Túrabeszámolók

Pázmándi TOPorgó 2013

avagy, minden jó, ha a vége jó!

Prológ

     „Itt van az õsz, itt van újra …” mondja a költõ, s ha õ mondja, hát tudja is. Bizonyítja e tényt az is, hogy immáron hetedszer gyülekeztek a vándorok, hogy a szokásos idõpontban, október elsõ szombatján, bejárják a Velencei-hegység hegyeit-völgyeit. Az idõjárás megmutatta Jánusz-arcát ismételten. A késõ nyári melegbõl, csütörtöktõl hirtelen télelõbe váltott az idõ, legalábbis, ami a hajnalokat illette. Pattogtak a mínuszok és évszázados hidegrekordok dõltek sorra. De legalább hó nem fenyegetett. Viszont napközben sütött a nap, ha leégéstõl nem is kellett tartani. Ment is az agyalgás egyesületen belül, ilyen körülmények között mennyi emberre számíthatunk, hány kondért készítsünk elõ a gulyásleveshez? Lassan kezdtük megszokni a négyszázas résztvevõ számot, így lapot húztunk tizenkilencre. Nagy sóhaj és atom bizakodás. Idén is meglesz a létszám. Az utolsó pillanatban bázist kellett váltani, mivel összecsúsztatták  a pázmándi  szüreti bált a TOPorgóval.  Ezért kiköltöztünk a falu központból, az általános iskolához, mert a hozzánk érkezõ autók miatt a felvonulók moccanni sem tudtak volna.  Gyors átszervezés és a szokásos teendõk.  Péntek délelõtt útvonal kijelölés, délután a túra központ felállítása, berendezése. És elérkezett a szombat …

Az idõ kegyelme

     Egy biztos, szeret bennünket az Öreg Kaporszakállú, mert a hajnal ismét plusz fokokkal köszöntött ránk, így a pontõrök otthon hagyhatták a jegesmedve fogatokat.   A nap is kíváncsi volt a túrára, egyre jobban kergette maga elõl a fátyolfelhõket. Fél hét körül elkezdtek szállingózni az elsõ túrázok, szinte mi sem természetesebb, a terepfutók.  Már dübörögtek a lóerõk, mikor hét órakor elrajtoltak az elsõk.  Kisebb pánik, majd enyhe infarktus a létszám miatt. Gyors számolgatás, a teljes egyesület, hány hét alatt kebelezi be a gulyást. Aztán ahogy a nap is egyre magasabbra hágott, megindult a gyalogolni vágyók áradata.  Kezdett minden a „régi szép idõkre” – mondjuk a múlt évre – hasonlítani. Így csitult a pánik is, és fellobbant a tûz mindhárom üst alatt. Érkeztek már az ismerõs arcok, a többszöri teljesítõk. Õket jó látni évrõl évre, jelzik , hogy valamit jól csinálunk és jönnek újabbak is szép számmal. A nevezésnél egyre nagyobb volt a sokadalom és az izgulni most azért kellett, hogy a terepfutók, ne hogy megelõzzék a kiérkezõ pontõröket. Õszintén szólva itt van még mit csiszolni, de mentségünkre legyen mondva, ha minden tökéletes lenne, hogy mûködne az evolúció.

     Nyolc óra tájban a két hosszabb táv, a 35 és 45 kilométeresek többsége már jócskán úton volt és szép számmal gyülekeztek a  20 kilométerre vállalkozók is. Míg a hosszúzók inkább felnõttek voltak, a középtávon már minden korosztály képviseltette magát az általános iskolától felfelé. Családok, baráti társaságok is akadtak szép számmal. Idén e távon indult a kihagyhatatlan „buli hadtest” a távoli pontõrök legnagyobb megkönnyebbülésére. Ahogy múlt az idõ, egyértelmûen bebizonyosodott, jó döntés volt, hogy kivonultunk a központból.  Folyamatosan ment az indítás, s az idõ is egyre melegebbre kezdett változni.  Visszatért a hét eleji késõ nyár.  Mire a negyedik csoport, a 8 kilométeres TOTYorgók is elindultak, már a pulóverek csak a hátizsákokat díszítették. A TOTYorgók képviselték a legszínesebb kavalkádot, már mint az életkorokat tekintve. A hordozókban bámészkodó szinte csecsemõktõl, a komplett óvodai csoporton át, a nyugdíjas nagyszülõkig mindenki felvonult, hogy a természetbe töltse ezt a szép õszi délelõttöt és kora délutánt. Vidám és harsányan hangos kisebb-nagyobb csoportok vették át a terepet, az órájukkal versenyt futó „komoly” túratársaktól.  Bár rohangálásban a legkisebbek felvették a versenyt a profikkal.

A végeken

    Az ellenõrzõpontokon  a szokásos élet folyt, a maga medrében. Rajtszám ellenõrzés, pecsételés, útbaigazítás. Persze voltak olyan helyek is, ahol nem merült ki a munka ennyiben. Ezek az úgynevezett szolgáltató állomások, amelyek a táv megtételét igyekeznek könnyebbé tenni.   A legrövidebb 8km-es táv kicsivel több, mint felénél almával frissülhettek a vándorok. A három hosszabb út zarándokai, elõször 11 km megtétele után a nadapi Szintezési Õsjegynél  pótolhatták az elégetett kalóriákat egy kis csokival és frissíthették magukat ásványvízzel.  A sukorói Gyapjaszsáknál már a vitaminok is sorra kerültek, alma formájában. Innen aztán pergetni kellett a kilométereket, de visszaérve Sukoróra, immáron a Néprajzi ház kertjében a szokásos zsíros kenyér parti következett.  Ez, csak a két leghosszabb távosoknak volt a kiváltsága. Aztán egy tucat „laza” kilométer után, már-már a célegyenesben õk is megérezhették a friss gulyás csalogató illatát.  Miután a  beérkezõk lejelentkeztek a célban, átvették emléklapjukat és a távok más-más kitûzõit, ki jobban, ki kevésbé fáradtan, a megtett út hosszától függetlenül megkapta a kiérdemelt forró, erõt adó levest. S ha még kért, annak sem volt akadálya.

Epilógus

     Összességében egy szép, eredményes és élményekkel teli napot zárt le az est beállta. Mindenki visszaérkezett Pázmándra, egyesek némi izomlázzal és néhány vízhólyaggal is „gazdagodva”.  A reggeli izgalom is elcsendesedett, mivel több mint négyszázan jöttek el a túrára. Egész pontosa 433 regisztrált túrázó volt, de ennél többen teljesítették a távokat, mivel néhányan egy rajtszám alatt, csoportosan gyalogoltak.  90 fõ járta be a két leghosszabb 35 és 45 km-es útvonalat. 191-en a középtávot, a 20-at vállalták be és 153-an TOTYorogtak 8 km-en. Külön öröm, hogy közülük 66 gyermek volt.

