Túrabeszámolók


túra éve: 2022
KitörésTúra éve: 20222022.02.17 15:08:37

 Kitörés 60



2022.02.12.


Hetedszer


Hetedszer veszem az irányt Szomor felé, Norbival autózunk, csakúgy mint tavalyelőtt, a 2021 ugye kimaradt a nyavalyás Covid miatt. Szomorra autózunk, hogy ott aztán tömegközlekedésre váltsunk és átbuszozzunk Budára, a Széll Kálmán térre. Ismét a korábbi buszt vesszük célba, lesz ami lesz a rajtban alapon. Tavalyelőtt 1 perc alatt elrajtoltunk. Ebben bízunk most is. :)


Szomor megtelt autókkal. Leparkolok egy ház előtt és abban bízom, hogy senkit nem zavar majd ott a gépjármű. Bakancsra váltunk, bevisszük a szervezetünkbe a lélekmelegítőt, szigorúan a túra sikere érdekében, mert annyira hideg azért nincs. :) 14 óra előtt indultunk Győrből, kényelmesen készülődhetünk, hagytunk időt mindenre. Leballagunk a buszhoz.


A busz mint mindig, pontosan érkezik. Illedelmesen üdvözlöm a sofőrt, mint első felszálló, meglepetésemre rosszkedvű morgolódás a válasz. Talán a sok felszálló miatti előrelátható késedelem az oka? Nem tudom, mindegy is, a busz amúgy az ülőhelyek tekintetében tényleg már itt lényegében megtelik.


Kábé egy óra alatt, vagy ezer megállót beiktatva érkezünk Budára. Jártunk már ennél szerencsésebben is, -talán már elmesélhető- mikor Szomoron megállt a megállóban egy üres busz, a sofőr telefonálgatott párat, majd felszállást vezényelt és az autópályának vette az irányt. Fél óra alatt Budán voltunk! :)


Budapest, Széll Kálmán tér. Felcaplatunk a Várba. Lefelé hömpölyög a kitörők hada.


A kapu mellvédjén a szokásos műsor. Hangosbeszélőbe üvölt egy félkegyelmű fickó, „nácik haza!”, „majmok, menjetek az állatkertbe, oda valók vagytok!” , meg ilyenek. Néhányan visszaszólnak, leginkább a lejövetelre buzdítják a nagyszájút. Persze nem jön le. :) A rendőrök némán figyelik az eszmecserét.


Elgyalogolunk a rajtba, ezer rendőr mindenfelé.


A rajtban sor. Nem kicsi. Itt nem lesz 1 perces menesztés…..


A sor időnként meglódul, majd hirtelen megtorpan. Később kiderül a furcsa mozgás oka: meglóduláskor úgy 20-30 embert eresztenek a 6-7 indító asztalhoz. A Kitörés népszerű túra, erről aztán nem tehet, a sok induló inkább elismerés. Fél óra alatt aztán mi is elrajtolunk. Indulás előtt azért újra megmelengetjük a lelkünket. :)


Mire újra a Bécsi kapu alá érünk, elhagyván a Vár területét, a hujjogató brigád felszívódik. Biztos már fáztak a fiúk és lányok ott fenn a magasban. Vagy fellőtték nekik a pizsamát. Kisfiúknak, kislányoknak ilyenkor már otthon a helye. Azért egyszer megnézném a távozásukat, miféle hátsó kijáraton mentik ki őket a vad náci horda karmai közül…. :)


Meghúzzuk a lépteinket, mert megint itt az a nagyhangú fickó, pont a sarkunkban, aki 2020-ban szórakoztatta a jónépet a Diós-árokban. Azt még egyszer nem élném túl… :)  A Városmajorban már biztonságban vagyunk. :) Minden értelemben, ugyanis 50 méterenként áll egy rendőrpáros. Érthető amúgy, nem kockáztathatnak. Provokátorok mindenhol felbukkanhatnak és ki tudja, a kitörők közül ki milyen vérmérséklettel van megáldva.


János Kórház, kezdődik a móka. Jön a Diós-árok.


Meredek, aztán még meredekebb, aztán már szinte állva legelős fajta. :) :) :)


Norbi jó tempót diktál, én sem vagyok rossz formában, némán keresztezzük a szintvonalakat. Aztán a fogaskerekű sínpárját. Huhh, azért ez komoly bemelegítés volt! :) Síneken át, aztán innen is csak felfelé….van, aki már most biceg….nem túl jó előjel a továbbiakra nézve.


A zöld sávon vagyunk amúgy, itt is a lépcsősor, ami a Széchenyi-emlékhez, az első ellenőrzőponthoz visz. A rajtban tapasztaltak után hatalmas sorra számítok-minden évben az volt- aztán jön a kellemes meglepetés, a sor nemhogy nem hatalmas, hanem nincs is!


Pecsétlenyomat begyűjtve, itt enni szoktunk, de most egyikünk se érzi kényszerét a dolognak, úgyhogy megyünk is tovább. 5,5 kilométer alatt (illetve az ötből az utolsó kettőn) amúgy már begyűjtöttünk több, mint 300 méter szintet.


Itt az erdő! Fejlámpák kerülnek elő a zsákokból. Hamarosan a sárga kereszt jelzésen talpalunk. A talaj több, mint ideális, hol vannak már a régi Kitörések….! Se sár, se hó, se jégpáncél….amúgy egy percig se bánjuk. Volt részünk abban is, jó ez így, ahogy van! :)


A Csacsi-rét előtt katonasír, gyújtok egy mécsest. Ellenőrzőponton pecsét, majd irány tovább. Hamarosan már a piros sávon emelkedünk a János-hegyre. Feltűnik a melegsárga fénnyel megvilágított kilátó, még pár perc, kis emelkedés, és itt is vagyunk az újabb ellenőrzőponton. A pecsét mellé extra méretű Sport szelet jár. Félreállunk enni, a csokit elsüllyesztem a zseben mélyére későbbre.


Tovább felfelé! Most is lefotózzuk az Erzsébet-kilátót, gyönyörű így éjszakai pompájában!


Most aztán lefelé, de meredeken! Kanyarog a jelzés, a teljesítménytúrán szocializálódottak követik, a többiek mennek toronyiránt, minden kanyart levágva. Egyébként sokszor lassabban jutnak lejjebb, mint mi…


Budakeszi út, átkelünk rajta. Sárga sáv, irány a Nagy-Hárs-hegy! Szuszogtató az emelkedés, de a talaj ideális, nincs egyet előre, kettőt hátra. Az ellenőrzőponton itt sincs sor! Megkapjuk a pecsétet és megyünk is tovább. Ismét lefelé jön. Meredeken.


Leereszkedés a Hűvös-völgybe. Sokan frissítenek a büféknél, mint minden ellenőrzőponton, ilyenkor jó adag kitörőn jutunk túl. Újra felfelé!


A sárgán haladunk, egyszer csak irányító tábla és szalagozás térít le a szokott útvonalról. Egy helyen valamiféle frissítőpontba botlunk, másoknál olvassuk aztán, hogy lelkes önkéntesek kínálták a vándorokat mindenféle földi jóval. Bunkereknek tűnő objektum mellett haladunk el, talán több mellett is, mécsesek itt is, ott is, ez lehet a kitérő oka. Szalagozás mentén kapaszkodunk egyre feljebb, aztán visszatérünk a sárgára.


Jön a túra legkeményebb kaptatója! Nincs más hátra, mint előre, illetve felfelé! :)


Nekiveselkedünk. Csak azért is megállás nélkül feltoljuk! Fent vagyunk a Szépvölgyi út végénél. Most is a szovjet hadsereg uralja a helyet. Komoly hídfőt építettek ki, szól a rádió, sokféle fegyver, korabeli felszerelés, egy bekeretezett képről Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, grúz tömeggyilkos, mozgalmi nevén Sztálin  elvtárs néz vissza ránk… miegymás. Egy nagydarab, fehér bundát viselő fickó meg noszogatja a népet a pecsételéshez, dáváj!, dáváj!, harsogja…. :) Sokan kérnek közös fotót, fegyverekkel a kezükben pózolva. Nekem ehhez eddig se volt kedvem, most se jött meg a belső késztetés.  


Indulunk tovább. Tovább, felfelé az Újlaki-hegyre. Régebben itt cidriztek a pontőrök, pedig ha hideg van, itt akkor nagyon hideg van, jól tették, hogy visszahúzódtak a gerincről. Újlaki-hegy, gerincút. Jó köves, libasorban botorkálunk, közben a város fényeit csodáljuk. Itt nem lehet előzni, kicsit frusztráló szakasz, a 25-ösöknek mindjárt vége, ők nem sietnek sehova, mi meg nem tudunk sietni sehova.


Virágos-nyereg, ellenőrzőpont. A 25-ösök célja, a 35-ösök rajtja, nekünk meg főleg kajapont! :) És nincs sor, legalábbis elhanyagolható! Pecsét a németektől, egy bizonyos A. Hitler egy képről figyel a háttérben. Az ellátmányt egy nyitott elejű sátorban kapjuk, majd benézünk a fűtöttbe leülni. Van hely, így ülve, melegben fogyasztjuk el a fasírozottas szendvicset és a teát. Jólesne még a további pihengetés is, de tudjuk, minél többet ülsz, annál nehezebb lesz visszaszokni a hidegbe, így az utolsó falat után nem sokkal indulást is vezényelünk.


A Csúcs-hegy oldalában folytatódik a Kitörés, hejj, milyen jó volt itt is régebben az egynyomos ösvényen esni-kelni, vagy éppen a láncosban csattogni…..no, mindez a múlté, a kora tavaszias éjszakában, ideális talajviszonyok közepette gyűjtjük a kilométereket. A hőmérséklet amúgy mínusz 2-3 fok lehet, vagy valahol ennek közelében.


Alsó-Jegenye-völgy, a hetedik ellenőrzőpont. Fél percig odaosonok a tűz mellé, de aztán erőt veszek magamon és nekilódulunk. Fent a nyeregben váltottam akkut a lámpámban, hát úgy látszik valami elfekvő készletből származhat, mire leértünk ide, a lámpa a legerősebb fokozatát már be se engedi kapcsolni. Norbi is lámpagonddal küzd, kettő van nála, egyik se túl acélos, sőt az egyik be se kapcsol. Jól állunk! J Megoldjuk azért. Én elhoztam Peti fiam lámpáját vésztartaléknak, hát be is kell vetni. Meg van nálam plusz elem, az Norbié lesz. Minden tartalék felhasználva. :)


Kiérünk a völgyből, jön az a nagyonnemszeretem elnyújtott emelkedő a sárgán: először a Középső-Jegenye-völgyben, majd a Kerek-hegy alatt, egészen a Muflon itatóig. 4 kilométer alattomos, erőkiszívó talpalás. Szótlanul bandukolunk.


Itt a Muflon!


Pecsételés után dobunk egy kis abrakot a lovaknak. Úgy érzem, itt az ideje az energiaitalnak is.


Kezdünk fázni, úgyhogy indulunk is a kéken tovább. Megint lusta voltam elővenni a kesztyűt. Az ujjaim végei majd lefagynak. J Bízok a Nagy-Szénásban. :) 550 méterre csak fel kell valahogy jutni, az majd meghozza a megfelelő hőfokot a kezeimbe! :)


Nagy-Szánás teteje, a kilátás a kivilágított környékre csodás, csak éppen nincs túl meleg! J Készül egy gyors csúcsfotó, aztán usgyi lefelé a fák közé! Lefutunk a hegyről, aztán ismét elkezdünk emelkedni…. :) A kék kereszt jelzés ugyanis a Kutya-hegyre visz… :)


A Kutya-hegy 559 méteres csúcsa alatt pár méterrel haladunk el, én a csúcs-gúlát is látni vélem. Egy forgókapun túl befut a sárga jelzés, ezzel együtt az újabb ellenőrzőpont. Nővérke pecsétel nekünk, majd odatelepszünk pár percre a tűzhöz. De jólesik a melege! Mármint a tűzé… :)


Na, de haladni kellene, így nekilódulunk ismét. Bő egy kilométer után, 434 méteres tengerszint feletti magasságban lelépünk a Budai-hegység turistatérképéről….. :)


Jó 5 kilométer lejtő következik, jó tempóban haladunk. Elérjük a vadkerítést, az azon átvezető magasabb létra eléggé megviselt, szerencsére valaki ácsolt egy alacsonyabbat, egy masszívabbat. Átmászunk.


A Békás-patakra esküszöm, nem emlékszem. :) :) :) Pedig biztos átkeltünk rajta, ahogy eddig minden Kitörés alkalmával. Kiesett. :) Az a lényeg, hogy a Malom-földek ellenőrzőpontjára megérkezünk. :) Német katonák osztogatják a pecsétet, már látni a perbáli templom tornyát, úgyhogy Norbi erre vonatkozó kérdésére azt felelem, hogy menjünk! :) Megyünk.


Úgy emlékszem, bőven 5 óra előtt Perbálon vagyunk. Kihalt a falu, de vannak, akik már a buszra várnak. Az ellenőrzőpontnak helyet adó kocsmahivatal tömve kitörőkkel. A belső helységben esélytelen a leülés, a külsőben épp távoznak ketten, lecsapunk a helyre! Jajj, de jó leülni! Eszünk, iszunk, Norbira rátör az éhség, hatalmas mennyiségű ételt töm magába. Nekem elég egy kisebb szendvics, meg a kapott jó meleg tea.


Hosszabb időzést terveztünk, de itt, a bejárathoz közel nincs túl meleg. Folyamatosan jönnek a bajtársak, folyamatosan nyílik az ajtó. Na, meg mások is leülnének biztos, így tudom, hogy nem leszek népszerű, de indulást javasolok. :)


Elindulunk, bele a perbáli éjszakába! Aztarohadt, de hideg van! :) :) :)


Már elővettem a kesztyűt, meg a plusz kapucnis polárpulcsi is rajtam van, de majd megfagyok. Az ujjaim végei szenvednek a legjobban, felváltva teszem zsebre a kesztyűs kezeimet. Krva hideg van! :) Még szerencse, hogy a szél nem fúj. Megfagynánk akkor. :)


Jó egy kilométer kell, mire elérjük az üzemi hőfokot és a kezeim se fáznak. Domboldalakon, szántóföldek mentén hullámvasutazunk, a szintemelkedés itt elhanyagolható. Kellemetlen viszont a csonttá fagyott keréknyomos út. Bár azért a sárnál jobb! :) Tökéletesen követhető sárga jelzés került amúgy felfestésre itt.


Dimbek-dombok véget érnek, egy jobbos, egy balos és máris itt van Anyácsapuszta, ellenőrzőpont. Aki kívánja, forró teával kínálják a pontőrök. Perbálon ittunk eleget, így köszönjük, nem kérünk. Lelki szemeink előtt már csak a cél lebeg. :) Nekilódulunk az utolsó ötösnek!


Hát ez már elég nyomasztó. Szótlanul talpalunk a nagy pusztaságban. Aztán feltűnik a Kakukk! Az utolsó megmérettetés! Az utolsó akadály!


Itt vagyunk az aljában. Az itiner szerint bő 100 méter szintemelkedés vár ránk. Kezdjük hát!


Lassú léptekkel osonunk felfelé a hegy derekában. Aztán egy kis szusszanás, és jön az a jó meredek pár tíz méter. Ez is megvan! Jön az akácos, ez már nem olyan meredek, de az 55. kilométernél és az itiner szerint már 2000m szint felett járunk! Úgyhogy csak lassan! :)


Ráfordulunk a csúcsra! Már látszanak a védők, a zászló a csúcson! Hátunk mögött már felkelt a Nap. Megjöttünk! Fent vagyunk!


Negyed 8 körül jár az idő. A pontőrök elmondása alapján pár órája -8 fokot mértek. Esély van rá, hogy ugyanúgy, mint 2 éve 7:45-re beérünk. Úgy, hogy idén fél órával később rajtoltunk! Kemények vagyunk…. :) Két évet öregedtünk, fél órát javítottunk. Kemények vagyunk. :)


Szomor, sportcsarnok, cél. Megvan a 7:45-ös befutó, a 14 órás menetidő. Gratulálunk magunknak. :)


Több helyen kapjuk a díjazást, kifigyelem, hogy a bal szélen ülő kislány ír a legszebben, így átállok az ő sorába. :) Később Norbi mutatja az Oklevelét, a jobb szélen jutott hozzá, az övén is kimondottan szép az íráskép. :)


Átállunk az ételre, italra várók sorába, 1-2 perc és leheveredek a padlóra néhány német fickó mellé elfogyasztani a pár virslimet teával. A virsli nem túl nagy, de annál finomabb. A Virágos-nyeregben megmaradt szendvicsek is átkerültek ide, aki szeretne, abból is fogyaszthat.


Szívem szerint csinálnék még egy célfotót a molinónál, de sokan állnak előtte, otthon meg már várnak, a gyerekeim ma 15 évesek, megyünk a mamáékhoz tortát enni :) este meg vár a munka, úgyhogy inkább legyalogolunk az autóhoz, jégtelenítjük, majd haza suhanunk. A Szomor utáni völgyekben masszívan -5-öt mutat a kijelző….


Köszönöm a lehetőséget!


 A túrán készült fotóim itt:


https://photos.app.goo.gl/ZrxLxN1kttLc7psQ7




 


 


 


 


 


 

 
 
túra éve: 2021
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20212021.12.01 12:54:25

Tanúhegyek nyomában 42


2021.11.27.


Egész nap esik az eső, de holnapra már csak szórványos előfordulást jeleznek előre, napsütés is várható, plusz 4-6 fokkal, november végén ez nem meglepő, maximálisan elfogadható. Irgalmatlan korán ágyba vezérelem magam, az előző éjjel marha sz@rul aludtam, ha ez ma is így lesz, holnap felborulok valamelyik hegyen, vagy hegyre menet. Félálomban eszembe jut, hogy reggel fagyni fog, az eső meg naphosszat áztatta az autót, kinyílik-e majd reggel?, de nincs erőm megtenni az óvintézkedéseket, bízom a szerencsében…J


Reggel fagy. J Az autó kifehéredett, de szerencsére némi nehézség árán, de kinyílik az összefagyott ajtó. Még pár fok mínusz és nem mentem volna sehova, attól tartok de megúszom. Győrből kiérve aztán komoly ködök vannak. Bakonypölöske után szarvastehén az út közepén. Noszlopon eszement, kanyart levágó furgonos. Izgalmas az utazás.


Devecser után elkezdek emelkedni, megszűnik a köd.  Csodás látványt nyújtanak a párás reggelen a tanúhegyek!


A tervezett időben itt vagyok Tomajban, átveszem az itinert, kis dumcsi a társakkal az iskola előtt aztán hajrá!


Első feladat: a Badacsony. Jó tempóban tolom felfelé, a Kőkapu után aztán visszaveszünk kicsit, illetve visszafog minket a meredekség. J Kilátót nem hagyom ki, a fotók a tanúim, jól döntöttem! Az igazolás érintésmentes, úgy tűnik ma üresen maradnak a pecséteknek helyet adó rubrikák az Igazoló füzet hátoldalán. Ellátmány: Spot szelet. Bendőbe vele! J


Hullámvasútazunk a hegy déli oldalán, néhol szép zúzmarásak a fák, sőt a hóesés is rázendít, örömérzés! Szemben Fonyód hegyeit nézegetjük….


Ranolder-kereszt, majd nemsokára itt is a Bújdosók-lépcsője. Nincs lefagyva, a korlát azért jeges. Jobb, mint ha fordítva lenne….:)


Lejutok épségben, a lépcsőfokok nem jegesek, de azért a bazalt ebben a párás időben csúszik, mint a fene. Begyalogolok Badacsonytördemicre, majd átgyalogolok Szigligetre. A vár renoválása úgy tűnik befejeződött, embereket látok már messziről odafent. Valószínű akkor visszaköltözött az ellenőrzőpont is a szokásos helyére, fel a várba. annak is a legmagasabb szintjére…J


Igen, az ellenőrzőpont fent vár ránk, van azonban más újdonság is, a kapuban szörppel, zsíros kenyérrel kínálják a túrázót! Na, előbb igazoljuk magunkat ott fent!, aztán visszafelé pótoljuk az elveszített kalóriákat….


Kár, hogy nincs több időnk, a vár egyik termében épp valami vetítés megy, nyitva vannak a kiállítótermek is, de hát mi most teljesítménytúrán vagyunk, vagy mifene….:)


Felmászok a legfelső szintre, bemondom a rajtszámom, készül pár fotó, egyedül északi irányba nem lehetséges ez, oda épp egy termetes ködfolt ült be…


A kapualjban bekapok pár jól megsózott zsíros kenyeret, aztán hajrá!


Megint hosszú aszfaltkoptatás következik, de hát ez a túra ilyen. Sok aszfalt, közben kiköpöd a beledet párszor és gyorsan. Na, jó, ha lassan megy a hegymászás, akkor lassan. Egyszerű a képlet. J


Közeledik a Szent György-hegy, egy pincénél újabb ellátmány: müzli szelet, elhaladunk a Lengyel-kápolna mellett, a jó bővízű Oroszlánfejes-kút mellett majd ráfordulunk a hegy oldalában futó útra. Hát, jó szuszogtató itt az elején, erre nem is emlékeztem, kicsit meglep…haladunk azért…


Esőháznál balos, már majdnem itt a csúcs, de még egy aprócska kaptató, és máris itt van a két szerencsétlen átfagyott pontőr kislány, mindenféle hideg és szél elleni védelem nélkül…rossz belegondolni…hosszú órákon át itt…


Jönnek a bazaltorgonák! Na, de odáig le is kell jutni valahogy! Nem egyszerű…csúszik a bazalt, mint a jég…korlátokig megvan, itt már van mibe kapaszkodni…néhol a lépcsőfokok óriásoknak készültek…itt a ledőlt oszlop a jobbomon, leértem!


A kulcsosháznál a szokásos állomás üzemel, zsíros kenyérrel, teával, sőt forralt borral! Mindegyiket letesztelem… J


Egész jól ráered az eső, ráhúzom a zsákra az esővédőt. Amúgy még bőven az az intenzitás, ami esőkabát nélkül átvészelhető. Szerencsére, mert olyan nincs nálam…. J


Az Eger-víz gázlójánál a pallóhíd már kicsit megviselt, de még ellátja funkcióját. Nélküle ekkora vízállásnál esélytelen lenne az átkelés szárazon. A következő szakasz sáros kicsit, lassítja a haladást, de elviselhető. Egyszer esem el majdnem, persze pont egy méretes pocsolya mellett, de a túrabotot lebökve elkerülöm a fürdőzést… J Na, ez nem hiányzott volna… J


A Csobánchoz közeledve randa holtpont jő el, előre félek a hosszan tartó kaptatótól, szemeim előtt már az a betontalpfákkal kirakott meredek balkanyar…..bár már csak ott lennék….de még csak itt vagyok lent, ez a bazaltszörnyeteg meg olyan hatalmas….és egyre csak nő! J J J


Nyögvenyelősen gyűjtöm a szinteket. Éhes vagyok. Ólomlábakon lépkedek. De haladok, és ez a lényeg! Követem a szalagokat. Néhányan levágják a kanyart. Itt a betontalpfás balos, előtte pad. Többen megpihennek, én nem állok meg. Lassan ugyan, de haladok. Szép a kilátás. Itt a visszafordító, előtte kellemetlenül köves a talaj. Na, még pár méter! Fent vagyok!


Gyorsan előbányászok egy pogácsát és leküldöm mellé a Hell-t is. Ez kemény volt! A ponton kapott Balaton szeletet elteszem későbbre.


Irgalmatlan hideg van itt fent, ez a pár perces megállás is elég volt ahhoz, hogy elkezdjek komolyan fázni. A szél már csak ráadás! J


Na, a Csobáncról ma lejutni se egyszerű a túloldalon, azon a meredek, néhol jól benőtt ösvényen! A túrabot most is nagy segítség! Marhára csúszik, egy pillanatra se lehet kiengedni! Közben a térdem már egyre erősödő fájdalommal jelzi, hogy kezd elege lenni ebből a sok csúszkálásbólés folyamatos korrigálásból. Ezer éve nem fájt már, még a teljesítménytúrázó korszakom elején, tizenévekkel ezelőtt jött elő ez a fájdalom a hirtelen megerőltetés miatt, hát, most újra itt van. Nem hiányzott! J


Átgyalogolok Káptalantótiba.


A buszmegállóban sokan állnak, én azt hiszem feladták a túrát, később kiderül (az Igazoló füzet említi, de ki olvas Igazoló füzetet egy túrán…?! J ) hogy egy újabb frissítőpont üzemelt ott. Sebaj, majd máskor jobban figyel a kuka túrázó… J


Így, hogy ettem, ittam, újra visszatér belém az élet, jöhet a Tóti-hegy azzal a jó meredek kaptatójával! Mivel tegnap egész nap esett, a Tóti-hegyet meg már jól ismerjük, otthon még a láncos hómacskát is bedobtam a csomagtartóba. Ott is maradt! J Tomajban. Legalább nem kopik! J J J


Itt állok a Tóti alatt. Jön a kaptató! Hát, mit mondjak, ismeritek. Meredek, de nem olyan hosszú. A faluból idáig felérni szerintem fárasztóbb. Nem is csúszik olyan vészesen! Többek mondják, náluk is itt a hómacska! J J J Senki nem használja.


Fent a csúcson nincs túl meleg. J A pontőrség vissza is húzódott egy szinttel lejjebb. Nekik van sátruk, rutinosabbak. Szemben a Gulács mögött vakítóan süt a Nap. A Badacsony ködbe burkolózik. Nem maradunk sokat, lekerget a metsző szél. Lefelé azért vidám a csúszós meredekség….


A Gulács előtt a pincészetnél újabb(!) frissítőpont étellel, itallal, csak egy pár korty teát kérek, azért kicsit odébb bekapok egy szelet csokit is. Jól jön az a Gulács előtt!


A Gulács meghódítását három részre osztanám. Az első, elnyújtott szakasz az aszfaltúttól a kőfolyás aljáig tart. Fáradtan ez már néha megállásra kényszeríti a vándort. Aztán jön az átkelés a bazaltfolyáson. Oda kell figyelni, hamar kifordul a boka, ficamodik a térd…ez is megvan, jöhet az egynyomos szerpentinút egészen a csúcsig. Bár ez a vége a csúcshódításnak, mégis azt mondanám, ez a legkönnyebb része, nem végig emelkedő ugyanis, vannak benne pihentető részek is. Na meg szívesen félreállok itt általában a szembe, lefelé jövőknek, szigorúan csak az udvariasság kedvéért! J J J


Megvan a Gulács is, érdemben ma már felfelé nem megyek egy métert se! J


Lámpa nélkül lejutok a hegyről, sőt bejutok Tomajba, ott meg már kisegít a közvilágítás.


Az Oklevélre kerek 10 órás menetidő kerül, ez a maratoni táv és a meglehetősen rendhagyóan eloszló 1600m körüli szintemelkedés mellett számomra tökéletes teljesítmény.


A pontot az i-re a finom babgulyás teszi fel az ebédlőben, majd szépen haza autózok.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


A mai nap hősei egyértelműen a hegytetőkön, ellenőrzőpontokon fagyoskodó pontőrök, köszönjük a munkátokat!


 


 Azutamon készült fotók itt:


https://photos.app.goo.gl/jaftnwT7k2k4eYVv6


 


 


 


 

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20212021.10.26 19:25:49

 Írottkő 50 teljesítménytúra



2021.10.23.


Közel 10 éve nem voltam ezen a túrán -ütközött az időpont az évenkénti pontőrségünkkel- pedig nagy kedvencem, kemény menet, 48 kilométer, közel 2000 m szintemelkedéssel, a szintidőn belüli beérkezés az én túra sűrűségemmel már komoly kihívás. Főleg, mert szeretek fotózni is…. J Na, de idén szerencsére az Írottkő 50-et eltolták egy héttel, így elautózhattam Kőszegre!


Autózom és csak nyelem a könnyeimet, viszonylag ritka az ilyen, de ha egy túra az 1956-os forradalom kitörésének évfordulójára esik és a Kossuth-on épp visszaemlékezéseket hallgatsz tragikus emberi sorsokról, maguktól az elszenvedőktől, bizony megesik…


Hú, nehéz innen folytatni, de vágjunk bele!


5 óra körül érek Lövőre, a benzinkút személyzete épp a nyitással foglalatoskodik, én a reggelimmel. Tanácsos ugyanis az Írottkő túrára nem üres gyomorral érkezni, tekintettel az első pár kilométerre, ami a Kőszeg-Óház-tető szakaszt jelenti. J Az a kaptató általában felébreszti az embert, kellő bevitt tápanyag hiányában meg odacsapja a földhöz kíméletlenül! J Na, ezt elkerülendő eszem, iszom, egyebek, majd tekintettel a vadakra kényelmes, biztonságosnak vélt tempóban közelítem Kőszeget.


Rajthely megvan, csodálkozom, de parkolóhely is akad még előtte. Igaz, még csak ¾ 6 van. Benevezek, mivel tök sötét van fejlámpa fel, és 6 órakor neki is vágok! Na, ekkorra már aztán a parkolóhelyek is erősen fogyásnak indultak….


Az útvonal megvan, lejártam már párszor úgyhogy a tájékozódással nem kell bajlódni, a pecsételős füzetet a térképvázlattal el is süllyesztem a zsebembe. Kifelé a városból a kutyák ugatásából arra következtetek, hogy előttem is indultak már el túratársak. Oda érve aztán a blökik engem is jól megugatnak. Lesz még ma dolguk…J


Jó tempóban haladok, jó kedvvel csak úgy szelem át a szintvonalakat, egyiket a másik után, 40 perc alatt fel is érek az Óházhoz. Messzemenőkig meg vagyok elégedve magammal, ez 10 évvel ezelőtt is ugyanennyi volt. J És tök sötét van még mindig. J A ponton nagy buli van készülőben, úgy látom, hatalmas lánggal lobog a tűz, az asztalon vagy 30 féle ital…. így ki lehet bírni! J J J  Pecsét a lapra, irány tovább!


Irány az Irány-hegy, még egy kis szintemelkedés az eddigiek mellé, nem vészes ám, aztán lefelé jön, egészen a Vöröskeresztig. Még mindig nem fotózok, épp csak világosodik, úgysem lennének jók a képek…néhányan megállnak itt frissíteni, én robogok tovább Velem felé…


A kék sávot piros keresztre cserélem, ezen ereszkedek lefelé, közben rögzítem, hogy ezen a szakaszon is mennyi gesztenyefa van….na, de szedésre ma nincs idő, meg amúgy is a kisebb zsák van rajtam, abban meg már teltház van… J


Borha-forrás mellett el, majd itt is az aszfaltút, újra be az erdőbe, befut a P sáv, átállok arra. Már látszanak Velem első háztetői, szemben a Hold vigyorog, a hegytetőt a Nap sugarai festik, csodás látvány!


Velem, Alkotóház, 7:50. Sehol senki. J Nézem az itinert, a pont 8:00-kor nyit. A nyugalom akkor is gyanús! Na, meg a túratársak is határozottan talpalnak tovább, lefelé…itt valami nem stimmel. J Itineren elérhetőség nincs. Akkor megkeressük az ellenőrzőpontot, valahol csak lennie kell! J


Jelentem megtaláltam! J


Elkészült a tea is, ami ugye az Írottkő túrák egyik fénypontja, ha valaki nem tudná esetleg. J Jó kis beszélgetés mellett kortyolgatjuk is serényen, mellé jól megsózott zsíroskenyér csúszik, kell az energia majd az Írott-kő felé…


Pontőri jóváhagyás mellett a Hősök-kapujától egy kis mellékutcán feltúrázom a kék kereszt jelzésre, az visz át ugyanis Bozsokra. Na, de hol a virágkertészetes furgon?!?!?! J


Újabb kori Írottkő-teljesítőknek mondom, régen Bozsok határában egy virágkertészetes furgonból kaptuk a pecsétet, amit az itiner is megemlített amúgy. Hát minden változik, a Starkl-ös furgon is lecserélődött… J


A Jurisics-túrán nem sikerült lefotóznom a Bozsok határában található Kőmosó-forrást, mert egy népes család pont meglepte, most bepótolom. Hangulatos kis hely, akár az ellenőrzőpont is lehetne itt!


Na, akkor induljunk meg felfelé!


Régen úgy emlékszem kék kereszt jelzés vezetett ki Bozsokról ezen a szakaszon, most kék sáv van itt. Emelkedünk rendesen, de jól vagyok, jó kedvvel haladok. Hamarosan itt is az Óriások lépcsője, na ettől azért tartottam, de ma minden ideális, megállás nélkül jutok fel a Kalapos-kövekhez! A túra-és talán a hegység J- legnemszeretemebb része letudva! J


Kalapos-kőnél ellenőrzőszám felírva, irány a határsáv!


A Sötét-völgy felett csodásak a színek! Gombos Zoli robog el mellettem, én meg csak fotózok és fotózok! Elküldöm a zöldet, én maradok a kéken, közben szalamandrákat lesek a gyökerek tövében, de egyet se látok. Talán kicsit korábban kell ahhoz jönni…


Ahogy egyre feljebb jutok, a színek egyre káprázatosabbak, a hatalmas bükkök teljes őszi pompájukban festik a tájat. Fotós megállások sora rombolja a szintidőt….. J


Kiérek a csúcs alá, az ég kékje csodás! Jön az utolsó kaptató, nem mondom, hogy hipp-hopp, de megvan ez is. Nagy a szél, meleg meg azért annyira nincs, a pontőrök nem is a hegy tetején, hanem itt lejjebb, az esőházban vertek tanyát. Diannás cukor az ellátmány, bekapok kettőt majd irány a kilátó! Úgy néz ki, ma érdemes ugyanis felmenni.


Eszem pár falatot, majd épp jókor-egy népes csapat fotózás ürügyén épp ellepi a bejáratot-benézek a kilátóba. Hát, párás, de még értékelhető a kilátás, a szél viszont bántóan hideg, a hátam meg veszélyesen vizes, így gyors fotózás után el is hagyom a tetőt. Lefelé szeszelnék még egy kicsit, kérek még egy ráadás cukorkát. Kapok. J


Lezúdulok a fenyvesben, érdekes, egy fia légyölő galóca sincs sehol, pedig itt szokott lenni, kevés volt a csapadék. Ikonok sora jön velem szemben, Dani, Vera, Áron, Hajni, majd Csabáék csapata Pécsről…ez nekem furcsa helyzet, általában ez úgy szokott lenni, hogy én küzdök felfelé itt, a gyorsabbak meg vidáman szakítanak már lefelé…..látjátok, a korai indulásnak is van előnye! J J J


Érdekes fejű, testalkatú kutyát vezet pórázon egy fickó, talán agárra hasonlít legjobban, de olyan furcsa a pofája, meg a füle is túl nagy…fáraó, ez a fajtája, mondja a gazdi, elég ritka. Az biztos. Sosem láttam még. Elindulok lefelé, pár perc múlva korholom magam, miért nem fényképeztem le az ebet….


A piroson haladok, az Asztal-kő alatt is gyönyörű az erdő, még ha néhány éve az a szélvihar le is tarolta egy részét itt alattam. Megvan a letérés is. Letérek.


Sokan jönnek felfelé, minden korosztályból, sokan kérdezik, mennyi van még hátra….? J Hát igen, nekem most vidámabb a dolog… J


Leérek a Hosszú-völgybe, mellettem a Szerdahelyi-patak apró kis zúgóinak, vízeséseinek csobogása teszi kellemesebbé a menetet. Hihetetlen, mennyire kedves a fülnek, mennyire nyugtató ez a hang!


A Kossuth utcán érek be Velembe, szebbnél-szebb házikók épülnek, újulnak meg sorban, felkapott a hely, nem véletlenül. Több autós forgolódik előttem, hát itt nem fognak feljutni a hegyre, rájönnek sorban. J Lejjebb idős bácsika magyarázza két lánykának, merre menjenek, hol jutnak a legközelebb a csúcshoz. Mármint a hegycsúcshoz. J Később a Hörmann-parkolóbann látom az autót, oda találtak. J


Velem, ellenőrzőpont. Teázás, második felvonás. Tényleg sokkal finomabb már, összeértek az ízek. Zsíroskenyér is akad, le is csúszik néhány….Vera érkezik, majd Hajni Áronnal. Innentől Verával nyomulunk kettesben. Újra találkozunk a fáraókutyás túratárssal, készül pár fotó!


Feltúrázunk a Szent Vid-kápolnához, hát szuszogtató a szakasz, nem mondom! De az erdő szépsége mindenért kárpótol, minden szenvedést megér! És valójában nem is szenvedünk. J


Fellátni a Kendigre, ezt eddig észre sem vettem itt nem sokkal a Kéktúra emlékmű után. A hegyoldal színei meg egyszerűen leírhatatlanok!


Megint csak felfelé, irány a Hörmann-forrás! Hát akkor felfelé…itt sincs légyölő, pedig itt is szokott lenni, ebben a sűrű fenyvesben…


A Hörmann-parkoló megtelt. Ezen nincs mit csodálkozni, az idő csodás, és innen lehet a legkevesebb gyaloglással elérni az Írott-kőt. Én is van úgy, hogy feljövök ide, legutóbb, két napja a gesztenyeszedő túrámon is itt parkoltam.


Régebben azt írták, a Hörmann vize bacikkal szennyezett, nem ivóvíz. Most vagy a táblát vitte el valaki, vagy eltűntek a bacik, nem tudjuk. A víz finom, hideg, ezt tudjuk. J


Na, végre egy kis lejtő!!!


A Stájerházakig ereszkedünk Verával, nekem úgy rémlik itt régebben péksütemény volt az ellátmány, de lehet, hogy az egy Gesztenyekék-túra volt…


Almát kapunk, választok egy szép Gálát, lédús, ízletes, szeretem ezt a fajtát. Megeszem szőröstül-bőröstül! J


Merre menjünk?, kérdi Vera, mert állítólag a Szikla-forrás felé is engedélyezett a haladás. Én hagyománytiszteletből a klasszik útvonalra teszem a voksom, megegyezünk abban. Nem vészes a helyzet ott sem, két napja jártam arra, nyugtatom Verát, aki különböző térd problémák miatt a meredek ereszkedéseknek nem feltétlen szerelmese. Kisebb bozótharc árán aztán szerencsésen lejutunk a Hármas-patak völgyébe.


A hely érdekessége, hogy mindig vizes, valószínű nagyon kis ideig süt csak be a Nap a meredek hegyoldalakkal határolt völgybe. Átkelünk a patakon és megindulunk felfelé a Zeiger-nyereg felé. A gyökerek tövében régebben itt is találtam már szalamandrát, de ma nincs szerencsénk….


Befut szemből a Szikla-forrástól a zöld sáv, felkanyarodik a nyeregbe, követjük. Az erdő gyönyörű, a szintemelkedés gyalogolható, a végén azért bekeményít kicsit, de legyőzzük. Fent vagyunk a Zeiger-nyeregben.


Régebben zöld 3szög jelzéssel-ma valami körtúra jel rémlik ott- ellátott ösvényen folytatjuk a menetet a Tábor-hegy csúcs-gúlája irányába, azon található ugyanis a soron következő felírandó ellenőrzőszám. Szépek a felhők, a hegy derekában megállva nézelődünk a hegység gerince felé. Ott balra még az Óház kilátója is látszik, szemben a Kendigek két tornya kukucskál.


Na, még egy utolsó meredek pár méter itt a szederindás ösvényen, aztán itt is a gúla. Szám is megvan, felírjuk. Nem kevésbé szederindás lefelé jön, aztán kiszélesedik az út, követjük a túra fehér pöttyeit. Hivatalos jelzés ugyanis errefelé nincs.


Bár jártam már párszor erre, még sincs előttem az elkövetkező pár kilométer minden métere, nem rémlik például, hogy erről az aszfalt útról hogy jutunk el a Paradicsomos gerincére. Emelkedőre ugyanis nem emlékszem, most meg érzésre mintha lentebb lennénk a kelleténél… J Nem lesz emelkedő, a Tábor-hegyen szoktuk megállapítani, hogy ez után már csak a Hétforrás-Óház-tatő van hátra, mint emelkedés….nem lesz tehát itt kaptató… J Nincs is. J


Letérünk az aszfaltról, a Paradicsomosnak is van hátra még talán egy hét az igazi őszi arcáig, de most sem panaszkodhatunk. Vera egyre többször említi a meredek ereszkedést…. J


Hát eljött, itt állunk fent, az ellenőrzőpont meg ott vár minket lent. J Nincs mese, menni kell. Térdfájósoknak, lábfájósoknak nem egy leányálom, az tuti. Meredek is, törmelékes is még túrabottal sem tanácsos sietni. Mindenki leér épségben. Megérkezik újra Hajni is Áronnal.


Muszáj ennem valamit, már ott fent is bekaptam egy müzliszeletet, elfelejtettem enni úgy látszik, egyik pillanatról a másikra tör rám az éhség. Áronék noszogatnak… J


Négyen indulunk tovább, aztán a két ifjonc J begyújtja a rakétákat, maradunk ketten Verával. Jókat beszélgetve fogynak a kilométerek, bár aszfaltot koptatunk, de semmi bajunk nincs most ezzel. Hát még akkor, mikor ott az út szélén meglátok egy szép foltos szalamandrát!!!


Gép makró üzemmódba áll pillanatok alatt, a túrázó felveszi a pozíciót, lehasal szembe a kétéltűvel és készülnek a képek sorban! J A kis állat meg jól nevelt fotómodelleket megszégyenítően, megmerevedve tűri a közeledésünket! J Na, végre én is találkoztam vele, már mindenki látott ma itt is-ott is egyet-kettőt, hát sikerült nekem is a randevú. J


Hétforrásnál vaníliás (kakaós?) karikát kapunk, iszunk a forrásvízből, persze mind a hétből kerül a pohárba, mert ezt itt így szokás! J Mennyi van amúgy a szintidőből?, kérdezem Verát, beérünk amúgy? Ó, simán, mondja, ja, igen, csak hogy ő 6:40 körül startolt, én meg 6:00-kor…. J Most 16:40 van…tehát van 1 óra 20 percem…


Legutóbb Otival negyed óra-20 perc alatt fent voltunk, mondom Verának, szerintem ezt most is hozzuk simán. A kék balos kanyarjáig 11 perc alatt fent vagyunk! A kilátó is megvan a tervezett időn belül….


Áronék pálinkáznak éppen, engem is kínálnak, de hát fél óra és vezetek…reggel talán jólesett volna…bár kényes gyomrom lehet jobban járt nélküle… J Jobb a békesség… J


Hajnit ott hagyjuk, Áronnal, Verával ereszkedünk a reggel már bejárt zöldön. A szintidő már nincs veszélyben, azért a kocsmázást, kávézást kihagyom. Egyedül fejezem be tehát a túrát, beérve Kőszegre szemben érdekesek a felhők, mintha havas hegyvonulatok lennének….megpróbálom lefotózni, kevés már a fény, élőben szebb volt! J


11:40-es menetidővel zárom a túrát, nem is időzök sokat a célban, minél több kilométert szeretnék megtenni világosban, míg elérem az M85-öst. Gratulálunk egymásnak Danival-mióta ücsöröghet már itt… J -bevágódok a kocsiba és mivel holnap is kelnem kell, még a szokásos kőszegi melegszendvics evéses rituálémat is kihagyom a csónakázó-tó partján, hogy minél előbb haza érjek az ágyikómba.


Jó kis menet volt ez, ma minden egyben volt, a Kőszegi-hegységbe mindig szívesen jövök, az írottkő túra már nagyon kellett!


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


U.i.: a mai nap aztán úgy kerek, hogy haza érve megkértem a fiaimat, hogy ha már a megemlékezésen nem vettünk részt, menjünk be az emlékműhöz és gyújtsunk egy-egy mécsest a forradalom áldozatainak, hőseinek emlékére. Így a megemlékezés kihagyása miatt háborgó lelkem is megnyugodhat kicsit a nap végére…..


A túrán készült képeim itt: 


https://photos.app.goo.gl/nsq7n9t1zDVLXHXz9




 


 

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20212021.10.11 09:06:19

Bakonyi Barangolás 70.


2021.10.09.


Nyolcadszor


Kedden marha meleg van, szinte nyár, belököm az autóban a klímát. Szerdán már fáj a torkom. Nagyszerű, ismerem már magam, tudom, ez az elkövetkező 3-4 napos felsőlégúti tünetegyüttesből az első. Aztán jön a takonykór, a köhögős nap, mindez persze általános gyengeség által kísérve. Szombaton meg BB70!


 


 


 


 Csütörtökön már szerintem láz is van, szabit veszek ki péntekre és teljes ágynyugalmat rendelek el, szopogatom a strepsils-t, iszom a forró, mézes teát meg már-már agykontrolli magasságokban (vagy mélységekben?), minden pozitív gondolatot bevetve hangolom magam a gyógyulásra. Egyszerűen szombat reggelre nekem menetkészen kell állnom, nincs másik opció. Az év csúcs-túrája nem maradhat ki. Robi hív, felelőtlen azért nem vagyok, nem merem neki megígérni a fuvart, magammal kitolhatok, mással ezt nyilván nem tehetem. Jó, megy Pistivel, a hazautat meg majd meglátjuk.


Szombat reggel fitten, tettre készen ébredek, az eltervezett időpont előtt pár perccel, azaz 3 óra 35-kor. :) Örömérzés!


Zircen megállok reggelizni, 6 órakor nyit a benzinkút, ott elintézem az elintéznivalókat majd a vadak miatt óvatosan átautózom Bakonybélbe. A szokott hely már megtelt, vissza kanyarodok a főútra, és azon az oldalon, ahol nem tiltja tábla leparkolok. 1 perc múlva beáll mögém Pisti, Robival. :)


Benevezünk, elindulunk.


Hát, mit mondjak, csípős a reggel, a fű csupa dér! Van kesztyű a zsákban, de mindjárt itt a kaptató a Szentkút után a piros kereszten, addig amennyire lehet ráhúzom a pulcsi szárát a kézfejemre. Pár perc múlva már senki se fázik! :)


Zöldre váltunk, lezúdulunk a Kerteskői-szurdokba. Szép, mint mindig. Szurdok végén pontőr vár, Balaton szelettel, mint mindig. Jók ezek az állandóságok, a biztos pontok az életben. :)


Nagy-Som-hegy felé caplatunk a deres határban, néha vissza-visszatekintgetünk a Hajagok felé, csodáljuk a Bakony szépségét, nyugalmát. A deres fűben őszi kikericsek csokrai fekszenek, már a virágzás vége felé járhatunk, meg talán a fagyok se tettek jót a lágyszárú növényeknek. Most olvasom valahol, hogy a kikerics mérgező, az állatok ezért nem legelik le, ezért marad meg a füves réteken.


Nagy-Som-hegy oldalában folytatódik a menet, a Zoltay-forrásig a piros kereszt jelzésen kanyargunk, hullámvasutazunk. Szokás szerint amint lehet kimegyünk a fák közül a földútra, a kilátás is szebb meg a Napocska is simogathatja így az arcunkat.


A Zoltay-forrásra nagyon ritkán számíthat az erdőjáró, úgy is mondhatnám, akkor jár el okosan, ha nem számít rá, mert csak olykor-olykor csordogál belőle valamicske víz. Hát most is elapadt, egy csepp nem sok, annyi se jön a csőből.


Átállunk a zöldre.


Két szombathelyi szöszi csatlakozik hozzánk, első teljesítménytúrájuk, nincs rutin, a Kerteskői-szurdokot mindjárt ki is hagyták. Nyugtatom őket, ez náluk tapasztaltabbakkal is megesett már, majd belejönnek! Öten talpalunk itt együtt, két fickó, a két kislány (nem olyan kicsik ám! :) ) meg jómagam. Robi előre sietett Pistivel. Ők négyen sosem jártak ezen a túrán, még a környéken sem így ellátom őket némi infóval, szólok a letéréseknél, meggyőzöm őket, hogy jobban járnak a Z sáv balos ágával, egyebek….:)


Zircen a parkerdőnél van a pont, szerencsére már nincs akkora covid-frász, mint tavaly,  így a pont vissza költözhetett a fedett helyre. A pontőrök azért keresik a napsütötte padot, hiszen akármennyire is süt a Nap, meleg nincs. Mi ezt menet közben persze nem érezzük, de mikor meglátjuk a kabátban didergő pontőröket, következtethetünk a hőmérsékletre. :)


Reggel sütöttem magamnak rántott husit, be is kapom a második szendvicsemet, el nem lehet mondani, mennyivel jobban esik, mint valami szalámis….:) Desszertnek fogyasztunk  a pont által kínált mindenféle édes, sós finomságból!


Evés-ivás után emelkedő, ez általában így szokott lenni, most sincs másképp. Jön a Pintér-hegy. Megmásszuk. Aztán lecsorgunk Borzavárra.


Lecsorgunk, majd Borzavárt is megmásszuk. J Út közben, jó szokásunkhoz híven csenünk némi almát a főutcán…..:)


Kimászunk a faluból azon a szűk ösvényen a templom oldalában, előttünk a Magas-Bakony tömbje, a Kőris-hegy, a Kék-hegy….oda tartunk…. :)


Előtte azonban elgyalogolunk Szépalmapusztára, és, ha eddig ez nem lett volna egyértelmű megállapítjuk, hogy a természet jó pár hetes lemaradásban van, minden zöld, az őszi színeknek szinte nyomát se látni.


A hotel bejáratánál viszont itt a gesztenyefa, van is lepotyogott termés, na én ezt ki nem hagynám, szedek is egy pár marékkal. Kevés volt a csapadék, nagyon apró, de egészségesnek látszik, remélem finom lesz. Majd elkészítem a nagymamámtól örökölt békebeli fém palacsintasütőben, hosszú évek tapasztalata, hogy abban lehet a legfinomabbra sütni!


A magányos fa alatt szép almát kapunk a pontőröktől. Nagy a szél, nem időzünk sokat…..


Szalagozás mellett folytatódik a menet Szépalmapuszta felett, ragyogó napsütésben. A Száraz-Gerence-völgyben aztán ráállunk a sárga sávra. Veráék érnek utol. Az egykori Kisszépalmapusztáig együtt talpalunk. Ott aztán olyan lekvároskenyér evést csapunk Janiék pontján, hogy csak na! :) Mellé kóla csúszik, az eredeti, kell a cukor, kell a koffein, hiszen mint mondtam, evés után mászás jön, ez itt sincs másképp! :)


Jön a Kőris-hegy mai első meghódítása! Mintegy másfél kilométerre úgy 250 méter szintemelkedés jut, hogy érzékeltessem, az úgy 7-8 egymásra rakott tízemeletes panelnek felel meg…. :)


Na, de kemények vagyunk, becslésem szerint 15-20 perc múlva már a Vajda Péter-kilátó tövében vagyunk, lényegében megállás nélkül abszolváljuk a feladatot. A legdurvább emelkedő letudva. A Kőris-hegy tetején nem is időzünk az ott jártunk igazolásán túl, kilátózást kihagyjuk, elindulunk lefelé a kék barlang jelzésen! Az finom lesz!, mondaná Mabel a Csengetett Mylordban, hát az, bár irgalmatlan meredek ez a szakasz, egy szavunk nem lehet a talaj minőségére. A héten leesett pont megfelelő mennyiségű csapadéknak köszönhetően nem porzik és nem is sáros, ezáltal nem csúszik. Áldás ez itt! Lefelé menet több ajánlat, kérés érkezik a túrabotjainkra, mondom a lánykáknak, hogy nincs az a pénz, itt nagyon magas az áruk, jobban járnak, ha ott lent tesznek árajánlatot, azt mondják, ott meg már nincs szükségük a botjainkra. :) Így az üzlet elmarad…. :) Leérünk. A legdurvább szintvesztés is letudva! :)


Haladunk a Barátok útján, elsőbálozó fiatal srác csapódik mellénk, 20-30-nál sosem ment többet, most kipróbálja, megy-e a 70. A kondija megvan, fiatal, menni fog az! Rakk Gyuláék pontjára érünk, ahol a rövidebb távok elválnak a 70-től. Nekik innen már csak pár kilométer a cél. Nekünk ez durván a féltáv.


Újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyunk, cél a falu végénél található buszforduló. Az ugyanis hagyományaink szerint egy pihenő/evő-ivó/lábnapoztató/zoknicserélő pont. :)


Veráékat, Líviéket érjük itt utol, ők is megpihentek a padoknál. Elvégezzük az előbb leírt rituálékat, majd elugrok a kisbótba egy kóláért. Megveszem a gyerekeknek a madárlátta Hyper-szeletet is. Ez is hozzá tartozik a BB70-hez. :) A kisbótosnak kiosztok egy fekete pontot, ugyanis a kólahűtő nincs bekapcsolva. Az a szerencséje, hogy mire ezt a kólát meginni tervezem lehűl annyira a levegő, hogy a kóla se lesz meleg. :)


Jön az elnyújtott emelkedő az aszfalton a Mészégető felé. Ez nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, alattomosan veszi ki az erőt. Legyűrjük azért…. :)


Hideg-völgy aljában újabb pont, pogácsát kapunk meg vizet, kólát. Norbiék csapata fut be, váltunk pár szót, majd mi távozunk….


Régebben a Hideg-völgy is mumus volt, jó részen egy szűk, vízmosta meredek emelkedőről beszélhettünk. Mára már az utat kitisztították, ezáltal szellősebb lett a völgy, sokkal kellemesebbé téve ezzel a szintgyűjtést. Kisgyerekes család jön szembe, akkora kalapú őzlábgombákkal a szatyrukban, mint egy kisebb kocsikerék! Mai utunkon többekkel találkoztunk, akik gombát gyűjtöttek, általában őzláb volt náluk….


Jókat beszélgetve jutunk fel az egykori bányához, majd leereszkedünk a Királykapuhoz. Itt is kapunk egy nápolyi szeletet. A piros sáv itt pár méter erejéig kimegy a Franciavágásra tartó aszfaltra, ez hamarosan megszűnhet, mondja a pont őre, kitisztítottak ugyanis egy szakaszt itt fent, ami becsatlakozik a pirosba, ha gondoljuk, írjunk történelmet, mehetünk arra is! Megköszönjük a felajánlást, de maradunk a jelen, lehet, hogy most utoljára használhatjuk ezt a kunkort…. :)


Haladunk a piroson az egykoron itt futó kisvasút még álló hídpillérjei vonaláig, majd felkanyarodunk az Öreg-Kecskeakol-árokba. Kellemesen gyalogolható az emelkedő, a végén kezdek csak kicsit kóvályogni, úgy látszik keveset ittam, hirtelen tör rám a szomjúság, de már kibírom a pontig. A Nap közben szépen lebukott a hegyek mögött, megjelent a Hold keskeny sarlója, amott meg valószínűleg a Vénuszt láthatjuk….


Eddig lehetett fejlámpa nélkül haladni, letérve a murvás útról, a fák között már teljes a sötétség. Beüzemelem a Petzl Tikkámat, most van rajtam először, nagyon meg vagyok elégedve, szépen szétszórja a fényt és közepes fényerőre állítva is megfelelő távolságban világítja meg az előttem levő útszakaszt. Haladunk a P3szögön lefelé….


Kiérünk a piros sávra, itt is, ott is szempárok világítanak a sötétben egyiket őznek, másikat muflonnak véljük…


Haladunk a piroson. Korábban, mint vártam aztán beposhdt víz szaga jelzi a sötétben, hogy hamarosan itt is a Suttonyi-tó…


Erdőírtásba botlunk, tábla kéri a túrázókat, használják ezen a szakaszon az itt a fejünk felett futó erdészeti murvás utat! Nem hallgatunk rá, (magasan van az út! :) ) makacsul haladunk tovább a völgyben, tartva az irányt, párhuzamosan a jel nyomvonalával. Aztán már majdnem rábeszéljük magunkat, hogy mégis fel kellene menni az útra, mikor végre elfogynak a kidöntött fák, átmászunk az utolsón és visszatérünk a jelre…. :)


Gerence-pihenő, utolsó nagy szusszanás a Kőris-hegy másodjára történő meghódítása előtt. Szépen kialakították a pontot, nagyon hangulatos azokkal a mécsesekkel. A kínálat meg már szinte zavarba ejtő, mindenféle édes és sós rágcsák, szörpök, müzliszelet, vehetünk akár kettőt is…pihenünk is jó negyed órát, melegedünk kicsit a tűznél aztán elindulunk az utolsó nagy megmérettetésre. Szűk 7 kilométeres emelkedő szűk 500 méteres szintemelkedés vár ránk úgy, hogy már legyalogoltunk eddig is 56 kilométert. Finom lesz! :)


Négyfős csapattal indulunk a hegyre, utólagos engedéllyel most sem látogatjuk meg az Odvaskő-barlanghoz vezető hiányos, meredek lépcsősort, a piroson hódítjuk meg a hegyet. Az elején az aszfaltról betérve azért lépcsőzünk kicsit, csak hogy az érzés meglegyen, majd komoly meredekséggel gyűjtjük az 500 méter szintemelkedés ide jutott részét. Feljebb aztán szelídül a séta, jó tempót megyünk. A letéréseket az épp az élen haladó többször nem veszi észre, de ezekről előre beszéltünk, így mindig van valaki, aki jobban figyel és szól… :) Igazi csapatmunka! :)


Egyre többször hangzik el egy meleg autó, egy meleg fürdő, egy ágyban elnyújtózás után vágyakozó, nagy sóhajtások közepette elrebegett mondat…. :) :) :)


Végre itt a murvás út, majd az aszfalt is befut…


A kék letérése után ez egy oda-vissza szakasz, többekkel összefutunk itt…


Kőris-hegy.  Azt mondják a srácok, szűk 80 perc alatt felértünk. Szinte hihetetlen, tavaly úgy érzem Robival jobban toltuk, mivel kitört egy kisebb (nagyobb! :) ) szélvihar és szabályosan féltünk a felettünk hajladozó, recsegő-ropogó 20-30 méteres bükkök alatt és akkor volt a menetidőnk 90 perc. Most meg hoztunk ezen 10 percet???


Mindenki eléggé odavan, a mozgás már kissé szétesett, vannak fájdalmak itt is, ott is de amíg a jókedv megvan, addig nincs probléma. Az meg megvan! :) Jó kis tüzet raktak a fiúk itt fent, de feltámadt a szél és össze-vissza fúj  a hegytetőn, akárhova helyezkedünk, 1-2 másodperc múlva beterít a fullasztó füst. Még ez is ellenünk van! :) :) :) Elhagyjuk a hegytetőt….


Lefelé azért könnyebb! Toljuk is, ami a csövön kifér, már nagyon vágyunk egy meleg helyre ahol leülhetünk, elnyújtózhatunk, levethetjük a bakancsokat….. :):) :)


Visszatúrázunk a kék letéréséhez, lefordulunk balra. Most jó darabon aztán tényleg csak lefelé!


Hol erdei ösvényen haladunk, hol murván, a murva bizony már roppant kellemetlen a fáradt talpainknak. Aztán újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyunk, ha jól számolom, ma harmadszor, de mindig más részén. Pár méter aszfalt, aztán itt is a letérő Bakonybél felé. Jön az utolsó néhány tíz méter hosszú emelkedő, ez tesz fel a pontot az i-re. Csakazért is úgy megtolom, ahogy csak bírom! :) Beérünk a faluba.


Leveszem a fejlámpát, leereszkedünk a zöld 4zet jelen, majd begyalogolunk a célba. A teljes menetidőnk 16 óra 10 perc. Ez a BB70 nem adta magát könnyen, de ilyennek is kell lenni. A 70 kilométer azért már talán nevezhető extrém távnak, a 2 kilométer szint se kevés. Ma nem is a fáradtság volt talán a legnagyobb ellenség, hanem a különböző fájdalmak. Na de azért vagyunk, hogy ezeket legyőzzük. Le is győztük.


 


Ösvénytaposóéknak köszönjük a lehetőséget, köszönjük a túrát!


 


 Képek itt:      


 


 https://photos.google.com/share/AF1QipOeDySdak4lrKxGaeS4ZPpBWajf3vx_PqusUszVXga2NxQ0UzaG19nHGt88HpIO_w?key=N0JmQmdTcGtIQTlteDZTQW1id0M3Zi1jRnEweTZ3


 


 


 


 



 


 


 


 



 


 



 



 



 



 



 



 



 


 


 


 


 



 



 



 



 



 



 



 


 


 


 


 


 


 

 
 
túra éve: 2020
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20202020.10.12 11:43:47

 Bakonyi Barangolás 70



 


 2020.X.10.






 



Hát voltak félelmeim, soha ilyen felkészületlenül nem érkeztem még október második hétvégéjén Bakonybélbe 70 kilométert gyalogolni. Nem volt túl sok túrám az utóbbi időben, teljesítménytúrám meg kimondottan kevés, 50 felett nem is tudom mikor mentem utoljára. Imre balaton-felvidéki maratonját nyomtam hetekkel ezelőtt, ott borzasztóan szenvedtem, nagyon gyengének éreztem magam, talán a Covid kerülgetett, nem tudom, szóval nagy várakozások előzték meg ezt a napot. Mindenestre büszkén előneveztem, lesz, ami lesz, megyünk, a BB fix pont a túraévben, nevezhetjük az évad csúcs-túrájának is, szóval nincs kecmec, menni kell, a Bakony hívó szavának nem lehet ellent mondani! :)


Hú, marha korán van 3 óra 40, de kelni kell, 5-re megyek Robiért és már suhanunk is a Világ Közepe felé, gyorsabbak is lehetnénk persze, de ilyenkor jobb az óvatosság, nem érdemes száguldozni, hiába üres az út, a vadak mozognak. Negyed 7 körül itt is vagyunk, elintézzük az elintézni valókat, és mivel a zöm már neki vágott a túrának sorállás nélkül indulunk aztán mi is a mai elrendelt távra.


Kis megállás még az autónál, bátorítást veszünk magunkhoz, majd pár perc múlva már a Szentkútnál gyalogolva csodáljuk a kékes-rózsaszínes hajnali színeket az égen…


Felszuszogunk a P+-en a Csúcs-hegyre, jó kis bemelegítés ez mindjárt az elején, majd átállunk a Z sávra, ellentétben azon túratársakkal, akik ezt elmulasztják megtenni, maradva az említett jelen. J Ők az átállás mellett a Kerteskői-szurdok nagy részét is kihagyják, az ellenőrzőpont után szemből érkeznek zavarukban vigyorogva…:)


Szép a szurdok, mint mindig, most víz is folydogál a mederben, nem fotózok, az évek során kiderült, ilyen fényszegény viszonyok között állvány nélkül esélytelen a kis kompakttal a jó kép. Ponton 3 féle édesség közül választhatunk, betolok egy étcsokis Balaton szeletet, pár szó a pont őrével aztán indulunk is tovább. Elég sok a bedőlt fa, alternatív nyomvonalakon jutunk ki a völgyből a Z3szög jelzést követve. A műútnál aztán átállunk a P+-re.


Ez már a Nagy-Som-hegy alja, egy ideig az erdőben kanyarog a jelzés, aztán kimegyünk az erdő alá a szekérútra, itt szebb a kilátás, párhuzamosan haladunk a jellel, úgyhogy nincs kispistázás, ne ijedjen meg senki! :)


Zoltay-forrás csont száraz, sosem láttam még őrült vízhozamot produkálni, mindig csak csordogál, de most még azt se teszi.


Újra átállunk a zöldre, a trükkös letérést sem vétjük el a bozótosba menet, hamarosan itt is vagyunk Zirc felett, szigorúan követve a jelzést gyalogolunk be Magyarország legmagasabban fekvő városába.


Eddig nem volt semmi gond, a városmagból kifelé az elnyújtott emelkedőn aztán valami megváltozik. Mint egy élethossza vége felé járó akkumulátor, olyan tempóban vesztem el az erőmet, komolyan megijedek, mi a fene ez, 15-16 kilométernél járunk, ez még marhára az eleje…! Ólom lábakon lépkedek és az ellenőrzőpontot várom veszettül. Nem jó érzés.


A parkerdő alatt tanyázik a második ellenőrzőpont, most nem telepedtek be a fedett helyre, talán a vírushelyzetben kerülni szeretnék a csoportosulást. Így a 4-5 asztalnál eloszlik a jónép. Betolok egy szendvicset aztán megyek nassolni. van itt minden, mi szem-szájnak ingere, édes, sós finomságok, két féle szörp, sőt kóla is, Coca, na ennek igazán megörülök, jól fog most jönni az extra cukor meg a koffein! J Pihengetünk jó pár percet, most nem én vagyok, aki sietteti az indulást. :)


Emelkedők jönnek most, tudom jól, kicsit tartok is tőle, mi maradt a zirci holtpontból, aztán megnyugszom. Úgy látszik az étel és az ital hiányzott, éreztem ám én már a Zoltay-forrás környékén, hogy éhes vagyok, de gondoltam jó lesz az majd Zircen is….


Feltúrázunk a Pintér-hegyre, szépek a színek, a becsapódó napsugarak, gyönyörű időt fogtunk ki, egy szál nyári technikai pólóban sétálunk itt október elején….


Aztán itt az igazán meredek, vízmosásos kaptató, ez is megvan, lezúdulunk Borzavárra…..


…..hogy aztán a nagy lezúdulás után megmásszuk a falut némi alma-körte reményében….:) Borzavár ugyanis nem az a kimondott síkvidéki település…:)


Hozzájutunk némi finom almához, körtéhez, sok ház előtt roskadoznak a fák, egyáltalán nem úgy néz ki, mintha valaki le szeretné majd szüretelni őket, így nyugodtabb lélekkel veszünk magunkhoz pár szemet a termésből. Mennyire finomak! De tudom sajnálni azokat, akik csak a multiknál kapható gyümölcsöt ismerik! El se tudják képzelni, milyen az igazi, lédús, ízletes alma!


Nincs még vége viszont az emelkedésnek, a templom bal oldalánál egy nehezen észrevehető ösvényen kapaszkodunk ki a faluból, majd még feljebb jutva tekintgetünk vissza a templom fák közül kikukucskáló tornyára. Erre a rövid szakaszra valahogy nem jutott a jelzésből anno, és továbbra is megmarad jelzetlennek, pedig ez az Országos Kék egy szakasza, még, ha nem is nagyon lehet eltéveszteni….


Feltűnik a távolban a Magas-Bakony vonulata, szembe velünk a Kőris-hegy, a Kék-hegy, ezek előtt azonban mi még ellátogatunk Szépalmapusztára is, az egykori uradalmi ménesbirtokra, ahol manapság egy elegáns hotel üzemel, de van arborétum, kis tó, állatok sokasága, és ami a lényeg, mindezek látogathatóak az egyszerű mezei bakancsos turisták számára is.


Az ellenőrzőpontot mindjárt a kapu után találjuk, később láthatjuk majd, hogy a klasszikus helyet miért kellett mellőznünk, valakik épp az életük –ha nem is biztos, hogy a legszebb, legvártabb, legemlékezetesebb…J- de mindenképp az egyik legmeghatározóbb napjára készülnek, minden jel arra mutat ugyanis, hogy itt bizony esküvő van folyamatban…..


Az előbb a faluban feltöltekeztünk gyümölcsből, így a ponton kínált almát én meghagyom a többieknek. Norbiék leülnek pihenni, így ketten folytatjuk Robival, átjárjuk a birtokot. Elhaladunk az előbb említett helyszín mellett is, az esküvőszervező épp a székeket díszíti virágcsokorral, mi felcaplatunk a dombhátra és élvezzük a gyönyörű őszi időt, a napsütést, a hegyek látványát!


A Száraz-Gerence-völgyben kódot írunk, majd az egykori Kisszépalmapusztánál (hejj, de kár azért a szép épületért…) újra dobunk a lovaknak. Zsíros kenyeret eszem jól megsózva, iszom is eleget, ugyanis a túra legmeredekebb gyenge 2 kilométere vár ránk, feltúrázunk a Bakony tetejére, 709 méterre.


Hát meredek, na! Vannak azért benne pihentető majdnem szintben menések is, de a java felfelé menet, hiába, csak el kell fogyasztani valahogy azt a 250 méter szintemelkedést, ami erre az 1,7 kilométerre jutott. Fél óra alatt azért felérünk ám, volt már ez jobb is, de nem vagyok csúcsformában, mint már említettem az elején…:)


Kilátó tövében pecsétet kapunk, itt is készültek Ösvénytaposóék folyadékkal bőven, iszunk is egy pohár szörpöt. Kilátózást ma kihagyjuk, sokan vannak, a levegő is párás kicsit, nem ma fogunk ellátni a Balatonig. (Volt már rá példa, hogy innen, távcsővel látni véltem a győrszentiváni templom tornyát, a petőházi cukorgyár tartályait, a Balatont, de azért az ilyen napok ritkák.)


Meredeken jöttünk felfelé, hát, ha lehet valahol, akkor itt ezen a barlang jelzésen még meredekebben megyünk lefelé. Oda kell figyelni, tényleg veszélyes, szerencsére nem nagyon száraz a talaj, a morzsalékos föld talán még a sárosnál is kellemetlenebb ilyen szintvesztésnél. Leóvatoskodunk az erdészeti útig, egy kiránduló konkrétan seggen csúszva ereszkedik, nem kérdezzük, ő mondja, nagyon tériszonyos, máshogy neki egyszerűen nem megy. Hát, jó helyre jött szegény….


Az úton balra fordulunk, majd hamarosan jobbra tér le róla a jelzés. Jön a Barátok útja.


Halomsírmező mellett talpalunk, a Bakony-térkép keltaként említi, más források szerint egy ismeretlen kultúra emlékei a kis dombok. Sokat egyébként mi ebből nem érzékelünk.


Valaki a Z sáv mellé felfestett egy K+ jelzést is, ami szerintem a Zsáv-K sáv-SO jelzések találkozásától a K-Z találkozásáig tart. Nem értem, miért kellett, nem baj, hogy van, csak nem értem a lényegét.


Pecsételnek nekünk ismét, a 40-es kollégák innen a KZ fonódott jelzéspáron már a cél felé tartanak, mi a Bakonybéli-Szarvad-árok irányába. Hamarosan a Z+ jelzésen találjuk magunkat és kellemetlenül éles kővel leszórt erdei úton ereszkedünk a Száraz-Gerence-völgybe.


Aszfaltot koptatunk a kiszáradt patakmeder mellett, Bakonybélbe érünk és megcélozzuk a kisbótot. Maszkot fel, aztán jöhet a bevásárlás: energia ital, kóla, túró rudi, sör, csoki, szóval minden jó kerül a kosárba! J Jön ugyanis a szokásos pihenés, evés-ivás, zokni csere, lábnapoztatás a buszfordulónál! J Töltekezni ajánlatos, hamarosan itt ugyanis a Hideg-völgy emelkedője!


Hát töltekezünk, aztán megindulunk a hátra levő 30-asunkra. Jajj, de kellemetlen ez az elnyújtott murvás emelkedő itt a Hideg-völgy aljáig! Alattomosan szívja el az erőt. Szép a kilátás viszont a falu felé, és a fák is kezdenek azért színesedni. Még nincsenek azok a tipikus őszi színek, de már elkezdődött valami….


A völgy aljában ismét ellenőrzőpont, a pontot, mint ahogy több másikat is a felnövekvő nemzedék üzemelteti, lesz utánpótlás szerencsére, az látszik. Kólát iszom itt is, a pogácsa valami isteni finom, mondom én, gasztro-túra ez, kis sétával megspékelve…..:)


Már annyi plusz energiát bevittem ma, hogy a Hideg-völgy meg se kottyan, mintha húznának felfelé, úgy robogunk Robival. :) :) :)


Felhagyott bányát kerülünk, tudjuk, hogy nem az első adandó alkalomnál kell balra térni, hanem a másodiknál, azon folytatódik a jel, így is teszünk.


Pihentető szakasz jön, jobbára lefelé megyünk, jobbunkon a Nádajtó-árok, a távolban a Magas-Bakony vonulata napfürdőzik éppen. Itt felettünk felhős az ég. Jó idő van, 20 fok körül, vagy még több, de felhős.


Királykapunál megint csoki! :)


Régi kisvasút nyomvonalán folytatjuk a P sávon, tisztán kivehető az erdőben az egykori kisvasút töltése, azon talpalunk. Az egykori vasúti hídnál (ma a hely „Hídpillér” névre hallgat, ugyanis a valamikori hídból már csak a két terméskőből kirakott/megrakott pillér maradt fenn) aztán felkanyarodunk az Öreg-Kecskeakol-árokba, következő felírandó kódunk ugyanis a Witt-kilátónál vár ránk. Még világosban érkezünk fel, de azt már most látom, hogy a fák közé érve fejlámpáznunk kell majd. Robi bízik benne, hogy nem, pedig igen. :)


Hát kell. A fák között vaksötét van már, ennyit tesz a felhős idő, ha nem így lenne, talán leérünk lámpa használata nélkül a Gerence-pihenőbe, amit Robi remélt, de így nem. Sebaj, semmi nehézség, Annamariék még a jelzést is felfestették erre az ösvényre kellő sűrűségben, így az azóta kivágott (!) egy-két jelzett fa hiánya se okoz problémát. Főleg, hogy a kivágott és jelzéssel ellátott darabokat az út széléhez támasztva ott is hagyták a tettesek. :)


A pihenőben ismét összefutunk Gyulával is, készül pár kép és beszélgetünk kicsit. Téma hamar akad, ők is, én is az Őrség nagy szerelmesei, úgyhogy az ottani dolgokat beszéljük ki töviről hegyire. Aztán megindulunk a végső megmérettetésre, jön durván 500 méter szintemelkedés jó 7 kilométerre elosztva. Hogy érzékeltessük a nem rendszeresen túrázóknak: ha 30 méteresnek veszünk egy 10 emeletes tömbházat, ami azért elég magas, akkor ez ugye nagyjából 17db 10 emeletes épület egymásra rakva….:) Mindez úgy, hogy előtte már legyalogoltál majd 56 kilométert…:)


Megindulunk. A magunk alkotta J jogunkat ma is megtartva kihagyjuk az Odvaskő-barlanghoz vezető meredek lépcsősort, és a műutat elhagyva rögtön ráállunk a P sávra. Itt is lépcsőzünk azért az elején párat, csak, hogy a lépcső-érzés is meglegyen. Vadak mocorognak mellettünk a sűrűben, nem láthatjuk, csak halljuk őket. sok gombát látni, ez jellemző volt amúgy az egész útra. Főleg őzláb van rengeteg.


Elkezd fújni a szél. Nem kicsit, nagyon! Ez mondjuk nem tölt el bennünket határtalan nyugalommal, ugyanis néhány faág is landol ennek hatására valahol mellettünk. Mi meg itt caplatunk az égig érő bükkök alatt, a szél meg egyre jobban fúj…..sötét van, még elugrani sincs esélyünk a láthatatlan veszély elől…meghúzzuk a lépteinket, minél előbb szeretnék kiérni a murvára, ott legalább nem lesz fa a fejünk felett….


Eddig elég volt a póló, most felveszek egy polár mellényt ugyanis a széllel együtt lehűlés is jött, vizes háttal viharos szélben nem túl jó a 10 fok körüli hőmérséklet. Lehet, hogy annyi sincs, nem érzékeljük, ugyanis még így is majdnem melegünk van.


Kiérünk az aszfaltra, kábé 2 kilométer és újra 709 méteren vagyunk. Toljuk becsülettel, hozzuk is a szokásos másfél órát a pihenőtől. Mivel van némi köd a hegyen, a radarra szerelt erős fényű piros lámpáknak köszönhetően a tető körül pirosan ragyog az égbolt, nagyon érdekes, sajnos lefényképezni nem tudom. Felérünk a hegyre. A kilátó tövében aztán meglepetés vár, a pecsét mellé extra ellátmányként gulyáslevest kapunk, kösz srácok, nagyon jólesik!!!


Jön az utolsó hetes, már szinte csak lefelé. Hideg lehet, most érzem, a mellényt hossz ujjú pulóverre kell cserélnem. Volt már itt olyan, hogy kesztyűt, téli sapkát kellett húzni, annál azért jobb a helyzet pár fokkal! :)


Robogunk lefelé, a bökős köves út már felettébb kellemetlen, örülök, mikor elhagyjuk és erdei ösvényeken haladhatunk újra. Újra itt a Száraz-Gerence-völgy, már csak a falu előtti utolsó domb van hátra, ezt már senki nem szereti, de nincs megállás, már látom a házakat, felérünk, megjöttünk, egy métert nem vagyok hajlandó felfelé menni ma már! :)


Aztán mégis, átvágunk a falun és FELgyalogolunk a célba. :)


Hát nem lett PB az idő, de ez senkit nem érdekel, én tökéletesen meg vagyok elégedve. Ilyen előzmények után örülök, hogy gyakorlatilag mindenféle nehézség nélkül, vagy minimális nehézségek árán legyalogolok 70 kilométert 2000m szintemelkedés mellett. :)


Köszönöm a ÖBT-nek a rendezést, közönöm, hogy itt lehettem!


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



 


Képek itt:


https://photos.google.com/share/AF1QipM59NZ6Cyf-n7nzk5rzMZES5Hp8SKZ41zDGsRlTf2Jlz-IvTARIsny3Fn2tMI3ZLg?key=MGtWaFU0Y0x4TTBEUFV0LTRCekhZcW03REFpYmVR


 


 



 


 


 



 


 


 



 


 



 


 


 



 



 



 



 


 


 



 



 



 



 



 



 


 



 



 



 


 



 



 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 
 
KitörésTúra éve: 20202020.02.14 21:15:54

 Kitörés 60



2020.02.08-9.


Megint felhúzott az a rejtélyes erő Budára a Várba, ami így február eleje felé általában megjelenik. Túra alatt általában legalább egyszer elhangzik a számból, hogy ide aztán többet soha, aztán eljön a február, és menni kell. Talán, mert ez egy tényleg nehéz menet, és mint az ilyen, rangja van. Igenis büszke lehet magára az, aki végig tud gyalogolni közel 60 kilométert, hegyen-völgyön át úgy, hogy lényegében egész éjjel menetel.


Hatodszor ülünk tehát autóba, most kettesben Norbival, ebben a hónapban még országos autópályamatricám is van, egy óra alatt Szomoron vagyunk, ezt azért meg lehetne szokni. Leparkolok a buszmegállóhoz viszonylag közel (az iskolához közel már nincs hely), beveszünk egy kortynyi feszültség oldó párlatot és lesétálunk a buszhoz.


A menetidő 1 óra, ez a Városmajor környékén kerül veszélybe, épp most ért véget egy rendezvény (Becsület Napja) és annyi a rendőrségi jármű és a rendőr a környéken, hogy csak na. Nem baj, ha csúszunk kicsit, ha már a túra-rajt elejére nincs busz, apadjon csak az a vélhető tömeg, mire felérünk a Várba. Pár perc késéssel aztán befut a busz a Széll Kálmán térre.


Felcaplatunk a Kapisztrán térre, közben már jönnek szemből a korábban indulók, néhányan mondják, hogy marha nagy a tömeg, ennek nyilván nem örülünk túlságosan, de ha így van, így van, felkészültünk rá, nem gond. A téren elirányítanak minket a tényleges rajtba, ha már az önkormányzat egy nyilvánvalóan rosszindulatú és szánalmas lépéssel pár napja lefoglalta a túra eddigi indításául szolgáló teret. Hát nagyon kitoltatok velünk, fiúk-lányok, mondhatom, most komolyan, tényleg azt hittétek, hogy ez bármiben akadályoz bennünket?


Tehát arrébb ballagunk pár lépést és láss csodát, tömegnek nyoma sincs, jó pár helyről lehet rajtolni, konkrétan sehol se áll senki, így a hozzánk legközelebb eső padtól 1 perc alatt meg is történik a menesztésünk.


A nagy ijedelemre ismét mintát veszünk egymás gyümölcsleveiből, aztán megkezdjük a túrát, elhagyjuk a Vár területét a Bécsi-kapun át. Mellvéden a szokásos hujjogatás, kapu alatt pár rendőr a védelmükre, igazából a Vár területén többet nem is láttam, talán rájöttek, hogy a túrázóktól nem kell rettegni, nem bántunk mi senkit. mi volt itt  a korai években, rendőrautók, rendőrök hada, ameddig a szem ellát…én sajnáltam őket, nyilván a pihenő idejük rovására őrködtek a semmi felett……!


A hőmérséklet valahol fagypont körül lehet, számottevő csapadék hetek óta nem volt, így formabontó Kitörésre készülhettünk. Se hó, se sár, se csonttá fagyott hegyi utak, se farkasordító mínuszok, így, ha lehet ilyet mondani, az eddigi 5 teljesítés után egy viszonylag könnyű menetre számíthatunk, már amennyire könnyűnek lehet tekinteni egy éjjeli 60 kilométeres sétát, úgy 2000m körüli szintemelkedéssel….:) Kicsit félek is, hogy lazára vettem a figurát, de talán a tizenéves teljesítménytúrázó rutin átsegít majd a nehézségeken…


A Városmajor körbe kordonozva, így a szokásos útvonaltól kénytelenek vagyunk eltérni, érzésre lőjük be a János Kórházat, azért én igénybe veszem a helyiek segítségét és megerősíttetem velük az érzésemre jó irányt. Irány megerősítve. :)


Egy rendőr épp egy villanyoszlopon csimpaszkodik, ahogy közeledünk látom, hogy egy valószínűleg csak a rendezvény idejére ideiglenesen felszerelt kamerát bontanak le éppen, alatta egy pógár arról faggatja a szervet, hogy ez a kamera sebességet is mért-e, vagy mi célból volt fenn…? A  rendőr láthatóan higgadtságát nagy erőfeszítések árán megőrizve válaszol neki, hogy hagyja már békén, épp más dolga sincs, mint interjút adni, így a kérdező elsomfordál….:)


Na, itt is a kórház, kezdődhet a móka, jön a Diós-árok.


Hát, mit is mondhatnék? :) Meredek.  :) Először nem annyira, aztán meg de. Az 56-os szám környékén durvul be igazán, ezt onnan tudom, hogy végig egy alacsony kerekképű fickó környékén gyalogoltunk felfelé, aki valami elképesztő módon, megállás nélkül, és ahogy az ilyenek szokták, kellő hangerővel tartotta szóval a környezetét. Bakker, más azt se tudja, honnan vegyen plusz levegőt, ő meg szünet nélkül beszél! Hát nem felháborító? :) Hol veszi az ilyen a lélegzetet? :) Na, de az 56-os szám körül azért elcsendesedett ő is…:)


Átkelünk a fogaskerekű nyomvonalán, még mindig felfelé persze, tömött sorokban gyűrjük a szinteket, ami így, hogy egy szűk járdára szorultunk, még feltűnőbb. Néhányan az úttesten mennek, az autók dudálnak. Megint látok nagyon fiatal kisgyerekeket, az egyikük már most kérdezősködik, hogy mennyi van hátra, csak remélni tudom, hogy a szülő páros nem azt tervezte, hogy ezt a két csöppséget végig vonszolja a 25 kilométeren és az 1000 méter szintemelkedésen. :( Még akkor is, ha az a 25 egy erős 22 csak...


Nagy lendülettel vágunk neki a Széchenyi-emlékhez vezető lépcsősornak, aztán a lendületet egy pillanat alatt töri meg a végeláthatatlan sor, amibe belefutunk. Na, megjöttünk. Kicsit bosszankodunk, persze, ki szeret sorban állni?, de nem olyan nagy a baj, mint amekkorának elsőre látszott, ha lassan is, de a sor halad. Bosszantóbb az a viselkedés, amit pár túratárs tanusít, simán mennek előre a sor mellett, mintha az nem is lenne ott….


Rákerül az első pecsét a lapra, épp egy sarló-kalapácsos, ezután szokásunkhoz híven félre állunk egy kis táplálkozásra. Németek kérnek meg, hogy készítsek róluk egy fotót, megteszem szívesen, aztán ahogy lépek vissza a zsákomhoz, műanyag roppan  a talpam alatt. Na, szép. Szétgyúrom a saját zsákom csatját. Mondjuk jobb, mint másét, az kellemetlenebb. :)


Elindulunk, többen jönnek szemből(!), ki kihagyta a pontot (!?), ki épp most keresi (!?), egyik se túl szerencsés helyzet. Amúgy a Z sávot koptatjuk, néha itt is elsuhan mellettünk egy rendőrautó, ki tudja, mi okból…


A Normafánál szép kilátás nyílik az esti városra.


Innen irány aztán az erdő!


Ahogy beérünk a fák közé csokival kínálnak, azt mondják az ellenőrzőponton elfogyott, így már itt megkapjuk. Ez pozitív.


A talaj több, mint ideális, még  a fejlámpa is szinte felesleges, mert olyan fényesen világító telihold van, hogy csak na!


A Csacsi-réten megkapjuk a második igazolást, majd hamarosan ráállunk a P sávra, ami szépen, kényelmesen gyalogolható, elnyújtott emelkedéssel fel is visz minket a János-hegyre. Hejj, mennyivel könnyebb így, mint mikor tükörjégen evickélsz, vagy bokáig érő sarat gyúrsz….!


János-hegyen pecsét, aztán irány tovább felfelé, egészen az Erzsébet-kilátóig. Onnan aztán szintvesztés veszi kezdetét, egészen a Budakeszi útig. Mit mondjak, ez is kellemesebb pár fokozattal így, hogy szárazság van. Egyedül ezek a köves ösvények….jajj, de utálom ezért a Budai-hegységet! Évek óta tervezek elindítani egy mozgalmat, „Hordjuk le a köveket a Budai-hegység ösvényeiről”, valami ilyesmi lenne a neve és a célja. :) Hát nem jobb gyalogolni pihe-puha talajon, mint ezen a kövesre gyúrton? :) ( A lehordott kövek további hasznosítása még kidolgozás alatt..:)  )


Na, szóval Budakeszi út. Innen a sárgán tovább, irány a Nagy-Hárs-hegy. Ez azért már szuszogtatósabb emelkedés, több is a félre álló kolléga. Aztán a pont előtt ismét csak sor. Nem is kicsi. Hát, ez már így lesz ezután, legalábbis a 25-ösök céljáig bizonyosan. Most ez volt az a pont, mikor eldöntöttem, hogy végeztem ezzel a túrával, elértük a kritikus tömeget,(egyébként csak mintegy 250-nel vagyunk többen, mint tavaly, 3300-an az összes távon) nekem ebből elegem van. :) Főleg, hogy a mellettem a sorban álló túratárs negyed órán, 20 percen keresztül oktatta a vonal túlsó végén álló kollégáját, mikor melyik szelepet nyissa, mikor melyik vegyszert adagolja, most komolyan, ha nem sikerül őt felhívni, leáll a termelés? Hát milyen kvalitású emberekkel dolgoztat? :) Már a barátja is rászól, hogy abba hagyhatná a munkát, mert hátha mások nem kíváncsiak erre….de nem. Az a mobiltelefon, az minden baj forrása. Azt hittük valaha, hogy szabaddá tett. Aztán dehogy. Nagyobb rabságba taszította azt, akit lehet, mint előtte semmi más….


Na, de ez a sor is elfogy egyszer, rákerül a lapra a negyedik pecsét, innen megint irány lefelé!


Itt aztán megy mindenki amerre lát! Kérdezi valaki, mi ennek az oka? Elmagyarázom neki, hogy aki teljesítménytúrákon szocializálódott, az többnyire követi a jelzést, aki meg nem, az megy tökön-babon át, amerre rövidebb, amerre egyszerűbb. Vegyes a  társaság, ezért ezen már nem lepődöm meg. Idén véleményem szerint amúgy is nagyon sok volt a civil, nekem a sok telefonálgató, főleg a fiatalabb korosztályból kikerülő induló tűnt fel, na meg nagyon sok utcai ruhában gyaloglót is lehetett látni.


Az útvonal érint több katonasírt is, meg-megállunk egy-egy pillanatra.


Aztán jön a túra legdurvább emelkedője, felkapaszkodunk az Újlaki-hegyre. Szerencsére nem túl hosszú a meredek szakasz, de így is kiveszi az ember erejét. Sok a félre álló, életéért küzdő. :) Azzal azért nyugtathatod magad, hogy ilyen több a túrán nem lesz. :)


A pont most is a parkolónál van, nem úgy mint a korai években, mikor kint a gerincen fagyott csonttá a pontőr. Sokan pihennek meg a tüzek körül, fotózkodnak a fegyverekkel, a pontőrökkel….


Mi megyünk tovább, még feljebb, ki a gerincre, jó köves, bokatörő ösvényen, libasorban. Itt azért nincs túl meleg, nem fúj nagy szél, de izzadtan azért kellemetlen tud lenni. Szép viszont a kilátás! Így libasorban érjük el aztán a 25-ös táv célját, a Virágos-nyeregben levő sátortábort, ahol reményeink szerint megkapjuk a finom fasírozottas szendvicsünket meleg teával.


Pecsételnek nekünk aztán a fehér sátor felé vesszük az irányt, van némi sor, de gyorsan apad. Tíz perc se telik el, máris kezünkben a zsemle, poharunkban a tea. Benézünk a melegedő sátorba is, majd kérünk még egy pohár teát, aztán elkezdünk fázni. :)


Neki is indulunk a további szakaszoknak, katonasír mellett ráállunk a sárgára, jön az a jó, oldalra lejtős, szűk ösvény, a határkövekkel, amin az eddigiek során olyan jókat lehetett csúszkálni, esni-kelni! :) Na, de nem most! Vannak lefagyások, a fekete foltok bekoszolódott jeget jelentenek, de ezeket simán átlépjük, semmi gond! És mennyivel kellemesebb így a haladás, hogy nincs az a tömeg!!!


Beállunk két kolléga mögé, jó tempót diktálnak, így elkerüljük, hogy indokolatlanul belassuljunk, bár a szintidő meglehetősen kiránduló-barát, 17 óránk van a 60 kilométerre. Jó tempóban érjük el tehát az Alsó-Jegenye-völgyet, ott is a felállított ellenőrzőpntot.


Akkut cserélek a fejlámpámban, úgy látszik nem volt rendesen feltöltve, bár csak az árnyékos, veszélyes részeken kell bekapcsolni, másutt a telihold simán ad annyi fényt, hogy gond nélkül tudunk haladni. Értelemszerűen most a völgy sincs lefagyva, kényelmesen lépdelünk a patak partján, hidakon át, egészen ki a solymári benzinkútig. Onnan aztán jön a jó elnyújtott emelkedés a Muflon Itatóig!


Hát elnyújtott, szó se róla, szótlanul bandukolunk. Néhányan nem vágják le a sárga kunkorát, ők tesznek egy extra kitérőt, nem csodálkozom, hiába említi az itiner, hogy a Kerek-hegyi-tisztásnál erre mód van, aki nem ismeri a helyet, honnan tudná, hogy már ez az a kanyar? Régebben volt itt egy ideiglenes irányító tábla, mostanában már nincs. Nem sok amúgy a plusz, annak aki marad a jelen.


Itt a Muflon!


Sokan megpihennek itt, mi is eszegetünk kicsit, aztán, mint ahogy a megállások után lenni szokott, téli-éjjeli túrán, vacogva indulunk neki a hátra levő 25 kilométernek. Kék sáv a követendő, egy kanyart majdnem benézünk a nagy beszélgetés közepette, de szerencsénkre mások észreveszik, hogy túlfutottak, így mi már nem tesszük. Felgyalogolunk 550 méterre, a Nagy-Szénás kopár tetejére. Ahonnan a hideg szél gyorsan le is kerget, pedig, ha nem így lenne érdemes lenne elidőzni itt, és gyönyörködni a panorámában. De a szél fúj, és hidegen fúj, úgyhogy irány a fák közé! :)


Olyan szinten világít a Hold, hogy árnyékot vetnek a fák, érdekes jelenség, kár, hogy nem sikerül megörökíteni. Mintha valami stadionban lennénk…a fejlámpa itt aztán tényleg nem kell.


Fehér-úti ponton hagyjuk magunkat elcsábítani a tűz melege által, nem mondom, el lehetne itt ücsörögni fél órákat is, de attól tartok annál keservesebb lenne az indulás, úgyhogy pár percet engedélyezünk csak magunknak.


Na, most aztán egy igazán álmosító 6 kilométer vár ránk, jobbára lejtmenet, változatosságot csak az hoz bele, hogy az út elég silány minőségű, néhol vízmosásos, úgyhogy kiereszteni azért nem érdemes a lábunk védelmében. Megváltás, mikor elérjük a vadkerítést, véget ér a monoton trappolás, kinyílik a tér, elgyalogolunk a Malom-földek névre hallgató ellenőrzőpontra. Itt is komoly tábort emeltek a pontőrök, beásták magukat a facsoportba. Van azonban ezen kívül is előnye ennek a pontnak, nem is kicsi, innen már csak 2 kilométer Perbál, a söröző, a meleg tea, a pihenés meleg helyen….. :)


Fél 5 körül jár az idő a perbáli templom toronyóráján. A kocsma tele, pecsételés előtt van is egy kis sor, de ez is gyorsan fogy, szabad asztal is akad, leülünk pihenni. Norbi 2 perc alatt elalszik, 10 perc múlva aztán, bármilyen kegyetlen is, indulást javasolok. Lelkileg talán ez a mélypont, elindulni a melegből, ki a hidegbe, bele a nagy perbáli éjszakába…


Mínusz 5-6 fokra tippelek, szél szerencsére nincs, de azért 10-20 percig fázom rendesen. Még a meleg sapka is előkerül. Dombokon hullámvasutazunk, nem is emlékeztem, de jut ide is szintemelkedés, igaz nem borzasztóan sok, mindössze 150 méter Anyácsapusztáig. A fagy viszont velünk van, elmarad a sárdagasztás, amit azért nem bánunk…


Nem akar viszont világosodni! Ilyen még nem volt eddig, Anyácsapusztára is szürkületben érünk, a Hold még vígan fenn vigyorog, szembe vele a hegyek mögött a Nap már lehet, hogy felkelt, csak mi azt még nem látjuk. Vakuval készülnek a képek, most először.


Nekivágunk a végének!


Monoton menetelés jön a Kakukk-hegy lábáig, folyamatosan fordulgatunk oldalra, majd hátra, de csak nem látjuk a Napot! :) Aztán itt a hegy!


Fáradtnak fáradt vagyok, csak gyalogoltam egész éjjel!, de a talaj ideális, így formabontó módon, szinte megállás nélkül hódítom meg a Kakukkot. Felérve a tetejére még a Nap is tiszteletét teszi a láthatáron, szép lezárásaként a hátunk mögött hagyott kemény menetnek! Innen ugyanis már csak lefelé vezet utunk, le is csorgunk egy meredek ösvényen a hegyről, ez itt már Szomor, pár száz méter és itt is a cél! 10-15 perc sorállás és kezünkben a díjazás!  


Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a túrát, finom a cél-virsli is, a tea is, az autó is megvan, irány az M1, egy órán belül itthon vagyunk. Az időnk 14:30, érdekes, hogy tavaly a csont jégen is hoztuk ezt, az egyezés abból adódik, hogy idén sok időnk elment a sorban állásokkal.


Legalább pihentünk addig is. :)



A túrán készült képeim itt: 


https://photos.app.goo.gl/Fo1cTT7wAYkritBXA


 

 
 
túra éve: 2019
Téli BakonyTúra éve: 20192019.01.22 18:31:01

 Téli Bakony-Kőris-hegyi maraton



2019.01.20.


1-2 fok lehet mínuszban, indulás előtt ránézek a met.hu radarképére. Jobbára a Dunántúl déli részén esik most a hó, a csapadékos rész „teteje” valahol a Bakony felett található, a havat adó felhőzet amúgy gyorsan távolodik keleti irányba, a Bakonyban valószínűleg már délelőtt sem fog esni.


Alig hagyom el Győrt, máris belefutok a havazásba, ami Csesznek tájékán már a „fele sem tréfa” kategória, reflektorral nem is lehet haladni, ismerjük a szituációt, ilyenkor azzal csak a havazást látni, mást nem igen, az meg nem túl egészséges. Az utat amúgy elő- ma divatos szóval alásózták, nem csúszik.


Zircet elhagyva aztán alábbhagy a havazás, szinte meg is szűnik, már látni, hogy a Bakony ismét kapott gyenge 5 cm friss havat(Viktor megmondta, mikor megrendeltem nála a pár fok mínuszt, hogy lesz hó is, és úgy is lett:) a már/még meglevőre, ami-hamar kiderül-szép, de tud okozni bonyodalmakat. Errefelé az úton is több a hó, jó az a 60-as tempó, épp az előbb haladtam el egy álldogáló őz mellett. Ha be akarnak ugrani az ölembe 30-nál is beugranak, de a sebesség csökkentésével az ember túlélési esélyei azért csak nőnek….


Nem akartam sötétben rajtolni, így majd fél órát elszöszölök a Pikolónál, az autót is kinyitom vagy ötször, hol a kaja fele maradt benne, hol ezt rakok vissza, hol azt veszem ki, már magamat nézem hülyének. 7 órakor aztán harangzúgásra kilövök, ráfordulok Viktorék utcájára és megkezdődik a kaland.


Intenzív emelkedéssel nyit a túra, kikapaszkodunk Bakonybélből egészen a Száraz-Gerence-völgyig, ott aztán ráállunk a S sávra. Pár kanyar és újabb pulzus növelés, meglátogatjuk az út felett magasodó sziklaalakzatot, benne is a Pörgöl-barlangot. Kódot nem találok, úgyhogy feljegyzem az állandóan kint levők közül az egyiket, és elindulok lefelé. A barlangba most nem nézek be, Sanyi fotóiból kiderül, hogy kár érte, plafonon csüngő, szinte fagyott denevért még nem láttam.


Már majdnem leérek az útra, mikor egy futó páros épp kihagyná a mászást, visszakiabálom őket, nehogy már kimaradjanak a jóból. Amúgy a barlanghoz vezető letérést mutató jelzések, felirat (az is van),  valóban nincs túl jó állapotban, a behavazott szalagkorláton meg most különösen nehezen észrevehetőek.


Szuper amúgy a talaj a völgyben! Mint említettem a Bakonyban az elmúlt időszakban esett annyi hó, amit a múlt heti jó idő sem tudott eltüntetni, maximum csökkenteni. Aztán ezután beköszöntöttek ismét a mínuszok, ami azt eredményezte, hogy a hegység lényegében jégbevonatot kapott. Na, és erre a páncélra esett ma reggel az a pár centi friss hó, ami jótékonyan eltakarja az alatta található jeget. Van is lábnyom az erdészeti műút teljes szélességében, mindenki próbálgatja, hol csúszik kevésbé-nem sok sikerrel, mert mindenhol csúszikJ


Na, de itt ez még nem okoz akkora gondot, szintben haladunk, szép a táj, csúszik, hát csúszik, a bot folyamatosan kézben, mikor hanyatt esnék lecsapom, így a hátasok elmaradnak.


Itt a letérés Szépalma felé, van pár fenyő, behavazva nagyon mutatósak. Nem jártak erre sokan, de van azért egy gyalogolható nyom, ami nem hátrány a hó mélysége úgy 20-30 cm lehet. Néhol a munkagépek csapásaiban (a hó és jég alatt) áll a víz, az előttem haladók már itt-ott beleszakadtak, így ezeket is sikerül kikerülni.


Kiérek a domb alá, a sárga amúgy itt marad a fák között, de ezt a szakaszt Szépalmáig általában egy túra sem használja, most is a rétre visznek a nyomok, követem hát azokat. Felcaplatok a dombhátra, tiszta tundra feeling, végtelen hómező, aztán dobok egy jobbost a szépalmai kerítések felé. A Kőris-hegy a hátam mögött erős szürkületben, talán köd van odafenn. Szépalma mellett nagyon jól mutat a magányos fa, alatta a padokkal, körbe is járom, keresve a legjobb fotós pozíciót, szerencsére a hó annyira fagyott, hogy simán megbír, nem kell vádliig behavazódnom. Ugyanis a kamáslit már rég levettem, nem tudom hányszor rájöttem már, hogy nem szeretem, mert beizzad alatta a lábszáram, és bevizesedik a mackóalsó, de azért mindig próbálkozom.:)


A hotel mellett elköltöm a reggelimet, felírjuk a kódot, marhákat fotózunk, méghozzá szürkéket, vannak bocik is, még egész kicsik is. Azok meg nem is szürkék, inkább barnák, nem tudom hogy megy ez a színváltás marháéknál…J


Két alkalmi társamnak szólok, hogy a kék bal ága jobb lesz, hacsak nem akarják megismerni Borzavár szépségeit, ettől ők amúgy nem zárkóznak el, de most inkább velem tartanak a Kőris-hegy irányába. Kikanyargunk az egykori Kisszépalma-pusztáig, ott a hegy előttünk, csábító az Esztergályos-árok, de nekünk ma a Levél-kúti-árok van elrendelve az első mászáshoz, na meg egy kód is vár ránk az árok aljában, úgyhogy irány jobbra! Az jeges-havas aszfaltút itt is finoman csúszik. Kód felírva,  irány a hegy!


Pár tíz méterig egy erdészeti úton halad a Z+, majd következik a vadregényesebb, meredekebb rész. Mindjárt az elején a jobb lábammal beleszakadok egy pocsolyába, ennek felettébb örülök, mivel bebizonyosodott sajnos az utóbbi bakonyi havas túráimon, hogy az amúgy kényelmes, széles orr-részű Olang Nebrtaska tex (tehát elvileg vízálló béléssel ellátott) bakancsom minden, csak nem vízálló. Hihetetlenül gyengén teljesít e téren, soha semmilyen bakancsom nem volt ennyire silány vízállóság terén, még a sokak által lesajnált decathlonos példányok is többet tudtak eddig. Van viszont járható nyom, köszönhetően az előttem elhaladt pár emberkének! Ennek örülök, mert ez az árok a Kőris-hegyre vezető utak között a járatlanabbak közé tartozik, száraz időben is technikás, most meg pláne. A túrát megelőző csütörtökön felmentem a Kőrisre Vinyéről, A Pápalátó-kő utántól lényegében a P sávon, úgyhogy láttam a Levél-kúti-árok felső végénél, hogy ebben az árokban bizony egy és nem több nyom van, magyarul a nagy havazás óta mindösszesen egy elvetemült ember járt benne. Na, többek között ezért nem siettem a rajtidő elején indulni.:)


Mostanra lett tehát nyom, lehet szuszogni, mert tetemes a meredekség, de legalább nem csúszik, az ösvény nincs simára taposva, vannak lábnyomok, a több 10 cm-es hó meg kellő támasztékot ad a lépéseknek.Ettől az ároktól eléggé tartottam, de szerencsére alaptalanul, bár ahogy az ősi dakota(?) mondás is szól, jobb félni, mint megijedni.


Felérek a P sávra, hamarosan befut alulról a K sáv is valamint a mellettük a szürkézések alól elő-előbukkanó Z és S kereszt jelzésekkel kiegészülve e négy jelzés mentén felóvatoskodok 709 méterre, a Bakony tetejére. Az óvatoskodás azért van, mert a legmeredekebb részen tükör simára van taposva a hó, így ha egyet lépsz előre, jobb esetben csak kettőt csúszol vissza.:)))


Elég ködös itt fent a helyzet, a kilátózást mellőzöm is, gyorsan egy pecsét az Igazoló Füzetbe aztán hajrá lefelé, vizes háttal nem egészséges az egy helyben ácsorgás. Többen komplett felsőrészt cserélnek, gondolom ők nem készülnek ide ma még egyszer.


Lefelé a P sáv a követendő, természetesen csúszik, mint a fene, a botokat végig a talaj közelében tartom, hogy megcsúszás esetén azonnal ki tudjak támasztani.


Az hólepte aszfaltot jó néhány kanyar után elhagyjuk, itt megsokasodunk, belefutok a 20-as táv teljesítőibe.


Nézd már, mintha Zsuzska csicsergését hallanám ott előttem, és valóban, ők azok. Hihetetlen, épp arra gondolok, hogy ő esett hatalmasat itt tavaly ezen a túrán, és még végig se fut a gondolat, Laci máris a földön. Náluk ez családi hagyomány úgy tűnik.:) Elő is kerül Laci zsákjából a láncos segítség.


Beszélgetünk kicsit, aztán én tovább állok, sok van még hátra, lefelé lehet faragni a teljesítés idejéből, ezt nem szabad kihagyni, ha van rá mód szeretnék világosban beérni. Bár a Bakony hazai terep, nem az eltévedéstől félek, de a fene akar lámpázni. Csuka Sanyit érem utol, majd minket érnek be Kálmánék, hozzájuk csapódok pár perc erejéig, többre az erőmből nem telik. Mennek, mint a rakéta.:)


A hotelnél pecsételek, majd vissza az erdőbe, ráállok a Z+ jelzésre, jöhet a Bakonybéli-Szarvad-árok.


Na, ez aztán vidám egy szakasz ma, jegesre taposott a hó, amikor elkezd jobban emelkedni muszáj megállnom és elővennem a szöges csúszásgátlót, úgysem próbáltam még ilyen terepen. Egyszerű kis eszköz a Decathlonból, nem a komoly láncos verzió, lássuk, mit tud! Mély havas részen már próbáltam, ott nem vált be, amennyi segítséget jelentett volna a talpanként 10 fém szeg, annyi hátrányt jelentett a gumilap, amibe ezek ágyazódnak, kiiktatva ezzel a bakancs talpának recéit.


Itt a talaj úgy néz ki, hogy pár centi esetleg már letaposott friss hó, alatta jegesre taposott hó, vagy jég. Minimális, kikerülhető, átléphető kő, murva.


Jelentem, a szerkezet működik! Össze se lehet hasonlítani, mennyivel könnyebb így a haladás, a szegek kiválóan kapaszkodnak, egyedül az zavaró picit, hogy a bakancsom talpa elég vékony, így kicsit érzem a fém alkatrészeket, de ez a hátrány eltörpül a nyújtott előnyök mellett.


Sorra előzöm le a csúszásgátló nélkül haladókat, valószínű rövidtávosok, láthatóan már nem sietnek sehova. Az viszont látható, hogy küzdenek a talajjal, tényleg ez volt az egyik legkellemetlenebb szakasz.


Befordulok a Tönkölös-hegy felé, majd annak tetején színt váltunk, a Z 3szöget K 3szögre cseréljük.


Leereszkedek egészen a Várhegyig, ott található ugyanis az egykori Bakonyújvár, egy újabb kód bevésésének a helye. Ez egy oda-vissza szakasz, kétszer is átevickélhetünk így a favágók nyesedék-halmain, a kilátás amúgy szép erről a gerincútról a környező behavazott vonulatokra.


Újra vissza tehát a Tönkölös-hegy tetejére, onnan pedig irány lefelé, irány Bakonybél a Cser-árkon keresztül. A letaposott ösvényt itt sem érdemes használni, jobb az árok mélyén, ott van némi avar,  ami támasztékul szolgál a lábnak.


Végre szilárd talaj van a lábunk alatt! , erre ma 27 kilométert kellett várni, kevésszer örül az ember az aszfaltútnak, hátha az még le is van takarítva, na most ez a helyzet. Átgyalogolok Bakonybélen a Piokolóban már jó sokan vannak, beértek a rövidtávosok, gyorsan kérek egy bélyegzést és húzok is ki a melegből. Tudom, hogy nem szabad leülni, marha nehéz lenne azután nekivágni a maradéknak. A zoknim, a vízálló (na persze…) bakancsom bőre, belseje erősen nedves, de nem fázik a lábam, így úgy döntök, nem bolygatok semmit, zoknit, talpbetétet (az is van, Olangot használok, készültemJ) se cserélek.


Újra a K 4zeten, ismét kifelé a faluból! A Száraz-Gerence-völgyben újra felveszem a csúszásgátlót, lényegesen könnyebb így a K sáv emelkedője is. Elkap viszont egy holtpont, marhára belassulok, lényegében csak vánszorgok felfelé, de azért haladok. Hiába, túl vagyok már ezer méter szinten, és a talajviszonyok eléggé megterhelőek. Azért haladok….


Egy jókora kidőlt bükknél tartok egy kis pihenőt, eszem pár falatot (a dupla csokis párna jelentem megfagyott!:), a zsákon kívül tárolt víz is elég friss.:)


A taposás nyomok végig maradnak a jelzésen, ami többször keresztezi az erdészeti utat, amin meg csak egy dupla keréknyom van, így maradok a jelzésen. A fentebbi régiókban el szoktuk engedni a jelzést a fák közé, maradva az úton, most, mint említettem nem így teszek, követem a K sávot szigorúan.


Itt olyan hepehupásra van taposva a hó, szinte látom, ahogy az összes lábamban található izom, ínszalag és egyéb alkatrész megállás nélkül dolgozik azon, hogy a kedves túrázó talpon maradjon.


Végre itt a hegyre vezető aszfaltcsík! Ami persze most egy csúszósra taposott jeges hócsík, de már azt jelzi, hogy közeledik a tető! Túratörténelmi pillanat jő el, jártam már elég sokszor a Kőris-hegyen, de még soha az életben nem haladtam a K sáv azon pár méterén, ami a csúcstól nem messze elhagyja az utat, majd egy elég meredek, sziklás rész után hamarosan vissza is tér rá. Na, most ez is megvan, ha van olyan dolog, amire most vágytam, ez a meredek pár méter biztos nincs ezek között, de kemény vagyok, hiába, leküzdöm!:)


Újra 709 méteren!


A köd tartja magát, kilátózni továbbra is felesleges, pecsét a lapra aztán hajrá lefelé! Mennyivel egyszerűbb csúszásgátlóval! Sokak állítják, ez az egyszerű gumiba ágyazott szegecses semmire nem való, meg kipotyognak a szegek, elszakad stb., jelentem, erre a terepre kiválóan alkalmas, felvétele 5 másodperc, levétele 1, arra persze figyelni kell, hogy lehetőleg a köveket kerüld, az meg azt hiszem egyértelmű, hogy aszfaltra érve azonnal levetendő.


Érdekes sárgás fényben pompázik a behavazott Kőris-oldal, erőlködik a Nap, de túl vastag ahhoz a felhőzet, hogy áttörje, de így is sejtelmes színt kölcsönöz a hegyoldalban található behavazott bükkösnek.


Kisszépalmánál leveszem a csúszkát, innentől végig lefelé haladunk, meredek rész már nem lesz, elég a túrabot. A Lipka-út Z sávján talpalunk, majd a K-Z találkozásánál szalagozott erdészeti úton vágunk át a Bakonybéli-Szarvad-árok Z+ jelzésére. Erősen szürkül, de meglesz a cél világosban, 7 órakor indultam, most valahol negyed 5 körül járhat az idő és nincs hátra 3 kilométer.


Újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyok, egy hupli van még hátra a célig Bakonybél előtt, az is letudva nagy nehezen, és újra itt állok Viktor utcájának felső végénél.


Kevesebb, mint 10 óra alatt megvan a 43,4 kilométer 1635 méter bevallott szintemelkedéssel, kimondottan nehéz talajviszonyok közepette. Meg vagyok elégedve magammal.:)


Már csak a megérdemelt (és reggel előfizetett) mákostészta van hátra, ezt leöblítem egy Fantával (a túra szolgáltatásaként kapott bónnal fizetve) aztán a kocsiba ülés jóleső érzése, kényelmes hazaút Győrig, közben a gyerekek felvétele a mamától, aztán hazaérés, matekházi, tört osztása egész számmal, közös nevező, zárójel, műveleti sorrend, stb……szóval egy pillanat alatt újra a való világban.:))))


Az éjjel aztán újra az átélt élményeké, (mondom, a túra alatt átélteké, nem kell egyből meglódulni a fantáziának!:)) minden porcikámat érzem, mint akit agyonvertek, ma nem nagyon volt olyan izomcsoport, ami ne lett volna csúcsra járatva.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Képek itt:


https://photos.app.goo.gl/yMDph5RcJ3efdHhh7



 


 


 


 
 
túra éve: 2018
Alpannonia teljesítménytúraTúra éve: 20182018.09.10 15:11:47

 -Apa,merre jártál ma?


-Hát Kőszegen,az Óház-tetőn,a Hét vezér-forrásnál,az Írott-kőn,a Szent Vid-kápolnánál,Velemben,Bozsokon,A Kendigeken....


-Hú,ezek jó messze vannak egymástól,nem?


Alpannonia maraton



2018.09.08.


Valahogy sejtettem,hogy ez nem lesz egy sétagalopp.A Kőszegi-hegységre jellemző,hogy kis kiterjedése mellé annak idején a felszínt formáló hatalmas erők össze-vissza gyűrték szegényt,minek erdményeképpen mondjuk egy harmincas túrába pillanatok alatt bele lehet lapátolni 1000m szintemelkedést,egy maratonba meg akár 1500-at is,ezt a Rendezőségnek sikerült még megfejelni,így lett a 42 kilométer szintemelkedése 1682 méter.Ez nem kevés.


Fél 8-kor indulunk Zsuzskával és Lacival a Várból,kigyalogolunk a városkából a kéken,elhaladunk a Koronaőrző bunker előtt és máris itt a kálvária domb,kezdődhet a mai szintgyűjtés.Fent a dombon a kápolna előtt kis szusszanás,és irány tovább a Trianoni kereszthez!Ez jó ötlet,úgy sem láttam még.Lefelé indul az út,ez azért jó,mert ez egy oda-vissza szakasz,úgyhogy az itt elvesztegetett szintet hamarosan vissza is gyűjthetjük.Keresztnél önellenőrzés történik,a kilátást sajnos erősen korlátozza a levegő magas páratartalma.


Vissza a kékre!Irány a Pintér-tető!


Gombászó atyafi jön velünk szembe,kosara megpúpozva őzláb gombával,hamarosan mi is szembesülünk a ténnyel:idén elképesztő mennyiségű őzláb található az erdőben,mi itt a viszonylag sűrűn járt utak mentén is sokat láttunk,mi lehet akkor a csak a helyiek által ismert titkos lelőhelyeken!?


Aztán azzal is szembesülünk,hogy a Pintér-tető sem adja magát könnyen,itt a túra elején jó kis ízelítőt kapunk a ránk váró nehézségekből.Felérve szép kilátás a jutalom,sajnos a párásság azért sokat levesz az osztályzatból.


Kiérünk a Kincs-pihenőtől ide futó aszfaltcsíkra,majd el is hagyjuk azt gyorsan és vele párhuzamosan haladva,de az erdőben érjük el a Hétforrást.


Bekapok pár falatot a pihenés közben,az amúgy szintén közepes ásványvíz minőségű győri ivóvizemet helyi forrásvízre cserélem,természetesen a szokásos rítust követve:a palackot az összes kifolyó igénybe vételével töltöm tele.Mert itt ezt így kell!:)


Hát akkor jöjjön,aminek jönnie kell,mintegy 170 méter szintemelkedés begyűjtése 1 kilométeren belül,irány az Óház-tető.Félútnál muszáj megállnom,és lecserélni a mackónadrágot rövidgatyára.Konkrétan szakad rólam a víz,ha nem említettem volna,a páratartalom a maximumhoz közelít,ha ezt meghaladná minimum ködnek,rosszabb esetben esőnek kellene lenni.


Itt az Óház,nem lazsálunk,6 kilométert jöttünk eddig és már 430 méter szintet begyűjtöttünk.Megérdemeljük tehát a müzliszeletet,amit a pecsétlenyomat mellé a Pontőrségtől kapunk.:)A kilátózást most kihagyjuk,az előbbiekben említett okok miatt,hozzátéve még,hogy egy víz a hátunk,a szél meg azért ott fent fúj rendesen.


Nőt követve(ez a mentségJ) kispistázva állunk rá a Vöröskereszthez vezető kékre,kellemes hullámvasutazás árán érünk el az említett csomóponthoz,amit valóban egy vörös kereszt díszít.Út közben számtalan szebbnél-szebb őszi színekben pompázó falevelet látok az ösvényen,de érzem,ez a mai nem a makrózás napja,szükség lesz azokra a pár percekre még a későbbiekben.


Vöröskeresztnél több csapat is összeverődik,nagy a kupaktanács,merre is tovább,pedig ennél több segítséget nehezen kaphatunk:van irányító tábla,van itiner,van jelzés,mégis többen a jobb kanyar helyett elindulnának egyenesen….


Meglátogatjuk a Zeiger-nyereg csomópontját ahonnan most egy erős visszafordulással rátérünk a zöld sávra.Haladunk egy kicsit lefelé a változatosság kedvéért.Felkeressük a vadregényes környezetben található Szikla-forrást,majd hamarosan a Stájerházak is feltűnnek.Finom körtét találok az egyik fa alatt,kiűzök belőle vagy 6-7 lakmározó darazsat,és máris enyém a finom gyümölcs!Fotózok párat,eszegetem a zsákmányt,felnézek,Zsuzska és Laci már nincs sehol.Csak tudnám,hova ez a rohanás?J


Kellemetlen rész következik,elnyújtott emelkedő a Hörmann-forrásig,amúgy gyönyörű szép,ha jól emlékszem jobbára bükk erdőben.Próbálok nem kapkodni,a pulzusomat megfelelő tartományban tartva egyenletes tempóban haladva küzdök a feladattal,persze a párás levegőnek köszönhetően folyik rólam a víz,mire felérek a forrás mellett tanyát vert ellenőrzőpontra.Ez csak azért zavar,mert itt a fák között valószínűleg nincs túl meleg,a személyzet ugyanis kabátban ücsörög.


Muszáj viszont enni valamit,betolok egy kakaós csigát és iszom egy pohárral a pont szolgáltatását képező izo-italból.Aztán hajrá,vizes háttal nem tanácsos a tizenfokokban sokat időzni.


A forrásnál lemosakszom,ezt sosem hagyom ki,ha van rá lehetőség.Vizem még van,így nem cserélek,a múltkor úgyis azt írták a Hörmannra,hogy nem a legjobb a víz minősége,nem tudom,ez azóta változott-e.


Jöhet az Írott-kő!


Többször jártam már ezen a szakaszon,de eddig nem tűnt fel,mennyire köves.Vagy az eddigi bakancsaimnak keményebb volt a talpa.Mondjuk ennek az Olang-nak simán hajlítgatom a Vibram talpát,eddigi bakancsaimnak a talpát,amik alatt ilyen volt szinte benyomni se lehetett,nemhogy hajlítgatni.A Vibram kemény szokott lenni,mint a beton.Hát ez nem olyan.


Szóval haladok felfelé a kellemetlenül köves gerincúton,nyírfák mellett,a határsávon vagyunk ugyanis és a határsávon általában nyírfa van ültetve.Gyaníthatóan a fehér kérge miatt.Én legalábbis ezt hallottam,többek között a túratársaktól,DE:A fehér törzsű nyírfa ültetése a határsávra városi legenda(hogy fentről jobban látható legyen),a határsávon az annak idején semmiféle fa nem volt,ha volt nyiladék azt tisztán tartották,ha nem,vágtak,majd gondosan karbantartották megbízható fakitermelő brigádok.(Olyanok akik vélhetően nem akartak átszökni a hanyatló Nyugatra,továbbá titkos adatokat sem dobáltak át ürgebőrbe varrva a sógoroknak)Nos,mikor ennek a szemmel tartható nyiladéknak a jelentősége megszűnt ezek beerdősültek,becserjésedtek,ha volt ott nyír akkor azzal,ha nem,akkor gyertyánnal,rezgő nyárral,luccal stb.Köszönjük az információt,Tonnakilométer Misi!:)


Te kis majom!-áll egy fára erősített,kedves kis majomfejet ábrázoló A/4-es papírlapon,ez aztán jó párszor megismétlődik még a csúcs közelében,nem derül ki,hogy ki a szerző,illetve,hogy kinek szól az üzenet.


Aztán itt a kilátó,szuper az idő,napsütés,kellemes meleg,le is kapom a bakancsot,zoknit szárítok,lábat napoztatok,eszünk-iszunk,jól vagyunk!:)Rékáéktól pecsét mellé valamiféle energiapürét kapunk,aminek íze leginkább leturmixolt,megcukrozott almára emlékeztet,amúgy finom.Szponzored báj legnagyobb hazai sportáruház.


Felnézek a kilátóba is,ezt azért nem szoktam kihagyni,akármilyen is az időjárás,a helyzet változatlan:a páratartalom erősen korlátozza a látótávolságot.


Na,mostanra már elég volt a felfelé menetekből egy időre,úgyhogy lefelé indulunk,mondjuk elég nehéz is lenne tovább emelkednünk innen,a Dunántúl legmagasabb pontjáról.:)


Tovább a kéken,irány Bozsok!


Jó meredek lejtővel indít az etap,térdfájósoknak van min aggódniuk,szerencsére én a derékfájósok táborát erősítem,így itt nincs problémám.:)


Most jó sokáig megyünk szembe az Írottkő 50-tt útvonalával,egészen Velemig.Hatalmas a szintvesztés Bozsokig,többször átfut a fejemen:október 20-án biztos itt a helyem?Akarok én ennyit felfelé menni?:)Ennyi kihagyás után kell majd ez nekem?A válasz azt hiszem sejthető:persze,hogy kell!:)a Kőszegi-hegység annyiszor kell,ahányszor csak lehetőség nyílik rá!


Kalapos-köveknél durva holtpont ér el,volt az útban néhány emelkedő szakasz is,amire nem számítottam(nem emlékeztem rá),féltávnál sem vagyunk és már leküzdöttünk egy kilométer szintet,sok volt a kihagyás,úgyhogy nem csodálkozom a megzuhanáson.Kövek után aztán újra nagyon komoly szintvesztések jönnek,így érünk be Bozsokra.Buszmegállónál nyomunk egy pecsétet magunknak,majd meglátogatjuk a Kerekes üzletház udvarát ahol a lányok finom zsíros/házi májkrémes/lekváros kenyerekkel,különböző ízű szörpökkel várnak ránk.


Evés-ivás után visszagyalogolunk a falu szélére és ráállunk a kék kereszt jelzésre,amin áttúrázunk Velembe.


Velemben is kocsmázunk egyet,iszom is egy jó barack-fröccsöt(2dl baracklé+3 dl szóda),pihenünk kicsit,majd megindulunk-hát persze,hogy felfelé.:)


Útba ejtjük a Vasa-kutat,ez azért jó,mert a fák hűse alatt haladhatunk az aszfalt helyett és alkalom adódik egy újabb frissítésre is a kellemesen vasas ízű forrásból.Medencés jellegű,úgyhogy az ivást azért nem erőltetem,de mosakodni kiváló.Persze,ha a szomjhalál kerülgetne nem lenne problémám a kialakítással,mindenki elhiheti.


Nincs más hátra,mint előre,eljött,aminek el kellett jönnie,itt a kék kereszt jelzés,irány a kaptató,jöjjön a Szent Vid-kápolna!Hatalmas fák gyökerei határolta köves mélyútban haladunk,majd ezeket elhagyva a hegy derekán fut az út felfelé,mi nem futunk,örülünk,hogy élünk.Felküzdjük magunkat a lépcsőn,ez is megvan,itt állunk a kápolna előtt.Elhaladunk a Kéktúra-emlékkő mellett(az átkosban itt volt a Kéktúra nyugati végpontja)és mivel a Szent-Vidig tartó kaptató csak egy része volt az utolsó nagy megmérettetésnek,(innen még jön egy jó szakasz,tovább a kék kereszten),felcaplatunk hát Bubuval a Hármashatár-hegyre,a Hörmann-forrás előtti parkolóhoz,már csak azért is,mert ott is igazolni kell az ottjártunkat.


Többen összeverődünk itt,így egy 6-7 fős csapat indul tovább meghódítani a Kendigeket a kék 3szög jelzést használva.Először fenyvesben visz utunk(légyölő galóca sajnos még nincs)majd kiérünk a gerincre,és végre kapunk levegőt!Nem kis dolog ez ma,el se lehet mondani mennyivel könnyebb így a haladás,ráadásul az itiner se hazudik,balunkon Ausztria,jobbunkon Szombathely irányába gyönyörű a kilátás.Kicsit a levegő is tisztult,száradt,feltűnnek a hegyek,látszik már a Schneeberg is.


Felkapaszkodunk a rádiósok állomásához(itt webkamera is van,úgy tudom),majd lejtőn le,jöhet a Kopasz-Kendig.Áthaladunk az egykori műszaki határzár vonalán,a hegy tetején még állnak a szögesdrótot tartó vasbeton oszlopok,felismerhető a határőrség egykori telephelye,itt egy jó magas fém torony,az ösvény leaszfaltozva,szóval igazi a határsáv-hangulat.Az ember elképzeli mi ment itt akkoriban….


Visszaérünk a Vöröskereszthez,de előtte el is fordulunk:egy jelzésváltással átállunk a sárga keresztre,betérünk a Hegyvámosi erdőbe.Ellenőrzőpontba botlunk,önellenőrzés mellé finom alma a jutalom,el is tűnik a bendőmbe szőröstül-bőröstül.:)


Lefelé tartunk,végre lefelé!:)


Megjelenik a civilizáció,szőlősök mentén vesztjük a szintet,ez már itt a Pogányok nevű településrész.


Újra az Alpannonia jelzésen találjuk magunkat,most épp a sárga verzión,ezen szépen be is gyalogolunk Kőszegre.A Szénsavas-kút megint nem működik,nem tudom mi ennyire bonyolult ezen a kúton 3 alkalomból kétszer tuti nem ad vizet.De lehet,hogy 5-ből négyszer.


Na,de nincs vége a mókának,a túra még a végére odavág egyet,fel kell ugyanis túráznunk a Szulejmán-kilátóhoz is.Egyébként ez nem is olyan rossz ötlet,bár elsőre annak tűnhet,a kilátóból rálátni Kőszeg városmagjára,egyfajta keretet,lezárást adva így a mai gyaloglatnak.


Fél 8-kor rajtoltunk,18:10 a célidőnk úgyhogy szintidő-kihasználósra sikeredett ez a menet,ezen mondjuk nem is csodálkozom,a túra paramétereit nézve.


A végén még cél-fotó is készül,megkapjuk a gratulációt,viszont köszönjük a rendezést,kiváló túra ez,a Kőszegi-hegység magáért beszél,az ellátásra szavunk nem lehet,az igazoló füzet tartalmaz minden adatot,amire szükség lehet,a jelvény nagyon jól néz ki,jól elfáradtam,a foglalkozás elérte célját.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Képek itt:


https://photos.app.goo.gl/TbZe96kQKpvVCrY9A


 

 
 
KáliTúra éve: 20182018.05.03 13:20:35

 Káli (tényleg) 60



2018.04.29.


„Ködös reggeltől gyönyörű naplementéig,és még annál is tovább….”


Hét óra előtt leparkolok Ábrahámhegy vasútállomásánál.Igazából jobb lett volna a célba,de legalábbis Révfülöp vasútállomásra vinni az autót és átvonatozni ide,de akkor még korábban kellett volna kelni,jobban kicentizni az érkezést,nem tudom,ott van-e ingyenes parkoló(van),majd csak lesz valahogy,marad Ábrahámhegy.Rajtolás pár perc alatt megvan,nem vagyunk még sokan,neki is indulok az itineremen 7 órás rajtidővel.


Piroson indul a menet,át a műúton és hamarosan már a Szilvádi-hegy oldalában szeljük a szintvonalakat.Már most jó idő van,nagy meleget jósoltak mára,délutánra gomolyfelhősödéssel és esetenként kiadós záporral,zivatarral.Én azért ránézek a met.hu előrejelzésére,erre a vidékre nulla csapadék várható,úgyhogy még esőkabáttal sem terhelem a zsákom.Úgysem venném fel 30 fokban.Pakolok viszont innivalót rendesen,többet is,mint szoktam.A Káli-medence nem viccel.


Vaddisznót ugrasztunk meg lépteink zajával,van itt egy nem túl jól jelzett kanyar a piroson,aztán jó homokos úton el is érem a Salföldi Kolostorromot.Errefelé egymást érik a jobb-rosszabb állapotban megmaradt,kisebb-nagyobb templom-,és kolostorromok,ez a nagyobbak közül való és viszonylag sok maradt meg belőle,érdemes körbejárni.Pecsét mellé túrórudit kapunk,finomat,Cserpeset.A reggelim mellé kiváló desszertnek bizonyul.


Eddig is jöttünk felfelé már 200 méter szintet,most itt az első komolyabb kaptató,nem hosszú,de szívdobogtató.Fent elérem a kék sávot és most jó irányba kanyarodok rajta.Tehát jobbra.A Csönge-hegyen visz az út,jobbára szintben,majd lezúdulok a szőlőshöz,baranyai túratársat utolérve, beszélgetve telnek a percek,miközben közeledünk a Tóti-hegyhez.Aztán nézd már,ott feljebb Kálmánék érkeznek jobbról.Eltévedtek vajon?


Ráállok a zöld sávra,keskeny kis ösvényen kanyarog a turistaút.Előttem egy túratársnő hatalmasat esik,mint kiderül egy elfektetett drótkerítésben botlott meg,mivel félretenni nem tudjuk,vastag ágakkal terheljük le,nehogy mások is így járjanak.


Aztán itt a hegy.Nincs mese,irány felfelé.Meredek,mint mindig,de azért nem mindegy,hogy a 45. kilométernél érsz ide,vagy egy túra elején.Most az elején vagyunk,úgyhogy simán megy a hódítás.


Ide mindig megéri feljönni,egy hangyányit most is párás a levegő,de nem lehet panaszunk,a kilátás gyönyörű erről a körpanorámával bíró magaslatról.Csinálok pár képet aztán rongyolok is tovább,ugyanis az előbb tudtam meg éppen,hogy a Káli 60,az már tényleg 60.:)Ott virít amúgy az Igazoló Füzet fedlapján is,de a figyelmetlen túrázó ilyen apróság felett átsiklik.:)


Tehát Tóti-hegyről le,vissza a zöldön Salföld irányába.Itt is a kék becsatlakozása jobbról,aha,tehát erről beszélt Kálmán,ezt a csücsköt vágtuk mi le a szőlők mellett kispistázva,bár nem akarattal.Majd legközelebb törlesztünk.


Salföld,major.Meleg van.Már most bevizezem a közkifolyónál a sapkám.Pedig még igen korán vagyunk.Ellponton pogácsa és jobbnál jobb szörpök alkotják a kínálatot,pogácsából is van vagy három féle.Meg is eszek egy sajtosat,amit hársfaszörppel öblítek le.Finom.Irány tovább!


Tovább a kéken,bő egy kilométer és itt is van Kékkút.Falucska közepén irány balra,irány Kari bácsi kilátója és ellenőrzőpontja.Eddig fel se tűnt,milyen sunyi emelkedő visz fel ide,robogójával küzd épp felfelé a zenei frakció is,a harmatgyenge kis jószág nem is bírja a meredekséget,muszáj tolni.Szalagozás jelzi a birtokra való betérést,már épp kiáltani akarok egy előttem haladónak,hogy kimaradt a pont,de aztán rájövök,hogy ez egy oda-vissza szakasz lesz.


Bor,fröccs,szörpök,zsíros-vajkrémes szendvicsek kínálják magukat a kilátó tövében,de fogalmazhatnék úgy is,hogy mindezeket a pont kedves személyzete kínálja nekünk.Továbbra se tudom megérteni,hogy abból a finom szőlőből,mustból miért kell ilyen borízű folyadékot csinálni:),maradok tehát a szörpnél,meg leküldök egy finom sajtkrémes kenyeret.Enni és inni kell,amíg tud az ember,nagy meleg lesz,az látszik,később már úgysem megy az étel.


Na,akkor vissza a faluba?Nem?Aha,itt is van változás,szalagozás mentén megkerüljük a kis hegyet és úgy érjük majd el a falu határát.Akkor hajrá.


Fiatal páros jön szembe,kimaradt a pont,nem vették észre a szalagot valószínűleg,tábla meg nem jelezte a letérést.Egyébként szalagból a piros-fehér a legmegfelelőbb,ez nem kérdés.Látható a kék.zöld is,de…


Kerülöm a hegynek nevezett dombocskát,szemben népes szarvastehén-csapat(tőlem lehet rudli is,bár ez a szó annyira vicces) tűnik el a sűrűben.A szalagozás példás,persze többen észlelik,hogy nem fontos visszakanyarodni teljesen a falu végéig,nincs ott kérem semmi látnivaló,átvágnak tehát a mezőn.


Theodóra-forrás és ásványvíz üzem.Mosakodok.Meleg van.Nagyon meleg.Gomolyfelhőknek se híre,se hamva.Tűz a Nap.Egy bajom van ezzel az amúgy nagyon igényesen kialakított forrás-kivezetéssel:nem hideg a víz.Valószínű hosszú csővezetéken érkezik,lehet,hogy nem is közvetlenül a Föld mélyéről,hanem már az üzemen át,és mire ide ér felmelegszik.Azért most így is jólesik.Előkerül egy kendő is a fejemre,azt is beáztatom,meg a pólót is jól átnedvesítem.Teljesítménytúrán életemben először naptejet is kenek magamra.Holnap Sárvárra mennénk a családdal(ők még nem tudják),nem akarok marhára viccesen kinézni.:)


Haladok az Idő Ösvényén,millió éveket teszek meg percek alatt,közben a Kopasz-heggyel szemezek.Tudom mi vár ott rám.:)


No,de előtte itt ez a Kerekikáli templomromot magán hordozó névtelen kis dombocska,ott is van kihelyezve pecsételő berendezés,oda is fel kellene ruccannunk.De merre?A térképvázlatunk a régi,balról való megközelítést jelzi.Viszont itt az úttesten meg jobbra mutat a K60 felirat,a túloldalán meg a visszatérést jelző felirat is ott virít.Tanakodunk,egymást győzködjük,én gyanítom,hogy a vetést megkímélendő az új útirány,de hát a térképen meg az van….


Megyünk a klasszikuson,mindenki arra megy.Persze a vetés.Azzal nyugtatom magam,hogy amúgy is van benne traktornyom,nem gyúrunk túl sok új csapást.Itt a domb alja.Felkapaszkodunk a tetejére,ott a pont.De hol a rom?Romra is emlékszem.Régen ott volt a pont is.


Visszafelé én megnézem azt a szalagozást.Aha,itt a rom,pár méterrel a csúcs alatt.A szalagozás meg szépen visszavisz oda,ahol az Idő Ösvénye kiér a műútra.Ahol tanakodtunk.


Begyalogolok Mindszentkállára,közben két leányzót figyelmeztetek,nem hagyták-e ki a Kerekikáli- dombot.Ott is van pecsételés?-kérdik,tehát kihagyták.


„A kocsmában,ott van a nagy élet”-mondhatnám a Nemzet Csótányával,kerékpáros távok is vannak ma,amerre szem ellát mindenfelé bicajok,az asztaloknál meg megfáradt bicajosok.Nem állok meg,irány inkább a hegy!Az sokkal jobb móka!:)


El a templom mellett,aztán egy jó meredek ösvényen találom magam.Ilyen melegben ez nagyon finom!:)Fotózással biztosítok alibit a pihenőkre,készül pár kép a lépcsősor aljáig.Szép a táj,hiába!:)Aztán itt a bazaltlépcső,nincs kegyelem,irány felfelé,az itiner szerint 277 fok van,nem tudom,nem számolom,sok az biztos.Sose bírtam a lépcsőzést,most is szenvedek veszettül,meleg van,nagyon meleg,és ha ez még nem lenne elég a páratartalom se kicsi.


Eddig mindig túléltem,most sincs ez másképp,igaz,hogy egy ilyen annyi energiát von el tőlem,mintha gyalogoltam volna 5 kilométert,de ez az én egyéni problémám,senkit nem érdekel.:)


Ellenőrzőponton lábat lógatok,zoknit napoztatok,energiaitalt szürcsölök,eszek pár falatot.A legdurvábbon túl vagyok.


Lefelé egy szerpentinúton visz a túra,elég kellemetlenek ezek a köves utak,nem is esik jól rajtuk a járás.A bakancsban előrecsúszik a lábam,a kövek a talpamat böködik,nem szeretem!Szép viszont a kilátás,nyugatnak ott vannak a tanúhegyek,majd mikor átkanyarodunk a túloldalra,itt van alattunk a Medence,a kis falvak,szemben a hegyek,ott a távolban a Hegyestű,oda is megyünk még ma,de marha messze van még…..


Újra Mindszentkállán,temető mellett el.Kereszteződésben két leányzó,nagyon tanakodnak.A harmincason vannak,úgy érzik eltévedtek.Megnézzük közösen az itinerjüket,hát bizony el.Nem is kicsit.Még az Idő Ösvénye kezdetén le kellett volna térniük jobbra egy amúgy semmi módon nem jelzett szűk kis ösvényre.Én is csak azért tudom ezt,mert pont mikor ott jártam jött két futó,és említették,hogy itt a távok szétválása.Ők ezen a ponton jó 3 kilométert túl jöttek.Még az is lehet,így utólag gondolkozva,hogy ők voltak azok akiket elirányítottam a Kerekikáli-dombra.Hisz meg se fordult a fejemben,hogy esetleg nem 60-asok.


Lányok vissza,nekem meg irány a Kőtenger.Lovaspóló pálya mellett el,majd itt is a Kő-hegy,rajta a Kőtengerrel.Jó sokan vannak,és jó sokan pihegnek az árnyékban.Nem kimondottan kiránduló idő van.Ez ahhoz már túl meleg.


Követve a kéket átvágok a nagyra nőtt kavicsok között,besétálok Szentbékkállára,majd kellemetlen kaptatón érintem a Velétei palotaromot.Három,vagy négy fal,ennyi a rom,nem is szánok rá sok figyelmet,a meleg meg a hosszú táv most mindent felülír.Újra a faluban,templom mellett lerogyok az árnyékba,muszáj pihenni,valamit enni,inni.Sós mogyorót erőltetek magamba és heverészek pár percet.Közkifolyót sehol se látok,szerencsére van nálam elég folyadék,nem lesz gond.


Irány a sárga 3szög,irány a Keleményes-kő!Hálisten jobbára árnyékban visz az út a Fekete-hegy felé,letérünk az aszfaltról,itt is jól követhető az amúgy nem túl friss jelzés.Aztán itt a kaptató,lehet ismét fújtatni,meg szépen beszélni.Meredek,nehéz,meleg van,hatalmas páratartalom van,miért jó ez nekünk?:)


Szép a kilátás,minden egyes mászás erősebbé,kitartóbbá tesz,dolgozik a szív,erősödik az ember,testileg,lelkileg,hát talán ezekért…


Fent vagyunk a fennsíkon,ott kanyargunk szalagozás mentén és itt sincs hideg.Felhő sehol,a Nap tűz ezerrel.Emelkedő jön.Itt egy tó,megkerüljük,ott a kilátó.


Kisfiú pecsétel,szép almát ad,apukával váltok pár szót,most jön a betét-szakasz amivel felkerekedett a túra 60-ra.Jelzés lesz,szalag is lesz,önellenőrzőpont is lesz.Hajrá!


Fonódott kék sáv/sárga 3szög jelzésen hagyom el a hegytetőt,majd ráállok a sárga 3szögre.Hegytetei tavakat kerülgetünk,ilyeneket mint a Barkás-tó,a Monostori-tó meg a Kálomisz-tó és közben betonkemény kirepedezett földutakat taposunk,nem történik semmi,árnyék egy méternyi sincs szinte,nagy a meleg ami nyilván rányomja bélyegét a hangulatomra,de annyira,de annyira utálom ezt az etapot,hogy azt elmondani nem lehet.:)


Alsó-erdőnél nyomok egy pecsétet a lapra,majd sárga sávra cserélem a sárga kereszt jelzést,ami váltotta úgy egy kilométerrel ezelőtt a háromszöget.Fiatal földimet kiabálom vissza a rossz irányból,fáradtságában rosszul értelmezte az amúgy végig kezében levő itinert.Igen,az nem mindegy,hogy a mező van balról,vagy mi vagyunk a mező bal oldalán.:)


A sárgán se jobb a helyzet,mármint a meleg szempontjából,árnyék semmi.Keresek azért és az itt együtt haladó kis csoport többi tagjához hasonlóan,a Fekete-hegy után már nem először pihenőt tartok.Inni kell,különben baj lesz.


Balatonhenye előtt(annyira előtte,hogy 20 méter a faluig)erejével teljesen elkészült,falfehér kerékpárosra leszünk figyelmesek,aki egy fa alatt fekszik.Közelebb érve szerencsétlenhez kérést intéz felénk,hogy tudja,hogy ez elég furcsa,de nem tudnánk-e kisegíteni valami folyadékkal,meg,hogy mennyire van innen valami falu,meg,hogy merre van innen Monoszló?


Nekiadok egy fél palack vizemet,mutatjuk,hogy a falu itt van előtte,Monoszló meg a szomszéd település.Megköszöni.Meleg van ma.Nagyon meleg.Fél liter vízzel öngyilkosság nekiindulni.


Végre Balatonhenye,végre vége ennek a rettenetes szakasznak,irány a kocsma!Fél liter meggyfröccsöt kérek,meg fél liter kólát a továbbiakra.Kapunk a pecsét mellé két kocka csokit is,régen lehetett ilyet kapni,emlékszem gyerekkoromból.Igaz,most is látni,tiszta retró.Zoknit cserélek,igaz a réginek semmi baja,még csak nem is nedves.Azért lecserélem.Közkifolyónál komplett fürdést viszek véghez,sapka,törölköző,kendő,póló bevizezve,így felfrissülve kicsit visszatér az életerőm.


Vissza a falu széléig,innen továbbra is a sárga sáv a követendő.Nyílt,kitett szakasz megint,fertődi kollégával talpalunk,beszélgetve a kilométerek is gyorsabban fogynak.Régen,mint ha itt sem erre mentünk volna,valami domboldal rémlik Henye után…


Beérünk Monoszlóra,itt a közkifolyó a templom alatt,aminek egy korábbi K60-on annyira megörültem,hogy az elnevezését javasoltam.Életet mentett,szó szerint.


Monoszló kihalt.Monoszlón ember nem látható.Mi vagyunk csak ekkora marhák,hogy ilyen időben faljuk a kilométereket.Még az állatoknak is több eszük van,még a szamarak is az árnyékban vannak,mi meg…..:)


Hegyestűre aszfaltút visz,árnyék is van,nem is meredek.Aztán jönnek a lépcsők!Árnyék sincs,meredek is.:)Fiatal srác kér egy percet,kedvese a növények tetején napozó hatalmas zöldeskék gyíkot fotózza.Megállok,tényleg kitűnő fotótéma,akkorák ezek a gyíkok itt,hogy ha belebotlasz átesel rajtuk.Mire én is megpróbálnám lekapni,sajnos elslisszol.


Hegyestű teteje.Csoki és finom szörp az ellátás,legurítok egy jó pohár céklás almalét.Nem nézelődök sokat,voltam már itt párszor,meg a szintidő is ketyeg.


Vissza a betonúton a fonódott KS sávig,majd lejjebb marad a sárga.Szép kanyart ír le a jelzés a hegyoldalban,már azt hiszem sose állunk be a jó irányba,de aztán igen.Szembe már Zánka templomtornya látszik,de mi nem arra tartunk.Van itt jobbra egy zöld Mária-út jelzés,ami érzésre a hegy alatt halad,de mi megyünk tovább lefelé az aszfaltútig,azon pedig jobbra.


Hatalmas a forgalom,néhány autós őrült módon száguld el mellettünk,kicsit se lassítva,kicsit se kitérve,demonstrálva felénk vélt felsőbbrendűségét.Hisz mit keres az amúgy szabályosan,az út szélén,menetiránnyal szembeni oldalon gyalogló embertársa?Mit?Felháborító!Árokba az ilyennel!:)


Nem sokkal az aszfaltról való letérésünk előtt az előbb látott Mária-jelzés is megjelenik a hegy felől,valószínű tehát,hogy kiválthatná ezt a veszélyes jó egy kilométert.Azért nem tudom biztosan,mert a térképemen nem szerepel.


Letérés,újra a kéken.Na,ez aztán egy igazán kellemetlen szakasz volt mindig is,egyetlen előnye az árnyék,ami viszont most szintén ellenünk fordult.Jobban mondva nem a fák nyújtotta hűssel van gond,hanem,hogy a szúnyog,ez az istencsapása,ez a Noé tévedése is kedveli az árnyékot és még az árnyéknál is jobban az árnyékba tévedő vándort,pontosabban annak vérét!:)És még ha ez nem lenne elég,egy-két kilométere már marha érzékeny a talpam mindkét saroknál alul,meg a lábujjak mögött,ott annál a puha résznél….


Sietünk ahogy tudunk,ennél még a napon is jobb,a talaj kemény,göröngyös,a szúnyogokat 15 másodpercenként csapom le az alkaromról,mert ezek a kis bestiák azt szeretik támadni,hisz ott nem látod őket,hogy a fene….:)


Végre kint a napon!Ezt is megértük,örülök,hogy nincs árnyék!:)Nekem semmi se jó ma,öregszem biztos,morgós lettem.:)A talpam viszont egyre aggasztóbban fáj…


Letérés a Sóstókáli templomromhoz.Na,már csak ez hiányzott.Ezt a betétet mindenki nagyon szereti,tudom.Én is.Persze.Harmadszor vagyok itt,eddig is nagyon szerettem.:)


Muszáj leülnöm,és megnéznem mi van a talpammal,mert nagyon fáj.Vízhólyag nem látható,érzékeny,mint a fene,de volt már ilyen,talán nem lesz gond.Nagyon fáj!:)Vízhólyagom nem is tudom hány éve nem volt már.


Kiscsibész jön szembe,tőle megtudom,hogy fél 10 körül megy az utolsó vonat Ábrahámhegy felé.Azt talán elérem,legvégső esetben átgyalogolok,ha még a stoppolás se jön össze.Bár ahhoz sok kedvem nem lenne,úgy érzem.Úgy érzem,a talpam az ellen már fellázadna.Így is van még 7 km a célig!


Romnál önigazolás,aztán vissza az aszfaltra.Hú,de jólesik!Engem nem érdekel,én be nem megyek a kővágóőrsi helyi mini-kőtengerbe,maradok az aszfalton.A faluban piros a követendő,szép házak mellett haladok,de most már sajnos mindent visz a talp-fájdalom.Szenvedek.


Egy dolog tart izgalomban,nehogy elvétsem az itinerben említett Fülöp-hegyi elágazót,ahol majd el kell engednem a P sávot,és át kell váltanom szalagozásra.Ami egyébként egy P 3szög jelzésre vitt rá,ami az én 2016-os térképemen sem szerepel még amúgy.Minden évben új térkép kell?


Szépen rám sötétedik közben,telihold van,tehát nincs korom sötét.Baktatok a kilátó felé,a legapróbb kavicsot is megérzem már,és itt vannak annál nagyobbak is.Borzasztóan fáj minden lépés,de erre is jó a teljesítménytúra.Mire is?:)Ja,kitartás,fájdalom-küszöb emelés,bla,bla,bla,fáj és kész,a francba kívánom az egészet!:)


Kilátó.Molinó van,pecsét nincs.Valakik beszélgetnek fent.Felkiabálok,pecsétel-e valaki?Visszakiáltanak,hogy itt fent.Közlöm velük,hogy nincs az az Isten,hogy én oda felmenjek.Jön a kérdés:hatvanasok?Azok,válaszolunk.Akkor lemegyek pecsételni,jön a válasz.Így folyik a diskurzus az Úr 2018. évében annak is negyedik hónapjának 29. napján napnyugta után nem sokkal Révfülöp felett kilátó alatt...


Megvan a lenyomat,két kolléga elkezd lekocogni a lépcsőn,mondják,ők befizettek vacsorára,meg is szeretnék enni.Én simán elérem a vonatot,ne aggódjak,nyugtatgatnak.Megszaporázom azért a lépteimet.Finom a lépcső,elhiheti mindenki így 58 kilométer környékén,szétment talpakkal…..)


Leérve az útra észreveszem(ha más mondja el nem hiszem),hogy kocogva nem fáj annyira a talpam,mint lépdelve.És még erőm is van kocogni,igaz lefelé megyünk és a gravitáció(áldom az eszét,aki kitalálta)segít,nem is keveset!Lekocogok tehát a főútig.Ott kifaggatok egy túratársat,mennyire van innen a cél?2-300 méter a vasúton túl,mondja.Akkor már csak egy kérdésem van,látva a kezében levő telefont:mennyi az idő?Háromnegyed 9,válaszolja.Szuper!Akkor elérem a vonatot.


Megszaporázom újra a lépteimet,a felfestett nyilak csakúgy mint a túra során végig itt is hatalmas segítséget adnak,hisz nem kell állandóan az itinert bújni.Nincs 21 óra és beérek!Hurrá!


Díjazás átvétele,vissza a vasútállomásra,átvonatozás Ábrahámhegyre,a kocsi is megvan,minden oké,el se tudom mondani,milyen jó érzés beleülni,a talpam meg…….hát ott vannak bajok,hatalmasak a vízhólyagok,ma(05.03) már egész jól megy a járás az elnyűtt puhatalpú cipőmben………:)))


Köszönöm a lehetőséget,szuper kis túra ez,kifogástalan rendezés,a huszadikra azért ha lehetünk telhetetlenek,kérnénk egy kicsit hűvösebbet!:)



Mint olvasható,nekem kicsit nyögvenyelősre sikerült a vége,de ez senkit ne tántorítson el az indulástól!Sőt!


Azért arra számítsatok,főleg,ha meleg van,a Káli 60 minden szépsége mellett rejthet nehézségeket is.


dnvzoli


Fotóim az útvonalról: 


https://photos.app.goo.gl/Kw4oVY4fXUa1zgvF2


 


 


 


 

 
 
KitörésTúra éve: 20182018.02.13 13:43:03

 


 Kitörés 60.



2018.02.10-11.


Negyedik Kitörésemre készülök, de ’14-ben voltam utoljára és tudom, hogy a Kitörés nehéz menet. Ennek megfelelően kellő felkészülést vezényelek magamnak, és mintegy 160 km-t túrázom január folyamán a Bakonyban, ezalatt ötször érintem a Kőris-hegyet, van úgy, hogy egy túra alatt kétszer. Csak, hogy legyen szintemelkedés is valamicske…J


Új bakancsot is bejáratok a nagy napra, valamint ijesztgetés céljából (a talajt ijeszgetve,hátha beijed a szegektől és nem mer csúszni) beszerzem a csúszásgátlókat is.


Zsuzskával, Lacival, Norbival és Janival autózunk el Szomorra, majd buszozunk át Budára. Egy órával korábban vagyunk, mint általában, én féltem, hogy beletalálunk a tömeg közepébe az időpont választással, de kellemes csalódás ér, a Hazajáró-mobilból pár perc sorállás után jutunk hozzá az úti okmányokhoz.


Irgalmatlan rendőri készültség mellett hagyjuk el a Várat, én sajnálom az állományt, biztos lenne jobb dolguk is, mint vigyázni a semmire, ugyanis itt tudtommal soha semmi olyan nem történt a túra történetében, ami a beavatkozásukat igényelte volna. Most talán a maroknyi, mellvédről szórványosan hujjogató-kiabáló ellentüntető had miatt esetleg indokolt lehet két járőrautónyi karhatalom, hátha valaki nem viseli békésen a rá zúdított igaztalan vádakat. Mi viseljük, remélem senki nem ült fel a provokátoroknak.


Kitörünk a Bécsi-kapun tehát, irány a Városmajor, követjük a Z sávot. János kórház mellett el, jön a Diós-árok. Valahol fagypont környékén lehet a hőmérséklet, az aszfalt nem csúszik, viszonylag könnyű a kapaszkodás. A vége felé aztán már iszonyú meredek, lassulnak a léptek, egyre több a félre álló, szaporább a szív verése…..


Lépcsősorhoz érünk ami a Széchenyi-emlékhez vezet fel minket, itt ízelítőt kapunk a továbbiakból, a jegesre taposott lépcsőfokok veszettül csúsznak, jól jön a balunkon ez a korlát. Felérünk esés nélkül, megkapjuk a sarló-kalapácsos pecsétünket majd félre állunk kicsit szerelvényt igazítani, na meg a lovaknak is kellene már dobni valami abrakot, ez ugyanis ma Szomoron elmaradt.


A Normafáig innentől szintben haladunk, kissé izzadtan el is kezdek fázni, de nem akarok túlöltözni, hátha jól jön az a plusz ruházat a zsákomból még valahol később. Egy technikai póló, egy hidegebb időkre ajánlott futó felső és egy kimondottan vastag vadász polár mellény képezi jelenleg az öltözékem, kicsit fázom, de tudom,hogy az emelkedőkön még ez is sok lesz. Mint ahogy a Diós-árokban már sok is volt.:) A sapkát nem sikerül belőnöm sehogy, a baseballban fázom, a kötött Adidasban meg melegem van.:)


Buszmegálló mellett haladunk éppen, felszálló bácsika megjegyzi, hogy de sok a degenerált, biztos igaza van, ő azért már többet látott az életből, mint mi.


Jön a természet! Bevárjuk egymást és együtt lépünk be a nagy magyar éjszakába a Z+-en, előkerülnek a fejlámpák. Havas a túraút, de nem a csonttá fagyott típus, kifejezetten kellemes rajta a járás, Norbival meg is állapítjuk, hogy ha ez végig „csak” ilyen lesz, meg leszünk elégedve. Katonasírnál mécsest gyújtok, majd itt is a második ellenőrzőpont a Csacsi-réten.


Csacsi-rét után a sárga sávon aztán bebizonyosodik, hogy lesznek itt kérem ma is cifra talajviszonyok, jó sáros ösvényen kanyarog a jelzés. Kiérve a János-hegyre vezető pirosra csak annyiban változik a helyzet, hogy szélesebb az út. Jó, mentünk itt már ennél kutyább sárban is, ha jól emlékszem ’14-ben, mikor a Budai-hegységben dél körülig esett az eső, és elhaladt előttünk már vagy 1500 kitörő, úgyhogy semmi nyavalygás, irány felfelé! Nyavalygás egyébként nincs is, kényelmesen gyalogolható, de azért jól elnyújtott emelkedő leküzdésével jutunk fel a János-hegy nyergébe, ahol most nem a szovjet hadsereg képviselői várnak ránk, ahogy ez eddig amúgy részemről megszokott volt.


A csoki elfogyott, nem ez az első eset, hogy így járunk, nem tagadom, morgok párat. De tényleg csak párat. Eszem újra, Norbi megdob egy fél Snickerssel, semmi probléma, a zsákom is rejt pár szelet jobbnál jobb csokit. Sokan pihennek itt, az evés után mi indulunk is, nincs túl meleg ugyanis, ha megállsz, egy-két perc és elkezdesz fázni.


Még egy kicsit felfelé, csinálok pár képet a kilátóról, szépen meg van világítva, így még éjjel, ennyire messziről is elfogadható képet tud készíteni a kis kompakt.


Na, aztán most kezdődik a móka! Meredek, jeges az ösvény a hegy oldalában, tényleg oda kell figyelni, a csúszásgátlót ennek ellenére nem veszem fel, új a bakancsom, van bordázata a talpnak rendesen, ez a kövekkel tarkított út csak szétszedné szerintem. A botok is segítenek ráadásul.


Itt kicsit kizökkentenek a körülmények a túra meghitt, méltóságteljes légköréből. Egyes kislányok (nem is olyan kicsik ám!:) olyan visítással, vihogással vannak, hogy az már zavaró, bár lehet, hogy én vagyok már öreg és nem kellene, hogy zavarjon mások jó kedve. Igazából nem is zavar annyira, csak egy hangyányit, azért megpróbálok gyorsan hallótávolságon kívülre jutni. Aztán jön egy fiatal fiú, olyan ráülős csúszkára zuttyan, és vidáman, a többiek üdvrivalgása közepette csússza még nehezebben járhatóvá a lejtőt az utána érkezők számára-mint ha eddig nem lett volna eléggé veszélyes amúgy is.


Itt ezrek, tízezrek lettek halomra lőve, mi az ő kínhaláluk helyszíneit járjuk éppen, szerintem ilyenkor illik a túra, a hely szellemének megfelelően viselkedni. De mielőtt valaki megjegyezné, hogy mit okoskodik itt ez a senkiházi, azzal is tisztában vagyok, hogy fiatalság-bolondság, mi is csináltunk annak idején nem helyénvaló dolgokat,az idősebbek (talán bölcsebbek) nekünk is megjegyezték a hibáinkat, ez a dolgok menete. És akkor fiatalon talán nekünk sem esett jól a bírálat (biztosan nem).


No, de térjünk vissza a túrába, ugyanis éppen lefelé haladunk a János-hegyről és közben egyik pillanatról a másikra, de tényleg,elfogy a lábunk alól a jég és helyébe lép a sár, olyan lekvár állagú, nem is túl mély, nem ragadós híg katyvasz. Csúszni azért csúszik, ami valószínű annak is köszönhető, hogy alatta azért fagyott a talaj, tehát kiengedni egy pillanatra sem ajánlott.


Budakeszi út előtt újabb katonasírnál hajtunk fejet, majd a sárgán megindulunk felfelé a Nagy-Hárs-hegyre. A sár itt először meglepően jól kezelhető, szinte száraznak mondható, aztán, mint az előbb, métereken belül változik a helyzet, de radikálisan, megint összefutunk azzal a híg trutymóval.


Jó húzós ez a kaptató, de azért itt a túra elején még nem okoz különösebb gondot. A hegyen kemény vezényszavak repkednek hol magyarul, hol németül, úti okmányok előkészítését kérve. Teljesítve a parancsot követjük az utasítást, rá is kerül egy horogkeresztes pecsétlenyomat az Igazoló Füzet hátoldalára, a neki kialakított négyzetbe.


Melegedek a picinyke tűznél míg a többiek felérnek, aztán újabb finom rész következik a Bátori-barlang irányába. Esnek-kelnek sokan és csúnya szavak is elhangoznak. Csont jég az ösvény, szerencsére mindig akad olyan része, hol az egyik,hol a másik szélén ahol van egy kis avar, mindig van egy kiálló gyökér, egy szikladarab, aminek segítségével azért esés nélkül megoldható a feladat.


Folytatódik a hosszú menetelés a sárgán, több katonasírt is érintünk ezalatt, mindegyiknél szánok pár percet egy mécses meggyújtására. A Vadaskerti-nyereg környékén apukát érek utol az emelkedőn két kicsi lánykával, az egyik, a kisebbik már sír kínjában és könyörög, hogy legalább menjenek már lassabban. Nem tudom megállni, hogy be ne szóljak, nekem is vannak gyerekeim, nehezen viselem mások kínját, hát még a sírást, megkérdezem mennyi idős ez a kislány? Az apuka büszkén feleli, hogy 8, én gratulálok, de félreérti a gúnyt, az iróniát, a hangsúlyt nem érzékeli és megköszöni. Természetesen nem akarom a kislányt még nehezebb helyzetbe hozni, ezért úgy válaszolok, hogy lehetőleg csak az apa értse, odabököm,hogy a „gratulálok” igazából neki szólt és nem volt őszinte. Valamit visszamorog, szerencsére nem veszünk össze, ez nekem sem volt célom. Csak borzasztóan sajnáltam azt a szegény kislányt. Tényleg egy ilyen nehéz 25-ös túra kell egy ekkora gyermeknek? Még ha bírja is, de láthatóan ő szenvedett.


Elérünk a Határ-nyeregbe, na itt aztán megúszunk egy irgalmatlan eltévedést! Áldom az eszemet, azt a nagyot, hogy még itthon elmentettem a telefonomba két számot is a túrával kapcsolatban (az Igazoló Füzetben is volt szám amúgy), ugyanis eddig is volt jó szakaszon piros-fehér szalag az útvonalunkon és mindenki meg volt róla győződve, hogy azok nekünk szólnak. Még ha az itiner nem is említette sehol. A facebook-on lehetett olvasni a Perbál utáni szalagozásról, gondoltuk ide is jutott. Itt viszont a szalagok átterelték volna a jónépet a sárga sávról a kék sávra. Volt is hatalmas kupaktanács, és volt több vélemény. Ki követte volna a szalagozást (nézve a térképet iszonyúan ráfázott volna, a kék pont ellentétes irányba vitte volna), ki megindult volna toronyiránt a hegynek, ki ment volna tovább a sárgán. Én telefonálok. A második számmal sikerem van, megtudom, hogy a túrán ezen a szakaszon nincs szalagozás. Közkinccsé teszem az értesülést, a tanakodó csoportosulás megindul a sárgán.


És itt is van amire már úgy vártam, itt a túra legmeredekebb kaptatója, irány az Újlaki-hegy! Hát meredek, mint a fene, de szerencsére nincs lefagyva, így igaz, hogy bele kell fektetni nem kis energiát, de megfelelő motiváltsággal és felkészültségi szinttel leküzdhető. Kevesebb motiváltsággal és kisebb gyakorlattal is, csak akkor lassabban, és nehezebben.:)


Utolsó itt jártam óta az ellenőrzőpont a parkolóba költözött, mondjuk itt lényegesen barátságosabb a klíma, mint ott fent a gerincen. Szovjet alakulat uralja a terepet, valahonnan idekerükt egy Willys dzsip is, biztosan hadizsákmány. Szépen felépítették ezt a pontot, vannak fegyverek is, sokan kérnek közös képet a tiszttel. A tűz melege jól jön, míg várok Zsuzskáékra oda helyezkedek a közelébe. Annál rosszabb viszont elindulni mellőle, bele a hideg éjszakába!


Szép a kilátás a városra a gerincről, de a hideg szél bizony hamar lezavarja a vándort, vissza a fák árnyékába. Az Újlaki-hegyről legyalogolva a Vihar-hegy oldalában folytatódik a menet, és másfél kilométer múlva meg is érkezünk a Virágos-nyeregbe.


A korai évek kaotikus állapotai szerencsére megszűntek, az ellenőrzőpont és vele együtt az ellátmányos egység mind nagy sátrakban kaptak elhelyezést. Pár perc alatt szerzem be a pecsétet és kapom meg a fasírozottas szendvicset finom teával. A szendvics kb. 6 másodperc alatt tűnik el az arcomban, annyira jólesik és annyira finom. A tea hasonlóan kellemes. Mondjuk ami teát ilyen csinos kisasszony ad a kezedbe, no az nem is lehet más, csak finom.:)


Zsuzskáékon látom, hogy fáradtabbak a kelleténél, így elindulok egyedül, mert már itt vagyok jó negyed órája, vagy még több és nagyon elkezdtem fázni.


Megkeresem a sárga sávot és egy katonasír érintése után megindulok a várhatóan nagyon izgalmas szakaszra a Kötők-padja irányába. Hát erre is azt mondhatom,hogy volt már rosszabb is, mondjuk pont ’13-ban,mikor csont jég volt a Budai-hg., vagy ahogy mesélik, tavaly se volt egy leányálom. Most is csúszik azért, ne bagatellizáljuk el a dolgot. Néhány helyen megindul az ember lába jobbra le a mélység felé. Azért nem kell félni, nem zuhannánk nagyot, pár méter után csak elakadnánk valamelyik fában.


Az Alsó-Jegenye-völgy előtt aztán ismét átváltunk fagyból sárba, így jutunk el a kisszámú amerikai véderő által fenntartott ellenőrzőpontra. (Vajon észrevehették,hogy a ruszkik lenyúlták a dzsipjüket?:)


Itt nem állok meg, a többiek már nagyon lemaradtak, innentől magányosan falom a kilométereket.


Kanyargunk a völgyben, közben kis hidakon többször keresztezzük a Paprikás-patakot. Kiérünk az aszfaltra, balra tartunk rajta, majd követve a sárgát beváltunk az erdőbe. A benzinkút parkolójában rendőrautó pihen, ki tudja, hátha mégis lesz valami balhé….


Megkezdődik a monoton emelkedés a Muflon Itatóig. Néhol meredekebb, néhol kevésbé, alattomosan szívja az erőt az elnyújtott szintgyűjtés. Hol sáros, hol fagyott, azért nem olyan vészes. Csak hosszú, sokan kiállnak itt már pihenni, szusszanni egyet. Elérjük Nagykovácsi szélét, itt valami nem stimmel, megint elhagytuk a jelet? Itt mindig van egy kicsi bizonytalankodás. Kolléga térképet tart a kezében, lassan betájoljuk hol is vagyunk éppen, aha, semmi baj, egy ideig kék ami pont itt van azon a fán, párhuzamosan a szélső utcával, aztán majd jobbról megjön újra a sárga is. Többen maradnak az úton, kicsit távolabb aztán csörtetnek be a jelre, mikor az út elfogy a lábuk alól.


Itt a Muflon! Nagy a sor. Nanemá’, eddig semmi gond nem volt, csak nem kell lemenni a pincébe a pecsétért? Szerencsére nem, a kapun belül mindjárt itt is tanyáznak a német katonák, a sor is gyorsan apad, egy-két perc és túl is vagyok az igazolási ceremónián. Enni viszont kellene valamit, ezt már érzem egy ideje. Be is falok egy kakaós csigát, belököm a jégdugót a palack nyakából és lassan kortyolok párat a jéghideg italomból. Az italokat ezután áthelyezem a zsákomba ill. a zsebembe.


Na itt aztán irgalmatlanul elkezdek fázni, akármennyire is úgy gondolom, hogy az emelkedőkön lehet,  hogy sok lesz, de felveszem a kapucnis polár pulóvert is, majd elindulok a Nagy-Szénásra.


Közelebbre rémlett, már-már elkezdek aggódni, hogy talán valami rossz kék sáv-ágon vagyok, de előttem is mennek, mögöttem is jönnek, az irány érzésre jó…..


Aztán ott a távolban meglátom a fényfüzért magasan előttem, jó helyen vagyok, ott a hegy. Meg is másszuk gyorsan, aztán nézelődünk nagyon gyorsan,majd még gyorsabban lezúdulunk a fák közé, mert ha nem említettem volna még hideg van, és igaz a mondás is, hogy sz*r a hideg szél nélkül, hát itt most lengedezik némi szellő….


A Fehér úti pontot is korábbra vártam, ez a korábbra várás már nem először fordul elő a túrán, igazából a tetőtől talán 4-5 km.


Nyugodtan baktatunk a pont után, lefelé egy völgybe, mikor egy leányzó megfordul, és kérdi, hogy őt követjük, vagy tudjuk, hogy erre kell menni, ugyanis a gps-e szerint eltértünk a sárgától egy ideje. Igaza van, jelet már jó pár perce nem láttam. Forduljunk meg, a pont még csak max 6-8 percre lehet, sokat nem veszthetünk. Az előttünk haladóknak kiabálunk, de állítják, ez is jó út, ugyanoda visz mint a sárga. Mi azért visszafordulunk páran.


Megint jönnek szembe. Ők közlik, hogy évek óta ezen az úton jönnek, a sárga amúgy is rossz minőségű, menjünk nyugodtan velük. Megyünk. Én pont az első kereszteződésig. Ott ugyanis az eddig magabiztos társakon bizonytalankodást vélek felfedezni, konkrétan nem tudják, merre kellene tovább menni....Na jó, én nem szórakozok tovább, vissza,akár a pontig! Igaz lehet, hogy feleslegesen kapaszkodok vissza ebből a völgyből már szinte másodszort, de ez a rész már a térképen sincs rajta, úgyhogy, ha eltévedek az nagy baj lesz. Inkább plusz 15 perc, plusz 40-50 méter szint, de én most már megkeresem azt az elveszett sárgát.


Meg is van a tévesztés helye, itt az Y elágazó, azon az információs táblán, a sarkában még egy halovány nyilazott sárga sáv is van. Kár, hogy a jelzést felújítók (mert a jelzések mostanában mindenfelé szinte újak) ezt kihagyták. Sebaj, újra jó helyen vagyok, ez a lényeg.


Lejtős a szakasz, meg is húzom kicsit a lépteimet, be kellene hozni az előbb elvesztegetett időt. Amúgy a szintidő nincs veszélyben, de azért mégis….


Kerítést mászni nem kell, valaki emberes lyukat képezett a dróthálón. Kiengedni itt a mezőn se érdemes, egy srác előttem zuhan hatalmasat, az út lefagyva, célszerűbb mellette haladni a fűben.


Malom-földek,ellenőrzőpont. Leülök a sátorban és bekapok egy szendvicset, megbontom hozzá az eddig cipelt kólát is. Úgy érzem már jól fog jönni a cukor meg a koffein. A szénsav nem annyira, de hát itt árukapcsolás van kérem szépen.


Perbál, reggel 5 óra 45. Ellenőrzőpont a Kis Kaiserben. Mikor még nem volt itt ellenőrzőpont kényelmesen el lehetett ücsörögni akár fél órákat is, most hatalmas a tömeg, sokan gondolják úgy, hogy akár el is lehetne ücsörögni itt fél órákat is.:)


Egy hely azért nekem is jut, megiszom a finom meleg teát és el is indulok. Úgy érzem most nem kellene leereszteni, elég jól tartom magam, nem mondom, hogy nem fáradok, de egy hosszabb pihenő szerintem nem használna.


Innentől aztán tényleg szalagozás segíti az út tartását, kövessük tehát. Van pár fok mínusz, ennek megfelelően a dűlőutak csonttá fagyottak. Nagyon kellemes a lépés fáradtan a keréknyomos, csonttá fagyott utakon, ezt tanusíthatom.:) Főleg, mikor az elhaladt embertömeg, az a sok láb a göröngyök tetejét már jó csúszóssá tette. Az a legfinomabb.


Kiemelkedünk Perbálról, hosszú,elnyújtott hullámvasút veszi kezdetét, felettünk holló hallatja jellegzetes hangját. Érdekes, hogy egyedül van. A hollók, megfigyelésem szerint szinte mindig párban repünek, köröznek a magasban.


Jön a szántóföld széle, na itt azért velünk van a fagy, ha ez nem így lenne combig lennénk sárosak.


Irányító tábla mutatja az utat Anyácsapuszta felé, amit, mármint az útmutatást szalagozás is megerősít.


Anyácsapuszta, ellenőrzőpont. Szépen kiépített pont ez is, itt az oldalkocsis, felgéppuskázott Zündapp is, ahogy ezt már megszokhattuk. A romos épület eltűnt. Szépül és terjeszkedik az anyácsapusztai birtok.


Jön az utolsó etap, jön az utolsó megmérettetés, a Kakukk-hegy. Nagyon fáradt vagyok, a Kakukkhoz meg monoton út visz, először aszfalt, majd megint az a kellemetlen, fagyott, göröngyös mellékút. Jaj,de utálom! :)


Aztán itt állok a hegy alatt. Néhányan fekszenek a hegy alatt, egyikük épp a többieknek magyarázza, hogy értsék már meg, ő nem képes oda felgyalogolni. Pénzt ajánl hangosan, bárkinek, aki felviszi őt oda. Ezután szomorúan jegyzi meg, hogy marha gazdag ez az ország, senkinek nem kell a váratlanul ölébe pottyanó kiegészítő kereset….:)


Nekiveselkedek. A bozótosig megmegy egy nekifutásra, de meg kell állnom pihenni. Elfáradtam. Ritkán megyek mostanában sokat, ez látszik. Ha nem készülök fel az elején említett bakonyi menetekkel, csúnya véget ért volna ez a próbálkozásom szerintem.


Na szóval a bozótosig megvan. Neki a meredekebb résznek! Lefagyott, csúszik mint a fene! Irány a borókás, törpefenyős alternatív út, itt képtelenség talpon maradni. Megvan a második szakasz. Jön az akácos.


Előtte pihenek. Aztán irány az akácos. Az út szélén, fákat kerülgetve ez is leküzdve. Fent vagyok majdnem a tetőn. Pihenek. Jön a negyedik etap, elgyalogolni a hihetetlen távolságra, talán 60-70 méterre levő beásott ponthoz. Pontosabban felgyalogolni, mert itt is van azért pár méter szint.


Megvan ez is! Hurrá! Ma egy métert se megyek többet felfelé.


Német szakasz őrzi a hegyet, többen a nagyfőnököt keresik, senki nem tudja biztosan merre van. Mindenfelé kitörők fekszenek a fűben.


Elindulok lefelé a meredek ösvényen, szerencsénk van, valami rejtélyes okból itt nem fagyott a talaj, biztonságban jutok le a kálváriához, majd onnan a faluba. Fél 9 van pontosan, még egy jó negyed óra aszfaltkoptatás és itt is a sportcsarnok, itt a cél!


Sokan vagyunk, átveszem a díjazást, csak a 60-on indultunk vagy 1200-an, mondják. Beállok a sorba virsliért és teáért, hamar eltüntetem a bendőmbe az ellátmányt, egri kollégával beszélgetve múlatjuk az időt míg megérkezik a csapatunk többi tagja. Megérkeznek, közben közelebb hozom az autót, levetjük sáros gönceinket, majd a szégyenletes állapotban levő M1-es autópályának csúfolt aszfaltcsíkon hazasuhanunk Győrbe…….


Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a rendezést!


dnvzoli



Képek a túráról: 


https://photos.app.goo.gl/HX0461rpYvU4rJDH3




 


 


 

 
 
túra éve: 2017
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20172017.10.11 15:10:57

 Bakonyi Barangolás 70



2017.10.07.


Kipihenten,motiváltan,elszántan autózom le Bakonybélbe,kedvem van ma 70-et menni.Szeretem a Bakonyt,ismerős a terep,várható több kedves túratárs megjelenése is a rajtban,úgyhogy minden adott egy remek túranaphoz.Az utóbbi 3 évem nem éppen a hosszú távokról szólt úgyhogy a rajtban meg is egyezünk Tamással(Heyjoe),hogy a mai cél a lehetőleg szintidőn belüli beérkezés.


Nincsenek valami sokan ami köszönhető talán annak is,hogy a mai napra vagy 20 lehetőség közül választhatott az,aki teljesítménytúrázni kívánt.Ennek megfelelően a rajtprocedúra pillanatok alatt lezajlik és a hivatalos legkorábbi indulási idővel,ami 6:30-at jelent neki is vágunk a mára elrendelt távnak.


A Szentkút felé vesszük az irányt,talán 8-10 fok lehet a hőmérséklet,egy nyári technikai póló és egy még a kocogásaimhoz vásárolt hidegebb időkre való hosszú ujjú felső megfelelő öltözetnek tűnik mára.Napközben max 15-16 fok várható erős széllel,úgyhogy a biztonság kedvéért bekerül a zsákba egy pillekönnyű,vékony polár mellény és ennek a mellénynek a pulóver változata is.


Szentkútnál egy fénykép és elkezdünk bemelegíteni a P+ emelkedőjén.A szélnek hála semmi nedvesség nincs a növényzeten így elkerüljük a hajnali bakancs és gatyaszár vizesedést.Ma a kamásli is felesleges viselet.A Csúcs-hegyen Z sávra váltunk és leereszkedünk a Szömörke-völgybe,majd hamarosan meg is érkezünk a Kerteskői-szurdokba.Próbálozom néhány fényképpel,de látom,hogy reménytelen,nagyon kevés a fény.Az már csak hab a tortán,hogy valahol a túra vége felé(mikor újra kellene a villanófény)veszem észre,hogy nem automatára van állítva a vaku,így a gyengébb fényviszonyok között készült képeim(a ma készültek 70%-a)mehet a kukába.


A Kerteskői-szurdok ma nem jelent kihívást,kevés a víz,minden probléma nélkül érkezünk meg a sziklavölgy túlsó végénél székelő ellenőrzőpontra.Két féle édesség közül választhatunk,én be is dobok egy Sport szeletet.Itt még szinte együtt a korán indult mezőny,Andrisék Karcsival robognak el mellettünk,Norbiék épp a szívüket erősítik amott.


Nem időzünk sokat,gyerünk tovább,követendő a Z3szög.Néhány helyen nem ismerős a nyomvonal,ez a dózerút is mintha új lenne,legalábbis azóta,mióta utoljára itt jártam.Könnyen elképzelhető,mert az már vagy 4 éve volt.


Átkelünk a műúton és ráállunk a Nagy-Som-hegy aljában futó P+ jelzésre,ami eleinte jól járható,aztán egyre több a kivágott,bedőlt fa,főleg a sűrű,földön fekvő vékonyabb ágakból álló akadályon át kellemetlen a haladás.Úgyhogy ki is váltunk az erdő szélén-a jelzéssel párhuzamosan futó-földútra,innen a kilátás is szebb amúgy.Tamásnak viszont gondjai vannak,új a bakancsa amit ráadásul a műanyag fűző állandó kilazulása miatt nem is tud rendesen bekötni,baj lesz a sarka környékén,mondja.Mivel én is jártam már így azonnali sarok leragasztást javasolok.Tamás vonakodik kicsit,de rááll a dologra,mikor leveszi a zoknit én(lehet,hogy titkon ő is)a sarkán levő termetes felpuhulás láttán már látom,ebből nem lesz ma 70.Azért ragaszt és megyünk tovább.


Visszatérünk közben a fák közé,egy helyen aztán olyan szintet ér el a földön fekvő fa törmelék,hulladék ágak tömege,hogy kénytelenek vagyunk a gps-re hagyatkozni és egy mezőre kitúrázva kikerülni a kérdéses szakaszt.A tisztás túlsó sarkánál,újra a fák közé érve aztán ismét ráállunk a jelzésre.


Itt a Zoltay-forrás,lefényképezem(nem sikerüt),alig csörgedezik,szomjas nem vagyok úgyhogy most nem iszunk.Keresztezzük a Pálihálás felé vezető utat,szép időnk van,szépen süt a Nap,az erdő is kezd ősziesre színeződni,de azért az igazi színkavalkád még várat magára.A cseles letérőt a murváról nem vétjük el,mondjuk van vagy 6 mindenféle technikával fákra,bokrokra applikált letérést jelző Z sáv,aki csak minimálisan figyel annak nem jelenthet gondot.Átkelünk a bozótoson,megcélozzuk a szemközti erdőt,egy fán hatalmas nyilazott Z sáv jövetelünk irányába mutatva.Mi meg be az erdőbe,ha már itt ez az ösvény.Aztán gyanúsan nincs jel.Szóval mégis az erdő mellett kell menni.Vissza tehát a betérőig,igen,ott a következő jel,nem messze,jól láthatóan egy fán.


Zircig többen megelőznek,főleg futók,aztán a város feletti erdősáv vonalában,kint a tisztáson kis csapat vágtat mellettünk,amit egy Kiss Pistire feltűnően hasonlító fürge lábú túrázó vezet.A hasonlóság oly mértékű,hogy tulajdonképpen ő az,pár méteren át lelassul a tempónkra így tudunk váltani pár szót.Itt van ám Robi is,mondja,csak kicsit lemaradtak Balázzsal.Vajon hogy történhetett?,nem is értem!:)


Zircre érve balra kell tartani a szélső utcán,meg is van a jel újra.Átaszfaltozunk a városon,közben a központban K sávra cseréljük az eddig követett jelet.Egy lottózónak is álcázott kis helyen némi koffeint veszünk magunkhoz,majd elgyalogolunk(felgyalogolunk)a Parkerdő szélénél található frissítőpontra.


Itt ejtjük meg a tízórait,az előző helyen mindketten úgy éreztük,hogy nem lenne illendő,főleg,ha ott is kapható volt étel-ez nem látszott egyértelműnek,ezért nem kockáztattunk.Finom,barna buciból készültek a mai szendvicseim,van szalámis meg roppanós virslis is,most egy szalámisat kívánok,desszertnek meg fogyasztok a pont kínálta készletből.Most még a sósat nem tesztelem,több féle édes keksz viszont a bendőmbe kerül a teám mellé.Megjönnek közben Robiék is Balázzsal,sőt a női szakasz is befut Vera és Réka képében,kiegészülve Kiscsibésszel.


Falatozás után nekivágunk a Pintér-hegynek,jókat beszélgetve emelkedünk a nem túl megerőltető magaslatra,majd azon átbukva elénk tárul Borzavár.Borzavárra Minyon-nak,Shrek-nek öltözött körbálák mentén gyalogolunk be,néhányan almát csennek,mondjuk van elég,talán nem hiányzik a helyieknek az a pár szem.Őrült tempóban száguld el mellettünk egy traktorista,valami versenyen érzi magát,vagy csak élvezi,hogy húz a vadiúj gép teli vontatmánnyal is,Norbi fényképein aztán látszik,hogy valami nem jött össze neki,talán leszakadt a pótkocsi,mert a krumpli egy része bizony az útra került.


Termplom mellett kis ösvényen emelkedünk ki a faluból,egy ideig a csak a térképeken létező jelzést követjük.Kedves macska áll utunkba,elképesztő módon hízeleg,szinte lefényképezni se tudom,annyira bújik.


Leérünk a Szépalmára vezető műútra,itt már jelzés is van.Gyönyörű a táj,a messzeségben ott a Papod,tetején az általam közelről még nem látott kilátóval,előttünk a fák mögött már ott bújik a ma szállodaként működő egykori nemesi birtok Kisszépalmapuszta.


Már potyog a gesztenye ehető fajtája a birtok előtt,begyalogolunk az arborétumba,ott szembe az a fa melynek fele levele zöld,fele meg citromsárga különösen jól mutat.Előttünk a hotel épülete,mi jobbra tartunk a tó mellett,fel a dombra,ott találjuk ugyanis a következő ellenőrzőpontot,ahol a pecsét mellé hatalmas (szép)almát is kapunk.Előttünk a Kőris-hegy tömbje,mi viszont még nem egyenesen oda tartunk,a S sávon megcélozzuk a Tekeres-kút árok alját,ahol bizony egy kód feljegyzésével kell igazolnunk ott jártunkat.Itt köszön el tőlünk Tamás,sajnos,ahogy ez várható volt a sérülése nem teszi lehetővé a teljes táv megtételét,begyalogol hát Bakonybélbe a Száraz-Gerence-völgyön át.


