Túrabeszámolók


Csík Ferenc Emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
 Túra éve: 2011
PopeyeTúra éve: 20112011.09.26 10:54:44
megnéz Popeye összes beszámolója

Csík-30




Avagy tévedjünk el ott ahol ez szinte lehetetlen, ja és nem kicsit.

Reggel 8.30 körül értünk Gyenesdiásra. Egy helybéli lakos útmutatása alapján sikerült majdnem megtalálni a Nagymezõt. Ill. a rajt hely meg volt csak egy kõbánya választott el bennünket. Így a kocsit hátra hagyva gyalogosan, hátulról támadtunk. Ekkor még azt gondoltuk itt ez a módi, mindenkinek itt kell parkolni és mivel rajtunk kívül még egy autót láttunk azt hittük 10-20 induló lesz.

Miután átmásztunk a bányán, ért az elsõ meglepetés. A rétre kiérve több száz fõs tömeg fogadott szinte beleszédültem a sok gyerek látványába. Ezután meglehetõsen gyorsan megtaláltuk a nevezõ asztalt és beálltunk a sorba. Kezdtem méltatlankodni a lassúság miatt amikor észrevettem rossz sorban állunk így szép csendben átsomfordáltunk a 30-as nevezõ helyre ahol pillanatok alatt sikerült adminisztrálni. Az ajándék cukorkával a zsebünkbe rohantunk is a rajthelyre mely egyben a 1.ep.is volt.

Innen jól járható utakon szép környezetben emelkedtünk a 2. ep.-ig itt édességgel vártak a pecsét mellé. Megjegyezni kívánom, hogy utunk során végig éreztük a gondoskodást a szervezõk részérõl. Az utak nagy részén látszott, hogy sok földmunkát végeztek a mai nap tiszteletére.




A 3.ep. Válluson volt ahol szintén kaptunk cukorkát és egy pár jó szót a pontõr hölgyektõl. Ezután egy szép szurdok következett a Szent Miklós völgyben. Nagyon jól éreztük magunkat élveztük a tájat a kellemesen emelkedõ utakat tele energiával és önbizalommal.

Így érkeztünk meg a Büdöskúthoz ahol a pecsét mellé alma és csoki járt. Ja és magyarázat erre a nem túl bizalomgerjesztõ névre. Régen itt volt a környék dög temetõje ezért valaha itt volt kút is és büdös is, szerencsénkre mára már csak a név maradt ezekbõl.

És akkor itt kezdõdött a kálváriánk. Így visszagondolva leginkább Balogh Tibi csapatából Tyson / Argó / egyik kifejezése jut eszembe „profik vagyunk b..meg”. Mi profik voltunk megnéztük irány a s- . Ja, hogy az kombinálva van a p- al az minket már nem érdekelt. A sárga meg volt igaz a zölddel és mivel elég nagy volt a jövés - menés nem is faggattuk tovább az itinert. Majd egy óra tempós, kocogós haladás után ismerõs helyre értünk. Miközben kb. 2 percig tágra nyílt szemekkel bámultunk, lassan összeállt fejembe a kép. Mi a célban vagyunk ahelyett, hogy az innen kb. 12 km-re lévõ Fenyves büfét nézegetnénk. Itt jöttem rá a sárgán rossz irányban indultunk el. Gyorsan kiszámoltam ha legyalogoljuk a plusz 12 km-t akkor nem érünk át a mára tervezett másik túrára. Így megszületett a megoldás, megkeressük a kocsinkat azzal átmegyünk Balatongyörökre és visszaállunk a túra vonalvezetésébe. Nos tudom ez elég ciki de mi ezt csináltuk. Úgy számoltuk a túrára kiírt távolságot ezzel a variációval is teljesítjük.


