Túrabeszámolók


7 mérföldes tekergés - ősz / Rejtekerdő

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2013
 Túra éve: 2013
hirekTúra éve: 20132013.10.13 15:11:32
megnéz hirek összes beszámolója

 7 mérföldes tekergés-vári vásár


 

















7 Mérföldes Tekergés - Vári Vásár







1

2013.10.13 Gy Nappal




Csókakõi-vár - Buhin-völgy - Maurer-kunyhó - Pap-irtás - Kopasz-hegy - Orondi-szõlõk - Aranyhegyi-szõlõk - Csókakõi-vár


Rajt:Cél: Csókakõi-vár alatti rendezvénytér

Indítás: 8:00-11:00 óra Nevezési díj: 700 Ft/fõ Táv (térképen): 12 km Szint (térképen): 300 m Szintidõ:  MTSZ pontszám: MTSZ 24 pont MSTSZ pontszám: E15/5


Emléklap Kitûzõ  Ital  Édesség  Csomagmegõrzés Ivóvíz a rajtnál  Ivóvíz a célnál


Szintidõ nincs, de a cél 14:00-kor zár!

Õszi Csókakõi Vári Vásár. Nyitott pincék Borkóstolási lehetõség az Ezerjó borút borospincéiben.

Korábbi kitûzõk! Legfeljebb 200 fõt tudunk indítani teljes ellátással! Elõnevezõknek garantált! Elõnevezési lehetõség 2013. 10. 09-ig: kalandposta@gmail.com

A túrán mindenki a saját felelõsségére vesz részt! A rendezõktõl kártérítés nem igényelhetõ!

Térkép: Vértes turistatérképe.


 A túra elején a szervezõktõl megkaptam a térképet, amin rajta volt az útvonal térképmásolata, itiner, hasznos tanácsok. Kaptam egy fél literes ásványvizet. Lehetett választani, hogy szénsavmentes, citromos, vagy szénsavas legyen.


A túra útvonala nagyon kellemes volt, a legmagasabb pont 426 m, gyönyörû kilátás rengeteg helyen. Három ellenõrzõ ponton kellett áthaladni, ahol pecsételéssel rögzítették, hogy ott jártam.


A célba érve kaptam oklevelet, jelvényt, Balaton szeletet.


Ami számomra kellemetlen volt, hogy a jelvényen nem ez állt: Hétmérföldes tekergés 12 km, hanem egy perzsa költõ HÁFIZ neve (Hafizt legjobban a gazalokról, lírai költeményeirõl ismerik, amelyeket átszõ a szerelem, a miszticizmus és a perzsa költészetben hosszú ideig jelen lévõ szúfi hagyományok.), s valami arab írás. Ha magyar túrára megyek, egyáltalán nem érdekelnek a perzsa misztikus, szerelmes költõk, hanem a magyar táj, a magyar természet, s a jelvényemre is magyar szavakat, a teljesítménytúra idõpontját, távolságát várnám el. Tehát a jelvény nekem már nem kell. Az oklevelen sem volt feltüntetve a név, életkor, ami gyerekek esetében egy élmény lett volna.


A szervezõk korrekten gratuláltak a teljesítménytúrázóknak.

 
 
 Túra éve: 2009
Bertalan L.Túra éve: 20092009.09.16 19:36:46
megnéz Bertalan L. összes beszámolója
7 Mérföldes Tekergés Õsz 2009. 09.12.

A Gánti 25 és a Burok völgy után zsinórban ez a harmadik túrám amit éjszakás mûszak után kezdek.

Már szinte nem is esik jól, ha elõtte éjszaka alszom :-)
Szóval reggel hatkor melóból ki, kocsiba be. és irány Mór!

Elõtte este megnéztem az idõjárás jelentést, esõ nem lesz.
Így az esõfelszerelés helyett, tettem be plusz vizet, mert a múlt héten, a Burok völgyben, kevésnek bizonyult az ital.
Mint utólag kiderült ez felesleges volt, mert már a nevezés után kaptunk ásványvizet.
A hétmérföldes távot választottam, mert sajnos nem voltam valami jó passzban az éjszakai meló miatt!
Gyors nevezés, majd indulás.