Tekeres-kút-árok majd a Z sávon irány az egykori Kisszépalmapuszta.A hegy lábánál az esőháznál vár ránk az újabb frissítő állomás.Különböző szörpökkel,zsíros,lekváros kenyerekkel kínálnak a pont őrei,és bár előzőleg azon a véleményen voltam,hogy közvetlenül a legdurvább emelkedés előtt nem a legmegfelelőbb helyen van az etetőpont,most jóízűen harapdálom be egymás után a baracklekváros kenyereket.JMegvárjuk míg mindenki jóllakik,megnézzük az itinerben mi is vár ránk(minha nem tudnánkJ),majd Vera vezetésével megindulunk közelebbről megnézni azt a túlméretezett golflabdát.


Köszönhetően a kiváló túraidőnek,hőmérsékletnek,a kipihentségnek,a lekváros kenyereknek,meg még ki tudja minek,megállás nélkül egyenletes tempóban kúszunk fel a hegyre Verával,a többiek egy idő után már a hátunkat se látják,hiába nagyok vagyunk,na!:)Az utolsó legmeredekebb pár méteren azért úgy rémlik becsúszik némi megállás,ha máshol nem,az egyik Nemzeti Irányító Táblánál,ami,hasonlóan a Szent György-hegyen két hete látotthoz megint csak át akar verni minket,a hegytetőt ugyanis 90 méterre és két percre jelzi,szemben a valós kb. 8-12 méterrel és 10 másodperccel.Hiába,ilyenek ezek a nemzeti szót lejárató dolgok,aki nem figyel eléggé,úgy átverik mint a pinty.


Na,de mi nem ma jöttünk le a falvédőről,nem hiszünk el minden maszlagot,így nem gyalogolunk két percig,se 90 métert mert akkor bizony túlfutnánk a kilátón,túlfutnánk az ellenőrzőponton,és nem tudom,kinek és főleg miért lenne érdeke ez,de mint mondtam nem hagyjuk magunkat és beszerezzük a pecsétet a kilátó alatt egy padnál tanyát vert pontőrségtől.Vízzel kínálnak,ez,mármint a vízvételi lehetőség egy kivétellel a túra összes ellenőrzőpontján adott volt amúgy.


Itt nem időzünk sokat,most a kilátózást is kihagyjuk,nekiindulunk a meredek lejtőnek,irány a kék barlang jelzés.Mint említettem már,ma minden összejön,kiváló a talaj lefelé menet,se nem ragad,se nem csúszik,épp ideális a nedvességtartalma ahhoz,hogy különösebb megcsúszások,balett mozdulatok,cigánykerekezések nélkül lejussunk az amúgy meglehetősen meredek hegyoldalban.Az alján még átmászunk,átbújunk néhány fa alatt,mellett és már ki is értünk a műútra.


Műúton balra,majd irány a kelta halomsírmezőn átvezető Barátok útja.Kurtábbnál kurtább,kisebbnél kisebb völgyek mellett haladunk el(Kis,-Nagy,-Középső-kurta-völgy,Kis-völgy,Mély-völgy),majd a tisztásra érve annak végénél jobbra tartunk,nem egyenesen le a Száraz-Gerence-völgybe,mint ahogy én tettem hosszú évekkel ezelőtt a Rómer Flóris emlékúton,amikor elvesztettem a jelet és leérve az aszfaltra nem igazán azt láttam magam előtt,amit Annamariék a kis füzetükben a mozgalom teljesítőinek segítségképp leírtak.Akkor annyira összekeveredtem,hogy a végén már azt sem tudtam,honnan jöttem,az irányérzékem teljesen felmondta a szolgálatot,és ahelyett,hogy a várt Bakonybélben kötöttem volna ki,visszajutottam Kisszépalmapusztára-ahonnan pár órával a kavargás előtt elindultam.Na,de mindenki elhiheti,egy életre megtanultam ezt a szakaszt!:)


No,a kis off-ért elnézést kérek,tehát tisztás,tisztásnál,fakupacok mellett követjük a jelzést.Mielőtt beérek az erdőbe újra,hátranézek,hát az ég elég haragos kék,de a felhőzet szakadozott,nem is ígértek mára,úgyhogy reményeim szerint nem is kapunk esőt a nyakunkba.Annyira nem hiányozna most!:)


Újabb ellenőrzőpontra érünk,a Barátok útja nevűre,itt vagyunk durván féltávnál,problémám egy szál se,ennek örülök.Ide amúgy jövünk még ma,mikor másodszor ereszkedünk alá a Kőris-hegyről.


Innen rövid kis szakaszon szalagozás segít átjutni a Bakonybéli-Szarvad-árok aljába,az ott futó Z+ jelzésre.Lejutunk a Száraz-Gerence-völgybe,annak aszfaltján gyalogolunk el Bakonybél északi végébe a buszfordulóhoz.Itt Balázs zoknicserét vezényel,miért is ne,ha már külön erre a túrára megleptem a lábamat két vadiúj F900-as zoknival a Decathlonból.Pihengetünk,lábat napoztatunk,eszegetünk,közben elugrok a pár tíz méterre a főúton található kisboltba is némi koffeinért,szénsavért,cukorért.


A Bomba le is gurul mindjárt,a kólát a Kőris-hegy tetejére gondoltam elfogyasztani.Az energiaital biztosította lökettel a gyomromban indulunk neki a túra második részének.


Megkerüljük a Gerence fogadót meg a Hotel Bakonyt mellettünk a domboldalban épp valami tökgurító rendezvény zajlik.Átkelünk a Gerencén és elkezdünk gyalogolni a sunyi módon emelkedő aszfaltúton a Hideg-völgy irányába.Elhaladunk az egykori mészégető mellett,közben csodás kilátásokat rögzíthetünk a hegyek ölelte Bakonybélről.


Hideg-völgy aljában újabb ellenőrzőpont,sajtos pogácsával,mézes puszedlivel,hát kell az embernek az édes,a sós meg főleg ilyenkor,úgyhogy mindegyikből fogyasztunk.Mint megtudjuk úgy 50 körüli indulóval fut ma a 70-es táv és mi a középmezőnyben vagyunk valahol.


Nekivágunk a Hideg-völgy hosszan elnyúló emelkedőjének,de ma ez sem tud kifogni rajtam,igaz nem is olyan a talaj,mint az egyik korábbi BB70-en,mikor egyet léptél előre,kettőt meg csúsztál vissza.Balázs és Robi meg még azt is állítja,hogy az út is kiszélesedett valamiképpen,emlékeik szerint a völgy alsó szakasza csak egy szűk sáros ösvény volt egykoron.


Egyenletes tempót tartva,sehova se rohanva érünk fel a Királykapuhoz,közben elhaladunk a felhagyott nyíltszíni bánya mellett is,amit már lassan kezd visszahódítani a természet magának.Királykapunál töltött piskóta szelet a jutalom,választani két féle ízűből lehet.


Irány az egykori kisvasút nyomvonala,tehát a P sáv!Pihentatő szakasz ez,politizálunk kicsit,majd a Hídpillérnél befordulunk az Öreg-Kecskeakol-árokba.Úgy 1 km után erős visszafordító után veszi kezdetét az emelkedés a Witt-kilátóhelyhez,itt kezdem érezni,hogy odafent ideje lesz egy újabb szendvics elfogyasztásának,mert ma az édességeken kívül csak egy ilyet ettem eddig.Meglesz amúgy a tető még naplemente előtt,aminek külön örülök,legutóbb Zsuzskával már sötétben érkeztünk ide,ami a kilátás szempontjából nem a legideálisabb körülmény.Úgy is van,felérünk,kódot írunk majd a padokon elnyúlva szendvicset majszolva gyönyörködünk a szemben napfényben fürdő hegyvonulatban-ahova egyébként épp mi is tartunk.


Pihenő után irány lefelé először az erdőgazdasági murvás úton,majd szalagozás térít le erről,hamarosan újra a P sávon haladunk,amit csak ezért a kitérőért hagytunk el egy időre.


A Suttonyi-tó után örömködünk,hogy ide nem tök sötétben érkeztünk,ugyanis itt is dolgoztak a favágók rendesen,a hulladék meg itt maradt még,az ösvényt sok helyen beterítve.Még épp fejlámpa nélkül is tudunk haladni,azért a félhomályban néha keresni kell az újabb jelzett fát,mint említettem,az ösvény néhol rejtve marad.Aztán jön az az embermagasságú gazzal benőtt szakasz,az irány szerencsére egyértelmű,ha meg valaki itt végképp bajba kerül felmegy a murvás útra,az is elviszi a pihenőhöz.


Mivel jártunk itt már párszor a tájékozódással nincs probléma meg is érkezünk a Gerence-pihenőbe,ahol az újabb pecsét mellé újabb frissítőpont is vár ránk.Itt már bővebben fogyasztok a sós mogyoróból,az édeset már nem is kívánom.Kapunk viszont finom főtt birsalmát,ami mindenkinek nagyon ízlik.Jólesik a tűz melege is bár fázni még nem fázom.


Vágjunk neki az utolsó feladatnak,500 méter szintemelkedés mintegy 7 kilométerre elosztva,irány másodszor is a Kőris-hegy!Az Odvaskő-barlanghoz vezető lépcsősort akkor lássuk,mikor a hátunk közepét,mivel se szintet,se távot nem rövidítünk ezzel vesszük a bátorságot ahhoz,hogy kikerülve ezt a kellemetlen szakaszt végig a P sávon maradva közelítsük a hegytetőt.Az elején így is jut a tereplépcsőből egy rövidebb szakasz,majd jön pár húzósabb kaptató,aztán a barlangtól befutó ösvény után normalizálódik a helyzet,gyalogolhatóvá válik az emelkedő.


A jelzés néha elhagyja az utat,néha visszatér rá,hárman vagyunk,valaki azért mindig figyel,így nincs gond a sötétben sem.Nem mondom,hogy nem fáradok,fáradunk,azért másfél óra alatt így is felérünk,szerintem frissen se lenne lényegesen kevesebb.A radar előtti autóban üzemelő ellenőrzőpont pontőre viccel,hogy a pecsét csak a kilátó tetjén jár,Robival és Balázzsal emberére akad,hát akkor menjünk,mondják.Én leülök enni.


Fúj a szél idefent,na meg nincs is túl meleg,főleg izzadt háttal kellemetlen a klíma.Eszem mindenfélét amit a zsákomban találok,előkerül a kóla is,aztán sorra a polár mellény,majd a pulóver is,majd megvesz az isten hidege,marhára elkezdek fázni.Robiék meg sehol,remélem nem rám várnak.Vacogok,jöhetnének már,végre befutnak,mondom mehetnénk mert itt van vagy 7-8 fok.Ja,annyi volt napközben közli a pontőr,már a kezem is fázik,mennyi lehet akkor most 4-5 fok?Több biztos nincs.


Elindulunk végre,a botokat is csak úgy fogom,hogy a pulóver ujját ráhúzom a kézfejemre,nem véletlen úgy látom,hogy az előbb szembe jövő kolléga épp kesztyűt és télies sapkát húzott.


Beérve a fák közé,lejjebb aztán már sokkal jobb a közérzetem,vissza is kerül két réteg a zsákba.


Figyelünk nagyon,nehogy letérjünk a kékről,tudjuk,hogy ez is el fogja hagyni az utat,majd visszatér rá később,maradjunk a jelen,az a biztos.Itt van már az elágazó,ahol egyszer már jártunk ma,most viszont már nem üzemel itt ellenőrzőpont.Tovább a kéken,sőt itt már becsatlakozik a Barátok útja felől érkező zöld sáv is.Leérünk a völgybe.


Pár méter aszfalt majd az utolsó,de tényleg a legutolsó pár méteres szintemelkedés,átkelünk egy dombon,itt is van Bakonybél,Viktor utcája-zöld négyzet,Robi mondja,hogy tovább egyenesen a temető felé,most látom,hogy nem az volt a kijelölt út,sebaj,a végére úgy nézem így becsúszik egy kis kispista.


Célba értünk,sehol se jegyzik,de az időm 15:40,a szintidő mínusz 1 másodperc bőven túlteljesítve.


BB70 2010,11,12,után nem kis szünettel,negyedszer is kipipálva.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



Fotók itt:


https://photos.app.goo.gl/sUkVdtVCCt3tSD303


 



 
 
Kőről-kőre a Balaton-felvidékenTúra éve: 20172017.09.27 14:11:49

 Kőről-kőre a Balaton-felvidéken



2017.09.24.


Munkából indulok reggel 6-kor,saját idő terhére elvileg még 9-kor is lehet nevezni a 42-re,én azért úgy számolom,hogy 8 előtt Tördemicen leszek.Nem is fogom vissza nagyon magam így a terv beválik,3/4 8 körül begurulok az ezüst Suzuki mellé a vasútállomás mögött.


Nincs 2 perce,hogy emlegettünk,rég jártál felénk-ezzel fogad Imre és Viktor,megvallom jólesik,hogy valahol számon tartják az embert,főleg úgy,hogy nem is neveztem elő.


Nem tolok ki veletek nagyon,ha csak most indulok a 42-re?-kérdezem,nemleges válasz érkezik,úgyhogy benevezek arra.Érzem,vagy inkább tudom,hogy lehet,ez nagy merészség,de nekivágok a maratoni hegymászásoknak.


Az aggodalom onnan jön,hogy jó 3 éve kimaradtam a hosszabb túrákból,a szintesekből,tegnap meg már gyalogoltam egy 30(37)-ast a Kőszegi-hegységben.Szándékos viszont a túlterhelés,70-es túrával kacérkodom,fel kellene mérni,mi maradt a régi szép időkből.Ha a mai nap sikerül,matematikailag megy a 70,mert azt mindenki tudja,hogy 30+40 az 70.:)))


Akkor hajrá!


Át a síneken,aztán irány Szigliget,no most nem a vár,hanem a Hálás-tető alatt található Kamon-kő.Szép időnk lesz ma,az látszik,Pápa előtt még szemerkélt az eső is,itt viszont ragyogó napsütés bontakozik ki éppen,le is veszem a polármellényt,a Kamon-kőre elég húzós kaptatóval lehet feljutni ugyanis.Bekanyarodok az Avasi templomromhoz és fényképezés után nyugodt szívvel haladok tovább délnek.Előttem is mennek,utánam is jönnek,igaz,volt aki a kereszteződésnél ment tovább,de ők valamit nem tudnak,vagy nem is a túrán vannak.


Aztán egyre gyanúsabb a helyzet,a Tanúhegyeken jöttem erre utoljára ellenkező irányból,de nem rémlik,hogy a romtól ilyen messze értünk volna le a hegyről.Térkép elő!Hát persze,hogy nem jó helyen vagyok,egy utcával feljebb kellene mennem,amúgy ugyanebbe az irányba.Vissza a romhoz!


Meg is van a kék T jelzés,elkezdődhet a kapaszkodás.Jó meredek,néhol törmelékes,de legalább nem csúszik.Felérek a tetőre,kigyalogolok a peremre,más túrákon Kamon-kő névvel itt az ellenőrzőpont.Kódot keresek,nem találok,csinálok egy fotót,megy az idő,nem lehet töketlenkedni.Visszamegyek az elágazóig,innen a T másik ágán lefelé irány Szigliget.Egy elágazóban népes csapattal futok össze,kiderül(a térképen amúgy látszik tisztán)hogy a T-nek itt is van egy kiágazása,és tulajdonképpen itt van a Kamon-kő,kigyalogolok hát és valóban,itt vannak a kövek és itt van a kód is.


Leereszkedünk a faluba,illetve a falu alatti völgybe,mert innen a faluba ismét csak felfelé gyalogolva jutunk be,a jelzés ugyanis,amit követnünk kell a vár alatt fut.Ráállok tehát a kékre,a vár alatt a Kéktúra-bélyegzővel igazolom itt jártamat.A többiek benéznek fagyizni,kívánni én is kívánom,csak nem merek enni,túl korai még az én gyenge gyomromnak.


Kerékpárúton folytatódik a menet,majd bekanyarodunk a Szent György-hegy irányába-kerékpárút,járda hiányában az aszfalton.Szabályosan a bal oldalon megyünk páran libasorban,mégis van néhány eszement aki még véletlenül sem lassít,mikor kikerül,sőt meg mernék esküdni,hogy az a kalapos papa még ránk is húzta kicsit a kormányt,hogy a ménkű csapjon bele a hülye fejébe!


A balos kanyar jobb oldalán aztán elhagyjuk az aszfaltot,itt vág be ugyanis a fonódott KP sáv a hegy felé.Sokszor jártam már ezen a környéken,de úgy rémlik,ezen a kis szakaszon még sosem.Finom viszont a szőlő,lopok egy fürtöt,tudom nem szép dolog.


Egyik éven Tihany mellett a fél túrán hallgattam a durrogatást,amivel a seregélyeket kívánták elűzni a szőlősből,itt nekem új módszer dívik,valami ragadozó madár hangját sikítja kis szünetekkel több irányból a hangszóró,ezt is kellemes lehet hallgatni,ha mondjuk valahol a közelben pihennél.


Felérek az aszfaltra,elgyalogolok a Lengyel-kápolna mellett,itt is van az Oroszlánfejes-kút,többen palackokat töltenek belőle és határozottan állítják,hogy már nem fertőzött a víz,úgyhogy bátorkodom én is venni egy fél literrel belőle.


Kezdődik a hegymászás!Először fogok a P sávon(na meg a K3szögön)feljutni a csúcsra,lefelé jöttem már erre párszor ezért tudom,hogy nem egy leányálom.Meredek is,köves is,lehet bosszankodni,de minek?


Azért morgok néha,mikor elfogy a kakaó,nehéz igaz,de még bírom azért.Elérünk egy elágazót,ismerős a hely,igaz,hogy le van fehérrel kenve a valamikori jel,de szerintem ez lesz a K3szög,ami a csúcsra visz,a velem ballagó leányzó telefonos gps-e is ezt mutatja.Fel is érünk a platóra.


Hát akkor szusszanjunk kicsit,előkerül az energiaital,a kilátás szép de a levegő elég párás,nem is nagyon fotózok,nincs nagyon értelme.Jönnek szemből is a K sáv felől,egyikük állítja,hogy ő a K3szögön jött fel,ami az esőháztól indul,leérve látjuk mi is,hogy igaza van,mi a régi nyomvonalon jöttünk fel,ő meg az újon.


Szóval leereszkedem az esőházig,itt a K sáv jobbra ill. balra is tart,előveszem a térképet,a balos a jó a bazaltorgonák felé.Be is futnak hamarosan,jó meredek,veszélyes terep,de legalább most nem csúszik.Lejjebb még korlát is van,el vagyunk kényeztetve!


Befut a Kaán Károly kulcsosház,itt is pecsételünk magunknak.Innen elvileg a Z sáv a követendő Kisapáti irányába,a hegyen újonnan kihelyezett Nemzeti Irányító Táblák erről tudomást sem vesznek,Kisapáti felé S sávot jeleznek nekünk.Z sávnak se híre,se hamva.Térkép ismét elő:pár méteren belül szétválik a két jelzés,a Z sáv megy egészen a Gulácsig,a S sáv visszavisz a Lengyel-kápolna felé.No tehát nem hagytuk átverni magunkat a Nemzeti Irányító Tábláknak,mi átlátunk a szitán,nem most jöttünk le a falvédőről,több forrásból tájékozódunk,és csak kiderült,hogy van Z sáv is,és az a jó irány!:)


Fiatal sráccal beszélgetve ereszkedek a hegyről,egy elágazóban még látom is a két irányba nyilazott végű Z jelzést a kőfalon,mégis elhiszem a fiúnak,hogy arra kell menni,amerre ő halad határozottan.Aztán csak gyanút fogok,eltűnt ugyanis az eddig példásan felfestett jelzés,megállok.Érkezik az előbbi gps-es lány és állítja,hogy jó helyen vagyunk,a műszer mutatja.Irány tovább!Aztán állj,nekem ez már nagyon-nagyon gyanús,térkép elő,ma már sokadszor.Hát persze,hogy ahol az utolsó jelet láttam,ott tévesztettük el az utat.Korholom magam az amatőrségem okán,miért nem hiszek a szememnek,ha egyszer látom a jelzést,de már mindegy,néhány tíz plusz méter árán visszakocogok a jó útra.


Kisapáti megvan sőt nyitva a kisbót,irány be valami frissítőért,csoki kóla,minden ami ilyenkor kell.A vasútállomás után találok abból az igazán ízletes,lédús almából is,amit általában csak külterületeken lehet találni,igazi ősi fajta lehet,nem ez a ma divatos nemesített ízetlen,száraz franc.Olyan érdekes rajzolatos héja van,biztos tudjátok,miről beszélek.Állomás mellett amúgy kódot is jegyzünk.


Jön a Gulács!Egyre magasodik az óriás,már most látom,hogy nem lesz egyszerű a meghódítása.Csak nő,csak nő,ahogy közeledünk,még egy utolsó mosakodás a közkifolyónál és nincs menekvés,magához szippant a rettenetes.Felfelé,mindig csak felfelé,elérkezik a kőfolyásos rész,ez ismerős a Tanúhegyek Nyomában túráról,egy helyen kicsúszik a lábam,dobok egy kisebb spárgát,de a botoknak hála se sérülés,se esés.Csak káromkodás.Halkan.


Ahogy egyre meredekebb részek jönnek,úgy fogy az erőm rohamosan,hol van már a tető?!Körbe megyünk a hegy oldalában,úgy érzem már megkerültük,és sehol a tető.Még egy emelkedő,és még egy,nem bírom tovább,le kell ülnöm.Inni kell,enni is kellene,de azt majd csak fent.Pihenek pár percet,aztán csak felérek valahogy.Fent már többen vannak,és jönnek is folyamatosan,de valahogy senki arcán nem látom az őszinte mosolyt.Mindenki utálja most a Gulácsot.


Eszem,iszom egy túratárs úgy dönt,hogy lenevez a 30-ra,13 óra van,féltávnál vagyunk,ennél már csak fáradtabbak leszünk és még ott a Tóti-hegy,Ábrahámhegy után is van még emelkedő bőven,na meg a végére a Badacsony se kutya.Ha lenevezünk,akkor meg már „csak” a Badacsony van előttünk.Vele tartok,én is lenevezek,se erővel se idővel nem rendelkezem ma annyival,hogy ezt a menetet végig csináljam.Lekerül a teher egy része a vállamról,megkönnyebbülve indulok tovább,már csak a Badacsony van hátra.


Már a lefelé sem esik jól,hiába a szívem vitt volna ma a 40-re,persze emlékeztem én arra,hogy a tanúhegyek világa még fénykoromban sem volt könnyű menet,nem tudom mire számítottam ennyi kihagyás után….


Lezúdulok a hegyről,átkelek a főúton,előttem a Badacsony.Szinte a tetőig kísér a K sáv,hétvégi házak között,aszfaltos úton kaptatunk felfelé,aztán befut egy túratárs a Klastrom-kút felől a hosszútávról,váltunk pár szót,én épp pihenek úgyis.Fél kilométer a kilátóig,de tudom,ma ez nem lesz egyszerű menet.Eszek szőlőcukrot,iszom is eleget majd nekivágok a Kőkapunál a hegy meredekebb részeinek.Elfogytam.Teljesen.Tízlépésenként meg kell állnom,nagyon szenvedek,a határaimat feszegetem éppen.Ez van.Azért mindig összeszedem,átlököm magam a holtponton és már itt is az a gyökeres rész,már nem fordulnak ki a bazaltdarabok a lábam alól,ez már mennyivel jobb,azért néhány fának még nekidőlök,de már itt a betérő a kilátóhoz,megjöttem,lerogyok a padra.


Pihenek.Szép gomolyfelhős az idő,úgyhogy a kilátót ki nem hagynám semmi pénzért,fel is lépcsőzök a tetejére és megállapítom,hogy megérte.Készül pár fotó.


Lefelé a közös KP3szögön indulunk meg,útba esik a Hertelendy-emlék és a Páholy nevű kilátópont,innen is csodás a kilátás,tényleg!


Leérek a P sávra Rózsa-kőnél kódot jegyzek,és gyerünk tovább.Hullámvasutazom a jelzett úton,szemben Fonyód,felettem bazaltorgona sípok meredeznek a hegy oldalában,nyugat felé a felhők közül földbe csapódó napsugarak csíkozzák az eget.


Egy ideje nincs viszont jelzés,az előbb alulról előkerült egy család,csak nem ott kellett volna leváltani a kékre?Visszakocogok,nem,ez a S sáv becsatlakozása,legalább be tudom azonosítani a helyzetemet a térképen.Tovább tehát előre.Aztán egyszer csak a pirosból kék sáv lesz,nem tudom most sem,hol cserélődött le,de mindegy is most,nekem a kék kell és a kék itt van.


Jó ideje haladok már és nem ismerős a vidék,ennyit számít,hogy csak ellenkező irányban jártam erre eddig,ugyanis nincs semmi baj,jó helyen vagyok,ezt bizonyítandó meg is érkezem Badacsonytördemicre,bevallom már azon agyaltam,mennyit kell pluszban mennem majd,ha a kék elvisz valami másik településre.


Tördemicre érek tehát,már csak párszáz méter a célig,Imre és Viktor beköltöztek a váróba,ott kapom meg a díjazást,még jelvény is jut aminek külön örülök.


Nem sietek haza,beszélgetünk,sztorizgatunk pletykálkodunk kicsit aztán összeszedem magam és elautózok a családért.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



Fotók itt: 


https://photos.app.goo.gl/B72UPqOSkjNwkiZ53


 



 
 
Őrvidék - VárvidékTúra éve: 20172017.09.27 10:12:03

 Őrvidék túrák 2017.



30-as táv.


2017.09.23.


Hajnali 3-kor kelek,4 előtt már az autóban ülök,5:20 körül már Velemben vagyok,bőven van időm a rajtig,ami 8-kor esedékes-Kőszegen.Parkolásra alkalmas helyet keresek,az alkalmas itt azt jelenti,hogy ne legyek senkinek útban,lehetőség ugyanis van bőven.Alszik még a falu,egy lélek sincs az utcán,a Hősök kapuja mellett állítom le az autót.Átvedlek túrázóvá,előkerül a fejlámpa is,6 körül várható csak a világosság.


A sárga Alpannonia jelzést néztem ki Kőszegig,jártam is már rajta,igaz ellenkező irányban,de úgy gondolom nem lehet baj.Kikapaszkodok az álmos kis falucskából,1 km múlva már Cák határában járok.Egy helyen A4-es lap hirdeti,hogy a jelzés nyomvonala megváltozott a 2010-es(!) térképhez képest,ez engem azért nem zavar,mert az enyém 2016-os.Cákon aztán el is vesztem a jelet,a pincesor túlsó végén találok rá újra.Kiérve a faluból aztán annál a pihenőnél végleg elvesztem,találok azonban leszürkézettet,sebaj,nekem ez is megfelel,elmegyek én ezen is.Gondoltam ekkor.


Valami pincészethez,vagy borászathoz érek,emlékszem rá,a Gesztenyekék egyesület egyik túráján itt volt ell.pont.Nincs viszont már szürkézett jel sem sehol,cserében van 5-6 nagytestű kutya a kerítésen belül,farkasölők és társaik ugatnak veszettül rám,én meg azért imádkozom,hogy nehogy kitörjenek valahol,mert az egyenlő a biztos halállal.A kutyariasztó persze otthon a fiókban….


Jel sehol,most már csak a térkép és a hegyvonulat az útmutató,ha elindulok a hegy alatt északnak,észak-keletnek előbb-utóbb beérek a városba,szerencsésebb esetben belefutok a P sáv jelzésbe is,amit amúgy is el kellett volna érnem a Pogányoknál.


A kutyák szerencsére birtokon belül maradtak,szerencsém van,a Pogány-völgyben rátalálok a P sávra,sőt az arra fonódott S Alpannonia jelzésre is.Szóval valószínű az lehet,hogy Cák felett a Kőbányai-patakon átkelve a térképen szőlősként jelzett durván négyzet alakú területet eddig jobbról,most meg balról kerüli meg az Alpannonia jelzés,párszáz méterrel nyugatabbra csatlakozva be a Pogány-völgyben futó P sávba.Az itt is kihelyezett,jelzés nyomvonal változást hirdető táblán már kisatírozták a 2010-es kitételt,magyarul a legfrissebb,2016-os térkép sem a jó nyomvonalat mutatja még Cák és a Pogányok között.


7:20 van és én már Kőszegen vagyok,időzök kicsit a Szénsavas-kútnál,ami sajnos most nem ad vizet.Lassan elgyalogolok a várba és 8 előtt 10-15 perccel neki is vágok a túrának.


Térképkivonat,útvonalvázlat nincs,amit azért kicsit furcsállok,főleg a túráról eddig olvasottak tükrében,itiner(szöveges útvonalleírás)van,jelzések felsorolva,tulajdonképpen nem lehet baj.Valami fesztivál van készülőben Kőszegen,nagy a nyüzsgés,a város határában aztán már visszatér a nyugalom.Elhaladok a Koronaőrző bunker mellett,közvetlen utána itt a Kálvária-domb alja,alattunk meg a Csónakázó-tó.Hamarosan már az Andalgón talpalok,éjjel még eshetett,vagy ez csak a hajnali pára,minden csupa víz,szerencsére elég széles az ösvény,így nem ázik át a mackónadrág térdig.


Talán 2 kilométer,és itt is Rőtfalva(Rattersdorf),szépen kisütött a Nap,a templom előtt,ahova odasüt,egy padon meg is ejtem a tízórait.Rőtfalva után Rendek(Liebing),a két kis falu gyakorlatilag összenőtt.Szép rendezett porták mindenütt,tisztaság,mindenhol újszerű autók,szinte árad a nyugalom,ennyit jelent az a ma már csak elméletben,a térképeken futó vastag piros vonal,amit mi valahol a Szt.Hubertus kápolnánál léptünk át….


Rendek után aztán megváltozik a túra,sajnos.Nincs mit szépíteni,dögunalmas rész jön Hochstraß-ig,keményre hengerezett murván,bent az erdőben,kilátás nincs,kanyar jobbra,kanyar balra,Y-nál erre,Y-nál arra,tiszta agyhalál.Elméletileg a Mária-úton járunk,a terepen ennek semmi jele,szerencsére a szervezők minden elágazó után mázoltak egy zöld M-et valamelyik fára,így ha figyel az ember eltévedni azért nem lehet.Azért az jó,hogy mindezt a rajtban elmondták,mert azért azok az M-ek,hát nem ütöttek el túlzottan a környezetüktől.Az itiner amúgy tökéletes,azt jegyezzük fel.


Hallelúja,kiáltok fel,mikor végre kiérek ebből az idegölő szakaszból,szemben mindjárt ott is Hochstraß,ahol a STOP táblánál balra megyünk Léka felé,a zöld kukánál meg igazoljuk ittjártunkat.Szép az idő amúgy,ma mi jártunk jól,itt a nyugati végeken,az ország nagyobbik részére,szinte az egészre csapadékot ígértek.


Túratársakkal beszélgetve érünk be Lékára(Lockenhaus),a városka fölé,innen belátni szinte az egészet,balra a dombtetőn ott a vár,középen termetes templom,valami egyházi központ lehet,hatalmas épület,uralja a tájat.


Ellenőrzőpont a vár előtt,vízzel,nápolyival,almával kínálnak.A várudvarra belépő váltása nélkül be lehet menni,körbe is járom a szép építményt.


Az itiner szépen átvezet a kisvároson,itt is ugyanaz a nyugalom árad,mint a falvakban,rend,tisztaság mindenütt.Átvágunk a központon,el a templom alatt,majd kiemelkedünk a városkának helyet adó völgyből.Újra az erdőben!


Ha a központot vesszük kiindulásnak gyenge 10 km folyamatos,hol durvább,hol gyengébb emelkedés vár most rám,ami ebben a melegben nem is olyan vidám dolog.Mert bizony meleg van,keresem az árnyékot,ahol tudom.Jelzés az inkább nincs,mint van,nem az a szisztéma mint nálunk,jelet maximum az elágazókban találni ami csak akkor lehet vicces dolog,ha valaki csupán csak tréfából levakarja egyiket másikat,aztán akkor lehet agyalni,hogy merre is az arra.Mert a következő jel csak a következő elágazóban várható és ha az 2 kilométerre  van,akkor ott.Az itiner viszont jó és segít.


Néhol küzdök rendesen,marha hosszú ez a felfelé,Lékát 359 méterre írja az itiner,az Írott-kő meg ugye 884.


13 óra van,itt az Írott-kő,piknikhangulat a kilátó előtti réten,pontőrök a kilátó alatti padnál.Teával kínálnak,elfogadom,majd én is leheveredek egyet pihenni a kilátózás előtt.Sajnos elég párás a levegő,nem is időzök sokat a nézelődéssel,elindulok lefelé Velembe.Az itiner figyelmeztet,hogy a jó K sávot válasszuk,ha csak nem akarunk Velem előtt ellátogatni a Hörmann-forráshoz is.


Jó meredeken ereszkedek a fonódott KP sávon,majd leérve az elágazóhoz maradok a pirosnál.Hatalmas szélvihar pusztított itt valamikor nem is olyan rég,gyanítom,hogy az,ami augusztus 20 előtt csapott le az országra.Óriási bükkök fekszenek egymáson,kettétörve,megcsavarodva,tövestől a földből kitépve.Félelmetes ítéletidő lehetett.


Az Asztal-kő utáni kanyarban aztán letérek a murváról,ezt a letérőt sokan nem veszik észre,nincs nyilazott jel,kicsit elbámészkodsz és simán elmész mellette.Másik irányba,Velemből felfelé is ez a helyzet,felérsz a murvára és gondolkodhatsz,hogy merre tovább,valaki ma is belekarcolta egy bottal az útba az Írott-kő feliratot egy nyíllal balra,segítendő az utána érkezőknek.Pedig szemben ott a sziklafal,azon elférne egy balra nyilazott piros sáv.


Ismerve a helyet engem itt nem fenyeget az eltévedés veszélye,elkezdem a szintvesztést a Hosszú-völgyben tehát.Itt-ott ide is betalált a szélvihar,néhány helyen öles,kidőlt bükkök felett vagy alatt kell átmászni.


Leérek Velembe,mellettem a Szerdahelyi-patak folyik,itt a törpe vízmű,a Boróka villa,állítólag Kádár szeretett itt lenni,most elég lepusztult,elhanyagolt pedig hirdetik,hogy van szoba kiadó.


Cél a Pittyes kocsmában,nagy bánatomra a túra egyetlen forrást sem érintett és mivel sietek haza(dolgozni) azt sem kockáztathatom meg,hogy időt vesztve felkeresem Velemben azt a jó vasas ízű Vasa-kutat.Begyalogolok hát a faluba és lejelentkezem a célban.Itt kiderül,hogy csak tévedésből nem kaptam meg az Igazoló füzet betétlapját,ami a térképet tartalmazta,de megnyugtatom az elnézést kérő fiatalembert,hogy nélküle is remekül boldogultam.Kárpótlásul,emlékképp elkérem és meg is kapom tőle a nála levőt.


Beülök az autóba,munka előtt még arra is lesz időm,hogy hazamenjek kicsit és ha nem lesz brutál az éjszakai műszak holnap ellátogatok Imre túrájára is a tanúhegyek világába.Na,de ez már egy másik történet….


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Fotók az útról: 



https://photos.app.goo.gl/lzHCSCvMiWbPLKZI3



 



 


 

 
 
Somlói Barangolások/BORangolásokTúra éve: 20172017.08.07 15:00:54

 Somlói BORangolás 15,éjszakai túra


2017.08.05-06.


Majd egy hete tart a hőhullám,szerdán még dolgoztam,most viszont már 3. napja szinte ki se mozdulok a lakásból és már nagyon mehetnékem van.Annyira azért nem,hogy bármilyen nappali túrára látogassak el a közel 40 fokban,de nézd,itt van Enikőéknek ez az éjjeli 15-ös,hát ezt azért megnézném magamnak!Már régebben kinéztük a gyerekekkel amúgy,ők aztán lebetegedtek a héten,én viszont ebéd után eldöntöm:megyek!


Nem tervezek korai indulást,ha már éjszakai túra és csak 15 km a táv nehogy már világosban járjam le,úgyhogy úgy időzítem az utazást,hogy fél 9 körül tudjak rajtolni.Negyed 8 körül indulok Győrből,kényelmesen autózok,hideg most sincs amúgy bőven megvan még a 30 fok.Bő 1 óra múlva le is parkolok Somlóvásárhelyen.


A Joó kocsma előtt nincs nagy tolongás,nem is számítottam erre ismerve a dátumot és a hozzá kapcsolódó hőmérséklet adatokat.Mindenki vízparton van,ezen nincs mit csodálkozni.Na,de nem mi!


Benevezek,megkérdezem milyen állapotban vannak az útvonalon a turistajelek-kitűnőek,kapom a választ,és a túra során valóban ezt tapasztalom majd.Na,de ne szaladjunk ennyire előre.


Sárgán indul a menet,a Vásártéri-kút sajnos csak nevében kút,vizet nem ad,eléggé leharcolt kinézete van.Nem tudom mikor folyhatott utoljára.Menjünk tovább!Na,de állj!Itt két,egymással párhuzamos út tart a hegy felé,biztos,hogy jón talpalok most?Hát persze,hogy nem,át kell menni a másikra,át is megyek.Fiatal párral és ikerlánykáikkal becélozzuk hát a Somlói Spirit Pálinkaházat,na nem azért,amiért általában ezt az emberek tenni szokták,csak hát nekünk most az előtt kellene elgyalogolnunk.


Meg is van a közös SP sáv,elkezdünk emelkedni.Nem vészesen,de emelkedünk.Hamarosan előkerül a fejlámpa is,ha másért nem a szembe jövő autók miatt,nehogy már elüssenek itt.


Szépen ránk esteledik,mellőzöm a Taposó-kutat,aztán erős balos,erős jobbos és már itt is a fényviszaverős szalaggal megerősített SL-jelzéses letérés a Szent Ilona-kápolnához.Begyalogolok,kódot írok(a figyelmes rendezők még tollat is hagytak nekünk),megpróbálok néhány fotót a telefonnal,fényképezőgép híján-nem sok sikerrel.


Vissza a S+-re,most már ugyanis ezen haladok.Baktatok a sötétben szép kilátásokkal a balomon,gondoltam igaz,hogy a túránkon nem ellenőrzőpont,de azért én megnézném azt a Sédfő-forrást is.Ha másért nem lemosakodni,ha még nem említettem volna nincs hideg:)


Aztán ez elmaradt.Mármint a forrásnézés.Megtréfált a Somló.A Somló ugye nem túl terebélyes,simán elférne egy 5x5 kilométers telken.Így azt,hogy kimaradt a forrás akkor vettem észre,mikor kiértem az aszfaltra.Ami sokkal,de sokkal hamarabb bekövetkezett,mint gondoltam.:)


Na,mindegy,haladjunk,a következő kód már vár rám a Három diófánál,a hegy É-K-i végénél.Addig aszfalt,ill. egy rövid ideig van letérés róla,de tényleg csak pár lépés erejéig.Haladok az aszfalton,épp emelkedik,szemből kivilágítatlan biciklis érkezik,bekapcsolom a fejlámpát ismét(az autók miatt eddig is párszor,különben a majdnem telehold és a közvilágítás nem indokolná),partizán közeledik,mozgása imbolygó,na szépen vagyunk!:)


Na,mia,na,mia,na mi van,na mia-csak úgy ömlenek az összetett mondatok a ránézésre mata részeg öreg fejéből,miközben dorkócipőjével fékezve elsuhan mellettem,nem is válaszolok a láthatóan nekem címzett hangokra,még összezavarnám szegényt,azt meg nem akarom.


Megvan a kód,egyre erősödő kisebbségi zene tudatja az arra járóval,hogy kb. Dobán lakodalom,de legalább bál van.Nem zavar amúgy,sokkal mindenevőbb vagyok zeneileg már huszonéves mivoltomnál,nem mondom hogy ott lennék egy akár ingyenes Kadlott Károly,vagy Kaczor Ferenc koncerten(miket tudok mi?:),de nem is zavar,ha ilyet hallok.Megfelelő mennyiségű pálinka elfogyasztása valószínűleg még lejjebb vinné az ingerküszöböt.


Na,de oké,hogy szól a muzsika,de merre is tovább?Lassan emelkedőnek kellene jönni,ha ma éjjel még a kilátóhoz is fel szeretnék jutni...


Jön is!Irány a S3szög!Megkezdem hát ismét az emelkedést a hegy lankáin.Egy telken vad kutya szaggatja a kerítést,a kutyariasztó persze,hogy otthon maradt,pedig gondoltam rá,hogy elhozom.Na,mindegy,szerencsére a drótfonat ép,a kutya bent marad.


Egy-két perc,és itt is a szalagozással megerősített letérés a S pötty jelzésre.Elgyalogolok a Szent Márton-kápolnához,felfrissítem magam a nitrites/nitrátos Szent Márton-forrás vizéből majd kódot keresek.Jelentem,nem találom!Közben fiatal páros érkezik,egyből megtalálják a kódot egy cöveken.:)Én a forrásnál,meg a kápolnánál vártam.


Vissza a S3szögre,ami mellé a P sáv is betársul.


Most jön a java!Mármint a szintemelkedésnek.Először aszfalton,majd tereplépcsőn hódítom a hegyet,nem mondom,hogy ekkora páratartalom mellett marhára jólesik.


Megvan a tető,keressünk egy pontőrt!A kilátónál igaz,hogy világos van,de pontőrnek nyoma nincs,arra lejjebb egy pihenőnél népestársaság,talán ott találom.Így is van,fény derül a pontőr személyére,vissza is ballagunk együtt a kilátóba egy pecsételés erejéig.


Voltam már a Somlón párszor,dereng is,hogy merre tovább a Somlóvárhoz,de azért biztonság kedvéért a pontőrt is megkérdezem a hovatovábbról.Az attól függ,hova szeretnék menni,jön a válasz,ami csak azért megmosolyogtató kicsit,mert egy táv van,és az a vár felé tart.:)


Szóval arra lefelé,mutatja az utat a fiatalember,és valóban beérve a fák közé előjön a keresett fonódott PS sáv.


Ami aztán lecserélésre kerül a SL jelzés kedvéért,ezen gyalogolva jutok el Enikőék pontjára.


Itt vert tanyát az ellátó szakasz,babatáv ide,vagy oda zsíros kenyér,házi(!) lekváros kenyér,alma,bor,üdítők várják a túrázót a várrom tövében.Eszek is három szelet baracklekvárosat,szívesen adják nekem meg jólesik.Jó kis társaság verődött itt pont össze,nem is sietek,beszélgetünk vagy 20 percet mire aztán indulást vezényelek magamnak.Benézek a várba is,a gyerekekkel el kell jönni majd ide világosban.Lehet,hogy a napokban lehjárjuk majd a nappali 15-ös távot.Meglátjuk.


Vissza az elágazóba aztán innen egy darabig a hegy platóján futó Kitaibel tanösvény sárga T jelzése az irányadó.Fent a mezőn jól jönnek a foszforeszkálós szalagok,minden gond nélkül tudok így a jelzésen maradni.Itt fent az idő is jobb kicsit,lengedezik a szél és hűvösebb is van,mint a hegy alatt.Egy padnál aztán szalagok terelnek egy alagútszerű vízmosásba,ami levisz a magaslatról.Köves lejtőn vesztem a szinteket,közben lépésről lépésre emelkedik a hőmérséklet és a páratartalom.


Közeledik a Szent Margit-kápolna,valaki olyan ügyesen állította be mellette azt a refletort,hogy majd kiviszi a szememet.Leérve látom,hogy a kápolna feletti présházakat tették éjjel láthatóvá vele,hát én meg pont szemből érkeztem.


Kápolnánál nincs kód,itt van a 250,vagy 300 éves hárs,keressük meg a Kőkonyhát,ott kell majd igazolni ottjártunkat.Szemből érkező túratársak igazítanak útba,amúgy a S sávról van a letérő,szépen kiszalagozva.Emelkedünk.Jó köves az ösvény,tulajdonképpen nem is köves,hanem egyenesen kő.Fejnagyságú,szögletes formájú bazaltdarabokból álló kőösvény.


Bokatörés nélkül fel-,ill. lejutok,ennek örülök.A Kőkonyhát amúgy valahogy úgy kell elképzelni,minha a hegy oldalában sorakozó bazaltorgonák közül valaki kiemelt volna párat,egyet meg még bejáratnak is.Na,ez a Kőkonyha.Legalábbis a sötétben én így emlékszem.Érdekes hely,sajnos az emberi igénytelenség ront az élvezeti értéken,és itt a szemetelésre gondolok elsősorban.


Vissza a S+-es letéréshez!Innen már csak le kell csorogni a célba.Na,de mi ez a zene a távolban?Ez bizony más stílus,Bunyós Pityuék a dobai oldalt uralják ma éjjel,ez viszont rockosabb!Közelebb érve fiatal társaságot látok egy présház mögött,akik félmeztelenül,fűben táncolva üvöltik a strófákat,jókat nevetek magamban,még nem hallottam ezt a zenekart,itthon azonosítom be:Blues Company.Aki tudja mi ez,az tudja miről beszélek,aki meg nem,keressen rá.nekem az "...addig voltam boldog nagyon,három napig állt a... "-szövegrészletet tartalmazó percek jutottak....:)))


Na,itt is az étterem,már bezárt,úgy látszik éjjel 1 körül itt nincs rá kereslet.


Átvágok a mezőn,át a 8-ason,újra a S sávon,át a vasúton,itt a cél.


Lejelentkezés,Emléklap,kitűző átvétel,gratuláció a teljesítésért egyik oldalról,köszönet a rendezésért részemről.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Jövőre remélem a gyerekeket is el tudom már hozni!

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20172017.05.09 20:44:24

 Vendvidék 25



2017.05.07.


Agitálom a gyerekeket a babatávra,más programjuk van,nem megyünk.Sajnálom,régen egy 30-as túráért nem szívesen autóztam 50 kilométert,most egy 12-esért elmennék az ország messzi csücskébe.Változom,módosulnak a hangsúlyok.


Éjjel dolgozom,de annyira vágyom az Őrséget,a Vendvidéket,hogy reggel hazaértemkor adok még egy esélyt magamnak.Meddig lehet vajon indulni a 25-ön…?Hurrá,9-11-ig!!Egy pillanat alatt döntök,igaz,hogy nem vagyok valami friss,de a vágy mindent legyőz,csinálok két szendvicset,beszórok némi ruhát a zsákba-a rutin azért még nem vészett el-20 perc és már indulok is.Beugrok tankolni,még meglepem magam némi étellel és már suhanok is az M1-en,majd az M85-ön a nyugati végek felé…..


Esik.Nem zavar.Van esőkabátom,olyan lepelszerű,úgy sem próbáltam még ki.Jézuska hozta.


M86.Itt is esik.Azért elég a legalacsonyabb fokozat az ablaktörlőn,az indulási sűrüségen kell csak néha módosítanom.Répcelaknál sima 86-ra váltok,eddig érvényes a Gy-M-S-megyei jogosultság.Kicsit lassulok ezáltal de a megengedett plusz 10 km/órával haladva így is két és fél órán belül lent vagyok az Őrségben.Illetve azon is túl,ma ugyanis a Vendvidék mesés tájain lesz a menet.


Szentgotthárd-Alsószölnök-Felsőszölnök,itt is vagyok.Kocsma az út szélén,mintha valami botos ember menne be épp.Az autó viszont gyanúsan kevés.Nem is nyert,bent a falu közepén gyülekeznek a népek-kapom a felvilágosítást.Akkor gyerünk tovább!


Faluközpont,itt már többen vannak.Egy mellékutcában parkolok le,bakancs,kamásli fel,irány nevezni!


9:50,el is indulok.Tavaly őrségi nyaralásunk alkalmával ellátogattunk ide is,így a Hármashatárig ismerős az út.Szép helyen van ez a falu,errefelé nem a 600m2-es telek a megszokott,egy-egy házhoz hatalmas terület tartozik.Mi persze csak azt látjuk milyen szép ez,a mögötte törvényszerűen megjelenő munkamennyiségről csak halvány fogalmaink lehetnek.Errefelé nem könnyű a megélhetés.


Szóval kifelé Felsőszölnökről,a birtokok egyre ritkulnak aztán el is maradnak.Marad az erdő,a mező,a madarak éneke.Egy pocsolyában békák ülik nászukat,a kis tócsa tele van fekete gyöngysorra hasonlító békapete-lánccal.Nagyon sok van,tényleg.Mellettük megfér egy kisebb gőte is.


A Hampó-völgy piros 3szögén haladok a Szölnöki-patak mellett.Egyszer csak elkezd emelkedni az út,nem rég eshetett,jó sáros a talaj,itt is-ott is hosszú csúszásnyomok árulkodnak az előttem haladók nehézségeiről.Én a botokkal egész jól elvagyok,nélkülük jóval nehezebb lenne a dolgom.


Nem hosszú a kaptató ,hamarosan már a tereplépcső aljánál vagyok ami felvisz a Hármashatárra.


A gyerekek gyűjtik a söröskupakokat,így összeguberálom amit találni lehet,közben igazolják nekem itt jártamat egy három nyelvű,az emlékművet ábrázoló pecsétlenyomattal.Kis csokikorong az ellátmány,veszek párat,fotózok párat majd megindulok az osztrák oldalra.


Leereszkedek a 384 méteren levő magaslatról majd egy mély völgy peremén ráállok a határsávra.Kiérek egy kilátópontra,sajnos a levegő páratartalma rendkívül magas így a kilátás is elég korlátozott.Beváltunk az erdőbe.Itt is a határsávon haladunk,ezt az ilyen helyeken megszokott kis,fehérre festett kőhasábok jelzik.Méhkaptárak mellett gyalogolok(vajon milyen mézet készítenek itt fent a hegytetőn a méhek?),majd egy katonai őrtorony tűnik fel előttem.Valószínű mementóként hagyták itt,a szögesdrót egy kisebb szakaszát is megtekinthetjük alatta.


Tovább a jelzésen!Ismét egy kilátópontra érek,szép ez a kis hegytetei rét,ideális hely az ebédhez.Eszegetek,fotózgatok,közben elkezdik húzni a levesnótát,ezt jól kiszámoltam.elég éhes vagyok,a sült kolbászos szendvicsre még ráküldök egy óriás Túró Rudolfot is.Jólesik a kóla is.


Emberlakta környékre érek ismét,ez Jánoshegy,előbb a Felső-,majd az Alsójánoshegy,utóbbinál kilátó,kilátó tövében pontőrség.Szép kis házak mindenfelé,szegényesebbek,gazdagabbak,előbbiben őslakosok,utóbbiakban gyaníthatóan városi létet feladó jobbmódúak,hétvégente idelátogató nyaralók tölthetik idejüket.


Pecsét mellé itt finom friss nápolyi jár,valamint szörp,ill szóda-kinek mi tetszik.


Kis pihenés,sztorizgatás után irány tovább,hamarosan egy szép feszületnél kettéválik a két táv,a 12-esek beballagnak a célba,nekünk még van hátra pár kilométer.Egy meredek ereszkedést követően kiérek az erdőből,attól ,tartok ennek a szintvesztésnek még meglesz a böjtje.Egy régi vízimalom mellett kőhídon kelek át a Szölnöki-patakon,pár méterig aszfaltot koptatok.Piros sáv a követendő,egy helyen egy ház udvarába mutat a nyilazott jelzés.Hát akkor arra!Épp otthon a gazda,nem tiltakozik,ezek szerint nem tévedés a nyomvonal,egyedül az aggaszt,hogy ha az a melléképület ajtaját hevesen döntögető vadul ugató pitbullra,staffordshire-terrierre hajazó eb kiszabadulna(mikor épp nincs itthon senki) mennyi esélyem lenne a túlélésre….Érdekes helyzet mindenesetre.


Kétvölgybe tartok,gyanítottam,hogy egy hegygerinc minimum utamat állja addig.Gyanúm beigazolódik,ahogy halkul a kutya csaholása úgy erősödik a kaptató.Botozok rendületlenül,közben erősen tekintgetek jobbra,egy helyen ugyanis szalagozás fog letéríteni a jelzésről.Remélem észreveszem.


Komoly útelágazódásban jön a váltás,a szalagozás példás,ráállok az erdészeti nehézgépek által rendesen nyomvályúsított dózerútra.Hamarosan ki kell érnem a régebbi térképeken még csak földútként jelzett,de azóta szépen leaszfaltozott hegyen átívelő útra.Így is van,itt kicsit figyelni kell,a térkép és a szalagozás azonban egyértelműen jelzi,a piros melyik ágán folytatódik a menet.Elértem ugyanis újra a P sávot.


Szép helyen fut ez az aszfaltcsík,arról nem is beszélve,mennyire megkönnyíti a környéken élők,sőt a turisták dolgát is közlekedés ügyileg.Nyáron mi is örömmel vettük igénybe.


Befut Kétvölgy.Ha van település ebben az országban,ami lélegzetelállítóan szép vidéken terül el,hát az Kétvölgy!Sajnálom is kicsit,hogy elérve az első házakat rögtön levisz a jelzés az aszfaltútról,ugyanis tudom,hogy tovább gyalogolva ezen milyen szép kilátásokban lenne részünk.Erre viszont még nem jártam,úgyhogy nem is búslakodom tovább.Mindjárt itt is a település szoknyás haranglábja,az Őrség,a Vendvidék építészetének helyi jellgzetessége.Szép ez is!


Gyönyörű réten át visz utam majd leereszkedek a völgybe.Újra kersztezem az itt oly kacskaringós aszfaltcsíkot,majd érdekes,lápos területen,néhol lefektetett pallósor segítségével kelek át a vizenyős szakaszon.Emelkedő után ismét a szórvány világába csöppenek,egymástól viszonylag távol levő lakóépületek,melléképületek,körülöttük meg a végtelen,virágzó rétek,mezők,mezőgazdasági területek….ez megunhatatlanul szép!


Kétvölgy túlsó végén érek ki újra a burkolt útra egy míves feszületnél,innen már látható a kilátó ahol újabb pecsétlenyomat beszerzésére van remény.A táj varázslatos,dimbek-dombok,erdők-mezők mindenfelé,a látóhatárt Ausztria magaslatai zárják.Felgyalogolok a Katinbregre a kilátóhoz.


Kedves pontőr páros fogad itt is,mint mindenhol eddig,innivalóval kínálnak,elfogadom,finom.Felmegyek nézelődni,sajnos a kontúrok nem élesedtek.Egy távcső most jól jönne azért.Nyáron valami várat is láttunk ott a távolban.


Beszélgetünk kicsit-két túrázó mindig tud beszélgetni még ha vadidegen is,mi valahogy egy hullámhosszon mozgunk.Gyanítom,hogy bármely más érdeklődési kör megszállottjai is hasonló cipőben járnak amúgy.:)


Bő 6 kilométer és 100 méter szint a célig-kapjuk az útravalót,meg jó sok féle jelzés piros,zöld,3szög,kereszt-jó lesz figyelni!


Én aztán figyelek-csak tudnám mire….


Kiérek az aszfaltra,és magabiztos léptekkel követem a piros sávot be az erdőbe.:)Még szerencse,hogy ott élesen visszafordul a jelzés-ez felkelti a gyanúm,hogy valami nem stimmel.az előbb a kilátó tövében,nézegetve a térképet semmi ilyen markáns visszafordulóra nem emlékszem.Hát nincs is-mármint a túrában.Nem is értem,mit keresek én a piroson?:)Na gyorsan vissza az aszfaltra,valahol ott kell lennie a Z3szögnek,majd hamarosan be kell futnia a Z sávnak.


És láss csodát,minden így történik!:)


(Rossz belegondolni,hogy mi van,ha a P sáv sem fordul vissza,csak mondjuk pár fokkal tér el a zöldtől…..ki tudja meddig sétáltam volna rajta halál nyugalommal…?!:)   )


Na de kiderült a tévedés,ez a lényeg.Hát ez meg mi?-kérdezem magamtól a jól ismert hangsúllyal a gyógyszerreklámok ikreit utánozva-egy elhagyott határárőr épülethez közeledek ugyanis.Ezek szerint átmegyünk Szlovéniába is?A Z sávon?Újra előveszem a térképet.


Átmegyünk,igen.Nem hatolunk be túl mélyen a szomszéd országba,de kicsit megkarcoljuk.Annyi azért jut belőle,hogy ismét szép kilátásokkal gazdagodom,mielőtt visszatérek az erdő takarásába.Nyáron Magyarszombatfánál léptük át  a határt egy fürdőbe tartva,tanusíthatom,hogy Szlovénia ezen része gyönyörű!A Vendvidék az is!Sőt,e tájegység nagyobb része ma Szlovéniában terül el.


Szóval vissza az erdőbe,hamarosan ismét a határsávot koptatom-és megint erősen figyelek jobbra nehogy elmenjek a Z+-es leágazás mellett.Kicsit fáradok amúgy,az utolsó 3 évben teljesítménytúráztam vagy 150 kilométert összesen,a leghosszabb menet volt 16.:)Nem szégyen,régen egy 50-es volt az ujjgyakorlat,ment a 100 is,most meg 25 körül fáradok.:)


Megvan amúgy a jelzésváltás,még egy V25-feliratú jelzést is látok a fán.Vetek egy utolsó pillantást a Vendvidék Szlovéniába szakadt részére majd befordulok az erdőbe.Nyúlfarknyi csak ez a Z+,pár lépés és befut a piros sáv…és befut egy rémült túratársnő,akinek fogalma sincs hol van,miért nem ért még a Katinbregre,épp a rendezőkkel beszél telefonon,akik már majdnem engem is meggyőznek(nem ám!:),hogy én is eltévedtem,de aztán megbeszéljük,hogy én jó helyen vagyok.És most már a túratársnő is.:)


Az is kiderül,hol tévedett,kevés még a túrarutin,sebaj,majd belejön-és majd ha lesz túrarutin is eltéved párszor,ezt azt hiszem leszögezhetjük.:)Azok a menetek lesznek a legemlékezetesebbek!:)


Együtt ballagunk hát be a célba,követve az itt már szalagozással is megerősített P sávot.


Nagy szintvesztéssel jutunk le a faluba,újra egy ház udvarán kelünk át,itt visz a jelzés,ilyet még nem láttam,komolyan,itt meg már másodszor fordul elő!:)


Célba érés 16:10-kor,jólesett a menet ezen a gyönyörű vidéken.


Átöltözöm,majd körülnézek kicsit Felsőszölnökön,valahogy nem akaródzik hazamennem innen…..


Aztán csak ráveszem magam az indulásra,hazaautózom.


Köszönöm a lehetőséget!


Köszönöm a rendezést!


dnvzoli


U.i.:


Szombathely határában aztán rákeveredek az M86-ra(fáradtság?)az első kihajtónál elhagyom,és ha nem készült az autómról felvétel nem romlik le lavinaszerűen a napom ár-érték aránya…JHa meg igen,és magyarázkodásnak,könyörgésnek,sírásnak helye nincs-a tőlem beszedett összeget költsék gyógyszerre…


Képek: 


https://goo.gl/photos/UD3R5TSZSfXmCpBz9



 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20172017.03.26 20:17:41

 Magyarországi Forrástúrák-Vértes



2017.03.25.


Szárliget


Petivel autózunk el Szárligetre ma reggel,6-ig dolgoztam,úgyhogy a korai rajt kilőve,amit talán Peti nem is bán annyira.Én sem amúgy,volt olyan hely hajnalban,ahol az autók szélvédője kifehéredett.Nekem 5-6 fokot jelez a műszer pluszban.Napok óta riogatnak amúgy a magukat meteorológusnak nevező,az időjárás-előrejelzés áltudományát művelő egyének mindenféle rettenetesebbnél rettenetesebb lehűlésekkel,csapadékkal,ennek eljövetelét hol szombatra,hol vasárnapra vizionálva.Szombat nem nyert szerencsére,ma mikor írom a beszámolót kiderül,hogy vasárnap sem.Jó,van egy kis lehűlés,de a végítélet napja még odább van….


Rajtot érzésre,de azonnal megtaláljuk,sok az autó,ennek ellenére közel meg tudok állni.Voltam amúgy én már ebben a cukrászdában,akkor egy vészesen év-,és túraszezon-eleji 70-es túra céljaként funkcionált.Talán sosem szenvedtem annyira mint akkor,konkrétan pipilépésben vánszorogtam be ide és vagy fél órát gondolkoztam a kanapén magam elé meredve,hogy haza merjek-e vezetni ilyen állapotban vagy ne.:)Úgy rémlik,az is forrástúra volt….na majd megnézem a jelvényeimet.


Most ilyen veszély talán nem fenyeget,egy amúgy elég szintes 11 km áll előttünk,vágjunk is talán bele.


A vasútvonalat is átfelüljárózva a kéken hagyjuk el a falut,épp csak beérünk az erdőbe máris brutál kaptató veszi kezdetét a Hajagos-hegy oldalában.Ez úgy látszik forrástúrás hagyomány,nem először fordul elő,az biztos.:)Lásd pl. Pilisszentkereszt.:)Szuszogunk rendesen,mire felérünk.A 410 méter szintemelkedésből 110 letudva.


Lefelé indulunk,a jelzést elhagyjuk,nem sokára egy olyan meredeken lefelé tartó nyiladék áll előttünk,hogy csak na!Figyelmeztetem Petit,hogy futkosás nincs,ha itt megindul lefelé,megállni biztosan nem tud,max a lejtő alján összeszedhetjük ami marad belőle addigra.Okosan leóvatoskodunk a virágos hegyoldalon ahol már szirmait bontotta az ibolya és még a hóvirág is kiváló formában pompázik.


Az autópálya zaja itt már nagyon erős,eddig is zavaró volt,itt különösen.


Elérjük a túránk során érintendő egyetlen forrást(Kőrösi-Csoma Sándor-forrás),szomorúan vesszük tudomásul,hogy ez bizony elapadt.Szerencsére hoztunk elég folyadékot.


Pár méter után újra nekiindulunk egy hegynek,az autópálya zaja is csökken ezáltal ami nem hátrány.Ez az emelkedés nem annyira meredek,hosszabb,de könnyebben járható.Szépen kizöldült aljú erdőben emelkedünk,elérve egy vadkerítést aztán leülünk egy kidöntött fatörzsre tízóraizni.Közben jellgzetes hangjukat hallatva köröz felettünk egy holló páros,termetes fészküket épp egy felettünk álló hatalmas bükk ágvillájában fedezzük fel.


Tovább indulunk a vadkerítés mellett,egy kereszteződés után-ahogy az itiner is írja-néhány 10 méterrel a K3szög bevált az erdőbe a széles dózerútról.Na,Peti,akkor mégis oda fel tartunk!Az lesz a Zuppa-tető!


Peti kicsit nyüsszög-milyen forrástúra ez-mondja,ez nem forrástúra,ez hegymászótúra,már a második kaptató közeledik,és még egy legalább hátra van!!:)))


Fiatal családdal kerülgetjük egymást,hol ők,hol mi megyünk elöl,attól függően,hogy épp ki támaszkodik a botjára,vagy egy fának,levegő után kapkodva.Mint mindenhol ebben a magasságban,itt is mindent elborít az odvas keltike lilás és fehér virágaival.Felérünk aztán.280 méter szint a 410-ből lefaragva.


Ide mindenképp érdemes volt feltúrázni.A levegő nem kicsit párás,de azért szép a kilátás.Ennél szebb viszont maga a hegytető.Fehér,sárga,kék virágok mindenfelé.A tavaszi hérics teljes pompájában,nagy csoportokban virágzik,mészkőtömbök sokasága színesíti a tájat.Az ég kékje adta háttérben a még levéltelen fák is kiválóan mutatnak.Egyedül az élénk szél van ellenünk,ez az,ami végülis megrövidíti ittlétünket.Kis útbaigazítás a pontőrtől-a K3szögön kerülve a hegyet lényegében visszajutunk a négyes kereszteződéshez- elindulunk lefelé.


Így is lesz,elérjük az útelágazódást,hogy ezt a legendás szót használjam,majd a Mária úton haladva betúrázunk egy mélyútba.Felettünk vakító fehéren pompáznak a mészkőszirtek egy névtelen hegy oldalában,valahonnan sütögetés illata száll,csicseregnek a madarak,így érjük el újra Szárligetet.


Szalagozás térít le a Mária útról,felüljárón kelünk át a vasút felett majd az Akác utcán gyalogolva közeledünk az utolsó megpróbáltatás-a Hosszú-hegy-felé.Az ott szemben,oda még fel kell mennünk-mondom Petinek,nem lelkesedik túlzottan.Ez van Peti,ez nem a Sokoró,itt 10 km alatt többet megyünk felfelé,mint ott akár a duplája esetében.Nincs amúgy baj,csak a Gaja-völgyi Mikuláson túráztunk utoljára,az meg nem tegnap volt…..


Elhagyjuk a falu szélső házait,Peti kincset talál(neki kincsJ),ennek annyira megörül,hogy mint egy zerge kaptat a hegy oldalában felfelé,meg is jegyzi,hogy saját magát is meglepte ezzel a feltámadással.A kincsre gondolt közben,hogy mit fog szólni hozzá Tomi(az ikertestvére-a szerk.) és fel sem tűnt neki milyen tempóban gyűri az amúgy rendesen meredek,kiszalagozott csapástJ


Közeledve a gerinchez már tökön-babon át törünk,volt lejjebb egy szalag,amit még látok,felfelé azonban semmi.Legalábbis én nem látok,az ösvény meg megszűnt-vagy letértünk róla.Nagy baj nincs amúgy,a gerincút elég egyértelmű,az irány látszik az itinerhez mellékelt térképen,szembe(!) meg jön egy kolléga,aki jelzi,hogy arra(jobbra tartva a gerincen) lesz a kód.


Szép hely ez is,alattunk fut az M1,itt fent magasan a zaja nem annyira zavaró.Kis tisztásra érünk,a kódot keressük de nem itt van,mint kiderült,egy pár méterrel még arrébb.


Kód lefotózva,megindulunk lefelé.Elhaladunk egy hegyoldalba süllyesztett víztározó mellett,majd hamarosan újra a szélső házak hátuljánál futó utcában talpalunk.Egy-két kanyar(itiner segít) és bent is vagyunk a célban.


A kézfogás mellé szép fém jelvény,hasonlóan igényes és szép Emléklap valamint egy alma a jutalom.


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,dnvzoli


 Képek az utunkról:


https://goo.gl/photos/3y9HFdakS6i7VwkY8



 
 
Mozdulj a síneken! / sínekért!Túra éve: 20172017.02.27 11:17:06

 Mozdulj a síneken!


2017.02.25.


El sem hisszük,ezen a szalagozáson nem fogunk elázni.Nem leszünk derékig sárosak,max a szél fújja le a fejünket,de az ellen meg véd a kapucni meg a sapka.Szép időnk van,a Nap is előbújik néha.Sokszor,sok helyen megállunk,egyeztetünk,tárgyalunk,Nagyesztergár előtt már ránk is sötétedik szinte.Fotózni legalábbis már nem érdemes.Sebaj,holnapra még jobb időt jósolnak,és ez a lényeg!Be is jön a jóslat,nem túl meleg de annál naposabb a túranap,szép számmal érkeznek a gyalogolni vágyók is.


Aztán becsúszik néhány hiba,nagyobb is,kisebb is,orvosolható is.Kezdődik azzal,hogy valami tökfilkó egy terepjáróból leszedi egy szakaszon a szalagokat szombat reggel.Mégis mire számított azzal a kis eszével?Akkor,ha leszedi,nem jön túrázó az erdőbe?De bizony jön,sőt ha nem talál szalagot nem csak az engedélyezett útvonalon fog kóvályogni,hanem másfelé is.Előjött az ősi probléma:néhány vadász szerint az erdő az övé és senki másé....szerencsére időben érkezik tőletek a jelzés és a szalagok amilyen gyorsan csak lehet újra felköttetnek.


Aztán valami nagyon elcsúszott a rajtban,miután bejött az a vonat.Nincsenek még konkrét információim róla mi történt,de azt azt hiszem a rendezőség nevében is megígérhetem,hogy a héten tartandó értekezleten ki lesz elemezve a dolog és le lesznek vonva a konzekvenciák.Mindenesetre ha lehet ilyet:elnézést kérünk a hibáért.


Ezek után már csak azt tudom(juk) remélni,hogy a kezdeti megpróbáltatások után egy kellemes túrán vettetek részt,nekünk ez volt a célunk,ezért dolgoztunk.


 


Képek a szalagozásról,ill. a túra napján Alsóperéről.


(Alsóperétől valakinek egy citromsárga dnvzoli-feliratú túrabögrével több volt a zsákjában.:)Kérném vissza,régi bútordarab,sokszáz kilométer óta a társam.)Nincs harag,nyilván tévedésből lett elrakva.


Cserébe(és anélkül is:) a képek:


https://goo.gl/photos/hhegRBRdigVZuZcf9


dnvzoli
 
 
túra éve: 2016
LővérekTúra éve: 20162016.12.07 10:36:00

 


Lővérek 15


2016.11.19.


Jó kis menet volt,a Soproni-hegység nagy kedvenc,szép színek,kiváló túraidő,friss levegő,kell ennél több?


Köszönjük a rendezést,köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Idei Lővérek 15 teljesítménytúránk képekben:


https://goo.gl/photos/BHU7amiAPgJirxvc7



 

 
 
Bodajk-Gaja-völgyi MikulásTúra éve: 20162016.12.06 20:41:54

 Gaja-völgyi Mikulás 10.



Bodajk


2016.12.03.


Péntek este összeállítunk egy kisebb csomagot a gyerekekkel a,szervezők ajándék cserebere-akciót is hirdettek a túrára,magyarán amelyik gyerek hoz otthonról a megunt játékai,könyvei egyéb kincsei közül valamit,az a túra végén választhat helyette a mások által leadottakból.Így kerül bele a csomagba a két pecabot halakkal,kisautó,jó pár mekis figura.Peti már most kitörő izgalommal várja a túrát,de úgy érzem,annak is inkább a végét,vajon milyen ajándékkal gazdagodhat majd a gyaloglatot követően…:)Valahogy azt érzékelem,hogy a 10 éves gyereket még nem a Gaja-völgy várható szépségei tartják lázban..:)


8-ra szeretnék azért ott lenni,közlöm velük este,úgyhogy 6-kor kelés!Nem mondom,hogy örömmel,de tudomásul veszik.Én meg tudom,hogy ha 6-kor ébresztőt vezényelek,akkor max fél 7-kor jutunk el a fogmosásig,de mivel ők ilyen korán nem esznek,ez elég a 7-es induláshoz.Az út 1 óra,8-ra ott vagyunk.


Van itt kérem rutin,a napfelkelte Mezőörs előtt ér minket,a bodajki lehajtót 7:55-kor érjük el,kis segítség a helyiektől a Mozit illetően és már húzhatjuk is a túrabakancsot ezen a meglehetősen hideg reggelen.Remegnek,mint a kocsonya mialatt rájuk kerül a túraöltözet,elég sokkoló a meleg autó után a csomagtartóból kilógva zoknit húzni,de mint tavaly Sopronban kiderült otthon nem szabad bakancsba,túrazokniba bújni,mert mire odaérünk valahova beizzad a láb,aztán 1 kilométeren belül jön a vízhólyag-veszély….


A nevezést hamar letudjuk,kirakjuk az ajándékokat az akkor még  üres asztalra (a gyerekek aggódnak…:),majd megindulunk.Szembe mindjárt ott is a megmászandó kálváriadomb!Próbálom lefotózni a templomot,a meghódítandó dombot de normális fénykép elkészítését szinte lehetetlenné teszik a hihetetlen sűrűségben a szélrózsa minden irányába futó légvezetékek.Ez egyébként nem helyi sajátosság,mindenhol így van.Elindulunk.


A templom után irány jobbra fel,jön a bemelegítés.Jól is jön ez a szintemelkedés,mint említettem nincs túl meleg,még én is elállom a kesztyűt.Jönnek szép sorban a stációk,Peti megjegyzi,hogy itt ezekből több van,egy-egy nem ismerős,a legutóbb megmászott kőszegi kálváriadombon kevesebb volt.Valószínű téved,tévedésének oka pedig az lehet,hogy az már az Alpannonia-túra 12.-13.kilométere környékén volt,(valahol 400 m szintemelkedésen túl) kisebb gondja is nagyobb volt annál,mint a stációk számbavétele,lehajtott fejjel,hősiesen gyűrte a szinteket és örült,hogy él.


Na,de itt még az elején vagyunk,szembesül szegény pl.a megfeszítés borzalmaival,barbár világ volt az,magyarázom neki.Ahhoz még kicsinek vélem,hogy felvilágosítsam:a világ bizonyos részein a barbárság még ma is dívik,és lehet,hogy magasabb szinten,mint a régi szép időkben.


Felérve a dombtetőre aztán feledjük a kínokat,amikből nekünk ma csak egy hangyányi jutott és gyönyörködünk a panorámában.Persze csak módjával,a metsző,fagyos szél a dombtető mielőbbi elhagyására készteti a kimelegedett vándort.Búcsút intünk hát a Vértes vonulatainak,Bodajk városkának,Csókakő várának és belevetjük magunkat a Bakony keleti végeibe.


Lezúdulunk hát a dombról a túloldalon és ahogy a nagyon korrekt itinerünk utasít,balra tartunk a szalagozás mentén.Na,de hol a szalagozás?Leng itt valami fehér nejlondarab a kerítésen,ez lenne az?Újra előveszem az itinert,térképünk is van ám kérem benne(sőt még szintmetszet is,profi munka!),az irány az,tehát a szalagforma is nekünk szól valószínűleg.


A település egy szélső utcáján gyalogolunk,magasan a városközpont felett,majd hamarosan kiérünk a természetbe.Túratársaink barátságos lovat simogatnak,Tomiék is szednek neki némi elemózsiát,de túl hirtelen a mozdulat amivel közelebb lépnek hozzá,a paripa ettől megijed és nem is jön többé túl közel hozzánk.


Átkelünk egy erdősávon,aztán lefelé visz utunk az erdő peremén,bevillan egy régi emlék,jót szenvedtünk itt valamikor egy havas Kincsesbánya-túrán.Most hó nincs,befagyott pocsolya annál inkább,és persze,hogy az utolsó centiig fel kell törni a jeget,mert az úgy nem maradhat.A szintidő meg ketyeg….:)


Elérjük a vadkerítést,most már létrázni nem kell,kényelmesen egy kapun jutunk be a dróthálón belülre.Vagy kívülre.Nézőpont kérdése.


Eddig a P sávot koptattuk,most megint csak szalagozást követünk,nem túl markánsak ezek a nejloncsíkok,olyan régről itt felejtett-hatást érzek ahogy rájuk nézek,fene tudja….:)Simán ellátják feladatukat,ott vannak ahol kell,de azért a piros-fehér csíkozású,na az az igazi….:)


Jól van nem szekálódok tovább:)


Haladunk az erdőben,megint találunk olyan pirosas gubacsot,mint a múltkor Sopronban,de most már itt hagyjuk,mert tudjuk,hogy egy darázs fejlődik benne éppen és ezt nem akarjuk megzavarni.


Elérjük a K+és a K3szög találkozási pontját,tovább előre a K3szögön,keressük az én térképemen még nem szereplő Károlyi-kilátót.Felérünk a tetőre,az infós tábla már itt van,előttünk/alattunk a Gaja völgye,kilátó meg sehol!?Már azt hiszem,hogy kilátó nincs,max egy jó kilátást biztosító kilátópont de aztán mégis.Sziklaperemen ül a többszintes acél építmény.Modern forma,funcióját tökéletesen ellátja ahogy benyúlik a völgy fölé.Viharban,főleg ha csapkodnak a villámok azért kerülendő.Erre azért felhívják a figyelmünket.


Na,kinézelődtük magunkat,irány vissza a K+-ig,sőt a kereszteződésig nem is,szalag térít a derékszög lenyesésére.Nyessük hát le azt a csücsköt.K+ a forrásig!,utasít a leírás,egy elágazóban mégis szalag késztetne le róla,térkép elő,maradunk a jelzésen.Egy mélyedésben,egy völgyecske öblében aztán itt is az Alba regia-forrás.


A forrásnál Antónia a jutalom,azonban még mielőtt valaki piszkos fantáziával rosszra(?) gondolna elárulom,hogy Antónia egy kakaós krémmel(40%) töltött kakaós/vaníliás keksz,amit bizony minden a ponton pecsétet begyűjtő túratárs jutalmul kap a kis barkács-tűzhelyén épp pecsenyéjét sütögető pontőrtől.


Eszünk,iszunk,feltöltődünk Antóniával,forrásvízzel,akár indulhatnánk is.Pár perc és le is érünk a Gaja völgyébe.Szépen süt a Nap,felfedezzük az Ádám-Éva fát,megcsodáljuk a csobogót,a szép fahídat,elolvassuk az információkat,fényképezgetünk.A Gaja bal partján aztán elindulunk a Pisztrángos-tó irányába.Ez a Gaja-völgy vadregényesebb része,sok kis vízesés,csobogók,bedőlt fák,sziklafal,vadul szaladó patak.Kérdezgetjük a szembe jövőket,ott-e már a Mikulás,mondják ott bizony,éneklésért,verselésért még ajándékot is ad.Na,nem kell több a gyerekeimnek,olyanok,mint az apjuk,marhára nem szeretnek szerepelni,ezután minden kanyart óvatosan cserkésznek be,nem lapul-e amögött a Mikulás,akinek,mint hallották,produkálniuk kellene majd magukat:)


Hatalmas sziklafal után aztán átkelünk a jobb partra,előttünk a tó,mellette két nagyobb fedett építmény,azt gyanítom egyikben találjuk majd a nagyszakállút.Úgy is van igazi ho-ho-ho-hóóóó-val fogad a Mikulás,énekelni azért illik neki,le is nyomjuk a Télapó itt van című örökbecsű első versszakát,aminek Mikulás nagyon örül,segítőjével meg is ajándékoz bennünket finom mézeskaláccsal(tényleg nagyon finomra sikerült!),többféle szaloncukorral,mandarinnal.Elkészül a közös fotó is.


Közben újabb társaságok érkeznek,Mikulás őket is nagy ho-ho-ho-hóóóó-val fogadja,mi pedig folytatjuk a túrát.Én megkerülöm a tavat,csinálok pár fotót,a gyerekek közben mászókáznak kicsit.Újra a Gaja partján talpalunk,mikor Peti felkiált:anyának is vihettünk volna ebből a mézeskalácsból!Hát igen,azt a pár darabot,amit vettünk már megettük.Fuss vissza,kérjél a Mikulástól,mondd el miért jöttél,biztos kapsz még belőle-mondom neki.


Peti tehát beletesz a túrába még plusz pár száz métert,Tomi közben megmássza ezt a hatalmas sziklát itt felettünk.


Lihegve visszaérkezik Peti,kaptam mézeskalácsot!-újságolja,végig futottam érte!Közben Tomi is visszamászik a túrába,irány tovább!Ja nem!Először mindenképpen le kell menni a patakhoz,beugrani arra a kis hordalékszigetre és köveket dobálni a vízbe!Csak ezután indulhatunk tovább!


Újra az Ádám-Éva fánál vagyunk,a gyerekek a botjaikkal mérik a vízmélységet,nekem meg a hajam égnek áll(na,ha lenne),hogy mikor csúsznak meg és fejelnek bele a patakba.


Megyünk a Gaja bal partján felfelé,itt csendesebb a patak,a környezete meg már néhol olyan parkszerű,mintha mesterségesen alakították volna ki,pedig biztos nem.Valószínű inkább a rendszereses áradások gyalulták olyan simára a homokos partot.Errefelé a patak mentén nincs,vagy csak kevés a szikla.A meder is inkább homokos,mint sziklás.Szép ez az avarszőnyeg is amin épp lépdelünk.A pataktól távolabb viszont hatalmasak a sziklafalak mindkét oldalon,ahogy a Cuha-völgyben,itt is megfigyelhetőek lombhullás után az érdekesen egymáson elcsúszó kőzetrétegek.Ez nyáron rejtve marad.Hiába,a természet minden évszakban másmiért szép.Természetesen itt is át kell alakítani valamennyire a tájat,egy-két kisebb-nagyobb szikladarabnak a mederben,a hatalmas csobbanást követően sokkal jobb helye lesz!:)


Eltelt a túra kb. ¾-e,itt a Varjúvár ellenőrzőpont.3 féle Balaton szelettel kínálnak a pont őrzői,hárman vagyunk,veszünk is mindegyikből.Rumosat még nem is ettem,kicsit szkeptikus voltam a finomságát illetően,de kellemes csalódást okoz.


Kis pihenő után a túra legkeményebb emelkedőjének vágunk aztán neki,na azért senkinek nem kell megijedni,mindössze úgy 70 méter szintemelkedés következik,igaz a lehető legrövidebb úton.Szóval meredek,mint a fene!:)De legalább sziklás és most nem is csúszik.


Tomira azért sokkolóan hat a majd függőleges mászás,Peti frissebben szökell felfelé.Egy-két perc,és fenn is vagyunk.Tegnap hatalmas szél tombolt az egész országban,ma napos az idő úgyhogy jól írja az itiner,hogy innen tiszta időben a Kőris-hegy is látható.Valóban,ha nem is tűélesen,de kivehető a 35-40 km-re emelkedő Kőris-hegy sziluettje.A radart azért nem látom.Valószínű ott nincs napsütés,akkor azért a napfény megcsillanna rajta.Másik irányban ott a Fehérvárcsurgói víztározó,alattunk a Gaja vize csillog a fák takarásában.


Innen aztán már tényleg csak egy kicsit megyünk felfelé és itt is vagyunk az egykori sípálya,vagy pontosabban fogalmazva az egykoron itt üzemelő sípálya felső végénél.Utolsó ittjártam óta itt is történt változás,nem kell létrázni,a jelzés nyomvonala módosult kissé,picit lejjebb,faragott kapun át hagyjuk el a Gaja-völgyi Tájcentrumot,hogy aztán a sípálya szélére taposott ösvényen lezúduljunk Bodajkra.


A lezúdulással azért óvatosan,hiába van már lassan déli 12 óra,ahol a napsütés nem érte a talajt,ott még a fagy az úr.Ennek megfelelően a keményre taposott ösvény csúszik rendesen.


Pár száz méter aszfaltozás után aztán újra itt a Mozi,3:52-es idővel érünk célba,általában ezt hozzuk,ezt a 2,5km/órát.Ahol ennél szigorúbban állapítják meg a teljesítésre felhasználható időt,oda még nem tudunk elmenni.10-esre nekünk kell a min. négy óra 15-ösre meg a hat.


Hirtelen nagyon sokan érünk be,egy hölgy összeszedi az itinereket,hogy ne kelljen sorban állnunk,és főleg,hogy legyen helyük a folyamatosan érkezőknek.Jó ötlet,közben el tudunk menni levetkőzni,a gyerekek ajándékot vadászni,enni.Finom teát iszom,először zsíros,majd repcemézes kenyérrel,Petiéket hiába agitálom,nem éhesek,nem szomjasak.Megvan viszont az ajándék,ez a lényeg!A ma itt túrázó gyerekek szépen telepakolták az erre rendszeresített asztalt megunt játékaikkal.Így válik új családtaggá Zsombor a csirke,vagy Zsombor csirkéje.Attól függ,kié volt a név a címkéjén:)Új neve amúgy:Csirke.:)


Tomi választ egy nagyon profi Volvo rakodógépet(olyan Bobcat mintájút,mindene mozgatható és minden működik is,szuper!),valamint visszaveszi az asztalról a maradék műanyag halakat,amikhez valamiért ezek szerint nagyon ragaszkodik…


Megemlíteném még,hogy üzemelt egy kisebb fajta alkotóház is a célban,ahol főleg a kisebb gyerekek tölthették el tartalmasan az időt felnőtt segítséggel.


Köszönjük a lehetőséget:Peti,Tomi,dnvzoli



Fotók itt: 



https://goo.gl/photos/66urw6joZH2VvDu19


 


 
 
Alpannonia teljesítménytúraTúra éve: 20162016.09.08 18:34:06

 Alpannonia 15.



2016.09.03.


Hihetetlenül szép és látványos,ködös napfelkeltével hagyjuk el Győrt valamikor 6 óra után pár perccel.Eddig minden a terv szerint halad,sikerült időben felkeltenem a csapatot és 1 óra múlva már az M85-ön suhanunk a hegyek irányába.Csorna előtt aztán sajnos véget is ér a 120-as tempó,le kell jönnünk a gyorsforgalmiról,mivel az innentől délnek tart.Csornán a mindig kint levő traffi persze most sem pihen(a csornai rendőrség fenntartja jó hírét),azon azért elcsodálkozom,hogy a fehér Seat hazajövetelünkkor is ugyanott áll.Bakker,ezek itt dekkoltak egész nap?


Lövőnél a benzinkúton szokásomhoz híven megállunk reggelizni,jól jönnek majd a bevitt kalóriák a túra első 4 kilométerén.8 óra körül aztán Kőszegen is vagyunk,itt is követem az előző évek gyakorlatát és az Írottkő túrák indítási bázisául szolgáló gimnázium előtt parkolom le az autót.


Miután vagy 12-szer zárom be,majd nyitom ki újra az autót (valami mindig bent/nálunk maradt…) akár el is indulhatnánk megkeresni azt a Borok Házát…..


Rékával futunk össze aki már nagy lendülettel tart a hegyek felé(Niki babázik,távolmaradása így igazolt:),majd pár lépés múlva naféval váltunk pár szót,ami most különösen hasznosnak bizonyul:elárulja ugyanis,hogy nem a ttt-n meghirdetett helyen,hanem a várban van a rajt.A piros krepp szalagok amúgy oda is vezetnek.Hát akkor hajrá!


A Diák-közön át támadjuk hát a várat,majd az egykori vizesárokból kilépcsőzve jutunk a belső udvarra.


Benevezünk.Két helyen kell majd pecsétet szereznünk,az egyiket az Óház-tetőn,a másikat Rőtfalván.Kapunk itinert is,meg egy fekete-fehér térképmásolatot,amin viszont nincs bejelölve az útvonal.Ez érdekes.Az útvonalleírás viszont korrektnek tűnik,a saját térképemet 2 hete vettem,a legfrissebb verzió,úgyhogy gondjaink nem lehetnek.


Nem jó viszont a ruházatunk összetétele.A hosszú nadrág,de főleg a pulóver már most sok,mire visszaérünk az autónk vonalába minden meleg holmi lekívánkozik rólunk.Strandidőt jósoltak mára,nem hazudtak.


A kijelölt úton haladunk,nem vágunk át a temető mellett,így láthatjuk a Természetvédelmi Látogatóközpontot(egyszer már be is kellene menni…) meg egy szépen felújított missziós házat is mielőtt elérjük a Szénsavas-forrást.Természetesen megkóstoljuk a vizét,tényleg szénsavas és meglehetősen vasas.Nálunk a Kisalföldön is szinte mindenhol vasas a víz,de azok vastartalma ennek csak töredéke lehet.Ez sima ízleléssel is nyugodtan kijelenthető.


No ittunk,akár neki is vághatnánk az emelkedésnek.Mert ami eddig volt az még csak előfutárának sem nevezhető az ez után következőknek.Keskeny,vízmosta,beton elemekkel megerősített utcán közeledik a természet,majd egy mély árok peremén hullámvasutazunk a hegyoldalban.Meredek lépcsősor juttat fel a szerpentinútra,a következő kanyarban ismét lépcsőzünk egyet.Mindezeket a Z sáv jelzést követve tesszük.Az utunkba eső közkifolyónál amúgy már mosakodunk is,még nincs 9 óra de már elég meleg van.


Balunkon örökpanorámás birtokokkal szegélyezett úton haladunk felfelé az elnyújtott emelkedőn.A gesztenye tüskés gubacsai már szép nagyok és élénk zöldek,később hullott szilva visz változatosságot az utunkba,a kilátás is szép néhol.


Egy baj van csak:ilyen panoráma nekem nem rémlik a korábbi útjaimról,melyeken az Óházra tartottam a Z sávon…na meg jelzést sem láttam már egy ideje….letértünk a kijelölt útról,ez egyre biztosabb,csak azt tudnám,hogy hol……!?


Kicsit(nem kicsit)mérgelődök,az út közben beszűkül,a házak elfogynak,most már biztos,hogy rossz helyen vagyunk.Igénybe veszem a helyiek segítségét,bár a megkérdezett úriember emlékei halványak,azt mondja,kiérve a burkolt útra jobbra és balra tartva is fel lehet jutni a tetőre.


Valóban kiérünk egy aszfaltútra.Szerencsémre épp ott figyel egy fán egy Z+ jelzés,így be tudom azonosítani a helyet,ahol épp most állunk.A megkérdezett polgártárs is jól emlékezett amúgy.Ha balra megyünk a Z+-en is elérjük a Z sávot,ha jobbra,akkor is(itt a Z sáv lényegében egy kört tesz meg a hegyen Kőszegről indulva az Óház-tetőt érintve).Jobbost vezényelek,a térkép szerint egy-két percen belül el kell érnünk a zöld sáv azon ágát,amin a kiírás szerint kell felkapaszkodnunk az Óház-tetőre.Elkeverésünk óta szerencsére nem távolodtunk el tőle nagyon,lényegében párhuzamosan haladtunk vele.


Így is lesz,megvan a Z sáv,újra a túrában!Itthon aztán,mivel nem emlékeztem az utcanévre  kiderítem,hogy a Napsugár utcán haladtunk a Szabó-hegy oldalában.Legközelebb majd felderítjük,hol vesztettük el a jelzést.


Jönnek az igazi meredekségek!Mondom a gyerekeknek,ha már előre-felfelé nézve egyre többet látunk az égből közel a tető.Ritkulnak is a fák,már én is megtévedek és várom a kő tornyot,de ez még nem az a hely,csak kiértünk a felső aszfaltútra és ezzel a hegy oldalába.Innen még egy etap felfelé….


Átkelünk tehát az úton(innen jobbra 1km a Kincs pihenő,balra másfél a Vörös kereszt)felkapatunk az erdőbe.Néhány húzós perc és Peti vezetésével befut az Óház-tető.


Letelepszünk a pontőrség mellé,ételt-italt veszünk magunkhoz és felmegyünk körülnézni.Szerencsére most nincs nagy szél ami az izzadt hátunk miatt lezavarna innen,a hőmérséklet is kellemes,nézelődünk jó pár percet.Lefelé menet aztán ismerős botot látunk felfelé caplatni,a botba ismerősnek tűnő arcot kapaszkodni.


Hát tényleg,Viktor érkezik éppen,ha nem is egyenesen Bakonybélből,de majdnem.Egy-két ausztriai hegycsúcs éppenséggel útjába került idefelé jövet,és miután a túrázóféle emberek az útjukba eső csúcsokat nem kikerülik,hanem megmásszák,ő is így tett Imrével.Hazafelé menet meg ez a túra esett útba,hát ha útba esik már csak nem megy el mellette…..


A Hét(vezér)-forrásig aztán együtt ereszkedünk,mi be is nézünk a forráshoz,Viktor-mivel ideje korlátozott-elindul Rőtfalvára.


Szépen kicsinosították a forrás környezetét,utakat burkoltak,padokat,asztalokat helyeztek ki,fedett hely is van,bár lehet,hogy korábban is volt-nem emlékszem.Ennek oldalára került áthelyezésre a Kéktúra-bélyegző is.Forrásvízből készítek egy palack Isostar italt,jól jönnek a sók,vitaminok meg a nyomelemek-kár,hogy a gyerekeknek nem ízlik.Felderítjük aztán a lerobbant határőr laktanyát is,még a kutyák egykori kenneljeit is megtaláljuk.Mindent benőtt a gaz,minden omladozik.Lebontására gondolom senkinek nincs pénze,a hasznosítására meg mégúgy sincs.


Na akkor most mi legyen?Vissza az aszfalton vagy irány a meredek hegyoldal?-teszem fel a kérdést.Az aszfaltot választjuk,visszaemelkedünk a túrába és elindulunk a sárga Alpannonia jelzésen.Lehet,hogy már itt mellénk szegődik a K+ jelzés is,de lehet,hogy az csak a letérőtől van,nem tudom.


Az viszont biztos,hogy mellénk szegődik Zsuzska és Edit,velük fordulunk le tehát az aszfaltról Rőtfalva irányába.Mivel mi elég lassan haladunk az ötös fogat hamarosan fel is bomlik,újra hárman maradunk.


Légvédelmi sziréna(?) hangja hasít bele a csendbe,később a híradókból megtudom,hogy az ipari létesítmények közelében található veszélyt jelző berendezéseket próbálták ki ezen a napon.Pár perc múlva aztán harangzúgást hoz a szél,jelezvén,hogy a szintidőt(5 óra) nem kicsit fogjuk túllépni ma.Negyed kilenc után indultunk,most dél van és jöttünk vagy 7-8 kilométert…..


No,de semmi baj ám,már a rajtban megnyugtattak,hogy az elvárás a 16 óráig való beérkezés.Tisztában voltam vele amúgy,hogy közel 500 méteres szintemelkedés mellett az 5 órás szintidő nekünk a lehetetlen kategória.


Átlépjük közben a határt amit a határkövek mellett a nyírfasáv is jelez.


Leérünk Rőtfalvára amit a nagypolitika játékai miatt ma Rattersdorfnak hívnak és ahol az emberek ma jobbára németül beszélgetnek.Nem túl szép falu amúgy,iszonyú sok a giccs,a lakók nagy része valamiért legyőzhetetlen késztetést érez arra,hogy az előkertjét elárassza kerti törpével,kerti manóval,mindenféle olcsó műanyag állattal,növénnyel.Borzalom a köbön.Igazán szép házat itt lent nem is látni,feljebb azért eljöttünk pár szép porta mellett,kerti tavakkal,parkosított udvarral.Úgy néztem a hegyről érkező források,patakok vizét fogják be az élelmes helyiek.Ügyesen csinálják.A falu felső része tényleg szép.


Pontőrség a templom előtt.Lyukaszt nekünk a pontőr,majd mivel Viktor ellátott minket némi euróval irány a kocsma/étterem Almdudlert inni.A gyerekeknek még szerencséjük is van,gyűjtik a kupakokat és mivel itt sem egyből a szemétbe kerülnek kapnak egy kisebb zacskóval.Van jó pár olyan,amilyen még nem volt eddig.


Már épp indulnánk tovább mikor ismét ismerős alakok közelednek:Unci Laciék érkeznek egy népesebb csapattal.Mondják,hogy hiányoltak bennünket a Magas Bakonyon,hát sajnos oda tényleg nem jutottunk el idén.Beszélgetünk pár percet majd mi elköszönünk,úgyis utolérnek majd hamarosan.


Innentől kezdve aztán iszonyúan belassulunk.Az eddigi szinemelkedés,a meleg meg a pihenő a lehető legmélyebb mélypontba taszítja Tomit.Totálisan elfáradt,alig bír lépni,haladunk is vagy 1 km/órával.Talán.Á,nem,kit akarok átverni,annyival sem....:)



Közben utolérnek Unciék,Laci jó fej,látva gondjainkat a gyerekek felélesztése céljából még futóversenyre is vállalkozik.Peti kötélnek is áll,fut egy rövidet Lacival,Tomin ez sem segít.


Az Andalgó amúgy itt a Gyöngyös-patak felett igazán nem megerőltető szakasz,szintemelkedés nulla,árnyékban is vagyunk,lehetne menni,de állandóan meg kell állnunk bevárni Tomit.Én már elkönyvelem,hogy innen aztán soha az életben vissza nem térünk a civilizációba,el is magyarázom a gyerekeknek,hogy ha nem lépünk akkor nem jutunk vissza Kőszegre,ránk esteledik,itt alszunk:))Kitűző sem lesz.De akkor ez lesz a legkisebb bajunk:))


Nagy nehezen azért megérkezünk a Csónakázó-tó fölé,beazonosítjuk a letérő helyét,ott állunk a kálváriadomb aljában.Itt az itiner nem pontos,a Korona bunkerig nem kell elmenni,a K sáv előbb befut szemből.Kerestem én is a bunkert(eddig még nem találkoztam vele)-ezért nem láttam most sem.


Lenne mód a domb kihagyására/megkerülésére de engem nem ilyen fából faragtak-a gyerekek meg így jártak:).Lassan,nagyon lassan elindulunk felfelé.Kézen fogom Tomit,igazából ez csak lelki segítség,mert nem vontatom,de használ.Peti szerencsére bírja egyedül is.Nem gyenge amúgy ez a szakasz,úgy 500 méterre saccolom jó 100 méter szinttel.Megismerkedünk közben Jézus utolsó útjának stációival is.


Fent a Kálvária templom előtt tűz a Nap,jó meleg van,úgyhogy nem is időzünk sokat.Megvan merre kell tovább menni,elindulunk.Térkép nélkül itt aztán meg lettünk volna lőve,ugyanis ha a Szulejmán- kilátót szeretnénk útba ejteni hamarosan le kell térni a K sávról.Az itiner sajnos itt is pontatlan,az igaz,hogy a kék elkanyarodik jobbra(a Pintér-tető felé),a sárga Alpannonia jelzés viszont nem egyenesen tart tovább,hanem élesen letér balra.Ráadásul a jelzés letérését a kereszteződésben semmi nem jelzi,az első alig-alig észrevehető,borostyán mögé elrejtőzött jelzés jóval később jön csak elő.


De előjön és ez a lényeg,a térkép segített.Később,ahol már jobban láthatóak a jelzések még táblák is megerősítik az irányt a kilátó felé.


Egy kanyarban vadkörtét találok,szedek pár szemet a földről,a frissebbek finomak,a többi elég kásás.


Tomi közben némileg magára talál(lehet,hogy hatott a szőlőcukor?),viszont Peti belassul.Őt most kapta el a holtpont.Most rá kell várni néha.A nemtudomhányadik mikor érünk már oda kérdésnél aztán magam is meglapődök:itt van előttünk a kilátó.


Nem az a klasszikus magas építmény ugye,inkább csak ráül a domboldalra felülről érkezve azért nem venni észre távolabbról.Na itt aztán marha meleg van,gyorsan nézünk körbe,a hulla fáradt gyerekek szerintem sehogy.Amúgy is iszonyú az a távvezeték pont a panoráma kellős közepén,minden innen készített fényképet tönkretéve.Igazán jó kép a kilátó alattról készíthető,ott már nem lógnak keresztbe a drótok.


Fáradtan nehezen megy a lefelé lépcsőzés,szegény gyerekek szenvednek rendesen.Elkészültek az erejükkel,ez tisztán látszik.A városba érve én az első kék kútnál lefürdök,őket nem tudom rávenni,hiába bizonygatom,hogy jót tenne a hűs víz.


A várat most a főkapun támadjuk,7 órára volt szükségünk a kicsit több,mint 15 kilométer leküzdéséhez.Ehhez a 15 kilométerhez amúgy papíron 460 méter szint társult,mi ezt a Hét-forrásos kitérőnkkel bőven 500 körülre tornáztuk.A menetidő 7 órásra bővüléséhez azért jócskán hozzájárult az Óháznál eltöltött fél óra,a Hét-forrásnál közel ugyanennyi,na meg a rőtfalvai Almdudlerezés is.A tiszta menetidőnk úgy 5,5 óra lehetett.


Lerogyunk a célban,egy kedves hölgy még a gyerekek lábának masszírozásával is próbálkozik.Átvesszük a kitűzőket,már csak két fajtából lehet választani,egyiken a Látogatóközpont,másikon a Hörmann-forrás látszik.Mivel a Hörmann-forrást a túránk nem is érintette én a másikat választom,a gyerekek a hörmannosat-nekik az tetszik jobban.Ismerik amúgy az építményt,jártunk már ott korábban.


Eszünk,pihenünk majd feltesszük a pontot az i-re,elgyalogolunk a Hunyadi utcába az autóhoz.Ott már vár ránk Zsuzska és Edit,ötösben autózunk haza Győrbe.Itthon aztán a Mekiben a kalóriapótlás után a játszóházban nyomát sem látni fáradtságnak.....


Komoly 15-ös meneten vagyunk túl,a nyár azért még meglátszik a gyerekeken,tudtam,hogy nehéz lesz,de azt,hogy ennyire,azt nem.De végigjárták,büszkék lehetnek magukra.Legközelebb majd megpróbálunk faragni a menetidőből is.Már van hasonlítási alap.Különben is ismert a mondás:ami nem öl meg az megerősít.


A túrarendezésről: igazi minimál sítílusú,itinert,fekete-fehér térképet és kitűzőt kaptunk,a túrán semmi ellátás nincs.Ezt tudtuk előre,nem is bírálatként mondom.A nevdíj is ennek megfelelően alacsony.Valahogy mégsem tudom összerakni magamban,hogy nagyszüleim-korabeli rendezőgárda ellátás nélküli túrát rendez.Egy kis apróság,egy szelet csoki legalább a célban,kedvességből,vendégszeretetből.....szerintem mindenkinek jólesne.


Off,de talán nem is teljesen:Ezen a túrán is probléma de ettől a túrától függetlenül is gondot jelent a Cartographia új gyakorlata,miszerint a jelzéseket nem az eddig megszokott módon (Z,P,K+,stb)tüntetik fel a térképeken,hanem magát a jelzésképet illesztik az útvonalra.Ez amellett,hogy néha fontos részeket takar ki az útvonalból felvet egy másik gondot is:innentől kezdve a fekete-fehér térképkivonatok teljességgel használhatatlanok mivel nem látható rajtuk a jelzés színe.Ilyen fekete-fehér térképet adni teljesen felesleges,nagyrészt használhatatlan.On.


Mindent figyelembe véve viszont köszönjük a rendezést,köszönjük a túrát!Szép helyeken jártunk,jól elfáradtunk,a foglalkozás elérte célját.


 


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Fotók az utunkról:


https://goo.gl/photos/FEibJwwkgc8Qvwpu7


Régen a picasás időkben ha valaki rákattintott a linkre talált egy olyan lehetőséget is,hogy "xy galériája".Így egyszerűen belenézhetett a korábbi nyilvános túraképekbe is.Ez a lehetőség megszűnt?



 


 
 
Ősfenyves teljesítménytúrákTúra éve: 20162016.08.17 15:29:35

 Ősfenyves 10


2016.08.13.


Igazi túraidőre ébredtünk ma,25 fok körüli maximumokat ígértek a jósok.Tudom,nyár van,sokan örülnének a 30 fok feletti hőmérsékleteknek,én azt ki nem állhatom,úgyhogy a mai időjárást nekem találták ki.A héten már megfűztem a gyerekeket is(nem kellett különösen küzdenem),a kérésnek megfelelően elő is neveztünk.Irány a Bakony!


Fél 9 körül érkezünk Fenyőfőre,az úton mindjárt ismerős arcok mellett lassítok,Unci,Tamás és társaik vágnak neki épp a 20-asnak.Rég találkoztunk,örülünk egymásnak.A beszélgetés hevében észre sem veszem az út mellett a sok autót,én a Faluházat a kocsma környékére vártam,ott is keresem.Hát nem ott van,túlfutottunk!:)Kihasználjuk a közönség segítségét és visszagurulunk.


Benevezünk,a lapra rajtidő nem kerül,jelezve ezzel,hogy a szintidő nincs kőbe vésve.Több helyen is leítram már,15 km-ig biztos nem foglalkoznék vele én sem.


Alig hagyjuk el a falut,25.-ször is felteszem a kérdést,hogy nem ennétek-e végre valamit?Ennének.Persze,itt az út szélén az igazi,nem volt jó a rajtban,de legalább esznek.:)


Szalagok az út mentén,bal oldalon,ezek még nem nekünk lengedeznek-mi jobbra térünk majd be az erdőbe maradva a Z sávon.A balos szalagok a Z+-re visznek.Népes csapat vág be jobbra egy széles útra,én nem ilyen letérésre emlékszem,utánuk is szólok,hogy biztos arra tart-e a Z sáv.Határozott válasz jön,hogy igen.Én inkább előveszem a térképet.A fán levő két irányba mutató Z sáv jelzés is az aszfalton tovább haladást jelzi amúgy.A csapatot közben elnyelte az erdő,visszahívni így már nincs módom őket.


Jól emlékeztem,gyalogolni kell még pár 10 métert Vinye irányába és ott a betérő.A szervezőktől kapott térkép,mivel fekete-fehér sokat itt nem segít(nem azonosíthatók be az amúgy látható jelzések színei),a leírás is félrevezető lehet:"a zöld sáv jelzést megpillantva jobbra térünk..."-pont ezt tették az eltévedők,az első jelnél letértek.Segítenek viszont az aszfaltra festett neon narancs nyilak és számok-amiket viszont nem említ az itiner.


Azért megoldható volt ám a feladat,úgy gondolom-sokadik rendezésű túránál is adódnak hibák,hát még első rendezésűnél.


Off:a legújabb turistatérképeken a jelzések már nem betűvel vannak kiírva az út mellé,hanem maga a jelzéskép van rábiggyesztve magára az útra,ami szerintem nem jó megoldás(tökéletesen jó volt a régi formátum)mivel a jelzésképek sokat kitakarnak a térképből,ez nagyon bosszantó egy sűrű úthálózattal ellátott terepen mint pl. a Tihanyi-félsziget.Meg lehet nézni a legújabb Balaton turistatérképet.Ott a szép színes jelzéskép,csak épp azt nem látod milyen ívben kanyarodik alatta az út...arról nem beszélve,hogy pl.a kéket és a zöldet mennyire könnyű összekeverni.Míg a K és a Z betűt azért nehezebb.Bocsánat a kitérőért.Talán illetékes is olvassa,és hátha nem csak nekem nem tetszik az újítás.On.


No,tehát megvan a letérés,bevetjük magunkat az erdőbe.A gyerekek határozottan állítják,hogy már jártak itt,pedig nem,a Vinye feletti,Zörögre tartó fonódott ZS-sávval keverik a helyet,mint kiderítjük.Tényleg hasonló a környezet,a kanyargó ösvény.


Érik már a szeder,jelentem!Igaz,még csak az ágak végein található szép fekete beérett példány,de már van és ez a lényeg.Az úton később több helyen van módunk megízlelni.


Itt valahol az ösvényen lesz egy kiálló vasdarab-figyelmeztetem a gyerekeket.Na ezt nem kellett volna!:)10 másodpercenként jön ezután a kérdés,hogy mikor,meg hogy hol is pontosan....:)Meg,hogy mikor érünk már oda,meg hogy milyen az a vasdarab?...ki tette oda?....miért...?...mikor...?


Aztán a vasdarab nincs sehol.Valaki kiszedte,miután lerúgta a cipője orrát benne,vagy átesett rajta,vagy kivágta a bicaj gumiját,vagy mittudomén....:)Vagy már elhagytuk,csak nem vettem észre...:)


Elérjük a piros sávot,balra tartunk rajta.Itt egy kicsit megkeveredek,mondom Tomiéknak,hogy ha ezen tovább mennénk pár kilométert a Csárda-tetőre érnénk,ahol már pontőrködtünk párszor.Pedig dehogy,az épp a másik irányba van,így a Pápalátó-kőhöz a letérés sem balra-ahogy én éreztem-lesz,hanem jobbra.


Úgy is van,a vadkerítés mellett dobunk egy jobbost.Kitisztul nálam is a merre is az arra.


Hamarosan itt is állunk a Z3szög aljánál.Két lehetőséget ízlelgetek,vagy felcaplatunk a meredek Z3szögön,vagy irány a Bodzás-árok aztán a végén be a Pápalátóhoz.A 3szög mellett az útvonalkövetés áll,a Bodzás-árok szép sziklaalakzataival csábít,amit a fiúk még nem láttak.Végül a kaptató mellett döntök,menjünk a kiírás szerinti úton.


Szuszognak rendesen a nyári szünetben kissé elpuhult gyerekek,meg is állunk párszor,míg felérünk a Pápalátóra.Fent somot találunk,de szerintem még éretlen.Kigyalogolunk a peremre.


Egész szép a kilátás ma,bár a távoli tájakat a párásság elrejti,a közelebb eső települések láthatóak.Fenyőfő is például.


Felderítjük aztán a helyet.Nem tudom hányszor jártam már itt,de eddig ez valamiért kimaradt.(Azért maradt ki mert egy hosszabb teljesítménytúrán rohan az ember.)Észre se vettem eddig,hogy fut egy ösvény a kőalakzat alatt.Na,de most!


Megérte a kitérő,látványos a hely alulnézetből,mindenféle likak,üregek tarkítják a mészkő tömböt.Nézelődés után aztán visszatérünk a túrába.


Kigyalogolunk a Z sávra.


Az út mellett több kisebb-nagyobb kődarabot találunk,ami telis-teli van mindenféle csiga,ill. kagyló lenyomattal,növények lenyomataival-utalva a víz valamikori jelenlétére.Ilyen magasságban!


A rétnél balra visz a jelzés,mellettünk hatalmas árok fut-beérünk egy bükkösbe.


Szemből érkeznek folyamatosan a 30-as távot teljesítők,többüknél látunk szatyorban gombát,egy páros mindkét tagja óriáspöfeteget cipel,egyikük hatalmas példányt.Átmérője szerintem 30 cm körüli is lehetett.Az erdő alján,kis csoportokban sok látható még egy piros,lapos kalapú gombából is,nem tudom miféle de a színe semmi jót nem ígér.Nem a légyölő mesegalóca,azt azért megismerem.:)Kiegészítés:kis utánaolvasás után piros galambgombára tippelek.Íze miatt ehetetlen.


Megérkezünk a Likas-kőhöz,a gyerekek lecsesznek,hogy miért nem azon a "hullámos úton" jöttünk be.Majd kifelé azon megyünk,nyugtatom meg őket.Eddig mindig alulról jöttünk ide,és úgy látszik emlékeztek az útra.


Mosonmagyaróvári túratárssal futunk itt össze,váltunk pár szót Józsival aztán már sokadszor,de körbejárjuk ezt a sziklát is.Lámpa valamiért most nincs nálam,ki is osztok magamnak egy letolást,milyen túrázó már az,akinél nincs mindig lámpa.Amatőr.Ez van.:)És mivel a gyerekek nem szeretik a sötétet,akármennyire is tudják,hogy a túloldalon ott a kijárat,nem mernek bemeni a likba.Igaz,itt esett meg velünk,hogy Tomi vállára denevér szállt-ki tudja most miféle bakonyi vadak fészkelték be magukat a sziklaüregbe....:)


Lezúdulunk a hegyről,a hegy lábánál ellenőrzőpont,zsíros kenyérrel,hagymakarikával,nápolyival,almával,vízzel.Na meg pecsételéssel.Eszegetünk pár falatot(a Likas-kőnél is ettek a gyerekek,úgyhogy nem tesznek nagy kárt a készletekben:)majd körülnézünk kicsit,van némi változás utolsó itt jártunkhoz képest.Például idevontattak egy érdekes fa borítású több emeletes,kerekeken álló lakókocsit.Érdekes.Na meg épült egy kisebb fitness-park egyszerű gépekkel,aki nem fáradt el eléggé az erdőjárásban itt testének különböző izomcsoportjait még átmozgathatja,vagy akár erősítheti is.A gyerekek erőlködnek én most inkább fotózok.


Ettünk,nézelődtünk,kondiztunk,akkor talán irány a Z sáv továbbra is,mégiscsak teljesítménytúrán vagyunk vagy mi.Eltesszük Tomi 4 cm átmérőjű pöfetegét is,nem tudom minek,de eltesszük.Megcsináltatja a mamával,mondja.:)


Átkelünk a Hódos-éren,egész sok víz van a mederben,már fent a hegyen is lehetett hallani a patak zúgását.Csapadékos időszakban vagyunk,nagy melegekben ez a patak teljesen ki szokott száradni.


Off:Eltűnt a hinta!


Volt itt hátul,az utolsó nyaralóház mögött egy olyan igazi retro hinta,benne volt az anyag rendesen.Még a lánc helyett is vékony köracél szolgált felfüggesztésül.Mindig csodálkoztam is,hogy erre nem élnek színes fémgyűjtő állampolgárok?Hát mostanra eltűnt.(Nem állítom,hogy ellopták.)Emlékszem egyszer Peti,úgy 4-5 éves lehetett eléállt,meglökte és leeresztett kezekkel továbbra is csak állt.A hinta kilendült,majd megindult visszafelé.Konkrétan egy jól irányzott pofonnal tudtam csak megakadályozni,hogy a jó pár kilónyi,lendületben levő,neki akkor épp fejmagasságban érkező vas szörnyeteg egy ütéssel az intenzívre vagy még nyugalmasabb helyre repítse szegényt.Félelmetes volt.On.


Elcaplatunk hát a hétvégi házak mellett,odébb találunk egy hasonló hintát játékra alkalmatlan állapotban.Alatta Peti hatalmas szarvasbogár tetemet fedez fel,akkorát kiált nem éppen szalonképes szavak mondatba illesztésével,hogy le is kell kicsit tolnom érte.De,hát nézzem meg mekkora-mondja,és igaza van,tényleg nem kicsi.


Kiérünk az aszfaltra.


Pár percet ezen gyalogolunk aztán a szalagozás és az itiner(lehet,hogy felfestett neon narancs nyilazás is,nem emlékszem)jobbra térít le róla.Vadkerítéssel jobbunkon gyalogolunk az erdőben,bent valami vadászház lehet,látni néhány autót,előttünk is pont behajt abba az irányba egy Felícia.


Pirosas talaj jelzi,hogy megérkeztünk a bauxit szállító útra,innentől egy darabig aszfaltot koptatunk vegyes erdőben.


A gyerekek viszont egyre többet nyafognak,hiába,hosszú volt ez a nyár ilyen szempontból,a 15-öt is bírják már épeszű szintemelkedés mellett,most meg már 8 km körül megy a lázadás.Le is kell ülni kicsit,a lábára panaszkodik mindegyik,itt fáj,ott nyom....:)


Azért az evés-ivás segít,itt is egy elágazó,ahol a szervezők kis táblákkal jelzik a tovább haladás irányát.Nekiünk pl. most balra kell tartanunk.Aha,most értük el a Z+-et,mostantól a régi fenyőfői úton talpalunk.Ez a legrövidebb út Bakonyszentlászló és Fenyőfő között.A régi korok emberei az aszfaltutak megjelenése előtt valószínű erre közlekedtek,ha a két említett faluban volt dolguk.Akinek szabad és van erre alkalmas járműve,gondolom ma is jár erre.Az út mellett kökényt találunk,persze még éretlen.Azért megkóstoljuk,savanyú mint a fene,és olyan érdekes bevonatot képez az emberfia fogára.Éretten is amúgy.Távolabb apró szemű őszibarackot termő fa akad utunkba,meg is beszéljük,ha eljön az ideje megnézzük magunknak újra!


De hol lehet az "Iszonyatos nagy fa"?!A térkép jobbunkra jelöli és bár fenyvesben haladunk én mégis úgy gondolom,hogy egy iszonyatosan nagy fa valószínűleg egy óriási ősi tölgy vagy legalább egy bükk lesz,még ha a bükkre elég kis esélyt is látok.Tölgy lesz az.


Aztán nem.Fenyő.Igaz,hogy tényleg hatalmas lehetett fénykorában.Mára már eléggé megrogyott,koronája meghaljott,száradásnak indult,de még így,megtörve is fenséges.Oldalán megkopott,leszürkézett jelzés mutatja,hogy valaha erre vitt a Z sáv nyomvonala.Sok túrázót láthatott már a nagy öreg.


Visza a túrába!Innen már tényleg közel a cél,örülnek a gyerekek.Kiérünk az aszfaltra újra,pár lépés és itt is a falu.


A Faluház udvarán lejelentkezünk,átvesszük a díjazást ami mellé egy szelet csoki is jár még.


Első rendezésű túrán vettünk részt,látszik,hogy sok energiát fektettek bele,és tulajdonképpen minden a helyén is volt.Még jobbá tételéhez én egy jobb minőségű,több információt tartalmazó(esetleg színes) térképkivonatot tartanék alkalmasnak.Ilyen rövid távon amúgy elég nehéz látványos útvonalat kijelölni,a két "kő" és főleg egy gyerek számára már a nevével misztikusan ható "Iszonyatos nagy fa" beiktatásával itt ez is sikerült.Jól éreztük magunkat!


Köszönjük a lehetőséget!


Tomi,Peti,dnvzoli


A túrán készült fotók metekinthetők itt:


https://goo.gl/photos/EDueWRkbNRY1x6a36


Elnézést a szerintem marha béna Google fotótárért,valamiért megszüntették a Picasát ezek a bénák ott a Google-nél.Már a régi picasás linkek is ide visznek.Sajnos.


Most megnéztem,nem is olyan béna.De azért a Picasa jobb volt....:)


De hol vannak a régebbi albumok?Régebben volt valami olyasmi,hogy"xy galériája",ahol a nyilvános albumokat mindenki megnézhette újra,vagy épp először,ha akarta.














 

 
 
Sokorói KalandokTúra éve: 20162016.05.31 12:29:16

 Sokorói kalandok 15.



2016.05.15.


Gyorsan átvonuló,nagy csapadéktartalmú front érte el az országot észak-nyugat felől az éjjel.Ez a vasárnap túrázni készülőkre nézve nem túl hízelgő információ,kivéve talán,ha azok a túrázók  az ország észak-nyugati végein kívánnak randevúzni a természettel.Előre láthatólag itt nyílik ugyanis lehetőség arra,hogy bőrig ázás nélküli legyen a séta.


Reggel,felkelés után első a met.hu.Bejött amit ígértek,a radarképen látszik,hogy pár órája Győr környékén még esett,mostanra meg már szinte az egész Dunántúl felhővel borított.A front ahogy jött,el is vonult,ma mi nem ázunk el,úgy nézem.


Közel a rajthely,ritka az ilyen,meg kell becsülni.A Ravazdi Rókáról idén betegség miatt lemaradtunk,Leviék túráját is beterveztem már rég,ma minden egyben van,ki is autózunk Nyúlra.


Az ajtóban a főrendező fogad,4-kor,mikor kijöttem még szakadt az eső-mondja.Hát igen,nincs is rémisztőbb egy túrarendezőnek,mint mikor reggel felkel és komolyan esik az eső.Sajnos sokszor az is elég,ha szitál,már az is megrostálja az indulók számát erősen.Na,de itt ESETT,és nem esik,ez a lényeg,jó sok autó parkol mindenfelé,jó sokan kívánnak ma sétálgatni egyet a Győr környéki dombokon.


Belépve az étterembe Viktor asztalába botlunk,nála aztán kapható minden térképtől-hűtőmágnesig,bögrétől-pólóig és még ki tudja mi minden.Mindjárt meg is növeljük vagy néggyel az amúgy sem kis számú túrabögre-arzenálunkat,a gyerekek még kis ajándékot is kapnak bakonybéli barátunktól.


A nevezés vérprofi,vonalkódos rajtidő-matrica,nyilvántartásba vétel,egyebek,09:06-os rajtidővel neki is vágunk a távnak.


Ismerős helyen haladunk a magaslatok felé,elvégre a fél család nyúli vagy nyúli kötődésű,na meg azért régebben,kamaszkori bicajozásaim alatt jártam azért néha a Győr környéki falvakat…


Szóval elhaladunk az általános iskola majd a focipálya mellett és máris a Szurdik alsó bejáratánál vagyunk.Megkezdődik a szingyűjtés.


Az elején vagyunk még így nem okoz gondot a felfelé haladás,a fotók kedvéért azért meg-megállunk néha.Na meg a gyerekek még nem látták ezt a hasadékot,így nézelődünk is a gyaloglás közben.Visszanézve azért látszik,hogy mennyit jöttünk felfelé,a templomtorony már jó messze és jól alattunk kandikál.


Felérünk a Szurdik tetejéhez,innen egy darabig szintben haladunk.A Szent Donát kápolnát mellőzzük,majd be is fut az első ellenőrzőpont a Bedők-pincészetnél.Besétálunk a míves,faragott kapu alatt,ahol pecsételnek nekünk,mellette csokiparánnyal,üdítő itallal,sőt pálinkával kínálnak!


Hát újabban kialakult egy rossz(?) szokásom,én bizony így a túra elején elfogadom a szíves kínálást,míg a gyerekek a nápolyit(Győr környékén:speciált)kerülgetik és fogyasztják én legurítok egy pálinkát.Finom!


Nos,ettünk,ittunk,akár tovább is haladhatnánk…..


A Z sávon gyalogolunk a falu felső,hétvégi házas/pincesoros övezetbe váltó utcáján,majd mielőtt elérnénk a Szél Fiai fogadót balra térünk-felfelé.Tombol a természet,mostanra aztán már minden kizöldült,virágba borult,akác,bodza roskadozik-az allergiások nem kis bánatára.Peti nálunk is az sajnos,de úgy látszik a gyógyszer hatásos,semmi szipogás,tüsszögés.


Újabb kanyar,elhagyjuk a burkolt utat,egyre magasabbra törünk a Nyúli Havasokba!Szép kis parasztházak kísérik utunkat,fiatal,olyan gyerekeimmel egykorú kislánnyal és apukájával hódítjuk a hegyet.Aztán itt egy balos!


Na,itt aztán van sár,kifeszített kötél segít azokon,akik igénylik.Mi jól elvagyunk a botokkal,viszont hosszú csúszásnyomok árulkodnak arról,hogy voltak itt nehézségek azért az előttünk haladóknál.


Nem hosszú amúgy ez a szakasz,hamar fel is érünk rajta.Ez után sokáig haladunk szintben a Szent Márton gyalogos vándorút fonódott PZ-jén.Szintemelkedés itt nincs,sár,mély keréknyomok annál inkább,annál több,sok helyen inkább kerülünk a már kitaposott alternatív-ösvényen,még ha ott embermagasságú is a növényzet.A gyerekek néhol ki sem látszanak belőle.Egy szerencsénk van,hogy viszonylag meleg az idő és fúj némi szél is,ha nem így lenne,az éjjeli eső után itt a fejünk tetejéig eláztunk volna.


Befut a második ellenőrzőpont:Nyúl-hegy leágazás.Itt szétválnak a távok,mi maradunk a Z sávon,ami hamarosan Z+-be vált majd át.Végre lefelé!Durván a hatodik kilométernél járunk és lényegében eddig csak felfelé jöttünk,ráfér a gyerekekre egy kis lazítás.Petivel van csak valami gond,a ponton kapott szőlőcukor ellentétes hatást vált ki nála,mint ami elvárható-egyre lassul.


Kilátópontra érünk-ritka az ilyen ezen a távon.A szemközti,miénkkel párhuzamosan futó vonulatot láthatjuk a völgyben megbújó településrészletekkel,amúgy erdő,ameddig a szem ellát.A Sokoró térkép szerint mi a Csanak vonulaton vagyunk,amit szembe látunk pedig a Szemere vonulat.


Mélyútba érünk,az aljában megállást vezényelek,ideje lenne harapni valamit.Megtízóraizunk tehát,ami akár nevezhető ebédnek is,időben már ahhoz közelebbi.


Az evés sajnos még lassít Petin pár fokozatot.Perelek vele,de miután kiderül mi a baja elszégyellem magam-fáj a hasa szegénynek.Hát fájó hassal elhiszem,hogy semmi kedve jönni,szerencsére közel a segítség így a gyermektábor pontőreire bízhatom arra az időre,míg megjön érte a mentés Nyúlról.


Tomival kettesben vágunk hát neki az utolsó ötösnek,meg a még hátralevő 150 méter szintnek.


Tomi nagyon friss ma,szinte végig a túrán ő megy elöl,most is tempósan botozva halad felfelé.


Szép helyen járunk,régen-ahogy mesélik-a kutyának nem kellettek a telkek ezen a részen,na mára ez a trend megváltozott,kacsalábon forgó villák,szépen,igényesen felújított,karban tartott régi épületek,parasztházak,pincészetek jellemzik a hegyet.


Elfogy a lábunk alól az aszfalt,murvát érünk,majd egy rövid mélyút utána balunkon a túra második kilátópontja.Aztán itt is van az adótorony.


Innen már tényleg csak lefelé,nyugtatom Tomit,azért ez az emelkedés húzós volt!


Leérünk a pléh-Krisztushoz,Mamáék kertje innen pár száz méter,ez a hely ismerős Tominak is,mászkáltunk már erre párszor.


Haladunk lefelé,veszítjük a szinteket,pincesorra érünk,kimondottan szépre,igényesre.Melettünk itt a fogadó,majd visszaérünk az elágazóba,ahol reggel felváltottunk a hegynek.


Tomi is fárad,15-16 kilométerre vannak hitelesítve a gyerekeim,már amikor a körülmények ideálisak.Pont ez az a táv,aminek a végére elfáradnak,ez az a táv amikor érzik,hogy csináltak valamit,amiért meg kellett küzdeniük.


Ballagunk lefelé,talán még az 5 órás szintidőbe is beleférünk-mondom Tominak,van még jó 25 percünk,annyi talán elég lesz a célig.A reggeli pont már csendes,elsétálunk a kápolna mellett,majd le a Szurdikon.


Kicsit meggyorsítom a lépteimet,gyanítom,hogy Leventéék nem tekintenek vasszigorral a családi táv szintidejére,de ha van rá mód miért ne érjünk be azalatt?


Úgy is lett!


Kihasználjuk a rendelkezésre álló időt,talán ha 2-3 percet hagyunk bent.(Most nézem,az Oklevél szerint kilencet.)


Beérkezésünket üdvrivalgás fogadja,csakúgy mint a többiekét,ez a Kalandoroknál már hagyományosnak mondható és jól is esik!


Pecsét a lapra,kézfogás,gratuláció.Szép Oklevél,szép kitűző.Virsli a bendőbe.Még Peti is kap emléket a túráról,ezt külön köszönöm.Csak megtett ő is 11 kilométert,ha ránéz majd a kitűzőjére,Oklevelére(amikre természetesen ráírtam a ténylegesen megtett távot) később,lesz mire emlékeznie.


Köszönjük a lehetőséget!


Tomi,Peti,dnvzoli


Mindenképp meg kell említenem még,hogy az útvonalon végig példás szalagozással találkoztunk-ahogy látszott minden távnak külön színű szalag jutott,nekünk a piros-sárga sráfozású.Emellett azért ahogy hallottam néhányaknak sikerült az eltévedés,ha a mi távunkat vesszük alapul és a többi távon is ilyen szintű volt az útvonal kijelölése ők valami különdíjra mindenképp felterjesztendők.:)


Képek az utunkról:



 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6287777255302691393?authuser=0&feat=directlink



 


 


 

 
 
ÓbudavárTúra éve: 20162016.05.12 18:33:23

 Óbudavár teljesítménytúrák



10-es,1-es,0,1-es táv


2016.05.08.


Vasárnap hajnalban hazaérek a munkából és elkezdem ébresztgetni a családot.Úgy volt,hogy mindenki jön,így az 5-1-0,1 trió van betervezve.Az hamar kiderül,hogy négyen biztos nem leszünk,így a terv módosul a 10-1-0,1-es hármasra esetleg a 10 után még becsúszhat az 5-ös is,de erről majd beszéljünk inkább a 10-es céljában.:)


Na tehát anya kiesett.Tovább próbálkozom a keltegetéssel.Egy ideig úgy áll a dolog,hogy ketten megyünk,az utolsó pillanatban aztán Peti is feléled.


Hármasban autózunk le tehát Óbudavárra.


A rajthoz közel sikerül leparkolni,a távol itt már azt jelentené amúgy,hogy a falun kívül:):)


Benevezünk a 10-esre,elfogadom az indító pálinkát is,kimondottan finom.Átbeszélem az útvonalat a szervezőkkel aztán megindulunk délnek.


Elhaladunk a templom mellett,majd lekanyarodunk balra a Szent Márton pihenőparkba.Felderítjük a helyet,különös figyelemmel a Mosóház-kútra.A 60-as években még itt mostak a falusi asszonyok az itiner tanúsága szerint,most fedett kerti tóként üzemel az amúgy meglehetősen bővízű forrás,béka,ebihal,aranyhal úszkál benne és a medence nem túl tiszta sajnos.


Nézelődés után a „Kábosztáskerti úton” folytatódik a menet,hűsöt adó ősi fák árnyékában,fergeteges madárcsicsergés közepette.


Kiérünk az aszfaltra,a katonasírig ezt koptatjuk.A fájdalmasan fiatalon elesett katona emlékhelyénél aztán felkanyarodunk a hegynek.


Nem túl hosszú az emelkedő,a hegy inkább egy jól megtermett domb.A tetejéről megpillantjuk a Balatont.


Újra aszfaltra érünk,majd egy kőkereszt után pincesorra jutunk.Jobbunkon gyönyörű a kilátás,hegyek,völgyek,szőlősök,szóval olyan igazi Balaton-felvidéki a panoráma.


Durván félúton járhatunk,mikor feltűnik a Szent Balázs templomrom.


Pontőrség székel a rom tövében,zsíros kenyérrel,vízzel kínálják a vándort.Az egykori építményből amúgy elég nagy rész maradt fenn,főleg ha azt vesszük alapul,hogy a Balaton-felvidék amúgy számos templomromából sokszor csak egy-egy faldarab,vagy épp csak a lábazat egy része maradt az utókorra.


Körbejárjuk a helyet,még egy megtermett kékfejű gyíkot is látunk a gyerekek nagy örömére.


Pecsét a lapra aztán irány vissza a kőkeresztig,utána szalagozást követünk.


Kiérünk egy rétre.A sarkánál még látunk egy halovány piros-fehér nejloncsíkot és megyünk az előttünk haladók után.Szép ez a rét,csak éppen a szalagok tűntek el...:)Később sem látni egyet sem.Előveszem a turistatérképet.


Nem mai gyerek a Balaton térképem,többször kiderült már,hogy a jelzések már mások a terepen,mint ezen,de az tisztán látszik,hogy nem jó az irányunk.Ott a hátunk mögött meg épp megy egy nagyobb csapat a rét sarkánál a másik irányba.Visszagyalogolunk mi is oda.


Az a jó irány,a bokrokon ott is van az a fakó kis szalag.Nem nagy probléma ez a kis elkeverés,az „igazi”,boltban tekercsben kapható piros-fehér sávos szalagnál azonban nincs jobb,az minden körülmény között a legláthatóbb az összes színvariáció közül.


Megvan tehát a jó irány,a templomrom itt lesz valahol a jobbunkon.Itt a rét szélén már amúgy jelzésen kellene lennünk,szerintem a Z+-on,ilyet azonban én nem látok sehol.Elérkezünk viszont a villanypásztorokhoz,akkor ezek azok,amit a főrendező úr a rajtban említett,amit ő kikerült szalagozással.Mi most egy nagyobb csapathoz csatlakozva úgy döntünk,hogy átbújunk alatta és így folytatjuk utunkat egyenesen előre.A balunkon körülbelül látom,hogy merre kerülhetett a szalagozás.


Hát,ha nem jön épp kifelé a romtól egy csapat tuti elmegyünk mellette így viszont begyalogolunk pecsételni a kis facsoportban megbújó falmaradványhoz,ami a Herendi-templomrom névre hallgat.Na ez aztán tényleg csak egy darab fal,ami az egykoron itt álló Herend községnek állít emléket,ami a törökdúlás alatt semmisült meg.Az ismertetőnk azt írja,az egykor itt élő emberek hozták létre aztán a mai Herendet.


Előjön közben az Országos Kék,azon haladunk pár száz métert.A domboldalból nagyszerű kilátás nyílik az alattunk elterülő völgyekre,a messzi hegyekre,a Halom-hegy Kossuth-kilátójára.Valamint arra a Bádi-hegyre amin nekünk még át kell kelnünk,mögötte van ugyanis Óbudavár.


Elkezdünk emelkedni,valahol itt dől el,hogy ma az 5-ös táv már kimarad,sőt Peti még az 1-re sem akar jönni:)Pedig milyen nagy hanggal mondta úgy az 5. kilométer környékén a Szent Balázs templomromnál,hogy csak ennyi volt?Visszamegyünk és kész?Hát ez semmi nem volt!:)Én már akkor mondtam neki,hogy majd 10 körül újra elővesszük a témát.


Szóval emelkedő a végére.Beérünk a fák közé,a madarak elképesztő koncertet adnak,egy odúból fiókák csiripelése hallható.Tornapályára érünk ez a Línia az itiner szerint,a helyi tanösvény.A táblákon különböző tornagyakorlatokra van felhívás,már aki vevő rá-mi inkább kihagyjuk.:)


Agitálom a csapatot az 5-re,de látom,hogy halott 5let,amennyit most épp ereszkedünk a Mosóház-kútig,annyit kellene indulásképp emelkednünk,a gyerekeknek ehhez már nincs kedvük.Ha megszakítás nélkül kellett volna mennünk ma egy 15-öst ennyi szinttel valószínű nem lett volna gond,így viszont az újra indulás már nem megy.


Újra benézünk a forráshoz majd felcaplatunk a faluba.Megvan a 10!:)


Jöhet akkor a 0,1!


Megkapjuk az instrukciókat:a templomban kell bélyegezni,majd visszajönni a rajtba.


Nekivágunk az ország legrövidebb teljesítménytúra-távjának,mintegy fél perc alatt a templomnál vagyunk,bélyegezünk majd körbejárjuk az építményt.Az udvaron leülünk pár percre és elmélkedünk a háborúk szörnyűségén,olvasva az áldozatok névsorát.Az utolsó név valószínűleg egy kisgyermeké…..:((


Újra a rajtban!


Szóban kapjuk az itinert:menjünk el a Mosókútig,ott lesz egy földút,azon megkerülhetjük a falut,aztán ide kell visszajönni!


Így is teszünk,nekiveselkedünk mai harmadik túránknak.Noszogatom a gyerekeket,hogy szedjük a lábunkat,mára lokális zivatar sem kizárt és észak-nyugat felé az ég cudarul néz ki!:)


Mosókút harmadszor,majd megvan a dűlőút,felgyalogolunk a falu fölé.A templom mögött kisebb gazdaság szarvasmarhával,kecskével,szamárral.A szamarat megpróbáljuk megetetni,de nem jön elég közel.Hiába ez nem cirkuszi állat,azok,mikor idejönnek Győrbe nincs az a fűmennyiség amit meg nem ennének.Hozzászoktak,hogy idegenek etetik őket.Ez a csacsi úgy látszik nem.


Haladunk tovább,Magánterület,átjárás tilos!-adja tudtunkra egy tábla,akkor arra ne tovább,befordulunk balra a falu felé.Kápolnát találunk szép környezetben.A házak felett látszik a Balaton.


Jön a célegyenes,ma harmadszor.


Átvesszük a díjazást,hűtőmágnesek és kitűzők közül lehet választani.Sajnos itthon veszem észre,hogy 1-es díjazásból csak kettő van,nincs 1-es hűtőmágnesem,pedig úgy emlékszem volt olyan és én azt szerettem volna.:(Így viszont van egy plusz 0,1-es hűtődísz…annyi baj legyen,ha mód van rá majd legközelebb becseréljük.


Elfogyasztjuk a cél-babgulyást(5-östől felfelé a túra szolgáltatása),a gyerekeim még egy-egy szelet finom sütit is kapnak,nagyon finom-mondják és köszönik szépen!


Elbúcsúzunk,hazaautózunk.Veszprém felé tartunk,közben mögöttünk haragos kék az ég,a színekből ítélve valahol a Balaton közepe felé tombolnak az égiek....


Nagyon szép helyen jártunk,kellemesen elfáradtunk,a szenvedős véghajrá az 5-ös táv kihagyásával ma elmaradt,de talán ez nem is olyan nagy baj.


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Merre jártunk?Mit láttunk?Ha érdekel katt a linkre!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6283764802157084385?authuser=0&feat=directlink




 



 



 




 







 




 




























 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20162016.03.29 19:50:39

 Márciusi emléktúra a cserkészek szervezésében


2016.március 19.


Táv:közel 16 km


Az útvonaltervező két órát számol Győrtől,nem hazudik,Pomázon tíz percünk van átvedleni túrázóvá és már itt is a kinézett HÉV.Az automatában vett vonaljegy ide nem jó-közli a jegyvizsgáló-,győri gyerek ezt nem tudta,most már tudja,vesz ide való jegyet is hát.Az út hamar eltelik,egy megálló csupán és itt is Pannóniatelep.Időben odajutunk a nevezést elintézni,azonban a startszemélyzet precíz és kérlelhetetlen,fél ,9 előtt egy tizedmásodperccel sincs indulás!:)


Eljő aztán a bűvös időpont,megkapjuk az itinert.Gyártelepek mellett visz utunk,sok a gyerek,az első látványosság egy rosszvastelep,ott aztán csoda dolgokat látni ám!:)


Gyalogolunk tovább,újabb érdekesség,egy telephely jobbnál jobb terepjárókkal,katonai autókkal,még egy rozoga Londonbusz is van,na az mindent visz!


Letérünk az aszfaltról,irány a sárga sáv,jobbunkon dombtető elképesztően tájidegen és randa házakkal,panelokkal.A tervezőiknek minimum helyszíni főbelövés,de lehet,hogy ez még enyhe ítélet.


Lovastanya mellett el,Tomi mintha citromba harapott volna,nagy nehezen kiszedem belőle mi a baj.Fáj a lába.A trambulinban az unokatesója alágurított egy labdát,ő meg arra rá,boka kifordul,egyebek...


Ez nem lehet igaz,nincs az az isten,hogy visszafordulunk és hazamegyünk,ugye azért nem annyira vészes,ugye tudsz azért jönni?-kérdezem.Szerencsére tud.


Dombra fel,előttünk már a Kő-hegy,jobbunkon szép tanyák,birtokok,a távolban hegyvonulat.Az idő is szép,szerencsénk van.Tominak is megjön a kedve.


Mindenki megy amúgy mindenfelé,teljesítménytúrákon edződött szememnek ez furcsa,valószínű ezek a gyerekek még nem is tudják,hogy ez nem illik,persze ez nem az ő hibájuk.Amúgy meg ez egy emléktúra,nem kimondottan teljesítménytúra(a szintidők is barátságosak),lehet,hogy egy ilyen túrán ez megengedett....ne legyünk vaskalaposak!


Odaérünk a hegy lábához,jönnek a komolyabb emelkedések!


Először kiskertek között gyűjtjük a szinteket,szépen virágzó gyümölcsfák között,majd szembeállunk a heggyel és egy szerpentinúton meghódítjuk.Virágzik már az odvas keltike is,érdekes,hogy itt csak a kékes-lilás szín van jelen,máshol fele-fele arányban a fehéret is látni.


A platón nagy élet van,túrázók,turisták mindenfelé.Itt a két éve már látott macska is,igaz kissé megviselt állapotban,bicegősen,de a simogatást továbbra is szereti.Voltam ám én ezen a túrán már,csak a 48-as távon,akkor is lefényképeztem a macskát,ezért tudom összehesonlítani az állapotát.Ha lesz időm,majd azokat a képeket is feltöltöm.


Szóval plató,pontőröktől csokikockákat,szőlőcukrot kapunk a pecsét mellé.Nézelődünk aztán továbbállunk.


Érdekes hegytetei tó mellett visz utunk amit valószínű a csapadékvíz tart életben.Csapadék meg volt mostanában elég,így azt gyanítom,hogy megtelhetett a tó és már túlcsordult,a következő néhány száz méteren ugyanis az út lényegében egy bokáig érő sártenger.Kerülgetjük ahogy tudjuk az erdőben már kialakult alternatív ösvényen.


Megpihenünk egy vadles alatt,elengedünk magunk mellett pár hangos cserkészcsapatot.Elképesztő hanggal vannak a gyerekek,túrázó énemet ez nyilván zavarja,de ha belegondolunk gyerekekről beszélünk,ráérnek ők még csendben lenni életük során elégszer.Biztos vagyok benne,ha az én két gyerekem mellett itt lennének az osztálytársaik,nem lenne az a felügyelő tanár aki csendben tudná őket tartani.


No,gyerkőcök a távolban,újra hallhatók az erdő neszei:)


Vízmosáson kelünk át,nem egyszerő,csúszik rendesen,a bakancs már sárosabb nem lehet,Tomi előbb boka felettig merült,de azért leesni nem lenne jó.


Aztán újra felfelé,kapok is ezért-én is azt hittem,hogy a forrásig már csak lefelé lesz.Ugye nézni kellene az itinert:Kő-hegy 350 méter környékén van a Lajos-forrás meg jó 100 méterrel feljebb:)


Kiérünk az aszfaltra,mindenki azon megy a forrásig,mi útvonalkövetők vagyunk,maradunk a jelen.Csend van egy pár percig!:)


Lajos-forrás,szőlőcukor a pecsét mellé.Jó bővízű,sokan 100 literszámra viszik,tényleg folyik emberesen,a fél literes palack 2 másodperc alatt megtelik.


Pihenés után irány a kék/sárga kereszt majd marad a kék.


Az út jól szétgyúrva,ösvény visz vele párhuzamosan a fák között,azon hullámvasutazunk.


Mély völgy jelenik meg mellettünk,később le is ereszkedünk bele.Túránk egyik legszebb szakasza következik.


A gyerekek már nagyon fáradtak mire beérünk a településre,talán még 2 km/óra is lehet a sebességünk....:)


Tomit a nyakamba veszem,tudom,hogy ha viszem pár száz métert visszatér bele az erő és a kedve is jobb lesz egyből.Így is lesz.


Aztán papírlap jelzi előre a célt,hamarosan be is érünk.


"Ilyen finomat még életemben nem ettem"-jellemzi Peti a hagymás zsíros kenyeret,be is töm belőle vagy ötöt amíg én elmegyek az autóért a buszpályaudvarra.A tea is nagyon finom amúgy.


 


Jó ki menet volt,köszönjük a cserkészeknek a szervezést!


Köszönjük a lehetőséget!


dnvzoli


Ha van időtök és érdekel benneteket,nézegessetek képeket az utunkról!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MarciusiEmlektura1620160319?authuser=0&feat=directlink

 
 
Mozdulj a síneken! / sínekért!Túra éve: 20162016.02.27 14:51:06

 Mozdulj a síneken 25



Szalagozás/pontőrködés


2016.02.19-20.


Pénteken Schofi,Robi,Unci,Tibi és jómagam átvonatozunk Zircről Eplénybe majd két csapatot alkotva kiszalagozásra kerül a túra két távja.Tibi és Unci megy a rövidre,mi hárman legyalogoljuk a nagyobb távot.Ahogy mondani szokták,a kutyát nem csapnák ki ilyen időben:hideg van,kesztyűt senki nem hozott,a kezünk majd lefagy,viharos a szél,hol eső,hol hó,hol fagyott eső esik.Sebaj,holnapra már jobb időt mondanak és az a lényeg.A mogorva időjárás persze nem szegi kedvünket,kiszalagozásra kerül az útvonal.Másnapra tényleg szép idő kerekedik,Alsóperére a várakozásaimtól messze elmaradó mértékben sáros emberkék futnak be.


Nézegessetek képeket a szalagozásról,valamint a szombati napról Alsóperéről.


dnvzoli


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MozduljASineken2016?authuser=0&feat=directlink

 
 
túra éve: 2015
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20152015.12.25 18:51:15

 Téli Forrástúra a Visegrádi-hegységben



2015.12.23.


Igen,tudom,a dátum.Hát,csakúgy mint a Lõvérek,ez sem jött össze elsõre.Felkeltünk mi a túra vasárnap reggelén hajnali fél 5-kor,ki is derült hamarosan,hogy Tominak fáj a torka és nem kicsit,vissza is feküdtünk gyorsan.Estére mindkét gyerek magas lázzal küzd,még szerencse,hogy nem autóztunk el feleslegesen Dömösre.Ez nem jött össze,a gyerekek viszont szeretnek túrázni és ez a forrástúrás jelvény bizony nagyon csábító!:)Új túranapot kell tehát kijelölni.


Kedden szép napsütés van Gyõrben és szerdára is ilyet ígérnek még a Dunántúl szerencsésebb részére.Hideg sincs és nem is lesz,ha már hóra semmi esély,az esõ sem esik,kellemes az idõ,a szerda lesz a legjobb alakalom a túra pótlására!


Induláskor Gyõrben süt a Nap.Aztán elhagyva a várost változik a kép,egyre sûrûbb a köd.Semmi pánik,szépek a ködös túrák,csak ez a fránya tartálykamion ne kanyarodott volna be épp elénk a 10-es úton Almásfüzitõ után,lehetne azért gyorsabban is menni,mint ahogy a kamionsofõr teszi.Kanyargós az út,elõzni nem merek,szerencsére pár kilométer után a monstrum letér,visszaállhatok a saját tempómra.A Duna mellett haladunk,de még a folyót sem látni,annyira sûrû a tejföl.Hamarosan(a fenét hamarosan!:)) itt a 117-es út,balra be Esztergomba,át a városon a 11-esen,itt van Basaharc,itt jöttünk a Bazilika 55 túrán,Pilismarót jön és már itt is van Dömös.110 kilométer majd két óra alatt és nem a köd miatt.


Megkeressük a Ka-Rám-ba sörözõt,csak hogy tudjuk merre van,aztán visszaautózunk a piros sáv faluból kivezetõ azon ágához,ami közelebb esik Esztergomhoz.Itt a parkolásért sem kérnek pénzt(lehet,hogy ma a hivatalos parkolókban sem,elég nagy a nyugi),körtúrán vagyunk,teljesen mindegy hogy 200 méterrel errébbrõl,vagy arrébbról indulunk.Egyébként a fizetõs parkolás és a sok megállni tilos tábla teljesen érthetõ,el lehet képzelni a Rám-szakadék közelsége miatt mi lehet itt túraszezonban.


A meleg autóból kiszállva bizony fáznak a gyerekek,vacog a foguk míg felhúzzuk a bakancsokat,eldöntjük a túrán használt öltözetet.Hamarosan nem fogtok fázni!,bíztatom õket,jó elõre beharangoztam már amúgy,hogy ezen a túrán fele felfelé,fele lefelé,és a felfelé van elõbb.:)


Elindulunk hát felfelé.


A túranapon szalagozás(és lehet,hogy itiner is) segítette a résztvevõket,nekünk ilyen most nincs.A Mária-forrás közel esik a faluhoz,viszont pont ez az amelyikhez nem vezet turistajelzés,de úgy gondoltam azért megtalálom.Aztán miután a helyi közönség kikérdezése nem vezet eredményre inkább kihasználtam a telefonos segítséget,felhívom a Fõrendezõ urat.:)A térképen a Mária-f.felirat felett és mellett is jelölve van forrás,én úgy gondoltam,hogy a felette levõrõl beszélünk,de mint kiderült a mellette levõt kell keresni,maradunk tehát a piroson.El a temetõ és a Prépostság romjai mellett,át a létrán(de jól csúszik!) a vadkerítésen majd balra be egy szekérúton és itt is van!Legalábbis van itt egy jókora csõ,amibõl nagy vízhozammal dõl a lé,de forrásház,felirat sehol.No meg ez lényegében csak egy átvezetés ugyanis felette patakként és nem a föld alatt folyik a víz.Mondom a gyerekeknek várjanak meg itt,elnézek feljebb,hátha ott lesz a forrás.


Elindulok felfelé az árok peremén,a völgy véget ér,szerintem már valaki hétvégi házának a kertjében gyuródok,van itt egy házikó,ott alul már nem látszik víz az árok alján,valahol félúton bukkan ki a felszínre.Forrásházat itt sem találok,úgyhogy kinevezzük Mária-forrásnak ezt,amit látunk,lehet,hogy nem is tévedünk.


Visszagyalogolunk a piros sávra és egy tanya mellett újra elkezdünk emelkedni.Varázslatosan szép a ködös erdõ,a szintemelkedés sem vészes,azért a gyerekek küzdenek rendesen.Ma Petinek megy könnyebben amúgy,Tomit néha noszogatni kell,hogy jöjjön már.Aztán köves,sziklás lesz az út,üres az erdõ,lehet követ gurítgatni a domboldalból,ez mindegyikük kedvét egybõl jobbá teszi.:)


Sokszor elhangzik a mikor érünk már fel az úthoz?-kérdés és én sokszor válaszolok,hogy fogalmam sincs,én is most járok itt elõször.Aztán valami fennsíkfélére érünk,elõ is veszem a térképet,hogy jelöl-e erdõmentes területet a piroson errefelé,miután látom,hogy igen,megnyugszom.Miután megnyugodtam tízóraizunk egyet.


Eltüntettük a szendvicseket,indulhatnánk is,annyira azért nincs jó idõ,hogy sokáig ácsorogjunk izzadtan.Elindulunk,egy helyen aztán hasznunkra válik az elõttünk elhaladt embertömeg,ugyanis ha nem látjuk meg a kigyúrt árokpartot a balunkon,tuti elmegyünk a letérés mellett.Ami-ahogy nézem a térképet-nem lett volna akkora baj,ez az út is kivisz az aszfaltra.De azért jobb a jelzésen!


Pihenõhely mellett haladunk,majd megpillantjuk a várt utat.Na végre!-mondják a gyerekek,viszont itt balra bent van valami kopjafa,ezt azért nézzük meg!


A piros megy tovább egyenesen a Szakó-nyereg felé,nekem úgy rémlik itt balra kell fordulnunk a Fényes-forráshoz az aszfalton.Elõveszem a térképet,balra kell menni.Sõt hamarosan el kell érnünk a forrásjelet is.Néhány tíz lépés és itt is van a forrást elõrejelzõ tábla.


400 méter,ennyire van a forrás az úttól a tábla tanúsága szerint,számoljuk a lépéseinket és valóban kb 450 lépés után itt is vagyunk egy erdei pihenõnél,ott lenn az árok alján meg van egy terméskõbõl épített forrásház.A forrás felett fába vésve arany betûkkel,címerrel ez áll:Árpád vezér–forrás.Megkóstoljuk a vizet,finom,az elõbbi forrásból inkább nem ittunk,pedig az jóval bõvízûbb volt.Feltöltjük a vizespalackokat és elindulunk tovább.


Megkockáztatom,hogy egy jelzetlen ösvényen jussunk vissza az útra,nincs kedvem az oda-vissza játékhoz.A térképen elég jól beazonosíthatóak az utak,rövid idõn belül el kell érni az aszfaltot.Rosszabb esetben belefutunk a Z sávba,ha nagyon elkavarunk akkor a sárgába.:)


Elég jó emelkedõ van a forrás után,a gyerekek csesztetnek is,hogy azt mondtam,az utat elérve már csak lefelé megyünk.Viszont jó ösvényt válsztottam(nem volt nehéz,más nem is volt:)),hamarosan itt is a burkolt erdészeti út,pár kanyar azon és be is fut a fentrõl érkezõ Z sáv.Álljunk hát át arra.


Idefent a Nap is szépen sütöget,jólesik.Azt gyanítom,ha felmennénk mondjuk Dobogó-kõre csodás napsütésben gyönyörködhetnénk az alattunk elterülõ ködpaplanba burkolózó tájban meg a belõle kikandikáló hegytetõkben.Az viszont ide elég messze van(a gyerekeknek)nem beszélve a szintemelkedésrõl.Most lehetünk úgy 430 méteren,Dobogó-kõ meg 699-en van.Nekik az még sok.


Irány tehát a zöld-lefelé.


Furcsa egy hely ez,össze-vissza van gyûrõdve a környék,kis területen megannyi árok,domb, források,ha körbenézek itt felettünk az Árpád-vár-hegy,a Jász-hegy,a Hegedûs-bérc.


Lemegyünk tehát az árokba a zöldön,és már látjuk a lépcsõsort,amin meg majd kilépcsõzünk belõle.Persze a gyerekektõl egybõl megkapom a fejmosást a plusz szint miatt,mondom nekik,hogy ezt éppen ki is hagyhattuk volna,ha maradunk az úton,de akkor kimarad a szép látvány,ez a szép völgyecske,kár lett volna érte.Nem mondom biztosra,hogy elfogadják a magyarázatot.:)


Felérve az út szintjére Peti panaszkodik,hogy fáj a sarka.Lehet,hogy egy hangyányit nagy a bakancsa és a két utolsó meredekebb lépdelésnél kicsit megdolgozta a sarkát.Innen már remélhetõleg tényleg csak lefelé megyünk,lejtmenetben már nem lesz gond,nem lesz sarokfájdalom.Belefutunk közben a S sávba.


Jöhet a Lukács-árok!


Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk annál nagyobb lesz ismét a köd.


Volt egy olyan gondolatom is,hogy ha már eljöttünk ide valami módon be kellene járni a Rám-szakadékot is.Talán úgy,hogy lemegyünk a Lukács-árokban,vissza a Rám-szakadékon,majd újra vissza a sárgán.Ez ma több okból is elmarad.Egyrészt köd van,minden csúszik,meg nem is látnánk túl sokat.Másrészt a gyerekek már elfáradtak és az általam eltervezett plusz kör igaz,hogy csak kb 2,5 kilométerrel növelné meg a túránkat de a szintemelkedésünket lényegében megduplázná!Az meg sok.Igazából ahogy egyre lejjebb jutunk bennem is tudatosul,hogy rövid távon belül menyit kellene visszakapaszkodnunk,ehhez most nekem sincs semmi kedvem.


Szép hely amúgy ez a Lukács-árok is,fõleg mikor már leérünk a patak szintjére,bár a fentebbi részek is látványosak-még így ködben is.A gyerekek élvezik a mély (csupa víz)levélszõnyegben gázolást,én meg azon aggódok,hogy bár papíron vízálló a bakancs,a betét azért nem Gorte-tex,felázik a lábuk aztán jön a nyávogás.A csúszós köveken a patakátkelések sem egyszerûek,de azért a botok segítségével megoldjuk.


Kiérünk az árokból.


Balra az aszfalton másfél kilométer Dömös,viszont mi útvonalkövetõk vagyunk így irány a közös S-Z-P sáv a Malom-patak túlpartján.Ez az átkelés bizonyul a legnehezebbnek,elég mély a víz,szerencsére senki nem lép bele.Haladunk a partoldalon,romos épületeket mellõzünk aztán kicsit késõbb megjön a P 3szög a hegyrõl ,újabb pihenõhelyhez érünk,itt is a Kaincz(Kaintz)-forrás.


Szétnézünk ezen a szép helyen,benézünk a Szentfa kápolnához is.A forrás épp hogy csak csörgedezik,azért utántöltjük a palackokat.Aztán felkapatunk a kápolna mögött az ösvényen,majd hamarosan be is érünk Dömösre.Faluba be,autóhoz el,csupa sár bakancsok le,autó indít,irány Gyõr!Félúton beesteledik,újra leszáll a köd,néhol még 70-nel is merek menni,öröm így az autózás.Egy-két nagyobb prémium kategóriás autó elõz csak le,nyilván ezekhez a kereskedésben jobb szemet is adnak.Szerencsésen hazaérünk.


Szép túra volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.


Köszönöm(jük) a lehetõséget!


dnvzoli


A túrán készült képeink:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAVisegradiHgBen20151223?authuser=0&feat=directlink



 


 



 


 

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20152015.12.09 11:14:51

 Bakonyi Mikulás 10.


2015.12.05.


Bakonyi Mikuláson jártunk,gyönyörû napsütéses,késõ õszi idõben.Kõ-árok hozta a formáját,Mikulásnál jó hangulat,szép árnyékok,lenyûgözõ bükkösök,hatalmas sziklafalak,szóval a Bakony a lehetõ legszebb arcával örvendeztetett meg bennünket e napon.Köszönjük a rendezést!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


Nézegessetek képeket a babatávról,a végén meg még van 22 kép a várról is.


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas1020151205?authuser=0&feat=directlink

 
 
LővérekTúra éve: 20152015.11.24 13:36:05

 Lõvérek 15,2.0


2015.11.22.


 Igen,nem elírás,november 22.Voltunk mi Sopronban 14-én is,be is neveztünk a babatávra,el is indultunk rajta,majd még a Sövény köz elõtt Peti panaszkodik,hogy fáj a kisujja,szerinte kidörzsölte a bakancs.Az nem létezik,morgok magamban,ez a könnyû kis bakancs a vízálló béléssel puha mint a vaj,a túrazokni elég vastag,nem mentünk még másfél kilométert,szóval az nem lehet.Megállunk,lehúzom a lábáról a bakancsot,bakker,tényleg elég vörös a kisujja,a zokni meg szinte nedves.Sõt,nem csak szinte.Megizzadt szegénynek a lába az autóúton és a túrázásban még nem eléggé megedzõdött,gyenge kis gyerekláb azt mondta,ez így nem megy!


 Sebaj,van itt azért kérem szépen rutin,elõ a ragtapassszal,a cserezoknival,aztán irány tovább!Szóval kisujjak leragasztva,új ropogós,száraz zokni felhúzva…..így is fáj,nem megy!


 Apa teljesítménytúrázó.Apa ideges.Feladni egy túrát 1 kilométer után…..hát ilyen eddig még nem volt.De nem megy,nagyon fáj,mondja Peti.Meg aztán azt is bevallja,hogy hiába okította eddig a teljesítménytúrázó apja,hogy egy túrán a lábára kell a legjobban vigyázni,nem ugrálunk,nem rugdalunk,nem szökdécselünk feleslegesen,neki bizony az elõbb abban a vízelvezetõben megcsúszott a lába és azóta fáj ennyire.Szóval a nedves zokni már csak a ráadás volt…


 Szóval nem megy,hát nem megy,szomorúan visszafordulunk.Tomi is bosszús,hogy Peti miatt megyünk haza,mikor lenyugszom elmagyarázom neki,hogy ilyen bárkivel elõfordulhat,én is adtam már fel túrát,mikor annyira fájt a térdem,hogy nem bírtam tovább menni.Jelentjük Enikõnek,hogy kiszálltunk,majd hazaautózunk.Se kitûzõ,se Oklevél,se kilátók,se halomsír,nincs virsli sem…..na ez így nem maradhat!


 Így jön el 22-e,mikor is újra autóba ülünk,hogy pótoljuk az elmaradt túrát.


 Szép idõnk van,bár azért jó pár fokkal hidegebb,mint múlt hétvégén.A Lõvérek napján általában ködös a reggel ezért furcsa,hogy már valahol Kapuvár után megpillantjuk a Soproni-hegységet,és ha nem tévedek ott a távolban balra a Kõszegi-hegység is elõbukkan a horizonton.Ugyanúgy,mint múlt szombaton.A városhoz közeledvén meg már meg tudom mutatni a gyerekeknek több úti célunkat is,ott a tetõn a Dalos-hegyi adótorony,mellette jobbra a Károly-kilátó teteje is látható.Beérünk a városba,egy benzinkúton elintézzük az elintézendõket,felvesszük a túrabakancsot majd elautózunk az iskolához.


 Hát jó hideg van!Lehet vagy 4-5 fok pluszban.Én is felveszek még egy kapucnis pulcsit,azt hittem erre nem lesz szükség de igen.A gyerekeket is jól beöltöztetem,igazából még nincs tapasztalat,mennyi ruhára van szükség náluk ilyen idõben,úgyhogy plusz öltözetet is elpakolok,nehogy baj legyen.Sapka,kesztyû,plusz pulóver,megizzadás esetére plusz póló,ilyenkor szokták mondani a régi öregek,ha a medve megenne egy hétig csak ruhát ürítene.Az ürítene helyett ha jól rémlik más kifejezést szoktak használni.:)


 Valamikor 9 után,a fénykép tanúsága szerint 9:20-kor aztán elkészül a startfotó,megindulunk.


 Hát hideg van,kellemetlen,metszõ szél tetézi mindezt,hamar lecserélõdnek a baseball sapkák kötöttre,felkerülnek a kesztyûk is a gyerekkezekre.Amúgy ezen kívül jól vagyunk,szép az idõ nagy a látótávolság,a hidegtõl amúgy sem kell megijedni,sokkal rosszabb a nagy meleg az ellen nehezebb védekezni.Haladunk a kijelölt úton,hamarosan Bánfalván is vagyunk.Néhány kutya a szívbajt hozza ránk,ahogy nekiront a kerítésnek,mások kedvesen nekidõlnek a drótnak némi símogatás után kuncsorogva.Mellénk szegõdik a Bánfalvi-patak,persze nem maradhat el a kõdobálás.Elérkezünk a Sövény közhöz.Ez már rekord,múlt szombaton eddig se jutottunk el.:)


 A közben finom almát gyûjtünk a földrõl,Peti csillogósra fényesíti a kabátján(hejj,de örül majd anya a mosásnál..:),olyan kívánatossá válik ezáltal,hogy majdnem nincs is szíve megenni(hazaviszem,megmutatom anyának-mondja)de miután Tomi közli,hogy milyen finom az övé Peti is betermeli.


 Elérünk a távok szétválásához,eddig,-ha jól emlékszem hatszor- én mindig mentem jobbra a malom mellett,most irány a zöld híd,egyenesen,a Brennbergbányára vezetõ úton.A hídon persze megállunk patakot nézelõdni.


 Elõször az úton talpalunk,de hiába a vasárnap délelõtt,van forgalom,úgyhogy inkább átmegyünk a járdára.Ahogy haladunk kifelé a városból közelednek a hegyek,szebbnél szebb õszi színekben pompázik velünk szemben a Várhelyi erdõ.A térkép mellé szöveges leírást is kaptunk,amelybõl megtudhatjuk,hogy az aszfaltot a Várhely utca érintésével hagyhatjuk majd magunk mögött.Itt is vagyunk,elkezdünk emelkedni tehát a sárga 3szög,a ciklámen és a sárga kör jelzést hátán hordozó szûk utcácskában.


 Szebbnél szebb porták mellett emelkedünk,majd elérünk az itinerben említett parkolóhoz.Megvan a Downhill-pálya lenti vége,megvan a sárga 3szög tovább vezetõ ága is csak a ciklámen tanösvény és a sárga forrásjel,ill. az említett „Várhely kilátó”-tábla nincs sehol.Baj azonban egy szál se.Rajtunk a Soproni-hegység nem fog ki,a legújabb térképpel érkeztünk,és ha az amúgy rendkívül tevékeny jelzésszínváltó,nyomvonaláthelyezõ,jelzésmegszüntetõ-csapat azóta nem „garázdálkodott” a hegységben,akkor a térképen világosan látszik,hogy a keresett jelzések az elõbbi kettõ közti irányban lesznek,úgyhogy irány itt a tisztás mellett a szemközti erdõség!


 Megindulunk tehát felfelé(a túrán itt valószínûleg szalagozás segített)és láss csodát,ott a távolban már jelek látszanak a fákon,közelebb érve az is kiderül,hogy a keresett ciklámen ill. sárga forrás jelek azok.


 Végre beérünk az erdõbe,csodálatosan szép avarszõnyegen keresztezzük a szintvonalakat,az emelkedõ itt még simán gyalogolható.Aztán kis tábla forrást jelez jobbra,megnézzük?-kérdezik a gyerekek,hát ha nincs messze,mindenképp,válaszolom.Annyira nincs messze,hogy pár lépés és itt is vagyunk a Szent György-forrásnál,a forrás aktív,kis pihenõhelyet is alakítottak ki mellette,itt a szél sem fúj,ideális hely a reggeli(tízórai) elköltésére!


 Kipakolom az elemózsiát,Peti közben a víz útját egyengeti,tisztítja a medert.Betermeljük a rántott húst(magyarok vagyunk vagy mi?:),megbolondítjuk egy pár Pilóta keksszel(gyõriek lennénk vagy mi:)…bár a kekszgyárból mára nem sok maradt…természetesen ez a süti sem Gyõrben készül már nagyon rég…),mindezt finom meleg teával majd forrásvízzel öblítjük le.Töltök az útra is forrásvizet majd indulást vezényelek,nem kellene megfázni.


 Forrás után még van egy rövid viszonylag könnyen gyalogolható szakasz aztán az emelkedõ bedurvul,nem hosszú ez a résztáv,de akkor is vagy 60-70 métert emelkedünk 1-2száz méteren,ami ha belegondolunk több,mint két 10 emeletes panel magassága.Könnyítettünk a ruházatunkon már az erdõbe érve,de így is kimelegszünk,mire felérünk a pontra,ahol a sárga 3szög jelzés becsatlakozik hozzánk balról.


 Jobbra térünk tehát,a gyerekek-fõleg Tomi eléggé kifulladtak,azzal dobom fel a kedvüket,hogy veresenyt hirdetek,az a gyõztes aki elõbb látja meg a Várhely-kilátót.Tomi hajlamos a szomorkodásra ha alul marad valamiben,Peti erre nem annyira érzékeny,így megpróbálok csalni kicsit.Mikor meglátom a kilátó tetejét kikandikálni a fák fölött próbálok jelezni Tominak,de Peti mindenre figyel,észreveszi,hogy böködöm Tomit a túrabottal,hamar rájön,hogy miért tehetem,elkezd nagyon figyelni elõre és meg is látja a kilátó csúcsos tetejét.Szerencsére Tominak is épp abban a pillanatban esik le,miért piszkálom,így szinte egyszerre kiáltanak fel-ott van!


 A „mikor érünk már fel”-kérdések ezután elmaradnak,hamarosan itt is a jobbos letérõ,innen már csak be kell gyalogolni a fatoronyhoz.


 Mint említettem jó nagy a szél ma,mászás elõtt visszaöltözünk.A látótávolság elég tetemes,nem tûélesek azért a kontúrok,de simán átlátni Ausztriába,ott vannak a behavazott tetejû hegyláncok,ott a Schneeberg tömbje,másik irányba ott az adótorony,Sopron egy része,háttérben a Fertõ.Nézelõdünk pár percet,Peti,akárcsak a Badacsony tetején,most sem érzi jól magát a kilátóban,a szél is fúj rendesen,úgyhogy hamarosan le is lépcsõzünk az építményrõl.Lent még megmásszuk a csúcsgúlát,majd felvesszük zsákjainkat és irány tovább!


 Visszatérünk a keresztezõdéshez,kérdezem,melyikük tudja,merrõl jöttünk,Tomi határozottan mutat balra,Peti kicsit bizonytalan-hiába,anyja fia!:)Jobbra térünk tehát,ráállunk a kék sávra.Meglátogatjuk a Bella-emlékhelyet,a mögötte található esõház,bevallom jobban érdekli a fiúkat.Viszont az innen nem messze található halomsírmezõ és fõleg a feltárt,bemutatott halomsír már több,jóval több érdeklõdésre talál.Meséltem is nekik elõre róla,hoztunk is lámpát,hátha nem mûködik a beépített világítás(nem mûködött).Elovassuk az információs tábla szövegét,beazonosítunk pár ott látható és a halomsírban is kiállított tárgyat,megmászunk pár közeli dombocskát.Eltöltünk itt egy jó negyed órát.Aztán hajrá!


 Tovább a kék sávon!


 Elérjük a hidat,átkelünk rajra,persze abban nincs semmi érdekes.Sokkal jobb átkelni a masszív híd alatt az árkon kereszbte tett ingatag pallón!És ha Peti átkel,Tomi sem maradhat ki.Nem is marad,kimászáskor át is esik a botjain,rá a csuklójára.Remek!Jön a sírás,szerencsére nem a lába fáj,a csuklójának sincs különösebb baja,haladhatunk tovább.Hiába,ha rám nem hallgatnak(miért hallgatnának ilyen esetben,gyerekek,mindent ki akarnak próbálni,és próbáljanak is!)majd saját kárukon tanulnak.A harmadik opciót,az árkon átfektetett kerek fenyõtörzsön való átkelést azért nem engedem meg.:)


 Szeretem a most következõ szakaszt,kellemes kis gyalogút vezet a hegyoldalban.A Hármas-forrást most sem derítjük fel,olyan meredeken szalad le a kék forrásjel a kék sávról,hogy a visszamászás gondolata mindhármunk kedvét szegi.Lépdelük tehát tovább a ciklámen tanösvény jellel összefonódott kék sávon,hatalmas a csend,szép az erdõ,néhány futón,kocogón kívül nem is találkozunk senkivel.Mikor a fáradtság miatt kezd monotonná válni a séta különbözõ növények,falevelek,tobozok begyûjtésével,makrózásával tesszük színesebbé utunkat.Egy padnál pihenésképp megesszük a nutellás gofrit(finom!),iszunk rá egy kis forrásvizet.Kell ennél több?:)


 Itt is a Hétbükkfa!Ugye,ami nem is 7 csak 6,meg nem is az eredeti,egy tõrõl fakadó csoda,mert annak utolsó ága valamikor a 2. világháború idején száradt ki,de akkor is Hétbükkfa,és az is marad mindörökké.


 Innen egyenesen tovább,a kék sáv elmegy jobbra!Off:Végre,mivel van legújabb Soproni-hegység térképem be tudtam azonosítani,hogy merre jártam azon a bizonyos ködös eltévedésemen a pár évvel ezelõtti túrán.Most kiderült,hogy nem balról,hanem jobbról kerültem a Károly-magaslatot az Iker-árok peremén,majd a közös kék/zöld sávon a Spartacus-emlék felé,majd a Hotel Fagusnál a városba érve.Ez jó 3-4 kilométer plusz az eredeti nyomvonalhoz képest.On.


 Szóval elõre egyenesen a sárga sávon!A gyerekek már kicsit fáradnak,nem lesznek vidámabbak,mikor megemlítem,hogy a kilátóhoz felfelé kell menni:)Közel nem olyan durván,mint a túra elején de felfelé.Kiérünk a Muckra vezetõ aszfaltútra,balra fordulunk rajta,ahogy az itinerünk is utasít.Nem vallom be,hogy az Ágfalvi csata emlékmû meglátogatása nem kimondottan része a hivatalos útnak,kicsit nagypistázva tehát megtekintjük azt is.Legalább a mellette levõ pihenõhelynél szusszannak a gyereke egy kicsit az utolsó emelkedõ elõtt.Azután elindulunk.


 Az irányjelzõ tábla szerint innen 1 kilométer a kilátó.Kellemesen,kényelmesen gyalogolható aszfaltos úton emelkedünk a Károly-magaslat tetrejére,jobbunkon megcsodáljuk az adótornyot,késõbb a lehullott és besárgult fenyõtüskék puhaságát teszteljük,még feljebb a felettébb vicces kinézetû fõerdész mellszobra visz vidámságot az útba.Aztán már itt is a kõépítmény!


 Nyitva is találjuk,megváltjuk a belépõnket és a szintenként elhelyezett kiállítások megtekintése után egy vasajtón kilépünk a tetõre.Csigalépcsõ visz fel a legfelsõ szintre,hát itt aztán van szél rendesen,de a kilátás pazar.Innen,mivel ugye közelebb vagyunk,jobb kilátás nyílik a városra és a mögötte elterülõ Fertõre.Azért az ausztriai hegyek is láthatóak.A szél viszont hatalmas,érdekes,lökésszerû,van mikor egyáltalán nem érezni,vagy csak épp hogy,a következõ pillanatban meg le akar lökni a tetõrõl.


 Kilátózás után irány a kék 3szög jelzés!


 Már-már elkezdek aggódni,hogy túlmentünk a letérõn de aztán eszembe jut,hogy az új nyomvonal tesz egy kitérõt a sípálya körül.Így is van,meglátogatunk néhány pihenõhelyet majd lejjebb újra keresztezzük a sípályát.Hamarosan a Hotel Lõvér mellett leérünk a városba.Elhaladunk a szépen felújított(legalábbis kívülrõl)Szívszanatórium mellett,majd átkelve egy forgalmas úton máris a Villasor aszfaltját koptatjuk.Tomi itt már eléggé szenved(a szebbnél szebb villák már nem nagyon lépik át az ingerküszöbét),az egész lába fáj,mondja,fõleg a talpa.Lúdtalpas szegény,ez is közrejátszik benne,valószínû,Peti fárdtság miatt sosem nyafog a lábára.


 Lassan,szenvedõsen haladunk,ha visszagondolok teljesítménytúrázó-mivoltom kezdeti éveire,bizony a túravégi aszfaltok,városi szakaszok már elég demoralizálóak,fájdalmasak tudtak lenni.Úgyhogy egyáltalán nem csodálkozom a nyafogáson.


 Még egy keresztezõdés,aztán még egy,már itt az Alsõlõvér utca,szerencsére minden harmadik autó törött,van látnivaló,ott a reggel látott Chevy Blazer pick up,jól néz ki,ezen a házon meg emléktábla,nem állunk meg,fél szemmel olvasom,talán itt élt valaha a  Károly-kilátó tervezõje,aztán még egy balos….és ott az autó!!


 Megjöttünk!


 A célfotó 14:52-kor készül,tehát 5 és fél óra alatt jártuk le a távot,ami,ha nafe legújabb gps-mérését vesszük alapul 15 kilométer körül van valahol.Ez durván 2,5 km/órás átlagsebességet feltételez.Nem túlzás tehát ekkora távra 6 órás szintidõt adni.Arra kell gondolni,hogy ezt a távot idõsek,gyerekesek választják,és tudjuk milyen egy gyerek,minden érdekli,minden fánál,bokornál,virágnál,bogárnál megáll,egy hídon ötször kel át,a patakba percekig dobálja a követ,egy forrásnál fél órát simán elvan.


 A Lõvérek eddig is egyik kedvencem volt,maradt is.Szerencsére ugyanolyan örömet okoz a gyerekeimmel lejárni a 15-ös távot,mint egyedül a 40-et.


 Köszönjük a lehetõséget,köszönjük a szervezést!


 dnvzoli


A túrán készített fotók:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek1520151122?authuser=0&feat=directlink


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Barangolás a Tihanyi-félszigetenTúra éve: 20152015.10.20 14:15:55

 Tihanyi Barangolás


2015.10.18.


 Elõnevezem a gyerekeket a túrára,a héten aztán naponta változik a hozzáállás,hol jönnének,hol nem,még várok a lemondó mail küldésével,bízom benne,hogy mégis a túra mellett döntenek.Szombatunkat javarészt a Csárda-tetõn(Bakony) töltjük pontõrként,el is fáradnak rendesen,egyáltalán nem csodálkozom,hogy vasárnap hajnali 5-kor nem akaródzik felkelni egyikük sem!:)Végül aztán Tomi összeszedi magát,van kedve jönni,Petin látom,hogy ez nem az õ napja,lekapcsolom neki a lámpát,mire egy perc múlva utolsó esélyként ránézek már újra alszik.


 Tomival autózunk le tehát a Balaton partjára.Veszprém kicsit megijeszt,elég emberes köddel fogad,idáig tiszta idõben jöttünk,néztem is,milyen országos ködöket emleget a rádió idõjósa félóránként.Elkezdem menteni a menthetõt,mondom Tominak,hogy a ködös túra is szép,a Balatont valószínû ma nem látjuk a hegytetõkrõl,talán majd ha leérünk a tihanyi kikötõbe…


 Aztán Csopakra érve visszaáll a rend,köd sehol!Hurrá!Azért ez így mindjárt más.


 Füreden a benzinkúton megejtünk egy kétbetûs kitérõt,Imre valami parkolóból indítja ma a túrát,ott nem biztos,hogy lesz erre lehetõség.Ezután átautózunk Tihanyba.Jól számoltam ki a menetidõt,8 óra elõtt pár perccel parkolunk le a Levendula Ház parkolójában,közvetlen a Belsõ-tó partján.


 Még csak pár autó érkezett,jön néhány ismerõs túratárs,fehérváriak neveznek éppen,az indító autó tetején pálinkás üveg kínálja tartalmát,láthatóan szinte mindenki ismer mindenkit,családias a hangulat.Tomi majd megfagy,biztatom,hogy ha elindulunk hamarosan bemelegszik majd.Szívesen elfogadnám én is az indító italt,de nem merek kockáztatni,ki tudja mikor kell autóba ülnöm.


 Megindulunk.


 Tomi botjait egyelõre én viszem,a keze majd lefagy szegénynek,nincs túl meleg az tény,lehet,hogy még 10 fok sincs.A Belsõ-tó mellett haladunk (eddig úgy látszik kevertem a kettõt…)a sárga kereszten,néha fényképezek,a falu felett még jó párás a levegõ,viszont a Csúcs-hegy felett már napsütés látható,talán lesz egy kis jó idõnk is ma!


 Hamarosan itt is a letérõ,elkezdünk emelkedni a Gejzírmezõhöz.


 Elérjük az elsõ nagyobb gejzírkúpot,fel is mászunk rá,már innen is szép a kilátás,na meg maga a földtani jelenség is látványos.Tovább haladva hamarosan megérkezünk az Aranyház nevû gejzírkúphoz,itt egy kód felírásával igazoljuk az ittjártunkat.Aztán kerekedik egy kisebb kupaktanács,térképet nézegetve tanakodunk vagy tízen,hogy akkor merre tovább?


Két lehetõség van ugyanis:elõre,vagy balra lefelé.Az itiner szerint innen az S+,ZC,Z+,Z a követendõ jelzéssor a Újlaki templomromig.Ki erre-ki arra indul,mi elõször megyünk a sárga kereszten lefelé,aztán tovább sasolva a térképet látom,hogy ez sehogy se lesz jó,mert ez a jelzés sehogy se találkozik így a zöld kereszttel,na meg nekünk a térkép szerint el kellene haladni az Átjáró-barlang mellett is,így meg az tuti kimarad.Van aki úgy dönt,így is jó lesz nekik,majd becsatlakoznak úgyis a túrába délebbre,én viszont ha lehet mindig is ragaszkodtam az útvonalkövetéshez,így visszamászunk a kúpra.Tomi morog is ezért.:)


 Újra az Aranyháznál tehát.


 


Igen,ez a balos a jó irány,elõ is jön a zöld körtúra jel,kicsit az zavart be,hogy az itineren ez a majdnem teljes kört leíró nyíl formájú jelzés ZC néven szerepel,ilyen meg ugye itt a terepen nincs.(Azért rá lehetett ám jönni a megfejtésre:)Mikor elérünk egy táblát,ami az Átjáró-barlangot jelzi elõre végképp megnyugszom.Távot nem növeltünk sokat,idõt viszont pazaroltunk rendesen mindjárt itt az elején.


 Megvan a barlang,Tomi át is járja,tetszik neki,én meg örülök,hisz egy ekkora gyereknek valljuk be nem a monoton menetelés az álma,ha van látvány,ha van történés,akkor éled fel,az lendíti tovább.Barlang után még egy érdekességgel találkozunk,egy jókora gomba alakú kõképzõdménnyel,az infós táblán aztán látjuk,hogy a világban ennek a tipusnak egészen elképesztõ példányai is léteznek.Tovább haladva meglesz a zöld kereszt jelzés is,jó helyen vagyunk!


 Kilátópontot jelez egy tábla jobbra,uccu neki,ezt ki nem hagynánk,nézelõdünk hát egyet északi irányba.Nézelõdés után elkezdünk átvágni egy fennsíkon,követve az ösvényt és a  többieket.Egy baj van csak:eltûnt a jelzés.No,meg néhányan már jönnek szembe!:)Újabb gebac!:)


 Nézzük hát a térképet!Valóban,nem jó az irány,a jelzésnek úgy 50-60 fokkal balra kellene lennie ettõl a most gyalogolt ösvénytõl.Meg is van,az elõttünk bóklászók kiáltják is,hogy van jel,menjünk nyugodtan arra!Mi továbbadjuk az infót a fennsík többi bolyongójának,mindenki rááll a jó útra.A fák közé érve felleljük a zöld sávot is,jobbra térünk rajta,mindenki megnyugszik.Már aki egyáltalán ideges volt eddig.


 Haladunk a Cser-hegy zöld sávján,az erdõben itt is-ott is kõrakások,kõfal maradványok bukkannak elõ jelezvén,hogy valamikor valakik éltek errefelé.Lakott részre érünk,aszfalt kerül a lábunk alá,és bakker,megint jön két túratárs szembõl!:)


 Arrafelé nincs zöld sáv,mondják,pedig jó messze elsétáltak már.Nézem a térképet,a lányok által lejárt út balra lefelé kanyarodok,a mi kijelölt utunk a sárga sáv becsatlakozásáig inkább enyhén jobbra tart,tehát ez biztos nem jó irány.Mit lehet ilyenkor tenni?Hát a legokosabb amit ilyenkor tehet az ember,hogy visszasétál az utolsó jelig,és körülnéz.Igy teszünk mi is.


 Megvan a jel!Sõt,ott bent a fák között egyikünk felfedez egy újabbat!Tehát itt le kell térni.Ha az út melletti jel nyilazott lett volna,ahogy illik,kimarad ez a kevergés.(A célban Imre mondja,õ ugyanígy járt a bejárás alatt..:)).


 Letérünk hát.Lefelé megyünk,a fák között már látni a Balatont.Tomi örül a lefelének,viszont mikor szembõl is jönnek rájövünk,hogy ez egy oda-vissza szakasz,az elõbb elkerült sárga sávos becsatlakozásig bizony vissza kell majd másznunk….


 Kicsi kis rom ez az Újlaki templomrom,lényegében egy fala áll,azon kívül az alaprajz vehetõ ki a megmaradt lábazati kõsorból.Beiktatunk egy pihenõt,eszegetünk kicsit,valaki megkeresi a kódot,közzé teszi,felírjuk.Aztán irány vissza a sárga sávra!


 Elhaladunk egy újabb gejzirit tömb mellett(a gejzírkúpok anyagát hívják gejziritnek),most nézem a térképen,ennek is van neve,ez a Félbevágott kúp.Az ösvény mellett amúgy mindenfelé gejzirit darabkák vannak szerteszét.