 

A Fenyves büfétõl megkönnyebbülten jó hangulatban és légszomjjal küszködve haladtam a Batsányi –kilátóig. Ez a hely volt jelen túránk legszebb de az idei teljesítések közül is biztosan dobogós panorámája. Innen azt hittem miután jó magasan voltunk, már csak végig kell sétálni a gerincen és visszaérünk Büdöskútra. De nem így történt. Goromba kaptatók sorát mászatták meg velünk így gyanítom a kiírt szintnél biztosan lényegesen többet emelkedtünk. Jó kedvünket ilyen apróság nem törhette meg és a 4-6 ep.-tõl a korábban bejárt, ismerõs terepen haladtunk a cél felé. Itt még megálltunk a Petõ-hegyen és a pecsételés után gyönyörködtünk kicsit a Berzsenyi kilátóból.




Innen pillanatok alatt a célba értünk most már mosolygós arccal robogtunk a szép színes emlék lapunkért és a kitûzõért. Ezek mellé kaptunk cukrot, csokit és almát. No és egy tombola húzást. Miután mindent begyûjtöttünk villant át az agyamon akkor most hogy is lesz a kocsival? Fiam szolgáltatta a megoldást „megyünk busszal” kijelentésével. És így is tettünk a célba érkezésünk után egy órával már száguldottunk is Óbudavár felé de ez egy másik történet.




Popeye


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/Csik30#

 
 
stalkerTúra éve: 20112011.09.23 15:14:25
megnéz stalker összes beszámolója
Csík Ferenc Emléktúra 30

2011.09.17.

 

 

Egy hónapnyi kihagyás után nagyon vártam már a túra napját, hogy újra átmozgathassam az izmaimat. Bazsi Tolna megyében túrázott, így egyedül vágtam neki a távnak. Két éve voltam utoljára ezen a megmérettetésen. Emlékeimben az élt, hogy akkor is egy hosszabb kihagyás után neveztünk és a nap végére jól elfáradtam. A rajtban szerintem kevesebben voltak, mint két évvel ezelõtt, annak ellenére, hogy a mai rendezés a 20. volt. (A szervezõk a résztvevõk számát illetõen lehet, hogy most megcáfolnak.) A terep ismerõs volt, csak Vállus központja változott meg azóta jelentõsen, mióta utoljára láttam. A pontokon végig kedves pontõrökkel lehetett találkozni, ha jól emlékszem, minden ponton kaptunk valamit, ha mást nem is, egy cukrot legalább. Az itiner a két évvel ezelõttihez képest jelentõs változáson esett át, fekete-fehérbõl színes lett. Nekem az itinerrõl korábban is hiányoztak az ellenõrzõpontok közötti távolság és szintadatok, sajnos ezek az idén sem kerültek rá. A célban tombolasorsoláson is részt vehettünk, szerintem minden induló nyert egy kis apróságot, melyért külön köszönet a szervezõknek. Alapjában véve egy jól szervezett kis túra ez, idõnként meglehetõsen meredek szakaszokkal, így az idei fáradtság is rendesen beköszöntött. A célban nem bántam meg, hogy Bazsiékkal nem Tolnába mentem, ez a harminc kilométer is alaposan lefárasztott. Köszönet a szervezõknek, további sok, sikeres túrát kívánok!
 
 
 Túra éve: 2010
nafeTúra éve: 20102010.09.23 20:52:49
megnéz nafe összes beszámolója

Csík Ferenc emléktúra, 20-as táv.


GPS-el mért távolság: 18,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 470 m.


Végig esõben vezetve jutottam el a rajthelyre, ahol negyed kilenckor alig néhány autó volt csak. Egész úton gondolkoztam, melyik távot válasszam. Végül az esõ és a másnapra tervezett vértesi útvonal felderítõ túra, no meg az arra ígért még cudarabb idõjárás miatt a 20-ast választottam. Hiba volt. A 30-asra kellett volna mennem. Készülõdés közben befutott a Csuka Sanyi vezette gyõri különítmény. õk természetesen 30 km-en indultak, így rövid készülõdés és nevezés után egyedül indultam.


