Túrabeszámolók

Julianus 50

Szombaton reggel felvidéken keresztül kiautóztam Szobra. Onnét egy kis vonat és nem sokkal hét után már nevezhettem is. Kicsit furcsán ment a nevezés, de nem voltunk túl sokan, úgyhogy 10 perc alatt sikerült túllenni rajta. Szép idõ volt, nem volt sár, kényelmes tempóban megmásztam a Hegyes tetõt. Sokkal jobban kifulladtam mint annak elõtte, úgy látszik én se leszek fiatalabb - meg könnyebb :) Nagybörzsönyig tetszett a túra, váltakoztak a lankás és meredekebb részek, és általában a táj.

Nagybörzsönyben aztán újabb furaság, nem csak a számunkat húzzák ki egy papírról, hanem mindenkinek felirja a nevét egy néni. Közben leszúrja azokat, akik szerinte nem tudnak írni, mert nincs az itineren a nevük (nem mi írtuk rá). Mondanom se kell, hogy ez igénybe vesz egy kis idõt. A ponton nincs ital, de pár méterrel korábban van egy köztéri kút, ami helyi sûrûsödési pont lesz nagyon hamar. Egység sugarú környezetében rengeteg túrázó.

Jó erõben éreztem magam, meg hajtott, hogy meglegyen a 20 és 30 táv után az 50-es is, úgyhogy haladok tovább. Bár nem tudom merre, a pont nem az egyik templomnál van, szalagozás semmi. Kis bolyongás után megtaláljuk a kéket, a keresés erejéig összeverõdött emberek újra széthúznak. Innét egyre keservesebb a dolog, két kilométer után rátérünk egy aszfaltútra, ezen haladok pár emberrel együtt 4km-t. Érzem ahogy a lábamon fejlõdnek a vízhólyagok. Aszfalt után egy sokkal meredekebb, de szerencsére rövid szakasz és felérünk a Koppány hágóra. Csak egy cetli fogad, hogy ellenõzõ pont nincs - kicsit gyanús hogy azért nem, mert ide nem lehetett autóval kijönni. A szintmetszetet nézve küldök egy SMS-t a feleségemnek, hogy a nehezén túl vagyok, most már csak séta.

De ezután jön az igazi fekete leves, sok helyen új jelzés van, a térkép és a valóság hirtelen eltávolodik egymástól. Vészesen fogy a vizem is, de muszáj inni, mert meleg van, a sok emelkedõ, meg a beton keménységû földutak kikezdik az izületeket (mint mondtam, nem leszek fiatalabb). Amikor már azt hinném, hogy mindjárt a Misa rétnél vagyok, kiderül, hogy még 3km. Mi a franc? De lassan elérem a pontot, reménykedve, hogy lesz majd vizük. Van is, egy ásványvíz jár szájról szájra - majd még egy herpesz vizsgálatot beiktatok jövõ héten :( Kicsit panaszkodok, meg pihenek, nagyon elfáradtam.

Az utolsó öt kilcsire van bõven idõm, úgyhogy követem a szép új kék jelzést. Teszem hozzá nem mindenki, mert amikor bekanyarodik a dombok közé, át a kisvasút sinein, többen inkább a vasút mellett mennek tovább. Õszintén szólva én is elgondolkodtam, hogy merre menjek, túl sokat szivatott az új kék már. Szerencsére újabb meglepetés nincs, viszont, rohadt fárasztó, jellegtelen, lélekölõ a maradék út.