 A Hálóeresztõ nevû helyen talpalunk,balunkon a Balaton,néha szólok Tominak,hogy figyeljen a lépéseire,a szakadék mellettünk néhol nem kicsi,és leesni nem lenne túl nehéz mutatvány.Elég lenne egy rossz lépés.Tényleg veszélyes néhol.


 A kilátás viszont szép,igaz az északi part ködbe vész,de a félsziget melletti részek jól láthatóak.A hegyoldal pedig az õsz szebbnél szebb színeiben pompázik.Délre nézelõdvén Tomi még valami „kerítésfélét” is felfedez,tényleg van ott valami a párás messzeségben,ami nem más mint a Kõrös-hegyi völgyhíd.


 Leérünk az Erdei iskolához,innen újra csak felfelé visz az út.Tiszta hullámvasút ez a túra,Tomi bár nyüsszög néha,azért még bírja.Egy korhadt fatörzsön korallgombát fényképezek,érdekes egy növény,láttam már régebben,ha jól rémlik a Kõ-árokban(Bakony)csak az akkori fényképek nem sikerültek.Itt sem a legideálisabbak a fényviszonyok a makrózáshoz,de azért a képek elfogadhatóak lettek.


 Egy kersztezõdésben eltûnik a sárga sáv,se jobbra se balra nem látható,mondom Tominak várjon meg itt,kipróbálom az irányokat,ne kelljen neki is feleslegesen szintet növelni.Kemény túra ez amúgy,a babatávosok között!Elindulok felfelé,komoly kaptató,jelet nem találok.Vissza.Nézzük a balost.Jel itt sincs,viszont kiérek a hegy peremére,egy esõházhoz,út tovább nem vezet.Akkor mégis a lépcsõsor felé kell menni.Elkezdünk kaptatni,megjön a jelzés is,jó helyen járunk.A belünket kiköpjük,de jó helyen járunk!:)


 Sziklaperemen nézelõdõ lánykákat érünk utol,kérdezem,ez ugye már a Csúcs-hegy?Ez az,de a csúcs még feljebb van,mondják.Sebaj,leülünk,Tomiba tömök egy kis elemózsiát,nem kívánja túlzottan,de muszáj.Iszunk is pár kortyot aztán szétfényképezzük a tájat.Felmászunk a csúcskõhöz.


 Itt is igazoljuk ittjártunkat,és mivel az elõbb jól kinézelõdtük magunkat,innen meg nincs kimondottan körpanoráma,haladunk tovább.Színesebbnél színesebb bokrok között át a következõ magaslatra,a Nyereg-hegyre!


 Innen is fenséges a panoráma,készül is jó pár fotó az utókornak.


 Lefelé tartunk,hogy aztán ismét emelkedhessünk,a következõ áldozat az Apáti-hegy,annak is a kilátópontja a keleti oldalán.Haladunk felfelé,Tomi érdekes kis piros potrohú pókot fedez fel az ösvényen.Még a makrózással sem próbálkozom,annyira apró ez a teremtés,itthon beazonosítjuk,bikapókot láttunk,annak is egy hím példányát.A könyv szerint is apró,pár milliméteres állatkáról van szó,ami a sziklás részeket kimondottan kedveli.Védett amúgy eszmei értéke 5000 ft.


 Felérünk a kilátópontra.Egyszer már jártam itt,a szépemlékû Tihanyi Gejzirit 33 túrán.A Külsõ-tó szépsége azóta mit sem változott!Nagyon szép ez a tó ezzel a zöldes színû vízfelületekkel teletûzdelt nádrengeteggel,igazi gyöngyszem itt a félsziget belsejében.Fúj viszont a szél,a hátunk egy merõ víz,úgyhogy nem idõzünk túl sokat,keressük meg a kódot!


 


Nincs meg,sebaj,én nem keresgélem tovább,fogy az idõ.Elindulunk vissza oda,ahova én gondolom,hogy vissza kell mennünk.Aztán nem.Újra vissza,fel a kilátóponthoz.Közben a lányok megtalálják a kódot.Lefényképezem,majd késõbb beírjuk.Térképnézegetés,helyzetmeghatározás.Aha,valószínû,ez a másik,lefelé vezetõ ösvény lesz a jó,bár jelzés nem látható,ez lesz az.Ez az!Megjön a jelzés is,újra a sárga 3szögön.


 Lefelé tartunk,közben meglepõen sivár lesz a fák köze,a lábnyomok és a szag hamar elárulja a pusztítás tetteseit:birkák járnak fel ide legelészni.Leérünk a hegyrõl.Itt át kell állni a zöld 3szögre,meg is örülök,mikor azonnal meg is látom a keresett jelet,sõt ott még egy,egy nyilazott balra.Követjük.


 Gyanútlanul haladunk majd egyszer csak jön szembe az elõbb a hegyrõl lefutó lányka.:)))


 Kérdi,hogy utána jöttünk,vagy tudjuk,hogy erre kell jönni,ott elõbbre(mutatja)ugyanis elfogy az út,konkrétan belemegy a tóba!:))Mondom,hogy mi biza a jelet követtük,bár az igaz,hogy egy ideje nem láttunk zöld 3szöget….


 Térképnézés,helymeghatározás.Tényleg rossz helyen vagyunk,illetve rossz az irány,mi most lényegében a hegy lábánál kerüljük a hegyet,azt meg nem kellene.Irány vissza a tó mellett!


 Elérjük a szõlõst.Namármost nekünk a szõlõsorok közti földúton kellene lennünk,tehát ezen a szõlõsön most át kell vágnunk(most ugyanis egyik oldalunkon még a tó van),hogy aztán elfordulhassunk balra a Szélmarta-sziklákat hátán hordozó Kis-Erdõ-tetõ irányába.


 Átvágunk a szõlõsön.A talaj jó mély,a bakancsunk kilósra növekszik,mire kiérünk az útra.Makacs a sár,alig akar lejönni.Tomi kifullad.A többszöri úttévesztés morálisan,a szintemelkedés fizikálisan viseli meg,látom,hogy ki kell szállnunk a túrából.Megnézem a térképet,hogy tudunk a legrövidebb úton visszatérni az autóhoz.


 A Szélmarta-sziklákat már kihagyjuk,hátra lenne még az a hegy,aztán fel a Barátlakásokhoz,le a Balaton szintjére,onnan újra fel az Apátsághoz,ez még jó 250 méter szintemelkedés,Tominak ez még sok.Lenne még két óránk az 5,5 kilométerre,csak a szintemelkedés sok.


 A Kiserdõtelepi úton szépen begyalogolunk a faluba,és durván 12 kilométert és a keverésekkel együtt bõ 400 méter szintet teljesítve 13 óra körül,5 órával a rajtot követõen lejelentkezünk Imrénél.


 "Jaj,de el van fáradva ez a kisgyerek!"-fogad minket Imre,majd a feladás ellenére,gratulálva mindkettõnknek átadja a díjazást.Respect! A kitûzõ hátuljára természetesen ráírom a valós teljesítést,ez így korrekt.


 A Badacsonyi Barangolás után ismét egy nagyon szép,nagyon látványos túrán vagyunk túl.A 15,6 kilométernek 628 méter lett volna a szintemelkedése,ez kifejezetten nehéznek számít,szorozzuk csak fel mondjuk egy 45-ös szintig és rájöhetünk,hogy nem beszélek zöldeket.Tominak ez még sok,a kiszállás volt a legjobb döntés,így szép emlék marad neki a túra,nem arra fog visszaemlékezni,hogy a kuka apja végighajszolta a túrán és büszkén mutogatta a gyerekét,hogy mekkora hõs.Igaz,hogy sírva,igaz,hogy szétment lábbal,de hõs.Persze.Sajnos épp a hétvégén találkoztam egy ilyen szülõvel,aki ezt ráadásul egy kislánnyal játszotta el.Hiba volt szerintem.Nagyon haragudtam rá.Hõs helyett inkább áldozat a gyerek ilyenkor szerintem.


 No,tehát:Imre,köszönjük ezt az újabb rendezést,szép volt,jó volt,nehéz volt,pár év múlva végigmegyünk!A rajtban kapott térképmásolat kimondottan kellett ma,az én ezer éves Balaton turistatérképemmel bizony meg lettünk volna lõve rendesen,számos nyomvonal,jelzés nem úgy van ma már a terepen,mint azon.


 Köszönjük a lehetõséget!


 dnvzoli


Fotók itt:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TihanyiBarangolas20151018?authuser=0&feat=directlink


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Badacsonyi Barangolás / Ranolder János emléktúraTúra éve: 20152015.09.23 08:50:50

 Badacsonyi barangolás 11


 2015.09.19.


 Bár a különbözõ Híradók mindenféle lehûléssel és esõvel riogattak e napra,áttekintve a met.hu elõrejelzéseit tisztán látszott,hogy kiváló túraidõ ígérkezik mára,záporesõ nem teljesen kizárt de tanult és sokat tapasztalt eleink erre találták fel az esõkabátot meg az esernyõt.Szóval semmi pánik,no para,ahogy mostanság mondani szokás.Nem a középkorban vagyunk,ha a hírek esõrõl szólnak megnézzük hol fog esni és annak mennyi a valószínûsége és kész.


 Szombat reggel,Gyõrben esik.:))


 Essen csak engem aztán nem riaszt vissza az ágyba,elkezdek készülõdni.Felkeltem a gyerekeket is.Tegnap este mindent elõkészítettünk,reggeli,egyebek aztán irány az autó.


Pápáig esõben autózunk,de ahogy világosodni kezd látszik,hogy a felhõzet vékonyodik,közeledvén a Balatonhoz már a Nap is elõbukkan egyszer-egyszer.Szuper!


 Megérkezünk Zalahaláp fölé,egy pontról nagyszerûen belátható a táj,ott az összes tanúhegy,egyszer majd megállok lefényképezni,rég készülök rá,de majd egyszer…:)


 Átautózunk Tapolcán aztán Kisapáti,Nemesgulács és már itt is vagyunk Tomajban.A vasútállomás parkolójában csupa ismerõs arc,nafe pakolászik épp mellettünk,kicsit arrébb Imre a szervezõ szöszmötöl,ott meg Tomki közeleg….sok jó ember kis helyen:)


 Benevezünk,elindulunk.


 Kiváló az idõ,napsütés,20 fok körüli hõmérséklet(reggel még azért alatta pár fokkal)a szél az jó erõsen fúj,de sebaj.Besétálunk a település központjába,a bazalttemplom mellett ráállunk a sárga sávra.Megtekintjük a világháborús emlékmûvet,egy katonai temetõt majd elkezdünk emelkedni.Szép kis házak mellett gyalogolunk ki Tomajból.


 A falu határában szörnyülködünk az úgy látszik mindenhol kötelezõen elõforduló,valószínûleg hungarikumként is említhetõ zugszemét mennyiségén,szerencsére a szemetelõk lusta emberek,feljebb érve kitisztul a környezet.Elkezdjük mászni a hegyet.


 Többször keresztezünk valami aszfaltutat,aztán tábla jelzi,közeleg a forrás.Az ösvény kövessé válik,lényegében egy kõtengeren lépcsõzünk felfelé,szép vidék.Az út mellett jobbra egy vascsõbõl forrásvíz csörgedezik,gyaníthatóan a Klastrom-kút egy mellékága,iszunk belõle,finom!


 Bejön balról egy piros forrás jelzés,elõveszem a térképet,hátha van még a közelben egy forrás amirõl eddig nem tudtam,de hamar kiderül,hogy a Klastrom-kutat jelzi.Pár lépés és itt is van!


 Itt pihenünk egy nagyobbat,itt is iszunk,feltünõen hidegebb ez a víz,mint az elõzõ.Valószínû az a csõben melegszik fel,míg ez közvetlenül a hegybõl folyik ki.Van itt egy János Pál pápa emlékhely is,azt is szemrevételezzük,majd lassan indulást vezényelek.


 Egy darabig még a sárgán haladunk,majd megérkezünk a Kõkapuhoz,ahonnan már a kék sáv a követendõ-felfelé.Egy lányka jön velünk szembe,hogy merre most az arra,mert a kék lefelé is visz,õ meg elindult felfelé,de jelet nem talált.Megnyugtatom,hogy felfelé kell menni.Az elsõ kék sáv jel különben valóban jóval feljebb jön csak elõ,viszont az út eltéveszthetetlen.A bizonytalanságot az okozta,hogy az Igazoló lapon csak a jelzésváltás van feltüntetve,térképkivonat,útvonalvázlat nincs,így ha a jelzés kétfelé is megy,aki nem ismeri a helyet bizony agyalhat a hovatovábbról.Mondjuk így,hogy a következõ pont egy kilátó,gyanús lehet,hogy felfelé kell menni.:)


 Kõkapunál Peti felfedez egy kõlapokból emelt kis tornyocskát,õ is nekiáll építeni,tetszik neki.Elkészül a mû,haladjunk tovább!


 Kanyar balra,na itt aztán bedurvul az emelkedés,a gyerekek elkezdik kérdezgetni,hogy én tudtam-e hogy ilyen szintemelkedés vár ránk ma.:)Tudtam,persze ,vallom be férfiasan,de nyugtatom õket,hogy a hegytetõn ránk váró panoráma megéri a fáradozást.Na meg sportolunk,jó levegõn vagyunk,csend van,az idõ is kiváló,úgyhogy panaszkodást befejezni,irány a tetõ!:)


 Felértünk.


 A kilátó formája tetszik a gyerekeknek,el is keresztelik egybõl Homokóra-kilátónak.Lepakolunk,felmegyünk.Hát ezért tényleg megérte!,mondja Tomi,tényleg lenyûgözõ ez a körpanoráma.A tanúhegyek,a Balaton….tényleg szép vidék ez!


 Peti úgy látszik kicsit tériszonyos,valamiért nem érzi itt jól magát,folyamatosan mondja,hogy menjünk már le,csinálok jó pár fényképet aztán leindulunk,a szél már úgyis kifújta belõlünk a meleget.A kilátó alatt elköltjük a turista-ebédünket majd elindulunk.


 Jó sok szintet elveszejtünk mire leérünk a Hertelendy-emlék nevû kilátóponra.Érdekes kõtengerek mellett visz az út,felfedezünk egy részt ahol a kemény bazalttörmelék között porózus,tufás darabok is vannak szép számmal,persze egy gyereknek mindent ki kell próbálni,itt épp azt élvezik,hogy elbírják a ránézésre nehéz,hatalmas sziklákat.:)


 Hertelendy-emlék után aztán ismét felfelé megyünk,jön is a morgás:)


 Szerencsére itt is van olyan ami eltereli a figyelmet a nehézségekrõl,egy valamilyen bokor érdekes termése az,az a puffancs,amire ha rálépsz kipukkan.Puffogtatunk egy ideig.


 Következõ megálló az Egry József-kilátóhely.Szemben ott van Fonyód,alattunk a Balaton,a szépen,katonásan mûvelt szõlõsbirtokok,ott egy Csörgõ húzza éppen pár kocsiból álló szerelvényét…..szóval van látnivaló bõven.


 Megérkezünk a Ranolder-kereszthez,innen már Szigliget is látszik.Itt is tartunk egy rövid pihenõt,a fiúk a napozó gyíkok életét keserítik meg picit,persze csak annyira,hogy közeledtükre a kis állatkák kénytelenek fedezékbe vonulni.Folyamatosan okítom õket,hogy hogy kell viselkedni a természetben,de a vadászösztön úgy látszik bennük is ott van.:)


 Nézem a térképet,és látom,hogy a Bujdosók lépcsõje mellett nem sokkal van egy kilátópont,amit eddig még nem érintettem soha,így most elgyalogolunk oda is.Népes gyerekcsapatba botlunk a Tördemici kilátóhelynél,egészen kicsi gyerekek is felkapaszkodtak ma ide.Szép a kilátás innen is,a Szent György-hegy a fõ fotótéma,de látszik még a Somló is,bár azért annyira nem élesen,kicsit párás a levegõ.


 Elindulunk lefelé a lépcsõn.Épp akkor mozdul indulásra a jó százfõs csapat is,de szerencsére õk ellenkezõ irányba haladnak,úgy látszik ide a lépcsõkön jöttek fel.Már idejövet meséltem a gyerekeknek a lépcsõsorról,na meg arról milyen isteni volt itt lemenni,mikor tükörjég volt nem csak a lépcsõ de még a korlát is.Hitték is meg nem is,hogy nem volt egyszerû,fõleg azért hitetlenkedtek,mert hát még korlát is van,mi lehet akkor olyan nehéz….?:)


 Aztán már elhiszik!Annyira meredek a lépcsõ néhol,hogy még így,szárazon sem lehet csak úgy leszaladni rajta,a „lépcsõfokok” sem egyformák,szóval csak óvatosan!


 Egy helyen kitérünk balra,ösvény vezet a bazaltoszlopokhoz,túl veszélyesnek tartom aztán,így visszatérünk a túrába.Lejjebb kõfolyás mellett haladunk el,Peti itt sem hagyja ki az oszlopépítést,Tomi közben lesétál a következõ pihenõhelyig és ráfekszik az asztalra.Holtponton van szegény,elfáradt.A kõfolyás amúgy a természet mûve,a bazaltoszlopokat a jég,a szél támadja,majd idõvel ledõlnek és apró darabokra hullanak.A hegy lényegében folymatosan pusztul.


 Leérünk a piros sávra.Ha nem tudnám merre kell menni,itt is bajban lehetnénk,ugyanis a piros sáv jobbra és balra is vezet,pánikra persze nincs ok,táblák is mutatják,merre induljunk a Rózsa-kõ felé,na meg a túra távja is sejtetheti a bizonytalankodóval,hogy innen már visszafelé kellene menni,nem még távolodni a kiindulási ponttól.Szóval balra indulunk.


 A hegy oldalában fut a jelzés,présházak,szõlõsök között gyalogolunk kellemesen meleg idõben.A gyerekek már fáradnak,azzal nyugtatom õket,hogy ma már biztos nem kell felfelé menni egy centit sem.Az út természetesen azonnal emelkedni kezd!:))


 Szembe jön egy hófehér nyitott BMW,rendszáma OOOO-01,hát igen,ha ezt a szegmenst vesszük csak alapul,õ lehet a Nr.1.,szép autó,szó se róla,késõbb is összefutunk velük,ekkor már ismerõsként integetünk egymásnak.


 Elérjük a Rózsa-követ,vagy legalábbis valahol itt kell lennie,a megjelenõ,part felé futó sárga sávból ítélve.Járkálok kicsit fel s alá,majd kérdést intézek egy itt pihengetõ turistacsoporthoz,hogy ugyan árulják már el,ha tudják,merre van az a Rózsa-kõ.Uram,hát ott van,az az amelyiken az a pár turbékol éppen!,fakad ki az egyik öregúr,körülbelül olyan hangsúllyal,hogy már-már kezdjem hülyének érezni magam,hogy ezen az amúgy szerintem baromi giccses helyen nem ismertem fel az említett páros feneke alatt megbújó lapos szikladarabot…:))


 Odasomfordálok hát a külvilágról már-már elfeledkezett pároshoz és óvatosan megkérem õket,függesszék már fel egy pár pillanatra az enyelgést,mert nekünk biza fel kell jegyeznünk az úti okmányunkra,hogy ki fia faragta ezt a követ és az Úrnak melyik esztendejében tette mindezt.Kérésem nyitott fülekre talál így már hármasban fejtjük meg a talányt,én már írnám a rossz választ,de õk figyelnek jobban,és szólnak,hogy nem õ faragta,hanem õ,akinek a neve itt van a kõ jobb alsó sarkában ni!És tényleg,igazuk van!Felírom tehát a jó választ.


 Elindulunk lefelé,vissza a civilizációba.


 Igazi balatoni hangulatba csöppenünk,vendéglátóhelyek mellett közelítjük a partot,turisták mindenfelé,pörög az üzlet.A fáradt vagy csak szimplán lusta turistát orosz katonai terepjárók viszik fel a hegyre-ja kérem,a vendégért mindent!A gyalogosan közlekedõk néha nemtetszésüket hallatják a percenként elszáguldó UAZ-ok miatt.Haladunk lefelé.


 Beérünk Badacsony központjába,na itt aztán van minden mi szem-szájnak ingere,szép az idõ,sok a turista,egy közkifolyónál vizet töltünk aztán irány a kikötõ.


 Megtekintjük Egry József szobrát,utolsó ellenõrzõ-kérdésünk vele kapcsolatos majd lesétálunk a mólóra.Szeretem a Balatont,most is jó érzés ücsörögni kicsit a partján,hallgatni a szél zúgását,a hulámverést,magamba szívni a jó kis balatoni levegõt,nézni a vitorlásokat….


 Jön az utolsó etap,bõ 2 kilométer a 71-es út mentén futó kék sávon.Tomi nagyon odavan,fáj a talpa.A mólón ellenõriztük,vízhólyag nincs,egyszerûen csak elfáradt a lába,van egy kis lúdtalpa is,a bakancs is új,ezért a fájdalom.Nehezen lépked,kézenfogva haladunk,máshogy nem megy.Peti is fáradtságra panaszkodik,ennek ellenére a következõ pillanatban ide-oda ugrál.Mondtam már,ilyen egy ekkorus gyerek:a monotonitást nem bírja,nyafog,hogy fáradt,ha van esemény feléled,a fáradtság egy szempillantás alatt elillan.:)


 Tényleg lassan haladunk,de nincs baj,Imre annyit kért reggel,hogy 17 óráig érjünk azért be.Ez megsüvegelendõ,pozitív hozzáállás,véleményem szerint egy gyereknél szintidõvel foglalkozni senkinek nem kellene,õvelük most lehet megszerettetni a természetjárást!Képzeljük el,hogy közlöd vele,hogy nincs kitûzõ,mert fél órát kicsúsztunk a szintidõbõl!Nem szabad ennyire merevnek lenni,persze aztán mindenki olyan szabályrendszert állít fel a túráján amilyet õ jónak lát,amit itt leírtam az én véleményem,amit szerencsére sokan osztanak azért.


 Szóval az utolsó méterek,na még itt egy felüljáró a vasút felett,apa megint nem mondott igazat,felfelé megyünk,mentségemre legyen mondva,ezt én sem tudtam.:)A felüljáróról viszont megpillantjuk a tomaji állomást,elérhetõ,belátható közelségbe kerül így a cél!Megjöttünk!


 8 után indultunk úgy 10 perccel,most úgy 3/4 2 körül jár az idõ,majd 6 órát tartott a 11 kilométer legyûrése.Ezen persze nincs mit csodálkozni,rengeteg látnivaló volt az úton,a szintemelkedés sem volt kicsi,na meg a gyerekek csak 8 és fél évesek.Petinek ez volt a 4.,Tominak a 3. teljesítménytúrája.Annyira azért már átlátják a dolgot,hogy megállapítják,ez nehezebb volt az eddigi leghosszabb menetüknél a jó 5 kilométerrel hosszabb Ravazdi Róka 15-nél.Hát igen,egy túra lejellemzõbb mutatója nem a táv,hanem a szint!


 Besétálunk hát az állomásra,ahol Imre türelmesen õrzi a rajtasztalt.Tomi annyira elfáradt,hogy a díjazásáért sincs ereje felállni,Peti odakucorodik Imre elé és fogadja a gratulációt.


 Jó kis túra volt ez,lényegében amit a Badacsonyon látni lehet azt érintette az útvonal,pluszként még a végére bejött a Balaton meglátogatása is,szuper!Az idõjárás is velünk volt ma,tartalmas meneten vagyunk túl,sok látnivaló,szép kilátások kísérték utunkat.A babatávos túrák között azt hiszem dobogós helyre pályázhat ez a menet mindenképp.Gyerekeknek,családoknak kiváló lehetõség egy jó kis elfáradásra,tartalmas idõtöltésre.Imre túráin amúgy 14 év alattiaknak,fogyatékkal élõknek és kísérõiknek ingyenes az indulás.Ez is egy szép gesztus,mondhatni küldetés.


 Szóval ma minden egyben volt,köszönjük a lehetõséget!


 dnvzoli


Fotók az útról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BadacsonyiBarangolas11150919?authuser=0&feat=directlink


 


 


 

 
 
Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)Túra éve: 20152015.09.22 13:07:25

 












Magas-Bakony teljesítménytúrák


10km-es táv


2015.08.29.


Peti 3.,Tomi 2. teljesítménytúrája


8-tól lehet indulni,Bakonybél Gyõrtõl bõ egyórás autóút.Fél 6-ra állítom a mobilt,úgy tervezem fél óra keltegetéssel lelket tudok verni a nyári szünet miatt jóval késõbbi keléshez szokott gyerekekbe.Hát,úgy lesz ahogy számítottam,marha nehéz legyõzni az ágy vonzását,van egy pillanat amikor már lemondok a Bakonyról,de aztán átbillen valami a fejekben,Peti még reggelizni is hajlandó,aztán mosakodás,fogmosás,irány az autó.Még nincs 7 óra,jók vagyunk.Már csak egyszer kell visszamenni a lakásba,Peti anyja fia és megfagyni készül(20 fok körül lehet),hozok nekik egy vékony pulóvert,hátha a Bakony vicces kedvében van ma.


Az út meglepõen simán megy,csak valahol Pénzesgyõr környékén hangzik el az elsõ „mikor érünk már oda?”-kérdés.Pénzesgyõr falu neve amúgy nagyon tetszik a gyerekeknek,megállapítják,hogy itt is olyan gyõri-féle emberek élhetnek,csak az itteniek tele vannak pénzzel.:)


Bakonybél,3/4 8,megérkeztünk.


Autók mindenfelé.


Sokan vagyunk.Ez jó.


A nevezést okosan a Pikoló udvarába telepítették,Viktor indítja az elõnevezetteket,a többi asztal vár a helyszíni nevezõkre.Levivel üdvözöljük egymást,láthatóan örülnek nekünk,ez meg nekünk esik baromira jól.


Békésen töltögetjük a Nevlapot,majd egy riport kellõs közepébe csöppenünk.A gyermekeink nem kicsit szégyenlõsek,a szituáció meg aztán végképp teljesen új és ismeretlen számukra,így jobbára én válaszolok a feltett kérdésekre.Peti még csak-csak próbál valamit alkotni halk,vékonyka hangon(bezzeg máskor….!:),Tomi konkrétan elfut a felé nyújtott mikrofon elõl….:))


Beneveztünk(10 év alatt a gyerekeknek ingyenes a túrán való részvétel!),megindulunk.


Jön az elsõ élmény,”apa,ott jön egy olyan autó,amivel a Trokán Péter jár a Szomszédokban!”,igen,egy jó formájú Niva suhan el mellettünk,a jármûvekkel amúgy jó lesz ma vigyázni,valami útépítés mehet a közelben,a hatalmas billencsek eszement tempóban(ahogy szokták)száguldoznak fel-alá a faluban,meg is célozzuk a járdát.


Kismacskát is ígértem mára(most van itt az idejük),a faluközpontban össze is futunk egy barátságos feketével,igaz nem kölyökmacska,de kedves,egy gyereknek ennél nem kell több.


Nagy nehezen elbúcsúzunk a kormostól,átszeljük a falut,a gyerekek még nyilván nem veszik észre de gyönyörû helyen élhetnek az itteniek,ez a fõutca háttérben azokkal a hegyekkel valami varázslatos.Lényegében a legtöbb bakonybéli mikor reggel kimegy és nyújtózik egy jó nagyot valamelyik hegyet látja magával szemben….jó lehet.


Közben a sárga sávot kék keresztre cseréljük,bevetjük magunkat a Gerence völgyébe.A pulóverek végre bekerülnek a zsákba,szerintem már most közel járunk a 30 fokhoz,igazi kánikulát jósoltak mára,úgy tûnik nem tévedtek.Sokan leelõznek bennünket,a szépkorú korosztályt meg mi hagyjuk magunk mögött,egynyomos az ösvény de semmi probléma nincs ebbõl.A gyerekek jó kedvvel haladnak,nekem zsong a fejem az ezernyi kérdéstõl,”ez miért van így,az miért van úgy,ez a fa mikor dõlt ide,ez milyen növény,az egyiket bogarak támadják,a másikat megcsípi a csalán,Peti felnyársalja Tomi vádliját a túrabottal…..szóval zajlik az élet a Gerence bal partján.:))


Megérkezünk Gerencepusztára.


A pontot régi harcostárs,András üzemelteti kollégájával(ival),minden érkezõnek gratulál,többen kérdezik,hogy mihez,András a tõle megszokott természetességgel közli,hogy az eddig megtett mintegy 5 kilométehez.Ez egy gyermeki léleknek mennyit,de mennyit számít,nem is gondolnánk!!Mindig örülök,mikor találkozom Andrással,ejj,azok a régi szép idõk,a Túrázz a vonatért-mozgalom,a szalagozások,a régi sztorik,a közös menetek.Mikor az elsõ éjszakai még vezetett(!) vonatos túrára készülõdött a tömeg a Vinye.hu udvarán,én kis kezdõ túrázóként ámulva figyeltem a nagyokat ahogy felvázolják az utat,fejbõl vágva a jelzéseket……


Na,szóval Gerencepuszta,pihenõhely,mindenféle édességek,pecsét a lapra,evés-ivás,pihengetés.Riport itt is készül,András a válaszadó.A túrázók meg csak jönnek,csak jönnek nagy csapatokban,sokan vagyunk és ez jó.


Még idejövet feldobtam a kérdést,hogy egy kicsi de annál nehezebb kitérõ árán meglátogatjuk-e az Odvas-kõ barlangot.Pozitív válasz érkezett,így elindulunk,át a Gerencén,túléljük a pár méter közutat,csak egy eszement sóderszállító húz el mellettünk vagy százzal,végre itt a letérõ,irány a Bakonybéli-Szarvad-árok.


Evés és a nyilván leeresztéssel járó pihenés után bizony nehezen megy a járás,jó meleg is van,és ha ez még nem lenne elég a páratartalom sem kicsi.Azért haladunk,itt még jobbára emelkedés nélkül,aztán egyszer csak ott állunk a lépcsõsor elõtt.Mit mondjak,kevés dolgot utálok a túrázásban,de ez a lépcsõsor az egyik közülük.:)Persze errõl most bölcsen hallgatok,inkább a barlang elõnyeit ecsetelem lépkedés közben,az emelkedõ ugyanis brutálisan meredek,a páratartalom,mint mondtam magas,légmozgás nulla,szóval nagyon finom az egész.:)


Nagy nehezen azért felérünk,Tomi bírja jobban,Peti eléggé elcsoffadt.Így jár akinek teljesítménytúrázó az apja,nem elég a majd 12 kilométerebben a melegben,még egy majd 100 méteres mászás is befigyel extraként….:))


A fejlámpát elnyelte a zsák.Az összes cuccot kipakolom mire meglesz az a nyavalyás lámpa,de megvan.Irány a barlang!


Hû,itt aztán jó hûvös van,a gyerekeknek tetszik.Igaz,denevér az nincs(a Likas-kõ odvában egyszer Tomi vállára szállt egy)van viszont lepke,pók,gomba,elidõzünk idebent pár percet.Érdekes a plafonról csepegõ víz is,a gyerekek dínócsontot keresnének,de az nincs.Felkapaszkodunk a barlang tetejére is,nem veszélytelen a mutatvány,azért azt hozzátenném,csak olyan gyerekkel ajánlom,aki már hallgat a szóra,nem jó 50 métert zuhanni a sziklaperemrõl,úgy gondolom.


Barlang letudva,irány lefelé.


Újra lent vagyunk a Szarvad-árokban,innentõl nincs kegyelem,emelkedõ jön,nem túl durva,de hosszú,nagyon hosszú.A gyerekek holtponton vannak,a mászás azért sokat kivett belõlük,elég szenvedõs a menet,a mozgás szétesett,Petitõl a túrabotot is el kell venni,egy laza suhintással ismét megszúrja Tomit,az én szememet csak a csoda menti meg.Kicsit összekapunk,Peti duzzog,lemarad,ha megállunk,hogy bevárjuk õ is leáll,nem tárgyal velünk,összehaverkodik inkább egy border collie-val.Ez csak elõnyére válhat,köztudott,hogy ez a világ legokosabb kutyája.:))


A collie érdeme,vagy valami más,ki tudja,egyszer csak elszáll Peti haragja,egy méretes taplógombát ölelgetve szalad hozzánk,végül aztán leteszi az útra,túl nehéznek ítéli.Az emelkedõ közben nem akar elfogyni.Sõt,ha az eddigiek nem lettek volna elegek,kiérünk az erdõ takarásából,ezerrel tûz a Nap.Viszont van szeder!Csipegetünk is belõle,így tesz a többi túratárs is,nagyon finom,Petinek mondom,hogy a feketét szedje,a piros az még zöld!:)


Hurrá,újra árnyék,lerogyunk a vadlesre,ill. annak tövébe és iszunk.Sokat kell inni,nagyon meleg van.Nehezen megy az elindulás,a gyerekek már nagyon várják a következõ ellenõrzõpontot,ami valószínûleg a zöld 3szöges letérõnél érünk majd el.Érdekes,semmit nem tudnak a pontról,mégis azt várják.Valahol ez kódolva lehet az emberben,mi,hosszabbakat gyaloglók is tudjuk,hogy mikor már állat fáradt vagy,akkor már csak ellenõrzõponttól ellenõrzõpontig gondolkodsz.Érdekes,tényleg.


Az emelkedõ a végén még odavág egy nagyot,de már látszik a pont,hurrá,megjöttünk,lehet pihenni.Pihen is mindenki,a 10-es távot nyilván olyanok válsztják,akiknek ez fér bele,nos akinek ez fér bele azt ez a mai meleg igencsak kicsinálja.Idõsek,gyerekek pihegnek az árnyékban,ülnek a farakások tövében.Sokszor elhangzik a kérdés:”mennyi van még hátra?”-a pontõr 3km-t vizionál és nem téved,tényleg annyi a kiírás szerint.


Indulást vezényelek.Nehezen megy,aztán a fáradtság egy szempillantás alatt elillan,miután a fiúk felfedezik a számos,favágók által motoros fûrésszel megalkotott erdei széket,fotelt,majd egytõl-egyig ki is próbálják mindegyiket.Ilyen a gyerek,nincs mese,ha van cél,ha van motiváció,ha van történés,valami érdekesség,feléled,és mint akiben elemet cseréltek rohan,szalad jó kedvvel.A szintidõ viszont ketyeg,véget kell vetnem az ülõalkalmatosság-tesztelésnek,irány elõre továbbra is a zöld+-en,viszont végre lefelé!


Vízmosással tarkított erdei úton ereszkedünk,Peti folyamatosan azt lesi,hogy a fenébe tudott itt elmenni az a jármû,aminek nyomai végig kísérik a szintvesztésünket.Jó magas építésû lehetett,az biztos.Leérünk a murvára.


A fene tudja miért,én azt hittem,hogy itt balra fogunk menni,ahogy pl. a Nemszázason,aztán elérjük a Barátok útját,ott dobunk egy jobbost,a fonódott KZ-ön le a Száraz-Gerence-völgybe,azon jobbra,aztán hamarosan be balra a zöldön Bakonybélbe.Nem így lett.A murván jobbra tértünk,lényegében maradtunk a Z+ jelzésen,még ha ez a helyszínen nem is volt egyértelmû,jelzés ugyanis itt nincs.(Én nem láttam)Van viszont szalag,a szalagozás egyébként az egész útvonalon példás.Szóval lefelé a murván.Tûz a Nap,ereszkedünk.Nem hagy nyugodni a kétség,hogy rossz felé megyünk,elõveszem a térképet,megnézendõ,hova visz a murva ezen ága.Jártam már itt,nem rémlik melyik túrán,sejtem,hogy az aszfaltra érünk(Száraz-Gerence),de nem szeretnék tévedni,a gyerekekkel nem fér bele egy elkeverés.Úgy van ahogy sejtettem,oda ér,eltervezem,hogy akármi lesz,mi ott balra fordulunk,kis aszfaltkoptatás,aztán a zöldön be a faluba.És láss csodát,a Rendezõség ezt pontosan ugyanígy gondolta!!:))


Ha nincsenek az elõzetes gondolatok,a régi túrák tapasztalatai nincs agyalás,megyünk a szalagozott úton és kész.Magamnak nehezítettem meg a dolgot,viszont talán itt volt fellelhetõ a kapott térképmásolat azon hibája,hogy az összes táv(50,30,20,10) rákerült egy A4-es lapra,ennek eredményeképpen minden elég pici,az említett murvát,a balra tartó ágát,hát bizony csak sasszemmel lehet fellelni.De mondom,ez egyéni probléma,100-ból 99 ember valószínû egy percet nem agyalt ezen a szituáción,ott a szalag jobbra,megyünk arra és kész.(Nekem amúgy régi veszõparipám az,hogy ha a térképen berajzolt útvonal eltakarja az alatta futó út jellegét(földút,burkolt út,ösvény,stb.)az engem zavar,fõleg idegen helyen ugyanis szerintem ez az infó nagyon lényeges tud lenni.)


Szóval haladunk az aszfalton,balra szalagok mentén.Jó meleg van.Egyre többször hangzik el a „mennyi van még hátra?”-kérdés.:)Nincs már messze a letérõ,ott még egy kis dombon át,és ott is a falu.A kis domb említése se emeli a hangulatot.:)


Itt a letérõ,zöldre váltunk,megkezdõdik az utolsó méterek begyûjtése a mára rendelt szintbõl.Többeket elõzünk,lassan araszolnak felfelé,és azt mondják,errõl aztán nem volt szó….!:))Nyugtatom õket,hogy már nincs sok hátra,mindjárt itt van Bakonybél.És láss csodát,már itt is az elsõ épület a balunkon,itt vannak a téglarakások,a mindenféle építõanyagok,vége a szenvedésnek,ma aztán már egy méter sincs felfelé!!


Viktorunk utcáján(Z4zet)ereszkedünk le a célba,szembe velünk szép a táj,hegyek mindenfelé.


Itt a célegyenes,ott a Pikoló!Belépdelünk az udvarra,olyan üdvrivalgással fogadnak,mintha legalább egy 100-as túrát nyomtunk volna le,jólesik fiúk/lányok,komolyan,a gyerekeknek meg fõleg nagy élmény.Pecsét kerül a lapra,aki szeretné,maga készítheti el,hatalmas kézfogás és gratuláció a túrázó jutalma.Jelvény(!) jár mindenkinek,mindenféle kuponokat kapunk,plusz egy bónt amit a Pikolóban mákos tésztára cserélhetünk!


Így is teszünk,Peti elõször idegenkedik a máktól,kap kakaósat,viszont a tészta annyira jólesik,hogy vásárolok még egy nagy adag mákosat,amit aztán már hármasban fogyasztunk el.


Hát,kérem mit is mondjak?Minden elismerésem a Rendezõségé,profi módon felépítették ezt a túrát.Ki gondolná,hogy ez „csak”a 3. rendezés volt?Biztos vagyok benne,hogy a résztvevõk száma évrõl évre megtöbbszörözõdik,rengetegen voltunk ma,a strandidõ(!) ellenére is,idõsek,gyerekek,minden korosztály,az erdõ szerelmesei.


Mi,a fiúk nevében is mondhatom,nagyon jól éreztük magunkat,igaz,hogy elfáradtunk rendesen,de akkor is.Próbálom okítani a gyerekeket,hogy mindenki elfárad,és ez nem baj,sõt!Aki 10-et tud,az 10-en fárad el,aki 100-at az 100-on.És magam is meglepõdtem,akármennyire elfáradtak,hazafelé azért azt kérdezgették,hova megyünk legközelebb?Nagy dolog ám ez!


Köszönjük a lehetõséget,köszönjük a rendezést,jó szívvel ajánlom minden érdeklõdõnek ezt a távot is.


dnvzoli


A túrán készült fotók megtekinthetõk itt:



https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MagasBakonyTeljesitmenyturak10kmEsTav20150829?authuser=0&feat=directlink


 Készült szuper video is a túráról,hosszabb ill. rövidebb verzió is megtekinthetõ a Bakonyi Kalandorok oldalán:



 


http:/www.bakonyikalandorok.info/node/39


 


 


 




 



 

 
 
túra éve: 2014
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20142014.07.27 14:48:36

Csillagporos Vasparipa


2014.07.19-20.


Az éjszakai túráknak megvan a maga speciális hangulata.Érdekes dolog vaksötétben gyalogolni,hallgatni az erdõ neszeit,találgatni,hogy vajon mi mozdult ott mellettünk,nézni a csillagos ég szépségét,mégis aki sosem járt errefelé világosban,igazából nem is tudja merre is járt valójában.


Nos nekik szeretnék segíteni kicsit az alább kattintható fotósorozattal.Mivel én a 15-ös távot szalagoztam elõzõ nap(elnézést a leszedett szalagokért Porva után,nem tehetünk róla...szerencsére azért mindenki feltalált a Csárda-tetõre)a két nagyobb táv bemutatásához régi képeimbõl válogattam.


Tehát a képek:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipa2014?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli


 

 
 
Kőris körülTúra éve: 20142014.07.04 15:11:11
KÕRIS-KÖRÜL EXTRÉM

2014.06.28.

Évek óta van hosszabb változata a túrának,sosem tudtam eljönni pedig mindig szerettem volna.Most végre megtört a jég,egy héttel a 107 kilométeres menet után is érzek magamban annyi erõt,hogy nekivágjak az extrémnek.

Leautózok Bakonybélbe,a rajtban mindjárt összefutok widivel,Andrissal,Zsoltival és Marikával.Összecihelõdünk,elindulunk.

A túra az iskolából indul,átgyalogolunk a falun és a Z 4zeten kikapaszkodunk belõle.A Köves-hegy oldalában átkelünk a Száraz-Gerence-völgybe majd onnan a Barátok-útján megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés.Az a terv ugyanis mára,hogy háromszor gyalogolunk fel a Kõris-hegy 709 méteres csúcsára,elõször Bakonybélbõl aztán Bakonykoppányból,a végén meg még Porváról is.És,hogy ha ez még nem lenne elég,megfejeljük az eddigieket egy Bakonybéli-Szarvad árokkal,majd a pontot az i-re a Tönkölös-hegy 515 méteren leledzõ csúcsának érintésével tesszük fel.

Szóval haladunk a Barátok-útján,az eleje elég meredek,de még frissek vagyunk,nem jelent problémát.Szerencsére az évekkel ezelõtt az ösvényre dõlt komoly bükköket is feldarabolta végre valaki,megspórolva nekünk a bújkálást.Feljebb aztán már könnyû a terep,az ösvényt döngölt útra cseréljük,a zöldet elküldjük a halomsírok felé,mi folytatjuk a kéken,a Lipka-úton.A turistajel kétszer elhagyja a murvát,kétszer keresztezi azt,az elsõ jobbos letérõ alig észrevehezõ,de mi észleljük,le is térünk,a második alkalommal viszont maradunk az úton,nincs kedvünk a bozótharchoz.Elosonunk a Parajos-tetõ alatt,elérjük a hegyre futó aszfaltot,jó másfél kilométer és itt is a csúcs.

Elég szeles az idõ,a hátam meg csupa víz így a kilátózást mellõzöm.A többiek hosszabb pihenõt tartanak és elköszönök és elindulok lefelé a meredek piroson.Úgyis utolérnek majd.Jó tempóban szaladok lefelé,a Bécsi-árokba letérõ zöld keresztet keresem,már-már elkezdek aggódni,hogy elmentem mellette,de aztán megvan.Közelebbre rémlett,majd egy kilométerre van a tetõtõl.

Lekanyarodok rajta balra,a jelzéssûrûség több mint elegendõ,ami nem is baj,mert itt lényegében ösvény nincs,a jelek vezetnek szinte fától-fáig.Az irány persze egyértelmû,maradj az árokban és akkor nem lesz baj!:)

Lejjebb buja aljnövényzet fogad.Kétféle növény uralkodik itt,az egyik-számomra ismeretlen-fajjal nincs is baj,viszont a mellig érõ csalán kimondottan csípõs kedvében van!:)

Aztán fakitermeléses,fatörmelékes szakasz jön,meg egy kis köves,végül az árok alján konszolidálódik a helyzet,kiszélesedik az út,könnyûvé válik a haladás.Szép hely amúgy ez a Bécsi-árok,ha még nem említettem volna.

Utolérnek Andrisék,kiérünk az erdõbõl,ráállunk a Bakonykoppányba vezetõ szakaszra.Jókedvûen talpalunk,a táj szép,a gabona ringatózik,ott a távolban már látszik a koppányi templomtorony.

Koppányban ismerõs pápai túratárs a pontõr,a kocsmában legurítok fél liter kólát a szendvics mellé,és megnapoztatom a lábam,megszárítom a zoknim.A meleg szélben ez pár perc alatt sikerül.

Pihenõ után elindulunk arra,ahonnan jöttünk,egészen az erdõ széléig visszagyalogolunk a Z sávon.Onnan viszont más úton haladunk,szalagozás mentén vesszük célba a hegyet,jön az egykoron itt futó kisvasút nyomvonala,irány a valamikori végállomás,Pálháza!

Szép helyeken kanyarog az út,jókat beszélgetve haladunk Marikával,Zsoltival,Andris és Peti begyújtották a rakétákat,valahol elõttünk járnak.

Pálháza vonalában a gyûrûskutat vizslatom,meg is látom a bozótban,utolsó ittjártam óta eléggé lerobbant szegény.Azért itt fent kutat ásni nem lehetett gyenge mutatvány.Igaz akkoriban idõ volt mindenre…

A Keskeny-cseri-nyiladékot keresztezzük,majd el is érjük a pirosat,balra fordulunk rajta.

Az aszfalton a kevéske szamócát eszegetem,fiatal lányka csodálkozik,hogy „ez ehetõ?”,idefele már látták-mondja,csak nem merték leszedni.Sebaj,így legalább több maradt nekem!:)Haladunk felfelé….

12:55,újra a Vajda Péter-kilátó tövében.

Most felmegyek körülnézni,a kilátót némileg felújították,a lépcsõt kicserélték,korlátokat kijavították és szerintem egy festést is kapott.A kilátás sajnos nem az igazi,elég párás a levegõ,a Somlóig azért ellátni.

Most kicsit hosszabbra nyúlik a pihenõ,de aztán összeszedjük magunkat és elindulunk lefelé,megint csak a fonódott P/K sávon.Elérjük a Bécsi-árkos letérõt,most viszont a Z+ jelzés másik ágát választva a Levél-kúti-árok felé vesszük az irányt.

Ez az árok aztán kimondottan a vadságáról híres,nem túl sûrûn járt útvonal,alsóbb szakaszain a bakonyi vadcsalán csal nem túl õszinte mosolyt az ide betévedõk orcájára.:)Úgy haladunk,mint az amerikai akcióhõsök a mocsárban,csak mi fegyver helyett a túrabotjainkat tartjuk a fejünk fölé,és ügyelünk,hogy minél kevesebb csípést szenvedjünk el…:))

Némi reumakezelést követõen aztán leérünk az aszfaltra.

Ménesjáráspuszta felé vesszük az irányt,majd begyalogolunk Porvára.A kocsmában Viktor õrzi a pontot,pecsét mellé italbónt ad,feljavítva az összeget megint lecsúszik egy nagyobb pohár kóla.Jó negyedórás pihenõt tartunk,majd elindulunk a harmadik csúcstámadásra.

Porvát a Középsõ-dûlõre futó sárga sávon hagyjuk el,délután 3 óra körül jár az idõ és marha meleg van.A faluban feltöltöttem a vízkészletemet,úgyhogy van rá módom,hogy pár decit a sapkám bevizezésére és némi mosakodásra használjak fel.Kiérve a Szépalmára futó aszfaltra kimondottan jólesik a fák nyújtotta árnyék!

A többiek elõrehúztak,mikor én elmentem vizet tölteni,fotózok is elég sokat,úgyhogy egyedül baktatok az aszfalt szélén.Elhaladok Szépalmapuszta mellett,szemben újra ott a hegy,nem mondom,hogy nem fáradok,nem lesz egyszerû az utolsó mászás.

Petiéket az egykori Kisszépalmánál érem utol,fújunk egy nagyot aztán hajrá!

Hát igen,ez már nem megy olyan egyszerûen,7 napon belül negyedszer gyalogolok fel a Kõrisre,és 7 napon belül már a 150. kilométeremnél járok,ma meg még jó meleg is lett,lassan haladunk.A fák között aztán már szerencsére nem ér bennünket a Nap,azért ez nagy könnyebbség.Lassan,többször megállva,de csak felérünk azért.

A csokiból most többet is kapunk,jól is jön a kalória,iszom jó sokat,pihenünk egyet aztán elindulunk most is a piroson,csak most az Odvas-kõ barlang irányába.Mondom a többieknek,hogy azért még ne eresszenek le véglegesen,mert vár még ránk a Bakonybéli-Szarvad-árok elnyújtott emelkedõje,no meg a Tönkölös-hegyet is útba ejtjük még.Ettõl többen nem lesznek boldogabbak.:)

Most azonban még semmi vész,jó 6 kilométer lefelé következik,lehet lazítani.Elérjük a barlanghoz való betérést,kódot fényképezek majd begyalogolunk az Odvas-kõ barlanghoz.Innen fentrõl talán még sosem jöttem be ide,a barlang felett el is vétem a jelzést,meredek sziklaperemen találunk rá vissza újra,majd szerencsésen,leesés nélkül jutunk le a barlang szájához.Elõveszem a fejlámpát,kicsit körülnézek odabent,denevért nem találok,a plafonról csöpög a víz,elég hûvös van idebent.Marika és Zsolti még nem jártak itt,érdemes felmenni a barlang fölé is,szép a kilátás-mondom nekik,de a lehetõséget inkább passzolják.Zsolti bokája már nagyon odavan,Marika is elég fáradt,majd máskor!

Épp elõttünk indul le egy népes kirándulócsapat a lépcsõn,azonban ha szükséges készségesen elengednek,amúgy sem õk,sem mi nem sietünk annyira sehova.

Leérünk a Bakonybéli-Szarvad-árok bejáratához,elindulunk felfelé.

Az emelkedõ cirka 2 és fél kilométeres és vagy 150 méterrel jutunk feljebb általa,csak az utolsó pár tíz méter igazán húzós,megszakadni felesleges,meg is állunk pihenni és inni pár kortyot.Aztán ráfordulunk a Z3szögre,még egy kis emelkedés és begyalogolunk a Tönkölös-hegy csúcsához.Kódot írunk,majd a kék 3szög jól kiszalagozott ágán majd a kék barlang jelzésen eljutunk a helyi Likas-kõhöz.

Aztán most merre tovább??Marikával keressük az ösvény,a jelzés folytatását de nem találjuk sehol,szerencsénkre befut Zsolti és megmutatja.Aha,szóval a barlangig be se kellett volna jönni.Sebaj,legalább ezt is láttuk,én nem is tudtam eddig errõl a kis likról.

Megvan tehát a jelzés,a kék barlang,ezen ereszkedünk jó meredeken a Cser-árokban,mígnem leérünk az Öreg-séd völgyében futó aszfaltútra.Jobbra már ott a sorompó,megérkeztünk Bakonybélbe!

Legyalogoljuk az utolsó kilométert,itt is az iskola,megjöttünk!

7:10-kor indultunk,most 19:25 van,túl vagyunk 55 kilométeren és 1600 méter szintemelkedésen.

Lecsúszik egy-két lekváros kenyér,kicsit felfrissítjük magunkat aztán irány hazafelé!

Jó kis menet volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.

Képek az útról:

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KorisKorulExtrem55Kilometer?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli
 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20142014.07.03 16:35:21

 Nemszázas teljesítménytúra


Bakony


2014.06.21-22.



 Hol is kezdjem?Mert ehhez a menethez bizony elég kacskaringós út vezetett.Sok töprengés,naponta módosuló elképzelések,kételyek,félelmek mentén folyt a felkészülés és bizony a döntés csak a túrát megelõzõ este született meg.Makacs hátfájással küzdök a Lepke 40 óta,azért nem a pontos dátumot írom,mert az már oly rég volt,oly aggasztóan rég,hogy már szinte a hónap sem rémlik.Nem is tudtam annyi rávezetõ túrát teljesíteni amennyi szerintem szükséges lett volna,lényegében egy Négyszögletes kerekerdõ 55 és egy Oroszlány 60 tapasztalataiból vonhattam le következtetést.Azok viszont elkeserítõek voltak.Megállapítottam,hogy a 100 most sok.


 Aztán eltelt 1 hét…


Majd még pár nap…..hátfájás nincs(fõleg ha bemagyarázom magamnak..:))….közeleg a Nemszázas….szerda…csütörtök…dönteni kellene..:)Sok a 100(107),de a túrát mindenképp meglátogatom,megyek a 70-re.Levélváltások Bazsival,elõnevezek a 70-re,örülnek nekem,nagyon jólesik!Aztán átnevezési tervek jönnek szóba,elvileg erre Bakonybélben a 45. kilométer környékén van mód.Megy az agyalás….:))


 Majd eljõ a túra napja:Leautózom Vinyére,barátsággal fogadnak-No mi lesz?-kérdezi Bazsi.-Megyek a 100-ra,ha beledöglök,beledöglök,lesz ami lesz,majd kiderül!-mondom én.-Ugye megmondtam,veti oda Zoli Bazsinak,mármint hogy úgyis a 100-on fogok indulni.Megint nagyon jólesik a bizalom…kösz fiúk!:)Nevezek tehát a 100-ra,átfutjuk az útvonalat,Kerteskõi-szurdok idén is kimarad,egyáltalán nem bánom,a táv így is 107,szurdokkal meglenne a 110 is.Nekivágok.Hosszú nadrágban tolom,Az Oroszlány 60-on az idegösszeroppanás határára jutottam amiatt,hogy vagy 65ször kellett levennem a bakancsot a belejutó kavicskák miatt.Nem szeretem melegben a hosszú nadrágot,de az elõbb említettek miatt elviselem.Az aláöltözet póló fölé még felveszek egy vékony polármellényt.Öltözetrõl ennyit.


 Kisétálok tehát Vinyérõl,a Kõpince-forrás(ok) felé veszem az irányt.A Cuhában víz alig mutatkozik,simán átkelek a túloldalra.Töltök egy palack forrásvizet majd elindulok a jobb parton.Kisebb emelkedõ mindjárt itt az elején,a fonódott sárga/zöld sávon hagyom el a völgyet majd a zöld nemsokára felkanyarodik a Zörög-tetõ irányába én viszont maradok a sárgán.Jobb ez így nehogy már mindjárt hegymászással indítsunk,szépen átóvatoskodunk Csesznekre itt a hegy lábánál.Egy szakaszon a sárga eltûnik-kivágták a jelzett fákat-az irány viszont egyértelmû,no meg ismerõs terepen járok.Szántóföld szélén jobbra,majd hamarosan ismét be az erdõbe,gyönyörû bükkösben folytatódik a menet,közben szép kilátások rögzíthetõek a bakonyaljai lankákról.


 Sárgáról letérek,átváltok a S+-re,ezen az átkötõ jelzésen érem el a Zörögrõl(jobbomról)befutó zöldet,ami aztán a Suttonyi aluljárón keresztül szépen bevezet Csesznekre.


 Szép arcát mutatja a falu,az idõjárásra sem lehet egy rossz szavunk sem,az égen gyönyörû gomolyfelhõpamacsok úsznak,a hõmérséklet ideális 20 fok körüli,esõ sem várható.Bánhatja aki otthon maradt!:)Szóval Csesznek.Kõmosó-szurdok bejáratánál 7:55-kor pecsételek(pecsételnek nekem),majd a szurdokvölgyet végigjárva érek ki a falu tulsó végére.Szurdokban nem fotózok,kevés a fény.Falu szélén elköltöm a szokásos reggelimet,a változás annyi a korábbiakhoz képest,hogy a közkifolyót lezárták.Sebaj,az 5. kilométernél azért ez még nem jelent különösebb problémát.Innen a piros sáv a követendõ,azon haladok a Töbör-hegy irányába,közben néha vissza-visszafordulok fotózni,érdemes!Tényleg gyönyörû idõt fogtunk ki!Töbör-hegy oldalában hullámvasutazok,egy futó leelõz,ezen kívül eseménytelen a szakasz.Itt is van az Ördög-árok bejárata,betérek,mint szinte mindig,az árok csont száraz.Viszont nagyon látványos,nem is kapkodok,egy 70-en induló sporttárs elõz le,majd egy csinos futó lányka,ezután ismét egyedül maradok a gondolataimmal….


 Azért a szárazságnak elõnye is van,lényegesen könnyebb így az árok átjárása.Annyira semmi víz nincs,hogy még a Gizella-átjáró(Ördög-gát)medencéje is porzik(kis túlzással:).Egy csepp víz,annyi sincs benne.A gátat most is a tereplépcsõn kerülöm ki,nézegettem a sodronyt de aztán mégsem.Haladok tovább,átkelek a kisebbik gáton,majd fellépek azon az érdekes letörésen,innen kezdve lényegesen szelídebb a terep.Jó párszor keresztezem a patakot mindenféle nehézség nélkül,itt a fentebbi szakaszon is alig-alig van víz a mederben.A zöld sáv megérkezésénél aztán újabb pecsét kerül a lapra,egy csoki meg a bendõbe.


 Zöld sávra váltok tehát,ezen haladok a Kõ-árok bejáratáig,onnan a piros kereszt vezet fel Gézaházáig.Kiérve az erdõbõl megint csak elámulok a természet szépségén amit a látványos felhõzet csak fokoz,készül is jó pár fotó,késõbb a galéria elkészítésekor nehéz szívvel törölök egyet-egyet-ha ez nem így lenne a fotósorozat állna vagy 200 képbõl,azt meg ki nézné végig…?:)Átkelek a 82-esen,a Zsellérek-földjét taposom,valami növény állandóan rátekeredik a lábamra,lépéskor meg néha valami pukkanásfélét hallok-hát nézd már ez meg itt borsó!Borsót még úgysem ettem egy túrán sem,örömmel bontogatom egymás után a hüvelyeket:)))Elérem a piros 4zetet,átállok arra,ezen ereszkedem le az Aranyos-völgybe,azon meg a Cuha völgyébe.Az Aranyos-völgy egy szakaszán szemben feltûnik a Kõris-hegy vakítóan fénylõ radargömbje,de marha messze van az még,gondolom.:)Porva-Csesznekre ha jól rémlik valamikor 11 óra környékén érkezem.


 Nincs nyitva a turistaház.Ajjaj,ez semmi jót nem jelent,mármint az ebédemre nézve.:)Bemegyek pecsételni a büfébe,Anita majd csak késõbb jön,tudom meg a büfés sráctól.Hát ez van,a tojásos nokedli ma nem lesz megmikrózva.Sebaj,így is finom.Békésen falatozok,közben több túratárs is érkezik.Te szoktál beszámolókat írni?-kérdezi egyikük.Szoktam,így én.Aha,akkor te vagy a „nokedlis”!Én bizony,válaszolok nevetve,mondjuk még midig jobb,ha valaki nokedlis,mint ha nokedli lenne…:))Másik srác kérdezi melyik távon vagyok,elárulom,ja õ is-mondja,csak az a baj,hogy a sarkán már most vízhólyag van.Elkeseríteni nem akarom,lebeszélni se semmirõl,így csak annyit mondok,hogy az bizony elég nagy baj…Aztán szép lassan mindenki elszállingózik errõl a szép vasúti megállóról,én is visszahúzom a bakancsomat és elindulok Borzavárra.


 A zöld sáv a turistaház mögött hamar felkanyarodik Porva felé,mi maradunk a jelzetlen murván,ezen jutunk át Borzavárra.Az erdõ sem csúnya de mikor kiérek belõle a Keskeny-dûlõre szinte eláll a lélegzetem annyira szép a táj.A vetemények arany és ezer árnyalatban játszó zöld színe,a homokút barnája,az ég kékje rajta a gomolyfelhõzet fehérjével valami olyan színkavalkádot alkotott ide,hogy csak kapkodom a fejem és a fotómasinát csúcsra járatva haladok elõre.A túra egyik legszebb része ez a máskor oly jellegtelen vidék szerintem.Készül itt is vagy 30 kép,fájó szívvel törölöm a többségét a már említett okok miatt.


 Beérek Borzavárra.A közkifolyó,ahol az itt szokásos mosakodást szoktam megejteni,nem hogy el van zárva,de nincs is.Eltûnt.Elvitte a rezsicsökkentés.Bár nincs kánikula a sót azért már lemosnám az arcomról,bízom benne,hogy a lentebbi kék kút nem jutott az elõzõ sorsára.Mert ha igen,mehetek vissza a temetõhöz,ott láttam mûködõ csapot.Szerencsére ez még áll,ki is használom,lecserélem a felmelegedett vizemet és beteszem az éjjel lefagyasztott mellé,több palack együtt tovább tartja magát hidegen.Jól lemosakszom aztán a templom mögött a templom renoválása miatti káoszban alig észrevehetõ meredek ösvényen kikapaszkodok a faluból.Hát mit mondjak,a látvány itt sem csúnya,a távolban a Kõris-hegy zárja a látóhatárt,elõtte szépen megmûvelt mezõgazdasági területek,és ez a gyönyörû égkép….!


 Aszfalt szélén baktatok el Szépalmapusztáig,onnan a lovak melletti köves úton haladok tovább.Ahol a kerítés véget ér(a sarkánál)lekanyarodok az útról(itt jó lenne valami ebbõl az irányból is látható nyilazott kék sáv jelzés)majd kisebb mezõ mellett az erdõ szélén haladva követem az itt csak a térképeken létezõ jelzést.Erdõ sarkánál aztán már van újra,csak az a baj,hogy aki itt nem ismerõs idáig talál el nehezen szerintem.Kis erdei szakasz után újra burkolt útra érek,nevezetesen a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára,azon jobbra fordulva elgyalogolok az egykori Kisszépalmapusztára.Emlékszem,mikor úgy 7 éve elkezdtem teljesítménytúrázni még állt itt egy lerobbant épület az egykori település mementójaként,mára már az is eltûnt,helyette van néhány pad asztallal meg esõbeállót is ácsoltak dolgos kezek,nagyban megkönnyítve ezzel mondjuk egy pontõrcsapat életét.Találok is pontõrpárost a padoknál,a felkínált ételt most kihagyom,tart még a nokedli ereje,iszom pár kortyot,majd nekivágok a túra legdurvább kaptatójának.


 Hát igen,ez a kék sáv-szakasz nem piskóta,vagy 240 métert emelkedsz 2 kilométeren belül,a turistautak közül ez a hegy meghódításának egyik leggyorsabb ám de legnehezebb változata is.Valamikor délután kettõ körül vagyok fent a tetõn,sok turista múlatja itt az idõt,többek elhûlve hallgatják a pontõrök beszámolóját a mai túra távválasztékáról…:)Kõrisrõl lefelé a piros sávon,elõször aszfalton kanyarog a szerpentin majd letérek róla és szép bükkösben vesztem tovább az elõbb keservesen összekapart szinteket.Negyed négykor pecsételek az Odvaskõ Hotel parkolójában.


 Bakonybélt a Gerence bal partján futó néha elég technikás fel-le szakaszokkal tûzdelt kék kereszt jelzésen közelítem,közben utolér egy páros akik még valahol Porva-Csesznek környékén elõztek le…(???)Kiderül,hogy Attila és Tamás bizony elindultak a kék kereszten,csak épp rossz irányba,még szerencse,hogy ezt viszonylag hamar észlelték,nem mondjuk Hubertlaknál tudatosult bennük a hiba.Újra leelõznek,gondolom szeretnék behozni az 1-2 kilométeres hátrányt,megint csak egyedül maradtam.Jön Bakonybél,közeleg a 70-re való átnevezés lehetõsége.Ez a legnehezebb,mikor van ilyen lehetõség és lenne ok is a rövidítésre.A derekam bizony nem tünetmentes.Menni viszont van kedvem,bakker ez mégiscsak a Nemszázas,én ezzel a túrával már a születésétõl fogva szinte együtt élek,mára már négyszeres indulóként,eddig kétszeres teljesítõként nehogy már átnevezzek egy rövidebb távra!!:))


 Beérek a faluba,a buszvárónál lemosakszom és bekenem a derekam a doktornéni által felírt krémmel.Pár perc és mintha kicseréltek volna!A friss hideg víz és a derekamat kellemesen égetõ krém meghozta a várt hatást,kérdés egyszer és mindenkorra eldöntve,én még látni akarom a Pisztrángos-tavat,látni akarom Németbányát is,úgyhogy semmi átnevezés irány a 107!!Átgyalogolok Bakonybélen,ezen a gyönyörû környezetben felépült településen,közben veszek egy jéghideg kólát,ma már a másodikat.Megiszom a felét,a többit elteszem késõbbre.Mint említettem nincs ma kánikula,viszonylag sokáig iható hõmérsékletû marad a folyadék a zsákban.A központban érem utol az épp frissítõ Attilát és Tamást,hármasban indulunk el Szentkút irányába.Innentõl lényegében a trió együtt is marad.


 Szent-kútnál számba vesszük a lehetõségeket és úgy döntünk,hogy ma kihagyjuk a Fehér-kõ-árok dzsindzsáját,otthagyott fatörmelékét és a kicsit hosszabb,de kényelmesebben gyalogolható murvás úton jutunk el az amúgy is a murvás út végén ránk váró pontõrséghez.Hát ez a murva bizony jó hosszú,nagy megkönnyebbülést érzek mikor végre feltûnik a pont.Pecsét mellé energiaital jár,igaz,hogy taurin már nincs benne,de azért a koffein jól jön,le is burítok egyet gyorsan.Pár percet elidõzünk itt,zoknit,lábat szárogatok,a pihenés sem esik nehezünkre,pár falat ennivaló is lecsúszik.Felkerekedünk aztán,a pilóta emlékmû mellett elhaladva ráállunk a piros sávra.Ezen haladva jutunk le a Hajag lábához.


 Hurrá,a kaszálón nincs embermagasságú növényzet!!Ez több okból is üdvözlendõ,egyrészt jóval szebb így a táj,másrészt talán megúszunk jó pár kullancscsípést,tavaly Zsuzskával ezen a szakaszon fejenként begyûjtöttünk vagy hatot.Hát igen,a jelzés itt ritka mint a fehér holló,néha azért én észreveszek egyet-egyet,de aki nem ismerõs errefelé bizony agyalhat,hogy akkor most merre is az arra.Az itiner egyébként segít.Elérjük Öreghálást,balunkon nem messze vaddisznócsaládot ugrasztunk ki a dagonyából,ráállunk a piros keresztre.Piros kereszt jól követhetõ aztán kiérünk a murvára.Elvileg a piros kereszt itt keresztezi az utat és fut tovább Csehbányára.Legalábbis tavaly még így volt,a térképen is így van.Most viszont a szembeni ösvényen nem látunk jelet,a fák nagy részét itt kivágták.Ez az a keresztezõdés ahol jobbra kell mennünk Németbányára?Elbizonytalanodom,jelet keresek.Találok is egyet a murva balos ágán,elég frissnek tûnik.Akkor lehet,hogy még tovább arra.Viszont arra lejt az út,az itiner meg emelkedésrõl ír.Tamásék beizzítanak egy helyzetmeghatározást,abból kiderül,hogy most kell jobbra térnünk.Az itiner is ír egy nagy fatörzset,az is van itt,menjünk jobbra!A látottak szerint a jelzés nyomvonala itt módosult tavaly óta.Megyünk tehát jobbra,késõbb aztán ismerõs a vidék,még azt az ösvényt is megtalálom,ahol annak idején letértem,mikor még itt fordított volt a túra útiránya.Megnyugszom.


 Pár kilométer kanyargás a murván majd jó fél óra az erdõben és már itt is vagyunk a Pisztrángos-tó mellett.A út melletti forrás mûködik,a felmelegedett vizet lecserélem,társaimnak is folyadékpótlást javasolok,mert ha Németbányán esetleg elzárták a köztéri csapot a Hubertlaki-tóig,de lehet hogy Kisszépalmáig nem lesz erre módunk.Azután elsétálunk a pontra.Itt aztán hatalmas vidám társaság székel,emelkedett a hangulat!Jó arcok amúgy,kiderül,hogy 3 éve õk mentettek le a Hajagról,a viszontlátás okán közösen örülünk egymásnak.A bogrács épp most ürült ki-mondják,ha fél órával elõbb érünk ide még abból is megkínáltak volna!Ehelyett sörrel,borral kínálnak,a pálinka már elfogyott,ezeket azonban különbözõ okokból kénytelenek vagyunk visszautasítani,a kólát viszont szívesen elfogadjuk.Közben ellenõrzöm a talpam állapotát,idejövet már enyhén elkezdett égni,megelõzve a bajt a kritikus helyeken leragasztom.Ez késõbb kiváló döntésnek bizonyul,egyetlen vízhólyag nélkül letudom a túrát.


 No,de ne rohanjunk ennyire elõre,búcsút intünk a csapatnak és belevetjük magunkat a nagy bakonyi éjszakába!


 Németbánya jön tehát,gondolkodunk,hogy a sárga hal jelzésen vagy a kiírás szerinti el-eltünedezõ sárga kereszten ereszkedjünk-e le a faluba,én utóbbit javasolom a korrektség kedvéért,az a követendõ hát menjünk arra.A jobbos letérõ simán megvan,viszont a meredek balos ösvény nincs seholElkezdek izgulni,hogy hogy fognak engem szidni Tamásék,ha kénytelenek leszünk visszamenni a hal jelzéshez….Aztán megtalálom az ösvényt,fentebbre emlékeztem,hát kicsit lejjebb lett meg.Lecsorgunk rajta a faluba.A községházában valami rendezvény folyik,szerencsére a csapból is folyik valami,ami nem más mint víz,ennek azért örülök különösképp,mert így újra tudom krémezni a derekam és a kezemrõl le tudom mosni a csípõs maradékot.Véglegesen beesteledett közben,igaz már a falu feletti ösvényen is elkelt a fejlámpa.Most viszont már tényleg sötét van.Az Üvegtigris már rég bezárt,a mindig mattrészeg partizán sincs sehol….


Kigyalogolunk a faluból a Gesztenyés utcán(az itiner itt valami Z jelzésrõ ír,ilyen sem a helyszínen sem a turistatérképen nincs)innentõl jó darabon az itinerre vagyunk utalva,pár kilométer jelzetlen szakasz következik.Az itiner viszont jó.Igaz egy helyen kis félreértés áldozatául esünk,Tamás egy sorral eltéved az olvasás közben és 100 méteren belül várjuk ezért a jobbos letérõt,500 méter után már én is aggódok,aztán kiderül a hiba,egy kilométer múlva be is fut a várva-várt jobbos.Na ezt a jobbost aztán várta a fene!!:)


Vagy 100 méter szintet veszítünk el egy rendkívül nehéz talajú,fatörmelékes,köves lejtõn,miközben a Hosszú-hegyról lezúdulunk a Csollányos-völgybe.Marhára nem esik jól ennyi gyaloglás után már az ilyen meredek,bokatörõ lejtõ.Leérve aztán még kicsit bizonytalankodunk is az embermagasságú csalánosban de végül kitalálunk az aszfaltra,ahol balra fordulunk:irány a Bakonyi Gyilkos-tó!


A legóvatosabb becslésem szerint is minimum 6-7 kilométer aszfaltozás jön most,ugye nem kell különösebben ecsetelnem,hogy a 70. kilométer tájékán tök sötétben nem ez a legvágyottabb programja a turistának!:)Baktatunk hát,ahol lehet természetesen az út szélén nem az aszfalton,minden lépésért amit puhább részen követünk el hálás a talpunk!Attila GPS-e kilométerenként jelez,itt azonban valami történt a készülékkel,vagy rosszul kezdett mérni,vagy átállítódott két/három kilométerenkénti jelzésre,de hogy ritkábban szólalt meg mint eddig az tuti!:)Társaim minden kanyar után a letérõt várják már,én tudom,hogy odébb van az még így nem is aggódok,majd csak odaérünk egyszer.Tavaly ilyenkor már a kínok-kínját éltem át a rossz zokniválasztás miatt,a talpam fele már egy nagy vízhólyag volt lényegében,na ahhoz képest az égvilágon semmi bajom,úgyhogy nem aggódom,igaz,hogy monoton a szakasz de rakom a lábaimat,egyiket a másik után,egyszer csak odaérünk!!:))


 Persze,hogy odaérünk,itt is van a letérést jelzõ lap,a pontig meg még valami világító izékkel is megerõsítették a pontõrök az utat,simán megvan a tópart.Hát megjöttünk!Finom paprikás krumplival kínálnak a pont õrei,amit asztalunkhoz is szervíroznak,elsõrangú kiszolgálás,már-már zavarban érzem miatta magam.Kiderül,hogy Zoli is itt van,aki azon az ominózus túrán egészen Vinyéig fuvarozott az autójával.A pont egyébként nagyon hangulatos,fáklyákkal,tûzzel….


 Mivel tök sötét van azért muszáj megkérdeznem,hogy merre is tovább,majd elindulunk a mutatott irányba.Kék kereszt a keresendõ.Attila mozgása elég robotszerû,hatodik túrája ez életében,nehezen megy már az újraindulás.Azt mondja õ a túra további részében már hosszabb idõre nem tervezi a megállást.Õ tudja,én tuti eldõlök Kisszépalmán is,na meg Porva-Cseszneken is pihenni szoktam egy nagyobbat az utolsó ötös elõtt.Cél a szintidõ mínusz 1 másodperc.:)Elhaladunk a tó mellett,látszik milyen,látszanak a facsonkok,fényképet azonban sajnos nem sikerül készíteni.Ahhoz már túl sötét van,a téma meg nem túl közeli.Megvan a kék kereszt,elindulunk rajta felfelé,egy-két cseles kanyar rövid idõn belül(leírás tökéletes) és máris a Molnár-kút-árokban ereszkedünk lefelé.Leérünk a Gerence-pihenõhöz,a fahídon átkelünk a patakon,egy-két méter aszfalt aztán jön a Bakonybéli-Szarvad-árok!!


Jó 3-4 kilométer felfelé,igaz az utolsó pár tíz méteren kívül nem olyan meredek,mint ami tavalyról rémlett de azért nem bánkódunk mikor felérünk.Annál többet a lefelé tartó lejtõn!Ez is jó bokatörõ,mindenféle kövekkel,fatörmelékkel,vízmosással,így a 85.kilométer környékén,fáradtan már elég bosszantó.Szerencsére hamar vége van,a murván jobbra elküldjük a jelet(Z+)Bakonybélbe,mi meg elindulunk balra a Z sávot megkeresni.Meg is van a fonódott K/Z sáv jelzés,társaim már mennének arrafelé,de inkább lebeszélem errõl õket,ha csak nem akarnak ellátogatni Bakonybélbe.Nem akarnak,úgyhogy még egy kicsit tovább,aztán jobbra be,erre visz a Z sáv,a K sáv meg fut fel a Kõris-hegyre.Hullámvasutazunk a Barátok útján,hosszú ez a szakasz,sosem lesz vége,hol van már az a jó dagonyás rész!!??Már-már attól félek rossz irányba tartunk(tudom hogy nem,de mégis:)aztán csak eljön a várt szakasz,ráadásul feljavították valamelyest az utat,a mély,vízzel telt keréknyomok nagy része eltûnt,nem kis örömömre.Elérjük újra Kisszépalmát.


 Egy 100-as túrán nem alkalmazkodunk senkihez(na jó egy bizonyos fokig talán)úgyhogy én leheveredek a tûz mellé,Tamás követi a példát,Attila menne de aztán inkább marad.Elmagyarázom nekik a hátralevõ szakaszt,nyugodtan elindulhattok,mondom nekik,én sehova nem sietek,nem sértõdöm meg,ha itt hagynak.Mégis úgy döntenek,hogy mindketten maradnak.Jó 20 percet elidõzünk aztán nekivágunk az utolsó 15-nek.Attila zombimozgása tanítani való!:)Na jó,bocs a poénkodásért,nem kis fájdalmai lehetnek szegénynek.Az én talpaimnak is kell azért párszáz méter,mire elmúlik a kellemetlen,égetõ érzés.


 Ménesjáráspusztánál lekanyarodunk Porvára,a faluba még sötétben érünk be.Átgyalogolunk Porván,a egy lélek nem mozdul sehol,aztán a Z sávon felcaplatunk a Nyolckaszásnál a dombtetõre.Pirkad.


 Megkeressük a betérést az erdõbe majd a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutunk le ismét a Cuha völgyébe,pontosabban a Porva-Csesznek vasúti megállóba.Mire ideérünk szépen kivilágosodik.Két útitársam már eléggé odavan,ilyen-olyan fájdalmakkal küszködnek,de nem panaszkodnak,viszont már szeretnék letudni a túrát úgyhogy el is indulnak Vinyére.


 Én még ücsörgök kicsit,bár a két évvel ezelõtti hangulat így világosban már elmarad.Igaz,hogy most is csicseregnek a madarak,igaz,hogy hatalmas a nyugalom,de már világos van és ez így már nem ugyanaz.Kezdek azonban fázni úgyhogy elõveszem az utolsó friss zoknimat,felhúzom és megindulok az utolsó ötösre.Most nem annyira szenvedõs,kicsit több,mint egy óra alatt át is érek,a célban Bazsi,Zoli,Tamás és Attila fogad,mindenki gratulál mindenkinek,örömködünk.:))


 Hát ez is megvan!Háromszoros Nemszázas teljesítõ lettem a meccsem a túrával tehát 3:1-re áll.Az elsõt ugye 65-nél elmosta a zivatar,a második volt talán a legsimább,tavaly még beszámoló sem készült akkorát szenvedtem a rossz zokni miatt( a szenvedést meg felesleges ragozni)az ideitõl féltem a legjobban,de meglett,büszke vagyok magamra!Gyõzött az akarat a fájdalom felett!



 Köszönöm a lehetõséget,köszönöm a rendezést,útitársaimnak a társaságot,Endrének és nejének(Vinye.hu team) a finom lángost a célban!Jövõre remélem ugyanitt!


 Fotók az utamról itt:


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas107?authuser=0&feat=directlink


 dnvzoli

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20142014.06.10 09:29:35
Oroszlány 60.

Túra a város 60. születésnapjának tiszteletére.

2014.06.07.

Oroszlány közel van,valamivel 6 elõtt indulunk Sanyival,60:20-kor már Kisbér fõútján suhanunk.Vissza is veszek kicsit a tempón,bár nem lesz rossz azért a tömegrajt elõtt negyed órával megérkezni.Megérkezünk,leparkolok,hely van bõven,bekapok egy szendvicset,nevezünk aztán szervezõi visszaszámlálás után megindulunk.

Érdekesen felemelõ dolog a tömegrajt(pesze csak egy elviselhetõ lélekszámig),ahogy mindenki egyszerre megindul a mára maga elé kitûzött cél felé,és itt teljesen mindegy,hogy egy 20-as,egy 50-es vagy egy 100-as túráról beszélünk.

Szóval a túra:Négyszáz  méter múlva,20 méter szintemelkedést leküzdve máris a Haraszt-hegy tetején találjuk magunkat,itt is van ez a jellegzetes alakú víztorony.Fotózgatok,Zoliékkal cseréljük az eszmét,tervezgetjük a jövõt.Leosonunk a hupliról,rövid városi szakasz,aztán már nincs mentség,itt a természet,hamarosan fák között haladunk.

Majki remeteség is feltûnik hamar,a ponton csokit nyomnak a túrázó kezébe,ha a kisebb ló méretû kutya ezt el nem cseni a csoki késõbb elfogyasztható.Kamalduli remeték mellett el,horgásztónál újabb fotók készülnek,szép az idõ,a víztükör sima,szépen tükrözõdik rajta a háttér.

Nyílt mezõn haladunk,szemben a Vértessomló feletti vonulatok,a Nagy-Somló-hegy tetején kilátó figyel..Beérünk a faluba,jönnek szembõl is,szóval oda-vissza szakasz következik,valamiért marhára nem szeretem az ilyet,akármilyen rövid is ez itt,de hát ez van.Pecsét begyûjtve,vissza-szakasz is letudva,kikapaszkodunk a településrõl.

Emlékszem,tavaly év elején valami 70-es forrástúrán de szenvedtem itt,most nincs gond,lépdelünk a jó szétgyúrt erdei úton.Eljön az ismerõs keresztezõdés,Mátyás-kúthoz persze nem szintben jutunk el,K+ helyett irány a K sáv,tehát felfelé!:)Visszagondolva legalább kimaradt legalább 1 km murva,úgyis volt ezen a túrán bõven a kemény talajból,a szintemelkedés meg kiváló módszer a lemerevedés ellen.

Mátyás-kút felett önellenõrzõ a pont,a forráshoz le sem kell menni,megállót terveztem ide,úgyhogy leülök egy kidõlt fatörzsre,eszem-iszom.

Következõ megálló a Zsigmond-kõ,a pontõrség fázik,épp tûzgyújtással van elfoglalva.:)Szalonnasütést terveznek,hát mit mondjak….ilyen melegben a fene sütögetne,inkább rendelnék két pizzát Várgesztesrõl….:)A kilátás egyébiránt fenséges,a levegõ tiszta,szinte páramentes a látótávolság jó nagy.Arra gondolok,hány gesztesi lehet,aki még sosem látta a faluját innen,így nem is tudja igazán,milyen szép helyen élhet.

Lezúdulunk az elõbb még felülrõl csodált Várgesztesre,majd falun át,várba fel.Ez a várféleség sosem volt szép,most meg még renoválják is,fémkerítés,egyebek,fotó nem is készül itt.Pecsételés közben motorzajra leszünk figyelmesek,van aki motorfûrészre gyanakszik,de nem,3 simsonos fiatal próbál feljutni a várhoz,de a motorok ereje ehhez kevés,vagy a sofõrök bénák,nem tudni,az a lényeg,hogy visszafordulnak és kikapcsolt motorral legurulnak.Mi is így teszünk,mármint visszaereszkedünk,vissza a kék-sárgára majd befordulunk a S 4zetre.Amíg a völgyben haladunk fák árnyékában az aprószemû,homokos zúzott kavics-talajon kívül nincs más kínunk,de amint kiérünk nyílt terepre arcul csap a mára beharangozott kánikula.Nem semmi meleg lett itt,az emberfia szinte csak vánszorog és más sem lebeg a szeme elõtt mint a reménybeli fürdõzés Vérteskozmán.Véget nem érõnek tûnik ez a szakasz,aztán csak befut a várva-várt falu,a közkifolyó ontja a vizet(már ha lenyomjuk a kart)én meg kisebb fürdõzést hajtok végre,közben egy palack víz egy húzásra tûnik el az arcomban is.Ezután felcaplatok a templom dombjára pecsétlenyomatért.

Itt aztán még lecsúszik legalább ugyanannyi folyadék szörp formájában,a finom joghurtos müzliszelet sem éri meg a holnapot jelen alakjában.A kék kútnál aztán újabb fürdés,majd elõkerül a fotómasina,testhõmérsékletem lecsökkenésével a fotózási kedvem emelkedését értem el.Szép falu ez,rendezett közterületekkel,takaros portákkal,szomorú múlttal itt a Vértes rengetegében.

Hurrá,hát újra itt aszalódunk a napon az itteni vissza-szakaszon,tapossuk a hófehér zúzottköves utat,ami csak úgy ontja a meleget,mire újra fák közé jutunk a pár perce még  csuromvizes fejkendõ is szinte száraz.Állat meleg van,ha még nem említettem volna.Jobbomon valami emlékhely,láttam már idefelé is,csak akkor még nem volt hangulatom benézni,most útba ejtem,egykor kápolna állt itt Szent Vendelnek tisztelegve,ennek állít emléket a kis pihenõhely.

Vissza az erdõbe,Kõhányásig szerencsére hûsen tartanak a Német-völgy fái.Aztán távvezetékek alatt majd az oroszlányi(gánti) aszfalton át,dobunk egy balost,itt is van Kõhányáspuszta.

Ezen az ellenõrzõponton általában nagyon finom és friss pogácsa a menü,ez most sincs másként,inni szörptõl kezdve a fröccsig bezárólag sok mindent lehet,Edunak hála még egy plusz pogácsához is hozzájutok.Mindezekre legurul vagy egy liter folyadék.Mert a hõmérõ higanyszála(már amelyikben még e veszélyes anyag folydogál)nem hajlandó lefelé kúszni,sõt!!:)

Néhányan Kék túra-pecsétlenyomatot gyûjtögetnek,én fotózom a szép kápolnát,az itt jellegzetes házakat aztán elindulunk Gántnak.Hát mindenki készült rá,hogy itt aztán felforr ma az agyvíz,a falu elõtti nyílt terep hozza is a formáját.A kocsmában le is gurul egy jó nagy pohár barackfröccs majd lekanyarodva a fõútról ismét fürdés veszi kezdetét a közkifolyónál.

Gánt után sem javul a helyzet,állat a meleg és megint ez a rendkívül idegesítõ talaj ezzel a francos aprószemû kaviccsal és homokkal.Borzasztóan utálatos dolog ezen lépkedni,hát még 20 percenként bakancsot levenni a kis aljas,alattomos kavicsszemek miatt!:))Amik persze vagy a sarkad,vagy a nagylábujj mögötti párnácska alá fészkelik be magukat és az istenért nem lenne jó nekik mondjuk a talpboltozat alatti holttér!:))Mindegy,haladjunk.Hátulról nézve úgy tûnhet,hogy ittas vagyok,mint aki részeg,folyamatosan váltom az oldalt annak megfelelõen,hogy épp hol keményebb a talaj.Esküszöm,egy korty szeszt sem ittam!:))

Aztán a kék letér balra,itt a Juh-völgy,elkezdünk emelkedni.

Alap helyzetben(értsd:nem ilyen melegben,nem havi 1 túrás átlaggal,nem hátfájósan) ezt a gyenge emelkedést meg sem érzi az ember,de ma,ennyi napon aszalódás után nehezen megy.Lassan lépdelek,nem esik jól az erõlködés.Néhányan leelõznek,de az õ arcukon sem látszik a határtalan lelkesedés,inkább valami beletörõdõ elcsigázottság.Ez van,így jártunk,vállaltuk a 60-at,menni kell.Az élet nem habos torta,ezt már nálunk avatottabb emberek is tudták.Arról nem is beszélve,hogy még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat,hiszen a nemzetközi helyzet nyilvánvalóan ezekben a pillanatokban is fokozódik,de ez a folyamat jelen helyzetünket semmilyen módon nem befolyásolja.

Közben elfogynak a keresztezendõ szintvonalak(egy idõre),nehezen,de ideértünk,itt ez a kilátópont ezzel a rendkívül randa kõtömbbel:a Géza-pihenõ.Nem vagyok valami fényesen de nem állok meg,közben három a VérKört teljesítõ futó kocog el mellettem.Õrültek.

Egykedvûen,lassan ballagok,cirka egy kilométer után aztán le kell ülnöm,elfogyott az erõ,a derekam is fáj….Bedobok egy kakaós csigát,iszom,pihengetek.Egy túratárs hogylétem iránt érdeklõdik,általában én is rákérdezek az út szélén ülõre,ugyanígy jólesik most nekem is a kérdés.Pár perc alatt aztán összeszedem magam,megindulok.

Áthaladok Szengyörgyváron,a lélek sem mozdul,mondjuk épeszû ember ilyenkor ha teheti árnyékban pihenget.Mi meg teljesítménytúrázunk,épp egy 60 feletti távon.Most mit mondjak….?Amúgy a  kút fölül azt a tornyot mikor bonthatták el…?Bár,mintha úgy rémlene,legutóbb sem volt már meg….mindegy is….Szetgyörgyvár után hosszú nagyköves forró szakasz,ez is finom…szembõl már jönnek a rövidebb távokon indulók….hõség nekik is tetszik…nem ezek a túra legszebb,legvidámabb percei…:))

Mindszentpusztára érek,túrázók a fûben,én is leheveredek.Van kóla,meg is dobom a szervezetemet ezzel az amarikai csodával,egy finom alma is legurul,indulás után egész összeszedettnek érzem magam.

”Márpedig elöl fogsz ülni és beszélgetsz!KEDÉLYESEN!!”-ripakodik egy fiatal lányka egy még fiatalabb fiúra,gyanítom az a téma,hogy ki tartsa ébren a sofõrt hazafelé.Bájos jelenet,mosolyogva indulok utánuk,lekanyarodunk a kékre,ismerõs a hely,ez a hirtelen szintvesztés,emlékszem egyszer csináltam itt fotót,de mégsem lehet az,mert az a Pap-völgy volt,az meg Gántra visz.Én meg nem oda tartok.Tehát ez nem lehet a Pap-völgy.

Túrázók jönnek szembõl,megbeszéljük ki melyik távon halad épp,aztán befut az a bizonyos ácsi túratárs.Kérdi,hogy valami maszek túrán veszek-e részt?Mondom dehogy,én biza az Oroszlány 60-on nyomulok éppen.Hát akkor bizony a kék sáv rossz ágán hagytam el a Mindszentpusztai környéket-mondja õ.Térkép elõ.Húazannya,igaza van!!!:)Én most valóban a Pap-völgyben vagyok,a szembejövõ 50-esek sem véletlenül voltak gyanúsak!!:))

Megköszönöm a segítséget,közben az elõttem haladó trió is lelassít(elõttünk is mentek gyorsabbak,lehet,hogy õk Gántig jutottak…)),közlöm velük,hogy rossz helyen vagyunk,de visszafordulni már nem érdemes,mindjárt itt lesz keresztben egy sárga sáv,azon a Disznó-sarok érintésével eljuthatunk Kõhányásra.

Így is lett aztán.

Két-három kilométer plusszal megúsztuk a kalandot,a sárga ezen szakaszán úgy sem járt még egyikünk sem,így felkerekítettük a mai távot 65-re.Közben az is kiderül,hogy földikkel hozott össze a jószerencse,túratársaim a Gyõr melletti Abdáról érkeztek.

Kõhányás azért elég nehezen jön el,,az eltévedés(el nem tévedtünk éppen,csak rossz utat választottunk)elég demoralizáló tud lenni,és ha ez még nem lenne elég,közben elszenvedünk egy kisebb szúnyoginváziót is.Aztán persze csak odaérünk,megint csak lecsúszik legalább fél liter folyadék,plusz még pogácsa is van bõven,azt is eszem egyet.Aztán hajrá,jön a befutó,az utolsó 8 kilométer,követendõ jelzés a S 4zet.

Ezzel már nincs gond,jobbára abdai túratársaimmal bandukolunk.Beérek Oroszlányra,már egyedül,a városi szakasz már nem esik jól,fáj a talpam,a derekam,tiszta katasztrófa az egész ember,hiába 40 felett már ez van.Megmondták hogy ez lesz,nem hittem,aztán tessék,itt van….:))

Ezt a túrát,meg a múlt hetit a Nemszázas teszt-túráinak szántam,sajnos a kapott eredmény lehangoló.Most nem vagyok alkalmas egy 100-as túrára.Legalábbis most így érzem,de addig még van két hét….:)

Beérek a célba,Sanyi(õ az 50-en indult ma) nevet,gondolta,hogy elkevertem valahol,bár csak jó fél órát,de ismerjük már annyira egymás képességeit,hogy ez is feltûnik.

A rendezõk asztalunkhoz hozzák a finom virslit,megint legurul jópár deci szörp is.

Elköszönünk,haza autózunk.

Kemény nap volt ez a mai.

 

Köszönöm a lehetõséget,kiválóan szervezett,elsõrangú ellátással bíró túrát hozott össze ismét Kószák,gratula érte!

Az eltévedésért is egyedül magunkat okolhatjuk,hiszen a térképen világosan látszik hogy a kék itt csalóka,nem beszélve arról,hogy az itiner is külön felhívja a figyelmet a veszélyre.Legközelebb majd jobban figyel a kuka turista.Azért a túra elsõ felében gyakran alkalmazott festés és táblázás sem lenne haszontalan ezen a helyen.:)

 

Még egyszer köszönöm!

dnvzoli

 

Képek a túráról ide kattintva:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Oroszlany606520140607?authuser=0&feat=directlink

 

 

 

 
 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20142014.06.05 01:33:35

Négyszögletes Kerekerdõ 55


2014.


Ajka környéki dimbeken-dombokon sétálgattunk vagy 50 kilométert,nézegessetek képeket a túránkról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/NegyszogletesKerekerdo50?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20142014.05.08 13:48:20

 Õrség 50.


2014.05.03.


Sziasztok!


A "szerek" világában jártunk szombaton.Azon kiválasztottakkal akiket nem rémít el a hidegfront érkezése,egy kis esõ ígérete,akik hajlandók akár többszáz kilométeres utazásra,csak hogy hazánk eme kivételes,máig szinte érintetlen helyén sétálgathassanak kedvük,teherbírásuk korlátai által engedélyezett kilométereken át.


Õrség 50 tehát.


Kiváló szervezés,szép útvonal(kivétel a 22-30.kilométerig,azt át lehetne tervezni),bõséges ellátmány,ideális túraidõ,(Gyõrben reggel 4-kor,és fél napig szakadt az esõ,itt Szlovéniában szikrázó napsütés,mindösszesen 20 perc ázás Farkasfa elõtt),nagyon igényes Igazoló Füzet-pecsétlenyomatok......szóval minden egyben volt.Köszönjük!


Nézegessetek képeket az utunkról!


 


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Orseg502014?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20142014.04.01 11:15:36

Lepke 40.


2014.03.22.


Keszthelyi-hegységben jártunk,nézegessetek képeket az utunkról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Lepke402014?authuser=0&feat=directlink


Köszönjük a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20142014.02.26 14:43:39

Ha-Vas-Paripa 2014.


Pénteken Robival és Lacival leugrottunk a Bakonyba elvégezni a szokásos hosszútáv-szalagozásunkat.Eddig mindig szép idõt fogtunk ki,hát most megszakadt a folyamat,egésznapos áztató esõben gyalogoltunk.Ezt mi különösebben nem bántuk,inkább abban reménykedtünk,hogy a túra napjára remélhetõleg kissé alábbhagy a csapadék intenzitása,neadjisten meg is szûnik esni.A met.hu sajnos semmi jóval nem bíztatott.Bár a várható csapadék szombatra minimálisnak ígérkezett,tudjuk,hogy a legkisebb esõ ígérete is elég ahhoz,hogy az alkalmi kirándulók zömét teljesen indokolatlanul otthon tartsa.Egy helyi,viszonylag rövidtávos túránál viszont õk alkotják(nák)az indulók minimum felét.Tehát szalagoztunk.


A pénteki nap néhány tanulsága:


A Bakonyban sétálni esõben is felemelõ érzés.A Dekás vízálló bakancs nem bírja a huzamosabb esõt.Egyszer már megjegyezhetnénk mennyi idõt vesz igénybe a szalagozás.Ideje lenne beszerezni valami lélegzõ vízálló nadrágot.Jó,ha tudod mikor jön a vonat,amivel vissza szeretnél jutni az autódhoz,akkor talán nem nézed végig zokniban állva ahogy befut az állomásra majd egy perc múlva elhúz Varsány felé.(A következõ úgy 4 óra múlva jön...:)))Ha gyalogolnod kell,mert lekésted a vonatot és ezt a mûveletet a magas vízállás miatt a síneken hajtod végre és tudod,hogy hamarosan várható egy vonat szembõl akkor bizony nem célszerû bemenni az alagútba.(Egyenesen felelõtlen elmebetegség:)


Képek a szalagozásról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Szalagozas?authuser=0&feat=directlink


Szombaton keléskor az elsõ dolgom volt ránézni a met.hu-ra,ami eddig teljesen megbízhatónak bizonyult.A radar ami elvileg az aktuális állapotot mutatja nulla esõt jelzett.Csapadékfelhõk sehol.A térképes elõrejelzõ modellekbõl kettõ nem riogatott esõvel a túranapra,egy minimálisat jósolt.Ezért is csodálkoztam rá a Varsány határában elég intenzíven hulló csapadékra.Gyirótra átautózva se lett jobb a kedvünk,az elsõ dolgunk a ponyva felszerelése volt.Aztán elállt!:)A legrosszabb forgatókönyv jött tehát be:esett egy kicsi.Késõbb nap közben volt némi szitálás,hosszabb-rövidebb ideig,bánhatja aki csak ezért otthon maradt.A gyiróti ponton mintegy 125 vidám túrázó haladt át,köszönjük a részvételt,jövõre újra várunk mindenkit,mi itt leszünk!:)


Képek a bakonygyiróti Sváb Pincesorról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Pontorkodes?authuser=0&feat=directlink


A nap néhány gyiróti tanulsága:


Ha a met.hu radarképén épp nincs esõfelhõ,az még nem biztos hogy a valóságban tényleg nincs.Ha a met.hu minimális esõt ígér,az be is jöhet,fõleg a Bakonyban.A minimális esõ ígéret miatt nem érdemes otthon maradni.Minimális esõ az nagy eséllyel maximum szitálás,ami nem halálos.:)Ha-Vas-Paripán különös dolgok történhetnek veled:Ha házasodni szottyan kedved itt megteheted.Kisebb mûtét sem probléma,személyzet adott.Még ha rendõr is vagy Popeye-jel nem érdemes kötekedni.A szerencsések minimum nyuszifiúnak vagy cicafiúnak születnek.Varázslók,boszorkányok márpedig léteznek.A gyiróti pincesor-különösen túranapon-jó kis hely.Jövõre neked is ott a helyed!

 
 
KitörésTúra éve: 20142014.02.11 12:40:38
Kitörés 60.

2014.02.8-9.

 

Esni fog vajon az esõ?Ez volt a legfõbb kérdés a hét közepétõl,miután kiderült,hogy ez a Kitörés formabontó módon se nem lesz havas se nem lesz fagyos,éjjel sem számíthatunk mínuszokra az esõ viszont erõsen kinéz a nyakunkba.

Péntek este aztán már az összes térképes elõrejelzési modell megnyugtató adatokkal szolgált-mármint az esõre nézve.Ezek szerint a túra idõpontja pont két átvonuló esõzóna közé ékelõdik be,tehát esni fog elõtte(ez a lényegesebb,a késõbbiekben majd meglátjuk….hát megláttuk:)majd utána is,de a túrát megússzuk szárazon.

 Szombat délelõtt aztán Gyõrben esik is de nem ijedek meg,a met.hu-nak lehet hinni,ahogy illik a rövid esõ alábbhagy majd továbbáll keletnek-ahova mi is igyekezünk majd pár óra múlva…

 Reggel bejelentkezik a csapatba Pisti is,így már vele indulunk begyûjteni a többieket,elautózunk Andrisért majd Robit vesszük fel az ilyenkor szokásos helyen,már csak Zsuzska van hátra,lassan neki is letelik a mûszak,bezuttyan az autóba,egy rövid szentiváni megálló és már suhanunk is Szomor irányába.A tavalyi tapasztalatot felhasználva a sebességhatárokat betartva,kényelmes tempóban érünk az említett faluba,lerakjuk az autót majd következik a hagyományos kocsmai ráhangolódás a túrára.A busz pontosan érkezik,körülbelül 78 megállót beiktatva de lassan azért csak megérkezünk Budára.

 A Széll Kálmán téren rögtön nagy kiabálásra leszünk figyelmesek,már azt hisszük a mára várt balhé részletébe csöppentünk de hamar kiderül,hogy egy családi performance utolsó jeleneteit élvezhetjük:egy totál részeg aszonyság üvölt különbözõ szitkokat teli torokból miközben egy hasonlóan ittas férfiember épp agyoncsapni készül színésztársát.Elhagyjuk a teret,inkább felcaplatunk a Várba.

 Idén jól taktikáztunk már ami a nevezést illeti,mi négyen elõneveztünk,egy perc alatt kezünkben az Igazoló füzet,nem elõnevezettként Pisti is hasonló gyorsasággal jut úti okmányához,lévén a tömeg már elhagyta a helyszínt.Épp indulásunkkor dönti el a szépszámú rendõrsereg parancsnoka is,hogy a korábbiakhoz hasonlóan itt bizony semmilyen balhé nem lesz és utasítja a kamerás mikrobuszt a várudvar elhagyására.Azért biztos ami biztos pár emberrel megrakott rendõrjármû ottmarad.

 Elindulunk hát,a Bécsi kapun törünk ki a Várból,egy ideig ismerõsek az utcák,igen,itt van az a furcsa,jól kivilágított tornyú templom,aztán állj,ez az utca már gyanús.Elhasználjuk a közönség segítségét,a fogaskerekû végállomása felõl érdeklõdünk,a néni megmutatja az irányt de felhívja a figyelmünket,hogy az innen jó messze van.:).Beérünk a Városmajorba(ott álltunk mellette:),megvan a kocsiszín,ott a János kórház,helyben vagyunk.Jöhet a Diós-árok.

 A Diós-árok hozza a formáját bár nagyságrendekkel könnyebb emelkedni az aszfalton ha az se nem havas,se nem jeges.Az öltözékemet is jól lõttem be,felül egy téli aláöltözeten és egy polárpulcsin kívül nem viselek mást és totál jó a komfortérzetem.Melegem sincs és nem is fázom.6-7 fok lehet amúgy pluszban.Az árok tetejénél belefutunk a ködbe én szeretem a ködöt,vidáman fényképezgetem is,már amennyire a kis gépem lehetõvé teszi ezt a sárgafényû lámpákkal bevilágított,amúgy nagyon hangulatosan ködös,sötét utcában.(Nem nagyon.:)

 Elhagyjuk az árkot,átkelünk a fogaskerekû vágánya felett,itt már elvileg a zöld sáv a követendõ,viszont a jelzés sûrûsége errefelé nem a legmegfelelõbb azért valahogy csak eljutunk a keresett lépcsõsorig amin felgyalogolunk az elsõ ellenõrzõpontnak helyet adó Széchenyi-emlékhez.Itt megerõsítést nyer az amit eddig is tudtam: a ködöt én csak világosban szeretem.:)Sajnos a fényképezõgép tök sötétben és ködben használhatatlan,ha vakuzol a képen nem lesz más csak jól megvilágított,lebegõ vízcseppek,ha nem vakuzol állvány híján és a mozgó fotótéma miatt a kép elmosódik.Elteszem a gépet,ma úgy látszik nincs több fotó.A M.Kir.1.Honvéd Gyalogezred „Budapest Õrzászlóalj”pecsétjének lenyomatával gazdagodva folytatjuk a túrát.

 Kezdõdnek a gondok.A zöld sáv itt aztán már tényleg ritkás,a köd marha sûrû,azért valahogy mindig jó helyen járunk,nekünk is vannak emlékeink,Pisti meg viszonylag sokat jár erre,no meg a túratársak is segítenek ha kell.Ma nincs gps nálunk,muszáj megoldanunk e nélkül a dolgot.Az itiner itt kevés,persze írja a zöld sávot de azt meg is kellene találni.A köd egyre aggasztóbb.Aztán beérünk az erdõbe én konkrétan megijedek,de rendesen.

 A látótávolság úgy 2-3 méter,ha felteszed a fejlámpát ugyanazt látod,mint mikor vakuzol:a ködöt.:)Tényleg megijedek,mi lesz,ha ez végig így lesz a túrán?Így kell botorkálnunk addig míg kivilágosodik?Egy olyan helyen,ahol eddig életemben kétszer jártam,és ahol mivel rendkívül sûrû a turistautak hálózata pillanatok alatt el lehet tévedni….szép kilátások mondhatom.:)

 Összekiabáljuk egymást és megbeszéljük,hogy most aztán tényleg együtt kell maradnunk.

 Hamar rájövünk,hogy a fejlámpa hagyományos módon használhatatlan,kézben fogva a lábunk elé világítva van legnagyobb hasznunkra.Így viszont kiesik az egyik bot…ez nem lesz egyszerû menet.:)

 A körülményeknek megfelelõen a második ellenõrzõpontra,a Csacsi-rétre a lehetséges variációk mindegyike felõl érkeznek túrázók,mondja a pont õre,a látottak alapján ezt mi is megerõsíthetjük.:)

 Csacsi-rét után aztán bedurvul a túra.Az elõttünk elhaladó tömeg ami jelenthet akár kétezer embert is úgy szétgyúrta a megázott talajt,hogy csak na.Lehet,hogy az elõzõ szakaszokon is volt sár de ott a világítással,a navigációval voltunk elfoglalva így ezirányú emlékeim megtréfálhatnak,de itt már határozottan állítom,hogy van sár és nagy sár van.A sár mint tudjuk érdekes egy jelenség, egyszerre ragad és csúszik.Na ez aztán sár a javából!Borzasztó nehezen haladunk,sokan állnak félre túrabot híján valamiféle támasztékot keresve maguknak,a legbénább bot is több mit a semmi ilyen körülmények között.Néhányan hatalmasat esnek,majd csúnyán beszélnek.Csúszkálunk az egynyomos ösvényen,viszont a lassúakat muszáj megelõzni,messze még Szomor.Az a legszebb a dologban,hogy a vízszintes szakaszokon a legnehezebb a járás,mivel ott a sár között megáll a víz,miközben a lejtõs/emelkedõs részen a lefolyás hatására csak szikkad valamelyest a talaj..Ráérünk a János-hegyre vivõ pirosra,a sár nem kisebb,de legalább az ösvény kiszélesedett úttá,könnyebb az elõzés.

 János-hegy 12.kilométer,szintemelkedés 657 méter.Csokit osztanak a szovjetkatonák,és katonanõk az egyik lányka szájában valami pipaszerû lóg.:)Rákerül az Igazoló füzetre a sarló-kalapácsos pecsétlenyomat.Próbálok fotózni,itt nincs köd csak a gépem sz@rakodik,az istenért nem akar ma dolgozni,marha ideges vagyok,most vettem vadiúj eneloop akkukat,eddig a köd miatt,most meg a gép miatt nem megy a fotózás.Feladom,elteszem,errõl a túráról sajnos nem lesznek képek.

 Elindulunk felfelé a kilátó mellett-nem is emlékeztem,hogy ilyen emelkedés van itt-aztán beváltunk újra az erdõbe.A józan ész is azt diktája,a szervezõk is megkértek mindenkit(igaz nem konkrétan erre a helyre fókuszálva)hogy ne hagyjuk el a turistaösvényt,mégis sok az agyhalott,akik fától fáig csúszkálva rövidítenek(maximum távot,idõt semmiképp…)a meredek kispistás-útvonalakon,saját testi épségüket és az esetleges sérüléseik miatt a mentésükre igyekvõk idejét,energiáját nem kímélve.Akkor is elítélendõ ez a hozzáállás,ha elõbbre jutnak vele,de itt ez sem áll fenn,a kijelölt úton haladva sorra elõzzük le a sok rövidítõt….

 Beleérünk amúgy újra a ködbe.Úgy látszik csak egy bizonyos magasságtartományban helyezkedik el és mi hol alatta,hol fölötte vagyunk.Hát most benne.Vidám dolog amúgy szétgyúrt,sáros-köves,meredek,kanyargós ösvényen lefelé haladni ködben.Aki még nem próbálta nem tudja mit szalasztott el eddig.:)

 Leérünk a Budakeszi útra.A Diós-árkot leszámítva az eddigi legkomolyabb emelkedés vár ránk a sárga sávon.Bizony nem egyszerû a jó 100 méter szintemelkedés 1 kilométeren belüli összegyûjtése ezen a szétgyúrt,sáros emelkedõn,de azért persze szép lassan feljutunk.A Kaán Károly-kilátó tövében nagy a tömeg,mi is rendezzük sorainkat majd elindulunk lefelé.

 Hûvösvölgy,lángos bodega,állítólag itt forró teához juthatnánk de nagy a sor,meg az eddig megelõzöttökön sincs kedvünk újra áthámozni magunkat,kihagyjuk hát ezt a lehetõséget.Megyünk tovább a sárgán,persze felfelé.

 Nem ismerem a helyet,így csak azt tudom mondani,hogy egyszer csak pontõrökbe botlunk akik ellátnak bennünket a M.Kir.11.Honvéd-Kerékpáros Zászlóalj Parancsnokság feliratú pecsétlenyomattal majd közlik,hogy az elõzetes várakozásoknak megfelelõen az Újlaki-hegy ma kimarad de még a Szépvölgyi út végéhez sem kell felküzdenünk magunkat,hanem irány tovább-és itt idézném-a sárga úton!

 Kerüljük tehát a hegyet,távot sokat nem spórolunk,szintemelkedést annál inkább(úgy 150 méterre saccolom)és valóban sárga sávra emlékszem az út ezen szakaszáról,viszont ha az én 2009-es térképemet nézem,szerintem az ezen kék kerékpáros jellel ellátott úton haladhattunk,ami egy idõ után valóban becsatlakozik a hegy felõl érkezõ(és az elõzõ években bejárt)sárga sávba.Ez a szakasz is nehezen járható amúgy a sár miatt,jobbára egynyomos az ösvény,megyünk lefelé és felfelé egyaránt,sok viszont a vélhetõen rövidtávos túrázó-õk értehetõen itt már nem sietnek túlzottan.Nekünk viszont drága az idõ,elõzünk is folyamatosan.Aztán itt a Virágos-nyereg.

 Virágos.nyereg,Boróka büfé,a 25 kilométeren indulóknak itt a vége,nekünk jó esetben egy rövid pihenõ fasírozottas szendviccsel még jobb esetben teával is.

 Hát most rossz lapot húztunk.A sátor felé irányít minket a katona,nem is állnak elõtte sokan,talán 25-en.A sor viszont nem fogy.Megígértem magamnak,hogy nem idegeskedem,egy idõ után azonban csak elkezd érdekelni a lassú haladás oka.Bejutunk végre a sátorba,legalább a menetrendszerûen(a met.hu megmondta)megérkezõ szél elõl védve vagyunk.A sor nem fogy.Kiderül,hogy fasírozottak úgy negyed óránként érkeznek,akkor is csak úgy 20 darab,közben a tea is elfogy néha,arra is várni kell.(Tudom,hogy ez a tea nem a rendezõk sara,ez a hely extra szolgáltatása)Jó 40 percünbe telik,míg mindannyian hozzájutunk az ellátmányhoz,most modhatja bárki,hogy várt volna ennyit a fene egy pohár teára meg egy szendvicsre,de tudtuk mindannyian,hogy jól fog esni,hát kivártuk.És jól is esett.A személyzet egyébként mindenkitõl elnézést kért a várakozás miatt.

 Itt lenne egy zárójeles javaslatom,tényleg a jó szándék vezérlete alatt.Véleményem szerint ha elõre megsütnék a fasírozottat(mondjuk délelõtt) és a kínálás elõtt mivel tényleg jó a gyomornak a meleg étel az érkezõk számának függvényében megmikróznák sokkal gördülékenyebbé lehetne tenni a kiszolgálást.A fasírozott úgy is meleg lenne,az élvezeti értékét meg semmivel nem rontaná le a mikró.Egy katonai sátorban vagyunk egy emléktúrán,nem a Gundelban,én itthon 3 naposan is megeszem a fasírozottat(késõbb is de addigra elfogy),szerintem a túrázók se fanyalognának.Örülnének,hogy 10 percet állnak nem egy órát a hidegben.A teánál meg egyszerûen több edényre van szükség.Elhagyását semmiképp nem javasolnám,hihetetlenül jólesik ilyenkor.Zárójel bezárva.

 Ettünk-ittunk,kihûltünk,lassan akár el is indulhatnánk.:)Kérdezem a katonát,hogy akkor most merre is az arra(itt is volt rendezõi javaslat az útvonal módosítására a csúszásveszély miatt)kék vagy sárga de mint mondja már tök mindegy!:)Menjünk hát az ismert sárgán!

 Hát csúszik,ahogy kell!:)És ugye ez az a szakasz,ahol az ösvény egynyomos,néha csak félnyomos,a hegy oldalában fut és lejt-persze kifelé.Jelen esetben meg még szét is van gyúrva,jó sáros,öröm rajta a haladás.Az alternatív javasolt út a kék lett volna a Kötõk padjánál található extra-leesésveszély miatt,én csak azért nem értettem ezt mikor itthon olvastam a kiírásban mert a kék csak egy darabig fut párhuzamosan a sárgával(felette),majd keresztezi azt(még bõven a Kötõk padja elõtt) és elmegy durván északnak,semmiképp nem tart az Alsó-Jegenye-völgyig,ahova pedig mi igyekezünk.Legalábbis az én térképemen.Nálam(a 2009-es térképemen) a sárga alternatívái a következõk a völgyig,kikerülendõ a Kötõk padját:Z-P kerékpáros út(nem tudom fel van-e festve)-S vagy K-P kerékpáros(nem tudom,hogy fel van-e festve-S.Van még egy K-KZ-Z-Z+ útvonal is,de az 6-700 méterrel hosszabb az eddigieknél.

 Haladunk a sárgán tehát.Megjön a kék balról.Ettõl kezdve sokkal rosszabb az út,tisztán látszik,hogy sokan itt csatlakoztak vissza a klasszikus útvonalba.Nagy a sár,csúszik-ragad ahogy kell.:)A völgy felett közvetlenül már nem lehetne talpon maradni,minden lépéssel együtt jár egy 20-30 centis csúszás,csoda,hogy esés nélkül leérek.Átkelek a patakon és bevárom a többieket,közben egy német pecsétlenyomattal gazdagodom.Befut a csapat,kis cihelõdés és irány a völgy.

 Itt nem olyan mély a talaj,könnyebben haladunk mint eddig de azért megbeszéljük,hogy ezen szakasz után pihenünk egy nagyobbat.Hát persze,jön a Muflon,de hol van az még!!

Kiérünk a benzinkúthoz,itt mindig látunk autót ami túrát feladóért jön,most sincs ez másképp.A benzinkút zárva,tudtuk elõre nem meglepetés.Felkanyarodunk a sárgán a Kerek-hegy felé.Hosszú,monoton emelkedés jön most,nem lesz egyszerû.Hát nem az.A sár alattomosan szívja ki az erõnket,még szerencse,hogy néha az ösvény szélén lehet haladni,ahol van némi lehullott levél,ezáltal nem olyan mély a csapás és nem csúszik annyira a bakancs talpa.Szótlanul bandukolunk,néha magam elé mormogok valami cifrát,a központi téma persze a talaj.:)Elérjük a helyet,ahol a sárga élesen elkanyarodik jobbra nekünk viszont egyenesen elõre kell tartani,150 méter után itt az országos kék,arra állunk át.Persze az itiner említi,hogy ez a Kerek-hegyi tisztásnál lesz(van) de aki sose járt erre nem tudja,hogy most van itt.Régebben úgy rémlik volt itt szalag,most nincs,vissza is kell kiabálni 5-6 embert a jó útra.(Egy nyilazott tábla lenne a tökéletes megoldás.)Bár a sárga egy kis kerülõ után szintén becsatlakozik a kékbe,de minek kerülni,ha nem muszáj,szívunk ma épp eleget e nélkül is.:))

 Itt a Muflon!Sorállás nincs,meleg tea van.Még szabad hely is akad,nincs túl hideg,simán le lehet ülni enni és inni egyet.Eltöltünk itt egy jó negyed órát,a kulacsokat is sikerül feltöltenünk vízzel a mosdóban,a folyadékra szükség is van,Perbálig a pótlásra nincs lehetõség.Viszont egyre többször nyúlunk a flakonokhoz,egyre többször követeli a szervezet az italt.Felhasználom a régóta cipelt vésztartalék-Isostar poromat.

 Pihenés után a kék a követendõ,a település szélén egyszer benézzük de hamar visszatalálunk rá.Feltûnik a Nagy-Szénás,innen nézve marha magasan vannak azok a fénypontok!:)Elérjük a hegy lábát,a kis fényvisszaverõ cetlik nagyban segítik a jó irány fellelését,ezek nélkül lehetne keresgélni a helyes utat.Felfelé még hagyján,a hegytetõt csak elérnénk nélkülük is valahogy,viszont az már nagyon nem mindegy milyen irányba indulunk lefelé.

Felfelé szerencsére hátszelet kapunk,ami persze a csúcsról hamar lekerget bennünket pedig el lehetne itt nézelõdni sokáig,szép az éjjeli panoráma.Lefutunk hát gyorsan a tetõrõl,a szél keményen csap az arcunkba,kapucninkba bújva sietünk a fák árnyéka felé.Az erdõben elérjük a kék sáv-kék kereszt csomópontot,bevárjuk Zsuzskát és átállunk a kereszt jelzésre.

 Innen hamar a Fehér-úti ellenõrzõpontra érünk,itt nem idõzünk,megyünk is tovább.Pihentetõ szakasz következik,talán túlságosan is.Jobbára lefelé vagy szintben haladunk,elég monoton és mivel a lábunk alá se kell annyira koncentrálni elég álmosító.Komolyan mondom jólesik a mászás mikor elérjük a vadvédelmi kerítést,legalább felébredünk kicsit.A következõ etaptól sokan tartottak,ahogy hallottam,féltek a nyílt terepen való dagonyázástól.Félelmük alaptalannak bizonyul,a szél most segítségünkre volt,a körülményekhez képest szépen felszárította az utat aminek követését egyébként szalagozás segíti.Átkelünk egy kisebb patakon is,beleesni nem tanácsos,szerintem ez tömény szennyvíz,valami állattartó telep lehet a közelben,a szaga kísértetiesen hasonlít a Csárda-völgyi patakéra(Bakony),azt egy tehenészet szennyezi büntetlenül.Elérjük a 10. ellenõrzõpontot a Malom-földeknél.

 A katona közli,teapont üzemel Perbálon a Kis Kaiserban,ismerõs hely,mi is oda szoktunk beülni ilyenkor.Begyalogolunk a faluba Robival,6 óra lesz mindjárt,betérünk az említett helyre ahol Pisti és Andris már berendezkedett.Pár perc és befut Zsuzska is,jó beszélõkéjû újdonsült túratársát úgy látszik út közben elhagyta valahol.:)

 Pihenünk egy jó fél órát,igazából nem sietünk sehova,a szintidõ is engedi a lazítást.Aztán felkeltjük Andrist és Pistit,nekiindulunk a maradék gyenge 12-nek.A fejlámpára szerencsére már nincs szükség.

 Kikapaszkodunk a faluból.Egy darabig úgy látszik,hogy a viszonylag homokosabb talaj elnyelte a vizet és nem képzõdött akkora sár,de ez az állapot hamar elmúlik visszatér az eddig megszokott csúszkálás.Elég lassan de újra felvesszük az utazósebességet.Felcaplatunk egy dombhátra,majd leereszkedünk róla,de csak azért,hogy párszáz méter után újra elérhessük az elõbbi magasságunkat.Szántóföld szélére érünk,ez aztán mindent visz,szerencsére nem hosszú a szántásos szakasz.Ezután jön még egy kis emelkedés a Nyakas-tetõre,aztán újra lefelé visz az út.Hullámvasutazás vége,elgyalogolunk Anyácsapusztára.Közben szépen kitavaszodik,süt a Nap,gyönyörû a kilátás minden irányba,most sajnálom igazán,hogy a fotómasina bemondta az unalmast.

 Tehát Anyácsapuszta.A pontot idén is német alakulat uralja,idén is szépen berendezkedtek.Pecsétlenyomat a lapra és már indulunk is tovább,felmérjük az elõttünk álló szakaszt,ilyen szép idõben a Kakukk-hegy sem tûnik olyan ijesztõnek.:)Anyácsai-tó most kimarad,egy ideig aszfalton haladunk majd szántóföldi úton közeledik a hegy.Szalagozás mentén kezdjük meg az emelkedést,lassú,apró léptekkel gyûjtjük a szintet aztán a hegy bekeményít,de csak rövid ideig,nem is tud kifogni rajtunk.Az akácos elõtt érdemes visszafordulni kicsit nézelõdni,lenyûgözõ a panoráma,meg hát nem is sietünk sehová.Aztán egy utolsó erõpróba,felgyalogolunk az akácosba majd hamarosan meg is érkezünk a csúcsgúla tövébe beásott utolsó ellenõrzõpontra.

Itt is németek táboroznak,a pecsét begyûjtése után a kálváriadomb irányába hagyjuk el a hegyet.A fák között semmi gond,nem csúszik annyira,hamar le is érünk a faluba.Kb. 1 kilométer és benn is vagyunk a célban.18:20-kor indultunk,most 9 óra 10 perc van.

 Átvesszük az Oklevelet,a kitûzõt,a felvarrót majd elfogysztjuk a nagyon finom virslit teával,akinek úgy esik jobban forralt borral.Indulás elõtt,mivel derékig sáros mindenki átöltözünk,majd hazaautózunk.

 Hát igen,a Kitörés.Eddig volt egy nagyon hideg Kitörésünk,mikor hajnalban Perbál határában mínusz 15 fokban gyúrtuk a havat.Aztán tavaly nem volt annyira hideg,éjjel is csak úgy mínusz 5-6,de tükörjég volt az útvonal nagyobbik része.Aztán idén itt volt ez a sár,olyan volt,mintha az ember valami ragasztóban lépkedne,azt vártam sokszor mikor reped le a bakancsom talpa.Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem hogy az eddigi három Kitörés jelenti a teljesítménytúrázó múltam 3 legextrémebb túráját.

 Igen,minden évben megfogadjuk a Virágos-nyeregben,éhesen,szomjasan,fáradtan a sorban állva,hogy ide aztán többet nem jövünk,de valahogy azért mégis itt vagyunk újra és újra,és én már most borítékolom,hogy jövõre sem lesz ez másképp!:))

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

U.i.:Minden elismerésem azon résztvevõké,akik nem rendszeres túrázóként teljesítették bármelyik távot,mi viszonylag gyakran teljesítménytúrázók is elfáradtunk rendesen,az alkalmi túrázóknak részemrõl kétszeresen is kijár a vállveregetés!

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
túra éve: 2013
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20132013.12.07 19:08:29

Tanúhegyek nyomában 40.


Már Tapolca felett láttuk,hogy ez más lesz mint az eddigiek.A kelõ Nap fényénél gyönyörû sárgás-vöröses fényben úsznak a tanúhegyek,innen a dombtetõrõl belátni az összeset,komolyabb fotógéppel érdemes volna megállni és kattogatni párat,enélkül mást nem tehetünk,mint hiszünk a krónikásnak:hihetetlenül szép a látvány.


Az iskolához 7 után érkezünk,épp elõttünk fut be egy népes csoport,jó tíz perces sorállás ennek eredménye,nem gond amúgy.Repkény és Droid kellemes sétát kíván,az ajtóban megkapjuk a rajtidõt-hajrá!


Kilépve az iskolából szokatlan a látvány,látni a Badacsonyt,mármint a hegyet.Megkezdõdik hát a móka,a levegõ kicsit sem párás(na jó,lehet,hogy egy picit mégis...)a megszokott köd viszont nincs sehol.Érdekes így haladni.Forrásnál kis pihenõ,iszunk is egyet aztán irány a hegy teteje!Hamarosan itt is a Kõkapu,felosonunk mellette,a bazaltfolyosónál még koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak,van még pár kertesztezendõ szintvonal mire megpillantjuk a Kisfaludy-kilátót.


Matrica a lapra,kilátóba fel,végre megérte a lépcsõzés,a Balaton felett káprázatosak a fények,a többi irányba is éredmes nézelõdni.Egy baj van csak,totál víz a hátam,kezdek fázni így visszatérek a túrába.Vicces dolog a Badacsony oldalában túrázni amúgy a kéken,jó kis hullámvasút,lehet gyûjteni a szinteket.Több kilátópont mellett haladunk el,mindenhol megállunk nézelõdni,meg kell becsülni hogy tiszta az idõ.Aztán Badacsonyról le,átaszfaltozunk Szigligetre.


A várat épp renoválják úgyhogy a marticáért és a nápolyiért kevesebb szintet kell legyûrni,a pont a Várhegy tövében székel.


Elhagyjuk Szigligetet,jön a kerékpárút majd a bekötõút a Szent-György-hegy irányába,egy pincénél újabb matrica kerül az Igazoló lapra majd szõlõsök mentén közeledik a hegy.Lengyel-kápolnát mellõzzük majd az Oroszlánfejes-kút mellett haladunk el.Kezd valamiféle napsütés lenni ennek eredményeképp javul a kilátás és sárosodik az eddig lefagyott ösvény.


A hegyen igazoljuk ottjártunkat majd a bazaltorgonák tövében leereszkedünk a kulcsosházhoz némi ellátmányért.A felhozatalra szavunk nem lehet!


Jön a Csobánc!Fenséges látvány ez a hegy ahogy egyre közeledik,már itt tornyosul felettünk,a szerpentinen már látszanak a hangyaként felfelé araszoló túratársak,a szerencsésebbek már a tetején tartanak....


Aztán már mi vagyunk a hegy oldalában,mit mondjak a kilátás innen is pazar,hamarosan a tetõn találjuk magunkat,nem kicsi ez a kõtömb,nem is túl alacsony de azért így szerpentinezve nem halálos a meghódítása.


Bokatörõ ösvény visz le a túloldalon,valaki aktiválja a napelemes kutat-csatlakozunk hozzá és feltöltekezünk vízzel.Átgyalogolunk Káptalantótin,jön a Tóti-hegy.


Nagyobb sárra számítottam,nem lett igazam,viszonylag könnyû a hegy meghódítása.A kilátás innen aztán mindent visz,ez mondjuk nem meglepõ.El is töltünk itt pár percet.


No,már "csak" a Gulács van hátra,itt elõbújik amúgy sem túl mélyen rejtõzõ udvarias-énem,szinte minden lefelé haladónak félreállok így mindenféle halálközeli élmény nélkül van meg az utolsó hegy ma.


Világosban történik még a leereszkedés is,sõt a fejlámpa elõ sem kerül ma,mire szükség lenne rá bent vagyunk Tomajban,ott meg már bekapcsolt a közvilágítás.


Beérve a suliba átvesszük a díjazást,vacsorázunk egyet majd hazasuhanunk Gyõrbe.


Újabb tartalmas napon,újabb szép túrán vagyunk túl,köszönjük az ez ügyben tett fáradozást mindenkinek!


Köszönöm a lehetõséget,a túratársaimnak a társaságot!


dnvzoli


Néhány kép az útvonalról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TanuhegyekNyomaban2013?authuser=0&feat=directlink


Jó nézegetést!


 

 
 
LővérekTúra éve: 20132013.11.21 09:48:07

Lõvérek 40.


2013.11.16.


Lõvérek 40 hatodszor.Ez a Lõvérek 40 aztán olyan volt,amilyen egy Lõvérek 40-nek illik lennie.Reggel kellemes hideg(az autó szélvédõje Gyõrben lefagyva),a túra elsõ felében szép ködös a táj(mondjuk Sopronba elautózni egy rémálom volt,hát még a hazaút...:)),aztán késõbb a Napocska is megmutatta magát,viszont ezután is lehetett látni ködös völgyeket,néha a köd alatt meneteltünk,néha benne,néha meg felette-ahogy ez egy Lõvérek 40-en illik:)Az ellátás a szokásos-ami itt a kimondottan jót jelenti,a célvirsli finom,a házilekvár mennyei,a müzliszelet pont a túrára való.De hogy ne tûnjek fizetett dícsérõnek:a sárga-fekete szalagot(bár sûrûségük terén nem érheti a szervezõket panasz,sõt!) nem kimondottan késõ õszre fejlesztették ki:))


Viccet félretéve:szeretem ezt a túrát,köszönöm a lehetõséget,a túratársaknak a társaságot,és egye fene,Niki is megnézheti a képeket!:)


Amiket itt találtok:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek4020131116?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20132013.10.31 09:51:07

Privát Írottkõ 50.2013.10.29.


 Történt,hogy ismét egy napra esett a Vasparipa-túra az Írottkõvel.A tudomány mai állása szerint egyszerre két helyen nem lehetek,így valami megoldást kellett találni.Kifundáltam hát:a Vasparipán szokás szerint szalagozunk,majd másnap pontõrködünk egy jót a Csárda-tetõn,az Írottkõ 50-et meg teljesítem privátban.Így is lett.

 Egy szép õszi,majdhogynem nyárias idõt ígérõ keddre esett a választás,igaz koraestére,késõdélutánra már bekúszó esõgócokat vizionált a met.hu,de a nap nagy részén kiváló túraidõre számíthattam.

 Mindent úgy csináltam,mintha a hivatalos túranapon lennék.Kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl négykor.Szokásos reggelizõ megállás a szokásos benzinkúton,érkezés Kõszegre fél 6 után pár perccel.Átöltözöm túrázónak,a nyári technikai póló fölé csak egy vékonyka polármellény kerül,húzós emelkedõvel nyit a túra,lehet,hogy még ez is sok lesz.Amúgy kb.10-15 fok lehet.És sötét.

 Átgyalogolok a temetõ mellett,mellõzöm a szénsavas-kutat,egyre meredekebb utcákon gyûjtöm a szintet.Tudom,hogy hamarosan egy vízmosás peremén kell evickélnem ezért felteszem a fejlámpát,a döntés jónak bizonyul.Kis aszfaltozás,majd végleg elhagyom az álmos városkát,bevetem magam az erdõbe.Komolyan,itt még melegebb van mint lent a völgyben,meg is szabadulok a polártól,mivel erõteljesen világosodik a fejlámpa is visszakerül a zsákba.Hihetetlen,mindjárt itt a november és én egy szál pólóban nyomom a túrát hajnalok hajnalán.:)A szokásos 50 perces idõn javítva 45 perc alatt tudom le az elsõ 3,7 kilométert a maga 320 méteres szintemelkedésével.

 Felnézek az Óház-tetõ kilátójába,épp elkapom a napfelkeltét,készül pár fotó.A korai idõpontot tekintve is kimondottan jók a látási viszonyok ahhoz képest amennyire „jók” szoktak lenni általában a kilátó-látogatások során.Kilátóból le,irány a kék sáv a Vöröskeresztig.Még 60 méter szintet szedek össze az Irány-hegy tetejéig majd leereszkedem a közepén egy vörös kereszttel díszített pihenõhelyig.Itt találkozom az elsõ emberekkel egy mikrobusznyi favágó képében.

 Vöröskereszt után a piros kereszt a követendõ,az út többnyire lejt,könnyedén haladok a gyönyörû erdõben.Bár a lombozat már lehullott,így nem színesíti a képet,az avarréteg a barna ezernyi árnyalatában káprázatosan szép.Elhaladok a Borha-forrás mellett,csodálkozom hogy még csak nem is csörgedezik.Velem felett aztán átállok a piros sávra,ezen ereszkedek le a faluba.

 Már a hegyen éhes voltam,úgy gondoltam majd a játszótéren eszem,hát ez rossz döntésnek bizonyult.Ugyanis míg fenn kimondottan kellemes volt a hõmérséklet,leérve a falu völgyébe ez már nem volt elmondható.Egy-egy ponton azért betalál a napfény,kiválasztok hát egy ilyet és egy kocsibejáró betonján újabb adag élelmet viszek be a szervezetembe.Mivel nincs ellenõrzõpont így nincs ellátmány sem,a folyadékpótlást is magamnak kell megoldanom.Szerencsére épp a múltkor ittjártamkor(ittjártunkkor a családdal) derítettem fel a falu közepén található Vasa-kút nevû forrást(a térképen nincs nevesítve,pedig megérdemelné),most ennek vizében van minden bizodalmam.Ki kell tehát hagynom az Írottkõ-túrák kiváló teáját,a Vasa-kút szerencsére vízadó kedvében van,ott töltekezem fel az enyhén vasas ízû forrásvízbõl.A korrektség kedvéért azért begyalogolok az Alkotóház udvarára,egy fotó igazolásképp aztán hajrá elõre a kék kereszt mentén.

 Felkaptatok tehát a falu fölé,az említett jelzésen el is hagyom azt.Innen is kiváló a kilátás,talán még egy Írottkõ 50-en sem láttam el ilyen messzire a kilátópontokról.A kék kereszt egészen Bozsok határáig vezet,majd ott,ahol a virágkertészetes furgonból szoktuk kapni a pecsétet elfordulok jobbra.Itt annyi változást észlelek,hogy a kék 3szög jelzés átváltozott kék sávvá,a nyomvonal maradt ugyanaz,csak 3szögbõl sáv lett.A régi jelzést még nem tüntették el véglegesen,csak szürkével áthúzták,így aki esetleg nem ismeri a helyet sem rémül meg,hogy úristen,hova keveredtem,az én térképem szerint itt 3szögnek kellene lennie.Bozsok felett is szép kilátásokat rögzítek,sõt egy szál fehér ibolyát is sikerül lencsevégre kapni.A Felsõ-erdõnél behúzom a nemszeretem kaptatót majd begyalogolok a Kalapos-kõhöz.(Ha van idõtök mikor erre jártok érdemes lemenni a kövek alá,onnan látni igazán,mekkorák ezek az óriások,valamint érdemes átnézni az innen nem messze található Széles-kõhöz is,az is nagyon látványos)A Holler-barlangot(ami lényegében csak egy nagyobbacska üreg) most nem nézem meg közelebbrõl,kiérek a határsávra.Jobbra fordulok,immáron a fonódott kék-zöld sávot koptatom.

 Kedvenc részemen haladok,gyönyörûek a színek,alattam néhol 120 méteres mélységben fut a Sötét-völgy én meg itt talpalok a peremén….szeretem ezt a környéket.Aztán a zöld elválik tõlem,megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés,most balomon van egy völgy,hatalmas faóriások fekszenek mindenfelé a barnás-vöröses avarban,holtukban is megkapó látványt nyújtva.A völgyben patak csörgedezik,a csend végtelen,a szintemelkedéssel együtt is jókedvvel haladok gondolataimba mélyedve.Balra több lehetõség(jelzés az Írott-kõhöz-rövidebb,de lényegesen meredekebb megközelítést felkínálva) is kísértésbe viheti azt,akit kísértésbe lehet vinni kispistázás terén,én haladok a kijelölt irányba.Hamarosan mellém szegõdik a piros sáv majd ha jól rémlik a kék kereszt is,ezek nyomvonalán jutok fel nem kis kaptatókat érintve az Írott-kõre.

 Az Árpád-kilátót megpillantani mindig örömteli érzés és nagy megkönnyebbülés!:)Egyedül az a két kék mûanyag wc…..azokat aki odabiggyesztette a kilátó jobbjára….hát szépérzéke nulla az tuti.Borzalom!:)Bedobok egy kis csokit majd fellépcsõzöm a tetõre,azt nem mondom,hogy késél erõsségûek a kontúrok,de egész jó a kilátás.A táblácskák tanúsága szerint többek közt elvileg innen pl.még a Gerecse is látható,na azt azért nem látom,viszont felfedezem a Szent-Vid-kápolna piros csúcsát,én már ennek is örülök.:)Az osztrák oldalon is több hegy beazonosítható,a magyar oldal színpompás erdei is szépek.

 Kilátózás után gyors szintvesztés majd ráállok a Velemig futó piros sávra.Az Asztal-kõ utáni kanyarban a piros elhagyja a széles utat,bevált egy szûk ösvényre,itt tapasztalható a túra jelzéseinek egyetlen hibája,nincs nyilazott piros sáv,aki nem ismeri a helyet simán megy tovább balra az úton.A piros sáv amúgy nagyon sûrûen fel van festve,csak nyilazott nincs a kanyarban,azt gondolom a festõk Velemtõl dolgozhattak felfelé,ellenkezõ irányba,azért kerülte el a figyelmüket ez az apróság.

 Lezúdulok tehát Velembe,a Hosszú-völgyben már több túrázóval is összefutok,hát nem cserélnék velük,ez a völgy(sok szakaszon lényegében egy szûk vízmosás,jó köves talajjal) ellenkezõ irányba tiszta szívás!:)Tulajdonképpen 3-4 kilométer kaptató nem a legideálisabb körülmények közepette.

 Velemben újra meglátogatom az Alkotóházat,tea most sincs,ismét felkeresem a Vasa-kutat.Aztán irány a Szent-Vid!

 Ez a kapaszkodás sokat kivesz belõlem,igaz eddig szinte nem is álltam meg pihenni néhány percnél hosszabb idõre,talán ennek a levét iszom most.A kápolnához nagy nehézségek árán érek fel,le is rogyok az elõtte álló padra.Csokit eszem,iszom is rendesen és pihenek,kicsit hosszabbat.Jót tesz a megállás,újult erõvel vágok neki a továbbiaknak.Tudom,hogy ez sem lesz sétagalopp,a Hörmann-forrásig is van szint bõven.

 Elõször bükkösben aztán a magasabb régiókban jobbára fenyvesben taposom a kék karika jelzést egészen a Hármashatár-hegyi parkolóig,végig várom a légyölõ galócákat amiket itt szoktam fotózni de csalódnom kell,most valahogy egyet se találok.A parkolóban azért van némi élet a hétköznap dacára is,hiába,idáig lehet feljönni autóval és innen az Írott-kõ csak 2,5 kilométer mindösszesen 150 méter szintemelkedéssel.

 A Hörmann-forrást sem hagyom ki majd visszakapatok az aszfaltra,irány a Stájerházak!Végre lejtõs szakasz következik,mit mondjak úgy érzem már rám fér,eddig úgy 28-29 kilométernél tarthatok és vagy 1500 méter szintnél,azért az nem kevés.Ereszkedés közben,mielõtt elérem az erdészeti utat szép kilátásokban gyönyörködhetek az ausztriai hegyek felé,eddig ilyenre itt sem emlékszem.A kék sáv kunkorában favágók sziesztáznak éppen,egyikük felriad a lépteimre,társai nyugtatgatják,hogy semmi vész!..:)Míg elhaladok mellettük nagy a csend,aztán a hallótávolság határán nevetgélés,gondolom rajtam élcelõdnek.

 Stájerházaknál tudjuk mi a szokás,elõbányászom a zsák mélyérõl az almát és elmajszolom.Innen a túra saját jelzése,a fehét pötty a követendõ,hát követem.Elõször erdei úton haladok,majd a pöttyök letérítenek róla.Abszolút jelzetlen,vadregényes helyen törtetek,szerencse,hogy reggel nem volt köd,most aligha maradna száraz a bakancsom és a lábszáram.Szembe velem ott magasodnak a hegyek,de nem eszik olyan forrón a kását,itt van alattam ez a jó mély völgy,ugorjunk hát le oda is,had legyen még nehezebb az a hegymászás!:)

 Leóvatoskodok hát a Hármas-patak völgyébe majd átkelvén rajta rögtön meg is kezdem az elpocsékolt szintek újbóli begyûjtését.:)Hatalmas robajjal elõttem zúdul le valami a hegyoldalból,kicsit megszaporázom a lépteimet,hátha még megláthatom mi volt,sikerül is a távolban,a szemközti hegyoldalban megpillantanom három muflont.Szinte hihetetlen mire képesek ezek az állatok,ilyen rövid idõ alatt,pár másodperc leforgása alatt ekkora távot és fõleg ekkora szintemelkedést produkálni!Nincs az az ember által épített masina,ami képes lenne erre!

 Nem messze a Szikla-forrástól aztán beállok a Zeiger-nyeregig tartó kaptatóra.Egész túrán új módszerrel kísérletezek és úgy látszik nem hülyeség amit már többen tanácsoltak nekem:ne kapkodjak felfelé,komótosan,megfontoltan,a testemet aerob(jól mondom nafe?)tartományban tartva,a komolyabb emelkedések is szinte kifulladás nélkül teljesíthetõk,nincs szükség 10 méterenkénti megállókra,nincs halálközeli élmény.Mûködik,komolyan mondom.Hiába,mindig tanul az ember,persze ma nem kellett alkalmazkodnom senkihez,a kísérletezés szempontjából ez nem elhanyagolható körülmény.

 Zeiger-nyeregben még nincs vége a mókának,itt még csak 588 méteren vagyunk,még átugrom ide a fél kilométerre található Tábor-hegyre is 645 méteren csak jobb érzés lenni,mint 588-on.:)Errefelé sok a szeder,el is eszek jó pár szemet a medvék elõl,na meg így azért a kaptató is kellemesebb!:)A csúcs-gúlánál aztán fellélegezhetek,most már tényleg csak a Hétforrás-Óház 183 métere van hátra,mint komolyabb megmérettetés.

 Bekerül a bendõbe a csúcs-csoki,aztán irány tovább a fehér pöttyön.Leérve a hegyrõl gesztenyefába botlok,alatta a terméssel,úgy döntök az épp elkezdõdött esõszitálás ellenére is engedélyezek magamnak 10 percet gesztenyeszedésre.Szedek is egy sütésre valót,most már,hogy írom a beszámolót elmondhatom,megérte a megálló,igaz,hogy nem volt valami nagy szemû a termés,de finom édesre érlelte a természet,mindenkinek nagyon ízlett idehaza.

 Szitáló esõben folytatódik a menet,maradok pólóban,tényleg csak szitál,semmi vész.Egy gerincúton talpalok,balomon még egy csúcsgúlát is megpillantok,a térképet nézegetve valószínû a Stölzer nevû hely 528-as gúlája lehetett az.Aztán jön a térdfájósok kedvence,kb. 100 méter szint rohamos gyorsaságú elvesztése,bizony én is próbálok néha ide-oda kanyarogni ezen a lejtõn mert egyenesen lefelé szinte lehetetlen néhol talpon maradni,hála a mély avarnak és az alatta megbúvó faágaknak,hatalmas köveknek.Azért csak leérek esés nélkül,tartok pár perc szünetet,eszem édeset és sósat is majd megkezdem a monoton menetet a Hét-forrásig.

 Hát,így egyedül ez tényleg monoton,ha azt írnám,hogy elejétõl végéig élveztem ezt az etapot,hát nem mondanék igazat.Persze szépségek itt is adódnak,az erdõ színei,a kilátás az alattam elterülõ,vagy épp a távolabbi oszták területekre,hegyekre mind emelik az élvezeti értéket,de azért a 40. kilométer környékén a 4-5 kilométer aszfalt az 4-5 kilométer aszfalt.A végén már nagyon-nagyon várom,hogy a következõ kanyar után ott legyen a Hét-forrás völgye!:)

 Bár úgy emlékszem,hogy legutóbb már a fehér pöttyök meredeken letérítették a vándort a forrás irányába az útról,most ezeket a pöttyöket én nem találom.Sebaj én meredeken letérek,kihagyva így azt az oda-vissza aszfaltot,ha megint nem ez a túra hivatalos útja,elnézést kérek.

 A forrásnál nem vagyok egyedül,ez is egy közkedvelt helyszíne a hegységnek,megmosolyogtató jelenetnek lehetek tanúja épp:kisebb csoport érkezik több 10 év körüli gyemekkel,az egyikük elõrefut és visszakiáltja a felnõtteknek:jó-jó van itt hét név,meg folyik a víz,mi ebben a nagy szám?:)

 Az utolsó kaptató elõtt többet pihenek,a szintidõbõl van még két órám,feltöltekezek forrásvízzel,túl könnyû még a zsákom.:)Aztán nekivágok.

 Itt is alkalmazom az új kaptatási technikámat,megállás nélkül-és ami lényeges,kifulladás nélkül-jutok fel a vízszintes útra.Valami nincs renben egyébként az itt található irányító táblákkal,a forrásnál az osztrákok Mária-utas infós oszlopa is pont az ellenkezõ irányba mutatta az úticélokat.Most vagy valaki „tréfás kedvében” volt,vagy az oszlop állítói nem voltak a helyzet magaslatán.:)

 Kis vízszintezés aztán jön az utolsó 10-20 méter emelkedés,és újra itt is vagyok az Óház-tetõn.A kilátózást most már kihagyom,elindulok lefelé a reggel már bejárt zöld sávon.A lefelé már nem esik jól se a térdemnek se a talpamnak ill. inkább a lábujjaim panaszkodnak,fõleg a bal nagyujj,amivel ma is sikerült legalább két kiálló objektumba úgy igazán,erõbõl belerúgnom.:)A lefelébe egy megtermett nyúl visz színt-mi a frászt keres egy nyúl ilyen magasságban?:)Bár láttam már nyulat ennél magasabban is errefelé,ha jól emlékszem az Asztal-kõ mellett,hát az is van vagy 725 méteren….

 Még világosban visszaérek az iskolához(11 órás menetidõvel),ahol a hagyományt követve reggel leraktam az autót,majd meglátogatom a belvárosban azt a hamburgerest,ahol a sonkás-gombás melegszendvicset nem gombakrémmel,hanem szeletelt gombával csinálják.Megkérik az árát,szó se róla,de nagyon finom.Itt kezd el aztán szakadni az esõ,a szendvicset a csomagtartófedél árnyékában költöm el,és arra gondolok milyen szerencsém van,hogy még az esõ elõtt beértem.

 Intenzív esõben vezetek egészen hazáig,mikor nem tudok reflektorra kapcsolni szinte alig látok,fõleg,ha jönnek szembe.Nem is hajtok,nem is elõzgetek különösebben,csak az igazán mazsolákat.

 Tartalmas napon vagyok túl,örülök,hogy itt lehettem.A Kõszegi-hegység nem könnyû terep,de nagy kedvencem,mindig öröm,ha eljutok ide.Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom akár az Írottkõ túra keretében,akár úgy,mint most én,teljesen egyéni szervezésben.

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

A túrán készült képeim megtekinthetõek itt:

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/PrivatIrottko5020131029?authuser=0&feat=directlink
 
 
Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)Túra éve: 20132013.09.04 14:36:01
Magas-Bakony Teljesítménytúrák,50-es táv.

 2013.08.31.

 Több mint két hónapja nem voltam teljesítménytúrán,ekkora kihagyás talán még sosem volt.A Nemszázas jó 107 kilométere egy buta hiba miatt(rossz zokniválasztás)eléggé leamortizálta a talpamat-ez mindjárt jó egy hónapig elvette a kedvemet a gyaloglástól,az utána jövõ állat melegek és a viszonylag sok munka pedig gondoskodtak a másik,jó hónapos távolmaradásról.Na de minden sorozat megszakad egyszer,a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület szombatra gyaloglásra hívta a hegység szerelmeseit,nem volt kérdés hogy ezen a napon Bakonybél felé veszem az irányt.

 Nem kell túl korán kelni,Gyõr-Bakonybél egyórás autóút,7 után pár perccel parkolok le a Pikoló elõtt.Rögtön összefutok T.Petivel,megbeszéljük,hogy mehetünk akár együtt is mivel mindketten egyedül érkeztünk.Benevezek,közben befut M.Viktor is(aki ma a 30-as táv seprûjeként lesz bevetve) így gazdagabb leszek egy szép hûtõmágnessel.Megérkezik aztán Andris is egy pápai barátjával,négyesben vágunk neki hát a ma elrendelt kicsit több mint 50 kilométerünknek.

 Átgyalogolunk a falun(hihetetlen,de már itt találkozunk kispistás futóval aki a falu végénél tõlünk jobbról csatlakozik be a túrába egy mellékutcából….)a falu végénél szalagozás is segít ráállni a kék keresztre,rá is állunk,elkezdjük a hullámvasutazást a Gerence bal partján.Sztorizgatva haladunk majd egy meglehetõsen csinos túratársnõ valami „kígyóra” hívja fel a figyelmünket.Peti meg is leli a reggeli hûvös miatt még eléggé lelassult 30-40 centi körüli siklót az ösvény szélén amit aztán botja segítségével biztonságos helyre tessékel.Folytatódik a menet,a beszerzett információk hatására én most valamiért szívesebben mennék a 10-es távra,de nem lehet,marad az 50.:)Gerence-pihenõ hamar megvan,eszegetünk kicsit aztán irány a Kõris-hegy!

 Az Odvas-kõ barlang most kimarad,a piros sávon támadjuk a magaslatot,bizony az elején van egy-két húzósabb kaptató de aztán szelídül az emelkedés.Nincs persze szinte egy centi vízszintes sem,de azért bõven gyalogolható-fõleg így a túra elején.Andrisék lemaradnak,a társának ez az elsõ 50-ese,az emelkedõ még eléggé visszafogja õket.Kõris-hegyen 9:39-kor pecsételünk,11 kilométert jöttünk eddig 2 óra 20 perc alatt.Nem kapkodtunk,eszegettünk is-bõven jó.

 A menet a piros sávon folytatódik,átgyalogolunk a Kék-hegyre,az út most lejt,jó tempóban haladunk.A Zabola erdõn átkelve hamarosan már a Csárda-tetõn vagyunk,innen leereszkedve a Hálóvetõ-árokban követjük a jó szalagozást,a piros sáv ugyanis errefelé inkább nincs mint van.Van egy pár kanyar az útban,bizony jól jön a szalagozás,annyira sokszor nem jártam erre,hogy mindig egyértelmû lenne az irány.

 Kiérünk a Fenyõfõ-Vinye aszfaltra,dobunk egy jobbost.Elég meleg van,keressük is az árnyékot.Kicsit bágyadtan de gyenge fél óra alatt Vinyén vagyunk,a Vinye.hu udvarán újabb pecsét,zsíros kenyér,víz vár ránk,dobunk hát némi abrakot a lovaknak.A 23.kilométernél járunk ekkor.

 Evés és némi pihenés után megcélozzuk a Cuhát,a meder szinte üres csak a gödrökben van némi pangó víz,száraz lábbal kelünk át a túlpartra.A Kõpince-forrásra szerencsére még ilyenkor is számíthat az erdõjáró,le is mosakszom és töltök a friss forrásvízbõl.Aztán nics más hátra mint elõre:kezdõdjék hát a Zörög-hegy megmászása,túránk második nagyobb emelkedése!

A zöld sáv a követendõ végig a tetõig,az igazán szuszogtatós résznél utolsó ittjártam óta kitisztították,kiszélesítették az utat,véleményem szerint lelkileg is sokkal könnyebb így a mászás mint a nyomasztó,szûk,bedõlt fákkal tarkított ösvényen.Meg is van a tetõ megállás nélkül.Zörögön újabb pecsét majd leszaladunk Csesznekre.A faluba a Suttonyi aluljárón át érünk be aztán felkeressük a Várvölgy Vendéglõ elõtt üzemelõ ellenõrzõ pontot.Én valamiért mennék a Várkertbe de most nem oda kell menni,illene néha túra közben is alaposabban beleolvasni az igazoló füzetbe.:)Szóval nem Várkert hanem Várvölgy,pecsét begyûjtve,majd irány vissza az aluljáróhoz.Aluljáró elõtt kiránduló párosba botlunk,elsõ kérdésük:ez melyik falu?:)Visszakérdezünk,melyik lenne jó,aztán kiegyezünk Csesznekben:))Vinyérõl jöttek át a hegyen,oda is szeretnének visszajutni.Miután a páros férfi tagját teljes letargiába döntjük azzal,hogy meggyõzzük róla,az õ általa érzett 20(!)kilométer helyett eddig mindösszesen bõ 5-öt gyalogoltak alternatívákat kínálunk a visszaúttal kapcsolatban majd elbúcsúzunk tõlük.(Ismét beigazolódot a tétel miszerint az alkalmi gyaloglók 3szor vagy akár 4szer többnek érzik a legyalogolt távot a valósnál:)

 Ráállunk a sárga sávra,irány az Aranyos-völgy.A jelzés bizony itt sem egyszerûen követhetõ,viszont a kitaposott ösvény(és a völgyben futó távvezeték) elég egyértelmû,a szalagozás kiváló szóval azért eltévedni elég nehéz.Hatalmas viszont a gaz,néhol a fejünk búbja sem látszik ki belõle,az ösvény szûk,van csalán is bõven,az elõbb elhagyott páros is ezt az utat választotta végül,hogy szidnak majd bennünket ha ideérnek…:))

 Emlékeim megcsaltak,nekem az rémlett,hogy a völgy a Cuháig végig lejt de nem,Károlyházáig ha nem is markánsan de emelkedik,utána aztán már valóban csak lefelé.Cuhához leérve balos a jó irány,néhány perc és itt is van Porva-Csesznek vasúti megálló és Turistaház.Itt is pihenünk jó 10 percet majd a Hosszú-Nagy-hegy zöld sávján átkelve,újabb 150 méter szintemelkedést leküzdve jutunk Porvára.Van aki itt sem tartja követendõnek a jelzést és a Nyolckaszás kunkorát a szántón keresztül egyszerûen átvágja.Ejnye!

 Porván a kocsma elõtt pecsét majd a sárga sávon elhagyjuk a falut,felgyalogolunk a szépalmai mûúthoz.A szárazság ezen a szakaszon segítségünkre van,meglehetõsen vizenyõs szokott lenni a falu határában ez a rész,most teljesen száraz lábbal jutunk túl rajta.Aztán ráfordulunk az aszfaltra,árnyék nincs,meleg az van,kellemetlen!:)

 Nem kell ám az aszfalttól annyira félni,egy centit sem kell rajta haladni,ha nem akarsz,a szélén a füvön vagy a finom zúzott kövön simán tudsz baktatni,sõt így még a túrabot is használható tehát semmi pánik,arról nem is beszélve,ha esne és a sár és az aszfalt között kellene választani azt hiszem nem kétséges a választás végeredménye.

 Begyalogolunk hát Szépalmára,az ellenõrzõpont a birtok feletti dombon székel a fa alatt a kis pihenõhelynél,stílusos rendezõ itt almát ad még pedig szépet,ízleteset-a Bakonyi Kalandorok stílusosak,almát adnak szépet és ízleteset.:)Leheveredünk a fûbe,megnapoztatjuk kicsit a lábunkat,elmajszoljuk az almát aztán irány az utolsó etap.

 Egy darabig szalagozás váltja ki a leharcolt és ritkán járt sárga sávot majd ráállunk az említett jelzésre,kiérünk a Száraz-Gerence völgy aszfaltútjára.Aki kívánja halad a burkolt részen,nekem nem vágyik rá a talpam úgyhogy most is a szélét használom,sok helyen még fû is van,lényegében olyan mintha erdei ösvényen haladnék.A völgy amúgy szép,néhol hatalmas sziklafalak határolják,szûk egy óra alatt már a Pörgöl-barlangot rejtõ alatt osonunk,majd pár perc és itt is van a letérõ Bakonybél felé.Átkaptatunk a falut itt határoló dombtetõn,leküzdve ezzel a túra utolsó emelkedõjét majd Viktorunk utcájában lecsorgunk a célba.

 Átvesszük a díjazást,elfogysztjuk a cél-paprikás krumplit,hazaautózunk.

 Minden elismerésem a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesületnek!Elsõ rendezésû túrán vehettünk részt de véleményem szerint ez nekünk semmiben nem jelentett hátrányt.Szépen megszerkesztett minden lényeges adatot tartalmazó,minden elemében használható Igazoló Füzetet kaptunk,az útvonal a 90%-ban jó jelzettség mellett is végig szalagozva volt,eltévedni csak az igazán nagy mûvészeknek volt esélyük.(Voltak azért páran ahogy hallottam…:)Minden pontnak külön a helyre szóló pecsétje volt,szinte mindenhol kaptunk valamit az ellátmányra nem lehet panasz,az Oklevél szép,a hûtõmágnes szintén.Az idõjárást is jól intézték,kiváló túraidõben teljesíthettük az elsõ Magas-Bakony 50-et,szóval gratula,reméljük lesz folytatás!

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

 

 

 

 
 
 
Bazilika / BurdaTúra éve: 20132013.04.25 19:04:59
Bazilika 55.

2013.04.20.

 

Már majdnem G50 lett a dologból de aztán Zsuzska mondja itt ez a Bazilika 55,szép táj,nem tömegtúra,nézzünk már el inkább ide.Nem kell sok rábeszélés,szombat reggel Párkánynak vesszük az irányt,Komáromban becsatlakozik T.Peti is,hárman gurulunk át Szlovákiába a Mária Valéria-hídon.Rajthely hamar megvan,nincs még 7 óra,körülnézünk,fényképezgetünk kicsit aztán harangszóra el is rajtolunk.

Hûvös a reggel de úgy döntök cipeli a fene késõbb a hosszúgatyát,rövidben indulok egy vékonyabb pulóvert azért még eláll az ember.Duna töltésén indul a menet,a folyó medrébõl épp csak egy kicsit kilépve hömpölyög a jobbunkon,balra uszoda,furábbnál furább hétvégi lakok(mindenki abból építkezett amit haza tudott menteni,egy helyen kibelezett kamionfülke a telek dísze!:)),vagy épp épülõ szennyvíztisztító esetleg lezuhant repülõgép okán emlékmû.

Balra térünk a töltésen,ez már a Garam jobbparti gátja,Tinca kocog el mellettünk,nemsokára itt is az elsõ ellenõrzõpont a híd elõtt.Megkapjuk a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület Vasúti-híd feliratú pecsétlenyomatát.

Híd alatt át majd újra a gáton,gátõrház mellett el,haladunk a kivirágzott töltésen,éhes vagyok,elmajszolok egy kakaós csigát.

Közúti hídhoz érünk,átkelünk a Garam felett,befut Garamkövesd falu,a háttérben már feltûnnek a szintemelkedést hozó magaslatok.Eddig,mármint szintemelkedésbõl nem volt sok.Átszeljük a falucskát,közben a presszó teraszán újabb lenyomat kerül az Igazoló füzet hátoldalára.Hát akkor kezdjünk emelkedni!

Szegényes lakok közt hagyjuk el a falut,az emelkedõ durva de még az elején vagyunk,jó tempóban haladunk.Ráállunk a piros sávra és csak felfelé,csak felfelé…bele a ködbe.Szusszanásnyi idõre megállunk körülnézni,rövid idõ alatt sokat emelkedtünk,jó magasan vagyunk a falu felett amibõl ma sajnos nem sok látszik innen.Aztán tovább,az út csak emelkedik,sunyin,de emelkedik.Jobbunkon infós táblák hirdetik az itt általában látható fenséges panorámát,hát ma errõl mi lemaradunk,sebaj,nagyon hangulatos a ködös erdõ is.Közben lassan ráérünk a Börzsöny turistatérképre is.:)

Még mindig felfelé,aztán itt is van a Sziklák nevû hely,két pontõrkisasszony õrzi a sziklapárkányt,innen az igazi a kilátás,mondják-no már amikor van!:))

Tovább állunk,Dilen és két társa ér utol,innentõl egy darabon együtt haladunk.

A Burda,vagy ha úgy tetszik a Helembai-hegység kék sávját gyúrjuk,közel 400 méteres magasságban a köd az úr,de ahogy ereszkedünk egyre lejjebb elõbukkan a Nap.Az aszfaltútra már napsütésben érkezünk,vissza kellene menni a sziklákhoz,hátha már van panoráma-persze nem megyünk.:)

Úgy másfél,két kilométer aszfaltozás után betérünk az Ipoly kulcsosházhoz,a pecsét mellé müzliszelet és fél literes ásványvíz jár házi szörppel,valamint egy meglepetés ami a pontõr szerint a házikó mögött vár ránk.

Hát azt semmi pénzért ki nem hagynánk,meg is kerüljük a házikót.Tûz ropog a padok mellett,az asztalnak támasztva elõre elkészített nyársak,az asztalon kenyér,héjában sült krumpli,szalonna,házi süti,bor,pálinka és még ki tudja mi nem,fenséges kínálat!Be is falok két szelet kenyeret azzal a valami istenien finom szalonnával,leöblítem házi szörppel,desszertnek küldök a hasamba egy szelet sütit.Azt hiszem ez jólesett!:))

Indulni kellene viszont,hát megköszönjük a szíveslátást és talpalunk tovább.Visszakpaszkodunk a kék sávra,aztán egy erdõirtásos területen vagy 100 métert ereszkedünk,meredeken,le a Dona-patak árkába.A térképen Vel’ká dolina néven szereplõ völgyben gyalogolva érjük el Helemba falut.

A faluba zeneszóra érkezünk,kellemes zongora-muzsika árad a hanszórókból,tiszta idõutazás ez így,s bár tudom,hogy az Csehország volt inkább(akkor még Csehszlovákia)komolyan mondom azt várom,mikor fordul be a sarkon Pavek úr és Otik a kék Prágával!:)(Lsd.:Az én kis falum,csehszlovák film Jirí Menzeltõl,Bán Jánossal-kortörténeti dokumentum,kihagyhatatlan!!)

Hát Otikék nem jönnek,Prága teherautót sem látni már minden nap,a zene azért megállíthatatlanul és kellemes hangerõvel szól,mi meg lépdelünk.Elérjük a Kultúrházat,pecsételünk és mivel kiderül,hogy a következõ komp Szobnál egy óra múlva indul,addig meg még van úgy 4 kilométerünk megindulunk.(A zene egyébként nem szól minden ebédidõben-bár ez számomra nem volt teljesen elképzelhetetlen-csak karbantartás miatt volt most hallható.)

Újra töltésen gyûrjük a kilométereket,most épp az Ipolyén,balunkon a messzeségben a Börzsöny vonulatai,jobbunkon a Visegrádi-hegység magaslatai.Elérjük a vasúti hidat,átkelünk Magyarországra.A szobi vasútállomáson régi mozdonyokat fényképezek,a restiben pecsétet gyûjtünk majd elgyalogolunk a komphoz.

Jó negyed óránk van az indulásig,heverészéssel,fényképezéssel töltjük,aztán jön a révész,lehull a lánc,túrázók lepik el a fedélzetet.Pár perc alatt átérünk a Dunán,közvetlen a folyó mellett halad a piros kereszt majd Basaharcnál keresztezzük a 11-es utat,újabb szintgyûjtés veszi kezdetét.Jó 200 métert emelkedünk a Savó-kúti-tisztásig,nem az az igazi kaptató de azért húzós.A 40-esek itt a piros kereszten folytatják a Dobogó-csúcs felé,az 55-ösök átváltanak a piros sávra Pilismarót irányába.Irány tehát a Kopaszok,irány Pilismarót!

Lefelé megyünk,jól haladunk,3 kilométer és itt az aszfaltút,dobunk egy jobbost,begyalogolunk a faluba.Marha jólesne egy baracklé fröccs,jó meleg lett ugyanis,egy kocsmát látunk csak,az nem túl bizalomgerjesztõ,úgyhogy mellõzzük.Aztán az épp hogy észrevehetõ szalagok felfelé terelnek minket(nem mindenki vette õket észre,akinek tudtunk kiabáltunk)egészen a református templomig lépcsõzünk,kocsma errefelé már nincs,a fröccsömet buktam,kapunk helyette ásványvizet.:)Pihegünk kicsit majd szalagozás mentén visszaereszkedünk a piros sávra-ezen hagyjuk el a falut.

Itinert olvasgatunk,majd elõkerül a turistatérkép is,a kapott fekete-fehét szürkeárnyalatos térképkivonaton ugyanis az látszik,hogy két sáv jelzés hagyja el a falut de mivel nem színes nem látjuk,hogy az a piros egy-egy ága,vagy esetleg más színû az egyik.Kiderül,hogy jó úton járunk,a másik sáv zöld.

A Miklós deák-völgy aszfaltját koptatjuk,itt ránk tör egy kisebb holtpont,aszfalt is van,meleg is van,szenvedünk kicsit.Az itiner által említett Kádár-kút nekünk kimarad(a térkép szerint az nem a piros sávon,hanem a piros forrás-jelen taláható),az Aranka-forrás már megvan,de merítõs és a medencéje nem túl tiszta így kihagyjuk.Aranka után ránk tör az eddig várt emelkedés,azt a szintadatokból láttuk,hogy a pilismaróti templom után következõ közel 5 kilométerre jut vagy 350 méter szintemelkedés,csak azt nem tudtuk,hogy ebbõl 250 az utolsó másfélre esik!:))Hát ide esett.Felkapaszkodunk tehát az Alsó-Ecset-hegyre a Hirsch-oromhoz.

Nem mondom ez aztán kaptató volt a javából,pihengetünk is pár percet a tetõn,aztán áthullámvasutazunk a Börzsöny turistatérképérõl a Pilis-Visegrádi-hegységére,nevezetesen a Felsõ-Ecset-hegyre.Itt ellenõrzõpont vár ránk,félliteres ásványvízzel.

Piros sávot zöldre cseréljük,egy nem túl izgalmas etap jön a következõ ellenõrzõpontig,6 kilométer gyaloglás erdészeti utakon,a fakitermelés,bár nyilván az erdõgazdálkodás része sem teszi izgalmasabbá a szakaszt.A Képesfánál(legközelebb felderítjük,mi a fene ez a képesfa:),újabb pecsét,majd lezúdulunk egy szûk vízmosásba.

Legalább 20 szintvonalat keresztezve jutunk le a Csenke-patak völgyébe,kerítést mászunk ingatag létrán majd jelzést és utat keresünk egy bodzásban.Kicsit mászkálunk fel s alá,kijutunk egy útra,a búbánat-völgyire,szembe az itiner szerint a Fári-kúthoz vezetõ utat kellene látnunk,hát ez nem jött be,szembe szántó van,út sehol.:)Akkor most balra vagy jobbra,ki erre,ki arra menne,a jobbos a jó,hamarosan rálelünk a keresett piros sávra,a Fári-kút is itt van mindjárt.

Ez a forrás szerencsére foglalt és nem merítõs,a vize finom és hideg,feltöltekezünk a hátra levõ szakaszra,szokásomhoz híven a gyerekeknek is töltök egy palackkal.Legalább így most másfél kilóval nehezebb a zsákom az utolsó emelkedésre!:)

A Vaskapu nevû helyen emelkedünk a zöld sávon a Vaskapu csúcs(403m) irányába a Vaskapu turistaházhoz,ez az emelkedõ sem szelíd,de sokkal könnyebben vesszük az akadályt,mint a Hirsch-oromhoz mászva.Babakocsit toló anyukát és családját elõzzük,ebbõl vaslogikával arra következtetünk,hogy emberlakta helyhez de legalábbis autóval megközelíthetõhöz érünk hamarosan,és így legyen ötösünk a lottón,keresztezünk egy aszfaltutat és máris itt a Vaskapu turistaház.

Elhaladunk a térképen Brilli Gyula menedékházként szereplõ objektum elõtt,a mi ellenõrzõpontunk ott mögötte található,meg is van,pecsételnek nekünk és étellel kínálnak.Gulyásleves vagy a gulyásleves húsosabb része tésztakörettel a két választható opció,ki ezt ki azt eszik,elköltjük az uzsonnát az ellenõrzõpont melletti egyik jurtában.

Közben viszont mindenki az eget kémleli,mi is felfelé irányítjuk tekintetünket,hát amit látunk az nem túl bíztató,sötétkékké vált az égbolt keleti irányban,olyan zivatarfelhõnek néz ki,és lehet,hogy az is!:)Gyors léptekkel megindulunk lefelé….:)

Szûk 5 kilométer van hátra,mindez lefelé,elkezd cseperegni,talán megússzuk.Zsuzskáék elõremennek,én fényképezgetek és amint egyre jobban rázendít az esõ felveszem az esõkabátot.Hol jobban,hol kevésbé esik,sebaj,most már marad a kabát.Beérünk Esztergomba,a helyi Rózsadombon,piszok meredek utcákon jutunk le a városba,a belvárosban aztán lecsap ránk az esõ,itt már nincs kegyelem zuhog rendesen,Zsuzska és Peti bõrig áznak,amúgy jó a kedvünk.Nekem kimondottan,az esõ esküszöm még jól is esik,hideg nem jött a záporral,a hátam nem ázik,minden oké.Kikérjük a közönség segítségét a híd megtalálásának okán,épp jókor,már kezdtünk nagyon rossz irányba menni,elfordulunk hát a helyi piac utcájába,átkelünk egy gyalogátkelõn és már ott is szemben a Mária Valária-híd!

Átkelünk Párkányba,pár perc és itt a cél,mire lerendezzük a célprocedúrát az esõ is szépen alábbhagy.:)Száraz ruhát öltünk és túlélve a katasztrófálisan kátyús utakat hazaautózunk Gyõrbe.

 

Jó kis túra volt kedves rendezõkkel,néhol már-már extra ellátással(az Ipoly kulcsosháznál az ásványvízen és a müzlin felüli terülj-terülj asztalkámból lehet,hogy nem mindenkinek jutott,ez tényleg a ráadás volt a szerencsésebbeknek(gyorsabbaknak),a kenyér és a süti pl. pont nálunk fogyott el,pedig mi a rajtidõ elején indultunk),jó itinerrel viszont sajnos használhatatlan térképkivonattal(ezen lehetne javítani majd a jövõben).A kilátásokról ma lemaradtunk de sebaj,max megnézzük a plecs.hu-n Sanyi fotóit tavalyról,vagy visszajövünk jövõre is bízva a tisztább idõben.Mindent összevetve jól tettük,hogy eljöttünk,találkozunk még szerintem.

 

Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli

 

A túrán készült képeim itt láthatóak:

 

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bazilika5520130420?authuser=0&feat=directlink

 

 
 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20132013.02.25 16:42:32

Ha-Vas-Paripa 2013.


2013.02.23.


Pénteken összeáll a szokásos hosszútáv-szalagozó csapat,Uncival és Robival autózunk le Veszprémvarsányba.A rövid távot Anita jelöli ki ma.Hideg nincs 1-2 fok lehet talán mínuszban,szél nulla,mindent hó borít,jókedvvel "dolgozunk".Aztán rákezd a hóesés is,mesésen szép az idõ,megint kifogtuk.


Varsány után kicsit küzdünk a keréknyomban,aztán a pincesoron Lajos bácsinál pihenünk egyet.Pincesor után dombot hódítunk,a nem túl mély,de fagyott tetejû hóban(ami persze minden lépésnél beszakad)elég fárasztó.Felérünk Bakonyszentlászló fölé,amerre ellátunk mindenfelé csak a hómezõ,tiszta Szibéria-feeling:)A tanyánál megkérjük a gazdát,holnap tartsa elzárva az ebeket-megígéri úgy lesz.


Szentlászló szélénél hókásás út fogad,beváltunk az erdõbe,a szántó után ráállunk a pirosra.Bár minden második fán ott a jelzés,az elágazót atombiztosra szalagozzuk.Hóval fedett murván irány Vinye,leszedjük a gondatlan túraszervezõk kint hagyott szalagjait a vasúti átjárónál és kiszalagozzuk az utat a vasúton innen Vinyéig.Vinye.hu nincs nyitva de az ismeretség most elõnyünkre van,viszonylagos melegben eszegetünk kicsit.


Elhagyjuk a számunkra oly kedves kis falucskát,irány a Cuha-völgy.Zöld hídon kelünk át(a gázlók valószínû nem járhatóak száraz lábbal)a piros sávot átszalagozzuk a domboldalba a Kõpince-forrás irányába.Kõpince-forrás jó bõvízû,utántöltök belõle majd irány a Zörög-oldal.Hát itt aztán nem egyszerû a menet,van azért szerencsére egy nyom,de annak gazdája lefelé jött-sebaj,így is nagy segítség,hogy nem a szûz havat kell törni.Ugyanis itt is fagyott a felsõ pár centi,minden lépésnél(ha nem a nyomba lépünk) beszakad-izzasztó a haladás.Felfelé a sebességünk talán még 1 km/ órás is lehet,örömmel tölti el a csapatot,mikor elérjük a zöld-sárga elágazót.Kiteszünk egy táblát aztán irány tovább a sárgán.Bíztam benne és bejött a számításom:itt már van keréknyom,nem egyszerû benne egyensúlyozni,de vagy 4szer gyorsabban haladunk így,mint ha a hóban törtetnénk.Suttony elõtt aztrán a traktor elkanyarodott....:))Újra jön az úttörés:))


Sárga kereszten érjük el a zöldet,majd a sárga sávot,elfordulunk jobbra rajta.Fatelep után a hó letolva,nagy a megkönnyebbülés.Gyönyörû hóesésben kanyargunk a havas murván Károlyháza-vadászházig.Aztán irány az Aranyos-völgy,jó mély a hó,de lefelé megyünk,így azért könnyebb.Cuha-völgyben balos,fél kilométer és itt is Porva-Csesznek vasúti megálló,célba értünk.Fél négy elõtt besuhan a BéZé Zirc felõl,hihetetlen hogy a hó mennyire elnyeli a hangot,mintha mágnesvasút lenne,annyira hangtalanul közelít.Visszavonatozunk Varsányba,majd hazaautózunk egyet aludni Gyõrbe.


Szombat:


Reggel 4-re "húztam" a mobilt,de már fél 3-tól fent vagyok,azon jár az eszem,okos döntés-e elvinnem Tomit pontõrnek ilyen hidegben.Megígértem neki,õ is nagyon lelkes,de vajon nem nagy megpróbáltatás-e egy 6 éves városi gyereknek 4-5 órát egy helyben tölteni ilyen idõben...?Ha hideg lesz beülünk az autóba,jó lesz-e úgy?De akkor ugrik a "produkció" amit elterveztem mára.....na meg õ sem viselné valószínûleg könnyen a kényszerbezártságot.......jár az agyam rendesen.4-kor felkelek,kinézek az ablakon......és nem tölt el mérhetetlen boldogsággal amit látok.Ömlik a hó,láthatóan van már jópár centi friss lepel.Mi lehet a Bakonyban?Mennyi ideje eshet?Mi van,ha a pincesorra be sem tudok menni autóval?Én egyedül megoldanám a helyzetet úgy is,de hova rakom Tomit?....Nehéz döntést hozok:Tomi nem jön.Nagyon sajnálom szegényt,biztos sírni fog,mikor felébred,és rájön(õ úgy fogja értékelni),hogy átverte az apja.......


Szakadó hóesésben autózunk le Mártival és Robival Varsányba.Kevesen leszünk ma,sajnos ezt már most látjuk.Ilyen idõben csak a legelszántabbak indulnak útnak,és ha belegondolunk az otthon maradottak is megérthetõek.Feláll a rajt,kimegyek,teszek fel még pár szalagot az indulás megkönnyítésére és átautózom a pincesorra.


Itt is feláll a pont,míg feltesszük Lajos bácsival a ponyvát a pince elé(néhány perc)a kabátom egy merõ víz.Sajnos ami most esik az havas esõ a vizesebb fajtából.


Aztán jönnek az elsõ fecskék-bõrig ázva,nagyon sajnálom õket,bár legtöbbjük vidáman kezeli a helyzetet.Nincs ma nehéz dolgom,sajnos kevesen vagyunk,a gyõri vonat azért hoz egy nagyobb csoportot,amúgy kettesével-hármasával halad át nálam az a kb. 55-60 túrázó,aki áthalad.


Ma az járt jól,aki nem a rajtidõ elején indult,az irgalmatlan havas esõ valamikor 9-10 óra körül eláll.A hó összeesett,nem könnyû benne a haladás,de legalább fentrõl nem ömlik a víz.Aki eljött,azért remélem nem bánta meg,nálam speciel csupa vidám emberke jelent meg.:)


11 óra után egy szovjet harckocsizó szigorú kíséretében befut Piroska Nagyanyóval seprûként,bezárjuk a pontot.Késõbb megtudjuk,hogy valamiképp jött még két túrázó utánuk is(azt tudtuk,hogy kellene még jönni két résztvevõnek,de a seprûk érkezéséig nem jöttek,a seprûk a hivatalos úton szedték a jelzéseket,rejtély hol kerülhették el egymást)akik már hiába keresték a pince-ellenõrzõpontot.Szerencsére azért el nem tévedtek,sõt még a szalagokat is beszedték a következõ pontig,amit innen is megköszönünk!:)


Köszönöm minden résztvevõnek,hogy megtisztelte az ellenõrzõpontomat és a túrát,remélem jövõre is találkozunk!


Hazafelé beugrok a Müllerebe,valahogy ki akarom engesztelni Tomit,komolyan tartok a találkozástól.Veszek Lego-t,persze egy doboz nem elég,ha Tomi kap Petit sem hagyhatom ki.Hálisten Tomi nem haragszik annyira,az éjszakaira mindenképp eljöttök-ígérem meg nekik,tavaly is nagyon jól sült el a Csárda-tetõs pontõrködés.Kedves Túratársak,ha az égiek is úgy akarják,ott találkozhattok velünk!Gyertek mindenképp!!:)


dnvzoli


Képek a szalagozásról és a túranapról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2013SzalagozasPontorkodesABakonygyirotiSvabPincesoron?authuser=0&feat=directlink


 

 
 
KitörésTúra éve: 20132013.02.12 15:12:13

 


Kitörés 60.

2013.02.09-10.

 

 Szabadságon vagyok,gyerekek,asszony a nagyszülõknél,teljes a nyugalom,fél kilencig ki sem kelek az ágyból.A délelõtt is jobbára pihengetéssel telik,dél után már marhára mehetnékem van,alig bírom kivárni az indulás idejét.Aztán az is eljön,befut widi,elautózunk Andrisért majd Robit is felvesszük,már csak Zsuzska van hátra,õt is begyûjtjük.Teljes a csapat.

 A 16:49-es járattal tervezzük az utazást Budára,idén is idõben érkezünk Szomorra,lerakjuk az autót a tornacsarnoknál és lesétálunk a tavalyi célkocsmához.Az elõzõ busz még itt áll,kitörõk várakoznak a felszállásra,mi úgy döntünk nem sietünk,maradunk az eredeti tervnél,beülünk kicsit hangolódni a kricsmibe.Eszegetünk,iszogatunk,hamar eltelik az egy óra,közben szépen, intenzíven elkezd havazni….Nem mondom,szép a havazás,csak nem erre készültem,ha ez így folytatódik a pamut mackóalsó hamar átázik…kicsit elkezdek aggódni.:)

 Megjön a mi buszunk is,átzötykölõdünk a Széll Kálmán térre.Közben havazik.:)

 Buszról le,irány a Vár,szemben kevesen jönnek,talán beválik a tervünk:arra gondoltunk,hogy idén 17 órától lehet nevezni,mi 18 órakor érkezünk,addigra a tömeg java elrajtol és nekünk nem kell sokat várnunk.A Magdolna toronyhoz érve valóban nem látunk tumultust,150-200 ember lehet talán,indító autóból is van bõven.Viszont rossz hír fogad:a sor nem fogy,akik itt állnak azok az elõre nem nevezõk,az Igazoló füzet viszont elfogyott.Csapatunk 3/5-öde sem nevezett elõre a tavalyi bibi okán,rosszul taktikáztunk.:)Az elõnevezettek idén minden gond nélkül elrajtoltak:)Hát akkor várunk,hideg nincs,a lapokat negyed órán belülre ígérik,semmi pánik.

 Popeye-t nyugtatjuk(kölcsön kenyér visszajár,tavaly õ öntött belénk lelket sorbanállás közben:)),õ már egy órája szobrozik itt,bíztatjuk,ha már eddig várt,most már csak nem megy haza,ugyanis erre készül.Aztán felpezsdül az élet a téren,megérkeznek a lapok(még idõben,Popeye marad:),több helyen osztják,a sorok gyorsan apadnak.Az a megtiszteltetés ér,hogy Kenyeres Oszkártól vehetem át az Igazoló füzetemet,minden egyes indulótól elnézést kér a malõrért,én gratulálok neki a Hazajáróhoz(gratulációmat kérem átadni a sorozat többi készítõjének is-köszönöm) majd megindulunk.

 A hó rendíthetetlenül esik,a Várból kilépve a járda már jégpályává változott,ekkor még nem sejtjük,hogy ez csak ízelítõ a továbbiakra.:)Követjük a többieket így a városi szakaszon tájékozódásra nem kell energiát pazarolnunk,a Városmajorba érve aztán már ismerõs a terep.Átvágunk a parkon,elvétjük azonban az irányt és a keresett fogaskerekû-végállomás hátuljánál lyukadunk ki-tavaly tényleg nem erre jöttünk,állapítom meg.Visszafordulni nincs kedvünk,szerencsére az utunkba kerülõ kapukat mind nyitva találjuk,elhaladunk valami kollégium épülete elõtt,itt a János Kórház,újra jó helyen vagyunk.Kezdõdhet a móka!

 A Diós-árok aszfaltja megdobogtatja a szívet,na nem a szépségével,inkább a meredekségével.:)A legtetején már szerintem 45 foknál is nagyobb a dõlésszög,be is lassulunk rendesen,ugyanígy tesznek az autósok is,ha ez a havazás így folytatódik fél órán belül járhatatlanok lesznek ezek a meredek utcák.Koptatjuk az aszfaltot,a legtöbb helyen az úttest már jobban járható a járdánál a sózás hatására.Elérünk a lépcsõsorhoz,felcaplatunk a Széchenyi-emlékmûhöz.Nem jöttünk még 6 kilométert,de már leküzdöttünk 325 méter szintet.Szép kis bemelegítés!:)A ponton sorállás nincs,hamar pecséthez jutunk,irány tovább!

 Hallgatagon baktatok,iszonyúan fáj a hasam,nincs túl jó kedvem.Érdekes,hogy tavaly is fájt ezen a túrán és csak a János-hegyen múlt el.Tavaly a Szomoron szervezetembe bevitt pálinkára fogtam(tapasztaltabbak ezt hülyeségnek tartották:),idén a kólát teszem meg elsõszámú gyanusítottnak.Egyiket sem fogyasztom túl sûrûn,a gyomrom viszont irtóra érzékeny az idegen dolgokra.Talán a túl fûszeres ebéd sem volt a legjobb ötlet épp ezért.Próbálom elterelni figyelmemet a fájdalomról,nem mindig sikerül.

 Számomra ismeretlen helyeken haladunk(zöld sáv majd zöld kereszt jelzésen),így az útvonal részletes bemutatására nem is vagyok alkalmas,lényeg az,hogy számos vasúti objektum érintése és sok-sok aszfalt elkoptatása után egyszer csak ott állunk az erdõben.És sötét van.:)Elõkerülnek a fejlámpák.