Hol kevésbé, hol jobban esett az esõ, de inkább megszûnõben volt. Az elsõ emelkedõn jól haladtam. Nem valami combos, de bemelegítésnek éppen jó. A kék jelzésen alig találkoztam sárral, de az sem ragadt. Én eléggé az elején indultam, még szemerkélõ esõben. Lehet, késõbb nagyobb lett a sár. Az elsõ ellenõrzõ pont után egy kis aszfaltos szakasz következett, amit hamar letudtam. Kellemes, többnyire lejtõs út és ösvény következett. Vállus elõtt volt egy kis dzsindzsa, utána egy kukorica föld melletti lekaszált füves út következett. A faluba aszfalton ballagtam be. Az ellenõrzõ pontot hamar megtaláltam. Beszélgettünk egy kicsit. A faluból kijutva, a Z+ jelzés igazán kellemes, látványos. Az ezt követõ út is az. A zöld jelzésen végre tudtam szedni egy kis somot is. Addig csak a földre lehullva láttam, de a fán sehol sem volt elérhetõ magasságban. Egy helyen letértem balra, hogy megnézzem a Z+ jelzéssel párhuzamos út minõségét. Egészen jó murvás út. Érdemes lenne biciklivel is megnézni. Hiába, nem tudok kibújni a bõrömbõl. Bármerre járok gyalog, mindig nézem, mennyire járható az út montival.


Továbbmenve, megnéztem a kutyasírokat. Nagyon szépen rendbe tették utolsó erre jártam óta. Végre teljesen megszûnt az esõ. Elértem a Büdös-kúti ellenõrzõ pontot, ahol sok láda alma várta a túrázókat. Pecsételést követõen menet közben meg is ettem a kapott almát. Egy magaslesnél lecipzároztam a széldzseki ujjait. A sárga sáv jelzés hamarosan ösvényre váltott. Ezen volt egy-két meredekebb, de nem túl hosszú emelkedõ és lejtõ.


Kiérve a murvás útra, rövid séta és egy kis kaptató után megérkeztem a Berzsenyi-kilátóhoz. Szép a kilátás. Fényképezõgép otthon pihent az asztalon, csak a tokját vittem magammal, így csak a telefonommal fotózhattam. Megnéztem a térképet, alig volt hátra valamennyi kis séta. Lefelé menet két anyuka jött velem szembe, két kislánnyal, s megkérdezték jó felé mennek-e, mert a célba szerettek volna jutni. Visszafordítottam õket. Mint kiderült, tévedésbõl egy kis szervezõi segédlettel, fordított irányba kezdték a túrát, s már jártak a kilátónál, csak hát az egyik kislány rájött a sárga jelzésen, hogy ott másfelé kéne menni s visszafordította a csapatot. Mondjuk a tízes távon indulók csak fekete-fehér térképet kaptak. A hátralévõ távot együtt tettük meg.


Nagyon kellemes túra. Még így nagy esõk után, néha még szemerkélõ esõben sincs gond a járhatósággal. Sár alig, s az sem ragad. Kár, hogy az idõjárás sokakat eltántorított az indulástól. A 20-as táv szerintem kifejezetten könnyû, még ilyen idõben is. Még csak kellemes fáradtságot sem éreztem a végén. Az elõzõ heti 17 km-es vértesi egyesületi túránk sokkal nehezebb volt, jobban el is fáradtam. A 20-as távban szerencsére nagyon kevés az aszfaltos szakasz.


A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 500/400 Ft-ért. Színes térképes igazolólap (saját térképet nem kellett használnom), minden ponton cukorka, a Büdös-kútnál alma, a célban pedig oklevél, kitûzõ, csoki és szõlõcukor. Elõfordulhat, hogy sokan morogni fognak, de szerintem ha a rendezõ nem tud minden távra színes térképet adni, akkor inkább a rövid távosoknak kellene azt juttatni. Számukra jelent általában nagyobb problémát a tájékozódás. A hosszabb távokon indulók, ráadásul általában visznek magukkal térképet is. Én a magam részérõl nagyon nem szívesen indulok olyan túrán, amelyrõl nem rendelkezem térképpel.