Mindegy, lassan beérek a célba, megvan az 50-es plecsni is. Bár ugyanolyan mint a régi 30-as, csak 50-es a szám rajta. Már csak ezért is, én nem javaslom az 50-es távot senkinek, a 30-ig szerintem élvezetesebb. A szervezés is lehetne jobb, de 30-ig az is elmegy. Esetleg lehetne egy 40-es táv, ami visszafordul a Koppány  hágótól és akkor nincs benne a sok beton.

bye, krajo

ui: jövõre a Lepke 40-re megyek inkább, az jobban esett :)

Mûvészetek völgye nagy kör (36km)

Eltelt újabb 5 év, és megint ezzel a túrával kezdem az évet. Amikor 2005-ben elõször voltam, akkor hó, 2009-ben esõ, most 2014-ben viszont tavaszias meleg fogadott. Felébredt a természet , rügyeztek a fák, mindenhol kihajtották a jószágot. Rögtön az elején kb. húsz méterre elõttem szaladt át az úton egy szarvastehén, mögötte két bika. Ügyet se vetettek rám, én se lassítottam, jólesett mozogni. Kicsit több mint egy óra alatt Tailándörögdön találtam magam, és bár kicsit végig lassultam, 6:30 alatt bent voltam a célban.

Semmi nem tudta elrontani a kedvem, még a három quados sem, akik Pula elõtt szántották a sarat. Egy mélypont ért utol, még a Kinizsi forrás után, úgy 20km-nél. Próbáltam másra gondolni és haladni, a quadosok megverésének gondolata jól elterelte a figyelmemet. Egyszer csak a pár akiket követtem megálltak. Nyilván pihennek. Aztán elkezdtek visszafele jönni. Amatõrök, biztos nem tudják jó irányba mennek-e. Egymáshoz értünk: "láttál szallagot?" - "Nem", feleltem, és rá kellett jöjjek, hogy rossz az aki rosszra gondol, simán elmentem a leágazás mellett én is.

A célban elõvettem a gondosan elõkeresett két téglalap alakú kitûzõmet, mondván most másmilyet fogok kérni. Csak kerek volt :)

bye, krajo

Gerecse 50

Végre eljutottam erre a túrára, nem jött közbe semmi, az idõjárás is kegyeibe vett. Igaz, nem igazán készültem, de szerencsére a túratársak nem siettek, bírtam végig. A rajtban és általában a pontokon rengeteg ember volt, de köszönhetõen a remek szervezésnek, sose kellett fél percnél többet sorban állni. Nap végére már 27 fok volt, igencsak jól jött, hogy több helyen is ott voltak a vízügytõl lajtoskocsival és fel lehetett frissíteni a kulacsokat. Különösen jó volt a Turulnál, hogy szörpöt is csináltak, szinte mindenki egy húzásra leküldte a fél litert, olyan jól esett. Remélem mindenkinek jutott, tényleg nagy volt a keletje.

A sokak által emlegetett Bánya hegy valóban elég kemény, rutinból sikerült ugyan egyben megmászni, de a tetején cserébe csak ültem és kapkodtam a levegõt. Még sose láttam ennyi elsõsegélynyújtó helyet, de sokaknal jól jött. Szerencsére azt hiszem legtöbb ember egy kis lelki támogatásért ült le, mint komoly probléma miatt, bár a túra végén többen elég érdekesen léptek már. Fõleg a lépcsõk után, ahol nekem is remegett a lábam minden lépésnél :)

krajo

Sárga 20

Kicsit aggódtam, hogy napszúrást fogunk kapni, de szerencsére szinte végig fák árnyékában lehetett haladni. A Paprikás-patak mellett kifejezetten kellemes volt a kis pára. Emlékeim szerint a Sárga 18 naposabb lett volna, örülök, hogy a 20-asra jöttünk. Ott is és itt is rendben volt a szervezés, köszönjük.

Május elseje lévén több majális mellett itt is elmentünk, nagyon csábított a lacikonyha, de Eszter tovább hajtott. Végül is nem kajálni jöttünk, hanem túrázni. A vége felé kereszteztük a budai maraton és valamiféle szponzorált túra útvonalát. Az utóbbi elég vicces volt, velünk szemben teljesen felkészületlen, sportot max TV-bõl ismerõ emberek araszoltak felfelé. Nem igazán értettük mi van, végül leesett, hogy biztos sorsolnak valamit a résztvevõk között. Másnap derült ki, hogy tényleg, bicajt lehetett nyerni.

