvonal rövidsége ne tévesszen meg senkit, annyi inger ér ezen a csekély 14 kilométeren, hogy bőven el lehet fáradni még így is, ha nem is a sok szint és kilométer miatt.