Az idei túra elõször a Cartographia Kupa sorozatának is tagjává vált és a kavalkádot színesítette a Pázmánd Spájz kis standja is ahol a helyi kistermelõk portékáival ismerkedhettek meg a résztvevõk.  Így aztán nem csak a gulyás okozott kulináris élvezeteket. Köszönet minden résztvevõnek, akik megtisztelték a túrát jelenlétükkel és külön tisztelet azoknak akik immáron, mint törzsvendégek térnek újra és újra vissza.  Természetesen nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik létrehozták és lebonyolították , illetve bármi módon támogatták az eseményt. Õket felsorolni túl hosszú lenne, ezért egyszerre mondok köszönetet minden segítõnek és rendezõnek. Valamint az idõjárás felelõsnek ...

Találkozunk 2014 januárjában a Fázós TOPorgóson, júliusban a TOPorgók Éjszakáján és októberben a szokásos õszi TOPorgáson!

Pázmándi Toporgó 35

GPS-el mért távolság: 38,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1125 m. Ennyit mentem, de ez párszáz méterrel több, mint a tényleges.

Reggel 24 órás szolgálat leadás után jégkapirgálással kezdhettem az indulást, így késve, negyed tíz körül értem Pázmándra. Szerencsére a szervezõk még megengedték, hogy félóra késéssel elinduljak a 35-ös távon. Ennek megfelelõen sokkal kevesebbet fotóztam, mint amire ingerem lett volna, ne kelljen rám sokat várni. Megnéztem a térképet és az itinert, s a csípõs hideg szélben neki vágtam a távnak. A Zsidó-hegy lábáig kényelmes terepen tudtam bemelegíteni. Az elsõ kaptatón végre kimelegedtem egy kicsit. Szépek a hegy sziklái. Egy kicsit körbe is jártam, majd felkaptattam a hegytetõre, ahol megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet. A kilátás gyönyörû. Gyorsan készítettem néhány fotót, s tempóztam tovább.

A Cseplek-hegy lábáig megint kényelmes a haladás, aztán merõleges nekiindultunk a hegynek. A hegytetõn ismét gyönyörû körpanoráma fogadott. Pintér Józsitól kaptam az ellenõrzõ pecsétet. Beszélgettünk egy kicsit a Fehér-Vár-Palota túráról, s annak az új távok kínálta lehetõségeirõl. Ha el tudok menni, valószínûleg azt csinálom, hogy Iszkaszentyörgyön nevezek csak be, kihagyva a Fehérvártól addig tartó monoton részt, s menet közben Csórról megcsinálok egy 12-es távot, s megyek tovább Várpalotára. Szóba került, hogy megkezdték az egyeztetést a Vértes Erdõvel, a Vértesben kijelölendõ montis útvonalakról. Készítettem néhány képet, s mentem tovább. Most egy kicsit hosszabb összekötõ szakasz következett a Csúcsos-hegy lábáig. Jó meredek kaptató vezetett rá, de megérte. Innen is remek a kilátás. A pecsétet megint csak ismerõsöktõl, Laciéktól kaptam. Természetesen nem maradhatott el a fotózás. Gyerünk tovább. A felvezetõnél is meredekebb ösvényen ereszkedtünk le. Átvágtunk egy motokrossz pályán (sajnos az elején semmi iránymutató, merre is tartsunk, csak amikor már leértünk, s kiderült hosszabb útvonalon mentünk az optimálisnál), s irány Nadap. Egész keveset mentünk csak a faluban, s már is a következõ pontnál igazoltam, ahol három féle csokiból választhattunk. A pontõrök örömmel nyugtázták, megjött az utolsó hosszútávos is. Szaporán továbbindultam. Az erdõ sarkánál szétvált a 20-as ész a két hosszabb táv. Ettõl kezdve sehol senki a közelemben. A Bence-hegyrõl is szép a kilátás. Újabb pecsét. Mondom a pontõr hölgyeknek, hogy a nadapiak szerint én vagyok az utolsó. Szerintük viszont még négyen hiányoznak. Valószínûleg a nadapi pontnál kerültem el õket. Hurrá! Immár nem rám kell várni.

A Vörösmarty présháznál már pakolt a pontõr, mire odaértem. Beszélgettünk egy kicsit, ittam egy bögre teát, ami nagyon jól esett, s ballagtam tovább. Kellemes séta következett a Gyapjaszsákig. Közben megelõztem egy hölgyet (a Barlang-kútig még kétszer), mint kiderült az egyik pontõr indult el Velencérõl. A Gyapjaszsáknál újabb pecsét. Leballagtam Sukoróra. Irány a Zsuzsi presszó. Folyadékpótlás és egy kis tartalék beszerzése után mentem tovább. Újabb kaptató, majd hullámvasutazás a Barlang-kútig. Újra kellemes terepen mehettem. Szép ez a környék. A Barlang-kúthoz átért a velencei pontõr, s mondta, utánam még két 35-ös érkezett a pontra Kaptam még egy bögre teát, mivel a maradék egy részét áthozta.

Ballagtam tovább. A Hurka-völgy a kedvencem a Velencei-hegységben. Itt gyakrabban álltam meg fotózni. Az idõjárás végre melegebb lett. Az Angelika-forrásnál újabb pecsét. Kellemes, helyenként látványos útvonalon ballagtam le Sukoróra. A Néprajzi háznál kaptunk zsíros kenyeret. Épp ideje volt, mivel kezdtem éhes lenni. Összeborítottam két zsíros kenyeret, közte jó adag lilahagymával, s talpaltam tovább. Menet közben ettem meg. Jó kis kaptató következett a Meleg-hegyre. Hibát követtem el, mivel az elõttem menõ társaságot követtem. Így a hegyrõl lefelé hosszabbítottam egy kicsit. A Meleg-hegy valahogy nem illeszkedett a sorba. Eddig is tettünk oda-vissza kitérõket az ellenõrzõ pontokhoz, de ott mindenütt volt valami látványosság, vagy remek kilátás. Itt szó sem volt ilyenrõl. Némi zúgás, itt-ott egy kis lebontott torony, de semmi érdekes.

Gyalogoltam lefelé, a következõ pontra. Egy alighanem II. világháborús katonai állás mellett mentem el jövet-menet. A Likas-kõ látványos sziklaalakzat. Körbejártam, lefotóztam, s irány tovább. Ettõl kezdve az útvonal kevésbé látványos, viszont sokkal könnyebb. Kevesebb az emelkedõ. A Templom-hegy környéke gyanúsan ismerõs. Jártam már erre, amikor a Velence kerékpáros túrák montis táv útvonalát jártuk le, keresve valami átjárást Verebre, a vadaskert megkerülésével. Nem jött össze. Most kényelmesen ballagtam tovább. A Magos-követ hamar megtaláltam. A reggeli nadapi útvonal szakaszunkat eléggé megközelítettük. Gyakorlatilag egy kerítés választott el tõle, amin késõbb létrán másztunk át. A továbbiakban Pázmándig jórészt nyílt terepen talpaltam, szõlõtáblák között. Itt is volt ismerõs útvonalszakasz, a forrás közelében. Kegyetlenül tud ragadni, ha sáros. Volt, amikor a fölsõ másfél centit egy az egyben fölszedte a gumi, illetve a cipõ.