 


 

 
 
JakabTúra éve: 20102010.09.22 12:47:17
megnéz Jakab összes beszámolója

Szeptember 18. szombat reggel.  Maci, Tinca és én úton Gyenesdiás felé. Az esõ szüntelenül esik, a Balaton szürke, a hangulatunk is majdnem. Fél 10-re érkezünk a starthelyre, Gyenesdiás, Nagymezõ. Nyoma sincs a két évvel ezelõtti tömegnek. A tanárok többen vannak, mint a résztvevõk.


Elindulunk. A fiúk 30 km távot, (lévén hogy az a leghosszabb) én a 20 km távot vállaltam (lévén hogy sérüléssel küszködök). Az esõ kezd alábbhagyni, azért a dzsekiket elvisszük. Már az elsõ km-nél le is kerül rólam,  mert a csepergõ esõ ellenére nincs hideg. A fiúk búcsút intenek, és 5. sebességbe kapcsolnak. Én maradok a közepes kirándulótempónál, egyedül így kellemes.


Élvezem a rengeteg gomba látványát a nedves erdõben, sajna sok ehetõ nincs közöttük. Azért szegfûgombát így is szedek, a májgombában nem vagyok egészen biztos, az õzlábat meg nem szeretem.


Az elsõ ellenõrzõpontig senkivel sem találkozom, ismerõs úton haladok, végig a kék jelzésen. A pontõrök ki sem szállnak a kocsiból, csak pecsételtek, és immár az erdei út után aszfalton folytathatom. Nem bántam, mivel a sár nem volt kicsi. Csúszott, ragadt, ahogy kell. Az aszfalton elhagytam egy fiatal párt, aztán a túra végéig már csak a lelkes pontõrökkel találkoztam.


Az erdõ után kis szurdok mellett gyalogoltam, átkeltem patakon, és egy mezõn végigbaktatva hamarosan beértem Vállusra. A falu elején a boltnál várt a pontõr, a boltban ittam egy baracklevet, és végigmentem a falun, a kék jelzésrõl immár zöldre váltva. Kedves kis házacskák vannak, helyes kis falu az erdõ ölelésében. Itt van nem messze a Vadleánylik, amit sajnos még nem láttam, de Maciék múltkori Tátika-hosszú várútjában benne volt.


A falut elhagyva sûrûsödtek a zöld jelzések, emlékszem két éve mi is tanakodtunk merre tovább. Gondolom ezért volt most minden fán egy zöld kereszt.


Mély erdõben vitt az út, mellettem szakadék, fölöttem sziklás hegy, hátulról vaddisznóordítás. Vagy madár, de ijesztõ hang volt, kicsit majdnem féltem is. Felfele gyalogoltam immár, áthaladva a patakon, aminek átkelési helyét leszakította szinte a víz. A dombon felfele kapaszkodva már a pulcsinak is feltûrtem az ujját.


Hamarosan megérkeztem a 3. ellenõrzõ ponthoz, ahol finom almával vártak. Itt tettem egy kis kitérõt a Pad-kõ fele, és felmásztam a kilátóba, ahonnan nem láttam a Balatont. Biztos kicsi vagyok, de lehet hogy csak a fák nõtték körbe az alacsony kilátót.


A következõ pontig még emelkedõnek mentem, kellemes ösvényes, sziklás talajos úton. Ezt szeretem a Balaton környékén, meg a fenyõerdõket, ami körülvett. A gomba populáció óriási volt, lehetett csodálni, gyönyörködni, én felismerni próbáltam õket.


Itt már a sárga jelen kellett haladni, oda is értem nemsokára a Berzsenyi kilátóhoz. Nem mentem fel, már jártam itt. A pontõrnõk cukorkával kínáltak, és lelkesen csodálkoztak azon hogy egyedül túrázom.


Innen már csak pár km volt a cél, beértem, megkaptam a kitûzõt, oklevelet, szõlõcukrot és egy nem valami finom csokoládét. Aztán még felmentem a Festetics kilátóba, hogy végre a Balatont szürke színben láthassam magasból. Lepókhálóztam a kilátót körben, ma még biztosan nem járt ott senki. Hamarosan a fiúk is megérkeztek, õk is felmentek a kilátóba.