Néztem az itinert, miszerint a szintemelkedés nagy része lemegy az elsõ két ellenõrzõpontig.
Mórról kiérve elkezdõdött az emelkedés egy vízmosásos szakasszal, majd az elsõ ellenõrzõponton, mondták hogy még egy szakasz, és utána már csak séta lesz.
A második ellenõrzõpontig szintén folyamatos emelkedés, közben gyors fényképezések, mivel gyönyörû vidéken haladt az út.
Második ellenõrzõ pont, pár szó és fénykép, mert igaz picit párás volt az idõ, de gyönyörû volt a kilátás Mórra.
A harmadik szakaszon gyakran felcsengtek bennem az elsõ ellenõrzõponton hallott szavak, hogy a „második pont után már csak séta”…
Ezt a részt „hegyikecske” szakasznak hívtam, mert szinte végig a hegyoldalba kellett menni, és picit csúszott is a hegyoldal a kövek miatt.
Szerencsére nem volt gond, mert két bottal álltam neki a szakasznak, de gondolom voltak páran akiknek nehezebb volt bot nélkül!
Elértem a harmadik pontot, gyors csokiválasztás, útbaigazítás, és már indultam is a Mauer kunyhó felé.
Az útvonalon a jelzések gyönyörûen és jól szervezetten volt festve, az elágazásban útbaigazító táblák is voltak, szóval nem nagyon kellett használni a GPS-t.
Megvan a kunyhó, irány tovább a kék háromszögön, közben odaértem a negyedik Ep.-hez, szintén gyönyörû kilátás, pár perc beszélgetés,és indultam tovább az Aranyhegyi szõlõk felé.
A szõlõhegyen kellemes szüreti hangulat és tûzõ napsütés fogadott. Majd megkezdõdött az aszfaltos szakasz fel a várig, ahol az utolsó ep. volt.
Ott egy nagyon ötletes (nem kötelezõ) feladat várt, rovásírással le kellett írni a saját nevünket egy rovás betûkészlet segítségével.
Sikerült ezt is hamar megoldani. A feladatmegoldásért járó jutalom csokival a zsebemben, már csak a célba kellett lesétálni, ami a falu közepén található Vadász vendéglõ volt.
Itt átvettem a gyönyörû emléklapot, és kitûzõt, de sajnos a zsíros kenyérre már nem maradt idõm, mert megjött a „taxim” a barátnõm személyében,és mennem kellett a Móron hagyott autómért.
Összegezve: Egy nagyon jó túra volt, a már megszokott „Kalandozók Klubbos” színvonalas szervezéssel. Külön köszönet a jelzésfestõknek, a jelzések végig szépen festettek és egyértelmûek voltak,
ami nagyban megkönnyítette a túrát, mert végre nem kellett egész úton a GPS-t nézni.

A következõ túra nekem a Túrázz a vonatért lesz Október 3-án. Ez a túra különösen fontos, mert decemberben be akarják zárni a Cuha völgyi vasutat, ezért mindenki jöjjön el aki teheti, túrázzunk és vonatozzunk, hogy megmenthessük ezt a páratlan szépségû vasutvonalat.