 Az erdõben hó van.Sok hó.Ez azért furcsa mert Gyõrben már egy deka sincs,pedig aztán itt is volt rendesen.Igaz,hogy a hét közepén az a hír járta,hogy a Pilisben és a Visegrádi-hegységben havazott,majd pénteken már bekerült a sorba a Budai-hegység is,de ennyire nem számítottam.A hó nem baj,félreértés ne essék,nagyon is örülök neki,a Kitörés hóban igazán autentikus.(kiegészítés:a feltételezés téves,a kitöréskor nem volt hó)

 Második ellenõrzõpont a Csacsi-réten vár minket,nem messze az elsõ utunkba esõ katonasírtól.Ápolónõknek öltözött lányoktól kapjuk az igazolást amibõl több féle is választható,kapható itt német pecsét,magyar pecsét,kinek ízlése szerint.

 Haladunk tovább,a terep egyre durvább,a letaposott hó alatt sunyin ott bújik mindenhol egy jeges réteg,ahol felszínre kerül nincs menekvés.Alap helyzetben,ha a hó alól kikandikál valami feketeség az azt jelenti,hogy oda lépj,ott támasztékot talál a láb.De nem itt!Itt a sötét folt beszennyezõdött jeget jelent,amit tanácsos messze kikerülni.Ezten a túrán ezt hamar megtanulja mindenki.:)

 János-hegy,12. kilométer,657 méter szintemelkedés.Vannak akik kihagyták az elõzõ pontot.Hát ez szívás.A csoki elfogyott.Elvitte az elõzõ ezer ember,mondja a katona.Van aki bosszús ezért,fõleg a bocsánatkérést hiányolja.A csoki pótlása valóban nem megoldhatatlan feladat ismerve az indulók létszámát,ebben igazuk van.Abban a reményben indulunk tovább,hogy ez a malõr nem ismétlõdik meg a fasírtos szendviccsel,a levessel,teával és fõleg a cél-virslivel.Na meg a díjazással,bár az pótolható utólag is.

 János-hegy után technikás a terep,veszettül kell figyelni,az ösvény annyira csúszik hogy csak na!Elég egy pillanatnyi figyelmetlenség,egy pillanatnyi kiengedés és már borulsz is.És aki azt hiszi,hogy ez,amit az elõbb írtam túlzás….hát az téved.Lefelé megyünk pedig,konkrétan emlékszem,hogy tavaly itt futottunk,hát most nem.Sokan össze-vissza rövidítenek,levágják a kanyarokat,seggen csúsznak ott is ahol nem lenne indokolt-van még mit tanulni.Bár valószínû bele sem gondolnak,hogy az indokolatlan szánkázással az utánuk jövõkkel tolnak ki,a levágásokkal meg az amúgy is túlterhelt hegységet amortizálják.

 Szépjuhászné után Nagy-Hárs-hegy jön a sárgán,néhol iszonyú nehéz a haladás,egy jég az ösvény,de azért felérünk.A hegyrõl lefelé sem egyszerû a közlekedés,van egy rész,ahol valami szakadék peremén kell leóvatoskodni(a Bátori barlangnál talán?),a túrázók egymást segítik le a sziklapárkányon,ez a hely száraz idõben is balesetveszélyes lehet,most nem túlzás,életveszélyes.Ha itt megcsúszol,leesel neked véged.Nem gyerekjáték.

 Megússzuk,leérünk,a Hûvösvölgy elõtt újabb katonasírnál gyújtunk mécsest.Hûvösvölgyben pihenünk pár percet,összevárjuk egymást majd irány a Vadaskerti-hegy jobbára a sárgán.Az emelkedõ elég megerõltetõ 150 méter szint jut két kilométerre,a pontot az i-re mégis a felkapaszkodás a Szépvölgyi út végéhez teszi fel,minimum 8 szintvonal rövid idejû keresztezésével.Itt a túrabot hatalmas segítség,sokan négykézláb küzdenek,helyenként csont jég a kaptató és kegyetlenül meredek.

 Felérve szusszanunk párat aztán irány tovább,az Újlaki-hegy ellenõrzõpontja még vagy 500 méter innen és arra is jut azért még vagy 50 méter szint.A ponton kisebb káosz fogad bennünket,jó kis sor van elõttünk,a pontõrnek nincs mivel igazolni-kifogyott a tinta,vagy a tintapárnából vagy a tollból,valaki ad egy tollat,végre megindul a sor.Ha eddig lett volna bármi esélyünk a Virágos-nyeregben a sorállást elkerülni,hát arról most már biztosan lemondhatunk.Addigra ez a tömeg nem oszlik szét.Innen az ösvény egynyomos,nem is nagyon elõzget senki,a 25-ösök már marhára ráérnek,mi is bandukolunk velük komótosan-szerencsére itt lefelé.

 Virágos-nyereg,Boróka büfé,22.kilométer 1042 szint.

 A sorok nem kicsik.:)Pedig a szervezõk próbáltak javítani a helyzeten,ketté van osztva a jónép.Van egy sor a 60-asoknak,ami egy katonai sátor felé kígyózik és van egy másik ami a büfé felé tart.Katonaember osztja az utasítást illetve a tanácsot:25-ösök és azok a 60-asok,akiknek jó az aláírás a pecsét helyett irány a Boróka,a pecsétre vágyó 60-asoknak pedig cél a katonai sátor.Mivel a sátor elõtt rengeteg az ember inkább a büfé felé tendálunk,ott sincsenek kevesen,de kevesebben mint a sátornál.Lassan fogy a sor,kezdek ideges lenni,már lemondanék a szendvicsrõl is,csak adjon már valaki igazolást és mehessek innen.Ezt valószínû sokan ugyanígy gondolhatták,mert egyszer csak elkezdik kihirdetni,hogy aki nem akar várni az ellátmányra megkapja a pecsétet és mehet.Ekkorra azonban már csak vagy 15-en állnak elõttünk,a meleg tea nagyon jólesne,maradunk.A tavalyi bõ fél órás sorállást után idén negyed óra alatt ellátmányhoz jutunk.Nem is volt olyan vészes,mint amilyennek elsõre látszott.Ilyenkor mindig korholom magam a lázadozásért,ezen változtatnom kellene a jövõben.Mármint nem kellene olyan gyorsan felkapnom a vizet.:)

 A meleg tea és a meleg-fasírtos szendvics tényleg csodát mûvel a gyomrommal,pillanatok alatt múlik el a fájdalom.Ezért mindenképp megérte maradnunk.Lassan aztán befutnak a többiek is,Zsuzska érkezik utolsónak,megvárjuk míg õ is hozzájut az ennivalójához,amit,ha velünk akar maradni,út közben kell hogy megegye,mi ugyanis már kezdünk idefagyni a büfé elé.:)

 Elindulunk hát,lefelé a sárgán,a következõ 5 kilométer az Alsó-Jegenye-völgyig maga a rémálom.A hegyoldalban futó keskeny ösvény valami elképesztõen csúszik,és haladási irányunkra merõlegesen dõl a mélység irányába.Eddig sem lehetett kiengedni egy pillanatra sem,na ez a szabály itt most hatványozottan érvényes!Borzasztó lassan haladunk pedig jobbára lefelé megyünk.Egy helyen majdnem hanyatt esek,sikerül talpon maradnom,de az amúgy is fájdogáló derekam hatalmas rándulást kap,a hasfájás helyébe elõrelép a derékfájás,ami elkísér ez egész túrán.Szuper!:)Aztán a sor hirtelen megáll.Sziklás peremen kell leereszkedni,mondanom sem kell minden csupa jég vagy jegesre taposott hó,esély sincs talpon maradni.Abba kapaszkodunk amibe tudunk,a legkisebb kiálló ág is hatalmas segítség.Nem kell nagy szintkülönbséget leküzdenünk,mindössze pár méterrel kerülünk lejjebb ezeken a helyeken.A dolog veszélyessége abban áll,hogy ha nem tudjuk magunkat az ösvényen tartani,a szintvesztés hirtelen sokkal több és sokkal gyorsabb is lehet,mivel mint már említettem a turistaút a hegyoldalban vezet-alattunk a mélységgel!:)

 Ez a móka nem sokkal elõrébb-bár már nem annyira életveszélyes körülmények közt-megismétlõdik még párszor,az ösvény szelídül kicsit,ki is szélesedik,leérünk az Alsó-Jegenye-völgy bejáratához.

 Idén brit haderõ kisebb egysége vert tanyát itt,a pecsét azért az amerikai hadseregé.Itt nem idõzünk sokat,irány a völgy.Keresztezzük párszor a Paprikás-patakot csinos kis fahidakon átkelve,egy helyen komoly zubogás-hang jön a meder felõl,én azt hiszem a feltorlódott hordalékon bukik át ily zajosan a patak,de most nézem a térképet,vízesést jelöl arra a részre.

 Kiérve a völgybõl jön a hidegzuhany:nincs nyitva a benzinkút.(22 óráig üzemel csak,a jövõben erre figyeljetek!)Eléggé magunkba roskadunk,a melegre és a pihenésre,valamint folyadékpótlásra nagyon számítottunk.Megállunk azért,felkészülünk az újabb emelkedõkre.Zsuzska munkából jött ide,Andris és widi már Gyõrben ásítozott,most kemény holtpontot jelent nekik ez a kimaradt meleg pihenõ.Én sem örülök a bezárt kútnak,de nem vagyok annyira rosszul,el is indulok egyedül,megbeszéljük,hogy a Muflonban majd találkozunk.

 Elkezdek emelkedni,ránézek azért az Igazoló lapra,hogy mi a követendõ jelzés,100 méter eltévedést sem élnék túl ép idegrendszerrel.:)Elõttem is mennek,mögöttem is jönnek,jó a sárga sáv.Az emelkedõ viszont nagyon alattomos,hosszan elnyúló.Morcos vagyok és fáradt,és a Muflon csak nincs sehol.Egy keresztezõdésnél úgy érzem letértünk a jelzésrõl,de mindenki erre jön,nem aggódok.Illetve csak egy kicsit.Jönnek szembe(?),kérdezem jó-e az irány,erre van-e a keresett intézmény,megnyugtatnak,hogy onnan jönnek,menjek csak nyugodtan elõre.Egyébként a jelzett turistaúttal párhuzamosan haladunk,tõle mintegy 10 méterre.És nem jön a Muflon.Egyre jobban fáradok,hol a francban van már ez a Muflon!?:)Újra beváltunk az erdõbe(eddig annak szélén haladtunk),ráállunk a fonódott kék-sárgára,elõttünk világosság,itt a Muflon!!!:)

 Az ajtó elõtt sor kígyózik!Na neeee!Már itt is?Kapu elõtt pecsétel a német tiszt,az udvaron hatalmas tömeg.Beállok levesért,elõttem kettõvel fogy el a tészta,és a pincébe sem lehet lemenni!Megkapom a meleg levest(levesnek csúfolni ezt az izét egyesek szerint fõbenjáró bûn)leülök egy hideg székre az udvaron.Igaz,hogy tök üres a lé,igaz,hogy épp csak meleg de nekem jólesik.Lassan megérkeznek a többiek is,valami innivaló után kellene nézni,Perbál még messze van,addig ilyenre semmi esély.

 Jön a következõ meglepetés:a kocsma teljesen kifosztva,van csapolt sör meg csapvíz.Ennek persze senki nem örül túlzottan,azért sorbaállunk vízért.A kislány egyedül tartja a frontot az idegöszeroppanás határán,néha nevet,mosolyog de ez a mosoly nem tûnik túl õszintének.Kapunk vizet,kitartást kívánok a lánykának,összecihelõdünk és a meleg pihenést ismét kihagyva útra kelünk.Ha Perbálon sem tudunk lepihenni…..bele sem merünk gondolni!:)És még az is milyen messze van…..Sokan feladják itt egyébként,az udvaron körülöttem ülõk közül szinte mindenki a kiszállás mellett dönt.

 Nagy kaptatók már nem várnak ránk,ezzel a tudattal indulunk a „maradék” 25-nek.Nagyon fáradtak vagyunk,az életben nem gondolkoztam még túrán azon a 30. kilométernél,hogy hogy megyek én még 25-öt.Igaz sosem túráztam még ennyire extrém talajviszonyok közepette ekkora távon.Elhagyjuk a település szélét újra emelkedünk,marha nehezen megy,kínlódás minden lépés.Ennem kell,nincs mese különben felborulok.Félre is állok,bedobok egy kakaós csigát és iszom rá.Néhány perc múlva sokkal jobban érzem magam,azért a Nagy-Szénásra is betervezek még egy evést-már ha nem lesz állat szél a csúcson.Megyünk felfelé.

 Nagy-Szénás teteje,36.kilométer,1636 méter szinttel.Az éjjeli panoráma fenséges.A szél fúj rendesen,úgyhogy az evést elhalasztom a következõ ellenõrzõpontig.Lezúdulunk a kopasz hegytetõrõl,be a fák közé.Widi nincs valami fényesen,konkrétan az összeesés határán áll,neki is evést-ivást javasolunk.

 39.kilométer,Fehér út,ellenõrzõpont.Újra összevárjuk egymást,próbálunk kicsit melegedni a tûznél,nem sok sikerrel,inkább elindulunk.Zsuzska és widi még marad,megbeszéljük,ha máshol nem,Perbálon a kocsmában mindenképp találkozunk.Még itt a ponton a zsák felvételénél szomorúan veszem észre,hogy a fényvisszaverõ karszalagjaim közül minimum kettõt,a fénnyel feltölthetõ fluoreszkálóból egyet elvesztettem a zsákról,mivel kioldódott a csomó ami tartotta õket.Ez pech.Induljunk hát!

 A következõ 6 kilométerre alig 30 méter szint jut,gyúrjuk a jobbára mély homokhoz hasonlítható havat.Mindenki csendes,bár eddig sem volt harsány a menetoszlop.Senki nem kapkod,elõzgetés is csak elvétve akad.Egyetlen izgalom ezen a szakaszon egy vadkerítés átmászása a jegeces létrafokokon.Úgy érzem,figyelmem nem 100%-os,de azért a bealvás még messze van.Néha kicsit megtántorodom.:)

 44.kilométer,1826.méter szint,Malom-földek ellenõrzõpont.A lámpákat végre el lehet tenni.Begyalogolunk Perbálra,hármasban haladunk Andrissal és Robival.Próbálom lefényképezni a templom tornyát az óra miatt,nem sikerül,messze van,a hó is esik,kevés a fény.7 óra lesz amúgy 10 perc múlva.Ha jól rémlik tavaly is valamikor ilyenkor értünk ide.Megvan a kocsma.És nyitva van!

 Jó 40 percet idõzünk itt,negyed órával utánunk befut Zsuzska is widivel.Fél 8 után aztán indulást vezényelünk,mivel úgy érezzük,ha tovább maradunk bealszunk.:)Andris és widi is állítja,õk az elõzõ szakaszon menet közben elaludtak!:))

 Elhagyjuk Perbált,dimbeken-dombokon gyúrjuk a havat,a hosszabb pihenõ,az evés,az ivás,a meleg azért mindenképp jó hatással volt a teljesítményünkre.Jó kedvvel törünk elõre.Egy helyen a dombtetõn fiatal srác fekszik keresztben az ösvényen,már épp azt tervezem,hogy lépem majd át a botokkal,mikor látom,hogy útjelzõként funkcionál,átlépése helyett jobbra tanácsos térni elõtte.Segítségét innen is köszönjük,biztos elmentünk volna egyenesen.

 52.kilométer,Anyácsapuszta.Német egység uralja a helyszínt,jól berendezkedtek,sokan vannak,motorkerékpárral,fegyverekkel-nagyon hangulatos.

 54.kilométer,2000 méter szint felett.Elhagyjuk az Anyácsai-tavat,a sûrû hóesésben,a távolban feltûnik az utolsó megmérettetés,a Kakukk-hegy kétágú sziluettje.Közeledünk utolsó kaptatónkhoz,most már semmi nem állhat utunkba,meglesz a túra!

 Már az útról sem egyszerû felugrani a domboldalba,aztán jön a hegy meghódítása.Hosszú,monoton emelkedéssel indul a támadás,majd keményebb kaptató jön néhány tíz méter erejéig.Jobbra fordulunk kicsit pihenni majd akácosban ismét kicsit meredekebb az út.Akácos leküzdve,begyalogolunk a csúcsgúlához.

 Itt is német alakulat ásta be magát,tõlük kapjuk a pecsétet.A faluba jutásnak két módját vázolják fel:van a klasszikus ösvény,és a fától-fáig való csúszkálás,valamint a másik oldalon egy lépcsõsor.A lépcsõsor mellett döntünk,persze ez is tiszta élvezet a jegesre taposott hóval és a lépcsõfokokat megtámasztó,felfelé meredezõ vasrudakkal.:)Szép óvatosan azért lejutunk.

 A faluba egy csíki-székely,határvadásznak öltözött sporttárssal beszélgetve jutok be,aminek én nagyon örülök.Nem látok nála semmi csomagot egy flakonon kívül,elárulja,hogy egy tányér levessel és egy darab csokoládával jött végig….

 A cél aztán kellemes meglepetés,a tornacsarnok alkalmas a túrán betöltött szerepére,kényelmesen,melegben,ülve fogyaszthatjuk el a nagyon finom virslit,nagyon finom teával(aki azt szereti,forralt borral),amibõl szerencsére repetát is van alkalmam vásárolni.A díjazás hasonló a tavalyihoz,a különbség annyi,hogy a felvarrón most német nyelvû a szöveg.Nagyon szép mind a kitûzõ,mind a felvarró és az Oklevél is.

 Nagy élmény volt ismét a Kitörés,a tömegtúrák minden elõnyével és hátrányával.1500 körül volt az indulók száma,bár a túra folyamán mi is elégedetlenkedtünk néhányszor,ha belegondolunk a hatalmas tömeghez képest minimális volt a hátrány amit el kellett viselnünk.Úgy látszik még több rendezõ kell,valamint az ellátmányból is jobban be kell tankolni,mert ha valamiért fizetsz,az úgy illik,hogy meg is kapod.Ezzel együtt is gratulálok a szervezõknek,biztos vagyok benne,hogy jövõre még jobban felkészülnek.Ehhez kívánok kitartást és sok sikert!

Kis statisztika a végére,adatok a túra honlapjáról:

 

2009-ben 150-en indultak összesen,ebbõl 60-on 69-en,teljesítette 82%.

2010-ben már 433 volt az össz létszám,ebbõl 60-on 191-en startoltak,teljesítette 58%

2011-ben 780-an álltak rajthoz,60-on 356-an,sikeresen végigment 80%

2012-ben is rekord született 1054 nevezõvel,ebbõl 60-as 536,72%-os sikeres teljesítési aránnyal.

Idén az elsõ hírek már 1500 körüli indulóról szóltak!Kíváncsian várom a sikeres teljesítõk arányát.....

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

A túrán készített felvételeimet megtekinthetitek erre e linkre kattintva:

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kitores602013020910?authuser=0&feat=directlink
 
 
túra éve: 2012
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20122012.12.12 17:42:51

 


Magyarországi Forrástúrák,Pilis-Visegrádi-hg,Tél,Hosszútáv(22 km)


2012.12.09.


Mielõtt valakinek mosoly fakadna az orcájára a hosszú táv/22 km-kettõs miatt gyorsan szögezzük le,hogy babatáv mellé ezúttal majd ezer méter szintemelkedés is társul.Ugye így már más a leányzó fekvése?Bizony más,fel kellett tehát készülni rendes kapaszkodásokra.


Egyedül autózom el Pilisszentkeresztre,bevethetõ túratársaim mindenféle alibivel mondanak nemet,ki kupaátadóra és vele együtt egy nulla szintes 15-ös túrára képes lerongyolni 100 kilométert ,ki családi programra hivatkozik,elõkerül kibúvóként az idõjárás is,szóval a magyarázatok tárháza végtelen:)Elõször sajnálkozva én is lemondok az utazásról de aztán egyszer élünk alapon mégis elindulok.Két dolog motivál igazán:nem voltam még Dobogókõn,no és szép,zománcozott fém jelvény a díjazás.Harmadikként bejön még,hogy talán havas lesz ez a téli túra.


Esztergom széléig semmi gond de itt eltévesztem az utat,megindulok Budapest felé,szerencsére befut Kesztölc,aminek nem kellene befutnia,térkép újra elõ,mégis csak el kellett volna fordulni arra,ahol Dobogókõ volt kiírva.Hátra arc,elfordulok,innentõl nincs probléma.Rátérek a pilisi szerpentinútra,rögtön átlépem a hóhatárt,meglesz tehát az elsõ havas túrám idén!Az útvonaltervezõ 2 órára saccolta a 110 kilométeres utat,eltévedéssel is hozom a kicsit több mint másfelet,igaz folyamatos gyorshajtással.


Pilisszentkereszre érve a rajthelyet keresem,épp Norbiékat szólítom meg az út szélén,vissza 100 méter,ott lesz a kocsma,kisebb kavargás még parkolóhely-keresés ügyileg,megérkeztem.


Kereken 8 óra kerül rajtidõnek a lapra,átnézem az igazolólapot,elég minimál a stílus,térkép nincs de még egy útvonalvázlat sem,van viszont itiner(szöveges útvonalleírás) meg szint és távadatok.A hátlapon meg a négyzetek a pecséteknek.


"A rajt után kilépve a sörözõbõl a S+ jelzést követve jutsz el az 1. ep.-ig,Szent-kútig"-emígyen szól az 5. sor a lapon.Igen ám,de merre van az a sárga kereszt?:)Kisebb keresgélés után meglesz azért,fiatalabb túratárssal próbálok beszédbe elegyedni,kérdezvén,hogy erre van-e a sága kereszt amerre épp megyünk,de a mogorva"fogalmam sincs"-válasz után nem firtatom tovább az ismerkedést.Tegnap otthon megnéztem,a Szent-kút a falutól erre van,haladok tovább,a jelzés is elõkerül aztán.Szent-kútig nincs nagy szint,1,6 kilométerre mindössze 60 méter,a szépen behavazott,mindenféle szentképekkel övezett úton hamar oda is érek.Elsõ ellponton megkapom a Magyarországi Forrástúrák 7. ep. feliratú pecsétet:),fényképezek párat,majd a hovatovábbról érdeklõdöm."Arra felfelé a szalagozáson"-jön a válasz a már most kellemesen szétfagyott pontõr-párostól,ha még nem említettem volna ugyanis baromi hideg van,és ahogy szokták mondani sz@r a hideg szél nélkül,hát most az is fúj,az erdõ takarása pedig csak kicsit enyhít a kínokon.


Hát ha felfelé,akkor felfelé,valahogy össze kell jönni annak az ezresnek.No de így??


Olyan brutál emelkedés tör ránk a túra második kilométerét még el sem érve,hogy csak na!Milyen ember lehet,aki ilyen útvonalat szalagoz ki-ezen morfondírozom,miközben próbálok feljebb és feljebb jutni a kegyetlen kaptatón:)Biztos jókat somolyog magában,hogy ezt aztán megemlegetik a túrázók!:)Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette gyûröm tehát a hegyoldalt,folyik a hátamon a víz,egyre többször meg is állok,mégis csak enni kellett volna valamit út közben is.Jó 250 métert emelkedünk kb. 1 kilométer alatt,mire elérjük az erdészeti mûutat.


Az út minõségét/milyenségét a hótakaró miatt nem érzékelem,de ott a szalag jobbra,elég széles is az út,ez lesz az,amirõl az itiner ír.Megindulok rajta,egy ideig még van néhány szalag aztán semmi.Kanyrog az út jobbra,balra,felettünk a hegyoldal,jobbra szép kilátás a behavazott hegyvonulatokra.Szalag viszont nincs,igaz letérési lehetõség is csak néhány volt,letérésrõl meg nem is ír az úti okmány.Bízom benne,hogy jó helyen járok,aztán jobbra lent valami építmény bújik meg,ez lesz valószínû a keresett Király-kúti kunyhó.Az úton itt is átfagyott pontõr vár-miért nem raksz tüzet,kérdezem tõle,erre a kis idõre nem érdemes-mondja.Leballagok a kunyhóhoz,a forrást nincs kedvem megkeresni,nem tudom mennyire van innen a turistatérképet meg nincs kedvem elõvenni.


Visszatérek a mûútra,pontõr felfelé irányít,a kék sáv illetve a piros 3szög a követendõ.Miután az elõzõ vízszintes szakaszon bevittem némi energiát a szervezetembe nagyságrendekkel könnyebb a kapaszkodás,igaz ez a szakasz azért nem olyan brutál,de emelkedik emberesen az Öreg-vágás-hegy 654 méteres csúcsáig.Onnan már a Dobogó-kõ egy híján 700 métere már könnyedén megvan.Szépen behavazott erdõben haladunk,aztán felérve a sípályák felvonójához arcunkra fagy a mosoly,valami elképesztõ hideg van itt,a szél ezerrel vág az arcomba,ami mindjárt lefagy,legalábbis úgy érzem.Ilyen körülmények között keresem az ellenõrzõpontot,valami turistaháznál lesz,segít ki egy túratárs-az jó lesz,gondolom én naívan,jó lesz elérni azt a turistaházat,ott vár ugyanis a frissítõpont is.Nem mintha túl nagy frissítésre szorulnék a túra 7. kilométerénél,de valami meleg hely pár percre azért jól jönne:))


Elhaladok a fotókon már látott kilátóhely mellett,olyan hideg van,hogy nincs kedvem nézelõdni,mellettem többemeletes épület,arrébb egy kisebb,az ereszen méteres jégcsapok,csak azért nem nagyobbak,mert azok már a tömegük miatt letörtek-cudar egy világ van idefenn!:)Hol van már az az ellenõrzõpont!?:)


Aztán megvan,de a szabad ég alatt(!?!?),a pontõrségnek itt sincs melege,úgy is mondhatnám,hogy már megfagyott,csakúgy mint az ételek,ahogy hallom:))Nyitogassátok a dobozokat,egyetek amit találtok-jön a kedves invitálás,az elõbb abban a dobozban kolbászdarabkákat láttam,kinyitom,felkapok kettõt,veszek mellé egy szelet kenyeret aztán odébbsétálok a bográcsok közé.A helyi egység ugyanis épp többféle bográcsételt készít az udvaron,a bográcsok közelében,a tûz melegénél lényegesen elviselhetõbb a zimankó.Gyors evés után aztán továbbállok,elõtte azért,bár nem érzem kényszerét iszom is pár kortyot,már amennyit ki tudok sajtolni a befagyott palackból:)A jeges ital okoz is majd némi torokfájdalmat az elkövetkezõ napokban.


Erõt veszek magamon és visszamegyek a kilátópontra,csinálok pár fényképet gyorsan,elsõ találkozásom Dobogó-kõvel viharos gyorsaságúra sikeredik.Aztán itinert olvasok:P sávon indulj el a Szakó-nyereg irányába,ott a Z+-t választva a tábla útmutatását követve érhetsz el a Hoffman-kúthoz.Turistatérkép nélkül ez vajmi kevés lenne,mivel mint említettem se térképünk,se útvonalvázlatunk.Szerencsére a pontõr segít,ellenkezõ esetben ilyen kérdéseim lennének:Merre van innen a piros sáv?Merre van innen a Szakó-nyereg?Mennyire van innen a Szakó-nyereg,ahol majd a Z+-et kell keresnem.A Z+-en merre kell fordulnom(ha lehet 2 felé is)ha nem találom az útbaigazító táblát,mert mondjuk valami jó arc kidöntötte.


De mint említettem a pontõr eligazít,megindulok a piros sávon a hegy peremén,a szél valami elképesztõen fúj,baromi hideg van,az orrom,az arcom szétfagy:)Találok egy térképet az út mentén még itt fenn a tetõn,átnézem az utat a Szakó-nyeregig,mégis megzavar a túl korán befutó Z+ a bal oldalamon,rá is kérdezek egy sorstársamnál,hogy nem kell-e már itt átváltani a zöldre,de megnyugtat,hogy nem.Újabb kilátóponthoz érek,a Rezsõhöz,itt is gyorsan körülnézek és csinálok pár fotót.


Aztán vissza a P sávra,lassan elhagyjuk a tetõt,megszûnik az állat szél,lefelé megyünk.Szakó-nyeregnél gyors szintvesztés,majd rövid idõre jelzésvesztés is,egy túratárs szól,hogy azon a fán,mintha nyilazott lenne a Z 4zet jelzés a lefelé menõ,jobbos ösvény irányába.Elõször nem vesszük figyelembe az intelmet mert az itinerünk szerint nekünk felfelé kell menni,azon az ösvényen meg nem látok jelet,csak egy fehér jelzésalapot,vagy átfestett jelet.Megyünk tehát felfelé a széles úton,aztán nincs jel,turistatérkép elõvesz.Azon tisztán látszik,hogy mégis le kell térni,visszereszkedünk,letérünk,beljebb elõkerül a jel is.


Egy patakátkelés után megjön aztán az itiner elõjelezte emelkedés is,kanyargunk az egynyomos ösvényen,a jelzés szerencsére végig követhetõ.Elérjük a Z sávot,balra fordulunk rajta,a mûutat elérve ismét egy balos,majd szalagozás mentén jutunk el a Bund-forrás nevû pontra,ami valamiféle Saolin-központnál vert tanyát.Kislány pecsétel,apuka igazít útba-szalagozás mentén a Pözsóig,ott balra,aztán majd befut a Z sáv,azon egészen a Klastrom-kútig.Kiérünk a mûútra,itt már jártam reggel,itt ágazik el az út Dobogó-kõ felé.Nagy élet van itt,sok az autó,gyerekek szánkóznak a hegyoldalban,többen kutyát sétáltatnak.Mûútról letérve szép bükkösben futó völgyekben visz utunk,majd hétvégi házas övezetbe érek,jobbra felettem a Pilis magasodik,balra,ha lenézek Pilisszentkeresztet látom.Nem messze az ellenõrzõpontként is szolgáló Klastrom-kúttól,egy útelágazásban futok össze Darabos Zoliék népes csapatával,akik épp visszafelé jönnek egy tévútról a falu felõl.Körbenézünk,aztán egy fiatal fa vékonyka szárán felleljük ismét a keresett Z sávot.Együtt érjük el a pontot,felírjuk a kódot majd utolsó forrásunk a Trézsi-kút felé vesszük az irányt.


A hálózsák állva is használható,többek közt ezzel a tapasztalattal leszünk gazdagabbak ennél a forrásnál,kicsit körülnézünk,közben pecsételnek nekünk.Két kilométer van még hátra a mára elrendelt távból,szintemelkedés már nincs,hamar vissza is érünk Szentkeresztre.5 óra 10 percre volt szükségem a 22 kilométer leküzdésére,az elejét leszámítva azért nem volt olyan vészes a szint sem.Szép,havas túrán vagyok túl,ahol kellemesen elfáradtam,ahogy mondani szokták ilyenkor.


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


Képek a túráról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAPilisben2012?authuser=0&feat=directlink

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20122012.12.07 15:11:21

Bakonyi Mikulás 50. 2012.


Rajt idén Csesznekrõl,aki korán érkezik megússza a tömeget.A cseszneki rajtnak köszönhetõen az eddig már többször lejárt útvonal egyes részeit az eddigiektõl eltérõen más és más idõpontban érintjük,érdekes változás.Ahova eddig sötétben érkeztünk,oda most délben,ahol 10-11 óra körül szoktunk járni,ott sötétedik ránk.Az idõjárással most nem volt nagy szerencsénk,borongós,olyan semmilyen idõt fogtunk ki a túra nagy részén,viszont sötétedés elõtt elkezdett havazni,leszállt a köd,a hó a Zörögön meg is maradt,úgyhogy a vége nagyon hangulatosra sikeredett!Új rendezõk,az ellátmány is kibõvült,a Mikulás is lecserélõdött,pontõrök helye és személye változott szóval a túra átalakulóban van:))Az útvonal viszont a régi:)


 


Néhány kép az útról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bakonyimiki2012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget,a rendezést,társaimnak a társaságot!


 


dnvzoli

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20122012.11.26 12:18:22

Tanúhegyek nyomában jubileumi 5. rendezés,jubileumi 50-es táv.


2012.11.24.


Nem vagyok valami friss a héten,Tomi fiam beteg,én vagyok vele itthon,így az éjjeles mûszakok utáni délelõtti alvás sajnos kimarad.Csütörtök tájékán már alig élek,pedig még akkor is vár rám egy mûszak és péntek reggel sem fekhetek le aludni.Sebaj,legalább jobban alszom majd este,a túra elõtt.Gondolom én.:)A kényszeres alvás most sem jön be,pedig már 8 körül ágyban vagyok,azért pár órát sikerül szundítani.Kelés négykor,ilyenkor általában csak valami gyerekkaját tudok enni(kakaóscsiga,lekváros táska,vagy valami keksz)de most öszeszedem magam és virslit fõzök,út közben meg majd eszem egy péksüteményt.A túra elsõ pár kilométere ugyanis nagyon ütõs tud lenni,nem tanácsos éhesen nekivágni.


Fél 6 elõtt felveszem Zsuzskát majd elautózunk widiért,aztán tovább Pápára Andrisért és barátjáért,7 után nem sokkal aztán le is parkolom az autót Tomajban,centire a szokásos helyemen az iskola elõtt.


Néhány ismerõs már útnak indult,Csuka Sanyi Stalkerékkel húz éppen ki a pizzéria felé,mögénk is ismerõs autó áll be éppen,Popeye érkezik fiával Istvánnal,a hátsó ülésrõl meg Tonnakilométer Misi kászálódik ki.Jó nap lesz ez a mai,már most látszik!:)


Bemegyünk nevezni,az ajtóban Meretei Janival és Tresz Petivel futunk össze(hajrá!),bent is sok az ismerõs arc,Darabos Zoliék is leutaztak Tatabányáról,amott meg Ottorino szedelõdzködik éppen,a rajtasztal mögött többek társaságában Repkény és Droid nevesíti az Igazolólapokat,ahogy ezt már megszokhattuk egy Tanúhegyek nyomában túrán.


Elintézzük az elintéznivalókat majd mi is nevezünk,az 50-eseket Brigi és Vagdalthús látja el Igazoló füzettel,aztán irány az ajtó ahol rákerül a lapra a rajtidõ is.Precíz munka.


Nincs ma hideg,akár még 10 fok is lehet nap közben,szokásos piros pulcsimban és egy polár mellényben nyomulok,tudom,hogy pár perc és szakad rólam a víz így is.:)Hamarosan kiérünk Tomajról,megkezdõdik a móka a Badacsony lábánál.Az emelkedõ eleinte még kezelhetõ,bedõlt ágak között egyensúlyozunk,kõtengeren vágunk át,épp csak csörgedezõ forrást mellõzünk aztán a Kõkapuhoz érve fokozódik a helyzet.Brutális tud lenni ez a szintemelkedés így korán reggel,pár perce még az autóban ültél,most meg csak úgy szeled át a szintvonalakat,nagyon húzós.Köd üli a hegyet,ezt már lassan megszokhatjuk itt ilyenkor.Lassan,komótosan lépdelünk felfelé,egy helyen kicsit meg is szédülök,errõl beszéltem,mikor az evés fontosságát ecseteltem.Lassítok kicsit,úgy látszik a kívülrõl nézve valószínûleg lassú(szerintem nem az!:) tempóból is vissza kell venni egy hangyányit.Néhány megállót beiktatva azért felérek a kilátós letérõhöz,én szalagot nem látok jelzendõ a letérést,de lehet,hogy csak én nem veszem észre.


Begyalogolunk begyûjteni az elsõ színes matricánkat,olyan impozáns építmény ez az új kilátó de most sincs értelme felmenni rá így nem is megyünk fel.Inkább tovább indulunk a piros 3szögön hullámvasutazni a hegy oldalába.Érintjük a Hertelendy-emléket majd az Egry József kilátót és útba ejtjük a Ranolder keresztet is.Kilátni sehol sincs esélyünk,a látótávolság pontosan nulla.Aztán jön a Bujdosók lépcsõje.


Se hó,se jég de azért csúszik rendesen,a többiek Ottorinót szekálják tavalyi seggreesése okán,szép óvatosan és nagyon vidáman araszolunk lefelé.Leérve két leányzó határozottan indul jobbra,mi utánuk,de hamar rájövünk,hogy nem ez a jó irány,visszahívjuk a lányokat is.


Begyalogolunk Tördemicre,majd áthaladunk rajta,a falu határában Teiszler Zoliékkal futok össze,Szigligetig együtt koptatjuk az aszfaltot.Benézünk az Avasi templomromhoz,itt érem utol újra Zsuzskáékat.Feltételes ellenõrzõpont itt idén sincs,de vigyázzunk,ez nem jelenti azt,hogy jövõre sem lesz!:)


Kis pihenõ,fényképezés után elindulunk a vár felé,de most nem egyenesen oda tartunk,megkezdjük a jubileumi 50-es táv elsõ kitérõjét az Óvár felé.Elõször aszfaltozunk majd beváltunk az erdõbe,jó húzós emelkedõ visz fel a Hálás-tetõre.Teszünk egy kitérõt a Fekete-kereszthez(látni kellett volna valami keresztet?) majd a Kamon-kõhöz is,gyaníthatóan ismét kimarad pár szép kilátás a Balatonra a köd miatt.


Ezek után lesétálunk a hegyrõl,egy elhanyagolt kertbõl valami istenien finom sárga almát "szerzünk",majd meglátogatjuk az Óvár alatt tanyát vert ellenõrzõpontot.Pontõri invitálásra plusz szintemelkedést vállalva magát az Óvárat is szemügyre vesszük,laikus szememnek nem okoz túl nagy élvezetet a látvány,a várból mára a lábazat néhány csonkján kívül nem sok maradt.


Óvár után ismét lefelé,majd felfelé a Vár-hegy alatt a katonai temetõ mellett csatlakozunk vissza a klassszikus (40-es) távba.Felcaplatunk a várba,a pontõrség ismét jó magasan leledzik.Janiék már lefelé jönnek vidáman,mi is feérünk aztán,nápolyizás,evés-ivás közben pedig szépen összegyûlik a mezõny azon része,akikkel a rajtban már összefutottunk.


Nézelõdésre itt sincs sok esély,nagyon párás a levegõ,na meg így megállva azért túl meleg sincs,meg is noszogatom kicsit a csapatot,hogy indulni kellene.Lezúdulunk a vár hegyérõl,ráállunk a kerékpárútra,majd befordulunk a Szent György-hegy felé.A hegyet csak sejteni lehet merre van.Szõlõsök mellett talpalunk,betonkeményre gyúrt murván,aztán elérünk a Horváth pincéhez.Matricát ragasztunk majd nem tudunk ellenállni a gyönyörû szõlõnek,ez aztán azzal jár,hogy keményen beégünk mivel a gazda végignézi a szüretet,majd meglepõ nyugodtsággal szól oda,hogy ezt azért nem kellene,fiúk.Ég az arcom rendesen,elnézést is kérek,a többiek szintén.


E kellemetlen epizód után tovább indulunk,elgyalogolunk a Lengyel-kápolna mellett,Popeye a kólikás kúttal kapcsolatos rossz élményeirõl beszél,ennek ellenére oda érve Õ és Misi is bátran kortyolgatnak a vízbõl.:)


Én kihagyom,inkább haladjunk tovább,befordulunk,neki a hegynek!Valamicskét tisztult az idõ,legalábbis a köd oszladozóban van,látszik a hegy teteje.Erre a hegyre kellemesen járható szerpentinút visz fel,néhány méter csak a kellemetlen kaptató,viszonylag könnyen megy a csúcstámadás.Matrica a szokásos sátras pontból,szõlõcukor Janitól aztán irány lefelé.A bazaltorgonák elõtti rész is hozza a megszokottakat,meredek és csúszik megveszekedettül,a korlátos részhez érve aztán már könnyebb az erszkedés.Egész jól látszanak az orgonasípok is,készülnek a fényképek.Leérve a kulcsosházhoz meglepõ a nyugalom,hamar kiderül az oka, idén a frissítõpont kicsit lejjebb található.Legyalogolunk hát oda és belakmározunk zsíros és lekváros kenyerekbõl amiket finom teával öblítünk le.Kerül tea a kulacsokba is.


Jelzett,majd szalagozott utakon sétálunk át Gyulakeszibe,átkelünk a falun,a többiek útba ejtik a fõutca egyik kocsmáját,én nem érzem kényszerét a megállásnak,inkább gyalogolok tovább.Egyedül maradtam.Kisétálok a faluból,a hegy egyre csak magasodik fölém,hatalmas egy kõdarab ez a Csobánc!Jó tempóban érek fel a tetejére,ahol a szeles idõnek köszönhetõen nem is idõzök sokat,veszek pár szem aszalt sárgabarackot,eszem egy csokit,iszom,majd elindulok lefelé.Teszek egy kört a platón,ahogy a szalagok vezetnek majd egy meredeken ereszkedõ ösvényen érem el a kék jelzést ahol most nem jobbra,hanem balra fordulok,megkezdve ezzel az 50-es táv másik betétszakaszát.


Tipikus Balaton-felvidéki tájon haladok,mindenfelé szõlõsök és tanúhegyek.Utam a Köves-hegyet kerüli,elhagyott présházak,omladozó épületek mellett baktatok és egyre merülök.Egy emelkedõ után sok szintet vesztek,arra gondolok milyen mérges leszek,ha ez után meg fel kell kaptatnom a tõlem jobbra fekvõ tetõre.Elõveszem az igazolólapot,a szinteket skubizom.Ezek szerint nem kell felmennem,a következõ emelkedõ a Tóti-hegy.Megnyugszom,ez az emelkedõ most nem hiányzik.:)Viszont továbbra sem vagyok valami fényesen ezért megállok enni.Bedobok egy életmentõ kakaós csigát és iszom rendesen.Pár perc és sokkal jobban érzem magam.Eléárek a Bács-hegyi kápolnához ahol Brigiék almával és Sport szelettel kínálnak.Pár percet elidõzök náluk majd tovább indulok.


Példás szalagozás mentén kigyalogolok az országútig,ott jobbra fordulok,majd hamarosan be balra a Sabar-hegyi templomromhoz.Itt ér a naplemente.Ez is valami,ha máskor nem is,de legalább lementekor láttam a Napot.:)Begyalogolok a faluba.


Újra a klasszikus(40) távban vagyok,elkezdem az emelkedést a Tóti-hegy felé.Elhaladok a disznók ma különösen büdös völgye mellett,a szaghatást csak fokozza az útra kifolyt hígtrágyalé:)Egyre jobban sötétedik de még odázom a lámpakapcsolást,azért a fejemre már felteszem,ne tök sötétben kelljen kutatnom.Lassan de biztosan fogynak a legyûrendõ méterek aztán már itt is állok a hegy lábánál.Lámpát kapcsolok,itt már kell és az összes lefelé igyekvõnek udvariasan félreállva,a pár másodperces pihenõknek köszönhetõen könnyedén jutok fel a tetõre.


Még soha nem voltam sötétben a Tóti-hegyen,lenyûgözõ ez az éjszakai körpanoráma!Összeismerkedem a pontõrökkel,diskurálunk pár percet,aztán a hideg szél lekésztet a hegytetõrõl.Lefelé menet futok össze a többiekkel.


A Tóti-hegy és a Gulács között elvileg a zöld sáv a követendõ jelzés,én tudom merre kell menni,aki viszont sosem járt erre lehetnek gondjai,hiszen a jelzés ezen a szakaszon elég kopottas.Remélem Zsuzskáéknak nem lesznek gondjaik,bár nem lehetnek,widinél ott a gps a nyomvonallal.


Kiérek a mûútra,balra fordulok,majd úgy 100 méter után jobbra be az erdõbe.Elõttem az utolsó emelkedés.Bõ 1 kilométer alatt jó 220 méter.Nem kevés,de nem is olyan rémisztõ.Persze egészen más lenne frissen,de most már túl vagyunk 45 kilométeren és 1731 méter szintemelkedésen.Induljunk hát.


A hegy lábáig kb 500 méter alatt elfogy jó 130 méter a szintbõl,marad egy gyenge százas a szerpentinútra.A szerpentin már könnyebben megy,az ide vezetõ kaptatón nekidõltem néhányszor egy-egy fának pihenni.:)Ezen a szûk szerpentinúton is felettébb udvarias formámat hozom azért,mindenkinek félreállok,az így lopott pihenõidõkkel aztán nehézség nélkül érem el a csúcsot,bár a vége felé azért már kérdezgetem a társakat,hogy mennyi van még hátra.:)Tûz mellett melegedõ pontõrtõl kapom a mai utolsó színes matricámat,majd lejjebb húzódok szélvédettebb helyre és beviszem a szervezetembe a második kakaóscsigát.Iszom is jó sokat,majd egy tetõn bolyongó túratársat igazítok útba a lefelé vezetõ ösvényt illtõen.Aztán én is megindulok lefelé.


Lezúdulok a Gulácsról,az aljában található kõfolyásról megállapítom,hogy könnyebb rajta a haladás lefelé mint felfelé.Gyorsan vesztem a keservesen összekapart szinteket,kiérek az országútra,átkelek rajta.Begyûjtöm az utolsó matricát az utolsó feltételes ellenõrzõpontról,végiggyalogolom a Petõfi sugárutat,jobbra térek,már ott a kéttornyú templom!Még egy balos aztán itt is az iskola.Leteszem a túrabotot meg a zsákot a kocsiba és bemegyek.7:25-kor rajtoltam,célidõnek 19:00 kerül az Igazolólapra.


Hátramegyek az ebédlõbe,öntök magamnak egy pohár teát és várom a többieket.Jó 20 percen belül mindenki befut.Eszegetünk,iszogatunk,sztorizgatunk vagy fél órát aztán érzékeny búcsút veszünk az ott maradottaktól majd hazaautózunk.


Nagyon jól éreztem magam,kellõen el is fáradtam,a túra elérte célját!


Köszönöm a lehetõséget,a túratársaknak a társaságot,a Rendezõségnek a rendezést!


dnvzoli


A túrán készített képeimet megtekinthetitek itt:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5814724328984619697

 
 
LővérekTúra éve: 20122012.11.21 18:15:46

Lõvérek 40.


2012.11.17.


Ötödik Lõvérek 40-em,nagyon tetszett,továbbra is marad egyik kedvencem.A szervezés elsõrangú,az ellátás kiváló(csoki 2szer,zsíros-vajas-lekváros kenyér a forrásnál,nagyon finom virsli a célban),az útvonal jelölése,a szalagozás hibátlan.A térkép hibáját idén itiner(szöveges útvonalleírás) hivatott korrigálni-a feladatát maximálisan megoldotta,látszik,hogy aki írta ismeri a túrát.Csak ott vettem elõ,ahol a térkép adata nem egyezik a valósággal(puszta kíváncsiságból) és minden esetben helyes volt a korrekció.Jó látni,hogy a szervezõk figyelembe veszik a túrázóik észrevételeit.


Ez egy nagyon jó túra,ha jól hallottam közel 300 induló volt az összes távon,ha a Soproni-hegység mondjuk a Gerecse helyén lenne,biztos vagyok benne hogy az indulók száma verné az ezret.De talán nem is vágyunk annyira erre.....


Néhány kép az elsõ napsütéses Lõvérek 40-emrõl:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5812445607552968225


Köszönöm a lehetõséget,a szervezõknek a túrát,túratársaimnak a társaságot!


dnvzoli


 

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20122012.10.22 12:36:25

Írottkõ 50.


2012.10.20.


Nagyszerû túra gyönyörû õszi idõben,köddel,napsütéssel,hegyekkel,völgyekkel,patakokkal,kiváló ellátással.Aki kihagyta bánhatja de az én szemszögembõl,a fotóimon keresztül azért részesülhet valamennyire az élménybõl.Hát akkor nézegetésre fel!


A fotók itt találhatók:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5802026392764387009


Köszömöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.08.03 15:34:39

Csillagporos Vasparipa túra-szalagozás.


Képek a túra útvonal egy részének szalagozásáról.Ha nappal jártatok volna erre ezt láttátok volna:)


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipaSzalagozas2012?authuser=0&feat=directlink


Köszönjük az eddigi beszámolókat,akinek vannak képei a túráról,netán túrabeszámoló írásán töri a fejét ne fogja vissza magát!:)Szívesen nézegetnénk a képeket ill.olvasnánk mások élményeirõl is!


dnvzoli

 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20122012.07.24 20:22:00

Cuha 50.


2012.07.21.


Az útvonalon készített képeim:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/2012Julius24?authuser=0&feat=directlink


Ez valamiért nem mûködik,most(2015.09)vettem észre,bocs!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Cuha502012Julius24?authuser=0&feat=directlink


Ez meg valamiért nem kattintható,de legalább megnézhetõ.....!:)


 

 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20122012.06.06 13:48:13

Bakonyi Nemszázas 99


2012.06.02-03.


Péntek.Óránként nézem az idõjárási elõrejelzéseket,természetesen nem más érdekel,mint hogy lesz-e esõ,vagy nem.Az egyik számítás szerint egy csepp sem,a másik délutánra jósol beúszó esõgócokat,a harmadik éjjelre.Levonom a végkövetkeztetést:vagy elázom,vagy nem,de ha igen,akkor sem nagyon:)Az esetleges esõ a ruhatár összeállításában játszik ugye kulcsfontosságú szerepet,az információk birtokában úgy határozok,hogy egy extra könnyû egyszer használatos esõkabátot azért viszek,az esetleges bõrig ázás esetére pedig teszek egy váltás ruhát,ami nem áll másból,mint egy komplett téli aláöltözet ruhából,plusz egy rövidnadrágból.Az egész így nincs egy kiló.Viszek még négy szendvicset,6-7 szelet csokit,hántolt,sózott szotyimagot,1,2 liter folyadékot,Isostar port,túlélõcsomagot(ragtapasz,szõlõcukor,Ca,Mg-tabletta,kés egyebek).A zsákom így 6-7 kiló körül mozog.A tavalyi 10-hez képest ez jelentõs javulás!:)Hõmérséklet ügyileg egyébként több mint ideális helyzet várható,20 fok körüli maximummal.Tökéletes túraidõ ígérkezik.


7-kor lehet rajtolni,így nem kell korán kelnem,reggel le tudok menni friss pékáruért,ami apróságnak tûnik,pedig nem az:mennyivel jobban esik majd az úton egy friss buciból elkészített szendvics,mint egy másnaposból!6 után elindulok,Écs után megállok reggelizni,ébredés után ugyanis csak egy kis keksz megy belém általában.Bedobok egy túrós batyut,iszom rá jó sokat,így nem kell majd korgó gyomorral kaptatnom a Zörög oldalában.Közvetlen indulás elõtt nem célszerû enni,általában a fizikai igénybevételek elõtt egy-két órával szokták javasolni az evést,közvetlenül elõtte semmiképp.3/4 7 körül Vinyén vagyok.Vannak már páran,tolongás azért nincs.Hûvös a reggel,úgy 12-14 fokra tippelnék,elállom a pulóvert.Benevezek.Épp az autónál teszek-veszek mikor befordul mellém az ismerõs Mondeo,megérkezik Tonnakilométer Misi.Misi a 70-esre nevez,a két táv elválásáig úgy terveztük együtt haladunk.Miután õ is benevez,indulhatunk.


Kilépve a Vinye.hu kapuján én mennék a zöld híd felé,de Misi szerint ma a sárga sáv visz bennünket ki Vinyérõl,legalábbis a szervezõk által küldött track szerint.Hallgatok rá,akkor irány a Kõpince-barlang,csak át tudjunk kelni a Cuhán.Ha sok a víz kerülhetünk vissza a hídhoz.Aggodalmam feleslegesnek bizonyul,a patakon mindenféle attrakciók nélkül,száraz lábbal kelünk át.Dobunk egy balost,a közös sárga és zöld sávon kezdünk emelkedni a Zörög oldalában.Hamar lekerül a pulóver.Az erõsebb emelkedõk után aztán a zöld jobbra leválik tõlünk,innentõl kellemesen járható szakasz következik lényegében Csesznekig.Jókat beszélgetünk.


Csesznek elõtt a sárga sáv kivinne a 82-es szerpentinútra,van itt viszont egy sárga kereszt jelzés ami átvezet a zöld sávra,kikerülendõ a forgalmas utat.Az itiner is a kereszt jelzést javasolja,mi is ezt használjuk.Hamarosan befut a Zörög felõl a zöld sáv,balra tartunk rajta,a Suttonyi aluljárón át érünk be a faluba.Átkelünk a Vasút utca végén található fahídon,pár lépés után meg is érkezünk az elsõ ellenõrzõpontra ami a Kõmosó-szurdok bejáratánál lett felállítva.Pontõr kisasszony a zsidó temetõ felé irányít bennünket,én a szurdokban mennék,mint tavaly,az itinert már eltettem,nincs kedvem elõbányászni.Misi szerint is a falu felé kell menni.Arra megyünk.Késõbb,ránézve az itinerre,rájövünk,hogy bizony a völgyben kellett volna maradnunk,távot nem rövidítettünk,csak túratársam bánkódik,hogy még nem járt a szurdokban,igazán megnézte volna.Sebaj,majd legközelebb!:)



A falut a piros sávon hagyjuk el.Kiváló idõ van,bejött amit jósoltak,20 fok körüli hõmérséklet,borult idõ.Esõ szerencsére nem mutatkozik.Jókedvvel haladunk,hamarosan beérünk az erdõbe.A Töbör-hegyet kerülgetjük,Misi még csak télen járt errefelé,egyetértek vele,miszerint szép az erdõ.Ide-oda kanyarog a piros sáv,gyenge fél óra és máris az Ördög-árok bejáratánál vagyunk.Szárazság van,víz egy csepp sincs a mederben,legalább ez nem nehezíti a járást.Mert ez a szurdokvölgy bizony technikás terep,nem lehet rohanni,bár itt nem is akarunk rohanni.Nézelõdünk inkább,van mit.A Gizella-átjárót Misi drótkötelek segítségével "járja át",én inkább megkerülöm az egészet egy tavaly ilyenkor épített tereplépcsõn.Jó meredek ez a lépcsõsor!De hová lettek az átjáráshoz eddig használt,a rozoga vaslétrát kiváltó hágcsóvasak?A vasak tûntek el,vagy az õket tartó szikla is?Rejtély.


Az Ördög-gát kistestvérén már könnyebben átkelünk,néhány perc múlva véget is ér a technikás terep,nem sokára be is fut a következõ ellenõrzõpont.Bedobok egy szendvicset,iszom és elfogyasztom a ponton kapott Sport szeletet is.Irány Gézaháza!


Gézaházát már a piros kereszt jelzésen érjük el,átkelünk a 82-esen,a Kastély úton haladunk.Illetve mellette,a Kastély út gyaníthatóan a gesztenyesorban vezetett valaha,mára már nagyon elgazosodott sajnos.Arról beszélgetünk,milyen jó lenne kitisztítani,akkor a turistaút mehetne ott bent,nem úgy mint most,a szántóföld szélén.Fõleg most vagyunk bajban,muszáj gyúrnunk a frissen kikelt vetést,hiszen még egy fél méteres sávot sem hagytak a közlekedésre.


Elérjük a piros kereszt-piros 4zet elágazást.Itt érdekes az igazolófüzet:a térképén a Vadas-árok van bejelölve követendõként,a szöveges leírás viszont továbbra is a Kastély úton tartana minket,tovább tehát egyenesen a piros 4zeten.Én már otthon eldöntöttem,hogy a Vadas-árkot mindenképp kihagyom,semmi kedvem a fejem tetejéig elázni a dzsindzsában(mint tavaly:)),így örömmel veszem,hogy a rendezõk is felkínálják alternatívaként az általam is kinézett utat.Egyébként tavaly is felkínálták:)Irány tehát Károlyháza,irány a piros 4zet!


A piros 4zeten érünk le az Aranyos-völgybe,annak sárga sávja visz le bennünket a Cuha-völgybe.Gyenge egy kilométer és már itt is van Porva-Csesznek vasúti megálló és turistaház.


Hahózok egyet,hiszen sehol senki,a hahózásra Anita jelenik meg a büfé ajtajában.Örülünk egymásnak,majd Anita a turistaház elõterébe invitál bennünket,ahol én elköltöm szokásos százas-ebédemet:az idáig cipelt tojásos nokedlit csemege uborkával.A nokedlit most meg is tudom melegíteni,ami jócskán megemeli az ebéd színvonalát!:)A felkínált szíverõsítõt visszautasítjuk,Misi kévézik egyet,én legurítok egy jéghideg kólát,ebéd letudva.Nehezen,de tovább indulunk.Hiszen még csak a 20. kilométernél vagyunk!


Kiss Pistiékkel együtt hagyjuk el a völgyet,ami úgy lehetséges,hogy õk Gézaháza után a piros 4zet rossz ágát választották,így kerültek kb. 2 kilométert Porva-Csesznekig.Így legalább tudunk telefonszámot cserélni,õk valószínûleg(ha nem tévednek el túl sokszor:),elõbb érkeznek a már sötétben teljesítendõ részekhez,adott esetben hátha jól jön a segítségük.Egy jelzetlen úton haladunk Borzavár felé,kb 3 kilométer és be is érünk a faluba.Bár most nincs kánikula,azért a közkifolyónál lemossuk a sót az arcunkról.A templom után aztán a kék sávon kikapaszkodunk a faluból.


Szépalmapusztáig aszfaltot koptatunk,közben a vészjóslóan sötét fellegeket sasoljuk.Lehet,hogy nem ússzuk meg esõ nélkül.A lovak karámja után befordulunk az erdõbe,majd meglátogatjuk a Bödön-kutat is.Nem kellett volna:)Idén az ellenõrzõpont valóban Kisszépalmapusztánál üzemel,olvasni kellene az itinert:)A Kõris-hegy elõtt amúgy is terveztünk egy hosszabb pihenõt,ezen a ponton meg még zsíros kenyér is van,úgyhogy eszegetünk.Vízvételre is van lehetõség,kihasználjuk.Túl azért nem töltekezünk,fent a hegyen is lesz rá lehetõség,minek cipelni.Aztán nekivágunk!


A kék sáv az egyik legdurvább lehetõség a hegy meghódítására,viszont most kellemes az idõ,nem tûzi a fejünket a Nap,így meglepõen könnyen jutok egyre feljebb és feljebb.Néhány megálló azért becsúszik,de az itt megszokott ájulásközeli állapotnak nyoma simcs,ezt örömmel veszem.Hamar megvan a durván 230 méteres emelkedés,néhány perc és Misi is felér.Begyûjtjük a pecsétlenyomatot,lecsúszik az újabb csoki,pótoljuk a vízkészletünket.Felmegyek a kilátóba szétnézni,majd elindulunk lefelé a hegyrõl.


Tavaly ilyenkor már vígan szamócázgattam itt,idén még nyoma sincs a gyümölcsnek,sõt néhol még a virágját vélem felfedezni.Érdekes.Az amúgy szép környezetben futó aszfaltszerpentin hamar véget ér,letérünk róla és a piros sávon ereszkedünk tovább bükkerdõben.Az Odvas-kõ barlangot,mint felkínált rövidítési lehetõséget az utána jövõ meredek lépcsõsor miatt idén is kihagyjuk.Leérünk a Gerence-völgybe,balra fordulva pár méter után itt a következõ ellenõrzõpont a hotel elõtti réten.Pecsételés után irány a kék kerszt.Idefelé jövet azon tanakodtunk,hogy vajon melyik irányba folyik a Gerence,én valamiért úgy gondoltam,hogy Bakonybél mélyebben fekszik,tehát arra,de tévedtem.A Gerence északnak tart.


Elérjük Bakonybél határát.Felteszem a kérdést útitársamnak,hogy nem nevez-e át a százra,persze ez merõ udvariaskodás,hiszen ritkán fordulhat az elõ,hogy fejben 70-re készülsz,és úgy 43-nál gondolsz egyet és felkiáltasz:megyek tovább,ide nekem a százat!Ez most sem következik be,Misi letér a faluba,nagyon szép teljesítmény a 70 is,fõleg,hogy neki ez lesz élete leghosszabb menete!Egyedül maradtam.


A kék sávon haladok Bakonybél felett,aszfalton.Eddig el voltunk kényezteteve talajügyileg,most jön egy pár kilométer aszfalt.Azért ezt is lehet finomítani,lehet menni a szélén is,a lényegesen puhább finom kõzúzalékon.Csak váltogatni kell az oldalt,annak megfelelõen,hogy épp melyik oldalra dõl az út.Oda,ahova lejt ugyanis lefolyik a víz,lemosva az aszfaltot szegélyezõ finom szemcséket,a magasabb oldalon viszont ezek megmaradnak,kellemesebb rajtuk a járás.Minden részlet számít egy százason!:)Messzirõl úgy tûnhet,hogy be vagy rúgva,de kit érdekel?:))


Az egykori mészégetõnél vannak padok és asztal is,így itt ülök le ismét kalóriát pótolni.Szép a kilátás Bakonybél és a Nagy-Som-hegy felé.Evés után irány tovább,figyelek,mert valahol itt a Hideg-völgy becsatlakozásánál ellenõrzõpontra lehet számítani.Az út balra kanyarodik,a külsõ íven nem látok senkit,aztán a belsõ íven feltûnik egy Renault.Ablakában felirat:Hideg-völgy,ellenõrzõpont.


A pontot egy végtelenül kedves és aranyos lányka üzemelteti.Jót beszélgetünk,majd továbbállok.Még 4 kilométer aszfalt jön,de hamar eltelik...Aztán a jelzés letérít róla,kellemes erdei ösvényeken hullámvasutazva érek le Németbánya határába.


Elgyalogolok a Németbányai Üvegtigrishez,itt újabb pihenést terveztem.Le is ülök eszegetni,kérek egy szõlõs Márkát is.A tavalyi csapatból most is itt van az egyik tag,hogy minden menjen rendes kerékvágásban most is részeg:)Hihetetlen gyaloglási teljesítményeivel fáraszt,ha lehet adni a szavára,jövõre ott lesz a százas rajtjában Vinyén.A lakókocsi személyzete ezt kétli:))Pihi után kikapaszkodok a faluból egy érdekes jelzésen,nevezetesen a sárga kereszten.A jelzés érdekessége abban rejlik,hogy felérve a falu fölé se szó,se beszéd,eltûnik.Az itiner szerencsére segít.Jobbos a jó irány.A Pisztrángos-tavat idén is már a sárga hal jelzésen érem el.A fákon fehér alapon sárga halak vannak festve.


Tónál újabb ellenõrzõpont,sült hagymával kínálnak,megköszönöm a kínálást,de most kihagyom.Az épp csak csörgedezõ forrásnál lemosakszom,és vésztartaléknak vizet töltök a Márkás flakonba,majd a piros kereszten haladok Csehbánya irányába.A Kõ-domb vonalában aztán balra letérek a jelzésrõl,nem megyek be a faluba,kb. két kilométer jelzetlen murván haladok tovább.Valahol este 7 körül járhat az idõ,és kisüt a Nap!A hõmérséklet jó pár fokot ugrik azonnal.Vicces.Egész nap borongós idõ,estére meg melegem lesz.


A tavalyi letérõ ösvényt csak azért találom meg ismét,mert felismerem azt a tuskót,amin a jelzés van.Itt fekszik az út mellett,persze jelzéssel a föld felé nézve.Felállítom,sõt az útra faágakból készítek pár balra-nyilat az utánam jövõk megsegítésére.Elvileg itt jön fel a piros kereszt Csehbányáról,az itiner azt írja,egy fán látható is a jelzés.Valami itt nem stimmel.Egyrészt jobbról semmilyen ösvény nem érkezik a murvára,másrészt jelzés sem látható egyetlen fán sem.Azért én letérek a murváról,emlékszem az útra tavalyról.Hamarosan el is érem a piros sávot,kiérek az erdõbõl,szemben ott a Hajag.


(Kiegészítés,rendezõi infó:tavaly a letérés rossz helyen lett kijelölve,a jó letérõ-és a Csehbányáról feljövõ jelzés-innen 1-200 méterrel távolabb van.)


Egy vadles alatt lepihenek,bekapok pár falatot a Hajag elõtt.Leragasztom a talpamat is a megfelelõ helyeken.Tavaly itt kapott el a zivatar,most süt a Nap,kellemes az idõ.Egy perce sem fekszem a fûben,máris észreveszek egy,a kezemen csalinkázó kullancsot.Hamar rám mászott-hamar véget ért az élete.Pihenek még néhány percet,aztán összepakolom a zsákomat és nekivágok a hegynek.


Elõször durván emelkedik a piros,majd az Õsbükk vonalától kellemesebbé válik a hódítás.Sokkal jobb az idõm,mint tavaly,akkor itt már korom sötét volt,most meg vígan megyek világosban.Még arra is látok reményt,hogy a részemrõl kritikusnak ítélt Hajag-Kerteskõi-szurdok szakasz nagy részén sem kell lámpát kapcsolnom.A "halálfejes" fánál erõs lejtõ jön,aztán egy komoly emelkedés.Rendesen megszuszogtat.Aztán már csak szintben el kell gyalogolni a pontig.


A fák árnyékában azért már sötét van.Vizet kérek a pontõrtõl,egy húzásra legurul vagy fél liter,a felkínált energiaitalt is elfogadom.Jó hideg,2,4 másodperc alatt borul belém.Ráküldök még egy csokit is.Kiváló a túrán az ellátás,szavunk nem lehet!Zoli,a fõrendezõ már javasolta az eltévedésveszély miatt a Kerteskõi-szurdok kihagyását,ezen a ponton is Bakonybél-Szentkút murván való megközelítését javasolják.Én azonban makacs vagyok,a rövidítés legalább mínusz 5 kilométert jelentene-na azt már nem!:)Megindulok hát a sárgán Augusztin-tanya irányába.


Kiérve a fák takarásából meglepve tapasztalom,hogy mennyire világos van még.Most jön az a szakasza a túrának,amin még nem,vagy csak részleteiben jártam,ezért meghúzom a lépteimet-ki kell használni a világosságot!Ahol lehet,még bele is kocogok.A sárga jól követhetõ.Egy keresztezõdésben aztán mindenfelé mennek mindenféle jelek,de egy fára szegezett nyilazott és feliratozott táblácska kisegít,pont a keresett tanyához vezetõ irányba mutat.Odébb elõkerül aztán a sárga sáv is.


Elérem Augusztin-tanyát,az itinert folyamatosan kezemben tartva haladok,hiszen a leírás nagyon korrekt,sokat segít.Még mindig világos van,könnyen rátalálok a piros keresztre.Jó magasra nõtt gazban törtetek,szerencsére nem vizes annyira.Kanyargok a jelzésen,Zoliék felújították,símán követhetõ.Aztán kiérek az erdõbõl,balra térek,itt is van Rák-tanya.Ez a tanya sem néptelen,autók állnak mindenfelé,úgy látszik mûködnek ezek a turistaházak.Elhaladok az épületek mellett,kb. 100 méter után útelágazódáshoz érek,egy jelet látok pont a kanyarban a belsõ íven,viszont a két választható lehetõség irányába semmi.Mehetnék elõre,vagy derékszögben jobbra.Mindkettõt tesztelem,aztán elõveszem a turistatérképet.Ha jól azonosítom be a helyet akkor a jobbos a jó irány,a vadkerítés és az erdõ között.(Elõrefelé a sárga sáv fut elvileg,gyakorlatilag semmi)Jól azonosítottam,távolabb elõkerül újra a piros kereszt.Megnyugszom.


Újra az erdõbe érve aztán már elõ kell venni a fejlámpát,elég halovány a fénye,lehet,hogy a Kinizsi után illett volna feltölteni az akkukat.Hoztam tartalék lámpát is,abban bízhatok talán,ha ez bemondja az unalmast.


A jelzés errefelé is kiválóan követhetõ,aztán kiérek az erdõbõl.Megismerem a helyet,jártam már itt a Sumi 50-en,ott ez volt a túra végsõ szakasza,erre mentünk vissza Pénzesgyõrbe.Ott van szemben az a kisebb "hegy",aminek az oldalában visz a jelzés.Bizony,az Iharos-tetõ,meg is célozom.Átvágok a réten,elérem az erdõ alját,és ahogy az itiner is írja fellelem újra a jelzést is.Elkezdem kerülni a hegyet.Most már aztán igazán sötét van,(telihold van,de felhõs az ég)jelzést nem is találok sehol.Ettõl a szakasztól féltett minket Zoli,mikor a kihagyásást javallotta.Most talán csak egy dolog ad okot a nyugalomra:látom Pénzesgyõr fényeit.Olvasom az itinert,de nem tudom értelmezni,merre kellene lejutnom a zöld sávra.Zoli biztos jól fogalmazott,de nem tudom értelmezni,nem tudom itt a sötétben eldönteni,melyik az az erdõsáv amit nekem célba kellene vennem.Elõveszem a turistatérképet,úgy ítélem meg,hogy már többet mentem a hegy körül,mint kellett volna.Teljesen tanácstalan vagyok,így úgy döntök irány toronyiránt Pénzesgyõr,aztán át a falun,és hátulról a zöld 3szögön be a szurdokba.Nagy kerülõ,de legalább azt az utat ismerem.


Elindulok hát a fények irányába.A mezõn jó magas a fû,térdig elázok,de most nem érdekel.Dolgozik az adrenalin.Aztán valami fényesség tûnik fel a falu elõtt,azt célozom meg.Közelebb érve látom,hogy egy ház nappalija árasztja a fényt.Célba veszem.Egyszer csak villanypásztor keresztezi utam,átlépem.Már egész közel vagyok a házhoz,mikor irgalmatlan kutyaugatás hasít bele a nagy bakonyi éjszakába!A hangokból ítélve lehetnek vagy hatan,és nem tacskók,vagy spánielek:)Elkezdek én is kiabálni,köszöngetni,szerencsére a háziak is észlelik,hogy valamit fognak a kutyák és kijönnek.Szerencsére!


A házinéni elõször letol,hogy mi a fenét keresek a lovak kifutójában,utána meg arról érdeklõdik,hogy mi a frászt kevergünk mi éjjelek-éjjelén errefelé?Elmondom neki,hogy a kifutóban azért állok ily szerencsétlenül,mert eltévedtem,amúgy meg teljesítménytúrán veszek részt,ezért mászkálok ebben a kései órában errefelé:)Beszámol róla,hogy nemrég járt itt három fiatalember-gyaníthatóan Kiss Pistiék-õk is a Kerteskõi-szurdokot keresték.Õk aztán elmentek abba az irányba-mutat balra.Én a zöld sáv turistajelzést keresem-mondom neki,de azzal tudna a legnagyobbat segíteni,ha megmutatja merre jutok le a faluba.Ott én már jó helyen lennék.A falu arra van-mutat jobbra,de inkább ne induljak el gyalog,levisz autóval,nehogy a kutyák utánam rohanjanak.Mivel a hátam mögött szaglászó kutyák orrát úgy a hónaljam magasságában érzem,végülis hagyom magam meggyõzni és beszállok a Mercibe.Két perc múlva-amúgy a keresett zöld sávon autózva- a faluban vagyok.Megköszönöm az életmentést és elindulok északnak a fõutcán.


Újra elõveszem a turistatérképet biztonságképp.Kicsit bosszankodom,hogy miután kiderült,hogy a ház lényegében a zöld sávon állt,miért nem mentem én is inkább Pistiék után,de aztán elhessegetem a gondolatot.Ki tudja arrébb mi várt volna rám?A térképen arrafelé több tanyát lehet látni.Mi van,ha nincs szerencsém és ott is szabadon kószálnak a kutyák,csak épp a háziak nincsenek otthon?Jobb ez nekem így.


Átvágok a falun,még nyitva tartó korcsma mellett is elmegyek,de annyira izgulok,hogy mikor érek már a szurdokba,hogy nem állok meg.Pedig egy kóla jólesne,de nem.Elhagyom a falut,tök sötét van,a madár sem jár erre ilyenkor.Jobbra felettem a Nagy-Som-hegy,valahol itt az aljában,itt mellettem fut a piros kereszt jelzés.Ahol ez leér az aszfaltra,ott kell nekem bemennem a zöld 3szögön a szurdok felé.Erõsen figyelek,nehogy túlmenjek ezen a ponton,remélem sötétben is felismerem.


Szerencsére felismerem,igaz befelé a zöld 3szög jelzéssûrûsége is kisebb a kívánatosnál,de többször jártam már erre,nincs probléma.Be is találok a szurdokba minden gond nélkül.Ráállok a zöld sávra.


A szurdok átjárása sötétben azért megkövetel némi figyelmet.Ha az Ördög-árok technikás terep,akkor ez extra technikás.Viszont lényegesen rövidebb,talán 150 méter az egész,nem mondom,hogy így a sötétben sokat bánkódnék emiatt:)Megúszom sérülés nélkül,felkapaszkodok az Öreg-Kerülõ-hegy oldalába.Eddig,mikor arról olvastam beszámolókban,hogy éjszaka jól jön egy erõsebb fényû jelzéskeresõ lámpa is,felesleges aggódásnak ítéltem a dolgot.Most rá kell jönnöm,hogy van még mit tanulnom.Erre is jártam már többször,de világosban,a nyomvonal viszont nincs a fejemben.Rendesen oda kell figyelnem,hogy ne veszítsem el a jelet.Aztán fent,annál a szétgyúrt résznél mégis sikerül.


Lejtmenetben haladok,nem emlékszem ilyenre errefelé,a jelzések is eltûntek egy ideje.Na mondom,szépen állunk.Ha én itt eltévedek,az életben nem találok ki az erdõbõl,tájékozódásból ugyanis nulla vagyok,még egy iránytûm sincs.Marad az alapszabály követése:vissza az utolsó jelig!Szerencsére az eltévedéses szakasz nyílegyenes,így nem fordul elõ az eltévedettek rémálma,mikor már azt sem tudod melyik irányból jöttél eredetileg.Visszaérek a szétgyúrt,nyíltabb részhez,hálisten a jelzés is megvan.És az is,hogy hol rontottam el!Újra a jó úton vagyok,hatalmas kõ esik le a szívemrõl!Nem sokára a Szent-kúthoz vezetõ piros keresztes letérõt is elérem.Most nyugszom meg igazán.


A kereszt jelzés mellett feltûnik a Mária-út lila "M"-jele is,a két jelzés együtt bombabiztosan jelöli ki az utat Szent-kúthoz.Aztán hangok és fények tûnnek fel,ideértem!Kalandos úton,de itt vagyok!:)


Kisebb csapat verõdik itt össze,látásból már többeket ismerek.Eszünk.Finom a paprikás krumpli.Úgy hallottam ez a szakács elsõ próbálkozása e téren,ennek fényében még nagyob a dícséret!Mindenki repetázik:)Jó 20 percet elücsörgünk itt,majd elindulunk Bakonybélbe.Egy ötfõs csapatban haladok amit Csornai Edina,Brigi,Vagdalthús,Bubu és jómagam alkotunk.A faluban még javában zajlik az élet,mi mis betérünk egy kólára az egyik kocsmába.Éjfél körül jár az idõ.Bakonybélbõl Viktorunk utcáján emelkedünk ki,átbukunk a dombon és leereszkedünk a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára.Az itinerhez kaptunk egy kiegészítõ lapot,ami a Barátok útja zöldjének kihagyását javasolja bedõlt fák miatt.Kisszépalma megközelítésére a sárga sávos aszfaltozást,vagy a sárga sáv-Tekeres-kút-árok-zöld sáv útvonalat javasolja.Brigiékkel úgy döntünk,hogy nekünk jó lesz az aszfalt,Bubu és Edina terveik szerint benéz a sárga karikára is.


Azt hiszem nem kell különösebben ecsetelnem,hogy ez az 5-6 kilométer aszfaltkoptatás így éjjelek-éjjelén nem tartogat számunkra különösebb érdekességeket,azért jókat sztorizgatva érkezünk újra Kisszépalmára.Krisztáék étellel,itallal kínálnak,én az ennivalót már nem kívánom,két pohár kólát azonban elfogadok.Aztán leheveredek a tûz mellé.Megjön Zoli is,közli a pontõrökkel,hogy elhagyta az utolsó induló is a Hajagot.Azért az még odébb van,mire ideér:))Én fél kilenckor voltam ott,most meg van vagy fél kettõ.Tíz emberke van még mögöttünk amúgy 15-en indultunk a százon.


Bubuék elindulnak,lassan én is összeszedem magam,megint egyedül maradtam.A társaság azért hiányozni fog,eltévedéstõl azonban már nem kell tartani.Be Porvára,át Porva-Csesznekre,aztán a piroson irány Vinye-tiszta sor.Az itiner szerint bõ 14 kilométer.


Elindulok a zöldön,az erdõ nagyon csendes.Úgy látszik azért a madarak is alszanak néha:)Síri csend van,csak a botom kopogása okoz némi zajt.Elhaladok a testvérpár keresztje mellett,majd a Kisszépalma vadászházat mellõzöm.Ménesjáráspuszta vonalában az útvilla jobbos ágán letérek Porva felé.Egyenletlen,durvára taposott homokúton haladok,nappal és kipihenten ez fel sem tûnne,így a sötétben a 90. kilométer tájékán már nagyon zavaró.A bokám állandóan ki akar fordulni a huplikon,nagyon idegesítõ.Porva határában aztán még kövessé is válik az út,marhára nem örülök neki:)


3 óra 20-kor érek be a faluba,átfut a fejemen a kérdés,hogy ez normális dolog-e?:))Utolérem a kvartattet.Biciklis partizán jön szembe,jól megnézzük egymást,õ is arra gondolhat,mint én:mi a frászt mászkál ez itt ilyenkor?:)


A falut elhagyva a Nyolckaszásnál megcsináljuk a mindenki számára érthetetlen kunkort,majd az erdõbe való betérésre szolgáló ösvényt kutatjuk.Többször úgy érezzük,hogy ott kell bemenni,aztán végül rálelünk a helyes útra.Lezúdulunk egy árokba,majd a Hosszú-Nagy-hegyet átmászva érünk be a Cuha völgyébe.4 óra 20,Porva-Csesznek.


Az állomáson irgalmatlan szemétdomb fogad,arra tippelünk,hogy a vadak burogathatták fel a kukákat.Talán senki nem haragszik meg,de nem állunk neki összeszedni.A szemét helyett inkább magunkat próbáljuk összeszedni,én legalábbis úgy érzem,hogy keserves lesz ez az utolsó bõ 5 kilométer.A többiek elindulnak,én még ücsörgök vagy 10 percet.Jó ez a nyugalom.A madarak már felkeltek és valami olyan hatalmas koncertbe kezdtek,hogy csak na.Jó hallgatni!


Ülök az erdõ kellõs közepén egy állomáson,a peront bevilágító lámpák még pislákolnak,a madarak fergeteges koncertjét hallgatom.Egy árva lélek sem mozdul sehol,a turistaházban is horpaszt még mindenki.Hatalmas érzés,leírhatatlanul felemelõ!


Aztán nekiveselkedek az utolsó etapnak.


Úgy van ahogy gondoltam:keserves:)A talpam már nagyon ég,sõt a jobb fáj is.Ez nem vízhólyag,itt a csontnak volt sok a két hét alatt kétszer 100.Nem csodálkozom,hogy tiltakozik a szervezetem,csoda,hogy ennyivel megúszom.A térdem viszont nem fáj,ennek örükök.A Kinizsin ezek szerint a böszme sok kõ nem teteszett neki.


Hosszú ez a völgy.Hosszabb,mint máskor:)Az átkelõk sem akarnak jönni:)Aztán átbújok a vasút alatt,mindjárt itt a viadukt,onnan meg már közel a cél!De ez a nyavalyás viadukt sincs sehol!:)Hol van már?!


Aztán persze eljõ,és jönnek sorban a gázlók is,víz alig mutatkozik a mederben,a hûtés meg kimondottan jólesik a lábamnak,így nem törekszem különösebben a száraz lábbal való átkelésekre.Na még egy,aztán jön az a lapos,itt vannak már az infós táblák,a kis barlang,és nicsak már látom a zöld vashidat is!Megérkeztem!!


Vashidat kihagyom,az utolsó gázlón is átkelek,megfordul a fejemben,hogy felvágok a turistaházak mellett a Vinye.hu hátuljához,de azért sem,nem kispistázok 70 méterrel a cél elõtt!Elcaplatok a Pokol Csárda mellett,itt a játszótér,még pár lépés és már látom Zoliékat!Be a Vinye.hu udvarára,még pár méter és itt a vége!


Megcsináltam!


22:40-es idõvel megvan a második százasom.Két héttel a Kinizsi után.megint büszke vagyok magamra:)


Nagyon jó túra ez a Nemszázas 99,látványos útvonallal,kiváló ellátással(a szervezõk teljesítették a tavalyi kérésünket is:idén már szinte minden ponton volt vízpótlásra lehetõség!),az ellátáshoz képest jelképes nevezési díjjal,fiatal,jópofa rendezõi gárdával.Jó lenne,ha minél többen beírnák a túraterveik közé!A Kinizsin volt 800 körüli teljesítõ,legalább ennyien tehát tudnak 100-at menni!Van élet a Kinizsin kívül is,Kedves Sporttársak,mondjuk például itt ez a Bakonyban lejárható túra!:)Jövõre tessék eljönni!:)


Én köszönöm,hogy újra itt lehettem,köszönöm a rendezést,a túratársaknak a társaságot!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


A túrán készült képeim:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas2012060203?authuser=0&feat=directlink


 


U.i.:Rendezõi infó:jövõre a túra egy részén megfordul az útirány,így a Pénzesgyõr feletti gyengébben jelzett részek is még bõven világosban lesznek elérhetõek,és így természetesen az éjjel szabadjára eresztett kutyák is kimaradnak:)Tehát a Kõris-hegy után bemegyünk Bakonybélbe,onnan jön a Kerteskõi-szurdok(így élrtelmet nyer a kiegészítõ itiner ezen mondata is:"a szurdok szép,bejárását ajánljuk"-bocs Zoli:)),majd Ráktanya,Augusztintanya,ezután át a Hajagon,el Németbányára(valahol itt fog sötétedni) és a kiválóan jelzett és követhetõ kéken vissza Bakonybélbe.Úgy legyen!


 


 


 


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20122012.05.23 14:29:12

KINIZSI 100.




2012.05.19-20.



 Elõzmények:





 Már tavaly is úgy éreztem,hogy neki lehet vágni a száznak,miután a második Bakonyi Barangolás 70 is csont nélkül meglett,de akkor a Bakonyi Nemszázasra esett a választásom-ezt a próbálkozásomat ugye úgy 65 körül derékba törte egy irgalmatlan zivatar a Hajag oldalában.Idénre aztán már kimondottan teljesítendõ célként jelent meg a KINIZSI,el kellene hát kezdeni készülõdni rá.Túrázni kell tehát,lehetõleg hosszúakat,majd két hét rápihenés,óvakodás a betegségektõl,aztán hajrá!Volt tehát egy laza Pannonhalma 50,jött utána egy kis Kevély körüli kevergés és bolyongás,majd a Nyerges 40 hõségben,másnapján a Káli 60,ha lehet még nagyobb melegben.Majd a végére egy Tési-fennsík 50.Miután ezekkel végeztem,jött a két hét nyugalom:)


 A túra elõtt egy héttel nem éreztem semmit.Csodálkoztam is magamon:semmi izgalom?Aztán pár nappal elõtte rákattantam a fórumra,Ottorino kiváló beszámolójával végigjártam az útvonalat(elõtte persze beszereztem a hiányzó Pilis,Visegrádi-hegység térképet).Miután kirajzolódott milyen idõjárásra számíthatunk,fejben összeállítottam a zsákomat is.Pénteken kivettem a 4 óra csúszómat,így már délután kettõkor otthon voltam.Volt idõm beszerezni a megfelelõ ételeket,italokat,este 6 után ez már csak kapkodva ment volna.22 óra körül ágyba kerültem,és ha valamelyik gyerek nem nyafog,talán egy rossz álom miatt valamikor éjjel 1-kor,át is alszom az éjszakát.


 A túra napja:


 Kelés 03:40-kor,szokásos teendõk elvégezve,megy minden rutinból,nincs gond.Widiék pontosan érkeznek értem,ezt nagyra értékelem,én sem szeretek késni sehonnan,és ezt másoktól is elvárom általában.Kisuhanunk az alvó Gyõrbõl,lehet haladni,a lámpák még sárgán villognak.Épp akkor érkezünk a szentiváni lehajtóhoz,mikor Zsuzska,ennél pontosabb idõzítést atomórával sem lehetett volna véghezvinni.Kortrekt.Kollektív csodálkozást hajtunk végre Zsuzska extra kicsi zsákja okán,majd miután magunkhoz térünk a döbbenetbõl elautózunk Budára.


 Budán ízelítõt kapunk widi hajmeresztõ városi-vezetési stílusából,de Forma-1-en nevelkedett a srác,úgyhogy megússzuk ép bõrrel.Marika(widi barátnõje)szerint ez semmi nem volt.:)Kösz,akkor a "valamit" én inkább kihagynám:))A Víziorgona utcában teszünk pár felfedezõ(parkolóhely keresõ) kört,majd beállunk az iskola udvarába.Megérkeztünk.


Widi és annyi baj legyen(akit én ezentúl Tamásként fogok említeni,widit meg Petiként)már rutinos,mondják,ne öltözzünk még be,majd nevezés után,úgyis erre jövünk majd rajtolni.Úgy legyen!Beállunk tehát a nevezõk sorába,épp jókor,valami tömegközlekedési eszköz érhetett be épp,a sor egy perc alatt a kétszeresére duzzad,pedig eddig sem volt kicsi:)6 óra 15 körül jár az idõ,fényképezgetek,ismerõsöket keresgetek.Össze is futok Rudival,Ottorinóval,Kiss Pistivel.Benézek a suliba is,teszek egy kétbetûs kitérõt,amivel meg is alapozom a jó komfortérzetemet.Aztán kimegyek a sorhoz,beállok a helyemre,kitöltöm a közben kiosztott nevezési lapomat.Majd beindul a nevezés,megindul a sor!


 Mondták,de igazából nem akartam elhinni,a sor olyan sebességgel fogy,hogy csak ámulok.Ha százan nem álltak elõttem akkor sehányan,mégis 5 perc alatt bent vagyok az épületben,majd 2 perc alatt kezemben a pecsételõs lapocska meg az Igazoló füzet.Van megfelelõ számú személyzet,ez a titka a dolognak.Ennyi emberrel csak így lehet.Illetve lehet másképp is,csak akkor jön a két órás sorállás,meg a parasztlázadás:)Na itt ez elmaradt.


 Nevezés után beöltözünk túrázónak az autóból,elbúcsúzunk Marikától aki ma Peti depósaként teljesít szolgálatot és nekivágunk.Pár méterrel arrébb beállunk az indító(rajtidõ adó)sorba,ami szintén nem kicsi,közben Peti és Tamás elmegy kocsmázni(kávézni).Megvárni õket esélyünk sincs,meglódul a 70 méteres sor,sodor az ár,rendezõk terelik a népet-gyerünk,gyerünk,ma neveztetek?akkor erre!-két perc és Zsuzskával a túrában találjuk magunkat.


 Elkezdõdött.


 Aszfalton hömpölyög a KINIZSI mezõnye,kiemelkedünk Békásmegyerrõl.Ez a közösségi élmény felemelõ,ugyanúgy,mint a Kitörésen egyáltalán nem zavar a tömeg,sõt!Hatalmas érzés ennyi ember között gyalogolni,akiket mind egy cél vezérel,legyalogolni a távot,teljesíteni a legendás túrát.Hamar kiderül,hogy a pulóver felesleges,pár napja ilyenkor az ország több részén repkedtek a mínuszok,most süt a Nap és van vagy 15 fok.És emelkedünk folyamatosan.Letérünk a murvára,a piros kereszt jelzést hamarosan piros sávra cseréljük.Feltûnnek elõttünk a hegyek.


 Óvatosan átkelünk az ürömi mûúton,elkezdünk komolyabban emelkedni.Az emelkedõ ellenére nekem megfelelõ tempóban halad a sor,csak néha érzem kényszerét az elõzésnek,akkor viszont ezt meg is ejtjük Zsuzskával,leragadni azért nem tanácsos senki mögött,messze még a vége,ha tudunk gyorsabbak lenni akkor menni kell.Elsõ áldozatunk az Ezüst-hegy(Ezüst-Kevély),majd bõ egy kilométer után felérünk a Nagy-Kevély csúcsára.A térkép ide szép kilátást jelez,ezt én is megerõsítem,valóban gyönyörû a kilátás a Budai-hegység felé.Nézelõdünk pár percet,majd a "Csak a 40-eseknek pecsét,100-asok tovább"-ot ismételgetõ pontõrök sorfala mellett elhaladva,bokatörõ ösvényen hagyjuk el a csúcsot.Lefelé menet õrült tempóban ugrál el mellettünk néhány ifjú titán-nem féltik a lábukat,csak nehogy ráfázzanak a virgonckodásra!:)


 Ismerõs helyre érkezünk,ez a Kevély-nyereg,Ösvénytaposóék túráján jártam erre nemrég,csak akkor máshonnan jöttem,és másfelé is hagytam el a helyet.Most a kéken folytatjuk a mókát,kihagyjuk a Mackó-barlangot.Leérünk a csobánkai aszfaltút elõtti egyenesre,a térképen itt is feltûnik a "Szép kilátás"-felirat,itt sem túloz.


 Csobánkai mûút,Peti depózik,na nem azért mert kicsinálta a majdnem 10 kilométer,hanem mert az autóban felejtette a botjait:)Árnyékban talpalunk,ami már most is sokat számít,jó idõnk lesz ma,úgy tûnik.A Szent-kúti elágazásnál zöld sávra váltunk,majd ismét erõs emelkedés veszi kezdetét,irány a Hosszú-hegy.Aztán a sor egyszer csak megáll.Hamar elterjed a híre,hogy a pontõrök késtek,bár lehet,hogy az történt,hogy sokan pontnyitás elõtt érkeztek és kénytelenek voltak várni.Így nyitásra már eleve nagy lett a sor,ami az elsõ ellenõrzõpont esetében minden túrán lehetséges,nem hogy itt.Sebaj,épp összefutottam Levivel,megreggelizünk,eszmét és tapasztalatokat cserélünk,semmi gondot nem okoz a várakozás.Amúgy sajnáltam volna az idõt megállni enni,így legalább ez is megoldódott.


 Pecsét begyûjtve,irány tovább!Pihentetõ szakasz következik nulla szintemelkedést ír az itiner és valóban.Levivel beszélgetünk,közben elviharzik mellettünk Never Feri,még köszönni sem tudok neki annyira gyorsan fut:)De hát futni jó,mint tudjuk a fórumból:)Aki bírja....:)


 Leérünk a pilisszentkereszti mûútra,depóskocsik sora mellett koptatjuk pár méteren az aszfaltot,majd dobunk egy balost.A túra eddigi legkomolyabb emelkedése következik,a szerpentin kezdetéig a Magas-hegyet is megjárva vagy 150-200 métert gyûjtünk be egyhuzamban,nagyon húzós!Aztán itt a szerpentin,ez is emelkedik persze rendületlenül,de véleményem szerint az ide vezetõ két kilométer megerõltetõbb.A kanyrokban fotózok,gondolom akiket a fotók után újra és újra visszaelõzök már a ....-ba kívánnak:)Szerpentin letudva,felérünk egy fennsíkra,átvágunk egy kisebb mezõn,majd újra erdõben gyalogolunk-immáron lefelé.Komárom-Esztergom és Pest megye határán fut a zöld sáv alattunk,bõ fél óra elteltével errõl a határsávról letérve(néhányan úgy láttam ezt a kanyart benézték)dobva egy balost,erõs szintvesztéssel,letarolt erdõ által határolt vízmosásban lezúdulunk a Pilis-nyeregbe.Ellenõrzõpont üzemel itt.


 Mi is keresünk egy alkalmas padot és asztalt,lepihenünk kicsit eszegetni,iszogatni így a 26. kilométer tájékán.Komoly élet van ezen a ponton,vásárolható enni-,és innivaló is,sõt valamiféle túrabolt is kitelepült,a szemem sarkából látom,hogy lehet venni 23ezerért túraszandált.Hurrá.Még jó,hogy lehet kapni,szokta volt mondani ilyenkor egyik barátom.Mi a hazaiból csemegézünk,majd egy tábláról megtudjuk,hogy már csak 99.900 lépés a cél,ezt az információt feldolgozásra agyunkba küldve folytatjuk az utat.


 Most jön egy jó köves rész-nyugtat meg bennünket Peti és Tamás,és valóban be is fut a kicsit sem várt szakasz,bár elmondásuk szerint a tavalyi állapotokhoz képest ez már semmi.Akkor állítólag frissen volt terítve az öklömnyi kõ,kikerülni szinte lehetetlen volt,mindenki legnagyobb örömére.Ehhez képest most tényleg nyugodt a helyzet,kellõképpen belesimultak már a kövek az útba.


 Újabb erõs szintvesztéssel búcsút intünk a Kétágú-hegynek-kösz,hogy eddig megtûrtél magadon,lezuttyanunk Kesztölc határába.Az út mellett idõsebb úr ül kempingszéken-tudod kit vár?-kérdezi Zsuzska.Az apukáját!Eláll a lélegzetem,õ maga is van vagy 60!:)


 Hársfa sörözõ kitelepült pontját kihagyjuk,van még hazai folyadék,meg csak lesz egy közkifolyó valahol!Ilyet nem találunk(pedig van,info -rafter-tõl,a kocsma után valahol bent egy utcában 100 méter kitérõvel,egyébként az igazolófüzet is megemlíti,Eszrergomi u.105-talán nem itthon kellene csak átnézni:)),viszont megismerjük a legendás kútvizes házat,idén is kivezették az utcára a slagot,szerencsére nem hosszú a sor,mi is beállunk.Innen is nagy köszönet!


 Kigyalogolunk a faluból,a mûútnál visszanézek,jól néz ki ez a Kétágú-hegy!Olyan semmilyen szakasz jön Dorogig,amúgy a lábnak pihentetõ a homokos talaj,szint semmi.Elõveszem az ebédemet,hadd melegítse kicsit fel a Nap,ha már mikró nincs:)Ebédemet kezemben lóbálva érek be Dorogra.


 A sorompó elõtt egy parkolóban ülünk le ebédelni,Zsuzska padokat és asztalt vízionált erre a helyre,hát ilyeneket nem találunk,de legalább árnyék az van:)Peti is ide kérte pont a depót,így együtt ebédelgetünk,együtt gyûjtjük az erõt Nagy-Getére.Befalom a tojásos nokedlit uborkával,a többiek jókat derülnek rajtam,Ottorinotól loptam a tészta ötletét,jó ötlet volt,legalább egyszer egy nap egyen rendeset az ember!:)Kihasználom a közönség segítségét,bolt után érdeklõdöm,nem idén barnult asszonyság kislányával még azt is felajánlja,hogy idehozza nekem amit rendelek,én ezt udvariasan visszautasítom,és elsétálok az 50 méterre levõ kisboltig:)Veszek egy jéghideg Cherry-Coke-ot,meg egy hasonló hõmérsékletû másfeles ásványvizet.A kólát még Dorogon beborítom,a víz bekerül súlynak a zsákba,de úgy érzem még szükség lehet rá.Baromira meleg van ugyanis.Nincs kánikula,de meleg van.Többiek jégkrémeznek egyet,így hagyjuk el a települést.


 Temetõ mellett gyalogolunk,skubizom a kutat,de nem látom,mit meg nem adnék pedig már egy mosakodásért!Kiérünk Dorogról,újra emelkedünk.Annyira utálatos ez a túra,minden pihenõ után emelkedõ!:)Aztán NAGYON elkezdünk emelkedni,tûz a Nap ezerrel,mi meg itt szenvedünk felfelé ezen a domboldalon.Nem vagyunk százasak az tuti.:)Mire felérünk az Uradalmi-erdõbe elhagyja a számat néhány cifra mondat.Az árnyékban azért már lényegesen jobb a helyzet,felfelé törtetünk továbbra is,de már nem égeti a fejünket a Nap,ez lényeges különbség.Hamarosan itt is a csúcs.Sokak mumusa meghódítva.Szerintem az elõtte levõ kaptató az igazán durva,a csúcs elõtti 1 km már ahhoz képest gyerekjáték.Nagy-Gete,42,75km.


 Sokan fekszenek sokfelé,sokan vizslatják a talpukat,sarkukat és sokan ki is szállnak itt.Szépen hangzik,hogy lenyomjuk a KINIZSIT,aztán jön a szomorú valóság,a 100 kilométer nem piskóta.Fotózok párat,mi nem pihenünk itt,még odafutok üdvözletemet tenni a rám köszönõ Popeye-hez és fiához Istvánhoz akik épp a sorukra várnak a csúcskereszt árnyékában,aztán Pisti(Popeye) intelmével a zsebünkben óvatosan nekiállunk elhagyni a hegyet.Hát igen.Elég meredek és elég sziklás!:)Ennek ellenére van aki itt sem bírja megállni,hogy elõzgessen,egyikõjüket meg is dícsérem,gondolom mire leér legalább 12 embert megelõz az ösvényen épp óvatoskodó 143-ból,ezért mindenképp megéri a rohanás....


 Jobban aggódom azonban az épp mögöttem jövõ kolléga miatt,aki úgy 5 méterenként csúszik meg,lábbelije talpa teremlabdarúgó-cipõket megszégyenítõen síma lehet,folyamatosan azt a pillanatot várom,mikor rúgja ki alólam a lábaimat:)Ez aztán szerencsére elmarad,halálszakasz túlélve:)


 Közben utolérnek Popeye-ék,innentõl nem lesz semmi durva,tudom meg tõle.Akkor ez a löszfal itt elõttünk mi a frász Pisti!!??:))Á,ez már semmi,és vigyorog:)Még szerencse,hogy összetorlódott a sor,így legalább lassan haladunk és a port is nyelhetjük:))Felkapaszkodunk a homokdomb oldalába(tényleg nem hosszú,csak meredek),majd szétmosott,árkokkal tarkított homokúton hullámvasutazunk.A kék kereszten járunk,mezõgazdasági terület mellett visz utunk,árnyék nuku,nagyon király:)Elosonunk a Hegyes-kõ alatt majd egy platóra érünk,minden irányba szép a kilátás,ellátni Esztergomig,mögöttünk a Gete,látni a Dunát is egyes pontokról-szép.


 Aztán az ezen a túrán már szokásos erõs szintvesztés jön,befutunk Tokodra.Közeledve a pincesorhoz olyat látok amitõl fülig érõ mosoly ül az arcomra:kerekeskút áll az út mellett,és a tokodi asszonyságok folyamatosan húzzák(tekerik)fel a túrázóknak a jéghideg fürdõvizet!Rögtön célba veszem az építményt,ledobom a zsákomat a fûbe és irány mosakodni.Azt elmondani nem lehet mennyire jólesik!!Közel 50 kilométer után ebben a melegben megmosakodhatok,ez többet ér mindennél!Percekig borogatom magamra a jéghideg vizet,benedvesítem a sapkámat és a pólómat is.Majd pecsételek(szerencsére mi észrevettük,hogy itt azt is kell),kapok egy mûanyag bögrét,beállok ivóvízért a sorba majd magamhoz veszek pár kisebb zsíros kenyeret uborkával és eszegetek.Cztamas is épp ekkor ér ide,vele költöm el a megkésett ebédet,õ komolyabb idõt tervez ma menni,hamarosan odébb is áll,kicsit késõbb mi is elindulunk Tamással és Zsuzskával.Nézzük csak,mi is jön most?Tamás szerint emelkedõ,de nem olyan hosszú,talán egy kilométer.És nem is állított valótlant!:))Csak azt felejtette el közölni,hogy 100 méter szint is ránk tör ez alatt az ezer méter alatt:))Na itt,ezen a szakaszon is mondtam szépeket...Evés,pihenés,brutál emelkedés-utálom ezt a túrát:))


 Valahogy azért csak felértem a Kõsziklára(ehhez képest a mumus Gete nálam elbújhat),majd erdõben,árnyékban,mélyútban,hamarjában el is tékozoltam a keservesen összekapargatott szintet.Befut Mogyorósbánya.


 Depóskocsik hada közt érjük el a Kakukk vendéglõt,itt is megengedek magamnak egy jéghideg Coca-Cola terméket,amihez balatoni árakat megszégyenítõ összegért jutok,de most ez másodlagos.Hideg,szénsavas,cukros,ez a lényeg.Elindulok visszafelé,leheveredek Petiék mellé a depóskocsi árnyékába.Ez nem számít depózásnak ugye?Nevetnek rajtam,hogy lehetek ennyire merev,mikor nem fogadok el semmit a kocsiból,sõt oda sem teszek be semmit,pedig már van a zsákomban felesleges dolog.:)


 Heverészünk jó tíz percet,lábat napoztatunk,zoknit szárítgatunk,majd öszeszedjük Zsuzskát a közkifolyó mellõl-neki ez a megszokott pihenõhelye,és ebbõl most sem enged.Elindulunk felfelé(hova máshova ezen a túrán pihenõ után!?:),ki a faluból,a falu szélén újabb közkifolyó,itt nincsenek sokan,frissítek egyet.Már nincs olyan meleg,de még jólesik.


 A faluból kiérve követjük a kék sávot,néhány szusszanást beiktatva felgyalogolunk a bajóti Öreg-kõ pihenõhöz.A Jankovich-barlangot azért most kihagyjuk.:)Innentõl jó darabig ismerõs a terep,sokat számít ez fejben,az eddigi szakaszon az egyik legnagyobb problémám az volt,hogy nem tudtam mi vár rám.Most ez változott.Például tudom,hogy most lejtõ jön Péliföldszentkeresztig!:)


 A forrásnál tényleg csak pár percet idõzünk,készítek fél liter Isostart,bár már egyáltalán nem kívánom,a friss víz jobban esik.De hátha.Van a zsákomban még vagy 1 liter ásványvíz,itt van akkor ez az izoital,meg még fél liter víz az oldalzsebben.Ennyinek elégnek kell lenni Bánya-hegyig.A Bika-völgyes vízvételi lehetõség számomra nem tûnik biztosnak.


 Elhagyjuk a szaléziek birodalmát,kis aszfaltozás jön,eddig csak ellenkezõ irányba mentem itt,most szembesülök azzal,hogy emelkedik.Hát persze,hiszen pihentünk:)Letérünk a burkolt útról,utolérjük Ottorinót,az õ társaságában kaptatunk fel a Kökényes-hegy oldalába.Utolérünk egy párost akik beszámolnak róla,hogy láttak egy strandpapucsos(!) teljesítõt.Most mit mondjak?:)


 Leérünk a Bika-völgybe(bajóti mûút),rácsapok az asztalon levõ pár gerezd almára,inni a sajátból iszom,hadd fogyjon a súly a hátamról.Hamarosan indulunk is tovább,emelkedõ jön,de legalább ezt tudom milyen.


 Tudom a francokat!Erre is csak fordított irányban jártam még,úgy meg lejtõ,és sokkal rövidebb!:)Azért nem vészes ám,folyamatosan lehet haladni.Beérünk a nyiladékba,távvezeték alatt jön egy fel,aztán egy le,majd a végére még egy kicsit fel,itt is van a Vaskapu.Leveszem a zsákomat a hámozott,sós szotyit keresem,de nem találom,pedig már ettem belõle ma.Elnyelte a zsák.Egy szendvics akad a kezembe,megfogom hát azt,és felveszem a zsákot.Elindulok.Elkezdem enni a szendvicset.Illetve elkezdeném.Nem megy.Leharapom a falatot,de lenyelni nem tudom:)Vicces:)Tudom,hogy kellene a táplálék,de nem tudom lenyelni:)Nagy nehézségek árán,sok folyadékkal három apró falat megy le,több egyszerûen nem.Eltenni a maradékot nincs energiám(ahhoz újra le kellene venni a zsákot ,majd újra felvenni)így átadom a természetnek,jó messze hajítom a tüskés bozótba.Örülnek neki majd azok akik lebontják,én meg nem követtem el az esztétikai környezetszennyezés bûnét.


 A vaskapui visszafordító még világosban megvan,amúgy sem lett volna gond talán.Felérve a Maróti-hegyre aztán elõkerülnek a fejlámpák,az erdõ takarásában már hasznukat vesszük.Áthaladunk Pusztamaróton,aszfaltozunk kicsit,majd a Kis-Gerecse oldalában jön a kellemes sziklás ösvény!Megúszom belerúgás nélkül,ami azért sötétben nem kis teljesítmény:)Egyházi üdülõ mellett el,Sandl-hárs mellett el,haladunk a Gerecse oldalában a hamarosan eljövõ Bánya-hegyi pihenés és tea reményében.Sosem érünk oda!Eltalál egy kisebb holtpont,nagyon várom már a pihenõt,miközben abban bízom,hogy a hely nevében igaz hogy ott a "hegy"-szócska,de talán erõsebb emelkedõ nem társul mellé.


 72 kilométer,Bánya-hegy.Pecsét kerül a lapra,tea a bögrébe,túrázó a fûbe.Kicsit nedves ez a fû,magunk alá is terítjük gyorsan amink van,és elterülünk.Finom a tea,sikerül mellé megennem két hazai pogácsát is.Nagy dolog,örülök is neki!Újabb teát kíván a társaság,megsajnálom õket,elviszem megtölteni az õ bögréjüket is.Aztán tovább pihengetünk.Mezítláb fekszem a fûben,nem tudom hány fok lehet,nem fázom,a lábam is meleg.Azért biztos nincs jó idõ:)Negyed óra múlva már érezzük is,hogy nincs túl meleg,elmegyek melegedni kicsit a tûzhöz.Aztán összecihelõdünk és megindulunk.


 Most cseréltem elõször zoknit,aranyat ér,úgy érzem.A lábamnak amúgy sem volt semmi baja,de ez a friss,száraz zokni....ez mindent megér!Jókedvvel haladunk(nekem jó a kedvem:),ez az elsõ pihenõ ma,amit nem kaptató követ:)A vértestolnai mûútig nem is emlékszem semmi különösre,valószínûleg azért mert nem is történt ilyen.Tök sötétben valahogy a mezõn se kispistázik át senki,halad a sor fegyelmezetten,csendben a kijelölt kék sávon.A mûútnál én úgy tudtam frissítõpont lesz,nem volt,de nem bántam,igazából nem is hiányzott.Megyünk tovább.


 Mûút után nem sokkal a kék letér balra,ezt néhányan állítólag mindig benézik,ismerve a helyet velünk ez nem fordul elõ.Újabb monoton rész jön,a Pes-kõ-hegy alatt haladunk,szintemelkedés nincs,esemény nincs,sötét-az van.Itt már ellenõrzõponttól ellenõrzõpontig gondolkozom,és nagyon várom már a következõt ami a koldusszállási elágazásnál vár ránk.Tamás nem rég 10 percre tette a hátralevõ idõt odáig.Utolér Peti,nézi a GPS-t,talán 20 perc és odaérünk,mondja.Nem örülök.Ráadásul az út olyan kövessé vált közben,hogy csak na.Borzasztóan utálom ezt.A Decathlonos bakancsom igaz,hogy Vibram-talpas,de a Decathlon Vibramja közel sem olyan vastag mint mondjuk Scarpáé amihez eddig szoktam.Érzem,hogy a ponton ragasztanom kell a lábujjak mögött,különben gond lesz a hátralevõ 17-18 kilométeren.


 83,74 kilométer,Koldusszállás-elágazás.


 Van leves!Ez az egyik legjobb hír,ami itt fogadhatott.A leves forró,van benne zöldség is.Pohárból-pohárba borogatva elhûtöm iható hõmérsékletûre,aztán leküldöm.Nagyon jólesik,szerintem finom,akinek meg kényes ízlésének nem megfelelõ,hozasson ide taxival másikat a Gundelbõl....


Peti úgy érzi mehetnékje van,elindul,mi itt is pihengetünk jó tíz percet,konkrétan elterülünk egy fáklya árnyékában.A szintidõ nincs veszélyben,a lehetõ legjobban akarjuk magunkat érezni,így pihenünk.Hosszú,nagyon hosszú,monoton,nem nagyon,de folyamatosan emelkedõ szakasz áll elõttünk,van aki tudja mi vár rá,van aki csak sejti.Én csak sejtem.72 kilométer volt az eddigi legtöbb egyben legyalogolt távom,most meg már 84 körül járunk.Azért lassan elindulunk.


 A talpamat leragasztottam,bevetettem egy újabb friss zoknit,vízhólyagom még nincs,de azért már elõjött az a kellemes égetõ érzés,ami fõleg újrainduláskor jön elõ ugyebár:)Most is.És az út továbbra is köves.


 Hát ez aztán nagyon idegõrlõ szakasz!Megyünk bele a semmibe,nem történik semmi,nem látok semmit csak azt a pár métert amit a fejlámpa bevilágít.A csendet csak a túrabotok ütemes kopogása töri meg,eddig sem volt a mezõny túl harsány,mostanra pedig már mindenki elcsendesedett.Kopogunk a köves úton.Néhányszor azt hiszem,hogy most már a Baji-vadászház körüli új sárga sávon járunk,de minduntalan tévedek,mikor meg feltûnnek balunkon a távolban Tatabánya fényei szomorúan állapítom meg,hogy messze van az még:)


 Kilenc kilométer monoton baktatás után elérjük a Szent Péter-templomromot,utolsó ellenõrzõpontunkat.Pecsétlenyomat lapkára rá,túrázó fûbe le!:)Elnyújtózunk egy sátor elõtt,a hangulatunkkal amúgy nincs baj,mindenki vigyorog,bár ez a vigyor nem biztos,hogy annyira õszinte:)Sokan kérdezgetik,mennyi van hátra,pedig nyilván tudják,csak azt remélik,hogy hátha......hátha kevesebb:))7 kilométer.Máskor nevetséges 7 kilométer.Most nem annyira.Meg valami szurdokot emlegetnek itt Zsuzskáék,ami jó meredek,meg jó köves.Meg a jó....:))


 Elindulunk.Talp ég,túrázó halad.Csendben.Elgyötörten.Stációk mellett visz az út,elõször észre sem veszem,hogy azok,de aztán leesik.Aztán hirtelen itt a szurdok!Elkezdek ereszkedni.A talaj jó köves,néhol az ösvény mellett szakadék.Finom.Gyorsan fogy a szint,jól mondták az elõbb,meredek a vízmosás.Balra nézek,Krisztus épp vállára veszi a keresztet.Az jó.Az valahol az elején volt.Hamarosan le is érek.Leülök egy padra,megvárom Tamást és Zsuzskát.


 Pillanatok alatt beérnek,együtt indulunk tovább Bajra.Nejlonzacskós kolléga futkos fel-alá,hogy most merre kell menni,meg ki tudja az utat,nagyon megörül Tamásnak,be is társul mellé gyorsan,mi kicsit lemaradunk Zsuzskával.Aszfalton,meredek aszfaltos úton ereszkedünk le Bajra,nem mondom,hogy jólesik a lábamnak.Úgy a 80.kilométer körül a jobb térdem külsõ fele elkezdett kicsit fájogatni,ezek a meredek ereszkedések azok,amik ilyenkor pont nem kellenének.A baji templom órájáról valamivel hajnali 5 elõtti idõt olvasok le,ahogy elhaladok alatta.Volt egy kis kitérõm így egyedül baktatok.Ég a talpam,elég mereven mozog a lábam,fáradt vagyok,de amúgy semmi gond.Baj és Tata között kerékpárút,a tábla tiltja itt a gyalogos forgalmat,de ez senkit nem hat meg:)Majd biztos átmegyek a másik oldalra,az plusz 10 méter!:)


 Tata,sorompó valahol 5 óra után pár perccel.A térkép a zsákomban van,így inkább bevárom azt a csapatot,akiket az elõbb elõztem le,hátha valamelyikük tudja az utat.Valamelyikük tudja,térkép is van nála.GPS-es kolléga még jobb utat javasol,de most még megyünk a kijelölt második balos utcáig.Valami sárga nyilak is feltûnnek idõnként,és arra mutatnak amerre menni kellene.Befordulunk a második utcán balra,megyünk lefelé.Valaki azt mondja itt jobbra kellene tartani a térkép szerint.Sárgamellényes valaki meg kiabál,hogy menjünk csak tovább lefelé.Elõször azt hiszem egy rendezõ,de aztán kiderül,hogy a postás.:)Így jártam,én már elindultam lefelé,az elõbb ránéztem én is arra a térképre,tudom,hogy arra kellene menni,de már vissza nem fordulok.Így kispistázom vagy 70 métert.Bevallom.Ez van:)


 Leérek a fõútra,balra fordulok,aztán be jobbra az Ifjúsági Táborhoz.Never Feri és Pap Gabi jön szembe,gratulálunk egymásnak,kérdezik hogy ment,mondom nekik 80-ig tetszett,80 felett azért már annyira nem:)Igen az a rész"agyhalál"helyesel Feri:)


 Táborba be,a többiek épp jönnek mosolyogva lepakolni.Lejelentkezem a célban,átveszem az Oklevelet és a jelvényemet.Mindkettõ szép.az Oklevél olyan "régies",nekem valószínû pont ezért tetszik annyira.Az idõm amúgy 22:25 lett.


 Az étteremben elköltöm a gulyást egy kóla társaságában,sõt Zsuzska adagját is elfelezzük még Ottorinóval.Nekem ízlett,nagyon jólesett,ízlések és pofonok....ahogy mondani szokták.A fánkomat átadom Zsuzskának,ebben még lekvár is van,örül is neki!:)


 Összeszedjük magunkat,a híres tojáshéjas járással kiballagunk az autóhoz,út közben még -rafterrel-is kezet rázunk.Marika hazatranszportál bennünket,az elalvástól nem kell félni,annyi a hirtelen ránk zúdult történés,hogy hazáig sztorizgatunk nevetgélve.


Köszönöm mindenki segítségét,aki bármilyen módon hozzájárult a sikeres teljesítéshez!A családnak a türelmet,a túratársaknak a társaságot,a fuvart,a Rendezõségnek a rendezést!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


A túrán készült képeimet megtekinthetitek itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KINIZSI1002012051920?authuser=0&feat=directlink


 Néhány infó az elsõ bálozóknak,amik tudatában én is nyugodtabb lettem volna,bár a fórumon azért mindent meg lehet(ett) tudni(meg nyilván a rendezõk is válaszolnak a feltett kérdésekre).De azért mégis:


 Folyadékpótló helyek:Békásmegyeren két nyomós kút,plusz a vendéglátó helyek,Csobánka,temetõ-100 méter kitéréssel,a túra 10. kilométerénél,Pilis-nyereg-kitelepült vendéglátós-26.km,Dorog-boltok,kocsmák,temetõ-36.km,Tokodi pincék-víz,fürdõvíz-48.km,Kesztölc-nyomóskút plusz kivezetett kútvíz-plusz a kitelepült kocsma-33.km,Mogyorósbány,nyomóskút két helyen az útvonalon plusz a kocsma-51.km,Péliföldszentkereszt-forrásvíz-56.km,Bánya-hegy víz hordóból plusz tea-72.km,Baj-nyomóskút97.km,Tehát nem kell megijedni,van lehetõség bõven!1-2 liternél többet cipelni teljesen felesleges.


 Ételhez is hozzájuthat aki megszorul,már a Pilis-nyeregben is(26.km),aztán Dorogon van pár lehetõség,Tokodi pincéknél van zsíros kenyér,idén a Bika-völgyben ott volt a Hot-dogos(ígérte jön jövõre is).Bánya-hegy-gulyásleves-72.km.Egy 50-60-as túrára valónál többet cipelni felesleges,a vége felé már úgysem tudod lenyelni!:)Érdemesebb több csokit vinni inkább!:)


 Még mobil WC-k is vannak:Szántói-nyeregben(17.km),a Pilis elõtt,Bánya-hegyen(72.km),a vértestolnai mûútnál(78.km) és a Koldusszállásnál(83.km).


  



 


 


 


 


 


 


 

 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20122012.05.10 11:08:22

Tési-fennsík 50(46,4)


2012.05.05.


2009 után újra a fennsíkon.


3 éve dög melegben,egyedül,fáradtan,rossz lábbeliben mentem végig,nem is tetszett igazán a dolog.Idén sem volt épp hideg,de jó társaságban,kipihentebben(elõzõ 7végén közel 100 kilométer:)),keményebb talpú bakancsban egészen másképp kezeli/értékeli az õt ért benyomásokat az emberfia:)


Kifogástalan szervezés,kiváló ellátás,néhányaknak azért a két összetalálkozó táv szalagozása miatt kisebb,de aztán megoldható kavarás a Kis-Futóné körül(a késõbbiekben egy darab 50-ESEK ARRA BE,JOBBRA-feliratú tábla vagy az igazolólap térképén a jó nyomvonal berajzolása megoldja a problémát,hiszen az átfestett vonalvezetésû piros négyzet jelzés jó és követhetõ),ezen kívül amúgy minden rendben ment.Nafével ellentétben én kifejezetten örülök,hogy az említett piros sáv-szakasz nem a murvára került.:)


Képek az útvonalról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TesiFennsik504520120505?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
KáliTúra éve: 20122012.05.07 21:00:45

Káli 60(55)


Itt a dátum szokott következni,de a dátum ennél a túránál mindegy,a lényeg az,hogy mindíg a koranyár legmelegebb napja:)


A tegnapi Nyerges 40 után leautóztam a Balaton partjára is,így elsõ komolyabb duplázásom eredményeképp a hétvégén közel 100 kilométer gyaloglást vittem véghez.Szombaton a Nyergesen sem volt épp hideg,de ez a Káli még erre is rátett egy lapáttal:)Gyanítom,errõl a Káli 60-ról is minden résztvevõnek az fog elõször eszébe jutni a gyönyörû tájon kívül,hogy baromi meleg volt:)


55 kilométer vándorlás a Káli-medence körül,aki ott volt nosztalgiázzon kicsit a képek nézegetése közben,aki nem az megnézheti nagyjából mirõl maradt le.


 


Íme a képek:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kali60552012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget,a rendezést,a túratársaknak a társaságot,a fuvart az autómhoz!


dnvzoli

 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20122012.05.04 21:20:08

Nyerges 40.


2012.04.28.


Nyerges 40 harmadszor,és biztos nem utoljára.Példás szervezés,kiváló ellátás(víz az összes ponton,csoki,zsíros kenyér,pizzaszelet....),április végei nyarat idézõ meleg,szép útvonal-jó kis túra na!


Beszámolót már írtam kettõt is,most nézegessetek képeket a túráról!


Mondjuk ide kattintva:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Nyerges402012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20122012.04.28 18:01:01

Kevély túrák.


2012.04.22.


Tökéletes túraidõ,Ösvénytaposóéktól megszokott magas minõségben megrendezett túra.Elõször bolyongtunk kicsit(11 km-t) a Kevély alatt,majd keveregtünk picit többet(26 km-t) ugyanezen hegy körül.Mielõtt valaki lebecsülné a babatávokat elárulom neki,hogy a 11 km-nek 360 méter volt a szinje,míg a 26 kilométenek papíron 1100!.Gyönyörû kilátások,jó hosszú emelkedõk.Ilyen sem volt még,a Csúcs-hegyi ellpont után elkezdett görcsölni mindkét combom!:)Egy 11+26-os túrán!:) Szóval nem volt ez azért olyan gyerekjáték.:)


Nézegessetek képeket az útvonalról!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KevelyTurak20120422?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a rendezést,köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Pannonhalma teljesítménytúrákTúra éve: 20122012.04.19 20:05:36

Pannonhalma 50.


2012.04.14.


Nagyszerû túraidõ,elsõrangú rendezés,a pontokon bõséges ellátás(minden ponton víz és többnyire házi sütésû süti vagy édesség),eltéveszthetetlen útvonal,ahol kell megfelelõ szalagozás..Szép Oklevél és kitûzõ,használható itiner,nem annyira használható térképkivonat.Nézegessetek képeket:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Pannonhalma5020120414?authuser=0&feat=directlink


 


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20122012.04.03 20:32:35

Bakony 50.


2012.03.31.


Az írással továbbra is hadilábon állok,így nézegessetek inkább fotókat a túráról! :)


Mondjuk itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bakony50?authuser=0&feat=directlink


Amúgy meg köszönöm a lehetõséget,a rendezést,túratársaimnak pedig a társaságot!


 


dnvzoli

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20122012.03.26 11:13:55

Lepke 40.


2012.03.24.


A túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Lepke4020120324?authuser=0&feat=directlink


Jó kis gyaloglat volt,szinte nyári melegben,a déli tájolású domboldalokon szerintem volt vagy 30 fok:)


Úgy érzem,mivel legutóbb megfogalmaztam némi bírálatot is kötelességem megjegyezni,hogy a körülmények javulást mutatnak,kiszínesedett és használható minõségû lett a térképkivonat,és már nem kezdõ túrázóként az útvonalvázlat is segítségemre volt:)Azért a Csereze-hegy és a Szent Mihály-domb között most sem sikerült rátalálni a kijelölt útra,bár Kiss Pisti még mondta is,hogy egyenesen le a dzsindzsán át a zöld kereszten,de nekünk szimpatikusabbnak tûnt a jobbos ág....:)De azért meglett-a domb:)


Köszönöm a lehetõséget!


 


dnvzoli

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.02.26 15:11:22

Ha-Vas-Paripa 2012.02.25.


A túra elõtti nap szalagozásának képei.Gyönyörû idõt fogtunk ki,öröm volt a munka.Szép kilátások,sár,jég,hó,jókedv:)


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2012Szalagozas?authuser=0&feat=directlink


 


Pontõrködés meseszép helyen,a cseszneki vár tövében.Aki nem járt a túranapon erre megnézheti mirõl maradt le.


Na meg néhány kép seprûként és a célban.


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipaTuranapPontorkodesCsesznekenMegParFotoSeprukent20120225?authuser=0&feat=directlink


Köszönjük az eddigi dícsérõ szavakat,reméljük mindenki legalább annyira jól érezte magát,mint mi,rendezõk!


Amint lesznek pontos infóim közlöm hányan tiszteltetek meg bennünket azal,hogy elindultatok a túrán.


És íme:-26-os távon 90 induló,ketten nem jelentek meg Cseszneken,kiszálltak,vagy átneveztek rövidebb távra.


            -20-as távon 106 induló


            -14-es távon közel 200,197 induló,35(!)-en átneveztek a 7-es távra.Gyanítom,hogy gyerekes családokról van szó zömében,akiket megtréfált a Zörög lefagyott,saras  kaptatója.


             Ismét bebizonyosodott a tétel,miszerint a rövid táv nem biztos,hogy könnyû is:)


            -7-es távon is közel 100,96 induló.


Tehát minegy 500-an voltunk ezen a napon teljesítménytúrázni a Bakonyban,ami nagyon szép szám,váljék mindenki egészségére!


dnvzoli

 
 
KitörésTúra éve: 20122012.02.14 15:34:29

Kitörés 60.


2012.02.11.-12.


Nagyszerû élményen,az állagát tekintve leginkább mély homokhoz hasonlítható porhó miatt marha nehéz meneten vagyunk túl.Viszont épp a behavazott táj különösen emlékezetessé,széppé varázsolta a túrát.A magasabb pontokról gyönyörû kilátás nyílt a kivilágított településekre,a lélegzetelállító panoráma feledtette a kapaszkodások kínjait.


A kemény mínuszok (hajnalban úgy -15) ellenére is rengeteg induló,ami azért okozott némi problémát.Részleteket,javaslatokat,terveket a jövõre nézve már a fórumon kitárgyaltuk,erre külön itt már nem térnék ki.A lényeg,hogy több rendezõre lesz szükség-fõleg a rajtban és az elsõ ell.ponton,valamint,ha megoldható tágasabb helyiségekre(akár fûtött katonai sátrakra) az ellátásos pontokon.


A túrán végig jó kedvvel haladtunk,akadtak persze holtpontok,mikor kicsit elcsendesedett kis csapatunk:)Nagyon hangulatos volt,köszönhetõen a komoly kialakítású ell.pontoknak és a pontokon õrt álló hagyományõrzõknek.Örülök,hogy itt lehettem,szerintem a többiek is hasonlóan vélekednek.Részletes beszámolót már sokan írtak,beszéljenek most helyettem a képek:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kitores602012021112?authuser=0&feat=directlink


 


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20122012.02.04 13:28:53

A túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/PiroskaEmlekturaHoFejerkeTeljesitmenytura2012?authuser=0&feat=directlink

 
 
túra éve: 2011
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20112011.12.19 10:05:43


Magyarországi Forrástúrák a Gerecsében/hosszútáv(33km)



Még az év elején mutatta NeverFeri Szárligeten az épp aktuális forrástúra-jelvényét,már akkor eldöntöttem,hogy ilyen nekem is kell.Nagyon tetszett.Aztán az elsõ beszerzési lehetõséget passzoltam,bár egyáltalán nem bánom,hogy jelvényszerzés helyett aznap épp a Hargita csúcsait hódítottuk:)Jött azán ez a téli 30-as,a "hosszútáv"megállapításánál nyilván közrejátszott,hogy ilyentájt már akár havazásra is számíthatunk,ezzel együtt is:jelvény egy 30-asért,ajándék amit el kell fogadni!:)


Zsuzska,UnciLaci és CsukaSanyi társaságában autózunk el Vértesszõlõsre,az útvonaltervezõ csak a településnevet "engedi beírni",szerencsére ez egy kulturált környék,vannak utcanévtáblák,minden gond nélkül rá is lelek a nekünk kellõre.Az utcában aztán a rajthely már egyértelmûen ki van jelölve:ezer autó áll a sörözõ környékén.Kiszállunk.Hideg van:)Tegnap a Bakonyban lemelegedett rólam a polár,most a pólók fölé síma pulóvert választok,és bár nem így terveztem,a hideg miatt mégis a polármellényt veszem fel a vékony széldzseki helyett.A dzsekit azért rápókozom a kis zsákomra.


 Amilyen gyorsan csak lehet benevezünk,olyan koncentrációban száll a dohányfüst a kricsmiben ami már a tûréshatáromat súrolgatja.Szerencsére pár perc és kiszabadulunk a friss levegõre,mondja valaki,hogy nem sokkal ezelõtt még az utcán állt a nevezni vágyók sora.Jól tettük ezek szerint,hogy nem jöttünk ide nyitásra.8:05-kor meglódulunk.


 Még mindig hideg van.Lefagy a kezem.Belenézek az igazolófüzetbe,szöveges leírás(itiner)az van,nincs viszont semmiféle térkép,de még egy útvonalvázlat sem.Érdekes,remélem megleszünk nélküle.Vannak viszont szint és távadatok,900 méter vár ránk ma 30 kilométer alatt.Nem kevés.


 Bekanyarodunk a tájház mellett,a János-forrásig szalagokat kell követni,a szalagozás jó,követhetõ.Hamarosan emelkedni kezd az aszfalt,nem is baj,végre nem fázik a kezem.Elhagyjuk a falut,présházak mentén talpalunk,szemközt az Öreg-Kovács magasodik fölénk.Elérjük az erdõ alját,jobbra térítenek a szalagok(egyet beljebb egy jó magas fa legfelsõ ágán is látok,azt ki rakhatta oda?:) most már a megmászandó Csúcsos-hegy kerül elénk és egyre közelebb hozzánk,tetején a kilátóval.A Nap épp kelõben van,ekkor még bizakodom,hogy négy napsütésmentes túra után végre megkönyörül rajtunk az idõjárás.Szépen követjük az erdõ vonalát,a végén beállunk az autópálya irányába,de még mielõtt túl közel érnénk hozzá,egy bozótoson átkelve leóvatoskodunk egy völgybe.Meg is érkeztünk.Elsõ ellenõrzõpont,János-forrás.


 Innen a Gerecse-túrákról már ismerõs útvonalat követjük egy ideig elõször a piros karikán,majd a piros 3szögön.Aztán ahol a Gerecse-túra áttér a piros keresztre ott mi maradunk a 3szögön.Izzasztó kapaszkodás veszi kezdetét,meredek a hegyoldal,nem mondom(150 méter 500 méteren belül),de itt a túra elején még vidáman kaptatunk felfelé.Néha persze megállunk,de csak a kilátás kedvéért:)


 Felérve a tetõre az én térképemen még Aknatorony-kilátóként szereplõ Ranzinger Vince-kilátónál leolvassuk a névadó születési dátumát igazolásképp a márványtábláról.Miközben Laciék frissítenek én megmászom a hatalmas fémszörnyet,a kilátás a párásság miatt eléggé korlátozott,de így is lenyûgözõ.Mire leérek a többiek már elszeleltek,egyedül azonban nem érzem magam,még a vaslépcsõn összefutok az épp felfelé igyekvõ Tincá-val,és a rátörõ tériszony miatt épp visszaforduló -Dilen-nel,majd pár lépés után tegnapi utitársaink Kiss Pistiék kerülnek elõ a málnásból,velük együtt érem utol Uncit.


Szalagozott ösvényen távolodunk a toronytól,bár érzésem szerint ide fel sem a térképemen szereplõ piros 3szög nyomvonalon érkeztünk.(Megjött közben -Rafter-tõl az infó:áthelyezték a jelzés említett szakaszát az általunk mászott,amúgy nagyon látványos sziklákkal tarkított ösvényre.) Meg is lódulunk kicsit hiszen lefelé tartunk.Pár perc alatt ott is vagyunk a következõ ellenõrzõponton amit a Szelim-lyuk egyik bejárata elõtt találunk.70-es évekbeli narancssárga mûanyag "puff" kerek fedele szolgál alátétként a pecsételéshez,többek szíve megdobban,feltolulnak az emlékek,a távolodó fiatalság képkockái....:))


 A pecsétlenyomat beszerzése után egy szûk nyíláson át jutunk a barlangba.Nem voltam még itt,úgyhogy mellbevág a látvány,nem számítottam ilyen hatalmas térre a szikla belsejében.Tényleg lenyûgözõek a méretek,fényképez is mindenki ezerrel.Én is engedélyezek magamnak jó pár perc szünetet,amennyire ezt egy teljesítménytúra keretein belül lehetséges bejárom a barlangot,majd elhagyva azt,a hegy peremén futó ösvényen megindulok a már látható Turul irányába.Hamarosan a Gerecse-túrákon oly gyûlölt lépcsõsorhoz érek de most nem lefelé hanem felfelé folytatódik a menet.Uncival nem hagyjuk ki a hatalmas madár meglátogatását sem,végleg leszakadunk ezzel a csapatunktól.


 A Turultól a piros sáv a követendõ,az út lejt,kellemes a haladás a késõ õszi képét mutató erdõben.Áttérve a piros keresztre a folyékony kenyerüket kortyolgató Darabos Zoliékat hagyjuk el,majd újra ismerõs helyre érünk,a Kis-réti vadászháznál ráállunk a sárga sávra.Tovább a sárga sávon,majd áttérés a sárga forrásjelre.Egy halastó elõtt kerítést mászunk,majd elhagyva a halastavat népes csapat jön szembe,õk-Zsuzska,Kisspistiék,Norbiék,Ottorinoék,CsukaSanyi és még néhányan-már az oda-vissza szakasz vissza-részét koptatják.Mint kiderül nem vagyunk azért annyira lemaradva,két percen belül mi is megérkezünk a Bundschu-kúthoz.Kicsit körülnézünk,fényképezgetünk,pecsétet gyûjtünk aztán a többiek után iramodunk.


 Visszatérünk a vadkerítéshez,újra átlétrázunk rajta,majd követjük a szalagozást a halastó partján.Ismét emelkedni kezdünk.Szalagozott úton érjük el a kék sávot,majd amikor az betér a Pes-kõ aljához mi átváltunk a kék kereszt jelzésre.Innen ismét szalagozás térít le a Természetbarás-forrás meglátogatásának okán.Hát ez a forrás nem valami látványos,azt is mondhatnám hogy nagyon lepusztult.Nem is idõzünk sokat itt,Sanyi,Laci és Lévay Béla bácsi társaságában visszatérünk az elhagyott jelzésre.Nem épp az itiner ajánlotta útvonalon,figyelmetlenségünk miatt egy széles úton emelkedünk fel a Pes-kõ aljában futó kék sávra,a végeredmény azonban ugyanaz,nincs lelkiismeret-furdalásunk:)


 Jó túrázóként még mindig nem olvasunk itinert ami világosan leírja,hogy jobbra kell fordulni,tippelgetünk a jobb és a bal között,Sanyi határozottan jobbra menne(megy is),mások balra érzik Vértestolnát,nekem fogalmam sincs így elõkerül a turistatérkép:)A közjátékra a térkép tesz pontot,Sanyi(aki olvasta az itinert:),tudta jól,a kék sáv jobbra tartó ága a helyes.Megindulunk azon.Béla bácsinak is köszönhetõen jó a hangulat,mindig jól jön egy új tag a csapatba,fõleg ha az illetõ színesíti azt,mindenki Béla bácsija pedig ilyen ember.


 Kiérve a Vértestolnára vezetõ aszfaltra aztán hihetetlen sebességre kapcsol 77 éves túratársunk,pár perc múlva már csak botjainak egyre halkuló ütemes csattogását halljuk,és õt csak azért látjuk mert nyílegyenes az út.Begyalogolunk a faluba,a fényképkészítés miatt lemaradok a többiektõl,az ellenõrzõpontként megadott kocsmát semmi(mondjuk egy kiakasztott bója,kocsmanév)sem jelöli,csak Sanyi kint letámasztott túrabotjaiból következtetek arra,hogy itt kellene igazolást szerezni.Bemegyek aztán a pecsét megszerzése után gyorsan ki is hátrálok a helységbõl,meleg is van,büdös is van,inkább az innen pár lépésre található buszmegállóban költöm el az ebédként szolgáló szendvicsemet.A kocsma belterének meglátogatása egyébként nem volt kötelezõ,pecsét helyett az ivó falán elhelyezett reklámtábla szövegének felírása is megfelelt igazolásként.


 Eszegetek majd megvárom Sanyit és Lacit,hármasban hagyjuk el a falut,elõször a központból felfelé,majd a falu határán lefelé visz az út és a piros sáv.Focipálya melletti présházsort mellõzünk,majd ránk zúdul egy elég komoly kaptató.Lihegünk rendesen mire felérünk a tetejére,balunkon most épp a reggel elõttünk tornyosuló Öreg-Kovács magasodik,ha jobbra tekintünk a távolban a Nagy-Gerecse zárja a látóhatárt.Nem ez a túra legérdekesebb része,de hamar túl vagyunk rajta,elérjük a tardosi mûút vonalát,balra tartunk és hamarosan meg is érkezünk a Hideg-kúthoz ahol a túra etetõállomását találjuk.Épp jókat lakmározunk a finom kenõmájasos,lekváros,zsíros kenyerekbõl mikor zaklatott külsõvel befut(szó szerint)Zsuzska,akinek ugye elvileg elõttünk kellene járni pár perccel....Mivel épp indulunk,és látja,hogy hûtlensége miatt egy percet sem várunk rá,felkap egy szendvicset és utánunk ered:)Beszámol a Természetbarát-forrás utáni kalandjaikról(úgy döntöttek,hogy nem nézték meg eléggé a Bundschu-kutat,így megindultak visszafelé a szalagozáson:)) és esküdözik,hogy ezután soha,de soha nem hagy el bennünket:)Hiszi a piszi,aki elhiszi,hogy idézzem már a gyermekmondókát:)


 Kalóriapótlást követõen tehát szalagozás visz rá bennünket a sárga kereszt jelzésre,eseménytelen úton érjük el a sárga sáv befutását.A csomóponttól pár méterre találjuk a Szent-Péter templomromot,meglátogatjuk,már csak azért is mert itt is igazolást kell szereznünk az ittjártunkról.Miközben körbejárjuk a kis romot a pontõr páros férfi tagja igazol bennünket a nõi szakasz tûz mellett melegedik,pár másodpercre betársulok hozzá ami nagyon jólesik.A kis pihenõ után feldarabolt farönkök sorfala között hagyjuk el a pontot,hamarosan újra ráállunk a piros sávra ami végig lejtve lényegében egészen a célig vezet bennünket.


 A Gerecse kupások átveszik a díjazásukat,én is megkapom a szép jelvényemet,pacsi az ismerõsökkel,majd hazaautózunk.


 Jó kis évzáró túra kerekedett ebbõl a gerecsei kiruccanásból.


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


Képek a túráról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAGerecseben2011?authuser=0&feat=directlink


Béla bácsi,megtaláltam a cikket,amirõl meséltél!Engedelmeddel bemásolom ide:


http://body.builder.hu/old_1971_sv_januar.htm4


Gondoltátok volna?


 


 


 

 
 
Bakonyszentlászlói MikulásTúra éve: 20112011.12.10 20:39:32

Bakonyszentlászlói Mikulás 20.


2011.12.10.


Mikor ezt a túrát utólag beírtam a túranaptáramba egy kellemes kis téli,havas túrát képzeltem el,ropogós hóval,mínusz 5-6 fokkal,szép havas tájjal.....


Aztán nem:)


Tíz fok körüli hõmérséklet,napsütésmentes,komor õszi idõ,nem az a hangulatjavító...


Reggel fél 8-kor már a rajtban vagyunk,3000 feletti a túrakiírás "letöltöttsége",meg is lepõdünk,hogy csak Kiss Pistiék elõztek be,miénk Sanyival a hármas és a négyes rajtszám.Komoly tömegre számítottunk,hát ez nem jött be.Na,mindegy,ezt egyáltalán nem bánjuk,induljunk hát meg!


A kapott igazolófüzet már-már megmosolyogtatóan amatõr,az efemm által már említett kézi rajzolású útvonalvázlat,hát az nagyon egyedi,ezzel szemben van szöveges leírás.Igaz a távmeghatározás "12 perc múlva jobbra,és 3 perc múlva át az úton" stílusa is elég egyedi,sosem találkoztam még ilyennel.Viszont a szalagozás korrekt,leszámítva azt,hogy a fórumon a szalagozókról tuti leszednék a keresztvizet az élõ fába való szegelés okán:)


No tehát felkúszunk Bakonyszentlászló fölé,egészen a Hódos-érig szalagozás vezet,néha feltûnik egy-egy jelzés,de a szalagozás a biztos.Hódos-érig nem történik semmi.Kiss Pistivel és a barátnõjével haladunk négyesben.Beszélgetünk.Hódos-ér egyik hétvégi házánál pecsét,tea.Aztán irány a völgy!


Végre szebb a táj,sok a nyáron láthatatlan sziklaképzõdmény,készülnek a fotók,le is maradok rendszeresen.Üveghutánál kanyar Porva-Csesznek felé,felkaptatunk a nyáron oly kellemetlen mélyúton,mezõ oldalán el,erdõbe be.Erdõben leelõz pár futó,rajtuk kívül a túrán résztvevõvel nem találkozunk.


Porva-Cseszneken Anita és Schoffi fûtött hellyel vár,a tea is finom,megnézzük a Mikulás helyi rezidenciáját aztán irány a Cuha-völgy.


Ezerszer lejárt útvonal-szakasz,mégis mindig van újdonság,most pl. egy népes muflon csapat,ami tõlünk nem messze szalad el a hegyoldalban,sõt a vasúti alagút közelében egész közel jönnek hozzánk.Kiránduló tinicsapat mindjárt kap is az alkalmon,és elkezdik dobálni õket murvával.A kísérõ felnõttek szótlan beleegyezése mellett.Marha mérges leszek,be is szólok,hogy ezt nem kéne már,ezért jöttök ti ide?A felnõttek mormognak valamit a bajszuk alatt,de nem mernek visszaszólni.Érzik,még ha nyers is voltam,igazam van.


Na,meg ha már az újdonságoknál tartunk,találunk egy piros barlang jelzést,amit eddig én speciel nem vettem észre.Azt láttam a térképen,hogy a völgy közepe felé jelöl valami Kõfülkét,meg valami Betyár Pamlagot,de eddig sosem éreztem késztetést a felderítésükre.Most megtesszük,mély avarban mászunk sziklát,meg is lesz a búvóhely a magasban.


Aztán vissza a túrába,Vinyére be,a pont a kiírással ellentétben a Vinye.hu-ban székel,begyûjtjük a pecsétet.


Piros kereszten hagyjuk el Vinyét,hamarosan már párhuzamosan haladunk a Vinye-Bakonyszentlászló aszfalttal.Mély a homok,nem mtúl érdekes a táj.Vegyes fenyves.


Visszaérünk a Szentlászló feletti dombra,legyalogolunk a célba.Oklevélrõl inkább hallgatnék,a kitûzõ tetszik,zsíros kenyér mellé nincs tea,nekem így nem megy,bedobok egy müzlit.Sanyi átveszi a kupáját,hazaautózunk.


Aki nem sokat jár erre láthatott szép dolokat különösen a völgyekben.Mi viszonylag sokat járunk erre,így annyira már nem estünk hanyatt a látványtól,de mint említettem számunkra is tartogatott újdonságokat a túra.


Jövõre viszont kérnénk hidegebb idõt és havat,valahogy nem passzolnak egymásoz a Mikulás,a tél,a plusz 10 fok,és a szürkeség szavak:)


Köszönöm a lehetõséget:)


Fényképek itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyszentlaszloiMikulas202011?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20112011.12.06 10:44:58


Bakonyi Mikulás 50.


 2011.12.03.


Pontosan péntek reggelig gondolhattuk azt,hogy ezúttal egy "száraz" Bakonyi Mikulás vár ránk ugyanis az említett nap délutánján Gyõrben elkezd szitálni a köd.A levegõ meg kezd lehûlni.Rakok is gyorsan a szélvédõre takarást,legalább azt ne kelljen másnap kapirgálni.Bár csak így lenne ötösöm a lottón,reggelre jégpáncél fedi az autót,az ajtó szerencsére nyitható(van úgy,hogy annyira vastag a jégréteg,hogy nem tudod kinyitni az ajtókat!),beindítom a motort,a jég vékonyka,hamar leolvad.Elgurulok Zsuzskáért,felveszem aztán irány a Bakony.Az út nedves de szerencsére nem csúszik,azért a felvezetést másra bízom,beállok egy jó tempót diktáló Audi mögé.


 Kicsit a tervezettnél késõbb érünk Zircre,ennek eredményeképp a sorállásból már kimaradunk,Pisti(Popeye)már vár ránk,összecihelõdünk,nekiindulunk.A járdákat túl jegesnek ítéljük a haladáshoz,így inkább az úttesten talpalva emelkedünk ki a városból.Az erdõben ismét a zúzmarában gyönyörködhetünk,azért a mértéke meg sem közelíti a Balaton partján egy héttel ezelõtt tapasztaltakat de azért szép.Hátteret az egészhez itt is a köd adja.Nem mondom,hogy nem örülnék már egy kis napfénynek,de amúgy én szeretem a ködöt is.Mindegyiknek megvan a maga szépsége.


Átkelünk a Pintér-hegyen,lezúdulunk Borzavár határába,megvan az elsõ pecsét,irány a Csárda-völgy.A patak most kiváltképp büdös,hihetetlen ez a durva környezetszennyezés,ha belegondolok,hogy ez a trágyalé nem sokkal innen egyenesen a Cuhába csorog felmegy bennem a pumpa.Ha valaki tudja,hol lehetne ezt a dolgot bejelenteni,kérem szóljon!Tenni kell valamit,ez nem mehet így tovább!


 Az elsõ Cuha-átkelést megspóroljuk,inkább idén is a vasúti hidat használjuk,ráállunk a piros sávra.Itt érjük utol a gyõri 30-as különítményt,Csuka Sanyiékat akik jó tíz perccel elõttünk rajtoltak.Porva-Csesznek hamar megvan,itt aztán sok az ismerõs,-rafterék-,Leviék,Viktor,a kisbéri duó Laci és Jani,M.András....örömködünk egymásnak:) Közben pecsétet gyûjtünk Anita pirosba öltözött segítõjétõl,eszünk egy péksütit,aztán irány tovább.


 A gázlók idén nem jelentenek akadályt,alig csordogál valami víz a mederben.Nézelõdve haladunk,sziklákat,vonatot,Cuhát fotózunk több-kevesebb sikerrel.Kõpince-forrásnál pecsét Repkénytõl és Droidtól,megállapítom,hogy gyönyörû környezetben dolgozhatnak idén,aztán irány a Zörög!


 Jó tempóban nyomjuk,megállás nélkül feltoljuk magunkat a Zörögre,utána megbeszéljük,hogy mindhárman azt vártuk,álljon már meg valaki kicsit pihenni.:)Mindhármunkat hajtotta a büszkeség,ebbe majdnem belegebedtünk:))A magasabb részeken itt is megjelenik a zúzmara,de már nagyon vékonyka és erõsen olvad.A távok találkozásánál pecsét,majd elindulunk lefelé.Sûrû ködbe érünk,aztán kifutunk belõle-szó szerint,a Suttonyi aluljáróig többet kocogunk,mint gyalogolunk.


 Aluljárón át,Csesznekre be,kis hídon át,Kõmosó-szurdokba be.A pontot a szurdok felõl közelítjük,a láncot valaki lelopta(?),kicsit veszélyesebb így,de megoldjuk.A(majdnem teljes) Stalker-családba botlunk,kedves ismerõsükkel gyûrik a 30-at,többé-kevésbé velük együtt jutunk el a Várkert sörözõbe.Akkora a köd,hogy a felettünk tornyosuló várat csak sejthetjük.Pedig nincs messze.Etetõpontra érve megállapítom,hogy a Várkertben az idén sem adtak alább a minõségbõl,a szendvicset ismét egy nagyon csinos lányka nyújtja:)


Bent hiánycikk az oxigén,na meg elég meleg is van,úgyhogy az elemózsiát az udvaron költjük el.Nafe falatozgat a sarokban,jól nyomja ma,25 perccel indulhatott elõttünk,itt értük utol.Persze most nincsenek vele a gyerekek.Jó a hangulat,sok az ismerõs.Kaja végén Pisti dob egy kávét,mi repetázunk a teából(jó alibi a csinos kislány újbóli meglátogatására:) aztán felkerekedünk.Tele hassal aztán nem épp kellemes felkapatni a falu határába,de csak felérünk,majd hogy még jobb legyen a kedvünk elkezd szemerkélni az esõ.Hurrá.Napsütés nuku,de legalább esik,már csak ez hiányzott:)


 Ráállunk a zöld sávra,Zsuzska fagyöngy begyûjtésére ösztökél bennünket,kevés sikerrel,így õ áll neki a mûveletnek.Vajon kinek a feje fölé akarja tartani?:)Egy kis csenevész példányt sikerül levadásznia,de nem használja fel,így a csók elmarad:)


 A Kõ-árokba csepergõ esõ kíséretében érkezünk.A haladás most egyszerûbb itt,még nincs nagy sár,a bedõlt fákat is eltakarították az útból.Látványos a völgy,mint mindig,sokat fotózok,aztán sok fotót törölök itthon minõségi problémák miatt.Már-már menetrendszerûen érkezik szembõl a 17-es távon Márti,Jani,Kiss Robi,most velük tart Schoffi és a februári Vasparipa túrán kelta harcosként megismert Tibi is.Épp Viktort állják körbe aki-ki hinné-valószínûleg mókás sztorikkal tartja szóval a nagyérdemût:)Örülünk egymásnak.


 Elérkezünk a Mikuláshoz.


 A hangulatra most sem lehet panasz,az éneklést sem szabotáljuk el,kapunk is csokit marékszámra.Itt is ismerõs arcokba botlunk,többek társaságában cztamás és csapata vidámkodik épp a Mikivel.Mi is ezt tesszük aztán indulunk,csatlakozik hozzánk(csatlakozunk hozzájuk) a Káli60-on megismert Szabi és Peti egy barátjukkal,irány a piros kereszt jelzés!Csak egyszer jártam eddig erre,néhány szakaszon nem is ismerõs a táj,arra sem emlékeztem,hogy ennyire köves a talaj néhol.Elérjük a Csesznek felõl érkezõ piros sávot,jobbra térünk rajta.A Mogyoróskerti-árok nevû ellenõrzõ ponton pecsétet gyûjtünk be,majd némi hullámvasutazás után megérkezünk az Ördög-árok bejáratához.


 Az árokban aztán nagyot zuhan a sebességünk(egy fotó elkészítése közben zuhanok én is:),minek is itt rohanni,inkább nézelõdünk,fényképezünk.A Gizella-átjárót többféleképp lehet "átjárni",van már itt tereplépcsõ a kikerüléshez,vaslétra az átmászáshoz valamint kifeszített drótkötél a bátrabbaknak a sziklafalon kapaszkodáshoz.A tereplépcsõ kivételével teszteljük a lehetõségeket.Túloldalon ell.pont,pecsételés,egyebek.


 Aztán folytatódik a lassú haladás,csúszik minden mint a jég,átkelünk a Gizella kistestvérén,majd hamarosan szelídül az árok,gyorsabb tempóra kapcsolunk.Szembõl befut a zöld sáv,lecseréljük a pirosat,ezen jutunk el újra a Mikuláshoz.Újabb adag csokit gyûjtünk be,majd elkövetek egy nagyon amatõr hibát,nekiállok menet közben betermelni egy szendvicset.Kis híján rosszul leszek mire sikerül a gézaházai emelkedõn falatról falatra magamba erõltetni,meg is állapítom,hogy milyen okosan választottam idõpontot és fõleg helyet az evésre:)


 Az aszfaltnak ismét örülünk,aztán hamar elmúlik a jókedv miután átkelünk a 82-esen.A haladás itt elég nehézkes,nem nagy a sár,de csúszik rendesen,szerencsére nafe (akit a Mikulásnál értünk be ismét) talál egy szûk ösvényt a bozótos szélén,amig ez kitart azon emelkedünk.Aztán marad a kukoricatarló,azon jutunk el az idén kicsit elõrébb tanyát vert ell.pontra.


 A személyzet itt nagyon vidám,látszik,hogy legurult már némi alkohol,begyûjtjük a pecsétet aztán elgyalogolunk a piros négyzetig.Útbaigazítunk egy csapatot akik a jelzés rossz ágán indultak meg,majd mi is követjük a jó irányt.Ez már a levezetõ szakasz,különösebb érdekességet nem tartalmaz,a Cuha-hegyet szinte észre se venni,nem egy markáns kiemelkedés a Bakony rengetegébõl az biztos.:)


 A Harmadik-árok sem veszélyes ma,lerohanunk a Cuha-völgy nevû ell.pontra,annyi baj legyen(Heyjoe) és widi túratársak pihengetnek itt többek társaságában,váltunk pár szót,majd begyûjtjük az utolsó pecsétünket.Átkelünk a vasúton,dobunk egy balost,beállunk Zirc irányába.Itt kerülnek elõ a fejlámpák,szerencsére az utat érzésem szerint elgréderezték,nem találkozunk nagyobb dagonyákkal,keréknyomokkal.Ez a vége már elég monoton,sötét is van,nem is történik semmi,szótlanul bandukolunk,vagy nafét hallgatjuk aki lámpaszakmai elõadást tart nekünk.Aztán mégis esemény színesíti az utat nafe kisegít némi lámpafénnyel egy a sötétség rabjává vált családot.Lámpát ad nekik,lelassul a tempójukra,bekíséri õket a városba.Derék dolog.


 Nagy nehezen aztán csak eljõ a híres szennyvíztelep,mellõzzük,bakancsunkról sarat rugdalva,azt pocsolyákban tisztogatva besétálunk a suliba.Díjazás átvétele,teázás,aztán irány haza.Bár szemerkél valami az út most sem csúszik,jó tempóban érünk Gyõrbe.


 Újabb tartalmas napon vagyunk túl,rengeteg ismerõs arccal találkoztunk,ennek a túrának én ezt tartom a legnagyobb erényének.Eshet itt az esõ,lehet fél méteres hó,kinézhet egy jó kis sárdagasztás,akinek élete része a természetjárás az ilyenkor itt van,a barátok,ismerõsök összefutnak,vidáman váltanak pár szót,és ez a lényeg!A többi csak ráadás.


 Köszönöm a lehetõséget!


 Mindenkinek köszönöm a társaságot,a Rendezõknek köszönöm a túrába fektetett munkát!


 dnvzoli


És a túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas502011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20112011.11.28 10:23:26

Tanúhegyek nyomában 40.


2011.11.26.


Néhány gondolat,aztán beszéljenek a képek.Hát,hogy is zajlott ez a nap?Hajnalban óvatos leautózás Tomajba,majd 2 órát tart az út,igaz,hogy nem csúszik,de Tapolca térségében nagy a köd.Sokan indulnak a 40-en,de gyors a nevezés,az ajtóban rákerül a lapra az indulási idõ aztán hajrá!07.10 és már úton vagyunk.Nem öltöztem túl,egy polárpulóver meg egy mellény a póló felett bõven elégnek bizonyul az egész túrán.Emelkedõkön még soknak is:)Elsõ áldozat a Badacsony.Elképedek a látványon,erre nem is számítottam:minden tereptárgy,a fák,a levelek vastagon zúzmarásak,a csúcs közelében olyan mértékben amitõl mindenkinek tátva marad a szája.Kattognak(amelyek még kattognak)a fotómasinák ezerrel...A kilátás amúgy nulla,a Balatont még sejteni sem lehet.Nem is teszteljük az amúgy nagyon impozáns új kilátót.Kis hullámvasutazás,jön a Bujdosók lépcsõje.Hozza a formáját,tükörjég,rosszabb mint tavaly,akkor legalább volt hó a fokokon,most csak a jég,életveszély.Néhányan tesztelik,milyen itt hanyattesni.Van amúgy új korlát,végig a lépcsõsor mellett,de az is jeges.Nem mellesleg a tartóoszlopai egy éles peremû laposvassal csatlakoznak a fa kapaszkodóhoz,vigyázni kell,csúnya sebeket tud okozni.Épségben leérünk szerencsére.


Mélyúton ereszkedünk Tördemic felé,szinte be lehetne rajzolni a vonalat a zúzmarás és a anélküli rész közé,nagyon éles a kontraszt.Itt tehát olyan borongós,szürke õszi az idõ,a hegy ködben úszik,hiába nézünk vissza néha semmit sem látni belõle.De legalább nincs hideg,pár fok lehet pluszban szerintem.Napsütést ígértek mára,nem sok esélyét látom ekkor.Na meg szelet,ami kisepri ezt a párát,ez sem mutatkozik,ezt azonban senki nem bánja.


Hosszú aszfaltozás Szigligetig,Avasi romnál körülnézünk,ragasztanivalót idén sem találunk.Szigligeti várba fel,a pont egészen a tetejére költözött,felettük már csak egy szint van.Sebaj,úgyis csak egyszer voltam itt,most legalább jól körülnézek és szétfényképezem a romot.Kilátás innen is elég korlátozott,talán fél kilométerre lehet ellátni.Jöhetne már az a napsütés!


Várból le,kerékpárútra ki,irány a Szent György-hegy!Újabb aszfaltkoptatás,amirõl már más a véleményem,mint megvadult csikótúrázó koromban:)Jól jön ez néha:)Fõleg amikor combig ér a sár,és csúszik minden megveszekedettül.Most nincs sár(több mint egy hónapja nem esett,a mezõgazdaság irdatlan károkat szenved el),de akkor is jó ez a nyugodt vízszintes a kapaszkodások között:)


Horváth pincénél ragasztgatunk,a hegy párában úszik,közeledünk.A Lengyel-kápolna környéke mesébe illõ.Az Oroszlánfejes kutat a colibaktérium miatt hanyagoljuk,ahogy emelkedünk egyre döbbenetesebb a látvány.Újra masszívan a zúzmara szintjén vagyunk és szájat tátunk:)Így lihegni is könnyebb:)Hegytetõn matrica,kilátás nulla a zúzmara elképesztõ.


Megyünk egy kört a hegy oldalában,lecsúszkálunk a Kaán Károly kulcsosházhoz,bõségesen belakmározunk,többek hiányolják a forralt bort,én inkább teázom.Aztán továbbállunk.Hegyrõl le,a zúzmara szint megint bõ két méteren belül búcsúzik,marad a szürkeség.Aztán pontban 12.05-kor kisüt a Nap!Gyorsan a zsebemet túrom a fényképezõgépért akkora eseménynek ítélem ezt a mozzanatot a mai nap,de mire elõveszem,bekapcsolom a Napocska már el is bújik.Nem is látjuk ma többet:)Nem panaszkodhatunk,nem hazudtak az idõjósok,kisütött a Nap:))


Eger-vízen át,Gyulakeszin át,a Csobánc egyre jobban uralja a látóhatárt.Hatalmas ez a hegy!Felszerpentinezünk rá,egy ponton elveszítjük a jó ösvényt,olyan hülyén állt az a kõ a földön,rajta a zöld sávval,iránymutatónak véljük de tévedünk.Hamar észrevesszük,hogy nem jó valami,nem emelkedünk,gyorsan korrigáljuk a hibát.Igazából gyanús volt ez az ösvény eleve,csak nem emelkedett,azért választottam:)Pihenni akartam picit.Így aztán pihengetés helyett kétszer fáradtam:)


Felérünk a csúcsra,a természet a jégbõl itt is csodákat alkotott,aszalt gyümölccsel dobjuk meg a kedélyállapotunkat aztán pár fotó után továbbállunk.Mivel arra van kitaposva körbesétálunk a platón aztán leóvatoskodunk a meredek,csúszós ösvényen.


Átsétálunk Káptalantótiba,a Tóti-hegy következik,mindenki mumusa.Én is elgyengülök a várható kapaszkodás gondolatától pedig nem kellene,hiszen tudom,hogy tényleg meredek,de pár perc az egész,igazán nem vészes.Ma meg még nem is csúszik.Na jó,egy hangyányit talán:)Sokkal energiaölõbb szerintem az aljáig vezetõ sunyi emelkedés.Ha már elérsz az aljáig csak hipp-hopp és már fenn is vagy!


Na akkor hipp-hopp ugorjunk fel rá!A csúcson ismerõsökbe botlunk,akkor jól láttam,Adri volt aki menetszelével szinte lelökött az útról még a hegy aljában:)Mindig ez a rohanás!:)


Tótiról le,a Gulácsot megesszük vacsorára,gondolom.Aztán nem,majdnem õ fog ki rajtunk,rajtam.Szinte lépésrõl lépésre érzem ahogy csökken az energiaszintem,már csak a táskámban rejtõzõ kakaóscsigára tudok gondolni.A mozgásom szétesett,elõzékenyen mindenkinek félreállok,aki szembe jön.Néhányan kitolnak velem és elõbb félreállnak:)Sanyinál szerencsére nagyobb a rutin,most kell a szõlõcukor meg a folyadék,nem akkor mikor már felborultál-mondja,megfogadom a tanácsát,és milyen igaza van.Nem mondom,hogy azonnal,de a csúcson már jobban vagyok.A kakaóscsiga utolsó morzsáját is kieszem azért a zacskóból:)


Még fejlámpa nélkül leérünk a hegyrõl,Tomajba már sötétbe érünk de van közvilágítás(ez nem Esztergom:),így ma nem lámpázunk.A Petõfi sugárút leküzdve,jobbra térünk a templom felé aztán balra,be a suliba.


Ajtóban célbélyegzõ,célidõ,asztalnál oklevél,kitûzõ.Hátul a menzán vacsora."Nagyon jól kitalálták ezt ott,ahol kitalálták",hogy idézzem egy keselyû bank bugyuta reklámszövegét:)Itt azonban ezt nem fizetett statiszta mondja,hanem én.És ha én mondom,az úgy is van,ezt elhiheti mindenki:))


Bõséges zsíroskenyerezés,teázás aztán irány Gyõr,vár a munka:)Hazafelé már szárazak az utak,fél órát hozok is a menetidõn.Visszaállt a rend,Balaton északi part-másfél óra.


Kis ismeretterjesztés a végére:zúzmara:áramló ködös levegõbõl fagypont alá hûlt tárgyakra kicsapódott(kristályos) jég.Forrás:Magyar Értelmezõ Kéziszótár.


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


És akkor a beígért képek:


 


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Tanuhegyek402011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
LővérekTúra éve: 20112011.11.25 20:10:02

Lõvérek 40.


2011.11.19.


Újra a Soproni-hegységben,Lõvérek 40-kötelezõ:)Ismerõs arcok,kellemesen fárasztó szép útvonal,bõven elegendõ ellátás,és sajnos a szokásos hibák az útvonal kijelölésében.Kár,hogy a túra osztályzatát ezúttal is erõsen lerontotta ez a dolog,pedig ez már a 9. rendezés volt.Én így is bõven 9-est adok,persze könnyû nekem,négyszer voltam már itt.Elsõ bálozók valszeg nagyot néztek a térképükre miközben az mondjuk a sárga 3szögön akarja levezetni õket a Károly magaslatról.Figyeljünk már egy kicsit oda!Irgum-burgum!:)


 


A túra ezúttal képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek402011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20112011.10.20 20:14:37

Bakonyi Barangolás 70.


2011.10.08.


Nagyszerû,Ösvénytaposóéktól megszokott minõségben rendezett túrán vagyunk túl,huszia64 minden részletre kiterjedõ beszámolóval örvendeztetett meg minket,úgyhogy én már nem is ragoznám tovább a dolgot.Pedig szerettem volna,a túra is nagyon megérdemelné,csak valahogy most nem jön az ihlet:)Lényegében a mi kis csapatunk is hasonló élményekkel gazdagodott,az eltérés max annyi volt,hogy ránk máshol csapott le az esõ:)Jó tempóban,jó kedvvel haladtunk végig,csapatunk magját Zsuzska és jómagam képeztük,út közben aztán számos túratárs haladt velünk(számos túratárssal haladtunk együtt),ki(vel) hosszabb,ki(vel) rövidebb ideig.Bár egyáltalán nem volt cél,a tavalyi idõeredményen is sikerült javítani,14:35-ös menetidõvel teljesítettük a 70 kilométert.Idén valahogy Pálihálás is elõbb eljött:)Kicsit talán OFF itt,de:nagyon hülye dolog,mikor az embernek két kedvencébõl az egyiket ki kell hagynia,csatlakozom egy mondat erejéig nafe kollégához,az Írottkõ rendezõi kicsit körültekintõbben is választhattak volna új idõpontot!


Köszönet tehát a Rendezõség minden tagjának a tartalmas napért,a túra képekben,legalábbis sötétedésig: https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiBarangolas702011?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli


 

 
 
Hargita 40/25/10Túra éve: 20112011.09.10 22:06:37

 


IX.Hargita teljesítménytúra-2011.09.03.


 Táv papíron 45 km,szint papíron 2000m,rendelkezésre álló szintidõ 13 óra.


 Hol is kezdjem?Történt,hogy az éjszakai Vasparipa túrán szóba elegyedtem Istvánnal(akivel addig még nem találkoztam),majd a nagyteveli tó partján épp mellé parkoltam azon a szombati reggelen.Szó szót követett,lenyomtuk hármasban(fiatalabbik Istvánnal) a Tortúrát,majd a Vértesbe is ellátogattunk egy közös barangolásra.Már az utóbbi túra elõtt érkezett egy mail a postafiókomba,amiben István arról érdeklõdött,velük tartanék-e Erdélybe a Hargita 45-re.Elõször szabadkoztam,hogy az messze van,meg nem is olyan olcsó úgy összességében,de miután "túraügyi-mecénásunk" visszautasíthatatlan ajánlatot tett kételyeim eloszlatására rábólintottam az utazásra.Gondolhatjátok milyen nehezemre esett:))


 Megkezdõdött a felkészülés.Levélváltások tömkelege Tonnakilométer Misivel,Lehellel-a túra fõszervezõjével,Istvánnal,idõjárásügyi kutakodások,medve-ill.viperahelyzet elemzések.


 Csütörtök este nézem a Híradót.Rendesen összekaszabolt fejû ízesen beszélõ ember fekszik egy kórházi ágyon,és valami medvérõl beszél.Gyerekeim irtózatos zajjal vannak,szinte semmit nem hallok a riportból,visszaüvöltök rájuk,persze ettõl nem lesz hallhatóbb az adás:)Újra a számítógép elé ülök,a Duna tv Híradójában megtalálom ugyanezt a riportot.Medve támadta meg a gyanútlan horgászt Csíkdánfalván,ha jól emlékszem.Településnév keresõbe be,elég messze van onnan,ahova holnap megyünk,kissé megnyugszom.Azért egy nappal az utazás elõtt nem szívesen hall az ember leszakított fülekrõl,összekaristolt fejekrõl:)Elteszem magam holnapra,tévézek kicsit,az egyik adón ki hinné,épp medvékrõl van szó,talán mára elég a rossz ómenekbõl,megnyomom a piros gombot a távirányítón....:)


 Marha hamar eljõ a reggel 4,egy óra múlva már a 81-esen suhanok Agárd felé.Nem fogtam vissza magam túlzottan,másfél óra múlva istván háza elõtt állok.Bedobunk egy finom reggelit,felvesszük ifjabbik Istvánt majd nekivágunk a nagy útnak.A hírhedt budapesti (majdnem)körgyûrûn mindjárt a beeszünk egy jó kis araszolást amit így az út elején még higgadtan kezelünk,aztán szakítunk tovább keletre.Püspökladányban egy finom ebéd kíséretében betessékeljük autónkba Ilit is,így a vele teljessé vált csapattal folytatódik az autókázás.


 Nagyváradon mindjárt ízelítõt kapunk a felénk(gyaníthatóan a magyar rendszám felé)áradó szeretetbõl,az egyik kedves autós üvöltését az autója(és a mi autónk) feltekert ablaka ellenére is jól halljuk:)Jót mosolygunk az idiótán,szerencsére hamar kikeveredünk ebbõl a szépnek semmiképp nem mondható városból,és a kaotikus közlekedésébõl.Az út nagy része még hátra van,ezalatt megtapasztaljuk,hogy a záróvonal a "Kit érdekel?"kategóriába tartozik,beláthatatlan kanyarban elõzni szinte kötelezõ,mindenki megy mint az eszement,tiszta Balkán.


 A táj viszont egyre szebb,fõleg a Király-hágó környékén és után.Jönnek szépen a dimbek-dombok,majd a hegyek is,50-60 kilométer erejéig még autópályán is suhanunk,a távolban eközben feltûnik a Tordai-hasadék.Utunk vége felé elérjük az anyaországi fülnek is ismerõsen csengõ nevû falvakat,Szováta,Parajd,Korond,Farkaslaka(sorrendre ne vegyetek mérget:) fõutcáján haladunk,már elég elcsigázottan,nagyon régen ülünk már egyhelyben:)Aztán végre befut Székelyudvarhely is,összetelefonáljuk magunkat Plecs Sanyiékkal,majd elköltjük a csapatépítõ estebédünket jó hangulatban.Sûrû ködben autózunk aztán a Csíkszeredába vezetõ országúton,már azon tanakodunk,hogy elmentünk célállomásunk mellett,mikor feltûnik a félhomályban egy Kalibáskõ feliratú tábla.Megérkeztünk.Valahol este fél 10 körül járhat az idõ.Gyorsan bepakolunk,a szervezõk már itt vannak úgyhogy mindjárt be is nevezünk a túrára majd nyugovóra térünk.A vidám kis csapat bulival hangol a másnapra úgyhogy bedugaszolom a füleimet,és alszom reggelig mint a tej:)


 Ismerõs dallam zökkent ki a nyugalomból,a füldugó miatt nem tudom mióta szólhat a mobil,gyorsan kinyomom,a többiek még alszanak,vagy csak udvariasan úgy tesznek:)Kiosonok a szobából,ami a fapadlónak köszönhetõen azért nem megy olyan csendben,lemegyek reggelizni.Meglepõen csendes a ház,arra számítottam,hogy az indulás elõtt egy órával azért nagyobb lesz a nyüzsi.Jól sikerült a tegnap este úgy néz ki:)Néhányan azért már talpon vannak,"a gyorsabb bírók már el is mentek"-tudom meg."Bírók"-ekkor hallom elõször a pontõr itteni elnevezését.Betolom a reggelit,enélkül öngyilkosság nekivágni ennek a túrának,a szintvonalakat tanulmányozva erre könnyen rájön az ember.Negyed 7 körül aztán kíméletlenül ébresztõt vezényelek a szobában hiszen az udvaron már érkeznek a túrázók,készülõdnek a startbírók.


 Hûvös a reggel,biztos 10 fok alatt vagyunk,a doboldal párában úszik,a fû cafatos.Lehel eligazítást tart a túráról,aztán a résztvevõk zöme elindul,07.15-kor a mi négyesünk is nekivág.Pólóban kezdem,de hamar felkapom a pulóvert,nem kellene megfázni,ha nem muszáj.Köves úton haladunk egyelõre még szolidan emelkedve a kék 3szög jelzés mentén.Vészesen közel a házhoz aztán biztos(és friss:)jelét fedezzük fel annak,hogy ha nem is látjuk,bizony a medve itt van valahol a közelben:)Lehet,hogy most is figyel:)


 Utolérjül Janit,egy helyi túratársat,egy idõre 5 fõsre bõvül a csapat,majd az elsõ komolyabb emelkedõk táján Tonnakilométer Misiéket is begyûjtjük.900 méter környékérõl indultunk,a túra 2. kilométerénél az ezres,a 4. kilométernél már az 1350-es szintvonalat kersztezzük.Komoly kapaszkodások után felérünk egy panoráma útra,teszünk egy fél kört a hegyoldalon vízszintes úton,közben mennyire csak tõlünk telik elesszük a medvék elõl a málnát és közben fényképezünk.A málna finom,az alattunk elterülõ ködben úszó mélyebb részek látványa pedig leírhatatlanul gyönyörû.Nem tart soká azonban a pihenés,újabb kaptató következik kicsit széthúzódik a mezõny,komoly erõt ad,hogy van aki nálam is jobban liheg:)Felérünk aztán túránk elsõ igazi kilátópontjára nevezetesen a Szeles Vésze nevû helyre.1488 méter környékérõl bámulhatjuk a fenséges panorámát,ami nem kör,de így is szép.Alattunk Hargitafürdõ település terül el keleti irányban,elõttünk az elsõ meghódítandó Hargita-csúcs,a Csicsói-Hargita uralja a látóhatárt.


 Törpefenyvesben,borókabokrokkal határolt szûk ösvényeken kanyargunk tovább,elfogyasztjuk elsõ áfonyaszemeinket is,amiket a túrán számos másik is követ majd.Belebotlunk az épp mozgó üzemmódban leledzõ elsõ Bírói Pontba,rajtszám híján neveket vés a bíró a lapra,hát néhányunknál a szám egyszerûbb lett volna az tuti:))Rövid iránymutatást kapunk a következõ etapra,majd némi frissítés,szerelvényigazítás után továbbállunk.Szélesen elterülõ mezõre,fennsíkra érünk,azonban nekünk maradnunk kell a fák közelében,felkanyarodunk a fenyves felé.A mezõn rábukkanunk elsõ hegyi birtokunkra-esztenánkra.Közelebb indulok fényképezési célzattal,de miután észreveszem a nem épp kistermetû pásztorkutyákat inkább amennyire lehet a gép optikai zoomját használom ki:)


 Az erdõ határánál vissza-visszanézegetünk déli irányba,elég párás sajna a levegõ(hol vannak már azok a tegnapi szép bárányfelhõk...) de még így is megéri a hátra arc néha.Aztán bevesszük magunkat a fenyvesbe,talán mondanom sem kell emelkedünk tovább.Helyi indián társaság mellett haladunk el akik meggyötörten kérdezik,messze van-e még a nemtudom mi,ha értettem volna mit keresnek akkor sem lett volna nagyobb esélyem a helyes válaszra,miután én is életemben elõször járok itt:)Pontosan 1679 méteres magasságban aztán feltûnik egy sziklaalakzat nevezetesen a Bagoly-kõ.Lefotózni nehéz,talán helikopterrõl lenne esélyes,a kilátás róla azonban ismét kárpótol a mászással járó nehézségekért.Bámészkodás után haladunk tovább,igazi vendégmarasztaló bokrok között szlalomozva,egyre erõsödõ nyikorgó hangok(?) közepette érünk fel a Csicsói-Hargita oldalában tanyázó Bírói Ponhoz.


 A ködbõl aztán elõbújik az elõzõ magaslatokról már láthatott hegytetõn álló épületkomplexum a maga antennatorony-erdejével,szögesdrót kerítésével.A különös hangokra is itt van mindjárt a magyarázat,épp egy piros kabin érkezik a nyikorgó görgõjû drótkötélpályán némi áruval a minegy 500 méterrel alattunk található Hargitafürdõbõl.


 Megkerüljük az építményt néhányan elindulnak rossz irányba,az út adja magát,mégsem arra kell menni.Maradunk a kerítések mellett,majd folytatjuk tovább durván északnak a hegy platóján.Egy szakaszon vasbeton lapokkal kirakott ösvényen talpalunk ami nagyon tájidegennek tûnik ezen a helyen,gyaníthatóan a járõrözõ katonák dolgát könnyíthette meg anno ez az út.Sokszor morgunk a beton miatt,direkt figyeltem itt viszont senki nem mellette ment:))Jól jön néha az a pár méter burkolat:)


 Egy kilométer után aztán elérjük az 1759 méteres tengerszint feletti magasságon található Csicsói Hargita csúcsot és az itt ránk váró bírói párost.Kb. a 12.kilométernél járunk(Bagoly-kõnél néztük a gps-t,akkor volt 9.9)és már letudtunk 960 szintet!A matrica mellé pár kocka csokoládét kapunk,szétfényképezzük a környéket és elkezdünk ereszkedni!


 Rögtön a csúcskövek alatt csak akrobatikus mutatványokkal megközelíthetõ forrásra bukkanunk,iszunk és feltöltjük a készleteinket a finom és jéghideg vízbõl.Jó iramban ereszkedünk alá,leérünk egy nyeregbe,az itiner szerint a Madéfalviba,mögöttünk jó magasan az elõzõ csúcs,elõttünk legalább olyan magasan a következõ:)


 Gyanítottuk,hogy ennek a közel 200 méteres szintvesztésnek még meglesz a böjtje,hát nem is kellett soká várnunk és már kapaszkodhattunk újra a botokba.Elõször az 1680 méteren található Csompoly nevû magaslatot ejtettük útba.Innen fennséges látványt nyújtott a még mindig ködben úszó Csíki-medence(lehet,hogy nem ez a neve,a Csíkszereda irányába elterülõ mélyebb részek), a már magunk mödött hagyott hegyvonulat valamint következõ uticélunk a Madéfalvi Hargita.Készül néhány csoportkép,majd áthullámvasutazunk(egy gyors le majd egy gyors fel)az innen pár száz méterre levõ 1709 méteres magasságig növõ Madéfalvi Hargita csúcsra.


 A csúcson vidám pontõr,bocsánat bírói páros vár,képet kapunk a túra további szakaszairól,szépen elmutogatásra kerülnek a környezõ hegyek,minõ meglepõ innen is készül néhány fotó,hiszen gyönyörû a kilátás,most épp a Mihályhavas,a Madarasi Hargita,a Rákosi Hargita felé.Az ezen csúcsok ölelésében elterülõ völgy(egykori vulkán kráter)sem utolsó látvány,csak az a fránya párásság ne homályosítaná folyamatosan a kontúrokat.Indulás elõtt még finom célzás érkezik a teljesítményünkre,nem kell sietnünk,de ha lehet ne is lasuljunk,jön a burkolt célzás a csiga tempóra:)


 Megfogadjuk a jótanácsot,gyorsan át is ugrunk a Rákosi Hargitára,sziklaperemen tanyáznak a bírók,a köd lassan felszáll Csíkszereda irányában,a pont személyzete lelkesen mutogatja az alattunk elterülõ medence falvait.Miután kiderül,hogy nem ez a tetõ legmagasabb pontja Ilivel és ifjabbik Istvánnal ledobjuk zsákjainkat és átszaladunk a csúcskõhöz.Így mi tényleg elmondhatjuk magunkról,hogy egy túrán belül érintettük mind a négy Hargita-csúcsot!Mire visszaérünk a csapat már lelépett,Istvánt érjük be az oda-vissza szakaszon,lehet,hogy nem is haszontalanul,az elágazónál ugyanis símán megindulna a már bejárt irányba:)


 Jobbnak látjuk tehát a jobbos kanyart,leereszkedve a hegyrõl nyugisabb szakasz jön,mezõn haladunk,jobbunkon a Madarasi Hargitával,a messzeségben csipkés tetejû hegycsúcsok,a Keleti-Kárpátok párába burkolózó vonulatai zárják a látóhatárt.Kb. 2 kilométer után aztán ráfordulunk egy jó köves útra amin szépen felballagunk a Madarasi Hargitára.A csúcson kopjafa- és zászlóerdõ fogad,megoszlanak a vélemények a jelenségrõl,van akit nagyon meghat,van aki szerint ez már túlzás.Az "állítók" jó szándéka nyilván elvitathatatlan.


 Elkészül a csúcsfotó majd egy meglehetõsen bokatörõ ösvényen hagyjuk el a hegyet.Egy elhagyott erdészháznál aztán újabb bírókra lelünk,rákerül az itinerre a 6. pecsét.Nem messze tõlük ismét forrást találunk,nem is hagyjuk ki a vízcserét!Kellemesen járható szakasz következik,próbálunk emelni a tempón amennyire lehet,nem mentünk valami fényes idõt eddig.Leérve egy szélesebb murvás útra a sántikáló Zsombort érjük utol,felmérve állapotát a menedékháznál történõ azonnali kiszállást javasoljuk neki.Õ is így gondolja.Megkérdezzük azért,hogy odáig(kb 1 km)azért el tud-e jönni,majd az igenlõ válasz után tovasietünk.


 Szépen kiépült a menedékház környéke mióta(kb.10 éve)utoljára itt jártam,számos újabb házikó épült és épül most is.Mi most épp a Súgó Panzió névre hallgatót keressük,ott vár ránk ugyanis a túra etetõállomása.Hamar rá is lelünk a szép épületre,annak is a teraszára ahol elfogyaszthatjuk a finom zsíroskenyeret amit még finomabb,gyógyfüvekbõl készült teával öblíthetünk le.Barátom anyukájánál ittam ilyen ízû teát 10 éve Felsõ-Bencédben,az íz azonnal felszabadítja az emlékeket!Csodás érzés!


Csehül állunk viszont az idõvel,a túra körülbelül felénél járhatunk és már több mint 7 órát elhasználtunk,ami erõs hármas átlagnak felel meg:)Nem aggódtunk ám azért annyira,mivel tudtuk,hogy az elõttünk álló 20-25 kilométerre nem egészen 400 méter szintemelkedés jut már csak.Elbúcsúzunk tehát a menedékházaktól,a kedves bíróktól(majdnem megint pontõrt írtam:),és a Mihályhavas oldalában elkezdünk ereszkedni.Közben gyönyörködünk a balunkon elterülõ marha messzinek tûnõ vonulatokban,ahol még pár órája küzdöttünk a szintekkel.Nem túl látványos ez a szakasz,nem is túl érdekes,jókat beszélgetünk,miközben haladunk.Az erdõ egyre ritkul,jó 400 méter szintet vesztünk,így érünk el egy esztenát,a kutyák mérges csaholás közepette már épp indulnának a levadászásunkra mikor éles hang ripakodik rájuk,szerencsére a jól nevelt négylábúak azonnal felfüggesztik a támadást.


 Két aranyos idõs úr vár ránk az Oltár-kõ alatti elágazásnál bírói minõségben,megpihenünk náluk,lábat napoztatunk,zoknit cserélünk,hallgatjuk a történeteiket.Hallgatnánk még tovább is,csak hát szintidõ meg egyebek,úgyhogy feltápászkodunk és elbúcsúzunk.Talán õk nem is gondolják,egy-egy ilyen pár perces diskurzus mennyivel emeli a mi szemünkben a túra fényét!


 Megint csak lefelé visz utunk,a patakok már csak völgyekben szeretnek folydogálni,mi meg épp a Vargyas névre hallgatót keressük.Keresni persze nem nagyon kell,a szalagozás az egész túrán nagyon korrekt.Átkelünk az épp rekonstrukción átesõ patakmederen,majd felkaptatunk egy domboldalra.Lapos tetõn folytatódik a menet,majd újabb patakét,most épp a Halaság nevû völgyét látogatjuk meg pár száz méter erejéig.A túra szervezõi nincsenek kibékülve a patakvölgyekkel,ebbõl is rövid idõn belül kimászunk:)Elhaladunk egy tanya mellett(végre valami épített fotótéma!!:),lemaradok a többiektõl,szerencsére a tanya után észlelem a domboldalra hívogató szalagokat.(a szöveges leírás egyébként egyértelmû)Megint felfelé tehát a sûrû növényzetben,majd lefelé egy redkívül szétmosott szekérúton.Igazából el sem tudom képzelni milyen jármû tud itt közlekedni,annyira nagyok a kövek.Újabb patakmeder,ez sem jó nekünk,újabb kaptató:))


 Na,itt szakadt el nálam a cérna.Eddig határtalan jókedvvel haladtam,itt a fáradtság,és a viszonylagos meleg ezzel a köves-sziklás emelkedõvel karöltve kiverte nálam a biztosítékot:)Már arra gondoltam,hogy felhívom az udvarhelyi lelki-segélyszolgálatot,hogy beszéljenek le a tervemrõl,miszerint ha rövid idõn belül nem ér véget ez a(z) <önként moderálva>emelkedõ én menten felvágom az ereimet:))


 Aztán persze véget ér,kiérünk egy fennsíkra a Veresbükk oldalába.Haladunk vidáman,majd kissé megzavar bennünket egy az úttól távolabb kihelyezett szalag.Tanakodunk,térképet nézegetünk és már épp elindulnánk feléje,mikor kiáltások törik meg a táj csendjét-hát a keresett bírók hívogatnak minket!Rákerül a lapra az utolsó pecsét,kiderül,hogy a szalag egy forrást jelöl,ki tudja honnan vett erõvel elrohanok vízért.