A túra összességében jó volt, a szervezés is, de Maci a végén összeveszett picit a rendezõkkel. Ugyanis a túrakönyvben IVV túraként van feltüntetve a túra, a fõrendezõ viszont semmit sem tudott errõl. Arról sem tudtak nekem induláskor infot adni, hogy mennyi a túra szintje, fogalmuk sem volt. Én a helyükben ennél azért sokkal jobban felkészülnék, és talán a színes térkép mellé adnék egy leírást is Csik Ferencrõl.


Én ezt úgy gondolom röviden pótolom, hiszen rajta van a kitûzõn, róla nevezték el a túrát, és egyébként is megérdemli!


Csik Ferenc Kaposváron született 1913-ban és Sopronban halt meg 1945-ben. Sajnos csak 32 évig élt, de remek ember volt, sportember és orvos egyben. Keszthelyen kezdett úszni, és a sok egyéb eredmény mellett 1936-ban 100 m-es gyorsúszásban olimpiai bajnok volt. Mellesleg 18-szoros magyar bajnok, stb.


Sport pályafutása mellett a Pázmány Péter egyetemen orvosnak tanult, belgyógyász, kardiológus és sportorvos lett belõle. Közben az aktív sport után még az Úszószövetség kaitánya is volt egy ideig, aztán 1944-ben bevolnult, mint katonaorvos szolgált a háborúban. Sopronban egy bombatámadáskor lelte halálát, tömegsírba temették. 1947-ben exhumálták, és a Keszthelyi temetõben van díszsírhelye. A temetésen Hajós Alfréd méltatta érdemeit.


Rendkívül szerény és céltudatos ember volt, a fiatalok példaképe. Szerintem most is az lehet, ezért azt gondolom mindenképpen megérdemli hogy megismerjük az életét.


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2009
robertjTúra éve: 20092010.01.13 11:11:51
megnéz robertj összes beszámolója

Sziasztok, nemrég bukkantam a fórumra, gondoltam megosztom mindenkivel a rögzített trackemet a helyes útvonalról, a 30-as táv esetén. A rajtnál megadott térkép nem tartalmazott konkrét útvonalat, csak rögzített ellenõrzõpontokat, ami tényleg elõre megdöbbentõ volt (hiszen a rajtnál a szervezõ ajánlott útvonalát úgy másoltuk mi be), de a valóságban nekünk nem okozott problémát. Ellenben a többieknek, mi 78-79-es rajtszám körül indultunk, a rajtoltatás vége felé jó szokásunk szerint, de a Paphegyi úton Balatongyörök határában már csak 20 ember volt meg (elõttünk), a célba pedig csak 16 ember ért be addig, amíg mi, pedig csak átlagos tempóban mentünk. Volt olyan 45 perc, amikor nem találkoztunk senkivel :) A táj, hely nagyon szép, ismerõs volt a Lepke-túrákról sok hely, és 2010-ben is jövünk. A sok iskolás résztvevõ pozitívum, csak így tovább. 







Üdvözlettel: Eszti és Robi

 
 
stalkerTúra éve: 20092009.09.21 22:48:34
megnéz stalker összes beszámolója
Csik Ferenc emléktúra 30 (hivatalosan 31 km)
2009. szeptember 19.

Két hónap kihagyás után egy kicsit félve, de már nagyon várva vágtunk neki Bazsival a túrának. Reggel 8 óra 08 perckor rajtoltunk a gyenesdiási Nagymezõrõl. Még nem voltunk Csik Ferenc emléktúrán, ezért nagyon meglepõdtünk, hogy reggel 8-kor már ennyien vannak a rajtnál, és rengeteg volt a diák. A nagy nyûzsgés ellenére a nevezés pillanatok alatt lezajlott, mivel a különbözõ távokon indulók, más-más helyen regisztrálhattak. Az idõ jónak igérkezett, meleg (még) nem volt, a Nap már sütött, az ég kék volt, és ha ezek megvannak, kell-e még valami egy jó kis gyalogláshoz?