Bertalan L.
 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.09.14 22:26:08
megnéz nafe összes beszámolója
2x7 mérföldes tekergés õsz
GPS-el mért távolság: 25,46 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 800 m.
8 órára beszéltük meg Ervinnel a rajtban a találkozót, s mivel nem szeretek senkit megvárakoztatni így elég korán elindultam otthonról. A korai érkezésnek köszönhetõen, volt idõ beszélgetni leendõ vértesi montis túraútvonalak lehetõségérõl. Nem lesz egyszerû. A Vértes, mint montis terep nehezebb, mint a Bakony, tehát könnyû útvonalat nehéz lesz kijelölni. Megemlítettem még, miszerint elég szerencsétlenül alakult a túranaptár is. Ezen a napon három túra is szerepelt a naptárban, számomra elérhetõ távolságban (Bakony és Vértes), ugyanakkor sem a megelõzõ, sem az utána következõ hétvégén sincs túra. A rendezõ egymás elõl szervezik ki a résztvevõk egy részét, mi pedig nem tudjuk, melyik ujjunkat harapjuk.
Nyolc elõtt pár perccel megérkezett Ervin, beneveztünk, megkaptuk az ásványvízadagunkat, s nekivágtunk. Ahogy ez már lenni szokott a Vértesben, bemelegítésnek rögtön a hivatalos túra legnagyobb szintemelkedésû emelkedõjével (180 m) kezdtünk. Az idõjárás már ekkor is meleg volt. Túrabotjaim az Ervinnél, mivel a Vértesi Kerekezés elõtt bukott biciklivel, s egy kicsit fájlalta a térdét. Így viszont olyan tempót ment, hogy alig bírtam tartani vele a lépést. Végre keresztezve a murvás utat kellemes bükkerdõben mehettünk lefelé is egy kicsit. A gyereküdülõ után ezt egy újabb 160 m-es szintû emelkedõ követte, a murváról letérve. Szerencsére itt rögtön az elején letudtuk a legmeredekebb részt. Érdekes, hogy a Vértesben milyen sok kisebb hegycsúcsnak nincs neve, pedig elég markánsak. Elértük az aszfalt utat, amirõl úgy 100 m múlva le is tértünk. Itt találtuk az elsõ ellenõrzõ pontot. Bélyegeztünk, megkaptuk a csokinkat, s már indultunk is tovább. A terep még mindig igen kellemes erdei út. A kék háromszög elágazásától, viszont füves út következett a tûzõ napon, majd rátértünk a zöld jelzésre. Az aszfalton semmi gond. A letérést is simán megtaláltuk. Ettõl kezdve elég rossz úton mentünk. Jelzést is csak ritkán találtunk, ahogy az itiner tartalmazta is. Egy elágazásban, egy igencsak méretes bükkfánál, baloldalt találtunk jelzést, de a térkép szerint nem arra kellene menni a jelzésnek, hanem egyenesen. (A valóságban, mint Mórra visszafelé menet kiderült, itt jobbra tért le az útról.) Mentünk tovább egyenesen egy nyílt füves úton. Vagy 3-400 m-en nem láttam egyetlen jelzést sem, pedig árgus szemekkel néztem meg minden út menti fát. Ettõl kezdve a térképre és a GPS-re hagyatkoztam. A következõ nagyobb keresztezõdésnél távolságmérés következett a térképen és a GPS-el is, s megállapítottam, hogy a térkép szerint jó helyen vagyunk. Mentünk tovább. 100 m után találtunk egy õsi alig látható zöld jelzést. Megnyugodtunk. Ez volt az egyetlen jelzés, amit a piros L-ig láttunk. A következõ nagyobb keresztezõdésnél megnyugodtam, mivel arra már jártam. A térkép alapján lefordultunk balra, s irány a GPS-en lévõ zöld-piros L elágazás. Többen is jártak erre a lábnyomok alapján. Elértük a piros romjelzést, amelyen én még nem, Ervin viszont már járt. Ez volt a szerencsém, másként, a leírásra hagyatkozva simán kihagyom az ellenõrzõ pontot. Így odataláltunk. Szép a kilátás Mór felé. Pecsételés után visszatértünk a jelzésre. Elõször leereszkedtünk egy jó meredek ösvényen, majd megkezdtük a kaptatót a Csóka-hegyre. Mivel ez a szakasz egybeesik a rövidtávval, így elég sok túrázóval találkoztunk. Általában mi elõztük õket. Az ösvény legmagasabb pontja után nem sokkal kiértünk a hegység peremére, ahonnan igen szép a panoráma délre és nyugatra. Újabb ellenõrzõ pont következett, ahol nagyobb gyerekcsoportot tudtunk otthagyni. Egysávos, kanyargós, bokát nagyon igénybevevõ ösvényen mentünk le-föl. Végre találtam néhány érdemleges somfát is. Szedtem néhány marékkal, s azt eszegetve mentem tovább. A jó érett szemek igen finomak. Az idén jó két héttel elõrébb van az érése, mint tavaly. Persze került egy szem a térkép zsebbe, valamint a hátizsákom derékhevedere alá is, mint azt késõbb észrevettem. Ervin sportcipõje nem túlzottan tapadt. Kínlódott rendesen a meredek lejtõkön. Ekkor már körvonalazódott bennem, hogy visszafelé nem ezen az ösvényen jövünk. Túl lassú. Ezen a szakaszon találkoztunk egy csoporttal, akik babakocsival teljesítették a rövidtávot. Persze a kicsi ezen a szakaszon, az apuka hátán utazott, de így sem lehetett könnyû. Végre leértünk a Vár-völgybe, megkaptuk a következõ pecsétet és egy szelet müzlit. A zöld L-en megkezdtük a kikapaszkodást a völgybõl. Szép a Buhin-völgy. Hamarosan elértük a „túljelzett” fát. Ettõl kezdve a kék háromszögjelzést követtük, leginkább lefelé. Most a hegység déli peremére értünk ki, ahol újabb ellenõrzõ pontot találtunk. A hegyrõl leérve az Aranyhegyi-szõlõk között mehettünk. Van egy kegyetlenül parlagfüves szõlõtábla is. Ekkor már nagyon égetett a nap. Vizünk is fogytán. A kék négyszögjelzés is csak a térképen létezik, így az aszfalt helyett murvás úton indultunk a vár felé. Gyönyörûen elvitt bennünket az út a várparkolóba. Végre egy nyomós kút!!! Mosakodás, ivás, víz feltöltés. Irány a vár. Megkaptuk a következõ pecsétet. Felmásztunk a vár legfelsõ szintjére, nézelõdtünk, majd megkezdtük az ereszkedést a cél felé. Közben egyre jobban szerettem volna elérni a célt, hiszen tudtam, minden méter szintet, amit lefelé megtettünk, visszafelé is meg kell tenni.
Beértünk a célba, ahol megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt. Elücsörögtünk egy kicsit a padokon, zsíros kenyeret ettünk jó adag hagymával, amit szörppel öblítettünk le.
A pihenõ után elindultunk vissza Mórra. A következõ busz, a 81-es úti elágazótól indult másfél óra múlva. Lehetett volna aszalódni a napon. Inkább a gyaloglást választottuk, bár Ervin elfáradt egy kicsit a végére. Szóba jöhetett még az Ezerjó-borút is, ami kevés szinttel ugyan, viszont végig nyílt terepen vezetett volna, ami nem hiányzott. Inkább kaptattunk.
Irány a Vár-völgy. A parkolóban újabb mosakodás a kútnál, vízpótlás. Eddigre összeszedtünk 90 m szintet. Ettõl kezdve, a viszonylag hûvös völgyben kaptattunk. Számunkra ez lett a túra legnagyobb szintemelkedésû emelkedõje, a maga 240 m-ével. Az aszfaltot elérve, nem követtük a jelzést, hanem egy elég rossz füves úton átvágtunk egyenesen a zöld jelzésre, amin korábban is mentünk. Ahogy mentünk rajta, egyszer csak jobbra nézve, vagy 30-40 m-re az úttól megláttam 2 zöld jelzést a fákon. Ezek szerint a túrán rossz felé mentünk, bár a térkép szerint stimmelt az útvonalunk. Most is a korábban járt úton mentünk a zöld és a piros L elágazásáig, ahol rátértünk a zöld jelzésre, s azon az igen rossz úton értünk be a városba. Eddigre Ervin igencsak elfáradt, s a cipõ is meggyötörte a lábát. Ezzel a 8,85 km-es visszaúttal együtt számunkra 34,31 km lett a túra hossza, 1055 m szinttel (meglett a 3x7 mérföld). Ennyi szint nem is rossz egy olyan hegységben, amelynek a legmagasabb pontja 483 m.
Az útvonal elsõ része kellemes, de nem túl látványos, míg a második fele nehezebb, de igen szép.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 forintért, a rajtnál ásványvíz, s választható szénsavmentes is, csoki az 1. EP-n, müzliszelet a 4. EP-n, valamint zsíros és vajas kenyér a célban hagymával, zöldpaprikával, illetve szörppel.
Negatívum viszont, az igazoló lap az útleírással. A 2x7 mérföldes távra is a rövidtáv térképvázlata került. A murvás utat mûútként említi, ami szintén megtévesztõ lehet, hiszen aszfaltozott, vagy betonutat vár az ember. A turista térképek jelmagyarázata szerint a murvás út „javított talajútként” szerepel. A második EP-t nem találtam volna meg a leírás alapján. Hiányolom a 3x7 mérföldes távot.
Néhány kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél persze, ha a webmesterünk felteszi õket.
 