Pázmándon egy kisfiú szólított meg, milyen távon vagyok. A beszélgetés végére kiderült, 2011-ben vele, Patrikkal és Mercivel együtt csináltuk meg a tavaszi Mûvészetek Völgye teljesítménytúrát.

Már csak az volt hátra, hogy alaposan elfáradva begyalogoljak a célba. Átvettem a kitûzõt és az emléklapot. Megettem a kapott húsos bablevest (olyan sûrû volt, hogy megállt benne a kanál, s a mennyiség miatt alig bírtam megenni), ami nagyon jólesett. Vásároltam egy jeges teát, s hazafelé vettem az irányt.

Kellemes, jól szervezett, jól jelzett, kiváló ellátású, s az olyan jó látási viszonyok között, amilyen szombaton volt, nagyon látványos túra. Amennyire én ismerem a Velencei-hegységet, 45-ös táv az összes, a 35-ös táv a Pandúr-és Kocka-kõ környéke kivételével, a 20-as táv ezen felül a Hurka-völgy kivételével, a hegység összes látványos részét érinti. Gyakorlatilag a leglátványosabb velencei-hegységi teljesítménytúra. Az elsõ három hegynél, egy kicsit Tanúhegyek érzésem volt, de itt a hegyeket összekötõ szakaszok kevésbé monotonak. Az egyesület honlapja is kiváló. A túra térképei, itinerei és a GPS trackjai letölthetõk.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás, itineres térképes igazolólap, emléklap, kitûzõ járt. Nadapon csoki és víz, a Vörösmarty présháznál tea, a Gyapjaszsáknál alma, a Barlangkútnál tea (csak késõn jövõknek), Sukorón a néprajzi háznál zsíros kenyér hagymával és víz, a célban pedig jó húsos bableves volt az ellátmány.

Fázós TOPorgás 2013.

avagy a Velencei-hegység elsõ téli teljesítmény túrája

     Minden kezdet nehéz, mondja a veretes magyar közmondás. De ezen felül az elsõ alkalmaknak különös, máshoz nem igen hasonlítható érzés világa van.  Még múlt évben történt, hogy tavasz folyamán felvetõdött bennünk az ötlet, kellene rendezni szûkebb pátriánkban egy téli teljesítmény túrát is.  A tervvel mindenki egyetértett, de még elõttünk állt a szokásos nyár eleji éjszaki, és az októberi nappali túra is.  A jól sikerült õszi után aztán hírtelen szorossá vált a határidõ. Sebaj – gondoltuk – rutinos rendezõkként ezt is megoldjuk. Biztosak voltunk benne, hogy hiánypótló vállalkozásba kezdtünk, mivel az év eleji túrakínálat nem túl széles, és itt a Velencei-hegységben pedig még nem volt ilyen jellegû téli teljesítmény túra.

A gyanú

     Az idõjárás a szabadtéri programok esetében mindig is sötét ló, így aztán csak bizakodhattunk egy „optimális” téli napban.  A hét közepén elkezdett havazni, a levegõ is lehûlt, s legalább már annyit láttunk, hogy sármentes, sõt igazi téli idõre számíthatunk. Az elõzetes érdeklõdés jóval nagyobb volt, mint amire számoltunk. Kezdett minden a helyére kerülni. Péntekig. Gyönyörû havazásra ébredtünk, mindent friss hó lepett. Csak volt valami furcsa a havazásban. Mégpedig, hogy a pelyhek leginkább vízszintesen szálltak, s hozzá elképesztõ sebességgel, de akár a fizika törvényeit is meghazudtolva, keringtek fölfelé.  Igazolódni látszott a meteorológia elõrejelzése – hófúvások várhatók. Aztán a nettrõl, rádióból, tévébõl nem is lehetett más hallani, mint hogy milyen szinten kezd a hóba belefulladni az ország és mekkora a káosz. Ekkor már az sem vigasztalt minket, hogy szombatra, a túra napjára csendes, napos, hideg, igazi téli idõt jeleztek.  A kérdés mindenkiben ott motoszkált, a pénteki „rémálom” után hányan mernek és egyáltalán hányan tudnak elindulni  a Velencei-hegységhez?

Nem volt más választás

     Péntek este még volt egy utolsó megbeszélés, s aztán nem maradt más, mint reménykedni a másnap reggelben.  Még sötét volt, mikor elindultunk Nadapra a túra rajt és cél helyére. A csoda megtörtént, szellõ sem rebbent és a havazás is elállt. Kezdett minden ideális lenni, de a kérdés a fejekben még mindig ott motoszkált: - Jönnek-e túrázók egyáltalán?  A régi mûvelõdési ház lassan átalakult túra központtá és a pontõröknek más választás nem lévén, a kelõ nappal el kellett indulni, hogy elfoglalják kijelölt helyüket. Nagyjából ezzel egy idõben néhány autó tûnt fel a parkolóban, s elkezdtünk bizakodni, mégis csak lesznek túrázók. Néhány perc gyaloglás, az utoljára elõzõ nap délután takarított úton a faluban, aztán elértük a fenyves szélét.  A fák valamennyire megvédték a szekérutat, „csak” 30 centis friss hóban kellett nekivágni a Meleg-hegy emelkedõjének. A kaptató, száraz idõben is megdolgoztatja a tüdõt, de most komplett kardió edzésre kezdett hasonlítani a helyzet. Kiérve az erdõbõl nyílt terep következett, azonban szerencsénkre hajnalban valaki feljött terepjáróval, így a keskeny keréknyomban kicsit könnyebb volt a séta. A nap közben egyre feljebb kúszott, és próbálta áttörni a fátyolfelhõket. Misztikus színekbe öltöztette a tájat.  Aztán a kocsi nyoma elfordult Sukoró felé, s újra az erdõ szélén álltunk, elõttünk a végtelen szûz hó. Úttörõ munka következett, csak immáron térdig gázoltunk a mindent hang és mozdulatlanságba burkolt fehérségben. Néha egy-egy friss vadnyom keresztezte az ösvényt, a szarvasok és õzek szabályos nyomai jól megkülönböztethetõk voltak, de néhol látszott, hogy valamely állatnak hasáig ért a hó és széles nyomot gyalult a lábnyomai között. Viszont abban biztosak lehettünk, hogy túratársak nem jártak elõttünk, így stressz mentesen araszolhattunk leendõ pontunk felé.  6 kilométer megtétele után aztán feltûnt Barlang-kút pihenõje. 1 óra és 40 perc alatt sikerült kiérni. Már csak a magunkkal cipelt autómosó kefével és kis baltával kellett a rönk asztalt és padokat megtisztítani az öles hótól és jégtõl.