(Gyenesdiás: Az I. századtól fontos római szálláshely volt, késõbb avarok költöztek a környékre. A mai község területén a középkorban Falud nevû falu volt. Elsõ írásos említése 1333-ból való. 1548-ban a török felégette a falut, majd 1564-tõl folyamatosan adóztatta, ezért 1686-ra teljesen elnéptelenedett. 1696-ban Falud szõlõhegyén egy új település alakult ki: Gyenes. A jelenlegi község keleti határában a középkorban Diás falu feküdt, melynek elsõ írásos említése 1341-bõl való. Gyenes és Diás 1840-ben egyesült, így jött létre Gyenesdiás. Lakosság: 3478 fõ.)

Nagymezõt északi irányban hagytuk el az OKT vonalán. Az útvonal a Kéktúra miatt ismerõs volt, habár mi annak idején ellenkezõ irányból mentünk Tapolcáról Keszthely felé. Az elsõ ep. az erdei mûút keresztezõdésében volt, a második Vállusban. Vállus amióta itt jártunk nem sokat változott, a festett pad és a buszmegálló is ugyanolyan volt mint korábban. Változást csak annyit vettünk észre, hogy a Kéktúra pecsételõ helyén, a pecsét mellé egy kismadár fészket épített.

(Vállus: Elsõ írásos említése 1121-bõl való. 1540-ben a lakosság két török katonát ejtett fogságba, akikért nagy váltságdíjat kapnak. 1546-tól azonban már a törököknek adóznak és ezért 1626-ra elnéptelenedik. A XVIII. században Festetics Kristóf német ajkúakkal népesíti be a falut. 1966-ban Várvölgy község irányítása alá kerül, csak 1990-ben vált újra önállóvá. Lélekszám: 129 fõ.)

A buszmegállót elhagyva a Z+ jelzést követtük, eleinte dél-kelet, majd déli irányban. A Z+-rõl Z-re váltottunk, elhaladtunk a rendõrkutyák sírjai elõtt néma fõhajtással adózva az emlékük elõtt. Hamarosan Büdöskútra értünk, ahol a harmadik ep. volt telepítve. Itt már többen is voltak, fõleg diákok és tanárok, akik a kisebb távokat teljesítették. Pecsételés, az alma és nápolyi elfogyasztása után a Lepke 40-rõl ismerõs P,S, majd S jelzésen indultunk tova egyenesen dél felé , a Balaton irányába. A következõ ep. a balatongyöröki Szépkilátónál szinte majdnem ugyanott volt, ahol a Lepke 40 ellenõrzõ pontja, így a sok étterem és büfé között nem kellett sokáig keresgetni.

(Balatongyörök: Már az újkõkorban is lakták a környéket, a rézkorból egy fejsze maradt fenn az utókor számára. A római korban a Szépkilátó környékén egy kisebb telep mûködött. Elsõ írásos említése 1121-bõl való. A török idõket nagyobb pusztulás nélkül vészelte át. A két világháború között indult jelentõsebb fejlõdésnek. Lélekszám: 1012 fõ.)

Pecsét és frissítés után újra északnak fordultunk és még mindig a Lepke 40-es útján kezdõdött a túra szerintem legkeményebb szakasza. A piros háromszögön feljutottunk a Batsányi kilátóhoz, onnan a P-n, a Pnégyzeten és a P+-en a Márványkõfejtõ-hegyen át újra elértük a P jelzést. Aki volt Lepke túrán az tudja, hogy melyik szakaszról beszélek, szerintem nem egy könnyû séta. A két hónapi kihagyás itt jelentkezett a bal térdemben elõször, mely érzés aztán a túra végéig elkísért, fõleg a lejtmeneteknél okozva kellemetlen fájdalmat. A P jelzést elérve nyugatra fordultunk és a már ismerõs P,S jelzésen értünk vissza Büdöskútra. Itt újabb pecsételés történt majd a S,Z, végül a S jelen battyogtunk a Berzsenyi kilátóig. A kilátónál volt a cél elõtti utolsó ep.. Innen szinte végig lefelé vezetett az út, egészen a Nagymezõ bejáratáig. Célba érkezési idõnek 14 óra 15 percet regisztráltak.