 
militarybekaTúra éve: 20082008.09.08 21:22:12
megnéz militarybeka összes beszámolója
Az idei túrán már csak 2X7 mérföldes és 7 mérföldes tekergés volt rendezve. :)
Vártam már ezt a túrát nagyon, a Négyévszakosnak is ez a vége nálunk. Hát mivel ez utolsó rendezés volt, a szervezõk beleadtak apait-anyait. A Vértesben is lehet ám hullamvasutazni. Jó kis kanyarokat írtunk le a térképen, közben fel-le! :) Egy élmény volt. Sajnos a zöldön kicsit el lehetett kavarogni, teljesen megértettem, mit jelentett az itineren feltüntetett "ötletszerûen felfestett zöld jelzés". Hát az annyira ötletszerû volt, hogy nekem ötletem sem volt, merre induljunk egy-egy elágazásnál. Mire a párommal megérkeztünk egy nagyobb elágazáshoz, már egy egész kis csoport akadt össze, tanakodni. Beszálltunk, eldöntöttük. Mentünk tovább. Annyira belejöttünk, hogy a 2. ellenõrzõ ponton túl is robogtunk. Na aztán vissza. A többi helyen ment minden szépen. A vége felé volt egy jó kis szakasz, ahol lehetett kerülgetni a benyúló fákat ... legalább 10X bevertem a fejem. A végén boldogan átvettük a kitûzõket, emléklapokat. Zsíroskenyereztünk és megittunk egy nagy sört! :)
És itt ünnepeltük teljesítménytúrás pályafutásunk egy éves évfordulóját. Tavaly itt kezdtünk velük, a Rejtekerdõ 30-on.
Mint még soha, a szervezésben nem találtunk hibát, minden szuper volt. Erre a túrára bármikor, akárhányszor visszajönnénk. :)
 