Megindult az „áradat”

     Éppen befejeztük a pont komfortossá tételét, már a tûz is ropogott, mikor negyven perccel utánunk megérkezett a két elsõ fecske, szinte már természetesen terepfutók. Két ellenõrzõ pontot már maguk mögött tudtak.  Vékony futónadrágban és félcipõben keltek át a hó tengeren. Voltak helyek, ahol a pontõrök nyomaiban tudtak haladni, de jócskán akadt olyan is, hogy maguknak törték az utat. Megvigasztaltuk õket, hogy a következõ 5 kilométer is szûz havas lesz, s hozzá végtelennek tûnõ hullámvasutazás a fenyvesben. Nem tudtuk lelombozni a kis csapatot és lassan eltûntek az elsõ emelkedõ kanyarjában. Nemsokára újabb terepfutó érkezett. Õ kihagyta a hegy-völgy járást és a patak medret követve inkább került plusz 4 kilométert a következõ, sukorói ellenõrzõ pontig. Tizenegy óra után aztán beindult a nagyüzem. Általában kisebb csoportokban érkeztek a bátor túrázók, akiket az elõzõ napi hófúvásos idõ nem ijesztett el. Neki volt igazuk, a nap szépen sütött, kicsit fagyott, minden szikrázott, képzelni sem lehetett volna jobb téli túra idõt. Voltak idõszakok, amikor kimondott tömeg volt a ponton. Barlang-kút volt a legtávolabbi ellenõrzõ pont, a rajt-célhoz viszonyítva.

     A túra különlegessége volt, hogy viszonylagos szabadságot biztosítottunk a résztvevõknek. Volt négy kötelezõ pont. Ezek a Bence-hegy, a Meleg-hegy, Sukoró és a Barlang-kút. A pontokat tetszõleges sorrendben lehetett felkeresni. Volt egy ötödik, úgynevezett bónusz pont is, János-forrás. Aki ezt is érintette, a célban jutalom pudingot  kapott.  János-forráshoz nem vezet jelzett út, oda csak navigálni lehetett volna. Azonban a térdig érõ hóba taposott csapás, mint autópálya vezetett mindenkit. Eredetileg azt gondoltuk, talán a résztvevõk harmada fogja bevállalni, ezzel szemben több mint 90 %-uk felkereste – de puding mindenkinek jutott! -  Ha valaki a 4 kötelezõ pontot érintette, akkor 16 kilométert tett meg, ha a bónuszpontra is elment, így a táv 20 kilométerre növekedett. A szabad útvonalválasztásban azért volt némi csalafintaság.  A fõ pontok turista utakon voltak és János-forráshoz is jelzett útról kellett letérni. Így aztán mégis csak leginkább egy kör volt a túra, viszont két irányból lehetett megtenni, Nadap - Bence-hegy vagy Nadap – Meleg-hegy / János-forrás felé. Szintidõ nem volt megadva, egy kötöttség volt, hogy az ellenõrzõ pontok egységesen délután négykor zártak.  Rajtolni fél nyolctól lehetett és a cél szinte a végtelenségig nyitva volt.

     Bence-hegyen csokival, Sukorón forró teával vártuk a megfáradtakat. Nálunk Barlang-kútnál kis édesség és lélekmelegítõ oldotta az amúgy sem feszült hangulatot. A célban a túrákon szokásos zsíros és lekváros kenyér ellátmányon kívül, forró tea, forralt bor biztosította az energia utánpótlást, és a már említett bónusz vaniliás-csokis-tejszínhabos puding. Lehetõség volt becsület kasszás kávégép használatára és szalonnasütésre is.  Természetesen az emléklap és az egyedi emlékkitûzõ sem maradhatott el.

     Jöttek túrázók a környékbõl, a fõvárosból, a Pilisbõl, Veszprémbõl, Tatabányáról, Gyõrbõl és még számos helyrõl. Végtére 115 vállalkozó kedvû ember járta be a Velencei-hegység egy részét ezen az elsõ alkalommal rendezett téli túrán. János-forrást, több mint százan keresték fel, így minden félelmükkel ellentétben Imiék sem unatkoztak. A szabad útvonalválasztás ellenére senki sem veszett el. Igaz, ez a kitaposott ösvények miatt szinte lehetetlen is lett volna. A célban egész este égett a tábortûz, sült a szalonna, folyt az anekdotázás, valamint Zoli és gitárja révén az éneklés. Emiatt külön köszönet Nadap „mûértõ” és türelmes lakóinak.  

      Aki részt vett ezen a túrán, azt hiszem kivétel nélkül jó emlékkel tért haza és eljön a Pázmándi TOPorgók által július 6-7-én megrendezésre kerülõ immár hagyományos Éjszakai TOPorgóra is.  Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnének a rendezõk köszönetet mondani mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelt bennünket ezen a kivételes napon. Marika és Zoli a Bence-hegyrõl a csokik urai. Bözse és Bandi Sukoróról a tea májszterek. Enikõ és Attila Barlang-kút hangulat felelõsei. Judit, Csabi és Attila, akik kitartottak a nem éppen meleg Meleg-hegyen.  Vencus, Imi és Csabi, akik illegalitásba vonultak János-forrásnál. Valamint Heni, Judit, Marika és Csabi, akik a rajt-célban igyekeztek úrrá lenni önmagukon.

A túrán készült fotók megtekinthetõk a Pázmándi TOPorgó hivatalos honlapján, a következõ címen :  http://pazmanditoporgo.hu

Pázmándi TOPorgó 2012,

avagy az új generáció bemutatkozása

     Elérkezett az õsz, ami már hagyományosan a nagy TOPorgás évszaka. Az elmúlt évben került elõször meghirdetésre a már tradicionális 45, 35 és 20 kilométeres távok mellett a 8 kilométeres családi TOTYorgó.  Már az a szervezés is sikeresnek volt mondható, de az idei TOTYorgás  a természetjárók vadonatúj generációjának bemutatkozását hozta, s ezáltal a turisztika kis ünnepe is lett.  De ne vájunk a dolgok elébe.

A kezdet

     A túra elõkészületei a megszokott rutin szerint folytak, nagy csodát senki sem várt. Néhány kisebb változtatás azonban volt az elõzõ évekhez képest, melyek egy része kényszerûségbõl fakad, mint a rajt-cél helyszín megváltoztatása egy építkezés miatt, mások, mint az új itiner, az emléklap, a speciális bélyegzõk, a Zsidó-hegy alatti tájékoztató tábla telepítése tervezett munka eredményei. Ezek mindegyike teljességgel elnyerte túratársaink tetszését. Az új központ, mely a Pázmánd presszóban volt, némi aggodalmat keltett, a hely kisebb mérete miatt, ám a mûvelõdési házhoz viszonyított „többletszolgáltatások” bõségesen ellensúlyozták  a kisebb teret.   