Összegzésül: A túra útvonalvezetése nagyon jó, az aszfaltút minimálisra van korlátozva, szinte végig erdei utakon mehetünk. Az ellátás megfelelõ, minden ellenõrzõponton kaptunk valamit, ha mást nem is, egy cukorkát. Az itiner a Lepke 40 itinerére hasonlít, szintén fekete-fehér fénymásolt, alig látható példány, melyre rátekintve elsõ ránézésre megdöbben az ember, de aztán menet közben kiderül, hogy aránylag jól lehet használni, fõleg azért, mert a turistajelzések korrektül fel vannak festve, szerintem ezáltal eltévedni nem lehet. Nekem személy szerint az itinerrõl csak a távolságadatok hiányoztak. A pontõrõk mindenhol kedvesek voltak, úgy látszott szívesen teszik a dolgukat. Szép látvány a kilátókról nyílik a túrázó szemei elé, fõleg ha tiszta az idõ, sajnos a túra alatt elég párás volt a levegõ. Köszönet a szervezõknek, ennyi embert koordinálni, biztos, hogy nem volt kis feladat.
 
 
 Túra éve: 2005
kmboTúra éve: 20052005.10.03 14:47:01
megnéz kmbo összes beszámolója
Csík Ferenc 30 Keszthelyi hegység

2005. szeptember 24.


Párommal 8 óra 30 perckor indultunk a 30-as távon.

Vállusig ismerõs útvonalon haladtunk, ugyanis az Országos Kéken haladt az útvonal.Ezt a részt januárban tettük meg az OKT keretében, igaz ellenkezõ irányból.
Vállus után egy nagy ívvel visszakanyarodtunk és nagyjából dél fele haladtunk vissza a keszthelyi hegységben.Következõ ellenõrzõpont Büdöskút volt. Itt nagyon sok jelzés találkozik.Itt azt hiszem minden távon indulók megfordultak, a 30-asok kétszer is.
A rengeteg szunyog miatt tízórainkat gyorsan bekaptuk, a kapott almát már útközben majszoltuk el és indultunk Balatongyörök Szépkilátó fele.Elég sokáig mentünk lefele, mire elértük a Büfésort. Itt csokit kaptunk. Kicsit gyönyörködtünk a kilátásban (tényleg szép), és indultunk vissza Büdöskútra. Kicsit egyhangú és unalmas volt a visszafele ajánlott mûút. Büdöskúton ismét bélyegzés, alma és sok szunyog várt bennünket.
Innét megint ismerõs volt az útvonal a Berzsenyi kilátóig. Ezt a Lepke tt. érinti, csak szintén ellenkezõ irányból.
Berzsenyi kilátót pár éve szépen felújították, innét is szép a panoráma.
Ezután már csak egy rövid kb. 1,5 km-es szakasz volt hátra a célig.
Tombolán mindenki nyert valami apróságot, szép gesztus volt a szervezõktõl.
Jól szervezett és lebonyolított túra volt.
Kb. 550 induló volt, de állítólag ennél 200-al is többen szoktak lenni.
A 30 km-es távon csak 30 egynehány vállalkozó kedvû túrázó indult. Pedig szép és jól jelzett útvonalon haladtunk.
31 km 550 szint. Nem egészen 7 óra kellett a teljesítéséhez.
 
 
MúzslaTúra éve: 20052005.09.27 12:29:59
megnéz Múzsla összes beszámolója
Csík Ferenc emléktúra 10


A történet úgy kezdõdött, hogy feleségemmel mindig megünnepeljük a találkozási évfordulónkat, melynek helyszínéül idén Keszthelyet lõttük be. Aztán éppen a TTT eseménynaptárt lapozgattam, amikor a párom kérdezte, hogy mostanában nincs valami rövidebb teljesítménytúra. Nos, ekkor örömmel válaszoltam, hogy a Csík 10 és az Ozorai Pipó 10 bizony neked való lesz.