 
 Túra éve: 2007
nafeTúra éve: 20072007.09.05 20:54:55
megnéz nafe összes beszámolója
Rejtekerdõ 30
GPS-el mért távolság: 41,39 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 815 m.
Ez évben végre semmi sem jött közbe, s végre benevezhettem a túrára. Reggel igyekeztünk korán a rajthelyre érni, az indulók számának meghirdetett korlátozása miatt. Hét óra után néhány perccel át is estünk a nevezésen, megkaptuk az elemózsiás csomagot és a megtalálandó pontok listáját, a rejtvényekkel. Jó negyedórán át keresgettük a pontokat a térképen, mire egy kivételével megtaláltuk õket. Utána gyors útvonaltervezés. Hoppá! A Csáki-várral együtt már túl hosszú lenne. Keressünk rövidebbet. Végül a kiválasztott útvonal a térképmérõ hevenyészett végigtolása után, több mint 37 km-re sikeredett. Az ajánlott pontokat nem vettem igazán figyelembe, hanem mentem a saját fejem után. Az általam betervezett 4 ráadás pontból kettõnek a felkeresése igazán megérte a fáradtságot.
A Fogadót az Öreg Préshez hamar megleltük, de sehol semmiféle zöld ládikát nem találtunk, s az ott dolgozók sem tudtak segíteni. Lehet, hogy az volt a titka, hogy idõközben barnára festették?
Következõnek a Csuka-tó felkeresését terveztem. Alig 200 m-es kitérõt jelentett. Elõször a piros sávjelzésen megmásztuk a Vértes peremét, majd a kék keresztjelzésen (Figyelem! Az elsõ jelzéseket valaki lekaparta a fákról!) a Fazekas gödrök mellett elhaladva leereszkedtünk, a gyerektábor felé. Jelzetlen murvás úton mentünk tovább. A náddal és gyékénnyel teljesen benõtt tavat hamar megtaláltuk a két tûztoronynak nevezett kéménnyel. A megfejtést beírtuk, s szedtük a lábunkat. Pusztavám elõtt újra rátértünk a piros sávra. Az elsõ jel után jó másfél kilométeren át semmi, de újra meglett. A második mûút keresztezésénél balra rátértünk arra, s a ritkás jelzéseket követve értük el a Gerencsér-várat, ahol meglepetésként pontõrök fogadtak, középkori ruhában. Kis méretû, inkább õrtorony jellegû vár lehetett valaha, amelyet nem komoly ostromok kiállására terveztek. Mindazonáltal igen jó sáncárok veszi körül. A sáncárkon kívül hamar megleltük a Vár-forrást. A rejtvényt tévesen fejtettük meg. Igazi nõi logikával készülhetett a kérdés.
Ezután tettünk egy kitérõt, megkerestük a Vértesszentkereszti apátság romjait. A térkép szerint, zöld romjelzésen haladtunk, de a nagyjából két és fél km-es úton egyetlen jelet sem sikerült felfedeznünk. A túrának köszönhetõen bemehettünk az apátság területére, ami restaurálási munkák miatt le van zárva. Az apátsági templom romjai gyönyörûek. Amíg az ott dolgozó, és bennünket segítõ embertõl érdeklõdtünk, mi lehet a megfejtés, és fényképeztem, egyszer csak azt éreztem, hogy valami hátulról megböki a térdemet, majd lepillantva, az õrzõ kutya fejét látom, a szájában egy fadarabbal. Teljesen egyértelmû a felhívás játékra. A további néhány percben a beszélgetésre, csak fél füllel figyeltem a játék közben. Ha a többi csoportban is akadt olyan ember, aki hajlandó volt vele pár percet játszani, igen jó napja lehetett. Azért jó néhány képet is készítettem. Sajnos és egyben a szintidõ (célzárás) miatt szerencsére, kalauzunk elfoglaltsága, néhány percre korlátozta az ott tartózkodásunkat. Szívem szerint maradtam volna 1-2 órát.
Visszamentünk a zöld sávig, majd azon haladtunk, a kék négyzetjelzésig. Rátértünk egy nagyon kellemes murvás útra, amin remélem biciklizni is fogok valamikor. Néhány száz méter után a jelzés balra fordult, mi viszont mentünk tovább a számomra igen kedvezõ középsõ tányéros emelkedõn, a mi egy szép vízmosta völgy kezdete után nem sokkal lejteni kezdett Gánt felé, ugyanolyan szelíden, mint ahogy emelkedett. A völgy kiszélesedésekor már látható volt az az erdõ, ahol a Vörösmarty-forrás található. A völgyben több helyen is találkoztunk õszi kikericcsel, majd egy most virágzó fiatal akáccal, míg az Antal-árok bejáratánál, virágzó vadkörtefára akadtunk. Ez utóbbiakat megtréfálta a természet. A beszámoló írásakor (hétfõn), a busz ablakából, már tömegesen láttam virágozni az õszi kikericset, a Bakonyban. A forrást hamar megtaláltuk, annak ellenére, hogy jelzés megint csak a térképen létezett. Társam rögtön pótolta is folyadékkészletét, a kristálytiszta vízbõl. A forrás kövezett fedett medencéje mélyebb egy méternél, de kiválóan lehetett látni az alját. A rejtvény nem okozott gondot. Délután egy órára járt az idõ, ezért megettem egy szendvicset és mentünk tovább. A következõ bõ másfél km-en vagy 3-4 igen régi kék körjelzést láttam. Nem sokára szembejövõ túrázókkal találkoztunk, akik szerint a Gánti-barlangot nehéz megtalálni. Ezek után, a Burok-völgyi barlangokkal szerzett tapasztalataim alapján nem sok jóra számítottam. Azért olyan nehéz csak nem lehet, hiszen az elõttünk járók is megtalálták. A barlangot rejtõ sziklafal már messzirõl látszott, s alig néhány perc alatt a barlang is megvolt. Igazából nem is kellett keresni, mivel jól kitaposott ösvény vezetett hozzá. A rejtvény megfejtéséhez tényleg kellett a lámpa. Szép formákat oldott ki a víz a kövekbõl. Szép kis barlang.
Továbbindulva várt ránk az Antal-árok 150 m-es szintemelkedése. Eleinte alattomosan emelkedik a terep, majd az árok vége felé rendesen bedurvul. Jutalmul viszont az emelkedõ tetején ott a következõ pont és a hozzá kapcsolódó rejtvény, a Hajdúvári-vadászház. Két fiatalt találtunk ott, akik szintén a 30-as távon indultak. Együtt indultunk tovább a Széchenyi vadászház felé, amit õk mutattak meg a térképen. Elkezdett csöpögni az esõ, ami gyorsabb haladásra ösztökélt bennünket. Néhány perc múlva komolyabban kezdett el esni, s mi futásra váltottunk a bükkerdõ fedezékéig. Amikorra egy ritkás tölgyeshez értünk, ahol nem sok védelmet nyújtottak a fák, zuhogni kezdett. A többiek továbbmentek, én pedig beöltöztem esõruhába, majd utánuk eredtem. Úgy 20 percig esõben tempóztam. Ahogy elállt az esõ, melegen kisütött a nap, így gyorsan megszabadultam az esõruhától. Veszprémi ismerõsöket értünk utol, s beszélgettünk egy kicsit. A rejtvény szerintünk helyes megfejtése után, mi továbbindultunk a Széchenyi-vadászháztól, a Maurer-kunyhó felé. Gyönyörû volt az erdõ, az esõ után. A kék háromszögjelzésnek, csak a két vége volt normálisan jelezve. Az 1 km-es ösvényen, talán két õsi jelzést láttam. A Maurer-kunyhóra hamar ráakadtunk, s már csak a célba kellett beérni. Ekkor már biztosra vettem, hogy a névlegesnél jóval hosszabb útvonalon is a célzárás elõtt fogunk beérni. A zöld romjelzésen leereszkedtünk a Vár-völgybe, majd jött a túra legmeredekebb mászása, a kiírás szerinti célba, a Csókakõi-várba. Fent meglepetésként ért, hogy a cél sehol. Sebaj. A kilátás kiváló, nem jegesek a lépcsõk, mint Hófejérke idején, tehát irány a vár legmagasabb pontja. Nézelõdés és fényképezés után elindultam lefelé, megkeresni célt. Szerencsére ismerõs kis túrázóba botlottam, aki útbaigazított. A Vár-völgy végében végre megtaláltam a célt is, ahol közölték velem, és másokkal is, akik a várban keresték a célt, hogy nem a kiírás számít, hanem az itiner. Mindenesetre nem lett volna rossz, ha annak az érdemi részén helyezik el az információt, és nem az elsõ oldalon, vagy a rajtban felhívják rá a figyelmet. A hiba kijavítására, már nem lesz alkalom, mivel utoljára rendezték meg ezt a túrát.
Miután a térképen megtaláltam a pontokat, a terepen már könnyû volt rájuk bukkanni. A rejtvényekkel nem mindig boldogultunk. Az ellátás nem érte el a 7 mérföldes tekergéseknél megszokott színvonalat, mindazonáltal kellemes túrának találtam. A 12 pontból 10-et kerestünk meg.
A Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél megtalálható lesz „néhány” a túrán készült fénykép.
 