     Az idõjárás ismételten kegyes volt, bár az októberi reggel hûvösen indult, de a szinte felhõtlen ég jó idõt sejtetett. Az elsõ fecskék a hivatalos indulás elõtt jócskán megérkeztek, „hála” a hétvégi busz menetrendnek, majd a távolabbi vidékekrõl érkezõ autók is elkezdték megtölteni a parkolókat. Hét óra elõtt már látszott, hogy ez a nap Pázmándon nem az egyszerû parkolás napja lesz. 

Ismerõs arcok

     Aztán hét órakor elindult a 35 és 45 kilométeresek néhány tucat fõbõl álló elsõ csapata. Bár a rajt engedélyt szinte kivétel nélkül állandóan az óráikat nézegetve várták, a felszabadító – Indulhattok ! – elhangzása után, a már szokásos módon vágtak a távnak.  Volt aki futott, mások egybõl felvették a bejáratott utazósebességüket, de voltak akik nem kapkodták el a métereket.  Így aztán szép kis sort alkotva vették célba az elsõ ellenõrzõ pontot a falu határában, a kis vízimalmot. Én a második pontról, a Zsidó-hegy tetejérõl figyeltem a szántón át, a malomhoz tartók már folyamatossá váló kisebb nagyobb csoportjait, s számolgattam az elsõk mikor érnek fel hozzám.  Tavaly a leggyorsabbak alig huszonöt perc alatt ledarálták a sziklaszurdokkal, és a kicsit húzós hegyoldallal tarkított három kilométert, s idén sem kellett sokat várni. A rajt után huszonhat perccel megjelent egy háromfõs csoport, s szinte a Nappal együtt értek a hegy tetejére. Innentõl aztán jó néhány óra hosszat nem volt megállás. A két hosszú távon zömében felnõttek indultak, a tizenéves korosztály inkább a húszast választotta. Folyamatosan érkeztek a már régebbrõl ismerõs arcok, akikkel szívélyesen üdvözöltük egymást, de szép számmal akadtak „elsõ bálozók” is legnagyobb örömömre, akik a továbbiakról kértek felvilágosítást.  Egyenletesen áramlottak a vándorlók, aztán elérkezett a nyolc óra. A telefonom idõzítõje jelezte, indulnak lentrõl a húszasok is, s lassan elszabadul a pokol. Nyolc és kilenc között a három hosszabb táv együtt indulhat, s ez néha kisebb népvándorlást idézõ jeleneteket okoz.

Riadalom és megnyugvás

     Múltak a percek, de csak nem akartak feltûnni a malom elõtti szántó földútján a húszasok. Már épp a gazdaságot kezdtem volna okolni, mikor néhány apró pont sejlett fel a fasor kanyarjában.  De ezek még nyugodtan lehettek késõn induló 35-45-ösök is – azok is voltak - , mint a középtáv elõõrse. A húszasokra eddig az volt jellemzõ, hogy egyszerre, s nagy tömegben „támadtak”, mint eleink.  De sehol semmi. Aztán félkilenc körül  megjelent a karaván, s az elsõk negyed óra múlva már a hegyen is voltak. Nem sokkal kilenc elõtt megérkezett az elsõ iskolás csapat is, túratársunk és barátunk Rita „néni” vezetésével és természetesen az elmaradhatatlan Brúnó kutyával.  Szinte másodpercre pontosan kilenckor, pedig befutott a helyi fiatalok már jól ismert túracsoportja az elmaradhatatlan kopottá nemesült, egykor szebb napokat is megért metálkék kétliteres szódásüveggel. Ez náluk szokatlanul korai idõpont volt. Úgy nyüzsögtek, mint az ovisok, lehetetlen volt a számbavételük, de legalább tizenketten voltak. Aztán elõkerült a szörpös üveg meg millió kis pohár, és egyszerre fény gyúlt az amúgy is szikrázó napfényben úszó hegyen.  Életvidám társaság, igazán szórakoztatóak, de folyamatos lett ekkorra már a pecsételésre várók érkezése. A rajtlistám szerint  már csak a középtávosok  jöttek.  Korra való tekintettel igen színesen, itt már voltak jócskán általános iskolások és bõ hatvanasok, sõt hetven felettiek is.  Újabb, nagyobb létszámú iskolás csoportok a helyi és a környékbeli általános iskolákból. Ekkor már látszott, hogy az elsõ ijedtség ellenére a résztvevõk számával túl nagy baj nem lehet, és még a családi TOTYorgók el sem indultak. A nap viszont egyre magasabban járt, s biztossá vált komolyan veszi az indián nyárral kapcsolatos teendõit.  Tudatosodott bennem, elkövettem azt a hibát, nem hoztam napvédõ krémet. Szerencsére a gondosabb túrázók kisegítettek. Mutatta az is a nap egyre növõ erejét, hogy akik felértek a sziklákon keresztül, mind megviseltebbek voltak, s egyre több idõt töltöttek el a keresztek tövében. De az árnyék nélküli, kopár terep nem igen kedvezett a hûsölni vágyóknak.  Már az eddigi túráinkra is jó néhányan kutyával érkeztek, de az idén kimondottan kezdett kutyás találkozóra hasonlítani a rendezvény. Ennyi vizsla utoljára szerintem csak vaddisznó körvadászaton volt a Velencei-hegységben.  Természetesen képviseltették magukat a terepfutók is, szokás szerint kis vizes flaskájukkal felszerelkezve, sûrû elnézést kérve próbálták magukat áthámozni, a ráérõsseb tömegen. Szikárságuk, csatakosságuk mindenki figyelmét felkeltette, de a többség tisztelettel teljes borzongással nézte a marcona fiúkat, lányokat.  Lassan tíz óra felé járt az idõ. Már három órája  járják  a vándorok az utat, mint hatalmas, színes csigák. Tízkor lezárul a három klasszikus táv indítása, és ekkor útra kel a legszínesebb, legváltozatosabb társaság, a nyolc kilométeres családi TOTYorgás .

… S megjelent az új generáció

     Rutinos természetjárónak és túrázónak tartom magam, s azt hittem már sok „csodát” nem láthatok egy ilyen szervezett túrán a résztvevõket illetõen, de az elkövetkezõktõl nekem is állandó fülig érõ mosoly ült ki az arcomra. A múlt évben is jöttek családok szép számmal, hiszen a TOTYorgót családi távnak hirdettük meg, s az útvonal kialakítása is olyan volt, hogy kisiskolások és esetleg ovisok is boldoguljanak a megtételével. Viszont, hogy egy kis kihívás is legyen benne, s idézze az igazi teljesítmény túrázás hangulatát, az elsõ két állomás közös a hosszú távokéval, s a „kicsiknek” is meg kell küzdeni a kvarcit szikla-szorossal, s a Zsidó-hegy kaptatójával. Így aztán a következõ két, két és fél óra igazán különlegesre kerekedett.