bye, krajo

Kincsesbánya 30

Párom kérésére, rögtön azzal kezdem, hogy : nagyon hideg volt! Próbáltunk jól beöltözni, de a konstans -11 a szakállamra fagyasztotta a lehelletem. Eszter pedig inkább átváltott a 20-as távra. Szerencsére a tájban most sem csalódtunk, kellemes erdõs, bokros rész az elsõ pontig, mindent hólepel fed. Kicsit monotonabb rész jött a Gaja patak szurdokig, de onnét Bodajkig vadregényes az út a befagyott patakkal, sziklákkal. Nem mintha sokat idõznék itt, próbálok kilépni, hogy Esztert beérjem a cél elõtt.  Ami, mint kiderült, reménytelen volt, mert a hideg szárnyakat adott neki, és jóval elõbb a célban iszogatja a forró teát. Mindenesetre veszek egy pohár forralt bort Bodajkon, azzal az apróval is könnyebb :) A vendéglõ helyi ügyfeleire is átragadt a túra hangulata: "Pecsételj nekem egyet!" mondják, értsd: "Hozz egy pohár bort!".

Fel, aztán le a bodajki kálváriáról és aztán megállj. Mindenki megy balra, a jelzés meg egyenesen. Nem értem miért, a jelzést követve szerintem rövidebb, megelõztem vagy öt embert. Mindegy, kis küzdelem a piros háromszögön, az avaros porhó, mint a futóhomok marasztalja az embert. A kékre érve már simán (na jó csak kicsit lejtve) megy minden, és elérem az utolsó pontot. A cél felé menet még láttam, hogy páran korcsolyáznak is.

Tetszett a túra, csak ajánlani tudom, remélem most nem három év fog eltelni a következõ alkalomig.

bye, krajo

Teveli-tó®túra 40

Víz-víz-víz! Érdemes sok vizet vinni magunkkal, forrás, kút nincs igazán. Csak fél liter vizzel indultam el, hamar el is fogyott. Féltáv után tudtam megtölteni a ponton ásványvizes üvegbõl. Szerencsére nem volt kánikula, sok esõ esett elõzõleg, de a túra napján semmi, csak borús volt az ég. Nem is indultak túl sokan (~80), alig találkoztam a többiekkel. Pár helyen volt sár, de nem vészes.

Javarészt erdõben halad a túra, nyugis, civilizációtól távoli környezetben. Változatos a terep, az útvonalat jól eltalálták a szervezõk. A Kõrisre felvezetõ 5km-es emelkedõ nagy kitartást kíván, de közben az Odvaskõ és a csúcson a kilátó kárpótol. Na meg az , hogy lefelé 5km lejtõ van :) Láttam menet közben vadnyulat, rókát, meg sokféle pillangót és embermagas csalánt, utóbbit túl közelrõl.

A Kõrisre aznap egy bicajos túra, vagy verseny is felment, volt aki a vége felé csak tolta a gépet :) Lefelé persze nekik igazán könnyû volt.

Kicsit amatõr volt a szervezés, a pontokkal volt kavarás, de az útvonalleírás, térkép és szalagozás rendben volt, nehéz lett volna eltévedni. Nekem tetszett.

bye, krajo

Káli 60

Ideális körülmények közt zajlott a túra, egész nap nem látszott egyetlen felhõ sem, de mégsem volt túl meleg. Páran talán napszúrást kaphattak, de nálam szerencsére volt túrázós sapka. A Káli medencét ismerem, és már régóta terveztem, hogy indulok ezen a hatvanason - nem is bántam meg. A hegytetõkre meglepõen nehéz kapaszkodók visznek fel, de a kilátás csodálatos. Minden csúcson kisebb tömeggel lehetett találkozni. A résztvevõk nézelõdtek, kajáltak, vagy csak pihentek, ki-ki erõnléte szerint. Rögtön az elsõ hegyen egy ismerõssel futottam össze, féltávig vele, pontosabban csapatával tartottam. Eközben a szervezõk és szponzorok minden jóval elláttak minket. A Cserpes féle túrónak különösen megörültem, mert itthon Gyõrben is szoktam venni, imádom.