 
MiqTúra éve: 20072007.09.03 16:54:38
megnéz Miq összes beszámolója
Szeptember elsõ hétvégéjén volt Rejtekerdõ 45 / 30 / 7 Mérföldes Tekergés a Vértesben, ahol meg volt adva, hogy milyen pontokat kell érinteni, de az útvonalat tetszõlegesen választhattuk.

Természetesen a hosszabb távot néztük ki a barátommal majd 8,5 óra után sok-sok futással beértünk a célba, ahol megjegyeztük, hogy bizony 2 hete a "Vértesi barangolásokat" rövidebb alatt tettük meg és ez jóval hosszabbnak tûnt.

Otthon jobban megnézve a leírást ráeszméltem, hogy 12 pontból csak 6 megadottat kellett volna érinteni és úgy tényleg csak 45 km lett volna a táv. :))

Végül is nem bántuk meg a dolgot, mert minden szépet megnéztünk (igaz a vizünk kifogyott és a vadetetõs dinnyét feltörve pótoltuk a folyadékot, valamint bõrig áztunk egy záporban) és jártunk pár olyan helyen is ahova még nem jutottunk el....

A szervezés jó volt, sok új festés volt a fákon valamint lett egy tanulságos esetem az itiner figyelmen kívül hagyásáról.


 
 
 Túra éve: 2006
mekkkTúra éve: 20062006.09.13 19:11:37
megnéz mekkk összes beszámolója
A túrának baráti körben heten vágtunk. Fehérvárról a 7:15-ös busszal zötyögtünk le Mórra (a buszon még ki-ki kumott egy keveset), majd a rajthoz érkezve nyolc óra után néhány perccel kezdtünk benevezni a Rejtekerdõ túrára.

Itt kisebb tanakodás kezdõdött, hogy bevállaljuk-e a 45-öst, de végül úgy döntöttünk, jó lesz nekünk a 30-as is. Többen ugyanis még nem jártunk ilyen jellegû túrán (és ez a 30-as életévet elhagyva kimondott hiányérzetet generál az emberben), másrészt néhányunknak kötött programja volt késõ délután, így azt terveztünk, hogy 16 óra körül kiérünk Csókakõre.