 Az utolsó 6,5 km jön,ennek tudatában felszabadultan vágunk neki a maradék távnak,sõt elérhetõ közelségbe kerül a 19 órai beérés,ami igazából semmi extrát nem jelentene,mi Ilivel mégis dobunk egy vissza kettõt és otthagyjuk a két Istvánt.Jó nekik az a 20 órai célbaérés,mondják õk.Engem max azért hajt a 7 órás beérés(mondjuk a 7:15-ös)mert úgy látszik megsütött a Nap és büszkén gondolom magamban,hogy a 10 órás teljesítés mekkora nagy szó lenne 13 órás szintidõvel.A baj csak az,hogy a reggel 7 és az este 7 között 10 óránál mintegy 20 százalékkal több a különbség,de ez nekem akkor nem nagyon esik le.Nem röhögni!!:)


 Szóval eléggé el nem ítélhetõ módon,önös érdekbõl ellépünk társainktól,aztán egy jó darabon nincs szalag,nincs jel.Igaz,hogy letérés sincs,legalábbis nem látunk,nem emlékszünk rá,de az eddigi sûrû szalagozás után ez a hosszú jelzetlen szakasz elbizonytalanít mindkettõnket.Hiába,idegen helyen hamarabb pánikol az ember.Aztán persze megjön a szalag,az út is a térkép szerinti kanyarokat produkál,megnyugszunk.


 Favágókat érünk el és feltesszük a kérdést amit nem kellett volna:))


 Kalibáskõ után érdeklõdünk,mondják is segítõkészen,hogy itt a kerítés mellett lefelé.Az irány érzésünk szerint is az.A szalagok viszont felfelé visznek.Aztán megint csak felfelé.Látszik a térképen,hogy van itt pár kunkor még a végére,de érzésem szerint sok már ez a felfelé.Mondom Ilinek nem jó ez így,szerintem ráálltunk a reggeli útra és újra kezdtük a túrát,forduljunk vissza.Visszafordulunk.Jön 3 srác,egy bizonytalan,egy tartózkodik,egy határozottan követné a szalagokat.Elmondjuk a favágók mit mondtak,és hogy a szalagok szerintünk már a reggeli út szalagjai.Õk tovább mennek ennek ellenére,mi még felderítjük azt a kerítést.Aha!Ott egy szalag!Megörülünk,távolabb azonban semmi.Na meg ez a szalag is olyan réginek,fakónak tûnik,nem a miénk.Vissza az eredeti útra.Újabb túratársak érkeznek,megbeszéljük,hogy nincs más választásunk,másfelé szalag nincs,mennünk kell elõre,aztán majd csak lesz valami,ha belátható idõn belül visszafordul az út lefelé,mégis csak a nekünk kijelölt,jó úton járunk.Megyünk.Aztán végre eljön a visszafordító keresztezõdés,ami végre az álatalunk is érzett jó irányba állít minket.Lezúdulunk a kiindulópontunkra,a végén még bele is futunk poénból,hatalmas taps a jutalmunk ezért!Jólesik!


 Hatalmas a lelkiismeret furdalásunk,Istvánékkal ugyanis a lelépésünk óta nem találkoztunk,azon aggódunk merre lehetnek,elsõ kérdésünk a célbírókhoz,beértek-e már Polónyiék?Hálisten már be,mint késõbb elmondták õk is feltették a kérdést az erdei embereknek,a készséges válasz õket is totál megzavarta,õk is futkostak fel-alá azon a szakaszon,mint a mérgezett egerek,mégis megelõztek minket pár perccel:)Hogy csinálták?:))


 Hát az idõnk végül 12:22 lett,amit egyáltalán nem bánok,szintidõ kihasználásos túrát terveztünk úgyis,ha már ilyen messze eljöttünk.Átvettük a díjazást,minden adatunk "gépre" került,majd házigazdánk megvendégelt bennünket finom ám majdnem vega:) babgulyással,amit mi kanállal költhettünk el:)


 Aztán fürdés forró víz alatt,majd lementem a konyhába egy jó beszélgetésre a szervezõkkel.Az udvaron közben beindult az aznapi vígadalom,kedvem lett volna hozzá,erõm viszont már nem annyira,illetve gondolnom kellett a másnapi hosszú autóútra.Így aztán én is felmentem a szobánkba.Kis ideig még hallgattam a jókedvû mulatságot,aztán füldudó be,filmszakadás.


 Másnap reggel búcsúzkodás,néhány közös fotó,aztán indulás haza.


 Hatalmas élmény volt ez a túra,köszönöm Istvánnak a meghívást,az odajutást,a többieknek a jó társaságot,a helyieknek azt a mérhetetlen vendégszeretetet ami áradt felénk,a túra szervezõinek a szervezést!A teljesítésért igazán szép nagyméretû kitûzõ és színes Oklevél jár.Az itiner tartalmaz színes térképkivonatot szöveges leírással,szint-,és távadatokkal,a túra útvonala végig szalagozott,a jelzett szakaszokon a jelzéssûrûség nagyon megnyugtató.Helyenként kemény és nagyrészt látványos útvonal,a nehézséget az egyenletlen szinteloszlás jelenti,a szint java az elsõ 20 sõt az elsõ 10 kilométerre koncentrálódik.Elfáradtunk,de örülünk,hogy itt lehettünk!Magyar embernek a Hargitán túrázni különleges élmény,azt gondolom.


 Ha tudunk,biztos visszajövünk,ahogy beszéltük is,csak tudod Lehel,ne lennétek olyan messze!:)


 Az úton hazafelé azon elmélkedtünk,hogy legalább annyira szeretnénk újra magát a túrát,mint amennyire Veletek a viszontlátást!


 Remélem lesz még rá alkalom.


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


  "Néhány" kép a túráról:https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Hargita4520110903?authuser=0&feat=directlink


A szállásunkról minden itt:


http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/sz/lovete/kalibasko-menedekhaz-2207


A szervezõk honlapja:


http://www.ueke.ro/


Néhány kép régrõl,itt megtekinthetõ többek között milyen volt a kisebbik ház régen:


http://www.trekkingklub.com/huGal/Harghita/2006_06_17_Hargita_50/huPic/1/huF/#pic


 Az egyik szervezõ Maier György képei a túráról és elõzményeirõl.Talán nem haragszik meg,hogy közzéteszem.: https://picasaweb.google.com/111058736256165868953/HargitaTT2011#


 

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20112011.08.15 10:18:12

Vértesi barangolások 50 képekben(remélem már mûködik):


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/VertesiBarangolasok502011?authuser=0&feat=directlink

 
 
Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / OdvaskőTúra éve: 20112011.08.08 18:49:20

Teveli-Tortúra 40 képekben.


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeveliTortura2011?authuser=0&feat=directlink

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20112011.07.07 14:20:34










Négyszögletes Kerekerdõ 40


 2011.07.02.


 Ausztriában a hegyekben leesett a hó.Hogy mi köze ennek a Négyszögletes Kerekerdõ teljesítménytúrához?Hát épp csak annyi,hogy így nem indult el a jobbára amatõr és kisebb részben félprofi magashegyi túrázókkal megrakott busz az osztrák hegyek irányába.Menni azonban valahova kell,szerencsére ezt õk is így gondolták,és mivel én amúgy is készültem ide,hamar megtelt az autó,kevéssel fél nyolc elõtt már az Andi presszó udvarán toporgunk Cs.Sanyi,az Unci-család és egy barátnõjük társaságában,nevlapokat töltögetve.A lányok a 25-öt vállalják,ezért mi csak a 40-et,így is várnak majd a végén ránk 1-2 órácskát.A távok szétválása azonban még nagyon messze van innen,úgyhogy együtt indulunk szemerkélõ esõben,kellemes 20 fok körüli hõmérsékletben,pontban 7:30-kor.


 Anditól balra vesszük az irányt,majd a falu fõutcáján megindulunk Öcs felé.Mindenki nagy örömére tele az árokpart meggy-és cseresznyefával,igaz az elérhetõ magasságot már jobbára lelegelték,de azért tudunk szedni mi is pár szemet.Pár száz méterre a falutáblától aztán balra betérünk az erdõbe,immáron a sárga sáv jelzés mentén.Nem is gondoltuk,hogy ilyen hamar,de máris a Padragi-sziklák ell.ponton vagyunk,az egyik jellegzetes szikla alakzatot ábrázoló matrica mellé õszibarack a pont szolgáltatása.-A térkép jelöl itt valami kilátópontot,érdemes lenne talán megnézni,mondom a többieknek,felvetésem befogadó fülekre talál,felkapaszkodunk az elején meglehetõsen meredek domboldalba.Megérte a plusz szintemelkedés,ezt mindannyian megállapítjuk,miközben a meglehetõsen rozoga faépítmény tetejérõl kémleljük a látóhatárt.Persze azért pára az van,ezt már szinte meg sem kellene említeni,ha kilátóról beszélünk:)


 Visszaereszkedünk a túrába,megállapítjuk,hogy minimum 10 százalékkal megemeltük az összes mára elrendelt szintemelkedést ezzel a nézelõdéssel,ami a mai negyvenesen így akár még 550 métert is elérheti!:)


 Kisebb csapat verõdött közben össze a ponton,velük haladunk egy víz nélküli,köves talajú vízmosás aljában,majd ezt mellõzve vegyes erdõben követjük a korrekt szalagozást.Az esõ csöpörgése is kezd megszûnni,leveszem a pulóvert,hosszú nadrág-póló a viselet ezután.Kiérünk egy kaszálóra,balra a Kab-hegy zárja a látóhatárt,haladunk a mezõ jobb szélén.Átkelünk az elõbb elhagyott öcsi-vagy ha úgy tetszik pulai aszfalton,az erdõt egy idõre mellõzve cserjés-füves-vadvirágos dimbeken-dombokon baktatunk.Jobbunkon feltûnik egy árok,a turistatérkép tanúsága szerint egykori bányaterület.Letérünk az ösvényrõl,igazi "toronyiránt"menetre késztetnek a szalagok a néha mellig érõ gazban(nekem gaz,valószínû értékesebbnél értékesebb növények:)),meg is jegyzem,hogy ha nem lenne a szél jótékony szárító hatása,és nem állt volna el az esõ,már derékig vizesek lennénk,aminek valszeg mérhetetlenül örülne mindenki.


 Aztán murvát fogunk,néha már látható egy-egy a túra késõbbi részén követendõ sárga pötty jelzés is.Két újonnan megismert túratársnõ vezeti a menetet,mi valami rejtélyes okból nem elõzünk:)Elérünk az Atibor-hegy aljába,(ami nem mást,mint a Négyszögletes Kerekerdõt viseli a hátán)a hegy meghódítása megint csak toronyiránt történik út hiányában,de szigorúan a szalagok mentén.Érdekes,számomra ismeretlen növényeket lehet megfigyelni a hegyoldalban,nem lennék meglepve,ha védett részen járnánk.Beérünk a fenyvesbe,átkelünk rajta,majd belebotlunk a 2. ell.pontunkba.Balaton szelet,vagy egy másik,többféle ízesítésben elérhetõ csoki a kínálat,választok egy áfonyásat,egész finom a "nóném"csokihoz képest.Alattunk gyönyörû a panoráma.


 Elbúcsúzunk a ponttól és a lányoktól,innentõl gyakorlatilag hármasban nyomjuk,egy kezemen meg tudom számolni,a pontõrökön kívül hány emberrel találkoztunk ezután.Na,de ne rohanjunk ennyire elõre.Lezúdulunk tehát a nagyképûen hegynek nevezett dombról,jó köves az út,ahol lehet inkább a szélén,a füvön lépkedünk.Feltûnik újabb megállónk a Szent-András templomrom,hamarosan oda is érünk.Megreggelizünk és elfogadjuk a pont személyzetének kínálására a "sárga folyadékot"(õk nevezték így,mielõtt sértõdés lenne a dologból:))is.Finom narancsszörp,ha nem tévedek.Aztán begyalogolunk a faluba.


 Taliándörögdöt is nagyfokú meggyezés kíséretében szeljük át,különösen Sanyi dõzsöl,én akkor szeretem a meggyet,ha kicsit édeskés azért,az itteniek sajnos a kiváltképp savanyú fajtából valók.A végére azért jut nekem is egy kis csemege,találunk egy -igaz már kicsit túlérett terméssel bíró-cseresznyefát:)


 Némi emelkedõ árán elhagyjuk a Mûvészetek Völgye-túrákról már jól megismert települést,a sárga pöttyök jól követhetõek,látszik,hogy van köztük egészen friss példány is.Aztán egy útelágazásnál a mélyút a követendõ,majd hamarosan igazi bozótharc veszi kezdetét,ismét csak áldjuk a szerencsénket,hogy már nem esik,na itt aztán a fejünk tetejéig eláznánk az biztos.És akkor ez a beszámoló is sokkal kritikusabb lenne e szakasz tekintetében:)


 Egyensúlyozunk a dzsindzsában,néha víz is kerül a lábunk alá,na meg egy szinte észrevehetetlen alattomos nyiladék-talán vízmosás-ami folyamatosan a lábunk kitörésére készül,de kifogunk rajta.Aztán villanypásztoros vadkerítés állja utunkat.Beleolvasunk az itinerbe,a leírás ezt nem említi-igaz elég frissnek tûnik az akadály.Mindegy,a szemben látható vadászházat balról kell kerülnünk,így elkezdjük ebbõl az irányból kerülni a kerítést is.Sanyiék felkapaszkodnak a domboldalba jelet keresni,én próbálok a kerítésen kívüli gyenge 30 centi széles sávban haladni.Én tettem jó lóra,hamarosan elõjön az itiner által említett murva,azon is a sárga pöttyök,így idehujjogatom a többieket és folytatjuk a menetet.


 Kellemes szintbeni murvakoptatás veszi kezdetét,jobbról is erdõ,balról is erdõ,igazából nem õrülünk bele az izgalmakba,inkább jókat sztorizgatunk.A Csigói-elágazóban Vidám Pontõr Úr és társai osztják a matricát,na meg a fél literes ásványvizet,kérek egy bubisat amit helyhiány miatt le is gurítok mindjárt.


 Folytatódik a murva nulla szinttel,jobbunkon új,nagyon pofás villanypásztoros vadkerítés.Aztán infós tábla mutat a fák közé,miszerint valahol ott bújik a helyi Király-kút.Nézem a térképet,nincs messze,úgyhogy benézek.Szépen kiépített a forrás,pihenõpadokkal,szalonnasütõvel.Tovább haladva újabb és újabb forrásokra hívják fel figyelmünket újabb és újabb nyilazott táblák,a kapott térképen ezek azonban nem szerepelnek,azért meg nincs kedvem elõbányászni a turistatérképet,hogy megnézzem mennyire és merre vannak az úttól.Ösvényt,jelet ugyanis nem látni.(Azt már itthon látom,hogy a turistatérképen sem szerepelnek névvel ezek a források.)Egyhez aztán mégis benézünk,nevezetesen a Csöpögõ-forráshoz,a mellette levõ tábláról megtudjuk,hogy errefelé számtalan ilyen "csöpögõ"forrás létezik,ez közülük a legbõvízûbb.Hát mit mondjak,milyen lehet a többi?:))Ez tényleg csak épp,hogy csöpög.


 Elérjük a Dabosi templomromot,ott bújik jobbra az út mellett,építõanyaga hasonlatos a dörögdi Szent-Andráséhoz,de ez a rom valami beetetés!Hiszen most építik,még ott vannak a kõmûvesek állványai,pallói,méghogy ilyen,meg olyan régi!:))Minket akarnak megetetni,na ahhoz elõbb kell felkelni!:))


 Na,a gyenge viccet félretéve folyik a rom renoválása ezerrel,van itt még munka bõven,lényegében egy csonka torony az ami az itt-ott elõbújó alapokon kívül átvészelte az évszázadok viharait.Felfényképezünk a nyitott toronyba,körbejárjuk a kis romot aztán haladunk tovább,a térkép a közelben újabb romot ígér.Meg is találjuk a Hertelendy kastélyromot,hát ez nem olyan látványos,pár fal,befalazott nyílásokkal,olyan elhagyatott gazdasági épület formája van,kastélyra semmiképp nem emlékeztet,hamar tovább is állunk.


 Hegynek vezetnek a sárga pöttyök,jó meredeken bukdácsolunk a mohás kõtengerben,úgy gyanítjuk,hogy a túra egyetlen és legdurvább emelkedõjén haladunk éppen.Érdekes kõhalmot mellõzünk,Sanyi le is fotózza,mintha valaki egymásra szórta volna a tonnás darabokat,nem tudjuk hogy kerülhettek oda,így gúlába,de nem tûnik természetesnek a rakás.


 Felérünk a nekünk elõírt magasságba,a pontõr már messzirõl számba vesz minket fotómasinájával,megérkezünk a Magházi erdei pihenõhöz.Szépen felújított kis pár négyzetméteres építmény a Magház,reteszelhetõ ajtóval,két paddal,Sanyi meg is állapítja,hogy kéktúrázásai alatt hogy tudott volna örülni egy ilyen alvóhelynek.Matrica mellé itt egy marék apró savanyú cukorka az ellátás,elteszem a gyerekeknek.


 Elbúcsúzunk a pont vidám õrétõl,közlöm a többiekkel,hogy a hátralevõ erõs 20 kilométerre van még kemény 160 méter szintünk,úgyhogy kössék fel a gatyájukat:)Felköt(ik)jük,aztán nekivágunk a túra második felének.


 Az Agár-tetõ oldalában haladunk,ezt a hegyet csak az 50-es táv teljesítõi ejtik útba,mi szépen elosonunk alatta.Ahol õk(az 50-esek)visszatérnek a plusz kunkorukról velük együtt befut a piros sáv is,egy ideig ez vezet bennünket is.Lefutunk a Zsivány-völgybe,közben jobban szemügyre veszünk egy-talán-harckocsilövedék-csonkot,amit a turistaút talajából bányászunk elõ.Talán a harmada lehet a teljes lövedéknek ez a jó 10 centi átmérõjû darab,Lacinak nagyon tetszik,de aztán mégsem hozza magával,túl nehéz még így is.Haladunk a völgyben,a többiek pillangót,virágokat fényképeznek több-kevesebb sikerrel.


 Már azt hittem elmentünk mellette,de aztán megjelenik jobbunkon a piros barlang jelzés,javaslatot teszek az újabb kitérõre.Be is gyalogolunk amíg van jel,de aztán eltûnik.Gyanítjuk,hogy ott fenn,jobbra,ott van a barlang,de a megközelítése elég bozótharcosnak tûnik,így ezt most hanyagoljuk.Visszagyalogolunk a túrába.


 Újra csak murvát kapunk a talpunk alá,egyre több a rozsdás gépkarabély-tölténymaradék a földön,hiába,egykori katonai területen haladunk.Aztán elérünk "Romvároshoz"ami nem más,mint egy katonai gyakorlótel(r)ep,ahol egykoron-de lehet,hogy ma is-az utcai harcot modellezhették a katonák.Tulajdonképpen egy kisebb városka van itt felépítve panel elemekbõl,a nyílászárók,a tetõk,ha voltak is valaha,már mindegyik építményrõl hiányoznak.Azért egy kisebb tetõt csak találunk,és ez nem is haszontalan,ugyanis irgalmatlan zápor csap le ránk,lényegében mire felvesszük az esõruhát el is ázunk,de azért jó az esõ elálltáig fedél alá húzódni.


 Pár perc esõszünet után újra megindulunk,bekanyarunk a "városka fõutcájára".Aztán elõször feltûnik egy német juhászkutya.Nem sokkal mögötte egy biztonsági õr,aki szerencsére megköti a kutyát, komótosan megvárja míg mellé érünk,majd udvariasan az után érdeklõdik,hogy mi mit keresünk itt.Közöljük ittlétünk okát,õ kérdezi nem láttuk-e a táblát,miszerint ez honvédségi terület,ahova Szigorúan Tilos a belépés.Mondjuk,láttuk bizony a táblát,de hát a túra,meg egyebek....Szó szót követ,az õr szigorú,nem enged tovább,megmutatja viszont merre van Nyirád,következõ uticélunk.Elhagyjuk hát a szerintünk teljesen értelmetlenül,ok nélkül õrzött romhalmazt,nekivágunk megkeresni Nyirádot.


 Átbukva a dombon fel is tûnik egy település,gyanúsan Nyirád az,azért elõkerül a térkép,Sanyi még szöget is mér,az lesz Nyirád,hajrá!Alternatív útvonalon jutunk tehát be a faluba,átbaktatunk rajta(Sanyi pusztítja a meggyet rendesen),érdekes nevû kocsmahivatalokat kerülgetünk,az Öntöde mindenképp viszi a pálmát,a boltot is valami Humor Herold nevezte el,de sajna arra már nem emlékszem.Mindenesetre a lepusztult,késõ-szocreál,igazi falusi nagykocsmán is megmosolyogtató a "Dallas"felirat:))Kb. mint a Vértesi Terepmaraton "Royal"-ja:))


 Vigyorral az arcunkon érjük tehát el Erzsébet(Sissi)királyné legrégebbi magyarországi emlékhelyét,szép a szobor,öntött vas,én azon csodálkozom,hogy még nem lopták el.Talán közel van az úthoz,véli a pontõr kolléga,megnyugtatom,hogy ez ma már nem akadály,és elmesélem a Gyõr melletti csata emlékmûvének szomorú történetét.Az a bronzturul kb.5 méter magasan állt a talapzatán 15 méterre a forgalmas 82-es úttól,mégis megoldották az erre szakosodott megélhetési bûnözõk,hogy lekerüljön onnan.


 Kicsit táplálkozunk a ponton,itt is van víz(palackos)és marék cukorka,mindkettõt elfogadjuk.Úgy 13 kilométerre saccoljuk a hátralevõ távot,ennek tudatában indulunk útnak.Szõcig nincs esemény,nézelõdünk,beszélgetünk.Jobbra az Agár-tetõ és kistestvérei zárják a látóhatárt,balra a nagy síkság terül el,a Somló(vagy a Badacsony?:)))az egyedüli ami kicsit változatossá teszi a nagy laposságot.Na,jó,néha a Ság-hegy(vagy az a Tóti talán?De akkor hol a többi?Elnézést a gonoszkodásért:))is megjelenik,de aztán tényleg semmi több.


 Szõc határában krosszmotorosok húznak el mellettünk,õk a kulturáltabb fajtából valók,megköszönik a félreállást.Szõcöt hamar átszeljük,a falu végén kicsit bizonytalankodunk,de aztán csak azon a meredek 20 méteren hagyjuk el a települést.Jutalmunk a túra szerintem legszebb kilátása.Haladunk-haladunk,aztán meg kell állnom,lemerevedett lábaimnak nem tett jót a hirtelen durva emelkedés,a bal térdhajlatom elég fájdalmasan reagál minden lépésre.Kicsit megijedek,nem lesz ez így jó,legurítok egy kalciumot,hátha segít.Leguggolok,akkor a fájdalom múlik,ezt a mûveletet a célig még eljátszom párszor.


 Halimba határában újabb adag motoros porzik el mellettünk,velül sincs probléma.Ezt a falut is átszeljük,Sanyi és Laci meggyeznek.Vesztükre."Na el lehet húzni,de gyorsan!"dörgedezik egy polgártárs az udvarból,és gyorsan még hozzáteszi,hogy"300 forint a meggy,ezek meg zabálják!"Vitának nem látva értelmét(a vita alapját részünkrõl talán a fa közterületen állása adhatná) megköszönve az eddig leszakajtott legalább 2 szem gyümölcsöt gyorsan továbbállunk,elég rossz arcokat lehetett látni ezekben a falvakban eddig is,semmi szükségünk egy esetleges agyonverésre.Sajnos ilyen világot élünk,a legkisebb hibát,legyen az vélt,vagy valós a legnagyobb brutalitással torolnak meg bizonyos emberek,azt hiszem nem kell példákat mondanom.


 Haladunk,és közben azon morfondírozunk,hogy miért fájhatott annyira az a pár szem gyümölcs,hisz a fa csurig volt és az a hatalmas mennyiségû meggy valószínûleg ott fog elrothadni,ha ugyanis el akarták volna adni,már rég le kellett volna szedni.....Felmerült még az is,hogy visszamegyünk,és leteszünk 300,vagy akár 600 forintot az embernek,szedjen már akkor nekünk 1 vagy 2 kilóval,de valszeg ezzel csak a saját sírunkat ástuk volna meg:))


 E kis közjáték után magunk mögött is hagyjuk Halimbát,kis mezei,majd aszfaltos szakaszt legyûrve célba is érünk úgy 16 óra tájékában.Megosztjuk tapasztalatainkat a fõrendezõvel,(azonnal ígéret érkezik a vadászházas és a romvárosi rész átjelölésére,tehát jövõre már ezeken a helyeken sem lesz probléma)majd átvesszük a kitûzõnket,és a nagyon igényes Oklevelünket.Többiek részt vesznek a "Zsíroskenyér Party"-n,nekem most valahogy nem megy,inkább dumálunk kicsit az épp az 50-esrõl befutott bbeledi(Bazsi)kollégával.Aztán összecihelõdünk és jókedvûen hazaautózunk.


 Kellemes,egyáltalán nem megerõltetõ túrán vagyunk túl,az útvonal kijelölése nagyon korrekt,az ellátás megfelelõ,a rendezõk kedvesek,néha szép kilátások,aki szereti a dimbeket-dombokat,az itt megtalálja számítását.


 Köszönöm a lehetõséget.


 dnvzoli



 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20112011.06.09 12:35:52
















Nemszázas” 99



 2011.06.04.



 Amint megláttam ennek a túrának a kiírását itt a ttt-n azonnal felvettem a kapcsolatot a fõszervezõvel,Zolival.Minél jobban szerettem volna felkészülni,így kértem-és kaptam is-részletes útvonalleírást,szint- és távadatokat,a frissítõpontok helyeit és egyéb adatokat melyek segítségével tökéletesen ráhangolódhattam a nagy napra.Mert nagy napra ébredtünk ezen a júniusi reggelen,elsõ százas túrám reggelén,ez nem is kétséges.Most jött el az ideje,hogy neki mertem vágni ekkora távnak,akkorának,amekkoráról még egy évvel ezelõtt is azt tartottam,hogy a lehetetlen kategóriába tartozik számomra.Aztán mikor a BB70-et lényegében minden nehézség nélkül behúztam,felcsillant egy kósza reménysugár,hogy talán mégis…..talán neki lehetne menni egy százasnak.100-as körtúra,ráadásul Vinye a bázis!Ott a helyem.


 Úgy éreztem,hogy fizikailag már bírnám.Viszont azt is sejtettem,hogy bakancsban végigmenni nagyon veszélyes lenne a kellõ szellõzés hiánya miatt,ezért vettem gyorsan egy túracipõt,amit erre a napra jól bejárattam.Jó is volt a cipõ,szellõzött rendesen,befülledésnek nyoma sem volt.Gyorsan kiderült viszont,hogy a Vibram-hoz szokott lábamnak még a viszonylag kemény cipõtalp is puha,ezért úgy határoztam,hogy cipõben indulok,haladok benne amíg jónak látom,aztán visszaváltok a maradékra a jól megszokott bakancsra.


 Gondolom sokak voltak így ezzel,az utolsó héten már minden a túra körül forgott.Aztán elõzõ este összepakoltam.Marha nehéz lett a zsák,de semmit nem tudtam kihagyni,úgy láttam,ami benne van,arra mind szükség lehet.Persze lényeges többletsúlyt jelentett a bakancs,a több mint 2 liter folyadék,és a szokásosnál több csoki,szendvics is.Dög meleget ígértek nappalra,de gondolni kellett az éjszakára is,kellett tenni egy pulóvert és egy hosszú nadrágot is.Mivel zivataros napokat élünk az esõkabát sem maradhatott ki,ezt azonban elintéztem egy megfelelõ helyeken kivágott nagyméretû szemeteszsákkal.


 Szombat reggel aztán megindultam Vinyére.


 Június van,és idén még nem voltam Vinyén.Szinte hihetetlen,jó újra látni.7 elõtt érkezem,vannak már páran,jobbára kerékpárosok.Igazából erre számítottam,egy héttel a Kinizsi után,a Mátra 115(124) napján biztos voltam benne,hogy egyedül fogok jelentkezni a Nemszázasra.Benevezek,megkapom az itinert és a beígért fejlámpát.Aprócska kis Energizer,egyledes,gombelemes,olyan kis profi gyereklámpa kinézete van,de a figyelmesség jólesik.Átnézem az itinert,az rögtön látszik,hogy a térképek használhatatlanul lekicsinyítettek,apróbetûsek,viszont van szöveges leírás ami még jól jöhet.Egyik ok,hogy ezen a túrán indultam az volt,hogy a táv 90%-án már jártam,így a térkép hiányosságai okán igazán nem aggódom.Egyedül a Pisztrángos tó-Kerteskõi-szurdok bejárata szakasz volt számomra kérdéses,viszont Zoli említette,hogy pont ezt a szakaszt ítélték õk is kritikusnak,ezért itt felújítják a jeleket.Visszanézek még utoljára a kocsihoz,hogy bezártam-e aztán felkapom az alig 10 kilós zsákomat és megindulok.


 Átkelek a „zöld hídon”és visszavonhatatlanul elkezdõdik a nagy kaland.A Cuha jobb partján haladok a piros sávon,hamarosan a Kõpince-forrást is elhagyom.A bekevert Isostart még nem akarom meghigítani,a vízcsere most elmarad,azért kortyolok párat,amikor lehetõség van rá iszom,ezt mára így terveztem.Haladok tovább nem sokára már a sárga sáv ösvényét koptatom a Zörög oldalában.Marha nehéz a zsák,nagyon zavar,nem is tudok igazából másra figyelni,ezt nagy problémának ítélem.Remélem azonban,hogy idõvel hozzászokom.Nagyon remélem.


 Emelkedõs a szakasz,de még itt az elején nincs vele gond,lendületesen haladok felfelé.Hamar fel is érek a lokális maximumra,innentõl lényegében szintben haladok egészen Csesznekig.Betérek a Kõmosó-szurdokhoz,megkapom elsõ pecsétemet egy lánykától.Átkelek a szurdokon,a végén nem kanyarodok fel a várhoz,bár megfordul a fejemben,a tovább vezetõ ösvényt ugyanis nem ismerem.Bízom azonban az itineremben,nem is kell csalatkoznom,a falu végénél érek ki az aszfaltra,ott ahova számítottam.Leülök a pihenõnél és megreggelizem.A falu szélénél újra iszom,jó darabig nem lehet számítani friss,hideg vízre.


 A piros sávon hagyom el Cseszneket,betérek az erdõbe,kezdetét veszi a hullámvasutazás az Ördög-árok bejáratáig.Az út szinte eseménytelen,az erdõ látványán kívül egy felriasztott szarvastehén és kicsinye visz egy kis színt a napomba.Pont az Ördög-árokban jönne jól a bakancs,de,ha már a cipõt választottam a túra elsõ felére nem variálok.Megállapítom,hogy a nedves köveken nem csak a Vibram csúszik,ráadásul a cipõben még a beázás veszélye is fenyeget,meglepõen sok a víz az árok alján,oda kell figyelni az átkeléseknél.A szurdokvölgy szép,mint mindig,a zsákot is megszoktam már valamelyest,jókedvûen haladok.


 Az Ördög-gátnál embercsoportba botlok,az önkéntesség jegyében jöttek helyreállítani az átkelõt,motorfûrészt,pallókat cipelnek,rendesen rákészültek a munkára.Mivel átkelõ nincs nekem is fel kell kapaszkodnom a hegyoldalba,megkerülendõ a gátat.Nem egyszerû a mutatvány,meredek is a partoldal,na meg csúszik is,ahogy illik,de azért csak felérek.A másik oldalon hasonló körülmények között jutok le újra a mederhez.A nagy gát kistestvérén már könnyebben túljutok,az izgalmakat egy csobogónál való mosakodással feledtetem.Hamarosan megérkezem Zoliékhoz akik a 2.ell.pontot üzemeltetik az árok végénél.Benyomatok pár szelet csokit,majd elfogadom a felajánlást arra vonatkozóan,hogy a csak éjszakára kellõ ruháimat átdepóztatom a Hajag oldalába.Voltak aggályaim a depózással kapcsolatban,de miután megbeszéltük,hogy lényegében az ell.ponton kapott ellátást is vehetjük depózásnak,aggodalmaim elmúlnak.Ejj,mennyivel könnyebbnek érzem mindjárt a zsákot,pedig csak egy hosszú nadrág,és a polárpulcsi került ki belõle!


 Váltunk még pár szót aztán tovább indulok,jól jöhetnek a vége felé még ezek az 5 percek.Ismerõs a terep,semmi esemény,kanyargok az erdõben,hamarosan Gézaházán is vagyok.Átkelek a villanypásztorral lekerített ösvényszakaszon,három ló bambul rám,különösebben nem izgatom fel õket a jelenlétemmel.Átkelek a 82-esen,jön a monoton szakasz a mezõ szélén,nézelõdöm amennyire lehet,nagyon nem lehet,elég párás a levegõ.Betérek a Vadas-árokba,közben sajnálom azokat akik még nem jártak erre,szalagozás nem segíti a betalálást,pedig a kiírásban ígéret volt a nem egyértelmû keresztezõdések ilyenmód való megjelölése.Vadas-árok hozza a nyári formáját,egyes szakaszain tiszta bozótharc,szederindával,mellig érõ csalánnal,ritkás jelzettséggel.Finom,fõleg rövidgatyában:)A reumakezelést még nem is bánom,nagyobb gond,hogy egy perc alatt sz@rrá ázik a cipõm.Úgy döntök,P-CS vasútállomásig csak maradok már cipõben,ott azonban muszáj lesz bakancsra váltani.Késõbbre terveztem,de a víz közbeszólt.


 Tocsogó cipõvel érkezem tehát Anitához,leheveredek egy padra és megnapoztatom a lábaimat,közben dobok egy kis abrakot a lovaknak is.Bicajosok érkeznek a pontra,beszámolnak néhány elkavarásról,majd a Kõris-hegy megtekerését tervezgetik.Szószólójuk váltig állítja,hogy a kék sáv símán tekerhetõ,én erre értetlenül nézek,még gyalogosan is épp elég ott felkapatni,nem hogy nyeregben,de hát õk tudják….


 Begyûjtöm a különösen szép porva-cseszneki pecsétet Anitától,majd immár bakancsban megindulok Borzavár felé.Egy ideig erdõben kanyarog a jelzetlen út,majd kiérek a platóra,szerencsére tudom merre kell menni,szalagozás ugyanis itt sincs.Pedig azért van egy pár elágazás…


 Haladok a fennsíkon,beugranak a téli vonatos túra szalagozásának jelenetei,hát most épp kicsit mások a körülmények,konkrétan felforr az agyam,annyira meleg van.Beérek a faluba,lerohanom az elsõ közkifolyót és lefürdök:)Aztán ugyanígy teszek a második és a harmadik esetében is:)A templom után aztán felkapatok a kék sávon a falu fölé,és megindulok az aszfalton Szépalmára.


 Sajnos itt érzem,hogy az új többezer forintos talpbetét alkalmatlan a feladatára,úgyhogy megállok,és visszateszem a bakancsba a már kissé elnyûtt eredetit.Még ebben az állapotában is jobban csillapítja az ütést,mint az új.Nagyon csillivilli az új,nem is volt olcsó,de úgy látszik bakancsba nem jó.Igazából azon csodálkoztam volna,ha beválik,nagyon sportcipõsnek néz ki,de hát nem találtam jobbat az egész városban.


 Vetek egy pillantást az itinerre,Szépalmára nem kell bemenni,nem is megyek be.Pedig szép hely,de azért sem!:)Elsétálok a lovak birodalma mellett,érdekes,most egyet sem látni.Lehet,hogy több eszük van,és árnyékba húzódtak.Ha még nem említettem volna ugyanis iszonyú meleg van,a legjobban az bosszant,hogy amerre csak nézek a látóhatáron mindenhol szebbnél szebb felhõket látni,csak épp a fejem felett nincs egy nyavalyás sem:)


 Kikanyargok a Kisszépalmára vezetõ aszfaltra,majd jobban átolvasva az itinert megállapítom,hogy az ell.pont nem Kisszépalmán,hanem a Bödön-kútnál van.Besétálok tehát a valamikori forráshoz,majd a helyes kis pontõr lánykának javasolok egy-két szalag elhelyezését az ide vezetõ ösvény bejáratához a többiek dolgának megkönnyítésére.(Mint késõbb kiderült a félelmem nem volt alaptalan,sokan nem lelték ezt a pontot.)Eszem pár szem pogácsát,majd kigyalogolok a zöld sávra,ahol jobbra fordulok,és elgyalogolok az egykori Kisszépalmára.Aztán szembeállok a Kõris-heggyel.


 Elkezdem a túra legdurvább emelkedését,473 méterrõl kell feljutni a 709 méteren található ell.pontra a lehetõ legrövidebb,és így a lehetõ legmeredekebb úton.A megállók az út elõrehaladtával egyre csak sûrüsödnek,húzza a zsák a hátamat rendesen,szintbeni haladáskor igazából nincs is semmi baj a többlettel,ilyenkor viszont piszokul hátráltat.Már azt hiszem soha nem érek fel,de aztán mégis,begyûjtöm a pecsétet,majd lerogyok egyet pihenni,lábat napoztatni.Jót beszélgetek a pont személyzetével,feltöltöm a vízkészletemet,szerencsére itt van bõven a ballonokban.Aztán elindulok a pihentetõ lejtõs szakaszra.


 Elsétálok a radar alatt,ráállok az aszfaltra.Szépen beérett már a szamóca,csemegézek kicsit.Az ismerõs szalagkorlátnál aztán letérek a burkolt útról,jól jön már egy kis könnyebb szakasz,ereszkedek a hegyrõl,kellemes puhaságú erdei utakon,ösvényeken.A felkínált barlangos rövidítési lehetõséget kihagyom,inkább megyek hosszabban,ha ezzel akár 1 méter lépcsõzést is megspórolhatok.Azért a piros sáv végére is jut a lépcsõzésbõl,de ennek hossza elhanyagolható a barlang jelzéseshez képest.Leérek a bakonybéli aszfaltra,majd megindulok jobbra.Aztán beleolvasok az itinerbe és visszafordulok.Ezek szerint a számomra(és összes ismerõsöm számára)ismeretlen Emil-rét(mint fogalom) a Hotel Odvaskõ elõtti füves terület fedõneve:)Bélyeget begyûjtöm,megállapítom,hogy a napozó páros csinálja jól,aztán egy csinos fahídon átkelek a Gerencén.


 3 hete jöttem ezen a szakaszon ellentétes irányban,a medvehagyma azóta már sokat vesztett illatából,de azért még észlelhetõ.Az ösvény esõ nélkül azért sokkal kellemesebb,16 óra körül jár az idõ,mégis jól jön az árnyék,a Nap nem akar engedni az erejébõl.Elérem Bakonybél határát,a kék keresztet kék sávra cserélem.Alattomosan emelkedõ szakasz jön az aszfalton,sunyin veszi ki az ember erejét,kerékpáros kolléga sem lök le az útról a menetszelével,mikor leelõz.Köszönésemet bamba nézéssel viszonozza,nem bírom megállni,félhangosan megjegyzem,hogy máskor majd vissza is én köszönök.Elérem a Hideg-völgy bejáratát,újabb ell.pont,lepihenek.Megiszom egy kalciumos tabit,hátha segít,átveszem a tévedésbõl ide depózott cuccaimat,és folytatom a sunyi aszfaltozást.


 Kilométereken át kanyarog az erdészeti aszfaltút,kellemesen lehet haladni,a pihenõ azért megtette hatását.Szép is a vidék,nézelõdés közben-kihasználva a könnyû terepet-itinert olvasgatok.Aztán a kék sáv elhagyja a burkolt utat,iszonyú vizes dzsindzsába mutat a nyilazott jel,nincs az az isten,hogy én oda bemenjek.Azt írja a papiros,hogy a jel úgyis visszatér az aszfaltra,hát én ezt a bozótharcot most kihagyom.Útvillához érek,úgy érzem ideje elõvenni a turistatérképet,eltûnt minden jelzés,nem akarok lyukra futni.Áldom az eszem,hogy aggodalmaskodtam,a térképrõl kiderül,hogy a kék valóban visszatér az aszfaltra,csak hogy nem erre amin haladok,hanem arra ami épp most érkezett balról mellém.Visszafordulok tehát a befutott új ágra,hamarosan újra mellém szegõdik a követendõ kék sáv.Pár tíz méter után aztán újra letérek az útról,be az erdõbe,kellemes kis erdei ösvényeken száguldok le Németbánya szélére.Beleolvasok az itinerbe,a kék ugyanis balra tart,a falutáblát meg jobbra látom.Jobbos a jó irány,besétálok a településre.Robogós lánykát kérdezek a faluközpont irányát illetõen,megkapom az útbaigazítást,sõt az Istennõ arról is tájékoztat,hogy nyitva tartó vendéglátóipari egységre is számíthatok a körforgalom(!) mellett.Szép porták mellett talpalok,a szembe jövõ Mercin egyáltalán nem meglepõ a bécsi rendszám.Aztán megpillantom a „Németbányai Üvegtigris”-t!Valóban ott áll,a körforgalom mellett.


 Úgy a mata részegséghez vezetõ út negyedénél járó társaság szórakoztatja épp a Tigris-lakókocsi nõi személyzetét,sorra burogatják az arcukba a mézes pálinkákat,a körök sûrûségébõl ítélve a kitûzött ájulás hamarosan eljõ.Én is kérek egy baracklét,de az alkoholmentes fajtából,mellé egy jéghideg bubis ásványvizet,ebbõl készítem el az én speciális barackfröccsömet.El nem lehet mondani mennyire jólesik a hideg ital,az erdõben már olyan hülyeségeken agyaltam,hogy már azt sem bánnám,ha jönne egy jegesmedve és megölelne,csak érezzek már valami hideget:))Idõzöm jó 20 percet Németbánya e kultikus helyén, egy kétfõs társaság(nem a pálinkázók,õk már elmentek)kiegészülve néha a fogadósnéval,mellettük a lakókocsival néha tényleg emlékeztet Rudolf Péter kultfilmjére.


 A sárga kereszt jelzésen emelkedek ki a faluból,van olyan szakasz ahol csak a leírásra támaszkodhatok,a jelzés elég ritkás.Viszont a leírás korrekt.Aztán elõjön valami sárga hal jelzés(tényleg egy sárga hal van a fákra pingálva)az itinerem errõl hallgat,próbálom hívni Zolit,persze nincs térerõ.Sebaj,elképesztõ logikával levezetem,hogy a halas jel sem vezethet máshová,csak a tóhoz,így rábízom magam,és azt követem.És láss csodát,hamarosan elém tárul a Pisztrángos tó látványa!Odasétálok a pontõr kisasszonyokhoz,pogácsával kínálnak,majd aláírják az ellenõrzõ lapomat.Közben hüledeznek,hogy én tényleg 99 kilométert akarok ma gyalogolni.


 „A többiek(azok a bicajosok,közben megtudtam ugyanis,hogy gyalogosan rajtam kívül 1 induló van ezen a távon,mögöttem jön úgy 2 órával)arra indultak a piros jel irányába”kapom az útbaigazítást a hogyan továbbot illetõen,így elkezdem kerülni a tavat,kiérek egy aszfaltútra.Csörgedezés csapja meg a fülem,egy fára piros karika van festve,a tövében meg valami forrásféle pisil,akkor ez a leírásban szereplõ Pisztrángos-tavi vízvételi lehetõség-gondolom.Hát elég necces ebben bízni,hangyányit szárazabb az idõ és már el is apad ez a gyenge forrás.


 Frissen felújított piros kereszt jelzés mentén kanyargok,hát természetesen a jó szándékot mindenképp értékelni kell,de-hogy is mondjam-ezek a jelzések elég messze vannak a szabványos kinézettõl,mérettõl:)De legalább követhetõ az út,és ez a lényeg.Aztán letérek a jelzésrõl ami betér Csehbányára,és késõbb,valahol újra visszatér mellém ,addig egy murvás,jelzetlen úton kanyargok az említett falu felett.Úgy fél óra múlva kezdek aggódni,hogy már eltelt az a kilométer aminek el kell telnie a jelzés visszatéréséig,egy négyes lehetõségnél meg is vizsgálok minden irányt,de jelzést sehol nem lelek,így nincs mit tenni maradok a murván.Aztán egy csenevész kis ágon,meg mellette egy tuskón feltûnik a frisen festett kereszt jelzés,(eltéveszthetetlenül egydiek:))valami kis ösvény is kezdõdik felettük,de nem látok rajta semmi nyomot,ezért nem vagyok biztos benne,hogy arra kell tovább menni.Tuskót közelebb görgetem az úthoz,a mögöttem jövõk megsegítésére.Próbálom hívni a megadott két számot,egyik sem elérhetõ,biztos ahol vannak,nincs térerõ.Marha mérges leszek.Derékig érõ cafatos fûben próbálgatom a lehetõségeket,jelzést ugyanis erre beljebb már nem találok,lehet,hogy tovább kellene menni a murván?Közben folyamatosan próbálom elérni a rendezõket,sikertelenül.Egyre idegesebb vagyok,aztán végre beljebb is találok jelet,az ösvény is kiszélesedik szerencsére.Farakásnál lepihenek,közben Zoli viszahív,mondom neki,hogy erre a szakaszra nem ártott volna némi szalagozás.Közli,hogy az erdészet nem engedte,az elõzõ hetekben valami bicajos rendezvény szervezõi teleszalagozták a Bakonyt,a szalagokat ott hagyták,nem mellesleg az utakat is telefestették nyilakkal,az erdészet besokallt,ennek isszuk mi most a levét.Ezért nem volt tehát sehol(szinte sehol,mert Vinye körül még volt)szalagozás….


 Farakásnál lepihenek tehát,aztán gyorsan átülök egy másikra,sikerült ugyanis beleülnöm egy hangyabolyba.Leveszem a bakancsot,már az eredeti kopott talpbetét sem hozza az elvárhatót saroktájon,megelõzendõ a vízhólyagot újra túracipõre váltok.Mennyivel puhább!Elindulok,folyamatosan kézben tartom az itinert,figyelve a szöveges leírásra,bár a jelzések is követhetõek.Közben nagyokat szentségelek,most,hogy cipõre kellett váltanom,egybõl vizes-sáros rész jön,gazos,szétázott ösvényen haladok,a cipõ egyre jobban átnedvesedik,rossz elõérzetem van.Újra csak szentségelek….


 Befut az ígért piros sáv,de két irányba is lehetne követni,igazából érzésre választom ki a helyes irányt.Választás elõtt szentségelek.Kiérek az ígért rétre,lenyugszom,jó felé tartok,minden úgy jön ahogy a leírás említi.Birkák mellett haladok,átkelek egy vízfolyáson,újabb rétre érek,elõttem tornyosul a Középsõ-Hajag.


 Mögötte iszonyú világ lehet.Az ég sötét kék,dörög,villámlik,semmi jóra nem lehet számítani.De mintha elmenne keletnek….talán megúszom.


 Aztán nem.


 Egy pillanat alatt szélvihar csap le a hegyrõl,hatalmas cseppekben kezd esni,hamar felkapom a szemeteszsák-esõvédõmet,és a hátizsákomra is ráhúzom a védõhuzatot.Elõveszem a fejlámpámat mert közben szépen rám sötétedett,látom,hogy eltörött a tartója,marhára örülök,elõkapom a szigetelõ szalagot és megbarkácsolom.Befutok gyorsan a hegy tövébe a fák árnyékába,fellelem a jelzést is aminek nagyon megörülök.Úgy gondolkodom,hogy itt megvárom míg elmúlik az ítéletidõ,aztán uzsgyi tovább.


 Aztán nem akar múlni.Sõt.Egyre jobban szakad.Anita hív,mi a helyzet,mondom neki,hogy semmi jó,mondja,hogy ott(Porva-Cs)is ömlik.Jó tyúkanyóként átkûldi M.Viktor bakonybéli túratársunk elérhetõségét,hátha…


 20 perc után úgy döntök,hogy itt ácsorogni nincs értelme,és a még mindig szakadó esõben nekivágok a Hajag-oldalnak.Rögtön látom,hogy a túra itt lényegében véget is ért.A cipõm egy másodperc alatt tocsog a víztõl,az út szinte járhatatlan,folyik le a hegy leve,ami jelen esetben nem bor,sokkal inkább hasonlít valami iszonyúan csúszós sáros katymaszra,tulajdonképpen az is.Sûrûn forgatom a fejem,szerencsére a jelzések jól követhetõek,már amennyi látszik belõlük az esõfüggönyön át a fejlámpa fénycsóvájában.Néhány szakaszon szó szerint a botokkal tolom felfelé magam,hatalmasakat káromkodok,miközben magam sem tudom,hogy mi az az erõ,ami hajt felfelé.Talán a túlélési ösztön.Fogalmam sincs hol az ell.pont,és hogy mennyire van még,pásztázom a környéket,attól félek nehogy elmenjek mellette.Minden eshetõséget számba veszek,22 óra körül felcsörgetem Viktort,hogy ha esetleg valaha lejutok Bakonybélbe tudna-e nekem egy vackot adni reggelig,a kocsim ugyanis vagy 30 kilométerre van innen….(Bocs,Viktor,azzal,hogy felvetted,örökre leköteleztél:))Megfordul a fejemben,ha esetleg a pontõrök,mint az eddigiek sátorral vannak,és van egy szabad helyük,nekem van száraz ruhám,reggelig valahogy kihúzom náluk…


 Baromira el tud anyátlanodni a magamfajta ember,ha veszélybe kerül,vagy neadjisten meg is szûnik az addig õt körülvevõ komfort……


 Aztán fények és kiabálások hasítanak az éjszakába,ahogy közeledek feléjük,látom ám,hogy egy furgon rostokol az úton,mellette sátrak.Furgon hátsó ajtaja nyitva,a pont személyzete terel befelé,bent hatalmas a hangulat,sörpadot ül körül a fiatal társaság,mindjárt elém is raknak egy dobozost.Rajtam kívül valószínû nincs ember a világon,aki visszautasítaná a nedût,fõleg ilyen elõzmények után,én viszont mivel nem szeretem a sört így ezt teszem.Összeismerkedünk,majd közlöm velük,hogy itt ebben a szent pillanatban én befejezettnek tekintem a túrát,valahogy értesíteni kellene Zolit,hogy az ezt követõ pontokon engem már ne várjanak,kiszálltam.Fõrendezõ értesítve,sõt kapok egy ajánlatot,miszerint néhány méterre innen parkol egy autó,ami alkalmas arra,hogy engem azzal levigyenek Bakonybélbe,ha gondolom,szívesen megteszik.Hogy gondolom-e?Egekig ugrálok örömömben a kedvességük okán,le is visznek nem csak Bakonybélig,hanem egyenesen Kisszépalmáig,ill.Bödön-kútig.Soha nem tudom ezt meghálálni-mondom nekik,dehogy nem-mondják õk,van az a sör mennyiség,ami alkalmas erre:)Nincs elfelejteve!


 Bödön-kútnál Zoliék várnak ránk,segítek lebontani a sátraikat,az ajándék egyledes meglepõen jól teljesít,majd miután összepakoltunk egy másik kolléga,szintén Zoli,átautózik velem a Csárda-tetõn át,a Hódos-ér mentén Vinyére,fõrendezõ-Zoli újabb túratársak begyûjtésére indul a másik irányba.Nehéz szavakba önteni azt az örömöt,mikor meglátom az autómat.A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna úgy két órával ezelõtt,hogy ilyen hamar itt leszek.


 Elbúcsúzunk,beülök,hazasuhanok.2 óra körül lefürödve ágyban vagyok.Hihetetlen.


 Hát így alakult elsõ százas próbálkozásom,durván 65 kilométerig jutottam,de egyáltalán nem érzek semmi csalódottságot a kudarc miatt.Tudom,hogy ha az idõjárás nem szól közbe sikerült volna,hiszen egészen addig semmi olyan bajom nem volt,ami akkora lett volna,hogy amiatt fel kellett volna adnom.30 kilométert meg akkor sem vállaltam volna be csuromvizes cipõben,ha az útviszonyok épp meg is engedték volna,így meg aztán teljesen esélytelen volt a dolog.Én már kinõttem abból a korból,hogy legyúrjam a lábam,csak azért hogy elmondhassam,hogy megcsináltam,egy pillanatig sem bírálva persze azokat,akik ezt másképp gondolják.Ennyit nekem nem ér meg a dolog.Egy komolyabb sérülés évek múltán is kiújulhat,megéri?Nekem nem.


 A túráról magáról néhány gondolat:Nagyon lelkes,segítõkész szervezõk.Szép,változatos,a környék minden érdekességét felölelõ útvonal.(Csesznek-Kõmosó-szurdok,Ördög-árok,Cuha-völgy-Kõris-hegy,Gerence-völgy,Hajag,Kerteskõi-szurdok,hogy csak a lényegesebbeket említsem)Kisebb(mások véleménye szerint lehet,hogy nagyobb)hibák,amik az elsõ szervezés számlájára írhatóak.Talán jobb minõségû térképkivonat jobb lett volna,a szalagozás-ha engedélyeznék- néhány szakaszon sokat segítene.Szerintem a folydékpótlásra kellene sokkal több hangsúlyt fektetni,fõleg így ha marad ez az útvonal,ugyanis a vízvételi lehetõségek ebben a formában nagyon korlátozottak,viszont szerencsére nekem ezzel sem volt gondom,max. annyi,hogy kétszer annyit cipeltem,mint szoktam,a biztonság kedvéért.Esetleg a túra idõpontját lenne érdemes még felülvizsgálni,távolabb kellene kerülni pl. a Kinizsitõl.Privát probléma:megfelelõ felszerelés elengedhetetlen ekkora távnál,nálam a lábbeli a kritikus pont,gondolom a többségnél szintén.A zoknicsere 20 kilométerenként amúgy nálam mûködött.Hát talán ennyi.


 Köszönet mindenkinek aki valamilyen formában segítségemre volt a túra során,és utána,köszönöm Zoli figyelmességét,hogy pl.még pezsgõvel is készült az esetleges célba érkezésem ürügyén,külön köszönöm Anitának a tippet,és a telfonszámot,Viktornak az SMS-t,a hajagi pontõröknek és Zolinak a fuvart Bödön-kútig ill. Vinyéig!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


 Külön elismerésem még annak aki ezt a monstre beszámolót képes volt végigolvasni:)


 


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20112011.05.23 13:47:10


Tanúhegyek 50 teljesítménytúra



2011.05.21.



Piszokul korán,3 óra 15-kor(így írva durvább,mint negyed 4-ként:)) ébreszt a mobil,máskor,ha korán kelek már elõtte fél óránként nézem az idõt,most a csengés kelt,nem tudom melyik a jobb,de ez ütõsebb,az tuti.Eltelik az ilyenkor szokásos egy óra,átautózom Csuka Sanyihoz,majd átülök hozzá.Négyen indulunk a Balaton partjára Tamással és Józsival.Az út szinte eseménytelenül telik,a „szinte” annak szól,hogy Zalahalápon(egész faluban 40 a max.megengedett seb.) egy kanyar után fél 6(!)tájékán szembe vigyorog velünk a 2+3 lábú rendõr.Õt sem szeretik otthon,a fene essen bele,hogy hajnalok hajnalán nincs más dolga….



Tördemicre 6 után pár perccel érkezünk,a nevezés nagyon gördülékeny és profi,az itinerre vonalkódos matrica kerül a nevemmel és az indulási idõmmel,a legközelebbi BHTE-rendezvényen pedig már nevlapot sem kell tölteni,ha megjön a regisztrációs kártyám.



Elindulunk Sanyival a mai ötvenünkre,Józsiék még pihiznek egy gyenge órácskát,a 30 csak 7-kor rajtol.Kigyalogolunk a faluból,szõlõsbirtokok között emelkedik az út,hamar meg kell állni szerelvényt könnyíteni,bõven elég lesz mára a rövidnadrág-póló kombináció.A Bujdosók lépcsõjéig is összejön gyorsan 185 méter szint,erre a lépcsõsor gyorsan rádob még egy bõ százast.Több megállóval,nézelõdve,okosan gyûjtjük a szinteket,elég mellbevágó azért így mindjárt az elején ez a meredekség.Szerencsére szúnyog még csak elvétve akad.



Elsõ pecsét a Ranolder-keresztnél kerül az itinerre,sõt mindjárt a második is,igaz az akkora(a kereszt saját pecsétje),hogy csak az igazolófüzet elején találunk neki helyet.Viszonylag jó a kilátás,elég tisztán látszanak a túloldal vonulatai is,bár azért a kontúrok kissé elmosódnak.



Átballagunk a Hertelendy-emlék nevû kilátópontra,ifjú emberkétõl kapjuk a pecsétet és mellé egy diannás cukorkát,a kisfiú nagyon szorgos,látszik,hogy nagyon élvezi a munkáját anyuval és apuval,mellettük nagyobbacska lány bóbiskol az árnyékban.Továbbállunk,megállapítom,hogy a Badacsony mindig átver,mikor ebbõl az irányból szelem át,a kilátópontokon általában olyan érzésem támad,hogy már nincs több emelkedõ,aztán de.Felérünk a csúcsra,az itiner megtekintésre ajánlja a Kisfaludy-kilátót,de most nem élünk a lehetõséggel,két éve megnéztem már.Lecsorgunk a Kõkapuhoz,eddig nem is tudtam,-Sanyi világosít fel-hogy  két hatalmas bazaltoszlop a hely névadója,egyiküket meg is vizslatom,a lejjebb levõt-ha még áll egyáltalán-takarják a fák.



Klastrom-kútnál újabb ell.pont és az elsõ komolyabb vizes frissítés,jól esik nagyon,már most elég meleg van.Gyõri vizet forrásvízre cserélem,majd megesszük a téli fagyinkat.Gyerekkorunkban sokat ettünk ilyet,de a nevére már nem emlékeztem,vissza is kérdeztem,hogy „micsodát?”mikor a pontõr megkérdezte,hogy kérünk-e.Evés-ivás után irány Tomaj.Sörpatikát majdnem elkerüljük,de aztán betérünk egy jó italra,nálam ez egy 60%-os narancslé jelen esetben.Az ital a túra szolgáltatása egyébként.Sanyi is bedobja a kávéját,haladunk  tovább.Lesétálunk a falu vasútállomásáig majd a kerékpárúton folytatjuk keleti irányba.Átérünk Badacsonyörsre,egy utcával feljebb,párhuzamosan eddigi utunkkal folytatjuk az aszfaltkoptatást egészen a Varga pincészet kóracél tartályrengetegéig.Betérünk a birtokra egy pecsét erejéig,aki szereti kisebb borkóstolón is részt vehet a szervezõk kontójára.



Elhagyva a borkészítõ nagyüzemet újabb magasságokba törünk kellemetlen aszfalton.Mielõtt bevetjük magunkat az erdõbe hátrafordulunk egy körbenézés erejéig.Szép.Fák árnyékában haladunk a néha elõbukkanó piros sáv mentén,majd leszalagozva róla.Bár a szervezõk több helyen plakát formájában kéréssel fordultak az erdõt járókhoz,hogy az ideiglenesen kihelyezett jelzõtáblákat,szalagokat ne bántsák,bõven van szalag a földön-ami még használható azt visszakötjük.A Salföldi kolostorromot aztán kalandos úton érjük el,nem éppen abból az irányból ahogy az ki van jelölve,vagy rossz volt a szalagozás,vagy valami jó arc átrakta nejloncsíkokat egy keresztezõdésben,az a lényeg,hogy a túrázók zöme csinált itt egy oda-vissza szakaszt.Itt jelentkezik egyébként elõször a kapott térkép szerintem nagy hibája:a zöld vonal,amivel az utat rárajzolták nagyon vastag, takarja az alatta található információkat,az amúgy is csak éppen hogy olvasható apróbetûs feliratokat.Fõleg az zavaró,hogy nem látom a követendõ út milyenségét,hogy az most egy szekérút,vagy épp aszfalt.



Kolostorrom elõtt találkozunk Rékával és Nikivel valamint az õket kísérõ fiatalemberrel,örvendezünk egymásnak,hangot adunk abbéli szándékunknak,hogy ma még összefutunk.Aztán csak elõbújik az erdõ sûrûjébõl a rom.A ponton a pecsét mellé már szódavíz is jár az épp kislányukkal perlekedõ pontõröktõl-rejtélyes módon az asztalon minden csupa víz,gyanítom ez lehet a fenyítés oka:))Körülnézést itt is hanyagoljuk,jártunk már itt mindketten,irány a lányok után!:)



Mély homokban gyalogolunk,majd mezõre érünk,átvágva rajta elérjül Salföld határát.A szalagok vinnének a falu hátulja irányába,egy túratárs határozottan állítja,hogy a leírás szerint ki kell ballagni az országútig,ott legalább látjuk az itteni kõtengert.Általában nem szoktam hallgatni az útvonalat módosítókra,de most vele tartunk.A kõtenger itt csak jó néhány magányos szikladarab,jó nagy területen szétszóródva,de legalább ezt is láttuk.Begyalogolunk a faluba,valóban az itinerben említett jobbról érkezõ zöld sávot is látni néha.Aztán eltûnik,mi megyünk tovább a fõutcán,egy balról érkezõ jól kiszalagozott mellékutcából aztán becsatlakozik a túra kijelölt útvonala is.Kicsit morgok magamban.Megérkezünk a következõ pontra a természetvédelmi major bejáratához.Itt két szem kisméretû pogácsa plusz víz az ellátmány.



Az összefonódott kék sáv-zöld sáv jelzéspáron indulunk tovább,majd nemsokára marad csak a zöld,azon csalinkázunk az erdõben,szûk kis ösvényeken.Már –már kezd hosszúra nyúlni ez a szakasz,kicsit aggódok,nehogy elmenjek a Tóti-hegy mellett,de aztán ismerõs helyre érkezem,itt a letérõ,megjön a zöld 3szög.



A tóti-hegy meghódítása a szokásos módon történik:A „nagy lendület-kifulladás-pihenés” hármasának többszöri megismétlésével érem el a csúcsot.A lányokat itt érem utol,begyûjtöm a pecsétet majd leheveredem melléjük,közben nem mulasztom el a gratulációm átadását,amit a tavalyi Balaton-kör gyalogos teljesítésével érdemeltek ki nálam.A tûzõ napsütés aztán bezavar az árnyékba,most még van itt ilyen,bebújok egy kis cserje takarásába energiát pótolni,nézelõdni.Közben felér az idõközben lehagyott Sanyi is,kicsit szusszan és már ott is hagy minket.Mi meg utána!



Most nincs sár,de a meredek kaptató porosan is rendesen csúszik,óvatosan ereszkedek vissza a hegy lábához,majd jobbra fordulok.Kerülöm kicsit a Tótit,közben beérem Sanyit.Felhagyott kõbányát mellõzünk,majd benézünk az Istvándy pincészetbe egyet enni és inni,na meg a soron következõ pecsétünket begyûjteni.Zsíros és lekváros kenyér a kínálat mindenféle feltétekkel,korlátlan szódafogyasztással.Legyûrök egy lekvárosat,iszom rá két jó pohár szódát,a csapnál meg megmosakszom kicsit.Nagyon meleg van.A lányok is ideérnek közben,pár perc múlva azonban mi továbbállunk,nem is látjuk ma egymást többet.Leereszkedünk a Badacsonytomaj-Káptalantóti mûútig ahol megindulunk K.Tóti irányába.ameddig csak lehet inkább az árokparton gyalogolunk a pincészet fáinak árnyékában,de ez a lehetõség hamar megszûnik,marad az aszfalt a tûzõ napon.Átballagunk a falun,majd el is hagyjuk azt,gyanúsan sehol egy kék sáv,elbizonytalanodunk.A térkép sajnos itt is cserbenhagy,az a fránya zöld vonal olyan vastag,hogy nem látni,milyen minõségû az út,amin haladnunk kellene.Az irány jó,az rendben van,a Tanúhegyek Nyomában túra is erre jön,igaz az ellenkezõ irányban,ami jelen esetben lényegtelen,kék sáv viszont nincs.Sebaj,a tapolcai országút ebbe az irányba van,haladunk tovább.Aztán persze megjön a keresett jelzés,jó az út amin vagyunk.



Jön a Csobánc.Szõlõsök között visz utunk,egyre csak emelkedünk,majd rátérünk a kék rom jelzésre.Itt jön a java,még jó,hogy van néha egy-egy vízszintes pár méter ahol lehet kicsit szusszanni.A fák takarásában még elviselhetõ a meleg,amint ez a jótékony ernyõ elmarad a fejünk fölül azonnal érezhetõen nehezebben megy a kapaszkodás.Aztán végleg magunk mögött hagyjuk a fákat,botladozunk még a köves ösvényen,majd felérünk a hegy platójára.Toronyiránt irány a vár,bár még nem látni,a kiválasztott ösvény arra visz.Aztán elõbújik,hátulról támadjuk le,ezen a felén még úgy sem jártam.Pecsételés,vízvételezés,egyebek,nem idõzünk sokat,egyre csúnyább az ég kelet felõl,néha mintha morajlást is lehetne hallani már…



A Csobánc északi lejtõjérõl megint csak csodás a kilátás,az alattunk elterülõ medencében a látási viszonyok is kiválóak,a látóhatár persze itt is párába veszõ.A felhõk egyre sötétebbek,a morajlások is egyre gyakoribbak,Sanyi mondja is,hogy nem ússzuk meg.Bejött,amit a met.hu jósolt,beúszó zivatargócok dél és 14 óra között.Hát itt vannak.



Leérünk a hegyrõl,visszanézve megdöbbentõen magas,azon kesergünk milyen gyorsan elveszítjük ma már nem elõször a nehezen összekapargatott szintjeinket:))A jó poros úton lassítás nélkül húz el mellettünk egy kormányból vizet facsaró nõszemély Suzuki Ignisével,bosszankodunk egy sort miközben nyeljük a port.Suzukis,no comment.:)Szinte látom a kalaptartón a kalapot,amit meg a papa visel,mikor õ vezet:)



Gyulakeszi is eljõ,a helyi tûzoltószertár elõtt csak nem egy csap az?Hát de!Lerohanjuk Sanyival,irgalmatlan mosakodás veszi kezdetét,csak egy bánt,hogy a víz túl nagy nyomással hagyja el a vezetéket,és mivel nyomógombra mûködik nem tudjuk szabályozni a kifolyt mennyiséget.Így is megpróbáljuk a lehetõ legnagyobb hányadát hasznosan felhasználni.A kis falun hamar átrobogunk,azért én még a focipályánál is felfrissítem magamat,épp hogy csak le nem fürdök:)



A következõ szakasz õsszel általában elég nehezen járható,most ilyen probléma nincs,tempósan haladunk.Az Eger-víz gázlóján az õsz óta kicsit elfordult fahídon kelünk át,majd keresztezzük a vasútvonalat is.Épp,hogy átérünk,nagyokat dudálva robog el Tapolca irányába az M41-es két személyvagonnal a háta mögött.Átkelünk a mûúton,újra csak a szokásos hegyoldali szõlõsök között visz az út.Ami aztán egyre jobban elkezd emelkedni persze,de hát itt az orrunk elõtt a Szent-György-hegy,és ha már itt van elõttünk mi aztán ki nem kerüljük.Felkaptatunk a kulcsosházig,lélekben eddig készítettem fel magam ezen a szakaszon,mondom is Sanyinak,hogy setovább,nekem ennem kell.Idõs kéktúrázó házaspár mellé telepszünk a padon,õk továbbállnak,mi még eszegetünk,pihengetünk kicsit.Aztán nekiveselkedünk.Lépcsõzés jön,mi más.Én aki annyira utálom a lépcsõzést ma már annyit lépcsõztem,hogy az már szinte sok.De legalább szépek a bazaltorgonák,nézelõdésnek álcázva pihengetünk is rendesen.Nem kis hátsó szándékkal újabb és újabb fotótémákat és képkivágásokat javasolok Sanyinak,de valószínû már agyonfényképezte régebben ezt a témát,mert nem sok sikerrel:)Visszaköszönnek az õszi túra életveszélyes szakaszai,amik most nem azok CSAK szimplán összeesni készülök éppen,annyira meredek az ösvény:)Aztán normalizálódik a helyzet,megszûnnek a kaptatók,szépen haladunk a hegy platója felé.Közben látjuk,hogy Gyulakeszi már ázik....



Meg is érkezünk,kiérve a fák közül szabályosan arcon vág a meleg,egy méteren belül becslésem szerint úgy 15 fokot emelkedett a hõmérséklet.Ennek ellenére viszonylag hideg ásványvizet kapunk,ügyesek voltak a pontõrök,bent hagyták a készletüket a zsákban,és azt betették a hûsre,így a palackok egymást tartották hidegen.A téli fagyi viszont majdnem megégeti a nyelvemet(enyhe költõi túlzás:),kicsit más állagú,mint a reggel kapott.Sebaj,azért persze elfogy:)A vihargóc közben irányt vált,fordul egyet és dörögve,villámokat szórva elvonul Tapolca felé.Talán megúsztuk....



Nézelõdés után elhagyjuk a hegyet,egy részen általunk még nem járt piros sávos szakaszon gyorsan veszítve a szintet.Aztán újra ismerõs szakasz jön,hamarosan már az Oroszlánfejes-kútnál töltjük a palackjainkat az utolsó etapra.(Közben találtam egy cikket 2010 végérõl,miszerint a kút vize coli baktériummal szennyezett,semmiképp nem alkalmas ivásra,amire állítólag tábla is felhívja a figyelmet,én nem láttam,ez marha jó....Cikk: http://www.esemenyter.hu/?q=node/732)A Lengyel-kápolna utáni kanyarban bizonytalankodunk kicsit,de aztán rátalálunk a jelzett útra.A zavart az okozta,hogy itt eltér az útvonal kicsit az õszitõl,ez a jelen megy,az meg itt letér róla.Itt érünk utol egy már eléggé kimerült szári sporttársat,akinek,mint kiderül ez élete elsõ ötvenese.Hát beleválasztott,a túra amúgy is az egyik legnehezebb,ma meg még itt ez a böszme meleg is.



Közeledünk a 71-es úthoz,a Badacsony mögül erõs villámlás látszik néha,na meg a Keszthelyi-hegység felõl is egyre sötétebb fellegek érkeznek,haladunk a két gócpont között,közben méregetjük Szigliget magasságát.Így a vége felé már ezt is soknak véljük.Meg vagyunk róla gyõzõdve,hogy ma még oda is felmegyünk.Én el is tervezem,hogy összekapom magam,és ma felmegyek a várba is,ami általában elmarad.Ebben a hitben caplatunk az aszfalton.Elérjük a kerékpárutat,kolléga szól,hogy akkor a piros sáv jön,meg valami Kamon-kõ.Elõvesszük az itinert és mi a fene,tényleg a Kamon-kõ jön.Aha,akkor megvan valamennyi szint abból a közel 500-ból amit már a túra elején kerestünk,mármint,hogy itt egy heggyel kevesebb van az õszihez képest,szint viszont vagy félezerrel több.



A kerékpárutat tehát csak keresztezzük,piros sáv jelzés mellett haladva kerüljük Szigligetet.Beérünk a faluba,a Kossuth utcán emelkedünk,majd a körforgalomnál szalagozást követve a házak között elhagyjuk azt.Átvágunk egy jó gazos mezõn,majd beérünk az erdõbe.Innentõl már a Kamon-kõ tanösvény kék T jelzése a követendõ.Elkezdünk meredeken emelkedni,a frissen megismert kolléga halad elöl,de nagyon nehezen,így beelõzök.Innentõl egyedül folytatom.Csípnek a szúnyogok,látnivaló sincs,csak felfelé kell menni,ez a szakasz nem nagyon tetszik.A jelek viszont követhetõek,ez legalább pozitívum.Követem is õket,ahogy kell,itinert nem olvasok,így magát a Kamon-követ nem is látom,megtekintése csak ajánlott,ezt az infót csak a célban tudom meg:)



Pecsételõhelyet azért meglátogatom,iszom a felkínált vízbõl és elviharzok.Visszatérek a faluba,felkészülök a várhegyre.Aztán nem kell oda menni:)Most már aztán végig olvasom a szöveges leírást,innentõl kék sáv,el az Avasi templomrom mellett,ki a faluból,át a 71-esen,át a vasúton aztán már vége is.



Így is lett,nagyjából 10 óra 20 percig tartott a mai menet.Átveszem az Emléklapomat egy nagy méretû kitûzõ társaságában,betermelem a gulyáslevesem(50-eseknek szolgáltatás),közben befutnak Sanyiék is,szári kolléga elég ramatyul néz ki.Megnyugtat,úgy is érzi magát.Eszmét cserélünk Bazsival(bbeledi),közben mindenki jóllalik,elbúcsúzunk,irány haza.Nehéz,de szép túra volt.Külön köszönet a sok vízvételi lehetõségért,köszönet a vizet a hegytetõkre felcipelõknek!



És köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


 
 
Odvas-Kő-risTúra éve: 20112011.05.18 18:25:57


Odvas-Kõ-ris 46



2011.05.15.



Rég volt már ilyen,egyedül indulok Gyõrbõl,száraz idõben,túracipõben.Szeretném kipróbálni,milyen az,mikor menet közben lábbelit vált az ember,és hogy a sorrend,miszerint cipõvel indítok és ha úgy érzem-ha valami úgy indokolja- bakancsra váltok jobb-e,mint az ellentettje.A terv úgy Veszprémvarsányig áll,majd ledõl,kiderül,hogy a Bakonyt  már elérte a mára jósolt, az országon csapadék kíséretében átrobogó hidegfront,minden tiszta víz.Bakonybélbe érve már különösebben nem is zavar,hogy sûrûn szemerkél az esõ,leveszem a túracipõt és bakancsra váltok.



Nincs nagy tolongás a rajthelyen,közvetlen a kricsmi mellé parkolhatok,elintézem a kétbetûst,így lemaradok az egyes rajtszámról.KatasztrófaJÁtfutom a térképkivonatomat,lényegében Ugod váráig jelzett utat kell követni,megjegyezni sem nehéz,jártam is már arra.Bõven ellátom magam csereruhával,az utolsó pillanatban még elrakom az esõkabátot is,nem nagyon szeretem,de hátha jól jön.Fél 8 körül megindulok,átvágni a falun.Épp csak elhagyom az elsõ kanyart ismerõs autó közelít,nafe kolléga lassít mellém.Váltunk pár szót,és mivel õ ma a rövid távot választotta jó túrát kívánunk egymásnak és elbúcsúzunk.Átszelem Bakonybélt a sárga sávon,majd egy kis zöld keresztes betéttel ráállok a Gerence-patak bal partján futó kék keresztre.Véleményem szerint a túra egyik legszebb két kilométere következik ezután.Balomon gyönyörû meredek domboldallal,a tövében már-már elvirágzott és így csak szolid illatot árasztó medvehagymamezõvel,jobbomon csobogó patakkal haladok,azért a lábam alá is sûrûn nézve,néhol elég szûk és ahol szûk ott csúszós is az ösvény.Elérek egy szálló hátuljához,a patakot felduzzasztották és beterelték a hotel kertjébe,meghajtandó egy hatalmas lapátkereket,ami talán egy malomban szolgálhatott valamikor.Ötletes és látványos megoldás.Aztán az ösvény meredeken meglódul felfelé,majd hasonlóan meredeken lefelé,rendesen oda kell figyelni,a kiálló gyökerek és sziklák jeget megszégyenítõen csúszósak.Sikerül megúszni esés nélkül,nem sokára befutok a Gerence-pihenõbe.



Átkelek a vízfolyáson,jobbra fordulok az aszfalton Bakonybél irányába,majd pár méter után átmegyek a túloldalra,ráállok a piros barlang jelzésre.Tudom mi vár rám,jön az általam különösen nemszeretem lépcsõzés.Mit lehet tenni,nekivágok.A barlang úgy 100 méterrel van magasabban a lépcsõ aljánál,fújtatok rendesen mire néhány megállót beiktatva felérek.A Lõvérek túráról ismerõs pontõr fogad,csakúgy mint múlt héten,ma is a mesenyomda a trendi,meg is kapom a mókusomat a neki fenntartott keretbe.Megreggelizem,elbeszélgetünk,bedobom az epres csokit is majd továbbállok.Emelkedem még pár métert a barlang jelzésen,majd kigyalogolok a Kõris-hegy felõl érkezõ piros sávra ahol balra tartok.Visszaereszkedem a Gerence-pihenõhöz,ahol épp ébredeznek a sátorlakók,gyanúsan méregetnek,gondolom az járhat a fejükben,vajon hova megy ez az állat ilyen idõben…Ha nem említettem volna még,az esõ egyre intenzívebben esik…..



Elhagyom a piros sávot,lefordulok Hubertlak irányába a kék kereszten.Tavaly a nagy esõzések után a Teveli Tortúrán jöttem erre ellentétes irányban,várom is a szétmosott utat,de úgy látszik azért van a területnek gondos gazdája,nyoma sincs a pusztításnak.Szép erdõben kanyarog a murvás út,sajna egyre jobban esik így kiérve a fák biztosította menedékbõl kénytelen vagyok felvenni az esõkabátot.Újra erdõt érek,kisebb emelkedõ után ismerõs jobb-bal kanyarkombináción haladok át,emlékszem tavalyról,itt jól jött a szalagozás akkor is,bár most jobbnak ítélem a szakasz jelzettségét turistajel szempontjából.Egészen követhetõ.



Aztán se szalag,se jel.Haladok már vagy 5 perce az utolsó észlelt jelzésen túl,egyre gyanúsabb a dolog,eszembe jut Pap Gabi beszámolója,úgy érzem most az õ cipõjében járok.Nézegetem a térképemet,semmi markáns letérést nem jelez Hubertlakig,hol ronthattam el?Mindegy,nem agyalok,visszafordulok,elhatározom,hogy visszamegyek az utolsó jelig,aztán onnan újra megpróbálom.Egyszer csak egy csapatot látok,jönnek velem szemben,majd a pillanat tört része alatt lezúdulnak az ösvényrõl,merõlegesen,jobbra.Az az elsõ emberke mintha Rudi Pisti lett volna….



Mire odaérek teremtett lélek nincs sehol,de azt sem látom,hogy hol vágtattak le az útrólJ



Aztán csak megtalálom!A bokrok takarásában szerénykedik egy kék kereszt egy fán,és valami ösvény is bújik itt!Hát akkor gyerünk!Akárhogy nézem a kapott térképet,azon nincs ilyen derékszögû letérés,de a turistatérképemen sem találok ilyet.Mindegy,az a fõ,hogy újra megvan a jelzés.Elõtör túrarendezõi énem,az elhagyandó útra két jobbra-nyilat szerkesztek ágakból,hátha segítek az utánam jövõkön.Találok egy piros-fehér szalagcsonkot is,azt is rátûzöm egy kisebb botra,és az útra teszem.Magamban elátkozom a szalag leszedõjét,ezek szerint a Cats kiszalagozta a letérõt,valami jótét lélek meg leszedte.



Haladok a fellelt ösvényen aztán keresztezõdéshez érek hamarosan,jelzés egyik irányban sem látható.Szalag sincs.Kipróbálom mindegyik lehetõséget majd maradok a jobb ágnál,jó döntésnek bizonyul,megjön a jelzés.Éles visszafordulás jön,ekkora flikk-flakkok aztán végképp nincsenek a térképemen,egyre jobban aggódok,hogy ennyi idõ alatt már rég el kellett volna érnem Hubertlakig.Aztán mikor az aggodalmam kezd tetõfokára hágni,balról megpillantom a keresett objektumot.Megnyugszom.Elvharzok mellette,ellenõrzõ kód keresésével nem bajlódom,egyszerûen lefotózom.Kiérek az aszfaltra,majd balra fordulok.



Kis jobbos,majd ahol az út átváltana balosba,jobbra ott lesz a kék keresztes letérés.Ez az elmélet.Gyakorlatban ez egészen máshogy jelentkezik.A letérõ ösvény nincs sehol.Jelzés sehol,szalag sehol.A jobbos kanyar elõtt van egy nyílegyenes frissnek tûnõ homokút,a kapott térképen nem szerepel,így jelzéskeresés szempontjából lényegtelennek ítélem,nem is foglalkozom vele.Elkezdem keresni a letérõ ösvényt,figyelve az kapott térképen a keresendõ út aszfalttal bezárt szögére.Derékig érõ cafatos fûben gázolok a tarvágott domboldalban,hol elõjön egy-egy gazzal benõtt út,hol eltûnik.Nagyokat káromkodok,csípõig csurom víz leszek,a bakancsom is tocsog,bár a Gore-tex még tartja magát.Visszaereszkedek az aszfaltra,majd újra nekivágok a domboldalnak.Most messzebb nyomulok,de a jelzés nincs sehol,végképp feladom,hogy valaha megtalálom,a térképem már kezd szétfolyni,így más megoldás után kell néznem.Újra visszatérek a burkolt útra.Mivel Ugodig nincs ellenõrzõ pont kinézek a térképen egy oda vezetõ erdészeti utat és megcélozom.Látom,hogy úgy féltávnál ezt az utat keresztezi majd a kék kereszt,úgy döntök,hogy majd ott esetleg visszatérek a túrába.



Aszfalton folytatom tehát durván délnek tartva,átkelek a Szalai-séden,majd nyugatnak veszem az irányt a Nagy-förtési-árok mellett futó murván.A murva aztán beáll észak-nyugatnak,Ugod irányába.Épp,hogy letérek az aszfaltról jó fekete vaddisznópárost ugrasztok meg a menetzajommal egy dagonya mellõl,már megérte erre jönniJ



Beérek a Forrószoba-árokba(ilyen hülye egy nevet!),keresztezi utamat a várt kék kereszt,de úgy döntök kínlódtam én ma már eleget,maradok a biztos úton.Ez az út megint csak ismerõs a Tevel Kõris túráról,szép felettem a domboldal,alattam meg az árok,monoton a szakasz,de egyáltalán nem unalmas.Az esõ kicsit alábbhagy,majd el is áll,leveszem az esõkabátot,alatta a pulóver egy merõ víz.Kívül-belül eláztam,ez az esõkabát elõnye.Pólóig vetkõzöm,a mûanyag dekatlonos aláöltözet-póló hamar megszárad majd,de pulóvert cserélnem kell.Felülre felkerül még egy széldzseki is.



Haladok tovább,bedobok egy csokit,majd feltûnik a távolban Ugod.Rápillantok az órára,majd elcsodálkozom!Fél 8 körül indultam,az ugodi pont 16 kilométerre van,most meg fél 12 lesz pár perc múlva!Nem fogok odaérni pontzárásra!



Elkezdek kocogni,szerencsére lejt az út.Elérem Boldizsártanyát,ahol egy vadászház üzemel,visszaállok gyaloglásra,most már van elég idõm.Autók jönnek szembe,kérdezik jó felé mennek-e az általam elõbb látott vadászházhoz.Na,gondolom,jótól kérdeznék,ha épp nem láttam volna rajta a feliratot,így viszont magabiztosan segítem ki õket.Aztán újabb autó érkezik,majd lassít.A volánnál Enikõ ül,mellette egy akkor még ismeretlen fiatalember.Közlik,hogy hatalmas bakit követtek el,amiért elnézést kérnek,de hát a seprû megelõzte a mindössze 8 hosszútávost a Gerence-pihenõnél és beszedte a szalagozást egészen Ugodig.Most keresik az embereket,eddig ugyanis a pontra még csak egy kolléga(plusz valószínû az általam látott csapat)érkezett meg,ami több mint gyanús,figyelembe véve az indulásunktól eltelt idõt.Ellenben az ugodi pont ezennel átkerült ide,ahol meg is kapom a pecsétet(õzike),valamint egy szép nagy narancsot.Ugodtól a szalagozás fenn van,ígérik,majd elbúcsúzunk.Az autó elviharzik az erdõ felé,én pedig begyalogolok a faluba.



Megeszem a finom,lédús gyümölcsöt,vetek pár pillantást az épp renoválás alatt álló,ma inkább templomként funkcionáló egykori várra,majd a már jól kiszalagozott letérõnél megindulok jelzetlen úton a szõlõhegy irányába.Jobbomon a Bakony pereme,széle uralja a látóhatárt,balomon síkság terül el.Látom,hogy a magasabb területeken köd üli a tájat,a hegyek is ködsapkát viselnek.Közben telefon érkezik a Kõris-hegyrõl,M.András barátom érdeklõdik hogylétem felõl,és megerõsíti a látottakat miszerint az említett magaslaton is elég korlátozottak a látási viszonyok.Elmondja még,hogy kisebb „éjszakai Túrázz a vonatért-közönségtalálkozó” bontakozik ki épp a hegyen,kár,hogy nem vagyok ott.Készülök oda én is még ma,mondom,de hát az még odébb vanJ



Szõlõhegy elõtt aztán balra térek,majd présházak között visz utam.Jól megfér itt egymás mellett az autentikus paraszti építészet a kádári idõk szocreál stílusával.Egyik birtokra betérek,leülök a terasz esõtõl védett lépcsõjére,megnézni mi okozhatja a jobb sarkamnál jelentkezõ kellemetlen érzést.Örömmel konstatálom,hogy a zoknim száraz,nem kell cserélni,valószínû csak meggyürõdhetett kicsit.Indulás után a kellemetlen érzés meg is szûnik.



Elhagyom a szõlõhegyet(amit persze még dombnak is csak nagy jóindulattal nevezhetnénk:)),átkelek a bakonykoppányi országúton.Régi téesztelepen mûködõ új alumínium épület  mellett visz az út,bent vadul ugatnak az õrzõkutyák,bízom benne,hogy nem rontanak rám.Simsonos atyafi csigát gyûjt az út mellett,viszek neki én is egy szép példányt,60 forint körül veszik-mondja,hát az nem sok-mondom én.Keserves kenyérkereset ez.Az út átkanyarít a sínen,ell.számot fényképezek,közben mögöttem feltûnik két kolléga.Öten elõttem,ketten mögöttem,meg is van a teljes mezõny.



Tovább az aszfalton,bevallom kezd unalmas lenni.Aztán az út régi istállók felé vinne de a szalagozás elõre mutat.A felázott lefolyástalan földút csúszik mint a jég,szinte a botokkal tolom magam elõre,kerülgetve a pocsolyákat.Aztán járhatóbb,murvával feljavított homokos rész jön,majd újabb présházas szõlõhegyre érek.Mindössze egy birtokon van élet,talán szellõztetni jött ki a tulaj,ilyen ramaty idõben kinek van kedve bármit is csinálni…



Szõlõhegy végénél balra fordulok,autó jön mögöttem,az említett szõlõsgazda az,kérdi elvihet-e egy darabon,vagy gyalogolni akarok- megköszönve a kedvességét mondom neki,hogy talpalnék tovább.Mosolyog,majd továbbhajt,bekanyarodik Bakonyszücsre.Követem.



A templom környékén igénybe veszem a közönség segítségét,útba igazíttatom magam a horgásztóhoz.A térképen ott az irány,de ma már nincs kedvem esetleg elkavarni.Alighogy lefordulok jön szembe a négyes,hát persze,hogy Rudi Pistiék azok,Bazsival(bbeledi),Tincával és -Dilen-nel.Közben beér minket a két kolléga is így a mezõny 7/8-a rögtönzött élménybeszámolót tart az eddigiekrõl.



Elköszönünk,majd meglátogatjuk mi is a horgásztavat,ahol persze rajtunk és a pont személyzetén kívül a kutya sincs.Belakunk zsíroskenyérbõl(újhagymával)majd továbbállunk.Azt azért meg kell említeni,hogy ehettünk volna vagy három féle lekvárosat is,de az valahogy most nem ment.



A két kolléga nagyon siet úgyhogy evés után ismét egyedül folytatom.Átvágok Bakonyszücsön,nem is tudtam eddig,hogy ilyen közel van hozzá Bakonykoppány.Be is azonosítom a hosszú egyenest,ahol a Rómer Flóris jelvényszerzõ mozgalom útvonala beér Koppányra.Mezõgazdasági területek mellett haladok,a falu határában lepusztult épületek mellett visz el az út,majd befordulok a Kõris-hegy felé.Rátérek a Cats-esek térképén még nem szereplõ zöld sávra,majd hamarosan már a Bécsi-árok bejáratánál vagyok.A galériám megtelt,úgyhogy ezt az ell.számot már felírom a papírra majd megkezdem a minegy 350 méteres szintemelkedés legyûrését.Szép ez a Bécsi-árok,olyan rendezett,mintaszerû jelzésekkel.Bámészkodás közben ásítok egyet,mifene,nehogy már elbóbiskoljak,gyorsan legurítok egy energiaitalt.Nagy a páratartalom,talán az a bûnös.Elõször nem is olyan durva az emelkedés,de aztán az utolsó harmadában jelzi,hogy mégiscsak a Bakony legmagasabb pontjára tartunk.Közben utolér Balázs,a túl gyors seprû,megbeszéljük a dolgot,nincs harag.Különben is,a felelõsség a fõrendezõé,õ el lett engedve szalagot szedni,megcsinálta amit rá bíztak.Innentõl együtt haladunk jókat beszélgetve.



Ahogy egyre meredekebb a kapaszkodás egyre nehezebben haladunk a ködben,a talaj csúszik rendesen,a levegõvétel sem egyszerû.Egyre jobban érezzük a szél áldásos hatását,nagy cseppekben hullik ránk a fák lombkoronájáról az esõvíz.Nem zavar,némán tûröm.Az árok közben szétterül-nem olyan egyértelmû,merre is kellene tartani,jól jön a megfelelõ sûrûségû jelzés a fákon.Egyre sûrüsödnek a megállók is,de azért csak felérünk.Kilátó talapzatán üzenet:Pont a parkolóban,a kék Suzukiban.Ponton csoki,kialkudok egy ráadást is,az epres mellett így eszem egy kókuszosat is.Aztán most merre tovább-kérdezem nem túl humorosan,bár a látótávolság nem haladja meg a 30 métert.A focilabda teteje a parkolóból nem látszik.Tovább a kék sávon,kapom az istrukciókat,elindulok tehát lefelé.Balázs utánam.



Az ösvény letér az aszfaltról egy meredek nyaktörõ erszkedés erejéig,majd visszatér rá,hogy aztán nem sokkal ezután újra letérhessen róla,de most már végleg.Letérés után alig észrevehetõ jobb kanyarral kisebb csapásra térünk,még jó,hogy fenn a szalag,emellett tuti elmentem volna.Most aztán már csak ereszkedés jön a Lipka úton,majd az mellett,az út is ugyanoda visz,de a jelzés letér róla.A kapott térképen azek az apróságok nincsenek jelölve.Maga az út sem.



Sebaj,ez aztán már tényleg ismerõs terep,hamarosan befut Kisszépalma felõl a zöld sáv is,így az összefonódott jelzéspáron érünk le,néhol esõerdõt idézõ dzsungelben az Öreg-séd,vagy ha úgy tetszik a Száraz-Gerence völgyébe.Kis jobbos a sárgán,majd át a patakon,kis sárga sáros-homokos emelkedõ még itt a végére,nehogy már tiszta bakanccsal érjünk célba,majd átbukva a dombon feltûnik Bakonybél.A kijelölt aszfaltkanyart többek között balasetmegelõzési okból hanyagoljuk és a zöld négyzet jelzésen erszkedünk le a célhoz vezetõ útra.Célba érünk.A célban az órák 17:35-öt mutatnak.



Kemény menet volt,nem is emlékszem mikor volt utoljára izomlázam túrától,most már féltávnál valami hasonló volt a combomban.Keverésekkel együtt szerintem közel jártam az 50 kilométerhez.Az útvonal jól ki volt jelölve,a seprûs baki,bár nagy baki volt,azt mondom a legjobb családban is elõfordulhat.Azt viszont meg kell jegyeznem,hogy a Lõvérek túrához hasonlóan ezen a túrán is egy eléggé idejemúlt térképkivonatot kaptunk,ha jól megnézzük a legfrissebb Bakony térképet,hát nem kevés eltérést figyelhetünk meg rajta.Ez szerintem a nagyobb hiba.(Kérdeztem bbeledit a célban,hogy õk hogy vették pl. észre a Hubertlak elõtti letérõt-emlékeztek rá tavalyról,ja így könnyû:) Az utánam jövõk is elviharzottak mellette egyébként,és ha én nem látom az épp letérõ négyest,tuti meg nem találom a bokrok takarásában az ösvényt)Ezektõl eltekintve jó kis túra ez,jó ellátással,változatos tájjal.Az idõjárás idén nem velünk volt,elõtte is,utána is szép napos idõ lett volna,de majd jövõre.Így legalább emlékezetes volt nyolcunknak.Bár a rövidtávosok is tudnának mesélni azt hiszem például a Kõris-hegy kék barlang jelzésen való elhagyásárólJ



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


 
 
Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékeiTúra éve: 20112011.05.12 15:18:27


KHT1-a 2011-es Kõszegi Hegység Túrázója túramozgalom elsõ megállója,nevezetesen „Út az ismeretlenbe- Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei teljesítménytúra 32 kilométeren át.



2011.05.07.



Kalandos volt már az is,hogy egyáltalán ideértünk.Elõzetesen telefonok Lacival,e-mailek Brigivel,megyünk,persze,meglesz a csapat,többeket érdekel a sorozat.Aztán kiderül,hogy mégsem….Szomorkodás,megoldáskeresés.Telefonok ismét.Lehet,hogy mégis Káli 60 lesz a dologból?András és Jani talán oda készülnek.Vagy a Tési-fennsíkra….Tiszta káosz:)))



Aztán beáll a rend!András megnézi mi újság a Bakony szélfútta platóján,Jani betársul hozzánk majd csatlakozik még Laci felesége Erzsi,és barátnõje is,így elkészül a telekocsi,irány nyugat!



Reggel 6-kor befut tehát M.János kisbéri lakos,átszáll hozzánk és elindulunk Kõszegre.Hurrá.Az út eseménytelenül telik,jópárszor megtettük már,Kapuvár után aztán örömmel konstatáljuk,hogy rendünk éber õrei ma korán keltek,hogy begyûjtsék az aznapi üzemanyagpénzüket-bõszen kamerázzák Vitnyéd bevezetõ szakaszát.Hátha valaki késõn kezdi a lassítást,mindjárt csurran-cseppen 20-30 ezer forint a zsebbeJNa,abból nem esztek barátaim,a fehér Astra az út szélén gyõri szemnek már messzirõl gyanús,na meg villogtatnak is a kollégák jó elõre rendesenJ)



Negyed 8 körül parkolunk le szokott helyünkön a Hunyadi utcában,nem Írottkõ-nap van,így a suli elõtt van hely bõven.Nincs gatyarohasztó meleg így reggel,azt is mondhatnám,hogy hideg van.Sebaj,jó idõt ígértek,úgyhogy rövidnadrágban maradok,azért a pulóvert még nem lehet elhagyni.Legyalogolunk a Várkörig majd a felújítás alatt álló,meglehetõsen feltúrt Diák közön át védõsereg hiányában könnyedén bevesszük a várat.Gyors nevezés egy a várudvarról nyíló helységben,az asszonynépek nekivágnak egy 10-es távnak,mi hárman pedig megpróbálkozunk egy 970 szintemelkedésû 32-essel.



Kanyargunk kicsit(tényleg kicsit)a városban,elsõ rejtett értékünket a Kincs Villát és a rajta levõ õsi turistajelzést keresve,meg is leljük mindkettõt,bár kicsit nyugtalanít bennünket,hogy túlmentünk jópár métert a szervezõk által kihelyezett „balra-nyilakon”.Megszemléljük a villát(elég leromlott állagú),felleljük a halvány-talán kék sáv jelet,majd visszaballagunk a nyilakig,hogy bevegyük magunkat a dzsumbujba,ahova a kis hídon átkelve a kitaposott ösvény vezet.Szerencsénkre épp ekkor érkezik fentrõl egy kolléga,javasolja,hogy ne kövessük a példáját,õ most jön visszafelé,ez az ösvény nem vezet sehová.Visszasétálunk tehát a villáig,balra tartva elhaladunk elõtte,majd beérünk egy árokba,ami már inkább lehet a keresett Ördögárok.És valóban.Az itinerünkbõl megtudjuk,hogy ez a városszéli árok a hegység leghosszabb,de fõleg legmélyebb sziklás szurdoka,ahol évtizedekkel ezelõtt még szekérút vezetett.Nem véletlen a régi turistajel sem,akkoriban a hegyek irányába erre lehetett elhagyni a várost.Nos,a várost most is el lehet hagyni errefelé,bár már csak gyalogszerrel,az árok még így is meglehetõsen nehezen járható,elég technikás terep.Felérve a lokális maximumra aztán nem hagy nyugodni a dolog,felhívom a szervezõket a nyilak ügyében,köszönettel veszik a telefont,és azonnali áthelyezést ígérnek.



Balra fordulunk,majd egy betonos mélyúton elveszítjük az eddig összeszedett szintünket,csak azért,hogy újra megpróbálkozzunk elszakadni a civilizációtól-ezúttal a Király-völgyön át.Rögtön a völgy elején megtekintjük az Óriás gesztenyefát ill.ami megmaradt belõle.Kis képzelõerõvel magunk elõtt láthatjuk a gyenge 10 méter kerületû faóriást,amibõl mára csak a törzs alsó 2 méterének abronccsal körbefogott üreges csonkja maradt fenn.Gondos kezek tetõt emeltek fölé,információs táblát helyeztek mellé,így õrizve az utókornak a maradványt.



Szerény hajlékok mellett emelkedünk újra,majd végleg magunk mögött hagyjuk a várost.Tombol a természet,minden kizöldült már,Laci azért a virágokat hiányoljaJSzínes virágok helyett vannak mindenféle páfrányok,meg sok-sok számomra ismeretlen más erdõlakó növény.



Hamarosan elérünk a Szálasi bunker elõtt tanyázó elsõ ell.pontra.A bunker sajnos nem látogatható(állítólag nagyon leromlott az állapota)kárpótlásul a nyuszis pecsét mellé kapunk egy Kapucíner szeletet.Felkapaszkodunk a Kincs-pihenõhöz,majd pár méter aszfalt után rátérünk a kék karika jelzésre,ahol újra csak emelkedõ vár ránk.Megfáradt fiatal srácokat elõzünk le,majd elosonunk az Óház-tetõ alatt és ráállunk a zöld sávra.Közben Janinak-aki elõször jár erre-magyarázzuk,hogy ott lent jó mélyen van a Hétforrás,itt balra felettünk meg a túra elején a hegytetõn már látott Óház-kilátó….



Haladunk a zöldön,nemsokára jobbra kinyílik a látóhatár,készül is jópár kép,ausztriai tájakat -elõtérben Rõtfalvával(Rattersdorf)-lehet fotózni,az országhatár alattunk fut úgy fél kilométerrel.Csomóponthoz érünk,588 méteren vagyunk éppen.Zöld 3szögre váltunk és kis híján a 645 méteres Tábor-hegyi csúcskõig kapaszkodunk.Mielõtt azonban felérnénk balra letérünk egy ösvényre,itt vert tanyát ugyanis a 2. ell.pont személyzete.Begyûjtjük a kutyás mesenyomda-pecsétünket,majd kiballagunk a kilátópontra kilátni Léka(Lockenhaus),és Háromortó(Hammerteic)irányába.A háttérben ott vannak a hegyek is,sajnos csak halvány körvonalakként,nagyon párás a levegõ.



Visszaereszkedünk 588 méterre,és ha rajtam múlik meglátogatjuk a Stájerházakat,én ugyanis valamiért arra mentem volna.Szerencsénkre két leányzó épp a helyes utat keresi,így mi is több figyelmet szenteltünk a „hovatovábbra”,megindulunk tehát a jelzetlen(de az itinerben megemlített!) széles kavicsúton.Jobbára szintben,esetleg kicsit erszkedve,felettünk néha szép sziklamezõkkel tarkított hegyoldal alatt talpalunk,majd megérkezünk a Vöröskereszt pihenõjéhez.Itt megreggelizünk,majd utunk a kék 3szög jelzésen folytatódik.Felsétálunk a Kendigekre.Az ösvény szép fenyvesben visz,a fiatal kis fákon élénken virítanak a halványzöld friss hajtások,másutt a szinte átláthatatlan öreg vörösfenyõerdõ sötétje nyújt érdekes látványt.A Kendigen szemügyre vesszük a még álló fémtornyot,és bár megmászhatónak ítéljük,egyikünk sem vállalkozik a mutatványra.Ereszkedünk kicsit a szederindák határolta ösvényen,majd újabb kaptató jön,mely egy meteorológiai állomásig tart.Hûvös szél csap az arcunkba ahogy kiérünk az erdõ takarásából.Egy ideig még maradunk a jelzésen,majd az erdõsávnál jobbra letérünk róla és legyalogolunk a „kacsapecsétes” 3. ell.pontra.



Itt újra csak eszegetünk kicsit,zsíros,vajas,három féle lekváros kenyérrel várt ránk a pontõr kolléga,a kenyereket jóféle meggy és málna Márka üdítõvel öblíthetjük le.A hely egyébként a „Titkos Bunkerek”-rõl híres,melyeket a népnyelv a Szálasi-bunkerrendszer részének,más források világháború utáni föld alatti rendszernek tartanak.Valójában a múlt század elején egy üdülõ építésekor vizet kerestek,ezért kútfúrással próbálkoztak.Vizet nem találtak,így kút sem lett,maradtak a 30 méter mély fedetlen életveszélyes lyukak a földben.



Újra csak jelzetlen úton folytatódott a menet,egészen a Hármashatár-hegyi pihenõig,azt elhagyva a kék kereszt jelzésen haladunk tovább.Errõl a jelzésrõl úgy egy km után térítenek le a rendezõk nyilai,leereszkedünk az Asztal-kõ alatt futó piros sávra.Itt a 4. ell.pontba botlunk.Megkapjuk a kiscsibés lenyomatot,aki kívánja mazsolával is feltankolhatja szervezetét.Ezen a túrán nem kell rohanni(a túra célja pont az,hogy ne csak elrohanjunk a látnivalók mellett),szintidõ van bõven,így a piros 3szögön felnézünk az Asztal-kõhöz is.Nem is emlékszem hányszor elmentem már alatta,most végre közelebbrõl is megismerhettük.



Visszatérünk a piros sávra majd el is hagyjuk újra,csak most a másik irányba,és lefelé.A piros kereszt jelzésen leereszkedünk a Bozsoki-patak völgyének felsõ csücskébe,keresve az Apostolok fáját.Elõször egy háromágú villát formázó fa tûnik ki a környezetébõl,de mi 12 törzsût keresünk,úgyhogy keressük tovább.A patak völgyében a jelzés élesen visszafordít bennünket,a kapott térképen a keresett fának csak a felirata látszik,maga a fa nem,így elõveszem a turistatérképet,megelõzendõ a további bolyongást.Azon tisztán látszik,hogy hol a fa.Elindulunk tehát,és láss csodát a jelzésen haladva egyszer csak ott áll elõttünk.Pont ott,ahol a térkép mutatjaJA 12 törzs amúgy mind megvan,de már csak négy él közülük.



Tovább haladva a piros kereszten,mellõzve egy helyen a Bozsoki-patak legfelsõ forrásához tartó pár méteres piros karikával jelzett ösvényt kikapaszkodunk a völgybõl,és balra fordulva folytatjuk utunkat a piros sávon.Nemsokára befut az Írott-kõ felõl jövõ kék sáv,mi ezen haladunk tovább,távolodva a Dunántúl legmagasabb pontjától.



Hamarosan ezt a jelzést is elhagyjuk és jobbra letértünk róla a kék karika jelzésre.Ezt a jelzést a kék 3szög követi,a letérést segítõ tábla itt nagyon jól jön.Átkelünk néhány kisebb forrás táplálta,hegyrõl csordogáló erecskén,majd felkapaszkodunk a Gyilkos-szikla tetejére.Lényegében az országhatárra érünk.



Fehér határkövek mentén hullámvasutazunk a hegy gerincén,a köveken hol „M”,hol „Ö” betût lehet látni az 1922-es évszám mellett a megfelelõ oldalon.A követett jelzés eközben furmányos módon zöld sávra vált.A határvonalat egy erõs ereszkedéssel hagyjuk el,leérünk egy patakmederbe.Mosakodás közben apró,pár centis hengeres testû állatkákat pillantok meg a meder alján,amint épp küzdenek a sodrással,próbálva egy helyben maradni.Fogalmam nincs,mik lehetnek,egyet kiemelek,de láttam én már olyan filmet,ahol ilyen lények egyszer csak se szó-se beszéd befurakodnak az ember bõre alá,és ott rettenetes dolgokat mûvelnek,úgyhogy gyorsan vissza is engedem a vízbe a fura kinézetû valamitJ



Átkelve a patakon jobbra fordulunk és a közös zöld-kék sávon,murvás úton haladunk a Kalapos-kõ irányába.Bevalljuk õszintén,az erre a szakaszra megadott 70 méteres szintemelkedést kicsit kevésnek véljük,ott volt ugye az Apostolok fájától a kikapaszkodás,aztán jött a Gyilkos-szikla megmászása,és ezen a murván is gyûjtögettük a métereket rendesen.



Megfogadva egy elõzõ beszámolóban olvasott jótanácsot, mielõtt elérjük a Kalapos-követ,a kék barlang jelzést meglelve meglátogatjuk a Holler-barlangot is.Barlangnak azért csak nagy jóindulattal nevezném ezt a képzõdményt,de hogy látványos az biztos.Készül néhány fotó itt is.



A Kalapos-kõ sziklacsoportot aztán körbejárjuk alaposan.Az Írottkõ túrákon ugye csak elrohan mellette az ember,legnagyobb részét nem is látja.Mi most lemegyünk,és alulról járjuk körbe ezt a hatalmas sziklaképzõdményt.Mikor a végére érünk belebotlunk az 5. ell.pontba,amit Brigi és egy kollégája(?) üzemeltet.A barikás lenyomat mellé itt finom müzliszelet az ellátmány.



Kis beszélgetést követõen magas csalánossal határolt ösvényen hagyjuk el a pontot,majd ha figyelmetlenek vagyunk megindulunk jobbra le Bozsoknak,de mi  ezt nem tesszük,mert esetleg észlelve a tévedést,visszafordulva nagyon lélekromboló lenne megmászni ezen a napon az Írottkõ-túra talán legrondább kaptatójátJ



Maradunk tehát itt fent,sõt egy infós táblán újabb sziklacsoportra leszünk figyelmesek,nevezetesen a Széles-kõre,ami épp itt elõttünk bújik meg a fák árnyékában!Hányszor elmentem már emellett is!Na,de most megnézzük tövirõl hegyire!Szépen körbejárjuk ezt is,gyûjtögetjük a plusz szinteket.Az egyik peremnél érdekes  látni a szikla és az idõnként,fõleg szeles idõben hozzáérõ faág harcát:mindegyik hagyott nyomot a másikon,de nem kérdés,ki lesz a csata végsõ gyõztese.Leereszkedünk a sziklacsoport alá is,ahonnan ugyanúgy,mint a Kalapos-kõ esetében,igazán felmérhetõ a természeti jelenség nagysága,nagyszerûsége.



Visszakecmergünk az ösvényre ahol a piros 3szög jelzést kell követni.A térkép alapján az irányunk jó,én azonban úgy vagyok vele-és ezt megosztom társaimmal is-hogy majd akkor nyugszom meg igazán,ha az erõs szintvesztés alatt meglátom az elsõ jelet is a fán.Ez is bekövetkezik hamarosan,így már nem fenyegetett bennünket a visszamászás réme.



Leérünk a Sötét-völgybe,ahol egy hajtûkanyarral jobbra fordulunk.Laci és Jani ezerrel fotóznak,a virágra szálló majd az exponálás elõtt fél másodperccel odébbálló lepkepár igaz kicsit borzolja Laci idegeit,de aztán egy épp felmelegedõ és ezáltal mozdulatlan jó 20 centis lábatlan gyík,mint mozdulatlan fotótéma feledteti az izgalmakat.Egyébként a lepkék is „meglettek” azértJ



Más izgalmak vártak ránk aztán néhány perc múlva.Szent-kút környékén mindenki összefogott ellenünkJHaladunk a kijelölt piros 3szögön.Aszfaltra érünk,azon folytatjuk.Aztán útvillához érünk ahol egy szervezõk által használt irányító nyíl van egy táblára tûzve,egyenesen tovább mutatva az irányt.Az aszfalt hamarosan elhajlik jobbra,rajta kerékpáros jelzéssel.Nekünk arra semmi dolgunk(gondoljuk ekkor),így letérünk róla és elkezdünk erõsen emelkedni egy ösvényen.Egyre gyanúsabb lett azonban,hogy sehol egy jel.Mentünk vagy 300 métert,aztán megállunk.A helyzet már több volt,mint gyanúsJ.Újra elõkerül a turistatérkép.Azt biztosan megállapítjuk,hogy rossz az irány,ugyanis ezen a szakaszon nincs ilyen erõs emelkedõ.Visszaereszkedünk tehát az aszfaltig.Nem segítJ.Gondoltuk visszamegyünk az utolsó jelig.El is indulunk.Aztán jön egy a helyet jól ismerõ páros egy kutyával(Pici),akik segítenek,mondják menjünk csak velük a bicajjeles aszfalton,az lesz a jó irány.Nekem még ekkor sem tetszik a dolog,valahogy nem úgy kanyarog az út ahogy a térképen.De aztán bejön jobbról az elveszített piros 3szög,és akkor megnyuszom.



A következõ történt:Egyrészrõl valami jó arcok átrakták az irányító nyilat,ezért „veszítettük el”egy idõre a jelet.A másik fatális dolog meg a térképkészítõk hibája:A „Szentkút”felirat „kút”-része  pont kitakarja azt a kunkort az útból,ami miatt nem tudtuk beazonosítani az út kanyarulatait a helyszínen.Na,de most már megjegyeztük örökreJ



Velemet már a kék kereszten érjük el,errõl letérve érünk le a falu fõutcájára a megismert párossal(plusz Picivel),és valóban ezt a letérést nem jelezte a helyszínen semmi,bár aki jól ismeri a falut,az a kapott térképkivonaton be tudja azonosítani a letérést,azon ugyanis be volt pöttyözve.Janival vízgondjaink adódnak közben,a srác említett egy közkifolyót,amit egy párszáz méteres kitérõvel útbaejthetünk,de mi elbagatelizáljuk a dolgot és maradtunk a kijelölt úton.



Nagy hiba volt!



Jó meleg volt már ekkor.Gondoltam,csak lesz még mûködõ közkifolyó amíg elhagyjuk a falut.Hát nem volt.Még nem mûködõ sem,nemhogy mûködõ.Én a legnagyobb hibát ott követtem el,hogy a hátralevõ szakaszra már mint levezetõ etapra gondoltam,ahol már szintemelkedés szinte nulla lesz,és különben is mindjárt célba érünk.Rá sem néztem az itinerre.Eközben meg hátra volt még durván 9 kilométer és 240 szint,éhesen és kb 1 dl vízzel.És melegben.



Nagyon szenvedtem.Szerinten Jani is(neki sem volt vize)ugyanis egy birtok elõtt egy táblán ezt olvassa:”Verebekkel õrzött terület”.Halkan megjegyeztük,hogy „Vérebekkel”JA szomjúság biztos jele:látásproblémaJ



Szomorúan vesszük tudomásul,hogy az annyira várt Cseke-forrás is inaktív.Megkérdezem azért,hogy teljesen száraz?Teljeen,jön a válasz azoktól akik letértek már elõttünk megnézni.Baktatunk tehát tovább.Amúgy szép helyeken hullámvasutazunk(megkukkantjuk plusz métereket vállalva a 150 éves atlasz cédrust is),de azért a hangulatunkra a körülmények erõsen rányomják a bélyegüket.Aztán újabb piros karika tûnik fel egy fán!Megnézzük Janival,de nem találunk foglalt forrást…



Kiérve az aszfaltra aztán megpillantjuk az Enikõ-forrás jelét is,de oda már nem vándorolunk el…



Lezúdulunk inkább a Pogány-völgybe a Doroszló-patak mentén,majd hétvégi házak közé érünk.Az elsõ alkalmas csapot lerohanjuk.A víz nagyon rossz ízû,klóros,nem is iszomm belõle túl sokat.Ha Kõszegen ilyen a vezetékes víz,csak sajnálni tudom a városlakókat.Az ell.ponton aztán végetérnek a gyötrelmek.A békás lenyomat mellé a bort kedvelõk kétféle nedûbõl választhatnak,én viszont elkövetem azt a szenségtörést,hogy borospince elõtt ásványvizet kérek.Talán ez még egy fokkal mindig jobb,mint az egyik barátom esete,aki állítólag egy villányi pincelátogatáson megkérdezte a gazdát,hogy söre van-e,mert õ speciel azt szeretiJIszom tehát pár pohár ásványvizet,igazából az sem tudott zavarni,hogy miután Pici,a szertelen keverék rájött,hogy nem kap tõlem kaját,megpróbált(lehet,hogy sikerült is neki)belelafatyolni a poharamba.Maradék életmentõ szendvicscsonkomat még hamarjában megfejelem két Balaton szelettel is és elnyújtózom a fûben.Nem vagyok valami fényesen.



Azért a pihenõ, a bevitt táplálék és fõleg a folyadék megteszi hatását,kicsit jobb hangulatban telik el az utolsó erõs 3 kilométer.Ismerõs szakaszon érjük el Kõszeget,iszunk a savanyúvízbõl majd átvágva a temetõ mellett ráállunk a Hunyadi utcára.Reggel Erzsi említette,hogy az iskola udvarán van egy buszbalaset áldozatainak emlékoszlopa.Most útbaesik,megnézzük.



Nem kellett volna.Nekem nem.



Nem voltam felkészülve a látványra,bár lehet,hogy az ilyenre nem is lehet.18 név.18 gyerek neve van belevésve a márványba,akiknek az élete egy pillanat alatt véget ért egy ausztriai buszbalesetben.Az ember önkéntelenül olvasni kezdi…Én addig bírtam,míg két azonos vezetéknevet nem láttam…Ilyenkor ezerrel cikáznak az ember fejében a gondolatok,a saját gyerekeire gondol,aztán azon szülõk fájdalmára gondol,akik talán mindkét gyereküket elvesztették egyszerre,és akkor újra a sajátok….Szinte kábultan rohantam el errõl a helyrõl,és férfiasan bevallom,ha nem veszek magamon nagyon erõt zokogok….



A célba jó 9 órás menetidõvel érkezünk meg,soha nem tartott még eddig egy 30-as túra,viszont soha ennyit nem is nézelõdtem még túrán.Úgy érzem Jani is a legmegfelelõbb túrával kezdte a Kõszegi-hegység megismerését,következõ alkalommal jöhetnek a források,aztán a történelmi emlékek,év vége felé meg egy Írottkõ 50(esetleg 70)és teljes lesz a képJ



Az Emléklap és a kitûzõ átvétele után volt módunk még egyszer letesztelni a Gesztenyekékek lekvároskenyér-kínálatát amit meg is tettünk.Jutott még Márka üdítõ is.



Egyik leglátványosabb túrám volt ez a májusi értékkeresés,leszámítva az eltaktikázott utolsó elõtti szakaszt minden percét maradéktalanul élveztem.Gratula a szervezésért!



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


Ui.:A másnapra megerõsödõ torokfájás,és a gyenge láz aztán "megnyugtatott",hogy a végén az a legyengülés az eltaktikázás mellett más okokra is visszavezethetõ.Furcsa volt egy 30-as túrán(még ha ily szintes is)ez a kifulladás,megnyugodtam,hogy talán még sem lettem ennyire puding:)


 
 
GerecseTúra éve: 20112011.04.30 22:23:32


Gerecse 50



2011.04.16.



Bár múlt évi beszámolómat azzal zártam,hogy nem lettem kimondottan Gerecse 50 rajongó,idén újfent Tatabányán találtam magam a túra reggelén.Hogy lehet ez?A dolog sok-sok apróságból tevõdik össze.Az egész talán ott kezdõdik,hogy nagy tervem van június 4-ére(és,ha minden jól megy 5-ére is)a Bakonyban.Úgy hallottam,hogy aki 100-as túrára vállalkozik az NEMSZÁZAS,hát gondoltam nagy bátran,meg kellene ismerni ezt az érzést.Tehát minél gyorsabban el kell kezdeni a felkészülést,és erre véleményem szerint minimum 50 körüli túrák szükségeltetnek.Aztán fél Gyõr nevezett a Gerecse Kupa 2011-mozgalomba,így most szerencsére nem volt nehéz megtölteni az autót.Aztán meg úgy hírlett,jelvény lesz a díjazás.Aztán meg azt tavaly is elmondtam,hogy maga a túra útvonala,rendezése tetszett.Szóval nekivágtunk.



Borzasztó korán keltünk,nálam speciel 03:20 körül csengett a mobil,fél ötös indulást irányoztunk ugyanis elõ,mivel szerettünk volna mindjárt az elején elrajtolni,ha sikerül a tömeg elõtt.Nem szerettem volna átélni a tavalyi 10 kilométeres araszolást annak minden hátulütõjével.Mindent próbáltunk úgy szervezni,hogy ez ne ismétlõdhesen meg.



Bõven 6 elõtt érkeztünk Zsuzskával,U.Lacival,Cs.Sanyival és B.Józsival a rajthelyre,ugyanott le is tudtam parkolni,mint tavaly.A nevezés most is nagyon flottul ment,köszönhetõen az indítóállomás bõven megfelelõ számú személyzetének.Még egy kis megható ünnepi pillanatnak is tanúi lehettünk,egy általam nem ismert idõsebb túratárs egy emberes serleggel köszöntötte a 30. rendezés alkalmából a –gyanítom-fõrendezõ sporttársat.A túra,mint teljesítménytúra most is vesztett kicsit a komolyságából azáltal,hogy a személyes adatokat és az indulás idejét is magunknak kellett rávezetni az itinerre.



Tíz perccel 6 elõtt aztán mindennel végeztünk,és vállalva a megvetést,nyugalmunk érdekében elindultunk.Természetesen a túra végén ezt a 10 percet hozzáadtuk az idõnkhöz,a lapra ugyanis 06.00-ot írtunk indulási idõnek.Úgy gondoltuk,ha az elsõ ell.pont esetleg még nem lesz nyitva,max majd ott várakozunk kicsit.Persze ekkor nem gondoltunk a futókra,akik miatt a pont már rég kinyitott ekkor…



Tervünk maximálisan bevált tehát,úgy járhattuk végig a Gerecse 50 útvonalát,ahogy azt nem sokan tehetik mostanság.Nyoma sem volt az idegeskedésnek,a tömegnek,a hangoskodóknak,a füstölgõknek,a kispistások hadának.Úgy túráztunk,mint bármely általam eddig látogatott túrán.János-forrást hamar elérük.A következõ kanyar most már tiszta:Más van a fákra festve,és más útvonal van bejelölve az itineren,így nem nevezhetjük kispistásnak azokat,akik ott egyenesen mennek tovább,megspórolva a kunkort.Lemaradnak viszont egy szép völgyszakaszról.



A sárgára való letérést idén külön rendezõnéni biztosította,a Baji vadászháznál sem találtunk különösebb tömeget,hisz jobbára csak futók elõztek meg bennünket.



Tardoson egy finom házi rétessel emeltem a túra fényét.



Pusztamarót ell.ponton már mosolyoghattunk magunkban a sok ifjú titánon,akik eddig néha õrült tempót diktálva hagytak le minket,itt meg már mezítelen lábaikat méregették furcsa arckifejezések kíséretében:)



Tavaly nem is vettem észre,idén is Sanyi és Laci szólt,hogy van ott egy forrás,nevezetesen a Király-kút,hát nem is hagytam ki,tettem egy apró kitérõt és feltöltöttem készleteimet az ízletes forrásvízbõl.



Héregre aztán leszaladtunk,vettünk egy nagy levegõt és megindultunk-hát,ha már mindenki így mondja-a Bánya-hegy meghódítására.Közvetlen a kaptató elõtt aztán újra lecövekeltünk,felemeltük tekintetünket,és mivel nem volt más választásunk,nekivágtunk:)Néhány megállót beiktatva,de csak felértünk:)



Etetõponton a kenyér is finomabb volt szerintem,sõt még egy alma is járt a menühöz,amit sajna csak a kenyér elpusztítása után észleltem.Sebaj,utána is jólesett!Itt aztán már kimondottan elcsigázott ifjoncokkal találkoztunk,akik a szélrózsa(a mezõ)minden irányából érkeztek zsíroskenyerezni,igazából inkább sajnáltam õket,minthogy haragudjak rájukJEgyesek mindent megtettek,hogy legyilkolják a lábukat:cipõfûzõ lazán,hosszú túrára teljesen alkalmatlan vékony zoknik,acélbetétes bakancs…és sorolhatnám.Hétfõn Tatabánya vonzáskörzetében az iskolákban sok a hiányzó azt gyanítom:)))És még hátra volt 20 kilométer:)



Ez a 20-as nagyrészt hamar el is telt,bár bevallom a Turulhoz vezetõ aszfalton már én is mondtam cifrákat,az egész túrán jellemzõ volt a betonkemény,sokszor köves talaj,így itt már kifejezetten utáltam az aszfaltot.Turul még mindig hatalmas,a kilátás még mindig csodás,a lépcsõsor még mindig „nagyon kellemes” így a túra végén.



Túránk 05:50-tõl 15:10-ig tartott,mármint Lacinak,Sanyinak és nekem,Zsuzska ránkvert(futott)úgy egy jó órát és Józsi is elõttünk ért be valamivel.Jutalmunk egy helyes kis ovális jelvény lett,nekem nagyon tetszik.Mivel elég éhes voltam,és valami gyors és meleg kajára vágytam vettem egy amerikai hot-dogot 400 forintért,na ezt senkinek nem ajánlom,hogy utánam csinálja.Túratársunk,nafe után szabadon:a hot-dog ár/érték aránya a rosszabbak közé tartozik a maga 3 falatnyi mennyiségével:)



Így zajlott tehát nagyvonalakban ez a túranap,bár nyilván nem biztatok mindenkit az általunk bevetett kis csel lemásolására,mi úgy éreztük,hogy kíváncsiak vagyunk annyira a tömegmentes Gerecse 50-re,hogy ezt bevállaljuk.A szintidõvel úgyis csak magunk felé kell elszámolnunk,nem vagyok pl. biztos abban,hogy a Turultól mindenki gyalog ér célba….



Higgadtabban tudok így nyilatkozni a rendezés körülményeirõl is,ami kifogástalan volt,bár úgy emlékszem ezt tavaly sem firtattam.Mindenhol megfelelõ számú lelkes segítõvel találkoztunk,a túra hátsó szekciójában,-ahol esetleg már megsokasodtunk- sem kellett egy percet sem várni mondjuk a pecsétre.Az,hogy egy túra ennyire népszerû,csak dícséri a lebonyolítóit,és csak elismerés jár azért,hogy kezelni tudják ezt a hatalmas tömeget.


Kiváló túraidõ,kellemes túra,nekünk ez jutott ma.



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20112011.04.29 13:30:57

Nyerges 40


2011.04.23.


A túra elõtt levél érkezik a Négy Égtájtól:szeretettel várnak idén is Nyergesújfaluba.A válasz sem várat magára sokáig:ott leszünk! Eljött tehát a szombat reggel,és mi négyen,Adri,Zoli,Zsuzska és jómagam immár a 390 forintos(kis helyzetjelentés-egy éve ez 340 volt)benzinnel az autóban osonunk az 1-es,majd Almásfüzitõ után dobva egy balost a 10-es úton,követve a Duna kanyarait uticélunk felé.Az út nagyon nyögvenyelõs,Komáromnak már talán sose lesz vége…?:)


Itthon kinéztem Nyergesen a legrövidebb utat a tóhoz,de errefelé az utcanévtáblák elég ritka jelenségek,így a vasutat meglátva fordultam be jobbra,ugyanazon az utcán,mint tavaly.Megérkeztünk. Kissé megnõtt a túra látogatottsága,hasonló idõben érkeztünk mint egy éve,de már csak egy külsõ parkolóban tudtunk megállni(ha itt lehet ilyenrõl beszélni),ide irányított bennünket a szigorú sárgamellényes rendezõ:)A nevezést gyorsan letudtuk,a csajok elvonultak egy kétbetûsre,majd Edináék révén még két fõvel megnövelve a gyõri különítményt vágtunk neki a távnak. Egyesek az égre tekintve várható záporokról vizionáltak,én azonban nem hagytam magam befolyásolni,és egyedül a csapatban rövidgatyában indultam.A pulóvert viszont nem tudtam elhagyni,elég hûvös volt.Esõkabátot csak azért sem tettem:)


A faluból a már hagyományosan kiváló szalagozás mentén lépdeltünk ki,koptattuk újra kicsit a Bajótra tartó bicikliutat,majd megindultuk Lábatlan irányába.Mivel a civilizáció egyre feljebb kúszik a domboldalba,és a civilizált ember autón jár,az út vastagon fel volt szórva nagy szemû murvával,ami nekem nem kimondottan tetszett,mivel ezen a túrán mellõztem a Vibram-talp által nyújtott kényelmet,és egy puhább talpú túracipõt húztam tesztelés céljából.A kellemetlen terep aztán szerencsére hamar véget ért,bevetettük magunkat a domboldal sûrûjébe.Kellemes hullámvasutazás vette kezdetét,közben csapatunk 3 részre szakadt:Adri már nem bírta a tötyögésünket,dobott egy vissza kettõt és ellépett tõlünk,Edina és barátja meg lemaradtak.Így Zsuzska és a két Zoli alkottuk a középmezõnyt.Azért olyan lassúak mi sem lehettünk,az itiner által említett 5,8 km-t 50 perc alatt letudtuk. Az ell.ponton finom és elég méretes cukorkát kaptunk,Zsuzska kérdezte,melyik lehet a narancsos?Mondtam is neki,Zsuzska,biztos a zöld,gonoszkodtam kicsit,bár a kék ketchupok idejében már semmi sem vehetõ készpénznek:)


Lábatlant tehát épp hogy csak megcsíptük,majd az egykoron a kõbányát a Dunával összekötõ drótkötélpálya vonalában megindultuk felfelé.Idõszakos vízfolyást kereszteztünk a szántás oldalában,szerencsére sikerült átugrani a meglehetõsen szétterült erecskét,marhára nem akartam volna mindjárt itt az elején beázni.Elhaladtunk a lucernás mellett,majd hamarosan végleg megérkeztünk az ERDÕBE.Egy utolsó visszatekintés a párába veszõ messzeségre,és irány a Gerecse!Itt is megfigyelhettem,hogy általában minden kaptató évrõl-évre szelídül,és valahogy minden domboldal kisebb lesz,már ha kipihenten érkezik az ember a rendes éves randevúra:) Gyönyörûséges erdõben sétálhattunk,kereszteztük a Dunáig lefutó piros sávot,majd balról felettük feltûntek a Pisznice-oldal kõsziklái is.Egy jó meredek,jó köves ereszkedéssel aztán le is értünk a Bikolpusztát Pusztamaróttal összekötõ aszfaltcsíkra,ahol jobbra fordultunk.


Pár perc múlva már a következõ ell.ponton reggeliztünk,én zoknit is váltottam,szintén tesztelési célzattal.Reggeli után belekapaszkodtunk a kapott almánkba,és azt ropogtatva meglódultunk teljesíteni a következõ szakaszt.Hamarosan újra gyakorolhattuk a távolugrást,a Gerecse-patak még épp átugorható szélességben keresztezte utunkat.Kiérve egy tisztásra elvadult gyümölcsfák jelezték,hogy közeledünk Felsõ-Vadács romjaihoz,én úgy emlékszem tavaly itt még állt valami épület is,de lehet,hogy tévedek,mindenesetre most nem láttam ilyet. Egy mezõ jobb oldalán haladtunk,majd balra fordulva emelkedni kezdtünk,közben minden irányban csodás kilátásban volt részünk.Egyik oldalon a dimbes-dombos kizöldült tájon legeltethettük szemünket,másik irányban a Nagy-Pisznice néhol sziklás hegyoldala,valamint a Nagy-Gerecse uralta a látóhatárt.


Ezután újra a fák árnyékában emelkedtünk a Csonkás-háton,valahogy itt is durvább kaptató élt az emlékeimben.Úgy másfél kilométer után befutott jobbról a Tardosról jövõ kék sáv,itt pihentünk pár percet,bevártuk a közben lemarad Zolit.Pihi után újra hármasban értük el a Fica-forrást,soron következõ ell.pontunkat.Közben még a Sandl-hársat is megcsodáltuk újra,ha már a múlt heti Gerecse 50-en(igen újra voltam Gerecse 50-en,de a mezõny elõtt indulva,és így egy teljesen más élményt szerezve.Beszámoló talán,de nem ígérem) sikerült beazonosítanunk:) Forrásnál nosztalgia gyanánt a kínált édességek közül én a Szamba szelet mellett tettem le a voksomat,majd vizet próbáltam vételezni,de nem jártam sikerrel,valaki ugyanis kiszedte a foglalt forrás vascsövét,így a víz sajna közvetlenül egy meglehetõsen zavaros aljú medencébe érkezett,abból meg nem láttam tanácsosnak meríteni.Kihasználtam így a pont nyújtotta szolgáltatást,és töltöttem magamnak a palackosból.Induláskor még õszintén gratuláltunk egy erõsen a tízes éveik elején járó gyerekpárnak a 40-esen való induláshoz,mire õk büszkén közölték,hogy múlt héten az 50-est csinálták!


12 kilométeres ell.pont nélküli szakasz következett,mindjárt indulás után éreztem,hogy túracipõ ide-vagy oda,ha nem ragasztom le a sarkaimat abból nagy gond fog kerekedni,így hamar újabb megállót kellett beiktatnom.Ezt meg is ejtettem a volt hercegprímási kastély kerítésének tövében,majd Zsuzskáék után eredtem,épp egy lejtõs szakasz jött,kocogva hamar be is értem õket.Átkeltünk a bimbós medvehagymamezõ ölelte kõtengeren,majd szelídebb vidékre érve balra fordultunk a közös piros-kék jelzések mentén.Két túratársnak is ezt javasoltuk a piroson való haladás helyett ellenkezõ irányba,ha csak nem akarják látni Héreget.Nem akarták,így megköszönve az útbaigazítást jöttek utánunk.


A Rancs(csak így egyszerûen,érthetõen:))-fogadónál balra tartottunk és pár lépést követõen már Pusztamaróton is voltunk.Itt én kicsit szétnéztem majd elolvastam az információs táblán mit láttam,Zoliék ezt az idõt pihenésre használták fel,kérve,hogy majd számoljak be a megszerzett tudásról:) A települést a még mindig összefonódott jelzéspáron hagytuk el,majd a Maróti-hegy oldalában a pirosat elkûldtük,hadd fusson a Dunának,ha már csak arra szeret futkosni,mi pedig gyalogoltunk tovább néhány kerítést megmászva,néhány kapu alatt áthaladva a kéken.


A Vaskapu környékén ismét csak pazar kilátásokban gyönyörködhettünk,amit csak a meglehetõsen párás levegõ árnyalt kissé.Az tény,hogy a nõk nehezebben tájékozódnak,ezt a tényt Zsuzska is csak erõsítette egy darabig,de aztán mivel annyira állítottam,hogy szerintem erre jön az általa már kétszer lejárt Kinizsi is,csak felismerte a helyet!(Elnézést a gonoszkodásért,az hogy a nõk nehezebben tájékozódnak tényleg tudományos tény,egyszerûen így lettek összerakva.) Na,szóval elhagytuk a vaskapui nagy hajtûkanyart,jött a nyílegyenes le-fel a villanypóznák mellett-alatt.Itt már az árnyék is jólesett,meg is állapították a többiek,hogy öltözködésileg az én számításom jött be leginkább.A bajóti mûútra való leszaladást-megérkezést meg is ünnepeltem egy mosakodással a hegy oldalában csörgedezõ patakból.Nagyon jólesett.


Pár métert haladtunk az országúton,majd újabb emelkedõ várt ránk a Kökényes-hegy oldalában,szerencsére többnyire árnyékban.Itt Zoli megint csak lemaradt,de mondtam Zsuzskának,mindjárt itt a kajapont,majd ott bevárjuk.Így is lett,Péliföldszentkereszten a Szaléziek gyönyörû környezetben elterülõ birtokán elköltöttük az ebédünket,közben befutott pár személyes és néhány látásból imerõs túratárs is-többek között a már bbeledi néven futó Bazsi is.Váltottunk pár szót eddigi túrákról,késõbbi tervekrõl,ahogy ez ilyenkor lenni szokott,elhûlve hallgattam,hogy már túl van idén 800 km-en,igaz ennél vadabb adatok is megcsapják néha az egyszerû túrázó fülét,ha figyel-mondjuk Rudi Pistire,aki már a Vértesi Terepmaratonon valami ezer kilométereket emlegetett,ha jól rémlik:)))


Elhagyva a Szaléziek épületegyüttesét hamarosan két kútból(forrásból,amik gyanítom egy tõrõl fakadnak)is frissíthettük vízkészletünket,közben pedig megcsodálhattunk egy nagyon szépen kiépített szabadtéri imahelyet.Ezt követõen átvágtunk egy hatalmas árokkkal határolt erdõsávon,majd követve a jelzéseket,vadkerítés mentén egy mezõn haladtunk felfelé.Jobbra ismét a túrán már szinte megszokott panoráma tárult elénk,az egyik púp gyaníthatóan a Kinizsisek által sokat emlegetett Nagy-Gete volt,mögötte a Visegrádi-és a Budai-hegység masszív tömbje zárta a párába burkolózó látóhatárt.


Egy kapun aztán betértünk a Múzslai-erdõbe olyan céllal,hogy meglátogassuk az Öreg-kõ aljában tanyát vert ell.pontot.Meg is leltük õket hamarosan,pecsét mellé finom citromos nápolyit választottam,a másik opció a csokis lett volna.És mivel kipihentebb voltam mint tavaly ilyenkor,most beiktattam a programba a Jankovich-barlang megtekintését is.Hát marhára nem szeretem a lépcsõket,de ezért a látványért azt mondom megérte felkapaszkodni.Maga a barlang is lenyûgözõ látvány,a barlang feletti sziklaperemrõl meg a kilátás valami elképesztõ.Aki legközelebb erre jár,és eddig kihagyta,legközelebb ne tegye,megéri a fáradságot!


Mire leértem Zsuzskáéknak már se híre se hamva nem volt sehol,viszont újra lejtõ következett,így kocogásra váltottam egész Bajótig a kék barlang jelzésen.Ezt a jelzést a faluban is követtem,tavaly úgy rémlik nem erre mentem-sõt biztos,mert idén nem érintettem a faluban levõ forrást.Elérve a fõutcát jobbra tartottam-itt már a zöld sávon.Hát nem tudom ennek a falunak van-e fehér lakossága,ilyennel idén sem találkoztam-kicsit politizálva még szerencse,hogy nem volt rossz idõ,és nem jöttünk sokan egyszerre terepszínû nadrágban,mert ha a helyiek közül valaki megijedt volna ezért tõlünk….hát az estét a fogdában töltöttük volna az biztos.


Elnézést az aktuálpolitizálásért,nem tudtam kihagyni. Amúgy semmi probléma nem adódott Bajóton,a helyiek bár furcsán méregettek,minannyian udvariasan visszaköszöntek,majd mentek a dolgukra.


Bajótot elhagyva a túra utolsó emelkedõje várt még ránk a Magyar-hegyre,hát itt már rendesen meleg volt,fújtattam is mire felértem.Viszont mikor körülnéztem mindjárt kárpótlást is kaptam az elszenvedett nehézségekért.Nem elõször pillanthattam meg a Duna víztükrét,Esztergomot,hátranézve meg ott magasodott a Gerecse annak minden szépségével,hegyeivel,völgyeivel. Az utolsó pecsét begyûjtése után újra kocogtam kicsit,a Német-völgy felsõ bejáratánál be is értem Zsuzskáékat.Letudva a pincesort átvágtunk a bajóti országúton,majd a Bajóti–patak folyását követve hamarosan meg is érkeztünk a tórendszerhez,majd a célba.


Az idõm(nk)szinte percre ugyanannyi lett,mint tavaly.(08:40)


Már csak a megérdemelt Oklevél és a kitûzõ átvétele volt hátra,valamint a finom virsli elfogyasztása,ezután szépen hazaautóztunk egy kellemes nap emlékével feltöltõdve.


Ismét egy nagy Gratula a rendezõségnek!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


U.i.:Másnap aztán-hogy a család se maradjon ki minden jóból-elautóztunk Péliföldszentkeresztre,kicsit jobban körülnéztünk ezen a szép helyen,majd a mezõn átkispistázva(látva így jópár hatalmasra nõtt tücsköt:))felgyalogoltunk az Öreg-kõhöz,megnéztük a barlangokat,(két 4 év körüli fiúval oda kell azért figyelni rendesen:))valamint a gyerekek fejlámpájának segítségével a barlanglakó "csicsergõ"denevérkolóniát.A pihenõnél eszegettünk kicsit,a gyerekek még fársztották magukat,meg is lett az eredménye,lefelé a mezõn már felváltva ültek a nyakamban:)Aztán persze a fáradtság egy pillanat alatt elmúlt,a kocsiban hazáig be nem állt a szájuk,már zsongott a fejem rendesen.És persze este elalvásnál sem volt semmi nyoma a hegymászásnak:)Gyerekek.Ennyi:)

 
 
túra éve: 2010
Bakonyi MikulásTúra éve: 20102010.12.08 12:23:50
Bakonyi Mikulás 30

2010.12.04.

Úgy kedd magasságában kiderült,hogy a Tanúhegyeken sikerült megfáznom.Csütörtök reggel már nem volt mit tenni,lementem orvoshoz gyógyszerért a múlni nem akaró torokfájás miatt.Aztán irgalmatlan gyors és intenzív öngyógyítás vette kezdetét a felírt antibiotikum,mézes tea,mindenféle szopogatótabletták,Negro és egyebek igénybevételével.Egyeztetni senkivel nem mertem az esetleges közös utazásról péntek estig(senkivel nem akartam kitolni adott esetben),péntek este meg már nem SIKERÜLT senkivel összebeszélni.Ugyanis akkorra eldöntöttem,hogy mindenképp megyek.Tudtam,ha itthon maradok,azt nagyon megbánom már szombat délelõtt….

Pénteken Gyõrben egész nap szakadt a hó,néha akkora pelyhekben amekkorákat csak a legszebb mesékben lát az ember.Csodálatosan szép volt,egész nap vezetnem kellett,de akkor is örültem neki.Tudtam,hogy holnap a gyönyörû behavazott Bakonyban tölthetem a napomat.Aztán eljött a szombat reggel.

Lemegyek az újságért,a nyitó oldalon az egyik cikk címe valami ilyesmi:Sopronban 15 éve nem volt ekkora hó.Na,mondom,ez szép,valószínû a Bakony sem marad le sokkal e téren a nyugati végektõl:)Lemegyek az autóhoz,lekapirgálom,elindulok.Nem mondanám,hogy nagy a tolongás az úton,épeszû ember ha nem muszáj nem kockáztat ilyenkor,inkább otthon marad.Na,de a teljesítménytúrázó nem ilyen,õ kockára teszi az életét,a család 13 éves benzinfalóját,lényegében mindent,ha az évzáró túráról van szó,fõleg akkor mikor ilyen gyönyörû a természet.A megyehatárig a kitaposott keréknyomban haladok,néha emberes ködben,aztán a Veszprém-megyeiek jóvoltából a cseszneki szerpentinen már sónedves úton közeledek Zirc felé.Délután sietnem kell haza,így megpróbálok minél elõbb indulni,de nem bánkódom sokat azon,hogy csak negyed 8 körül érek Magyarország legmagasabban fekvõ városába.Tapossanak csak legalább egy kisebb ösvényt a gyorsabbak,és az erõsebbek nekem abba a 15 éve nem látott nagyságú hóba:)

Belépek az iskolába,szörnyülködve kérdezem magamtól:Ez a sor?Nagyon hosszúnak tûnik,el is kezdünk bosszankodni,aztán rájövünk,hogy nincs értelme,a vártnál jóval gyorsabban haladunk.Az ácsorgás közben legalább jó sok ismerõssel összefutok,akire számítani lehet egy ilyen eseményen,az itt is van.Bõ 5 perc múlva az ezres leperkálása után már kezemben a nevlap,kitöltöm,megkapom az igazolófüzetemet kitérek egy kétbetûset aztán nekivágok.Az útvonalkövetéssel nem lehet probléma,nagyképûen azt mondhatom,hogy ez hazai pálya,különösebb térképnézegetésekre így nem is készülök.

A Fõtér közelében gyanús alakot látok közeledni,csak nem a Mikulás már itt kora reggel?Csak nem,M.András barátom növesztett(nõtt az egyébként magától) álcaként némi szõrzetet az arcára,de nem tud kicselezni,így is felismerem.Váltunk pár szót,aztán megajándékoz egy Mozartkugel-lel.(http://hu.wikipedia.org/wiki/Mozartkugel) Lehet,hogy…..?Á,nem,nem lehetett a Mikulás,a szakálla sem volt fehér,a ruhája sem volt piros,igaz zsákja az volt,ajándékot is adott….Gyanús,mondom én,gyanús:)

Még visszafutok a kocsihoz,elfelejtettem a papírzsebkendõt,így legalább rákiálthatok a maranellovörös Fiatosra,hogy nehogy már nekinyissa az autómnak az ajtóját.Persze mindez csak tréfa,jól láttam már messzirõl,hogy a kisbéri különítmény,Jani és Laci végzi épp a téli túrákon bevett rituáléját,nevezetesen a forraltborozást.Mennék velük is szívesen,de nincs idõm megvárni a nevezésüket,azt hiszem így viszont lemaradok a "Kitörés 60" kifejezés napközbeni néhányszori megemlítésérõl:)

E találkozás után aztán már tényleg nekilódulok,valahol 07:45 körül járhat ekkor az idõ.Hideg van,nem néztem a téren mennyi az annyi,de felkívánkozik a kesztyû,úgyhogy lehet pár fok mínuszban.A parkba betérve nagyobb társaságot elõzök,egyikük épp telefonál,mondja a vonal túlsó végén levõnek,hogy  élete elsõ teljesítménytúrájára indult el épp,és annak is a  30-as távjára.Na,gondolom magamban,ebbe jól beleválasztott,hogy emlékezetes nap elõtt áll az újdonsült kolléga,az biztos:)

Megindulok felfelé,mivel komoly,embertelen mínuszokat ígértek a jósok arra számítottam,hogy a hó ropogni fog a talpam alatt,és mivel ropog meg is támasztja majd a lábat minden lépésnél.Na,ez nem épp így alakult,a 30-40-50 centiméter hónak csak a felsõ 1-2 centimétere volt átfagyva,ebbe volt belegyúrva egy egynyomos ösvény és a legyúrt ösvény alja szépen meg volt olvadva,tehát csúszott.A legnagyobb probléma ott adódott,hogy a néhol térdmagasságú oldalfallal határolt szûk vájatban a túrabotok használata elég nehézkesnek bizonyult,úgy 50%-os hatásfokkal lehettek maximum a segítségemre.Szóval nem volt egy leányálom a haladás,viszont a természet az egyik legszebb arcát mutatta,ami megadta azt a plusz energiát ami kellett a haladáshoz.

Felkúszom tehát a Pintér-hegyre,majd le a Pintér-árokba,ahol nem pontõrökre,hanem az épp frissítõ Mártiékra találok.Újra csak hegymenet következik,majd a Takács-és a Második-árok közti kék sávon lezúdulok Borzavárra.Elég sûrû itt még a mezõny,az elõzések nem a megszokott félreállásos technikával mûködnek ami nem is okoz semmi problémát,hiszen ha úgy mûködnének a lassúbb társak mást sem csinálhatnának mint percenként kiállnának a térdig érõ hóba.Itt és most aki gyorsabb,az szépen kinéz magának egy arra alkalmas helyet és õ ugrik ki az ösvényrõl elõzés céljából,hiszen ezt nyugodtan megteheti,az ösvényen kívül nem szakadék,vagy a világûr van hanem szimplán csak hó.

Borzavár határában pecsét,majd következik a Csárda-völgy.Eddigre már az elõzgetések nagyjából lezajlottak,haladok komótosan,csúszkálva.A helyi tehenészet sajnos még mindig nem hagyott fel azzal a gyakorlatával,hogy a Csárda-völgyi patakot(és ezáltal a Cuhát innen lefelé) hígtrágya-folyássá változtassa,el nem tudom képzelni,hogy lehet ezt megengedni 2010-ben.Szép lassan aztán beérek az erdõbe,a patak trágyaszaga is hígul kicsit,majd el is tûnik,a kedvem is jobb lesz mindjárt.Alföldi társaság jön közvetlen a sarkamban,úgy látszik megfelelõ a tempóm,mert nem elõznek.Épp közli egyikük a nagy beszélgetések közepette,hogy szerinte ez  völgy a túra egyik leghangulatosabb része,mikor a völgynek vége is szakad,kiérünk a sínekhez.Mondom nekik,ha nem akarnak a patakkal kockáztatni jöjjenek utánam,átkelünk inkább a vasúti hídon.Nem akartak,így átsétálunk a hídon,ami így behavazva nem is volt annyira veszélytelen mutatvány,néhol elég rendes réseket lehetett látni ahova egy láb símán le tud csúszni.Átérve látom,hogy ma még más nem járt erre,úgyhogy jön egy kis úttörés.Bal oldalunkra került tehát a Cuha,haladunk Porva-Csesznek vasúti megálló felé.Bíztam benne,hogy a völgy gépjármûvel járható részén legalább lesz valami autónyom,de csalatkoznom kell.Közben lassan a többiek is átkelnek valahol a patakon majd keréknyom híján folytatódik a már jól bevált hódagasztás.

Betérek a kulcsosházhoz,Anita hõsiesen egyedül üzemelteti a pontot,pecsétel teát fõz,rohangál ide-oda,ahova kell.A tea épp elfogy,amíg a háziasszony újat készít hasznossá teszem magam,átvállalom a pecsételést.Az elsõ fejjel lefelé,a második kicsit a neki fenntartott mezõbõl kicsúszva sikerül,de aztán a harmadiktól már megy minden rendben.Közben elkészül a finom ital,kérek egy pohárkával,majd továbbállok-tényleg szívesen maradtam volna segíteni,de most az egyszer sietnem kell,asszonypajtásnak színházjegye van,ha nem érek idõben haza,kitör a családi botrány:)

Ahogy hûl a tea,úgy iszom meg útközben,az Aranyos-völgy bejáratánál utolérem Zsuzskáékat,majd az emelkedõ kezdetén el is lépek tõlük.Sokszor jártam már errefelé,de ezen a szakaszon mindig lefelé,így újdonság lesz a Zörög ez irányból történõ meghódítása.A hegyre a sárga sáv,majd a sárga 3szög jelzés visz fel,az emelkedõ nem túl brutál,de legalább folyamatos,és jó hosszú:)Meg is állok néha levegõt gyûjteni,hova is az a rohanás….Leelõzök egy futót(!),igaz most nem egyedül van,és nem is fut,jobb idõkben b_feri-felirattal a hátán szoktam látni õt,ha nem tévedek.

Hatalmas küzdelem árán felérünk az ell.pontra,épp érkezik szembõl R.Pisti egy társsal(természetesen az 50-en),az elõbb leelõzött srácot az említett néven szólítják,úgyhogy valszeg nem tévedtem.Mondják,hogy a Cuha-völgy nem volt semmi,beázás nélkül képtelenség volt a gázlókon átkelni.(A vasúti sín meg nagyon nyögvenyelõs ugye,fõleg ilyenkor)Az átfagyott pontõrök bárminemû éghetõ anyagot szívesen fogadnának,sajna semmi ilyennel(ami nekünk felesleges lenne)nem szolgálhatunk,így továbbállunk.Pistiék hamar eltûnnek a messzeségbe(belépnek a hipertérbe,ahogy valaki írni szokta ilyen esetekben),egyedül kezdem meg az ereszkedést.Hamar rájövök,hogy kocogni sokkal könnyebb most,lényegében csak teszem a lábam,egyiket a másik után,a többit a gravitáció elvégzi.A puha hó kiválóan csillapítja a földre érkezésnél az ütést,a túrabotokat azért végig ügyeletben tartom,ha esetleg valami egyenletlenségre érkezne a lábam.Szinte csoda,de megúszom esés nélkül,pedig egészen a Suttonyi-aluljáróig lerohantam.Itt megszólal a telefonom,eltart egy ideig míg felveszem,az épp utolért kolléga ölni tudna ezért a szemeivel,még a visszaköszönés is nehezen jön ki a száján.Nagyon sajnállak,kedves barátom,én két apró gyermeket,és egy asszonyt hagyok otthon minden túranapon,nem tehetem meg,és nem is akarom megtenni,hogy elérhetetlen legyek.

Átvágok az alagúton,balra a kutya még minddig nem tudta megszokni a túrázókat,ugat mint állat.Viszont végre síma talaj van a lábam alatt!!!!Hatalmas ajándék ez a nyáron,nagy melegben oly gyûlölt pár méter aszfalt,sajna hamar véget is ér,átkelek a kis hídon,felkapaszkodok(szó szerint)a Kõmosó-völgyi ell.pontra.Rákérdezek a falun belül követendõ útra,ami a szokásos,nem változott.Tehát izraelita temetõhöz fel,vár aljába le,templomkerten át,sörözõbe be.A futásnak köszönhetõen még itt érem R.Pistiéket,sõt beesik K.Pisti is vérzõ fejjel.Nem vészes a seb,csak egy kisebb horzsolás.Lassan összejön a teljesítménytúrázó társadalom elitje,ha azokat vesszük az elitnek,akik valahogyan másképp vannak összerakva,mint az átlag,és mondjuk egy 192 kilométeres menet végét sem négykézláb,lógó nyelvvel,és papért(aki feladja az utolsó kenetet) könyörögve  teszik meg.Az ellátmány hasonló a korábbiakhoz,tehát egy emberes parízeres-káposztás szendvics és egy(két)pohár finom tea mindez egy végtelenül csinos kis lányka prezentálásában.A poharamat tavaly óta feliratoztam,így most nem tûnik el a konyha mélyén,valami emléket hagyhattam a személyzetben,mert egy néni megkérdezi:”Ugye maga tavaly is itt volt?”:)A menü aztán pillanatok alatt tûnik el az arcomban,közben próbálom a hõmérsékletemet is szabályozni oly módon,hogy ki-be járkálok a fûtott kocsma és az udvar között.Az ajtófélfán elhelyzett naptárról eközben folyamatosan egy pár gusztusos szilikoncici vigyorog rám,nem mondom szépek,még mielõtt valaki megkérdezné a naptárhölgy arcára,esetleges ruházatára,szeme színére nem emlékszem:)

Pannonhalmai Pistivel indulunk tovább,a lépést a Kõ-árok bejáratáig tudom vele tartani,aztán újra egyedül maradok.Szép ez a völgy,mint mindig,itt is megdõl aztán egy eddigi téveszmém,miszerint ez a szurdokvölgy szinte vízszintes.Hát nem.A hóban kiderül,hogy nem.A hóban a legkisebb szintemelkedést is azonnal érzékeli az ember,úgyhogy aki még esetleg nem tudta volna annak ideírom,hogy a Kõ-árok Csesznek felé lejt,tehát Gézaháza felé emelkedik.És én most merre csúszkálok,botladozok a hóban?Hát persze,hogy felfelé:)De legalább szép,ez kárpótol minden nehézségért.Jópár bedõlt fán is át kell ügyeskednem,van egy facsoport aminek épp a koronája dõlt az ösvényre,messzirõl úgy látszik,mintha áthatolhatatlan lenne,közelebb érve azonban feltûnki a labirintus bejárata,melybe belépve majd követve a helyes utat átkelhetünk az akadályon,már amennyiben elég vékonyak vagyunk a mutatványhoz.A völgy tehát viszonylag nehezen járható,pár helyen oda kell figyelni,hova lép az ember.De nem megoldhatatlan,azt azért leszögezném.Sáros leszel,havas leszel,kúszol-mászol ahol kell,de nem megoldhatatlan.

Mikuláshoz már dalolva érkezem,hiszen tudom mi illik,meg is lesz a jutalom némi csokoládé formájában.Bedobom az energiaitalom,fényképezkedem egyet,hogy meg tudjam mutatni a gyerekeknek,kivel futottam én össze a nagy Bakony rengetegében,majd továbbállok.Épp akkor érkezik szembõl egy népes csoport,nagy dalolás közepette,ahogy távolodom tõlük még épp hallom,ahogy rázendítenek „Gedeon bácsi”mintájára a „Mikulás bácsi a nõk bálványa”kezdetû örökbecsûre……:))

Kellemetlen szakasz következik emelkedõvel,széllel,viszont visszatekintve a domboldalról megállapítom azért,hogy nagy kár lett volna otthon maradni.A Bakony egyszerûen gyönyörû.Az út viszont nehezen járható,de itt legalább van két  keréknyom,hol az egyikben,hol a másikban haladok,sok különbség sajnos nincs köztük.Átkelek a 82-esen(elõtte imámba foglalom a lovarda tulaját aki a fõútig letolatta a havat a bekötõútról),a szél még erõsebb,a szakasz elég monoton.Az egyhangúság nagyon energiaölõ(vagy,ha úgy tetszik õrlõ),örülök mikor megérkezem az ell.pontra.Innentõl a Cuha-völgyig a piros 4zet a követendõ jelzés,ami elõször hangulatos helyen vezet,majd kiér egy cserjéshez majd egy szántóföld szélére,hogy megkerülje azt.Néha eszembe jut a tévéreklám amiben elhangzik ez a mondat:„NA KI A KIRÁLY?”Hát én megállapítom hogy ma az a KIRÁLY aki belegyúrta a szántó szélébe a sok keréknyomot.Végre nem csúsztam vissza minden egyes lépésnél 10 centit,egész jól lehetett haladni a fagyott csapásokban.Aztán szerencsére a nyomok kitartottak a Cuha-hegyi befordulás után is,így végre tényleg átadhattam magam a havas tájban való gyönyörködésnek anélkül,hogy közben iszonyú küzdelmet folytatok minden egyes méterért.

Felérek a lokális maximumra,majd balra fordulok a Harmadik-árok irányába.Varázslatosan szép a táj,ahogy a hólepte bokrok buckáin megcsillan a Nap fénye.Leírhatatlan.

A Mikulás óta egyedül vagyok,itt megelõz Pap Gabi,majd én is leelõzök két túratársat.Megint kocogásra váltok,bár marhára zavar,hogy a kiürült fémdobozom és a poharam össze-összekoccanva írtózatos zajt csap.Nem bírom tovább ezt a barbár zajszennyezést,leállok és elteszem zsebre az energiaital dobozát.Most már csak a karabíner és a pohár zajong,ez is zavar,úgyhogy sétára váltok.Úgysem bírom már a futást.Merénylet az erdõ ellen ilyenkor bármiféle zajkeltés,ez jó alibi a pihenéshez.

Leérek az utolsó ell.pontra.Felkapaszkodom a töltésre,erre a keresztútra nem emlékszem.Ja,hogy ez a vasút,csak színültig hóval:)Szép síma:)Átkelek a túloldalra,nem sokan jártak ma még errefelé,de azért van pár lábnyom.Itt már nagyon fáradt vagyok,szenvedek rendesen.A lábnyomok újra felvezetnek a sínekre,jelzést nem látok,energiám sincs keresni,az irány jó,úgyhogy követem a nyomokat.Néhány lépés a töltésen,majd vissza a mély hóba.Látványosan merülök,talán az is közrejátszik,hogy tudom,különösebb változatosságra innentõl kezdve már nem számíthatok.Aztán a nyomok ismét csak a sínek felé veszik az irányt,én inkább megyek tovább elõre.Egy nyom marad elõttem,de annak lépéstávolsága nagyobb,mint ami nekem kényelmes,így gyorsan felkészítem magam lelkileg,hogy a célig már marad az úttörés.Gépiesen lépdelek,már a táj sem érdekel,a patak csobogása sem tud lelket önteni belém.Néha káromkodom egyet,hogy hol a francban van már Zirc,de csak nem látom sehol.Aztán a nyomok visszatérnem a vasúttól,de már nincs energiám figyelni hova lépek,pedig néha hasznos lenne.Beleszakadok egy hó alatt megbújó pocsolyába(késõbb többe is)a bakancson rögtön képzõdik egy érdekes jeges réteg.Megpróbálom lerázni,nem sikerül,különben is ez csak elveszi a haladásra szánt emnergia egy részét.Tavaly itt jött szembe a Navara,persze most egy zirci terepjárósnak sem jut eszébe utat gyúrni erre:)Egy cél lebeg a szemem elõtt,a szennyvíztelep,merem remélni,hogy onnantól már el lesz tolva a hó.Na,de hol van az még???

Aztán balról feltûnik Kardosrét,ezzel egy idõben megpillantom a zirci templomtornyokat is.A faluból vad kutyaugatás hallatszik,gyertek csak bátran,én elfekszem,még a nyakamat is szabaddá teszem,hogy gyorsan végezhessetek velem,legalább megszabadítotok a szenvedéstõl!!:))Iszonyú küzdelem minden lépés,a szennyvíztelepig még egy jobb-bal kanyar,éhes vagyok,fáradt vagyok,de küzdök.

Aztán kiérek a telep bejáratához,az út letolva,megmenekültem!!

Benyomok egy Sport szeletet,feltöröm a jeget a palackomban,és finoman,a kortyokat elõször a számban felmelegítve iszom egyet.Aztán beballagok a célba.

Kemény menet volt,nagyon kemény.Ha idõm engedte volna,akkor is max. a 40-es távot választottam volna,mivel tisztában voltam vele,hogy a Cuha-völgy gázlói mostanság száraz lábbal járhatatlanok.Volt is olyan túratárs,aki a hosszútávra nevezett,elment az elsõ gázlóig,majd visszafordult és rátért a 30-asok útvonalára.Adott esetben én ugyanígy döntöttem volna,nekem a többiekkel szemben,hozzá hasonlóan van annyi elõnyöm,hogy van helyismeretem,valamint két hete voltam lent Vinyén,és láttam,hogy már akkor(a csapadékos idõszak elõtt)sem lehetett átkelni a patak gázlóin.Beszállva kicsit a szópárbajba:Épp az elõbb említettek miatt talán a magas vízállás vonatkozásában érzem én is úgy,hogy a rendezõknek erre azért külön fel kell hívni a túrázók figyelmét,felvázolva az esetleges kerülõ útvonalakat.Mert szerencsére ez egy kedvelt túra,viszont így sokan jönnek különösebb tapasztalatok,helyismeret nélkül,erejüket,képességeiket magasan túlbecsülve,nekik a jövõben talán még több információval kell segíteni meghozni a helyes döntést.Azzal viszont nem tudok egyetérteni,ha valaki a bedõlt fák,csúszós utak,sziklaakadályok miatt adódó nehézségei miatt a rendezõket okolja.Fõleg,hogy ezeket az itiner meg is említi.Ha látom,hogy ilyenekre lehet számítani,és ráadásul az erdõben rég nem látott méreteket ölt a hó,és én ezen információk birtokában úgy érzem,hogy ezt én mégsem tudom vállalni,jelzem a rendezõknek,visszavonom az indulási szándékomat a túrán,visszakérem(és biztos vissza is kapom)a pénzem,majd elmegyek egyet sétálni,ha már a TELJESÍTMÉNYTÚRA alatt ezt a mozgásformát nem tudtam gyakorolni.Ja,és még egy nem mellékes gondolat:Ha nekem valakinek a munkájáról ennyire markáns véleményem van és ennek hangot is adok,az a minimum,hogy ezt névvel,de legalább egy elérhetõséggel teszem,hogy annak a másiknak legyen módja-ha akar-reagálni.Odamondogatásoknak semmi értelme.

Na,de vissza a túrába:Szóval beértem,az idõeredményem azt hiszem jól jellemzi a túra körülményeit,32 kilométert 7 óra 30 perc alatt sikerült megtennem.Ekkora hóban nekem ez pont elég volt,sõt mint kiderült még egy kicsit sok is:)Viszont nagyon bántam volna,ha kimaradok a havas Bakonyi Mikulásból.Nagy szerencsénk volt az idõjárással,ma,mikor írom ezeket a sorokat az erkélyünkön 14 fokot mutat a mûszer,és a hónak már csak a nyomait látom a kiserdõ fái alatt.

A célban még beszélgettem kicsit Boglárkával és Andrással,miközben a rendezõi gárda többi tagja folyamatosan azt kérdezgette,hogy „Hol vannak már a túrázóink?”Ez is elég beszédes azt hiszem.Aztán elsétáltam az autóhoz,átvedlettem emberi külsõbe és megindultam Gyõr irányába.Kardosrét határában még láttam pár sorstársat a szennyvíztelep irányába araszolni,a telep elõtt  egy kombi autó  várakozott,gyanítom,valaki fuvart kért a célig.Aztán irány a Bakony,most már motorizálva,Gézaházánál még egy utolsó lassítás,majd suhanás haza.

Kemény nap volt,nagyon kemény.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20102010.12.06 12:37:36
Tanúhegyek nyomában 40

2010.11.27.

Kilépek reggel a lépcsõházból,hideg van,a szél kíméletlenül és folyamatosan  vagdossa az arcomba a jeges havat miközben letisztogatom valamennyire a kocsit az induláshoz.Na mondom ez nagyon király,szép napnak nézünk elébe:)Elgurulok Sanyihoz ahol beszáll még Gyula és Feri majd szép óvatosan megindulunk a Balaton partjára.A havazás aztán alábbhagy,majd meg is szûnik,az utak többé-kevésbé tiszták,de azért nem száguldunk,jó ilyenkor az a 70-es tempó is.Útközben meg-meg fékezgetem az autót,ránézésre néha nehéz eldönteni,hogy most csúszik,vagy nem.Devecser még mindig lezárva,így Ajkának kerülünk,majd a havazás által láthatatlanná váló közlekedési táblák miatt kisebb helyierõs segítséggel térünk vissza a tapolcai útra.8 körül érkezünk Tomajba,majd a nagyon precíz rendezõktõl 08:19-es rajtidõt kapunk az igazolólapunkra.A Repkény-Droid párostól közben megtudom,hogy 11 helyett 12 óra áll rendelkezésünkre a teljesítéshez.Hmm,ez általában úgy tudom jelent valamit,és van egy sanda gyanúm,hogy ránk nézve semmim jót:)

Átfutom az itinert,az útvonal változatlan,úgyhogy a tájékozódással itt nem lehet probléma.Szalagok mentén közelítjük meg a bazalttemplomot,miközben a helyi hülyegyerekek autós ámokfutásán szörnyülködünk.Van mutatványosból több is a meglehetõsen rövid belterületi szakaszon.Aztán megindulunk felfelé,már itt is csúszik,a botok gumisapkájának nem is veszem túl nagy hasznát,meg is szabadulok tõlük hamarosan.Betérünk az erdõbe,gyönyörû a táj,az idõjósok nem lõttek mellé,a Nap is elõbújik hamarosan,ezzel még varázslatosabb lesz a látvány.Akinél rendelkezésre áll a technikai háttér fényképez is szüntelen.A hátamról elkezd folyni a víz ezért még most lejjebb vetkõzöm egy réteggel,a zsákomban lassan több ruha lesz mint rajtam:)A haladás igen nehézkes,utat tapostak már nekünk,azzal nincs is semmi baj,de IRGALMATLANUL csúszik!A túrabot hatalmas segítség,átfut az agyamon hogyha nem lenne azonnal visszafordulnék.Küzdelem minden lépés,csigatempóban haladunk,de a leírhatalanul szép tájnak köszönhetõen perverz módon élvezzük a „suhanást”a csúcs irányába.Az elsõ feltételes pont most sem üzemel,így a Kisfaludy-kilátós színes matrica nyitja a sort az igazolólapon.A ponton vidám a hangulat,sokan vagyunk,megy az igazolás miközben fentrõl néhány vicces túratárs hógolyózáporral örvendezteti a kedves lent levõket.Elhangzik egy „Anyád jól van?”-kérdés is,de úgy láttam ez sem volt komoly,hiszen mind lentrõl,mind fentrõl nevetés követi.

Köd üli a csúcsot ebben haladunk tovább,a Hertelendy-emléknél,majd a fenséges Ranolder-keresztnél is ragasztunk egy-egy ragasztanivalót,majd kinézünk a tóra,de csak a nagy tejfehér masszát látjuk.Aztán pár méter után kilépünk a köd-vagy ha úgy tetszik a felhõtakaróból és elénk tárul a Balaton víztükre.Ekkor látjuk,hogy nem lepi a köd teljesen a tó medencéjét,épp csak egy sáv húzódik felette,ami úgy látszik beleütközött a Badacsonyba,amúgy mindenfelé tiszta az idõ,szépen süt a Nap.

Szájtátás után megindulunk lefelé,lényegesen könnyebb a haladás,de minden lépésre maximálisan oda kell koncentrálni,a hajlított láb nem hártány,a túrabotokat is érdemes folyamatosan készenlétben tartani,az így elkerült esések száma közelít a végtelenhez.

Aztán elérkezünk a Bujdosók lépcsõjéhez.

Itt aztán nagyon oda kell figyelni.Az,hogy nagyon csúszik,az nem kifejezés.Egymáson derülve óvatoskodunk lefelé,többen a lépcsõsor melletti részt próbálgatják,de az olyan mint egy jól bejáratott szánkópálya,én is kilépek rá egyszer,de aztán menekülök vissza a bazaltra.Az életünket az menti meg,hogy az egykori mesterek konyítottak valamelyest a túristautakon való lépcsõépítéshez,és a „vízszintes”elemket ha csak minimális elhajlással is,de „befelé”meglejtették kicsit.Így elérték azt,hogy az ilyen agyament kirándulók mint mi legalább a lépcsõfokok peremén találhattak némi kapaszkodót a haladáshoz.Közben figyelmeztetünk néhány seggen csúszót,hogy ha nem muszáj,ezt ne tegyék,mert ezzel az utánuk érkezõknek nagyon megnehezítik a dolgát.Aztán csak leérünk,mindenki megússza ép bõrrel,egyedül Sanyi túrabotja szenved el némi alakváltozást.

Leérünk a latyakos aszfaltra(erõsen olvad a hó),elfut mellettünk pár terepfutó,van aki még le is fröcsköl,irgum-burgum,még ilyet:)Szigligetig aszfaltkoptatás amit most egyáltalán nem bánunk.Haladás közben megreggelizünk,majd vissza-visszatekintgetve gyönyörködünk az épp átmászott hegyben,és a felhõsapkájában.Betérünk az Avasi romhoz,feltételes pont itt sem üzemel.Egy népes társaság csak egy felderítõt küld be,a fiatalember bõszen számolgatja,hány matricát kell adott esetben magáévá tenni.Kijövet nem tudom megállni,így hangosan megjegyzem,jól járnak ma a rendezõk,jó sok kitûzõjük megmarad.Persze felesleges a buzgóságom,tudom én nagyon jól,ezek a vidám társaságok csak alkalmi túrázók,nekik ez is egy poén,hogy rövidíthetnek.A lényeg valahol mégiscsak ott van,hogy eljöttek,gyalogolnak egy jót,bár a dolog-mármint a teljesítménytúra mint olyan-komolyságát is tartsuk azért szem elõtt ha lehet.

A várhoz felkapaszkodni sem egy leányálom,oda kell figyelni a botokra,gyakran beakadnak a kockakövek fugájába,így nem is erõltetem különösebben itt a használatukat.Az etetõpontnál utolérjük Bazsit és Pistit(satlker)ledolgozva ezzel a jó tíz perces hátrányunkat.Bekapkodjuk a finom nápolyit,iszunk pár kortyot aztán irány lefelé!Na ez sem a legegyszerûbb dolog ezen a napon,a bakancs sítalp nélkül is kiválóan alkalmas siklásra,persze most egy túrabottal poénkodó sem jár errefelé:)A siklást persze csak kipróbáljuk,elég hamar hiteltelenné válnánk ugyanis azután,hogy pont mi szóltunk a Badacsonyon a seggen csúszókra.

Kiérve a faluból jön a bicikliutas rész,majd bekanyarodunk a Szent-György-hegy irányába.Beszélgetéssel oldjuk a szakasz monotonitását,Pisti beszámol az enyémmel hajszál pontosan megegyezõ térdproblémájáról,nem túlzás át tudom érezni a fájdalmát.Aztán szõlõtõkék közé be,pince mellett el.Szomorúan látom,hogy ahol két éve jót legelésztem az ízletes szõlõbõl ott most üresek a tõkék:( Aztán odébb találok némi kék szõlõt épp még az ehetõ határon belüli állapotban:)

Komoly sárdagasztós rész jön,a paraszt felszántotta a parcella szélét is,hiába a „FÕDBEN van a pénz(PÍZ)”,minden centire szükség van.A szakasz szerencsére nem túl hosszú,kiérünk a betonra,majd felkanyargunk az Oroszlánfejes-kúthoz.Iszom belõle,valami nem stimmel a vízzel,aztán rájövünk,hogy a hõmérsékletével vannak problémák,majdhogynem meleg.Nagyobb társaság tanyázik itt épp,látszik,hogy vannak akik olvasták a szervezõk dohányzással kapcsolatos gondolatait,és vannak akik nem.

MÁS GOND IS VAN A VÍZZEL!CIKK ITT:http://www.esemenyter.hu/?q=node/732

Továbbállunk,vékonyka ösvény következik,majd pincék elõtt-között kanyarog a vízfolyásokkal tarkított hegyi út.Visszanézve látjuk,hogy a Badacsony még mindig nem engedte el a csapdába ejtett felhõpamacsot,érdekes látvány,körülötte mindenütt tiszta a levegõ.Aztán nekiindulunk a hegynek,a járás itt sem a legegyszerûbb,futókat hallok,félreállok,nevetve mondják,hogy kicsesztem velük,most nem pihentethetnek:)Ha tudnák,hogy az udvariasság mellett a félreállást nálam is az álcázott pihenés motiválta:)Ezen a túrán egyébként mindenki mérhetetlenül udvarias volt:)

A tetõn egy sátorból megkapjuk az aktuális színes matricánkat,majd nézelõdünk egy nagyon gyorsat a nagyon szeles és nagyon hideg helyen,majd elindulunk lefelé.Egy kanyarban megállunk pár pillanatra,váltunk pár szót a rövidebb távosok pontõrével,nézelõdünk kicsit-egészen a Somlóig ellátni,majd szörnyülködünk azon a meredek ösvényen,amin az említett rövidtávosok kénytelenek felkapaszkodni ide.Aztán továbbállunk,és szörnyülködünk azon az ösvényen,amin nekünk kell lefelé ereszkednünk és amit az itinerünk emígyen említ meg:”helyenként meglehetõsem mocorkás,nehezen járható”

Hát nekem eddig nem sok fogalmam volt arról,hogy milyen az az ösvény ami „meglehetõsen mocorkás”,de ha ilyen,akkor ez aztán nagyon-nagyon ”mocorkás”volt:)Szépen összetorlódtunk itt,próbáltuk egymást figyelmeztetni a megfelelõ követési távolság betartására.A talaj,mint a jég,köves,sáros,nagyon egyenletlen és nagyon meredek,szó szerint fától-fáig,bokortól-bokorig megy a haladás,mindenki tisztában van vele,hogy aki megindul,megcsúszik az mindent(mindenkit)visz.Elérve aztán a bazaltorgonákhoz lépcsõsor és korlát siet segítségünkre,nem mondom hogy nem örültem neki.

Túljutva a túra szerintem legveszélyesebb részén,befutunk az etetõpontra.Az ellátmány nagyon ott van a pályán,én lekváros kenyeret eszegetek és mellé finom teát iszogatok.

Aztán haladunk,messze még a vége,a hegyoldalban nigériai túratárssal beszélgetek kicsit,huszonvalahány éve itt él,úgyhogy nem újdonság neki a hó,fõleg,hogy van belõle nekik is otthon,a magasabb hegyek tetején.

Szántóföldet kerülünk jó hosszan,valahogy egy „Kispistást”sem látni átvágni a mezõn,vaslogikával kikövetkeztetem,hogy ennek egyedüli oka a szántón található combig érõ sár.Persze ahol mi haladunk,az sem gyenge,de azért még járható.Metszõ szél csap az arcunkba,felhúzom a kapucnit.Aztán elérünk az Eger-víz gázlójához,erre nagyon készültünk,kellemes meglepetésként ér minket,hogy  a víz fölé kiváló átjárót ácsoltak szorgos kezek,a pallók állapotából ítélve a nem is olyan távoli múltban.

Átlibbenünk a hídon,ragasztunk egy matricát,majd komoly sárdagasztás veszi kezdetét egészen Gyulakeszi falu focipályájáig.Néhányan azonnal kapnak a lehetõségen és átvágnak a gyepszõnyegen.Gyanúsan malomszerû épületet mellõzünk,majd átvágunk a falun,aztán irány a Csobánc.Két éve valami olyasmit írtam,hogy itt komolyabb meredekségekre nem emlékszem.Hát ez nem egészen így van.Lehet lihegni rendesen.Viszont a panoráma valami elképesztõen gyönyörû,talán az eddigi legszebb,legtökéletesebb a túrán.Néha leolvadt részre érünk,itt mintha extra üzemanyagfröccsöt kapna a motor úgy megindulok,lassítok is gyorsan,jön a kanyar,nehogy lesodródjak már a hegyrõl:)Az említett hajtûkanyarban aztán nézelõdök még egy kicsit,majd felbaktatok a pontra.Embert rég nem sajnáltam már ennyire,mint ezt a két szerencsétlen átfagyott srácot.Mindenféle szélárnyék nélkül üzemeltették a pontot,egyikük arcán a totális elkeseredettséget véltem felfedezni,miközben egy zsebkéssel próbált lefarigcsálni némi faanyagot egy karóról,a reménytelennek tûnõ tûzgyújtáshoz.Legközelebb jobban felkészülnek,azt hiszem.A ponton egyébként finom aszalt fügéjhez jutottunk,majd amilyen gyorsan csak lehet elhagytuk a hegyet.

A hegy platóján hófúvásos részen haladunk,az ösvényt néhol combmagasságú hófal határolja.Minden elismerésem az úttörõké.Kiérve a hegy szélére kis bizonytalankodásra ad okot,hogy jobbra ill. balra is látni szalagozást,a jobb oldali ág tûnik jobban kigyúrtnak,így jól döntve azon kezdünk ereszkedni.Hátam mögött Bazsi hódol új szenvedélyének a hóbaesésnek,nagyon megszerette ezt a sportot,nem is akarja nagyon abbahagyni.Fent éreztem elõször a túrán,hogy komolyabban fázom,így úgy döntöttem,hogy az elsõ alkalmas helyen(havas túrán nem sok ilyen van)átöltözöm és zoknit cserélek,ha már elhoztam a csereruhát.Leérve a hegyrõl találok is egy csak félig behavazott pincebejárót,megállok,végignézek magamon.Azonnal elvetem az öltözködés gondolatát,fõleg a zoknicsere viszonylatában.Már a kamásli levétele is borzasztó feladatnak tûik,így inkább haladok tovább,a hótaposásban közben újra üzemi hõmérsékletet érek el.

Közben azt veszem észre hogy egyedül vagyok,stalkerék lemaradtak,Sanyiék azt hiszem elõttem járnak.Beérek Káptalantótiba és a Csobnc utcán gyûröm a kilométereket.Átkelve egy hídon a kék megy tovább egyenesen,páran bizonytalankodunk,hogy akkor most merre az arra,a térképünkön a letérés kék 3szöges,a valóságban friss kék L jelzés visz balra,a patak partján.Szalag a híd korlátján.Aztán nem várt segítség hallatszik valahonnan,közelebb érve egy helyi leányzót látunk egy ház emeleti ablakában lógva,miközben az „A többiek arra mentek”kifejezést ismételgeti bõszen,és mutogat a helyes irányba:)

Meglett tehát a cseles flikk-flakk,beálltam a rosszhírû Tóti-hegy irányába.Elhaladok a „Malacok-völgye”mellett,a havas sár egyre tetemesebb,rámtör egy holtpont.Meg is állok,megiszom az energiaitalom utolsó cseppjeit,bedobok egy müzliszeletet.Közben utolér Bazsi,Pistinek sajna elõjött a térdfájdalma,nagyon nehezen halad.Gyûjtjük a szinteket,aztán nincs más hátra,befordulunk jobbra és elõttünk a kaptató.(Elõtte eszünk pár szem aszalt fügét,amit a kedves szervezõk tettek ki nekünk.)Tóti-hegy kellemes csalódást hoz,a kaptató „csak”saras,ellentétben az eddigi”havas-jeges-saras”talajtípussal,így meglehetõsen könnyedén,a vártnál sokkal gyorsabban és egyszerûbben jutok fel a csúcsra.Itt derül ki,hogy Sanyi is mögöttem volt,lihegve rohant fel a hegyre,kedvenc témáját a Naplementét szerette volna innen lefotózni.Csak pár perccel maradt le róla.

Aztán vissza a már bejárt ösvényen,fától-fáig,ki talpon,ki nem.Gulácsig Sanyival baktatunk,hegy aljában ránk sötétedik,elõkerülnek a fejlámpák.Felfelé már egyre több a megálló,egyedül is maradok,a szintidõ nincs veszélyben,nem meghalni jöttem én ide.A hegy derekánál már rendesen sötét van,hiába a rendezõi felszólítás,na meg a józan ész,sokan ügyeskednek lámpa nélkül.Közben kilátópontokon haladunk át,ami két dolgot jelent.Egyrészrõl szép az alattunk elterülõ kivilágított utcák fénysora,másrészrõl a nyitottságnak köszönhetõen lefagyott az ösvény.Ez természetesen még izgalmasabbá teszi a haladást,pláne lámpa nélkül.Aztán csak felérek,lefelé egy kivilágítatlan túratárs szegõdik mellém,készségesen levezetem a hegyrõl,sokkal gyorsabb valószínûleg egyedül sem lennék.Nem nagy szó véleményem szerint,itt a lámpafény életmentõ lehet,nem kell túl nagy fantázia ahhoz,hogy elképzeljünk egy balesetet ilyen viszonyok között ezen a hegyen.Ezért borzasztó felelõtlennek tartom az ide lámpa nélkül érkezõket.Igaz,nem vagyunk gyerekek,akiknek a kezét kell fogni,de valószínû ezen felelõtlen túratársak lennének a legjobban felháboroava,ha a sötétség beállta után a rendezõség nem engedné fel õket a Gulácsra.

A levezetett srác és társa azt tervezték,hogy velem jönnek a célig,én ennek nem is láttam semmi akadályát,amennyiben tudják tartani velem a lépést.Hát nem tudták,egy darabig még hallottam pár „AÚÚÚ”-t,vélhetõen akkor érkezhettek el a bokamagasságban,vagy épp fejmagasságban belógó ágakhoz.

Leérve a cicilizációba aztán már eseménytelen az út,aki túléli az átkelést a kétszer két sávon,annak már csak jó húsz perc néhol jegeces aszfaltbetyárkodás van hátra,hogy aztán megpillantva a kivilágított iskolaépületett vehessen egy nagy levegõt,és elmondhassa:Megcsináltam!

A felkínált 12 órából 9 órát és 41 percet hasznltam el a túrára,amivel meg vagyok elégedve.Jutalmam egy szép kitûzõ és egy hasonlóan szép Oklevél lett.Pár perc alatt aztán mindenki beérkezett a csapatunkból,így hátramentünk az ebédlõbe vacsorázni.Összefordítottam egy baracklekváros és egy szilvalakváros kenyeret,ezt látva egy kedves hölgy felajánlott egy-talán-szamócalekvárosat is,így elfogyaszthattam életem eddigi legextrább lekvároskenyerét,amit finom teával kûldtem le a gyomromba.Valaki kifigyelte,hogy van még ezen felül aszalt füge is,így a vacsora lassan lakomává kezdett válni:)Aztán lassan összecihelõdtünk és hazaautóztunk Gyõrbe.

Azt hiszem elmondhatom,hogy túl vagyok eddigi legnehezebb túrámon.Soha egyetlen teljesítéshez nem kellett ennyi energiát befektetnem mint ma.Az útvonalkövetéssel nem volt gond,nekünk lényegében egysoros itiner is elég lett volna,valami ilyen szöveggel:”A nagy fehérségben kövesd a fekete sávot(a fekete ösvényt)”

A szervezõk mindent megtettek,hogy jól érezzük magunkat,az ellátmány bõségesen rendelkezésre állt mindenhol,a hegy tetején fél napokat fagyoskodók elõtt meg külön megemelem a baseballsapkámat.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 

 
 
 
LővérekTúra éve: 20102010.11.21 11:58:04
Lõvérek 40

2010.11.20.