Szombaton, reggelizés után kb. 8 perc alatt a rajtban voltunk. Iszonyatosan sok autó állt mindenhol és próbálkoztak a kevés parkolóhelybõl egyet megszerezni maguknak. Aztán Nagymezõn mindenfelé gyerekcsoportokat találtunk. Némi tanácstalanság után megleltük a helyes sort és neveztünk. Külön kiemelném a rendezõk bizalmát, mert e-mail-ben elég volt jelezni indulás szándékunkat.

9.20-kor rajtoltunk el. Már az elsõ emelkedõn rengeteg gyerek szaladgált körülöttünk. Páromnak nehezen ment ez a meredek rész, de a gyerekekkel beszédbe elegyedtünk és így a fájdalmakat felejtve, lassan felértünk a Berzsenyi-kilátóhoz. Az építmény nagyon klassz, 2002-ben adták át. A szõlõcukor is jól esett és így újult erõvel mehettünk tovább. Itt már kicsit magunkra is maradtunk és el-elmerengtünk az erõt figyelve. Érdekes volt látni, hogy az utunkba betorkolló jelzések mennyire nem jártak. Mintha ezen a nyáron mindenki csak mi általunk jártakat használta volna.

A Pajta-völgynél váltottunk pár szót az ottani (5-ös) pontõrökkel és egy hangulatos úton nekivágtunk a túra csúcsának, mely a Pad-kõ-re vezetett fel. Jó kezdeményezések az emlékfák is, melyek a magaslaton állnak. Innen a Büdöskúti arborétumon keresztül jutottunk el a parkolóban található ep-ig. Közben egy nagyobb csoport oldalozott be mellénk. Kérdeztem, hogy kihagyták a pontot? Mire a tanár úr vagy szülõ azt válaszolta, hogy nem, mert õk csak az ötösön mennek. Akkor már el kellett volna fordulniuk – válaszoltam. Nem, majd csak most - reagált erre. Szó, szót követett és annyira harcias lett az úriember, hogy inkább ráhagytam. A végén már azt akarta bizonygatni, hogy mi vagyunk eltévedve. Az egészben csak a gyerekeket sajnáltam, akiknek így nem biztos, hogy pozitív élmény lesz a kétszeres táv az eredetihez képest.

Büdöskút egy igen szépen karbantartott hely. Jó volt kicsit üldögélni a padokon és gyönyörködni a környezetében. Kifelé menet egy kicsit mi is elbizonytalanodtunk, mert a mûút felõl érkezett egy csoport. Aztán a régi gazdasági épület oldalán már látszódtak a jelzések, és ezek bevezettek bennünket a Vadvízi-árokba. Ezt kár lett volna kihagyni. Igazi vadregényes helyen ereszkedtünk lefelé. Késõbb a völgy kinyílt és lassan leértünk a Hatlábú-pajtához. A pontõrök teljesen kétségbe voltak esve, hogy mi 164 és 165-ös sorszámmal indultunk a 10-es távon és ennek ellenére még csak 15-en (!) haladtak át elõttünk. Mondtuk nekik, hogy több bizonytalankodó csapatot is láttunk.

Innen még egy rövid séta és már be is értünk a célba. Három óra öt perc alatt sikerült a túra, amiért nagy gratula a feleségemnek. Átvettük az elismeréseket és még részt vettünk a tombolán is, mellyel nyertünk pár édességet. Már éppen jöttünk volna el, amikor halljuk a hangosbemondóban a neveinket. Mit hagytunk el ? – kérdeztük magunktól. Aztán óriási meglepetés ért bennünket. Kaptunk egy doboz desszertet és egy üveg bort azért, mert mi érkeztünk a legmesszebbrõl a túrára. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, köszönjük még egyszer.

A túra útvonal vezetése tetszett és nekünk jelzésekkel sem volt semmi gondunk. Az igaz, hogy rendelkezem némi terepismerettel is, de kis odafigyeléssel nyugodtan követhetõ volt az útvonal. Tudomásul kell vennie egy kísérõnek, hogy nagyobb a felelõssége ennyi gyerekkel a háta mögött, mintha csak a haverjaival túrázgatna.

Kovács Éva szervezõt külön ki kell emelnem, segítõkézsége és kedvessége miatt.