Miután végül leadtuk a nevezési lapokat, jó pár percet elidõztünk a térkép felett, latolgatva, merre is menjünk, mivel az érintendõ pontok helye volt csak kijelölve, az útvonal megtervezését ránk bízták. Színesítették a rendezõk a túrát azzal, hogy minden kijelölt pontnál egy találós kérdésre kellett megtalálni a választ. A válaszaink helyességét ugyan leellenõrizhettük a célnál, de nem büntettek akkor sem, ha nem volt jó a válasz.

Miután magunkhoz vehettük az élelemállomány egy részét is (válogathattunk ásványvízbõl és müzliszeletekbõl), és ki-ki elintézte kisebb-nagyobb dolgát, jó hangulatban indultunk neki a Vértesnek, fél kilenc magasságában. Ugyan a rajtnál elszüttyögtük az idõt, de a város határában már utol is értük az elõttünk korábban elrajtolt „kollégákat”, és nagy lendülettel vetettük magunkat az erdõbe Csóka-hegy felé. A piros jelzést jól elnéztük, így mire észbe kaptunk, már a pirosL és zöld elágazásánál jártunk, ráeszmélve, hogy kb. 1 km-el lejjebb le kellett volna térnünk a Bika-völgy irányába haladó ösvényre, ha jót akarunk magunknak. Nosza, visszafordulás, kis keresgélés után megvolt a P, meg az öröm is. Késõbb többször felemlegettük ezt a felesleges kitérõt…

P, K+ és jó minõségû erdei úton értük el a Csuka-tavat, ahol nagy volt már a nyüzsgés, többen átkutatták az elsõ „rejtek” után a tó környékét. A szebb napokat is megért, nádassá amortizálódott tavacskát ölelõ dzsumbujban végül úgy gondoltuk, a válasz nekünk is megvan. (A túra egyetlen csalódása ez volt számomra: gyerekkoromban sokszor jártunk erre szüleimmel, és akkor még egy felduzzasztott, tiszta vizû tó volt a Csuka-tó, szélén kis nyaralókkal, és békés, csendes erdõvel körülötte. Sajnos a bányászat teljesen tönkre tette a környéket, mind tájképileg, mind a tavat tápláló patakocska vízhozamát tekintve, a valahai nyaralótulajdonosok meg gondolom rég „feladták” a környéket. Rossz érzés volt ilyen állapotban viszontlátni ezt a valaha szép helyet).

Ezt követõen a pusztavámi gyártelep (térkép szerint Budalakk) mellett elfordulva a bányaterület felé vettük az irány. Átkeltünk az eléggé kopár és barátságtalan bányaterület egy részén, egy bányatavat megkerülve aztán kijutottunk a P jelzésû útra. Innen Gerencsérvár felé vettük az irány. A vár elõtti útszakaszt betonúton kellett megtenni, ezt éreztük is a lábunkban. A vár egyébként megtréfált, mert a térkép mutatott egy kis jelzett ösvényt a várhoz, de ezt nem találtuk, így kicsit túlmentünk rajta, de aztán rövid keresgélés után „szépítettünk”. Itt a találós kérdésre a választ hamar megtaláltuk, és már indultunk is tovább Szentgyörgyvár-puszta felé. Ezt kényelmesen teljesítettük is, és bár a felfestés nem volt mindig tökéletes, nehéz lett volna eltévedni. Szentgyörgyvártól a Z jelzésen mentünk a 3. és 4. pont (Géza-pihenõ, Hajdúvári vh.) felé. Ez a része az erdõnek nagyon szép volt, de a legtöbbünk akkumulátora ekkor kezdett lemerülni. Ezen a szakaszon ugyanis volt egy pár km-es folyamatosan emelkedõ szakasz, ami próbára tett bennünket. A két ellenõrzõpont közül a Hajdúvári vadászházat kerestük meg elõbb, ahol pihenni is megálltunk a soron következõ válasz megtalálása után. Nem éppen elkapkodott evés-ivás következett, elmaradhatatlan csoportképkészítés a csapatnaplóba, aztán ismét útra keltünk.

Géza-pihenõnél kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd próbáltuk magunkat pszichésen rendbe hozni, mondván a következõ pontig (Széchenyi vadászház) nem lesz különösebben nehéz az út. Ehhez képest a térképen jelzettnél már keményebbnek hatott leereszkedni egy völgybe a Pátrácos erdõrészben, majd egy betonúton mentünk a vadászház felé. Ez aztán rendesen kikezdte a lábunkat, egyre fogyott a lendület is. A vadászháznál gyors válaszkeresés az aktuális találós kérdésre (itt volt talán a legszellemesebb), majd immár menetrendszerû lihegés. Ekkor módosítottunk is tervezett útvonalunkon, mert a vadászháztól a K jelzésû turistaút helyett egy egyenes, bár nem túl romantikus mûúton haladtunk, amit azért a Maurer-kunyhó felé egy természetbarátabb turistaút (Z) váltott fel. A kunyhót könnyen megtaláltuk, tisztáztuk az utolsó kérdést is, és a Buhin-völgyön ereszkedtünk le a Csókakõi-vár irányába, de az utolsó kilométerek már lassan fogytak.