Féltávnál sikerült belelendülni, úgyhogy a henyei presszóban elköltött sör után elköszöntem a társaságtól, és kicsit belehúztam. Már hét és fél óra eltelt, szerettem volna még világosban beérni. Nagyon vaksi vagyok már félhomályban is, olyankor nekem már minden jelzés sötétkék. Hiába volt világos, Hegyestûrõl lefelé sikerült a másnapi Óbudavár útvonalára rákeveredni, még szerencse, hogy megcsináltam azt a túrát, mert egy kilométer után feltûnt, hogy túl ismerõs az út, és talán nem is kelet felé kéne menni. Nem akartam felfelé visszamenni, úgyhogy beálltam nyugati irányba, és árkon-bokron keresztül visszatértem a jó útra. Közben jól megijesztettük egymást egy rókával. Egy kis család mögé álltam be, de nem tudtam megelõzni õket, nagyon jó tempót mentek, mint késõbb kiderült elég profik, Pécsrõl jöttek és a másnapi Óbudavár túrát és tervezték (remélem nem áztak meg). A sóskáli templomromnál meg is álltam pihenni, meg beszélgetni a juhásszal, aki éppen a birkákért jött ki, hogy beterelje õket. Nemrég született fajtiszta mudit ajánlott, amikor a kutyákra terelõdött a szó, lehet, hogy szaván fogom, kéne tarsaság a mi Csutakunknak. Tenyésztõtöl 30-40 ezer lenne, ezek meg tuti pásztorkutya leszármazott, okos kutyusok.

Itt talált egy másik túrázó, akivel még reggel a busznál ismerkedtünk meg, és azóta is elõzgettük egymást. Most végül is beálltunk egy tempóra és jót beszélgetve értünk be a célba. Jó sûrû babgulyás után még ejtõztünk egy órát, míg hírt nem hallottam az ismerõsrõl, hogy nemsokára beér. Bocs Dani, hogy nem vártalak meg, de nekem még haza kellett jutni, gratulálok a teljesítéshez neked és mindenkinek aki végigment! A szervezõknek köszönet a színvonalas túráért!

bye, krajo

Wass Albert 18  seprû

A túra elõtti nap utaztunk Vácra ismerõsökhöz, és már csak Pesten derült ki, hogy a túracipõmet otthon hagytuk. Egyik nagyáruházban sikerült gyorsan szert tenni egy 4000 forintos cipõnek látszó tárgyra. Ennek örömére fent voltunk éjfélig, és másnap alig tudtuk kivakarni magunkat az ágyból. Csak a 18-as táv maradt, de a lábam nem volt teljesen ép az elõzõ túráról, meg kicsit sáriszonyom is volt, úgyhogy nem is igazán bántam. Fél tizenegy elmúlt, amikor be akartunk menni a katolikus plébániára, de hiába. Gyors telefon és rongyoltunk le a reformátusokhoz, kicsit megtréfált, hogy tavalyelõtt még máshol volt a rajt.

Háromnegyedkor beestünk a rajtba és rögtön nekünk szegezték a kérdést: akartok seprûk lenni ? Mondtam persze, fõleg, hogy ilyenkor nincs nevezési díj - hurrá, már csak 3000 volt a cipõ. Megvártunk még pár embert , aztán 11:15-kor nekiindultunk. Szedegettük a szalagokat és papírokat, lassan felértünk a Borbély hegyre, ahol már jött szembe a pontõr biciklivel, meg az utolsó két induló. Kérdeztük nem fázott-e: csak az utolsó két órában, volt a válasz. Kimentünk a kilátóba, fényképeztünk egyet, leszedtük a maradék szalagot, majd lesétáltunk Magyarkútra. A pontõrök itt is vártak már, rögtön kolbásszal és az egy szem megmaradt csokijukkal kínáltak. A réten egy idõsebbekbõl álló csoport vallotta magát résztvevõnek, gyorsan neki is indultak, amikor feltüntünk. Volt még idõnk a 3-as átlaghoz, benéztünk a fogadóba, meg kicsit kajáltunk, hogy elõnyt adjunk nekik.

Innét jött az elsõ dagonya, az elõttünk indult közel 600(!) ember hihetetlen milyen sárt dagasztott. Persze mi meg nem kerülhettük ki, hiszen a szalagokat le kellett szedni, azok meg az egész közepén lengedeztek. Csúszkálva, cuppogva felértünk a nyeregbe, majd jött egy elágazás balra. Hurrá itt nincsenek szalagok, a kék kereszt jól látszik. A Les völgyben újra beértük a magyarkúti csoportot, lelassulunk. Szokolya állomás elõtt csak egy szalag, most már csak vigyázunk a résztvevõkre. Egyikük láthatóan fájlalja a lábát, de megy becsülettel. A büfében finoman rákérdezek, hogy hogy vannak. Szarul, de büszkén, páran kiszállnak itt. Igazuk van, nem érdemes még jobban tönkretenni az ember térdét. Javaslom, hogy adják le az itinert, vagy mondják be a sorszámot a ponton, aztán magam is meglepõdök, hogy ez nem lehetséges. Alkalmi pontõrök vannak, nem is mennek a célba. Hülye módon nem ajánlom fel, hogy majd mi elvisszük a hírt, de nem baj, mennek Verõcére mindenképp. A maradék még kérdezi, hogy van-e esély idõn belül beérni. Csak fél óra pluszban vannak, úgyhogy bólogatok. Nem is volt gondjuk, nem értük be õket a maradék távon.

Jön még egy saras rész a Csattogó pontig, lehetetlen sár nélkül megúszni, inkább beletörõdünk. Pedig itt még csak 300 ember járt. A lemenõ nap látványa elég kárpótlás. Néhány szalagot visszarakok, másikat kicserélek, sajnos a szél és a bakancsok betettek nekik. Lehet hogy kis fapóznák kellenének, nem tudom. Párat kicsit erõsebben meghúztam, bocs Bíbor :) Verõcéig eseménytelen az út, 18-asokkal nem találkozunk, csak egy rettenetesen káromkodó hosszú távon indulóval, aki már enyhén szólva unja a sarat. Felmegyünk még a templomdombra, de alig követ valaki, legtöbben megkerülik :(

Végül öt és fél óra kellemes sétával beérünk. A 28-at most nem vállaltam volna, de így direkt jót tett a lábamnak a mozgás. Köszönet a szervezésért, jövõre talán még jobban be tudunk segíteni!

A híd túl messze van .... 90km

Tavaszias 15 fok, napsütés mellett zajlott a túra. Az elején arra gondoltam, hogy ez nem is olyan nehéz, el kell jönnöm hóban fagyban, hogy kiérdemeljem a kitûzõt. Enyhén szólva tévedtem, a végén örültem, hogy beértem és lerogyhatok. De kezdjük az elején.

Egyszer voltam eddig alföldi túrán, 2003-ban a Hajta 50-et csináltam meg. Homokos talajon mentünk, nyár elején, árnyékban 40 fok, de árnyék nem volt. Nem véletlen, hogy már csak 35-ös távon tartják meg. Mindenesetre megtanultam, hogy nem szabad egyféle mozgással menni, mert begörcsöl, elkopik, feltörik, kidörzsölõdik az emberen minden.

Egészen mostanáig nem is akartam Alföldre menni, de az itteni beszámolók nem hagytak nyugodni. Másodikán aztán elküldtem a nevezést, és elkezdtem figyelni az idõjárásjelentést. Minden nap mást mondtak, úgyhogy végül hideghez öltöztem, biztos ami biztos alapon. Csütörtökön boltba mentem, és minden 5 kilométerre vettem egy kis csokit. Cseppet se néztek hülyének, hogy azt keresem, amiben a legtöbb kalória van :) Pénteken reggel Gyõrbõl fel Pestre busszal, majd délután vonat Szegedre. A pályaudvartól elsétáltam a Dómhoz, majd ki a gátra és 30-40 perc alatt a rajt/célban voltam, ahol most a szállás is volt. Elsõnek érkeztem kilenc óra tájt, látszott, hogy nem lesznek túl sokan. Még érkezett egy kolléga, és beszédbe elegyedtünk a szervezõvel. Mesélte, hogy az utolsó 30-on fel van tárcsázva a töltés. Kicsit reménykedtem, hogy valami ufóleszállásra gondol, de nem, felszántották valamiért. Miután olvadt a jég és hó a töltésen, ez nem sok jót igért. Mindegy, feltrappoltunk az ötödikre és lefoglaltunk egy négyágyas szobát. A fûtés ugyan nem volt bekapcsolva, de nem fagyott, szóval hálózsákban jót aludtunk másnap reggel hatig.

Az eddigi tapasztalatok és nem mellesleg egy TTT-s ellenõrzés hatására, most sokkal jobban meg volt szervezve az indítás. Aki elõnevezett, az megkapta az itinert 7:00-ás idõvel, és pontban hétkor el is indulhatott. Zökkenõmentesen indult tehát a túra. Az itiner egyik oldalán kicsi, de pontos térkép az útvonallal, másik oldalon a pecsét helye és némi távolság adat - ezen már nincs mit javítani. A GÁTról látszott, hogy az ártér el van öntve, olyannyira, hogy másodfokú készültség volt. Többször találkoztunk gátõrökkel, amint buzgárokat kerestek. Rádió és lapát volt a fegyverük. Olyan jó idõ volt, hogy hajadonfõtt, kigombolt kabáttal lehetett haladni. A füves, néhol betonozott GÁT nem volt igazán sáros, magamat is meglepve 6-os tempóval mentem egészen Makóig a 60. kilométerig. A tervezett hét óra helyett ötre voltam ott, a két kidurrant vízhólyag se hátráltatott, ráadásul még elemlámpát se kellett kapcsolnom. Volt ugyan néhány unalmasabb szakasz, de nem vészes, mindíg volt valami kis látnivaló, mert a jó idõben az emberek és a természet is feléledt. Tartottam magam az öt kilométerenkénti kajához és a változatos lépésekhez.

Makón egy órát pihentem, kajáltam, rendezgettem magam. Aztán átkeltem a Maros hídján, ami kész túlélõtúra. Nincs járda, csak alig láthatóan felfestett biciklisáv, és három perc alatt az összes létezõ fajta kamion elmegy az ember mellett. Szerencsésen átértem és ráfordultam volna a GÁTra, de egy bokorból mögémkanyarodott egy autó és két határõr allított meg, hogy mi a retket keresek én itt ? Elmeséltem, hogy mi a helyzet. Udvariasak voltak és nem mondták , hogy meg vagyok huzatva, de azért összenéztek jelentõségteljesen. Nekivágtam az utolsó 30-nak, a feltárcsázott résznek. Elvileg ez öt óra kellett volna legyen, de végül 9 lett!

Fél hétre már teljesen sötét lett, a hold egyáltalán nem, csak egy-két csillag látszott át a felhõk között.Távolban látszott a Makó-Szeged 43-as út, de a tájékozódást nem segítette, viszont elég idegesítõ volt, hogy folyamatosan zúgtak az autók. Hirtelen leszûkült a világ arra amit az elemlámpa megvilágított, mert a GÁTon a következõ 25km-en nem volt semmi. Illetve azért ez nem teljesen igaz, 100 méterenként jelölve volt a folyamkilométer. Nappal még nem figyeltem ezeket, mert volt más látnivaló, meg úgy gondoltam csak begolyóznék tõle. Most viszont nem volt mit nézni ezen kívül. Aztán ott volt a sár a GÁT tetején, ami persze mi más lett volna mint agyag. 10km alatt a cuppogás a sárban egyszerûen minden energiámat kiszívta. Észre se vettem és szinte totyorgásig lassultam. Aztán a lábamra fordítottam az elemlámpát és két 3 kilós sárcipó volt a cipõmön. Innét kezdve indult a túlélõ túra.

Próbáltam lemenni a GÁT oldalára, de ott meg oldalvást kellett volna menni, ami biztos lesérülés. Dagasztottam tovább a sarat, néha lehetett haladni, néha csak 100 métereket, mert le kellett verni a sarat. Kezdtek elmenni mellettem emberek, jól esett, hogy mindenki megkérdezte, hogy vagyok. Párszor azt hittem, hogy jön mögöttem valaki, de csak távoli fényt hittem elemlámpának. Aztán ketten lehívtak a GÁT legaljára, ahol nagyjából vizszintes volt a talaj éppen, és még belvíz se volt. Kicsit eltávolodtak, aztán pár perc és harsány örömkiáltásban törtek ki - megtaláltuk az utolsó pontot. Õk se voltak már százasak. Bevettük magunkat a pontra, és mint mindenhol, itt is jó kis teát kaptunk, meg csokit. Nekem még mindíg volt ellátmányom, úgyhogy csak teáztam és beszélgettünk. Tíz óra volt, vártam még negyed órát, miután elmentek, aztán nekiindultam a maradék 17km-nek. Kilenc órám volt még a 24-bõl, gondoltam most már négykézláb is beérek. Felmentem tehát a GÁT tetejére, hogy megküzdjünk.

Volt, hogy egy kilométeren ötször álltam meg, hogy leverjem a sarat a cipõrõl, és minden kilométeren nekidõltem egy oszlopnak pihenni. Csak egy ember húzott el mellettem, minden tiszteletem az övé. Egyébként senkivel se találkoztam a célig. Nem is volt baj, mert nem voltam szép látvány. Különösen, hogy nem volt energiám lemenni a GÁTról pisilni, úgyhogy a távolság jelzõ oszlopnak dõlve csináltam. Volt olyan pihenõ, hogy percekig azon filóztam, hogy továbbmenjek-e. Csak tíz kilométer volt ilyen, de ez majdnem 4 órámba került. Fogalmam sincs, hogy sikerült túljutni ezen. A maradék 6km-en szinte végig aszfalton lehetett menni, ez valahogy visszaadta az életerõmet, meg már vonzott a cél is, 3:05-kor kaptam meg a pecsétet.

Tulajdonképp eleve 18-20 órát terveztem a túrára, csak nem 11 óra séta ás 9 óra szenvedés felbontásban. Gratulálok mindenkinek, aki végigküzdötte, nekem igencsak embert próbáló, emlékezetes túra marad. Köszönöm a remek szervezést, a teát és a biztatást. Külön köszönet néhány makóinak, akik felismerték a túrázókat, és sok szerencsét kívántak.

bye, krajo

2x7 mérföldes tekergés

Reggel majd megfagytam miközben az autót próbáltam életre lehelni. Végül sikerült és fél kilencre odaértünk a starthoz. Nagyon jól esett a felkínált körtepálesz, fõleg, hogy a páromét is én toltam be. Vidáman beszélgetve mentünk egészen a várig, legalábbis én vidáman beszélgettem. Igaz, hideg volt és csak libasorban lehetett közlekedni, de sütött a nap és még nem voltunk fáradtak, a hófödte táj pedig egyszerûen lenyûgözõ.

Minden lépésnél kicsit megcsúsztunk a porhóban, olyan volt mint homokon járni. Hiába volt kitaposva elöttünk egy nyom, olyan hideg volt, hogy nem tömörödött össze a hó. A gyerektáborba már nyûgösebben érkeztünk, de kárpótolt a sok enni-, innivaló. Aztán amikor a didergõ Mikulást megláttuk a következõ ponton, rájöttünk, hogy lehetne rosszabb is, mi legalább mozgunk.

Nem valami korán értünk célba, de elégedetten. Megegyeztünk, hogy  a hó miatt ez kis túlzással 30 kilométernek tünt, nem 22-nek.

Köszönjük a remek szervezést, csak így tovább!

bye, krajo

Lõvérek 40

Az útvonalat már jól leírták a kollégák, nem szaporítom a szót. Most már gyõri vagyok én is, sokkal közelebb került Pest után a helyszín. De még így is másfél óra autóval, ezért a nyolc órai indulást lõttük be haverommal, 5 perc híján sikerült is. A 25-ös távon már jártam, így nem volt gond a tájékozódás, meg hamar leesett, hogy a szalagokat kell nézni. Továbbra is nagyon tetszik a táj, messzire ugyan nem nagyon lehetett látni, de az erdõ kárpótolt érte. Kényelmes tempóban haladtunk, Ágfalván a kötelezõ Soproni sört is betoltuk, kerülgettük a dagonyákat.

Egy körül érhettünk a 3. pontra, a forráshoz, ahol három fiatal viccelõdött, hogy elnézték az utat a 25-ös távon, és a mûúton elõször ide jöttek. Aztán persze el kellett menniük az elõzõ pontra, aztán vissza , hogy megkapják a pecséteket. A pontõr próbálta ugyan rábeszélni õket, hogy csatlakozzanak valakihez, ne tévedjenek megint el, de helyette lelkesen nekivágtak megint. Hamar beértük õket, és még láttuk, hogy a völgybe vezetõ csapás helyett elvágtáznak egyenesen nyugatnak - kezükben dobozos sörrel. Így már érthetõ volt a lelkesedés.

Mi nem voltunk ennyire fiatalosak, alaposan be is sötétedett, amikor az utolsó hegyre felkapaszkodtunk. Innen már csak le kellett ereszkedni a célba, de az erdõben még elemlámpával se volt egyszerû a tájékozódás. Mire leértünk a mûútra, már megjártunk pár jelzést, meg szederindást. Itt viszont elvesztettük a szalagokat és már éppen elindultunk volna a rossz irányba , amikor utolért valaki, akit láttunk elõttünk a hegyen. Õ még jobban eltévedt, viszont az utcákat ismerte, úgyhogy együtt értunk a célba 17:30-kor. Csak találgatni tudom, hogy a három vidám gyerek beért-e.

Összességében tetszett a túra, de nem ártana egy új térkép a valós jelzésekkel, meg rajta kéne legyen , hogy mikor milyen jelzés csatlakozik vagy hagyja el éppen az útvonalat.

bye, krajo

Óbudavár 20

Szép idõt fogtunk ki, otthon esett az esõ míg mi hétágra sütõ napon sétáltunk a Balaton-felvidéken. Lankás dombokon délnek tartottunk  és Zánka felett szõlõskertek között a Balaton látványában gyönyörködhettünk. A két nehezebb emelkedõ egyikével feljutunk Hegyestûre, ahol bazaltbánya volt valamikor. A bazalt-oszlopok tetejérõl minden irányba kíválló a kilátás. A pont még két távcsövet is kölcsönad, úgyhogy lehet nézelõdni. A bánya, azaz inkább fejtés, most geológiai kiállítás is, szépen karban van tartva, nem sajnáltuk a 200 forintos belépõt.

Innét megint csak dimbek dombok, hol fák között, hol réteken, és már Monoszlón, majd Balatonhenyén vagyunk. A kocsmában betolunk egy kis frissítõt, meghallgatjuk a pletykákat, aztán nekivágunk az emelkedõnek. Meglepõen hosszú ideig felfelé megyünk, jól ki is fáradunk, de nem állunk meg, mert sokat elszüttyögtünk a bányánál és máshol is fényképezéssel. A célig vezetõ nyolc kilométeren nem keresztezünk lakott helyet, csak a madarak hangja hallatszik. Végül hat óra alatt a célban vagyunk és betápoljuk a befizetett csülkös bablevest.

Tetszett az útvonal, a kilátás, kedvesek voltak a pontõrök, jó helyen volt kút és kaja. Kicsit furcsa volt az itiner, néhol túl részletes, máskor meg szûkszavú - mi inkább a térképes oldalt néztük és követtük a turistajelet, ami jól ki volt egészítve szalagozással.

bye, krajo