Nafe polgártárssal egyeztettem a túra elõtti napokban,hogy ha nem ragaszkodik az egyébként mindkettõnk által kedvelt korai induláshoz teljesíthetnénk együtt a szombatra elrendelt távot.Ismét a vonatos megközelítést választottam és a 08:10-es soproni érkezésûvel utaztam mert így a terv szerint pont a kellõ idõmennyiség állt rendelkezésemre a túra elkavarásoktól mentes teljesítésére illetve a kiválasztott esti vonat elérésére.A személyvonat a tõle megszokott csigatempóban és 3 percenkénti megállásokkal,de legalább pontosan érkezett a nyugati végekre,így 08:30-as rajtidõvel neki is vágtunk a távnak.

Indulás elõtt azért vetettem egy pillantást a térképünkre,és meglepve vettem tudomásul,hogy a Tacsi-árok környékén még mindig a tavaly elõtti útvonal-a kék sáv már nem létezõ nyomvonala- van berajzolva.Látva ezt Radó Peti mindjárt oda is lépett hozzánk,és készségesen bejelölte nekem a követendõ utat azon a környéken,valamint megnyugtatott hogy szépen ki van szalagozva az egész táv,(és hogy a szalagozás felülír minden jelzést) tehát nem lehet probléma.Ezek hallatán el is tehettem az itinerem,lényegében csak a pecsételésekkor kellett elõvenni,mégiscsak háromszoros Lõvérek 40 teljesítõ leszek ma vagy mifene:)

Már a városban éreztem,hogy az aláöltözet póló-pamutpóló-pulóver plusz polármellény kombinációból az utoljára említettõl sürgõsen,még az emelkedõk elõtt meg kell szabadulnom így ezt a lépést meg is húztam még a Sövény-köz elõtt.Masszív ködöket ígértek mára ezért öltöztem be ennyire,amely jóslat sajnos,vagy szerencsére nem vált valóra.A közlekedõk valszeg nem bánták a köd elmaradását,a túra hangulatának viszont jót tett volna,nem mintha bármi panaszra lenne okom így is.

A többiek az öltözködés közben aztán jól elhúztak,futhattam utánuk.

Hogy mennyire nem hátrány,hogy tovább látunk 10 méternél már az említett közben kiderült,balra tekintgetve egy domboldalon az eddigi túrákon általam nem észlelt vegyes építészeti stíluselemeket magán hordozó templomépületben gyönyörködhettünk.A térkép alapján talán a Karmelita templom lehetett.Aztán haladás tovább:át a Bánfalvi úton,végig a Turista utcán,majd el a romos malomépület,az Ózon kemping mellett és a kapaszkodó végén már ki is értünk a városból.Sajnos idén szõlõt már nem sikerült csipegetnem a szokott helyemen,a szezonban sem volt sok gyümölcs ebben az évben,nemhogy most.

A héten lehullott csapadéknak köszönhetõen(na meg hogy a talaj az ezévben lehullott extra sok csapadéknak köszönhetõen szinte mindenütt telített már vízzel és egy cseppet sem képes már magába szívni)már itt az út elején ízelítõt kaptunk a ránk váró csúszkálásból.Szerencsénkre a fák levelei jótékony réteget képeztek a sár felett,így ha csúszkáltunk is eleget mégsem lettünk nyakig trutyisak.Az Ágfalvára levezetõ fenyõalagútban sem lehetett nagyon rohanni,így idén jó tíz perccel a megszokott idõn túlira nyúlt az elsõ etap menetideje.Ell.ponton nem idõztünk,a pecsét begyûjtése után folytattuk a túrát.A falut egy hangulatos kis utcán hagytuk el,majd jött az „amúgy is”most meg aztán kimondottan dagonyás szakasz.A szõlõ mellett a már-már szokásos almaszedést is mellõznöm kellett alma hiányában,így csalódottan dagasztottuk tovább a sarat.Szétterült idõszakos patakon próbáltunk átkelni száraz lábbal,nekünk bakancsban ez nem is okozott gondot,a spotcipõsöknek itt a túra elején szinte biztos,hogy el kellett szenvedniük a beázást.Aztán el egy rét mellett,majd felkaptattunk a 25-ös és a 40-es táv szétválását jelentõ keresztezõdéshez.

Mi folytattuk az emelkedést a térképen Felsõ-Tödl néven jelzett domboldalban,majd egy erõs,de szerencsére meredekségének köszönhetõen megfelelõen száraz lejtõt követõen lényegében szintben haladva jutottunk ki a Terv út már kellõképp elhomokosodott murvájára.Most láttam elérkezettnek az idõt a reggelizéshez(kezdtem teljesen lemerülni,de eddig nem mertem enni)napok óta háborgó iszonyú gyatra gyomromat eddig pálinka hiányában étcsokival próbáltam lenyugtatni,illetve mûködését valamennyire beszabályozni:)A felborulást elkerülendõ viszont már nem volt mit tenni,enni kellett:)

Jó két kilométert kanyarogtunk ezen az úton,majd egy éles kanyarral hagytuk elmenni a Liget-erdõ felé,mi meg leszálltunk róla és nyugati,dél-nyugati irányban ráálltunk a határsávra.Sajnos a nyírfák már elhullajtották leveleiket,így az erdõt már „csak”a törzsükkel színezték,az õszi színeket emellett a vörösfenyõk sárguló-barnuló tûlevelei  és a „normál”(értsd:örökzöld) fenyõk erõs zöldje szolgáltatta.Na,meg a mindent vastagon elborító  avar a maga sárgás-barnás szõnyegével.

Ausztria határán átkeltünk néhány huplin,a huplikat a valamikori keresztelõn nemes egyszerûséggel Elsõ-,Második-,Harmadik-,illetve Negydik-halomnak nevezték el a dolgot nem túlságosan megbonyolító névadók.Urak asztalánál visszafordultunk dél-keletnek,majd lényegében eseménytelen út következett a Magasbérci-kilátóig,csak néha egy-egy komolyabb sáros-vizenyõs rész vitt változatosságot a szakaszba.A kilátónál begyûjtöttük második pecsétünket.A kedves pontõröktõl a csokin felül szaloncukrot is kaptunk,elmajszoltuk az édességeket majd indultunk is tovább.A kilátóba felmenni nem volt sok értelme,amúgy sem túl magas,na meg az levegõ sem volt annyira tiszta.

Haladtunk a határsávon,a balról feltûnõ Újhermes épületei jelezték,hogy hamarosan lekanyarodhatunk a piros kereszten Brannbergbánya felé.Így is lett,áthaladtunk a településen,majd a legendás Szent-Borbála templomnál elfordultunk a játszótér felé,majd egy megszeppent kutyaformát leugrasztva a szûk,vízmosott ösvényrõl,azon megindulva felkúsztunk a Havas-bércre.Ez egy kis ízelítõ volt a forrás után ránk váró nehézségekbõl:)

A Görbehalom  melletti Fehér Dániel-forrásnál megebédeltünk.Én nagyon finom csipkebogyó-lekváros kenyérrel csillapítottam az éhségemet,a kenyereket jeges teával csúsztathattam le a gyomromba,hála a minden igényt kielégítõ ellátásnak.A pihenõhely melletti,általam Rák(Bánfalvi)-patakként beazonosított vízfolyás a mostanság szokásoshoz híven meglehetõsen nagy vízhozamot produkált,éppen ezért eléggé meglepett,hogy a forrás meg épp hogy csak csörgedezett.Nem baj,a szokásos vízcsere-rituálét azért most is elvégeztem.Aztán miután mindegyikünk jóllakott majd szomját is oltotta,megelõzendõ a lemerevedést gyorsan elindultunk az utolsó 15 kilométerre.

Most jött a java!A forrástól talpaltunk kicsit felfelé,majd egy szûk,szalagozás nélkül könnyen elkerülhetõ-mivel bejárata turistajelzéssel nem ellátott-bozótoson keresztül leereszkedtünk a Havasi-árokba.Egy meglehetõsen ingatag,korhadt hídon átkeltünk a Kovács-patakon(Feri inkább az átugrást választotta,igaza is volt)majd jobbra fordultunk az árokban és pár méter után a jó sáros,csúszós úton felügyeskedtük magunkat a Poloskás-bérc oldalába.A lokális maximumon visszafordulva szép kilátásunk adódott az alattunk elterülõ tájra.Itt belebotlottunk a Soproni-hegységre oly jellemzõ jelzéskuszaság egy újabb gyöngyszemébe,a semmibõl elõkerült egy friss kék 3szög lelzés.A térképet nézve talán piros 3szög lehetett valamikor,de az is lehet hogy nem.Ezt az új jelzést aztán gyorsan el is hagytuk haladtunk tovább a piroson,majd szalagozás mentén(a kapott térképünkön ez a levágás ugyan a valós útvonalon van jelezve,csak a jelzésváltás nincs említve)a piros 3szögön lezúdultunk a Köves-árokba.A Köves-patakon már egy renovált hídon kelhettünk át,majd az Ultrák egy elég mély avarral borított ösvényén gyûjthettük be az újabb szinteket.Állítanom is kellett újra a túrabot már amúgy is megnövelt  hosszán az itt tapasztalt extrán laza talaj miatt.Az Ultrák oldalának elhagyása után bevetettük magunkat a vadregényes Tolvaj-árokba,ami még mindig a túra egyik legszebb része szerintem,még ha a sok bedõlt fa,és a patakon való számos átkelés nehezen járhatóvá is teszi.Azért nem egy Burok-völgy,ne ijedjen meg senki:)

Az árokból nem kis szintemelkedéssel aztán felballagtunk a Várhely-kilátóhoz,ahol a pecsét mellé Sport szeletet kaptunk.Ennek a kilátónak a megmászását is töröltük a programból,visszaereszkedtünk a Bella-emlékig majd a kék tavaly óta használt új nyomvonalán(kapott térképen nem rajzolták át a szervezõk-EJNYE!)kanyarogtunk egyet egy kellemes épített erdei úton a Tacsi-árok jobb peremén.Az látszott,hogy ezt az utat a hegyoldalba nem csak úgy kitaposták,hanem építették,ha a Bakonyban lennénk azt mondanám,hogy egy régi kisvasút nyomvonala,de a térkép semmi ilyenrõl nem tesz említést.Erdészeti gépeknek szûk,néhol még egy személygépkocsi sem férne el rajta,úgyhogy én arra gondolok,hogy símán csak túrázási lehetõségként hozták létre a valamikori mesterek.Jól tették,ez is egy szép része lett így az útvonalunknak.Ha nem is jelentõsen,de módosult viszont így a túra távja,a Bella-emlék-Hétbükkfa távolság minimum a duplájára nõtt ,véleményünk szerint ez több,mint 2 kilométerrel növeli az össztávot.

Idén aztán már a tavalyi tapasztalatokat felhasználva Hétbükkfánál nem mentünk el jobbra az új kékkel,hanem követtük a szalagokat és a sárga jelzést.Hétbükkfát észre sem vettük,ill. nafe közölte,hogy már elhagytuk,sebaj,semmirõl nem maradtunk le.A Várhelytõl idáig irgalmatlan tempót produkáltunk,lényegében végig lejt az út,símán 6 felettire,7-hez közelire tettük a sebességünket,engem hajtott a vonatom indulási idejének közeledése,Feri és Tamás(ha még nem említettem volna,hármasban haladtunk) meg mit tudott mást csinálni,felvette a tempót:)Az aszfalt elõtt Tamás kért is egy kis lassulást,megnyugtattam,hogy hamarosan be fog következni,a Károly-magaslatra már nem tudunk ilyen sebességgel felrohanni:)

Felaszfaltoztunk tehát a kilátó tövébe,majd most a térképünk által is jelzett és jól kiszalagozott ágán kezdtünk el leereszkedni onnan a zöld 3szögön.Ami nekem még a szürkületet  figyelembe véve is határozottan kéknek tûnt,de lehet hogy csak megfakult,vagy egyszerûen tévedek.Az út ezen szakasza az eddigiekhez hasonlóan szalagokkal is megfelelõ mértékben meg volt erõsítve,nem is volt semmi probléma,szépen leértünk a Lõver szállóhoz,ahol aztán megint elképesztõ jelzésözön fogadott a szivárvány minden színében:)Elhaladtunk a Szívszanatórium mellett,majd átkeltünk a Lõvér körúton és a régen piros,most kék sáv mentén megközelítettük az iskolát.Az utolsó kanyar elõtt elhasználtuk a közönség segítségét,és a kapott infót felhasználva dobtunk egy utolsó balost.Ahogy a lányka mondta,szemben megláttuk az iskolát.A Várhely-kilátótól 15:23-kor indultunk,a célban némi udvari-pocsolyás bakancsmosogatás után én 16:58-kor regisztráltam.Az itinerünk ezt a távolságot 6.8 kiloméresre teszi,szerintünk símán van az új útvonallal 9 felett,úgyhogy szakítottunk rendesen:)

Így viszont kényelmesen lemosakodhattam,átöltözhettem,megvacsorázhattam,majd ugyanilyen kényelmesen kisétáltam a vonatra,amin egy feltûnõen csinos jegyvizsgáló kisasszony és megannyi utazó társaságában hazasuhantam Gyõrbe.

Történelmet írtunk,harmadjára sikerült ugyanis a valódi Lõvérek 40-et lejárnom:)A túrával idén minden rendben volt,az ellátás pazar,a szervezõk kedvesek.A kisméretû emléklap az én ízlésvilágomnak kicsit zsúfolt és nagyon színes,az új virágos(talán ciklámenes,mégiscsak Sopronban vagyunk) kitûzõ viszont kimondottan tetszik.Egy fekete pontot azért ki kell osztanom a térkép miatt,én azért csak átrajzolnám az útvonalat a valóban lejárandóra,és felhívnám a túrázók figyelmét a jelzéseknél elõforduló anomáliákra.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20102010.11.15 11:07:23
Fehér-Vár-Palota 40

2010.11.06.

Néhány gondolat csak,hiszen már lényegében mindent megtudhattunk errõl a túráról az elõzõ beszámolókból….

-Zsuzska,Sanyi és Laci –és megannyi ismeretlen túratárs-társaságában transzportáltattuk át magunkat Fehérvárra Várpalotáról a reggeli 7:10-es gyorsjárattal.Marha drága mulatság a tömegközlekedés,vagy csak mi keresünk keveset-nézõpont kérdése.

-Út közben a hatalmas belvizeken szörnyülködtünk,20 perc múlva leszállás a buszpályaudvaron,reggeli vételezés,kétbetûs kitérõ,nevezés,indulás.

-Az idõ gyönyörû,egy pulóverben nyomom-Laci egy pólban…Nézelõdünk Fehérvár sétálóutcáján,szépek az épületek.

-A Csitáry-kút(közkeletû nevén a Savanyúvíz-forrás)vize még mindig iszonyú vasas,ráadásul az ismertetõ tábla felhívja a figyelmet,hogy vesekõre hajlamosak inkább kerüljék,így nem is iszom degeszre magamat.Megdöbbent(dehogy döbbent,ebben az országban már semmin sem csodálkozhatunk)hogy egyes barbár kezek képesek a márványtáblát is megrongálni,gondolom nem is kis erõfeszítés árán.

-Malom-patak,Kiserdõ,zöld sáv,vízbõ Gaja-patak,bújócska a 7-es út alatt és már ki is értünk Székesfehérvárról.Aztán tovább a Gaja mentén,néhány horgász,vasúton balra át,kisebb tocsogó,unalmas földút,balról feltûnnek a legyûrendõ domboldalak a távolban,érkezés Moha ell.pontra.

-Ell.ponton a kedvencem:Gyõri Jó Reggelt keksz,ráadásul van gyümölcsös is.Kánaán.A finom teából repetázunk,majd átvágunk a falun.

-Duzzogó ep.-nél pecsételünk(pecsételnek nekünk)majd Zsuzskával elnézünk a romos objektumhoz.Nem lett szebb tavaly óta,maximum gazosabb.D.Zoliék Tatabányáról szintén beiktatják túrájukba a kulturbetétet.

-Sanyiékat Iszkán érjük utol,Zsuzska visszalép a faluba mozgalmi pecsétet beszerezni,hármasban indulunk tovább a piroson.Piramita-„hegy”,Kõasztal,”kilátó”,”havas” táj a kõosztályozó futószalagoknak köszönhetõen,hegyrõl altarnatív útvonalon lezúduló Kispista 40-et teljesítõk hada,aztán dombra fel,apuka nyomja három-és ötéves kisgyermekekkel az Iszka-Csór távot,nem semmi,nekik is ajándékozom a kastélyban kapott csokimat,hogy osszák el testvériesen-aranyosan megköszönik.

-Leányvágó szõlõhegyen elhagyatott kiskertek(ki is az a marha aki manapság bármi értéket tart ennyire elhagyatott helyen?),az egyikben ordítóan tájidegen kocsiszín egy piros-zöld-fehér színösszetételû Match-vagy Smatch áruházas mûanyag ponyvából(tiszta ízlésficam,de hát szegény ember vízzel fõz:) aztán a gyönyörû Szenes-horog,völgybõl kikapaszkodva pólóra vetkõzés-meleg van.Közben megérkezik Zsuzska is.Futva.Példás szalagozás mentén leosonás Csórra."Hát õk meg mit keresnek ott fenn balra a hegyen?"Ell.pont a kocsmateraszon,ellátmány beszerzése után gyors odébbállás,cigaretta témában kéretik elolvasni a "Tanúhegyek nyomában" túra kiírását,és a hallottakat(olvasottakat)megfogadni.Rendezõkre(a példamutatás okán)az íratlan szabályok” tízszeresen,százszorosan” vonatkoznak…Szerintem.

-Csórról irány a Kilátó-hegy,hát ezt "keresték" õk itt fenn a hegyen,jó húzás volt kihagyni az oda-vissza murvát.Aztán Száraz-horog,Meredélyfõ,Túró-horog,Sár-horog-jó kis hullámvasutazás az erdõben,ezen a túrán ez megbecsülendõ.Bagoly-völgy magasságában ell.pont csokival,majd kényelmes egyáltalán nem megerõltetõ Baglyas-hódítás.Kivételesen a szél csak lengedez,így hosszabb nézelõdés,bár a pára miatt a kilátás erõsen korlátozott.Baglyasról idén le a piroson szép útvonalon,majd balra fordulás a Hideg-völgybe.

-Inotai-víztározónál szokásos banános pont,felkapaszkodás a temetõkápolnához,visszanézés a magasból,majd kisebb nagyobb dombokon áttrappolás.Hát ez itt olyan igazi ipari környék,nagyfesz vezetékek keresztül-kasul mindenfelé,a csodálatos erõmû a távolban,mellettünk össze-vissza „harapdált”dombok,valamikori harckocsicsapások,növényzet szinte semmi……nem épp képeslapra való táj…..

-Aztán célbaérkezés,cél idén a Civilház,Emléklap-kitûzõ,gratula,egyebek.

A túra elsõ 15 kilométerét továbbra sem értem,semmivel nem lennénk szegényebbek,ha kihagynánk.Persze jó poén átgyalogolni egyik városból a másikba,ráadásul ezeknek neve szinte ordítva adja magát az egybeolvadáshoz.Lehet,hogy elõbb megszületett maga a név,mint a túra?:)A második 25-ös szakasz már rendben van,a beiktatott változtatások csak növelték az élményt.(Kivétel ez alól a füstös kocsma ep.)A jelzések szépen felújítottak az egész útvonalon,emellett tanári(néhol már túlzottan is) a szalagozás.Rendezõk kedvesek,ellátás kimondottan jó.A rendezés igényességét mutatja,hogy az útvonal csekély mértékû megváltozása miatt is új térképet kaptunk rajta természetesen az új útvonallal.A változásokra külön melléklet is felhívta a figyelmet.Az Emléklap szép,a kitûzõ más mint a tavalyi.A célszendvicsek némelyike még mindig vigyorog.

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli

U.i.:Ha valakit érdekelne a Lõvérek túra autós megközelítéssel Gyõrbõl,van még 4 helyem.Ha nem,megyek vonattal,mint eddig,az otthonmaradottak meg bánhatják!Ugyanezek vonatkoznak valószínûleg a Tanúhegyek túrára is.(06205866654 vagy e-mail,bár azt ritkán nézem meg:))

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20102010.10.28 15:20:38
Írott-kõ(kitûzõn,kiírásban,itineren ÍROTTKÕ-így egyben,emléklapon kötõjellel:)teljesítménytúra,50-es táv.Harmadszor.

2010.10.16.

Míg tavaly ennek a túrának egyértelmû és mindennemû elsõbbsége volt az egy héttel elõtte megrendezett Bakonyi Barangolással szemben(azt azért hozzá kell tenni,hogy bizonyos sérülések is közrejátszottak ebben)idén a jelvényszerzõ BB-táv élvezte ugyanezt a megkülönböztetett figyelmet.Semmiképp nem akartam azonban lebecsülni az összegyûjtendõ több mint 2000 méter szintet,így volt bennem egy kis félsz a ráhangolódás elmaradása miatt.Attól már nem tartottam,hogy „kifog”rajtam a túra,viszont nem szerettem volna „végigszenvedni”sem,amit véleményem szerint egy alapos szellemi felkészüléssel lehet megelõzni.Persze,ha már fizikailag minden rendben,ugyanis hiába minden lelki ráhangolódás,ha fáj valamid.Szerintem.

Akkor tehát lássuk,mi is történt ezen a szombaton:

Kisebb kommunikációs hiba renbetétele után 5:45 körül gurultunk el Csuka Sanyival a Kõszeg-tábla mellett és pár perc múlva már az ismerõsök üdvözlése közepette töltögettük a nevezési lapjainkat a hûvös iskolaudvaron.A kétbetûs kitérõ után majdnem végleg a gimnáziumépület foglya lettem(találtam valahol jól a folyosó végén eldugva egy nagyon kulturált mellékhelységet)de aztán több zárt ajtó megrángatása után rájöttem,hogy a „Könyvtár”feliratú visz vissza az udvarra.Feriék(nafe)már aggódtak értem,de megnyugtattam õket,semmi baj,csak szimplán béna vagyok.Ezek után 6:10-es rajtidõvel indultunk bele a nagy kõszegi sötétségbe.

Az utcára kilépve az utat most nem vágtuk le a temetõ mellett mint mindenki,Ferit követtük,aki,mint mondta mindig erre szokott menni.Szerintem tévedett,mindig le szoktuk vágni,hiszen a túra hivatalosan is arra megy.Sebaj,ennél nagyobb gondunk sose legyen,az elõzõ kõszegi(KHT-3)túránkon meg ez volt a kijelölt út,most legalább kijavítottuk az akkori kispistázást:)

Valahogy nem ment a felpörgés,a többiek el is húztak tõlem,igaz többször meg is kellett állnom,mire kialakítottam a megfelelõnek vélt öltözetet az elõttünk álló közel négy kilométer emelkedõre.Fejlámpával baktattunk ki a városból,ha a városi aszfalton el is lehetett volna hagyni,az erdõbe érve mindenképp szükség volt rá elkerülendõ az esetleges orrabukást.E szakasz elsõ 2/3-ában kényelmesen,szerpentinezve szedtük össze a szintet,néha egy-egy rövid lépcsõsort beiktatva,néhány pontról szép kilátásunk volt a kivilágított kisvárosra.Aztán már nem volt kegyelem,beálltunk az Óház irányába és nem egész egy kilométer alatt átszeltünk vagy 12-13 szintvonalat.(Szintvonalak itt 10 méterenként.)A csúcshódítás a szokásos 50 perc altt történt meg,szusszantunk párat,eltettük a fejlámpákat és megindultunk az Irány-hegy irányába a kék sávon.Mint tudjuk ez a szakasz egy ideig enyhén emelkedik,de aztán az említett hegy vonalától kezdve Velemig nincs megállás,igazi idõeredmény-javító végig lejtõs szakasz következik ami a Vöröskereszt pihenõhely után a piros kereszt majd a piros sáv jelzésen halad.Közeledve Velemhez már kezdtük a bendõnket ráhangolni a finom teára mellyel majd a zsíroskenyereket öblítjük le,a falu elõtt még helyet is csináltunk az italnak:)

Aztán pecsételtünk,leakasztottam a poharamat,aztán mentem az üst felé,aztán nem volt benne semmi:(

Aztán kiderült,hogy még nem készült el a tea,így nem is ettem sokat(zsíroskenyér teával az igazi),majd ittam pár korty izo-löttyöt,és indultunk is tovább.(Nem bírom megállni,így leírom:egyik szervezõ bevallotta,hogy elõbb is elkezdhették volna a fõzést,a másik símán letagadta,hogy Írott-kõ elõtt is szokott tea lenni.Azt már végképp csak mérhetetlen gonoszságból árulom el,hogy volt ott tea,mert érkezett egy csapat,aki közül egy emberke”valakinek a fia”-a nõi névre nem emlékszem-volt,és mivel õ „valakinek a fia”volt,mindjárt a kezükbe is nyomták a poharakat a konyha elõtt…..)A kis protekciósok:)))

Kis közjáték után tehát megindultunk Bozsokra a kék kereszten gyönyörû hajlékok között.Hamarosan már a Bozsoki-patak völgyében jártunk én imádok mindent ami víz,itt is nagyon lélekemelõ volt a patak csobogása.Szokás szerint a falut csak épp hogy érintettük,pecsételés után ráálltunk a kék 3szög jelzésre.Kisebb kaptató után hullámvasutas szakasz következett,majd egy majdnem derékszögû jobb kanyar után pontosan 12 szintvonal átszelése várt ránk valami olyasmi célzattal,hogy közelebrõl is láthassuk a Kalapos-kõ nevû sziklaalakzatot.Miután ez megtörtént-miután újra a megfelelõ mennyiségû oxigén állt rendelkezésünkre-gyorsan tovább is indultunk az országhatár irányába.

Az útvonal egyik,ha nem a legszebb része következett.Jobbra alattunk az elképesztõen gyönyörû Sötét-völgy,aljában patakkal,hatalmas szálfákkal….

…majd véget ért a szem legeltetése,és már többnyire csak a lábunk elé néztünk a Dunántúl legmagasabb pontjára tartó kaptatón.Szembõl kisimult arcú,vidám túratársak érkeztek,szinte rohantak lefelé a hegyrõl,„hova ez a kapkodás?”-jegyeztük meg néha zihálva:)

A csúcson kaptunk pár szem diannás cukrot,majd pecsételés után nem is idõztünk sokat a szeles helyen,mi is elkezdtük a jókedvû downhill-szakaszt.Itt kezdtem jobban lenni,eddig valami teltségérzet,ha úgy tetszik hasfájás gyötört,ami szerencsére eddigre elmúlt.

Az oda-vissza szakasz után ráálltunk a piros sávra,majd elõször a Hosszú-völgy peremén,majd kimondottan a völgyben ereszkedtünk vissza Velembe.Idõközben befutott mellénk a Szerdahelyi-patak is,csobogásával tovább fokozva a természet nyújtotta örömöket.A patakban-miután úgy itéltük meg,hogy itt még talán nem szennyezett semmivel-bemosakodtunk a reggeli második felvonásához és újra csak meglátogattuk a híres Alkotóház udvarát.Az ellátmány eddigre teljes egészben elkészült,így pár szót váltva a mily meglepõ,épp szintén falatozó Kerek repkény- Kékdroid duóval mi is elköltöttük a tízórainkat.

A tea ismét nagyon finomra sikeredett,így csak némi repeta után indultunk el a Szent-Vid meghódítására.Az emelkedõ bár nem a legszelídebb fajtából való azért nem okozott megoldhatalan problémát.Bár úgy emlékeztünk,hogy a kápolnánál  nincs ell.pont azért elõvettük az igazolófüzetünket,hogy megállapíthassuk,hogy itt valóban nincs ell.pont.Még bekukkantottunk az épp nyitva levõ épületbe,aztán indultunk is tovább.

A kék karika jelzés nem gyenge emelkedõjén jutottunk fel a Hármashatár-hegy autósparkolójához,majd pár méter aszfaltozás és a Hörmann-forrás meglátogatása után végre újra lejtõs szakasz következett a Stájerházakig.Kiélveztük a lejtõt amennyire csak lehetett,tudtuk,hogy egy ideig megint csak elbúcsúzhatunk az ilyen kellemes szakaszoktól:)A ponton begyûjtöttük a szokásos almánkat,majd azt harapdálva elkezdtük legyûrni a fehér pöttyökkel megjelölt etapot.

Komótosan felbaktattunk a Tábor-hegyre,majd nyugtáztuk,hogy már csak egy ilyen kapaszkodás vár ránk,és az igaz,hogy lényesesen meredekebb,de lényegesen rövidebb is.A Paradicsomos ell.ponthoz óvatosan cikk-cakkban ereszkedtünk le,ahol összefutottunk tavalyi kollégánkkal Péterrel aki épp „soha többet ezt a túrát”hangulatban volt,ráadásul a 70-en,úgyhogy volt még pár km hátra neki:)Próbáltunk lelket önteni bele,láthatóan nem sok sikerrel,aztán megkezdtük a kanyargást a Hét(vezér)-forrás felé.Így sokadjára már ez sem tûnt olyan megterhelõnek,sõt unalmasnak sem,igaz,hogy aszfaltozni kell elég hosszan,de közben lehet nézelõdni,beszélgetni-szóval jó társaságban hamar elfogy az út.

Az én térképemen még nem szerepel,de már jóval a forrás nagy kanyarja elõtt megy le balra egy –ha jól rémlik-valamilyen kék jelzés Hét-forrást elõrejelzõ felirattal(esetleg,ha járható be lehetne iktatni a túrába,kiküszöbölve az itteni oda-vissza szakaszt),mi azonban kiírás szerint haladtunk tovább az aszfalton az említett kunkor felé.Balról aztán a mélységben feltûnik maga a forrás,itt a kispistázók,a lábukat nem kímélõk általában nekivágnak az avarral borított hegy(vagy völgy)oldalnak,mi meg csak úgy öregesen a kapott útvonalvázlatot figyelembe véve leballagunk az aszfaltcsíkon.

Az már a Paradicsomos ell.ponton látható volt,hogy jó fél órával jobb az idõnk,mint tavaly,és ez a helyzet a forráshoz érve csak javult.És,hogy maradjon is minden így,nem is húztuk hosszúra a pihengetést,neki is vágtunk feltenni az „I”-re a pontot.(Az evést-ivást én már elrendeztem jóval a forrás elõtt,arra gondolva,hogy az ott elfogyasztott táplálék már csak felesleges teher,energiát már nincs ideje adni)

Feri vezette a csapatot,elõször úgy tûnt,hogy ez a kaptató az elmúlt évben valahogyan megszelidûlt,de aztán persze megmutatta igazi arcát.Nagy megkönnyebbülés volt felérni a vízszintes szakaszra.Aztán már látótávolságba került a kilátó,még egy kis kapaszkodás,majd újra könnyebb rész,majd egy bal kanyar és már fenn is vagyunk!Ez évrõl évre könnyebben megy,azt azért leszögezhetjük.

Pecsételés után Sanyival elhagytuk Ferit és az épp hozzácsapódott túratársakat,és szó szerint lerohantunk a hegyrõl.Na,ilyet sem csináltam még ilyen hosszúságban,de nem mondom,hogy olyan rossz lett volna.Kicsit féltem,hogy esetleg a térdeimnek késõbb ez nem fog tetszeni(hiába mondják a hozzáértõk,hogy lefelé,ahol a terep engedi jobb a térdnek a kocogás)de szerencsére nem lett baj a dologból.Leérve az aszfaltra aztán visszaváltottunk gyaloglásra,és a kijelölt(temetõ melletti)úton begyalogoltunk a célba.

Ha azt vesszük,hogy elsõ nekifutásra 11:45 lett az idõm,akkor a mostani 10:30 azt hiszem nem lebecsülendõ.Fõleg úgy,hogy most sem szakítottuk meg magunkat,lényegében a saját tempónkban haladtunk végig.Persze könnyû egy olyan csapatban haladni,ahol a három tagnak közel azonos a tempója,senkit sem kell visszafogni,és senkire sem kell várni.

Nos,a kezdeti „gyilkos”majd a folytatásban alkalmazott „nagyon kemény”jelzõt most nagyképûen az „elég kemény”-re cserélném,aztán majd jövõre meglátjuk:)

A sikeres teljesítésért a szokásos Emléklap és sajnos a szintén szokásos kitûzõ jár,ami annak fényében még „bántóbb”hogy pl. a 70-esek öt félébõl választhatnak.Az ellátásra viszont-a kis teás bibin kívül-nem lehet egy rossz szavunk sem,hiszen Velemben kétszer van zsíroskenyér plusz tea(?),Írott-kõnél diannás cukorka,Stájerházaknál alma,a célban pedig idén már két darab nagyon finom,friss szalámis szendvics plusz szörp.

Még egy észrevétel itt a végén:Sokan,úgy tudom azért nem választják a 70-es távot,mert hogy állítólag az utolsó 20 kilométer elég ingerszegény,ráadásul nagyon sok az aszfalt.Ha ezen lehetne változtatni-akár komolyabb szintemelkedés árán is,na azért nem 3500 méterre gondoltam-mindenképp vonzóbbá tenné ezt a távot.Talán még én is belevágnék:)De azért az 50-es kitûzõket ettõl függetlenül is lehet frissíteni!:)

Jövõre remélem jön a negyedik.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20102010.10.13 13:10:54
Bakonyi Barangolás 70

2010.10.09.

 

Jó egy hónapja,Kõszegen voltam utoljára teljesítménytúrán.Életem elsõ 70-ese elõtt viszont nem akartam túlzottan leereszteni,így a kondi megtartása érdekében a két túra elõtt félúton-igaz két részletben-lejártam a Rómer Flóris Jelvényszerzõ Túramozgalom útvonalát a maga kicsit több mint 72 kilométerével.Amellett,hogy szép élményekkel gazdagodtam az õsziesre fordult erdõben,(szarvasbõgés,egyebek)bejártam olyan számomra eddig ismeretlen szakaszokat is,melyeknek tapasztalatait kamatoztatni tudtam ezen a teljesítménytúrán.

 

Szép ködös délelõttrõl szóltak az idõjósok hírei,tartva ennek közlekedésre gyakorolt hatásaitól kicsit bõvebb lére eresztettem a Zircre jutáshoz eltervezett idõt.Szerencsére azonban csak kisebb ködfoltokkal kellett megküzdenem,így 6 után pár perccel le is parkoltam az iskola közelében.Épp akkor vágódott ki a kapun a túrázók elsõ nagyobb csoportja.Nem siettem túlzottan,M.”Túrázz a vonatért”András veszprémi lakossal volt egy találkozóm 6:20 körül,így kényelmesen átvedlettem „túrázóvá”,neveztem és elballagtam egy ismerõs pékség boltjához ahol a Rómer Flórison nagyon finom lekváros-pudingos lepényt vásároltam.Csak az épp aktuális gazdasági helyzet megörökítése miatt írom:a két hete 170 forintos pékáru mára már nem aprózta el a dolgot és kerek 200-ért kínálta magát a kedves vevõnek.Reggeli közben a találkozó sikeresen le is zajlott,ezután durván 6:25-ös rajtidõvel kezdtem meg életem eddigi leghosszabb menetét.

 

Még a városon belül összefutottam Cs.Sanyival,vele indultunk meg a Bakony újabb meghódítására.Kíváncsi voltam merre fut ki a zöld sáv Zircrõl,ill. hogy ez az útvonal mennyire kijelzett,ugyanis a Rómer Flóris ellenkezõ irányba való teljesítése alatt kilépve a várost határoló erdõbõl a mezõre bizony elvesztettem a jelzést és szabályosan,toronyiránt,tökön-babon átvágva értem el Zirc szélsõ utcáját.Most letisztázhattam magamban ezt a szakaszt is,amit a rendezõk egyébként ahol kellett ideiglenesen kihelyezett jelzésekkel,szalagozással is megerõsítettek.Várakozásaimmal ellentétben a domboldal füve nem áztatta el mindjárt a túra elején a bakancsomat,ugyanis szép fehér bevonatos és kellemesen ropogós volt.Még bent a városban a szemem láttára billent át a hõmérõ kijelzõje nulláról mínusz egyre,úgyhogy nem volt min csodálkozni.Ha csak nem a ködben úszó zirci laposon ami valóban szemet gyönyörködtetõ látvány volt.

 

Haladtunk tehát a Rómer Flóris Emlékút zöldjén,idõnként meg-megállva egy-egy fénykép erejéig,tényleg egyik ámulatból a másikba estünk annyira szép volt a ködös reggel.Lassan a hátunk mögött aztán felkelt a Nap is,(meg is jegyeztük,hogy figyelmes túraszervezõ ilyenkor nem indít túrát keletnek)így ezután jó darabon a fények különös játékát is élvezhettük.Különleges látvány ilyenkor a harmatcseppekkel vastagon végigfuttatott pókhálók tömege,melyek gyöngysorként feszülnek a bokrok-fák ágai között.Látni kell.

 

A Köves-hegy magasságában aztán átváltottunk a piros keresztre,majd rövidesen meg is érkeztünk az elsõ ell.pontra a Zoltay-forráshoz.Eddig megúsztam az átázást,ivás közben aztán az egyik bakancsom belecsúszott a forrás kis medencéjébe aminek módfelett örültem.Ivás után folytattuk utunkat tovább a piros kereszten,hamarosan már a fokozottan védett és épp ezért nem is látogatható Nagy-Som-hegy oldalában talpaltunk.Még egy utolsót gyönyörködhettünk a ködös pénzesgyõri medencében is.Itt az volt különösen szép,hogy a köd már nem töltötte be teljesen a látóhatárt,hanem szépen megült a laposabb részeken miközben a magasabb pontok,a fák koronája már kikandikáltak belõle.

 

Aztán beváltottunk az erdõbe ahol nagy örömömre Pistit(stalker)és fiát Bazsit értük utol,akik szintén a 70 kilométer legyûrését tûzték ki mára feladatul.Négy fõsre duzzadt tehát a csapat.

 

A Pénzesgyõr-Bakonybél mûutat keresztezve aztán lecseréltük az eddig használt jelzésünket a zöld 3szögre,mivel a Kertes-kõi szurdokot szerettük volna útbaejteni.A szurdokvölgy bejáratánál megkaptuk második pecsétünket egy szelet csoki társaságában majd bevetettük magunkat a Bakony egyik legszebb sziklaalakzatokkal övezett völgyébe.Hatalmas kõfalak között köveken egyensúlyozva,lassan haladtunk,igazából itt nincs is értelme sietni,érdemes jókat nézelõdni.Ahogy az Alsó-Cuha szurdokánál,szerintem itt is felírhatnák a térképre,hogy magas vízállásnál nehezen-vagy egyáltalán nem–járható.Ha csak 30 cm-rel lett volna magasabb a patak szintje,bizony lett volna olyan rész ahol törhettük volna a fejünket a hogyan továbbon:)

 

Amilyen szép olyan rövid ez a szurdok,pár perc alatt ki is jutottunk belõle és a Szömörke-völgy bejáratától pár méterre felkanyarodtunk jobbra az Öreg-kerülõ-hegyre (Ez az a kanyar amit a Sumin tavaly nem vettem észre,pedig-igaz elég takarásban-ott van a nyilazott jelzés egy öreg-talán-vadkörtefán)Meredek de elég rövid kaptató után balra fordultunk a szép bükkösben és áthullámvasutaztunk a Csúcs-hegyre a fakitermelõk által helyenként elképesztõen szétgyúrt utakon.Itt,mivel néha nem úsztuk meg ezen „utak”keresztezését mindkét bakancsom bokáig merült a híg sárba.Az afrikai szavannákon a vadak külön örülnek az ilyen bevonatnak,hiszen távoltartja tõlük az élõsködõket,én már nem tudtam neki határtalanul lelkesedni,mert a bakancsom szellõzése gyakorlatilag megszûnt általa.Csúcs-hegyen aztán visszatértünk a hûtlenül elhagyott piros keresztre,majd ezen a jelzésen egy szép árok peremén leereszkedtünk a Szent-kúthoz.Kissé körbenéztünk,sajnos foglalt forrást nem találtunk,így begyalogoltunk Bakonybélbe,ott is a Pikoló nevû vendéglátó egységbe.Itt a pecsét mellé egy 150 ft-os bónt is kaptunk,amit ki-ki ízlése és igénye szerint beváltott,ettünk pár falatot,majd az útra töltöttünk még az épp elkészült teából is a poharunkba.Visszagyalogoltunk a Szent-kutas leágazóig,majd a falut a sárga sávon hagytuk el.Közben a teánk is kihûlt annyira,hogy szép apránként meg tudtuk inni.

 

Mivel mindannyiunk lábbelije át volt nedvesedve azt a döntést hoztuk,hogy a Gerence-völgyben inkább az amúgy gyûlölt aszfaltot használjuk,hogy az idõközben szép napsütésessé vált idõben száradjanak kicsit a bakancsok,cipõk.Persze ránéztem azért a térképre,mivel kispistázni semmiképp nem szerettem volna,de a két út között nem fedeztem fel különösebb eltérést már ami a hosszukat illeti.Így mi hárman nekivágtunk az aszfaltnak,Sanyi akinek amúgy is volt némi lábfájdalma-és „csak”a 45-ön volt,letért a kiírás szerinti kék keresztre.

 

Túlélve néhány eszement autóst(igaz,most mi voltunk rossz helyen)megérkeztünk a Gerence-pihenõbe,majd pecsételés után a zöld kereszten elkezdtünk kapaszkodni a Táborhely-hegyre.Pistiben erõsen motoszkált a kiszállás gondolata elhúzódó sarokfájdalma miatt,de a döntést mindig késõbbre halasztotta.Küzdött hõsiesen.Nekem is volt azon a tájékon már sérülésem,tudom milyen a minden lépésnél benyilaló fájdalom.

Átkeltünk tehát a szép hegyen,majd egy erõs szintvesztéssel leértünk egy erdészeti mûútra amin jobbra fordultunk a kék sávon.Egy mészégetõ után hamarosan a Hideg-völgy bejáratánál találtuk magunkat ahol a következõ pontõr már várt ránk.Mivel elég komoly szintemelkedés elõtt álltunk újra csak dobtunk pár falatot a lovaknak,majd nekiindultunk.Hamar leesett,hogy én már jártam itt,épp tavaly a BB20-on.Az emelkedõ tavaly óta mit sem enyhült,fújtattam rendesen,mire felértem.Bazsiék szereztek is nem kis elõnyt,de rendesek voltak és bavártak a tetõn.A völgy egyébként nem véletlenül kaphatta a nevét,fiatal kollégánk ingujjra vetkõzve kezdte a meghódítását,aztán kapaszkodó ide vagy oda,vissza kellett öltöznie.

Megkerültünk egy elhagyott kõbányát,majd a Nádajtó-árok peremén haladva értük el a következõ ell.pontunkat a Királykaput.Úgy emlékeztem hogy szebb ez az árok,szép nagy azzal nincs is semmi baj,csak eléggé kaotikus a kinézete.Hogy ez a favágók,vagy a tavalyi viharok mûve azt nem tudom.

 

Királykapunál pogácsát kaptunk szörppel az átfagyott pontõröktõl.Voltak akik elmentek felderíteni a közeli Király-kutat is,mi a falatozás után rögtön el is indultunk a piros sáv irányába.Kiérve tehát a mûútra jobbra fordultunk,majd pár lépés után betértünk az erdõbe és a régi kisvasút töltésén igyekeztünk vissza a Gerence-pihenõhöz.(Pár perce haladhattunk csak a piros sávon,mikor 4-5 fõs csapat ereszkedett le jobbról a hegyoldalból,keresve az említett jelzést-lényegében a pihenõhöz tartó utat.Elmondásuk szerint az ell.pont(Királykapu)után elnéztek egy kanyart,hát én akárhogy nézem a térképet,nem tudom kitalálni,hogy lehetett ennyire elkeverni,és fõleg,hogy hol:)

Pistiéknek ezen a szakaszon idõnként komoly gondjaik akadtak a nagy szemû kövekkel felszórt úttal,ez ellen engem a vibram-talp kiválóan megvédett,akinek érzékeny a talpa az ilyenre a vibramot csak ajánlani tudom.Igaz egy hátránya mindenképp van:a vizes köveken iszonyúan csúszik,de hát valamit valamiért.

 

Eseménytelen gyaloglást követõen újra csak a Gerence-pihenõnél növeltük az igazolólapunkon található pecsétek számát,majd kisebb erõgyûjtõ pihenést és falatozást követõen elindultunk túránk legmagasabb pontja felé.Félve néztem a következõ kilométer elé,ugyanis Ösvénytaposóék beiktatták az útvonalba az Odvas-kõ barlangot is.Ami persze nem baj,hiszen ez egy elég jelentõs képzõdmény a Bakony rengetegében,csak az a lépcsõsor,ami oda felvisz,az ne lenne!:)Nagyon utálom a lépcsõsorokat.Nyilván oda építenek lépcsõsort ahol sok turista fordul meg.Ezzel még nem is lenne semmi probléma.A másik ok a sok turista mellett,hogy valószínûleg jó meredek az az út,hogy ha muszáj lépcsõsort kialakítani.Na ez a nagyobb gond:)És nem elég,hogy meredek,de még emellett olyan hosszú is,hogy csak na:)

Bazsi meg csak szökell felfelé,tudomást sem véve a gravitációról,rólam meg folyik a víz,iszonyúra szenvedek.Hiába,gyík vagyok,nincs mit szépíteni.Aztán felérek a barlang szintjére,elõre nézek,még mindig lépcsõ….

Megváltás volt kijutni a piros sávra…..

 

Komolyan mondom,inkább 5 km plusz,mint egy ilyen kapaszkodás.Volt is aki kihagyta és végig a piros sávon jött fel idáig.

 

A nagyteveli túrán jártam itt utoljára,és még én nyugtatgattam Pistiéket,hogy nem olyan vészes a következõ szakasz a Kõris-hegyig.Igaz,hogy 7 kilométeren durván 500 méter szint,(Gerence pihenõ-Kõris-hegy viszonylatban)de az nem vészes.Egyet nem számoltam:hogy mindezt 38 kilométerrel a hátunk mögött kell megtennünk.Meg én olyanra emlékeztem,hogy hullámvasút-szerû a szakasz,tehát vannak benne néha vízszintes,neadjisten lejtõs részek is.Aztán nincsenek:)Egy centi lejtõ nincs egészen a csúcsig:)El is halkultunk rendesen,a csendet csak Pisti törte meg néha mikor rászólt a fiára,hogy lassítson picit.Az aszfalton már nagyon elcsoffadtam,erõm utolsó szikráival jutottam fel a csúcsra.

 

Nagy szerencsénkre kiváló idõ volt a kilátó lábánál,túrázók heverésztek mindenfelé a fûben,mi is követtük a jó példát.Bõ tíz percet töltöttünk regenerálódással,ettünk,ittunk,heverésztünk.(A ponton nápolyi plusz ásványvíz esetleg szörp volt a szolgáltatás)Meg is lett a hatása,szinte kicserélõdve indultunk neki a számomra még ismeretlen kék barlang jelzésnek.Elképesztõen szép és elképsztõen meredek úton halad az említett jelzés,tényleg nagyon óvatosan lehetett csak haladni,figyelve minden egyes lépésre.Sajnos minden óvatosság ellenére Pisti egy helyen elcsúszott,így a már hozott sarok-és a lépcsõsoron beszerzett térdsérülése mellé még a combja is meghúzódott. Megijedtem mikor láttam,hogy mi történt,egybõl az járt a fejemben,hogy hogy visszük ki innen,ha komoly a baj.Szerencsére tovább tudott jönni.Itt található egyébként az Ördög-Lyuk(térképen Ördög-lik) barlang,és az itiner megemlít egy elhagyott márványbányát is ami pár perces kitérõvel elérhetõ.

 

Az izgalmakkal teli ereszkedést követõen leértünk a hegy körül kanyargó mûútra amin balra fordulva folytattuk a túrát a Márvány-völgyben.Jobbra letértünk az útról,majd párszáz méter után ráfordultunk a Barátok útjára,vagyis a zöld sávval jelzett turistaútra.Bal oldalunkon a halomsírmezõkkel haladtunk,majd számos völgy mellõzésével hatalmas bükkfák árnyékában   már a közös kék-zöld sáv jelzésen ereszkedtünk le a Száraz-Gerence-völgybe.Megkaptuk aktuális pecsétünket és balra fordulva elindultunk aszfaltot koptani az Öreg-Séd kiszáradt medre mellett mintegy 3,5 kilométeren át a sárga sávon.(Közben úgy félúton egy kisebb technikai kiállásunk alatt egy idõsebb túratárs,vállán hanyagul átvetett táskájával valami olyan sebességgel gyalogol el mellettünk,hogy a menetszele szinte belelök a patakmederbe:) Kb ¾ óra múlva balra befordultunk a Tekers-kút árokba a sárga karika jelzésen,majd elérve a zöld sávot jobbra tértünk le egy eléggé vizenyõs erdei útra.A csapásokban szerintem egész évben ott a víz,egész szép növényvilág alakult már ki bennük,komolyan mondom én már a halakat kerestem-hiába:)

 

Durván egy kilométer után aztán a Kuruc-rét túloldalán dobtunk egy jobbost a zöld karika jelzésen,és a fák között hirtelen beállt szürkületben begyalogoltunk a Bödön-kúthoz,ahol a túra legkomolyabb frissítõpontját állították fel a rendezõk.A szabadtûzön fõtt tea mellé,ki-ki ízlése szerint választhatott magának kenyeret különbözõ feltétekkel,én maradtam a lekvárosnál,a többiek ha jól láttam a hagymás-zsírosat választották.Kellemes meleg volt a tûzrakás mellett,nehezünkre is esett az indulás(lehet persze hogy ebben nem kis szerepe volt a ponton tevékenykedõ felettébb csinos lánykának is:),de erõt vettünk magunkon,és fejlámpáinkat üzembe helyezve búcsút intettünk a kedves társaságnak.Sokkoló volt a pár méter alatt bekövetkezett mintegy 15 fokos hõmérséklet esés,kellett pár méter míg újra bemelegedtek a futómûvek.Mellénk szegõdött itt két budapesti srác,akik rövid ideig robotszerû járásukkal szórakoztattak minket,váltig állították,hogy csak a vicc kedvéért teszik mindezt:)Jópofa emberkék voltak amúgy tényleg,ezután végig együtt haladtunk,színt vittek a csapatba,ami nem is jött rosszul az utolsó 15 kilométerre:)

 

Kiérve Bödön-kúttól az aszfaltra tehát balra fordultunk(a régi Szépalma irányába)majd néhány méter után jobbos következett-ráálltunk a kék sávra.Ezen a jelzésen-már sötétben-jutottunk el Szépalmapusztára.Említettem a többieknek-és most látom,ezt az itinerünk is megteszi-hogy milyen szép ez az arborétum ami mellett épp haladunk,õk ezt nagyon köszönték,és mondták,hogy igen,tényleg szép,látják õk is:)Haladtunk tehát Szépalma sárga sávján,majd a hotel épülete elõtt elfordultunk jobbra és a tó mellett felballagtunk a dombra ahol egy autóban ülve már vártak a pontõrök.

(Érdekes hely ez a Hotel Szépalma.Nem hiszem,hogy általános gyakorlat,hogy egy négy csillagos szálloda átengedi a területén az egyszerû bakancsosokat,fõleg éjjelek éjjelén.Kellõen sznob társaságban menõzhetünk is:"Ja,Szépalma,évente párszor megfordulok ott",aztán ha nem kérdeznek tovább,nem kell az orrukra kötni,hogy csak "átutazóban":)

A dombtetõn kisebb riadalmat keltett egyesekben a nagy sötétségbõl egyszer csak felbukkanó néhány ló,persze aki nem számít rá meg is lepõdhet,én elismerem.Pecsét mellé itt hatalmas almák közül választhattunk,majd folytattuk utunkat a sárga sávon.Durván egy kilométer után aztán rátértünk a piros keresztre,amit egy trükkös kanyart nem észrevéve mindjárt el is vesztettünk volna,ha Bazsi nem kiált bele a nagy magyar éjszakába,hogy R.Pisti gyenesdiási lakos-akitõl a GPS-en levõ útvonal valószínûleg származott-itt bizony letért jobbra.És valóban,visszatértünk az elkerült leágazóhoz,majd jobbra fordulva megkezdtünk egy hosszú emelkedést egy térképen meg nem nevezett dombra.(a zavart az okozta,hogy egyrészt nem „nyilazott”volt a letérésnél a jelzés,másrészt a keresztezõdés UTÁN volt felfestve a fára)

 

Felérve a dombra tartottunk egy kis szünetet,megkértem a többieket,hogy kapcsoljuk le a fejlámpákat egy két másodpercre,így gyönyörködjünk az ezer csillaggal borított égboltban.Miután ezt megtettük indultunk tovább.Az eddig itt beszerzett szintemelkedést intenzív ereszkedéssel vesztettük el,a hegyoldalból világító szempárok tûntek fel idõnként.Amúgy hihetetlen csend ült a tájon,csak lépteink zaja zavarta meg a nyugalmat.

 

És Pálihálás nincs sehol:)

 

Már-már azt kezdtük hinni,hogy Pálihálás nem is létezik-és akkor nyilván a valaki által megemlített pálihálási vad kutyák is csak a képzelet szüleményei.Csak nem akartunk ugyanis odaérni.Pisti és Bazsi a tavalyi BB 45 okán már ugyan jártak ott,de emlékeik kicsit megtréfálták õket,mindenféle kanyarokat említettek,a kanyarok után várható mindenféle eseményekkel,de Pálihálás csak nem jött el:)

 

Aztán persze eljött:)

 

Egy messzirõl észrevehetõ kivilágított munkagép és egy balról befutó ember által épített kerítés jelezte,hogy valamiféle lakott terület felé közeledünk,ami a településnév-tábla tanúsága szerint nem volt más mint Pálihálás:)

Nagy volt viszont a csend.Hol vannak a kutyák,amikkel majd meg kell küzdenünk?Épp ennek említésére aztán beindult az ugató kórus,mi megmarkoltuk botjainkat és…..

És nem történt semmi,szépen kiballagtunk az egyutcás „falucskából”,különbözõ történetekkel szórakoztatva magunkat az itt már valóban „nemszeretem”aszfalton.

 

A Kõ-Kuti-erdõ szélénél még meglátogattuk azért az utolsó pontõrt is,már csak azért is mert volt neki jópár tasak Chio ropogtatnivalója.Kis noszogatásra aztán nekiindultunk az utolsó emelkedõnek,ami most kimondottan hasznosnak bizonyult,ugyanis a ponton töltött pár perc is elég volt hozzá,hogy kicsit kihûljünk annak ellenére,hogy ez a pontõr is rakott magának tüzet.Az elsõ métereken még a kezem is fázott kicsit,de aztán a bemelegedés után már nem volt gond.Átkeltünk tehát a Kõ-kuti-erdõn,majd Tündérmajoron(itt néhány szalag azért könnyített volna az útvonal követésén,bár nem volt megoldhatatlan a feladat)(fõleg nekünk GPS-szel:),és a domb tetejére érve már feltûntek Zirc fényei.

 

A város határát elérve,a már reggel megismert úton értünk célba.

 

A célidõm 21:40 lett,ha azt számoljuk,hogy a lapon szereplõ 06:15 ellenére úgy 06:25-30 körül indultam neki ténylegesen a távnak akkor 15 óra 10-15 perces menetidõ jön ki a végére.Azt hiszem ez jónak mondható 70 kilométeren 1845 méter szintemelkedés mellett.

 

Kicsit az ismeretlentõl(az eddigi leghosszabb túrától)való apró félelemmel készültem erre a túrára,valójában a legnagyobb veszélyt abban láttam,hogy 50 kilométer környékén már általában se enni,se inni nem tudok,és akkor mi lesz az utolsó 20 kilométerrel.Ez a gond szerencsére nem jött elõ,a túrán sokszor ettem keveset,sokszor ittam,és az evések végén általában mindig bekaptam egy marék sós mogyorót is.Amikor meg úgy éreztük,hogy pihenni kell,leültünk-hisz ez nem verseny,még ha titkon azért mindenikiben ott  motoszkál a minél jobb idõeredmény elérése is.Megúsztam mindenféle fájdalom nélkül,egyedül az utolsó 5 kilométeren éreztem úgy,hogy méretes vízhólyag van a lábamon,de csak kiázott a bõröm,lehet,hogy egy jó idõben elkövetett zoknicserével ezt az apróságot is ki tudtam volna küszöbölni.Ez a pár sor talán OFF-nak tûnhet,igazából azért vetettem papírra,hogy a magamfajta kis rutinnal rendelkezõ „hosszútávosoknak”esetleg segíthetek néhány tapasztalattal.

 

Ez a túra tûnt a lehetõ legjobb választásnak az elsõ 70-es menetre,és az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.A túra nagyon magas színvonalon szervezett,kitûnõ az ellátás,eltévedni szinte lehetetlen-a jelzések szinte az egész útvonalon ropogósan frissek,szükség szerint szalagozással megerõsítettek.A többlapos A3-as igazolófüzet tartalmaz szöveges leírást,útvonalvázlatot,távés szintadatokat(szakaszonként is),szintmetszetet,bakonyi ismeretanyagokat.Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát,akármelyik távot is szeretné megcsinálni.A sikeres teljesítésért egyébként egy szép színes Oklevél,valamint nekünk 70-eseknek egy nagyon szép színes fémjelvény járt.Életem elsõ teljesítménytúrás fémjelvénye!

 

Köszönöm a társaságot Sanyinak,Bazsinak,Pistinek és a két fõvárosi srácnak(neveket sajnos nem tudok,egyikõjük talán Peti?)

 

A rendezõknek pedig:

 

Köszönöm a lehetõséget

 

dnvzoli
 
 
Avar-kortól napjainkig - Történelmi gyaloglás a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20102010.09.09 15:15:59
„Avar-kortól napjainkig”-Történelmi gyaloglás a Kõszegi-hegységben 35 kilométeren át.

2010.09.04.

Egyik kedvencem a Kõszegi-hegység,és bár azt késõn vettem észre,hogy idén akár a "Kõszegi-hegység Túrázója" is lehettem volna,ha teljesítem a rendezõk által indított mozgalom mindhárom túráját,ez a harmadik rendezvényük önmagában is érdekes,szép,tartalmas programnak ígérkezett.Az eddigi beszámolók pozitív hangvétele("Út az ismeretlenbe"-A Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei,"Vizek nyomában"-Forrástúra a Kõszegi-hegységben),a 35 kilométerre megadott 1100 méter szintemelkedés,na meg az ezen a tájon begyûjtött eddigi tapasztalataim tehát ezen a szombaton egyértelmûen arra sarkaltak,hogy Kõszeg felé vegyem az irányt.Szerencsére tervem befogadó fülekre talált,így Márti,Laci és Sanyi is velem tartott.

Nem számoltam ki percre az idõnket,így kényelmes autózást követõen 7 órakor el is rajtoltunk a várudvarban kijelölt rajthelyrõl.Egy kis problémánk mindjárt az elején adódott:Sanyi egyik már eléggé leharcolt túrabotja végleg megmakacsolta magát és az istenért sem volt hajlandó a megfelelõ méretûre szétcsúszni.Így lett egy hegymeneti és egy lejtmeneti botja,na meg kiválóan tudta alkalmazni ott,ahol az ösvény a menetirányunkra merõlegesen lejtett.Persze nagyon sok ilyen szakasz volt:)

A túra a vár elhagyása után a Hunyadi utcában indult,elhaladtunk az Írottkõ-túrák indítási helyéül szolgáló iskola elõtt,majd a Kereszt utcán át értünk ki a Temetõ utcába,ahol jobbra fordulva haladtunk tovább a Szénsavas-kút irányába.A turistatérképemen ez a zöld sáv nyomvonala,a rendezõktõl kapott térkép szerint ez a jelzés  az iskola után tovább halad egyenesen a Hunyadi utcán,majd annak végén fordul le balra a Szénsavas-kút felé.A szöveges leírás is ez utóbbi verziót támogatja,nem volt célunk a kispistázás,elnézést érte,ha tévedtünk.

Szénsavas-kút sajnos vizet nem adott,így ezt kihagyva számomra ismeretlen szakaszon folytattuk utunkat az Y-nál most balra tartva.(illetve a zöld sáv erdõbe betéréséig már jártam erre,mikor az elsõ Írottkõ 50-emen rossz ágát választottuk ennek a jelzésnek)Haladtunk tehát az aszfalton szebbnél szebb házak mellett.A  levegõ eléggé párás volt,próbálgattuk itt az eljén mi lenne az ideális öltözet négyen négyféleképp,én végülis maradtam egy aláöltözet póló plusz egy vékonyabb pulóver változatnál.Késõbb volt a túrának melegebb szakasza is csak akkor meg már nem mertem lejjebb vetkõzni.

Hamarosan aztán letértünk a burkolt útról,bevetettük magunkat az erdõbe.Rövid ideig haladtunk a fák árnyékában,majd egy kiskertes övezetben talpaltunk tovább,a szilvázgatás közben majdnem el is vétettük az éles balkanyart,amire a jelzés kényszerített bennünket.Ez a rész volt egyébként a Pogányok.A sárga sávot(na meg a frissen festett sárga „alpannonia”-jelzést)követve haladtunk,vadkerítést kerülgetve,Doroszlói-patakon átkelve.A patakátkelés nem okozott különösebb nehézséget,bevallom õszintén nem is rémlik,hogy egyáltalán volt-e benne víz.Annál több víz került a bakancsunkra a következõ rétrõl,kissé meglepett bennünket a cafatos fû,pedig igazán számíthattunk volna rá:)Jobbra tekintve a hegység vonulataiban gyönyörködhettünk,majd egy szûk bozót-folyosón áthaladva fogytak a kilométerek.Újra visszatérve a civilizációba hamarosan meg is érkeztünk a Stefanich Pincészethez,ami az elsõ ell.pontnak adott otthont.Itt a kedves pontõr-Krisztián- hatalmas szilvával kínált bennünket,megvallom én már tartok ettõl a gyümölcstõl,így az úton eddig elcsent példányok után már nem mertem újabb adagot bevinni a szervezetembe:)

A többiek fogyasztottak,majd elbúcsúztunk és indultunk tovább Cák irányába.Pár perc múlva már az említett falu fõutcáján haladtunk,majd másokkal ellentétben és nem mellesleg Sanyi invitálására megnéztük a híres cáki mûemlék pincesort.(Amúgy a sárga sáv is itt halad.)Néhány fotó után visszatértünk az eddig használt útra majd hol a kavicson,hol az ezzel párhuzamosan haladó füves úton szõlõdombok árnyékéban megérkeztünk Velembe.Leereszkedtünk a falu fõutcájára,közben megcsodálhattunk egy kabrió-teherautót.Valahogy úgy kell elképzelni,mint egy jól megtermett lovaskocsit,ami elõtt nincs ló,a bakon ülõ hajtó kezében meg nem ostor meg gyeplõ hanem kormány van:)Kérésünre a kedves „kocsis”egy fotó erejéig meg is állította a jármûvet pedig így elvesztette a lendületét.Viszont így megtudtuk,hogy a teherszállító alkalmatosságot Ford motor hajtja,és hogy amúgy teljesen szabályszerûen van elkészítve,még rendszámmal is rendelkezik:)A fõutcán jobbra fordultunk,majd átgyalogoltunk a falun és a kék rom jelzés mentén megkezdtük túránk elsõ és egyben a legmeredekebb emelkedését.Ez a szakasz már ismerõs volt az Írottkõ-túráról,nem is okozott csalódást most sem:)Mivel azonban most nem diktáltunk magunknak olyan õrült tempót több idõ jutott nézelõdésre.Gyönyörû ez a rész,lényegében egy vízmosásban haladtunk felfelé,a partoldalban álló fák földbõl kikandikáló gyökerei sokszor fejmagaságban vannak,jobbra lent hatalmas árok fut,talpunk alatt víz által barázdált az ösvény…..szép.

Lihegve,kívül belül vízesen értünk fel a Szent-Vid kápolnához ahol a második ell.pont tanyázott.Pecsét mellé Sport szeletet kaptunk,szusszantunk pár percet.A ruházaton nem volt tanácsos könnyíteni,a Sanyi zsebében lapuló hõmérõ is csak 16 fokot mutatott,pár perc után már nem csodálkoztam a pontõr kisasszonyon aki nyakát behúzva,kabátban,kezét a kabátzsebbe rejtve összehúzódva toporgott.A lányok általában amúgy is „fagyosabbak”,mi izzadtunk mint a ló,õ meg szegény majdnem megfagyott:)Változatos hely ez a Kõszegi-hegység,itt az élõ példa rá:)

Szent-Vid után kigyalogoltunk a frissen felújított aszfaltra,közben újabb elképesztõ,levegõben kapaszkodó gyökérzeteket tanulmányozhattunk.A 25-ösök itt egyenesen folytatták útjukat a Hörmann-forrás felé,nem úgy mint mi,akik itt jobbra fordultunk az aszfalton a piros karika jelzést követve.Ismét egy olyan szakasz következett az Óház-tetõig amin még nem jártam-legalábbis gyalog.Egyáltalán nem volt azonban terhes ez az aszfaltkoptatás ugyanis gyönyörû helyeken kanyarog az út,felettünk a hegyekkel,alattunk helyi viszonylatban tényleg hatalmas árkokkal,néha elképesztõ kilátásokkal.Aztán meg nem is volt olyan hosszú ez a burkolt szakasz bõ negyed óra múlva már újra az erdõben találtuk magunkat.Több forrás mellett is elhaladtunk hullámvasutazva,majd a Borha-forrás után egy ideig a piros keresztet is utitársunkká fogadtuk.A gombaszagú erdõben újra leereszkedtünk a mûútra,majd az Enikõ-forrás után rövid jelzetlen szakaszt letudva rátértünk a jobbról becsatlakozó sárga kereszt jelzésre.Ez az aszfaltos rész sem tartott pár percnél tovább,hamarosan azon kaptuk magunkat,hogy erdõben kaptatunk felfelé,bõszen fogyasztva az elrendelt szintemelkedés ide esõ részét.Egy éles kanyarral aztán a leírás szerint rátérünk a közös zöld sáv-zöld 3szög jelzésre,és bár ezt a letérést a szervezõk irányító táblával tökéletesen kijelölték,volt bennünk némi bizonytalankodás,nem láttunk ugyanis egyet sem az említett zöld jelekbõl.Már attól tartottunk,hogy valami vicces kedvû túrázó áldozataivá váltunk,aki áthelyezte a táblát amikor végre egy balos után elõjöttek a keresett,nem túl friss,de még épp látható  jelzések.

Átkeltünk a Kincs-pihenõhöz tartó aszfaltúton,majd szerintem a lehetõ legkíméletesebb jelzett úton felgyalogoltunk a tetõre a kilátóhoz.Elég jó tempót nyomhattunk eddig,a pontõrök ugyanis az után érdeklõdtek,hogy  esetleg nem autóval jöttünk-e.Az tény,hogy elõttünk csak egy induló volt,az úton meg egy pár fõs csapat elõzött csak le bennünket,miközben a Szent-Vidnél majszoltuk a csokit.Itt pogácsát kaptunk tetszõleges itallal,én a kólát választottam,de volt ott meggy-Márka,Fanta,Sprite,ásványvíz,miegymás.Nem hagytuk ki a kilátót sem,egész messze elért a tekintet,bár azért a párásság szokás szerint jelentõsen homályosította a kontúrokat.Kissé megtévedve a Fertõt kerestük egy darabig,de aztán rájöttünk,hogy nem Sopronban vagyunk,bár a szervezõktõl kapott ismertetõ füzet szerint tiszta idõben innen is látszik a tó.Kis nézelõdés után aztán folytattuk a cikk-cakkozást a hegységben,ismét megindultunk dél-nyugatra a Vörös kereszt felé a kéken.Emlékeim szerint ez a szakasz végig lejt,de ez nem így van,kb.az Irány-hegy vonaláig emelkedik,és csak onnan halad lefelé.Vörös keresztnél tartottunk egy kis boxkiállást,bekaptunk pár falatot,majd számomra újból ismeretlen vidékre tévedve a kék 3szögön indultunk el meghódítani a Kendigeket.Nem tudom miféle hely lehetett ez régen,talán valami mûszaki zár vonala,ugyanis egy szakaszon két valamikori szögesdrót-kerítés közti sávon haladtunk,az egykori építménynek már csak a betonoszlopai állnak,de így is tisztán kivehetõ a nyomvonal.Emellett mindkét Kendig tetején antennatartó torony magasodik,és a gazban valamikori építmények alapjai bukkannak néha elõ.

Kendigek után jobbára szintben,vagy épp kicsit lejtve haladtunk,mellettünk jobbról is,balról is éjszakai sötétség uralkodott a sûrû fenyõerdõ alatt.Ez a szakasz különösen gazdag volt szederben is,szedtünk a gyerekeknek is,de rövidesen be kellett látnom,hogy képtelenség hazáig elszállítani úgy,hogy közben ne legyen belõle szederszörp.

A Hármashatár-hegyi autósparkoló után nem sokkal meg is érkeztünk a Hörmann-forráshoz,töltöttem egy fél liter forrásvizet  az útra.A közös kék-zöld jelzésen hatalmas szálfák között ereszkedve folytatuk utunkat,néha-néha már az esõ is egyre jobban rázendített,Mártiék fel is vették az esõkabátokat,én még nem tartottam szükségesnek.Leérve az aszfaltra a kék kunkorát a zöldön a leírást követve levágtuk(Hejj,a sok kispistás,ha ismerné ezt a levágót az Írottkõ túrán,ami itt a kéket követi:)),majd hamarosan meg is érkeztünk a Stájerházakhoz,túránk következõ ell.pontjára.Itt,mivel hosszútávosok voltunk nagyon finom és nagyon friss kakaós csigát vagy túrós batyut fogyaszthattunk amit házi meggyszörppel öblíthettünk le.Mennyei:)A mellettünk levõ asztalnál épp a szombathelyi erdészet egyik vezetõje készítette az ebédet egy valamilyen évfordulót ünneplõ társaságnak.Szóba elegyedtünk,így kaptunk egy mindenre kiterjedõ tájékoztatást a Stájerházakról,ugyanis az épületegyüttest épp ez a társaság(az erdészeti vállalat) újította fel,és beszélgetõtársunknak érezhetõen nagy rálátása volt e folyamatra.Hasonló részletességgel beszél a hely történetérõl egyébként a szervezõktõl kapott ismeretterjesztõ füzetecske is.Ha már itt voltunk megnéztük a Ciklámen-forrást ,meg kicsit közelebbrõl magukat az épületeket is,majd áthaladva egy kisebb arborétumon hatalmas tuják és egyéb érdekes növények között folytattuk utunkat a zöld sávon.Nem lehet túl nagy errefelé már a forgalom,-messze a város-néhol kezdi elnyelni az erdõ az ösvényt.Ilyen körülmények között értük el a nagyon vadregényes helyen található Szikla-forrást,majd egy izzasztó emelkedõvel felkapaszkodtunk a Zeiger-nyeregre.Hát az én turistatérképemen totál más a zöld nyomvonala a Stájerházaktól idáig….

Innen most kivételesen nem a Tábor-hegy felé folytattuk a zöld 3szögön,amit egyáltalán nem bántunk:)Hanem,idézem a leírást:”balra,északnak fordulunk és egy széles úton,követve a térképen Znégyzetként(!)jelzett,ám a valóságban Pc túristajelet a szép kilátást is nyújtó szakaszon elérünk túránk utolsó elõtti,5. ell.pontjához a Kereszt-kúti Erdei Pihenõhöz.”Ezzel szemben nálam erre semmiféle jelzés nem vezet.Lehet,hogy elavult a térképem?:)

A kilátás valóban szép volt minden irányban,lényegében egy hegygerincen haladtunk,majd leereszkedtünk az említett objektumhoz,ami régen határõrlaktanya volt,mint minden építmény errefelé:)Itt a kedves pontõrök zsíroskenyérrel és forró teával vártak bennünket,ilyen jól kevés túrán tartják az emberfiát mint itt,szinte már nem is bírtunk enni,de azért egy kisebb szelet kenyér meg egy valóban finom tea azért lecsúszott.

Aztán olyan történt,amit nem gondoltam volna hogy megtörténik egyszer,otthagytam a botjaimat a ponton….

Szerencsére hamar feltûnt a hiányuk,visszafutotam értük majd megkezdtük az aszfaltozást a Hét(vezér)-forrásig.Közben gyönyörködtünk a tájban,még egy foltos szalamandrával is összehozott a sorsunk,akinek bizony nagy szerencséje volt-már hárman is elhaladtunk tõle pár centire mikor Laci észrevette.Nem beszélve a 4 biciklisrõl akik az ellenkezõ irányból jöttek talán fél perce.Lepiszkáltam szegényt az útról,nagyon le volt lassulva,aztán mentünk tovább.

A forrás felkeresése most csak lehetséges opcióként volt felkínálva,közfelkiáltással eldöntöttük,hogy nem élünk a plusz szintemelkedéssel,mindegyikünk járt itt már párszor:)Fõleg,hogy most kezdett tudatosulni bennünk,hogy bizony le kell térnünk a kényelmesen sík aszfaltról felfelé az Óház irányába!Csak nem az Írottkõs kék sáv jön?-hüledeztem:)Aztán nem,csak az annál sokkal szelídebb kék karika,amely szépen óvatosan halad felfelé,nem olyan durván mint a kék sáv.Na meg nem is megy olyan magasra,majd a kék 3szöget keresztezve le is vezeti az embert a Kincs pihenõhöz.

Itt kissé megsokasodtunk,az említett kék 3szögön ugyanis becsatlakoztak hozzánk a rövidtávosok is.Szerencsénkre a Szálasi-bunkerhez viszonylagos nyugalomban érkeztünk,ami jelen esetben azt jelentette,hogy nem voltak sokan.A pont önkiszolgálóként mûködött,rövidesen rájöttünk,hogy azért mert a pontõr épp lent van egy csoporttal.Nem tudhattuk,hogy ez meddig tarthat,így összeszedve minden bátorságunkat Sanyi fejlámpájával elindultunk a csigalépcsõn,le az ismeretlenbe.Leérve az alsó szintre követtük a járatot több kanyart véve,mivel nálam nem volt lámpa nem láthattam,hogy az ellenkezõ irányokba csak kiöblösödik a járat és nem vezet sehová,így mondtam is Sanyinak,hogy ne menjünk tovább,mert elvesztjük a tájékozódó képességünket aztán sose találunk vissza:)

Szerencsére aztán nemsokára hangokat hallottunk,a csoport jött kifelé,és mivel két vezetõ volt velük,egyikõjük visszajött velünk bemutatni az alagútrendszer feltárt részét,és egy kis történeti elõadást is rögtönzött nekünk,amit egyébként szintén tartalmaz a kapott füzetecske.

Lényegében semmi látványosság nincs odalenn,csak a csupasz falak,néhány méter alagút,a végén az egykori nemzetvezetõ szobaként funkcionáló lyukával,meg a fel nem tárt menekülõfolyosó-darabbal,de mégis ott lent megérinti az embert a múlt,oda tudja képzelni az akkori dolgokat,el tudja képzelni hogy az akkori háborús helyzetben körülbelül milyen lehetett itt lent.

Innen a kék kereszten hamarosan beértünk a Király-völgybe majd kiérve a természetbõl szebbnél szebb nyaralóházaktól övezve,majd a valószínûleg Mátyás király korából való óriás gesztenyefa törzsének abronccsal körbevett  maradékát megtekintve lecsorogtunk  Kõszegre.Csakúgy mint reggel,a városi szakaszt most sem a leírás szerint teljesítettük-elnéztünk egy leágazót,így a reggel már megjárt  Hunyadi utcát használva jutottunk be a célba.

Az idõnk kereken 8 óra lett,ami kimondottan jónak mondható,ha számba vesszük a sok megállót,valamint a tetemes szintemelkedést.

Számomra ez volt az év egyik legszebb túrája,persze a Kõszegi-hegység adja magát,itt az ember szinte akármerre mehet mindenhol csak ábul-bámul azon az elképesztõ változatosságon ami erre a kis helyre felhalmozódott.Hiszen itt vannak tölgyesek,bükkösök,fenyvesek,gesztenyések,hegyek,völgyek,mindenfelé patakok,források,gyönyörû kilátások….

Emellett van egy lelkes rendezõgárda akik-nem tudok más szót-vendégül láttak bennünket,amellett,hogy bemutatták ennek a csodálatos helynek a nagy részét gondoskodtak rólunk,etettek-itattak,mindezt nevetségesen alacsony nevezési díjért.(elõnevezve 500HUF)A sikeres teljesítésért egyébként egy színes emléklap valamint egy kitûzõ jár, melyeken a háttér egy jól megkomponált fénykép másolata az Óház-tetõn található kilátóról.

Minden elismerésem tehát,mi nagyon jól éreztük magunkat!

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20102010.08.21 22:35:11
Vértesi Barangolások 50

2010.aug.14.

Éjjel ,ahogy ígérték átvonult felettünk egy hidegfront záporral-zivatarral,dörgéssel-villámlással.Mivel a hõmérséklet ennek ellenére szinte semmit nem csökkent borítékolható volt,hogy másnap,mikor elkezd felszáradni a lehullott jelentõs mennyiségû csapadék fullasztóan párás lesz a levegõ.Így is lett,de ne rohanjunk ennyire elõre.

A szervezõk az indítási ablakot szerencsére eléggé szélesre tárták,így kényelmesen,6 óra körül indultam el Gyõrbõl.Mezõörs térségében aztán valami elképesztõen sûrû ködmezõbe futottam bele,gondoltam ebbõl még baj lehet,túlzottan nem készültem ugyanis váltóruhával.Márpedig ha ez vár rám a Vértesben is,nem kell hozzá 5 perc és bõrig ázok.Aztán a ködmezõ ahogy jött úgy el is tûnt,egy pillanat(10 méter)alatt ragyogó napsütésbe futott az autó.Ez így már sokkal jobb,gondoltam:)

Nem sokkal 7 óra után Gánton voltam,7:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.Kifelé menet a faluból áttanulmányoztam az igazoló füzetet,nyugtáztam,hogy sokat ezentúl nem kell forgatnom,a túrán nincs sok jelzésváltás,könnyen memorizálható az útvonal.

Gántot egy homokos úton hagytam el,aminek az éjjeli esõ még jót is tett,nem porzott legalább.Kb. 2 kilométer vízszintes haladás után befordultam a Hajdúvár irányába,ami egyben azt is jelentette,hogy szép lassan elkezdtem emelkedni.Kellemes kis emelkedõ ez itt a túra elején,a végén aztán van egy rövidke kaptató,de igazán nem vészes.Az elsõ pecsétet hamar begyûjtöttem,ittam egy pohárral a felkínált vízbõl,és indultam is tovább.Nem sokkal a pont elhagyása után szóltam egy épp elõttem a zöldre kanyarodó-talán apa-fia-párosnak,hogy már az elsõ ell.pontot talán nem kellene mindjárt kihagyni:)Aztán haladtunk tovább immár egy veszprémi túratárssal a néha el-eltünedezõ zöld sávon,ami aztán kisvártatva újra elõjött azért.

Szengyörgyvár erdész-ill.vadászháznál jobbra fordultunk a kék 4zetre,csodálkoztam is,hogy az eddig a keresztezõdésekben megszokott A4-es irányító tábla nincs sehol.Aztán megtaláltam egy nagyfesz oszlop alatt egy ragadozó madár  teteme mellett.Nem volt szerencséje szegénynek,ezen az oszlopon még nem alkalmazzák a már sok helyen látott megoldást:az oszlopon található vízszintes tartókonzolokat szigetelik,megelõzve ezzel a madarak áramütését.Az irányító lapot aztán felerõsítettem a szemközti kerítésre,jól látható helyre és indultam tovább.

Kellemesen hûvös bükkösben talpaltam,néha murván,néha homokon Mindszentpuszta ell.pontig.Mivel tavaly voltam már a 25-ösön tudtam,hogy hol lesz az etetõpont,így itt csak némi ivással frissítettem.Épp elõttem indult el egy vidám,sörösdobozokat markoló társaság,azzal a pontõri intelemmel,hogy figyeljék a szalagokat,ami ráviszi õket a következõ jelzésre nevezetesen a kék sávra.Hát ezeket a narancs szalagokat aztán tényleg figyelni kellett,olyanok voltak ugyanis mint a Tanú-ban Gogulák elvtársnõ új szoknyája Virág elvtárs szerint.

Ell.pont után volt egy kis egynyomos susnyás ami aztán átváltott egy kellemes páfrányosba.Kis hullámvasutazás,szedereszegetés majd egy aszfaltos út kétszeri érintése után bekanyarodtunk jobbra,majd egy térképen külön névvel nem illetett  völgyben emelkedtünk lassan,de biztosan.Felérve a lokális tetõre balra vettük az irányt,majd 500 méter után elkezdtük a süllyedést Kõhányáspuszta felé.Ell.ponton bélyegzés,lekvároskenyerezés,iszogatás majd irány Várgesztes.Itt is maradtunk a kéken,a többes szám Icára utal,akivel egy ideje már kerülgettük egymást.Épp húzták a levesnótát mikor a vár kockaköves emelkedõjét gyûrtük kellemes kánikulai melegben,mit mondjak jólesett:)A büfében kértem egy hideg citromos Fantát,megittam,majd gyorsan hamarjában kiizzadtam kb. ugyanannyit:)Majd kicsit jobban körülnéztem-burkoltan pihentem:)Nem nagy látvány ez a vár,körbejártam ejtõztem pár percet a hûsön,majd indultam tovább.

Lefelé menet sem vettem egy bácsika által felkínált gombából,pedig állítólag ha vettem volna,Gánton egy „valamilyen,nem emlékszem a nevére”néni el is készítette volna nekem.Kihagyva tehát egy gombapörköltet folytattam az utam a sárga majd a kék kereszt jelzés mentén.A sárgát elkûldtük tehát a Bodzás.árokba,mi meg lefordultunk balra a kék keresztet követve,nem is sejtve mi vár ránk.Pedig,ha jobban odafigyeltünk volna a kapott szintmetszetre,láthattuk volna,hogy egy kb.130 méteres meglehetõsen rövid táv alatt begyûjtendõ emelkedés következik.Elég durva volt,nem mondom.Kissé megemelkedett pulzussal de azért csak felértem,Ica itt lemaradt kissé,a Sárkánylyuk-völgyben ért aztán utol,ahonnan aztán már végig együtt haladtunk jókat beszélgetve.Volt közben azért még egy ell.pont,ahol bõszen érdeklõdtem a szintmetszetünkön látható csákvári ell. pont elõtti meredek vonalról,hogy ugye az csak sajtóhiba?Elõször még rá is állt a pontõr úr az én verziómra,de aztán csak azon az állásponton maradt,hogy lesz ott még egy kaptató.Mint már említettem,kellemes meleg volt,úgyhogy nem nagyon örültem a hírnek:)

A Sárkánylyuk-völgyet most lényegesen egyszerûbb volt legyûrni,mint legutóbbi ittjártamkor,mivel most lefelé haladtunk benne.Az esõzések,hasonlóan az eddigi útszakaszokhoz itt is megtették a magukét,a lezúduló víz felszabdalta rendesen a völgy alját.Néhány bedõlt fa is útunkat állta néha,lehetett választani a bújkálás és a kikerülés között.Én ilyenkor kerülök általában,frankón be tudja rántani ugyanis a görcs egy-egy bújásnál-mászásnál a combizmaimat.Kiérve a völgybõl aztán ráfordultunk egy aszfaltútra amin egészen Vérteskozma határáig talpaltunk.Itt frissítõpont várt ránk,itallal,különbözõ pezsgõtablettákkal.Jött egy túratárs a faluból is,ami elég furcsának tûnt,de csak az itiner elolvasásáig,van benne itt ugyanis egy klasszikus jobb-bal tévesztéses hiba:”a mûúton haladunk a zöld4zet jelzésig,itt jobbra betérünk az erdõbe”Nos,aki jobbra tér az begyalogol a faluba,aki a helyes irányt választja az az említett jelzés befutásánál balra indul maradva a zöld sávon.Sose legyen nagyobb gondunk,azt mondom.

Elkezdtünk tehát emelkedni a Meszes-völgyben,néhol még kilátásban is volt részünk rövid ideig egy-egy völgyre,eddig lényegében minden ilyet mellõztünk,végig fák árnyékában haladtunk.Ami egyrészrõl áldás,hiszen óv a melegtõl,másrészrõl kicsit egyhangúvá teszi a túrát.Ezen a szakaszon eléggé belassultunk,próbáltunk átjutni a holtponton.Átbukva aztán az e szakasz legmagasasbb pontján lényegesen tudtuk növelni a sebességünket.Éreztem viszont,hogy kezdek teljesen kiürülni kajailag,így bár a túráim ezen szakaszán soha nem szoktam már,megettem a vésztartalék szendvicsemet,amit két darab Icától kapott almával koronáztam meg.Nem kellett sok idõ,és érezhetõ volt,hogy jó döntést hoztam.

Vártuk aztán a beígért kaptatót.De akármennyire is nézegettük a térképünket,a szintvonalak semmi ilyenre nem utaltak.Elérve az aszfaltutat aztán megnyugodhattunk,hogy az a meredek vonal csak valami tévedés.Bélyegeztünk majd átkelve az aszfalton a Kõfejtõ-völgy legyûrésével megkezdtük az utolsó durván 7 kilométert és az ezalatt begyûjtendõ  50-60 méter szintemelkedést.

A zöld sávon még nem is volt olyan vészes a helyzet,rákanyarodva viszont a zöld 3szögre borzasztó meleg helyre érkeztünk.Tûzött a Nap a Gánt fölötti Gém-hegy platóján itt voltak a legszebb kilátásaink,de sajna a meleg miatt ezt már nem tudtuk igazán kélvezni.Áldás volt minden egyes fa,amely mellett elhaladva esetleg pár másodperc árnyékhoz jutottunk.Aztán a  falu már ott volt alattunk,mi meg még hullámvasutaztunk fent a hegyoldalban,azt várva mikor fordulunk már végre jobbra,és kezdünk el leereszkedni.Csak eljött aztán a várva-várt lejtõ,beérve a célhot vezetõ utcába az elsõ közkifolyónál aztán irgalmatlan fürdést hajtottam végre,jópár percig locsoltam magamra a vizet.

Aztán begyalogoltunk a célba,kereken 10 órás idõvel teljesítettem a durván 48 kilométert.Majd a díjazás átvétele után ért a hidegzuhany:idén nincs fánk:(

Teljesen magamba roskadtam:)Meg voltam róla gyõzõdve,hogy ehhez a túrához hozzátartozik a fánk,mint mondjuk a Somló éjszakaihoz a Somlói galuska,vagy mondjuk a várpalotai túrákhoz a kukoricával díszített szendvics.Még mondtam is Icának út közben,hogy én hármat is fogok kérni,kerül amibe kerül,aztán most meg nézzenek oda,egyet sem kapok….:)

És mivel az elõttem szólók által említett vegyeslekváros kenyereket sem láttam már,eszegettem egy kis hazait,majd váltottam pár szót nafe kollégával aztán hazaautóztam.

Kellemesen fárasztó kis menet volt ez a túra.A szervezõk elõtt le a kalappal,tökéletes volt az útvonal kijelölése,minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,igényes az itiner,szép az oklevél és a kitûzõ is.Induláskor kaptunk egy müzliszeletet,20 kilométernél zsíros,lekvároskenyereket,a célban én zsíroskenyeret ehettem volna,és kaptam itt is egy csokit.Emellett mint említettem minden ponton volt víz,ezt szerencsére egyre több nyári túránál tapasztalom.

Azért azt a fánkot én valahogy visszacsempészném a végére:)

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli

 
 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20102010.08.10 12:31:25
 

Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! Szalagozás,pontõrködés,túrázgatás a Bakony rengetegében.

2010.07.31-2010.08.01.

Úgy voltam vele,hogy ha már az emberfiát oly megtiszteltetés éri,hogy egyik kedvenc túráján felkérik pontõrnek,és ez egy belátható hosszúságú túra,az a minimum,hogy a táv minden egyes centiméterével tisztában van.Mivel volt egy hangyányi szakasz,nevezetesen a szépalmai mûúttól a Csárda-völgy bejáratáig tartó kék sáv amin még nem jártam,bejelentkeztem a szalagozó különítménybe is,ami ekkor rögtön két fõsre duzzadt:)

Így szombaton,egy gyors kerékcserét követõen már reggel elindultam a Bakony irányába.Vinye szokás szerint álmosan fogadott,egyedül tettem-vettem az autónál.Késõbb begördültek Janiék is,közeledett a nyitás a Vinye.hu-ban.Szép idõ ígérkezett,a rövidnadrág-póló kombinációt választottam,valamint felhúztam a régebbi,már beázós bakancsomat,a jobbikat megtartottam éjjelre.Kora dálutánra rövid de intenzív esõt ígért a met.hu ezért esõdzseki is került a zsákba.9 óra magasságában befutott a vonat Veszprém irányából,és András vezetésével,idõközben kiegészülve Anitával,Edinával és Schoffival neki is vágtunk a túraútvonal kijelölésének.Az elképzelés az volt,hogy a jelzett szakaszokon egyáltalán nem,vagy csak néha megerõsítésként szalagozunk,nagyobb figyelmet a jelzetlen szakaszokra fordítunk.

Már röviddel indulás után kiderült aztán,hogy dolgozik „a biztonság kedvéért”-hozzáállás,így a Fenyõfõre vezetõ amúgy „tökegyértelmû”aszfaltra is került azért néhány szalag:)A Hódos-ér bejáratára kicsit jobban odafigyeltünk,majd a patak völgyében haladva is felkerült azért néhány irányító csík.Itt a jelzésfrissítés terén is tevékenykedtünk kicsit,elég ritkás,kopottas errefelé a sárga sáv,amúgy a murvás út egyértelmûen mutatja az utat.Üveghuta elõtt jelzés-,de nem útváltásra került sor,így megszabadulva a böglyök vehemens támadásaitól maradtunk a murván,és elkezdtünk emelkedni a Csárda-tetõre immár a piros kereszt jelzés mentén.A néha elõforduló becsatlakozó utak után feltettünk azért néhány szalagot,valamint itt is újítottunk kicsit a turistajelzésen is.Felérve a tetõre jobban szemügyre vettem az elágazót,éjjeli felállítási helyemet,majd elkezdtünk ereszkedni Porva irányába.

Ez egy jelzetlen út,úgyhogy itt már jobban fogyott a szalag a szatyrokból,annak ellenére,hogy mindenféle leágazásoktól,irányváltásoktól mentes ez a szakasz is.A falu határában aztán befut a zöld sáv a Kõris-hegy felõl,azért néhány irányító nyíl itt is felkerült a fákra,mutatva az említett jelzés helyes ágát a folytatáshoz.A településen mellõztük a jelzések kihelyezését,úgy döntöttünk,hogy megteszi majd ezt az ide rendelt pontõr éjjel,minél kevesebb idõt biztosítva így a helyi gyerekeknek az amúgy semmi másra nem használható színes nejloncsíkok begyûjtésére.A majdani kocsma ell.ponton megreggeliztünk-kösz a lányoknak a sok finomságért-majd útrakeltünk Borzavár felé a sárga sávon.

Ez amúgy egy elég dzsindzsás szakasz szokott lenni,most majdnem friss kaszálás segített a haladásban.András kérdéseinkre érkezett szokásos rejtélyes válaszai  sejtették,hogy õ áll a dolog mögött.Mivel az ösvényt minden oldalról mûvelt területek határolják,az itt elterülõ erecskét néhol lehetetlen volt kikerülni,gondoltuk is,hogy ez éjjel mindenkinek nagyon fog tetszeni:)Nemsokára már egy kukoricatábla peremén egyensúlyoztunk,elég kellemetlen úgy haladni a sárban,hogy az út a talpad alatt a menetirányra merõlegesen lejt nem is kis mértékben.

E szakasz végén a derékszögû kanyart egy a mezõn már amúgy is létezõ ösvényre szalagoztuk át,majd elhaladtunk két hatalmas trágyakupac mellett,amit András az itinerben azért nem említett meg mert hogy „a sötétben úgysem veszi senki észre”.Na errõl más volt a véleményünk:)Egy balos emelkedõ után meg is érkeztünk a szépalmai mûúthoz,itt egy amúgy friss nyilazott kék sáv mutatja merre folytatódik ez a jelzés.Egyenesen átvágtunk az úton az adótorony irányába majd bõszen folytattuk a szalagozást,innentõl egy darabon ugyanis csak papíron létezik az Országos Kék.A faluba egy-fõleg éjjel- nehezen észrevehetõ ösvényen fut le az említett jelzés,így ezt a leágazót „atombiztosan”kijelöltük,került irányító tábla útra,bokrokra,és néhány újabb láthatósági mellény is hõsi halált halt a nemes cél érdekében.Amúgy az e szakaszon tapasztalt jelzéshiány csak valami fatális tévedés miatt lehet,hiszen amint beértünk a faluba az elsõ lehetséges objektum ösvényhez legközelebb esõ oldalán már ott virított a friss kék sáv.

Borzaváron jelzésszakmailag(bocs a kifejezés lenyúlásáért:)a Porvaihoz hasonlóan jártunk el,rábíztuk az éjjel itt tanyázó Robiékra.Falu végén frissítettünk a közkifolyókból,ki ebbõl-ki abból-Andrástól megtudtuk ugyanis hogy az alsónak „jobb a vize”:))

Befordulva a Csárda-völgy irányába a mezõn sûrû szalagozások mellett aztán elkezdtünk félni.Már látszott a köztudottan kakaót adó,fák árnyékában hûsölõ tehéncsorda.Közeledtünk Lajos territóriuma felé.Ezen a területen Lajos az úr.Néha,de ezt mi még nem tudtuk.Mi azt hittük,hogy mindig.Lajos,az elbeszélések alapján meghatározhatatlan fajtájú,de annál nagyobb és gorombább  fehéres színezetû terelõkutya.Aki a frászt hozta Andrásra a bejárás alatt,amikor észlelte õt,és csak a sokadik „Lajosozásra”volt szíves leállítani az ellene intézett attakot:)Közeledtünk tehát,és nagy megnyugvással töltött el bennünket,hogy Lajosnak nyomát sem látjuk,ezzel szemben egy barátságosnak tûnõ német juhászkutya futkosott a csorda körül,és pulikat,pumikat megszégyenítõ elszántsággal parancsolta vissza a tömegbe az onnan kiválni kívánkozó teheneket.A pásztorembertõl megtudtuk aztán,hogy már ebben a szakmában is más szelek fújnak,a terelõkutyák is napi váltásban dolgoznak,és ma nem Lajos a soros.Emígyen erõsítette meg azonban õ is Lajos jóhírét:”Ja,az egy goromba állat”:)

Már csak azon aggódhattunk,hogy a mûszakváltás nem éjfélkor van.amikor még esetleg kólicál erre néhány lassabb túrázónk:)

Egyik gondunk elmúlt(lényegében nem is volt,mint kiderült:),jött a másik.Elkezdett nagyon beborulni.Úgy tûnt lehet hinni a met.hu-nak,beérve a Csárda völgy erdõs részére ránk szakadt az ég.No,ne gondolja senki,hogy azért aggódtunk mert áztunk.Tisztában voltunk vele,hogy az esõ minden egyes perce több és több túrázót tart majd otthon,és mi ENNEK nem örültünk.De nem volt mit tenni,beöltöztünk esõkabátba és folytattuk a szalagozást.Porva-Csesznek kulcsosházhoz ill. vasúti megállóhoz érve aztán az esõ ahogy jött úgy el is ment,a kedvünk is jobb lett azonnal.Itt Andrással vonatra szálltunk,idõnyerési célzattal,a Cuha-völgyben amúgy sem terveztünk plusz jelzéseket kihelyezni,a murvás út,na meg a völgy elég jól behatárolják a haladási lehetõségeket.

Vinyére már ragyogó napsütésben(na jó lehet,hogy nem volt épp ragyogó:)érkeztünk,majd tartottunk egy kis pihenõt.Andrásék aztán rövidesen elindultak kijelölni a hosszútávosok hátralevõ útvonalát,leginkább természetesen az foglalkoztatott mindenkit,hogy hogy áll az Alsó-Cuha szurdok.Én már sajnos idõ hiányában nem tarthattam velük,úgyhogy átöltöztem bakancs és zokniügyileg,megebédeltem,és 18 óra körül újra nekivágtam a távnak.A délelõtt kihelyezett jelzéseink szerencsére mindenhol megvoltak,ezen a téren nem történt változás,annál jobban megváltoztak a légköri viszonyok.A viszonylagos melegben lezúdult jelentõs mennyiségû esõ miatt elképesztõen párás lett a levegõ,megnehezítve ezzel a Csárda-tetõ felé történõ emelkedést.Mire felértem a pontomra lényegében tiszta víz lettem.Berendeztem az ellenõrzõ pontot,kélnyelmes ülõkét alakítottam ki a mélyút partoldalában,majd készítettem egy ideiglenes átkelõt az épp a pontom elõtt elterülõ pocsolyán.Aztán izgtottan-hiszen mégiscsak az elsõ pontõrködésem-vártam a túratársakat.3/4 9 körül Istvánék nyitották a sort,majd kisebb nagyobb megszakításokkal érkeztek a többiek is.Mindenki nagyon kultúráltan,túrázóhoz illõen viselkedett,az éjszakai túrákon sajnos rendre megjelenõ hõzöngõ-részegeskedõ elemek szerencsére ma inkább más idõtöltést találtak maguknak.Pontzárás elõtt negyed órával aztán megérkezett az utolsó kvartett is,így miután elindultak Porva felé lassan én is bezártam a bazárt,majd jeleztem a kollégáimnak is mindezt,és a négyes után eredtem.

Schoffi ell.pontján értem utol a homokbödögei négyest,így innentõl egy jó darabon velük tartottam.Már miután sikerült elindulni,ugyanis számtalanszor kezet kellett fogni a helyi meglehetõsen tökrészeg fiatalokból álló csapat néhány tagjával,és számtalanszor meg kellett ígérnem,hogy minden eddig itt áthaladótól meg kell majd kérdeznem,hogy "ugye a porvai kocsmában jó utat kívántak neked?"Többször elismételtem,hogy valószínû azok az emberek,mire én a célba érek már nem lesznek ott,de láthatólag ezen magyarázkodásom nem jutott el a megfelelõ helyre:)Így mindent megígértem mindenkinek:)

A falu utáni délelõtt még jó csúszós szakaszon a szél sokat szárított szerintem,úgyhogy az a várakozásainkkal szemben nem volt olyan vészes,elkaphatta viszont a zivatar a szépalmai mûút elõtti emelkedõt,mert ott aztán volt sár és csúszkálás rendesen.Borzavár határában az „alig észrevehetõ ösvényen”aztán utolértük a Viktor által kalauzolt csapatot,velük lépkedtem tovább.Robiék ell.pontján két müzliszeletet is kaptunk az otthonmaradottak jóvoltából,majd rövid pihenõt követõen befordultunk a Csárda-völgybe.Nemsokára visszakiabáltuk a hegyoldalból az érthetetlen okból oda meginduló idõközben minket leelõzõ bödögei négyest,majd haladtunk tovább a völgyben.A vasúthoz közeledve aztán elléptünk a nagyon belassuló Viktor-csapattól,és így ötösben törtük az utat a tejfehér éjszakában.Anitánál aztán õk is „kikérték az idejüket”,úgyhogy a Cuha-völgybe már egyedül indultam el.Igen párás volt a levegõ a látótávolság néhol pár méterre csökkent,elkelt volna a ködlámpa:)A gázlók amúgy véleményem szerint nem voltak vészesek,bõven a járható kategóriába sorolnám mindegyiket,az ugyanis szerintem benn van a pakliban,hogy esetleg beázik a cipõ,készülni kell a végére váltócipõvel a hazaútra és ennyi.Vízhatlan lábbeliben meg fõleg nem volt gond,én sem áztam be pl.A zöld hídnál Vinye irányába tereltem egy 25-ös párt,majd folytattam utamat a forrás felé.Kõpince-forrásnál szokásos vízcsere,majd irány tovább a víz által bizony néhol eléggé átrendezett patakvölgyben.Közben a hétvégi házak felõl eszement erõsségben dübörög,üvölt a gépzene,ami még a Zsidó-rét túloldalán is hallatszik.Ki így,ki úgy érzi jól magát.Én is szeretem az elektronikus zenét,csak nem a Bakonyban.

Zsidó-réten aztán minden eddiginél nagyobb volt a köd,gondolom akik nem ismerõsek erre azoknak különösen jól jöttek a fényvisszaverõ szalagok.Pakuts-pihenõnél még meglátogattam Lacit és Janit,akiknek az ell.pontja azért tolódott elõre,hogy az esetleg a szurdokot nem vállalóknak idejében legyen módjuk módosítani az útvonalukon,majd én is a sárga kereszten haladtam tovább,nem vállaltam így közel az 50. kilométerhez,hajnali 3-kor az Alsó-Cuhát.Éjjel egyedül oda bemenni amúgy is felelõtlenség szerintem,pláne esõ után magas vízállás mellett.Ugye itt nem az a gond,hogy esetleg elbotlik az ember,és vizes vagy sáros lesz,hanem hogy az út néhol nagy magasságokban kanyarog a sziklaperemen,és nagy a lecsúszás,leesés veszélye.Ezt kiküszöbölni szinte csak a völgybõl való kimászással lehet-mint ahogy olvastuk is az elõttünk szólótól.Természetesen,akik szerették volna lejárni a tervezett távot azoktól nem vettük el a lehetõséget,hiszen a túra kiírása tartalmazta ezt a szakaszt,de a veszélyekre mindenkinek felhívták a figelmét.

Így hamarosan kiértem a murvára,majd balra fordultam és úgy fél négy körül beértem a célba.Leadtam a felszerelésemet,átvettem a díjazást és ettem egy mogyorókrémes kenyeret.Beszélgettünk még kicsit,fõleg a még kint levõk holléte adott témát a rendezõi csapatnak,de aztán végül-mint utólag megtudtam- mindenki meglett,szerencsésen épségben megérkezett.4 óra táján ugyanis én már nagyon fáradtnak éreztem magam,így egy energiaital bevitele után nem sokkal hazaautóztam.

A fõrendezõtõl kapott tájékoztatás szerint 170 körül volt a 3 féle távon teljesíthetõ túrán indulók száma,pontos adat azért nem áll rendelkezésre,mert a vezetett túrán ami egyébként a Vinye-Pápalátó-kõ-Vinye útvonalon haladt nem mindenki nevezett.A 32 kilométert 39-en,a 25 kilométert 52-en vállalták és teljesítették is.A teljesítésért egy 1,2 vagy3 bagollyal díszített kitûzõ,és egy 1900-as évek elején készült képeslap fenagyításával elkészített,a Cuha-völgyi viaduktot ábrázoló "Zircz,részlet a Czuhavölgybõl" feliratú Oklevél jár,ami lényegében egy Köszönet a részvételért.A túrán egyszer müzliszelet,a végén pedig tea és zsíros,vajas,mogyorókrémes kenyér a szolgáltatás.A mérete miatt könnyen kezelhetõ többlapos itiner a szokásos alapossággal tartalmazza a szöveges útvonalleírást,szürkeárnyalatos térképkivonatot,szint és távadatokat,valamint néhány érdekességet az útvonalról.Aki kihagyta bánhatja:)

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / OdvaskőTúra éve: 20102010.07.12 19:05:24

2010.07.10.


Teveli-tó®túra,Tevel-Kõris 40


Rögtön az elején egy kicsi off:pár órája küldtem el egy-két sms-t,illetve írtam egy levelet az általam illetékesnek vélt címekre,hogy beszámolót szeretnék írni errõl a túráról az új neve alatt,hiszen Pápához már igazából semmi nem köti.És íme,a rendszer mûködik,méghozzá meglehetõsen gyorsan!Köszönöm:)


Jó egy hónapja nem voltam sehol,így a beígért kánikula ellenére is az utazás mellett döntöttem,leautóztam tehát Nagytevelbe,hogy a Kõris-körül után ismét csak tiszteletemet tegyem a Bakony legmagasabb pontján,csak most egy másik irányból,és egy kicsit messzebbrõl indulva.Nem volt nagy tolongás a rajtban,az itineremen 10-es rajtszámmal és 07:15-ös,a kicsit hosszabbra nyúló szöszmötölés miatt valójában 07:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.


A faluba vezetõ meglehetõsen szétgyúrt aszfaltúton rövid idõ alatt kétszer is túljutottam az életveszélyen,amit egy fiatalokkal megtömött Fiat Puntó hozott rám oda-vissza eszement tempóban elszáguldva mellettem.Fiatalság-bolondság,szokták mondani,hát ez a mondás a sofõrre most pont ráillett.A nyugodtabb métereken közben áttanulmányoztam a kapott többlapos itinert,ami tartalmazott egy nagyon részletes szöveges leírást,a túra különbözõ szakaszairól szürkeárnyalatos térképkivonatot,táv-résszint adatokat.Emellett az indításnál elmondták,hogy a jelzetlen részeken szalagozás fogja segíteni az útvonal követését.


Épp ezért lepõdtem meg,hogy beérve a faluba szalagnak semmi nyomát nem láttam az elágazásokban-mentem tehát a szöveges segítséggel,ami egyébként egyértelmûen mutatta az utat.Ugyanígy kellett tennem a letérésnél is Homokbödöge felé,szalag sehol,az útvonalleírás szerencsére nagyon precíz.Kezdtem félni,nem szerettem volna ugyanis 10 percenként itinert olvasgatni,és azon agyalni,hogy most melyik leágazónál tarthatok éppen,az elõttem álló néhány kilométerre ugyanis jópár irányváltás volt elõjegyezve.


Szokásos faluszéli tájon haladtam a szomszédos falu felé nyílegyenesen,majd megcsípve annak szélét jobbra fordultam az aszfalton.A Natura Farm meglátogatása után rátaláltam a Natura Panzióval szemben tanyázó pontõrökre,akik elõre elnézést kértek,ha esetleg nem találnék szalagokat hamarosan,ugyanis a falu szélén népes cserkészcsapat vert tanyát,és hát vannak ott gyerekek is.....Örömmel kérdeztem vissza,hogy akkor ezentúl várható a szalagozás?Megnyugtattak hogy igen,a jelzetlen részek szépen ki vannak szalagozva.


Az itinerben említett 550 métert bevallom nehezen tudtam kimérni,konkrétan nem is próbálkoztam vele,így az épp ébredezõ,reggelizõ cserkészhad mellett elhaladva az elsõ értékelhetõ földúton dobtam egy balost.Kb.30 méter után valóban átkeltem egy patakon-ahogy az itiner írta-így megnyugodtam hogy jó helyen járok.Pár méter után aztán elõjött az elsõ szalag is,határtalan volt a boldogságom:)Végre zsebre vághattam az irányító lapomat,és rábízhattam magamat a nejloncsíkokra.(Néha-néha azért beleolvasgattam a leírásba is:)


Dimbes-dombos tájon haladtam,homokos,néhol köves úton,majd elérkeztem a 20-as és a 30-as,40-es távok szétválását jelentõ elágazóhoz,ahol A4-es irányító tábla is segítette a helyes út kiválasztását.Megállapítottam,hogy ez a leírásban említett vadleses elágazó,és nem a néhánnyal ez elõtti,ezért nem jött eddig a beharangozott lejtõ:)Na,de most már eljött,leereszkedtem rajta,majd egy árnyékosabb helyen megreggeliztem.Bizony keresni kellett már az árnyékot,rendesen befûtöttek odafent.Reggeli után néhány irányváltással korrekt szalagozás mentén felkapaszkodtam egy domboldalra,visszafordulva szép kilátás nyílt Pápa irányába.Aztán kb. 100 méter múlva egy szalagozás nélkül valószínûleg nehezen,de így kijelezve könnyen észrevehetõ szekérúton végre beértem az erdõbe!Nagyságrendekkel jobb lett a közérzetem mindjárt.Végre árnyékban tudhattam magamat,haladtam az erdõ által szinte már elnyelt úton.Ennek a szakasznak a végén,túrám 8. kilométrénél az Ugodi pihenõnél felírtam az ellenõrzõ számot,majd jobbra ráfordultam egy murvás útra.Az út kanyargott ide-oda,szerencsére nagyrészt lehetett árnyékban haladni,rövidebb szakaszokra kellett csak kibújni a fák által nyújtott védelembõl.Ha jól rémlik szép tölgyesben jártam amúgy,balról néha mély árok kísérte utamat,ami épp száraz volt.Látszott azonban,hogy nemrég tekintélyes áradat zúdulhatott le rajta,ami a lábam alatt kanyargó utat is rendesen megkezdte helyenként.Úgy fél óra múlva aztán letértem a murváról,be az erdõbe-itt már a meglehetõsen ritkás és kopottas kék kereszt jelzés mentén.


Utolértem egy fiatal párost,mint kiderült szintén gyõrieket,Hubertlakig velük beszélgetve fogytak a kilométerek.Ott õk félrevonultak fényképezni,így ismét egyedül folytattam.Ezen a szakaszon a szalagozás nagyon hasznosnak bizonyult,a jelzések ugyanis talán még az eddiginél is ritkábban tûntek fel.Közeledve a Gerence-pihenõhöz aztán végre be tudtam tájolni magamat,bár még nem jártam ezen az úton sejtettem,hogy hol fogok kilyukadni.Egy elképesztõen szétmosott úton aztán le is értem a pihenõtõl Királykapu felé tartó piros sávra.Erre gondoltam.Balra fordultam,majd hamarosan már kenhettem is magamnak a LEKVÁROS(!)kenyeret!(Hûséges Olvasóim talán értik a betûk méretét:)Hát,ha még azt is elárulom,hogy olyan igazi celofánnal lefedett üvegbõl, házi szilvalekvárt......Piros pont!


Bár a mondás úgy tartja,hogy magyar ember evés közben nem beszél,mi azért miközben én falatoztam,kicseréltük néhány gondolatunkat Péterrel és az épp akkor ott tartózkodó néhány túratárssal.Majd összecihelõdtem és nekiláttam a túra legszintesebb szakaszának.Pár méter az aszfalton,majd irány a piros sáv,irány a Kõris-hegy.Kapaszkodok egyre feljebb,elhagyok néhány kiránduló párt.Egyszer csak barlang jelzés jobbra.Jól van,majd legközelebb,gondoltam.Aztán úgy voltam vele,csak meg kellene nézni,milyen barlangról van is itt szó,hátha a családdal erre járok valamikor,hátha nekik is meg tudom mutatni.Visszafordultam hát.Csak mikor konkrétan megláttam,akkor esett le,hogy ez az Odvas-kõ barlang,pedig már egyszer jártam itt,igaz akkor a másik irányból érkeztem-talán a Sumi-emléktúrán.Ha már itt vagyok,gondoltam most felkapaszkodok a barlangot rejtõ sziklaalakzat tetejére,a mögötte elterülõ völgy szép kilátást sejtetett.Nem is csalódtam,bár egy helyen kiosztottam magamnak egy fekete pontot a túlzott bátorságomért,hogy tök egyedül egyensúlyozok itt az istentudja hány tíz méteres szakadék peremén....Jobnak is láttam gyorsan visszatérni a jelzett útra.


Itt találkoztam ismét a gyõri párral,én állítottam,hogy ide nem kell bejönni,hiszen az itiner elsõ lapja úgy ér véget,hogy kövessük a piros sávot a tetõig.Aki azonban olyan mint én,hogy ritkán olvassa az itinert,ha úgy érzi,hogy nem muszáj,az nem veszi észre,hogy a második lapon ez a piros sávos szakasz részleteiben is le van írva,megemlítve a barlangos letérést is:)Megnyugodtam hát,hogy bár csak a kíváncsiságom miatt,de nem estem a kispistázás bûnébe:)A pihenõtõl a hegy tetejéig másfél óráig tartott az út,a pontra épp délben érkeztem.Nem volt valami meleg,á,dehogy,az aszfalt épp csak felhólyagosodott:)Viszont közeledve a tetõ felé az árnyékosabb helyeken találtam szamócát,amin eléggé elcsodálkoztam,de azért annyira nem,hogy ne ettem volna belõle.Itt futottam össze a két Istvánnal és egy harmadik társukkal,akik már lefelé száguldottak a hegyrõl.Fent a tetõn eszegettem kicsit,felmentem a Vajda Péter kilátóba,ahonnan most lényegesen jobb volt a kilátás mint egy hónapja,de továbbra is állítom,hogy az osztrák hegyeket innen még ember nem látta,a tábla hazudik:))


Visszafelé egy ideig ugyanazon az úton ereszkedtem amin felkaptattam,majd letértem a Boroszlán tanösvény másik ágára(az "egyik ág" a hegyre vezetõ piros sáv volt a Gerence pihenõtõl idáig),be egyenesen az Öreg-Szavad-árokba.A "bele az árokba"kifejezést kéretik szó szerint venni,ugyanis valami elképesztõen meredek ösvény vezet le itt a hegyrõl.Még szerencse hogy száraz idõt fogtunk ki,kicsit nedvesebb talajon szerintem nincs ember aki talpon tudna ezen a helyen maradni.Amúgy az erszkedésen és a völgy szépségén kívül a "tanösvény"ezen szakasza nem szolgál plusz tudnivalókkal,mindössze egy információs tábla található az út mentén az eddig látott talán 7 után.Leérve az árok aljára aztán újra az etetõpont felé vettem az irányt,majd egy újabb lekvároskenyér után megindultam a Királykapu felé.


Az út ezen szakasza már ismerõs volt számomra,odafelé a Sumi emléktúrán,visszafelé a Bakonyi Barangolásokon jártam már erre.A piros sáv jelzés egy ideig nagyon friss errefelé,a "hídpillér" után azonban teljesen eltûnik,emiatt jól kiszalagozott úton értem tehát el a Királykapu ell.pontot,ahol a Péter által beígért hideg vízbõl sajnos már nem részesedhettem,a pontõrök amúgy valószínûleg hûtõtáskaként funkcionáló edénye ekkorra már feladta a harcot a kánikula ellen.Kaptunk viszont egy finom almát,ami elmondhatatlanul jól esett.Ezen a ponton egy kisebb csapat verõdött össze úgy 6-7 fõvel,velük indultam tovbább a túra utolsó 8 kilométerére.Szinte a célig a sárga sávot kellett követnünk,itt ismét nagyon jól jöttek a nejloncsíkok,ugyanis ez a jelzés is eléggé leharcolt errefelé.A többiek aztán lemaradoztak,így ketteseben nyomultunk Istvánnal(Pannonhalmáról).Ez valahogy úgy nézett ki,hogy õ irgalmatlan tempóval ment elõttem,én meg próbáltam követni:)


Hát ez az utolsó szakasz gyilkosra sikeredett.Nekem.Kezdõdött azzal,hogy kiértünk az erdõbõl.Napon szerintem a hõmérõ higanyszála símán 40 fok fölé kúszott volna,nem volt sokkal hidegebb mint ma.(Épp most néztem az erkélyünkön,kereken 52 fokot mutat a mûszer)Néhol embermagasságú dzsindzsásban törtük magunknak az utat,meg is jegyeztük,hogy esõs idõben ez mennyei lenne.Aztán elértünk a Hermán-kút ell.pontra,frissítettem egyet saját készletbõl,sajnos mûködõ forrást ugyanis nem találtunk.(Az egész éjjelt a fagyasztóban töltött palack vizem még jeges volt!)majd szerencsére erdõben folytattuk.Négy kilométer volt hátra,gondoltuk lazán becsorgunk a célba:)Aztán olyan fel-le menetek,irányváltások sokasága következett a Pápai-Bakony-ér mentén,meg néha annak szurdokában,hogy csak kapkodtuk a fejünket ide-oda,keresve a szalagokat:))Amik szerencsére mindig a helyükön voltak,itt ütközött azonban ki legjobban,hogy a halványkék színárnyalat nem volt a legjobb választás.Az ösvény a szurdok peremén néhol nehezen volt járható azáltal,hogy nagyon szûk volt és erõsen lejtett a mélység felé.Rendesen "rá kellett dõlni" néhol a partoldalra,ha nem akartunk "leesni" az útról.De itt legalább árnyék volt:)Aztán elmúlt.Kiértünk nyílt terepre égetett a Nap kegyetlenül,szívta ki az erõmet egyre jobban.Se inni se enni nem volt már kedvem,pedig mindegyiket kellett volna úgy éreztem.Elértük az alsó tavat,igazán jó volt látni a sok fürdõzõt miközben én épp megkukulni készültem.Elhagytuk a tavat,baktattunk a néhol meglehetõsen mély homokban.István mondja,már csak két kanyar,és itt a nagy tó.Aztán eltûnt a szemem elõl,itt már nem tudtam vele felvenni a tempót.Aztán eltûntek a szalagok,hiába,valahogy ezek a fránya szalagok mindig megtetszenek az ép arra járóknak.Nagyon nyûgös voltam már,el sem mertem képzelni,hogy mi lenne ha rossz útra tévednék....Majd megpillantottam a nagyobbik tó gátját,tudtam,hogy megmenekültem:)8:25-ös idõt futottam,így volt még egy gyenge fél órám az indulásig,így a díjazás átvétele után Istvánnal gyorsan kialkudtunk egy gyerekbelépõt a strandon és 15-20 percre belevetettük magunkat a vízbe.Nem kell azt hiszem túlragoznom mennyire jól esett:)


Mikor berogytam a célba azt mondtam hogy az "Az is állat aki ilyenkor túrázik"mondattal fogom indítani a beszámolómat.Ezt azért nem így tettem,mert nem akartam,hogy esetleg a Kedves Olvasó azt higgye,hogy itt most valami panaszáradat fog következni.Tartom viszont a véleményemet,hogy a 30 fok feletti hõmérsékletet nem a túrázásra találták ki.Ennek köszönhetõ valószínû a csekély számú induló is,pedig ez egy jó túra,az extrém melegrõl meg igazán nem a szervezõk tehetnek.Õk mindent megtettek azért hogy az a pár tíz ember aki eljött jól érezze magát,mindent megtettek,hogy könnyebbé tegyék a dolgunkat.Minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,kétszer ehettünk lekváros,vajas,zsíros kenyeret,ki-ki ízlése szerint,fent a hegyen nápolyit,Királykapunál almát kaptunk.Ja,és el ne felejtsem,a célban is ettem egy lekvároskenyeret(ehettem volna többet is,de nem bírtam,már csak a víz lebegett a szemem elõtt:)Az útvonal végig korrektül ki volt jelezve,az elején igaz nem voltak szalagok,de megértettem Péter magyarázatát:szinte biztos hogy a helyi gyerekek letépkedték volna,és mint említettem már,lehet,hogy pont ezért a szöveges leírás nagyon részletes volt erre a részre(is).A rajt-cél tó mellé helyezése telitalálatnak bizonyult,kár hogy nem volt több idõm,órákig áztattam volna még magamat amúgy.Aki kihagyta bánhatja,szerintem.Mindenképp csak hasznára vált a túrának,hogy közelebb hozták az erdõkhöz a rajtot,valahogy szerintem senkinek nem az az álma,pláne ilyen idõben,hogy órákat baktassok kukorica,vagy éppen búzatáblák "árnyékában".Szóval gratula a rendezésért!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli


 

 
 
Kőris körülTúra éve: 20102010.06.26 13:59:37

Kõris-Körül


2010.06.20.


7 óra múlt pár perccel mikor Vinyén kiszállok az autóból,teljes a nyugalom,semmi mozgás.Felöltözöm,majd lesétálok a Cuhához megnézni hogy áll a vízszint,túrám egy szakaszát a patak völgyébe terveztem.Nem vészes,a látottak alapján járhatónak ítélem a gázlókat-no nem biztos hogy száraz lábbal,ezért úgy döntök,hogy erre inkább majd majd visszafelé jövök.A terv ugyanis az,hogy a nem egész 15 km-es távot egy vinyei indulással,majd ugyanoda visszagyaloglással feljavítom úgy 35-re,amiért már érdemes elindulni.Senkit nem akarok ezzel megbántani,20 év múlva,ha megérem,lehet hogy nagyon fogok örülni ha 15 km árán letudom a Kõris-hegyet,na de még csak 2010-et írunk,így hosszabbítok:)


Megindulok tehát,még az itt található lepusztult tsz-telepet õrzõ,és a túrázóra általában rutinból rávakkantó(és néha-nem túl komolyan- rá is rontó) kutyapáros sincs sehol.Szinte hiányzik.A vasúton túl ezer autó áll a túristaház udvarán-itt is síri csend,mindenki alszik még.Haladok az aszfalton,majd kicsit több mint egy km után befordulok balra a Hódos-ér völgyébe.Talpalok a sárga sáv murváján,valahogy nincs minden rendben,elég nyomott vagyok,fáradtnak érzem magam.Erre az érzésre az egyedüllét még csak rásegít.A második hídnál le is ülök és megreggelizem.Legurul az elsõ energiaital is,vészesen korán.Biztos hogy jó napot választottam a hegymászásra?Ahogy aztán a táplálék kezd eljutni a megfelelõ helyekre,úgy javul a közérzetem fokról-fokra.Nézelõdöm,az elmúlt hetek esõi,viharai itt szerencsére nem tépázták meg annyira az erdõt,nagy ritkán látok csak egy-egy kidõlt fát.Az út is rendben van,néhány helyen azért megkezdte a megáradt patak,de nem vészes.


Úgy terveztem,hogy Porvára végig a sárgán megyek át,az Üveghutához való letérésnél aztán rá kellett jönnöm,hogy ez nem fog menni.Áradáskor a Hódos-ér itt borzasztóan szétterült,süppedõs homokpadokkal,visszamaradt tocsogókkal tarkított területté változtatta a vidéket,így meg sem kíséreltem az ezen szakaszon való átkelést.Nem beszélve arról,hogy egy helyen a patakon is át kellett volna rövidesen evickélni,ami a látottak alapján elég reménytelen vállalkozásnak tûnt.(Ki tudja,meg lehet-e egyáltalán pl. a porva-cseszneki brigád által épített híd,vagy azt is elmosta az áradat?)


Ki kellett hát kerülnöm,nem kis távhosszabbítással ezt a részt így elhagytam  a sárga sávot,és elkezdtem emelkedni tovább a murván csak itt már a piros kereszt jelzést követve.Pár méter után megállapítom,hogy már megérte a kerülõ,egy völgyben ugyanis vaddisznócsapatot rebbentek szét a menetzajommal,még egy kis csíkoshátú is volt köztük-most láttam a természetben elõször ezt az állatot.Egy régebben felfedezett kilátópont meglátogatásán kívül ahonnan most sajnos csak a ködben úszó porvai-medencét láthatom azért szedtem a lábam,ugyanis elmúlt már 8 óra,a túrán 9-11-ig lehet indulni,a tervezett 3,5-4 km helyett meg innentõl úgy 8-9 vár rám ha követem a kinézett piros kereszt-Közép-Dunántúli piros-piros kereszt-zöld sáv útvonalat.Ezt az utat a térképet nézegetve azért meg lehetett kurtítani:felérve a Csárda tetõre van egy jelzetlen út szinte egyenesen Porvára az egykori Zabola csárda felé.Csak arra még sosem jártam,ha meg mondjuk 3 km után befutok a csõbe és vissza kell fordulnom,lekésem a rajtot.Elhasználtam hát a telefonos segítséget,és felhívtam Andrást és egyáltalán nem csodálkoztam,hogy egybõl képben volt  az általam elmondottak alapján az említett útszakasszal kapcsolatban.A tõle beszerzett információkkal felvértezve nyugodtan kezdtem meg a lecsorgást Porvára.


Egy kritikus pontja azért ennek a variációnak is volt,nevezetesen a falu elõtt ha szigorúan követem az utat át kell kelni a patakon.Hacsak nem találom meg azt a jobbos letérést amivel ez elkerülhetõ.Nos nem tudatosan de mégis rátértem erre a  víz által a közepén mélyen kettészakított homokos mélyútra és ezen értem el a falut a focipályánál:)Ezt cseppet sem bántam,és a falu fõutcáján szépen elgyalogoltam a rajtba.


Neveztem,átvettem az itinert amit szépen el is süllyesztettem vízmentes helyre,elég egyértelmû volt ugyanis a követendõ út.Eddig egy kis vinyei csöpörgést leszámítva szárazon telt a túra,ám ahogy elhagytam Porvát elkezdett szitálni a köd.Az is látszott,hogy jobban járok ha felveszem még most a kamáslit,a faluból kivezetõ sárga sáv sok helyen elég gazos és vízfolyásokkal is bõven meg van tûzdelve.A csapadék folyamatos öltözködésre kárhoztatatott,nem volt nálam cserepulóver,esõkabátban meg befülled az ember,így azt csak a végsõ esetben vettem fel,majd amint úgy éreztem,hogy lehetséges azonnal levettem.Ha még nem említettem volna,a hegy is elveszett a ködben,csak sejthetõ volt merre is van.


A Borzavári határra dûlõnél ráfordultam a közös kék-sárga sávra,és elõször aszfalton majd egy kis szakaszon a csalitosban,párhuzamosan az aszfalttal haladtam Szépalmapuszta irányába.Kis emelkedés után meg is érkeztem az említett helyre,és ahogy az itinerünk is javasolta bementem kicsit körülnézni az arborétumba és a hotel környékére.Kis helyen érdekesebbnél érdekesebb növények vannak itt telepítve,mindenféle ciprusok,cédrusok,fenyõk-még mamutfenyõ is.A hotel közvetlen környezete is nagyon szép,még egy kis tavuk is van nádassal,híddal.


Elhagyva Szépalmát önfeledten kergetõzõ lovakon ámultam,tisztára olyanok voltak mint a gyerekek,látszott rajtuk,hogy nagyon élvezik a fogócskát,hol az egyik,hol a másik vágtatott elöl,miközben a másik kergette.A kerítés tövében eszegettem kicsit,felkészítettem a szervezetemet a mászásra.Elhagyva a villanypásztort kisebb csapat verõdött össze akikkel bevetettük magunkat az erdõbe,ahol egy kidõlt termetes fa elõször megtréfált bennünket,azt hittük zsákutcába kerültünk.Átkelve a fa melletti bozótoson aztán újra elõjött a kék sáv,haladhattunk tovább.Hamarosan aztán-bár nem akartam- közelebbi kapcsolatba kerültem a vízzel,egy csapást átlépve annak túlpartjáról lecsúszott a bakancs talpa,és egy pillanat múlva már egyik lábammal térdig álltam a dagonyában.Tömör pár szavas káromkodás hagyta el a számat,de igazából ennél többet nem foglalkoztam a dologgal,mentem tovább.Kiértem az aszfaltra,majd jobbra fordulva pár méter után már az Esztergályos-árok bejáratánál álltam,és felkészültem a kapaszkodásra.Megindultam felfelé,bele a "tejbe".A táj az õszi reggeleket idézte,kísértetiesen szép látvány volt a ködös szálfaerdõ.Lehetett lihegni rendesen,a kék sáv nem a legkönnyebb módja a hegy meghódításának.Közelítve a piros sávhoz aztán lehet egy kicsit lazítani,majd a csúcs elõtt még egy utolsót kapaszkodni.Itt futottam össze egy kisebb gyõri csapattal,a velük való beszélgetés épp annyi pihenést jelentett,hogy utána könnyedén tudtam le az utolsó métereket.A kilátó lábánál Zoli és a gyerekek várták a túrázókat,jutalmunk a hegy meghódításáért szörp és nápolyi szelet volt,amibõl a viszonylag kevés(70 körüli)induló miatt repetázhattunk is.A kilátással kapcsolatban nem voltak túlzott reményeim,de azért "ha már itt vagyok" alapon felmásztam az Ösvénytaposó gyerekekkel a toronyba,azt azonban nem gondoltam volna,hogy az ide pár méterre levõ radarfocilabdát sem fogom látni:)


Nem siettem el az indulást,jó negyed órás beszélgetést követõen kezdtem meg a visszautat.Jártam már egy saját szervezésû túrámon a Levél-kúti-árokban,így volt elképzelésem,hogy ebben az idõben mi vár rám.A hegyen közben eleredt az esõ,így esõkabátban vetettem bele magam a völgybe,átázni így csak a kamásli tetejétõl az esõkabát aljáig tartó szakaszon volt lehetõségem.Mert abban biztos voltam,hogy át fogok ázni:)Ez az árok ugyanis nem a szélesre taposott ösvényérõl híres:)Ahogy egyre lejjebb érsz benne,annál jobban összeszûkül az út,és hogy ne legyen olyan egyszerû a történet,eközben egy vízmosásban kell egyensúlyozni bokatörõ köveken lépkedve,bedõlt fák alatt bujkálva,néhol derékig érõ gazban.Szóval egy kis anyatermészet:)


Leérve az aszfaltra balra fordultam a Kisszépalma vadászház,illetve Ménesjáráspuszta irányába.majd errõl az útról jobbra letérve a zöld sávon durván két km után meg is érkeztem Porva határába,oda ahol reggel is elértem a falut.A falu szélérõl szalagozott úton is be lehetett jutni a célba,de rendezõi engedéllyel a zsebemben,én most is a burkolt,és így száraz utat választottam.Újra megcsodálhattam így a reggel már látott sok szép házat.


Az idõm 3 és fél óra lett,a teljesítésért egy a kilátót ábrázoló nagyméretû kitûzõt kaptunk.A cél-nápolyi mellé a kapott bónra kértem egy kólát,majd egy kis idõre leültem a gyõri túratársakhoz beszélgetni.Õk is gyalog jöttek át reggel a porva-cseszneki vasútállomásról,és most is oda készültek,de nem siettek,így elbúcsúztam tõlük és egyedül indultam neki a tervezett visszautamnak.A zöld sávon a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutottam el az említett vasútállomásra,ahol Anitával és Bencével futottam össze,néhány percre megpihentem náluk,majd a Cuha-völgyön keresztül gyalogoltam vissza Vinyére.A gázlók,mint ahogy reméltem nem jelentettek különösebb akadályt,igaz ehhez kellett a Gore-tex+kamásli duó is.Ezeknek köszönhetõen szinte száraz lábbal vészeltem át a Cuhán való számos átkelést.Fél négy körül 35-36 km-rel a lábamban zártam le ezt a túranapot.


Pár szó kimondottan a rendezett túráról:Az itiner minden információt tartalmaz ami a teljesítéshez kell,szint és távadatokat,szöveges leírást,útvonalvázlatot,elérhetõségeket.Az út végig jelzett részeken halad,és a jelzések mindenütt jól követhetõek,a Levél-kúti-árok zöld keresztje pl. szinte még "meleg"volt,elõzõ nap került felújításra.(Ösvénytaposóék által)Az út felénél fenn a hegyen,és a célban nápolyi+ital az ellátás.Az idõvel hogy szerencsénk volt-e azt ki-ki döntse el maga,én örültem neki hogy nem kell 35 fokban elpusztulnunk.A lejárandó út még a "babatáv" kategóriában is a kisebbek közé sorolható,így az idõjárás milyensége mellett valószínû ez is erõsen lekorlátozta az indulók számát,de mint látható ha máson nem is,ezen aztán könnyen lehet segíteni:)


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20102010.06.09 23:25:54

Oroszlány 50


2010.06.05.


Szerdán hajnalig,majd csütörtökön pár órát még a homokzsákokat raktam helyiek,tûzoltók,katonák,polgárõrök és a többi önkéntes társaságában Bõnyön,ahol a Cuhai-Bakony ér veszélyeztette a falut-egyébként két hete egy jó részét el is öntötte,méteres víz állt akkor a házakban.Szombatra aztán normalizálódott a helyzet,sikerült "megfogni"az áradatot,így nyugodtabb lélekkel készültem a túrára,megvallom,nem biztos,hogy túrázni lett volna kedvem akkor,ha szükség lett volna még a segítségre.A megáradt patak már csak annyiban játszott szerepet a szombatomban,hogy nem lehetett a megszokott úton Kisbérre jutni,mivel a két héttel ezelõtti ár letarolta Mezõörs falu patakon átvezetõ hídját.Így Bakonyjákó felé indultunk el Zsuzskával Janiért,bízva abban,hogy ott a patak a medrében tartózkodik,és nem okoz nekünk problémát átkelni rajta.(az útvonaltervezõ nem követi az eseményeket,símán elkûldött volna a 81-esen)Nem okozott,így 3/4 8 körül már Oroszlányban voltunk.


Gyors nevezés,kullancsriasztó felfújás és a nyolc órás harangszó már úton találta a triónkat.


Még fel sem pörögtünk,egy gyenge emelkedõ végén máris az elsõ ell.ponton voltunk egy érdekes tölcsérgomba alakú víztorony tövében.Nem is idõztünk tovább a pecsételés idõtartamánál,leereszkedtünk a dombról,és szép lassan búcsút intettünk Oroszlánynak.Szalagozott úton különösebb események nélkül értünk Majkpusztára ami egyben a második ell.pontként is szolgált.Kellemetlen meglepetésként ért bennünket,hogy a remeteség épületegyüttesét sajnos nem tekinthetjük meg közelebbrõl,max. kívülrõl,ugyanis csak 10 órakor nyitja meg kapuit a látogatók elõtt....Így a kapott Sport szeletet majszolgatva balról kerülve az épületeket tovább is álltunk.Egy horgásztóhoz érve aztán rááltunk a piros sávra,majd kereszteztük a csákvári aszfaltutat.Az ezt követõ szakaszon több útelágazás is volt,de a szöveges leírás egyértelmûen segített az úttartásban(mindíg jobbra kellett tartani)Egy mezõn átvágva aztán hamarosan már be is értünk Vértessomlóra ahol egy oda-vissza szakasz teljesítésével gyûjthettük be az épp aktuális pecsétünket.Eseményként itt azt tudnám megemlíteni,hogy egy-gondolom-helyi menõ csávó(hmcs)köreit nagyon zavarhatta az úton bóklászók hada,meg is mutatta,ki a király errefelé,és eszement tempóban húzott el mellettünk lépcsõshátú Hyundai Pony-jával:)))Hát nem tudtuk megállni röhögés nélkül:))


A falut elhagyva aztán végre erdõt értünk,vízfolyásokat kerülgetve emelkedtünk a rengetegben.Átbukva a tetõn egy vihar által megtépázott szûk völgyben vesztettük el az eddig összegyûjtött szintünket.Jani ezen kívül az egyensúlyát is.Jobb kezében összefogva botjait imbolyogva-csúszkálva ereszkedik lefelé.Mondom neki,talán célszerû lenne használni azokat a botokat.De hiába.A következõ öt méteren aztán valami olyan elképesztõ eséskombinációnak lehettem szemtanúja hogy csak na.Kétszer hátra,majd a produkció befejezéseképpen egy elõreesésnek tapsolhattam-mindeközben ahogy mondtam a botokat középtájon masszívan szorította a kolléga!


Amúgy itt az erdõ is szép bükkös képét mutatta,szebbnél szebb völgyek mellett haladtunk el.Leérve egy aszfaltútra rátértünk a Vértesi Terepmaratonon már megismert kék sávra,ami mindjárt vissza is fordított bennünket hegymenetbe.Átkelve egy huplin ezután leereszkedtünk a Mátyás-kúthoz,ahol a jelszó felírása mellett egy kis szerelvényigazítást is véghezvittünk.A forrás most aktív volt,csak a kivezetõ csöve víz alá került,így inni belõle sajnos most sem sikerült.Megállásunkat a helyi szúnyogok is gyorsan észlelték,így mi is sietõsen odébbálltunk.Forrástól általában felfelé visz az út,most sem volt ez másként.Az úton ismét megtekinthettük Zsigmond királyunk élõfába vésett arcképét.Az út egy farakásos résznél trükkösen balra fordul,de mivel már ismerõs volt a hely nem okozott ez gondot.A szûk ösvényre való letérés azonban nem rémlett,de ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk a völgybe leesett,hogy hamarosan itt a Zsigmond-kõ.Janiékat elõre nógattam,hogy remélem feljönnek körülnézni.Aztán ha akarták,ha nem fel kellett jönniük,ugyanis itt is volt ep.:)Mindemellett szerintem nem bánták meg,gyönyörû a kilátás innen,bár a levegõ most elég párás volt.A pontõrök szódával,borral kínáltak bennünket,ki-ki ízlése szerint vette igénybe az ellátmányt.


A már megjárt úton ereszkedtünk vissza a völgybe,majd hatalmas sziklafalak között értünk be Várgesztesre.Átrobogtunk a falun,majd sokakkal ellentétben a kijelölt jelzések mentén felbaktattunk a várba.Itt a kapott bónra kiváltottuk az italunkat,és megreggeliztünk.Itthon jutott eszembe,hogy igazából el is felejtettem jobban körülnézni,nem baj majd legközelebb:)


A várból ugyanazon az úton ereszkedtünk le amin feljöttünk,majd a falut a sárga négyzeten hagytuk el.Ismét szép bükkösökön át vezetett a túra jelen esetben a Malom út nevû völgyben.E jelzés mentén értünk aztán be Vérteskozmára,és mivel ennek a szakasznak is volt egy hosszabb oda-vissza része sok elõttünk indult 50-essel találkozhattunk.Vérteskozmán a túratársak figyelmeztettek a nyomóskútnál való letérésre,így plusz méterek beiktatása nélkül értük el a tamplomdombon található ell.pontot.leereszkedve onnan egy kisebb fajta fürdõzést tartottunk a közkifolyónál,majd felfrissülve,vizeinket is hidegre cserélve újra átcaplattunk a falu már megismert utcáján.Amúgy gyönyörû ez a falucska,szebbnél szebb házakkal,gondozott közterületekkel.Nézelõdés közben Jani mesélt nekünk a falu tragédiájáról,a kitelepítésrõl......


Kb. másfél kilométer után balra rátértünk a kék keresztre,és a Német-völgyön át haladtunk Kõhányáspuszta irányába.Az ell.ponton három féle frissen sült pogácsából választhattunk,megkóstolva Zsuzska káposztását én is azt választottam.A kedves pontõrök hármunknak még egy plusz pogit is engedélyeztek,amit mindjárt el is osztottunk és meg is ettünk.Itt is lehetett emellett szódázni,és ha jól rémlik borozni is.


Gántot a sárga sáv jelzésen értük el,nekem egy kicsit furcsa volt a nyomvonala,meg mernék rá esküdni,hogy a tavalyi Vértesi Barangolások 25 óta más útvonlat követ ez a jelzés.A faluban a vendéglõnél begyûjtöttük az újabb pecsétünket,majd a tûzõ nap elõl árnyékba menekülve ismét falatoztunk egyet.Gántot elhagyva aztán visszafordultunk Oroszlány irányába.Nem számítottunk rá,de a faluszéli mezõket elhagyva lényegében Mindszentpusztáig végig emelkedtünk.Emelkedõ ide vagy oda toltuk neki rendesen,muszáj volt,ha szégyenszemre nem akartunk túlzottan lemaradni Zsuzskától:)Így járnak azok akik egy Kinizsi100-at már többször megjárt leányzót választanak útitársul.


Ezen az ell.ponton a szóda mellé már szörp is dukált nagy örömömre,ráadásul jófajta málnaszörp.A borosok persze itt is fröccsözhettek kedvükre.Innentõl a csapat összetétele módosult némileg,Zsuzska ellépett tõlünk,a helyét egy tatabányai túratárs D. Zoli vette át.Nagy beszélgetésekkel telt az idõ,minõ meglepetés:túrákról folyt a diskurzus.Szintemelkedést már nem tartogatot számunkra a túra,eseményt egyedül a vízátfolyások,pocsolyák kerülgetése jelentett.Még hátra volt egy önellenõrzõ pont a Dobai-kút pihenõház mellett,a figyelmes rendezõk ide is kitettek egy rekesz szódát,éltünk is a lehetõséggel.Hamarosan aztán beértünk Oroszlány hétvégiházas övezetébe,majd átvágva az Ipari parkon a város fõutcáján közeledtünk a célba.Itt ismét a "hmcs"-k produkciójában gyönyörködhettünk.Kétféle típust ismerhettünk meg a pár perc alatt,az egyik alfaj az amelyik alsó-középkategóriás tuningolt autójával lassan halad a fõúton,és döngeti a zenét,miközben könyökét lazán kilógatja a letekert ablakon s begyûjti a felé irányuló pillantásokat.A másik alfaj hasonló kategóriájú autóján ezerrel száguld fel s alá a kétszer két sávon,kipufogótuningjával szórakoztatva a nagyérdemût.


Hát most lehet,hogy nagyképûnek fogok tûnni,de Gyõrben ezen "hmcs"-k osztályrésze is max a kiröhögés lenne.


Na de térjünk vissza a túrába,van hátra még párszáz méter.Ami aztán hanarosan el is fogyott,célba értünk.Oklevelet,kitûzõt,gratulációt átvettük,majd leültünk eszegetni.A felkínált virsli-debreceni kettõsbõl én az utóbbit választottam,amit nem is bántam meg,ugyanis nagyon finom volt,ráadásul aki kért kaphatott repetát is.Mondjam?Hát persze hogy éltünk vele:)Az ételt finom málnaszörppel kûldtem le,pihentünk pár percet,majd elbúcsúztunk a többiektõl,és mentünk a kocsihoz átöltözni.Zsuzska már ekkor talált magában két kullancsot,jobban átnézve magamat én is felfedeztem egyet.Az úton Jani is talált egyet,itthon aztán nekem is újra szerencsém volt egy újabbhoz a lábamban.Talán nem volt véletlen,hogy a túra szolgáltatásához a kullancsriasztó is hozzátartozott a rajtban:)Csak pár óránként meg kellett volna ismételni a fújást ahogy nézem.


Az idõnk 10 óra és pár perc lett,ami bõven ötös átlagsebességet jelent.Az ellátásra azt hiszem senkinek egy rossz szava nem lehet,Majk után minden ponton volt folyadékpótlásra lehetõség,az úton egyszer csokit egyszer pogácsát kaptunk,a célban pedig szinte(vagy valóban) korlátlan fogyasztással virslit vagy debrecenit.Mindehol kedves segítõkész pontõrök,színes térkép,útvonalleírás,távadatok.Ami még esetleg beleférhetne az itinerbe:szintmetszet,szint adatok.Jó kis túra volt kiváló idõjárásban,rövidnadrágban-pólóban lehetett nyomni,egy széldzsekit vittem magammal a biztonság kedvéért,de nem volt rá szükség.Gratulálok a rendezõknek!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
Somló 15 éjszakaiTúra éve: 20102010.06.04 21:50:45

Folytatás a Nagy László emléktúráról:


Na,szóval mint már említettem nyolc után már eléggé nem bírtam magammal,egy idõsebb bácsi meg már láthatóan az épp éjjeli õrjáratra induló polgárõr párost akarta rám küldeni,kikászálódtam hát a kocsi hátsó szekciójából,megmutatva magamat a falu népének:Nem kell félni a fehér autótól,és fõleg nem a benne aludni próbálótól:)Egyébként az állampolgári éberség elõtt le a kalappal,az csak jó,ha az emberek figyelnek egymásra és a környezetükre.


Összecihelõdtem,átautóztam Somlóvásárhelyre,gondoltam jobban járok a nevezéssel,ha nem hagyom az utolsó pillanatra,el tudtam képzelni mennyien lesznek egy 15-ös éjszakain,ami ráadásul felvisz a Somlóra.Ekkora bulit-gondoltam-a környék fiatalsága a világért sem mulasztana el.Hát nem tévedtem sokat,ezer ember volt már fél kilenc körül is,kicsit nagyobb volt a nyüzsi,mint délelõtt,ahol összesen volt vagy 35 induló.Nagy örömömre a tömegben megpillantottam az épp összebújó Kerek repkény-Kékdroid párost,valamint egy más túrákról arcról már ismerõs leányzót,mint kiderült -Dilent-.Semmiképp nem akartam megzavarni az intim pillanatot,így bementem nevezni,majd odamentem a fentebb említett csapathoz üdvözölni õket.Egyúttal megkérdeztem velük tarthatnék-e?Igenlõ válasz érkezett,kicsit szabadkoztak,hogy lehet,hogy nekem lassú lesz a tempójuk,de megnyugtattam õket,hogy ez nem fordulhat elõ,és pár szóval elmeséltem a napomat.9 óra körül tehát nekiindultunk,innentõl kéretik újra elolvasni Kékdroid beszámolóját,mindenre kiterjedõ iromány,szinte a számból vette ki a szót:))


Azt azért elmondanám,hogy nagyon jól éreztem magam ezen a túrán,valósággal sajnáltam,hogy ilyen rövid volt,és ezáltal már éjfél után pár perccel véget is ért.Igaz,azt megállapítottuk,hogy ennél sokkal többet a Somló "el sem bír"méreténél fogva.A túra lényegében az összes nevezetességét bejárta,egyedül a hegyrõl levezetõ(vagy épp oda felvivõ)sárga keresztes szakaszon nem jártunk.A kis pihenõ azért arra jó volt,hogy a délutáni "meghalós"szakaszt most minden nehézség nélkül vettem,igaz a hõmérséklet is sokkal emberbarátabb volt.


A túra végén a somlói galuska nagyon telitalálat,a teljesítésért egy szép,rókával díszített oklevél,és egy az ugyanezt az állatot ábrázoló kitûzõ járt.A teljesség kedvéért azért azt el kell mondani,hogy az itt kapott fénymásolt "térkép"is elég messze áll a tökéletestõl,nem vagyok biztos benne,hogy ha csak erre kellett volna hagyatkoznunk símán ment volna az útvonal követése,mivel szalagozás ezen a túrán nem volt.Viszont a szöveges leírást összevetve a nappali túra tapasztalataival már nem volt gond.


Gondoltam,egy energiaital bevitele a szervezetbe azért nem lesz felesleges a hazaút elõtt,kértem tehát egyet.Hoztak is aztán mondták,hogy ötszáz.Na ekkor jöttem volna rá,ha eddig nem tudtam volna,hogy miért nem járok kocsmába.Ötszáz,vazze,még jó hogy nem ezer,mint a Forma 1-en a kávé:)A boltban egyébként ez a Bomba kemény 210 HUF.Tudom,most vettem kettõt holnapra az Oroszlány 50-re:)


Hazafelé az MR2 Petõfin dj Palotai keverte a zenét,állat jól csinálta,fel is tekertem a hangerõt az elviselhetõ szint határáig,leporolandó a gépjármûvem hangszóróit:)Így egyszemélyes ülõ diszkóként suhantam a nagy magyar éjszakában(tudom,száguldás,diszkóbalesetek,stb,de ez most annyira jól esett:),hogy aztán egy-két óra alvás után ismét jelentkezhessek a munkahelyemen.Na,de ez már megint egy másik történet.


Köszönöm a lehetõséget,és köszönöm a társaságot.


dnvzoli

 
 
Nagy László Emléktúra a Somlón keresztülTúra éve: 20102010.06.04 15:59:18

Nagy László emléktúra a Somlón keresztül


2010.05.29.


Két túra volt mára kiírva somlóvásárhelyi indulással,egy 31-es nappali és egy 15-ös éjszakai.Külön-külön egyikért sem autóztam volna le ide,de a kettõ együtt jó lehetõségnek tûnt elsõ duplázásomra.Egy nap kétszer megmászni a Somlót,ráadásul az egyik éjszaka,hmm,menjünk!


Éjszakás mûszak után nem túl kipihenten szakadó esõben indultam el Gyõrbõl 7 óra körül,de mivel elõtte megnéztem a met.hu-n a csapadék elõrejelzést ami erre a vidékre egész napra derült idõt irányozott elõ bíztam a javulásban.Az úton kisebb-nagyobb intenzitással,de végig esett,a Bakony felett cudarul nézett ki az ég,viszont bíztató volt,hogy nyugati irányban már látszott némi tisztulás,világosság.Fél kilenc után valamivel indultam neki a távnak,biztos voltam benne,hogy az esõkabát egy órán belül csak felesleges plusz teher lesz,de mivel esett,nem lehetett nélküle megindulni.


A kapott "térkép"láttán azonnal szerettem volna a helyszínen egy Somló túristatérképet vásárolni,de sajnos erre nem nyílott módom,a rendezõség egyik hölgy tagja talán érezve,hogy amit térkép gyanánt a kezünkbe nyomtak-hát hogy fogalmazzak,hogy senkit se sértsek meg-hagy maga után némi kívánnivalót,a saját turistatérkpén nagyjából elmutogatta a lejárandó 31 km-t,és elmondta,hogy az út szinte végig ki van szalagozva pirossal.


Megindultam tehát.Átkelve a fõúton célba vettük a Somló oldalát,és mindjárt az út elején egy forrás mellett mentünk el.Nem szoktam kihagyni az ilyen lehetõséget,de most megállás nélkül mentem tovább,a bekevert izotóniás italaimat még nem akartam higítani,síma víz meg nem volt nálam,amit forrásvízre szoktam cserélni alkalom adtán.Mivel a túra elsõ és utolsó durván egy kilométere két egymástól nem túl messzire esõ szinte párhuzamosan haladó úton halad,ami a fõúttól nem messze ér össze,nagyon bíztam benne,hogy az az út amin most haladunk a  fákra,szõlõkarókra,kerítéslábakra feltekert piros szigetelõszalagok mentén az az oda-és nem a visszaút.(késõbb találkoztam olyanokkal akik bizony benézték valahogy és megindultak ellentétes irányba)


Az út szép lassan emelkedett miután elhagytunk egy épp épülõfélben levõ giga-objektumot,ami majdan egy pincészet lesz.Uralni fogja a tájképet az tuti.Présházak,nyaralók között óvatoskodtunk egyre magasabbra a hegy oldalában,azt hogy jó úton haladunk bennem csak az erõsítette,hogy voltunk jópáran,na meg hogy a hegy innen a meredek bazaltorgonás képét mutatta,és gondoltam csak nem itt kell valahol feljutnunk rá:)Haladtunk-haladtunk egyszer csak bejött az ígért sárga jelzés is,csak az a baj hogy mi ezen balra-le a hegyrõl-indultunk el,mígnem elértük a Somlószõlõs-8-as út országutat.Tanácskoztunk kicsit,forgattuk a "térképünket"majd megállapítottuk,hogy az elsõ ell.pontra épp az aszfalton is eljuthatnánk Somlószõlõs irányába,na de minket nem ilyen fából faragtak,így sûrû balra tekintgetések közepette visszafordultunk a Somló irányába,keresve az aszfalttal párhuzamosan futó nekünk elrendelt kis utcácskát.Meg is lett,beljebb aztán a piros szigszalag is elõkerült:)


Az elsõ ell.pont tehát a Hegykút vendéglõben székelt,ami szerény véleményem szerint egy síma útszéli kocsma,a mellékhelységébõl ítélve abból is a gyengébb fajta.Pecsételés után szántóföldek mellett indultunk el Iszkáz irányába,majd rövidesen betértünk egy akácosba.Na itt jött a feketeleves.Sok helyen derékig érõ csupa víz susnyásban csörtettünk miközben kerülgettük a vaddisznódagonyákat.Igaz,nem panaszkodhattunk mert felülrõl legalább már nem esett:)Félre téve a tréfát,szivatás volt a rendezõség részérõl rendesen ez a pár kilométer,fõleg annak tudatában,hogy az egyik ell.ponton a hölgy még azt is elárulta,hogy régen õk is úgy gondolták,hogy ide nem lehet bezavarni a jónépet,és ezért lekaszálták az utat,csak aztán ez a mûvelet az idõ múlásával szépen homályba veszett.Én még csak combközépig lettem merõ víz,de gondolni kellene szerintem ilyenkor a gyerekekre például,akiknek ez a gaz a fejük tetejéig ért.


Bosszankodva tehát,de beértem Iszkázra,ekkorra már a Nap is kisütött,és együttes erõvel a széllel,szépen lassan szárították a víztõl csöpögõ nadrágomat.A kedvem is jobb lett mindjárt.


Iszkáz egy marha hosszú falu.Nagy Lászlóéknak meg annak idején valamiért a legszélsõ ház volt szimpatikus.Az oda vezetõ aszfaltozást némi cseresznyézéssel színesítettem,utólag is elnézést kérek a megkárosítottaktól.Az emlékházat már(mint kiderült) stalker kollégával együtt értük el.Vajon hányszor elmehettünk már egymás mellett?A Káli 60-on kimondottan együtt voltunk a kocsma ep.-n,ugyanis Bazsi-mint kiderült-itta meg az utsó citromos Fantát,amit én néztem ki magamnak:)Ezt onnan tudom,hogy a társa-mint kiderült az apja,stalker meg citromos Gössert ivott,amire azért figyeltem fel,mert nem mindennap kérnek gondolom falusi kocsmákban ilyet:)A szíves kínálás hatására itt is ittunk egy pohár italt,majd körülnéztünk kicsit a meglehetõsen hûs falak között.A ház valószínûleg tömésház lehetett,ide nem kell klímát szerelni az biztos.A régi öregek tudtak valamit,a ma embere meg nyáron a meleg ellen,télen meg a melegért küzd a modern házaiban....


Búcsúzóul még egy müzliszeletet is a kezünkbe nyomtak,amit mindjárt be is faltam,finom volt,köszönöm.


A már megismert úton újra átrobogtunk a falun,majd elhagyva azt megint jött a susnyás rész.Örömmel konstatáltuk,hogy a szél-Nap kombó megtette hatását,és a nadrágunkon kívül a gazt is nagyjából vízmentesítette.Elérve a keresett kõkeresztet dobtunk egy balost,és elõször megindultunk egy erdõsáv bal oldalán.Ez az út azonban hamarosan egy gabonatáblában folytatódott volna,és mi úgy éreztük,hogy nem lesz ez így jó.Jobban megnézve a kapott "térképet"látszott is,hogy nem a kõkereszt elõtt,hanem az mögött kellene lekanyarodnunk.De akkor mi volt az a piros szigszalag a kereszt elõtt?Nos:el kellett haladni a kereszt elõtt,majd úgy 45 fokban eltérni jobbra,utána újra 45 fokban eltérni balra és ráálni a fasor jobb oldalára.Beljebb,a keresztezõdéstõl láthatatlan helyen aztán újra elõjött a szigszalag-jelzés is:)


Somlószõlõsre a falunak egy lerobbantabb utcáján értünk be,nagyon szegényes házak között talpalva értük el a buszmegállót ahol az etetõpont volt felállítva.Uborkakarikás zsíroskenyér volt a menü,ettem vagy hármat elég éhes voltam már.(tudom,elõzõ-Õrség-beszámolómban arról panaszkodtam,hogy a lekekvárosat jobban szeretem,de ha emlékszik a kedves olvasó ott is megettem azért a zsírosat-igaz almával feltuningolva,na most itt alma helyett volt az uborka:)Rápillantottam az artézi kútra is,de furcsa szaga volt a víznek,így kihagytam.Bár lehet,hogy a környéken terjengõ trágyaszag zavart be,ezt már így utólag nem tudom megmondani:)


Etetõpont után végre megindultunk a hegy irányába!Érintettük a reggel már megismert keresztezõdést a kocsmával,majd az Y-elágazónak most a másik ágát választva elkezdtünk emelkedni.Gyanítottam,hogy ott fogunk kilyukadni,ahol az autónkat szoktuk hagyni,mikor még olyan hegymászó kirándulók voltunk akik addíg mennek autóval amíg csak lehet.Így is lett,közben szép kilátásaink voltak északi irányba.Az aszfaltra érve tehát nem fordultunk fel a hegytetõ irányába,hanem megindultunk lefelé elveszteni azt a szintet ami eddig összejött,keresve a három érintésre kijelölt kápolnából az elsõt.Haladtunk a hegy keleti oldalán olyan félmagasságban a csúcshoz képest,szép kilátásokkal.Tisztán kivehetõ volt a kõris-hegyi focilabda,a Négyszögletes kerekerdõ,a Kab-hegy,majd meglepetésünkre a tanúhegyek is elõjöttek szépen-mindketten nyugatabbra vártuk õket.A kápolnakeresés aztán olyan jól sikerült,hogy mindjárt a másodikkal kezdtünk:)Békésen üldögéltem a Szt.Margitról elnevezettben az elsõ padsorban,mikor jön stalker kolléga,hogy kihagytunk egy ell.pontot.Kicsit morálromboló volt visszagyalogolni majdnem két kilométert a tûzõ napon,ha nem említettem volna még az idõjárás megváltozott némileg reggel óta,a beígért 20-22 fokkal ellentétben símán volt szerintem 30 is legalábbis a napon.A Szt. Márton kápolnához való letérést mondjuk nem csodálom hogy elvétettük,ugyanis az oda vezetõ sárga karika,valamint a kihelyezett piros szigszalag jelzések is csak jóval a letérõ után jöttek elõ.....


Na,de legalább tudtam csapni egy kis frissítést a kápolna melletti forrásnál,és a felmelegedett italkészletemet is levcserélhettem jó hûs forrásvízre.Egy fél pillanat erejéig felmerült az a lehetõség,hogy nem megyünk vissza a Szt.Margit kápolnához,hanem felmegyünk a tetõre az aszfalton,ezt a lehetõséget egyébként a pontõrök is ajánlották,de mivel én nem szeretem az ilyen megoldásokat,meg a Szt.Margittól a tetõre vezetõ utat még nem láttam,és így most sem láttam volna,megindultunk visszafelé.....


A kápolna elõtt aztán felkanyarodtunk jobbra.Én lépcsõsort vártam,nem bánkódtam,hogy egy elviselhetõ emelkedésû ösvény vezet a hegy oldalában szerpentinszerûen.Aztán,csak hogy nehogy már jól érezzem magam,az emelkedés bedurvult kissé,ahogy beálltunk a csúcs irányába.Itt pár pillanat alatt teljesen elfogytam.Mint egy régi,agyonhasznált akksi,ami nem szépen fokozatosan merül le,hanem egyik pillanatban még teljes töltöttséget jelez,a másikban pedig kapitulál.Meg kellett állnom.Nem voltam valami fényesen,most jött ki az éjszakás mûszak okozta pihenéshiány.Elõbányásztam a szõlõcukrot,azt mondják ilyenkor az segít.Ittam,csokit ettem.Több megállást is beiktattam.Egyszer csak látom,elfogy az emelkedõ.Csak nem felértem?Csak nem.Ez még csak egy szép mezõ fenn a hegyen,legalábbb szép,megérte felszenvedni.De a hatalmas kereszt még mindíg nagyon messze,és magasan van.Át a mezõn.Újabb kaptató.Megállok néha,pedig csak pár méter a tetõ.Végre megvan,felértem.Berontok a büfébe,kérek egy hideg üdítõt,majd lerogyok az árnyékba.Regenerálódok.Pár perc alatt rendbejövök,irány tovább.Szerencsére itt már jártam párszor,így tudom merre van a Somlóvár.


Az oda vezetõ úton találkoztam ismét stalker kollégával,aki az emelkedõn lépett el tõlem,és már visszafelé jött a vártól.Elbúcsúztunk és mindenki ment az útjára.Õ le a hegyrõl,én még felfelé a várhoz.Várnál önpecsételõ hely volt.Pecsételés(zsírkrétás ikszelés)után kiültem a vár peremére nézelõdni kicsit,nem siettem el az indulást.Aztán egy kis visszaballagás a már megtett úton,majd jobbra meredeken le a sárga kereszten a Sédfõ-forrás irányába.Forrás után nem épp a szervezõk által gondolt úton,de csak meglett a Szt.Ilona kápolna is.A zavart az okozta,hogy a leírásunk a sárga kereszt jelzést említi mint követendõ utat,ezzel szemben a rendezõség utólagosan kijelölt egy szalagozott utat,ami változást azonban a füzetecskénkben nem tüntetett fel.Na,mindegy nem én voltam az elsõ(mint mondták)és valszeg nem is az utolsó akik némi birtokháborítás árán szõlõsorokon át ért az ell.pontra,de ez legyen a legnagyobb bajunk én azt mondom:)


Innen aztán már csak egyszerûen be kellett(volna)gyalogolni a célba a sárga sáv és a piros szigszalag jelzések mentén.A "volna"annak szól,hogy a sárga sáv megszûnt létezni(úgy mint a sárga kereszt a kápolna elõtt),egy keresztezõdésben meg a piros szigszalag minden irányban látható volt.Hát ez nem volt annyira vicces,mint emítettem nagyon meleg volt,én meg nagyon fáradt voltam már.Megindultam jobbra.Szigszalag volt.Aztán egyre gyanúsabb lett a dolog.Szõlõsbe értem,szinte minden sor végén a karón volt piros szigszalag.Na,mondom,ezt beettem,a szõlõsgazda is ezt a jelzést használja:))


Visszafordultam,és úgy döntöttem,hogy a túra elején látott pincészet-építkezés mellett álló toronydatut kinevezem célpontnak,onnan meg a reggeli úton bemegyek a célba,ha már ilyen kavarások vannak itt a jelekkel.Így is lett.


A teljesítésért egy nagyon igényes emléklapot,egy a túra névadóját ábrázoló kitûzõt és egy kis üveg prémium minõségû Noszlopi meggybefõttet kaptunk a gratuláló kézfogás mellé.A rendezõk érdeklõdésére,hogy milyen volt a túra csak zavart mondatokkal válaszoltam úgy emlékszem,mivel már annyira fáradt voltam,hogy egy cél lebegett a szemem elõtt:találni egy hûs helyet,eldönteni a Mondeo üléseit,és aludni egyet estig.A felkínált rejtvénysort is ez okból utasítottam vissza,most kérek érte újra elnézést.


Megpróbálok összegezni:A rendezõi gárda minden általam megismert tagja nagyon kedves,segítõkész volt.Az útvonal kijelölésén szerintem lehetne javítani,kiváltképp az elágazásoknál.Egy-két irányító A4-es elfért volna még néhány helyen,mint ahogy néhol volt is.A kapott térkép használhatatlan.Nagyon kicsi,nagyon olvashatatlan.Jobbat érdemelne a túra-fõleg,ha mellétesszük az oklevelet.Ég és Föld.Az útvonalválasztást sem értem.Az oké,hogy Nagy László emléktúra és ezért nyilván az egyik cél az emlékház.De ilyen áron?Szántóföldek mellett,nyakig érõ gazban?Nem túl szerencsés,nem mellesleg unalmas is.És most még mákunk is volt,hogy kisütött a Nap,ronggyá ázott nadrágban egy adott esetben hûvös,szeles napon a Somló sem lett volna leányálom.Tehát,szerintem ha már az az akácos olyan fontos,hát kérnénk valami ösvényt kaszálni legalább.Talán érezhetõ,hogy nem kimondottan az átázás miatt nyávergok,hanem hogy hol áztam át,az a bajom:)Nem mellesleg két gatyát azt nem hoztam,és az éjszakaira nem túl vidáman mentem volna vizesben.A táv megtételére egyébként 9 óra állt rendelkezésre,ami nyilván azt a szervezõi szándékot tükrözte,hogy aki akar,több idõt is eltölthessen az emlékházban.Véleményem szerint ez is elhibázott koncepció,mert aki full átizzadtan elnézeget ott bent egy fél órát,annak garantált a megfázás.Mintha a tûzõ napról belépnél egy 18 fokosra leklímázott épületbe-el lehet képzelni.


Én símán kihagynám a Somlón kívüli részeket,semmit sem vesztenénk velük,igaz akkor át kellene keresztelni a túrát....Az emlékház felkeresésére meg ideálisabb megoldás az autó vagy mondjuk a bicikli.


E véleményemet vállalva is:Köszönöm a lehetõséget.


Beültem tehát az autóba keresve egy hûvös,de nem túl elhagyatott helyet,a rajban gyanús arcokat is lehetett ugyanis látni a kocsma körül.Így esett a választásom a szomszéd falu Somlójenõ szélsõ utcájára,ott is egy terebélyes lombú fa alatti részre.Félrehúzódtam tehát,megágyaztam és megpróbáltam aludni.Nem jött össze.A szemközti házból egy kislány úgy félóránként kérdezte szüleit,hogy mi ez a fehér autó az út túloldalán,ezt a kérdést aztán a szülõk is feltették egymásnak utána párszor.Aztán jött a fagyisautó,ami ugye ki akarja csalogatni a népeket a hûvös szobákból.És ez a mûvelet egy bizonyos idegesítõ dallam többszöri lejátszásával történik általában.Most is így volt.Volt aztán úgy félóránként elrobogó vonat is.Meg kipufogótuningos autó.Szóval nem sikerült túl jól a hely kiválasztása,nem mellesleg ebben az idõzónában soha nem szoktam aludni,így lényegében eleve halálra volt ítélve a kísérlet.Forgolódtam hát pár órát,majd este nyolc körül már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni,így újra felöltöztem túrázónak,és átcsorogtam Somlóvásárhelyre.De ez már egy másik történet.


dnvzoli


 

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20102010.05.18 23:29:01

Õrség 50


2010.05.15.


Minden Modova György Õrségrõl,az õrségi emberekrõl,falvakról,tavakról szóló írásaival kezdõdött.Olyan szemléletesen,olyan átéléssel olyan "szerelemmel" írt errõl a gyönyörû vidékrõl,ahol õt "gyüttmentet"a jó helyiek befogadták,hogy mielõtt elõször eljutottam ide,valamiféle misztikus helyként élt bennem,valami olyanként ahol mindig is lenni szerettem volna.Aztán jópár éve volt szerencsém eltölteni pár napot egy- az e vidék kapujában levõ- törpefalu még törpébb részén Felsõ-Csödén,amit több ilyen alkalom is követett,volt hogy õriszentpéteri "bázissal".Ezen "nyaralások"alkalmával autóval(kisebb részét biciklivel) bejártuk az Õrség összes faluját,és a Vendvidék magyar részét is,Zalalövõtõl egészen Kétvölgyig.Minden egyes alkalommal lenyûgözött a vidék nyugalma,érintetlensége.A tájegység szeretete tehát nem mai keletû,e kis bevezetõ után talán nem kell túlzottan ragoznom mennyire vártam már május 15.napját:)


Négyesben,a Béli-házaspárral és új ismerõsünkkel Ferivel suhantunk le hajnalok hajnalán az ország dél-nyugati csücskébe.Õriben(a helyiek így hívják)aztán meglepõdtem,hogy az általam rajtként gondolt általános iskolánál túl nagy a csend.Néztük innen,néztük onnan,sehol senki.Lacibácsinak rémlett,hogy valahol a Bognár étterem után kellett régen lekanyarodni,azt meg én tudtam,hogy a rajt a Kovácsszeren van.Rövidesen aztán ráleltünk egy "Kovácsszer" feliratú nyíl alakú táblára és így a  rajthelyre is,el nem tudtam volna képzelni hogy egy ekkora településen két általános iskola is van.


Nem siettük el a rajtolást,Mészáros"Túrázz a Cuha-völgyi vasútért"Andrással volt még egy találkozóm,így kb. 7 óra lehetett amikor nekilódultunk Ferivel,Lacibácsiék a 30-ra mentek.Természetesen a legfõbb kérdés már ekkor az volt,vajon mennyit úszunk meg esõ nélkül,annyira 100%-ra mondta minden hírportál a csapadékot,hogy mi is elfogadtuk elõre:ma elázunk és kész.Na persze ez az én kedvembõl mit sem vett el,minél több idõt szerettem volna eltölteni itt(persze a szintidõn belül:),így eszem ágában sem volt mondjuk csak azért a 30-on indulni,mert hátha elázom a végén.


Alig hagytuk el Õriszentpétert,jött a telefon a csajoktól(Réka és Niki),befutott a buszuk,merre járunk?A rajtolási ceremóniával együtt úgy fél órára saccoltam az elõnyünket,így megbeszéltük hogy õk majd szedik a lábukat,mi meg egy kicsit nyugdíjasra vesszük a tempót.Templomszer ep. így is hamar elérkezett,mivel csak 2,3km a rajttól.Körülnéztünk,Feri csinált néhány fotót,elbúcsúztunk a pontõröktõl és indultunk tovább.Eddig aszfalton haladtunk,amit nem is bántunk túlzottan,legalább a reggeli harmatos fû nem áztatott el bennünket térdig.A keserûszeri elágazónál aztán elhagytuk a kék sávot a kék kereszt kedvéért.Áthaladva ezen a "szeren"hamarosan egy patak völgyében találtuk magunkat.Egy fahídnál késõn vettük észre,hogy a jelzés átvisz a túlpartra,de pont akkor értük utol Renátát aki egy elõrébb levõ átkelõnél épp visszatért "erre" az oldalra.Én a "kispistázók"legfõbb verbális ellenlábasa ezt a levágást nem tudtam lekileg feldolgozni,így visszatértünk a leágazóhoz és átkeltünk a fahídon:)Amit nem is tettünk rosszul,mert kiderült hogy nem kell visszajönni az eddig használt oldalra,a jelzés a patak bal partján visz tovább.(Folyással szembe haladtunk)Amint egyre jobban belevetettük magunkat a völgybe egyszer csak tudatosult bennem,hogy ez a "patak"bizony a Zala "folyó":)A víz sajnos épp hogy csak csordogált,és a lassú folyásnak köszönhetõen a meder nagyon hordalékos,sötét színû volt.Emellett néhol gázolajfoltok úsztak a tetején,melyek nélkül sem mostam volna meg benne még a kezemet sem,ezek után meg fõleg nem:((Mivel nekem a víz a gyengém,a látvány eléggé lelombozó volt.


Egy jelzésekkel bõven ellátott helyen újra átkeltünk a Zalán és kikapaszkodtunk a völgyébõl.Szépen kisütött a Nap is,így mikor a második ell.pontra értünk levetettem egy réteget magamról és egy aláöltözet póló plusz pulóver verzióban folytattam a túrát.A pontõr sráccal elmerengtünk a határok átjárhatóságának varázsán,ami a fiatalabbaknak már magától értetõdõ,nekünk viszont szerintem életünk végéig egy furcsán jó érzés lesz a nyírfasáv ily módon történõ megközelítése,átlépése.Ezen a ponton is körülnéztünk kicsit,szépen karbantartott pihenõhely volt,gondoltam ha ez Gyõrben lenne mondjuk a Püspök-erdõben....hát nem tudom két hétig bírná-e szétverés nélkül.


Egy kilométer megtétele után már Szalafõ utcáját koptattuk,a faluba egy jól megteremett ,májusfa alatt léptünk be,amit a viharos szél már elég rendesen megdöntött.Szépen jöttek elõ a korábbi emlékeim errõl a vidékrõl.Bár az élet itt lassan folyik,azért néhány új építményt is felfedeztem,ami mindenképp bíztató a környék jövõjére és ezzel együtt a majdan itt pihenni vágyókra nézve.Átgyalogoltunk a falun,a farkasfai kanyarnál tovább egyenesen Pityerszer felé.Itt megint rá kellett jönnöm,mennyire megcsalja az emlékezete néha az embert.Pityerszert én a leágazó után pár száz méterre vártam,és az oda vezetõ emelkedõ sem rémlett.Hiába autóval azért más:)


"Felkaptattunk"tehát a skanzenhez ahol én úgy döntöttem megvárom Nikiéket.Kényelmesen megreggeliztem majd kisétáltam a domb szélére,emlékeztem rá hogy itt nagyon szép a kilátás Felsõszer irányába.Az egyre jobban feltámadó szél azonban visszairányított a hátizsákomhoz,amit áttúrva meg kellett állapítanom,hogy a széldzsekimet csak azt hittem hogy elhoztam.Bosszankodtam egy sort,hiszen most nagyon jól jött volna,nem volt mit tenni felvettem az esõdzsekimet,és visszamentem gyönyörködni.Feri közben elindult Renivel.A várakozás percei tehát nem teltek unalmasan,befutott két ismerõs túratárs is,András és Boglárka,( Kékdroid és Kerek repkény),majd pár perc múlva feltûntek a lányok is az emelkedõn.Miközben õk pecsételtek,én is összecihelõdtem és innentõl hármasban folytattuk a túrát.Szlovénia felé kanyarodva elõször gyönyörû réteken haladtunk,az út ezen szakasza a nézelõdésen kívül a múltkori túra(Káli60) emlékeinek kitárgyalásával telt.Az erdõbe való bejutást a mezõn elhelyezett szalagok mellett az elõttünk elhaladók által kitaposott ösvény is segítette.A határon levõ hídhoz egy nem túl megerõltetõ emelkedõ leküzdése árán juthattunk fel,ami még jól is esett ezen a "szintszegény" túrán.Átértünk tehát Szlovéniába,egy kilométer után meg is érkeztünk a 4. ell.pontra ami egy ifjúsági szálláshely kapujában lett felállítva.Ezután két kilométer murva következett,máskor ennek nem örülnék,most a szép vidék miatt nem zavart.Hodos falunak épp hogy csak a szélét csíptük meg, hamarosan már a tó gátján haladhattunk.A vízleeresztõ mûtárgyat jobbban szemügyre vettem,majd a tavat is hátrahagyva elkezdtünk emelkedni az erdõben.Itt ideiglenesen kihelyezett jelzések segítettek az út tartásában,mivel klasszikus turistajelzések nem voltak.A szél bele-belekapott a lombkoronába,néha kisebb ágak landoltak mellettünk,mögöttünk,eszembe is jutott az ominózus Cuha25 túra az "etalon-viharral",ahova volt aki bicajos sisakkal érkezett,és nem is feleslegesen:)Hát bíztam benne azért hogy ma idáig nem fajul a dolog:)


Erdei szakasz után Dolányba mûúton érkeztünk.Mint már említette valaki a rendezettség,a tisztaság ami egybõl szembeötlõ itt,de az is megállapítható szerintem,hogy a tájegység magyarországi részére ez ugyanúgy elmondható szerencsére.A fõutcán elhaladtunk egy "Zaba Bar"nevû egység mellett,mindjárt megfejtve a "zabál,zabálás"szavaink eredetét:)Dolány amúgy gazdag falunak tûnt,a házak többsége nem csak nagy hanem nagyon takaros is.A templomnál értük utol Feriéket,majd az átfagyott pontõröktõl begyûjtve a pecsétet el is kerültük õket.Lefutva a teplom dombjáról átvágtunk egy mezõn,majd rövid erdei szakasszal folytattuk utunkat.Kiérve az erdõbõl még mindíg az ideiglenes jelzéseket követve haladtunk tovább egy település szélét érintve egy patak partján,fejmagasságban repkedõ fecskék között.Elérve a mûutat jobbra kanyarodva átkeltünk egy hídon,majd egy balossal két kilométer erejéig társunkká fogadtuk ezen említett utat.Réka itt kezdett nyûgös lenni,próbáltam belé lelket önteni,hogy a kilátásssal próbálja feledtetni a kemény talaj okozta gondjait-nem sok sikerrel:)Pedig a látkép több volt mint szép,lényegében egy domb gerincén haladtunk és az alattunk elterülõ völgy nagyon lélekemelõ látványt nyújtott.Magyar oldalon talán Apátistvánfalva, Kétvölgy környéke hasonló amit sajnos a túra nem érint.Épp ezért kellett örülni ennek itt!


Áthaladtunk egy helyi "szeren"majd a mûút balra fordult,vele együtt mi is.Jobbról a befutó nyírfasáv jelezte,hogy közeleg a határátlépés.Az aszfaltról letérve vetettünk egy utolsó pillantást a völgyre,majd egy kövekkel tarkított erdei úton hamarosan visszatértünk Magyarországra.Itt szalagozás segítette a haladást egészen a piros sáv befutásáig.A Sûrû-erdõben felállított ell.pont a 25. kilométer elérkezését is jelentette egyben.A pontõrök épp tûzrakással ügyeskedtek,hát igaz,hogy esõre állt az idõ de azért elég bátor cselekedetnek véltük a kiszáradt avarral borított erdõ közepén ezt a mutatványt.Na,mindegy,ez nem a mi dolgunk,kisebb szerelvényigazítás után haladtunk tovább néhol jól szétgyúrt erdõgazdasági utakon.Itt értek utol bennünket Reniék,ötfõsre bõvült tehát a csapat.Orfalu mellett csak elhaladtunk majd átkelve az "õt" Apátistvánfalvávalval összekötõ mûúton a Kis-patak dûlõn haladtunk.Ez a szakasz nem túl látványos,izgalmat csak a redkívüli mértékben szétgyúrt úton való egyensúlyozás hozott számunkra.Na meg egy durván 3 méteres magasságban egy ágasról lelógó 120literes hordó,az alján valami kütyüvel,alatta a földön meg kukoricaszemekkel.Az lejött,hogy ez egy vadetetõ,csak azt nem tudtam elképzelni,hogy hogy adagolja a takarmányt.Egy segítségemre sietõ erdei emberke szerint ez a szarvasoknak van kitéve,mert azok felérik,megkocogtatják a "kütyüt",és elkezd hullani a tengeri.Hát én ebben a verzióban nem igen hittem,úgyhogy utánanéztem itthon és már világos a dolog.Ha valakit érdekel: www.vadeteto.hu


Mivel tudtam,hogy Farkasfát helyi viszonylatban véve méretes dombok veszik körül,fel voltam rá készülve,hogy a túra legszintesebb része jön most.Niki szólt,hogy hagyjam el õket nyugodtan,nem fognak megsértõdni,de jól éreztem magam velük(remélem õk is valamennyire:),és egy kis belassulásért nem akartam elválni tõlük.Így,szép lassan átkelve a huplin amit Nagy-dombnak kereszteltek el valamikor be is értünk a falu egyik szélsõ utcájába.Jó sokat kellett menni,mire odaértünk a falu másik szélén levõ kocsmába az etetõpontra.Az ellátmány gyors összekapkodása után kiültem a teraszra,általában is utálom a dohányfüstöt,kaja közben meg kiváltképp nem viselem el.Mivel csak síma zsíros vagy vajas kenyér volt,elõvettem az almámat és azzal dobtam fel az ebédet.A kapott bónra meg kértem egy kólát.Közben még ismerkedésre is futotta az idõbõl,összehaverkodtam Attilával egy vidáman tökrészeg fiatalemberrel,aki bemutatkozott majd valamiért azonnal elnézést kért tõlem:)Mivel semmit sem vétett ellenem,nagylelkûen megbocsátottam neki:))Távozásakor még visszakiabálta,hogy "Az élet a hídon túl van"vagy valami hasonlót majd átkelve az említett mûtárgyon eltûnt a szemünk elõl.Mire aztán a táplálkozással végeztem megjelentek a lányok is nyüglõdve,hogy menjünk már,mert õk fáznak,meg amúgy is" menjünk már":)))Különösen Réka volt maga alatt,már it azt tudakolta,hogy mennyi van még hátra:))) Á,épp csak egy húszas:) Nem fogott ki valami jó napot,de hát mindenkinek lehet ilyen.....


Nekilódultunk tehát,a következõ ell.pontig durván 120 méter emelkedés várt ránk,ennek jó részét Farkasfa után el is használtuk.Felérve a dombra együttérzésemrõl biztosítottam Nikit,nekem is megfájdult kis idõre a fejem,ami a túra során sajnos többször meg is ismétlõdött emelkedésnél.Folytatva utunkat egy apró házcsoporton haladtunk át majd egy újabb emelkedõs rész vért ránk szép erdei környezetben.Fenyõerdõ lévén puha tüskeszõnyegen lépdelhettünk,a távolban még egy szarvascsordát is megfigyelhettünk pár másodperc erejéig.Nemsokára egy szép nagy rétre értünk a kapott térkép Hosszú-rétként említi.A réten az út követését megint csak az elõttünk elhaladók csapása segítette,egy fák,bokrok nélküli területen nehéz is jelzéseket képezni,a domb tetején aztán a vadlesen már voltak kihelyzve szalagok.A rét elhagyásának helyét aztán az általam eddig látott legnagyobb piros sáv jelzés tette egyértelmûvé.A cél nyilván a minél messzebbrõl való észrevehetõség,ennek megfelelõen egy kb.35cm átmérõjû fára felfestettek egy kb.50-60cm magasságú(hosszúságú)piros sávot:)E giga jelzés mellett elhaladva egy mélyen keréknyomos faluszéli úton értünk be Kondorfára,ahol az ell.pont elõtt visszakiabáltuk a közben minket leelõzõ két utitársunkat a piros sáv jobbra kanyarodó szakaszáról az italbolthoz pecsételni.Innen ugyanis a kéken mentünk tovább,egyenesen át a falun.Kondorfa nem egy gazdag falu ez látszott,elég sok a  leromlott állapotú ház.Úgy látszik ide valahogy a turisták sem jönnek,talán csak a falu végén volt egy pihenõház,amúgy meg nagyon sok ingatlanon ott volt az "eladó" felirat.Az esõ itt már elég jól szemerkélt,de a szél és a testhõ miatt még nem kellett az esõkabátot bevetni.Viszont itt a csapatot elérte egy holtpont,a táj sem volt túl érdekes,az ösvény is bokatörõre sikeredett,szó nélkül raktuk az egyik lábunkat a másik után.A zöldre való letérés után átkeltünk a Lugos-patakon,majd kikapaszkodva annak völgyébõl egy erdei murvás úton folytattuk.Kis ideig az Ivánc-Õriszentpéter úton talpaltunk egyre erõsödõ esõben,majd egy hosszú egyenes szakasszal beértünk Ispánkra ahol az ell.ponton Az Ösvénytaposó család 3/4-étõl megkaptuk az aktuális pecsétet,nápolyival,szódával.Mivel az esõ itt már intenzíven esett,az átázott pulcsimat,pólómat szárazra cseréltem,és bár nem szeretem,muszáj volt felvenni az esõkabátot is.