     Még az utolsó húszasok békésen piknikeztek a köveken, mikor megjelentek az elsõ családosok, s rögtön négy felnõtt, öt gyerek és három kutya. A legkisebb lány három és fél éves volt, s a legnagyobb fiú sem több hatnál. Természetesen a legkisebb birkózott a legnagyobb kutya vezetésével, s bár ereje végén járt, nem volt hajlandó átadni a pórázt a könyörgõ felnõtteknek. Végül a labrador, aki szintén épp csak kamasz volt, szó szerint felvontatta az ellenõrzõ pontra. A következõ érkezõk már elõre vetítették a délelõtt további részének a trendjét. Fiatal pár tûnt fel apuka mellén egy kenguruban az éppen hat hónapos ifjú turista. S innentõl ez lett a néphagyomány.  Gyerek elõl, hátul, textil vagy csõvázas baba hordókban. Cipelték apukák, anyukák vagy épp mind a ketten. A kedvencem a néhány hónapos elõl szállított  ikerpár, apuka hátán plusz a csõvázasban trónoló három éves nõvérrel. De legalább kutya nem volt náluk.  Ismerõs arcok újra, Mónika polgármester „asszony” három elmaradhatatlan gyermekével és férjével, Velczki Zolival és kis Bogyával, néhány ismeretlen felnõttel és megszámlálhatatlan gyerekkel, kik közül Pepét, Marcit, Tomit még azonosítani tudtam, de a többi villám „kiccsávó” – ahogy az egyik gyerek jellemezte magukat – azonosítása és megszámlálása lehetetlen volt. Természetesen itt is jöttek háton, s nem maradhatott el a kutya sem, kinek a vezetési joga komoly konfliktusokat gerjesztett. A szülõk fáradt letargiával próbáltak igazságot tenni, s fájón derengett fel elõttük, hogy még öt kilométer elõttük van.  Egy apuka végsõ megoldásként megemlítette, kölcsön kellene kérni néhány kutyát, akiket majd visszaszolgáltatnak a célban.  Amikor már az õrület a tetõfokára hágott, megjelent egy terep babakocsi. Általános megdöbbenés, - ezzel jöttek fel a sziklákon át ? De a fiatal pár megnyugtatott mindenkit, hogy kicsit csalafinták voltak, és bevállalva a nem kis kerülõt, a hegyet a szõlõk felõl mászták meg.  Így ment ez folyamatosan egész délelõtt, gyerek elõl, hátul, kutyával vagy éppen nélkül, de az öt-hat évet a legritkább esetben súrolták.

     Háromnegyed tizenkettõ volt, zárnom kellett volna, de esély sem volt rá. Aztán a déli harangszó meghozta Juditékat. Õ és a két gyerek Natus és Olivér voltak a pontõrök a malomnál.  Felbukkanásuk azt jelentette, nincs már mögöttük senki, elvileg lehet zárni.  Azonban még javában tartott a piknikezés, meg kellett várni még az utolsók is továbbindultak. Egy gyors terepszemle után aztán irány egy óra felé vissza a központba. Ekkorra már folyamatos volt a legkülönfélébb távokról a beérkezés.  A lányok és fiúk Heni vezetésével három helyen bonyolították a szükséges adminisztrációt. Sipi és Imi adták át az emléklapokat és kitûzõket, s utána lehetett menni a kerthelységbe, ahol két üstben fõtt a jutalom gulyás, és kiegészítve a menüt a presszó egyéb lehetõségeivel a még mindig szikrázó napsütésben kényelmesen ki lehetett pihenni az út fáradalmait. Nemsokára beérkeztek sorra a TOTYorgók is, és a kutya sétáltatás és egyéb fáradtságból adódó kardinális vitat témákat felváltotta a gulyás elõtt, után vagy helyett eszünk-e jégkrémet még fontosabb kérdése.

     Az esti számvetésnél aztán kiderült, hogy 421 nevezett indulónk volt. Ebbõl 37-37 fõ a két hosszú távon, 205-en a 20 kilométeren, és 142 nevezett a 8-as TOTYorgón.  Nevezettekrõl beszélek, mert a résztvevõk jóval többen voltak. Lehetõség volt ugyanis kedvezményes családi nevezésre, itt egy ellenõrzõ füzettel indulhattak családok, illetve a családi távon természetesen nem kellett nevezni a legkisebbeket. Azonban többen az emlékgyûjtés kedvéért a kicsiknek is menetlevelet váltottak. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, a tényleges távteljesítõk száma inkább az ötszáz fõ felé hajlik. És még egy adat. Az ellenõrzõ ponton készült fényképeim szerint 23-25 csecsemõ illetve két év alatti vendégünk volt.  A nagyobbak, 5-6 éves korig nagyjából 35-40-en. Ha ehhez hozzá vesszük az összes 16 év alatti indulót, azt mondhatjuk, hogy a résztvevõk több mint negyede a leg fiatalabb korosztályból került ki. S ott vannak még a középiskolások és fiatal felnõttek.  Ennek a túrának az egyik tapasztalata az lehet, hogy valami határozottan elmozdult a gyalogos országjárás irányában. Ha olyan az indítatás ki lehet mozdítani a fiatalokat a számítógép világából, még ha nehezen is. Ehhez lehet, hogy csak annyi kell, hogy mi felelõs felnõttek, már a lehetõ legkisebb korban a természet szeretetére és a természetben való létre tanítsuk, szoktassuk gyerekeinket. S ez az októberi szombat volt erre a legjobb példa.

A túráról készült képek a Huszár Attila Facebook oldalán megtekinthetõk.

Jo kis tura ez akarcsak az ejszakai. A feelinget a finom idojaras tette meg pazarabba. Az ido es izomkimelo 35ot valasztottam most. Gyorsan tulesve a falun es a szanton fel a Zsidohegyre. Innen melengeto napon tovabb a Cseplekre, a becsulet csucsra. Es jott a kedvenc Csucsos hegy is. Az alappontnal meghagytam a csokit, de vizet vittem azert. Gyorsan letudtam a Bence hegyi kort is. A gyapjasnal ugyancsak otthagytam az almat a pontoroknek. Vidaman baktattam fel a zoldon majd tertem a piros 3szogre. Ezt a szakaszt is szeretem. A terdet fajlalo Macit hagytam el hamarosan. A Barlang kutnal most jobbra fel az Angelika forras fele kanyarodtam. A piros 3szogre leteres itt nem egyertelmu, 2 futofele fiut is helyre kellett tegyek itt. A tajhaznal is csak inni tudtam. A zold kereszten fel kisse megnyekkentem. Csak az eltevedt Szilviek latvanya dobott fel. Picit beszelgettunk aztan ki-ki a maga utjara. Abszolvaltam a Meleg hegyi csucsot, majd a Likas kovet. A Nyir hegyen fogtam meg Cicaekat. Persze megint bepasizott. A szolofoldek mellett kis seta, de a vegere jut egy kis futas. Finom es boseges volt a babgulyas.

Gazdag tura ez. Pazar kilatasok helyenkent, valtozatos jol futhato terep. Sok es sokfele ellatas. A vegen pedig mindig finom az etel. Ajanlom mindenkinek tehat a reszvetelt s persze koszonom a rendezest.

TOPorgó 20 km-es táv

Újonc túrázóként töredelmesen bevallom, hogy ez az elsõ túrabeszámolóm. Hasznos kis dolognak tartom, hogy íly módón tájékoztassuk egymást és a szervezõket a túra milyenségérõl, ezért most én is csatlakozom a vélemény megosztók táborához!

Kezdõként nekem a 20 kilóméteres táv, amolyan mumus szerû volt. Nem tudhattam mennyi is lesz pontosan az a 550 m-es szint. Hát, így visszagondolva nem is volt olyan vészes. 3 hegy, és le is tudtuk szinte az egészet.

Közben el-el mélázgatva a szõlõ lugasok között, -remélve hátha maradt még néhány szõlõfürt a lecsupaszított szõlõtõkéken- csak úgy repült az idõ. Azt a pár szem szõlõt majszolva szinte mindenünk ragadt a túlérett, egyébként mézédes szõlõtõl, de a reggeli párás fû megoldotta ragadós problémánkat :). A táj nagyon szép volt, úgy igazán nem is tévedtünk el, talán csak egy kicsit, de egy falubéli szivélyesen útba igazított. Az idõ is kedvezett az õszi kirándulásnak....

Kb 8 óra alatt (nem szeretek sietni,igazából nem is tudnék) célba is értünk, ahol finoman illatozó gulyásleves várt ránk. Én azon kevesek közé tartozom, akik nem szeretik a gulyáslevest, de be kell vallanom nagyon ízletesnek tûnt. Ez mindenképpen dicsérendõ, hogy nem csak olyan összedobott mócsingos húsból álló mosogatólét tettek az útközben megéhezõ túrázók elé.

Összefoglalva, jól megszervezett kis túra volt ez. A itinert egyébként egy picit pontosíthatnák, de ennyi az összes negatív tapasztalatom.

Pázmándi TOPorgó 2011.

-         avagy egy túráról így is, úgy is -

     Mint 2007-óta minden október elején, idén is készültem a számunkra hagyományos „házi túránkra”, a Pázmándi TOPorgó 45-re, lévén a túrát, mint a tavaszi éjszakait is  barátok rendezik  a Velencei-hegységben. Kitaláltam, mint és hogy megyek, aztán mint szokták mondani ember tervez … . A túra elõtt egy nappal, reggel csörgött a telefonom. Judit barátnõm keresett, az egyik szervezõ és udvariasan megérdeklõdte, lenne-e kedvem felülni a Zsidó-hegyre pontõrnek, lévén létszámhiánnyal küzdenek. Válaszom egy gyors igen volt, s az  futott át az agyamon, mivel ez lesz a második pont, „gyorsan lezavarom” és a többiek után iramodok. Némi futással  Sukorón utol is érhetem a mezõnyt.  Aztán rákérdeztem a nem jellemzõ létszám gond okára. Mivel idén szerveztek 8 km-es Totyorgót is gondolva a kis gyermekesekre, az elsõ két pont nyitvatartása igen csak kitolódott. Nekem fél nyolctól nem háromnegyed tízig, hanem negyed egyig kell nyitva tartanom. No ebbõl a szemszögbõl már érdekesebbnek tûnt a sukorói manõver, de egyszer már igent mondtam, és különben is pontõr még soha nem voltam. Hát hajrá, és majd lesz valami !

A kezdet

     Judittal hat órakor indultunk Pázmándra, a mûvelõdési házhoz, ahol a rajt-cél is volt. Néhány perc autózás, és az udvarra befordulva láttuk, már folynak az elõkészületek. Mi is beszálltunk a sörpadok kipakolásába és az adminisztráció felállításába. Menet közben Zoli megérkezett a gulyás alapanyagaival és az udvarra kitett két nagy üst, már nem is tûnt olyan elhagyatottnak. Túl sokáig nem húzhattuk az idõt, mivel gyalog mentünk ki a pontjainkra. Így a pontõr csomagjaink felvétele és ellenõrzése után és egy kis reggeli hangulatjavító starter magunkhoz vételét követõen, a felkelõ nappal együtt indultunk is. Nekem könnyû dolgom volt, csak a falu határáig kellett mennem, aztán felkapaszkodni a keresztekhez, a hegyre. Kihasználtam az alkalmat, és az épülõfélben lévõ kálvárián keresztül mentem fel. Már úgy is meg akartam nézni. Ha befejezik szép lesz, de a meredeksége miatt az idõsebb korosztálynak tényleg kálváriát fog jelenteni. Ahogy felértem a tetõre a három kereszthez, abban a pillanatban emelkedett a látóhatár fölé a Nap. Kálvária, három kereszt a tetõn és a felkelõ Nap. Érdekes érzések jártak át. Felállítottam a pontot az egyik kereszt talapzatán, aztán a sziklák szélérõl lenéztem a falura. Bandi is kinn volt már az elsõ ponton a malomnál. Tõlem alig több, mint egy kilométer, de köztünk ott egy”édes kis” emelkedõ, közepén a kvarcitszikla szoros a köveivel, amiken csak mászva lehet átkelni. Gondoltam van még idõm nézelõdni, ám ekkor a falu határában a szántóföldön megjelentek az elsõ túrázók, és gõzerõvel közeledtek Bandihoz. Gyorsabbak voltak, mint gondoltam.

A tetõn

     Hét órakor indult a túra, és bár csupán alig három kilométerre voltam az indítástól az emelkedõ és a kvarcit sziklák ellenére huszonhét perc elteltével megjelent az elsõ ember, aki nevezetesen 45 km-en indult. Hat perc szünet következett, majd egy anya érkezett tini fiával, nevezetesen õk voltak az elsõ 35-ösök. Aztán kinyitották a csapot, és folyamatos lett a túrázók áramlása. Szépen elosztva jöttek, de bámészkodni már nem volt idõm. Viszont csak a két leghosszabb táv képviseltette magát, a húszasoknak se hírük, se hamvuk nem volt. Persze, õk ráértek. Aztán pontban negyed kilenckor megtört a jég, és köszönthettem az elõ húszast  is.  Innentõl aztán nem volt megállás. Piros Gerecsés pólóm sokaknak adott indító témát egy kis beszélgetésre. Többen megdicsérték jó választásomat, mivel így már kilométerekrõl láttak a falu határából, mások a közös Gerecse 50-et emlegették, valamint kiderült az is, hogy milyen sokan érkeztek Tatabányáról és környékérõl. Nem gondoltam volna.

     Ahogy telt az idõ, lassacskán elkezdtek érkezni a helyiek, a sok-sok ismerõs. Kölcsönös rácsodálkozások következtek – Hát te itt ? – felkiáltásokkal.  Nyilvántartásomon sokasodtak a színes pipák. A fej-fej mellett haladó 35-ösök és 45-ösök létszámát lassan befogták a 20-asok, majd azzal a lendülettel maguk mögé is utasították a másik két távot.  Befutott Rita barátnõnk is kis gyerek csapatával, valamint az elhagyhatatlan Brúnó kutyával. Magasan a fejünk felett elrepült egy motoros siklóernyõs. Néhány perc elteltével újra megjelent Pázmánd irányából. A legjobbkor. A pont úgy tele volt, mint egy nyári fesztivál helyszín, és kivételesen sok gyerek volt fenn. A siklóernyõs szinte a fejünkre ereszkedett, több kört is leírt, csinált néhány „kunsztot”. Gyerek, felnõtt egyaránt ugrált, mutogatott, integetett, kattogtak a fényképezõk, és a pilóta széles mosollyal integetett vissza.  Tiszta majális volt októberben. Megérkeztek a helyi ifi túrázók is, majd megpihentek a „kimerítõ” elsõ három kilométer megtétele után. Az egyik zsákból elõkerült egy sok csatát megjárt metálkék FÉM ! 2 literes szódásszifon, valamint ipari mennyiségû mûanyag kávéspohár. A délelõtti napsütés csúcsán  „fénnyel” kínálták a rá fogékonyakat. Nem volt rossz. A késõbbiek során aztán a szifonnal gyakran találkoztam. Megjelentek az elsõ Totyorgók is, zömében óvodás, kisiskolás gyerekekkel. Egyre színesedett a közösség. A  hosszútávosok idõközben elfogytak, és már csak a húszasok és a nyolcasok érkeztek. Az utolsó húszasok egy kilenc fõs gyerek csapat volt, egy szöszi fitnesz edzõvel az élükön.  Néhány kilométerrel késõbb megtudtam, hogy õ Mónika, a polgármester „asszony”. De akkor már rég tegezõdtünk.

     Úgy múlt az idõ, hogy észre sem lehetett  venni, folyamatosan áramlott a tömeg, aztán szépen lassan csillapodott. Végül ismerõs túrázó jelent meg a távolban.  Bandi volt, az elsõ pont õre. Végignéztem a nyilvántartást, és láttam nálam is hiánytalanul megvan mindenki, így én is zárhattam. Összességében 50 negyvenötös, 52 harmicötös, 226 húszas és 66 nyolc kilométeres pecsét ellenõrzõ füzetbe ütése után, Bandival elindultunk a cseplek-hegyi harmadik pont, Gábor felé.

A TOPorgás

     Most már, mint „átlagos „ túrázók róttuk a kilométereket. A hegy aljában beértük Mónikát, és a „macska bandát”, majd elõttük értünk a hegy tetejére.  Õk húsz kilométer megtételére vállalkoztak. Kis idõ elteltével õk is megkapták harmadik pecsétjüket, s immáron együtt baktattunk le a hegyrõl, a negyedik pont a Csúcsos-hegy és Judit irányába. Csivitelve, beszélgetve haladtunk a szõlõk felé. Idõközben a „fényes nemzedék” felért Judithoz, és már csak Mónikáék hiányoztak a teljes létszámhoz. A hegynél aztán búcsút vettünk a gyerek csapattól, és a pont bezárása után egyenesen Nadapnak vettük immáron négyen az útirányt.  Elmúlt már délután egy, amikor megérkeztünk Nadapra, a Teke sörözõbe. Eredetileg az ötödik pontra indultunk a szintezési alapponthoz, csak az menet közben bezárt. Így ha már Nadapon voltunk … , legalább kiszáradt torkunkat meg tudtuk némileg nedvesíteni, egy-egy sör által. Már nem is csodálkoztam, amikor a kerthelyiségben ücsörgõk között ismerõs fiatal arcokat fedeztem fel, és az elhagyhatatlan kék szódásszifont. Kicsit sajnáltam az alappontot, mert ott csokit kaptak a túrázók, a Gyapjas-zsáknál meg almát, de megvigasztalódtunk. Lassan eltûntek a fiatalok is, és mi is szedelõdkzödni kezdtünk. Irányt vettünk Sukorónak, ahol a Néprajzi háznál Marika és Zoli várta a megfáradtakat a már megszokott zsíros kenyérrel, és a hozzávalókkal. Ha már túráztunk mi is, hát kivettük a részünket a zsíros kenyér készlet megapasztásából is. Ez a pihenõ, kicsit hosszabbra sikerült a tervezetnél, lassan kezdett a Nap eltûnni a Meleg-hegy gerince fölött, a pont is zárt, így elindultunk vissza Pázmándra, a célba. Zoliék is összepakoltak.  Persze könnyû annak a visszaút, aki kocsival van. Igaz, volt némi cuccuk, asztal és tálcák, evõeszközök és mások, de aki sport ember az megoldja az ilyesmit.

     A visszaúton, Nadapot elhagyva, aztán a ránk is esteledett, de valahogy a szõlõhegyen átkelve senkinek sem jutott eszébe fejlámpát használni. Végtére is ismertük a terepet, mint a tenyerünket. Pázmánd kivilágított utcáin, aztán meg pláne nem volt probléma. A mûvelõdési háznál a két nagy kondérban gõzölgött a forró gulyás, és elégedett, többé-kevésbé megfáradt emberek csoportjai jókedvûen falatoztak és beszélgettek a hosszú asztaloknál. Ismerõsként köszöntöttek bennünket, a pontõrök kis csapatát, s miután megtudták, hogy az õrködés után bizony mi is talpaltunk egy keveset, még elismerõbb pillantásokkal méltattak minket. Lepakoltunk, leadtuk a hivatalos csomagokat, és nekiláttunk a jól megérdemelt gulyásnak mi is. Juliska néniben most sem kellett csalódnunk. Kitûnõ volt a leves, és az adagot is megmérte. Volt kenyér, erõs paprika is bõségesen, no meg ásványvíz.

     Érdekes volt látni így egy teljesítménytúrát, hogy egy azon alkalommal megtapasztalja az ember úgymond belülrõl, mint pontõr és a szokásos módon kívülrõl, mint egyszerû talpas. Mások a benyomások, és más a kontaktus a túratársakkal. Viszont elfogultság nélkül állíthatom, hogy mind kívülrõl, mind belülrõl, tehát így is – úgy is a TOPorgó  igen jó túra. Mára kinõtte a gyermekbetegségeit, egyre jobban kiforrt. S aki nem hiszi, a tavaszi éjszakain vagy októberben a „nagyon” járjon utána !