A célban, ahová fél ötkor értünk, jókedvûen fogadtak a rendkívül szimpatikus rendezõk, a gratuláció, az oklevél meg a kitûzõ átvétele után az éppen akkor zajló várjátékok forgatagában kajajegy ellenében üdítõt és goffrit fogyaszthattunk (ez utóbbi volt a nap egyetlen gyenge pontja).
A kocsma felkeresése és sikeres sörfogyasztás után a fél hetes busszal jöttünk vissza Fehérvárra, és igen jólesõ érzés volt leszállni a buszról, miután utolsó megpróbáltatásként végigállhattuk az utat.

A túra nagyon tetszett mindannyiunknak, az idõ rendkívül szép volt, és a táv is „barátságos” volt így elsõre. A Vértes pedig szép, mint mindig. Köszönet a szervezésért!

(zárójelben jegyzem meg, hogy a velünk lévõ három különbözõ kiadású Vértes-turistatérkép közül a régiek számtalan ponton tévesek vagy éppen hiányosak voltak, de a legutóbbi, állítólag GPS-helyes kiadványban is volt jónéhány rosszul, vagy sehogy sem jelzett út - könnyen megtévesztheti ez a tapasztalatlanabb túrázót)
 
 
padlerTúra éve: 20062006.09.06 22:02:45
megnéz padler összes beszámolója
Rejtekerdõ 30

A túrára kis késéssel indultunk, a célban hagyott autóról lemondva a csókakõi elágazásnál várakoztunk a buszra, amikor szintén a tt-re igyekvõ túratársak felvettek. Így pillanatok alatt a rajtba értünk, ahol éppen egy kisebb csoport nevezett a Hétmérföldes tekergésre. Tekintve, hogy az útvonalon nem voltak emberes pontok, már itt felvehettük a szolgáltatás egy részét, négyféle ásványvízbõl és ötféle csoki-müzliszeletbõl választhattunk.

A gyors nevezés után hosszabb térképtanulmányozás következett, mivel az érintendõ hat pontot megismerve nekünk kellett meghatározni az útvonalat. Elsõként a Csuka-tavat kellett érinteni, a város határából kiérve efemm könnyen megtalálta az eléggé benõtt ún. cserkészösvényt, majd szuszogva felkapaszkodtunk a dózerútig. Mivel a P- letérését elnéztük, az úton továbbhaladva jutottunk el a tóig, ahol túratársak keresték az elsõ kérdésre a választ. A kérdések trükkösek voltak - néhol túlságosan is -, itt még sokáig gondolkodtunk a megfejtésen, ami az egyetlen helyesnek bizonyult az összes indulóé közül.

Ezután a pusztavámi festékgyárnál tartottunk pihenõt a portás elõkerüléséig, mivel túramozgalmakhoz akartunk pecsételni. A gyár kerítése mellett jobbra fordulva egy földúton értünk el egy bányatavat, majd azt jobbról kerülve máris a P jelzés aszfaltján találtuk magunkat. Itt már éreztem a talpamon növõ vízhólyagot, ami féltáv után ki is durrant:(

A Gerencsérvárhoz vezetõ mûútig a jelzésen haladtunk, majd hamarosan elértük a Z jelzést, innen egy kis ösvényen pár méterre volt a vár. Míg efemm a találós kérdésre kereste a választ, addig én a multi geoláda elsõ pontját cserkésztem be. Ezután megkerestük a második pontot, majd pihentünk kicsit a forrásnál. A Z- jelzésen továbbhaladva megtaláltuk a láda utolsó pontját is, innét gyors tempóban haladtunk Szentgyörgyvárig. Itt lemerültek az elemek, több mint félórás pihenõt kellett tartanunk:(

Feltöltõdve vettük a nap második jelentõsebb emelkedõjét, majd kitérõket tettünk a válaszok begyûjtésére a Hajdúvári vadászházhoz és a Géza-pihenõhöz, ahol pihenõt is tartottunk:) Innét a K-n, majd aszfalton értük el a Széchenyi-vadászházat, majd az utolsó pont, a Maurer-kunyhó következett, ahol sajnos nem a helyes választ adtuk a kérdésre, de a rendezõk ezt is elfogadták.

A kunyhótól már közel lett volna a csókakõi vár alatti cél, de a talpam miatt már nagyon lassan haladtunk, így zárás után fél órával értünk be, a szervezõk éppen indulni készültek. Az oklevél és a kitûzõ mellé gratuláció is járt, a kajajegyet a várjátékok miatt kitelepült egyik etetõhelyen üdítõre és csokis gofrira lehetett váltani, a színpadon éppen a Los Andinos koncertje kezdõdött. Ezután már csak a kocsmánál lévõ buszmegállóig kellett lecsoszognom a forgalmi dugó miatt.

A 45-ös távon ketten, a 30-on harmincan értünk célba, a Hétmérföldes Tekergés láthatóan lényegesen népszerûbb volt. Tetszett a túra, ajánlom mindenkinek, aki nem hagyományos tt-re vágyik.