Ránézve az órára megdöbbentünk,hogy már csak pár perc választ el bennünket 17 órától,az induláskor azt hittem ekkorra fogok beérni.És még volt hátra 6 km:)Neki is indultunk a piroson a Bárkás-tó ep. felé.Feriék megint csak feleslegesen siettek el tõlünk,nem vették észre a faluban hogy nem sokkal az ep. után a piros letér jobbra.Nagy füttyögetések,kiabálások árán sem voltak hajlandóak visszafordulni elõször,gondoltam biztos tudják miért mennek arra,így mi mentünk tovább,ha majd észreveszik hogy nem megyünk utánuk,csak megnézik az itinerüket.(késõbb vissza-visszafordulva mintha látni véltem volna Renáta citromsárga zsákvédõ huzatát)Az esõ rendesen szakadt,így már csak a haladásra koncentráltunk,és hogy el ne kavarjunk.A bárkás-tavi esõbeállónál megkaptuk az utolsó pecsétet is egy újabb "Jó reggelt"keksz kíséretében,és már nem is érdeklõdtünk,nézelõdtünk,hogy most itt van-e valami tó is,vagy mifene,dobtunk egy "vissza ketttõt"és a lehetõ legnagyobb sebességünkkel szakítottunk tovább.Négy km volt hátra,és a lányok megkértek,hogy diktáljam a megfelelõ tempót,kicsit több mint egy órájuk volt a hátralevõ táv megtételére,a reménybeli díjazás átvételére meg a buszmegállóba való kiérésre.Felvettem tehát az agárversenyeken használt mûnyúl szerepét,pont annyira mentem,hogy a nyomomban tartsam õket,nem húztam el,így folyamatosan élve tartottam a reményt az elkapásomra:))Nem lehettem azonban túl kívánatos falat(legalábbis Nikinek),mert a cél elõtt párszáz méterrel az említett leányzó ügyet sem vetve rám(nyúlra:)elhúzott mellettem,és már az õ vezetésével érkeztünk meg aztán az iskolába,durván 40 perc alatt,ami itt a végén 6-os sebességet jelentett.


Így egy órával a tervezett idõ után értem be,viszont én 50 km-re gondoltam a tíz órát.A táv meg 52,7 és ha még hozzávesszük a pityerszeri várakozást,meg a Farkasfa körüli csapategységet erõsítõ lassúbb haladást,a Kondorfa utáni holtpontot,már meg is van hol ment el a tíz órás teljesítés.Ami teljesen lényegtelen mellesleg.


A teljesítésért egy nagyon igényes oklevél jár,plusz egy jellegzetes õrségi emeletes házat,egy kástut ábrázoló kitûzõ Õrség 50 felirattal.A célban még lehetett enni-inni,a várakozás perceit Lacibácsiék az ellátmány készítésével tették hasznossá,amit a szervezõk nagyon köszöntek nekik.Feriék beérkezéséig én még gyorsan elmentem a kedvenc õriszentpéteri fazekasomhoz Zsohár Gyulához,akit sajnos nem találtam otthon,így most elõször cserépedény nélkül voltam kénytelen hazatérni innen:(


Búcsúzkodás után a már kimondottan viharos zivataros idõben suhantunk haza Gyõrbe,Páli határából még a tûzoltókat is riasztanunk kellett egy az utat majdnem teljes szélességében elzáró kidõlt fa miatt.Mivel itthon is esett rendesen,mindenkit hazavittem,nehogy már újra elázzanak:)


Nos:ezen a túrán nincsenek hatalmas hegyek,nincsenek vadregényes patakmedrek,nincsenek várromok,nincsenek égig érõ szálfaerdõk.Vannak viszont gyönyörû virágos rétek,dimbek-dombok,kedves kis"szerek",Árpád-kori templomok,haranglábak,tavak,tókák,szép kilátások.Ez az Õrség,a nyugalom szigete,az érintetlenség vidéke.És van itt egy jól szervezett túra igényes igazolófüzettel,tökéletesen kijelölt útvonallal,kedves rendezõgárdával.Az ellátás kimondottan jónak mondható:Pityerszeren "Jó reggelt"keksz,Farkasfán Zsíros-vajas kenyér sóval,hagymával,Ösvénytaposóéknál nápolyi szódával,Bárkás tónál újra keksz,a célban megint Zsíros-vajas kenyér retekkel,karalábéval,hagymával,szörppel.Az már az én egyéni problémám,hogy a lekváros kenyeret jobban szeretem(ném:)Ennél több negatívumot viszont nem tudok megemlíteni,így:


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


(Ha valakit érdekelne a Tanúhegyek 50,lehetne róla beszélni,ha megyek,én úgy 5 körüli gyõri indulással számolok. 06205866654)

 
 
KáliTúra éve: 20102010.05.04 23:04:35

Káli 60


2010.05.01.


Emlékszem,mikor elõször megláttam valahol ezt a túrát,elképzelhetetlennek tartottam,hogy 60 kilométert képesek egyesek egyhuzamban legyalogolni.(100-130km-esekrõl meg még fogalmam sem volt:)Még tavaly is inamba szállt a bátorság a leghosszabb Káli hallatán.Aztán idén úgy éreztem,hogy már eléggé felkészült vagyok egy ilyen hosszúságú menethez.A hét a ráhangolódás jegyében telt:térképeket nézegettem,bejelöltem-elméletben számtalanszor végigjártam az útvonalat,próbáltam fejben minél jobban "ott lenni a szeren".


Ilyen elõzmények után 5 órai indulást követõen folyamatos 10-20%-os gyorshajtással 3/4 7 körül érkeztünk Sanyi,Laci és Feri társaságában az ábrahámhegyi vasútállomás parkolójába.Épp,mikor Révfülöp irányából befutott a Bz-motorvonat 25-30 túrázóval kisebb tumultust okozva ezzel az indításnál.Magam is meglepõdtem ezután,hogy mire kitöltöttem a nevezési lapomat a "tömeg"eltûnt,1 perc nem telt el,és már indulhattunk is utunkra.Mivel a többiek csak a 30-ast-és ezzel együtt azt,hogy órákig várnak rám a célban- vállalták különbözõ okokból,már az elején búcsút vettünk és nagyobb sebességre kapcsoltam.A falut a piros sávon hagytuk el,végig emelkedve.Az elsõ ell.pont a Salföldi kolostorrom mindössze 3 km-re van a rajttól,így hamar odaértem,körüljártam az építményt majd indultam is tovább,nem számítva a következõ erõs kaptatóra ami rendesen beindította a szívverésemet így korán reggel.A kék sávra való rákanyarodást követõen vissza is vetkõztem egy pólóra ami a túra során végig elégnek bizonyult,néha még soknak is.A kék sávon hullámvasutaztunk ezután vegyes fenyõ-tölgy erdõben majd szõlõsök mellett az aligvárimajori "csücsökig"ahol egy hajtûkanyarral balra ráálltunk a zöld sávra.Már aki,mert bizony hiába a sok tábla ami direkt felhívja a túrázók figyelmét arra,hogy különösen védett területen jár(hat)unk,és az ösvényekrõl ne térjünk le,sokakat ez nem érdekel,és arra mennek amerre rövidebb.Az ilyen "túrázók"miatt leszünk majd egyszer kitiltva végleg ezekrõl a területekrõl.....


Szóval a zöld sávon kanyarogtunk az egynyomos ösvényen,mindaddig míg el nem értük a zöld3szöget,ami nem jelentett mást,minthogy fel kell kapaszkodni a Tóti-hegyre.Nem tart sokáig ez a kaptató,de nagyon durva.Felérve aztán a panoráma mindenért kárpótol:Körbe,mindenfelé amerre a szem ellát kisebb-nagyobb hegyek,a Balaton víztükre.....csodálatos,még így is,hogy a levegõ elég párás volt.Nézelõdés közben bedobtam egy szendvicset amit egy energiaitallal öblítettem le,majd a már ismert úton új útitársaimmal Szabival és Petivel visszarobogtunk az aligvárimajori elágazóig ahonnan a kék sávon folytatódott a menet egészen a salföldi ell.pontig.Itt finom almalével,Balaton szelettel,és egy érdekesen édeskés tésztájú sajtos-vagy tepertõs pogácsával vártak ránk a pontõrök.Mivel nincs fél órája,hogy megreggeliztem,a pogácsát eltettem késõbbre és egy almalé-repeta után meg is indultunk Kékkútra.Erre a szakaszra sem pazaroltunk fél óránál több idõt,így eléggé értetlenül álltam a helyzet elõtt,miszerint itt meg zsíros kenyeret kapunk,viszont ezzel a túrán kapott ellátást gyakorlatilag befejezettnek tekinthetjük.Kari bácsinál(itt voltunk épp,ha még nem említettem volna)tehát nem tettem nagy kárt az ellátmányban-éhes abszolut nem voltam,a bort meg nem szeretem.......


A vendéglátásra amúgy nem lehetett panasz Károly bá'-nál,nagyon szívesen töltögette a borocskát akár tisztán,akár fröccsnek,és aki ivott belõle általában jó véleménnyel volt az itókáról.Társaimat itt elhagyva egyedül indultam vissza a dombról Kékkút központjába,ahova vittem egy szalagot is,mert a fõutcán nem,csak beljebb találtam odafelé menet.Igaz a szöveges leírásból egyértelmûen megtudható a bal kanyar helye.Kékkútat elhagyva kortyoltam párat a Theodora-forrásból,majd a nagy jobbos kanyar elõtt balra letérve az aszfaltról megindultam az "Idõ ösvényén"Mindszentkálla felé egy árok mellett jól kiszalagozott úton.A következõ ell.pont a Kerekikáli-domb tetején lett elhelyezve,ahol magunknak kellett bélyegezni.Ezután értünk be Mindszentkállára amin átrobogva megkezdhettük a túra szerintem leggyilkosabb kapaszkodását a falu felett található Kopasz-hegyre.Kb.fele szintet egy elég meredek ösvényen lehet összeszedni,majd a gericre 277 lépcsõfok megmászásával juthatunk fel.Többszöri megállással,de sikerült feljutnom,nem mondanám,hogy jólesett,az ilyen kapaszkodásokat már nem szeretem.Viszont a kilátás innen is pazar volt,sõt még ismeretterjesztõ táblák is ki voltak helyezve amelyekrõl megtudhattuk,hogy mit látunk ha elnézünk a távolba.


A falu szintjére való lejutást hálisten már egy hegyoldalban végigfutó szerpentinúton ejtettük meg,majd folytattuk utunkat Szentbékkálla felé a kék sávon.A következõ faluba a környék leghíresebb Kõtengerén át vezetett a jelzés,ami elõtt elhaladtunk egy lovaspóló pálya mellett is(ilyet sem láttam még).A Velétei-palotarom érintése után néhány percre érintettük csak Szentbékkállát,majd el is hagytuk a sárga3szögön.Itt volt számomra a túra egyetlen bizonytalankodása,az itinerben ugyanis csak símán "sárga"jelzés van említve,na meg a helyszínen a S3szög mellett ugyanarra az útra zöld sáv is fel volt festve ami végképp zavaró volt,fõleg,hogy ez a szín még a túristatérképen sem szerepel itt.Mégis úgy döntöttünk immár újra hármasban Petivel és Szabival,hogy jó lesz nekünk ez a sárga3szög,és szerencsére nem is tévedtünk.E jelzés,és ahol kell korrekt szalagozás,na meg a végénél komoly kapaszkodás igénybevételével jutottunk fel a Fekete-hegyre,ott  is a Keleményes-kõhöz,ahonnan nagyon szép volt a kilátás,majd az Eötvös Károly-kilátó legfelsõ szintjére ahol a következõ pontõr már várt ránk.A hegy gerincén futó ösvényen elõször csodálkoztam az ott napozó siklón,majd elhaladtunk egy elmocsarasodott "tengerszem"mellett,ami mindjárt magyarázatot adott arra,hogy mit keres itt ez a csúszómászó.Az infós tábláról azt is megtudhattuk,hogy ezeket a kis tavakat csak a csapadékvíz táplálja,és a víz elszivárgását vízzáró talajréteg akadályozza meg.Viszont csapadékszegény idõkben ezáltal néha ki is száradnak.A kilátóból egyébként megint csak szemet gyönyörködtetõ volt a panoráma,kis nézelõdés,szõlõcukrozás után aztán tovább is indultunk,itt már néha ötfõs csoportban,csatlakozott hozzánk ugyanis(vagy mi hozzájuk)Niki és barátnõje Réka.


Balatonhenyére szintén a kék sáv vitt el bennünket ahol egy presszóban kisebb szünetet tartottunk.Fél liter üdítõ egy húzásra tûnt el bennem,meleg volt rendesen.Vettem is még egyet,legalább pár kilométeren át legyen valami hideg innivalóm.Mivel elég zárt a bakancsom és ezáltal nem szellõzik olyan jól beiktattam egy zoknicserét is,amit nem bántam meg utólag.Most arra is ügyeltem,hogy ne húzzam túl a fûzõket,már megjártam egyszer emiatt.Henyérõl a két leányzóval indultam útnak,a fiúk még ejtõztek kicsit.A falut a sárga sávon hagytuk magunk mögött,majd szalagozott út vitt fel bennünket a falu fölé a dombra.Itt a lányok kicsit lemaradtak,egyedül talpaltam a korrekt szalagozás mentén.A domb tetejérõl a már szinte megszokott szép kilátásban lehetett részünk.Leérve a dombról sík terepen haladtam,a legrosszabbkor értünk erre a szakaszra,iszonyúan égetett a Nap.Május elseje volt,de nagyon tudtam örülni a néha be-beúszó felhõknek!Monoszlón le is támadtam a templom melletti közkifolyót,a fürdés alatt aztán beértek a többiek is,akik szintén nagy örömmel fogadták a vízvételi lehetõséget(volt ilyen az ez elõtti településeken is,csak akkor még nem volt ennyire meleg)


Innen aztán már stabillá érett az ötösfogat,sõt néha hatosra is felduzzadt,de az ötös volt a mag.A Hegyestûtõl mindegyikünk tartott ,olvasva a régebbi beszámolókat,aztán egyetértettünk abban,hogy pl.a Kopasz-hegy megmászása mellett ez eltörpül.Fent begyûjtöttük az újabb pecsétet,kaptunk egy Balaton szeletet is,körülnéztünk majd visszalépcsõztünk a már bejárt ösvényen.Az infós táblák elolvasására,a kiállítás megtekintésére most nem volt idõnk,így a túra kultúr-betétjét most ki kellett hagynunk.Robogtunk tehát tovább.Niki navigálása mellett szõlõsdombokon ereszkedtünk le a Zánka-Köveskál mûútra(bátor tett volt tõle,négy fáradt túrázó bízott benne-gondolom titkon õ is:)-hogy a megfelelõ úton jövünk lefelé,és nem kell visszakapaszkodnunk oda fel,de végül jól jött ki a dologból:),majd jobbra fordulva aszfaltoztunk kicsit az itt mellénk szegõdött kutya társaságában.Szerencsétlen állat mindenhol ment,csak az út szélén nem,az arra jövõ autósok,motorosok részérõl érkezett irányunkba néhány megvetõ pillantás.Mindenki azt hitte,hogy miénk a kutya,és a hülye gazdi még arra sem veszi a fáradságot,hogy odafigyeljen rá:)Azért amennyire lehet megpróbáltuk terelni,minket elhagyni ugyanis nem volt kedve.Lihegett rendesen szegény állat,a többieknek úgy látszik jobb volt a szemük az ilyenhez,õk ugyanis a végkimerülés jeleit vélték felfedezni szerencsétlenen.Az erdõbe való betérés után aztán az elsõ vízzel telt csapás fölé érve a szutyinak kicsúsztak a lábai,és onnan nem volt hajandó tovább jönni.(késõbb láttuk másokkal,tehát túlélte:)


(Kaptam közben egy e-mailt a kutya gazdájától:a szerencsétlen eb Balatonhenyérõl szökött ki egy udvarból,a túrába csak belecsöppent,olyannyira,hogy Révfülöpig lement:)A gazdit érdekelne minden részlet,ugyanis valaki jószándékú ember visszajuttatta Henyére,így csodával határos módon újra otthon lehet.Ha valakinek van valami infója,(kivel-hogy ment el,ki vitte vissza?)kérem írja meg nekem,én vállalom,hogy továbbítom.)


Jó 20 perces aszfaltozás után tehát bevetettük magunkat az erdõbe a Kõvágóõrs felé vezetõ egyenes szakaszra a kék sávon.Már azt hittük,hogy elkerültük a Sóstókáli-templomromhoz vezetõ letérést,de a szöveges leírás segített a felhagyott homokbánya és a lovasudvar említésével,majd egy villamos kapcsolószekrény oldalán feltûnt a méretes felirat is a kék rom jelzéssel és az útiránnyal.Meglett tehát ez a rom is,itt eszegettünk egy utolsót,jó pajtások lévén mindenki beleadta a közösbe amije még volt,így jutottam pl. én is egy finom almához:)Kõvágóõrsön egy újabb közkifolyónál(kék kút,ha úgy tetszik,amúgy ejektoros közkifolyó a becses neve:)ismét felfrissítettük magunkat kicsit,majd a túra utolsó kisebb emelkedésével felbaktattunk a Fülöp-hegyre.A kilátó megmászását a többiek közfelkiáltással már elvetették,én meg már voltam itt régebben,és nem akartam elszakadni a csapattól.Némi lépcsõzés következett lefelé,ami a legrosszabb ami jöhet túl a 60km-en,itt is lehetett látni érdekes járásokat:)Aztán az egykori Top Panoráma(Ugye,Niki!:)nevû vendéglátó egység mellett is elhaladva rövidesen be is értünk a célba.Az idõnk nagyon jó lett,61,8km(2011-es bejegyzés:a túra távja kevesebb mint 55 km....) megtételéhez kevesebb mint 12 órára volt szükségünk!Gratuláltunk is nagyokat egymásnak,úgy érzem megérdemelten.(valaki megírhatná a beérkezési idõnket,az én lapomról lemaradt,és érdekelne,elõre is kösz! schmeidl.zoltan@freemail.hu)  Az infó megérkezett közben Szabolcstól:18:45,kösz!


Bár nem úgy terveztem,én is beneveztem aztán egy gulyáslevesre(a szakács rég lehetett szerelmes,mert el éppen nem sózta az ételt:),majd ennek elköltése után el is indultunk Gyõrbe,a kocsit ugyanis Sanyi már áthozta eddigre a rajtból.


Jól szervezett embert próbáló túra ez a Káli 60.Nehézségét véleményem szerint a nem kis táv mellett az jelenti,hogy viszonylag sokat megy az ember szintben,aztán már-már elkényelmesedve egyszer csak a "semmibõl"rátör egy jó kis kapaszkodó.A kicsit több mint ezer méter szint 80%-a lényegében 2-3 km-en belül jön össze,a maradékra meg van 58-60 km.Nekem ez jelentette a nehézséget,egy Tóti-hegyes,egy Kopasz-hegyes mászás belõlem sokat kivesz..A kilátás miatt azonban megéri mászni!


A túra érint több kedves kis balaton-felvidéki falut,amelyek érdekes képet mutatnak.A házak 80%-anagyon igényesen felújított,néha akár több 10milliót érõ birtok.Na ezekben általában nem a helyiek élnek,egytõl egyig nyaraló mind.Aztán ott van a maradék 20%,amelyek általában lerobbant,düledezõ falú építmények-na ezeket lakják a jobbára idõs õslakosok.A folyamat vége azt hiszem kitalálható.....


A túráról még:a kapott igazolófüzet tartalmaz szöveges leírást,szint és távadatokat,útvonalvázlatot,falvanként kis térképvázlatot,több ismeretterjesztõ oldalt,menetrendi adatokat.Végülis a kapott információkat összeadva lényegében esély sincs az eltévedésre,mert ezek mellett nagyon korrekt volt a szalagozás,sõt sok helyen az úttestre festett irányító nyilak is nagyon hasznosnak bizonyultak.Igaz elõfordul a füzetben,hogy a szöveges leírás nincs összhangban a rajzzal,de ez a néhány apró hiba érdemben nem befolyásolja a sikeres teljesítést.Egyedül talán a szolgáltatások idõbeni elosztásán javítanék,a zsíroskenyeres pont jobban ki lenne használva szerintem mondjuk pl. a balatonhenyei presszó ell.ponton.Közel a 40. km-hez már jobban esne mint a 15.-en,ráadásul fél órával a kapott csoki-pogácsa duó után.Az idõjárás szerencsére ideálisra sikeredett,sõt még melegünk is volt néha.A talaj a szárazság miatt végig betonkemény volt,a köztudottan kemény Vibram-talp ellenére is megéreztem a túrát a sarkaimon,puhább talppal szerelt cipõjû túratársairól nem is beszélve.Na,de végigcsináltuk vidáman,mind az ötünk teljesítette ezzel eddigi leghosszabb menetét!Találkozunk még szerintem.


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20102010.04.29 23:09:15

Nyerges 40


2010.április 24.


A túraterv összeírásakor erre a napra még egy tihanyi kiruccanás volt betervezve,de rátaláltam a kiírásban erre a már Nyerges 40-20 néven futó rendezvényre és úgy döntöttem inkább ezt választom.Nem elhanyagolható a 340 ft-os benzinárak világában az sem persze,hogy az odaút majdnem csak a fele,na meg bõvül a teljesített túrák listája is általa.Az autókázás kicsit tovább tartott mint gondoltam,nem vettem figyelembe ugyanis,hogy Almásfüzitõ után szinte egy összefüggõ településfolyamon kell áthaladnom,és még emellett az amúgy is lassú haladást sebességkorlátozó táblaerdõ is nehezíti.Hamar rá kellett azonban ébrednem,hogy itt a táblák nem viccbõl vannak kint,az 1-es út is rossz minõségû néhol,de a 10-es az egyenesen katasztrófális állapotban van.Az összeépült falvak miatt csak a " Nyergesújfalu vége"táblánál érzékeltem hogy megérkeztem,sõt már túl is futottam,így dobtam egy visszafordulót,majd felvettem egy túrázót aki ráadásul nagyjából tudta hol a rajt.A tévedésbõl a 20-as útvonalon meginduló tatabányai különítménytõl már csak egy utolsó útbaigazítást kellett beszereznem,és már meg is érkeztünk a Tó Büféhez.


A rajtnál felállított színpadon egy fiatal helyi lemezlovas által mûködtetett zenekészülékbõl épp" a hegyekbe fel",vagy valami ilyesmi refrénnel bíró magyar ugrabugra együttes által játszott iszonyú szám szólt,de amellett,hogy iszonyú legalább stílusos volt:) A rajtoltatás nagyon flottul ment,egyik asztalnál fizettél és megkaptad a nevezési lapodat,amit kitöltve átadtál egy másik asztalnál ahol ezért kezedbe nyomták az itinered egy" Jó utat" kíséretében.Átnéztem kicsit mielõtt elindultam.Mindent tartalmazott amire szükségem lehet:szint és távadatok pontonkénti lebontásban,szintmetszet,vízvételi lehetõségek(nagyon fontos,fõleg melegben!),térképkivonat,szöveges leírás,részvételi szabályzat,elérhetõségek.Korrekt.Mivel a túra java jelzetlen részeken visz,bíztam benne,hogy megfelelõ szalagozás lesz,a szöveges leírást igazából csak végsõ kapaszkodónak szeretem használni,annak örülök általában,ha azt elõ se kell vennem.


Megindultam tehát.Az elején némi aszfaltkoptatással indítunk,de hát valahogy el kell hagynunk a falut,és ez általában nem megy másként.Közben nézelõdve megnyugodhattam,hogy a mélyszegénység ezt a vidéket is messze elkerüli.Kerékpárúton haladtam pár száz métert a Bajótra vezetõ aszfaltút mentén,majd egy lovardánál átkelve azon, murvára váltottam a talpam alatti talajt.Hétvégi házas övezet következett,többször irányt váltva haladtam az elsõ ellenõrzõ pont irányába.Élveztem a csendet amit csak a madarak fület gyönyörködtetõ kórusa tört meg.Tombolt a természet végre,minden kizöldülve,a madarak ezerrel csicseregnek......kell ennél több?Nem sokára már inkább erdei volt a környezet,de csak az a jellegzetes faluszéli,jobbára akáccal,mélyutakkal,hullámvasutazással.Az idillt,csak az az elképesztõ mennyiségû szemét törte meg!Hihetetlen helyekre képesek kitranszportálni egyesek furcsábbnál furcsább tárgyakat.A legjobban a Rábl-patak medrébe legörgetett kád "tetszett".Nem elég hogy kihozza a paraszt a lomot az erdõbe,még le is gurítja jó mélyre,hátha úgy nehezebb lesz összeszedni....


Így haladtam tehát egyrészrõl határtalan örömmel a természet kizöldelése miatt,másrészrõl bosszankodva az emberi butaság okán.Balról a látóhatárt egy nyíltszíni bánya tájsebe uralta,kerülgettük a hegységet,vártam,mikor vetjük már bele magunkat!Néha jó kis emelkedõkkel volt megtûzdelve ez a szakasz,de aztán egy erõs ereszkedéssel leértünk a Lábatlanra vezetõ mûútra,hamarosan pedig az elsõ ell.ponton találtuk magunkat.Itt egy túratárstól sós sütit kaptam a pontõrök által felkínált édes cukorka mellé,ami együtt elég bizarr ízhatást eredményezett,de hát egy helyre megy úgyis.Eddig elfogyasztott vízkészletemet is pótolni tudtam,aminek külön örültem,mivel lehetõségeimet minimálisra korlátoztam azáltal,hogy egy nagyon kicsi hátizsákot teszteltem ezen a túrán.Az eddigi 5.8km-t amúgy kevesebb mint egy óra alatt teljesítettem,ami nem rossz,igaz erre a szakaszra csak 98 méter szint jutott.


Ez után jött aztán a két nagyobb szintemelkedésû szakasz közül az elsõ.Lényegében úgy 8 kilométeren át csak felfelé mentem.na,de ne szaladjunk ennyire elõre.A pont után végre megindultunk az erdõ irányába!Áthaladtunk egy-gondolom valamikor-csilléket szállító drótkötélpálya alatt,majd egy eléggé felázott szántáson jobbra fordultunk.A szemem totál becsapott itt,határozottan úgy érzékeltem,mintha a vízfolyás dombnak felfelé folyna,pedig a víz megtanulta a fizikát és nem szokott ilyet csinálni.Még bele is dobtam egy fûszálat,hogy most merre is folyik.....(fordult már velem elõ hasonló a Hargitán egy hegy platóján ahol mindig magasabbnak láttuk a mellettünk levõ "csúcsot",majd arra átsétálva meg az elõzõ tûnt magasabbnak)A szántás után lucernaföld mellett vitt utunk,felérve az erdõ határához érdemes volt visszafordulni(az itiner is felhívja rá a figyelmet)ráláthattunk szinte az egész eddigi utunkra,igaz a levegõ elég párás volt.Egy helyen még a Duna is elõbukkant a távolban.


Innentõl aztán bedurvult a túra,elég komoly kapaszkodók következtek a helyenként rendesen szétmosott utakon.Többször hihettük,hogy na most már vége,de mindíg újabb és újabb meghódítandó magasságok követték egymást.De aztán csak felértünk,jött egy kis szintbeni haladás.Egy nagyon rövid szakaszra a Közép-Dunántúli piros jelzést is igénybe vettük,de az ahogy jött balról,úgy el is ment jobbra a Duna irányába hamarosan.Kisebb vízátfolyást kereszteztünk,majd egy kb.40cm-es mélységû kerékcsapással felszerelt úton haladtunk,ahol jól látszott,hogy a nyilván terepjáró-és ez által magas építésû jármûvek fenéklemeze középen hogy gyalulta az utat.Ezt az erdei szakaszt egy nagyon meredek,és a tetejénél nagyon köves résszel zártuk,nem is kapkodtam el az ereszkedést.Balról szép sziklaalkzatok bújtak meg az erdõ sûrûjében,a Pisznice-oldalban jártunk itt egyébként,és leérve a mûútra azt is megtudhattuk hogy ez egy Szigorúan védett természetvédelmi terület,ami nem látogatható,csak engedéllyel.Remélem nekünk volt ilyen,bár a tiltás lehet hogy csak a felettünk levõ hegyoldalra vonatkozott.


Beértünk tehát a Hajós-völgybe,és keveset haladva a Bikolpuszta-Pusztamarót aszfaltuton meg is érkeztünk 2. ell. pontunkra ahol én megreggeliztem,bevittem az elsõ energiaitalt a szervezetembe,feltöltöttem vízkészletemet,majd a kapott szép almával a zsebemben pár perc után újra útrakeltem.Következett a második nagyobb falat a szintemelkedésbõl,irány a Fica-forrás!Betermeltem az almát,teljessé téve így a reggelit,és belekapaszkodtam a túrabotokba.Az út elõször szolidan emelkedett,hamarosan kereszteztük a több ágra szakadt Gerecse-patakot is.Kisebb csapatot elõzve láthattam,hogy milyen volt a két éve megszüntetett Gerecse50 jelvény.Hát nem mondok újdonságot gondolom azzal,hogy "picit"komolyabb,szebb mint a kitûzõ.Egyébként ezen a túrán többek hátizsákján lehetett látni Gerecse-jelvényeket, talán nem véletlenül:)Az út mellett egyre szaporodó gyümölcsfák sejtették,hogy elhagyott település közelében járhatunk,hamarosan falmaradványok jelezték,hogy valóban így lehetett.Az itiner Felsõ-Vadács romjaként említi a helyet.Ezután nyílt rész következett,majd egy hajtûkanyarral befordultunk a Nagy-Gerecse irányába.Itt aztán egy hangyáktól nyüzsgõ nagyon kemény szakasz következett,durván 3 kilométeren úgy 200 méter szinttel.Lehetett lihegni mire felértem a legmagasabb pontjára,ahol jobbról befutott a Tardosról érkezõ kék sáv is.A forrásig pár száz méter hullámvasutazással jutottam el a hegy oldalában.Elképesztõ mélységû völgy volt alattunk,jobbra fenn pedig a Gerecse-tetõ.A forrásnál értem utol Zolit és a tatabányai különítmény többi tagját akik épp medvehagyma-szüretet tartottak.Én inkább a forrást vettem szemügyre,ugyanis "mûködött",csordogált belõle a víz.Töltöttem is belõle mindjárt,és magamban megjegyeztem,hogy úgy látszik errefelé minden forrást hasonlóképp "foglalnak el",ugyanilyen kövezése volt a gerecse50-es amúgy akkor inaktív forrásnak is.


A kapott csokit elfogyasztva aztán tovább indultunk a kéken,és hamarosan már az egyházi üdülõt láthattuk jobb oldalon.Ekkor esett le,hogy a Fica-forrás nem csak hasonlít a Gerecse50-es forráshoz,hanem egyenesen õ az.Mivel most jártam itt életemben másodszor,nem ismertem fel a környéket,ezután viszont már tudtam,hogy kõtengeres rész következik-és valóban.Annyi változott egy hét alatt,hogy mindent elborított a medvehagyma,és bár erõsen korlátozott volt a tárolókapacitásom követve a többieket én is szedtem egy csokorral.(ami még most is megvan,én eszegetem néha,a gyerekek szerint "csíp",az anyjuknak meg nem keltette fel az érdeklõdését:)


A közös piros-kék szakaszon aztán beértünk Pusztamarótra,ahol nézelõdtünk kicsit az elhagyott temetõben,körbejártuk a török-idõkben itt lezajlott számunkra elég sajnálatos véget ért csata emlékmûvét,majd ki-ki ment a maga útjára.Zoliék sörözni,én meg tovább a kéken.A Vaskapu nevû helyre érve keleti irányban szép hegyvonulatok tûntek fel,sajnos nem tudom melyikek.Vaskapu után egy nyíl egyenes nyiladékon elõször lefelé ereszkedve,majd felfelé kaptatva haladtunk,villanypóznák alatt.A póznák vízszintes vas tartóelemeit mûanyag borítással látták el meggátolva ezzel a madarak áramütését.Több helyen lehetett ilyet látni,nagyon dícséretes hozzáállás.Kiérve az erdõbõl pár méter erejéig a Bajót-Bajna országúton talpaltunk,majd jobbra le is tértünk róla.Fiatal páros állt szembe a jó hosszú és kellõképp meredek írtással,és csak annyit mondtak:na,ne!A lányka már láthatólag eléggé kivolt,de azért nekiindultunk.Mit mondjak,én sem örültem a tûzõ napon a várható emelkedésnek,megkönnyebbülésemre aztán a szemem sarkából megláttam azt a kék sávot ami beterelt minket balra az erdõbe!Ugyanúg fel kellett kapaszkodni,de a fák között azért nagyságrendekkel kellemesebb volt!Felérve megittam a második energiaitalomat is,majd tovább indultam.


Újabb ereje fogytán levõ túratársat hagytam magam mögött,szegény tõlem kérdezte,hogy vajon hol járhatunk,és még mennyi lehet hátra?Úgy 12 km-re saccoltam a hátra levõ távot,nem láttam az arcán,hogy ennek hallatára nagyon megkönnyebbült volna:)Kiérve az erdõbõl mezõgazdasági terület bal oldalán közeledtem a Bajót-Péliföldszentkereszt mûúthoz,majd azon jobbra fordulva megindultam Szentkereszt felé.Míg én a képzeletbeli 3szög két befogóját gyalogoltam,addig az elõbb elhagyott kimerült túratársak az átfogót gyalogolva(átvágva a veteményen) épp hogy csak meg nem elõztek:)Beszólásomra,hogy ezt nem illik egy zavart vállrándítás volt a válasz.Szegény srác alig élt,igazából nem is tudtam rá neheztelni.


Péliföldszentkereszten az etetõpont a mostanság egy szerzetesrend által üzemeltetett rend-és zarándokházat,kegytemplomot is magába foglaló épületegyüttes udvarán levõ fedett teraszon volt berendezve.Ettem némi zsíroskenyeret,vizet pótoltam,majd elindultam felfelé a dombra.A Lourdes-i barlang mellett újabb forrásra bukkantam,így a már felmelegedett Fica-forrás vizemet jó hideg Szent-kút-forrás vízre cseréltem.Micsoda bõség:)A most felújítás alatt álló szabadtéri misézõhely kõkerítésén méretes kékfejû gyík napozott,gondolom a Tihanyi-félszigeten lehetett látni belõle idén is néhány százat.Elhagyva a zarándokhelyet bekerített nagyon szépen rendben tartott birtok mellett haladtunk.Volt ott minden:tó,gyönyörû rétek,vendégházak.Még nem sikerült kiderítenem milyen birtok volt,talán a szerzetesek üzemeltetik azt is....


Kis erdõs szakasz után egy kerítések által határolt mezõ szélén vitt a jelzés és a szalagok.Ennek ellenére többeknek itt is a mezõn való átvágás volt szimpatikusabb.Õk tudják...


Beérve az erdõbe,az egyre rosszabbul festõ srácnak felajánlottam némi szõlõcukrot,de kiderült hogy méretes vízhólyagok gyötrik,ez a fancsali ábrázatának oka,nem az erõ elfogyása.Gondolom legnagyobb bánatára újabb hegymenet következett,és nemsokára meg is érkeztünk az 5. ell.pontra az Öreg-kõ pihenõhöz.A hegyen sziklamászók gyakorlatoztak,hát megvallom õszintén nem szívesen lógnék egy 100 méteres sziklafalon,bízva abba hogy a bevert szegek benn is maradnak:)Balra kék barlang-jelzés sejtetett megnézni való barlangot,meg is indultam befelé,de aztán meglátva a végtelen lépcsõsort úgy döntöttem,hogy majd legközelebb:)Tovább indultam tehát a barlang-jelzés Bajótra tartó szakaszán.Nagyfokú szintvesztésben lehetett részem,így értem be Bajótra,aminek a Fõ utcáján megint csak találtam egy forrást,ahol jól megmosakodtam.Helyes kis falu ez a Bajót mesebeli környezetben a hegyek ölelésében.A falut egy eléggé szegényes részen hagytam el,felkapaszkodva a Magyar-hegyre ahol az utolsó ell.pont üzemelt.Visszanézve újra csak megállapíthattam,hogy szép helyeken járok,jobbra a távolban pedig feltûnt Eszterom is.A hegyrõl a Német-völgyön keresztül vitt le az utam ahol takaros présházakat lehetett látni.A völgyet egy székelykapu zárta,aminek felirata tudatta az arra járókkal,hogy:"Isten segedelmivel építette e kaput Ács András 2002 augusztusában"


A völgy után néhány legelészõ szarvasmarha mellett-között vitt az út.Városi gyerek vagyok,és a nálamnál jóval nagyobb testû állatoktól-mivel nem ismerem viselkedésüket-tartok kicsit,így a lehetõ legnagyobb oldaltávolságot tartva tettem meg ezt a rövid szakaszt.Kiérve a reggel már megismert kerékpárútra örömmel konstatáltam,hogy nem ugyanazon az úton kell begyalogolni a büféhez,amin reggel kijöttünk.Így itt a bal helyett jobbra vittek a szalagok,majd az útról balra-be a Bajóti-patak völgyébe.


Közeledve a célhoz újabb hétvégi házas övezeten haladtunk keresztül,ez azonban már közel sem volt olyan szép mint az elõzõ Német-völgy,jobbára szegényes telkeken öreg nénik-bácsik kapálgatták szerény veteményesüket,miközben az egyik "birtokon"fiatal társaság óriási hangfalakból áradó iszonyú gagyi zenére múlatta az idõt.Szegény öregek,biztos másra sem vágytak........


Hamarosan aztán elértem a tavakhoz,majd pár méter után a célba is.A 42 km-t 7:40-es idõvel teljesítettem.(1079szinttel)Átvettem az oklevelemet és a kitûzõmet,majd élõ mulatós zenei körítéssel elfogyasztottam a kapott egyébként szerintem nagyon finom pár virslimet.Amellett,hogy nem vagyok feltétlen híve ennek a zenei irányzatnak,kimondottan hangulatosabbá tette a virslizést.Erre pont jó,na.


Második találkozásom a Gerecsével szép élménnyel gazdagított.A Nyergesújfalui Négy Égtáj Túra-és Szabadidõ Egyesület nagyon kitett magáért.Mint említettem a túra nagy része jelzetlen szakaszokon vezetett,ennek ellenére lehetetlen volt eltévedni,olyan korrekt volt a szalagozás.A szalagot sem sajnálták a fiúk(és lányok,gondolom)néhol méteres darabok mutatták az utat.Ezzel együtt az út nem volt "agyonjelezve"ott volt szalag ahol kellett.Az ellátás a"kemény 400ft-os" nevezési díjhoz képest bõséges:minden ponton vízvételi lehetõség(korlátlanul)1 alma,1 csoki,nápolyi,cukorka,ropi,a végén egy pár finom virsli kenyérrel,etetõponton zsíros kenyér.Mindenhol lelkes-kedves pontõrök akik pl.kérés nélkül írják a beérkezési idõket..Az Oklevél egyszerûségében szép, színes és jól szerkesztett,nekem tetszik,akárcsak a kitûzõ.Szép táj,kiváló túrázó idõ.Ha akarnék sem tudnék semmi negatívumot megemlíteni.Gratulálok a szervezõknek!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli


 


 

 
 
GerecseTúra éve: 20102010.04.21 11:43:38
Gerecse 50 2010.04.17.

 

Olvasva a beszámolókat 6 órai rajtot terveztem,mivel a tömeget nagyon utálom,viszont maga a túra érdekelt.Volt némi elképzelésem arról mi vár rám a Jubileum Parkban,de a valóság sokkal durvább volt.Már az oda vezetõ úton láttam túrázókat,néztem is,mi a fene,6 elõtt is el lehet indulni?Aztán mikor bekanyarodtam a parkolóhoz….Mint a búcsúban,ezer ember,a helyi szpíker hangja üvölt a hangfalakból:”már túl vagyunk 400 indulón”….Mi van?Hova jöttem én….?

 Ennyit a mezõny elõtti rajtról…..

 Maga a rajtoltatás amúgy nagyon gyorsan megtörtént,jó sok helyen lehetett nevezni,nem is volt ezzel semmi gond.Fizetsz,megkapod a térképedet(nem térképmásolat,nagyon sok adat-becsatlakozó más jelzések,stb.hiányzik róla),ráírod a rajtidõdet,nevedet egyebeket,aztán már mehetsz is.

 Már a városban nagyon durva volt a helyzet,hömpölygött az emberfolyam a hegyek irányába,elõzni max. az úttestet használva lehetett,ugyanis a jó turista(nem túrázó)csapatok maximálisan kitöltötték a rendelkezésükre álló teret,jelen esetben a járdát.A gyorsabbakat nem észlelték,ha igen,akkor meg nem vettek róla tudomást.Persze ment mindenki amerre látott,ki,hol ismerte a rövidebb utat.Kiérve a városból aztán az eddigi elõzgetéseknek vége szakadt,elõre nézve láthattam hogy innentõl semmi értelme.Mint amikor egy nyári vasárnap este jön haza az ember Csopakról Gyõrbe:100 km egybefüggõ kocsisor,lehet elõzni,de sok értelme nincs……

 Így jutottunk el elsõ ellenõrzõ pontunkhoz a János-forráshoz,szép nyugodt sétálós tempóban.A pecsételés itt is flottul ment,a tömeg ellenére sem kellett egy percet sem állni.Forrás után aztán megdõlt az a mítosz,miszerint a Gerecse túrán kizárt az elkeverés.Jött egy keresztezõdés,ahol a fele nép határozottan ment egyenesen,a másik fele meg ugyanilyen lendületesen jobbra.A kapott térképen amúgy nem szereplõ piros karika jelzés vitt egyébként jobbra,és egy fán ott volt a felirat:Gerecse 50-20-10 erre.Hát akkor erre.Az látszott hogy valamikor el kell érnünk a piros keresztet.Az út hamarosan egy éles kanyarral visszafordított bennünket eddigi irányunkkal szembe,majd pár méter után volt egy jobbos,ahol a fán piros négyzet(!)jelet lehetett látni(térképen se híre se hamva),na meg lehetett egyenesen menni egy frissen megtisztított ösvényen-ahol meg jelzés nem volt.Na itt aztán volt agyalás rendesen,tizes-huszas csapatok kavarogtak fel-alá hol az egyik,hol a másik lehetõséget tesztelve,oda-vissza futkosva mint a mérgezett egerek.Ekkor már bántam,hogy nem vettem térképet,de hát itt nem lehet eltévedni….

Szerencsémre összefutottam egy GPS-készülékkel felszerelt párral,így láthattuk,hogy merre van tõlünk a piros kereszt jelzés.

Megindultunk hát a piros négyzettel(!)jelzett ösvényen,át egy fahídon.Hamarosan elõjött újra a piros karika,a négyzet vagy tévedés,vagy egy vicces kedvû turista ajándéka lehetett valószínû.Így haladtunk hármasban,nem sokára aztán befutott a keresett kereszt jelzés,ráállhattunk végre.Aki tudatosan,vagy tévedésbõl nem erre jött az sajnálhatja,nagyon szép völgyben vezetett az út.A tömeg rövid idejû nélkülözése meg különösen széppé tette ezt a szakaszt.

(Itthon a késõbb beszerzett Gerecse térkép aztán magyarázatot adott a kavarásra:a forrás után az említett elágazásban a kapott térkép az egyenesen haladást támogatja,ami egy jelzetlen út,és a helyszínen semmi sem utal arra,hogy ott kellene tovább menni(szalag,stb)viszont a piros karika jelzés jobbra visz,és a fára is ez van festve követendõ iránynak.Így a régi motorosok már rutinból mentek egyenesen,kihagyva ezzel a piros karikás kunkort,akik meg elõször jöttek,vagy csak rossz a memóriájuk,azok keveregtek velünk keresve a piros kereszthez vezetõ utat)

Nem sokára balról aztán befutott az elhagyott emberáradat,nullához közelítõ sebességgel emelkedtünk a Vaskapu nevû helyen szép sziklaalakzatok között.Próbáltam magamat függetleníteni a zavaró körülményektõl fejben,igyekeztem nyugodt maradni.A Szellemkutya címû filmben hangzik el:ha ideges vagy az esõ miatt akkor is annyi esik rád mint hogy ha nyugodtan viseled.Na,ugyanígy próbáltam túlélni a tömeget……

 Elérve a sárga sávot aztán szélesedett az út,szellõsebb lett a sor.Balra tekintve néha egész szép kilátásokban lehetett részünk.Pár kilométer után gyönyörû bükkösökben haladhattunk,jobbról a hegyek tornyosultak fölénk,balról hatalmas árkok szegõdtek társunkká.Különösen szép volt a Meszes-bükk.A baji vadászházhoz már kissé jobb hangulatban érkeztem.Ami ott fogadott az sem volt semmi.Ameddig a szem ellát emberek feküdtek a fûben,mint az Ördög-rét május elsején…..

 Gyorsan tovább is álltam,itt már a piros sávon.A vadászház után trágárul üvöltözõ iskolás csoportot igyekeztem minél elõbb lehagyni.A nagy balos kanyart természetesen tökön-babon át levágták,mint egy tehéncsorda…..igazuk van,minek a túristaösvény,ha van rövidebb út is,az meg kit érdekel,hogy szétgyúrunk mindent,mert arra egyszerûbb….Igazából persze nem az õ hibájuk,õk ezt valószínû vagány dolognak tartják,az õket ideengedõ tanároknak,szülõknek kellene elbeszélgetni a túra elõtt ezekkel az emberpalántákkal,hogy hogy is illik viselkedni az erdõben….

 Nos,ezt a zavaró tényezõt viszonylag hamar sikerült magam mögött hagynom,és megint csak hatalmas völgyek mellett folytattam utam a Tardosra vezetõ mûút felé,amit nem sokára el is értem.Tardosra beérve a helyi elit egy tagja keltett megmosolyogtató helyzetet.Totál lerobbant ház ajtajában full alkoholista kinézetû partizán:”Tatabányáról jöttök?-kérdezi.És oda is mentek vissza?Az egy fél nap,ja,az egy fél nap,vagy több!”Megbeszélte magával.

 A tardosi pecsét után lett aztán a túra igazán élvezhetõ számomra.Idáig tartott az emberáradat kerülgetése,az itt felállított búcsús hangulatú ep.végleg lemorzsolta a túristák nagy részét.A falut már viszonylagos magányban lehetett elhagyni.A kék kereszten haladtunk a Gerecsét kerülve,a már megszokott módon:jobbról a hegy,balra szép kilátások.Haladok a gyönyörû erdõben,aztán egyre erõsödõ hujjogatások,meg valami mobiltelefon-zene hang hátulról.Hátranézek.Három terepruhás ifjonc közelít:a zajok forrásai.Mint a gyárkémény,füstöl mindegyik,láthatóan már némi maligántúltengés is bejátszik náluk.Fel tudnám rugni az ilyeneket-ha lennék olyan erõs.Sebaj,úgyis kezdek éhes lenni,és nicsak,itt van jobbra egy erdei pihenõ,még valami forrásféle is látszik ott!Dobtam tehát egy jobbost,és a kellemes napsütésben elköltöttem a tízóraimat.A forrás(ami a kapott térképen nem szerepel,a túristán igen)sajnos nem adott vizet,így ittam a sajátomat.

Aztán épp hogy lenyeltem az utolsó falatot ismerõs csapat közelít balról!Nagy örömömre Zsuzska(akit már kerestem elõtte,de térerõ hiányában nem találtam) és Csuka Sanyi érkezett több gyõri túratárs társaságában,így a túra hátralavõ részét már velük együtt teljesíthettem.Az egyházi üdülõ magasságában aztán érdekes állatseregletbe botlottunk:mangalica mama terelgette szépszámú csíkoshátú malacát néhány barátságos ló társaságában.Lehet,hogy valahol volt aki vigyázott rájuk,mivel azonban ilyet mi nem láttunk,furcsa látványt nyújtottak a háziállatok a vadonban.Pusztamarót elõtt mohával borított kõtengeren át vezetett az út,legutoljára hasonlót Kapolcs felett a Király-kõhöz vezetõ ösvényen láthattunk.Ez talán még annál is szebbre sikeredett.

Ep.után egy könnyedebb szakasza jött a túrának a piros sávon(nem mintha eddig meg kellett volna szakadni)sokat beszélgettünk,így a tájra kevesebb figyelem jutott.Héregre jó kis eséssel jutottunk le,biztosak voltunk benne,hogy ennek még lesz a böjtje.Ebbéli megállapításunkat az itinerünk is csak megerõsíteni tudta,durván két kilométeren 240 méter szint várt ránk,amibõl ráadásul úgy 100 méter nagyon kis területre koncentrálódik.Kissé el is húztuk a pihenést,talán még 8 percet is feküdtünk a temetõ mellett egy fa alatt.Közben csokit majszoltunk,gyûjtöttük az erõt.Aztán nekivágtunk.Végig emelkedett,de lehetett haladni,aztán az elõttünk haladókat egyre magasabban láttuk.Emeltük a tekintetünket,aztán még emeltük,míg végül jó magasan megláttuk a tetõt.Hát igen,a bánya-hegyi kapaszkodás,ez jön most!(egyébként a térképen a hegy,amire itt feljutunk a Halyagos-hegy,a Bánya-hegy a tardosi vörösmészkõ-bánya túloldalán van,úgyhogy nem értem ezt a Bánya-hegyezést…na mindegy)Szóval az utolsó szakasz valami elképesztõen meredek.Látszott,hogy nem egy ember csúszott vissza,megoldjuk mi a talajeróziót,ha már a természet nem képes rá.Mivel erre a túrára is kellõképp fáradtan érkeztem,több megállót is be kellett iktatnom,mire felértem.Innentõl aztán végleg lekerült a pulóver,símán lehetett egy szál pólóban haladni.A Koldusszállásra vezetõ szakasz  tempósan teljesíthetõ volt,néhány kerítésmászással(az egyiknél Mészáros Andrásék csatlakoznak hozzánk egy rövid idõre),vidám dagonyás résszel tarkítva.na,meg egy etetõponttal,amit a kispistázók hada természetesem a mezõn átvágva közelített meg.Mint megtudtam,volt köztük igazi veterán,28szoros teljesítõ is,ejnye kolléga,szép példát mutat a fiataloknak….

Az etetõpont felejthetõ,a legolcsóbb íztelen szeletelt kenyér zsírral,sóval,õrölt paprikával,szódával.Az egészben a szóda ért a legtöbbet.És ez a túra összes szolgáltatása….

 Koldusszállás után a sárga sávon folytatódott az út,szép erdõben,a Bika-réten még egy patak is színesítette a túrát,én ennek különösen örültem,mint mindenféle víznek általában.Távolabb az erdõ mélyén még egy vízesést is felfedeztünk:a patak által felhalmozott hordalékon bukott át a víz.Késõbb jobbról befutott a sárga karika jelzés,magával hozva a rövidtávosokat,így megsokasodtunk ismét.De csak a Kis-réti vadászházig,ott ugyanis õk a piros kereszten folytatták,mi meg rátértünk a sárga négyzetre.Csuka Sanyi innentõl ellépett tõlünk,izgatta a múltkori teljesítési ideje,gondolom azt szerette volna hozni,mert többé nem láttam.Haladtunk tehát az autópálya felé,amit az egyre erõsödõ zaj is jelzett.Az ep-nél aztán egy utolsó erõgyûjtést hajtottunk végre,ugyanis az itiner a Turult 100 méterrel a jelenlegi helyzetünk fölé prognosztizálta.Nagyon fáradt voltam már ekkor,így bár nem szeretem az aszfaltot,mégis nagyon örültem neki itt,hogy nem valami meredek ösvény visz fel a tetõre,hanem szépen szerpentinezve apránként gyûjtjük be a hátralevõ szintemelkedést.fent aztán nagy nehezen megtaláltuk a pontot(semmi sem jelölte,és minden lehetséges asztalnál ültek,hiszen nagyon kiránduló idõ volt),nézelõdtünk pár percig.Én még soha nem jártam itt,bámulatos a kilátás.

 Na,de indulni kell,így sok érdekes mozgású emberke mellett legyalogolva a lépcsõsoron újra beértünk a városba,majd hamarosan a célba is.Itt még tartott a majális,hangosbemondó,amerikai hot-dog,egyebek…..

 Majdnem ittam egy kólát is,de a kricsmibõl szabályosan kilökött a tömény cigarettafüst,így inkább vásároltam néhány térképet helyette.A célban még találkoztam a túra elején megismert nagyon helyes budapesti leánykával,valamint Robival és Mártival is,váltottunk pár szót,majd elballagtam az autómhoz,és ha már itt nem adnak se enni se inni,fogyasztottam a sajátomból.Aztán hazaautóztam,szokás szerint a Kossuthot hallgatva.Nagyon érdekes riportmûsorok mennek szombat délutánonként……

 Hát érdekes ez a túra.Egyrészrõl dícséretes,hogy ennyi embert kicsal a természetbe.Másrészrõl NAGYON remélem,hogy nem ez a teljesítménytúrázás jövõje.Ez a túra már a számok bûvöletében él,cél a minél több induló,jövõre talán meglesz az ennyi,meg annyi tízezer induló összesen……….olvashattuk több helyen.

Bár én is egy voltam az általam kritizált tömegbõl,mégis én magamat idevalónak érzem,nem úgy mint azokat,akik hujjogatásukkal,trágár szövegükkel,kispistázva a természetet tömegesen rongálva,menet közben társaikat felfüstölve „élvezik”a természet közelségét.Akik már az elején azt várják,hogy mikor jön már Tardos,ahol lehet inni.Na,szóval remélem nem ez a jövõ,mert ez a valódi természetjárókra nézve elég sötét jövõkép.

Amúgy a túra szép helyeken vezet,véleményem szerint azonban nagyobb élményt jelenthet,ha nem ezen a napon teljesítjük.A pecsételések gyorsak a megfelelõ számú rendezõ miatt.Az ellátás nulla,az itiner térképe használható,bár sok becsatlakozó jelzés és adat hiányzik róla,ami pedig menet közben nagy segítség-könnyebb belõni hol is tartunk éppen.Pozitívum viszont,hogy tartalmaz szint és távadatokat,szakaszonként is.A kitûzõ nagyon egyszerû, csúnyának azért talán nem mondanám.Hát ennyi,itt is voltam,nem biztos hogy Gerecse50 rajongóvá lettem.

 Köszönöm a lehetõséget

 

dnvzoli
 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20102010.03.31 15:41:22
Vértesi Terepmaraton teljesítménytúra

2010.03.28.

 

Több sikeresen együtt teljesített túra után úgy gondoltuk Janival hogy vasárnap elnézünk a Vértesbe egy laza ötvenesre.Ebbõl a tájegységbõl én még úgyis csak egy Vértesi Barangolások 25-ösnyit láttam,érdekelt nagyon miért szeretik annyira sokan ezt a kis hegységet,az eddigi tapasztalatom ugyanis nem volt szinkronban a Vértes szerelmeseinek beszámolóival.Az óraállítás eleve elvett egy órát a pihenésünkbõl,ráadásul Janit a technika is megtréfálta kicsit,a túl intelligens telefonja az esti elõretekeréshez még tett egy órát,így nem is kellett sokat várnom rá mikor megérkeztem Kisbérre,bõven 7 óra elõtt elindultunk Szárra.A sportcsarnokot könnyen megtaláltuk,mivel már a falu elején álltak rendezõk akik mutatták az utat,meg hogy hol lehet majd parkolni.Odaérve aztán már nagy sokadalom fogadott bennünket,bemelegítést végzõ futók nem kis tömege várt a tömegrajtra az udvaron.Mi bementünk,és rövid sorbanállás után 8:15-ös rajtidõvel az itinerünkön hamarosan neki is vágtunk a távnak.

 Nem volt valami gatyarohasztó meleg,azt azért el kell mondani,na meg a szél is fújt rendesen és persze a menetirányunkkal szemben.A falut a sárga-piros kereszt-piros jelzések mentén hagytuk el.(érdekessége a dolognak,hogy az én térképemen,ami pedig a legújabb,tudomásom szerint,a piros kereszt az sárga kereszt)Az erdõbe beérve aztán megszûnt a szél áldásos hatása,volt az útnak egy gyenge emelkedése,de tempósan lehetett haladni.Itt az elején még együtt mentünk a múltkor megismert pannonhalmai túratárssal Istvánnal,és egy a sokorói túrán pár méter erejéig mellém szegõdött tatabányai társasággal.Azt nem mondanám,hogy borzasztó friss voltam,az elõzõ nap elég kemény fizikai munkával telt,emellett nagyon keveset ettem,éreztem hogy nem lesz ez egy egyszerû menet….

Egy növendék (talán)tölgyesen átvezetõ egynyomos ösvény után jobbra kanyarodva burkolt úton folytattuk a sétát,de hálisten ezt egy erõs balos után el is hagytuk,megkezdtük az emelkedést a Kis-Szállás-hegy oldalában.Hallom ám mögülem a lányokat,hogy”ezt most gyorsan egyenletes tempóban leküzdjük”-vagy valami hasonlót,félre is ugrottam mindjárt,nehogy átzgázoljon rajtam az amazonok hada.Megnyugtattak aztán,hogy jó lesz a mi tempónk is,félúton aztán kiderült,hogy még az is sok:)Jó 300 métert emelkedtünk talán másfél kilométeren,a tetõhöz közeledve a szél ismét csak ellenünk dolgozott,úgyhogy lehetett fujtatni rendesen.Ha alaposabban tanulmányoztuk volna a szintvonalakat,nem tartottunk volna elõre a piros3szöges letéréstõl a geodéziai torony felé,így viszont kellemes meglepetésként érte a csapatot,hogy a toronyhoz nem fel,hanem már csak be kell gyalogolni.Az eddigi nagyjából 6 kilométeren le is tudtuk a szintemelkedés durván negyedét.A torony tövében a túra elsõ terülj-terülj asztalkája várt ránk,mindenféle aszalt és friss gyümölcsökkel,sós ropogtatnivalókkal,sajttal,itallal.Úgy gondoltam,még itt az elején eszem egy szendvicset,mivel tudtam,hogy késõbb már nem fog belém menni.A kitett finomságokat pedig desszertként fogyasztottam.Bár a toronyra öles betûkkel kiírták,hogy felmenni tilos,na meg életveszélyes is,velem együtt többen vállalták a veszélyt,és nem eléggé elitélhetõ módon tojtak a tiltásra és felmásztak a tetejére.A tiszta idõ gyönyörû kilátást biztosított,az zavart egyedül,hogy igazából nem tudom mit látok,de hogy szép volt az biztos.Leérve aztán kicsit korholtam magam,a létrázás hatására kicsit behúzta a görcs a hátsó combizmaimat,erõsen reméltem,hogy nem tettem tönkre a túrámat ezzel a mászással…

 A rövid oda-vissza szakaszon aztán visszatértünk a piros sávra.A következõ szakasz nem volt megerõltetõ,jobbára szintben haladtunk,néha balra mellettünk tekintélyes méretû árkok jelentek meg,jobbról vadkerítés vezetett bennünket.A kék kereszt megérkezésekor elõször birka módjára követtük a többieket,de hamar rájöttünk,hogy nekünk határozottan jobbra kellene letérnünk a pirosról ellentétben a mostani irányunkkal.Hamar korrigáltunk,és immár jó irányban haladtunk a Vizes-bikk nevû helyen.Néha szép fenyveseken keresztül vitt az út,máshol nyírfacsoportba botlottunk,igazán változatos volt az erdõ.Áthaladtunk Körtvélyespusztán,már hármasban,mellénk szegõdött ugyanis egy tatai leányzó,Ági akivel aztán el sem hagytuk egymást egészen a célig.A valaha szebb idõket látott településen szokás szerint azon merengtünk,milyen lehetett itt az élet-amikor még volt itt élet.

 Egy jobbos után a közös kék-kék kereszt jelzésen folytattuk utunkat,majd elhaladva egy régi temetõ mellett ráálltunk újra a kék keresztre.Jó kis emelkedés következett,a Mária-szakadékot kerültük északi irányból.Az ominózus,többek által említett keresztezõdésen mi is túlmentünk,mivel a leágazó után is volt még egy sárga pötty,ami valószínû tévedésbõl került oda,a túristajelzés viszont elfogyott.Kb.6-7méteres korrekcióval aztán ráleltünk a nekünk rendelt lejtõre,és így már leesett annak a pár az úton keresztbe fektetett fadarabnak is a funkciója amit néhány másodperccel ezelõtt nemes egyszerûséggel átléptünk:)

 Jó kis ereszkedéssel érkeztünk meg a második ell.pontra,ahol megismerkedhettünk a már sokak által említett májas-zsíros kenyérrel ami valóban nagyon finomnak bizonyult.A tegnapi éhezés után itt aztán ettem szinte mindenbõl(az éhenkórász, aki enni jön a túrára:),nagyon hiányzott a kalória,az egészet pedig kólával öblítettem le.Beszélgettünk kicsit a pontõrökkel,mesélték,hogy a futók a szélrózsa minden irányából jöttek erre a pontra,hiába õk jobban túlfutottak a leágazónál,mint mi:)

Innen aztán a kéken folytattuk,tulajdonképpen a Mária-szakadék-ha az esetleges folyásirányt nézzük-jobb peremén haladtunk.Rövid,de nagyon szép ez a völgy,néhol bámulatos szikla alakzatokkal,már csak valamiféle víz hiányzik belõle.Kiérve a szakadékból jobban szemügyre vattük az elhagyott temetõt,jobbára még a 19.században elhunytak nyughelye ez a sírkert.Szépen rendben van tartva,szerencsére távol esik a lakott helyektõl,így a vandalizmus sem érinti.Meneteltünk tehát a kéken,szebbnél szebb helyeken,látványos szurdokokban.Így jutottunk el a Vitányvárhoz,rövid ideig használva a kék rom jelzést.Mivel itt sem jártam még,kicsit jobban körülnéztem,tartottunk egy kisebb pihenõt.A következõ etetõpontot a várhegy tövébe rakták a szervezõk,ahova egy meglehetõsen meredek köves talajú ereszkedéssel lehetett lejutni,minimum öt szintvonalat keresztezve.Itt elfogyasztottuk az utolsó csokidarabkákat(a lilatehenes volt,bocs az utánunk jövõktõl:),ettünk mindenféle aszalt gyümölcsöt,mogyorót-ropit.Aztán egy kis kóla(az igazi)a végére és irány tovább még mindig a kéken.Vártuk,hogy majd megpillantunk valamiféle kopjafát,ezzel szemben azt kellett látnunk,hogy a Rockenbauer Pál emlékfa az aminek írja a térkép:egy élõ fába faragta bele az ügyes kezû mester az említett túrázó-ikon arcmását,valamint a nevét.Sehol nem láttam még ilyet.Késõbb aztán több ilyen fafaragás mellett is elmentünk,volt ami egy kutyának,volt ami Zsigmond királynak állított emléket.....

 Újabb könnyebb szakasz következett,elérve egy utat és egy pihenõhelyet(talán a Szarvas-kút volt)két alak ült a padon,már arra gondoltunk õk lesznek a titkos ell.pont,de nem mutattak irányunkba különösebb érdeklõdést,na meg a sárga formadzsekit sem viselték így odaköszöntünk nekik majd mentünk tovább.Kb.500 méter után pár lépés erejéig újra társunkká fogadtuk az aszfaltot,majd jobbra egy erõs emelkedõvel búcsút is intettünk neki.Jani haladt elöl,jó tempóban,Ági követte,én meg próbáltam õket követni,de most nem voltam az az igazi húzóember.Átbukva a tetõn leereszkedtünk a Mátyás-pihenõhöz,ahol elvileg egy kút is van,vizet azonban itt sem találtunk.Hullámvasutazva haladtunk Várgesztes irányába,majd egyszer csak egy kék háromszög jelzés fut be balról.Na,álljunk csak meg,mi is ez?Nézem a térképet:Zsigmond-kõ.(szép kilátás!).Hát akkor hajrá!Jani és Ági nem vállalkozott a plusz szintre,mondhatom sajnálhatják.Kb 30másodperc alatt fenn voltam a kilátóponton,és úgy 180 fokban gyönyörû panorámában volt részem.Miután gyorsan kinézelõdtem magamat visszaereszkedtem társaimhoz,és egy kis tavat jobbról kerülve begyalogoltunk Várgesztesre.A faluban újabb frissítõpont várt ránk,a kóla mellé itt már minõségi izotóniás italok is bejöttek a kínálatba.Ettünk-ittunk,majd elköszöntünk az itt is nagyon lelkes és segítõkész pontõröktõl.Durván a táv felét tettük meg eddig.

 Várgesztes után jött egy kis emelkedés,majd beértünk a szép Bodzás árokba.Jobbról Bakonyt idézõ bükkösök magasodtak fölénk,a Vörös-hegyen ahogy haladtunk a murván.A Bodzás-árkot a Fillér-árokra cserélve folytatódott a túra,majd az Ördög-szószék nevû sziklaalakzatot megkerülve hamarosan megérkeztünk a Hirczi-emléknék felállt ell.pontra.Itt a Várgesztesen felvett sárga sávot zöldre cseréltük az evés ivás után.Hamarosan már a Sárkánylyuk-vülgyben egyensúlyoztunk a meglehetõsen köves talajon.Azt számolgattuk,hogy Kapberek-pusztáig letudjuk a túra szintemelkedésének utolsó jelentõsebb részét,az utolsó 10-12 kilométerre már csak elenyészõ 65 méter marad.

Az út a völgyben alig észrevehetõen emelkedett csak,aztán kilépve belõle,a Stájer-erdõben haladva rá kellett jönnünk,hol az a 235 méter:)El is csendesedtünk kicsit,kellett az energia a lábakba:)Nekem privát problémám is kezdett ezen a szakaszon lenni,egyre jobban éreztem,hogy a tegnapi kevés evés,és a mai mindent össze evés-ivás kezdi megbosszulni magát.

Kapberek-puszta ep.-n már nem is ettem semmit,viszont elért egy durva holtpont,le is kellett ülnöm kicsit,és magamba borítani némi koffein-taurin kombót.Nem voltam valami fényesen…..

Nekiindultunk aztán az utolsó 12-13 kilométernek,de rövidesen ki kellett kérnem az elsõ „idõmet”,megejtettem egy boxkiállást.Az ember már csak úgy mûködik,hogy ami bemegy annak egy része ki is kívánkozik,miután ez megtörtént a kedvem is jobb lett néhány nagyságrenddel:)

Hullámvasutazva haladtunk,mint már említettem 65 méter szint volt hátra már csak,kezdtünk kacsintgatni a 10 órás teljesítés felé.Ezt sûrû bocsánatkérések mellett én már csak egy újabb boxkiállással veszélyeztettem,de ennek ellenére sem tûnt lehetetlennek a dolog.Hallgató-völgy ep.-nél begyûjtöttük az utolsó pecsétünket,majd kb.1 kilométer után rátérve a már reggel bejárt útra besuhantunk a célba,kevesebb mint 10 órás idõvel.Átvettük a szép oklevelünket,és a pofás kitûzõt.Enni-inni már egyikünk sem bírt:)Pedig itt is volt mit,mondhatom!

 Mire hazaértem Gyõrbe,a végkimerültség minden jelét magamon hordoztam,én aki szinte soha nem fázom,az állítólagosan 25fokos lakásban vacogó fogakkal löktem félre a fürdõbõl mindenkit,és a forró vizet engedtem magamra sokáig,majd,még mindig eléggé fázva összegömbölyödve bújtam a takaró alá…….

 Ezzel együtt:Ez egy nagyon jó túra,kiváló ellátással.A céllal együtt 8 helyen van mód frissítésre,minden esetben terülj-terülj asztalkáról,amin van minden,mi szem-szájnak ingere:aszalt és friss gyümölcsök,zsíros-vajas-lekváros kenyerek,savanyúság,kóla,sajt,izotóniás italok,sós ropogtatnivalók,és mindezek korlátlan fogyasztással.Nem mellesleg már tudom,miért szeretik annyian a Vértest,ezentúl én is közéjük tartozom.A túra útvonala nagyon változatos,vannak itt szebbnél szebb völgyek,hegytetõk,várromok,szép kilátóhelyek……

A pontõrök egytõl egyig dícséretet érdemelnek,és persze a szervezõk is akik viszik ezt a rendezvényt.Az útvonal kijelölése tökéletes,az amúgy is jó állapotban levõ túristajelzlések mellett narancssárga „pöttyök”és nyilak segítik a haladást.Tetszett.

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli
 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20102010.03.08 11:07:02

 


 


Mûvészetek Völgye 36

2010.03.05.

 Péntek kora este összeállt az autó legénysége,így szombat 6 órakor Márti,Laci,Robi és Sanyi társaságában vágtunk neki a kicsit több mint 100 km-es útnak.Ahogy elterveztem,gyenge másfél óra alatt lerobogtunk Monostorapátiba,és 7:35-ös rajtidõvel meg is indultunk legyûrni a mára elrendelt távot.Nagy örömünkre csatlakozott hozzánk Viktor is,és bár amúgy sem voltunk valami morcosak,a jókedv innentõl garantált volt.Az elején még velünk tartott egy pannonhalmai sporttárs is,de õ gyorsabb tempót kívánt a miénknél,így hamar ott is hagyott bennünket.

 Reggel bepakoltam egy pár kesztyût is,és bár nem gondoltam,hogy használni is fogom,hamar elõkerültek a zsákból.Nagy hasznát vettük aztán nemsokára a néhány fok mínusznak!Taliándörögd felé a szokásos sárdagasztás mindjárt elmaradt,ennek gondolom legalább annyira örültek az épp itt dolgozó favágók is.Elhaladtunk a Bába-majd a Java-kút mellett,gondoltam a másodiknál,ezt már megnézem magamnak.Bóklásztam keveset az erdõben,de nem találtam semmi „kutasat”így a többiek után siettem.A Raskóc-patak hídján most könnyedén jutottunk át,nem úgy mint tavaly,mikor a hídon hömpölygött jó 10 centi magasságban a víz.

 Taliándörögdre az ell.pontra durván másfél óra alatt értünk,ezen a 8 km-en 110 méter szintet ír az itiner,lehetett tolni rendesen.Ettünk,ittunk majd kiérve a faluból nekilódultunk a nyílt terepen.Nagy szerencsénkre a beígért viharos szél nem jelentkezett,nem volt túl meleg,de sütött a nap,így jó kedvvel haladtunk.(Ekkor vettük észre azt a triót akik Dörögdöt egy a szalagozott elõtti úton hagyták el,és bõszen kispistáztak a mezõn,kihagyva így a Szt.András templomromot is.Az itiner ugyan lehetõséget ad erre,mármint az egyéni útvonal választásra,de akkor akik ezt a megoldást választják,remélem vannak olyan becsületesek is,hogy nem veszik át a kitûzõt és az oklevelet,amin a 36-os szám szerepel megtett távként!……)

Hamarosan aztán belefutottunk a „télbe”:) Az ilyentájt általában hóval telt mélyútszakaszok most sem okoztak csalódást,sõt mivel fagyos volt az idõ,a hó meg is bírt bennünket,így azon haladtunk amíg tudtunk.Ezt Márti is így gondolhatta,de õ azért a móka kedvéért produkált egy esést is.(az a fránya pálinka,ugye…:)

 Ekkorra már eldõlt,hogy a gyõzködések hatottak,így az elõzõleg csak a 25-ös távot vállaló csapattársak is a bal kanyart választották a Szputnyiknál az egyenesen tovább haladás helyett ,és Öcs felé vették az irányt -az ell. szám felírása után.Itt is,mint a túrán általában,szép kilátásokban volt részünk.Bár voltak sporttársak akik Öcs érintését sem tartották fontosnak,mi azért begyalogoltunk a faluba,hogy aztán hamarosan el is hagyjuk és elinduljunk Pula felé.Elõször aszfalton,majd a Pulai-erdõ tövében egy földúton haladtunk,szerencsére a fagy még itt is tartotta magát,így a sár még váratott magára.Pulán a buszváróban megkaptuk a szokásos almánkat,melyet Márti finom zserbójával párosítottuk.Fél távnál voltunk pontosan,ha jól emlékszem bõ 3 órát vett igénybe az eddigi szakasz megtétele.

 Pula után aztán végre újra bevethettük magunkat az erdõbe.Ez a szakasz egy rövid emelkedéssel indul,az ösvény mellett milliószámra nyílik a védett hóvirág.Balról aztán mellénk szegõdik egy patak is,amit aztán a kék jelzés befutásakor elhagyunk.A kék sávon folytatjuk tehát,túl sokat azonban nem tartózkodunk a túristajelzésen,csak a Kinizsi-forrás eléréséhez használjuk.Forrásnál vízcsere,fényképezés,kolostorrom megtekintés….

 Az ell.szám felírása után nekivágunk az elsõ húzósabb emelkedõnek a Som-hegy oldalában.Az emelkedõ is jól járható hála a fagynak.Hamar felérünk,majd erdészeti utakon kanyargunk,aztán egy jobb kanyarral kiérünk az erdõbõl,ahol szép kilátásban van részünk a Hegyesd irányába.Pár méter után aztán szinte az egész eddigi útvonalunkra rálátást nyertünk ….szép.

 Az etetõ-itató állomás Vigántpetenden az iskolában kapott elhelyezést.Módjával fogyasztottunk a finom teából,lekváros-zsíros kenyérbõl,hiszen nem túl szerencsés degeszre tömni a hasat amikor még jó kis kapaszkodások várnak ránk.Így is jó húsz percet biztos elidõztünk a kellemes melegben,de aztán erõt vettünk magunkon és nekilódultunk a folytatásnak.A falu végén a templom után balra fordulva felcaplattunk a domboldalba,majd ott dobva egy jobbost elõször az erdõ szélén,majd betérve a fák közé haladtunk.Felettünk szép mohás sziklaalakzatokat láthattunk,majd nemsokára meg is mászhattuk õket,elérkeztünk ugyanis a Király-kõ alá.Rövid,de annál meredekebb mászás következett,de az odafent elénk táruló látkép miatt(na meg a pecsét-süti duóért)mindenképp megérte a fáradság.Órákig el lehetne itt bámészkodni,de mivel teljesítménytúrán vagyunk vagy mifene  pár perc után leereszkedtünk a hegyrõl Kapolcsra egy szép árok peremén.A faluban egy ideig egy belsõ utcán haladtunk,így csapatunk néhány tagja még egy kis hintázást is beiktathatott pihenésképp egy játszótéren.Kapolcs érdekessége egyébként hogy minden utcának két neve van,és ez minden táblán fel is van tüntetve:)

 A falut elhagyva még egy utolsó mászás várt ránk a Bondoróra,ez már némileg széthúzta a csapatot,de mivel csapatról van szó,fenn a tetõn bevártuk egymást.A kaptatót megelõzõ mezõn most hálisten nem kellett megtapasztalnunk milyen az,mikor viszonylag sok birka tartózkodik viszonylag kis helyen huzamosabb ideig,és közben eszeget is.Átbukva a tetõn egy ideig szintben haladtunk,majd az ell.szám felírása és némi ereszkedés után talán a túra legszebb kilátást biztosító pontjára értünk.Alattunk egy szõlõdomb,kicsit távolabb a Monostorapáti halastó víztükre csillog,mellette magasodik a Hegyesd,tõle balra,de távolabb a Szent György-hegy,mellette pedig a Csobánc.Mindezeket minegy keretezve a háttérben egy masszív vonulat,valószínûleg a Keszthelyi hg.Szép.A nézelõdés közben aztán Viktor buszának indulási idõpontja egyre közeledett,és még hátra volt négy kilométer,így egymást húzva kicsit emeltünk a tempón,aminek meg is lett az eredménye,megfelelõ idõben 15:22-kor bélyegeztünk a célban.

 Jó kis menet volt,kiváló társaságban,kiváló idõben.Az ellátás szerintem jó:1csoki,1alma,tea-zsíros-lekváros kenyér,1süti.Szép színes itiner.Az oklevél is kiszínesedett tavaly óta,igaz a kitûzõ megegyezik a korábbival.Végig korrekt szalagozás.Mindent összevetve szerintem mindenki jól érezte magát,köszönet a szervezõknek!Nekem ez már az ötödik teljesítésem volt,de nem az utolsó,remélem!

 Köszönöm a lehetõséget

 dnvzoli
 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20102010.03.06 19:58:29
Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! 

Rómer Flóris emlékére
2010.02.27.

 Az útvonalak megjelölése a hét elején történt,így azt beszéltük meg Andrással,hogy jól az elején kellene elindulnom,így még a túrázók elõtt haladva képet kaphatunk az esetleges hiányosságokról,eltûnt jelzésekrõl.Így autóval érkeztem a megbeszélt idõre Vinyére.Szép lassan aztán kezdtek befutni a szervezõ csapat tagjai,valamint az elsõ túrázók is indulásra készen toporogtak a Vinye.hu udvarán.Mindenki megkapta a névre szóló szervezõi táblácskáját amit,bevallom nagy büszkeséggel csiptettem a mellényemre.Rövid rendezkedés után aztán zsebemben néhány szalaggal,rajzszeggel,esetleges pótlásra szolgáló zörög-hegyi ellenõrzõszámmal el is búcsúztam a többiektõl és nekilódultam a 21-es távnak.

 A hét elején még jég borította a Cuhát,igaz már erõsen vizes volt a teteje a többiek elmondása szerint.A „zöld vashíd”felé közeledve aztán láttam,hogy a melegedésnek és a lehullott csapadéknak köszönhetõen ez az állapot némileg módosult.A mederben õrülten szaladt a megáradt barna folyam,esélyt sem adva a gázlókon való átkelésre.Mindjárt az elején a medrébõl kilépõ patak miatt a túra útvonalán is kellett némi módosítást eszközölni,víz alá került ugyanis egy szakaszon a piros sáv.Ügyesebb túrázók fõleg bot segítségével persze meg tudták volna oldani a helyzetet(néhányan meg is tették),de nyilván nem õket kell etalonnak venni,így egy Andrással való konzultáció után a szakasz kikerülése mellett döntöttünk,beépítve az útvonalba néhány méter extra szintemelkedést,a megkerülést ugyanis csak a patak melletti domb oldalában lehetett megoldani.Szerintem ez még elõnyére is vált a túrának,innen fentrõl sem semmi látvány volt a hömpölygõ víztömeg.Jóval a Kõpince-forrás elõtt egy gyors ereszkedéssel aztán vissza is lehetett térni a klasszikus ösvényre.

 Forrásnál szokásos vízcsere majd irány a közös sárga-zöld sáv.

 Innentõl elkezdtünk emelkedni a Zörög oldalában.Hamarosan búcsút vettünk a zöld sávtól(a 15-ösök mentek arra)és a sárgán haladtunk Csesznek felé.Néhol tetemes volt a sár,de meg sem közelítette a dagonya a tavaly tapasztalt szintet.A jelzések szerencsére mindenhol fent voltak,mert az említett átszalagozásnál felhasználtam a zsebemben levõk javát.Kiérve az erdõbõl a gyönyörû idõ miatt elég nagy volt a látótávolság,az apátság pannonhalmi épületegyüttesét még nem láttam innen ennyire tisztán.A Nap sugarait aztán egy idõre újból mellõzni kényszerültünk,betértünk ismét a fák közé.Hamarosan már egy lenyûgözõ bükkösben talpaltunk,majd áttértünk a sárga kereszt jelzésen a zöld sávra kikerülve így azt a pár méter életveszélyt amit a sárgán élhetnénk át miközben a 82-es út szerpentinjén haladunk.(A sárga kereszt jelzés vége felé egy erdõírtásnak köszönhetõen már feltûnt a cseszneki vár is,emlékeim szerint eddig innen nem volt látható)Így Csesznekre a megszokott aluljárón értünk be.Kutyaugatásssal szegélyezve(gyenge felfogásúak ezek az ebek,igazán megszokhatták volna már a helyzetet)értünk el az utca végén található ösvényhez,majd átkelve a fahídon folytattuk utunkat a vár felé.A fahíd mellett lepotyogott almáblól szoktam máskor megoldani a vitaminpótlást,hát errõl most le kellett mondanom…

 A várban található ellenõrzõ pont megközelítésére több lehetõség is kínálkozott,és ezt a túra szabályzata is engedélyezte.Én most a szalagozott és egyben egyszerûbb változat mellett döntöttem,így kényelmesen gyalogolható emelkedõ után érkeztem meg begyûjteni az elsõ pecsétemet.A pontõr kollégákkal való beszélgetés közben megettem a reggelimet amit egy energiaitallal öblítettem le.Közben egy szórólap formájában meghívást kaptam a No Motor Rally nevû rendezvényre is.(www.nomotor.hu )Az oda-vissza szakasz vissza részét aztán a várat másik irányból kerülve a Kõmosó-szurdokkal kezdve teljesítettem,majd újból átvágva a Vasút utcán,majd az aluljárón elindultam felfelé a Zörögre.Déli oldal lévén az út teljesen száraznak bizonyult,lehetett haladni rendesen,azt azért nem mondanám hogy nem izzadtam le mire felértem.A panoráma innen is fenséges volt.A tetõn aztán bizonytalankodó párba botlottam,és miután kiderült hogy nem a 14-es,hanem a 15-ös távot csinálják megegyeztünk a helyes irányban.(persze nem az a jellemzõ hogy egy túrán van két táv ami között csak 1 km eltérés van,a zavart nyilván ez okozta)Ezután eszközöltem némi korrekciót az irányító táblák terén majd megkezdtem az ereszkesést a sárga háromszögön.Egy ismeretlen nevû hatalmas árok peremén visz az út,nagyon látványos,majd pár méter után újabb kilátóponthoz érünk ahonnan Csesznek irányába nyílik nagyszerû panoráma.Szép ez a sárga háromszöges útvonal,mindenfelé árkok,hatalmas szálfák…Furcsa hangokat produkált itt az erdõbe bele-belekapó szél:mint amikor egy jó hosszú tehervonat robog át egy fém vasúti hídon....nagyon érdekes volt,tavaly a Mûvészetek völgye túrán kapkodtuk a fejünket,ugyanígy,"keresve",hol jön a vonat:)

 Károlyháza Kulcsosház után nem sokkal aztán becsatlakozik balról a sárga sáv az Aranyos völgy képében,ezen folytatjuk utunkat.Szintén balról megérkezik aztán a piros kereszt is a Vadas-árokból,így a közös jelzésen haladunk a Cuha-völgy felé.Itt néhol még hó is volt,ezen kívül fenn a Zörögön láttunk már csak néhány foltot.Porva-Csesznek vasúti megállót a hömpölygõ Cuhát ismét társunkká fogadva érjük el,itt begyûjthettük következõ pecsétünket is a jobbára gyõri kölönítménytõl.

 Átkelve a síneken erõs de rövid emelkedés következett a Kopasz-hegy oldalában.Fenn aztán egy fakitermelés miatt jó mély talajon haladtunk.Kiérve az erdõbõl követve a szalagozást a mezõ szélén,néhányaknak a mezõn átvágva(ejnye sporttársak!)folytatódott a menet.Az ominózus mélyút ami levisz az Üveghutához most jól járható volt,épp annyira süppedt ami kellemesen megtámasztotta a bakancsot minden lépésnél.Az irány tartását itt is szalagozás könnyítette.Gondolva az esetleges áradásra a Hódos-éren a porva-cseszneki brigád a túra elõtt készített egy hidat aminek megközelítése érdekében letértünk a sárga sávról egy idõre.Ideiglenesen kihelyezett irányító táblák vezettek az erdõben,ahol már mutatkozott a hóvirág is.Így jutottunk el az említett mûtárgyhoz ahol a Laci-Jani páros strázsált és a gyorsabbakat kínálta némi cukorkával.

 A hídnak köszönhetõen tehát könnyedén vettük az átkelést a megáradt patakon,köszönjük az építõknek!Innen aztán már csak egy murvás szakasz volt hátra a Hódos-ér völgyében,lehetett nézelõdni,csodálni a sziklákat,a rohanó vizet…

 Kiérve a Vinye-Fenyõfõ útra aztán dobtunk egy jobbost,és durván negyed óra alatt már hallhattuk is hogy mi a mai menü a Vinye.hu-ban:)Viktor hangja száz méterekre szállt,így már a síneken átkelve tudhattuk hogy”zsíros kenyér-vajas kenyér,nutellás is kapható!”,na meg hogy az ital ma „szélfútta tea”és „a büfében jutányos áron forralt bor is kapható”:)Idõnként emellett élõszavas menetrendi tájékoztatást is hallhatott a tisztelt publikum indulási-átszállási adatokkal.Nem mellesleg meghívást kapott mindenki ezúton az Odvas-Kõ-ris teljesítménytúrára,(ami mint megtudtuk 21 és 46 kilométeres változatban is teljesíthetõ és Bakonybélbõl,Viktor szûkebb hazájából indul),valamint egy fenyõfõi faültetésre is.www.ultessfat.hu Ezen kívül  szíves figyelmünkbe ajánlotta azt a kis lapocskát amin elmondhatjuk véleményünket a túráról s hogy ezt a lapot kívánság szerint akár az asztalunkhoz is szállítja:)Egy szóval vidám hangulat uralkodott a célban.

 Reggel még úgy volt,hogy a kenyérkenés területén is megcsillogtathatom tehetségemet,de látva a rogyásig rakott asztalokat úgy vettem észre,hogy errõl bizony lekéstem.Nagyon kitett magáért a személyzet!Így csak a fogyasztók táborát erõsíthettem,amit meg is tettem.Nem siettem haza,így találkozhattam jópár ismerõssel,beszélgettünk,terveztük a jövõt……

 Levezetésképp aztán még elmentünk vételezni pár liter forrásvizet,majd még mindig mehetnékem volt,így elbúcsúztam a többiektõl és elmentem megnézni,hogy áll az Alsó-Cuha ilyenkor.Addig a pontig lehetett haladni a szurdokban ahol a jelzés átvált a bal partra.A patakon átkelni nem lehetett ugyanis,a jobb parton meg elfogyott az út.Fel lehetett volna mászni kerülésképp a hegyoldalba,de az életveszélyes szó a helyzet leírására egyáltalán nem volt túlzás,így visszafordultam inkább.Mire visszaértem már mindenki hazament,lezárult tehát ez a túranap.

 Egy késõbb Andrástól kapott levél szerint 280 körüli volt az indulók száma,a beérkezett visszajelzések(a túratársak 10%-a élt a lehetõséggel) szerint mindenki jól érezte magát.Azt hiszem az útvonal jelzettségére nem lehet panasz(az amúgy is jó állapotban levõ túristajelzések mellett számos irányító tábla,nyíl szalag van kihelyezve az útvonalon),az idõ is szép naposra sikeredett.A kapott itiner szokás szerint tartalmaz szöveges útvonalleírást,fénymásolt térképkivonatot ami szerintem tökéletesen használható,különbözõ adatokat a túra által érintett helyekrõl,életrajzot a túra névadójáról stb.Szintidõ nincs,így családoknak,kezdõknek kisgyerekkel érkezõknek is ad a túra egy a klasszikus teljesítménytúrák által biztosított élményt,hisz csak a célzárásra,a pontok nyitvatartására kell ügyelni,és a végén mindenki részesül  díjazásban.Ami egy szép oklevél(köszönõ levél a részvételért)és egy szintén szép kitûzõ.Nem mellékesen mindezeket általában csinos lányok adják át kedves mosoly kíséretében!Lányoknak valószínû külön kérésre hímnemû átadó is megoldható:)

 Tegnap(szerda)aztán újra a szépséges Bakonyban tölthettem napom nagy részét,beszedtem a Vinye-Suttonyi aluljáró,valamint a 15-ös táv zörög-hegyi szakaszáról az ideiglenesen kihelyezett jelzéseket(a többit már mások összeszedték),valamint ha már ilyen szép idõt fogtam ki végigmentem a cseszneki szakasz kivételével a 21-es távon is.A huszonegy-két kilométer megtétele a munka miatt kicsit lassabban ment mint általában,9 körül indultam és majdnem 17 óra volt mire visszaértem az autóhoz.Mivel nagyon pihent volt az agyam,néhány adat a jelzésbeszedéssel kapcsolatban:

Beszedett sárga irányító nyilak száma:153,irányító táblák:22,útvonalkövetést könnyítõ szalagok:17,a Vinyéhez közeli területekrõl eltûntek…(mindez egy durván 5 km-es oda vissza szakaszról+a 15-ösök Zörög-hegyi kb 1km-érõl!)valamint az egész útvonalról:1018 db tûzõgép kapocs.

 Így a korábbi bejárással együtt ehhez a túrához számomra úgy 60-65 km menet kapcsolható.

 Köszönöm a lehetõséget

 dnvzoli
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20102010.02.03 15:24:44
Kincsesbánya 30(27,vagy csak gyenge 25?) 2010.01.30.

Egy 20-25-ös túráért bevallom nem szívesen autózom el 80 kilométerre,de ha mégis olyankor mindíg valami távfelturbózáson töröm a fejem.(Kincsesbánya persze eleve más kategória:két hónap kihagyás után az elsõ tt.,kihagyhatatlan:)Most egy 10+30-on gondolkodtam,az indítási ablak elvileg elég hosszú volt ehhez.Viszont közbeszólt a jelentõs mennyiségû hó,nem voltam biztos benne,hogy idõben sikerül elrajtolnom,na meg abban sem,hogy tudom tartani a ki tudja milyen terepen a szükséges sebességet a 10-esen annyira hogy legkésõbb 9-kor elrajtolhassak a 30-asra.Nem mellékesen pedig nem akartam egyedül túrázni,ha van lehetõség társaságra,így Janival és Lacival beszéltem meg a találkozót Kisbéren,ahol átültem hozzájuk majd 8 óra után pár perccel meg is érkeztünk a rajtba.Az odaúton épp hogy csak szállingózott a hó,letérve a 81-esrõl aztán Bodajkon már hókásás út fogadott bennünket,felkanyarodva Kincsesbánya irányába pedig már rendes havas úton kapaszkodott a Fiat.

A nevezés viszonylag gyorsan haladt,megkaptuk a tavalyról már ismerõs igényes igazolófüzetet(nekem jutott mûanyag védõtasak is)majd a papírunkon 8:20-as rajtidõvel fél kilenckor nekivágtunk a távnak.A tíz perces különbséget Jani és Laci produkálta mindenféle védõitalbevitellel és egyebekkel,miközben én már szinte helyben jártam annyira mehetnékem volt,nevettek is rajtam az iszákosok:)

Na,de aztán csak nekilódultunk,pár méter után aztán nekem kellett kikérni az elsõ idõmet,a hó ugyanis eszeveszettül elkezdett zuhogni,gondoltam jobb ha felveszem a széldzsekimet.A polár pulcsi+polár mellény a hõmérséklet szempontjából bõven elég lett volna,de annyira esett,hogy látszott,ha így maradok fél órán belül sz@rrá fogok ázni.

Pár méter hóval borított aszfalt után aztán felkanyarodtunk a Szeg-hegy oldalában futó ösvényre amin a haladás nem volt épp egyszerû,mivel az elõttünk elhaladt szépszámú túrázó már rendesen legyúrta a havat.Próbálgattam,hogy hol könnyebb a kapaszkodás,a szûz hóban,vagy a csúszós ösvényen,de még mindíg inkább a járt út tûnt egyszerûbbnek.Mire felértünk rendesen bemelegedtem,de a ruházaton könnyíteni nem lehetett,mint már említettem szakadt a hó.A pirosra való rátérésnél idén nem volt ellenõrzõ pont,így egy Sport szelettel szegényebben folytattuk utunkat.Sebaj,indulás elõtt benyomattunk egy giga-túrórudolfot,így a csoki elmaradása nem okozott különösebb fennakadást.

Haladtunk tehát tovább,ha jól emlékszem többnyire szintben,szépen lassan jöttek elõ a tavalyi túra képei,azok a szakaszok amikre nem emlékeztem kristálytisztán.(ilyenek persze még most is maradtak:)Hamarosan túljutottunk az elsõ ell.ponton is,ahol egy régen látott középiskolai osztálytársnõmmel is összefutottam.A Vontató-hegyet kerülve közeledtünk a Fehérvárcsurgói-víztároló felé,majd elérve azt az erdõbõl másik irányból épp kiérõ vadászokba botlottunk akik az általunk esetleg látott vaddisznók után érdeklõdtek.Nemleges válaszunk után továbbhajtottak,késõbb szerencséjük lehetett,úgy fél óra múlva lehetett hallani néhány lövést.A vaddisznók valószínû erre az eseményre nem a szerencse szót használnák elsõsorban.

Nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni,hogy a hó mindeközben rendíthetetlenül szakadt,a mérték szemléltetésére talán azt írhatnám,hogy a víztározó mellett haladva nem látszott annak túlpartja,ami talán 5-600 méterre lehetett.

Áthaladva a Gányás nevû 7végi házas övezeten hamarosan rákanyarodtunk a tavat nyugatról kerülõ mûútra,amin az utat borító jelentõs hó ellenére is a relatív gyorshajtás tényállását prodokálva száguldottak el mellettünk az autósok.Valahogy nem mérték fel,hogy elég egy bármi okból történõ megcsúszás,és mi a tekebábu nem éppen kellemes szerepébe csöppenünk azonnyomban,a teke egy olyan változatában ahol a golyó egy 1-1,5 tonnás vasdarab.Na,de ezt megúsztuk,és hamarosan már a 2. ell.ponton kapott müzliszeletet majszolgattuk az erdõ biztonságában.Következett az útvonal legszebb része!

Igen,a Gaja-szurdok...

A mederben most közel sem volt annyi víz mint múltkor,viszont a tavalyi hómennyiség többszörösét kaptuk a nyakunkba folyamatosan.Néha letértem a járt útról itt is,de megint csak meg kellett állapítanom,hogy a legyúrt rész igaz hogy csúszik,de nagyságrendekkel könnyebb még ezzel együtt is ott haladni,mint a helyenkényt 20-30 cm-es hóban.Akik az elején indultak,és nem volt kigyúrva még az út szenvedhettek rendesen.A szurdok nagyon szép,aki nem csak a lába elé figyelt,hanem néha felfelé is tekintgetett gazdagodhatott néhány emlékképpel.Varjúvárnál a kapaszkodás elõtt tartottunk némi technikai szünetet,én ezzel együtt pólóig vetkõztem,le kellett már ráznom a rám rakódott hómennyiséget,mert már kezdte hûteni a nyakamat a kapucni tartalma.A kapucnit azért nem használtam mert akkor már nagyon melegem lett volna.Így jobbára hógyûjtõként funkcionált:)

Hát,a kikapaszkodás a szurdokból nem volt épp leányálom,botok nélkül nem is tom mi lett volna(jó,persze tudom,akkor is felértem volna valahogy:)Rendesen csúszott a keményre taposott hó.És valahogy hosszabb is volt ez a szakasz,mint amire emlékeztem...
A tetõn a szép kilátás most kimerült abban hogy láthattuk milyen szépen ömlik a hó.....Azért szép volt ez is.
Két kerítésmászást követõen aztán már a bodajki sípályán szakítottunk lefelé a városba(marha furcsa ezt leírni,nekem Bodajk inkább falu mint város).A sípályán nem volt az a zsúfoltság,a szánkózó részen is csak pár ember lézengett.Igaz a felvonó-gondolom anyagi okokból-nem mûködik.Viszont Jani elmesélte,hogy még pár éve is mikor ennyi hó esett a környezõ utcákban nem lehetett leparkolni annyian voltak.Hiába,korcsosodik az ember,a számítógép,a tv,lényegében a technikai fejlõdés ezt eredményezi.Még ha nem is kellene egyértelmûen ezt eredményeznie,nem lehet letagadni hogy bizony ezt teszi.Ettõl a konkrét esettõl elvonatkoztatva gondoljunk csak bele pl.régen a "matávos"idõben az összes haverunk telefonszámát vágtuk fejbõl!És hogy is állunk ma ezekkel a számokkal?....a mobil tudása bizony sorvasztja a mi tudásunkat.

E kicsitt off gondolatmenet után visszatérve a túrába Bodajk utcáit koptatva hamarosan a 3. ep.-n találjuk magunkat,ami egy vendéglátóipari egységben ütött tanyát.Nem szeretem ezeket a füstös kocsma-ep.-ket,de megértem hogy télen nagy könnyebbség a pontõröknek(persze ha bírják a füstöt)Így amilyen gyorsan csak tudom elhagyom ezeket,így itt pl. nem vettem észre hogy volt tea.Így jártam.A frissítést,kalóriapótlást tehát kint a friss levegõn oldottuk meg,így viszont a beizzadást is elkerültük.

Bodajkot a Kálvária dombon át hagytuk el,ekkor kezdett kissé alábbhagyni a hóesés intenzitása.Viszont a haladás nehézségén ez semmit se csökkentett,a forrás felé vezetõ emelkedõn eléggé morcosan egyensúlyoztam a letaposott ösvényen.Szinte minden lépésnél visszacsúsztam valamennyit,és ez nem tetszett túlzottan.Valamint itt vettem észre,hogy a sapkám gyakorlatilag egy merõ víz,és mivel cserével nem készültem,az eddig mellõzött kapucnit használtam idõnként.
A felfelé tartó bukdácsolás után aztán egy intenzív ereszkedéssel "leestünk"az Alba-Regia-forráshoz,ahol a következõ ep.-t találtuk.Leereszkedni persze csak azért kellett,hogy minél lejjebbrõl kezdhessük meg az emelkedést a Vasutas-pihenõ nevû hely felé,ami persze egy jó magas domb tetején található.És ilyen körülmények között nagyságrendekkel nehezebb a haladás mint normál esetben.A domb tetején Janiék ismét frissítést vezényeltek,na meg Laci fényképezett is párat,így én elindultam,nem akartam megfázni,szomjas-éhes nem voltam,fél órája sincs hogy eljöttünk Bodajkról.Tudtam úgyis utolérnek,jó tempót diktáltak eddig is.Az utolérés elõbb megtörtént mint gondoltam,leérve a dombról ugyanis két gondban levõ 20-as kollégával próbáltuk kitalálni,hogy õk most jó helyen vannak-e.Azt hiszem ez volt az a pont ahol összeér a két táv,bár én ezt késõbbre vizionáltam,de mondtam nekik,jöjjenek velünk abból baj nem lehet.

Az utolsó kerítésmászásnál jól feltorlódott a sor,ezt láttuk már messzirõl így lassítottunk kicsit,felesleges volt sietni.Aztán az is kiderült mi a torlódás legnagyobb oka.Átmászva a létrákon az ember egy durván 45fokos métereken át tartó csont jeges részre volt kénytelen lemászni,ahol bizony nem volt egyszerû talpon maradni.Lényegében az elsõ útjába kerülõ fa fogta meg az embert.Aztán ami utána jött az is elég vidám volt.Ugyanezekkel a jellemzõkkel bíró lejtõ csak jóval hosszabban.Haladni csak fától fáig lehetett,a botok maximális kihasználtság mellett mûködtek.És hogy a megpróbáltatások ne merüljenek ki ennyiben Jani(nyilván viccbõl:) egy óvatlan pillanatban megpróbálta kirúgni alólam a lábaimat egy eséssel,de gonosz terve nem ért célba:)Páros lábas hátulról történõ becsúszását a focipályán piros lappal,és minimum egy éves eltiltással díjazták volna:)

Ha kalandosan is,de csak leértünk a 7végi házak közé,ahol elõször követve a többieket jobbra indultunk,de jó sokan jöttek szembõl,így Janinak leesett,hogy itt bizony balra kell kanyarodni,majd egy jobbos kunkorral ráállni a fenti útra a házak között.Tavaly is itt jöttek sokan jobbról,azért gondoltam én hogy itt csatlakoznak be a húszasok.De csak sok iránytévesztõ lehetett akkor és most is.

A kék jelzést követve elhagyva az üdülõõvezetet hamarosan a víztároló gátján haladhattunk,itt kezdtem úgy érezni hogy kiürültem kajailag,és bár nem volt messze már a cél ettem pár falatot.A kedvem mindjárt jobb lett.Becsali büfénél letudtuk az utolsó ellenõrzést is,Kincsesbánya határában még át-és túléltünk(lényegében hõsiesen visszavertünk:) egy helyi gyereksereg által ránk zúdított hógolyótámadást majd hamarosan célba értünk.Babatáv ide vagy oda elfáradtam rendesen,nehézségileg szerintem símán megfelelt ez a túra egy száraz idõben teljesített 35-ösnek.Az idõnk,ami itt amúgy picit mellékes 5:30 lett.

Beérve átvettük a díjazást,ami egy oklevélbõl és egy teljesítés számától függõ kitûzõbõl állt.Idén a rajt/cél és az etetõállomás más-más helységben kapott elhelyezést,így átsiettem a zsíroskenyerekhez,hátha ott találom még valamelyik ismerõsömet.Nafe kollégát még ott értem így tudtunk váltani pár szót.

Errõl a túráról tényleg csak jót lehet írni.A rendezés kifogástalan szerintem.Kezdõdik az egész ott,hogy már a faluban polgárõr-mellényes kollégák irányítanak a parkolókhoz.Igényes az igazolólap,ráadásul figyelnek a visszajelzésekre,így a fényes papíron elmosódó bélyegzést felváltották matricákkal.Az igazolólaphoz védõtasaskot adnak,bár úgy láttam ez nem mindenkinek jutott,lehetett látni néhány saláta kinézetût a túra során.Bár aki akarta az a tasak nélkül is meg tudta óvni a lapot,már ha tényleg akarta.Az ellátás a babatávnak megfelelõ,szerintem elég.Egy müzliszelet útközben,tea annak aki észrevette,a végén meg korlátlan zsíros-vajas-lekváros kenyér fogyasztás teával,ami ráadásul még finom is volt.A konyhásnénik sürögtek-forogtak én úgy láttam mindent megtettek az ellátás folyamatosságáért.A hely valóban elég szûkös,de hát véleményem szerint egy faluban ennek is nagyon örülhetünk.Az idõjárási körülményeket is nagyon körültekintõen intézték,emlékezetessé téve számunkra ezt a napot:)Úgyhogy jövõre ugyanitt,ha minden és mindenki úgy akarja.

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20102010.01.02 12:19:27
Hát ezt is megértük,lezárult az elsõ teljes túraévem.Az elõzõ év utolsó negyedében teljesített 5 és fél túra után hatalmas étvággyal szemezgettem a túranaptárban,faltam a kilométereket képzeletben,össze is írtam vagy 1300 kilométernyi menetet.A tervet aztán felülírta a munkabeosztásom,a sérülések és egyéb hátráltató tényezõk.Így sem panaszkodhatom azonban,hiszen egy közel 3 éves ikerpár,és egy ilyen munkarend,(ahol egy hónapban csak egy teljes szabad 7végével rendelkezem) mellett is sikerült hajszál híján elérni a havi kettes átlagot.

Nem indult könnyen az év,hiszen tavaly év végén az "ide nekem az oroszlánt is" lendületével lenyomtam egy-nekem akkor még-gyilkos triplát(Írottkõ50-Lõvérek40-Tanúhegyek nyomában40)aminek a térdem nem örült nagyon így a túlzott megerõltetés által keletkezett sérülés jó fél évig még elkísért....

Nézzük hát:

-Kincsesbánya 30:Jó kis évnyitó,a magasabb részeken hóban,gyönyörû hóeséssel a Gaja-szurdokban.Néhány új ismerõs beszerzése...

-Túrázz a vonatért-Rómer Flóris emléktúra:Nem semmi menet néhol bokáig érõ olvadó hóban,a Gore-tex dícsérete(teljesen száraz lábbal mentem végig,azt hiszem ezt nem sokan mondhatták el ott magukról),útvonalmódosítás a megáradt patak,és a százszámra bedõlt fák által szinte járhatatlanná vált Cuha-völgy miatt....

-Mûvészetek Völgye 36:Igazi a "kutyát sem engedném ki a házból"idõ,orkán erejû szél folyamatos esõszitálással megspékelve.Mégis kiváló hangulat köszönhetõen a viszonylag nagy csapatnak amiben haladtunk.Zsákban ruha nem maradt:)

-Lepke 40:1-es rajtszám,az elsõ túrám ahol 5-ös átlagot mentem 40 kilométeren.Megismerkedés Istvánnal.Néhol nehézkes útvonalkövetés,nem túl szép táj,de hát nem lehet mindig május....

-Tihanyi Gejzirit 33(nekem úgy 42-beletettem egy kitérõt):A viszonylag sok negatív hangvételû beszámoló miatt elõször töröltem ezt a túrát,de aztán nem bántam meg hogy mégis elmentem rá.Sõt!Gyönyörû,nyárba hajló idõben gyönyörû környezetben teljesített túra,a félszigeten hihetetlen kilátások,millió gyík,viszonylag kis területen elég tetemes szint....

-Tési-fennsík 50:Túra a kútfúró szezon kellõs közepén,ennek megfelelõen kellõképp fáradtan érkeztem Várpalotára.Elcsesztem a lábbeliválasztást,dög meleg volt kõkemény talajjal,szenvedtem rendesen.

-Tanúhegyek 20:Átruccanás egy baráti hosszúhétvégérõl Szepezdrõl,ha már itt vagyunk:)Kiváló túrázó idõ,gyönyörû táj,kiváló ellátás.Úgy mentem volna az 50-re,de még ezt a húszast is fejemhez vágta már az illetékes,hogy még ekkor("nyaralás")sem bírok otthon maradni:)

-Velence 35:Jó ki túra,kicsit sok aszfalttal,mikrokitûzõ,utána fürdés a tóban:így kerek a világ.

-Hatos-tölgy 30:Erre a 7végére ez a túra csak a 3. helyen szerepelt az indulók között,mégis örülök hogy végül õ lett a befutó.Kellemesen gyalogolható táv minimális szinttel,némi keveréssel,szamócával,cigánymeggyel,Ferivel,Zsuzskával....

-Kõris-körül 20:Bakony túrázója(majdnem)kötelezõ túra Bakonykoppányból.Rádöbbenés,hogy babatávon is el lehet fáradni,ha babatávra készül reggel az ember.Hihetetlen,de igaz.

-Éjszaka a Cuha-völgyben:Túra két részben,a Zörög-tetõig "haladás" a sokadalommal,majd a kinézett vonatot megcélozva teljesítménytúrázós tempóra váltva durván 5 perccel a vonat indulása elõtt érkezés Szentlászlóra.Hangulatos túra,néha elõresietve az abszolut csend és sötétség kiélvezése.Borzkaland,ámulás a szentjánosbogarakon,bagolyles-szóval volt szolgáltatás rendesen,kösz András:)

-Cuha 25:Hát ez a nap nem úgy alakult ahogy elterveztem:)Gondoltam,rég volt már hosszabb túrám,lejárom én kétszer ezt a Cuha 25-öt.Aztán lejártam egyszer:)Aztán leszakadt az ég...Aztán hazamentem(vittek).Érdekes képek errõl a napról a Honvéd-kupások oldalán...

-Vértesi barangolások 25:Azért nem 50,mert feleségem egyik elvetemült rokona épp ezt a napot nézte ki házasodásra,és én lettem a bébiszitter délutántól:)Tulajdonképpen eseménytelen túra Lacival,annyira nem történt semmi,hogy még túrabeszámolót sem írtam.Azért jókat beszélgettünk.A 25-ös táv az 50-es másik oldalán a térképet nézegetve eseménydúsabb lenne,változatosabb táj mellett.

-Õszi 30-as tt.a Burok-völgyben:Nehézkes kijutás Várpalotáról,betétszámként beiktatva egy Baglyas-mászás,Burok-völyben szenvedés a rám törõ betegségtõl,kilépve a völgybõl fellélegzés,szép kilátásokkal leereszkedés a célba.

-Bakony szurdokvölgyei 40:Az elsõ túra ahol szemezgettem a 70-essel,de aztán beijedtem:)Janival nyomtuk a 40-et,jó volt erre a napra ez is,bár megtudtuk,hogy "aki ad magára az a 70-et csinálja".Talpsérülés beszerzése,sárbapottyanás,elsõ zirci hamburgerezés....

-Sumi emléktúra 50:Iszonyat elkeverés mindjárt a túra elején(lõttek a jó idõnek:),amúgy jó útvonalú túra szép helyeken,nemes kezdeményezés a rendezõktõl.Visszagondolva az egyik kedvenc.

-Túrázz a vonatért 33(38):Magányos haladás a Bakony rengetegében,sérült talppal fájdalmak közepette,de nem mertem volna András szeme elé kerülni többet,ha ezt kihagyom,én,aki miatt(na jó,lehet hogy nem csak miattam:) Janinak majdnem pontõrködnie kellett a Pápalátó-kõnél egy körvonalazódó hosszabb táv esetében.

-Bakonyi Barangolás 20:Na,ez is 70-nek indult(bocs,Zsuzska:) aztán szépen leredukálódott 40-re,majd 20-ra:)
Annyira készültem az Írottkõ 50-re,hogy úgy gondoltam jól jön még ez a kis pihenés a talpamnak,így szégyen szemre nekivágtam a húszasnak:)Ettõl függetlenül jót suhantunk Janival és Andrással,behúzva a kötelezõt a mozgalomból.

-Írottkõ 50:Legnagyobb büszkeségem!Kiváló mentális állapotban,és a meglevõ fizikummal egy nagyon jó túrát sikerült teljesítenem.Itt felmérhettem,mennyit fejlõdtem egy év alatt.

-Fehér-Vár-Palota 40:Jó kis menet rafterrel,15 km eseménytelenség után egy 25 km-es szebbb,szintesebb,érdekesebb szakasszal.Jó kis beszélgetések.A célban sok ismerõs.

-Lõvérek 40:A völgyekben földöntúlian ködös,fenn a magasban szikrázó napsütéses túra.Némi rendezõi hiba az itinerrel.Elkavarás a Várhely kilátó után,menetelés a semmibe zéró látótávolsággal a köd és a sötét miatt,némi pánikkal a térképen nem szereplõ friss jelzések mentén:)Ettõl függetlenül ez is kedvenc.

-Bakonyi Mikulás 50:Újabb túra rafterrel,Istvánnal.Jó menet volt egész jó idõvel,sok beszélgetéssel,kevés sárral,bögremizériával,jókedvû Mikulással,végre "vizes"Ördög-árokkal,Bakony Túrázója cím besöprésével.

Hát ennyi.Olyan 770 km körül lett a végén.A terv idénre mindenképp a lélektani határ:az 1000.Remélem be-becsúszik már egy 60-as 70-es is,valamint hogy eljutok több helyre ahova eddig valamiért nem sikerült.Ilyen pl.az Õrség 50 amit nagyon sajnáltam miközben fúrtuk a kutat Attilával...
Abban is bízom,hogy az új bakancsom többet bír,kiábrándítóan kevés ugyanis szerintem az a kb.700 km amit a Scarpa ZG 65 gore-tex bélése valamint talpragasztása elviselt.
Végezetül itt mondanék köszönetet mindenkinek aki bármi módon hozzájárult a túrák megrendezéséhez.Külön köszönet még a Mountex Vasárnapi túráinak vezetõjének aki lényegében elindított a teljesítménytúrázás úján:)Köszönöm Lacibácsi!

dnvzoli



 
 
túra éve: 2009
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092009.12.09 15:18:02

Bakonyi Mikulás 50(46-7)2.0


 2009.12.05.


A túra elõtt több ismerõssel is egyeztettem,ki hosszabb,ki rövidebb távon szeretett volna indulni,illetve még gondolkodóban volt e téren,így hát azt terveztem végül, hogy elautózom Zircre,a rajtidõ elején megpróbálok elindulni-azzal aki szintén erre az elhatározásra jutott. Ezen elõzmények után 07:15körül léptünk ki az iskola ajtóján Zolival(rafter),ahol az idõközben tetemesre duzzadt sor láttán meg is állapítotam,hogy rögtön elsírnám magam,ha most kellene ide beállnom.... Feriék(nafe)elõtt csak úgy 10-en lehettek,de nehéz döntést hozva mégis úgy határoztunk,nem várjuk meg õket,bennünk volt már a mehetnék és tudtuk,hogy min. 20 perc amire õk is el tudnak rajtolni.Ezért bocs,megyünk mi még együtt párszor remélem...


Mivel mindketten éhesen érkeztünk a rajtba a túrát mindjárt megtoldottuk egy látványpékséges kitérõvel ahol elég barátságtalan áron jutottunk hozzá a vágyott reggeli finomsághoz. A várost a kék jelzésen hagytuk el,betérve az erdõbe hamarosan régi ismerõs ereszkedik le elénk a hegyoldalból:István az,mint mindíg,ha teheti geoládázik,színesítve a túrát.Hozzácsapódunk,õ köztudottan elképesztõ sebességre képes,de így,hogy fél óránként tesz egy kitérõt tudunk együtt haladni.A sár a vártnál kisebb szerencsére,tegnap este Gyõrben esett,nem erre számítottam,de nem bánkódom hogy nem jött be a számításom:) Pintér-árok ep. hamar megvan,utána egy jó kis emelkedõ majd nemsokára már ereszkedünk is le Borzavár felé.Idén már beérve a faluba átkelünk a patakon,és a bal partján fordulunk el jobbra ahogy a szalagozás megköveteli.Többen leérve a dombról mindjárt dobnak egy jobbost(ahogy a sokadalmat követve tavaly én is),aki ezt tudatosan teszi,hát lelke rajta... Itt vettem fel a kamáslit,3 hete jártunk a családdal a Cuha-völgyben,akkor a gázlóknál több helyen a bakancs szárát is ellepte a víz,gondoltam jobb félni mint megijedni..


Jókat beszélgetve fogytak a kilométerek,sár a Csárda-völgyben sem mutatkozott különösebben,mindenféle csúszkálás nélkül tudtunk haladni.A völgybõl kilépve elkövettük a legveszélyesebb patakátkelést,majd immár murvával a talpunk alatt nekilódultunk a piroson Vinye felé.A szakasz vége felé Zoli egyszer csak eltûnt mögöttünk,megálltunk hát kihasználva a szünetet,dobtunk némi abrakot a lovaknak,gondolva a ránk váró Zörög-mászására.Aztán láttuk,hogy nem nyelte el a Cuha,csak ismerõsökbe botlott,így haladtunk tovább kettesben.Kõpince-forrásnál megkaptuk a soronkövetkezõ pecsétünket a Droid-Repkény párostól(elõbbi Kék,utóbbi Kerek nem mellesleg),vizet cseréltem,majd elõbb a sárga-zöld közösön majd a sárgát elhagyva a zöldön felkapaszkodtunk a Zörög-tetõre letudva a túra legnehezebb emelkedését.


Nem voltam valami jó formában,többször is meg kellett pihennem pár másodpercre... Ep.-nél aztán István ismét elkolbászolt ládát keresni-mondta,majd jön-így elindultam Csesznek felé.Na,gondoltam,beszéltem vagy öt emberrel a túráról,most meg mehetek egyedül...:) Kb.egy kilométer után jött a telefon Andrástól(Túrázz a vonatért)tudakolva,hogy hol tartok.Megbeszéltük,ha siet a kocsmában találkozunk,utána mehetünk együtt egy darabon... Ereszkedek-ereszkedek a mélyúton,már-már elértem a 82-es alatt átvezetõ aluljárót mikor lábdobogást hallok magam mögül.Gondoltam,megint futók,így félreálltam.Futók voltak,István és Zoli.Innentõl megint összeállt a trió. A Kõmosó-völgyi ep-nél nézelõdtünk kicsit,szerintem kitakarították valakik,feltûnõen tiszta volt a meder.Mit mondjak,szebb így.Felmásztunk a temetõhöz,majd le a templomkertig,azon át,majd be a sörözõbe.Pecsételés után célba vettünk egy nagyon csinos leányzót akinek ezen felül más pozitív tulajdonsága is volt:õ látta el enni és innivalóval(több segítõtársával együtt) a megfáradt túrázókat. Felkészült túrázóként nyújtom be a Tanúhegyes bögrémet,amit átvesznek majd pár pillanat múlva nyújtanak felém egy porcelánbögrét meg egy szendvicset.Nézek mint a moziban,majd közlöm,hogy én a sárga mûanyag bögrébe kérem a teát.Semmi baj,mondják és kedvesen kezdenének megtölteni egy sárga mûanyag bögrét a válogatós páciensnek.Nem-nem,mondom,én a saját sárga mûanyag bögrémbe kérném az italt amit épp az elõbb adtam oda,ami nekem ereklye,egy emlék egy régi túrámról... És akkor jött a döbbenet:tele volt a konyha sárga(és mindenféle más színû)mûanyag bögrével,és mind hasonlított egy kicsit az enyémre..:)))) Szegények nem gyõztek elnézést kérni,persze én mondtam nekik hogy dehogy hibáztatom én õket,végzetes félreértés történt,én ne láttam hogy itt is vannak ilyen poharak,õk meg mikor beadtam azt hitték hogy már használt,és vitték egybõl mosogatni...:)) Nagy valószínûséggel aztán megkerült,de mivel nem ismertem eléggé a formáját,füle méretét(ez hiba volt részemrõl,bevallom:))azóta is kétkedve nézek rá,vajon Õ az,vagy õ csak egy a Várkert sörözõ pohárseregébõl.....:)) Amúgy a tea nagyon finomra sikeredett,repetáztam is belõle,valamint a szendvicset is jó étvággyal toltam le,elég éhes voltam már ekkor.Közben befutott András is,de mivel neki ezer ismerõse van és itt is akadt pár,nekünk meg már kezdett fázni a hátunk elbúcsúztam tõle és elindultunk a Kõ-árokba.


Az árkon hamar végigértünk,mítingeltünk egyet a Mikulással és udvartartásával,majd egy balossal elindultunk a zöldön,hogy utána egy újabb balossal rátérhessünk a piros keresztre a Töbör-hegy irányába.Na,ezen a rövid szakaszon még nem jártam,mikor elértük a piros sávot elõször nem is esett le hol vagyunk,de aztán irányba állva beugrott,melyik ez a kanyar-voltam már itt párszor.Kis hullámvasutazás következett,nemsokára már az Ördög-árok bejáratánál voltunk.Az árok szép mint mindig,ráadásul a felsõ szakaszán magához képest sok víz volt benne,ami az én hangulatomat kimondottan megdobta.Ráadásul a víz annyira tiszta volt,hogy nem tudtam megállni,megmosakodtam benne.Ha nyáron lenne ilyen biztos belefeküdnék... A haladás megszokott vonalát néhol felül is írta a víz,én amúgy is a partoldalt használtam ahol csak lehetett(a jelzés is ott visz általában) mert a vibram talp valami eszeveszettül csúszik a köveken.Ez az ára a kemény talpnak,valamit valamiért. Ördög-árok után újra zöldre váltottunk,megint meglátogattuk a Mikulást akinél most az éneklést sem tudtuk elsumákoni.Az érte járó csokimikivel és szaloncukorral a zsebünkben kezdtük meg a túra utolsó durván tíz kilométerét.


Gézaházát érintve jutottunk el a Gesztenyés ep.-hez.Itt ismét egy olyan szakasz indult aminek egy részén még nem jártam,innen én a Vadas-árok felé szoktam venni az irányt.Haladtunk tehát a piros négyzeten "fel"a Cuha-hegyre,a macskaköröm annak szól,hogy különösebb emelkedésre nem emlékszem.Kellemes volt viszont a leereszkedés,a korábbi beszámolókból kiindulva itt is vártuk a sarat,ami itt is elmaradt. Leérve a vasúthoz megkaptuk az utolsó elõtti pecsétünket.Innen az út már nem túl érdekes,a dagonyázás viszont itt is elmaradt,valahol mindíg ki lehetett kerülni a nagyobb sarakat.Eseményként talán egy szembe jövõ és természetesen a legnagyobb pocsolyákat útba ejtõ Nissan Navarát említhetném.Kissé talán irigykedve morog ilyenkor az ember,de ha belegondolunk lehet,hogy ha kipróbálhatnánk a mostanság menõ vállalkozói réteg státusszimbólumává vált hobbiterepjárót mi sem kerülgetnénk a sarat...Védelmére legyen mondva,amikor mellénk ért lassított,nem úgy mint a túra elején a Cuha-völgyben egy beláthatatlan kanyarban egy másik fehér összkerekes...


A célba 9:15 körüli idõvel értünk,ami nem rossz,nem mondom hogy nem fáradtam el.Kicsit gyorsabban haladtunk mint szoktam,ez köszönhetõ Istvánnak.Nem panaszképp mondom persze,kell néha egy kis pörgetés a szervezetnek:) Ezzel a túrával hivatalosan is A Bakony Túrázója lettem,megszólításomba ezentúl elvárom ennek beiktatását:) Az emléklap-kitûzõ páros átvétele után ittam egy jó teát,megleptem magam egy szép ttt-s pólóval a kapott szintén szép túramozgalmi mellé,bedobtam egy szokásos zirci kalóriapótló hamburgert majd elindultam hazafelé begyûjteni a családot a nagyszülõktõl.


Jó kis évzáró menet volt,sajnos elég messze van még Kincsesbánya,így innen kérném a környék túraszervezõit a jövõben ne hagyjanak minket jó két hónapig túra nélkül,mert az nagyon hosszú idõ:) Jó,tudom ott a Kab-hegy de.......


Köszönöm a lehetõséget,viszlát jövõre,kellemes ünnepeket meg ilyenek....


dnvzoli

 
 
LővérekTúra éve: 20092009.11.24 00:17:37

2009.11.21.


 Lõvérek 40 2.0


Ismét a vonatozás mellett döntöttem mivel masszív ködöket ígértek szombatra,és a síneken nagyobb biztonságban érzem magam ilyenkor mint a halálútként is emlegetett 85-ösön.A reggellel még nincs is akkora baj,de koraeste beindulnak a hülyegyerekek a tuningolt egyes és kettesgolfokkal a városok felé,és persze mindenkit meg kell elõzni,mégha szét is szakad alattuk a húszéves technika... Nem is tévedtek az idõjósok a köddel,aludni nem sikerült a vonaton,így bambán bámultam a nagy semmit az ablakon át egészen Sopronig.A rajthelyül szolgáló iskola még mindíg pár percre van az állomástól,gyors nevezés,kétbetûs kitérõ után 8:50-es rajtidõvel vágtam neki a távnak.Úgy okoskodtam hogy 8-8:20-as idõvel beérek,kényelmesen elköltöm a kapott uzsonnát,nyújtózkodom párat,majd kisétálok a 18:05-ös vonatra és hazasuhanok Gyõrbe.


Nekivágtam tehát. A városon belüli tévelygés most elmaradt,a Sövény közbe már szalagok vittek be(addig nem találkoztam velük,viszont egyértelmû volt az új kék jelzés-a fene tudja egyébként,miért nem volt jó a piros),majd a közbõl kiérve a szemközti utcácska bejáratánál is ott lebegtek a szalagok,kiegészítve a szóban forgó utca felé mutató nyíl formájú kék sáv irányadását.Hamarosan már stílusosan a Túrista utca aszfaltját koptattam párhuzamosan haladva a Bánfalvi úttal.A várostól egy jófajta emelkedõvel vettem búcsút elhaladva egy régi malom és az Ózon kemping mellett.A Hosszú-hegy oldalában szõlõsök mellett vitt utam,csipegettem pár szemet.Emlékeztem,hogy a legszélsõ háznál elég vad kutyák vannak,hamarosan a hangjukat is meghallottam,így készenlétbe helyeztem a kutyariasztót,jobb félni mint megijedni alapon.Szerencsére aztán nem volt rá szükség.


Ha még nem említettem volna elég "rendes" köd ülte a tájat,a látótávolság biztos nem haladta meg a 20 métert,sõt néhol szerintem még a 10-et sem.Ami a közlekedésben nagy gondot jelent,viszont a túrának kimondottan elõnyére vált,nagyon hangulatossá téve a környezetet.Nem érzem magam antiszociális emberkének,de itt kimondottan jól esett,hogy egyedül haladhattam,elmélyülve a gondolataimban....


Ágfalván kerek 1 órával bélyegeztem,a 7 km/h átlagsebességnek azért kicsit gyanúsan sok,ezen már tavaly is csodálkoztam.A kocsmában futottam össze Péterrel akivel még az Írottkõ 50-en mentünk együtt úgy 45 km-t,most azonban csak a 25-re jöttek,így pecsételés után egyedül folytattam utam.A falu széli ismerõs almafán még találtam értékelhetõ termést aminek nagyon megörültem.Késõbb aztán egy mezõ közepén szedhettem volna még többet,de épp elõtte elõzgettem meg egy nagyobb csapatot,és nem volt kedvem ezt újra kezdeni. A 25-ös és 40-es távok szétválásához egy rendes emelkedõvel értem fel,az útvonal követése nem okozott gondot,emlékeztem is rá,meg ki is volt szalagozva ahogy illik.Az erdõben aztán újra csak felfelé haladtunk,lehetett lihegni.Itt értem utol azt a két srácot akiket még Sopronban láttam,amint a túra elején mindjárt letértek a kékrõl jobbra és bevetették magukat egy parkba.Nézve a térképet bizony találni rövidebb utat Ágfalvára..... Mögöttük haladtam egy darabig,aztán furcsa volt egy kanyar.Letértünk az útról,nem is figyeltem.Ja,hogy levágtuk,mert erre rövidebb!Vérbeli kispistázók voltak a fiatalemberek:)) Hamarosan elértem a Terv utat,szerencsére nem aszfaltos,murvázva lehetett valamikor,de az eredeti talaj kezdi visszahódítani ami az övé.Itt megettem egy szendvicset,messze még az etetõpont.


Úgy 3és fél km után egy erõs balossal aztán letértem az útról,hogy egy jófajta 30-40 méteres emelkedéssel ráálljak az egykori határsávra.A nyírfasáv egyértelmûen jelezte hogy az ott a túloldalon már Ausztria.Kellemes hullámvasutazás vette kezdetét,kicsit lazább rémlett tavalyról,de így sem volt vészes,folyamatosan lehetett haladni.Az erdõ nagyon szép színes volt,a lehullott levelek a sárga minden árnyalatában pompáztak egészen a rozsdavörösig,a fenyõk gyönyörû erõs zöldek errefelé,a nyírfák a fehér törzsükkel,még fentlevõ sárga leveleikkel....szép.Valahol itt értük el azt a magasságot mikor megpillanthattuk a Napot.Érdekes látványt nyújtottak a tõlünk balra elterülõ ködben úszó alacsonyabb részek.Mindenki fényképezett azzal ami éppen volt nála.Én is próbálkoztam a móricka-Nokiámmal,nem sok sikerrel.


Urak asztalánál bosszankodtam kicsit,az információs táblán egy mukk sincs magyarul. A pihenõhelynél aztán ismerõs arc:Leventéék amolyan igazi kirándulós reggelit csapnak éppen,megterítve az asztalt mindenféle jóval:)Váltunk pár mondatot,majd ígéretet kapok egy gyõri fuvarra,ha úgy alakul,megköszönöm a felajánlást aztán tovább indulok. Magasbérci-kilátóig eseménytelen az út,néhány helyen tetemes a sár az erdõgazdasági gépek által szétgyúrt útszakaszokon.Kilátónál pecsét mellé kókuszos csoki jár.Elég jól jöttem eddig,sebességem 5 felett van.Külünösebb nézelõdésre itt nincs mód,lassan rá kell húzni egy emeletet a toronyra,hacsak nem a környezõ fák lombkorona szintjét akarjuk tanulmányozni belõle.


Nem egész két km után elhagyjuk a határsávot és bekanyarodunk Brennbergbánya felé a piros kereszten.A lakott területhez közeledve egyre több szalagot látok letszakítva,amelyiket megtalálom és még használható felkötözöm jól látható helyre. A település után visszatérünk a pirosra,szalagok itt is leszaggatva,valakinek nagyon útjába lehettek...amit megtalálok visszakötözöm. Havas-bércre felérve újra csak a völgyekben megülõ köd látványában gyönyörködhetünk,majd erõs szintvesztéssel belegyalogolunk abba amit eddig bámultunk,sõt egy rövid idõre még az alá is.A Fehér Dániel-forráshoz vezetõ oda-vissza szakaszon futottam össze Andrásékkal,pár szó aztán irány a lekvároskenyerek! Az evést nem vittem túlzásba,tudtam mi vár rám az elkövetkezõ szakaszon,teli hassal nem nagy élvezet a mászás.Feltankoltam forrásvízzel és nekivágtam a túra szintesebb részének.


Az elsõ komolyabb emelkedést a Poloskás-bérc oldalában vittük végbe,majd leereszkedtünk a Köves-árokba,igénybe véve egy szakaszon a P3szög jelzést is.(A kapott térkép szégyenlõsen hallgat a P3szögrõl,néhány túratárs menne is tovább a piros sávon,csak a szalagok gyõzik meg õket,hogy tényleg le kell térni róla)Egy rozoga hídon átkelünk a patak felett(rozoga hídból lesz még a túrán több is)aztán hogy nehogy eltunyuljunk rögtön el is kezdtünk újra emelkedni-most éppen az Ultrák oldalán,ahonnan aztán a Tolvaj-árokba történt a lecsorgás.Nem mondom,elég húzós volt ez a szakasz,nem láttam senkit különösebben rohanni:))Éreztem is hogy szervezetemet ideje meglökni néhány 100 mg taurin-koffein kombóval,beburítottam hát egy energiaitalt. Aztán,mivel a következõ megálló a Várhely-kilátó volt,csak ki kellett kecmeregni az egyébként szép Tolvaj-árokból is,keresztezve az út során jó néhány szintvonalat:) De megérte,mivel a kilátóból olyat láthattam amit még soha.Elképesztõen szép volt,ahogy itt a mi szintünkön sütött a nap,alattunk talán száz méterrel pedig minden ködben úszott.Leírhatatlan,látni kell.Mintha a felhõk felett jártunk volna,ami igaz is,hiszen a köd lényegében talajközeli felhõ,érdemes utánanézni,mit is láttunk ott,hogy alakult ki.Nem semmi látvány volt az sem amint a Dalos-hegyi adótorony felsõ része "kiáll"a ködlepelbõl...ha csak ezt kaptam volna ettõl a túrától akkor is azt mondanám hogy megérte eljönni!Itt futottunk össze Pap Gabiékkal,õk is mint mindenki ott fenn ezerrel fotózták ezt a csodát. Jó tíz perces szájtátás után aztán továbbot vezényeltem magamnak vidáman,mit sem sejtve a rám váró viszontagságokról:)


A kilátó lábánál egy szervezõtõl meghallottam,hogy a Károly-magaslatig a kéket kövessük,valamint a szalagokat.Gondoltam,semmi gond,tavaly is így volt,Bella-emléktõl az út szinte tök egyenes,hol lehet itt a probléma?Nekivágtam.Aztán a Bella-emlék után nem sokkal egyszer csak a szalagok és a vadonat új kék jelzés balra átvitt minket egy fahídon,majd visszafordított abba az irányba ahonnan jöttünk.Gondoltam,semmi gond,van kék is,van szalag is,igaz hogy a kapott térképen ennek a letérésnek nyoma sincs,de nem baj,haladjunk.Erdei ösvényen talpaltam,a fákon-több másik mellett-valami bicajos jelzés volt a miénken kívül.Nem is bántam,hogy nem arra mentünk mint tavaly,sokkal szebb helyeken vitt az új kék és érzésem szerint azért egy idõ után beálltunk keleti irányba.Kanyarogtunk,hullámvasutaztunk,egy nyugtalanított kicsit,hogy a Hétbükkfát az eltelt idõ alapján már el kellett volna érni,ha az itinerben leírt km. adatokat vesszük alapul.No,de sebaj,kék is van,szalag is van,haladjunk!


Egy keresztezõdésnél szélesebb úthoz értem,elõttem haladt két túratárs,és mivel õk is jobbra folytatták,a kék is jobbra folytatódott,mentem utánuk.Fél szemmel az egyre jobban leereszkedõ ködben láttam a szemben levõ út kezdeténél egy szalagot,de mivel emlékeim szerint valami sárga jelzés is volt ott-arról meg eddig szó nem volt-mentem jobbra a kéket követve. Mentünk tehát a friss kéken,valahogy az sem tûnt fel akkor,hogy az eddig példás szalagozás most valahogy nincs sehol.... Így jutottunk el a Károly-magaslatra vezetõ aszfaltútra,amin haladtunk pár tíz métert,majd a jelzés letért az útról balra.Gondoltam,semmi baj,letért,hát letért-majd felkanyarodik valahol a csúcs felé.... Aztán csak nem akart felkanyarodni... Közben szépen beesteledett,a köddel együtt a látótávolság olyan 5 méterre csökkent.És a jelzés csak nem akar jobbra felkanyarodni... Az idõ csak telt,mondom magamban itt valami nagyon nem stimmel.Ennyi idõ alatt már meg kellett volna fordulnunk a csúcsról.Mi meg haladunk(ekkor már hármasban,két leányzóval) egy mély árok jobb peremén,mellettünk jobbra fenn a heggyel.Elõvettem a túristatérképet.Nem lettem nyugodtabb.Ezen a részen kék jelzésnek nyoma sincs,pedig a térkép új,a tavalyi túra elõtt vettem.(utánanéztem a cartographia honlapján,nincs frissebb térkép)A ködben viszont tájékozódni lehetetlen mûszerek nélkül,így nem láttam más megoldást,felhívtam a rendezõséget az után érdeklõdve,hogy mi a franc itt ez a kék jelzés,és hova visz?Azt a nem túl magabiztos választ kaptam,hogy maradjunk a kéken,az mindenképp bevisz a városba valahol.Mentünk tehát tovább,visszafordulni nem volt hangulatom,az út jobbára lejtett,ez jót jelent.Néha hallottuk a város moraját-ekkor felvidultunk,néha meg olyan csend lett mintha 20km-en belül semmi nem lenne-ekkor aggódni kezdtünk:)


Elértünk aztán valamiféle erdei tornapálya-állomást,ha jól emlékszem a 10-est.Aztán a 11-est,12-est és így tovább.Na,mondom ez is jó,abból kiindulva,hogy a tanpálya végpontja talán ugyanaz,mint a kezdõ,és ezek reményeim szerint a város peremén,és nem az erdõ közepén helyezkednek el:))Közben már telefon jött Andrástól:merre járok? Ja,mondom,ha én azt tudnám!:) Haladtunk-haladtunk,a kék mellé bejött a zöld jelzés is,ez rajtunk azonban vajmi keveset segített:))Annál többet egy hang forrása amit jobbról észleltünk a nagy sötétségben.Emberrel hozott össze a sors!!!Bízva benne,hogy nem a baltás gyilkos ássa éppen el legújabb áldozatát,közelebb mentünk. Egy öreg bácsi csinált valamit ott valahol,azért nem tudok többet mondani,mert õt is alig láttuk még 10 méterrõl is,nemhogy a környezetét.Viszont tudta merre van Sopron!:) Megmenekültünk:)


Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott:kb 200 méterre voltunk a város peremétõl,hamarosan be is értünk a mostanában elég sokat reklámozott luxushotel parkolójába,majd a közönség újbóli segítségét felhasználva a célba is.(A Lõvér körutat a szívszanatóriumnál értük el,úgyhogy szép kis kört teljesítettünk a Károly-magaslat körül) A célban,mivel az elõttem állók nem siettek,engedélyükkel beelõztem,átvettem a díjazást(távot mi csak növeltünk,így nem volt lelkiismeret furdalásom),felkaptam két zsíroskenyeret mellé egy almát,és kirohantam a vastállomásra.17:10-kor még kint voltunk a természet lágy ölén,nem gondoltam volna hogy 18:05-kor én a vonaton leszek:))Hajszálon múlott,de sikerült:)


Na,szóval:másodszorra sem sikerült a kijelölt úton célba érni:)Van azért némi hozzáfûzni valóm.Picit felelõtlen dolog szerintem kiküldeni az embereket egy 40-es túrára egy olyan térképpel,amin a bejelölt útvonal egy jelentõs szakaszon totál eltér a valóstól,és erre semmi-és senki-nem hívja fel a figyelmet.Meg hogy a területen olyan új jelzések vannak felfestve amik a legújabb túristatérképeken sem szerepelnek.Vagy szerepelnek,csak épp régebben más volt a színük.(Igaz,az út elején levõ piros-kék csere rá volt vezetve az itinerre.A Károly-magaslat oldalában viszont egy olyan kéken haladtunk ami régen vagy a C,vagy a S volt,de az is lehet hogy egyik sem,hanem egy harmadik nyomvonal ami a kék lett)Viccelõdtünk is a Várhely-kilátónál hogy színváltósak a jelek,csak késõbb ezen már nem tudtam annyira nevetni.Na,szóval ennyi.A legjobban az bosszant,hogy még itt a szoba melegében sem tudom kisilabizálni,hogy hol jártunk azután,miután a Bella-emlékoszlop után átkeltünk azon a bizonyos fahídon....:) e-mail címem nyilvános,ha valaki fel tudna világosítani mondjuk egy térképvázlattal,amin bejelöli a Bella-emlék utáni útvonalat,azt nagyon megköszönném. Ettõl eltekintve a túra nagyon tetszett,szép a kitûzõ és az oklevél is tetszik akármilyen apró.A változatos idõjárási körülmények nagyon egyedivé és emlékezetessé tették ezt a napot,jövõre,ha lesz rá módom újra jövök!Csak sikerül már harmadjára tényleg a Lõvérek 40-et lejárni:))


Köszönöm a lehetõséget.


dnvzoli


U.i.:Na,kiderült,kaptam egy mailt egy kedves túratárstól,Imrétõl,majd az említett szakasz szalagozójától Pétertõl is.Szóval Bella-emlék után a túra a régi C-t(ciklámen tanösvényt)használta,ami most már 7bükkfáig kék,onnan szalag volt gondolom a régi kék,S,C-n(ahol mi jobbra mentünk az új kéken,a Károly-magaslat elõtt meg gondolom szalagokkal visszatért a régi kékre,ami felvitt a csúcsra,ellentétben az új kékkel,ami kerüli azt. Kaptam viszont még mailt Zsuzsától is aki a barátnõjével ugyanúgy járt mint mi. A megfogalmazott kritikámat továbbra is fenntartom,sõt.. Ettõl függetlenül természetesen nincs harag(a sok szmájli talán jelzi,nem fogtam fel olyan tragikusan a dolgot),hiszen tévedni emberi dolog,az építõ kritika meg talán nem bántó.


 

 
 
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20092009.11.11 16:46:43
Fehér-Vár-Palota 40
2009.11.07.

Reggel fél 6 után pár perccel indítottam be az autót,a 7:10-es várpalotai buszt néztem ki a Fehérvárra való átjutáshoz,az útvonaltervezõ másfél órával számolt,gondoltam ennél én azért "jobb" leszek,de ki tudja...
Ebben az idõben utálok a legjobban vezetni,a nedves aszfalt szinte elnyeli a fényszóró fényét,nekem hálisten kitûnõ a látásom,mégis lehet szemeket meregetni ilyenkor.Megdöbbentõ,hogy mennyi az olyan ember aki egy kicsit sem félti az életét,sötét ruhában ballagnak,bicikliznek az út szélén,mit sem sejtve arról hogy hányszor ülhetnének újra és újra születésnapot...

Az esõ meg csak esett,én meg átkoztam magam,hogy hogy lehetek ekkora marha,hogy otthon hagytam a kamáslit.Varsány után megjött a jófajta köd is,na mondom,szépen állunk,kellemes egy túra elé nézünk:)
A ködben érdekes,szinte földöntúli látványt nyújtott a Szápár melletti szélkerék is:a teteje abszolut nem látszott még akkor sem mikor aláértem,csak a "szára" valamint a lapátok bukkantak ki a köd alól szakaszosan a körpálya alsó felét "teljesítve".
Ezen elõzmények után igencsak elcsodálkoztam hogy átbukva a Tési-fennsíkon Várpalota és környéke kiváló látási viszonyokkal és zéró esõvel fogadott.A kedvem is jobb lett mindjárt.

Beálltam a parkolóba,majd nem sokkal késõbb végignéztem ahogy az enyém elõtti busz kihúz a buszpályaudvarról.Nem bánkódtam túlzottan,ritkán buszozok,de ezzel együtt is meglepõdtem azon a járatsûrûségen ami Várpalota és SzFehérvár között elérhetõ.

A busz húsz perc alatt átsuhant Fehérvárra,a rajt valóban 3 percre van a megállótól,így a nevezés,kétbetûs kitérõ után 7 óra 50-kor ki is léptem a Polgármesteri Hivatal(?)ajtaján.Ahol épp akkor kellemes meglepetésként Zoli(rafter)készült belépni,és mivel õ is egyedül érkezett gyorsan eldöntöttük hogy a tavalyi Lõvérek tt. után ismét tudunk együtt menni.

Mivel õ már többszörös FVP-teljesítõ és Fehérvárnak jó ismerõje,a városból kivezetõ szakasz gondjait rögtön levette a vállamról:)
Savanyúvíz ep.-nél aztán mindjárt szerelvényt kellett könnyítenünk,mindketten túlöltöztünk kicsit.A vizet is megkóstoltam:szénsavas,iszonyú vasas,nekem nem kimondottan ízlett,viszont biztos jó valamire mert többen voltak ott mûanyag palackokat töltögetve.

Ahogy már többen írták,az elsõ 15 km nem tartogat különösebb élményeket,a Duzzogóig a mohai ellenõrzõpontot leszámítva eseménytelenül telik a túra.Zolitól megtudtam hogy a Mohai Ágnes-forrást is körbekerítették,otthon terveztem,hogy teszek oda egy kitérõt,de így errõl le kellett mondanom.Az ellenõrzõponton finom teát és Gyõri Jó reggelt kekszet kaptunk.

Duzzogó ep.-nél viszont tettünk egy kis kitérõt,megnéztük a fürdõromot.Érdekes volt belegondolni,milyen lehetett a kép mikor volt még itt élet....

Innentõl aztán kezdett szebbé válni a környezet,kezdett színesedni a táj.A negyedik ep.az iszkaszentgyörgyi Károlyi-Bajzáth-Pappenheim kastély egyik épületszárnyában volt,ahol több féle Americana szeletbõl választhattunk.A kastély igaz lehetne nyilván szebb is,de azért látszik hogy foglalkoznak vele.Ha jól hallottam talán általános iskola,Mûvház mûködik benne..

A fürdõromról és a kastélyról mindent megtudhattok itt:
http://www.belfoldiutazas.hu/magyar/telepules/iszkaszentgyorgy-314342

Elhagyva a kastély épületegyüttesét aztán meglepõ dolog történt:elkezdett emelkedni az út:)

Meg sem álltunk a Piramita "hegy" tetejéig ahol "megmásztuk" az ország egyik legfeleslegesebben megépített "kilátóját".Az látszik,hogy nem lehet túl régi,mégis a 360fokos körpanoráma a következõképp áll össze:300 fokban amúgy szép hosszútüskés fenyõk teteje tõled pár méterre-a maradék 60fokban kilátás Fehérvár felé...

Leereszkedve a "hegyrõl"egyre hangosabb zakatolás jelzi hogy mûködõ kõbányához közeledünk.A közelben látszottak házak,baromi kellemes lehet álló nap ezt hallgatni.

Kõbánya után a túra eddigi legkomolyabb emelkedését éltük át,az Iszka-hegy oldalában haladtunk felfelé a Leányvágó szõlõhegy felé.Eléggé elhagyatott hétvégi házak között talpalva jutottunk el a Szenes-horoghoz.Rövid,de annál meredekebb úton jutottunk le a horog aljába ahol meglepõen kevés idõt töltöttünk,kb.150 méter után a bejövetelihez hasonló meredekségû ösvényen ki is jutottunk belõle.Azért némi víz jól esett a kapaszkodás után.Innen visszatekintve látszott igazán milyen fennséges képzõdmény ez a Szenes-horog.

Horog után nyíltabb terepen haladtunk,látszott hogy a Fehérváriaknak szép napos idõ jutott,viszont a Bakony felett sötét volt az ég.A nagy beszélgetés következményeképp aztán egyszer csak feltûnt hogy az eddig példás szalagozásnak se híre-se hamva:)Sebaj,hátra arc irány az utolsó jelzés-vagy szalag.Ez meg is lett,találtunk jelet egy erdõsávnál ahol még mindíg lehetett menni a fasor jobb illetve bal oldalán.Egyik oldalon sem láttunk beljebb jelzést-szalagot,így mi a jobb oldalt választottuk az épp akkor odaérkezõ nagyobb csapattal szemben,õk a bal oldalt tartották jobbnak.Aztán rájöttünk,mivel jelzést nem találtunk,hogy rosszul döntöttünk,így az erdõsáv végénél átkelve a másik oldalára visszafelé vettük az irányt.És egyszer csak befutott jobbról egy murvás út,balról meg egy ösvény merõlegesen eddigi haladási irányunkra, ameddig elláttunk kb.10 méterenként szalaggal:)Ott a helyszínen egyszerûen nem tudtuk megfejteni,hogy mi történt velünk,itthon a térképen tisztán látszik hogy hol tértünk el az útiránytól majdnem 90 fokkal..:)

A murva aztán bevitt minket Csórra a falu széli lovardába ahol az etetõpont mûködött.Hááát,volt egy bája a friss trágyakupac szomszédságában elköltött zsíros,majd vajas-lekváros kenyér ebédnek:)A trágyakupac(szalmával keveredett-kevert anyagról beszélünk,nem 100% lócitromról) szó szerint a padsor mellett volt,nem beszélek mellé,ráadásul a lovak kifutója is meg volt terítve vastagon friss cuccal....csak ínyenceknek:)))
Ha az anyagok meghatározásánál nagy hülyeségeket írtam volna,kérem ezeket betudni panellakó városi mivoltomnak:))
Egyébként engem ezen körülmények nem zavartak különösebben,de biztos van akinek nem volt olyan vidám a dolog.A személyzetre viszont egy szavunk sem lehet,amint elfogyott valami egybõl pótolták.

Lovarda után a már ismert úton indultunk visszafelé,ahol elõbb lefelé jöttünk(itt futottunk össze akkor a már jóllakott Ferivel és Ervinnel),most felfelé haladtunk.Hamarosan kiderült,hogy felesleges volt az ebéd után magunkra vett plusz réteg ruha,még a Száraz-horog elõtt visszavetkõztem a pulóver+polármellény szintig.Haladáskor ez elég volt,hosszabb megállónál még akár a téli sapka sem volt túlzás.

Száraz-horogba ismét elég meredek ösvény vezetett le minket.Ebben a horogban aztán már több idõt töltöttünk el.A haladás nem volt épp veszélytelen,lényegében minden lépésnél öklömnyi kövekre vagy épp pár centis mozgó fadarabkákra érkezett a bakancs talpa.Nem irigyelem a futókat ilyen terepen.
Kikapaszkodva a horogból a Meredélyfõ sziklacsoporthoz érkeztünk ahonnan visszatekintve szép kilátásban volt részünk.Egyet nem értek:Ezt a horgot is hasonlóan látványos sziklasor szegélyezi emlékeim szerint mint az elõzõt,a térkép mégis csak a Szenes-horognál tünteti fel a sziklákat.

Meredélyfõ után egy ideig a horog peremén halad az út,igazán látványos mellettünk jobbra a mélyég.Majd egy balossal irányba álltunk a Baglyas felé a piroson.Kereszteztük a Túró-majd a Sár-horgot(mászásra ezeknél nem emlékszem),majd az erdõbõl kiérve nyílt terepre érkeztünk.Átvágva a mezõn a Bagoly-völgyi fasornál ráleltünk a következõ ellenõrzõpontra ahol Sport szeletet kaptunk a pecsét mellé.Innen az eddig is kiváló szalagozás vitt fel toronyiránt bennünket túránk legmagasabb pontjára a Baglyasra.A nagy szél miatt csak rövid ideig nézelõdtünk,Fehérvár felé még mindíg szép volt az idõ,a Bakony felé is maradt a sötétkék égbolt.

A hegyre a lehetõ legkönnyebb úton jutottunk fel a keletrõl érkezõ piroson,annál durvábbra sikerült a lejutás elõször a közös piros-zöldön,majd tovább a zöldön.A Hideg-völgybe leérve úgy 190 méter szintet vesztettünk rövid idõ alatt.Az út meredek is volt meg kellõképp köves is helyenként.

A Hideg-völgybõl kikapaszkodva megcéloztuk a Készenléti lakótelep(micsoda név!:))szélét kiválóan szalagozott úton,majd folytatva utunkat hamarosan elértük az utolsó ellenõrzõpontot az Inotai-víztárolónál.Itt a pecsét mellé banánt kaptunk.

A túra még ekkor is tartogatott számunkra némi szintemelkedést,rövid,de annál meredekebb kaptatón jutottunk fel a temetõkápolnához,majd ezután is volt hullámvasutazás rendesen a Várpalota feletti dombokon.Aztán hamarosan beértünk a városba,és az ott is kiválóan követhetõ zöld jelzés mentén megérkeztünk túránk céljába a Mûvelõdési Házba.

Az idõnk úgy 7 óra 50 perc körül alakult,ezt terveztük.A célban sok ismerõssel találkoztam,itt értük utol Feriéket is,találkoztam Verával,volt jópár gyõri arc is.
Az ételt nem kívántam,így a "mûvészien" díszített kenyereket is csak mz/x fényképein láttam.

Kiválóan rendezett túrán vehettem részt,az útvonal kijelölése példás volt,az ellátás bõséges,köszönet a rendezõknek ezért.A sikeres teljesítésért színes oklevél és szép kitûzõ jár.A megadott 800 méter körüli szint lényegében 25 kilométeren oszlik el,ott is rövid szakaszokra koncentrálódik a java,így ha nem is hosszan de néha lehet azért lihegni.
Az idõjárásra sem lehet egy szavunk sem,a napsütésrõl is csak úgy 15 kilométerrel csúsztunk le:).A pontõrök az összes helyen kedvesek,segítõkészek voltak.Szóval minden oké volt.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli










 
 
ÍrottkőTúra éve: 20092009.10.21 17:26:12
Írottkõ 50 2.0
2009.10.17.

Egész évben erre a napra vártam.Lejátszani a visszavágót azzal a túrával,ami kis híján kicsinált:-)
Persze,meg is érdemli a hülyegyerek,aki élete lényegében második teljesítménytúrájának ezt a menetet választja:-)
Na meg nem mellékesen imádom a Kõszegi-hegységet és ez az ötvenes verzió tulajdonképpen magában foglalja a hegységbõl mindazt ami megmaradt nekünk az országhatáron belül.Így nem is volt kérdés:másodjára is belevágok!

Nafe beszámolója mindere kitér,így az útról annyira részletesen én már nem is írnék mivel én volnék az említett Zoli.

A túra elõtt majdnem minden úgy alakult mint tavaly.Megpróbáltam éjjel aludni.Most sem sikerült igazán:-)Járt az agyam egész éjjel;hogy lesz,mint lesz,összesen sztem ha másfél órát töltöttem álomban.Aztán 3-kor kelés 4-kor indulás.

Nagy könnyebbséget jelentett azonban,hogy tudtam mi vár rám az elsõ 4 km-en,így megelõzve a tavalyi Óház-tetõs ájulásközeli állapotot megálltam út közben egy benzínkúton,és a túra indítása elõtt egy órával benyomattam két lekváros kenyeret,ittam,majd a folyó ügyeket is elintéztem.Ezzel a jelentéktelennek tûnõ megállóval lényegében megalapoztam a sikeres teljesítést.Nyoma sem volt felfelé a zöldön a tavalyi nehézségeknek,egyenletes tempóban kb. 50 perc alatt fent voltunk a tetõn.Az Y-nál most már a jó ágat választottuk,így a kijelölt zöldön haladtunk.Az elágazásban egyébként tájékoztató feliratok is segítettek annak aki nem volt biztos a dolgában,és észrevette õket a KRESZ-tábla oszlopára rásimulva.A tábla-szerû felirat lenne az igazi,az oszlopra rácsavartat nehéz észlelni.

Velembe szinte végig ereszkedés van,a jelzések kiválóan követhetõk.Zsíroskenyér-tea után irány az Írott-kõ,Bozsok és a Kalapos-kõ érintésével.A Kalapos-kõ elõtti monoton,meredek kaptató is megy egyhuzamban.Igaz István(Gyenesdiásról)1 méteren kettõt ver rám mikor beindul,de õ máshogy van összerakva,10 óra alatt le is nyomta a túrát.

Tavaly a Kalapos-kõ utáni rész nagyon színpompás volt,idén valahogy nem akar sárgulni a természet,a zöld még az úr így is szép,de közel sem annyira látványos.

A csúcsra fél órával a tavalyi idõ elõtt érkeztünk,ami lényegében egy negyed órás javulás ha hozzávesszük az akkori Kõszegen belüli kevergést valamint hogy a zöld másik ága az Óházra szerintem hosszabb.Örömmel konstatáltam viszont hogy nagyon jól ment a csúcshódítás,valamint,hogy e távoli vidéken is botlik ismerõsökbe az ember,összefutottam Gergõvel majd Judittal a tavalyi csapatból.Sajnos nagyobb beszélgetésre nem futotta at idõbõl.
Aztán a csúcson magammal való rövid tanácskozás után deréktól felfelé teljes ruhacserét vezényelek,az izzadás és a párás idõ miatt lényegében totál víz rajtam minden.Végre egy túra(a Tanúhegyek nyomában mellett)amin nem cipelem végig a komplett csereöltözetet feleslegesen:-)

Pár perc pihenõ után lezúztunk megint Velembe egy víz által helyenként eléggé szétmosott úton(Hosszú-völgy),benyomtuk a reggeli második felvonását és nekivágtunk a rosszemlékû kék romjelzésnek.A várt küzdelem itt is elmaradt.Nyugodt tempóban a botokat maximálisan kihasználva jutottunk fel a Szent Vid kápolnához.Még a lépcsõsor sem volt olyan vészes.

Érdekes,hogy a túrabeszámolókat olvasva az derül ki,hogy mindenki az Írott-kõ elõtti több kilométeres emelkedéstõl,valamint a Hét-forrás utáni amúgy tényleg brutál kapaszkodástól tart jobbára.
Pedig itt van ez a Velemtõl a Tábor-hegyig tartó 9 km ahol összeszedünk több mint 800(!)méter szintet,néhol elég durva meredekségekkel,némi könnyebbséget csak a Hörmann-forrás-Stájerházak szakasz jelent.A Stájerházak után is van még egy viszonylag nyugodt kb 1 km-es rész,ami egy térdszaggatóan meredek szintvesztéssel zárul,aztán azonban gyorsan irány a Tábor-hegy...

Egyenletes tempóban azért a Tábor-hegy sem volt olyan durva mint elsõre,azért persze nem mondanám hogy nem volt izzasztó.Fent aztán az esõ is megeredt,elõkerültek az esõruhák.

Paradicsomos ellenõrzõponthoz a lehetõ legóvatosabban ereszkedtem le ugyanis a tavalyi térdfájdalmamhoz kísértetiesen hasonlító érzés nyilalt bele a jobb térdembe a Stájerházak utáni ereszkedésnél amit a kelleténél kicsit gyorsabban elintéztem és úgy tûnik majdnem rá is fáztam.

A Paradicsomos-Hét(Vezér)-forrás szakasz elég monoton,nehezen fogytak a kilométerek.
A forrásnál a túra talán leghosszabb pihenõjét tartottuk,volt két óránk a durván öt kilométerre.Az ominózus emelkedés aztán megint igazolta jó hírét.Nem tudom,hogy ez is ment volna-e egyhuzamban,de nem hiszem.Feri mögött haladtam,aki lassan,de megszakítás nélkül lépdelt felfelé.Én azt a technikát választottam,hogy elõreengedtem úgy 10 métert,majd utolértem és megálltam.A köztes idõkben pedig mindig pihentem annyit,hogy nehézség nélkül menjek neki a következõ szakasznak.Így a halálközeli élmény már elmaradt,nem mondom hogy ripsz-ropsz,de végkimerülés nélkül megtörtént az Óház másodszori meghódítása.

Innen már csak lecsorogtunk a reggeli zöldön,be az iskola tornatermébe.Túl a 40 kilométeren azért ez a lecsorgás eléggé térdgyilkos,hiszen elég meredeken visz lefelé az út,amennyire lehet itt is óvatos voltam.

Az idõm 11:15 lett,fél órát javítottam.Múltkor több idõt töltöttünk a pontokon,és köztük pedig az akkori állóképességem biztosította sebességnél gyorsabban haladtunk,valószínû azért merültem ki annyira.Most lényegében a saját tempómat mentem végig,a pontokon csak a legminimálisabb idõt töltöttük,tartalékolva a drága perceket az útra.Így az eddigi "gyilkos" jelzõt azt hiszem mára lecserélhetem mondjuk a "nagyon kemény"-re:-)Mert azt azért ne feledjük,hogy ez a Dunántúl legkeményebb 50-ese,legalábbis én nem láttam a kiírásban nála durvábbat,ha a táv-szintemelkedés kettõst nézzük.
A túrán az ellátás nagyon jó,Írott-kõ elõtt és után etetés zsíros-vajaskenyérrel-itatás teával,Írott-kõnél diannás cukorka.Stájerházaknál nagy és nagyon finom alma,Paradicsomosnál víz,Hét-forrásnál víz:),célban finom szalámis szendvics-szörp.Mindez 700 forintért.Az oklevél kicsit minimál stílusú,de nics vele amúgy semmi baj.Két kitûzõ közül választhattam,a Kalapos-köves már megvan,így maradt a másik ami talán a kõszegi Kávária-domb tetején álló kápolnát(?)ábrázolja ami szép,talán még szebb a Kalapos-kövesnél is,csak egy a baj vele,a túrához semmi,de semmi köze.Bízom benne,hogy jövõre,ha eljuthatok megint a túrára,lesz már valami elõrelépés kitûzõ ügyben.(Ennyi kekeckedés talán belefér:)

Beszámolómat megpróbáltam a "tavaly"szó minél kevesebbszeri ismétlésével elkövetni,de mivel ez a második teljesítésem és ez egy kiemelten kezelt túra akarva-akaratlanul is össze-összehasonlítom az elõzõvel,így elhangzik azért párszor:-)

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli



 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20092009.10.12 13:27:37
Bakonyi Barangolás 20. 2009.10.10.

Pár hónapja még merész terveket szövögettem erre a napra.Arra gondoltam,hogy ha elõtte tudok menni néhány 50 körülit,és azok után úgy érzem,hogy belefér már egy plusz húsz,akkor a Bakonyi Barangolás 70-nél nem is kell jobb lehetõség.Aztán úgy döntöttem sok lenne az még nekem,valamint a Sumi50-en elkövettem egy amatõr hibát is:zoknicsere után túl szorosra húztam a bakancsot ami rendesen megnyomta a lábfejemet,amit persze csak másnap észleltem,akkor nem tûnt fel.Azóta eltelt jó két hét,túl vagyok egy közel negyvenes meneten,és a lábfejem még mindíg nagyon érzékeny.A Bakony túrázója cím eléréséhez viszont elengedhetetlen vagy ez vagy a Reguly túra teljesítése,így a jövõre nézve kompromisszumot kellett kötnöm.Így jött képbe a Bakonybélbõl rajtoló és oda is érkezõ 20-as táv.

Az idõjósok mindenféle lehûlést és záporokat jósoltak erre a napra így én meg mindenféle csereruhákkal,esõkabáttal telepakolt zsákkal készültem megküzdeni az elemekkel.Még a kamáslit is felvettem,ismerem magam már annyira,hogy útközben már nem babrálnék vele,még ha kellene akkor sem.Biztosra mentem,András a múltkor a Cuha 25-ön is percre megmondta mikor jön a vihar,és most 10 órára ígérte az esõt,akkor meg még a terepen leszünk.Na meg idefelé Zircig masszívan esett úgyhogy semmi jóra nem lehetett számítani.

Ilyen elõzmények után vágtunk neki tehát Janival és Andrással a mára elrendelt távnak.A faluból símán kitaláltunk eligazítva közben néhány bizonytalankodót."Nézd már,van útvonalvázlat is"-nyugodott meg egy 30-as csapat akik a Béli-panziónál jöttek velünk szemben(!)mert már mindjárt az elsõ P+,S-keresztezõdést benézték.Persze ahogy hallom,voltak akik Szent-kúttal is megismerkedtek,mert a rossz ágon hagyták el a falut a P+-et követve:)Úgy látszik Szent-kút már csak ilyen,vonzza az eltévedetteket,én is így jártam vele a Sumin:)

Az útvonalvázlat-szöveges leírás azonban itt egyértelmûen mutatta merre kell menni,így az eltévedésre az egyedüli magyarázat a figyelmetlenség lehetett.A faluból kiérve mindjárt emelkedõvel indít a túra,no nem a vészesebb fajtából.Az elsõ ellenõrzõpont ripsz ropsz meg is lett,csodálkoztunk is hogy már 2.2 km-t mentünk.Ez után érkeztünk meg a Hideg-völgybe ami azért már jobban széthúzza a mezõnyt.András szerencsére számtalan ismerõsei közül itt mindjárt össze is futott néhánnyal,így Janival tudtunk szerezni némi elõnyt vele szemben,a gyorsabbiik cipõjét húzta fel reggel ugyanis,ment eddig mint a gép.Nem nélkülöztük persze sokáig a társaságát,hamar utolért bennünket.

Az emelkedõ tetejénél egy kisebbfajta felhagyott bauxitbányába botlottunk,amit balról a jelzések által vezetve megkerültünk.Ezután folytattuk utunkat Királykapu felé jó tempóban,az Égés-hegy oldalában.Jobbra alattunk szép völgy,a Nádajtó-árok terült el.Durván két km után el is értük Királykapu ell.pontot,ahol a pontõrök pogácsával,szörppel vártak ránk.Megreggeliztünk,majd elindultunk a Gerence-pihenõ felé.Na,gondoltam legalább ezt a szakaszt letisztázhatom magamban,ugyanis a Sumi50-en erre jöttünk csak ellentétes irányban.

Elindultunk tehát a mûúton jobbra a P sávon ahogy kell.Mentünk mendegéltünk jópár perce,mígnem valami gyanús lett.Nem jött az általam elõre emlegetett frissen murvázott út,na meg ha jól belegondolunk jelek sem voltak már egy ideje:)Szégyen ide vagy oda,visszafordultunk:)Ekkor már többen kiabáltak felettünk,hogy ott megy a jel.

Aztán néztünk nagyot a letérésnél ahol tisztán látszik a jelzés,na meg a kitett 4-5 piros-fehér szalag."Ezek az elõbb is itt voltak vajon?"-nevettünk.Jól eldumáltuk magunkat...(azt már végképp szégyenkezve írom le,hogy a szöveges leírás is egyértelmûen írja a letérést:))

Emlékeim mint kiderült megcsaltak egy kicsit,hiszen a murváig azért még van egy szakasz erdei út is szerencsére.Viszont,így hogy tudom,a kisvasút töltése is könnyebben beazonosítható.Na meg meglett az akkor nem észrevett Hídpillér is.

Haladtunk tehát a Vörös-János séd völgyben,illetve annak peremén,mígnem a Móricházi-tavaknál letértünk a murváról balra,átkeltünk a patakon,hogy azután jobbra fordulva kövessük a jelzést az erdõben.Kb.két km után értünk be a Gerence-pihenõbe.Itt több táv találkozik,össze is futottunk néhány ismerõs arccal a hosszabb verziókról.Én itt szerelvényt könnyítettem,szerencsére hoztam rövid nadrágot,valamint éreztem hogy jobb lesz megint cipõre váltani.Jó lenne már egy túra mindenféle fájdalmak nélkül:)
A sok lekerült ruhával-bakanccsal viszont legalább be tudtam mutatni Andrásnak miért hoztam ekkora zsákot:))

Gerence-pihenõt a Z+jelzésen hagytuk el,ami mindjárt keményen el is kezdett emelkedni,nem véletlenül,hiszen általa a Táborhely-hegyre jut a vándor.Felérve aztán van egy szelídebb szakasz,a Bakonybélbe való leereszkedés viszont jó meredek,nedves idõben nagyon élvezetes lehet.A falut az északi végénél értük el,majd lényegében átgyalogolva rajta jutottunk be a célba.

Átvettük az oklevelet és a kitûzõt,majd lekóláztuk a kapott italbónt.Átautóztunk Zircre,mindenki boldog lehetett,András elérte a buszát Veszprém felé,mi meg már hagyományosnak mondhatóan visszapótoltunk Janival némi kalóriát egy helyi hamburgeresnél.

Újabb általam még nem ismert szép részét járhattam be a Bakonynak ezen a túrán,amit köszönök.A 70-es terv után Janival a 40-re készültünk ami végül a 20-asra zsugorodott,viszont szerintem egyikünk sem bánta,mert legalább jókat tudtunk dumálni,nem volt rajtunk semmi nyomás,"kellemesen száguldva"3óra 50 perc alatt lenyomtuk a túrát.Így ezzel a babatávval kímélve a lábamat vélhetõen több eséllyel nézek a jövõbe ami még szép túrákat hoz reményeim szerint idén a Kõszegi-és a Soproni-hegységben,valamint itt a Bakonyban.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
Túrázz a Vonatért! - ŐszTúra éve: 20092009.10.08 14:15:44
Túrázz a vonatért-õsz,2009.10.03.

Gubányi Károly emlékére.

Túra a Veszprém-Zirc-Cuha-völgy-Gyõr vasútvonal fennmaradása érdekében.

Elérkezett hát az évforduló,tulajdonképpen ez volt tavaly az elsõ túrám amit annak tudatában gyalogoltam le,hogy teljesítménytúrán vagyok.Bele is ugrottam mindjárt a közepébe,kellemesen sáros,csúszós terepen haladtunk végig akkor Ferivel(nafe,akivel még annak idején egy Mûvészetek Völgye túrán ismerkedtem össze) az elején jó kis esõben,sajnos nem túl sok túratárs társaságában.(bõvebben:nafe-beszámoló 2008-ból)

Most,egy évvel késõbb,szerencsére az idõjárás is a rendezõséggel volt,jó volt látni a sok résztvevõt,bár én egyedül vágtam neki a távnak,túrázó ismerõseim vagy másfelé vagy más távon indultak ma.A Csesznekig tartó szakaszon azonban rengeteg emberrel találkoztam,elõttem-mögöttem is haladtak sokan,majd a Zörögön elkezdtek szembe jönni a 20-asok is szép számmal.Csesznek után aztán jobbára magányosan faltam a kilómétereket,hiába,azért a legnépszerûbb távok a 20 km körüliek.

Egyébként szokásomhoz híven most is vonattal érkeztem a túrára ha már egyszer a vasútvonalért túrázunk.Persze csak Szentlászlóig,ott le kell szállni.Így viszont megint megtoldottam a túra távját egy erõs ötössel.

A távot a Viktor-András párostól megszokott körülmények között lehetett teljesíteni.Az útvonalkijelölés tökéletes,aki itt eltéved,annak én külön oklevelet javasolok.A kanyarok elõre jelölve,szalagok,irányítótáblák,nyilak végig az útvonalon...A Tihanyi Gejziriten mondtam,hogy én még ilyen jelzéssûrûséget nem láttam,de akkor még nem jártam a 2009-es Túrázz a vonatért õszi verzióján:-))A haldást egy nagyon jól kezelhetõ füzetecske segítette ami tartalmazott szöveges leírást,térképmásolatot,távadatokat,szintmetszetet és különbözõ ismeretanyagokat a túra névadójáról,Csesznek váráról,a cseszneki panorámáról.

Az ellátás megfelelõ,két helyen nápolyi szelet,szõlõcukor,vízvételi lehetõség több helyen,a célban zsíros-vajaskenyér hegyek teával.Aki sietett még mogyorókrémeset is ehetett.

Az útvonal szép részeket érint:Alsó-Cuha szurdok,Zörög-hegy(elõtte-utána szép kilátásokkal),Kõmosó-völgy a barlangjaival,a cseszneki magaslat a panorámájával-várával,az Ördög-árok a lenyûgözõ sziklaalakzataival-idõszakos patakmedrével,átjáróival,a gézaházai magaslat,a Vadas-árok,az Aranyos-völgy valamint a Cuha-völgy Porva-Csesznek és Vinye közti szakasza.
Mivel viszonylag kevés mostanság az esõ,így a táv teljesítése is sokkal könnyebb volt,mint tavaly.A Cuhából például jó hosszú szakaszokon egyszerûen eltûnt a víz,a gázlókon is max. a bakancs talpát nyaldosta.

A teljesítésért szép kitûzõ és oklevél jár ami tulajdonképp egy köszönet a részvételért.

Ui.:Az ikrek köszönik Andrásbácsi ajándékát,apjuk ígéretéhez híven megszolgálták másnap.Õk is teljesítették a családi távot Porva-Csesznek v.á.és Vinye között,igaz a kerékpár gyerekülésében,és többnyire a vonatozás fáradalmai után álomban:)De a rászoktatás elkezdõdött:)

Ui.2:Egyet nem értek csak:miért van az õszi túra külön cím alatt itt a ttt-n,és ha már külön van akkor az éjszakai verzió meg miért nem?Na,kekeckedésbõl ennyit:)

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Sumi EmléktúrákTúra éve: 20092009.09.27 16:16:08
Sumi 50. 2009.09.26.

Ez a túra nem szerepel a Bakony Túrázója mozgalomban,mivel annak indulásakor még csak elméletben létezett.Viszont lényegesen több fantáziát láttam benne,mint az e napra kiírt ácsteszéri túrában.(elnézést érte)A Burok-völgyben múltkor épp összefutottunk Ösvénytaposóékkal,és elméletben engedélyt kaptam a cserére. Kivételesen nem egyeztettem senkivel,mert az utolsó pillanatig húztam a döntést az úticél,valamint a táv tekintetében.Kedvem kimondottan egy Sumi 35-re lett volna,de mivel az nem körtúra és a közlekedés szinte megoldhatatlan társ nélkül a kis bakonyi falvakban az 50-es mellett döntöttem.

Szombat reggel tehát nem sokkal 5 óra után elindultam Pénzesgyõrbe.Nem tudtam nem észrevenni hogy tök sötét van,és semmi jele nem látszik ,hogy el akarna kezdeni világosodni:-)Így életem eddigi legnyugodtabb,és lehetõ leglassabb vezetésével kb. 70-es tempóval 6 után érkeztem meg a Pangea bázisára.

Nem volt az a gatyarohasztó meleg,de mivel nappalra ragyogó kirándulóidõt ígértek,kényelmes tollászkodás-nevezés után 6 óra 45-ös rajtidõvel rövid nadrágban pulóverben vágtam neki a távnak.

Több mint érdekes,hogy az igazolólap nem tartalmazott semmiféle térképet,így kilépve a kapun beleolvastam a szöveges leírásba:"az oktatóközpont kertjébõl kilépve jobbra fordulunk,és a gyümölcsöst jobbról megkerülve...."Nos én kiléptem,de a falu fõutcáján sehol sem láttam gyümölcsöst.Picit még mentem,de gyümölcsös sehol.
Gondoltam,visszamegyek,megkérdezem,hogy akkor most merre.Akkor látom ám,hogy az udvar végében lebegnek a nagy sárga szalagok.Leesett.Az udvart hátrafelé kell elhagyni.Így is tettem,amiért egy gyönyörû kilátás volt a jutalmam a kert végében elterülõ völgyre,és az az mögötti hegyekre.

Mivel itt jelzett út nem vezet,szalagok mentén haladtam a cafatos fûben.Gyönyörû volt a kora reggeli táj,az erdõ szélén õz legelt,határtalan volt a csend tényleg ezt mindenkinek látnia kellene egyszer.Egyedül az aggasztott,hogy a bakancsom egy perc alatt csurom víz lett,de bíztam a Gore-tex-ben,mit tehettem volna mást.

A szalagozás nagyon korrekt volt,így lehetett haladni rendesen.Hamarosan megérkeztem a Kerteskõi-szurdok bejáratához.Hallottam már róla,és valóban nagyon szép vidék.Nem túl hosszú,de annál látványosabb.A szurdokból kiérve egy ideig erdõben haladtam,majd egy rétre értem.

Na,itt kezdõdtek a bajok.

Idézném az itinert:"...a Bányász-kúti rét sarkára érve a Z-balra bekanyarodik az erdõbe.Egy bevágás után balra tartva felmegyünk a domb feléig,majd megint balra kanyarodva egy szép bükkösben....."
A baj csak az,hogy nem adtak térképet.Akinek nincs az honnan a fenébõl tudja,hogy hol van az említett rét?
Nekem speciel volt térképem,amin a következõ látható:Olyan,hogy Bányász-kúti rét nem szerepel a térképen.Van Bányász-kút,mellette van egy rét.A rétrõl a Z sáv JOBBRA kanyarodik fel a hegy felé,nem balra.150-200méter után kanyarodik balra a Csúcs-hegy irányába.

Keveregtem én annyit azon a réten,mint az állat.Kerestem a balos letérõt.Ugyanis hébe-hóba,de azért elõre haladva mindíg találtam zöld jelzést.Ekkor már velem bolyongott egy budapesti túratárs is.Itthon,a szoba melegében már persze könnyû okosnak lenni,itt már tisztán látszik,hogy a réten haladva szép lassan eltértünk a helyes iránytól.A rét egyébként a Szömörke-völgy nevet kapta a keresztségben.Az volt a legnagyobb pechünk hogy mindíg találtunk valahol azért egy zöld jelet.Aztán már az sem volt,fel tudtam volna robbanni az idegességtõl.Oda-vissza cikáztam mindíg visszatérve az utolsó jelig,majd elindulva egy másik nyomon.Már úgy voltam,hogy hagyom az egészet a fenébe,és visszamegyek a rajtba,beülök a kocsiba és hazamegyek.

Aztán megint lett jel!

Boldogan haladtam a viszonylag sûrû jelek mellett,közben elõkerült az említett társ is valahol felettem 20 méterre egy úton:-)).Kiáltom neki,hogy jó az irány,van jel is!

Ahelyett azonban,hogy a leírás szerint megpillantottuk volna Bakonybél házait,egy út kereztezte az irányunkat.És azon az úton volt sárga meg piros jel.
Néztünk mint az a bizonyos Jenõ abban a bizonyos moziban.Ez meg hogy kerül ide?És mivel ez itt van,hol vagyunk most mi?

Térkép újra elõ,meghatároztuk azt a pontot ahol a legvalószínûbb hogy vagyunk,majd a Nap járása alapján belõttük magunkat észak felé,elindultunk tehát jobbra.Ennél jobb döntést nem is hozhattunk volna,ugyanis gyenge fél óra múlva megpillanthattuk a keresett falu szélsõ házait.Már csak át kellett vágtatni Bakonybélen,és szomorúan megállapítani,hogy a kiírt 4,8km-t 2 óra 10 perc alatt sikerült teljesíteni!!

A gond a következõ volt:Pontatlan volt a leírás,félrevezetõ.A JOBBOS letérõt ki kellett volna szalagozni,nagyon sokan eltévedtek.És ami a legnagyobb szívás,fent vannak a fákon azok a zöld jelzések,amiket még valamikor Kádár idejében használhattak,ugyanis az új,de még a kb.10 éves térképemen sem szerepelnek már.

08:55-kor aztán sikeresen elhagytuk Bakonybélt.Elindultunk a szöveges leírás segítségével Kisszépalmapuszta felé,elõször a zöldön,majd egy kék-zöld közös szakaszon.Irgalmatlan emelkedõn haladunk,majd egyszercsak eltûnik a zöld,marad a szimpla kék.Aztán feljebb is csak kék.Kezdek ideges lenni.Úgy vagyok vele,hogy ha visszamegyünk az utolsó kék-zöldig,és mégis kiderül,hogy ez volt a jó út és mászhatok vissza,azonnal felmondok és hagyom az egészet a fenébe.Elindulunk visszafelé.Jön egy páros,azt mondják,ez a jó irány.Nem vagyok biztos benne.Telefonos segítséget kérek.A végén megállapodunk a fõszervezõvel,hogy ha nem találjuk a zöldet,menjünk fel a kéken a Kõris-hegyre,max Szépalma kimarad.Ebben maradtunk.

És láss csodát,egyszer csak befut jobbról a kék-zöld közös jelzés.Csak azt tudnám,hol hagytuk el?Mert egy darabig megvolt,letérést meg nem láttunk.

Egy dózerutat elérve aztán hagyjuk a kéket,átváltunk a síma zöldre.Haladunk az erdõben sokszor két háromfelé is lehetne menni,valahogy azonban mindíg sikerül eltalálni a jó irányt,beljebb aztán a jel is megjön általában.Ezekben a keresztezõdésekben is lehetne a késõbbiekben szalagozni.

A Szépalmai kulcsosháznál aztán újra kékre váltunk.Ettõl féltem:-))Jöttem már le ezen a kéken a hegyrõl,kb. tudtam mi vár rám felfelé.Még annál is nehezebb volt:-)
Az emelkedõ nagyon brutál,szinte folyamatos.És ahol a legmeredekebb ott a legkövesebb.A pontot az i-re stílusosan az utolsó pár méter teszi fel,itt már szinte csak négykézláb lehet haladni.

A hegytetõn csalódnom kell,semmi ellátás.Némi folyadékpótlást meg esetleg egy csokit én itt adnék.Sebaj,esszük-isszuk a magunkét.Kérdés,hogy mit iszik egy futó,aki egy szál övtáskával indul neki?

Itt csatlakoztam egy duóhoz,akiket szegrõl-végrõl még ismerõseimnek is mondhatnék,ugyanis egyikük két évfolyammal felettem járt a középiskolába,lett is pillanatok alatt ezer közös arc.Másikukkal régebbi túrán találkoztam már.
Haladtunk tehát lefelé a piroson a radarállomáshoz vezetõ úton.A letérést errõl én símán nem vettem volna észre,szerencsére társaim gyakorlott túrázók,a hely jó ismerõi.A Gerence-pihenõ elõtt még tettem egy kitérõt az Odvas-kõi barlanghoz kiírás szerint,majd megérkeztem a pihenõhöz.Ez a 20. km-ellátás semmi.Érdekes.Kezdek éhes lenni,a következõ pontra ígértek ételt,csakhogy az még 10 km!Így hát elõ ismét a saját szendvics.A pontõr csapat is nagyon érdekes itt.Egy srác fekszik a fûben,3-4 lányka ül a padon.Nézzük a leírást,kérdezzük,akkor most lényegében végig a piroson?A válasz zavart mosoly,meg hogy nekik fogalmuk sincs,és mutatnak egy irányba,miszerint a többiek valamerre arra indultak....
Beszélgettünk késõbb egy túrarendezésben jártas sráccal,aki elmondta mennyire nehéz jó pontõröket találni.Én ezt meg is értem,de akkor teljesen felesleges 5 fõt kiültetni egy pontra ha azoknak halvány fogalmuk sincs arról amit nekik ott csinálni kellene.Rakjunk akkor ki automata pontot,vagy irassuk fel az itinerrre mondjuk azt hogy hány fa van a réten,ezzel is igazolhatjuk ottjártunkat.Mindezeket nem bántó szándékkal írom,egyszerûen ez a véleményem.

Elindulunk tehát a mutatott irányba,egy elágazásnál jobbra tartunk,de hamar észleljük hogy ez nem lesz jó,jobban járunk a balossal.Így is van,elõjön a piros sáv ami az elkövetkezõ szakaszon jól követhetõ.Jobbról kerülünk egy mocsaras tavat,majd rátér a jelzés egy frissen murvázott útra.Haladunk-haladunk,majd feltûnõen sok jelzést látunk fehérrel átkenve a fákon.Aztán már nincs egy piros sem,csak fehér.Olvassuk a szöveget,említ valami kisvasút töltését,meg valami hídpillért....az a baj,hogy ott a helyszínen ezeket nincs ember aki beazonosít,ha més soha nem járt arra.Visszafordulunk újra a pesti sráccal,istentudja már hányadszor ezen a túrán.Szembe jön a két kõris-hegyi ismerõs!Õk a pihenõ után benézték az utat,a jobbost választották,és tovább kitartottak mellette mint mi:-))Így hát már négyfõs a csapat.Szerencsére ezt a szakaszt is ismerik,a friss murva ellenére is.Megint megfordulok hát és újra megteszem az elõbb már legyalogolt távot...
Murváról lefordulást szalagozás segíti,haladunk az erdõben.Itt már felismerhetõ a kisvasút töltése,annyira kirí a környezetébõl.Itt a jelek is követhetõk.

Pápavár-aljánál a 32. km.-nél aztán végre van zsíroskenyér teával,csokival.Tapasztalatainkat megosztjuk a pontõrökkel,még egyszer hangsúlyozom építõ szándékkal.Igaz,van a csapatban olyan tag akinek radikálisabb a véleménye a rendezésrõl,meg hogy egyáltalán kinek illik teljesítménytúrát rendezni.

