Túrabeszámolók

Folytatás a Nagy László emléktúráról:

Na,szóval mint már említettem nyolc után már eléggé nem bírtam magammal,egy idõsebb bácsi meg már láthatóan az épp éjjeli õrjáratra induló polgárõr párost akarta rám küldeni,kikászálódtam hát a kocsi hátsó szekciójából,megmutatva magamat a falu népének:Nem kell félni a fehér autótól,és fõleg nem a benne aludni próbálótól:)Egyébként az állampolgári éberség elõtt le a kalappal,az csak jó,ha az emberek figyelnek egymásra és a környezetükre.

Összecihelõdtem,átautóztam Somlóvásárhelyre,gondoltam jobban járok a nevezéssel,ha nem hagyom az utolsó pillanatra,el tudtam képzelni mennyien lesznek egy 15-ös éjszakain,ami ráadásul felvisz a Somlóra.Ekkora bulit-gondoltam-a környék fiatalsága a világért sem mulasztana el.Hát nem tévedtem sokat,ezer ember volt már fél kilenc körül is,kicsit nagyobb volt a nyüzsi,mint délelõtt,ahol összesen volt vagy 35 induló.Nagy örömömre a tömegben megpillantottam az épp összebújó Kerek repkény-Kékdroid párost,valamint egy más túrákról arcról már ismerõs leányzót,mint kiderült -Dilent-.Semmiképp nem akartam megzavarni az intim pillanatot,így bementem nevezni,majd odamentem a fentebb említett csapathoz üdvözölni õket.Egyúttal megkérdeztem velük tarthatnék-e?Igenlõ válasz érkezett,kicsit szabadkoztak,hogy lehet,hogy nekem lassú lesz a tempójuk,de megnyugtattam õket,hogy ez nem fordulhat elõ,és pár szóval elmeséltem a napomat.9 óra körül tehát nekiindultunk,innentõl kéretik újra elolvasni Kékdroid beszámolóját,mindenre kiterjedõ iromány,szinte a számból vette ki a szót:))

Azt azért elmondanám,hogy nagyon jól éreztem magam ezen a túrán,valósággal sajnáltam,hogy ilyen rövid volt,és ezáltal már éjfél után pár perccel véget is ért.Igaz,azt megállapítottuk,hogy ennél sokkal többet a Somló "el sem bír"méreténél fogva.A túra lényegében az összes nevezetességét bejárta,egyedül a hegyrõl levezetõ(vagy épp oda felvivõ)sárga keresztes szakaszon nem jártunk.A kis pihenõ azért arra jó volt,hogy a délutáni "meghalós"szakaszt most minden nehézség nélkül vettem,igaz a hõmérséklet is sokkal emberbarátabb volt.

A túra végén a somlói galuska nagyon telitalálat,a teljesítésért egy szép,rókával díszített oklevél,és egy az ugyanezt az állatot ábrázoló kitûzõ járt.A teljesség kedvéért azért azt el kell mondani,hogy az itt kapott fénymásolt "térkép"is elég messze áll a tökéletestõl,nem vagyok biztos benne,hogy ha csak erre kellett volna hagyatkoznunk símán ment volna az útvonal követése,mivel szalagozás ezen a túrán nem volt.Viszont a szöveges leírást összevetve a nappali túra tapasztalataival már nem volt gond.

Gondoltam,egy energiaital bevitele a szervezetbe azért nem lesz felesleges a hazaút elõtt,kértem tehát egyet.Hoztak is aztán mondták,hogy ötszáz.Na ekkor jöttem volna rá,ha eddig nem tudtam volna,hogy miért nem járok kocsmába.Ötszáz,vazze,még jó hogy nem ezer,mint a Forma 1-en a kávé:)A boltban egyébként ez a Bomba kemény 210 HUF.Tudom,most vettem kettõt holnapra az Oroszlány 50-re:)

Hazafelé az MR2 Petõfin dj Palotai keverte a zenét,állat jól csinálta,fel is tekertem a hangerõt az elviselhetõ szint határáig,leporolandó a gépjármûvem hangszóróit:)Így egyszemélyes ülõ diszkóként suhantam a nagy magyar éjszakában(tudom,száguldás,diszkóbalesetek,stb,de ez most annyira jól esett:),hogy aztán egy-két óra alvás után ismét jelentkezhessek a munkahelyemen.Na,de ez már megint egy másik történet.

Köszönöm a lehetõséget,és köszönöm a társaságot.

dnvzoli

Somló 15É

A nappali Jutasi Õrmester után szinte kínálta magát a lehetõség, hogy egy könnyû duplázás keretében este ellátogassunk Somlóvásárhelyre, enni egy kis somlói galuskát, inni egy kis somlói bort és mellesleg sétálni közben egy jót a somlói szõlõk között. Bubu felajánlásával még autós fuvarunk is születik, így nem kell aggódnunk amiatt, hogy az amúgy kiszemelt személyvonat esetleg megkésik. Egyébként megkésett, ahogy elõtte a gyorsvonatok is, meg a V63-016 vontatta tehervonat is. Ahogy közeledik a rajtidõ, egyre nagyobb számú résztvevõ gyûlik össze, van alkalom szétnézni a tömegtúrák jellegzetes arcai között. Az acélbetétes bakancsos pszeudokatonák, a rajt elõtt magukat a mozgásképtelenség határáig lerészegítõk, a 15 km-es távokra félmilliós túracuccra beruházók szerencsésen kisebbségben vannak és különben is, kell, hogy mulattasson valami a várakozás hosszú perceiben. Fagyizunk, -Dilen- meghívására, összefutunk laci069-ékkel, késõbb dnvzolival, aki a Nagy László emléktúrával köti most össze ezt a kis éji sétát. Eljõ a kilenc óra, elindulunk, laza ötösfogatban.

A Somló barátságosan, szinte hívogatóan emelkedik elõttünk, a balatoni Tanúhegyek északra szakadt testvéreként az alkonyat utolsó fényeinél. Be kell vallanom, hogy még sosem jártam a hegyen, pedig elég sûrûn megfordulok ezen a vidéken átutazóban, vonattal, autóval. Most itt a nagy alkalom, lelkesen trappolok a társasággal az általam sosem járt utakon. Szõlõk, pincék között, néhány derékszögû kanyart megtéve közelítjük meg az elsõ ellenõrzõpontot, vicces, hogy még egy ilyen babatávon is látni rövidítõket – igaz, többségük sosem tudja talán meg, hogy õ most rövidített. Egy elágazásban elválik tõlünk a sárga borospohár turistaút, ez össze-vissza kanyarog a Somló oldalában a pincék közt – Magyarország legkisebb területû borvidékét elég jól feltárják a turistautak, és mindegyik sárga. Mi most épp a sárga kereszten sétálunk egy kicsit, kerülõvel jutunk fel a Taposó-kúthoz, ahol az elsõ ellenõrzõpont fogad. Megköszönik, hogy lekapcsolom a lámpámat, igaz, sok különbség nincs a lámpa mûködõ és kikapcsolt állapotban leadott fényereje között. Meredek, köves-rögös emelkedõ áll elõttünk, dnvzolival kicsit ellépünk a társaságtól, a tereplépcsõket fáradtan számoló tinilányokat elõzünk, majd még néhány elcsigázott túratársat. Aránylag hamar felérünk a kilátóhoz, nagy a tömeg, nem megyünk fel a kedvezményes belépõ ellenére. (Ide úgyis vissza akarok jönni valami embermentesebb idõszakban.) Befutnak a többiek: Kerek repkény és -Dilen- elöl, Bubu és az idõközben megérkezõ Marosi Attila pedig utánuk, Attila gyorsan tovább is suhan. Iszunk pár korty vizet, majd továbbmegyünk, csúszós lejtõn, egykori lépcsõk kitámasztó szögeit kerülgetve. Könnyebben járható úton közelítjük meg Somló várát.

A vár az általam véltnél sokkal jobb állapotban van és sokkal nagyobb is annál, mint amire gondoltam. Magas, masszív falak között visz be az ösvény, kivehetõek az egykori helyiségek, van egy magas kúp is. Ide tényleg érdemes lesz visszajönni nappal. A pontõröktõl csokit kapunk, majd Bubut megvárva továbbsétálunk, szembejövõk trappolnak el mellettünk nagy zajjal. Utána mi döntünk úgy, hogy az elõttünk tébláboló, a hangjukból ítélve erõsen beivott tinédzsereket ideje lenne megelõzni. „Né' má', ilyen igazi turisták jönnek! Hová mentek, nem arra kell menni!” Pedig nem is sietünk annyira, és de, arra kell menni. Legalábbis a kiírás szerint. :) Kiépített úton kanyarogva sétálunk le a Szent Márton-kápolna felé, még egy rövidke eltévedés is belefér, Bubu nagy bánatára, holott csak kb. kétszáz métert teszünk bele az útvonalba. A bánaton talán enyhít valamennyit a valóságos hegynyi zsíroskenyér és a málnaszörp. Valamint a jóféle somlói bor, poharakba porciózva. Kihasználom az alkalmat – nem én vezetek – és megkóstolom. Finom. (Elképzelem, ahogy a borhoz értõ Kedves Olvasó a szívéhez kap, hogy egyszerûen annyit mondok egy borról, hogy finom... :)) Továbbsétálunk Doba felé, de csak érintjük a falut, mivel a hegyet körbevevõ út felé kell elkanyarodnunk. Bubunak köszönhetõen nem maradunk a mûúton, a jelzés ugyanis betér rövid idõre a szõlõk közé, majd vissza.

Elérjük az utolsó ellenõrzõpontot, ez az ötödik pecsételõhely 10 kilométeren, igaz, idáig szükség is volt ennyire, innentõl pedig csak egyenesen be kell sétálni a célba. Igaz, odáig még vár minket némi szintemelkedés, Repkény és -Dilen- el is húznak, alig bírjuk õket követni dnvzolival, szegény Bubu pedig még tõlünk is lemarad kissé. A Sédfõ forrásig még egészen biztosan haladunk, onnantól is biztosak vagyunk – ha a térkép nem hazudik – csak éppen jelzések nincsenek. Egyáltalán. Az itinerben írt „Kõkép, S, Spohár elágazást” nem találjuk, egy „Magánterület” táblát, sorompóval és néhány csekély barátkozási hajlamot mutató rottweilerrel viszont igen. Visszafordulunk, találunk egy utat, ez lehet a leírásban szereplõ második Y elágazás, sõt, több túrázó határozottan állítja, hogy mi a jó úton megyünk. Igaz, van olyan is, aki szerint a helyes út a rottweiler-tanya felé vezet, késõbb a mérges kutyaugatásból ítélve valóban megpróbálták az átkelést arra. :) Rátérünk a cél felé vezetõ jelzetlen, hosszú egyenesre, innentõl már nincs sok hátra és megérkezünk újra Somlóvásárhelyre.

Itt megint szerencsénk van a sorállással, néhány perc alatt elintézik az adminisztrációt, majd egy kávé elfogyasztása után csatlakozom az odakint somlóit eszegetõ lányokhoz. Dnvzoli elbúcsúzik, jó utat kívánunk neki, majd megvárjuk a kissé rosszkedvûen visszatérõ Bubut, akinek a kedélyén sokat javít a szolgáltatás. :) Közben -Dilen- jóvoltából váltunk pár szót a Baji vadászház környékén kirándulgató Tincával, csak mellesleg elkottyintjuk neki, hogy milyen jót eszegetünk errefelé. Utána a Bubumobil visszarepít Veszprémbe, ahol még igen kalandos útvonalon érkezünk vissza szálláshelyünkre. Igen kellemes, jópofa kis túra ez a Somló 15É, már a helyszín különleges mivolta miatt is érdemes eljönni – nem sok teljesítménytúra vagy túramozgalom köthetõ ide. Köszönöm a társaságot mindenkinek, valamint külön köszönöm a fuvart Bubunak!

-Kékdroid-

Képek