Kalóriapótlás után örömmel veszem tudomásul,hogy a kiszalagozott irgalmatlan emelkedõ nem ránk vár,hanem a 70-esekre,mi szintben haladunk tovább a piroson.A jelzések itt is követhetõk,megerõsítve a szöveges leírással.A Bakony legnagyobb forrását mégsem láttuk,mert mire észleltük a hiányát már vagy 2 km-re eltávolodtunk tõle,és nem vállaltuk a visszaereszkedést.Távot így kb 1km-t csaltunk el,a reggeli bolyongással még így is bõven pozitív a mérleg legalább 3km-rel a javunkra:-)

Kiérve az erdõbõl egy kaszálón haladunk.Ugyanúgy mint múlt héten most is elér egy holtpont.Ugyanaz a szituáció:alattomos emelkedõ a napon,nyári meleg,nehezen járható talaj,jelen esetben egy lekaszált rét.Minden lépésnél 10 centit süllyed a láb az egyenletlen talajon.Szenvedek rendesen,de csak felérünk.Az itiner itt használható,a jelzések is rendben vannak.Aztán jön a Hajag.Az út szép bükkösben halad,de brutálisan emelkedik..Hamarosan a S sáv,majd a P négyzet jel vezet bennünket Ráktanyáig.Egyszer csak kiált valaki:hé,pecsét!
Így betértünk egy jó teára Ráktanyára.A néni mesélt a hátralevõ pár km-rõl,a várható kuvasztámadásról,így felcsatoltam az övemre a kutyariasztót,megbecsült tagja lettem ezáltal egy társaságnak,két srácnak és egy leányzónak Budapestrõl.Ha kutyaugatást hallottunk mindíg elõreengedtek:-)Így lehet kérem elõnyre szert tenni:-))
Ráktanyát a sárgán hagyjuk el,majd ráfordulunk a P+-re.Elhaladunk a Mester-hajag mellett,majd az Iharos-tetõ oldalában vezet az út,jobbról gyönyörû a táj.Megállapítjuk,hogy itt aztán lehet feltöltõdni,nagyon szép Pénzesgyõr környéke.Hamarosan beérünk aztán a faluba,beballagunk a célba.11óra21perc a menetidõ.Ebbõl minimum másfél óra az útkeresés.Átvesszük a díjazást.Megtudjuk ki volt Sumi,akinek az emléktúráján részt vettünk.Tragikus...Ha élne biztos büszke lenne a csapatára hogy így megemlékeznek róla....Becsülendõ hozzáállás.És megható.

A lányok még egy nagy tál makarónit is prezentálnak nekem,amihez még ketchupot is kerítenek....köszönöm,nagyon jól esett!

Jó kis túra lesz ez,ha kinövi a gyerekbetegségeit.Szép vidéken vezet,egy kicsit jobb útvonalkijelölés,szerintem az ellátás jobb elosztása a javára fog válni.Bosszankodtam sokat,bevallom,de mindíg abból kell kiindulni,hogy nem akar nekünk senki direkt rosszat,tévedni meg emberi dolog.Lehet,ha gyakorlottabb térképolvasó vagyok,az elején sem a szöveget olvasgatom,hanem,ha látom,hogy a rétre kiérve jobbra megy a jel akkor akárhogy,de megkeresem ott.Persze itthonról,utólag könnyû okosnak lenni.Meg az eredményes jelzéskeresésnek egyik alapfeltétele,hogy ne legyenek úton-útfélen már használaton kívüli ezeréves jelek,mert nincs ami jobban ki tud cseszni a túrázóval,mint a rossz irányba vezetõ jel.Ez meg azok felelõssége szerintem akik felfestik az újat(becsülendõen)de ott hagyják a régit leszürkézés nélkül.

Találkozunk még.

dnvzoli





 
 
Bakony szurdokvölgyei/Bakony FélmaratonTúra éve: 20092009.09.27 12:47:12
A Bakony szurdokvölgyei 40(45) 2009.09.19.

Reggel 7-re beszéltük meg Janival a találkozót Bakonynánára azzal a célzattal,hogy az egyikünk autóját itt hagyjuk a célban,a másikkal pedig áthajtunk Zircre a rajthelyre.Így is történt,Zircen aztán kiderült hogy tényleg indul túra ügyvédi irodából,amit addíg nem igen akartam elhinni.Az elõzetes tájékozódás miatt könnyen rá is leltünk a keresett irodára,majd 7:37-kor nekivágtunk a távnak.

A városból kitalálni itt nem jelenthetett nehézséget,mivel a jelzés szinte nyílegyenesen vezet a Cuha völgye felé.A túrabeszámolókban gyakran emlegetett szennyvíztelep mellett vezetõ út most nem volt olyan vészes,volt némi csapadék az éjjel,de ennyi sár még belefér.A Csárda-völgyi patak balról történõ Cuhába ömlése után aztán átkelve a patakon már murván talpalhattunk Porva-Csesznek vasútállomás felé,ahol Anitáéktól egy a túristaházat ábrázoló bélyegzõt valamint almát kaptunk.Nem idõztünk sokat,el is indultunk a Vinyéig vezetõ erõs 5 km-es újabb szakaszra.Szép volt a völgy,mint mindíg,mi nem nézelõdtünk különösebben,mindketten jártunk már itt jópárszor.A gázlók nem jelentettek akadályt elég alacsony volt a vízállás.

A Vinye.hu-ban megreggeliztünk,jó 6-os tempót jöttünk eddíg ahogy számolgattuk.
Bár ismertük a rövidebb utat,mégis a kiírt útvonalon közelítettük meg a Pakuts-pihenõt,majd az Alsó-Cuha szurdokot.Voltak akik persze nem így tettek...
A szurdokot most különösen szépnek találtam,volt elég fény tényleg lenyûgözõ,aki elõször jár itt és van egy jó gépe csinál is biztos vagy 100 képet.Víz a mederben itt is csak csörgedezett így nem kellett sokat ide-oda mászkálni a két part között.

Ördögréten begyûjtöttük a következõ matricát az igazoló lapra,majd kisétáltunk a Szentlászló-Szentkirály mûútra hogy megkezdhessük a nemszeretem aszfaltozást.Ez az egy szakasz van a túrán amivel nem tudok egyetérteni.Amellett,hogy mindenki utálja a burkolt utakat még balasetveszélyes is.Símán át lehetne vinni a jónépet a rétrõl Csesznekre némi szalagozással a Dóc-árok irányába,majd rátérve a S sávra amirõl áttérve a Z sávra,hogy ne kelljen egy métert sem menni az életveszélyes 82-es szerpentinen.Mint az éjszakai Túrázz a vonatért túrán.

Csesznekre beérve találtunk egy információs táblát ahol kifigyeltük merre is fogjuk találni az Erzsébet vendégházat.Az itiner is világosan leírja a megközelítés módját,a Wathay Ferenc utca sarkán pedig 2-3 m3-es tábla üvölti szinte felénk,hogy merre van a vendégház,mi mégis megyünk tovább felfelé a vár irányába,még az sem zavar egy ideig bennünket,hogy a pirosnak már se híre se hamva,annál inkább van zöld....Megmagyarázhatatlan rövidzárlat volt,ami aztán hamar el is múlt szerencsére,és az extra szintemelkedés után egy templomkerten át visszaerszkedtünk a W.F. utcába ami mellett az elõbb elbaktattunk:-)

E kis kaland után már hamarosan ráleltünk a vendégházra.Itt volt a húszasok végállomása és egyben az elsõ etetõállomás is.

Némi zsíroskenyér-tea elfogyasztása után elindultunk az Ördög-árok felé.A Répa-földek egyik vadlesén fiatal pár van összebújva,normál esetben ideális a hely egy kis romantikára,most azonban a pár percenként elhaladó túrázók árnyékolják némileg az idillt.Gyorsan tovahaladunk nemsokára már a Töbör-majd a Felsõ-kõhegy oldalában hullámvasutazunk a szurdokvölgy bejáratáig.Eddig szinte senkivel nem találkoztunk,mikor is futhatnánk be egy kiránduló csapatba,ha nem az Ördög-árok bejáratánál az embermagasságú susnyával határolt egynyomos ösvényen:-)Belassultunk rendesen,majd egyszer csak meg is álltunk.Kezdtem türelmetlen lenni,így elõre is szóltam,tudakolva,hogy mi a megállás oka.Válasz nem jött,de aztán kiderült:a csapatot jobbára idõs hölgyek alkották,valamint gyerekek,akiknek nem ment túl könnyen a járás a bokatörõ köveken.Látva viszont,hogy mi sietnénk,az elsõ adandó alkalommal elengedtek bennünket.

Viszonylag könnyen haladtunk,a völgyben amúgy lenyûgözõek a méretek,nekem az a sziklacsoport tetszik különösen ami házméretû leginkább a kockához hasonlítható különálló tagokból áll,amiken tisztán látszik hogy valamikor valahonnan fentrõl gurultak egymásra.Micsoda látvány lehetett,mikor ezek az istentudja hány tonnás sziklák irgalmatlan hanghatás közepette megindultak,majd egymás hegyén-hátán megállva megérkeztek a völgy aljába...
A Gizella-átjárónál valakik komplett lépcsõsort építettek a sziklába,így a korábbi létrás egyensúlyozás is megszûnt,könnyebbé és biztonságosabbá téve az átjutást.Hamarosan elértük a P-Z elágazást ami egyben az 5. ep. is volt.Itt kezdõdött az a szakasz ami számomra ismeretlen volt,innen én eddíg mindíg Gézaháza felé mentem tovább.

Egy ideig még tartottuk az irányt a fák között,majd átváltottunk a zöld jelzésre.Lassan alig észrevehetõen,de azért emelkedtünk.A Nap kimondottan erõsen sütött,a talaj is eléggé buckás volt így szenvedtem rendesen,elért egy holtpont.Emellett a táj is olyan semmilyen volt,krumpliföldek,néha egy-egy erdõsáv...Így értünk be Nagyesztergárra.

Az ellenõrzõpont egy bisztróban volt,itt megint lehetett zsíroskenyerezni valamint teázni.Itt tudtuk meg azt is hogy "aki ad magára az a 70-esen van":-))Szomorúan konstatáltuk,hogy mi igénytelenek csak a 45-öst nyomjuk....:-))

Nagyesztergár jó hosszú falu jó sok aszfalttal.A faluból már a kék jelzésen távozunk,hamarosan már újra erdõben haladhatunk.Itt éreztem hogy cipõre kell váltanom,ugyanis a bakancsom új talpbetétje alkalmatlan a feladatára.(a vásárlás helyén hetek óta nem tudják megoldani azt a hihetetlenül bonyolult feladatot,hogy beszerezzenek az általuk forgalmazott márka egyik tipusához egy bele illõ betétet..no comment)(ha mégis sikerülne valamikor,megígérem beírom ide).Tehát az általam vásárolt "mezei"betét jól tönkrevágta a sarkamat,így cipõt húztam.És mikor jöhet a legsárosabb rész ami ráadásul vastagon meg van terítve mindenféle állatok ürülékével,ha nem akkor mikor leveszem a bakancsot?Hát akkor jött,bizony akkor:-))

A vége felé még egy esés színesítette az utamat,csak hogy ezegyszer ne legyen felesleges a hozott csereruha.

Hamarosan kiértünk aztán a mûútra amin balra fordulva bebattyogtunk Nánára.Az idõnk 9 óra 30 perc lett ami nem rossz.A célban még kaptunk csokit,kekszet,elbeszélgettünk a pontõrrel,átvettük a díjazást,majd elballagtunk az autóig.Némi tisztálkodást-átöltözést követõen átautóztunk Zircre ahol némi hamburgerrel-kólával visszapótoltunk valamit az elhasznált energiából.(Csak egészségesen,ahogy illik:-))

Jó kis túra volt,90%-ban általam már bejárt útvonalakon,így gördülékenyen ment minden,a tájékozódás nem okozott problémát.Ahol esetleg nehezebben voltak követhetõek a jelek,ott korrekt szalagozás segítette a haladást.Az ellátás megfelelõ,több helyen étel-ital,gyümölcs,édesség,az ár azonban esetleg soknak tûnhet.(1200HUF,elõnevezve 800)Az idõjárással is szerencsénk volt,néha még kerestük is az árnyékot a nyarat idézõ napsütés elõl.Pont.

dnvzoli


 
 
Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztülTúra éve: 20092009.09.08 22:18:12
2009.09.05.
Õszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztül.

Elõzõ nap észak-nyugatról belépett az országba az enyhülést okozó hidegfront,rendesen szakadt az esõ Gyõrben,de azt ígérték szombatra már áttevõdik a csapadékzóna az ország középsõ,majd a keleti részére,így bizakodva néztem a túra napja felé.Keléskor még volt némi csöpörgés,így biztos ami biztos esõruha is került a zsákba.Fél nyolcas indulást beszéltünk meg két kisbéri túratársammal,Lacival és Janival,mivel én korábban érkeztem,be is neveztem,és a hetes rajtszámot kaptam.(Ennek késõbb még lesz jelentõsége:-))10-15perc múlva befutottak Janiék így végül 07:45-ös indulással kezdtük meg a táv legyûrését.

Volt egy javaslat,hogy hagyjuk el Várpalotát a legrövidebb úton,mert tudva levõ,hogy a legfrankóbb kavarásokat a településeken belül lehet elkövetni.Én azonban kötöttem az ebet a karóhoz,hogy ha már úgyis ilyen babatávon indulunk ne kispistázzunk már mindjárt az elején.Egy kedves rendezõ úr útba is igazított,hogy merre induljunk felfelé,aztán ott a dombtetõn a keresztutcánál majd befut a piros jel is.Így is lett,meg is jött a piros,szemerkélõ esõben kellemes friss idõben baktattunk a város határa felé egy határozottan haladó nagyobb csoport mögött.

Aztán egy idõ után Lacinak nagyon nem tetszett az irány,meg kell jegyeznem akkor már a jelzések is eltûntek egy ideje.Kérdezem a csapatot,õk tudják az utat,azért ez a határozott tempó,vagy csak sodródnak az árral?A válasz nem volt túl megnyugtató így elõkerültek a térképek amiken szerencsére a magasfeszültségû távvezetékek is jelölve vannak,így tisztán látszott hogy párszáz méterrel megtoldottuk a túrát.Hátra arc után meglett újra a piros,el is indultunk rajta,de aztán ismerõs kerítések,tereptárgyak újra csak figyelmeztettek,hogy ha így folytatjuk visszatérünk a város szívébe:-)).Újbóli hátra arc után csak megtaláltuk azt a fránya lépcsõsort amin felkapaszkodva irányba tudtunk állni végre...Védelmünkre legyen mondva,a kritikus helyen a jelek eléggé takarásban vannak.

A dombról visszatekintve szép kilátás nyílik a városra és környékére okot adva néhány fotó megszületésére.

Elérve a tési utat aztán megint elvesztettük a jelet,átértünk valami lakótelep-félére.Térképek elõ,újra a távvezeték ad használható támpontot.Vissza az útra,végre kiértünk!!
A Nagy-mezõn haladva közeledtünk az elsõ ep. felé,itt is szép kilátásokat lehetett rögzíteni.Az ellenõrzõ ponton viccelõdtünk,hogy mi már a városon belül letudtuk a mára kiírt távot:-)
Innen szalagozott úton haladtunk egy darabig,majd átkelve egy dombon,majd érintve egy elhagyatott bányát beértünk a Hideg-völgybe.Balról meredek,függõleges sziklafal határolja egy szakaszon a völgyet,igazán látványos,jobbról a Baglyas magasodik fölénk a maga 363 méterével.Az esõ megint rázendít.Méregetjük a hegyet.Azon gondolkodom,mennyire fognak utálni engem Laciék?Ugyanis felvetettem nekik még a túra elõtt,hogy vigyünk már bele a túrába némi szintemelkedést,meg plusz kilométert,és ha már itt a Baglyas nehogymár elballagjunk mellette ahelyett hogy megmásznánk:-).És pont most rázendít az esõ:-).Úgy érzem a hegymászókedv lankad:-)

Aztán az esõ alábbhagy mikor elérjük az elágazást,mi maradunk a piroson ami azt jelenti irány a csúcs!Kemény kaptatóval indul a hódítás,ami néha átmegy kellemesebb hullámvasutazásba,a szintemelkedés jelentõs részét tudjuk így viszonylag könnyen teljesíteni. Egy balkanyar után azonban már nincs kegyelem,60-70 méteres emelkedés jön 1-2 száz méteren belül.A szél kegyetlenül fúj,elszámoltam magam kajailag,rohamosan fogy az erõm,több megállást is be kell iktatnom mire felérek.Gondoltam majd fent eszünk,de totál átizzadtan a viharos szélben nézelõdünk egy kicsit,majd gyorsan továbbindulunk megelõzve egy esetleges megfázást.(Nekem mondjuk már mindegy,lásd:késõbb)Lefelé a K+ jelen haladunk,szélvédettebb helyeken meg-megállva ugyanis pazar a kilátás.Fejünk felett pont a front széle helyezkedik el,nyugatra már szép kék ég fehér felhõkkel,keletre az esõfelhõkkel borított égbolt.A hegy oldalába betonozott lõállásokat jobban szemügyre vesszük,megbeszéljük,hogy bizonyára nagyon kellemes lehetett itt gubbasztani.

Szép erdei úton ereszkedünk,aztán visszatérünk a túrába.Bakonykútitól nem messze érjük el a második ellenõrzõ pontot ahol Sport szelettel várnak bennünket.Átnyújtom az igazoló lapomat.Á,itt a hetes!-kiált fel a pontõr.Kis kavarodást okoztam ugyanis azzal hogy reggel neveztem,de csak késõbb indultam Janiékkal akik 17 körüli rajtszámot kaptak.Már aggódtak értem,mondják,én meg nem gyõzök elnézést kérni,valóban bejelenthettük volna az elõzõ ponton hogy egy szûk órácskára mi elkavarodunk picit egy hegymászás miatt.Váltunk pár szót a hegyrõl,elõkerül a lõállás is mint téma.Pontõr úr megnyugtat bennünket,hogy jól gondoltuk,valóban borzasztó kellemes volt ott gubbasztani,kiváltképp mínusz húszban,õ számos éjszakát eltöltött ott.Az öregek azt szokták mondani felénk,hogy sz@r a hideg szél nélkül,a Baglyason pedig mindíg fúj,nyugtat meg a pontõr úr.

Pontot elhagyva megejtem a reggelit,majd leöblítem a kapott csokival.Tökéletes.
Közben észrevétlenül beértünk túránk névadójába a Burok-völgybe.Valami nincs rendben nálam,érzem.Napok óta kerülget valami megfázásféle,a torkom is fáj.A völgy párás mikroklímája nehézzé teszi a levegõvételt,nekem különösen.A Baglyas nagyon sokat kivett belõlem,nehézkesen haladok,elõreengedem Laciékat,és próbálom velük tartani a tempót.Itt elõzzük le Ösvénytaposóékat embermagasságú susnyásban.Aztán a völgy szép lassan kezdi megmutatni mivel szolgált rá a térképen található piros feliratra,miszerint nehezen járható.Bedõlt fák,csúszós kövek mindenfelé,kész akadálypálya nem mondanám hogy nagyon élveztem.A növényzet miatt a sziklákból semmi sem látszott,úgyhogy lényegében egy végeláthatatlan mászókázás volt az egész ,érdekességképp elmegy de egy idõ után már kezdett unalmas lenni.Így betegen totál a holtponton szenvedtem rendesen,kértem is társaimat,vegyünk vissza a tempóból egy hangyányit de láttam Janiékon is hogy már várják a végét,nem az a széles mosoly volt az arcukon,hogy "jaj,de jó,remélem még jó sokáig tart":-)

A harmadik ellenõrzõ pontnál újra nagyon örültek nekem.(Itt a hetes!:-))Mi is örültünk nekik,ugyanis megnyugtattak,hogy a tornapálya hamarosan véget ér,és a következõ ponton lesz víz,amibõl kezdett hiányunk mutatkozni.Ezen a szakaszon néhol be-befújt némi szél a völgybe,mint valami dopping úgy lökte meg egybõl a teljesítményünket,életkedvünket.Jött aztán még néhány bedõlt fa,próbálkozott néhányat még a völgy,de aztán egy ösvényen csak kiértünk végre belõle a Királyszállásra vezetõ aszfaltútra.

Itt aztán végre rövidnadrágra válthattam,kaptam levegõt,visszatért belém az élet.
A Várberek ep.-nél megtörtént a folyadékpótlás is,valamint kaptunk a hátralevõ 5 km-re egy újabb csokit is.Sõt a kedves pontõrök még galagonyával is megkínáltak bennünket.

Reggel még úgy voltam,hogy esetleg felvetek egy Vár-berek,Bükkfa-kút-árok,Vár-völgy kitérõt is,de állapotomat felmérve ezt most nem forszíroztam.Így a kijelölt Csörget-völgyben kezdtük meg a leereszkedést Várpalotára.Kiérve az erdõbõl gyönyörû idõ fogadott bennünket,megint csak szemet gyönyörködtetõ kilátással,állítólag a Balaton is látszott innen,mi ezt most nem vettük észre sajnos.Közben beszélgettünk,fényeztük magunkat,hogy a völgy és a hegymászás ellenére is milyen jó idõt futunk,amikor is szembesültünk a ténnyel,hogy Várpalota házai még nagyon aprók,nekünk meg fél óránk van a szintidõbõl:-))Így elkezdtük szedni a lábunkat,és 6 óra 45 prces idõvel azért beértünk a célba András legnagyobb örömére aki már egy órája várt ránk ekkor:-) Átvettük a díjazást,ettünk ittunk,megtudtuk a lehangoló hírt,hogy pártunk és kormányunk most aztán komolyan odacsap és év végével bezárja a Gyõr-Veszprém vasútvonalat.Ha csak nem történik valami csoda,amit mi is elõsegíthetünk talán azzal,hogy minél nagyobb számban megjelenünk a következõ hónap 3-án rendezésre kerülõ Túrázz a vonatért tt.-n!Én ott leszek,az biztos.Ugyanis megígértem a gyerekeknek,hogy ha leszoknak a pelusról elviszem õket vonattal a bakonyba,és nem szeretnék nekik csalódást okozni.

Így a Mûvház teraszán beszélgetve ért tehát véget a túra.A távot a kavarásokkal és a Baglyasos kitérõvel valszeg sikerült feltornáznunk a címben szereplõ 30-ra,amit szerintem a szervezõk is megtehetnek a jövõben ha már burok-völgyi 30-as a neve.A nyílt részeken szépek a kilátások,a völgy viszont ebben az évszakban nem túl látványos,lombhullás után valószínû sokkal mutatósabb.Az ellátás jó,a rendezõk-pontõrök mindenhol kedvesek,segítõkészek.Sajnos ahogy megtudtuk az elõzõ napi,és gondolom a reggeli esõ sokak kedvét elvette az indulástól,amiért én mindíg nagyon sajnálom a rendezõket,fõleg hogy itt is az esõ épp hogy csak szitált,majd 1-2 órán belül el is állt.Mi,a Bakony Túrázói azonban itt voltunk,és nehézségeim mellett is azt mondhatom kellemes túrán vehettem részt,köszönet érte.

dnvzoli




 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20092009.07.20 15:57:02
Cuha 25.2009.07.18.

"Ember tervez,Isten végez,avagy még Aigner Szilárdéknak is bejöhet néha a jóslás"

Túra elõtti este bõszen nézegetem a radar-ill.mûholdképeket a met.hu-n,mert annyira mondták mindenfelé a másnapi viharokat,hogy szerettem volna minél tisztábban látni.Több verzióm volt ugyanis a szombatra.Képben volt egy Cuha 25-Pázmándi toporgók duó,valamint az említett bakonyi túra kétszeri teljesítése is.Végül különbözõ okokból az utóbbi mellett döntöttem.Mostanság a leghosszabb túrám is csak 35 km volt,és õszre merészebb terveim vannak,gondoltam nem kellene hozzászoktatnom a szervezetemet túlságosan a rövidebb távokhoz.

Az utolsó pillanatig nem dõlt el az sem,hogy vonattal vagy autóval megyek,így nem is egyeztettem senkivel az utazásról.A Bakonyba vonatozásnak azonban van egy hangulata,így azt választottam.Autóval nyilván az indítás elejére ott lettem volna,és mivel 50 volt a cél,mentem volna mint gép,elszigetelve magam mindentõl,és mindenkitõl.A vonat ezzel szemben más,ott mindíg van kivel beszélgetni.Most is így volt,egy kis gyõri társasággal telt el az út.A csapatnak volt egy rutinosabb tagja is,így az Õsfenyves túristaházat a lehetõ legrövidebb úton értük el,spóroltunk így legalább másfél km.-t ahhoz képest,mintha a falu fõutcáját használtuk volna.

A rajtban üdvözöltük egymást az ismerõsökkel,és 08:30-as indulási idõvel nekivágtunk a távnak Janival és egy gyõri sporttárssal a Régi fenyõfõi úton.Mondtam nekik hogy mi a tervem mára,és hogy ezért én a lehetõ legnagyobb tempómban fogok haladni,ugyanis a második körre szeretnék minél több idõt összespórolni magamnak.Az elsõ ep.-ig így is együtt haladtunk.Itt jóféle "gyõri"Jó reggelt keksszel és szódával vártak bennünket,amit köszöntünk és el is fogyasztottunk.Ep. után rátértünk a Fenyõfõ-Vinye aszfaltútra,majd pár méter után újra bevetettük magunkat az erdõbe.A letérést szalag segítette,az itiner szerint egy keskeny kanyargós ösvényen kell haladnunk.Az egynyomos ösvényen elég nehézkes volt a haladás,a szépszámú "teljesítménytúrán résztvevõ kiránduló"miatt,akik valahogy nem akarták észrevenni a náluknál gyorsabban haladót.Nem bántani akarom ezzel õket,valahol mindenkinek el kell kezdeni,majd belejönnek.

Ösvény után bal kanyar a PZ jelzésre,majd hamarosan ráfordultunk a Pápalátó-kõhöz vezetõ Z-re.Az útvonalat az itiner csak ajánlotta,én mégis a Bodzás-árkon át közelítettem meg a csúcsot,nem akartam ugyanis meredeken felkapaszkodni a Z3szögön.Tavasszal szebb volt az árok,amikor épp csak zöldült a természet.Most embermagasságú csalánoson át kellett felfelé araszolni millió szúnyog kellemes társaságában,döglesztõ melegben.Mit mondjak,nem tudtam élvezni a sziklaalakzatok látványát,az foglalkoztatott egyedül,hogy minél elõbb kiérjek innen:-)

Pápalátó-kõnél matrica ragasztás,szerelvényigazítás.Voltam már itt párszor,így nem nézelõdtem különösebben.

Ezután egy ideig a Z jelzésen haladtunk Vinye irányába,majd szalagok mentén letértünk Alizháza felé.Erre még nem jártam,de eltévedni lehetetlen volt a korrekt szalagozás mellett.Egy erdei ház után balra fordultunk és elkezdtünk ereszkedni a Hódos-ér völgyébe egy vízmosásban.Most száraz volt a talaj,de így is jól meg kellett nézni hova lép az ember,a botok megint sokat segítettek,néhány lábkifordulást,esést megúsztam velük.

A Hódos-ér völgyébe épp egy hídnál értünk le,amin látszottak a friss felújítás nyomai.Micsoda erõk hathatnak akkor,mikor egy ilyen kõhíd "elmosódik"....
Tovább haladva a friss murván,látszott,hogy sok helyen a út is a híd sorsára juthatott valamikor....

Murváról letérve matrica ragasztás,és irány Porva-Csesznek vasútállomás a S,majd a S+jelzésen,elhaladva egy Honvéd kupa nevû rendezvény tábora mellett.Egész kis sátortábort építettek ki a mezõn,tele minden autókkal(!),a hangfalakból üvölt valami zene...minél elõbb el innen!(miért nem tud mindenki csendben lenni az erdõben?....Üveghuta elõtt megint embermagasságú susnya.Legutóbb itt bokáig érõ latyakos hóban küzdöttünk az ellenkezõ irányba Ferivel és Tiborral.Kanyar balra a vadles után,erõs kaptató a nagy melegben.Lehûlés,felhõk sehol.Az idõjósokra gondolok,el lehet képzelni milyen elõjellel.Aztán felérve a szántó után újra erdõ.Ereszkedés a vasúthoz.Pillanatok alatt ott voltam,meg is lepõdtem.Aztán leesett:összekevertem fejben ezt az utat a Porváról induló Z-vel.Ott többet halad az ember az erdõben mielõtt leér a Cuhához.

Kulcsosház után balra,irány a piros a gázlókkal.A vízállás nagyon alacsony így semmi gondot nem jelentettek a patakátkelések,még a várva várt mosakodáshoz is meg kellett találni a megfelelõ gázlót ahol volt ehhez elegendõ víz.Épp azon voltam,enni kellene valamit amikor elértem a viadukt ep.-hez ahol Sport szelettel kínáltak.Tökéletes idõzítés:-)
Kõpince-forrásnál tankolás és irány a Zsidó-rét,majd az Alsó-Cuha-szurdok.Végre körülnézhettem!Régen sokat jártunk erre,amióta teljesítménytúrázom,azóta 3szor.Kétszer éjszaka,egyszer szakadó esõben.Egyik sem alkalmas túlzott bámészkodásra.Most ezt bepótoltam.Az ördög-rét is hamarabb jött mint gondoltam.Most láttam,hol válik ketté az éjszakai Túrázz a vonatért két távja,de mivel ott lenn a patakmederben haladtunk,valahogy úgy gondoltam,hogy a rövid távosoknak többet kell felfelé mászniuk hogy felérjenek a rétre.Az zavarhatott be,hogy mi annak idején a Remete-barlangon keresztül másztunk fel általában,ami azért egy rendes kapaszkodás.A jelzésen meg szinte csak be kell gyalogolni.

Ördög-réten ep. mogyoróval szódával.Beszélgetünk.Mondom,én szeretném még ma újra lejárni a kört.És a vihar?-kérdezik.Remélem nem lesz abból semmi-felelem én naívan.Így indultunk neki az utolsó pár kilóméternek a P+,majd a S+ jelzésen.Aztán a Vinyére vezetõ murván kiérve az erdõ takarásából kilátás nyílott nyugati irányba.Semmi megnyugtató nem látszott.Az ég sötétkék,majdhogynem fekete színben pompázott....Meg valamiféle morajlás is hallatszott....
Szedtük a lábunkat két sráccal,akik végig azon imádkoztak,hogy beérjünk szárazon.Rajtam még ekkor is haláli nyugalom uralkodott,gondoltam max. egy futó zápor ahogy lenni szokott,na és akkor mi van?Megvárom míg eláll aztán megyek utamra.

Beértünk.Szárazon.Ennek még akkor sem tulajdonítottam különösebb jelentõséget.Átvettem a díjazást.Az "oklevél"nagyon ötletes,egy fénykép ha nem tévedek az Alsó-Cuhából,rajta a névvel,szöveggel.A kitûzõ is szép a cuha-völgyi viadukttal.Gondoltam falatozom egyet aztán megvárom mi alakul az idõjárással,és indulok a második körre.

Aztán leszakadt az ég.

Irgalmatlan vihar kerekedett,én még ilyet nem láttam.Éjszakai sötétség borult Szentlászlóra,mintha dézsából öntötték volna úgy esett az esõ.Majd elkezdett kopogni a tetõ,megjött a jég.Az egyes becsapódások hangjai szinte egy összefüggõ egyenletes ijesztõ hanggá értek össze,azt vártam mikor szakítja át elõször a jég a mûanyag hullámlemezt ami alatt álltunk rémülten.Félelmetes volt.Ha ez a jég szárazon jön irgalmatlan pusztítást vitt volna végbe,mivel az elõször borsó nagyságúakat szép lassan felváltotta a cseresznye méret.
-Kérdezem efemm-et hányan indultunk?
-170-en,válaszolt.
-És hányan lehetünk már bent a célban?
-Talán harmincan...láttam hogy eléggé nyugtalanítja ez a helyzet,akármit is írunk alá a nevezésnél a felelõsségrõl,mégis csak az õ "nyája"van ott kint valahol ebben az ítéletidõben...."csak beállnak valami fa alá"-teszi hozzá izgatottan.

Aztán sorra jöttek a bõrig ázott emberkék....
Már nem mosolyogtam annyira a gyõri túratárson,aki bicajos fejvédõt is hozott magával.Tudta mire használni.Akik átélték a jégverést,gondolva nem állnak meg úgy elõbb szabadulnak,elmesélték hogy nem volt túl kellemes érzés ahogy az említett méretû jéggolyók landoltak a koponyájukon....
Többen említették,hogy a sûrû jégesõ és a beállt sötétség miatt a jelzéseket sem lehetett látni,egyesek szerint a múltkori éjszakai túrán világosabb volt mint ebben a pár percben itt...
Sokaktól hallottam,hogy Vinyén kiszálltak,az Alsó-Cuha-szurdok ilyenkor kicsit életveszélyes lehet,nem csodálkoztam cseppet sem a döntésükön.

Belegondolva,milyen útviszonyokat teremthetett ez a zivatar végleg befejezettnek nyilvánítottam a mai túranapot,és megpróbáltam fuvart szerezni legalább az állomásra,ugyanis az esõ csak nem akart csillapodni.Ez olyan jól sikerült,hogy a bejárati ajtónk elõtt szállhattam ki egy autóból.Hálás köszönet ezért Tündének és barátjának akik hallva hogy Gyõrbe igyekezem felajánlottak egy helyet a megmentésükre érkezõ nagypapa autójában.A házig való fuvarért mégegyszer ezer köszönet a kedves idõs házaspárnak!(sajnos pontos neveket nem tudok,az e-mail címem nyilvános,azúton fel tudjuk venni a kapcsolatot)Remélem lesz alkalmam viszonozni az értem tetteket.
Köszönet még Andrásnak,aki ezalatt szerzett egy autós helyet a vasútállomásig,amit átadtam másnak,így hogy lett fuvar Gyõrig.

Ha tudom mi lesz a vége nem sietek annyira,így a 25 km-t 4óra 25perc alatt letudtam,ami nem rossz idõ:-)(Viszont,ha nem sietek,én is sz@rrá ázok,mivel csak egy széldzseki volt nálam ami kb.1.2másodpercig állta volna az elemek tombolását:)Jó kis túra volt,számomra 90%-ban már bejárt terepen,a beszámoló talán azért nem tér ki a tájra annyira részletesen.Aki elõször jár a Pápalátó-kõnél,a Cuha -völgyben annak valószínû érdekesebb a történet.Nekem ma a teljesítésrõl szólt-volna:-))
A vonatos érkezésért 400ft volt a nevezés,ezért több lapos itiner szöveges leírással,térképkivonattal,elsõ ep.-n keksz,viaduktnál csoki,Ördög-réten mogyoró,rajtban és még két helyen szóda,a célban korlátlan étel-ital fogyasztás,fénykép-oklevél,kitûzõ jár.25 kilométeren ez kánaán.Külön köszönet a házi szilvalekvárért!

Ahogy hallom,jövõre az 5. alkalmat megünnepelve lesz "hivatalosan"is 50-es táv.
Ha "odafent"is úgy gondolják akkor megpróbáljuk.

Közben találtam érdekes fotókat a Hódos-ér völgyébõl amiket út+keresõ túratárs hozzászólásánál lehet elérni az Index fórumon.Index-Fórum-Természetjáró klub-Teléjesítménytúra-102792-es hozzászólás.Hihetetlen,hogy a vihar elõtt ott csont száraz volt minden,a patakban épp hogy csak csörgedezett valami víz...most meg a tûzoltó derékig áll a vízben a mezõn!

dnvzoli
 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20092009.07.06 22:58:18
Túrázz a vonatért túra,vezetett,éjszakai változat.2009.07.03.-04.

Ha már a vonatért túrázunk,engedtem a kényelembõl és ismét igénybe vettem a Piroskát.A megfelelõ vonat csak Szentlászlóig szállít utasokat így megint lehetõség nyílott a papíron húszas táv megtoldására 10-11 km-rel.Párás,meleg napra esett a túra,így már a szabadhegyi állomásra tartó úton leizzadtam rendesen,viszont megint megállapítottam,hogy a Decathlonban vásárolt meglepõen olcsó póló mûködik.Nem csak elvezeti a testtõl a nedvességet,hanem megállás után nem sokkal meg is szárad.Kicsit keveselltem a peronon a "túrázógyanús" elemek létszámát(velem együtt 3 fõ),de gondoltam sokan jönnek a várostól.Ezzel szemben a vonat eléggé kongott az ürességtõl,jó érzéssel töltött el azonban,hogy aki ott volt azok közül egyre többek arca volt ismerõs számomra.Az út hamar elillant Zsuzska,a most megismert Csuka István,és a Béli család társaságában.

20 óra elõtt pár perccel vágtunk neki a Szentlászló-Vinye távnak a P sáv-P+jelzéseken.Itt nemrég eshetett,a homok sem porzott,a leveleken vízcseppek csillogtak,nehéz volt a levegõ a magas páratartalom miatt.Egy óra alatt ott voltunk,látszott hogy sokan vagyunk,autók álltak mindenfelé.Üdvözöltük az ismerõsöket,majd neveztünk-büszkén lobogtatva vonatjegyünket:-)
21 óra után pár perccel Viktor emelkedett szólásra,köszöntötte a résztvevõket,bemutatta a túra hivatalos túravezetõit,röviden beszélt a tudnivalókról,a választható távokról.Ezen az estén felkínálták saját felelõsségre a távok egyéni teljesítésének lehetõségét is,egy rövid gondolat erejéig Zsuzskával,és Istvánnal mi hajlottunk erre a verzióra,de aztán mégis a sokadalommal indultunk útnak.

Vinyét a P+ jelzésen hagytuk el,átkelve a "zöld hídon" a Kõpince-forrás irányába.Ekkor,mivel eléggé eltököltük az indulást,a kissé nyomasztó tömegben haladtunk a nehezen járható patakpart miatt elég lassú tempóban.Egyszer csak mindenfelé szentjánosbogarakat vettünk észre,nagyon tetszett mindenkinek,én életemben egyszer láttam ilyet,még gyerekkoromban a Szajki-tavaknál.Egyet "be is fogtam"érdekes módon akkor lekapcsolta a lámpáját,amit csak az elengedése után pár másodperccel izzított be újból.Egyébként egy egyszerû kis fekete bogárról van szó,ha nem világít a potroha nem túl érdekes:-)

Kiérve a Zsidó-rétre aztán kezdett széthúzódni a mezõny,Bélilacibácsival(tudom hogy nem így kellene írni,de én így szeretem)és Esztivel caplattunk a vizes fûben az Alsó-Cuha-szurdok irányába.A szurdokban aztán az eddigi viszonylagosan magas sebességünk megközelítette a nullát,az enyém pedig el is érte azt.Történt ugyanis,hogy egy kötéllel biztosított részen belebotlottunk Anitába,aki a kicsit belazult kötelet próbálta feszesebbé tenni,ezáltal megkönnyíteni a felkapaszkodást egy sziklaperemre a többieknek.Meglátva szerény személyemet,megkért,nem váltanám-e le,hogy õ elõre tudjon futni a patakon átkeléseknél segíteni.Örömmel vállaltam a feladatot,végre munkát találhattam az eddig feleslegesnek tûnhetõ nagy erejû,és eléggé nagy terjedelmû lámpámnak is.Hülyén nézhettem ki a hatalmas sárga-fekete lámpámmal a nyakamban,amit bevallom nem feltétlenül magam miatt hoztam,tavaly is nagyon jól jött megvilágítani a Cuhából kikandikáló,átkelést segítõ sziklákat-köveket.Anita mondta,ha jön Schofi nyugodtan váltassam le magam.Mondtam,ha jön leváltatom.Addig is feszítettem a kötelet derekasan,néhányan nem vették észre hogy a hátam mögött hozzá van kötve a fához,csodálkoztak is,hogy bírom megtartani a sokszor nálam kétszer akkora tömegû emberkéket.Õket most ki kell ábrándítanom,hozzá volt kötve:-))
A népek egyre csak jöttek,majd elfogytak,végül megérkezett Horák Gabi is a seprû szerepében.Késõbb tisztázódott:Schofi átkelt valahol a túlpartra,várhattam volna a váltást ítéletnapig:-))
Ezután elõre szaladtam amennyire csak tudtam,és segítettem a szépszámú átkelésnél azoknak,akik ezt igényelték.

Az Ördög-rét magasságában aztán ketté vált a mezõny,mi a húszasok egy Andrásék által megjelölt szakaszon kikapaszkodtunk a völgybõl a Kenyeri-hegyre.Az útvonal végig meg volt erõsítve fényvisszaverõ jelzésekkel,különösen ott ahol amúgy "hivatalos" jelzett út nem vezet.Elõre világítva néhol 70-80 méter hosszban lehetett látni a követendõ ösvényt ezáltal.Nem kevés ilyen jelet mûgyûjtõ erdõjárók idõrõl idõre elcsennek,mint megtudtam.
Itt hallottam aztán az elsõ vészjósló megjegyzéseket,hogy"oda biztos fel kell menni?",meg hogy "olyan gyorsan megyünk,semmit sem lehet látni".Féltem,hogy késõbb ebbõl még baj lesz,hiszen itt még nagyon az elején jártunk a távnak,mégha a legnehezebben járható részt le is tudtuk már.Kiérve az erdõbõl megtartottuk második pihenõnket is,be kellett várni a végét,nagyon széthúzta az emelkedõ a társaságot.Ekkor kezdtem aggódni,ugyanis hazafelé a 4 órás szentlászlói vonat volt betervezve,és már 23.30 körül járt az idõ.A legóvatosabb számítások szerint is max. 5 km-t tettünk meg eddig durván két óra alatt!

Elhagyva a Dóc-árkot a S sáv jelzésen haladtunk mezõgazdasági terület mellett,majd egy vadles után bevetettük magunkat az erdõbe.Janival vezettük a mezõnyt égig érõ fák között amikor valami mozdult az úton.Közelebb érve a lámpa fénycsóvája egy borzra világított.Szegény jószág csak állt ott,majd megemberelte magát,felénk fordult,harci állásba helyezkedett....aztán gyors léptekkel megiramodott felénk!Mi meg csak álltunk ott,fõleg én városi gyerek,és vártuk,hogy most mi lesz:-)Én már a frissen beszerzett kutyariasztó elõkapásán gondolkodtam,Jani késõbb bevallotta,készenlétbe helyezte a túrabotját,hátha rá kell koppontani a harcias borz orrára:-)).
Aztán a támadás tõlünk pár méterre abbamaradt,a borz hátra arcot vezényelt magának,és eltûnt a szemünk elõl.Így ért véget a borz-kaland,remélem nem zavartuk meg szegényt túlságosan.

Bakonyszentkirály határában aztán elhagytuk a S sávot,átkeltünk a zöldre.Itt újabb megállásra kényszerültünk,a végén páran nagyon kezdtek belassulni,elõre is jött Gabi megbeszélni a továbbiakat Andrással.Pedig most jött még csak a Zörög megmászása!A négyórási vonat egyre távolabbinak tûnt,úgy számoltam hogy a Cuha-völgybe 2 órára mindenképp le kell jutnom,onnan 1 óra Vinye,1 óra Szentlászló.
Pihenõ után elindultunk felfelé,kicsit elléptem a csapattól,bele az abszolut csendbe,és az abszolut sötétségbe.Egy fán bagoly ücsörgött,a lámpa fénye,csakúgy mint a borznak neki sem tetszett,pár pillanat után elszállt.Tempósan haladva elég gyorsan felértem a Z-S3szög elágazáshoz,ekkor már Andrásékkal beszélgetve,ahol újból meg kellett állnunk,a komoly emelkedõ széthúzta a mezõnyt megint rendesen.Eddíg ezzel az elágazóval sosem tudtam dûlõre jutni,valahogy nem úgy jött a kanyar,ahogy az én térképemen.Aztán,most,hogy a héten megvettem a legfrissebb Bakony-észak térképet,kiderült a turpisság,idõközben más útra került a jelzés,így már egyértelmû lett a helyzet.Hiába,nem 15 éves térképbõl kellene dolgozni,mint az a Kõris-körül túrán is bebizonyosodott már:-)
Itt döntöttem el,hogy innentõl saját tempómban kell haladnom,ha el akarom érni a vonatot.Megkerestem Zsuzskáékat,azt tudakolva,hogy átneveztek a 5 óra körüli vonatra,vagy jönnek velem a 4-esre.Velem tartottak,sõt meghallva mirõl beszélünk,még egy gyõri pár is csatlakozott hozzánk.Elbúcsúztunk Andráséktól,és a többi ismerõstõl akit a sötétben be tudtunk azonosítani,majd negyed kettõ körül elkezdtünk leszáguldani a hegyrõl a Varga-úton a S3szögön.Élveztem a tempót,elhagyva a csoportot egy új szakasza kezdõdött számunkra a túrának.Megszûnt az állandó "zaj"ha mi öten nem beszélgettünk harapni lehetett a csendet.Egész más érzés volt,mint az út eddigi részén.Elhaladtunk a Lovász-kúti vadászház mellett,és hamarosan az Aranyos-völgyben gyalogolhattunk.Kettõ elõtt leértünk a Cuha-völgybe,a terv eddig teljesítve.

Egy pihenõhelynél István kérésére engedélyeztünk magunknak pár perc szünetet,minimális lámpafénynél falatoztunk kicsit,alattunk csordogált a Cuha,teljes csend.....már azon gondolkodtunk,ott kellene maradni,annyira megnyugtató volt a helyzet.Az óránkra pillantva aztán meg kellett törni a varázst,felcihelõdtünk,és elindultunk Vinye felé.A gázlók nem jelentettek különösebb akadályt,nagyon kevés víz volt a mederben.Zsuzskának mégis sikerült megmerülnie egy helyen,ugyanis egy habcsomót szilárd talajnak vélt,és magabiztosan megcélozta.Gondolom eléggé meglepõdött mikor bokáig merült a habos Cuhába:-))Ezután már nem is nagyon törõdött a keresgéléssel,a zsákjában ott volt az egész úton a hátát nyomó váltócipõ,legalább nem hozta el feleslegesen:-))

A tervet tartva 3 elõtt beértünk a célba majd átvettük a díjazást egy kedves lánykától és Viktortól.Szerelvényigazítás,evés-ivás után 3 óra 6-7 perckor elkezdtem nógatni a csapatot,hogy indulnunk illene,ha nem akarjuk a vágányokon sétálva látni az állomásról épp kihúzó vonatot.Ezen a szakaszon is 5 km/óra körüli tempót mentünk,letérve a murváról azonban kezdtek lemaradni a többiek.Úgy döntöttem,elõre megyek,vártak már ránk Szentlászlón a vonatindítással,mikor meglátták az állomás felé igyekvõ túrázó csapatot.Bíztam benne,hogy most is tudok pár percet kialkudni,ha szükség lesz rá.A fák között a lámpa fénye világító szempárokra tévedt,zörgött az aljnövényzet.Soha nem találkoztam még a vadonban vaddisznóval,bíztam benne,hogy nem most jött el a nagy találkozás pillanata:-)A szemek magasságából ítélve amúgy inkább õzek,szarvasok lehettek a hajnali vándorok.

Aztán mikor feltûntek a vasúti pálya melletti lámpák fényei,tudtam,hogy ezt a csatát megnyertük.Szentlászló már madárcsicsergéssel fogadott,kezdett világosodni.
04:11-kor indult a vonat,Zsuzskáék 04.06-kor értek oda.Paraszthajszálon múlott,de velünk együtt gördült ki a Piroska az állomásról.

A vonaton aztán hamar csend lett,mindenki bealudt,vasutas kolléga még a világítást is lekapcsolta nekünk.Én nem voltam álmos,az ablakon nézegetve telt el az út.Otthon aztán tudtam volna aludni,de hát az ikrek ezt másképp gondolták:-)

Szép élménnyel gazdagodtam ismét.A túra elsõ szakasza a közösségi élményt hozta,örültem,hogy segíthettem azokon akik nem olyan gyakorlott túrázók,és esetleg nem olyan egyértelmû dolog nekik éjjelek éjjelén csúszós köveken egyensúlyozva ötször-hatszor átkelni a Cuhán vagy épp a sáros partoldalakon felkapaszkodni.A Zörög-tetõtõl aztán jött a második szakasz,igazi teljesítménytúrás tempójával,szabadon haladva.Minden igény kielégítve:-)

Zárójelben:Egyetlen "hátránya"van ennek a túrának ami valószínû minden vezetett túránál így van,az hogy néhányan nagyon elkalkulálják a képességeiket,amirõl persze legkevésbé a szervezõk tehetnek.Itt is volt egy hölgy aki durván féltávnál a rövidebb távra való lehetséges letéréstõl nem egész egy órával teljesen "meghalt",de aztán ahogy hallottam valahogy mégis végigküzdötte magát a távon.A baj csak az,hogy esetleg 2-3 hasonló emberke miatt kell megállni fél óránként az egész csapatnak.Csak azt nem tudom,hogy lehetne az ilyet kiküszöbölni.Ennyi embernél valószínû sehogy.Zárójel bezárva.

A vonatos megközelítés miatt a túra jelképes 200 ft-ba került,ezért szép oklevelet,ami tulajdonképpen egy Köszönet a részvételért a vasútvonal megmaradása érdekében,kitûzõt,egy szelet nápolyit és sok-sok barátságot kap az ember.Mindenképp megéri:-))
Már elõre várom a következõ Túrázz a vonatért túrát(okt.3.,nem elfelejteni!) a maga 33km-es távjával.András megígérte,hogy a körülményeket legalább olyan emlékezetessé fogja tenni,mint legutóbb.(lásd:nafe beszámoló,Túrázz a vonatért,õsz)Szaván fogjuk.

Addig is folytatódjon a Bakony túrázója mozgalom teljesítése,2 hét múlva Cuha 25 Szentlászlóról,szép útvonalon.Én ott leszek!

dnvzoli

 
 
Kőris körülTúra éve: 20092009.06.22 16:25:02
Kõris körül teljesítménytúra,2009.06.21.

Telefon péntek kora este Bélilacibácsinak:
-Jó napot Lacibácsi,áll még az ajánlat a fuvarra?
-Természetesen.
-Akkor holnap reggel 7-kor találkozunk!
-Holnapután.Holnap mi biciklizünk.
-Itt zavart csend következett,majd:Ne hülyítsen!
-Nem hülyítelek.Túra 21-én,vasárnap,de várj,megnézem a naptáramat még egyszer.Vasárnap.
-Ennyire elnéztem volna?
-Ennyire.
-Hát akkor viszlát vasárnap a vidékinél.
-Viszlát.

Így aztán megúsztam azt a kellemetlen szituációt,ahogy állok szombat reggel a parkolóban egyes-egyedül,7 óra körül valszeg már kezdett volna egyre gyanúsabb lenni a dolog,talán telefonáltam volna egyet,és ha nem vették volna fel(Lacibácsinak csak Matáv-száma van),még az is megeshet,hogy leautózok Bakonykoppányba....hú,nem is folytatom:-)).

Vasárnap tehát három autónyi flottával vágtunk neki az útnak,a vélt címen egy felújítás alatt álló épületet találtunk,és nulla számú túratársat.Ez nem volt túl biztató,ezért felkerekedtünk majd a falu központjában végre a teljesítménytúrák indítási helyszínéhez méltó kép fogadott bennünket.

Minden feltétel adott volt a csoportos nevezéshez,számos gyõri arc jelent meg a túra teljesítésére,gyanítom,hogy aki a Bakony Túrázója cím várományosa,az mind itt volt.Ügyes húzás a szervezõktõl,hogy a cím elnyeréséhez az õ 3 túrájukból kettõt teljesíteni kell,amelyekbõl kettõ ráadásul egy 7végére esik,így aki biztos akar lenni a dolgában,valszeg eljött Bakonykoppányba.Így lehet felfuttatni egy olyan túrát amin csak egyféle táv van,az is egy gyenge 20-as,minimális ellátásal,700 ft-ért.Ha nem része a mozgalomnak,én biztos nem autózok el Gyõrbõl egy laza 4 órás menetért ide.

De elautóztunk,és 08:30-as rajtidõvel elindultunk a Z- jelen a hegy irányába.Ez a jelzés az én térképemen még nem is szerepel,azt hiszem frissítenem kell ez ügyben.Kb. egy km.mezõgazdasági terület után aztán beértünk az erdõbe,itt szóltam Lacibácsinak,hogy én ellépek a csapattól,fenn a ponton megvárom õket.Õ,mint becsületes túravezetõ,a nyájával maradt.Szalagozás mentén folytattam az utat,ahogy a leírás említi a régi vasút nyomvonalán sorra elõzgetve a korábban induló nálam lassabb társakat.Az út folyamatosan,de egyenletes elosztásban,kényelmesen gyalogolhatóan emelkedett,beiktatva néha egy-egy vízszintes szakaszt.A jó magasra nõtt fák szép látványt nyújtottak,de különösebb változatosság nem adódott ezen a szakaszon.Néha egy nyiladékon ki lehetett látni az erdõbõl,de a párás levegõ erõsen korlátozta a látótávolságot.A talpunk alatt murvázott út volt,ami most nem zavart annyira,mert a murva erõsen keveredett az itt található homokos talajjal,valamint az út közepén levõ füves sáv is jól járható volt.Nem elhanyagolható körülmény ezek mellett,hogy ideális volt a hõmérséklet,valamint a korábbi esõk felpuhították a talajt rendesen.

A szalagozott rész vége felé(a térkép Pálháza néven említi a helyet,az útvonal leírás szerint itt volt valaha a vasúti pálya végállomása) egy kerekes kút bukkant fel,ami elég érdekes látvány ilyen magasságban.Átvágva az ember magasságú csalánoson,jobban szemügyre vettem az objektumot.Rég használhatták,vödör,lánc már nincs rajta,de maga az építmény meglepõen jó állapotban van.A beleejtett fadarab durván 3-4 mp.alatt ért a fenekére,csobbanás nem volt,a víz színéig tehát már "nem ér le" a kút.Régen volt azért idõ mindenre.Itt fenn kutat ásni nem egy hét kérdése volt azt hiszem:-))

A Keskeny-cseri nyiladékon balra tekintve már feltûnt a radar-focilabda,gondoltam is:na,kispistázók,ennél rövidebb úton nem érhetõ el a tetõ:-)).Én tovább haladtam a kijelölt úton,hamarosan becsatlakozott az ígért P- jelzés,ami aztán rávezetett minket a radarállomáshoz tartó aszfaltútra.Meglepõ módon most ez sem zavart,kellemesen gyalogolhatóan kanyargott felfelé a szerpentin,közben találtam szamócát,szedtem a gyerekeknek is.Aki már panaszkodott(teljesen érthetõen,hozzáteszem),hogy nehezen jön össze egy rekesz málna,annak ajánlanám,próbálja meg ugyanezt szamócával:-)))Szamócázás közben szépen mindenki visszaelõzött,akit eddig lehagytam,de nem bántam,az autó kulcsa amivel várhatóan hazajutok Pali zsebében pihent,õ meg még valahol a messzeségben kúszott felfelé a többiekkel:-)

Gyümölcsszedéssel is bõven 2 óra alatt felértem a tetõre,nekiálltam reggelizni.Kisebb derültséget keltettem mikor elõvettem a vajas kenyeret,majd egy a gyerekektõl kölcsönvett dobozkából komótosan megkentem lekvárral.A szalámis szendvics terhelés mellett egyszerûen nem megy belém,ahol meg nem adnak lekvárosat,oda én viszek:-)Közben befutottak a gyõriek is,kemény vezérük engedélyezett 10 perc szünetet az evésre,pihenésre,kilátómászásra,nézelõdésre.Teljesítménytúrán vagyunk elvégre:-))

A Vajda Péter kilátóból a megszokott kép tárult elém,szerintem az építményen található tábla hazudik,innen még ember nem látta a Schneeberget,vagy a Rax 150 km-re levõ kétezres csúcsait:-))Tiszta idõ ugyanis szerintem itt soha sincs:-))
Bevártam a hûtlenül elhagyott csapatom indulását,így jóval több mint fél óra pihenés után kezdtük meg a visszautat Bakonykoppányba a P-,majd a Bécsi-árokban frissen felújított Z+ jelzések által vezetve.Nem zajongtunk,de így sem láttunk muflont,az útvonal leírás ezt ígérte feltételes módban a reklámokból ismert varázsszó az "akár"beiktatásával.Bécsi-árok amúgy szép hely,néhol érdekes sziklaalakzatokkal,elég sok bedõlt fával.Egy szakasza nehezebben járható,nagydarab köveken lépdelve kiszáradt patakmederben kell követni a jelzést.Egy fán S+ jelzést láttam,az én régi térképemen ez vezet a Bécsi-árokban,Z+ jelzés nálam nincs is.Frissíteni,frissíteni...:-))

Egy elhagyott kõfejtõ után rákanyarodunk a Z- ra(nálam se híre-se hamva).Elhaladunk méhkaptárak mellett,elég távol voltak,de egy harcos kétszer-háromszor is nekem rontott,szerencsére egyedül volt.Nem járt ilyen jól egy társunk,ahogy hallottam,rá egy egész raj támadt.
Hamarosan aztán kiértünk az erdõbõl,rá a faluba vezetõ szakaszra,ami itt a végén már nem volt túl élvezhetõ,akármilyen babatávot tettünk is csak meg.Nagyon igaz egy korábban hallott mondás,miszerint annyi kilométeren fáradsz el ahányat elõtte fejben beterveztél,most ez 20 volt,20 körül éreztem,hogy mára ennyi elég lesz.
Faluba beérve csentem még némi málnát(hallod Zsuzska,itt már megérett a málna:-)),meggyet,cseresznyét,majd 13:20kor a túra véget ért számomra.Átvettem a szép kitûzõt,ledobtam a bakancsot és falatozásba kezdtem várva a többiekre.Jó fél órás késéssel futottak be,így bõven 2 óra után indultunk haza.

Tempósan haladva szerintem símán 4 óra alatt teljesíthetõ a táv,találkoztunk is egy sporttárssal a Bécsi-árokban aki már a második kört csinálta ellentétes irányban.Végül is a Kõris-hegy ep. 14 óráig nyitva volt,fel lehet érni ha kilép az ember.700(650)forintért kitûzõt,hegyen-célban valamiféle kannás szörpöt(inkább ittam a magamét),nápolyit kapsz ami nem túl sok.Szép viszont a táj,jó az útvonal,ha jól tom ez egyébként évente változik.Lehetne azért több választható táv is a babatávon kívül.Bakonyi Barangoláson találkozunk remélem.Most nagyon kacsintgatok a jelvénnyel díjazott táv felé:-))Meglátjuk.

u.i.:ellátogattam a szervezõk honlapjára,és bevallom picit elszégyelltem magam,amiért esetleg úgy lehetett értelmezni az írásomat,hogy sokallom a 700ft-os nevezési díjat.A díj viszonylagosan sok,mivel esetleg más túrán ezért jobb ellátást kapunk,én õszintén,nem látom át mire megy el a befolyt összeg,de az oldalukon láttam,hogy õk egy lelkes csapat,különösen szimpatikusak lettek a jelzésfelújító munkájuk miatt.Hányan panaszkodunk azért néha,hogy milyen ritkák a jelzések?És kinek lenne a dolga ezeket festeni?Én nem tudom,dolga-e valakinek,vagy ilyen lelkes amatõrökön múlik,van-e jelzés vagy nincs.A nevezési díjjal mi nem csak az ellátástunkat "váltjuk meg"hanem a túrával járó költségeket is megfizetjük.És ha ezzel hozzájárulunk pl. a jelzésfestés(festék,ecset,drótkefe,idõ,benzinpénz)költségeihez,még egy picit a lelkünket is megnyugtathatjuk,hogy mi is tettünk a jó ügyért valamit.

dnvzoli








 
 
Hatos-tölgyTúra éve: 20092009.06.14 15:30:27
Hatos-tölgy 30. 2009.06.13.

Hét közepén jött az sms Feritõl(nafe),megyek-e Tényõre?Amíg nem volt biztos nem válaszoltam,így csak péntek délután szóltam,hogy ott leszek kezdésre.Nem volt túl sok infó a túráról itt az oldalon,így a megadott telefonszámon érdeklõdtem a szolgáltatásokról,szintadatokról.Megnyugodtam,hogy legalább kitûzõt kapunk,ha már oklevelet nem.Ha ez sem lett volna,nem indulok,valami emlék nekem kell,így is hiányzik az oklevél majd a mappámból....(mindenkinek van valami heppje,nekem ez:-))
Képben volt még két túra,de mivel este dolgoznom kellett,egyikrõl sem értem volna haza.Tehát minden körülmény e túra felé irányított szerencsére,mivel egy szép élménnyel gazdagodtam általa.

Nyolc óra elõtt pár perccel érkeztem a rajtba,ahol már várt rám Feri.Mindenfelé ismerõs arcok voltak,a neveket sajnos még nem tudom,de szinte nem is volt olyan akit nem láttam már ezelõtt is valahol.Ez meg is alapozta a jó hangulatot.Átvettem én is a kicsit szerény képességû fénymásolt térképkivonatot,és neki is vágtunk a távnak.

A frissen felújított Z- jelzésen hagytuk el a falut,a település határán egy tanyáról(?)rohant felénk a már szinte megszokott kutyapáros de szerencsére õk is csak a portát védték,ugyanis a nyitott kapu ellenére nem kezdtek üldözni bennünket.Be kellene szerezni valami védelmi eszközt,nem biztos hogy a végtelenségig szerencsénk lesz a kutyákkal.A Horgász-Vadászban mikor a gázspray iránt érdeklõdtem,az eladó megkérdezte hogy abba akarok-e kapaszkodni kutyatámadás esetén.Ezután felvilágosított,hogy a gázpisztoly a tuti.Én meg nem akarok pisztolytáskával az oldalamon túrázni....megoldáson még agyalok:-))

A kiválóan felfestett Z- jelzés aztán egy Y-elágazó után eltûnt,még volt kettõ õsi Z-,aztán semmi.Haladtunk a szõlõk között,de egyre bizonytalanabbak lettünk abban,hogy jó az irány.Azzal nyugtattuk magunkat,hogy különösebb letérési lehetõséget nem hagytunk magunk mögött,viszont nyugtalanított az a körülmény,hogy ha eddíg olyan precíz volt a jelzés akkor most miért nincs sehol.Már pedig nem volt sehol,lehetõség a felfestésre viszont ezer is kínálkozott.Mint Feri említette a gps sem mûködött,én már biztos voltam benne,hogy nem jó helyen haladunk,de visszafordulni sem volt hangulatom,ahhoz már túl sokat jöttünk elõre.Nem láttunk friss lábnyomokat sem,pedig Bélilacibácsi és csapata elvileg fél órával elõttünk volt,10-15 ember a homoktalajon hagyna azért némi nyomot.

Aztán egyszer csak emberlakta területre értünk,keresztezve egy mûutat,a szemközti oszlopon pedig ott virított a friss,még meleg Z- jel:-).Igénybe vettem a közönség segítségét,megkérdeztem hova vezet,illetve honnan jön ez az út.Miután ezt megtudtuk,az is világossá vált,hol vagyunk most.Megnyugodtunk,jó helyen járunk.
Na most,ugye két lehetõség van az elõzõ pár kilométerre:vagy mi jöttünk rossz úton a szõlõhegyen,vagy ez a szakasz kimaradt a festegetésbõl valami okból.

Hamarosan elhaladtunk a Z-,S- elágazó mellett,ezután mi a sárgán talpaltunk tovább a Gyõr-Pápa vasútvonal irányába,ahol balra fordulva még a sínpár elõtt megindultunk Felpéc felé a Bakony-ér partján.El is néztük volna a letérést az Õsborókás felé,ha nem épp akkor jön szembe velünk egy gyõri sporttárs,aki egy elkóborolt gombászkodó csapattársukat kereste.Itt jól jött volna egy szalag,vagy egy nyíl jelzés balra,bár a térképen világosan látszik a kanyar,de hát nem néztük folyamatosan a lapot...

Õsborókás ep.-nél értük utol Lacibácsiékat,innentõl egy darabon velük haladtunk.Többé-kevésbé.Zsuzskával(aki elõtt megemelem baseballsapkámat,ugyanis megcsinálta a Kinizsi100-ast,ami annak fényében végleg nem semmi teljesítmény,hogy saját bevallása szerint 36km-nél többet még nem ment egyhuzamban!!) mi megléptünk kicsit,így bírva tempósabb haladásra a többieket:-))Sikerült.Többé-kevésbé:-)).Felpécen a kocsmánál aztán bevártuk õket,majd némi frissítés,evés-ivás-kávézás után tovább indultunk.

Faluból kiérve elég kemény emelkedõvel találtuk magunkat szembe,de mi bírjuk az ilyet,így komolyabb sebességvesztés nélkül haladtunk felfelé,inmáron hármasban Zsuzskával,Ferivel,a többieket az emelkedõ meg a csapatszellem leszakította tõlünk:-))Visszatekintve a domboldalról szép képek készültek.Kellemes erdei szakaszon értük el a Hatos-tölgy ep.-t,ahol megfizettük a túra nevezési díját,majd bizalmi alapon megkaptuk a kitûzõt is.Azon gondolkoztunk,mi lehet a története a hattörzsû fának,végül úgy rémlik,hogy emberi kéznek tulajdonítottuk a jelenséget a természetes változattal szemben,az persze nem biztos hogy ezt jól gondoltuk..

Hattörzsû fát a S+ jelzésen hagytuk el.Ez is szépen fel volt festve,láttuk a térképen,hogy kanyargásra lehet számítani,így mindhárman figyeltük az elágazásoknál az esetleges letérési lehetõséget.Annyira figyeltünk aztán,hogy a jelzés egyszer csak megszûnt létezni:-).Ez akkor tûnt fel mikor elértünk egy útelágazáshoz ahol egyrészrõl lehetett menni jobbra.Aztán lehetett menni balra,majd pár 10 méter után errõl az útról jobbra lefelé meredeken,vagy balra durván szintben.Három szóval:Három lehetõség kínálkozott:-)).Mindhármat leteszteltük,jelzés sehol.Feri közben életet lehelt valamelyik navigációs kütyüjébe,és mivel láttuk,hogy a következõ cél Kajárpéc,megindultunk a balos úton a falu irányába.Ekkor még befutott egy túratársnõ is,de õ nem tartott velünk,remélem nem bolyong azóta is az erdõ mélyén.

Vadregényes szakaszok következtek,nagy örömünkre találtunk szamócát,ami olyan finom amilyen pici.Egy helyen letértünk a kilátás kedvéért még errõl az útról is,itt finom cseresznyét találtunk,Zsuzska szerint a cigány fajtából.Ha jól rémlik innen még a Somló is látszott.Aztán a falu széléhez közelítve balról befutott a S+ is:-))
Mi durván párhuzamosan haladhattunk vele,szerintem úgy 1km-t tettünk hozzá a távhoz az eltévedéssel.A faluban szépen felújított parasztházakat találtunk,álmaim otthonát több verzióban.Néhány szem meggyel,cseresznyével megrövidítettük a helyieket,ezért itt kérek elnézést.Aztán bájos utitársnõnk egyszer csak felfigyelt egy A4-es lapra amire valami ilyesmi volt írva:Hatos-tölgy,kultúrház,meg a nyíl a megfelelõ irányba.Elõvettem az "itinert",akkor látom,hogy valahol Kajáron bélyegezni kellene.Így hármasban,beszélgetve szinte repültek a kilométerek,emellett nyilván a figyelem is lanyhul kissé,így ha Zsuzska nem veszi észre ezt a lapot,ki tudja honnan kellett volna visszafordulnunk a bélyegért?:-)
De nem kellett,így idõveszteség nélkül begyûjtöttük a plecsnit,majd a templom után balra fordulva megkezdtük a túra második "nagy" emelkedését a kettõbõl.Itt homok volt a talpunk alatt,ennyivel kellemesebb volt feltempózni a dombtetõre,ahonnan megint szép kilátás nyílt,most a Kõris-hegy irányába.Tisztán látszott a radar-focilabda is a hegy tetején.

Hamarosan aztán újra a Hatos-tölgy ep.-nél voltunk,itt frissítettünk egy utolsót,majd kiegészülve egy túratársnõvel leereszkedtünk Tényõre a Z+-en.Itt beteljesedett Zsuzska álma:talált végre magának málnát,sõt kislányosan aranyos kérésére egy néni feltankolt minket finom érett cseresznyével is,majd invitált,jöjjünk akkor is mikor a szõlõ érik szívesen megkínál bennünket abból is.Hát igen,ez az ami egyre jobban kiveszik ebbõl a világból,és olyan jó néha rátalálni.

Egy óra után valamivel célba értünk,én egyenesen mentem a reggeli rajthelyre,a többiek meg hülyének néztek,mivel állítólag a túra hivatalosan a 2. Hatos-tölgy érintésnél már véget ért,ne keressek én itt lenn a faluban célbírókat.Így búcsút vettünk Feritõl,majd beszálltunk az autóba és hazasuhantunk.

Összegzés:Nagyon örülök,hogy ez a túra lett a befutó.Az ember hajlamos rá,hogy ha már bírja mondjuk az 50-es túrákat,egy gyenge 30-ast már úgy fanyalogva közelít meg.Nem kell azonban mindig a maximumra hajtani,jól esik néha egy ilyen lazább futam is,fõleg ha ennyi ismerõssel,szinte családias hangulatban telik el ez a fél nap.Szép vidéken haladhadtunk,aranyos kis falvakat érintve,minimális aszfaltos szakaszokkal.Többnyire homok volt a lábunk alatt,nagyon jól esett,mostanában kõkemény talajú túrákhoz volt jobbára szerencsém.Van hova fejlõdnie még a túrának,egy oklevél beleférhetne,a térképkivonat is szépülhet még,esetleg valami ellátást beiktatni,így talán szélesebb rétegeket lehetne vele megcélozni,kérdés persze,hogy cél-e ez.Nekem így gyõriként ebben a formában is tetszett a dolog,valószínû az indulók zöme is a környékrõl jött.

Kellemes túra volt,ideális idõjárásban.Jövõ héten a Kõris-hegyen találkozhatunk.Én ott leszek.

dnvzoli






 
 
Velence 35/25/10Túra éve: 20092009.06.07 13:28:34
Velence 35,2009.06.06.

Az idei nyár munka szempontjából hálisten elég sûrûre sikeredett eddig,így több betervezett túra elmaradt,illetve váratlanul mások ugrottak be az eltervezettek helyére.Mert,ugye menni kell,nincs mese,két hét gyalogláshiány után már viszket az ember talpa.Így maradt el a nagyon várt Õrség valamint az Odvas-Kõ-ris túra,jött helyette viszont egy Gulács 20.Mivel szeretném megcsinálni a Bakony túrázója mozgalmat,a következõ túra elvileg a Jutasi õrmester lett volna,de egy túrabeszámolóban elkapott félmondat egy pontõrtõl,miszerint"nem ám elkezd futni,ez nem teljesítménytúra" eltántorított az indulástól.Menni viszont "kell"mint említettem,így adott volt a következõ célpont:a Velencei-tó,fiatalságom legszebb nyári élményeinek helyszíne.

Túlélve a néhol katasztrófális állapotban leledzõ 81-es utat 7 óra elõtt pár perccel már a pákozdi Franci sörözõ elõtt voltam.Az idõjósok akár a zivatart sem tartották elképzelhetetlennek,némi jéggel megspékelve,így bakancsot húztam,és pakoltam esõkabátot,egy pulóvert,és bevallom csere nadrágot is,mivel nem szerettem volna bõrig ázva vizes ruhákban lenyomni esetleg 15-20 kilométert.Az óvatosság feleslegesnek bizonyult,de ezt elõre nyilván nem tudhattam.

Mostanában egyre több túrán találkozom a Tájoló Bt.által elkészített színes igazolólappal,itt is ilyet kaptunk,szint-és távadatokkal,viszont szöveges leírás most nem volt,olyan sem hogy a jelzések hogy követik egymást,amire igazság szerint nem is volt nagy szükség,elég érthetõ a térkép maga is.

Az indító néni megkérdezte hány óra,mondtam 07.05,ezután a lapon 07.00-val nekivágtam a távnak.A néni valszeg nem tudta,hogy aki véresen komolyan veszi az idõket,az ezért az 5 percért gyilkolni is képes lenne:-)).Szerencséjére én nem ebbe a kategóriába tartozom,bár mivel megjegyeztem ezt a momentumot,ezzel elárultam,hogy azért érdekesnek tartottam az eljárást:-))

Tehát Franciéktól jobbra kikanyarodva átkelve egy hídon,egy újabb jobb kanyarral megkezdtem az emelkedést.Egy ideig még a faluban haladtam,majd elhaladtam a Bella-tó mellett ami gyakorlatilag egy berothadt pocsolya,amit valószínû a Bella-patak próbál táplálni friss vízzel,nem sok sikerrel.A patak után balról vészjósló kutyahangok érkeztek,két db ebtõl.Az egyik valami irgalmatlan brutál kinézetû,és méretû állat volt,nagyon reméltem,hogy a pallókból épült kerítés telken belül tartja õket.Esélyem ellenük közelített volna a nullához.

A kutyák jó kutya módjára csak a területüket védték,így nem jelentettek rám veszélyt,tovább haladhattam.Hétvégi házak között talpaltam egy itt megismert túratárssal,majd elhagyva a telkeket rátértünk egy murvás útra a dombtetõn.Itt a beszélgetés hatására sikerült nem észrevenni azt a pontot ahol a jelzett út letér a murváról.Egy idõ után aztán furcsa lett,hogy nekünk határozottan jobbra kellene tartanunk az Anikó-forrás irányába,az út ezzel szemben egy erõteljes balossal vinne tovább minket.Idõközben négy fõsre duzzadt bolyongó csapatunk,én azt javasoltam,menjünk vissza az utolsó jelzésig,ugyanis ahol álltunk 4-5 felé lehetett volna tovább menni,kevés reménnyel a sikerre.Ezt(a visszafordolást)választottuk aztán,aminek meg is lett az eredménye,100-150 méter után meglett a keresett ösvény.

Anikó-forrásnál pecsét,sajnos a forrás nem iható,így a szokásos forrásvíz tankolás elmaradt.

Forrás után hamarosan kiértünk egy nyílt,dimbes-dombos részre,ami engem elsõre egy szovjet harckocsizó gyakorlóterepre emlékeztetett.Szinte nulla növényzet,"utak" keresztül-kasul mindenfelé.Késõbb néhány megmaradt mûtárgy csak erõsítette ezt az érzést.Amúgy a kilátás szép volt minden irányba.Látszott a Vértes,Székesfehérvár,a Velencei-tó,valamint a Meleg-hegy,amirõl azt hittem ekkor még hogy felmegyünk rá.

Itt az irány tartását szalagozás segítette,majd befutott a Z-,majd a P+jelzés.7-8 km után aztán végre "erdõt értünk",a napos,fülledt idõben már így reggel is kívántam az árnyékot.Következett a Hurka,majd a Bodza-völgy,szép vidék,itt is csak egy valami hiányzott:a víz a völgyekbõl.Aztán valami kis patakocska-kezdemény jelezte,hogy hamarosan elérjük az Angelika-forrást.Forrásnál ep.,sajnos ez sem iható.Elég bosszantó.Elõvettem egy szendvicset,gondoltam megpróbálom magamba erõszakolni,a pontõr úr hellyel kínált,megköszöntem,de inkább elindultam,és menet közben táplálkoztam.

Az út itt is többnyire erdõben visz szerencsére,a talaj változatos,néhol süppedõs homok,amin eléggé csodálkoztam,hogy hogy került ide,néhol apró kaviccsal borított,amit mi a kútfúrásnál csak "zizikavicsnak"hívunk,egyébként nagyon jó vízadó réteg a szinte nulla homoktartalmával.Ezt a zizit is nézegettem,hogy ezt most ide hozták,vagy ez itt az "eredeti burkolat"?És persze a hegytetõkön megszokott lekoptatott sziklás talaj is volt rendesen.

A Meleg-hegy mellett aztán csk elhaladtunk,meg is néztem még egyszer a térképkivonatot,nehogy kihagyjak egy ep.-t esetleg.Megerõsítést nyert tehát,hogy a következõ célpont a Nadap községben található Teke Sörözõ,amit kicsit alternatív úton értem el,mivel kiérve az erdõbõl elvesztettem a jelzést,így szó szerint toronyiránt a templom tornyát szem elõtt tartva jutottam el a sörözõbe,ahol a pecsét mellé kértem egy jó hideg kólát is.

Betájoltam magam,majd elindultam a fellelt P-jelzésen.A falu szépen felújított temploma után,jobbra visz a jelzés a Szintezési õsjegy,valamint a Szintezési fõalappont irányába.Az Osztrák-Magyar Monarchia 7 szintezési fõalappontja közül ez az egy maradt a mai országhatáron belül,a túristatérkép információja szerint.Az emlékoszlopon az MDCCCLXXXVIII-as évszám szerepel.Ezután is a P-jelzést követve kanyarogtam a falu mellett,egy részen egy gyönyörû ligetszerû erdõn át vezetett az út.Kiérve az erdõbõl balra fordulva megkezdtem a következõ emelkedést a Bence-hegy irányába.Hamarosan elértem a Panoráma utat,ahol finom ám igen apró cseresznyét találtam.A magokkal nem is igen foglalkoztam:-)Az út nem érdemtelenül birtokolja a nevét,ez hamar kiderült.Egyszerû "panelproliként" rácsodálkozhattam,milyen mélyszegénységben élnek egyesek:-))Félreértés ne essék,én senkitõl nem irigyelem a gazdagságát.

Ez a szakasz a szép kilátásokról szólt,szép panoráma,szép pincék,házak.Viszont aszfalt volt a lábam alatt,amit a "mindíg zárva tartó"Bence Vendéglõ után már kezdem rohadtul(gondoltam,hogy azt írom,hogy nagyon,de az nem fejezné ki a valós mértéket)utálni.Tulajdonképp nem is látom sok értelmét a Velence szélére való leereszkedésnek,majd a visszakapaszkodásnak,mindezt aszfalton.Hát ha csak nem a panoráma....na jó,az tényleg szép volt:-))

Aztán csak elfogyott a burkolt út,végre újra természetes környezetben vitt az utam.Visszatértem Nadap határába,ahol néhányan a S- helyett a S+ en akarták elhagyni a falut,szóltam,hogy az majd visszafelé lesz jó.Egy srác jelzett,hogy nem hallja,mit kiabálok,közelebb érve aztán kivette a fülhallgatóit....nem tudom megérteni....mit hall õ a természet zörejeibõl,a madárcsicsergésbõl...?

A S+ jelzésen értem be Sukoróra.És végre találtam közkifolyót!!!Felfrissítettem vízkészletemet,mivel ezután erre már nem igen lesz mód,valamint véghezvittem egy kisebbfajta fürdést.El nem lehet mondani mennyire jól esett.

Sok szépen karbantartott parasztház van ebben a faluban,a templom itt is szép,van kálváriadomb is domb nélkül.A pecsételés a Lesz Vigasz Sörözõben volt,ahol elég nagy sor gyûlt össze,és mivel sokan fogyasztottak is a fröccs,és a vadász helyi kisasszony által nem ismert fajtájából,elég lassan csökkent a sor hossza.Az egyik túratárs az idegösszeomlás határárra került ezáltal,az ingerküszübe itt már nem is volt mérhetõ,inkább egy mélyedés lehetett ekkor már,és mivel nem lehetett akkor ott tudni,mi lesz a következõ lépése,és már én is kezdtem türelmetlen lenni,elkértem a kisasszonytól a bélyegzõt.És láss csodát,megoldódott a helyzet,aki nem akart fogyasztani,bélyegzett és már mehetett is tovább.

Megúszva tehát az ideges túratárs által esetlegesen elkövetett tömegmészárlást elhagytuk a falut a Z-jelzésen.Ekkor kezdett el csöpögni az esõ,én bíztam benne hogy lesz belõle több is,de csak arra volt jó,hogy még párásabb legyen a levegõ...

Itt újra erdõben haladtunk,egy idõ után a P háromszög jelzésen,néhol a kifejezetten jól jött a túrabot a sok szederinda miatt.Egy vadkerítésnél irányt tévesztettem,de hamar szóltak,hogy a jobbra tartás kifizetõdõbb lesz.A P háromszöget aztán a Barlang-kútnál P "pötty" jelzésre cseréltük,majd balra kanyarodva rátértünk egy reggel már bejárt szakaszra a P+-en.Innen a S-jelzésen haladva közelítettünk a Pandúr-majd a Pogány-kõhöz.Itt volt a túra legkomolyabb emelkedése,rövid,de annál meredekebb kaptatóval.A Pandúr-kõ az igazán látványos szerintem,a Pogány-kõ szikláit valami idióták összefestegették mindenféle feliratokkal,néhol cirill betûs mázolmányok emlékeztetnek bennünket a múltra.

A Pogány-kõ megtalálásával akadt egy kis gond,itt hiányzott talán egyedül a szöveges leírás,az látszott a térképen hogy a völgybõl a S háromszög jelzésen kell kikapaszkodni,a Pandúr kõ meg is lett,aztán még feljebb haladva újabb sziklaalakzathoz jutottam,már azt gondoltam hazament a pontõr,de aztán kisegítettek,és irányba állítottak.Ahol én álltam az a sziklacsoport a térképen Kocka néven szerepel.

Pogány-kõnél tehát meglett az utolsó pecsét is,az is kiderült hogy itt már a Z-jelzést használjuk.A Z-jelzést lefelé a dombról nem volt egyszerû követni,már azon voltam,hogy elindulok mindenen át,majd csak lesz valami,amikor egy kisebb fán meglett a jel,ettõl fogva nem volt gond.Érdekes volt,hogy sokan pontõri invitálásra kispistáztak ezen a részen,mondván nem kell lemenni vissza Kocka felé megcsinálni a kunkort,egyszerûbb a másik irányba elõbb-utóbb úgyis befut a jelzés.Persze ezután büszkén mutatják gondolom a kitûzõt,az oklevelet,amin a meg nem tett táv szerepel....

Z-és a reggeli szalagozott szakasz után kb. 1 km múlva lekanyarodtam a Z+jelzésre,és 2-2,5 km ereszkedéssel beértem a célba.Az idõm 7:10 lett,ami lehetett volna jobb is,ha leszámítjuk a reggeli 10-15 perc bolyongást,és mondjuk 20 perc fényképezési idõt.Jutalmul Emléklapot kaptam-érdekesen-név nélkül,valamint egy olyan pici kitûzõt,hogy mikor megláttam bevallom,magamban mosolyogva azt kérdeztem,hogy ez meg mi?:-))Amúgy szép a kitûzõ,csak én még nem kaptam ekkorát ezért volt a csodálkozás:-).

Gyorsan megittam a túra egyetlen szolgáltatásaként kapott italt(150 ft-ért fogyaszthatsz,amit szeretnél)a meglehetõsen füstös kocsmában,majd érdeklõdtem egy helyi túratárstól a fürdési lehetõségekrõl.Aztán átautóztam Agárdra,ifjúkorom legszebb 4 napos hétvégéinek helyszínére.Azok az Edda-táborok......
Kihalt volt minden,alig lézengett egy-két ember.Belevetettem magam a jó esetben 17 fokos vízbe,egyedüliként,mondanon sem kell,de a túra utolsó 10 kilométerén már csak ez lebegett a szemem elõtt:-))Minden túrának így kellene végzõdnie nyáron,így lenne kerek a történet!Ahol nincs tó,ott legyen medence,kedves rendezõk!!:-))

Autóztam még egy-két kört a településen,szomorúan konstatáltam,hogy ahol mi annak idején sátoroztunk,ott most egy csilli-villi Aldi áruház áll....eltörölték a múltam egy darabkáját a föld színérõl végleg....a pop-strand is omladozik...
Az említett helyi(pákozdi)túratárs említette,jöjjek el pár év múlva,rá sem fogok ismerni a tájra,nem lesz ám szabadstrand meg ilyenek...fürdõkomplexumot,bevásárlóközpontot mindenhova!!....nem vagyok rá kiváncsi...

Összefoglalnám.A túra szép vidéken vezet,sok kilátási ponttal,kedves kis falukat érintve.Az irány és a jelzések is gyakran változnak,így sûrûn vettem elõ a térképet,sok kellemetlen megállót beiktatva ezzel,mivel én túrabottal megyek és nincs 5 kezem.Jobban szeretem ha van szalag.Amúgy eltévedni elég nehéz,ha figyel az ember.Szolgáltatás az az egy ital,azt levonva ha jól rémlik 350ft a nevezés.Nem sok,de inkább fizetnék többet,20 km körül jól esne egy kis lekváros kenyér.Hát ennyi,jó volt,elfáradtam rendesen,ahogy illik.
jövök még szerintem.

dnvzoli







 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20092009.05.26 22:48:16
Tanúhegyek túra,Gulács 20 változat.2009.05.23.

Mivel ezen a héten csütörtöktõl Balatonszepezden tartózkodtunk a szokásos szezon elõtti baráti hosszú7végénken adta magát a lehetõség egy kis túrázásra.A családi békesség megõrzése érdekében a 20-as távot választottam,nem akartam még a "nyaralás" alatt is egész napra magára hagyni az ikreket az anyukájukkal,pedig az idõjárás és a "mehetnék" is csábított akár az 50-es táv felé is.Emellett jó választás lett a Gulács 20,az elõzõ napok pörgése után pont jól esett,lehet hogy a hosszabb távokon szenvedtem volna,aminek meg semmi értelme.

Tehát fél 6 körül beindítottam a Mondeót,és a még az igazak álmát alvó Szepezdrõl átgurultam Badacsonytördemicre,ahol az elsõ embert megszólítottam,keresvén a Faluházat.Mindez a keresett objektumtól 30 méterre történt,így a bácsika magyarázata közben már meg is láttam a-ha jól rémlik,Faluház-feliratot egy táblán.

A rajtban mindjárt ismerõsökbe botlottam,nagy örömömre.Petami több távot kívánt teljesíteni,ha jól értettem;Levi(még a szép emlékû gyõri Edda-klubos idõkbõl.....hajj,azok voltak a szép idõk..:)az 50-esre ment,valamint a Lepke40-en megismert túratárs,akivel be is mutatkoztunk,de szégyellem,nem emlékszem a nevére.Õ szintén az 50-est választotta ma.Utóbbi kettõvel indultunk neki a túrának,a Bujdosók lépcsõjénél aztán elveszítettem õket,ezután egyedül mentem egészen a célig.

Akkor a túra:Faluházból elindulva szõlõskertek között haladva éri el az emberfia a Bujdosók lépcsõjét,amin rövid,de annál fárasztóbb módját próbálhatja ki a Badacsonyra való feljutásnak.Lihegtem rendesen,de megállni nem volt tanácsos,ugyanis millió szúnyog csapott le a prédára amint pár másodpercre meg akart pihenni a vándor.A lépcsõrengeteget letudva aztán jobbra fordulunk,és hamarosan a Ranolder-keresztnél találjuk magunkat,ami az elsõ ep. is egyben.Sokat elárul az a tény,hogy a túra 810 méter szintjébõl már itt le is tudtunk 295-öt,miközben 2,59 km-t tettünk csak meg!A kilátás azonban mindenért kárpótol,végre látom hol jártam a Tanúhegyek nyomában túrán:-))Akkor ugyanis innen a Balatonig sem lehetett lelátni.Az igazolófüzetbe itt egy giga-pecsét kerül,nagyon látványos,tetszik.

300 méter után újabb szép kilátást biztosító pontra éünk,az Egry-kilátóhelyre,majd durván 500 méterrel arrébb befut a 2. ellenõrzõ pont a Hertelendy-emlék.Ezt elhagyva némi ereszkedés után emelkedni kezdünk a Kisfaludy-kilátó irányába.Végig az úton láthatóak a tegnap esti vihar következményei,rendesen lecsaphatott a hegyre,kisebb ágak,levelek tömege az ösvényen mindenfelé.A túra szempontjából a legjobbkor érkezett az égi áldás,friss levegõt biztosítva számunkra a hét közbeni kánikula után.

Ahogy az itiner is írja,a Kisfaludy-kilátót bizony eléggé körbenõtte már az erdõ,de azért megérte felmenni rá,jó messze el lehetett látni most ebben a tiszta idõben.Szép tud lenni az is ahogy a "fák felett" állva körbenéz az ember.Nyugalom volt ott fent.

Innem aztán ereszkedés következik a Kõkapu irányába,áthaladva a kõtengeren érjük el a Klastrom-kutat,ami egyben a 3. ep. is.Itt mindenféle csoki a jutalom a jobb fajtákból(Balaton,Sport).Vízkészletemet szokás szerint forrásvízre cserélem,majd folytatom a túrát.Hamarosan szalagozás térít le a túristaútról egy szûk "alagútba"ahol elõször tapasztalom meg a vízhûtés áldásos hatását:-)).Elhaladunk egy Vízmû telep mellett(víztározó,ha jól sejtem),majd beérünk Badacsonytomaj szélére amit némi aszfaltozás után magunk mögött is hagyunk.A kõbõl emelt buszmegálló után az újabb Vízmû telep elõtt(szennyvízátemelõ jelen esetben)aztán kiérünk a faluból és kellemesen puha talajon szõlõdombok között haladunk a Gulács irányába,jól kiszalagozott úton.A túrának ezen a részén gyakori az irányváltás,de a szalagozás-útvonalleírás-útvonalvázlat trió tökéletes.Eltévedni lehetetlen.

Szalagozott rész után kiérünk egy mûútra,itt már jelzés is van.Hamarosan az gyönyörû környezetben található Istvándy-pincészet parkjában találjuk magunkat.Itt helyezték el a szervezõk az eteteõpontot,korlátlan vajas-lekváros kenyér és ital(nem gagyi,minõségi üdítõk!)fogyasztással.Meg is jegyeztem a nagyon kedves(és nagyon csinos)hölgynek,hogy biztos nem fognak hülyének nézni a haverok,ha elmondom nekik,milyen jól esett a kóla az Istvándy-pincészetben:-))Hiába,hülye ízlésem van,nem szeretem sem a bort,sem a sört.(valamint kávét sem fogyasztok,ilyenkor szokták megkérdezni,minek él az ilyen,remélik azért a nõket szeretem;szeretném én,válaszolok általában,csak hát asszony,gyerekek....:-))

Tízórai letudva,irány a Gulács!Etetõpontról visszaereszkedünk az aszfaltra,majd pár méter után bevetjük magunkat az erdõbe.Egyre keskenyedõ utakon haladunk a csúcs irányába,itt is élvezve a vízhûtést.Néhol olyan érzésem volt,hogy itt még ember nem járt elõttem,annyira elhagyatottnak tûnt az ösvény.Egy szakaszon szabályos bazalt(remélem nem írok nagy butaságot)szõnyegen halad a túra,a túrabot itt-ott mélyre szalad,vigyázni kell nehogy elakadjon,ha egyszer meghajlik,annak lõttek.

Felfelé haladva már attól tartottam,hogy túlmentem a ponton,itt a szalagok is ritkábban voltak,de aztán egyszer csak emberi hang csapta meg a fülemet,meg is találtam hamarosan a hangok forrását két pontõr személyében.Beszélgettünk pár percet,elemeztük a panorámát.Látni lehetett Tapolcát, a Szent-György-hegyet,Szigligetet,a Badacsonyt.Egyikük próbálta javítani a kilátást a sziklaperemen egyensúlyozva,remélem még az élõk sorában van:-))

Innen aztán már csak lefelé haladunk,elenyészõ 20 méter szint van még hátra a túrából.Kevés aszfalt,jobbára kellemes homoktalaj van a lábunk alatt a hátralevõ pár kilométeren.Az út itt is tökéletesen szalagozott,szõlõültetvények között haladunk.Igazgatom a feltekeredett szalagokat,örülök hogy puha a talaj,gyönyörködöm a tájban,megpróbálok minél többet elraktározni belõle.

06:04-kor indultam 10:12 kor érkeztem be.Nem rossz idõ,pedig most nem is ez volt a legfontosabb,kevesebb mint 20 km-en minek rohanni?Fõleg ilyen tájon vétek átszáguldani,ahol érdemes volt én is álltam percekig,a tízórait sem siettem el.

Összefoglalnám.Tökéletesen szervezett túra.Tökéletes idõjárás.Gyönyörû táj.Több oldalas színes igazolófüzet polgármesteri köszöntõvel,ismeretanyaggal a tanúhegyekrõl,útvonalleírással,útvonalvázlattal,szint-és távadatokkal.Szép színes oklevél,szép kitûzõ.
20 km-en a rajtban ásványvíz-ropi.A ropit ajánlanám a nyári túrák szervezõinek,nagyon jól esik,és a sópótlás is némileg megoldott vele.Badacsony meghódítása után csokik.Gulács elõtt etetõ-itató pont minõségi eledellel.Célban aki igényli minimális pénzért gulyásleves.Mindez 600 forintért.Néhány szponzor beiktatásával ezt lehet elérni.Tudom,nem az ellátás egy túra legnagyobb értéke,de azért mindenkinek jól esik gondolom,ha ennyi pénzért nem csak egy pohár teát kap...

Külön köszönet a kevés aszfaltért,a túra elõtt nézegettem,merre mehetünk majd a két hegy között.Sehogy sem jött össze a 20 km.Igy a szalagozott részek beiktatásával szerencsére a hegyek közti szakaszok is kimondottan élvezetesek voltak.

Szóval nagyon jól esett ez a gyenge 20-as,asszem jövõre megpróbálom az 50-est.Ha minden és mindenki úgy akarja.

dnvzoli

 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20092009.05.11 22:51:02

Tési-fennsík 50. 2009.05.09. Nagyon vártam már ezt a túrát,bár ebbõl a környékbõl ezelõtt még csak a Bakonynána-Római-fürdõ szakaszt ismertem,meg voltam Tésen a szélmalmoknál,úgy gondoltam nem lesz rossz közel 50 km-en keresztül bóklászni errefelé. Úgy gondoltam,jó sokat fogunk erdõben,füves réteken gyalogolni,ezért egyértelmûen a túracipõ mellett döntöttem most a bakanccsal szemben,fõleg hogy 30 fok körüli melegre lehetett számítani.Rossz választás volt. Akkor a túra:07:50-kor rajtoltam el a Mûvházból,a városban is elég hamar rátaláltam a P sáv jelzésre,így a Vár-völgy bejáratát pár perc alatt elértem.Kiérve a házak közül aztán volt pár többrésztvevõs útkeresztezõdés,amikbõl hol megérzésre,hol egy határozott túratársat követve valahogy mindig elsõre sikerült eltalálni a megfelelõ kivezetõ utat amin tovább kellet haladni.Beljebb aztán mindig ott volt a jelzés,meg aztán nem is volt olyan vészes ám a helyzet,ugyanis a kapott itiner nagyon jó minõségû színes térképkivonat volt. Vár-völgybõl csak egy dolog hiányzik de az nagyon:valamiféle vízfolyás.Ettõl függetlenül kellemesen lehetett haladni,a Medvehagyma illata néhol olyan erõs volt,hogy majdnem hanyattlökte az embert,mikor váratlanul belefutott egy nagyobb kiterjedésû mezõbe:) Itt esett meg az az eset,hogy gyalogos létemre mint a szél, úgy suhantam el néhány kerékpáros mellett,akiknek a völgybõl való kikapaszkodás egyre meredekebbé váló részein bizony csak teher volt a bicaj:) Várberek ep(7.1km)-ig,és még utána kb 1.4 km-en át tartott ez az általam kellemesnek ítélt szakasz,az ezután következõ 6.4 km Hamuházig,hát mit is mondjak....felejthetõ.Hétházpusztáig(kb.4 km.)aszfalt.Ezt nem kell ragozni.Hétházpusztától Hamuházig murva.Ezt sem.Hamuház elõtt kb.100 méterrel tér le a murváról a túristajelzés amivel levágja az utolsó kanyart.Hát ez maga volt a gyönyör!!Rég nem látott,puha erdei talajon haladtam....100 méteren keresztül. Hamuháztól megint csak betonkeménységû erdészeti utakon értünk be Tésre az aszfaltra,majd a faluból jobbra kikanyarodva megindultunk Szentkút ep. felé.1 km után a tetõn megint murva,ráadásul elkerültem a murváról letérõ ösvényt amit úgy 500 m után szerencsére észleltem.Általában mindenhol ahol a túristaút radikálisan irányt változtat ott van a fákon az irányt mutató jelzés,itt azonban fakitermelés volt,és a kis ösvény bejáratánál csak a hagyományos K sáv jelzés volt,mintha továbbra is tartani kellene az irányt.Valszeg a megfelelõ jelzés valahol egy fafeldolgozó üzemben pihen békésen:) Ez a szakasz Szentkútig élvezetes volt,pláne amikor becsatlakozott jobbról a Gaja!Mindjárt nagy frissítést vittem végbe,legszívesebben belefeküdtem volna ebben a melegben. Szentkút ep. a túra egyik csúcspontja volt.Elõször is megebédeltünk.A menü mangalicazsíros kenyér volt savanyúsággal,Piros arannyal,lila hagymával,forrásvízzel.Az ebéd alatt egész jó kis csapat "verõdött" össze,akikkel aztán a hátralevõ szakaszon néha együtt haladtam.Itt ismerkedtem meg Petamival,és bájos utitársnõjével is.A pontõrök mint mindenhol itt is nagyon barátságosak voltak,szinte családias hangulat alakult ki az alatt a 20 perc alatt amíg ott voltunk. A hely egyébként többnyire egy szabadtéri misékre alkalmas terület padsorokkal,mellette van egy Kálvária domb amit meg is másztam,beépítve a túrába némi plusz szintet. Aztán valahogy sikerült rábeszélni magamat,hogy abba kellene hagyni már a falatozást,mert megint sok lesz,így felkerekedtem,a szemben levõ forrásnál feltöltöttem a palackjaimat és elindultam a Római-fürdõ irányába egy mezõn keresztül.Jelzés a mezõn nemigen volt,de az itineren világosan látszott,hogy a Gaja mellett kell maradni,így ez nem jelentett problémát.Átkelve a patakon aztán megint erdõben haladtunk szerencsére,egy szakaszon az út elkezdett vészesen emelkedni,de itt együtt volt az említett csapat,és Petamiék vezérletével szinte húztuk fel egymást a meredek kaptatón.Ami nem tartott sokáig,átbukva a legmagasabb ponton,legurulva a dombról hamarosan a Római-fürdõ ep.-nél találtuk magunkat.Itt ki-ki igénye szerint választhatott,mit szeretne inni.A kínálat borból,HP-ból,üdítõbõl állt össze.Elballagtam megnézni magát a vízeséstés,a hatalmas sziklafalakat,majd elindultam Bakonynána felé.Ez a szakasz a kevesek egyike,ahol kimondott erdei ösvényen haladhatunk. Bakonynána ep.:Sport szelet,a legjobb csoki egy túrán.Na meg házi bodzaszörp.Az is finom volt. Ezután megint némi aszfalt,aztán aszfaltról le...a murvára.... Kb.3 km után aztán a nagy messzeségben jó magasan valami toronyféle látszott.Gyanítottam hogy az lesz ott Tés,és mi oda fel fogunk kapaszkodni:)Gyanúm beigazolódott:)Letérve tehát a murváról megkezdõdött egy folyamatos emelkedés legalább 3 km-en keresztül.felérve a faluba már csak egy cél lebegett a szemem elõtt:találni egy közkifolyót!! Az utolsó lehetséges utcában aztán megpillantottam egyet.De,állj,rozsdás,biztosan nem mûködik,érdemes vajon odagyalogolni,kemény 50 m plusz utat vállalva?Viszont van "hosszabbító" a nyomókaron,ez jó jel!Megközelíteni!Kart lenyomni....Hállelúja,folyik!!! Irgalmatlan mosakodást vittem végbe,a házból már kijöttek,gondolták megnézik ki partizánkodik itt.De ez engem nem érdekelt,a hideg víz mindennél többet ért ott akkor. Aztán ahogy lenni szokott:egyszer fenn-egyszer lenn.Elkezdõdött a túra legunalmasabb,a nagy meleg miatt egyik legnehezebb része.Úgy 3.5 km totál nyílt szakasz,egy deka árnyék nélkül keményre gyúrt talajon.Jaj,de utáltam.A távolban ott várt rám az erdõ,a Kis-Futóné ep.-vel,de az még nagyon távol volt:)Raktam a lábam,egyiket a másik után,és azon morfondíroztam,hogy ez az a túra,amit annyira vártam,ez a Tési-fennsík tt. amire annyira készültem?Hol vannak a kellemes füves rétek,árnyékos erdõk?Miért ilyen úton kell haladni ebben a dög melegben...? Letérve KIs-Futóné felé legalább szép kilátások voltak a domboldalról,ha néha visszafordulva körbenézett az ember.Aztán végre csak beértem az erdõbe,amit a hátralavõ 10-12 km-en keresztül tulajdonképpen számottevõen el sem hagytam.Bátorkõ ep.elõtt a jelzett út egy szakaszon szinte 50 méterenként váltott irányt,úgy éreztem mintha egy labirintusban lennék,az érzést az is erõsítette,hogy az ösvény nagyon szûk volt,a biciklisek megszenvedtek vele valószínleg. Bátorkõnél megnéztem a várromot,aztán a reggel már megismert Vár-völgyön keresztül lecsorogtam a hegyrõl,és 09:55-ös idõvel beértem a célba. A célban zsíroskenyér hegyek és ásványvíz várt minket.Valamint egy oklevél,egy kitûzõ,egy meleg kézfogás,egy gratula a rendezõktõl. Ettünk-ittunk,megköszöntük a túrát,Petamiékat kivittem az állomásra,mivel õk mentek tovább a Somló 15 éjszakaira,én meg visszagurultam a belvárosba,nyaltam egy tekerõs fagyit,aztán hazaindultam. Kicsit csalódás volt nekem ez a túra,valahogy szebbre,érdekesebbre számítottam.És kevesebb kemény talajra:)A lábbeliválasztást nagyon elcsesztem,40 km körül olyan érzésem volt mintha nem is lenne rajtam a cipõ.(nagyon puha talpú,ide nem jó,de hát van még mit tanulni,kevés még a túrarutin)Emiatt az utolsó kilométereket már nem nagyon élveztem,és ez biztos erõsen rányomja a bélyegét az értékelésemre.A szervezésre viszont nem lehet egy rossz szavam sem,sõt csak jó lehet.Minden ponton kedves emberekkel találkoztam,az ellátás is különleges a házias ízekkel.Az a Szentkúti ebéd....az a hangulat... A kicsit negatív hangulatba erõsen belejátszik,hogy nagyon fáradtan érkeztem a túrára,szinte éjjel-nappal dolgozom mostanában,erre jött a mostanság sajnos nem szokatlan májusi hõség,valamint hogy emberemlékezet óta nem volt számottevõ esõ,amely körülmény felelõs a kõkemény talajért.Egész más lenne a leányzó fekvése valszeg kipihenten,kellemes 18 fokban,és mondjuk 2 nappal esõ után:))) Nézegetem a térképet,hol lehetne kikerülni a burkolt,murvás részeket.Várberektõl Hamuházig lenne lehetõség a Burok-völgy egy szakaszát,majd a Bükkös-árkot felhasználva,igaz az megnövelné a távot.Máshol aztán nincs alternatíva,a kör többi részén ott megy a túra ahol a környéken található egyetlen túraútvonal van. Nem véletlen valószínûleg hogy kerékpárral is teljesíthetõ a táv.Ez a túra szerintem jobban fekszik a kerékpáros teljesítõknek,mint a gyalogosoknak,de ez ne tántorítson el senkit,ez csak az én véleményem,tizenegynéhány tt-vel a hátam mögött. dnvzoli

 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20092009.04.28 20:04:24
Tihanyi Gejzírit 33+2+6(kb.)Többször módosított beszámoló.Utolsó módosítás 04.29.

A helyszínre jutás idõpontjától tettem függõvé hogy hol rakom le a kocsit,és mivel elég idõ jutott egy reggeli bemelegítõ aszfaltozásra,az autót a célban hagytam,és átbandukoltam Örvényesre a rajtba.Egy spoprttárs felvilágosított,hogy a talaj elég köves lesz,így hamar eldõlt a bakancs kontra túracipõ dilemma is a bakancs javára.Az érkezés körülményeirõl még annyit,hogy lehet,ez lesz életem legrosszabb ár-érték arányú túrája,ugyanis Aszófõre becsorogva,már áthajtva a vasúti keresztezõdésen vettem észre,hogy a rend éber õrei éppen szolgálnak és védnek engem,egy autóba rejtett traffipaxszal.Semmi bajom a rendõrökkel,általában a sebességméréssel sem,egyet utálok,mikor a radarozásnak semmi köze a közlekedés biztonságossá tételéhez,annál több a pénzgyûjtéshez.A települések határán végzett mérés,na meg a vasúti átjáróban a 30 mérése pont ez utóbbi kategória szerintem.(Nem sûrûn száguldozom,most sem tettem,de jelen állás szerint egy 30 helyett 50 az bizony 90 kemény ezres....)

Na ennyi off asszem épp elég...

Tehát rajt Örvényesrõl,a felszólításnak eleget téve szigorúan 08:00-kor:-)).Szeretek elöl menni,ilyenkor van esély vadakat látni,találkoztam is jópár õzzel,fácánnal,na meg irdatlan mennyiségû gyíkkal.Haladtam tempósan Pécsely irányába,Klárapuszta ep.-nél ért utol az elsõ túratárs.Pécselyi lovasudvar-ízlelgettem,honnan ismerõs,aztán leesett:valamelyik Bujtor filmben itt hadakozik a gonoszokkal Kern András:-)).Ha nem tévedek itt vehették fel azokat a jeleneteket.

Beérve a faluba,a temetõ közkifolyójánál felfrissítettem magam,majd a településrõl kiérve szép lassan megkezdtem az emelkedést a Zádor-hegyre,a Zádorvár ellenõrzõ ponthoz.Az utolsó métereken aztán keményen lépcsõzve bevettem a várromot,a jutalmam egy pecsét az igazolófüzetbe,valamint a túra elsõ jelentõsebb panorámája volt.

Némi nézelõdést követõen aztán elindultam Aszófõ irányába a jellegzetes balaton-felvidéki tájon,dimbek-dombok és jobbnál jobb illatok között.Pécsely határában,ahol a P jelzésrõl átváltunk S jelzésre az ott található közkifolyónál újabb frissítést eszközöltem.A faluból kiérve egy dombra visz fel az utunk,visszatekintve szép kilátás nyílik a tájra,ahonnan jöttünk.Bozóti-kút ep.-nél volt a túra egyetlen bizonytalankodása,valahogy nem úgy jöttek a kanyarok,ahogy vártuk(egy gyõri-soproni futópárossal együtt).Nézegetem most a túristatérképet,Nagypécselyt elhagyva a Kis-erdõ alatti szõlõdombok között volt egy 90 fokos jobb kanyar,erre határozottan emlékszem,a térképen ezt a kanyart a jelzés "levágja,és úgy fordul a Meggy-hegy felé.Régen(a térképem nem mai gyerek)lehet hogy ott ment a jelzés,ez az apróság viszont elbizonytalanított minket ott a helyszínen,meg voltunk róla gyõzõdve,hogy az ep. valamiért kimaradt a programból,egészen addig amíg a jeleket követve rá nem találtunk:-))

Öreg tölgyek felé haladva végre bejutottunk az erdõbe,a hangulatom is más lett egyszerre,nyílt terepen is szép lehet a haladás adott esetben a látóhatár kibõvülése miatt,de az erdõ azért más:-).Hamar vége lett aztán a jónak egy idõre, beérve Aszófõre,hát még elhagyva azt:-)).Következett ugyanis a kerékpárút-szakasz Apáti templomromig.Ami minden,csak nem rom,szerencsére.

Apáti templom(nem)romot elhagyva aztán végérvényesen megérkeztem a Tihanyi-félszigetre!Mindjárt köszöntött is engem egy jóféle emelkedõvel,az 5. ep. ugyanis a Nyereg-hegyen volt fellelhetõ.Itt szõlõcukorral erõsítettem szervezetemet.Már a hegyre felfelé menet is találkozott a túrázó csodás kilátásokkal mind keleti mind nyugati irányba,de ami az Apáti-h. kilátóhelynél várt ránk az maga volt a csoda.Gyönyörû rálátás volt a félsziget belsejére az ember a nádasokkal benõtt Külsõ-tó felett áll a sziklaperemen,és csak ámul,hallgatja a békakoncertet,szemben ott a falu,jobbra a Belsõ-tó,a távolban Füred és környéke....látni kell.

Na de teljesítménytúrán vagyunk,sok-sok fénykép elkészítése után irány tovább.

Otthon már eldöntöttem,hogy mindenképp beiktatom a programba a Barátlakások környékét is,viszont nem tudtam elõre hogy melyik úton közelítjük majd meg az Aranyház gejzírkúpot.Most,hogy már elõttem volt az itiner,láttam,hogy a ráadás szakasz megkezdésére a Belsõ-tó észak-nyugati csücskénél található P-P+ elágazás lesz a legalkalmasabb.

Elhagyva tehát a szõlõdombokat a Kis-erdõ-tetõ felé vettem az irányt.Nem semmi mászás volt az biztos,de megérte,a Szélmarta-szikláknál megint pazar volt a kilátás.Aztán hegyrõl le,de csak azért hogy felkapaszkodhassak az Óvár-hegy oldalába a Barátlakásokhoz.Itt néhány helyen szép kilátás nyílik Füred irányába,tisztább idõben még messzebb is.Ciprián-forrásnál aztán lecseréltem a már elég meleg vinyei Kõpince-forrás vizet tihanyi Ciprián-forrás vízre.Ez a mûvelet volt túrám egyik leghosszabb pihenõje,ugyanis a víz épp csak csordogál,és mire megtelt a három félliteres palack....:-).

Tihanyi alsó útnál rögzítettem az otthonmaradottaknak a Balaton csobogását,besétáltam a kikötõbe,felhelyeztem a túrabot végére a burkolt utakra való gumisapkát,majd a P jelzésen egyenletes tempóban megállás nélkül felmásztam a Visszhang-dombra a fagyizóhoz.Aztán megálltam némi levegõt begyûjteni,majd térképet tanulmányozni.Kis-erdõ-tetõt újból megmászva a másik irányból viszatértem a P-P+ elágazáshoz.Ez az extra út mintegy egy óra negyven percembe került,beiktatva a távba szerintem 2-300 méter plussz szintet,meg kb. 6 kilométert.

Tehát folytatva a túrát nyugatról kerülve a Belsõ-tavat némi emelkedést követõen elértem az Aranyházhoz.Voltam már itt régebben,így sokat nem nézelõdtem,nem volt újdonság a gejzírkúpok serege.A következõ ep.innen nem messze az Átjáró-barlangnál volt,amit barlangnak nevezni kissé túlzás,az Átjáró-lyuk,vagy stílusosabban az Átjáró-lik találóbb lenne.Ezen a szakaszon jó darabig fák között haladtunk,ami nem elhanyagolható körülmény ugyanis a napon szerintem símán volt 30 fok.Túránk legdélibb pontján a Hálóeresztõ nevû helyen letudtuk a 7. ep.-t is és megindultunk a félsziget nyugati oldalán Aszófõ felé.Szép kilátások voltak most nyugati és déli irányba,a távolban ott volt a Badacsony,talán a Hegyestû,a másik parton az elhíresült,Európa legfeleslegesebb völgyhídja....

A természetvédelmi õrháznál zsíroskenyér várt ránk teával.Módjával fogyasztottam,már nem egyszer fáztam rá a hirtelen túl sok enni és innivaló bevitele miatt.A korábban említett ellátásbeli problémák most nem jelentkeztek,pedig épp mögöttem esett be egy nagyobb társaság,akiket az elõzõ ep.-nél sikerült leelõznöm,szerencsémre,mivel utána elég körülményes lett volna 20-30 igencsak sétálós tempójú túrázó elhagyása az egynyomos ösvényen.

A túra ezután tette fel azt a bizonyos pontot arra a bizonyos i-re.Én már bõven 30 km felett jártam,így megküzdöttem rendesen a Csúcs-,majd a Nyereg-hegy újbóli meghódításával.Ezek a hegyek akármennyire is csak "dombok"ebben a melegben ennyi km. után épp elég rájuk feljutni.Itt volt a túra során elõször,hogy meg kellett állnom néhányszor pár másodpercre erõt gyûjteni.Aztán már csak leereszkedtünk az Apáti-templom(nem)romhoz,és némi aszfaltkoptatás után beértünk a célba.

Az állomás elõtt gyõri ismerõsökkel futottam össze,váltottunk pár szót,majd lejelentkeztem,átvettem az oklevelemet-kitûzõmet,fogadtam a gratulációt.Megköszöntem a rendezést,autóba ültem,hazajöttem.

Szép túra volt,szép idõben,a 40-42 km-t 8 óra 40 perc alatt teljesítettem.Érdemes szerintem lejárni a hosszú távot is,még ha Tihanyhoz nincs is sok köze,mert az a rész is szép az út mellett csörgedezõ erekkel,a zöld dombokkal,orgonaillattal,igaz a legszebb részek valóban a félszigeten várnak ránk.Jó választás volt a bakancs,a puha talpú túracipõmnek a helyenként nagyon köves talaj nem tetszett volna szerintem.Az utolsó 10 km-en ha nem rúgtam bele legalább tízszer a kiálló kövekbe akkor egyszer sem,a cipõm orra bánta volna,amit nagyon sajnáltam volna.Most teszteltem egy "dekatlonos kecsua"aláöltözet-pólót is ami elvileg elvezeti a testtõl az izzadságot.Viszonylag olcsó volt,így sok reményt nem fûztem hozzá,de mûködött!!!A túrabotot is egyre jobb hatásfokkal sikerül használni,ezen a túrán sokat csiszoltam a technikán,ami nagy hasznomra vált.Azt majdnem elfelejtettem:akinek gyíkfóbiája van,az ebben az idõpontban messze kerülje el ezt a környéket!!Életemben összesen nem láttam ennyi gyíkot mint itt,10 méterenként zörgött az aljnövényzet ahogy elillantak,már ha nem napoztak épp a felmelegedett sziklákon:-)Folyadékpótlásra több helyen van mód:Pécselyen 2 közkifolyó,a Ciprián-forrás,az etetõponton a tea,valamint a számos vendéglátóhely ami mellett elhaladunk.
A túrán eltévedni lehetetlen,jelzésekkel ilyen sûrûségben rövid pályafutásom alatt még nem találkoztam.

Mit is írhatnék még?Remélem nem jön csekk a drága rendõrbácsiktól,így errõl a túráról csak kellemes emlékem lesz,és nem kell a gyõri állatkertben közmunkát vállalnom,mert a 30 helyett esetleg 50-ért nem fizetek 90ezret,az biztos:-)Inkább ledolgozom,úgyis nagy szükség van a dolgos kezekre a ketrecek,kifutók(és az állatok)hátsó felénél:-)).

dnvzoli
 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20092009.03.24 13:32:41
Lepke 40 2009.03.21.

Múlt hét végén úgy volt,hogy biztos ott leszek.Hét közepén egy egész családot betegségbe döntõ vírustámadás következményei miatt egyre kétségesebb volt az indulás.Aztán az autón is lenne némi javítanivaló,a szerelõ szombatra ígérte.Túra jelen állás szerint elmarad(részemrõl).Aztán pénteken autószerelõ felszívódott.Este 8 körül döntöttem:ez egy jel,miszerint épp kilábalva a betegségbõl is mennem kell:-)

Az odaúton elõször a Somló behavazott oldala váltott ki belõlem némi csodálkozást.Aztán Tapolca elõtt belefutottam a télbe,olyan szinten,hogy a sebességbõl is visszavettem a fénylõ úttest miatt.Furcsa volt Gyõr után ahol egy deka hó sincs.Tapolcán megtapasztalhattam az útvonaltervezõ hiányosságait(pár körforgalommal többel találkoztam,mint amire számítottam)de kiérve a város szélére már ismerõs volt az út,így bõven idõre elértem Vonyarcra a rajtba.

Este 6-kor jelenésem volt a munkahelyemen,így mindenképp el akartam rajtolni 7-kor.Tervem maximálisan bejött,az 1-es rajtszámmal vághattam neki a 40 km-nek.

Elég hideg volt,pár száz méterig azon bosszankodtam,hogy nem hoztam kesztyût,de aztán megkezdve az emelkedést,rá kellett jönni hogy felesleges lett volna.Élveztem az egyedüllétet,a csendet,a behavazott tájat.Vártam,hátha látok vadakat,de sajnos nem volt szerencsém.
A Berzsenyi-kilátót aztán majdnem sikerült elkerülnöm.Az lett gyanús,hogy a pirosról való letérés után rövidesen el kellene érni.Én meg már átbuktam a sárgán a legmagasabb ponton,elindultam lefelé,kilátó meg sehol.Visszafordultam,nézelõdtem mindenfelé,majd egyszer csak megláttam fent a dombon valami kilátószerût....õ volt az.
Pontõr srácoknak meg is jegyeztem,hogy néminemû szalagozás nem ártott volna.Elég flegma válasz érkezett,megjegyezték,hogy nem is ott kellett volna feljönni,ahol én jöttem. Betudtam zsenge koruknak a stílust.Itt ismerkedtem össze alkalmi utitársammal is,aki mondta,hogy õ látta,hogy elkerültem a pontot.Kössssz:-)Máskor szólhatsz:-)).Ezt a húzását(miszerint nem szólt)tapasztalatlanságának tulajdonítom(elsõ tt-ja volt)ezért,miután ezt megtudtam,már nem nehezteltem érte.Sok jóra kilátás szempontjából nem számítottam,de azért felbaktattam a legfelsõ szintre.Szokásos:-))Párás levegõ,szürkeségbe veszõ láthatár....

Aztán új ismerõsöm,aki a környéknek is ismerõje,felvilágosított,hogy van egy kidõlt fán jelzés a kilátó felé,csak azt most hó borította....

Kilátóból lefelé szép behavazott erdõben haladtunk,Büdöskút után aztán megváltoztak a körülmények,a Püspökházi-völgy nekem kimondottan nem tetszett a dagonyával.Nem azzal volt bajom hogy sár volt,hanem azt nem értettem,miért nem haladhatunk az erdõben valami ösvényen,miért kell ezen a kimondottan kellemetlen,ronda úton falni a távot.Aztán mikor rátér a túra a "burkolt"útra,és hatalmas erdészeti teherautók között-mellett gyalogoltunk elkezdtem nagyon várni már valami fák közti útszakaszra:-)

Egy pihenõnél aztán hálisten befordultunk a S+ jelzésen az erdõbe.Hangulatom nagyságrendekkel megemelkedett.Itt következett aztán a túránk legnagyobb keverése:-)

A kapott "móricka"(az én szóhasználatomban a móricka szó talán a gagyi megfelelõje lehet)"térképkivonat"on a lap alján levõ "valamin"azt láttuk,hogy a S+után jön a S háromszög.Meg is találtuk,és vidáman ballagtunk felfelé a Bél Mátyás-kilátó felé.Jöttek utánunk is hárman,eszünkbe sem jutott hogy rossz felé mehetünk.Fenn a hegyen aztán sehogy sem találtunk utat következõ célpontunk felé.Társam helyi volt,gps is volt nála,az irányt láttuk,csak utat nem találtunk.Voltunk tehát öten a tetõn nagy tanácstalanságban.Gps-szel felszerelt kolléga mondta,hogy menjünk vissza az elágazásig de végül a legegyszerûbb megoldást választva megindultunk toronyiránt Györök felé.Némi magánlaksértés árán aztán elértük az ep.-t.

(3 új ismerõsünkön már elõtte is csodálkoztunk,hogy kerültek hozzánk ilyen közel.Kiderült hogy õk sem találták az elsõ kilátót,de õk annyira,hogy sehogy:-))Gyorsaságuk oka tehát megvolt:-)).Azért,mivel hitelt érdemlõen tudták bizonyítani,hogy jártak arrafelé,leigazolták nekik az elsõ ep.-t).

Itt már aztán beazonosítottuk,hol tévedtünk.Persze hogy nem kellett volna letérni a S háromszögre,a móricka rajzon a S háromszög odavonalazás azt jelentette,hogy útvonalunk elhalad e jelzés becsatlakozása mellett,de letérni ezért még nem kell rá:-)Utólag már okos az ember,kezében egy túristatérképpel,amin láthatók a feliratok:-))

Büfé ep. után elkövettem egy nagy hibát,elkezdtem elfogyasztani egy giga-kiszerelésû energiaitalt.Nagyon rossz döntés volt.Irgalmatlan emelkedõ következett ugyanis a Pap-hegyre,elõször aszfalton,majd az erdõben.Levegõ után kapkodva próbáltam magamba önteni az italt,persze kevés sikerrel:-))Kicsesztem magammal rendesen:-)).Felfelé találkoztunk egy 40-essel aki szembe jött....csodálkozott,hogy miért haladunk ellentétes irányba...

Pap-hegyre sem volt semmi feljutni,de ami utána következett....Hosszú is,meredek is..ziháltam rendesen mire felértünk:-).Ráadásul az út ezen része vastagon volt azzal az alattomos növénnyel,ami térdmagasságig nõ,és a túrabot használatát szinte lehetetlenné teszi azzal,hogy mielõtt a bot talajt érne gellert kap rajta,így frankón elcsúszik a talaj felett ahelyett hogy beleállna.Élveztem nagyon:-))

Vékonycser ep.-nél aztán megsokasodtunk,Szt. Miklós forráshoz közeledve a táj megint kezdett szebbé válni,elõtte elég semmitmondó utakon haladtunk az "ezer vadles országában".Forrásnál szokásos vízcsere.Forrás után is szép az erdõ,elhaladtunk az itt már említett kutyatemetõ mellett,visszatérve Büdöskútra elfogyasztottuk a jól megérdemelt zsíros deszkákat a finom teával.(a tea nekem kimondottan ízlett).

Padkõ ep. következett hamarosan,ahol érdekes emlékmû található elhunyt nagy túrázók tiszteletére.

Jobbára fenyvesekben haladtunk tovább,immáron lefelé,jó tempóban.Elhagyva az elhagyott bányát aztán megint gondot okozott a szalagozás hiánya,ugyanis egy helyen elágazott az ösvény és mindkét irányban volt Z+ jelzés.Hasunkra ütöttünk és mentünk jobbra,a cél úgyis a mûút,elõbb-utóbb csak lejutunk.

Lejutottunk,átballagtunk rajta,majd megcéloztuk a Szt.Mihály dombot,rajta a kápolnával.Kápolna ep. letudva,irány a végsõ megmérettetés!A baj csak az volt,hogy le kellene térni a Z+-ról a Z háromszögre.Igen ám,csak hol?A móricka itiner itt sem segített,egy keresztezõdéstõl jó messze bent az utcában aztán elõkerült a keresett jelzés.Kellemetlen aszfaltozás következett,aztán szerencsére csak beértünk az erdõbe.Meglepõdtem magamon,mert egyenletes tempóban,a botokat maximálisan kihasználva,minden nehézség nélkül vettem az utolsó akadályt,elhaladva egy 10 méterenként levegõért kapkodó,látszólag jó erõben levõ túratárs mellett,amely körülmény,bevallom,extra erõt adott akkor.

Kilátóba nem mentem fel,az idõjárás nap közben sem változott e-téren jó irányba, nem adott lehetõséget szép kilátásokra,így elindultam lefelé.Itt megint szembe jött elég morcos hangulatban egy túratárs....

Aztán már csak néhány perc kellemetlen aszfaltozás volt hátra,és 8 órás idõvel beértem a célba.40km-en keresztül 5-ös átlagot sikerült elérnem,ilyen jól még sose mentem.

Oklevél-kitûzõ átvétele után átöltöztem,majd kényelmes tempóban hazacsorogtam Gyõrbe.

Szóval:Köszönet a túráért a rendezõségnek,lehetõséget teremtettek sok száz embernek a mozgásra,kikapcsolódásra,ez mindenképp dícsérendõ.

Szép az Emléklap,szép a kitûzõ.Az etetõ állomás jó helyen volt,az ellátmány megfelelõ.



Egy nagy baj azonban van ezzel a túrával:nem túl túrázóbarát.Az útvonal kijelölése gyenge,azt is mondhatnám,hogy nincs....Nem túl szerencsés,hogy egyáltalán nincs szalagozás,néhány kritikus helyen kimondottan hiányzott.(Igaz,volt néhány A4-es lap kihelyezve az útvonalon a túra emblémájával,de tájékozódás szempontjából semmi jelentõségük nem volt).De még talán ezt is el lehetne nézni,ha legalább a kapott "térképkivonat"nem lenne olyan amilyen:használhatatlanul olvashatatlan,egy nagyon gyenge minõségû fénymásolat.Lehet persze azzal nyugtatni magunkat-mi is ezt tettük-hogy nem árt néha egy kis tájékozódási próba,de annak is a minimális feltétele sztem az hogy legyen mibõl..Másrészrõl én tt-n szeretek minél tempósabban haladni,kimondottan jól esik,ha az elágazásokban már messzirõl látom a szalagot....Vagy én vagyok túl kényelmes,netán körülményes?

Ezeken kellene szerintem javítani,nagy elõnyére válna a túrának.

dnvzoli

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20092009.03.13 15:39:45
Mûvészetek Völgye 36

Hát,az elõttem szólók beszámolójához sokat nem tudok hozzátenni,igazán mindenre kiterjedõ mindegyik iromány,fõleg hogy a nafe-fémjelezte csapat tagja voltam én is:-).Odafelé menet az autóban arról beszélgettünk,mi szépsége van ilyenkor a tájnak...
Hiszen a levelek nagy része a földön,és nem olyan állapotban mint õsszel.Sár mindenfelé,szemerkélõ esõ,viharos szél......
Aztán persze a túra során rájön az ember.Elõször is a teljesítmény öröme.Aztán a megnövekedett látótávolság-elõbukkan minden a mi nyáron rejtve van.A sziklaalakzatok,a tõled pár méterre futó patak,amit nyáron nem veszel észre...A társaság...a miénk most különösen vegyesre sikeredett minden szempontból.
A kedvencek nálam a megáradt patakok,nem tudok betelni a látványukkal.
Szóval,aki a rossz idõ miatt hagyta ki,az sajnálhatja.
A rendezésrõl még pár szó:szép nyomdában készült itinert kaptunk,kétszer volt édesség egyszer alma(minden tt-n valami nagyon finom almát tudnak adni:-)),egyszer kenyér lekvárral,mogyorókrémmel,vagy zsírral+tea vagy szörp.A szolgáltatások elosztása is jól volt kitalálva,25 km környékén,a nagyobb emelkedõk elõtt jól jött az étel.Az oklevél picit szerény képességû,fõleg ha odateszem az itiner mellé,de ne legyünk maximalisták.A jelvény nekem tetszik.
Jövõre találkozunk!
Köszönöm a lehetõséget.
dnvzoli
 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20092009.02.11 21:24:29
Túrázz a vonatért-Rómer Flóris változat(20-21km)

A gondolat,miszerint félre kellene tenni a kényelmi szempontokat,és azonosulni a túra szellemiségével,testet öltött szombaton,így a rettenetesen lassú,és a változatosság kedvéért most rettenetesen meleg "piroskával" közelítettem meg a rajtot,jónéhány túratárssal együtt.A "megközelíteni"szót itt kérjük komolyan venni,ugyanis ha akartam volna sem tudtam volna közelebb jutni Vinyéhez a vonattal,ugyanis csak Szentlászlóig szállít utasokat,és ha jól értesültem,utána folytatja útját-vidáman távolodva Szentlászlótól,utasok nélkül...nem értem,de mindegy.

Viszont ez a körülmény mindjárt okot és lehetõséget adott tervem megvalósításához,miszerint fel kellene javítani a nem túl acélos leghosszabb távot néhány kilóméterrel.

Elõzõ este meg is beszéltem tervemet Ferivel(nafe),így mikor besuhantunk Szentlászló állomására,õ már ott várt.Csapatunk kiegészült erre az alkalomra a vonaton megismert Tiborrral, Gyuláról.Õ nem kimondottan erre a túrára érkezett oly messzirõl,de ha már itt volt(van),úgy gondolta,itt a helye.Jól tette.

Tehát nekivágtunk,a P,P+-on átvágtattunk Vinyére.Nem kellett hozzá egy óra sem,így terveztük.Gyors nevezés,9:10körül megkezdtük a "tényleges" távot.A zöld hídon átkelve mindjárt alternatív útra tereltek minket a Cuha magas vízállása miatt.A Kõpince-forrást elhagyva is gyakran nem a túristautat használtuk,ötletes irányító jelzések vezettek ezeken a helyeken,szinte fától fáig.Ahogy egyre jobban beértünk a "hóhatárba",úgy lett egyre nehezebb a járás.Megtapasztalhattuk,hogy tud a "hó" egyszerre ragadni,és csúszni.Botokkal is elég volt haladni.El tom képzelni Tibort,mit szenvedett katonasági surranójában,aminek talpa,ugye nem a mély barázdáltságáról híres.Hamarosan be is szerzett egy botot magának,"ez is jobb mint a semmi"alapon.

Tehát a Zörög oldalában jutottunk el Csesznekre,többnyire az említett latyakban küzdve.Az ep.-t a Kõmosó-völgyön keresztül közelítettük meg,nagyon szép volt,bár a csúszós köveken nagyon életveszélyes is.A kijelölt útvonal asszem nem ez volt,mi vállaltuk,abból a szempontból mindenképp nyugodtan,hogy ezzel nem rövidítettünk,sõt..

Várnál ajándék nápolyi(gyõriesen:speciál:-)),pecsét,energia ital(saját),stb.

Visszafelé az izraelita temetõn át haladtunk,a faluból kiérve aztán megkezdõdött a várva várt kapaszkodás a Zörög-tetõre.Kellemes meglepetés ért itt minket,a napsütés teljesen felszárította az utat,ritka az ilyen,de kimondottan jól esett a haladás felfelé,ami most nem is csoda hiszen nagyságrendekkel könnyebb a haladás,ha az emberfia talpa nem csúszik vissza minden lépésnél 15 centit:-)).

Feljebb aztán itt is visszatért a hó,de már megszoktuk,haladtunk tempósan.Zörögön automata ep.,szám felírva és már megyünk is tovább.Összefutunk egy társasággal(15-ösök),az egyikük hátán ott figyel egy kislány a hordozóban:-)).Nagyon tetszett,"kár",hogy nekem ikreim(nekünk ikreink)vannak,két 11-12 kilós gyerek azért már sok lenne nekem:-)).De majd gyúrok,hátha mégis....:-)).

Itt már lefelé visz az út a Cuha felé.ennek megfelelõen belehúzunk kicsit,az idõnk ki van számolva,16 órakor jön a vonat Szentlászlóra,ha el akarjuk érni,nem lazsálhatunk.

Porva-Csesznek ep.:Anita pontõrködik itt egy barátjával,protekciósoknak a pecsét és a cukorka mellé puszi is jár.Betolok két Sport szeletet,némi szedvicset,szõlõcukrot,iszom pár kortyot aztán nekivágunk,át a Hódos-ér völgyébe.Olvasom itt Kékdroid beszámolóját....nem semmi az a srác:-))Na meg a barátai sem:-)).Mi is gondolkodtunk a Cuha-völgyön,de aztán elvetettük az ötletet,több okból.Egyrészt jártunk már ott sokszor,na meg a víz valszeg nem csak mély hanem hideg is volt:-)).És a Hódos-ér mente sem csúnya,igaz ott nincs,csak egy patak átkelés,de maga a táj hasonló,talán kevesebb a sziklaalakzat is,de most ez tûnt jobb választásnak:-)).

Tehát irány hegyre fel,csúszik rendesen.Átbukva a hegyen megint letérünk kicsit a jelzésrõl,az ideiglenes jelek kivisznek minket a szántásra.Na,itt dolgozott a gore-tex rendesen.Bárhova lépett az ember,bokáig járt a latyakban.Nem volt érdemes keresni a lépések helyét.Leérve a mezõre sem lett jobb a helyzet,ideiglenes vízfolyások mindenfelé,választhattunk a mélyebb és a sekélyebb részek között.Az egyetlen patakátkelésnél értük utol Bélilacibácsit és csapatát Gyõrbõl.Mivel köztük szép számmal voltak "szépkorú" hölgyek is(minden tisztelet az övék,részemrõl),elég lassan ment az átkelés,szükség volt a csapatukban levõ férfiemberek segítségére a kifeszített kötél ellenére is.De megoldották derekasan.Innen aztán szûk egy óra alatt begyalogoltunk a célba.A távot 5 óra alatt abszolváltuk,ami ismerve a talajviszonyokat azt hiszem jónak mondható.

Átvettük a díjazást(akármennyire leguggoltam,nem kaptam olyan vidám,színes-mint megtudtam,gyerekeknek fenntartott-kitûzõt:-)),majd engedélyeztünk magunknak 15-20perc szünetet.Ezalatt ettünk ittunk.Én hagymás-zsíros kenyérrel nyitottam,majd mikor megláttam a nutellás változatot,nem tudtam ellenállni.Kreatív elmék lévén felmerült a hagymás-nutellás változat is,jól megborítva habos,meleg zsírral,de ennek említése érdekes arckifejezéseket eredményezett...így senki nem mixelt.

Aztán már csak egy levezetõ Vinye-Szentlászló táv volt hátra,ezt letudva némi kólázás után elbúcsúztunk Feritõl,õ ment Pápára,mi meg felszálltunk a piroskára és hazavonatoztunk.

Összefoglalnám.Ez egy nagyon jó túra.Valamennyire ismerem a szervezõket,így nyilván máshogy állok hozzá,mint ha ez nem így lenne.Ezzel együtt is:látszik,hogy szívüket-lelküket beleadják a rendezésbe.Az út úgy ki van jelölve,hogy nagyon nagy mûvészet lenne eltévedni.Az igazolófüzet különbözõ mellékleteket tartalmaz érdekes adatokkal,pl.a túra névadójának életrajza,vagy hogy mit láthatunk ,ha körülnézünk a cseszneki magaslatról.A hangulat nagyon barátságos.Az ellátás pont megfelelõ:egy csoki útközben,étel-ital a végén.20 km.-en mi kellene még?A táj meg magával ragadó,mint mindíg.A patakokban,mivel nem rég túrázom én sem,ennyi vizet még nem láttam.Azt sajnáltuk csak,hogy nem láttuk a max. vízállást ami valamikor a héten lehetett,amit onnan tudok,hogy a családdal voltam lenn Vinyén hétfõn,a nagyobb olvadások elõtt,amikor még a jég és a hó volt az úr errefelé.Látszott hogy a túra napján mérhetõnél kb. 1m-rel lehetett több víz a medrekben.(na,jó,lehet hogy csak 75cm-rel:-)Tibor(Gyuláról)el volt ájulva...azt mondta,ilyen szép helyen õ még nem túrázott.Arrafelé a "töltéstúrák" hazájában nincs is ilyen táj:-)).És,ha ezzela túrával még tettünk is valamit ezért a szárnyvonalért,mindenképp eredményes napon vagyunk túl.

dnvzoli
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20092009.02.03 12:37:35
Kincsesbánya 30. 2009.01.31.

Vegyes érzelmekkel készültem erre a túrára.Egyrészt nagyon vártam,hogy elkezdõdjön végre a tt-idény számomra is.Másrészt volt nem kevés félelem bennem-mi maradt vissza a Bakonyi Mikuláson kiteljesedõ térdproblémámból.

A túrát lényegében már elõzõ nap elkezdtem-igaz csak az aszfaltos részét:-).Felkerekedtem ugyanis hogy beszerezzem az ajánlott Keleti-Bakony térképet.Nem sikerült,pedig jártam néhány könyvesboltban Gyõrben,az utolsóban már egyenesen hülyének néztek,miszerint ilyen térkép nem létezik.Telefon nafe túratársnak,õ aztán felvilágosított,hogy nem is fogok én Gyõrben olyat venni,max. majd a rajtban.Igaza lett.

Mindig szeretek minél elõbb elindulni,a fórumot olvasgatva az indexen meg csak megerõsítette ebbéli szándékomat(index-fórum-természetjáró klub-teljesítménytúra).Ott ugyanis azt írta vki,hogy Fehérváron nulla hó,2 napja esik,jégre-hóra ne számítsunk,annál nagyobb dagonyára.

Szerencsére nem lett igaza.Ennél szebb-jobb idõt azt hiszem ki sem foghattunk volna.

Akkor a túra:7óra elõtt már ott voltunk a rajtban Anitával,öltözködés,kétbetûs kitérõ meg ami ilyenkor szokott lenni.Közben befutott nafe is ha jól emlékszem Andrással,így már teljes volt a tervezett csapat,gyorsan neveztünk és 07:15-kor nekivágtunk a távnak.
Én a tatabányai Zoli túratárstól átvett módon öltöztem ami megfelelõ számú pulóvert+polármellényt takar.Tökéletesnek bizonyult most is.Anita a kabát,szélálló nadrág összeállítást tartotta jónak.Az elsõ emelkedõ tetejéig:-).Aztán a túra során többé soha:-).Természetesen velem tartott állandó két társam túrabot képében,megint csak nagy megelégedésemre.

Tehát mûvházból ki,némi sík terep,aztán elindulunk felfelé a Szeg-hegy oldalában.Nem vészes még így hajnalok-hajnalán sem.Talán egy,másfél km.után mindjárt ep.,és vele egy Sport szelet.Meg is állapítjuk,hogy annak idején ezt a csokit nagyon eltalálták a "szovjet" tudósok,és hálisten az új gyáraknak sem sikerült elrontaniuk modern receptjeikkel.A beígért sár szerencsére elmaradt,van helyette viszont csupa jég út,szerencsére mindkét "partja" járható.Szintemelkedés nulla körüli,de hát az egész túra alatt is szinte elenyészõ.Hamarosan már hétvégi házak közt gyalogolunk jó tempóban 5km/óra környékén.Elérjük a víztározót félig meddig körülölelõ aszfaltutat és azon gyalogolva érkezünk meg a Gaja-völgy bejáratához.Ep.-nél a jutalom egy Balaton szelet,dicsõ múltunk újabb darabkája.

A szurdok leírhatatlanul gyönyörû.Fotókon,túrabeszámolókkal meg lehet próbálni bemutatni,de aki nem volt ott sajnos nem tudja meg mirõl maradt le.Itt már volt hó rendesen,igaz a teteje már egyszer felolvadt,majd visszafagyott megnehezítve minden lépést.Ahogy írta már valaki,a patak medrét csordultig megtöltve hömpölygött.És akkor elkezdett óriási pelyhekben hullani a hó.Nem szokásom nagy szavakat használni,de ez meseszép volt.Kár hogy csak úgy 3 km-t haladtunk a völgyben,de ami ezután jött az sem volt épp csúnya.A Varjú-várnál kikapaszkodtunk a szurdokból megkezdve a túra legnagyobb emelkedését,ami ebben a környezetben egyáltalán nem volt megerõltetõ,sõt határozottan jól esett.Fenn a hegyen csodálatos kilátás fogadott bennünket,szép havas tájjal.Itt a hó állaga is más volt,nem volt az a felsõ pár centis jégburkolata,így haladni is könnyebb volt benne.Átbukva a hegyen a bodajki sípályán ereszkedtünk le a faluba nagy vidáman,itt már kiegészülve egy gyõri különítménnyel,mindjárt megháromszorozva csapatunk nõnemû szekcióját:-)

Bodajk város(!)utcáin haladtunk aztán tovább,ep. után aztán letudtuk a túra tarsolyában még megbújó szintet is egy Kálvária-domb formájában.Itt a hely szelleme által megérintve sor került két bakancs házasságára is,de ennek minden részlete maradjon a két pár hû lábbeli titka:-)

Bodajkot elhagyva aztán megint bevetettük magunkat az erdõbe,leereszkedtünk az Alba-Regia forrás ep-hez,és az elõbb rosszul írtam,mert most jut eszembe,ezután is emelkedtünk még egy kicsit a Vasutas pihenõ felé,meredeken de csak pár perc erejéig.Hamarosan megsokasodtunk,becsatlakoztak ugyanis a 20-asok.Újra hétvégi házak következtek,jelezve hogy közeledünk a víztározóhoz,csak most a másik oldalon.Meg is érkezett ahogy kell,Becsali büfénél még egy utolsó ep.,és durván fél óra múlva már a célban voltunk.

Akkor láttuk,nagyon sokan lehettünk,sok busz és még több autó állt mindenfelé.(reggel mikor mi megérkeztünk,talán 10 autó volt csak)

Mûvházban aztán megkaptuk a jutalmunkat,mindenki belakhatott hagymás-zsíros vagy vajas-lekváros kenyérbõl(persze aki a hagymás-lekvárosat szereti az is megtalálta a számítását).A saját pohár akciót sajnos nem vették sokan komolyan,a teaöntögetõ hölgy szerint én voltan a 9. aki nyújtotta a bögréjét.(jóféle citromsárga menza-feelinges ivóeszköz még a Tanúhegyekrõl).Mivel a térdem jól vizsgázott,még beneveztem a Bakony túrázója mozgalomba is.Aztán hazafelé nem akartuk de érintettük Székesfehérvár szélét is,mivel még K.bányán azon a hülye gyártelep szerû valamin rosszul vettünk egy kanyart és Iszkaszentgyörgyön kötöttünk ki Fehérvárcsurgó helyett,de még ott is el tudtuk téveszteni a 81.-es felé vezetõ rövidebb utat,így kb.20 km-es ismerd meg hazádat mozgalom szerû kerülõvel indultunk neki Gyõrnek:-).

Összefoglalva egy nagyon szép téli túrán vehettünk részt,az idõjárás jobb nem is lehetett volna,az ellátás pont megfelelõ-több nem is kell ilyen babatávon(ezt a kifejezést egy futótól hallottam még Bodajkon:-).5 és fél órás idõnkkel meg vagyok elégedve,kb.erre készültem.
Köszönet a szervezõknek a rendezvényért,jövõre ugyanitt,remélem!

dnvzoli

 
 
túra éve: 2008
Bakonyi MikulásTúra éve: 20082008.12.07 18:20:07
Bakomyi Mikulás 50(szûk 47)-az elsõ 27,4km.....

Este nagyon korán sikerült lefeküdnöm,így reggel óra nélkül keltem-elõbb mint terveztem.Mivel a Gyõr-Zirc távolság csak "egy köpés",07:10-kor el is rajtoltam.Még az iskolából kifelé összefutottam az elõzõ túrán megismert tanárnénivel,de hiába csábítottam a papíron 50-es távra,õ a papíron 40-est választotta.A kettõ közti különbség 4,5km.Késõbb kiderült,ma nem voltam az az ideális társ...

Tehát irány a kék jelzés,ami a városon belül is eltéveszthetetlen,látszik hogy nemrég újíthatták fel õket.Városból kiérve kellemes emelkedõ,visszanézve látszik hogy ködben ül a völgy.Ezután leereszkedünk a Pintér-árokba,ahol megkapjuk az elsõ pecsétet.Pontõr kisasszony felettébb harsány,ennek okát nem kutatom,annál többet gondolkozom azon a "túratárson",aki valszeg merõ lazaságból a ponttól kb. 4m-re elõkapja nemiszervét,és elkezd csövelni.Védelmében legyen mondva,nekünk háttal.Hiába,a kultúrált viselkedés nem mindenki sajátja...

Pont után meredek emelkedõ,majd,ha jól azonosítom be a térképen a Takács-árkon keresztül leereszkedünk Borzavár széléig,ahol az itiner szerint szalagozást kell követni(letértünk a kékrõl).Mivel szalagot nem láttam,követtem a sokadalmat a Borzavári-ér jobb partján.Gyanús volt hogy szalagot továbbra sem látok,aztán elértünk egy hídhoz,amin ott volt a szalag,ebbõl arra következtettem,hogy a másik oldalon kellett vna jönni.Na mindegy,távot valszeg nem rövidítettünk,így nyugodtan haladtam tovább-most már a szalagok mentén.A sár uralta az utat,ragadt,csúszott rendesen.Viszont a Csárda -völgy nagyon szép,a sok fénykép miatt elég lassan haladtam.Itt a vízfolyást már Csárda völgyi pataknak említi a térkép,néhányszor át is keltünk rajta.Így érkeztünk el a 2. ep-hez a Csárda völgy torkollatában.

Átkelve a sínen rátértünk a piros jelzésre,innentõl a Cuhát kerülgetjük egészen a Kõpince-forrás ep.-ig.A völgy szép mint mindig.Sztem a legveszélyesebb átkelés mindjárt az elsõ,vízálló lábbeliben semmi gond, amúgy anélkül valszeg biztos a beázás.Mivel a levelek nagy része a földön hever,olyan dolgokat lát
az ember,amire nyáron esélye sincs.Több helyen látni,ahogy a magasban elhalad a vonat,hatalmas sziklák tûnnek fel, amiket az év nagy részében elrejt a lombozat.
Porva-Csesznek vasútállomás elõtt elfut mellettem Pap Gábor,váltunk néhány szót és már csak a hátát látom,azt sem sokáig.

Valahol ilyentájt kezdtem érezni a fájdalmat a bal térdem már említett külsõ felén.
Borzasztó mérges voltam ezen testrészemre,hiszen pl. egy Lõvérek,nem is beszélve pl. egy Tanúhegyek túrához képest ez egy síkvidéki kellemes séta.Na,de természetesen mentem tovább,gyönyörködtem a tájban,a megnövekedett látótávolságban,keltem át sorban a zúgókon,mígnem elértem a Kõpince-forrás ep.-hez.
Itt megint lecseréltem az amúgy kiváló minõségû gyõri vizemet forrásvízre,majd megismerkedtem Kerek repkény és Kékdroid túratársakkal akik épp a pontõrség mesterséget ûzték.

Ezután következett a túra leghúzósabb emelkedõje,fel a Zörög-hegyre a zöld jelzésen.
A lábam felõl egyre aggasztóbb hírek érkeztek,több megállást be kellett iktatnom,még egy "földszintes"tacskó-féle eb is leelõzött:-)) Zörög-tetõn megkaptam a pecsétet,és dagasztottam tovább a sarat Csesznek irányába.A hegy cseszneki oldalára átérve megcsodáltam a csodálnivalót elképesztõ panoráma képében.Büszkeség töltötte el a szívemet,kissé nagyképûen arra gondoltam,aki innen látja a várat az a "Jani",nem ám a kocsiból a Balcsira tartva,vagy a faluban leállított kocsiból kiszállva és 64 métert gyalogolva:-)).Aztán leereszkedés a faluba,át az út alatt,kis séta a településen,és egy fahídon átkelve és párat lépve máris a Kõmosó-völgy bejáratánál vagyunk.Belépve hatalmas mélység mellett halad a jelzés,a sziklafalhoz valaki segítségül láncot erõsített,érdemes használni,nem kell vagánykodni,elég egy rossz lépés és már nem kell gondolkodni azon,milyen jó lett volna kapaszkodni.

Itt megkapjuk a következõ pecsétet és irány felfelé a gerinc irányába talán a piros+ jelzésen.Itt még nem jártam.Meg is döbbentem mikor egy elhagyatott zsidó temetõt találtam a hegy tetején.Elgondolkoztam micsoda ostoba egy teremtmény az ember.....

Aztán ismét beértünk a faluba,és egy alternatív(nem direkt)útvonalalon,némi kérdezõsködést követve két alkalmi túratárssal megtaláltuk a Várkert sörözõt.A hideg szendvicshez semmi kedvem nem volt,csak a teát kértem saját bögrémbe,és el is indultam a Kõ-árok irányába,egy folyékony kenyeret szorongató fiatalember társaságában.Aki járt már ebben a nyiladékban,tudja hogy könnyen járható,szint szinte nincs is benne.Ennek ellenére a lábam itt teljesen felmondta a szolgálatot,a térdembõl az egész bal lábamba kisugárzott a fájdalom.Azon gondolkoztam,fel kell adnom,ezt közöltem is társammal,és mondtam neki menjen nyugodtan,én már nagyon belassultam.A gondolatokat aztán tett követte,a gézaházi ep.-nél vidáman elénekeltem néhány társsal a Télapó itt van kezdetû dalocska elsõ versszakát,majd tájékoztattam a krampuszt,hogy az Ördög-árkos kunkort én már nem vállalom,azt kihagyva folytatom a túrát,és ha lassan is,de becsorgok Zircre.

Gondoltam én.....

A 82-es út felé tartva azon a "hatalmas" emelkedõn aztán teljes lett a krízis.Lépni nem tudtam.Valaki javasolta,fogjak egy autót,ne gyilkoljam le teljesen magam.Átkeltem a fõúton,nézegettem az itinert.10 km volt még hátra. Kb.62 méter után megálltam,és visszafordultam.Levettem a kamáslit,egy pocsolyában lemostam a bakancsomat. Felhívtam Lendvai Imrét,bemondtam a rajtszámomat és tájékoztattam a helyzetemrõl, majd nagyon-nagyon letörve kiálltam a buszmegállóba stoppolni.....

Két úriember társaságában egy Audi hátsó ülésén értem célba.Nem így terveztem.
Lendvai úr még a telefonban mondta,azért menjek be a suliba.Ezt tettem.Durván 26 km-t teljesítettem a túrából,õk ezt egy 30-as oklevéllel és kitûzõvel honorálták.Én mondtam,hogy ha nem kapok semmit,akkor sem haragszom,hiszen nem teljesítettem amit vállaltam,õk meg azt mondták,így döntöttek.Köszönöm.

Összefoglalva:A túra nagyon szép helyeken vezet,gyenge 1100 szint van benne,amit egészséges ember észre sem vesz,nagyon kellemesen lehet haladni.A sár elég tetemes,de ha az sem lenne mit kellene legyõzni?:)).Némi kivánnivalót csak az ellátás hagy maga után,szerintem,bár nekem újonc túrázónak a Tanúhegyek az etalon e-téren.A legfurcsábbnak azt találtam,hogy nincs a célban ennivaló.Na,mindegy,tökéletes,mindenki igényét minden téren kielégítõ rendezvényt úgysem tud senki csinálni,ha tudod pl. hogy milyen ellátásra számíthatsz,és azt keveselled,többet pakolsz reggel a zsákodba és ennyi.Na,de nem akarom ilyen lehangoló mondattal befejezni,így azt mondanám,a nehézségeimet leszámítva,ez egy szuper túra,mindenkinek ajánlom!

Én ezzel idénre be is fejeztem a teljesítménytúrázást,visszatérésemet Kincsesbányán képzelem el,remélem ezt minden testrészem így gondolja:-)).Kellemes ünnepepeket és Boldog új évet kívánok mindenkinek!


 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20082008.12.02 15:32:31
Tanúhegyek nyomában.2008.11.29.

Vegyes érzelmekkel néztem a túra elébe,mivel bevallom a nagyon meredek mászásokat,méginkább az ereszkedéseket nem nagyon szeretem.A mászással még nincs is akkora baj,a szinte lépcsõzéssel felérõ ereszkedéseknél tiltakozik a bal térdem külsõ része erõs fájdalom formájában.Viszont a táj,a hegyek vonzottak annyira,hogy nem is volt kérdéses-ott leszek.

Reggel 4-kor kelés,hallom veri az esõ az ablakot.Mivel az idõjósok max. délelõttre ígérték a csapadékot eszembe sem jut hogy itthon maradjak,a szervezõknek meg tartozunk annyival ha már megcsinálták ezt a túrát,annak minden nyûgével együtt hogy egy pici csippcsöpp miatt nem maradunk itthon.(Nagyon sajnáltam pl. a legutóbbi "Túrázz a vonatért" lebonyolítóit:reggel szakadt az esõ,így a 30-as távon mindössze heten indultunk,a családin senki,a 20-ason meg talán 60-an...)Tehát úgy negyed 6 körül elindultam Gyõrbõl autóval.Eredetileg 7-kor szerettem volna rajtolni a korai sötétedés miatt,amibõl 07:41 lett.Nem is baj,7-kor még bõven sötét volt.Iskolát könnyen megtaláltam-van szája az embernek-betértem egy kocsmába ahol útba igazítottak.Nevezés,öltözködés,és már indulok is.Azt mondják adni jobb mint kapni,viszont az emberfia annak is örül,ha a pénzéért kap vmit.

Elsõ pozitív élmény:jóféle menzás mûanyag bögre a túrára a szervezõktõl,mivel a pontokon nincs külön pohár.Én szeretem az ilyen egyszerû dolgokat,így örültem az ajándéknak.(citromsárga,igazi iskolás menzákat idézõ hangulatú ivóeszköz-nagyon király:-)).

Második pozitívum:Van szöveges leírás a térképkivonat mellé.Fontosságára késõbb visszatérek.

Szóval elrajtoltam,az iskolából kilépve követtem a többieket,nehogy már megint a településen belül kavarjak el,de ennek nem kellett sokáig tartania,csak a parkolón való átjutásig,mivel ott balra fordulva meg is láttuk a bazalttemplomot,meg az elsõ(én ott láttam az elsõt)szalagot.Némi beleolvasás az itinerbe és visszavonhatatlanul megkezdtem a túrát.

Harmadik pozitívum:A túrán eltévedni,szakaszt téveszteni lehetetlenség volt.

Tehát irány a Badacsony teteje! Az ember ballagott felfelé,és egyre sûrûbb ködbe került.Könnyebb-nehezebb szakaszok váltották egymást,volt ahol bazalttörmeléken,volt ahol bazaltlépcsõn,volt ahol szokásos erdei talajon vezetett az út.A párás levegõ miatt nem volt egyszerû a feljutás,de 08:21-kor bekerült az elsõ színes-a hegyet ábrázoló-matrica az igazolófüzetbe.A hegyrõl lefelé ereszkedve megtudtam végre mi az a feltételes ellenõrzõpont.(Kezdõ túrázóként ilyennel még nem találkoztam,én azt hittem pontõrök mászkálnak az említett szakaszon,akik majd jól megállítanak,kérik az igazolómat,igazolják,hogy találkoztunk,jó utat kívánnak és ennyi.LEHET RÖHÖGNI!....NA JÓ, ENNYI ÉPP ELÉG LESZ....
A hideglelés akkor jött rám igazán,miután kiderült,hogy a felfelé vezetõ szakaszon is kellett volna találkozni már egy feltételes ep.-vel,amit-mivel nem tudtam mi fán terem-lehet hogy úgy kihagytam volna mint annak a rendje.De megnyugtattak,hogy mégsem volt,így folytatódott a kaland tovább.Az egyik-talán az Egry Józsefrõl elnevezett-kilátónál utolértem az elõzõ túrán megismert Zoli túratársat és bájos partnerét.Õk éppen a "nem létezõ panorámában"gyönyörködtek:-))Velük a túrán többször kerülgettük egymást,hol õk,hol én voltam elõrébb.

A lefelé tartó szakasz legkeményebb-térdgyilkos-szakasza a Bujdosók lépcsõje volt,mint a jég,úgy csúszott.Beszélgettem késõbb néhány emberkével,ketten is említették hogy hanyattvágódtak rajta.
Aztán ahogy egyre közeledtünk "nyugalmi" terepszinthez olyat tettem mint még soha tt-n:futottam egyet.Valahogy jól esett,késõbb már eszembe se jutott vna...
Áthaladtunk Badacsonytördemicen,beértünk Szigligetre.10:01-Szigligeti vár ep.Nápolyi betolva,és már indulok is tovább,irány a Szent György-hegy.Végeláthatatlan aszfaltfalás következik,elõször a balatoni bicikliút,majd egy mûút formájában.A hegy lábánál a Horvát-pince mellett mézédes szõlõt találok,le is szakítok egy fürtöt.Utólag is elnézést kérek érte,de mint említettem már az ilyentájt a természetben talált gyümölcsnek nem tok ellenállni.Késõbb sárga almát is találtam egy fán,gondoltam a késõbbiekre,tettem el párat a zsebembe.
Erre a hegyre még viszonylag egyszerûen feljutottam,bár a térdem már erõsen fájt,és bevallom számba vettem azt a lehetõséget,hogy megszakítom a túrát a késõbbi esetleges nagyobb baj elkerülése végett.A felfelé vezetõ úton találtam egyet a másik nagy kedvencembõl:forrásvízzel cseréltem fel az amúgy kiváló minõségû gyõri vezetékes vizet.
11:36-Szent György-hegy ep.A pontõr még 10 méterrõl sem kivehetõ,le is fényképezem-már ami látszik belõle,veszi a lapot és odakiált-addíg fotózzuk amíg még él:-)).Kegyetlen idõ van idefent,hideg szél,köd.Amúgy a táj szép télies,csakhát itt szobrozni órákon át....Rövid ereszkedés után etetõ-itató állomás.
Negyedik nagy pozitívum:A kínálat mindent kielégítõ.Kenyér mindenféle feltéttel,forró tea nyílt lángon fõzve,forralt bor...kánaán.
Én most a lekváros kenyér-tea mellett döntöttem,betankoltam és megkezdtem a 3. nagy ereszkedést a mai napon.
A térdem nagyon fájt,újra csak elgondolkoztam,hogy a fenébe fogok még 3 hegyet megmászni???
Aztán persze nem adom fel irány a Csobánc!
Ahogy közeledik a hegy egyre durvábban magasodik fölém.Irgalmatlan nagy tömeg a semmi közepén.Mintha valaki odaejtette volna,de tudjuk,ott volt õ "mindig"csak épp a környezete kopott le mellõle...Az odavezetõ úton van patakátkelés,hosszú dagonyás szekérút,aszfalt Gyulakesziben,földút a hegy lábáig.A feljutás már megállásokkal tarkított,meredek kaptatóra nem emlékszem.Az irány még kihelyezett irányítólapokkal is meg van erõsítve,mégis látok olyanokat akik levágják a kanyart.Ezt õk a végén gondolom megbánták,majd leírom miért.Hegytetõn ep.Szolgáltatás:aszalt sárgabarack,ha kérsz,nem csak egyet vehetsz felszólítással.Az óra 13:52-t mutatott ekkor.A hegyrõl ereszkedés csak néhol nagyon durva egy ilyen "tápos fájós lábú városinak"Viccet félretéve,azt hittem csak én vagyok ilyen gyatra,de akivel csak errõl a témáról beszélgettem,az mind a térdére panaszkodott.

Tehát hegyrõl le,irány Káptalantóti,majd a Tóti-hegy.Innentõl egy jó darabig két leányzóval haladtam,egyikük egy tanárnéni volt ha jól emlékszem Nagykanizsáról(egyáltalán nem biztos),másikuk egy szõke hölgyemény Budapest-Székesfehérvárról.Jó sokat beszélgettünk,így a kilóméterek is gyorsabban fogytak.A cél elõtt kicsit elléptem tõlük,hûtlenül,és az iskolában sem találkoztunk már,így itt köszönnék el tõlük:sziasztok,remélem még összefutunk!

A hegy tetején levõ ep. már a 34. km-t jelenti.Hát ha van alattomos hegy a 34. km tájékán akkor az a Tóti-hegy.Aprónak tûnõ kis hegyes kis valami a tájon,na de feljutni rá....Az utolsó szakasz valami irgalmatlan meredek,nehezen járható,embert próbáló.Lefelé tartó társaink nyugtatnak:legyünk biztosak benne,a felfelé szakasz még a könnyebb.Megnyugtatjuk õket:tudjuk mi ezt nagyon jól:-)).Na de 15:35-kor azért csak megkapom a Tóti-hegyes matricámat is!

Már csak egy van hátra!A Gulács.Kezd szürkülni.Mint ha nem lett vna eddig is szürke:-)).Hegy lábánál aztán elõkerülnek a fejlámpák.Esti szakasz.Érdekes.Megállapítom,hogy ködlámpára lenne inkább szükség,a lehellet és az amúgy is párás idõ miatt a lámpa hatásfoka nem a legjobb,de az elemek fullra töltöttek,így még használható bõven.Sokak jönnek lámpa nélkül,ami itt sztem elég balesetveszélyes:az ösvény szûk,egyik oldalán meredek hegyoldal;a talaj néhol kõszõnyeg,elég csúszós;fejmagasságban belógó ágak;szembejövõ forgalom néha kutya formájában,totál a látószögön kívül ugye...tehát a lámpa nem rossz.16:40,Gulács ep.

Hegyrõl lefelé eléggé összetorlódtunk,de itt már senki nem sietett,a kerülgetést szerencsére senki nem erõltette,elég volt a szembejövõkkel megoldani ezt a kérdést.
Elérve a Badacsonytomajba vezetõ fõutat,elérkezett a pillanat amikor a szöveges leírásnak a legnagyobb hasznát vettük.A sötét már teljes volt,így leírás nélkül nem biztos hogy könnyedén észrevettük volna az út túloldalán levõ lépcsõt,amelyen felmenve kellett folytatni az utat,begyalogolva egészen a célig a soha véget nem érõ Petõfi utcán.

A Petõfi utca minket érdeklõ része aztán csak véget ért,feltûnt a kéttornyú templom.Bal kanyar,parkolón át,iskolába be.Megcsináltam.
Érkezés iõpontja:18:05.Sebesség igen igen picivel 4km/óra alatt.Asszem ezen a túrán ez nem rossz.Emléklap,kitûzõ átvétel,bõséges "vacsora"elfogyasztása.A virslis krumplilevest még megtoldottam néhány lekvároskenyérrel-teával,amelyek magukban semmi gondot nem jelentettek vna,de így együtt okoztak némi hasfájást a hazavezetõ úton.Hiába,annyira jól esett akkor,meg annyira éhes voltam,hogy nem tudtam ellenállni:-)).Ha már eddig számoztam a nagyobb pozitívumokat akkor a színes eméklap-kitûzõ páros lehetne az 5.,a bõséges vacsi meg mondjuk a 6.

Összegzés:Valahogy így kell lebonyolítani egy túrát.Ajánlom tanulmányozását.Tökéletes ellátás.Tökéletes útvonalleírás,térképvázlat.Ahol szükségesnek érezték még emellé szalagozás.Ezen felül még plusz irányító lapok.Ezt meg is köszöntem a nekem gratuláló hölgynek,aki megdöbbenésemre némileg elhúzta a száját és azt mondta,megoszlanak a vélemények.Kérdeztem,mit kifogásoltak?Azt mondta,szigorúak voltak,és csak azoknak fogadták el a teljesítést akik minden kötelezõ pontról fel tudták mutatni az igazolást.Nos,ez minden fórumon el lett mondva,valszeg sokan nem vették komolyan.Akik valamilyen tévedés folytán jutottak erre a sorsra azokat viszont sajnálom,én is járhattam volna így pl. az elsõ-mint szerencsére kiderült-nem létezõ feltételes ep. miatt.

Egyetlen nagy negatívumot azért megemlítenék,amirõl a szervezõk nem igen tehetnek.Borzasztó sok a burkolt úton való haladás.Ha esetleg mégis lehetne ezeknek a szakaszoknak a hosszát csökkenteni valahogy,az nagyon sokat javítana a túrázók közérzetén.Szerintem mindenki menne inkább mellig érõ bozótban mint aszfalton.

Hát ennyi volt,a parkolóban beindítottam az autót,közben levetettem a totál átnedvesedett ruhaköteget magamról,száraz holmiba bújva megkezdtem a hazautat Gyõrbe,Btomajt elhagyva nagyon megsajnáltam egy kissrácot aki- valszeg az apukája mögött -a fõúton bandukolt a cél felé.Úgy 10 év körülire saccoltam.Õ sem kapott oklevelet ha következetesek a rendezõk,hisz az utsó felt.ep.-t biztosan kihagyta.Bízom benne hogy megoldódott valahogy a kissrác esete!

Fényképek találhatók a túráról az INDEX-en,igaz nem én készítettem õket,de az enyémek is szinte ugyanazok:-))
Index-fórum-természetbarát klub-teljesítménytúra.
Itt képet kaphat az ember az idõjárási viszonyokról,bár a fotózók egy része valamivel utánam indulhatott,mert lényegesen jobb "kilátásokat" tudtak rögzíteni.





 
 
LővérekTúra éve: 20082008.11.17 23:53:20
Lõvérek 40.2008.11.15.

Péntek este a 2. South Park-ot már nem néztem meg,gondoltam jól fog jönni még az idõ amit alvással töltök.Mivel kényszerbõl akartam minél elõbb elaludni,nem is jött össze,reggel eléggé kialvatlanul bandukoltam ki az állomásra,ugyanis úgy döntöttem,Sopron és Gyõr között elég sûrû a vonatközlekedés,idõben sem nagy a különbség,a rajt 5 percre van az állomástól,szóval ideálisak a körülmények egy kis környezet és pénztárcakímélõ utazáshoz.

Bíztam benne hogy csak jön még valaki vonattal,úgy talán nem lesz unalmas az út,ez be is jött,3 túratárssal utaztunk Sopronig,ment a sztorizgatás,és talán elég közhelyes amit írok de szinte észbe sem kaptunk,máris szállhattunk le a vonatról.A vonatról csak annyit:fûtöttek,de mint az állat,az ülésekre egyszerûen nem lehetett leülni,szinte végig az egyik karfán utaztam,az ülésen felejtett táskámban úgy 45 fok lehetett leszálláskor.És csodálkozunk,miért nem vonatozik a jónép....Azt már meg sem kellene említenem:ha ketten mennénk jobban megérné az autó.No comment.

Szóval leszállás,a suli tényleg nagyon közel volt(van),gyors nevezés és már indultunk is.A kapott színes igazolólap nagyon tuti,ahogy megláttam,biztos voltam benne,hogy szöveges leírást is tartalmaz.Hiányát csak a városon belül éreztem.Aki elõször jár itt annak az a nehéz,hogy a térképen nincsenek utcanevek,és haladás közben esetleg nehezebben azonosítja be az ember hol is jár most.Viszont ezt a hiányosságot ellensúlyozandó,a városon belül is volt szalagozás.Vonatos társaim nagyon beindultak,szépen lassan távolodtak tõlem,így egyedül vágtam neki a távnak.Elég hosszan haladtunk az Ady utcában,majd jobbra betértünk a Sövény közbe.Itt én szerelvényt könnyítettem ami nem tartott tovább 1 percnél.Mire kiértem a közbõl a Bánfalvi útra,legnagyobb megdöbbenésemre az eddíg még látótávolságon belül levõ társak kámforrá váltak.(az utcák neveit itthon,utólag azonosítottam be).Álltam ott nagy magányomban,se szalagot,se piros jelzést nem találtam sehol.Itthon a térképet nézve már látom a társak gyors felszívódásának okát:átkelve a Bánfalvi úton rögtön betértek a szembe levõ kisebb utcába ahol valszeg jelzés is volt,meg szalag is.Én nem vettem észre.Gondoltam csak jön majd valaki,mindjárt itt az elején nem akartam totál elkavarni.Jött is egy nagyobb társaság,mint kiderült soproniak,mondták gyere velünk.Mentem.Kösz a segítséget.

E kis kaland után aztán végre kiértünk a városból,kertvárosi részen haladtunk felfelé szegényebb polgártársaink hajlékai között.Ezzel a társasággal addig haladtam amíg egy keresztezõdésnél kijelentették,hogy õk itt szoktak rövidíteni.Na,ezt már nem,gondoltam,ez nem én vagyok,úgyhogy gyorsan le is szakadtam róluk,és mentem a kijelölt úton(milyen nagyképû vagyok,mi?most hogy már egyértelmû,merre kell menni,egybõl elhagyom segítõimet:)).Rövidítésüket nem értettem,mivel pár perc egyáltalán nem megerõltetõ szakasz után mögém kerültek...

A biztosítékot egy gyönyörû fenyõ-alagútban verték ki nálam végleg.Haladunk lefelé Ágfalva felé.A fenyõk közti út,mit egy alagút gyönyörû.Jó a levegõ,a csendet csak lépteink zaja töri meg.És akkor õk olyan irgalmatlan hangerõvel "társalognak"hogy az szinte fáj.Munkahelyi kollektíva lehetett,mert dolgoztak ezerrel egymást ûberelve.Fúrtak olasz hengerzárat,ment a szakmai duma.10 km-en belül mindenki hallotta.Grt.Mivel elég jó tempót diktáltak,úgy döntöttem elengedem õket,a nyugalmam megér 2 perc hátrányt.Késõbbi társam elfutott elõlük,még késõbb találkoztunk egy futó párral,õk is megemlítették ezt a kompániát,úgyhogy uraim,ha kérhetném az erdõ nevében:kicsit csendesebben legközelebb.

Ágfalván pecsételés,kis számolás 7 km-es sebesség eddíg,nem rossz.A faluban kedves kis utcákban visz a jelzés,kiérve a faluból dagonyás de ennek ellenére könnyen járható szakasz következik.Egy fáról almát szedek,nincs szerintem finomabb a természetben talált gyümölcsnél.A 25-40 keresztezõdésben utolérem Zolit Tatabányáról.Ettõl kezdve együtt haladunk.Illetve õ halad én meg nagyjából követem:)
Erõnlétileg sokkal jobb nálam,de ezt a túrát lazára veszi így tudunk párban menni.

A keresztezõdéstõl némi hullámvasút következik,néhol dagonya,így is hamarosan az Urak asztalánál vagyunk.Innen egy nagyon könnyû szakasz vezet a Magasbérci kilátóhoz ahol csoki a jutalom.Kilátóba fel,levegõ párás,szokásos...
Sebességünk 5 km/h körül mozog,én ezzel meg vagyok elégedve.Kilátótól ismét egy kellemes szakasz következik Brennbergbányáig.Régi bányásztelepek mellett haladunk,megérint a múlt...Elképzelem milyen lehetett itt az élet....mikor még volt itt élet:(

Brennbergbányán megcsodáljuk a templommal egy épületbel levõ kocsmát.Zoli szerint ez párját ritkítja.Aztán következik a túra szintesebb része,bár eddíg már letudtuk a szint felét,de elnyújtva ami nem mindegy.

Szóval emelkedõ,de még nem a vészesebb fajtából,aztán leereszkedünk a Fehér Dániel -forráshoz.Itt van az etetõpont,letolok némi hagymás-zsíros kenyeret,aztán olyan csábító a lekváros változat hogy azt sem hagyom ki.Megtöltöm a flakonomat forrásvízzel,és már indulunk is tovább.

Ezen a szakaszon vannak a legdurvább emelkedõk.Kerülgetjük az Ultrákat,közben keresztezzük a Havasi,a Köves árkot,a Tolvaj-árokba be is megyünk,majd felkaptatunk a Várhely-kilátóhoz már csak azért is mert ott jóféle sütit osztanak,na meg mellékesen pecsételnek is.Nehézsége mellett ez a szakasz vadregényes,a legszebb szerintem a túrán.

Kilátótól lefelé visz utunk,elhaladunk a Bella-emlék mellett.Mielõtt láttam el nem tudtam képzelni,mi ez a Bella-emlék.Folyamatosan a Herkulesfürdõi emlék címü film járt az eszemben,aki látta tudja,annak a filmnek van egy érdekes hangulata.Aztán kiderült,nincs itt semmi misztikum,Bella úr volt valami kutatás elindítója,neki állít emléket ez a hely.(földvársáncok,halomsírok vagy vmi ilyesmi,nézzétek el nekem,nem tudom szó szerint felidézni az emléktábla szövegét.)

Szóval Bella-emlék mellett el,irány az érdekes nevû Tacsi-árok.Ez is egy szép szakasz,van patakon átkelés,emelkedés miegymás.Hétbükkfa nem túl izgalmas,mint nafe polgártárstól tudjuk ráadásul nem is 7 csak 6,szóval...

Szóval hamarosan a Károly-magaslaton találjuk magunkat,majd ahogy már többen említették nem a jelzett úton jutunk le a fõútra.Ezt mi lent vettük észre,mikor átkelve az úton a piros jelzés helyett csak zöldet találtunk.Túristatérkép elõ,megállapítjuk hol vagyunk.Kb. 1 km gyaloglás a szanatórium irányába,aztán piroson be az iskolába.Több km aszfalt.Fúj.Lábam nem szereti 40 km környékén.

Iskolában evés ivás.A végelszámolásnál picit 5 km/h alatti átlag jött ki,amivel maradéktalanul meg vagyok elégedve.Vonatos társaim,mint ahogy olvashattuk,több mint egy órát vertek rám,ezt a tempót én nem bírtam volna,grt nektek!

Evés után kellemes meglepetés:Zoli hazavisz kocsival.Mikor hazaértem,akkor indult vna csak a vonat Sporonból.Ksz,Zoli!

Összefoglalva egy nagyon kellemes túrán vagyok túl ,grt a rendezõknek végülis semmi lényeges negatívumot sem tudnék említeni.Két kisebb hibán kívül:az egyik hogy a ttt-lapon eléggé más útvonal volt meghirdetve,a másik a Károly-kilátónál talált rossz szalagozás.De ezek tényleg apróságok ahhoz képest amekkora élményt az õszi erdõjárás tud okozni.
 
 
ÍrottkőTúra éve: 20082008.10.25 14:45:22
2008.10.24.
Írott-kõ 50.
Az elsõ szó ami errõl a teljesítménytúráról eszembe jut:gyilkos.
Gyilkos volt.Nekem.
Magamról annyit,hogy a viszonylag intenzív túrázást ez év elején kezdtem. Elõtte volt pár Mûvészetek Völgye túrám,amúgy a Bakonyban szoktam mászkálni szervezett túrákon és csak úgy magamban is.Szóval....

Szóval kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl 4-kor,érkezés a gimibe úgy 3/4 6 körül.Telefon Ferinek,merre jár,melyik távon indul?Új a bakancsa,a 35-öt vállalja,és még a várost sem érte el.Kérdés eldöntve:irány az 50.Nevezés,indulás.Igen ám,de merre.Voltam már párszor Kõszegen,de többnyire világosban,a város ezen részén meg még soha.A kapott térképvázlat nélkülöz mindenféle feliratot(utcanév stb),a kezdõpont egy nagy karika a sok vonal között,halvány gõzöm sincs merre induljak.Egy szervezõ kivezet az iskola udvaráról és nagyjából irányba állít.Két 70-es emberke látva elesettségemet megsajnál és felszólít:haladjak velük,a két táv úgyis jó darabig együtt halad(gondolták õk...).Aztán az úton haladva nagy tömeget látunk egy Y-nál jobbra haladni,de mivel sokan mennek balra is mi azt választjuk(több tanácstalan emberrel együtt).Késõbb kiderült:a jobbra tartók mentek a kijelölt zöldön,a balra tartók pedig a 70-esek voltak.Ekkor sodort a jószerencsém egy kvartetthez akikkel aztán végig együtt haladtunk.Na de ne szaladjunk ennyire elõre.

Szóval elhagytuk már az említett Y-t úgy 500 m-rel,és mivel itt is volt zöld jelzés meg voltunk róla gyõzõdve hogy jó az irány.Elõkerültek a rendes túristatérképek,és úgy voltunk vele(társaim úgy voltak vele,én teljesen rájuk bíztam magam a nagy sötétségben),hogy a zöld mindenképp felvisz a tetõre,így nagy baj nem lehet.Tehát hamarosan mi is letértünk jobbra az útról be az erdõbe.Mondanom sem kell az út végig emelkedõ,a belem majd kiszakadt mire felértünk,társaim ugyanis erõs tempót diktáltak így hajnalok hajnalán minimális alvás után,minimális táplálékkal a szervezetemben.7:10-kor aztán bekerült az igazolófüzetembe az elsõ pecsét.Óház-tetõ meghódítva.(most nézegetem a térképet:a zöld egy körút,ami a város szívébõl indul,felvisz az Óházra,majd visszavezet a kiindulási pontra.Mi elvétettük az elsõ lehetõséget a hegyre kanyarodásra-mivel egyenesen is láttuk a zöld jelzést-és a másik lehetõségnél tértünk be az erdõbe)

Rövid szerelvényigazítás után indultunk is tovább Velembe.A táv ezen része a könnyebbek közé tartozik,itt lehet még az elején némi idõt nyerni.Az alkotóház udvarán(8:15)reggeli:zsíros kenyér teával.Nagyon jól esik.Hamarosan aztán indulás tovább Bozsok felé,8.59-kor bekerül a füzetbe a híres virágkertészetes furgonból a pecsét.

Furgon után jobbra,közben azon izgulunk hogy a kerítést szaggató kutya nehogy kitaláljon közénk.Kutya bent maradt,mi megmaradtunk,cél a Kalapos-kõ.Másfél km után jobbra fordulunk és következik egy iszonyú hosszú,iszonyú unalmas emelkedõ,ezt legyûrve hamarosan elérjük a Kalapos-követ.Némi fotózás és már neki is vágtunk az útnak ami felvisz minket túránk csúcsára.Az erdõ itt kimondottan szép,Kalapos kõ után van némi lejtõ is,de csak azért hogy még többet kelljen felfelé menni az Írott-kõre:-).Az emelkedõ nagyon hosszú,és mivel eddig is volt felfelé menet rendesen,Írott-kõ pedig már 20,4km-t jelent meg-megállok szusszanni egyet.10:35-kor azért bekerül a pecsét a füzetbe.Evés ivás.Kilátóba fel.Természetesen semmit sem látni,párás a levegõ.Tíz kilátólátogatásból 9szer így járok:-)).Ez van,a pihenõ már kezd hosszúra nyúlni(késõbb hiányoznak ezek a 10-10 percek)úgyhogy el is indulunk vissza Velembe egy másik úton.

Végre lejtõ,vidáman ereszkedünk,közben kis lélekbúvárkodás is belefér Judittal.12:06 újra Velem,Alkotóház.Újra zsíroskenyér-tea.A tea most finomabb mint elsõre,ugyanis felvilágosították egyszerû agyamat,hogy ha ízetlennek érzem az italt ott van az asztalon a cukor és a citromlé.Miután a tea íze nagyságrendekkel megjavult így,sort kerítettem némi repetára is:-)).Ezután elbúcsúzunk Feritõl akivel a kilátó legfelsõ emeletén futottunk össze,õ megy vissza Kõszegre,mi gyûjtünk némi lelkierõt és irány toronyiránt a Szent Vid kápolna.
Az emelkedõ megint iszonyú kemény(sztem nem csak nekem),a kápolnához vezetõ utolsó lépcsõfokokon egy kipihent 80 éves nénike biztos rám vert volna úgy 15 métert.Velemben valamit félreérthettem,mert a kápolna elérésekor nyugalom lett úrrá rajtam.Mintha azt hallottam volna hogy ezután nagyjából szintben haladunk Stájerházakig....Hamar ki kellett józanodnom.Stájerházaknál valami rendkívül finom almát kaptunk.Nagy is volt,szép is volt,és nagyon finom is volt.Ksz!


Azt elõzetesen itthon a szintvonalak tanulmányozásakor elkönyveltem hogy a Tábor-hegyre feljutás sem lesz éppen könnyû feladat.Fõleg úgy,hogy az már 34,5 km-t fog jelenteni.Hát nem is volt az.14:30-kor azért behúztuk azt is,ekkor már az emelkedõknél egyre gyakoribbak lettek az erõgyûjtõ megállások.Következett a Paradicsomosnak nevezett rész.Itt túraútvonal nincs,így itthon úgy gondoltam ez csak valami km növelõ jellegtelen szakasz lesz,csak hogy valamerre menjünk....
Volt az elején egy rész a mi szép volt,néha a kilátás is pazar (rálátni Kõszeg nyugati oldalára),az ellenõrzõpontig van egy kegyetlen meredek ereszkedés,mint ahogy már egy elõttem szóló említette,itt a túrabot élet és térdszalagmentõ,aztán a Hét vezér-forrásig van egy elég hosszú aszfaltos rész ami rohadtul nem tetszett a lábamnak,viszont szintemelkedés itt nagyon nincs így sort lehetett keríteni az épp megismert túrarársakkal némi ismerkedõ beszélgetésre.16:25-kor egy ereszkedés után leér az ember a forráshoz,de megint csak azért,hogy az utolsó,az i-re a pontot feltevõ halálos emelkedést az Óház-tetõre minél alacsonyabb szintrõl kezdhesse meg.


Én itt haltam meg teljesen.Társam szerint is régebben alacsonyabban volt a tetõ.Akkor úgy éreztem,ha csak egy kicsit van magasabban a kilátó,akkor ez a hely nem csak arról lesz nevezetes.Meg lehetett volna tekinteni egy túrázó sírját aki végelgyengülésben lelte halálát,miközben túrabotjaira támaszkodva,azok által vonszolva magát,próbálta legyûrni így túl 43 km-en az utolsó(számára szó szerint az utolsó)akadályt:-))).Na,de valami erõ csak felvitt a csúcsra,a pontõrök arcán láttam,hogy hogy nézhetek ki(állapotom felmérését asszem néhány szóval is segítették),az óra ekkor 16:55-öt mutatott.Ekkor fogadtam meg,hogy ma már egy lépést sem teszek felfelé(ekkor már valszeg megvolt a kiírt 2000m szint),ezt a fogadalmamat nagyjából betartva 17:45kor értem,értünk be a célba.

Pár szóval összefoglalva a túra nagyon kemény,csak fanatikusoknak ajánlom(az 50-es és méginkább a 70-es távról beszélek),aki nem megszállott,és esetleg egy bakonyi 30 km is kifog rajta,az elõször válasszon valami könnyebbet.
Negatívumként egyet említenék:az interneten az 50-es táv elsõre a Pogányok nevû részt vette volna célba,ezért is hívott magával sztem a két 70-es srác,és ezért irányított arra reggel teljes jószándékkal Feri egy bolyongó 50-est.Reméljük aztán még sem ment arra....
Amúgy minden frankó volt,köszönöm most megismert túratársaimnak a segítséget,ahogy szinte húztak fel az emelkedõkre,nélkülük asszem nem sikerült volna szintidõn belül beérnem(vagy lehet hogy sehogy sem:-))az idõjárásra sem lehet panasz,jövõre ugyanitt?

Talán még annyit:sokan nem szeretik a túrabotot,én mióta megvettem,áldom azt a napot,iszonyú sokat segít hegyre fel,de hegyrõl le is.Nem is beszélve sárban,esetleg patakátkeléseknél,stb.A bakancsom épp nem volt számomra elérhetõ,így a viszonylag új túracipõmben teljesítettem a távot.Megúsztam pár jelentéktelen vízhólyaggal,lehet hogy erre a túrára jobb a cipõ mint a baki.Esõben persze gondolom nem hátrány,ha a túracipõ-mint az enyém is-el van látva vízálló béléssel.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár