Túrabeszámolók


túra éve: 2015
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20152015.11.02 06:05:12

 Remek idõben, kellemes séta, amit igen sokan választottak, fiatal gyermekes családok is.


Képek: indafoto.hu/olah_tamas/20151101_monoton_maraton_telje

 
 
túra éve: 2013
Téli sóútTúra éve: 20132013.02.03 06:12:08


Téli Sóút 2013


Avagy a vízözön túlélése.


Magamtól nem hinném, hogy elindultam volna ezen az idei idõjárási helyzet miatti saras túrának, de Anikó megkért, hogy kísérjem el, így mivel más elkötelezettségem nem volt, bevállaltam a dolgot.


Az elõzõ évi látássérült csapatból idén már csak ketten vállalták a túrát, de õk már szerencsére rutinos teljesítménytúrázókká váltak az elmúlt egy év leforgása alatt.


A vonat pontosan érkezett, és az 1.6 km-re levõ mûvelõdési házig is gyorsan elballagtunk, ahol komótosan készülõdtünk.


Jól elbeszélgettünk a szervezõkkel, majd fél óra múltán utolsóként hagytuk így el a helyiséget 8:32-kor, azok közül, akikkel egy vonaton utaztunk. Épp csak szemerkélt az esõ, és néha el is állt, így jól tudtunk haladni, és hamar ki is jutottunk a településrõl, ahol végre Emma kutyust is szabadjára engedhettük.


A nyirkos idõ, és a szemerkélõ esõ szép lassan fokozódott, így a 7 km után megkapott narancsokat hamar meg is ettük. A rendezõk olyan kedvesek voltak, hogy még a kutyus számára is kaptunk narancsot.  9:50-kor indultunk is tovább, mert nem akartunk lemerevedni.  Pokoltanya felé közeledve reménykedtünk, hogy majd csak eláll az esõ, de mindhiába, az kitartóan esett, és bár a 10,1 km-nél levõ ponton volt tûz szokás szerint, de az esõben nem akartunk ácsorogni, így a kapott mûzliszeleteket gyorsan bekaptuk és usgyi tovább, hiszen tudtuk, hogy végre egy elég hosszú szakaszon tudunk majd egy stabil aszfaltúton menni.


11:45-kor értük el az Abonyt Újszászszal összekötõ mûút mellett levõ ellenõrzõpontot 17.1 km után, ahol frissen olvasztott szalonnával készült zsíroskenyeret és teát is kaptunk. Itt 5 percet el is idõztünk, majd tovább indulva, az aszfaltot immáron megint a jó saras Magyar anyaföld váltotta fel. A 21.8 km-nél levõ ponton megnéztük a keresztet, amire vonatkozó kérdést megjegyeztük, mert az itiner eddigre már használhatatlan állapotba került, hogy arra írni tudjunk.


A kezem is kezdett már elgémberedni a tartós hûvöstõl, és a GPS billentyûi is kezdtek beázni, így innentõl már az elõzõ évi emlékekre hagyatkozva mentünk. Elõzetesen is sejtettem, hogy ez a túra nehezebb lesz, mint az elõzõ évi hótaposás, de a Máriácska után bizonyossá vált számomra, hiszen az eddigi saras út is tudott fokozódni, és a szinte vízszintesen esõ csapadék a lábszáramról lecsorogva megtöltötte már a bakancsomat is,  mivel az esõnadrágomat lusta voltam felvenni.


A 26. km-nél levõ ellenõrzõponthoz 13:44-re értünk, ahol még valahogy megoldották az elázott papírjainkra való pecsételést, majd innen is hamar tovább indultunk, mert már nagyon vágytunk valami száraz helyre. Mentünk szép libasorban a többiek után, majd amikor az Újszászi úton a zöld sáv turistajelzéssel kereszteztük a vasutat, akkor a tavalyi emlékek miatt megnéztem az itinert, de az már olvashatatlan volt, így végül is maradtunk az amúgy is több helyi túratárs nyomában, és a vasútállomás melletti Víg Bakter sörözõt úgy is könnyû megtalálni a víztorony miatt.


Végül 32.5 km megtétele után, 15:03-kor léptünk be a célba, így a tempónkkal elégedettek voltunk, különösen annak tekintetében, hogy milyen körülmények között kellett mennünk.


Finom forralt bor és tea is volt a célban, valamint egy pár virslit is kaptunk, a kedves rendezõktõl még is hamar búcsút intettünk, mert a négy órás vonattal el akartunk menni, bár a célban meleg volt, de így átázva még egy 25 fokos helyiség sem szárított volna át.


Emlékezetes túra volt.


/ A fotózást nekem nem sikerült kipipálni :D /

 
 
túra éve: 2012
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20122013.01.01 13:39:11

2012.12.30 Fóti Somlyó



Minden év vége felé egy jó alkalom a felgyülemlett kalóriák ledolgozására ez a túra.

A Vágtató Csigák csapatának a gyorsabb lábú tagjai jöttek el, így jó tempóval indultunk útnak 8:27-kor.

Szeretem a szervezõk által követett gyakorlatot, miszerint a túra útvonala már elõre megnézhetõ az interneten,

így gyaloglás közben nem szükséges itinert lapozgatva olvasgatni, hanem elég azt csak az igazolásos oldalnál nyitva tartani.

A szalagozást követve hamar elhagytuk a települést és a Hungaroring mellett utolértünk egy nagyobb csapatot,

akik feltehetõleg azzal a hévvel jöttek, amirõl láttuk leszállni a sok túrázót, miközben a parkolóhelyet kerestük a rajtnál.

A most téli álmát alvó pálya mellett továbbra is lendületesen haladva értünk el a Mária kép ellenõrzõponthoz,

ahol gyorsan felírtuk az ellenõrzõ kérdésre adandó választ, majd gyors pillantás az órára 9:05, azaz 6 km/h-s tempóval jöttünk idáig.

Akkor uccu neki, ne lassítsunk alapon vágtáztunk tovább, hogy ne eshessen csorba a csapatunk nevén.

A sárga kereszt jelzéshez érve, mely jól láthatóan ki volt festve, kék szalagok is láthatóak voltak egy szakaszon.

Egy ponton egy másik rendezvény nyila állított meg pár embert, hogy elõvegyék az itinert, ezért is volt szerencsés számunkra az elõolvasás,

hiszen így nem bizonytalanított el a nyíl.

A Kakukk-hegyi elágazáshoz 9:29-re értünk, tehát sikerült még feljebb is srófolni a sebességünket, de ez már kezdte szétszakítani a csapatot.

Az M3-as autópályán áthaladva, már messzirõl látszott az Univer Zoo nagy zöld felirata, mely után a Fóti templom felé kanyarodva, elõvettem az elemózsiámat,

így visszavettük egy picit a tempót, és a csapat is jobban egyben maradt.

10:15-re értünk a Vörösmarty emlékmûhöz, és itt értünk be egy csomó ismerõst is, akik megálltak egy kis tízóraira az emlékmû mellett.

Mi nem idõztünk sokat (2 perc), hiszen elég hûvös volt, és nem akartunk megfázni, csak a cukrászdába terveztünk pihenõt, hiszen ott melegben lehet leülni.

El is köszöntünk a többiektõl, majd a Vörösmarty kunyhó felé vettük az irányt. A lovarda mellett gyalogolva megcsodáltunk néhány korom fekete lovat,

majd az emelkedõhöz érve kicsit lelassítottunk, hiszen a hõtermeléshez az emelkedõn nem kell olyan nagy tempót diktálni.

Azért a Fáy présház parkolójáig még megelõztünk pár embert, és végül 10:40-kor került pecsét az itinerekre.

Az almákat majszolgató csapattal sétáltunk tovább, és Fóti Somlyó teteje felé induló tanösvénynél néhány tétovázó túrázót értünk utol.

Valóban gyenge itt a jelzettség, egy szalag azért jó lett volna megerõsítésnek.

Nekünk szerencsére ismert volt az útvonal, így elõre kerülve baktattunk felfele a csúcskõhöz.

Itt nehéz volt a kérdés értelmezése, mert nem tudtuk, hogy a táblára, vagy a tábla tartóoszlopára vonatkozott a kérdés.

Sokat nem rágódtunk rajta, inkább egy kis süteményt rágcsáltunk, és 10:58-kor tovább indultunk a cukrászda felé.

A kilátópontnál sajnos nem volt már meg a panorámát bemutató tábla, és a ködös idõ miatt nem is lehetett nagyon messzire látni.

A cukrászdába 11:43-kor toppantunk be, ahol a bal oldali pultból választhattak süteményt a túrán résztvevõk, és fél liter teát is kaptunk.

Én persze a jobb oldali pultból vásároltam még további süteményeket, hiszen a nagy hidegben bõven kell tenni a kazánra :)

Végül 12:08-kor kerekedtünk fel, hogy felmásszunk a Gyertyánosra, a Makovecz tervezte Szent László kilátóhoz.

Sajnos le volt zárva, bár úgy is ködös volt az idõ, de azért csak felmentünk volna, hiszen volt a csapatban olyan, aki még nem volt itt.

Szép lassan fogytak a kilométerek, változatos tájon haladtunk, aztán sajnos a túra vége felé jöttek a szemetes részek.

A Szár-hegy tetejére 13:53-kor értünk, itt ki-ki ízlésének megfelelõen ragasztgatott, vagy zsírkrétázott az itinerre.

A hév melletti szakasz ismét lehangolóan szemetes volt, végül a célba 14:27-kor értünk be.

Mivel hosszú volt a sor, így csak beadtam az itinereinket a túrastatisztika végett, és elindultunk hazafelé.

Még az autóig sem értünk el, amikor megérkeztek a látássérült ismerõseink is 5 perc múlva, így õk is igazán jó idõt teljesítettek.

Örömmel tölt el, hogy sikerül jó lelkû, és jó fizikumú kísérõket találniuk, akik bírják a tempót velük.

Innen is boldog új évet kívánok mindenkinek!



http://indafoto.hu/olah_tamas/20121230_foti_somlyo

 

 
 
Szomor teljesítménytúrák (1956-os emléktúra)Túra éve: 20122012.10.24 18:50:01


2012.10.23. Szomor23 teljesítménytúra.


 


Anikó felbujtására, gyorsan kis csapatot szerveztünk, és azon vettük észre magunkat, hogy öten +1 kutyus autózunk Szomor felé a ködös õszi idõben. Szomorra érkezve minden pompásan meg volt szervezve, már beérkezéskor mondták, hogy a focipályán parkoljunk. Ebben csak az a pici nehézség volt, hogy a köd miatt nem láttuk a focipályát :) Aztán egyszer csak gyengén feltûnt a kapu sziluettje, így be is parkoltunk a sorba. A nevezés is gyorsan lezajlott, mire a lányok végeztek a mosdókban, nekem már a kezemben voltak az itinerek. 9:30-kor vágtunk neki a távnak, az itiner egyértelmûen fogalmazott, és a nagy létszámú induló miatt is látszódott, merre kell menni. A Kakukk-hegy felé vezetõ úton, szépen sorjában gyalogoltak a népek a tejfölszerû ködbe veszõen. A régi kálvária felé emelkedve már be is melegedtünk, a hegytetõn meg az elsõ pontnál cukorkával vártak bennünket. Lefele sokan óvatosan botorkáltak a meredeken, itt én gyors sûrû lépésekkel mentem le. Anikó épp Enikõvel érkezett le, és megkért, hogy fussunk egy picit, így az elkövetkezendõ 250 méteren, kézen fogva futottunk a mezõ szélén. Az Anyácsa-tó felé vezetõ szekérútra szerencsésen leereszkedtünk a kis meredek szakaszon, majd a tóig tempósan gyalogoltunk. Az ellenõrzõponton pogácsát választottunk, majd megsimogattuk a pici fekete cicát. Itt 7 percet töltöttünk, így már összesen 10 percre rúgott az állásidõnk. A patakátkelés a szokásos raklapos segítséggel kicsit ugyan sikamlósan, de könnyen sikerült. A kaptató végén a távok elválása szépen ki volt táblázva, így kétség sem merült fel, hogy merre kell mennünk. 2 km után kiértünk az aszfaltútra, ahol egy vidám társaság épp pihenõt tartott, majdnem pontõröknek néztük õket. Az itiner szövege szerint itt a Színházi bázisig kellett menni, ami végül 820 méterre volt, ott leltük meg a pontõröket. A kapott almák elrágcsálása és egy kis pihenõ 8 percig tartott, majd tovább hömpölyögtünk a tömeggel Zsámbék felé. Hamarosan rátértünk a sárga turistajelzésre is, majd hamarosan a Mátyás borozónál találkoztunk a pontõrökkel, és itt jött elibénk Miklós is Pajti kutyussal, hogy beinvitáljon hajlékába egy kis bónusz frissítésre. Így esett meg velünk az, hogy 1 óra 5 perc további állásidõt halmoztunk fel, de jó társaságban hamar repül az idõ. Innen a Szent Norbert tanösvényen tértünk vissza a sárga jelzésre, majd egy kellemes ösvényen haladtunk a fenyõk között. Az idillt, csak 2 crossmotoros zavarta meg, akiknek az volt az ötletük, hogy pont egy ilyen népes túracsapattal szemben kell motorozniuk ezen a szûk ösvényen. Az Óriások lépcsõjénél nápolyival vártak a pontõrök, itt Miklóstól és Pajti kutyustól is elbúcsúztunk, és mintegy 6 perc állás után elkezdtünk leugrálni a nagy lépcsõfokokon. Ezen kis mulatságnak a végén persze vissza kellett mászni, a Nyakas-tetõ oldalába, ahol út közben egy lesfedezéken pihentünk meg 3 percre, alaposan megvizsgálva azt. A Töki-tetõ felé vezetõ út hatalmas saras pocsolyáiban Emma kutyus nagyokat fürdõzött, majd szaladásra kényszerített minket, mert nem igazán szerettük volna, ha mellettünk rázza le magáról a vizet. Így hamar a Bab-kút nevû ellenõrzõponthoz értünk, ahol Balaton szeletet kaptunk, majd 3 perc alatt felöltöztünk és a kerítésen átbújva haladtunk is tovább, mert kezdett hûvös lenni. Út közben egy gémeskutat vizsgáltunk be, egy kis kavicsot bedobva stopperórával mértük az idõt és az 1.18 másodpercbõl számolva 6.8 méterre adódott a mélysége a káva szélétõl. Az utolsó ellenõrzõponton csak épp a bélyegzés idejére álltunk meg, majd lépteinket megnyújtva indultunk a cél felé, hiszen nem akartunk az aszfaltúton sokat baktatni. Ez olyannyira sikerült, hogy 7 km/h körüli menettempót felvéve 15:50-re be is értünk a célba. Itt is minden flottul ment, gyors érkeztetés, oklevélírás, és rendezõi kézfogás, majd zsíros- és vajaskenyér, eceteshagyma, csalamádé és meleg tea.


Igazán profi rendezés, le a kalappal!


Statisztika:


A 23 km megtételéhez összesen 6 óra 20 percet használtunk fel, melybõl az állásidõ 1óra 38perc lett.


Fényképek:




 
 
Pálos 70 túra és zarándoklatTúra éve: 20122012.10.09 07:11:00

2012


Pálos teljesítménytúrák rendezõi szemmel:



A tavalyi "kísérletünk", mely szerint ötvözzük a teljesítménytúrát és a zarándoklatot, az nagyjából mûködõképesnek bizonyult, és a sok pozitív visszajelzés miatt nem is tehettünk mást, minthogy idénre is bevállaljuk a szervezést.

Egyrészrõl ott volt a tavalyi tapasztalat, másrészt viszont el is kényelmesített minket az ugyan úgy, mint tavaly hozzáállás.

Aztán persze a vége felé néhány embert helyettesíteni kellett, akik idén nem értek rá, így nekem jutott, pl. a teljes szalagozás, amiben végül a Szob-Márianoszrai szakaszt, Forgács Peti bevállalta, a tõle megszokott pörgõs stílusban, de errõl majd késõbb.

Szóval szép lassan épültek fel a túra elemei, és nevek is kerültek a feladatok köré, bár néha ebben is átfedések voltak.

Már szerdán neki kezdtem a szalagozásnak, mert az elõzõ évi tapasztalat azt mutatta, hogy elég jelentõs számban jelentek meg tapasztalatlan túrázók, akik hajlamosak voltak eltévedni, így alapos munkát kellet végezni.

A koncepció az volt, hogy elágazásonként lehetõleg legalább 2-3 szalag legyen, valamint a hosszabb egyenes szakaszok esetében is legyen pár megerõsítõ szalag.

Csobánkáról kezdtem, 7:05-kor a szalagozást, mert nem akartam sötétben végezni.

Gyönyörû idõt fogtunk ki, így nekem is élvezet volt a szalagozás, és az elejét elég kirándulósra is vettem.

Az õszi erdõben az idõjárás hatására, tavaszt idézõ rügyezõ fák közepette sétáltam és még némi szarvasbõgés is volt. A szántói-nyereg bonyolult csomópontjánál is alaposan kiszalagoztam az elágazást, mert tavaly néhányan eltévedtek erre.

Klastrompusztánál sajnos bezárt a fogadó, bár legalább nem vesztegettem el az idõt benne.

Pilisszentléleken a Klastrom sörözõbe 13:25-re érve viszont bedobtam egy gyorsító sört a megtett 20 km alatti kipárolgás ellentételezése végett.

Bõ 20 percet idõztem, de közben átszámoltam a tempómat és rájöttem, ha így folytatom, még rámsötétedik.

Kicsit rákapcsoltam így 14:10-kor már a Pálos kolostorromoknál voltam, és valahogy a sör, és a mellé fogyasztott kolbász is jól feltöltött energiával, mert elég jól bírtam az emelkedõt.

Végül 3 óra 15 perc alatt értem a révig, így még az ott található büfében is sikerült lebeszélnem, hogy van kiadó szobájuk, így sok kérdés egyszerûsödött számunkra.



Csütörtökre pihenés gyanánt csak Csobánka környékének szalagozását csináltam, és az egyéb apró cikkek beszerzése, valamint feliratok gyártása jutott és persze a bepakolni mindent a kocsiba címû kirakós játék :)



És elérkezett a nagy nap, hiszen pénteken kezdõdött meg a zarándoklat, ami nálunk a 3:30-kor megszólaló vekkerrel indult.

Nagy örömmel töltött el, hogy idén mennyivel jobb idõ várható és a rajtnál is minden jobban ment, mint tavaly, bár volt némi kapkodás a végén, mert sokan csak az utolsó pillanatban jöttek regisztrálni.

7:30-kor indultunk el végül, és jó tempóban haladtunk a Gellért-hegy oldalában. A Városmajori templomig hoztunk is egy picit a tervezett távhoz képest, viszont sokat kellett várakoznunk, mert csak 1 wc volt nyitva és elég sokan akarták igénybe venni.

Addig a többiek megnézték a templomot, és ezután jöhetett a kövek felvétele is, ami szimbolizálta a terhet, amit viszünk az életünk során.

A városmajori parkon átsétálva, a Szent János kórház mellett kezdtük meg az emelkedést, ami idén nem szakította annyira szét a csapatot, mint tavaly, pedig a késés miatt próbáltunk kicsit tempósabban haladni.

Itt 20 percet töltöttünk, és folytattuk az emelkedést Normafáig. A Szent Anna-kápolnánál megszabadultunk a terheinktõl és a rétre is leheveredtünk, így 20 percet itt is eltöltöttünk.

A Libegõnél és az Erzsébet térdeplõnél is elhaladva értünk végül Budaszentlõrincre, ahol sok finomsággal vártak bennünket.

Egy kis ismertetõt hallgathatunk e helyrõl, és egy kis éneklés is volt, majd egy kis pihenés után csendben indultunk tovább 25 perc után.

Az erdei Szûz Mária emlékhely érintésével, és a Nagyboldogasszony téri Szentkutat érintve mentünk fel Máriaremetére, a bazilikához, ahol beültünk a padok közé, és pár zarándok szép ének hátteret adott a templmbelsõ megtekintéséhez.

Itt már alapos pihenõre volt szüksége a társaságnak, így 45 percre rúgott az itt eltöltött idõ.

Az elõzõ évihez képest ugyan 10 perccel késõbb értünk ide, de jól egyben volt a csapat, 5 percen belül a vége is megérkezett, és a jó idõnek köszönhetõen, jól is haladtunk.

A solymári várba idén is felmentünk, és a szép idõnek köszönhetõen fél órát itt is elidõztünk, hogy mindenki nézelõdhessen és ki is pihenhesse magát.

Fontos szempont volt, hogy az elkövetkezendõ szakaszon a 10-es úti átkelésig még világosban érjünk el, és ezt is sikerült.

5 perc alatt összegyûltünk, majd leállítottuk a forgalmat és átkeltünk a fõúton.

A Fehér-hegy lábánál végleg elhagytuk a városi környezetet, és összevárva a csapatot nekivágtunk a szûk gyalogútnak.

Az elkövetkezendõ, mindössze 2 km hosszú gyalogút alatt sötétedett ránk, így sokan már lámpával jöttek az erdõben, énekelve szép csillogó vonalat húzva az erdõben.

A csapat gyorsabbik részének is 40 percbe telt ez a szakasz, a csapat vége 10 perccel késõbb ért fel, de mindenkit összevártunk.

Innen már könnyen járható úton haladtunk, és mivel a 8 órás busszal haza kellett mennem, így elbúcsúztam a menet végétõl, mert a célig már több megállási pontot nem terveztem.



Szombaton hajnali 3 órakor vert ki a vekker az ágyból, ami az éjfél utáni lefekvés miatt igen kellemetlenül érintett pláne, hogy elõzõ éjjel sem volt idõm kialudni magamat.

Kissé kómásan készültem, de aztán a kakaó hatására beindultak az életfunkcióim.

A rajtban az elõzõ napihoz hasonlóan zajlottak az események, majd lassan a seprõk is megérkeztek.

A csomagok szétosztása után, nekem az amúgy is eléggé megpakolt autómba került a Pilisszentléleki csomag, Forgács Petinek jutott a seprõk autója, amit a célba vitt, és a révig ezután legyalogolva szalagozott.

(És mivel az idejébe még belefért, ezután Esztergomba átbuszozott, ahonnan mi még felvittük Pilisszentlélekre, így egy 20-as táv teljesítésébe is belekezdett úgy, hogy közben Basaharcnál megállt pontõrködni.)

Ezután jött a Basaharc, Szobi rév elnevezésû pontunk felállítása. Szerencsénkre jó idõ volt, így a sörsátor állítgatása helyett, több idõnk maradt a pont kialakítására.

Még javában szedtük elõ a cuccainkat, amikor nagy meglepetésünkre beérkezett az elsõ túrázó, pontunk elvi nyitása elõtt bõ fél órával.

Így neki a 13:50-es komppal sikerült átkelni, ezt jövõre majd figyelembe kell vennünk, mint lehetõséget.

A többség azért a 14:50-es komppal kelt át a 20-as távon 11 órakor rajtolók közül, akkor már a tábortûz is lángra kapott, és készült a tea.

Egyre nagyobb csoportokban érkeztek az emberek, és persze a legtöbben számolgatták, hogy mikorra érdemes a pontra érni.

Így a kompok indulása körül 30-40 ember esett be egyszerre, így nehéz volt a pecsételés és a regisztráció.

Ahogy besötétedett, beindítottuk a diavetítést, és jól mûködtek a mécsesként használt befõttesüvegek, a rájuk ragasztott Mária jelzéssel is.

Aztán egyre jobban közeledett az utolsó komp indulási ideje, és egyeztettünk a seprõkkel, hogy merre vannak.

Amikor látszott, hogy az utolsó emberek tempójával nem fogják elérni a kompot, akkor egy autóval az országútig eléjük mentünk, így a seprõk és a tempót még jól bírók már fel tudtak gyorsulni annyira, hogy elérjék a kompot.

23:49-re értek a pontra, így az adminisztrációt is csak épp el tudtuk végezni, a kezükbe nyomtuk a kompjegyet és a csokit, majd már búcsúzkodhattunk is.

Ezután jött volna az elpakolás, de az elsõ pár percben csak leültem, és kifújtam magamat, mert ez a folyamatos pörgés nagyon kikészített.

Aztán szép lassan elkezdtem teszegetni dolgokat ide-oda én is, majd az autóba, míg végül sikerült becsukni az összes ajtaját, aztán feltámolyogtam a Rév büfé kiadó szobájába, és szinte szó szerint beájultam az ágyba.

Reggel fogalmam sem volt, hogy hol ébredtem fel, de aztán csak összeállt a kép, és összeszedtem magamat.

Az elsõ kompot lekéstem, pedig eredeti terveim szerint azt is megnéztem volna, de így maradt a 7:50-es komp, amin jó néhány ismerõs pontõr kelt át, hogy részt vegyen a zarándoklat záró szakaszán.

Ezután még összeszedtem a ponton a szemetet, majd beszedtük az utolsó szakasz szalagjait és mécseseit és haza autóztunk.



Amennyire lemerített ez a túra fizikailag, annyira feltöltött viszont lelkileg, mert jó volt látni, hogy mennyien érezték jól magukat :)


 


Videók és fotók:


http://www.youtube.com/watch?v=pQN6REyF9yE&feature=youtu.be

http://www.youtube.com/watch?v=3_8kgcQC8UU&feature=youtu.be

http://indafoto.hu/olah_tamas/20121056_palos_tura


-------------------------------------------

Statisztikai szempontból:

2012-ben 363 nevezett, és 254 zarándok (vasárnapi) vett részt a túrán, ez összesen 617 ember. A 2011-es 519 (259 nevezett, 260 zarándok) fõhöz képest ez 18,89%-os növekedés

A vezetett 7km-es zarándoklaton idén közel annyian vettek részt, mint 2011-ben, de a minimális, 3,3%-os csökkenést a Fehér Barátként végigzarándokolot túra magyarázza, vagyis, aki tavaly 7km-en ment, az most megpróbálkozott a nagyobb, 3 napos túrával.

A többi túra mindegyikében résztvételi számban tapasztalt növekedés van az alábbiak szerint:

Fehér Barátok 2011-ben 62 fõ, idén 98 fõ - 58%-os növekedés

Virág Benedek (35km, Csobánkáig) 2011-ben 61 fõ, 2012-re 79 fõ 29,5%-os bõvülés

Boldog Özséb (40km, Csobánkától) 30-ról 58 fõre gyarapodott 93%-os növekedéssel

Remete Szent Pál (20km) 2011-ben 36 fõ indult, 2012-re ez 49 fõ lett 36%-kal többen jöttek

Pálos70 - 70fõrõl 79-re gyarapodott egy év alatt, ez 12,8%-os bõvülés.

 

Érezhetõ a résztávok dinamikája, azonban a nagy létszámú túrák enyhe, illetve csökkenõ tendenciája húzza el az átlagos növekedéstõl a trendet.

E tekintetben egy jobb megvilágítás lehet, hogy 363 nevezett ember a tavlyi 259 tekintetében 40.15%-os növekedés.

 
 
Óbudai teljesítménytúraTúra éve: 20122012.09.30 00:16:15

2012.09.29. Óbudai teljesítménytúra.



Már rég voltam Budapest közepén túrázni, így gondoltam beválasztom ezt a túrát.

8:30-kor végül 10 fõvel + 2 kutyussal vágtunk neki az Óbudai teljesítménytúrának.

Mindjárt a rajtban kaptunk is egy sportszeletet, majd elindultunk Makkosmária felé.

Egy óra alatt meg is tettük az elsõ 4.7 km-t, ami mindjárt be is melegített minket.

11 percet töltöttünk a ponton, majd nekilódultunk a Normafához vezetõ következõ szakasznak.

Rengeteg kiránduló volt az erdõben a jó idõnek köszönhetõen, alig gyõztük kerülgetni egymást.

Normafánál szõlõcukrot kaptunk, kis szalvettákból hajtogatott zacskókban.

Tovább szlalomozva a sok sétafikáló ember között, a libegõ felsõ állomásához értünk 10:30-ra.

Itt 8 percet töltöttünk, majd az Erzsébet kilátónál újabb 5 perc ahol volt, aki felküzdötte magát a zsúfolásig megtelt kilátóra, mi pedig általános kutyasimogatást tartottunk.

Ezután Szépjuhászné és a Nagy hárs-hegy következett. A Hûvös-völgyi lángososnál tartottuk az ebédszünetet, ami a lángosos jóvoltából majd fél óra hosszú lett, de hát a jó munkához idõ kell és a lángos hibátlan is volt.

A Nyéki-hegy és a Vadaskerti-hegy megmászása teli hassal lassan ment, de csak felértünk a Glück Frigyes útra, ahol azonban ismét nagyobb csapat gyereket kellett elõzgetnünk.

Fél kettõ magasságában bõ 10 percet töltöttünk az Árpád kilátónál. Fenyõgyöngyénél 5 perc technikai szünet után indultunk tovább, és 35 perc alatt megérkezve a Hármas határ-hegyi pecsételõponthoz beugrottunk megnézni a volt Rekettyés büfé helyét.

Az épületet felújították, most bérlõt keresnek rá, így nem tudtunk enni és inni sem.

Csalódottan tértünk vissza a kéktúra nyomvonalára, és a Vihar-hegy megmászása után a Virágos-nyergen keresztül, majd egy ösvényen keresztül ereszkedtünk le a Csúcs-hegy oldalában található Csúcs-hegyi Vendégházhoz 15:30-ra.

Igen elfáradtunk a 25 km és 1100 méter szint megtétele után, így elvetettük azon tervünket, hogy átsétáljunk Hûvös-völgybe



Képek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120929_obudai_teljesitmenytu

 

 
 
VadrózsaTúra éve: 20122012.09.10 18:34:46

Vadrózsa 10

Hétvégére akartam nézni valami egyszerû kis túrát, így esett a választásom, a szimpatikusnak tûnõ Hérics egyesület által rendezett túrára, ami számomra új helyeken vezetett és viszonylag nincs túl messze sem.

A rajtba kb. 9:30-kor értünk, ahol nézelõdtünk picit, majd 5 perc alatt lerendeztük a nevezést, és 9:40-kor már lépkedtünk is a túra útvonalán. Az aszfaltos szakaszon be is értünk pár csapatot, majd a szekérútra kanyarodva, hamarosan szõlõk mellé értünk, és végül egy szakaszon pár árnyékot adó fa is kényeztetett minket.

Az elsõ ellenõrzõpontra érve szép kilátás terült elénk, egy picit el is idõztünk. Az Apci útra érve jobbra kanyarodtunk, és az aszfalton értünk be Rózsaszentmártonba. Mindjárt le is támadtuk az itt található nyomós kutat, aztán inkább a kis utcákat választva, besétáltunk a faluházig.

Épp egy nagyobb iskolás csoportot értünk be, akik érdeklõdve hallgatták a régmúlt idõkrõl mesélõ pontõröket. Mi is megnéztük a szobákat, aztán átmentünk a Lignitbányászati emlékházhoz. Pecsételtünk, majd mivel a kulcs nem került elõ, sétálgattunk a templom körül, aztán inkább elindultunk tovább, hogy majd autóval visszajövünk, ha kinyit a ház.

Az itiner jól követhetõ volt, így nem volt gondunk a tájékozódással, és hamar megtaláltuk a kotrógépet, amit már reggel az autóból is beazonosítottunk. Így közelrõl igen monumentális darab volt.

A célba érkezve gyorsan megkaptuk a díjazást, és a tó partján a paprikás krumpli is hamar a tányérunkba került.

Már jól lakva mentünk vissza autóval a múzeumot megnézni, és még a pincesorra is kilátogattunk, ahol kaptunk friss mustot is.

Köszönjük a szervezést!



Fényképek: http://indafoto.hu/olah_tamas/20120908_rozsaszentmarton

 
 
Csemő virágünnepeTúra éve: 20122012.07.10 07:46:52

Már régóta szerettem volna eljutni a virágos Csemõre, hogy részese lehessek a híres ünnepnek is. Minden egybe esett, hiszen a Tápiószelei Természetbarát Klub is e napra szervezte a teljesítménytúráját. Sajnos a tömegközlekedéses megoldás nagyon körülményesen mûködött volna, így autóval mentünk Csemõre. A könyvtárnál már mosolyogva vártak minket a barátságos szervezõk. A papírmunkát az árnyékos elõtérben csináltuk meg, aztán még picit vártunk, és az eredetileg meghirdetett rajtidõ végén, 9 órakor indultunk el a nagy melegben, hogy megismerjük a környéket. 450 méter múlva alaposan meg is ismerkedtünk egy nyomóskúttal, ahol bevizeztük a fejünket és a sapkámat is jól átöblítettem a hideg vízzel. A temetõ mellett végre letérhettünk az aszfaltról, és egy kellemes erdei úton értük el az elsõ ellenõrzõpontot 2.3 km megtétele után, ahol vizet és mûzliszeletet kaptunk. Az itinert böngészve hamar rájöttem, hogy sajnos itt egy darabig még nem érint kocsmát az útvonal, így a saját "hûtõszekrényben" (1 teljesen befagyasztott és mellette 1 jó hideg pet palack ásványvíz zacskóba csomagolva) levõ innivalóval kell gazdálkodni. A Vett úton egy autó érkezett mellénk, és Lipák István mosolyogva ugrott ki, hideg sör híján mûzliszeleteket kínálva nekünk. Az 5.5 km-nél levõ ellenõrzõponton vizet és kiflit kínáltak itt majdnem 5 percet idõztünk. A Ladányi Mihály emlékház felé majdnem elbambultuk a letérést, de szerencsére épp idõben vettük észre a lila szalagokat. Zöldhalomra érve alaposan megnéztük a faragott Ladányi Mihályt ábrázoló emlékoszlopot, Milyen jó kis sapka :) majd a forgalmas Ceglédi úton mentünk a tájházig. Az elágazásnál a többiek integettek, hogy merre van az ellenõrzõpont, de mi a 9.2 km után inkább az ABC-be mentünk be elsõre 10:45-kor. Itt hideg sört vételeztünk, ill. Anikó kávézott, majd a tájházat is alaposan szemügyre vettük. István épp a falon lógó citerát pengette, amikor belépett az ismerõs Popeye és csapata. 11:15-kor végül megindultunk, hogy ledaráljuk a túra második felét is. A putrisarki erdõ kellemes fenyvesében haladtunk, csak a homok nehezítette az utunkat, az itinert követve el is érkeztünk a 12.9 km-nél levõ ellenõrzõponthoz, ahol nem sokat idõztünk. A homok kezdett egyre forróbb és puhább lenni, nem véletlenül hívhatják a helyet hosszúhomoknak :) Az aszfaltos rész mind a 160 méterét élveztük, pedig tüzesen sütött a nyári nap. Az 5. számú ellenõrzõpontig nagyon hosszúnak tûnt az a bõ 1 km, a homokos úton. Közben teheneket láttunk az erdõben, és egy szomorúan bõgõ bikát is láttunk lánccal kikötve egy napos legelõn. Végül 15.5 km-nél értük el az ellenõrzõpontot, ahol Anikót és Petit elõre engedtük, mert sürgõsen célba szerettek volna érni és nekem azt a tempót nem kívánta egyetlen porcikám sem a süppedõs homokban. Istvánnal a megszokott tempóban mentünk tovább, már nagyon várva az utolsó bõ 1 km-es aszfaltos szakaszt. A vásári forgatag mellett tempósan haladtunk tovább a célig, hogy a többieknek ne kelljen sokat várni, pedig jól esett volna valami hideg üdítõ. 12:50-kor érkeztünk végül be a célba 18 km megtétele után, de elõtte az arcunkat még megmostuk a békás szökõkútban. Itt aztán nagy ünneplés volt, hiszen Anikó és István is teljesítették a Tápiószeleiek kupa kiírásának feltételeit, ezzel elnyerve egy-egy méretes kupát amelyek névre szóló Braille írással is el voltak látva.


 

Nagy öröm volt látni Anikó arcát, hogy mennyire örül, amikor észrevette a feliratot, ezért külön köszönet az ötletgazdának! Ezután visszamentünk a forgatagba, hiszen ott kaptuk a gulyáslevest, ami nagyon finom volt és Közben hallgathattuk Oszvald Marika elõadásában a Hajmási Pétert is. A tápiószeleiek díjat is kaptak, amihez innen is gratulálok.
Nagyon jó hangulatú túra volt, Csemõ a kánikula ellenére is szép virágos volt, köszönjük a szervezést!

Sajnos nem sokáig maradhattunk, mert Emma kutyus már nagyon várta Anikót, így a desszertnek kínált BON-BON koncertje számunkra már kimaradt, csak Cegléden ugrottunk be a Békebeli cukrászdába egy fagyira.




Fényképek:

indafoto.hu/olah_tamas/2012_07_07_csemo



 

 
 
Pest Megyei Piros - Pest Megye Turistája (teljesítménytúra)Túra éve: 20122012.06.05 13:17:17
Éppen azon gondolkodtam, hogy vasárnap merre menjek túrázni, netán tartsak egy pihenõnapot, amikor jött Anikó telefonja.

Csabit kellene kísérni, így hamar eldõlt, hogy merre menjek.

Mindjárt némi nehezítéssel kezdõdött a nap, mert a vonatról át kellett szállni vonatpótló buszokra, majd a vasútállomástól még személyautókkal vittek minket Apajpusztára, ahonnan indult a túra.

Mire a kezünkbe került az összes itiner, már 9:40-et mutatott az óra mutatója. Ezután még a mosdókat is felkerestük, így végül 9:50-kor léptünk a pusztába, ahol Lipák István a tõle szokásos lelkesedéssel és barátsággal mutatta az utat, merre kell indulni.

Kinéztem a pusztaságba, és mindjárt mondtam is Csabinak, hogy itt bizony nem sok árnyék várható, így fel is tettük a sapkákat, a napszúrás elkerülése végett.

Próbáltuk tartani a lépést a gyakorlottabb túrázókkal, ami hellyel közzel sikerült is, csak pár száz métert maradtunk le.

Az elsõ ellenõrzõpontra 8.2 km után érkeztünk, itt be is értük a többieket. Csak 5 percet idõztünk, és így ismét együtt indultunk a csapattal.

Menet közben beszélgettem Csabival és mondta, hogy eddig kb. 5 km volt a leghosszabb kirándulása, így ezt már bõven túlszárnyaltuk.

Az elkövetkezendõ 2.5 km-en még nagyjából tartottuk a tempót, aztán egy 2 perces szünetet kellett tartanunk, így a többiektõl már leszakadva folytattuk az utat.

Pontban 13 órakor értünk a következõ pontra, ahol inni kaptunk, és ez nagyon jól is esett, hiszen már 15 km-nél jártunk.

Épp telefonált Lipák István, hogy merre járunk, amikor érkeztünk erre a pontra, nagyon kedves volt tõle, hogy így figyelemmel kíséri az utolsó emberek sorsát.

Itt is csak 2 percet idõztünk, és már indultunk is, hiszen nem akartuk nagyon megvárakoztatni a pontõröket.

A református templomhoz érve épp olvasgattam az itinert, mert a piros sáv turistajelzés itt jobbra kanyarodott, amikor megláttam, hogy merrõl jönnek a túrázók, így megerõsítést nyert az itinerben olvasott 2008-as szöveg, mely szerint a Petõfi Múzeumban van az ellenõrzõpont.

Itt ért minket a meglepetés, hogy nem mi vagyunk az utolsók! Gyors telefon Anikóéknak és kiderült, hogy a Duna-parton vannak épp.

Röviden elmondtam, hogy merre kell keresni a pontot, és így hamar megtalálták õk is. Kocsma sajnos nem esett az utunkba, de a Petõfi Múzeumban volt víz és perec, így tudtunk enni és inni is.

A mosdónál kicsit vigyázni kellet az alacsony ajtó miatt, de egy régi parasztháznál ez megszokott dolog. Fél óra pihenés után végül Csabi is összeszedte magát, és elindultunk, hogy leküzdjük a maradék távot.

A többiek hamar elhúztak, hiszen nekik meg sem kottyant ez a 20 km, mi meg maradtunk a normál gyalogló tempónál. Egy büfénél meg is elõztük õket, mert mi nem álltunk meg, hanem birkóztunk a kilométerekkel.

Itt már Csabinak kezdett égni a talpa, de azért haladtunk rendíthetetlenül elõre, és a 24. kilométernél jártunk, amikor le kellett ülnie már pihenni. Itt csak 2 percre álltunk meg, de a többiek be is értek, és biztatásukra ismét nekiveselkedtünk a túrának.

Próbáltuk tartani velük a tempót de esélytelen volt, így hamarosan inkább leültünk egy kellemesen füves területen, hogy rendesen kipihenjük magunkat.

10 perc után ismét nekiveselkedtünk, de már csak sétáltunk és így értük el a 25.5 km-nél levõ ellenõrzõpontot pár perccel 4 óra elõtt.

Itt is kaptunk inni, majd tovább imitáltuk a túrázó mozdulatokat. Innentõl igazi küzdelem volt a vége, de a közelgõ vég valahogy megadta a kellõ motivációt.

Az Árpád-hídon még megkérdeztem valakit, hogy merre van a HÉV állomás, mert a mellékelt térképen nem volt számomra egyértelmû, és nem akartam egy métert sem hosszabbítani a túrán.

Végül 7 óra alatt végeztünk ezzel a 29 km-el. Nagy menet volt, és le a kalappal Csabi teljesítménye elõtt, mert neki ez volt az elsõ teljesítménytúrája.

 

Fényképek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120603_apajpuszta_domsod_rac
 
 
Holló-kőtől Vörös-kőigTúra éve: 20122012.05.29 15:23:59

2012.05.28. Nagybörzsöny - Kóspallag kispiros teljesítménytúra.



Reggel csepegõ esõben indultunk Nagybörzsönybe, ahol a Malommúzeum tornáca

alatt vártuk a túrázókat.

Finom kemencés lepény sült a kemencében, amit nem hagyhattunk ki.

Jött a telefon, hogy késik a busz, így vártunk még egy picit, majd a tömeg

elrajtolása után 10:13-kor négy fõs csapatunkkal nekivágtunk a pirosnak.

Addigra az esõ is alább hagyott, sõt 10 perc múlva már csomagolhattuk is el

az esõköpenyt. A dombtetõre érve szép panorámában lehetett részünk, és

hamarosan elénk bukkant a horgásztó is a völgyben. Itt pár szem diót ettünk,

és míg beszélgettünk ismét enyhén elkezdett csepegni az esõ. Nem volt vészes

a helyzet, de azért szép lassan csak elõvettük az esõköpenyt, hogy ne ázzunk

át észrevétlenül. Az esõnek köszönhetõen tavaszi friss levegõn

gyalogolhattunk, és szép lassan kezdtük utolérni a Jászberénybõl érkezett

iskolás csapatot.

A csörge-kútnál értük be õket, amint épp végeztek a kód felírásával. Mi is

kerestünk tollat, aztán felírtuk a kódokat, aztán 300 méter múlva el kezdtük

elõzgetni az iskolásokat. Gömbölyû kõrõl szép kilátást kaptunk,

Kis-Koppánynál is csak gyönyörködtünk a panorámában, majd miután

félreértettünk egy jelzést, kicsit keresgéltük a jelzéseket, de aztán valaki

észrevette a szalagot és onnan már gyorsan leértünk a Koppány-nyeregbe. Itt

megint egy kis benõtt szakaszra vitt a jelzés, de hamar túljutottunk rajta.

Az esõköpenyeket is levehettük, és már le is értünk a Koldus-kúthoz, ahol

nápolyival vártak bennünket. Tempósan haladtunk, és mire a zöld sáv

turistajelzéshez értünk, addigra sikerült megelõzni a jászberényi csapat

legelejét. Már nagyon vártuk a hangulat presszót, ahova 13:22-kor léptünk

be. A kiszolgálás nem volt valami gyors, mert mire a forró csoki és a

cappuccino a kezünkbe került 13:34-et mutatott az óra. Idõben jól álltunk,

így neki álltunk az elemózsiánknak.

A 2 és fél kolbászomból másfelet megettem, meg az 1 szelet rántott húsomat

is. Még épp idõben végeztem, mert közben megérkeztek Bubuék és át is

adhattuk nekik az asztalt 13:53-kor. Kóspallag felé bandukolva élveztük a

tavaszi erdõ illatát és a Medres-patak völgyében, békák brekegése tarkította

az erdõ hangjait. A Tiffany sörbárba 15:07-kor léptünk be, így maradt bõ fél

óránk a buszig, hogy átvegyük a díjazást és igyunk egy hideg italt az

olcsónak nem éppen mondható helyen.



Fényképek:


http://indafoto.hu/olah_tamas/2012_05_28_borzsony_kispiros_t

 
 
Sóút II.Túra éve: 20122012.05.23 07:25:09


Anikó beszámolóját is ide teszem:


Sóút 2012. május 20.


 


Túrabeszámoló


 


A túra elõtti éjszakán szokás szerint nem aludtam sokat, izgatottan vártam a reggelt.


7:30-kor volt a találkozó a Keleti Pályaudvaron a fõbejáratnál.


Emma, a sárga színû vakvezetõ labrador kutyám ezen a napon jobbnak láttuk, ha nem tart velünk. Gellért már jó elõre figyelmeztetett, hogy sok lesz az aszfalt, és nagyon meleget is mondanak aznapra, úgyhogy jól gondoljam meg, szeretném-e Emmát magammal vinni. Eddig mindegyik SZTTK-s túrán velem volt, a legutóbbinál viszont épp miatta kellett feladnom a túra utolsó részét. Így sokszor átrágva a kérdést, úgy döntöttem, nem viszem õt magammal. Utólag hálás vagyok Gellértnek az intelmeiért.


Így tehát még Emmát is át kellett adnom Petrának, a LÁSS Egyesület lelkes önkéntesének, aki egy egy héttel korábbi túrán volt segítségemre.


A Ferenciek terénél találkoztunk, itt váltunk el egymástól Emma meg én. A Keleti fele induló busz megállójához fehér botom híján egy hölgy segítségével jutottam el. A többiek (Gellért, Isti és Tamás) már vártak , persze szokás szerint késtem pár percet, de a vonatot szerencsésen elértük. Felszállva a kocsiba, megrökönyödve tapasztaltuk, hogy fûtenek, így kerestünk egy hûvösebb kocsit, ahol letelepedtünk. Az idõ lassan telt, út közben Istivel váltottunk pár szót.


Maglód volt a túra kiindulási pontja. Megérkezve az állomáshoz közeli rajthoz, a szervezõk barátságosan fogadtak minket.


Lipák István fõszervezõ úr az itinerek átadását követõen, mialatt a nevezési lapokat töltötték Gellérték, már nagy gondossággal magyarázta az útvonalat. Elmondta továbbá, hogy kissé problémákkal terhelt a mai nap, mert rally verseny várható a túra egyik  szakaszán, ezért itt össze kell várni egymást, és ha véget ér egy forduló, és a pontõrök intenek, akkor tudunk csak átkelni a túraút ezen veszélyes szakaszán. Így lehet, hogy csak 5 percet kell majd várnunk, de lehet, hogy akár fél órát is. Itt ismét megerõsítést nyert, hogy jól döntöttem, mikor Emmát otthon hagytam inkább, biztos voltam benne, hogy az õrült autósok nem hiányoztak volna neki.


A túrán kb 25 „versenyzõ” indult.


Nagy nehezen  összeszedelõzködtünk, és nekiveselkedtünk a ránk váró csaknem 38 km hosszú útnak Maglódtól Nagykátáig. 8:25-kor startoltunk. A nap ekkor már melegen sütött.


A kísérõm Gellért volt. István és Tamás pedig a másik párost alkották. Õk viszonylag hamar lehagytak minket, de Gellért látótávolságán belül maradtak. Gellértrõl tudni kell, hogy nem sok idõvel a reggeli találkozó elõtt ért célba a Kinizsi 100-as túrán. Igazi hõs volt, hogy két vonatúttal és néhány órával a célba érkezése után nekivágott ennek a túrának is, ráadásul mérnöki precizitással navigált engem az úton, ügyelte minden lépésemet, nehogy baj érjen.


Amikor már földútra értünk, mondtam neki, hogy megpróbálok egyedül menni. Elmagyaráztam neki, hogy nagyjából látom a kontrasztot a világosabb, homokos -földes út és a hol búzatáblákkal, hol erdõkkel folytatódó fûsáv széle között. Gellért hamar megérezte, mennyit láthatok, és ha elhalványodott a fûsáv, azonnal segítõ kezet nyújtott, és azt is magától kitapasztalta, tudta és megértette, mikor engedhet el ismét.


Így tehát szabad voltam, mégis biztonságban tudhattam magam.


Gondolataimból egy autó hangja zökkentett ki, amiben a fõrendezõ úr ült, aki mellettünk megállva papírjainkat kérte. Kiderült, hogy nem jó irányba haladunk (legalább is nem a túraleírásnak megfelelõen) , de semmi baj, így is a sóútra lyukadtunk ki Lipák István rövid útbaigazítása után. Tamásék mentek elõttünk, szintén nem a helyes irányba, mert õk is követtek valakit, és még mögöttünk is eltévedt egy túratársunk, aki minket követett.


Gellérttel a túra  elsõ szakaszában sokat beszélgettünk.


A második ellenõrzõpont Gyömrõn volt. Itt Gellért közvetítette, hogy egy temetõt láthatunk, mellette nyomós kút volt, megkérdezte, szeretnék-e inni. Mondtam, hogy nem. Ez jó alkalomnak mutatkozott arra, hogy beérjük Istiéket, akik viszont éltek a nyomós kút kínálta hideg vízzel.


Hamarosan meg is érkeztünk túránk második pecsételõ helyéhez, a gyömrõi tájházhoz. A pontõrök nagyon kedvesek voltak. Az egyikük egy idõsebb néni volt, a hangja alapján kb. 65 év körüli lehetett. A túra végén a rendezõ úr mondta, hogy ezt a nénit Kati néninek hívták. Az õ kedvessége és szeretete igen élénken élt bennem még a fárasztó túra befejeztével is. A pecsételés után feltették nekünk a kérdést, szeretnénk-e bemenni a tájházba körülnézni, mert erre is van lehetõség. Gellért itt nagy gondossággal mutogatta a tárgyakat, és a kezdetben még kevéssé érdeklõdõ Isti figyelmét is felkeltették a csodás régiségek. A házba lépve kissé dohos, mégis kellemes illat csapta meg orromat, amit mélyen beszívtam. Gellért egy kisebb terembe vezetett, ahol elsõként egy rovásírású táblát adott a kezembe. Ekkorra már a pontõrök is bejöttek. A táblán többek között Teleki Pál neve volt olvasható függõlegesen lefelé. A másik pontõr egy hangra fiatalabb úr volt, aki elmesélte, hogy az ide rendszeresen járó iskolásoknak megtanítják a rovásírást. Az írás lenyûgözött, gondosan és figyelmesen tapogattam. Egyszerre csak egy rombuszt véltem felfedezni a sok kacskaringóban. Kati nénit ez nem várt meglepetésként érte, és a meghatottságtól olykor elcsukló hangon fejezte ki helyeslését és csodálatát. Ez a „rombusz” volt az „a” betû, így tehát nagy érzékkel tapintottam rá keresztnevem kezdõbetûjére.


Majd Gellért egy pici székecskéhez vezetett, amirõl a másik pontõr mesélte, hogy minden kisgyereknek csináltak ilyet 1-2 éves kora körül.


Majd egy demizson következett a sorban. Gellért és Tamás eközben a falakon látható feliratokat olvasták nekünk, mint pl. „Fõzni nehezebb, mint enni. „, „Tisztaság a konyhában.” .


Az elõbbi megállapításra  helyeslõen bólogattunk Kati nénivel. Majd az õ javaslatára a következõ érdekesség egy hímzett terítõ volt, aminek a szélét virágminta díszítette levelekkel tarkítva, a közepén pedig egy hímestojásra emlékeztetõ minta volt látható, tapintható.


Majd újra a külsõ terembe léptünk, ahol Gellért egy péklapátot mutatott meg.


Aztán megint kimentünk a szabadba. Egy kicsit még leültünk a padra. Kati néni megkérdezte, hogy láttuk-e már a mosógép õsét, nemmel válaszoltunk, arra a kérdésére, hogy szeretnénk-e megnézni, pedig lelkesen helyeseltem. Két kezemet kezébe fogva részletesen elmagyarázta, hogy néz ki az egyszerû és mégis csodás tárgy. Egy fa keretben porcelán bordák voltak keresztbe, a néni úgy magyarázta, hogy ezt állították bele a mosóteknõbe és ehhez dörzsölték a  ruhákat. Ez a „mosógép” az õ nagyanyjáé volt, Kolozsvárról hozta magával. Aztán máris akadt közös érintettség, mondtam neki, hogy az én nagymamám is erdélyi. Aztán Istinek is megmutatta a régiséget. Sajnos már csak néhány mondatot válthattunk, mert indulnunk kellett. A nap folyamán még egyszer találkoztunk ugyanezekkel a pontõrökkel, (és  - mint legvégül kiderült - már a téli sóúton is jelen voltak), de errõl majd késõbb.


Megköszöntük a kedves fogadtatást és nekiveselkedtünk a ránk váró újabb kilométereknek.


Ekkor már nagyjából együtt haladtunk, Tamáséknak azért még volt némi elõnyük.


A következõ ellenõrzõpontnál banánt kaptunk. Itt is idõztünk kicsit, aztán tovább indultunk. Innentõl már nem tágítottam a feszített tempót diktáló Tamásék mellõl. Gellért kicsit lemaradt még a ponton és csak reménykedhettem, hogy nem haragudott meg rám, amiért Tamásékkal elindultam. De aztán hamar utolért minket.


Ettõl kezdve a túra nagy részét önálló mozgásban tettük meg, Isti kicsivel késõbb szerzett bátorságot, de onnantól rendíthetetlenül és csodálatosképpen haladt elõre egyedül, minimális navigálással, mindent értve egy-egy szavából Tamásnak.


Túránk következõ állomása a rally verseny õrült zaja és porfelhõje közepén volt megtalálható, mint egy csendes, nyugodt kis sziget. A pontõrök, egy szintén idõsebb néni és bácsi nyugodtan és higgadtan tûrték az autós õrületet. Õk is nagyon kedvesek voltak és óva intették Tamást és Gellértet, hogy mindenképp nagyon figyeljenek oda Istire és rám majd az átkelésnél. Itt viszonylag sokat idõztünk, heverésztünk a fûben óriás bogarak között. Gellért és Tamás egyszerre egy rózsaszín ruhás lányt látott közeledni. Õ volt Anna, aki szintén a Kinizsi 100 után még bevállalta ezt a röpke 38 km-et. Anna innentõl velünk haladt végig. Végül a pontõrök jelt adtak, irány tovább. Átbújás néhány szalagon és már újra zökkenõmentesen folytathattuk utunkat.


Sokat beszélgettünk út közben.


Gellért még a rallys ponton mondta, hogy a következõ pecsételõhely kb. 3 kilométernyire van, de az 5-6. és a 6-7. pont között hosszú utakat kell majd megtennünk.


Még másfél kilométer gyaloglás és következett az aszfalt út, ami túránk utolsó harmadát végig kísérte.


 A következõ ellenõrzõpont a gombai bekötõutat érintette, itt két fiatal volt a pontõr.


A hatos számú pont a Török híd volt.


Tovább sietve végre elértük Tápióbicskét, ahol a templomot kellett volna keresnünk. De a hõség miatt elõbb inkább egy hívogató kocsmába tévedtünk be, ahol folyadékot vettünk magunkhoz. Itt is viszonylag sokat idõztünk.


Mikor kiléptünk, a hõség elviselhetetlennek tûnt, pedig ekkor már 4 óra tájban járt az idõ.


Az útvonal ekkor már kilométerek óta aszfalton haladt.


Hamarosan megleltük a templomot és az itt várakozó pontõröket. Amikor befordultunk a kis mellékútra Anna csak annyit mondott, hogy úgy hiszi, az a néni van itt, aki a tájházban is volt. Ez a mondat épp elég volt az én örömömhöz, ujjongva érkeztem hozzájuk. Ekkor csokit kaptunk, mint annyi más helyen a túrán, és Kati néni megjegyezte, hogy nagyon leégtem és megkérdezte,nem fáj-e a karom. Akkor még nem éreztem semmit.


Itt sajnos nem sokat idõztünk, elköszöntünk egymástól, Kati néni szerencsés utat kívánt nekünk.


Ekkor jártunk 31,5 km-nél.


Tamás és István út közben a vonatindulásokról beszélgettek, Isti javasolta, hogy célozzunk be egy a tervezettnél korábbi vonatot, de Tamás mondta, hogy ekkor 50 perc alatt kellene megtennünk 6 km-et.


A következõ (utolsó) ellenõrzõpont 3,4 km-nyire esett. Ez már a nagykátai Honvéd emlékmûnél volt.


emlékeim szerint itt történt, hogy egy idõsebb úr, az egyik pontõr kérdezte, hogy korábban nem egy labradorral vettem-e részt a túrákon. Tehát igen, emlékezett Emmára!


Ezen a ponton a többiek csomó vizet megittak, nekem már nem volt türelmem az ilyesmihez, izgatott voltam, minél elõbb be szerettem volna érni a célba.


A képhez hozzátartozik az is, hogy a maradék energiáimat kezdték felemészteni az úton veszélyesen nagy sebességgel mellettünk már idõtlen hosszúságúnak tûnõ idõk óta száguldozó autók. Anna végig mellettem jött és vigyázott rám.


A túra utolsó kicsiny szakasza bicikliúton vezetett, itt kértem Annától, hogy hadd karoljak belé végleg, így már egyszerûbbnek tûnt. Isti legnagyobb csodálatomra még itt is egyedül száguldott Tamást követve. Ekkor már Annával többször bele kellett futnunk, hogy tarthassuk az iramot.


Anna mondta, hogy igen, már itt a cél. Ekkor Tamás hangját hallottam, miszerint „Élesen jobbra! „.


Végül 17:08-ra értünk be a célba, ahol tapssal fogadtak minket.


Itt újabb ismerõssel találkoztunk, akit elõször nem ismertem fel, de aztán rávezettek, hogy Polónyi Istvánhoz van szerencsém. Õ a korábbi sóút túrákon már részt vett kísérõként.


A célban az emléklapok és kitûzõ átadása után zsíros kenyérrel kínáltak minket, amihez rengeteg zöldséget fogyaszthattunk.


Azt, hogy a szervezõk és a pontõrök milyen alapossággal, szívvel-lélekkel, mindent beleadva, õszinteséggel és szeretettel  állnak helyt a sokszor nem könnyû feladatok elõtt, már a téli sóút óta újra és újra tapasztalhatom. A falvakon való áthaladásokkor pedig a helyiek barátságos köszöntései és jókívánságai töltik fel a megfáradt túrázókat. A téli sóúton (Tápiószele-Szolnok) sokan aggódva figyeltek minket házaik elõtt hólapátolás közben, megint mások pedig szerencsés utat kívántak.


Az ezekkel az emberekkel való találkozás által gyarapodhat a hétköznapi ember…


A céltól  a vasút még bõ egy km-re volt, így idõben el kellett indulni. A 17:52-es vonattal indultunk vissza Budapestre, ami 18:48-ra ért be. A Keletiben már Petra várt minket. Közösen elmentünk Emmáért, aki nagyon boldog volt az örömtõl, hogy újra látjuk egymást.


Hálás vagyok  Annának, Tamásnak és Gellértnek az együtt töltött idõért és a szervezõknek és a pontõröknek a feledhetetlen élményekért!


 


Budapest, 2012. május 22.


 


A túrabeszámolót Tamás túraemlékeztetõje segítségével írtam meg, köszönet neki!

 
 
Sóút II.Túra éve: 20122012.05.21 16:07:58

Sóút, ahogy nekünk sikerült :)



2012.05.20. Maglód - Gyömrõ - Gomba - Tápióbicske - Nagykáta



Bár a sóút nem mindenhol kifejezetten turisztikai szempontból kellemes útvonalon halad, azért jó, hogy Lipák Pistáék így egyben mutatják meg az útvonalat ezzel a túrával. Gyors levélváltás Gellérttel, majd Anikóval és hamar kiderült, István is jön velünk, így összeverbuválódott a csapat.

Elõzõ nap még Pilis-tetõ alatt azért rákérdeztem Gellértre, hogy valóban a K100-után reggel 7:30-kor a Keletiben tud lenni túrára készen?

De látszott rajta, hogy komolyan gondolja, és így is lett.

Fel is szálltunk a vonatra, ahol a hõség ellenére fûtöttek, így inkább gyalogoltunk még pár kocsit elõre, mire egy normális helyet találtunk.

A vonatozás közben megkajáltunk, hogy azzal se menjen a túrán majd az idõ.

Maglódon Pista nagy barátsággal fogadott minket, és míg töltöttük ki a nevezési lapokat, lelkesen magyarázta az útvonalat.

8:25-kor el is indultunk az úton, alagút megvolt, balkanyar, aztán vasút mellett Gyömrõ felé. Elõttünk is ment tempósan egy srác, így követtük, miközben szedtük össze magunkat olvasgattam az itinert, nézegettem a térképet, és mire képbe kerülte, pont akkor ért utol minket autóval pista, hogy nem pont arra megyünk amerre kellett volna, de a lovardánál így is a sóútra lukadunk ki.

Hát ki is lukadtunk, és onnan már jobban figyeltünk, és a térkép léptékét is sikerült belõni.

Gyömrõre beérve a temetõnél mindjárt kerestünk is egy nyomóskutat, hiszen ahol temetõ, ott mindig van víz, és így is lett. Sapkavizezés mosakodás és már mentünk is tovább a tájházhoz, ahol kellemes árnyékos helyen ültünk le, majd megnéztük a múzeumot is, valamint a mosdókat is igénybe tudtuk venni. El is idõztünk 20 percet, de aztán csak tovább kellett indulni, pedig nagyon kedvesek voltak a ponton és az árnyék is marasztaló volt. Gyömrõn a járdán mentünk tovább, majd jött fél km. országút, de szerencsére nem volt nagy a forgalom.

A légvédelmi bázishoz vezetõ úton kereszteztük a piros sáv jezést de nem tudott megzavarni, mert már nagyon figyeltük az itinert, és kerestük a kék kerek közlekedési táblát. Meg is leltük, és a szalagozás is egyértelmûen bevezetett a kellemes erõbe, ami felüdülés volt a hosszú napos út után. Össze is találkoztunk a piros sáv turistajelzéssel egy darabon, de hamar szétváltak útjaink.

Balra, északkelet felé fordultunk, és 100 méter múlva észre vettük a szekérúton kihelyezett lila szalagokat, résen voltunk, így be is fordultunk, és hamar meg is láttuk a következõ ellenõrzõ pontot. Banán, árnyék, és jókedv is fogadott így itt is leragadtunk 6 percre. Aztán lassacskán el is indultunk, Isti és Anikó hatalmas tempót diktált, pedig itt csak magukban jöttek. http://indavideo.hu/video/latasserultek_szabad_gyaloglasban_a_souton

Gellért alig ért utol minket, mert már kezdett kijönni a lábában az a +100 km. Persze azért jött rendíthetetlenül :) Hamarosan újra rátértünk a sóútra, és ismét kellemesen árnyékos szekérúton haladhattunk. Tetepusztán helyes házak között haladt az út, és innen már hallatszott az elõre beharangozott rally sprint verseny hangja. Hamarosan el is értük a mûutat, ahol sok nézõ figyelte lelkesen a száguldozó autókat.

Az itteni ellenõrzõponton így fél órát üldögéltünk, és néztük a versenyautókat.

Közben a távolból egy rózsaszín leányzó tûnt fel utánunk, Gellérttel összenéztünk, és szinte egyszerre mondtuk, hogy úgy látszik Anna is bevállalta a K100 utánra a sóutat. Innen hozzánk társult, és közösen mentünk tovább.

Jól el is beszélgettünk, és út közben az is kiderült, hogy Anikóval majdnem egy idõsek, így további közös témáik is akadtak.

A Török hídnál is elüldögéltünk 15 percet, aztán amikor az indulásra került a sor Anna azt mondta, hogy akkor õ indul is, mert úgy is utolérjük, majd mindjárt el is mosolyodott, hogy milyen ritkán szokott õ ilyet mondani :)

Aztán persze ballagtunk tovább, és 2 km múlva elértük az aszfaltot ami innen már az út végéig kitartott. Tápióbicskére beérve letámadtuk az elsõ kék kutat, de sajnos ki volt száradva, így gyorsan megkerestük az elsõ kocsmát.

Hamar felszívtunk fejenként legalább fél liter folyadékot, amit én még 1 jégkrémmel is megfejeltem, aztán nagy nehezen tovább indultunk.

A templomnál felleltük az integetõ pontõröket, pedig már majdnem becsúsztunk a következõ kocsmába. Itt is kaptunk csokikat, amúgy a túra nagyon jól ellátott volt itt már nem is bírtam megenni, igaz épp, kb. itt végeztem a jégkrémemmel.

Itt nem is idõztünk sokat, mert már a cél lebegett szemünk elõtt, így 2 perc múlva már meneteltünk is Nagykáta felé. A honvéd emlékmûnél ismét egy kis árnyék, ahol gyorsan elmúlott 12 perc, de degeszre ittuk magunkat.

A 17:52-es vonatot céloztuk meg, így kénytelenek voltunk tovább indulni.

Útközben Anikó még egy kis futásra is rávette Annát http://indavideo.hu/video/maradt_itt_meg_energia_a_vegere_is , aki lelkesen megfelelt, és 17:08-ra be is értünk a célba. Ugyebár innen a vasútállomás még 1 kilométer volt, tehát az állapotunkat figyelembe véve, csak 25 percet töltöttünk a célban, a zsíros kenyerek és a kellemes társaság hamar múlatta az idõt.

Aztán csak búcsút vettünk a társaságtól, és elbicegtünk a vasútállomásra.

Köszönet a túráért a szervezõknek, igen szép napot okoztak!


Fényképek a túráról:


http://indafoto.hu/olah_tamas/20120520_sout

 
 
Fel a Naszályra!Túra éve: 20122012.05.14 13:11:36

2012.05.13. Cserháti GPS túra



Naptáramba be volt írva a kötelezõ túrák közé, így a napot ennek az eseménynek szenteltem.

Reggel egy kis segítség a rajtban, csöröge-fánk tesztelés, majd amikor az elsõ busszal érkezõ tömegek elrajtoltak, akkor Karcsi barátommal nekivágtunk, hogy leküzdjük a 16 km-es távot.

El is indultunk, a Rockenbauer kopjafánál rengeteg behívó piros szalag, hiszen a piros sáv felfestése itt eléggé gyenge.

Gyors bélyegzés, majd irány a Katalinpusztai kéktúra pecsételõ hely. Gyorsan (22perc) be is dobtunk két korsó sört, hiszen az emelkedõre készülni kellett.

Elindulván a kéken, ránéztem a GPS-re és hát 1.9 km/h átlagsebességnél tartottunk :)

A Bik-kútig elég sok emelkedõben volt részünk, de azért valamennyit behoztunk a lemaradásunkból.

Persze itt a pogácsa és a beszélgetés ismét 15 percre marasztalt minket, de aztán csak tovább indultunk a kéken.

A Naszályra szerencsére nem vitt fel az utunk, nem véletlenül választottuk ezt a távot, így egy kellemes szintúton mentünk tovább, ahol egy szarvast is láttunk.

Amikor elértünk a turistautak keresztezõdésének ellenõrzõ pontjára, ott felírtuk a kódot, és megkezdtük az ereszkedést vissza a Gyadai rét irányába.

Kellemesen sütött a nap, és a virágzó rét is tele volt virágokkal, így nem véletlenül nyilvánították helyi jelentõségû természetvédelmi területnek.

A Lósi-patakon nem volt nehéz átgázolni, mert hiába esett az éjjel, a régóta tartó szárazság itt is megmutatta a hatását.

Az óriások pihenõjénél már csínján bántunk az idõvel, így ott csak 5 percet idõztünk és már mentünk is a hinta-hídhoz.

A gyerekek nagyon élvezték a billegõ hidat, még mi is átmentünk rajta, pedig a szárazság erre nem adott okot.

A donga út után nekivágtunk az emelkedõnek, majd a nemrégiben készült függõhídon keltünk át. A tanösvény tábláit olvasgatva baktattunk a cél felé, ahol virsli és kolbász közül lehetett választani.

Kellemes séta volt.

A beérkezés után ismét beálltam a rendezõi asztalhoz felváltani Annamáriát, aki meg egy 8 km-es kört kanyarított.

Közben szép lassan érkeztek be az ellenõrzõpontok emberei, és hozták befelé a finom buktát és pogácsát, amibõl csipegettünk bõséggel, de döntõ csapást nem tudtunk mérni rá :)

A seprõk, a szintidõ vége elõtt 6 perccel érkeztek be, ami idõt Bubu és Lestat sportturisztikai szabályértelmezõ értekezése tett igen mókássá.

Remek nap volt, igaz nem voltak sokan az idõjósok rosszidõ jóslatai miatt, de akik eljöttek, szerintem mind jól érezték magukat.



Fényképek:

indafoto.hu/olah_tamas/20120512_gyadai_kepek

 


No és a seprõk érkezése: www.youtube.com/watch

 
 
Élőtáj Tanösvény TeljesítménytúraTúra éve: 20122012.05.02 19:21:01

2012.04.30. Élõ Táj teljesítménytúra 20-as táv.



Éppen hezitáltam, hogy merre túrázzak ezen a hétfõi szombaton, amikor Panni felhívta a figyelmemet erre a közeli teljesítménytúrára.

Mivel a Kõ-hegyi menedékház kõlevesében van kolbász, így el is dõlt, hogy oda menni kõ'

Gyorsan el is olvastam a beszámolókat, így tudtam, hogy erre a túrára picit készülni kell, így a honlapjukról le is töltöttem az útvonalat, és az ingyenes parkolóhelyek ismerete is jól jött.

A rajtba 10 óra elõtt 5 perccel érkeztünk végül meg, ahol a sok nevezõ miatt épp tetõfokára hágott a fejetlenség, de 15 perc alatt lecsengett a procedúra, igaz kicsit bizonytalanok voltunk, hogy akkor most melyik útvonal a hivatalos, de mivel fejben is készültünk, így nem ijedtünk meg, hanem nekivágtunk az útvonalnak.

Patak partján le az elsõ tanösvényi táblához, sima ügy.

Aztán szép sorban a tanösvény tábláinak elhagyásával elértünk az elsõ ellenõrzõ pontra is. Itt már a sárga négyzet jelzés kikopott alólunk, talán érdemes volna azzal is törõdni egy picit a szervezõknek.

Az elsõ meglepetés 350 méter múlva ért, amikor a szöveg és a kitáblázás eltért egymástól és kissé zavarosan fogalmazott, hogy mehetünk arra is, de tulajdonképpen erre is jó :)

Mi itt a táblázás szerint elváltunk Pannitól, aki a 10-es távon küzdött tovább a babakocsival, mi pedig mentünk tovább a tanösvényen.

550 méter múlva viszont az elágazásban semmi nem mutatta, hogy nekünk balra kéne mennünk, de szerencsére a Kõ-hegyre úgy is tudtuk az utat :)

Az emelkedõn megelõztünk pár gyerekes családot, és a kápolnánál pár szalag is elõbukkant, így betértünk oda is. 11:50-re értünk a menedékházhoz, ahol begyûjtöttük a pecsétet, majd bementünk a kõleves végett.  Amíg a leves készült megittunk két jó nagy pohár házi málnaszörpöt, aztán 12:20-ra a levesünk is elkészült. (6662)

Olyan forró volt, hogy további 20 perc kellett a leküzdéséhez, így aztán 12:42-kor hagytuk el a menedékházat. A Kõ-hegyi tó eléggé kiszáradt volt, csak egy pocsolya volt a közepén (6665). A tanösvény 5.-ös táblájától mértük a távolságot, így a kb. 200 méter után észre vettük az erdõn keresztül szalagozott, eléggé benõtt útvonalat. Én egy kicsit erõltetettnek érzem így átvezetni egy teljesítménytúrát az erdõn, de ez a szervezõk szíve joga. A sárga jelzés elérése elõtt még egy egykori jelzõoszlop maradvány is volt (6668). A sárga jelzésrõl a letérésnél egy halvány szalag volt, azt még észre vettük, aztán valahol elvesztettük a fonalat, de tulajdonképpen én ezt a levágást is kihagynám, hiszen a sárga jelzés úgy is odavisz a Csepel-forrás leágazásához, 100 méter rövidítés miatt, meg kár bonyolítani az útvonalat. No de a lényeg, hogy bár a rajtban azt hallottuk, hogy a kis kitérõket nem kell megcsinálni, azért biztos ami biztos alapon kimentünk a forráshoz, és ott megtaláltuk a 3. ellenõrzõpontot. Innen sarkon fordulva lementünk a Vasas szakadékhoz, ahol hûsöltünk egy picit. A gyakorló tér felé közeledve észrevettük, az újra elõkerülõ sárga szalagokat, és szép panorámás úton haladtunk tovább. Már nagyon vártuk a nyomós kút elérését, mert igen meleg volt.

Hamarosan el is értük, és pancsoltunk picit, én még a sapkámra is töltöttem vizet rendesen.  Innen 800 méter egyenes út várt ránk, majd balra kanyarodva, úgy 35-40 méter múlva láttuk meg a jobbra lekanyarodó tanösvény jelzését. Itt igen zavaró volt, hogy innen az Észak felé vezetõ úton is látszódott egy sárga szalag, de mi itt az itiner szerinti szöveget vettük alapul, és a Püspökmajor forrás felé vezetõ tanösvényen mentünk tovább. Ez a forrás számomra még ismeretlen volt, és elég bõ vizet is adott. Itt is megkaptuk az igazoló pecsétet, majd tovább haladtunk a hangulatos tanösvényen. Egy harkályt sikerült itt lefotóznom (6690), ez már elõre is mutatta, hogy a Harkály tavat se akarjuk kihagyni.

Jól is tettük, hogy megnéztük, mert ott meg egy szürke gémet sikerült lencsevégre kapni (6699). Innen egy kis emelkedõt kellett abszolválni, majd végre árnyékot adó házak közé kerültünk.

Néhány kanyargás után megleltük az emléktáblát is, majd a feszületet is, és épp az itiner fölé hajolva vakargattuk a fejünket, hogy vajon hol van a pont, amikor egy ember el kezdett integetni a közelben. Fagyi helyett egy fagyit ábrázoló pecsétet kaptunk, pedig már nagyon rá voltunk állva a fagyizásra. Így nem maradt hátra más, mint gyorsan bemenni a célba, és keresni egy fagyizót.

 

Fényképek:

indafoto.hu/olah_tamas/20120430_szentendrei_tura

 
 
Téli sóútTúra éve: 20122012.02.05 21:32:54

2012.02.04. Téli Sóút



Az interneten körözött felhívást meglátva jelentkeztünk, hogy a LÁSS egyesületen keresztül jelentkezett látássérültek segítségére legyünk ezen a teljesítménytúrán.

Mivel a feladat számomra nem volt ismeretlen, így össze is dobtam egy idõtervet, ami kevésbé "harcedzett" túrázók számára is megoldhatónak tûnt.

Akit hozzám osztottak be, telefonos beszélgetésünk alapján egy némi túlsúllyal rendelkezõ, túrázásban tapasztalatlan, viszont néha sportoló fiatalember volt.

A "rendkívüli" idõjárásnak köszönhetõen a vonatunk pontosan érkezett Tápiószelére, ahol mindjárt megtapasztalhattuk, hogy ha a beígért mínuszok nem is voltak oly zordak, de azért tél van, az nem vitás.

A rajt helyszínéül szolgáló mûvelõdési házig 1.7 km-t kellett gyalogolni, így mindjárt be is lõttük a kényelmes menettempót.

20 perc alatt értünk a rajtba, ami már 5 km/h -s tempó felett volt, így már gondoltam, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor a tempóval nem lesz probléma.

A vadonat új munkavédelmi bakancs miatt kicsit aggódtam, hiszen a beázás és az elõbb utóbb elkerülhetetlen lábfeltörés prognosztizálható volt.

Végül az eredetileg elképzelt 8:30 helyett 8:38 perckor léptünk ki a pályára, és kezdtük meg a gyaloglatot.

Fiatal barátunknak mondtam, hogy haladjunk kényelmes tempóban, nem kell rohanni.

Persze a kezdeti lelkesedés miatt, alig gyõztem loholni.

Az elsõ pontra 6.8 km megtétele után, 9:58-ra értünk, ami 5.1-es átlag, itt jól is esett az a narancs, amit kaptunk.

Innen 3.3 km. után érkeztünk Pokoltanyára 10:38-kor, ami a tervezett 11:05-höz képest igen csak jó részeredmény.

Nagyon jól esett a tábortûz mellett melegedni, hiszen így pihenni is tudtunk egy keveset, amire igen csak szükség volt.

Az elsõ zokninedvesedési jelek itt kezdtek jelentkezni, de barátunk tisztában volt vele, hogy fejben dõlnek el a dolgok, tehát indultunk tovább.

A következõ szakasz simasága sokat lendített a kedélyállapotunkon, egészen a Rózsás majorig.

Ide 13:05-volt tervezve, de már 12:15-kor kortyolgattuk a finom meleg teát és ettük a forró zsíros kenyeret.

Innen romlott az út minõsége, és nehezen törtük a hóátfúvásokat. A Rékasi útnál nem találtunk pontõrt, és az út még nehezebben volt járható.

Itt már jöttek a kényszerpihenõk, és holtpontok és kezdett elõtörni a soha többet érzés is.

Máriácskánál sem volt pontõr, ezután egy masszív holtponthoz érkeztünk a túra 24. km-énél, ami ugyebár a vasútállomást beleszámítva már 25 km feletti távot jelent.

Némi meleg teával, és csokival sikerült 7 perc alatt úrrá lenni a helyzeten, de sorra értek be minket az eddig leelõzöttek.

Innen kezdõdött a küzdelem, és a fejben dõl el címû felvonás. Az Abonyi úti ponton kapott túrórudi is hirtelen bekapásra került, aztán végre hátat fordíthattunk a szélnek.

A havat viszont továbbra is taposni kellett, és nagyon lassan fogytak a hátralevõ km.-ek.

A kegyelemdöfést a felüljáró próbálta megadni, barátunknak a térde is kikészült, de fejben nagyon erõs volt, így nekidurálta magát és ráfordultunk a célegyenesre.

A célba 16:08-kor értünk be, így 7 és fél óra alatt teljesítve a 33 km-t, az nagy cselekedet volt egy olyan embertõl,

akinek ez volt az elsõ túrája, és gyenge látása mellett egyéb egészségügyi problémákkal is terhelt.

Le a kalappal!

A túrán a zord körülmények, és a látnivalók hiánya miatt elég kevés kép készült, de azok megtekinthetõek az alábbi címen:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120204_teli_sout

 

 
 
Kuruc emléktúra 300 év nyomábanTúra éve: 20122012.01.22 20:42:34

2012.01.22. Kuruc emléktúra.



Már tavaly is el akartam menni erre a túrára, de akkor közbe jött egy hirtelen programom, így a vágtató csigákat Nóra vitte akkor a rendezvényre.

Idén minden ellene szóló körülmény ellenére, a csakazértis hozzáállást elõvéve, indultunk el.

Hiába rontottam el a gyomrom az elõzõ napokban, és gyakorlatilag fél éjjel a WC-re rohangátam, de ezt a gondomat fertõtlenítéssel orvosoltam.

Mivel szinte egész éjjel fent voltam, így hallottam a vihar tombolását, de ugyebár rossz idõ nincs, csak rosszul öltözött turista.

No meg az alap, hogy belülrõl jobban ázzunk el, mint kívülrõl :D

Így a vonaton már kellõ alapozással készültünk a túrára.

A buszon már szállingóztak a túrázók, de még távolról sem voltak annyian, mint a tavalyi adatok alapján várható volt.

Az Arizóna sörözõbõl végül ha minden igaz, majd 50-en indultunk el végül a nézsai Polgármester indító szavai után.

Végre megtekinthettük belülrõl is a szépen felújított, iskolaként üzemelõ kastélyt is.

A kastély megtekintése után, hosszú tömött sorokban indultunk a szembeszéllel nehezített emelkedõn, de a szikrázó napsütés és a varázslatos táj mindenért kárpótolt bennünket.

Eléggé szétszakadt a csapat, de ennyi embernél ez várható is.

A Kõ-hegyen nápolyi és pálinka képezte a szolgáltatást, ami tovább emelte a hangulatot, és könnyebben telt a várakozás is, mire az utolsó emberek is megérkeztek.

Sokáig haladtunk elõre a havas talajon, mire elõkerült a rég nem látott hamisítatlan cserháti sár.

Ezen lefele csúszkálva értünk be Romhányba, ahol a Rákóczi fa megátogatása után, a túrázok állapotához teljesen passzoló Fáradt Vándor étteremhez értünk.

Itt a zsíroskenyér és tea szolgáltatáson felül, némi térítés ellenében, korlátlan vadpörkölt és sör fogyasztására is volt lehetõség amit ugyebár nem hagyhattunk ki.

A túra végén még különbuszt is kaptunk, ami ugyan annyiért vitt be Vácra, amennyiért a menerendszerint 1 óra múlva induló busz vitt volna be.

A buszon hazafelé jó hangulatban* , érkeztünk be Vácra.



*a jó hangulat az éneklõkre vonatkoziott, a hallgatóság már megoszlott a kérdésben :)



Képek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120122_kuruc_emlektura

 
 
túra éve: 2011
Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi TemplomokTúra éve: 20112011.11.29 10:56:33

2011.11.27. Régi templomromok nyomában teljesítménytúra

 





Reggel némi segítséggel mobilizáltuk az autónkat, majd a pizzériáig meg sem álltunk. Már csak épp annyi idõnk maradt, hogy a nevezési lapokból vigyünk magunkkal és a buszon töltsük ki. Szerencsére jutott ülõhely, mert sokan gyalog mentek Gyepûkajánba. A busz beérkezése után 2 perccel már el is indultunk, a templom felé. A Meleg-víz hídján hagytuk el a települést, és mire a Nagykeszi templomromhoz értünk, a gyorsabb léptûek már meg is elõztek minket. Gyors és szép bélyegzést kaptunk, majd felkerestük a közeli geoládát is. Hosszan elnyúlva kígyózott az úton a túrázók népes serege, így az útvonalat szépen elõre lehetett látni. A Szentistváncsabi templomromig szépen széthúzódott a mezõny. Sajnos igazából csak egy kõkupac maradt meg ebbõl a romból.
Innen igen közel volt az Alcsabi templomrom, amit csak a sûrû erdõs bokros részen keresztül lehetett megközelíteni. Ezután még egy kicsit maradt út a talpunk alatt, de hamarosan át kellett vágni egy mezõn, hogy a túloldalán folytathassuk az utunkat Dél felé. A Csabrendek-Nyírespuszta utat keresztezve végre egy kellemes erdõs útra jutottunk, ahol foltokban már havat is lehetett látni. Sümegen kihasználva a kedvezményes belépési lehetõséget, megnéztük a várat, bár a kilátást most sajnos nem élvezhettük túlságosan.
A rendeki-hegy teteje még továbbra is ködben volt, és ahogy gyalogoltunk felfelé, szép fehérré vált a táj.
Mire felértünk a tetejére, már centis zúzmara volt a fákon, és teljesen téli hangulat fogadott minket.
Sajnos a Fehér kövekrõl sem volt kilátás, csak a fehér ködöt láthattuk.
Az igazolás és a mûzliszelet begyûjtése után tovább haladtunk a szalagozott ösvényen.
A Rendeki-hegy csúcspontja mellett egy szekérútra térve ereszkedtünk tovább.
A BD1980-as jelzésû fánál balra kanyarodva értük el a varázslatosan szép szurdok bejáratát, ahol hatalmas sziklák közt ereszkedtünk Csabrendek felé.
Itt kicsit le is lassultunk, mert intenzíven használni kezdtük fényképezõgépeink exponáló gombját.
Beérve a településre megnéztük Gazdaképzõ iskolát, majd a  Szent Lõrinc templomhoz sétáltunk fel.
Ezután még rápillantottunk a méltatlanul raktárként használt román stílusú, 13. századi templomromra aztán a cél felé vettük az irányt.
A Hunyadi utcában még bepillantottunk a Hátzky-kúria romos épületére, majd végül beléptünk a célként megjelölt pizzériába, ahol tea és pizza várt miket.


Fényképek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20111127rtny/20111127rtny.html

 
 
DeákTúra éve: 20112011.10.23 19:37:25

2011.10.22. Deák 30 teljesítménytúra



A néhány évvel ezelõtti túrán a nagy esõ és sár miatt nem tudtuk befejezni a 70-es távot.

Most ismét eljöttünk, hogy végigjárjuk a lényegesebb kimaradt szakaszait a túrának.

Mivel csak egy napunk volt rá, így a 30-as távot választottuk. 7:50-kor indultunk el, így legalább világosban is megnézhettük a túra elejét.

A szõlõt itt rendesen leszüretelték, nem maradt egy szem sem a tõkéken, de szelídgesztenye és dió is akadt út közben.

A Deák kutas ellenõrzõpontot (2.8km) már rutinosan találtuk meg a mélyedésben, itt kicsit beszélgettünk, majd a szembe szakaszon Laci69 köszönt ránk.

Mivel õ az 55-ös távon volt, így gyorsabban haladt és 15 percen belül utol is ért bennünket. Néhány percig beszélgettünk, de aztán én visszamaradtam a többiekkel.

A Vas-völgyi vadászháznál (7.3km) még láttuk egymást, aztán mi is megálltunk teázni.

Az erdészház után már nyomokban fellelhetõ volt a kék kereszt jelzés is, de a szalagozás megfelelõ volt, így az utat jól lehetett követni.

Végre elérkeztünk a zöld sáv jelzéshez, ami már csak azért is jó hír volt, mert itt ért véget az emelkedõ.

Itt jobbra fordulva még mentünk egy kilométert, aztán elbúcsúztunk a hosszabb távot választóktól, és a sárga zöld fonódó jelzéseken indultunk Észak felé.

1.4 km múlva éles balkanyarral váltunk el a sárga sávtól, továbbra is a zöld jelzéseket követve.

A következõ szakaszon már a szalagozás sem a jelzésen vezetett, a kissé benõtt utat inkább a szekérúton kerülve haladtunk, majd egy beton alapú úton érkeztünk vissza a zöld sáv jelzésekre.

Már épp kezdett elfogyni a gyûjtögetett dió, mikor beértünk Pusztaszentlászló felsõ pincesorához. Hamarosan az ellenõrzõpontul szolgáló pincéhez értünk(13.4km), ahol igen meleg fogadtatásban volt részünk, a szó szoros és tágabb értelmében is.

Meleg Tea, forralt bor, meleg helyiség, mindenféle kenyér, és még dió is akadt.

Itt bizony fél órát elvoltunk, míg nagy nehezen sikerült végül elindulnunk. Még szerencse, hogy lejtett az út, így sikerült lendületbe jönnünk.

Hamar le is értünk az aszfaltra, majd a kis patak partján elértük a varázslatosan szép horgásztavat is.

Szép látványt nyújtott a tó, a rajta áthaladó dongahídról nézhettük a tóban tükrözõdõ fákat.

Rövidesen egy kemping, és a mellette levõ, télen zárva tartó, termál strand mellett haladtunk el.

A Válicka hídján áthaladva kettévált az út(15.9km), a 20-as távon haladók a partján mentek tovább, míg a hosszabb távon indulók nekivághattak a domboldalnak.

Pusztaederics felé érkezve legelészõ tehéncsordákat, és rideg tartású mangalicákat is láttunk, ami manapság sajnos egyre ritkább látvány.

Kiérve megint meredek emelkedõt kaptunk, itt megelõztünk egy kisebb csapatot, akik aztán a jobb kanyar után követtek minket.

Itt érdekes kis kerülõt tett a jelzett út balra kerülve egy kis tavacskát, majd visszatért újra a szekérútra.

Mivel az itiner eléggé minimál verziós volt, és szalag itt nem volt, ezért választottam a jelzett útvonal követését, bár az eddigi szalagozás szellemiségét figyelembe véve, maradhattunk volna a szekérúton is.

Már nagyon vártuk, hogy végre kék jeleket lássunk, és ezt hamarosan meg is kaptuk, némi sár társaságában.

Azért nem volt vészes a helyzet, és meg is érkeztünk a Gáni-hegy ellenõrzõponthoz.(21.7km)

Az igazoló bélyegzés megszerzése, és a cica simogatása után megkezdtük az ereszkedést a kék kereszt jelzésen.

Már messzirõl láttuk a Szompácsi kápolnát a távolban, ami szépen mutatott a zöld domboldalon, de oda is csak fel kellett mászni.(24km)

Innen visszaereszkedve rövid aszfaltkoptatás után, füves utakon közeledtünk a Bezerédi erdõ felé. Itt is egy gyors pecsételés (27.4km),

és már szaporáztuk is a lépteinket tovább, hiszen Laci a fejébe vette, hogy 15:00-ra próbáljunk beérni, ha már a terv a 15:00-15:30 volt eredetileg.

Jól is haladtunk, míg a Válicka igen rozoga hídjához nem értünk. Itt aztán egyenként átegyensúlyoztunk a hídon, majd ismét a nyakunkba vettük a lábunkat.

15:00-kor atomóra szerinti pontossággal léptünk be a célba, így a 07:49-es indulásunkat és a fél órás forraltborozgatást figyelembe véve, elégedettek voltunk az eredménnyel, és megérdemeltnek tekintettük a célban kapott finomságokat :)

A megtett táv 31km.



Képek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20111022sojtor/20111022sojtor.html

 
 
Pest határán kerékpárosTúra éve: 20112011.08.24 00:33:57

Pest Határán 70 kerékpáros teljesítménytúra 2011.08.21.



Reggel egy gyors döntés után azon vettem észre magamat, hogy felpattantam a drótszamárra, és tekerek a 2 km-re levõ rajt felé.

Hamarosan már szembe találkoztam néhány indulóval.

Gyors nevezés, pár fénykép, és mivel épp efemm is épp akkor érkezett, így közösen vágtunk neki a határnak. (08:12)

Mindjárt a rajt után egy kis váltóállításnak estünk neki, de 15 perc alatt megoldottuk a feladatot.

Ismerõs területen haladtunk, így nem sokat kellett a tájékozódással törõdni, csak tekertünk, hogy behozzuk a negyed órás késést.

9 órára értünk az elsõ ellenõrzõpontra, ahol padler osztotta a pecsétet.

Itt nem sokat idõztünk, és a második ellenõrzõpontra 9:05-kor érkeztünk.

Innen tovább haladtunk egyenesen 3.3 km-t, mikor efemm szólt, hogy itt kell jobbra menni, bár én az irányító táblát itt nem láttam, de a következõ bal kanyarnál levõ tábla már bizonyította, hogy jó helyen járunk.

Árpádföldön megtapasztaltuk az elsõ emelkedõket, de a csokoládé múzeum lebegett már a szemünk elõtt, ahova 9:36-ra érkeztünk, és mintegy 20 percet idõztünk, hiszen a múzeumot látni és ízlelni is lehetett.

Valamint a mesés szódavíz is nagyon jól esett.

Itt megnyugtattak, hogy ez a környék legmagasabb pontja, és innen egy darabig nem lesz nagy emelkedõ. A Naplás tóhoz érve már eléggé puha volt az elsõ kerekem, így a szelepet szét kellett szednem, de 7 perc alatt ezt is megoldottam, bár a vész esetére berakott kis pumpát nagyon nem szeretem használni. Rákoscsaba felé volt pár kellemesen lejtõs szakasz, azokon élveztem az erõlködés nélküli suhanás élményét, de aztán minden lejtõnek van egy átka, ennek speciel az, hogy a végén a 140 méterrõl fel kellett szuszakolni magunkat 230 méterre. A végén már tolni kellett a bringákat, mert gyalog hatékonyabb volt a haladás, és a térdeinket is kímélni akartuk.

Ellenben szép kilátást kaptunk a dombtetõre érve.

Kicsit megpihentünk, majd gondoltam majd jöhet végre egy kényelmes lejtõ, de aztán olyan vacak vályús út volt lefele, hogy csak alig lehetett ereszteni a bringákat.

A Pesti út keresztezése után ismét egy kis emelkedõ következett, majd egy éles bal kanyar után elibénk került egy kisbolt, amit már nem nézhettünk tétlenül, és megrohamoztuk a hûtõjét egy hideg sör erejéig.

Innen ráadásul megint lejtõ következett, ami kitartott a Rákoskert vasútmegállójának árnyékos ellenõrzõpontjáig. Itt el is üldögéltünk 15 percet, némi ropit csipegettünk, és friss vizet tettünk a tartályokba.

Ferihegy felé közeledve kaptunk egy kis szakasz szûk és homokos utat, de sikerült átjutni rajta leszállás nélkül.

A reptér közelében Kékdroidék osztották a pecsétet a zord ellenõrzõponton, ahol a homokos síkságon leginkább a repülõgépek látványa villanyozta fel az embert.

A repülõtér megkerülése után, pont az orrunk elõtt csukódott le a kézi hajtású, 10 percen túl is zárva tartható sorompó, de szerencsére csak 1 vonatot kellett megvárni, és már emelkedett is a szerkezet.

Ferihegy vasútállomásnál sokat segített efemm helyismerete, mert egybõl tudta, hogy kell átjutni a felüljárón, és hol kell lejönni róla.

Innen a bicikliúton gurultunk el a következõ ellenõrzõpontig, ahol Pygmea várt minket és a többi kuncsaftot. Itt is elidõztünk bõ negyed órát, aztán felkerekedtünk az utolsó szakaszra, amit még egy ellenõrzõpont tarkított Jávor Zoli jóvoltából, de másfelé nem is nagyon érdemes menni.

Az M5 és M0 feletti felüljáró már komoly kihívást jelentett nekem, mert az utolsó erõimet kellett elõszednem a leküzdésükhöz.

Aztán csak eljött a várva várt cél (15:40), ahol habzsi-dõzsi, zsíroskenyér vajaskenyér, savanyúság és miegymás is volt, de igazából alig tudtam enni 2-9 szeletet úgy elfáradtam. A teljesítménytúrán megtett 68 km-el már 70 km volt a letekert táv, és ha ehhez még a kb. 350 méter szintet is belevesszük meg a sok homokot, akkor ez nem is csoda.

Pihentem egy jó 20 percet, amikor el kellett döntenem, hogy miként jutok haza a bicajjal, és arra jutottam, hogy ha lúd hát legyen kövér.

Meg amúgy is Pest határos Budával is, így be kell zárni a kört, szóval felültem a bringára, és a Lánchídig le sem szálltam a bicajról, ahol átsétáltam Budára, és a bicikliúton tekertem tovább a Római partra, ami Soroksártól 24.5 km volt. A sör-hekk után pedig végleg bezártam a kört egy 2 km-es hazatekeréssel.

A 100 km így nem jött össze, de ez is bõven elég volt :)



Jó kis túra volt, köszönet a szervezõknek és segítõknek!



Képek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20110821pesthatara/20110821pesthatara.html

 
 
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20112011.07.03 07:51:57

Erdõkerülõ 2011 pontõrködés.


 


A rendezõi értekezlet kicsit elnyúlt, így reggel kissé álmosan mentünk Nagyorosziba, ahol gyors pontállítás, majd "tömegrajt" lett foganatosítva.


A következõ vonat érkezéséig egy gyors szalagozással kezdtünk, majd mi Pénzásásnál osztottuk a pecséteket.


Ezután autóztunk át Nógrádra, ami változatos idõjárással fogadott minket.


Eleinte gondolkodtunk is, hogy felállítsuk e a sörsátrat, de miután atros megérkezett, elnézve Csóványos felé, nem volt kétséges, hogy itt zuhé lesz.


Szerintem rekordidõ alatt állítottuk fel a sörsátrat, és mire a cövekeléshez értünk, már csepegett is.


Aztán rendesen rákezdett, és már kezdtünk fázni és aggódni, hogy megismétlõdik az elõzõ évi felhõszakadás, de szerencsénkre most csak fél óráig tartott.


Ezután meg úgy el kezdett tûzni a nap, hogy egy órán belül csontszáraz lett a sátor.


Az esõk és napsütések váltogatták egymást, mint ahogy a túrázok is jöttek-mentek.


Az utolsó esõ este 7 óra körül jött, amit már nem tudott megszárítani a lebokó nap sugara, de legalább nagyon szép fényekbe burkolózott a táj.


Fényképek: http://olahtamas.fw.hu/20110702erdokerulo/20110702erdokerulo.html


 


Naplemente Nógrádnál

 
 
Váci Csata /Lakóterületi SE Vízparti kerékpártúrákTúra éve: 20112011.04.10 21:47:16

Ismét Vác, most a 20-as táv seprése lett abszolválva.


A rajtoltatás végébe besegítettünk, majd némileg átfagyva, bár megtörve nem,  elvileg 20 perccel a rajtidõ vége után indultunk, igaz volt pár ember, aki 10 perccel a rajt zárása után indult. Hamar megkerültük a horgásztavat, majd a honvéd emlékmûhöz értünk, ahol pár percet elidõztünk, de aztán hamar tovább is indultunk. A kálváriát körbesétálva meg is találtuk a pecsét szélárnyékba húzódó õrét. Itt sem idõztünk sokat, mert a hûvös szellõbõl elegünk volt. A szalagokat követve, hamar beértünk két túrázót, de nem õk voltak az utolsók emlékeink szerint. A Kosdi útról lekanyarodva meg is láttuk hátulról a két hiányzó embert. A Damjanich kútnál kicsit leültünk, így utol tudtak érni. A kulcsosháznál nagy vigadalomhoz érkeztünk, köszönhetõen a ponton elõkerült pálinka választéknak. Persze mi is elidõztünk egy darabig, de a kialakult törzsközönség nem akart tovább állni, így finoman elkezdtük õket noszogatni baltával a kezünkben, és úgy negyed óra alatt elindulásra tudtuk késztetni õket. A két táv szétválásától már elkezdtük szedegetni a szalagokat, és egyre feljebb jutottunk a hegyoldalba. Szép kilátás volt a tiszta idõnek köszönhetõen. Az Õsgyep büfé elnevezésû helynél kinéztünk, és valóban kellemes rét oldalából lehetett élvezni a kilátást. A hegyközségi feszületnél már ismét közösen haladt a két táv, így innen nem kellet szedegetnünk a szalagokat. Az ismerõs utakon leereszkedtünk a Gombási úthoz, ahonnan már aszfaltoznunk kellett a célig, de e szakaszt az elsõ utunkba esõ fagyizótól, már kellemessé tettük pár gombóc fagyival. Így gyorsan eltelt az idõ és beértünk a célba.


Képek: http://olahtamas.fw.hu/20110410vac/20110410vac.html


 

 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20112011.01.16 06:46:53

Wass Albert teljesítménytúra röviden pontõr szemmel:


Hajnalban nekünk a szokásos pontunkat kellett elfoglalni, ahol csokit kellett osztanunk.


Persze ez jóval hamarabb elfogyott a kelleténél, pedig nem is ettem belõle.


A pontõrség vége teljes improvizációba csúszott, mert ugyebár szégyen lenne éhen hagyni a túrázókat.


Egy darabig kitartott a maradék szaloncukrunk, aztán a pogácsákat is bevetettük.


Volt aki csülök darabkát kapott, és nagyon népszerû volt a KOLBÁSZ, felkarikázva és kenyérdarabkára téve.


A célban öröm volt látni a sok elégedett túrázót, pedig az elõzõ évhez képest majdnem megduplázódott résztvevõi létszám több ponton nehezen volt kezelhetõ.


Képek:


http://olahtamas.fw.hu/20110115veroce/20110115veroce.html

 
 
túra éve: 2010
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20102010.12.30 23:53:07

2010.12.30. Fóti Somlyó teljesítménytúra.



Reggel a 8:00-s vonattal indultunk a Nyugatiból, és némi késéssel, de még elfogadható idõben, 09:18-kor vágtunk neki Erdõkertesrõl, hogy ismét új útvonalon közelítsük meg a Fóti Somlyót.

9-óra körül ért utol minket Kékdroid és Kerek repkény, majd eltûntek a szemünk elõl, a Margitára vezetõ ösvényen.

Kisvártatva, ugyan még pár pillanatra utolértük õket, mert megálltak picit, de hamarosan végérvényesen eltûntek a szemünk elõl. Szerencsére elég ködös idõ volt, így nem volt rálátásunk a hegytetõre, és nem riadtunk vissza a magas hegycsúcstól.

A Margitára érve eltûnõdtünk rajta, hogy vajon mi történhetett a fiatal lánnyal 2009.01.02.-án, amikor is Horváth Emma eltávozott közülünk.

A geodéziai toronynál tartottunk 10 perc szünetet, én elkortyolgattam a termoszban magammal hozott halászlé felét, ami elég jól bejött, mint frissítés. Hamar leértünk Szadára, de kocsmamentes útvonalon jutottunk ki a túloldalán, így ez nem jelentett veszélyt a szintidõre.

Fél egy tájékán már elég erõssé vált az éhségérzetünk, így magamba töltöttem a maradék halászlevet, míg beszélgettünk a közben jövõ/menõ túrázókkal. Sikerült is 15 percet elácsorognunk, ami alatt a kezem eléggé átfázott, mert a kesztyût azt levettem közben. Meg is hajtottuk kicsit magunkat, hogy hamar újra felvegyük az üzemi hõmérsékletünket, és így is lett. A Mogyoródi hévnél összefutottunk ismét a Dunakeszirõl érkezett lánnyal, aki hozzánk csapódott mivel egyedül volt, és mint kiderült ez élete elsõ teljesítménytúrája, így beszélgetve értünk fel a Gyertyánosnál levõ kilátóhoz. Itt is eltöltöttünk 8 percet, így a lány továbbállt egy másik csapattal, akik korábban akartak beérni.

Leereszkedve a lovakhoz elfényképezgettünk, és nézegettük a lovakat, miközben észrevétlenül továbbhaladtunk a leágazás mellet, de szerencsére hamar észrevettük, hogy túlmentünk, így rögvest korrigáltuk is a hibát, bár kétségtelen, hogy vagy 200 métert nulla pontért gyalogoltunk. Innen hamar leértünk már a Gombai cukrászdához, ahol meleg fogadtatásban részesültünk. Pálinka, tea, sütemény! Nem is csoda, hogy 24 percet töltöttünk bent, pedig a végén már ki akartak dobni, hogy bezárt a pont, de mi még a seprûket is megvártuk, bár szóltunk nekik, hogy õk is nyugodtan maradjanak még, hisz nagy a választék, és nem utolsó sorban, kapjunk egy kis egérutat. A dögkúttól ismerõs útvonalon haladtunk a Fóti Somlyóra, ahol csak korlátozott kilátás tárult a szemünk elé, így nem idõztünk sokat, hanem a Fáy présházban beszerezhetõ forralt bor járt a lelki szemeink elõtt. 16:10-kor léptünk be, és a pincér ígérete, miszerint 5-10 perc alatt kész a forralt bor, az bevállalhatónak tûnt, mivel 16:30-ra számoltam az indulást, amivel kényelmesen beérhetünk a célba. Persze végül kb. 13 perc lett mire megkaptuk az áhított nedût, és forrósága okán nem is tudtuk azonnal beönteni, így végül 16:33-lett mire kiléptünk az objektumból. Gyors fejszámolás, és ez biza majd 6 km/h-s tempó, így igen csak iparkodnunk kellet, hogy idõben érkezzünk a célba. Végül 17:00-kor már a díjazást kaptuk a kezünkbe, így elég jól sikerült a szintidõ kihasználása, és elégedetten kanalaztuk be a leveseinket. Végül hazafelé még fuvart is kaptunk, köszönet érte Padler és efemm topiktársaknak.

Jó kis túra volt!

Fényképek:

http://olahtamas.fw.hu/20101230fotisomlyo/20101230fotisomlyo.html

 
 
CserhátTúra éve: 20102010.11.13 21:47:44


2010.11.13. Fel a Dobogó tetõre.


 


Megfordult a fejemben, hogy idén a 20-as kötött távon vegyünk részt a vágtató csigákkal, de aztán a buszos logisztika fenntarthatósága végett idén is a kötetlen távnál maradtunk.


Végül ugyan sikerült mindenkinek autós fuvart szereznie, de azért megvártuk a Budapestrõl érkezõ buszt.


A sárral lassító szakaszokon világossá vált, hogy a mai túrára is kaptunk némi bónusz nehezítést.


Felsõtoldnál szinte megváltásként üdvözöltük, az amúgy máskor nem túlságosan kedvelt aszfaltot.


Cserhátszentivánon egy kis üzemanyagtöltés után, hamar feljutottunk a kilátóba.


Itt mindjárt meg is ebédeltünk, hiszen az étvágygerjesztõ csak olaj volt a tûzre, mert már eleve éhesek voltunk.


Ha kilátó, akkor csoki, így a készlet hamar elpárolgott :)


Kellett is az energia, mert a Dobogó-tetõ nem adta meg magát egykönnyen. A kitartó emelkedõ alaposan kivette az energiát, meggyötört testünkbõl.


A csúcson szerencsére volt csoki szolgáltatás, amit sebtiben igénybe vettem, és a csoki úgy tûnt el a számban, ahogy az elõ van írva :)


Innen egy kellemes lefelé gyaloglásra számítottunk, bár a sártól tartottunk picit, és így félelmeink be is igazolódtak.


A várat már messzirõl megpillantottuk, de sehogy sem akaródzott neki közeledni, sõt némi szakaszon nem is láttuk, mert elbújt a szemünk elõl.


Végül pont 16 órára érkeztünk be Hollókõre, ahol igen sûrûen voltak a népek.


Gyors bakancspucolás, majd irány a Muskátli vendéglõ, ahol sebtiben átvettük a díjazást, és a palóclevest is bekebeleztük.


Gondoltuk átmegyünk az étterem részbe egy sztrapacskára, de az sajnos már bezárt.


Nem estünk kétségbe, hanem gyorsan átmentünk a Bableves csárdába, ahol viszont majdnem teltház volt, de szerencsére le tudtunk ülni.


A kiszolgálás persze a tömeg miatt elég lassú volt, de végül mindent megkaptunk, és teli gyomorral ülhettünk be az autóba, hogy hazautazzunk Budapestre.


Jó kis túra volt, rég fáradtam el ennyire, egy 21 km-es túrától.


Fényképek:


http://olahtamas.fw.hu/20101113holloko/20101113holloko.html

 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20102010.11.02 04:06:43

2010.11.01 Monoton (mini) Maraton



Kedvelem ezt a túrát, mert egyszerû a logisztikája, és könnyû teljesíteni.

Idén szerencsére jó idõnk kerekedett, és igazi örömtúra kerekedett belõle.

Mivel besegítõként is és résztvevõként is funkcionáltam, így reggel igen koránra kellet idõzíteni az ébredést.

Öröm az még abból a szempontból is éri az embert, hogy az óraállítás miatt még épp humánus a kezdés.

Az elsõ túrázók is már 5 perccel a rajtnyitás elõtt ott toporogtak hiszen volt, aki 2 Maratont akart legyûrni :)

Szép lassan kialakult a körletrend, és szállingóztak a túrázók is.

Idén kipróbáltuk, hogy gázzsámolyon készítjük a levest és elég jól bevált, így maradt bõven idõ egy-egy minimaraton teljesítésére és fotózgatásra is.

Szembe irányban vágtam neki a mininek, hogy jobban tudjak fényképezgetni, a másik irányban már úgy is jó párszor végigmentem az elõzõ években :)

Mire visszaértem a bázisra, addigra eléggé megnövekedett a népsûrûség a tisztáson, és innen gyakorlatilag folyamatosan mûködött a "konyha", alig tudtam elszabadulni egy kis fotózásra.

Úgy fél 2 tájékán kezdett alábbhagyni a "roham", és rendeztük a sorainkat.

Persze még ekkor is jöttek elsõbálozók, és régi ttúrázók egyaránt, valamint több érdeklõdõ is, aki épp arra járt, és kíváncsi volt, hogy milyen rendezvény ez.

Szóval a teljesítménytúrázás népszerûsítése is megvalósításra került.

Nagyon jó volt látni a sok régi ismerõst, akik bár hosszabb ideig nem értek rá, vagy a piros teljesítménytúrán elfáradtak, de legalább egy minimaraton erejéig beugrottak a rendezvényre, és elõtte/utána lehetett beszélgetni is jókat.

Én nagyon jól éreztem magamat, és a jó idõnek köszönhetõen remélem mindenki számára igazi örömünnep lehetett, és jól elfért egymás mellet sétáló, túrázó, és futó egyaránt.

És akkor beszéljenek tovább a képek:

olahtamas.fw.hu/20101101monoton/20101101monoton.html

 

 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20102010.07.13 15:57:37

Az idei szurdok teljesítménytúrára sikerült pontõri státust szereznem a kajapontra :)

Elõzõ nap úgy is esküvõn voltunk, ami felért egy teljesítménytúrával, mert kb. 100 embert kellett kiszolgálni.

Aki idejében jött a szurdokhoz, annak még az esküvõi tortából is jutott, hiszen a szervezõk között volt az ifjú pár is!

Ráadásul Pomázról is ide szerveztek valami nagyobb bulit, így full extrás pont kerekedett, hiszen a városi TV-sek mobil WC és csapoltsör szolgáltatást is tudtak nyújtani.


A pont környékén készült képek:

http://olahtamas.fw.hu/20100711szurdok/20100711szurdok.html

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20102010.07.12 20:27:59

Szomorúan olvastuk a túranaptárban, hogy ezt a remek kis túrát valószínûleg utoljára rendezik meg, így nem hagyhattuk ki!



Elõ is vettem a régi itinert, egy kicsit nosztalgiázni, és átnézni az útvonalat, mert vezetett túrának volt ugyan kiírva, de akkor is szeretek képben lenni.

Szép nagy tömeg gyûlt össze a rajtnál, ami már mutatta, hogy eléggé szét fog szakadni a mezõny.

Kicsit késve indultunk neki végre, és elég kényelmes tempóra vették sokan, így volt idõ fényképezgetni.

A Padragi-szikláknál így bevállaltuk a kitérõt a kilátóba, ahonnan szép kilátás volt.

Visszafele pedig a lankásabb, sárga háromszögön jöttünk le, így további fél km.-t gyûjtöttünk hátránynak.

A Király-kút felé kezdtük utolérni az utolsó embereket, akik szintén tanácstalanul keresgélték az utat, de mivel 3 éve már jártunk ezen a túrán, így tudtuk merre kell menni.

Amikor a mezõ szélére értünk, a távolban már megláttuk a csapat középsõ magjának utolsó kirándulóit, akik továbbra is kényelmes fényképezgetõs tempóban haladtak.

A mûúton való áthaladás után, egy kicsit másképp volt szalagozva az út, mint 3 éve, de legalább most egy másik útvonalat is bejártunk.

Több helyen szamóca hátráltatta a haladásunkat, még szerencse, hogy nem olyan sok, mert még mindig ott szemezgetnénk :)

Egyre közelebb kerültünk a túra nevét adó négyszögletes kerek erdõhöz, és amikor felértünk kezdett tetõfokára hágni a piknikhangulat.

Mi is elmajszoltuk az elemózsiánkat, majd átvettük a díjazásokat és a csúcscsokit.

A társaság eleje már jó messze járt, mire elindultunk a Szent András templomrom felé. Itt megkerestük a geoládát, megnéztük a romokat és a nyomóskútnál felfrissítettük a vízkészletünket.

Taliándörögd utcáin a meggyfákról már sajnos az elõttünk járók rendesen leszemezgették a létra nélkül elérhetõ szemeket, így a fagylaltozóba mentünk be egy kis kóstolóra.

Itt értünk be egy csoportot, akik már elkezdtek gondolkodni a rövidítésben, és jó meglátásuk volt, hogy a Fingó-kút kihagyásával még "versenyben" maradhatnak az élmezõnnyel.

Mutattuk is nekik az utat, de nagyon nem lassulhattunk, mert mi azért nem szerettünk volna kihagyni egy centimétert sem az útból, ha már ilyen messzire eljöttünk Budapestrõl.

Sikerült megtalálnunk azt a kompromisszumos tempót, amit még mindenki bírt, és így keresgéltük az emlékeinket és a szalagokat, hogy rajta maradjunk a kijelölt úton. Csigónál egy kicsit elléptünk, és a Király-kútnál vártuk be a társaságot, míg Rita felment megkóstolni a forrásvizet, és megetetni a szúnyogokat :)

A Dabosi templomrom megtekintése után vettük észre, hogy a túravezetõnk mögénk került, mert valaki lemaradt és útba kellett igazítani.

A Hertelendy-kastélyrom utáni ösvényen felindultunk a sárga pöttyökkel jelzett ösvényen a Magházhoz, ami nagyon rendben volt.

Sajnos bent igen meleg volt, így inkább az árnyékban üldögélve vártuk be az összes kitartó túrázót, akikkel végül eljutottunk a Fingó-kútig.

Itt megint egy rövidke pihenõt tartottunk, majd elindultunk visszafelé. Útközben beszélgettünk a többiekkel, amikor elkezdtünk számolgatni és mondtam, hogy 18:45-re be is érünk kb.

Ekkor mondta valaki, hogy nekik az utolsó buszuk 18:10-kor indul, így gyorsan kiszámoltuk, hogy akkor a legjobb lesz Halimbán felszállniuk a buszra, mert rohanni senkinek nem volt kedve.

Így viszont még egy pofa sör is belefért az idõbe és ugyebár igen meleg volt, így az egész csapat egyhangúlag betért az egységbe.

Kényelmesen iszogatva búcsúztunk el egymástól, majd lassan mi is nekiindultunk az utolsó 2 km. aszfaltnak.

Aztán egyre szaporítottuk a lépteinket, mert egy kiadós zápor zúdult a nyakunkba, de mire a célba értünk, már el is állt.

Itt ismét fellendítettük a presszó forgalmát, aztán hazavittük Gábort, majd a rendezõtársát Várpalotáig, ahol egy étteremben a vacsora közben kísérhettük a foci VB-t, majd haza autóztunk.

Nagyon jól sikerült kirándulás volt, köszönet a rendezõknek, és reménykedjünk, hogy fel fog még éledni ez a túra!



Fényképek:

http://olahtamas.fw.hu/100703negyszogletes/100703negyszogletes.html

 
 
Kohász Kék/Ózdi KohászTúra éve: 20102010.05.24 10:54:14

2010.05.22.



Kohász25 Teljesítménytúra.



Amikor Gábor említette nekem, hogy lesz ez a túra, akkor azonnal beírtam a naptáramba, mert a környékre az ominózus topictúra óta alig jutottam el.

Sorba vettem a lehetõségeket aztán végül a 25-ös távot választottam, és hogy kicsit segíteni tudjak, bevállaltam a szalagszedést mivel úgy is a végén tudtam indulni.

A túrára szerettem volna elõre felkészülni, de sajnos itinert nem tudtam letölteni, így maradt a helyszíni tájékozódás.

Ez mindjárt a rajt helyszín megkeresésével kezdõdött, mert elsõre az Interspar parkolójában kerestük a rajtot, majd a rendezõk számának kinyomozása után már megkaptuk az instrukciókat, hol találjuk a rajtot.

Végül 9:20-kor indultunk, és még a busszal érkezõ túrázókat is eligazítottuk, hogy merre találják a rajtot, így végül 09:30-kor vágtunk neki a temetõ felé vezetõ meredeknek.

Az itiner és a jelzések folyamatos figyelésével sikerült a megadott útvonalon haladnunk, a villamos távvezetékbõl kettõ is volt, de a régi sípálya gépházából egyértelmûvé vált, hogy hol kell balra kanyarodni.

A földön heverõ megtépázott ideiglenes nyílnak azért nem mertünk hinni, mert néhány kisgyerek épp arra játszott, és kellett a független megerõsítõ információ.

Az elsõ ellenõrzõpont után az itinerben szereplõ két jobbra kanyarodást elsõre nem értettük, de aztán a jelzések alapján sikerült beazonosítani a fordulókat, és leértünk Somsály házai közé.

Az elhunyt bányászok emlékmûve után megnéztük az igen csak lepukkadt állapotú mûvelõdési házat, és a romtemplomot is, ahonnan egy csapat túrázó gyerek után eredtünk, de kiderült nem az utat tévesztették el,

hanem csak meglátogatták egy ott lakó osztálytársukat. Innen egy jó darabon együtt mentünk, és hallgattuk a gyerekeket vezetõ tanár urat, aki sokat mesélt a környékrõl.

A gázpászta utáni emelkedõ tetején a gyerekcsapat megpihent, mi pedig mentünk tovább, az arlói tó irányába. A kõ kereszten szépen látható nyíl mutatja a kék irányát, így a magát adó szekérúton el is kezdünk bandukolni.

Az itiner írja, hogy 500 méter az ellenõrzõpont, így elkezdjük meresztgetni a szemünket, és szerencsére meg is láttuk a jól elhelyezkedõ pontõrt.

Ha nem lett volna ilyen látható helyen a pontõr, akkor biztos nem jut eszünkbe letérni a szekérútról, és átgázolni a patakon, mivel jelzés egy szál sem volt, igaz nem is lett volna hova festeni.

Visszanézve már láttuk, hogy közelednek a gyerekek és közben lassan beértek minket a 70-es távon induló Bubúr és csapata is :)

Csatlakoztunk is hozzájuk, mert legalább mi is haladtunk, és közben kitárgyaltuk a túra olyan "sarkalatos" kérdéseit, hogy vajon a kék jelzésen kell haladni, vagy az itiner szerinti párhuzamos bicikliúton kell e haladni?

Persze ezek csak 20-30 méteres eltérések, de egy valamire való útvonalkövetõ nem engedheti meg magának, hogy akár ennyit is eltérjen az útvonaltól.

Járdánházára érve elõkaptuk az itinert, és szomorúan tapasztaltuk, hogy az etetõpont még bizony odébb van, de szerencsére pont az utunkba esett egy kocsma, ahol fel is tankoltunk hideg italokkal.

10 perc után viszont tovább álltunk, mert tudtuk, hogy az etetõpont még több idõt fog igényelni, és a jóslat be is jött, mert 22 perc lett. Szerencsénkre pont ez alatt volt egy párperces esõ, amit a sörsátor alatt kihúztunk.

Feltöltekezve továbbálltunk, és hamar el is értük az elágazást, ahol búcsút intettünk a többieknek, mert mi nekiálltunk begyûjteni a szalagokat.

Az eleinte igen sûrû szalagozás szerencsére normalizálódott, így már nem lassított annyira a szalagok gyûjtése.

Nagyon nyugis útvonalon haladtunk, élveztük az erdõt és hallgattuk a madarakat.

A 4. ellenõrzõpontra már 1 órával a hivatalos zárás után érkeztünk, pedig a 3.1-es átlagtempót tartottuk.

Már az etetõpontnál is feltûnt, hogy a táv kicsit mintha alul lenne mérve (utólag nézve 11.5 helyett 12.2km),

de itt már nyilvánvalóvá vált, hiszen a 2.5 km szakasz helyett 4.1 km-t mentünk, amit már GPS nélkül is megérez az ember.

Félve a következõ pont esetleges távolságától és zárásától, kicsit feljebb srófoltuk a tempót, de így meg utolértünk egy kutyás csapatot, akik a szalagokat követve kirándultak az erdõben.

Ekkor egy kis kajaszünetet tartottunk, majd utána eredtünk a csapatnak, továbbra is a szalagokat szedegetve. Az 5. ellenõrzõpont is kicsit messzebb volt mint a megadott, de ez már nem olyan nagyon, és nem is ért meglepetésként minket.

A Kisbarlang-völgybe a leereszkedés simán ment, és szerencsére nem sok szalagot kellett szedegetnünk, hiszen a völgy iránya nem adott kétséget afelõl, hogy merre kell lemenni.

A Gyepes-völgybe leérve az itiner elég szûkszavúan fogalmazott, valószínûleg már csak az egy sornyi hely volt az oka.

Mindenesetre mi a szalagokat követve a Keserû õrháznál is bementünk a patak túloldalán húzódó útra, és késõbb még a falu elõtt 1 km-rel is bevezettek a szalagok az erdõbe.

Aztán amikor a faluba már beértünk, kezdett annyira csalános lenni a hátsó ösvény, hogy kikényszerített minket az aszfaltútra, így az utolsó 300 métert ismét az aszfalton tettük meg.

Képek a túráról:

http://olahtamas.fw.hu/100522kohasz/100522kohasz.html

A megtett táv végül 27.7 km lett és a szint 550 méter

Kullancsok száma a nejemben: 1 db.


Kullancs

 
 
Három város / Póstelek / Cimbora / Három város 80MTB/60MTBTúra éve: 20102010.05.11 16:19:30

2010.05.09 Három város teljesítménytúra



Már régóta szerettem volna eljutni a Körösök völgyébe, hogy megismerhessem az itteni turistautak által érintett látnivalókat.

Sajnos az idõjárás nem volt kegyes hozzánk, és a túra reggelén szakadó esõre ébredtünk.

Gyorsan le is redukáltuk a távot, és csak Békéscsabáig vállaltuk a gyaloglást.

A rajt rendben és gördülékenyen zajlott, igaz nem is voltak sokan.

Az itiner teljesen részletes térképe el is indultunk, majd a piacnál már el is akadtunk.

Persze ennek leginkább a kolbászillat volt az oka, így egy gyors extra frissítõpontot képezve meg is álltunk.

Az élõvíz csatornán átkelve, annak túlpartján folytattuk az utunkat, ami némileg saras volt, de szerencsére nem az a "csûdig" érõ típus.

Késõbb viszont már kellemetlenebb volt a magas fû, ami alulról történõ vizesedést indított meg, az amúgy sem túl száraz cipõinken és nadrágjainkon.

A csatornára csak néha-néha kukkanthattunk rá, mert eléggé el volt bújva fák mögé.

A Sikkonyi hídnál ismét átkeltünk a túlpartra, és itt már szembe jövõ túrázókkal is találkozhattunk, akik a Csabai körön vettek részt.

Már nagyon vártuk a Bandika fa közeledtét, de elõtte még egy kis szakaszon bújócskázni kellett, mert elég szûk volt az út eleve, és a vizes ágak is lehajlottak. Ezután már hamar odaértünk az ellenõrzõpontra, ahol csokis mûzliszeletet kaptunk, meg egy kis instrukciót a Bandika fa megközelítéséhez.

A parton találkoztunk a deklaráltan vízitúrázókkal is, akik kenuval teljesítették a távot. Tulajdonképpen magunk is vízitúráztunk, csak másképp :)

A betonoszlop és a Bandika fa megtekintése után a szélesebb utat választottuk, majd ahogy a fenti út kicsit tisztább lett átpártoltunk oda, mert ott kevesebb sár volt, és a csatornát is láthattuk.

Lassan az esõ is elállt, így fölülrõl már nem kaptunk vízutánpótlást.

Mire Békéscsabára beértünk, már pont le is vehettük az esõköpenyt.

Hamarosan be is értünk a célba, ahol átvehettük a díjazást, és zsíros kenyér szolgáltatásban is részesülhettünk.

Ez utóbbit magam már igénybe sem vettem, hiszen innen már irány egy étterem, majd jóllakva átautóztunk Gyulára a fürdõbe, hogy azért meglegyen az a 3. város is és persze a napot a 100 éves cukrászdában zártuk.

Jó kis nap volt, remélem legközelebb a táv maradék részét is meg tudom majd nézni.


Képek:

http://www.freeweb.hu/olahtamas/100509haromvaros/100509haromvaros.html

 
 
Téli TihanyTúra éve: 20102010.02.25 08:39:32
Téli Tihany 10

Vagdalthúsékkal Bakonybélben asszimilálódtunk vala, és lõn megvilágosodásul jött az ötlet, hogy kalandozzunk át Tihanyba.
Hát így is lett! Nekem jutott a sofõr szerep, amely látszólag a gépjármû irányítására volt hivatott,
de ezen idõjárási körülmények között, csak igen korlátozott lehetõségekkel.
A kiplakátolt címre megérkezve, egy sima lakóház állt elõttünk, így gyors telefonos segítség alapján jutottunk el a rajtba.
Sok ismerõs arccal találkoztunk, Vándorcsillagék éppen indultak seperni a 20-as távot, még szerencse, hogy mi csak a 10-es távra akartunk nevezni.
Nagy szerencsénk volt az idõjárással, mert mire a terepnek nekivágtunk 11:15-kor, a szél alábbhagyott és néha a nap is kisütött.
A mezõny végén való indulásnak az a nagy elõnye is megvolt, hogy már kitaposott utakon mehettünk, és bár a szalagozás és útjelzõ táblás iránymutatás hibátlan volt,
az itinert gyakorlatilag csak a pecsételõhelyeken kellett elõvenni. Egyedül az Akasztó domb után, amikor kiértünk a Kossuth Lajos utcára,
ott kellett rápillantanunk az itiner térképére, de megérte, mert bár kicsit hosszabban vezetett a túra útvonala, mint a zöld sáv jelzés,
de sokkal gyalogosbarátabb és ráadásul a hóembereket is láthattuk :)
Leérve a hajóállomásra, az eddig kapott dianás cukor és narancs után, még tea és csoki is a szolgáltatás részét képezte, így bõven feltöltõdhettünk energiával, hogy a Barátlakásokig leküzdjuk a szinteket.
Továbbra is gyönyörû csendéletek és kiváló panoráma kísérte utunkat, alig tudtunk betelni vele.
Jólesõ érzés volt, hogy a Kálváriánál már lefele nézhettünk az apátságra, így nem kellett már nagy emelkedõkre számítani.
A célban kellemes meleg volt, valamint a jó hangulatot fokozta, az igény szerinti mennyiségben vételezhetõ virsli.
Kicsit zsúfolt volt a helyiség, de szerencsére fegyelmezett volt mindenki és nem volt tolongás.
Azt hiszem, a rendezõk elég magasra tették az év eleji mércét, úgyhogy innen is köszönet a rendezésért, jó móka volt.

Fényképek: http://olahtamas.fw.hu/100213tihany/100213tihany.html
 
 
Holló-kőtől Vörös-kőigTúra éve: 20102010.01.20 08:54:17
2010.01.17 Holló-kõtõl Vörös-kõig - pilisi szakasz

Vagdalthús megtisztelõ felkérésére vállaltam a túra seprését.
Leányfaluig autóval mentünk, és amikor elõztük a buszt, már látszott, hogy van esély felszállni rá.
A célobjektum elõtt leparkoltunk, ahol már elég sokan parkoltak, de szerencsére nem volt gond helyet találni.
A buszmegállóban szétosztottam jónéhány nevezési lapot, hogy ne teljen feleslegesen a várakozásra eltöltött idõ.
A rajtban minden zökkenõmentesen ment, gyorsan leteszteltük a forraltbor minõségét is, majd 20 perccel a rajtzárás után nekivágtunk a túrának.
Mivel nem akartuk hamar utolérni az utolsó indulókat igen kényelmes tempóban sétáltunk, fényképezgettünk, így értük el az Oszi féle pontot, ahol pálinka is akadt, sõt a tea sem maradt béleletlen. Mindjárt erõre is kaptam és bár eleve nem sikerült a 3 km/óra sebességig lelassulnunk, itt egyenesen "száguldoztunk" és már 3.7 km/órás magasságokba értünk és utol is értük Jazzkedvelõéket, akik nem bakancsban voltak így lassan és óvatosan lépkedtek át a patakon.
Itt kicsit besegítettem, majd nem akartam nagyon a nyakukban maradni, így megint visszalassultunk, bár a patakátkelések végén már õk is begyorsultak.
Pilisszentlászlóra beérve, egy fiatal bernáthegyit simogattunk meg alaposan, majd mielõtt épp beléptünk volna a kocsmába, akkor jött ki Szûcsati Végrekék, és Jazzkedvelõék. Gyorsan megnyugtattam õket, hogy itt biztos kapnak félórányi elõnyt, és így is lett :)
A továbbiakban nem is értük utol õket. Már 2.9 km/óra átlagot mutatott a GPS amikor kiléptünk a kocsmából.
Ekkor érkezett még be 3 bóklászó fiatal, akik minden érdekességet megnéztek, ami utukba esett.
Tovább próbáltuk tartani a lassú tempót, és az emelkedõkön elég jól sikerült is. Pap-rétnél elõkerestük Nóra kéktúrakönyvét is, mert bár jónéhányszor megjártuk a helyet, vagy a füzet nem volt nála, vagy siettünk.
Vörös kõre felérve megtekintettük a kilátást, mondhatni pazar volt, éppen csak a köd miatt nem láttunk semmit.
Végre utolértek a fiatalok is, gyorsan kiszámoltuk, hogy kb. milyen tempó kellene még nekik, majd elindultunk lefelé.
A Vörös-Meteor forrástól lefelé eléggé jeges és göröngyös volt az út, így itt sikerült lassan mennünk, pedig itt már nem is kellett volna annyira, hisz mindenki elõttünk volt. Kb. 600 méterre lehettünk a céltól, amikor Vagdalthús kérdezte, merre járunk, mert mindenki beérkezett. Megnyugtattam, hogy minden a terv szerint zajlik, hisz nekünk hivatalosan 16:00-ra kell beérkeznünk. Azért ekkor kicsit kiléptünk, így 15:57-kor léptem át a célvonalat.
A túra lezárásaképp a Határ csárdába mentünk, és jól bevacsoráltunk.
Szép volt, jó volt, tán igaz sem volt :)
Képek:
http://olahtamasweb.extra.hu/olahtamaswebkepek.htm
 
 
túra éve: 2009
Fel a Dobogó-tetőre! / Cserháti GPS-túraTúra éve: 20092009.11.22 19:02:10
2009.11.22 Fel a Dobogó-tetõre szabadon választott útvonalon verzió.

Hollókõrõl mentünk fel a csúcsra a vágtató csigák túraszakosztállyal az OKT, majd sárga sáv- és háromszög jelzéseken.
Kissé ködös volt az idõ, de remek kis túra volt !
Lefele is folytattuk a szembehaladást a népekkel, mert a végcél természetesen a bableves csárda volt. Az útvonal változtatás is szépen látszott, mert már legalább 200 ember taposta az elkerülõ utat, így nem okozott gondot a megtalálása.
Hatalmas szerencsénkre éppen üres volt a csárda amikor betoppantunk, így nem okozott problémát 19 embernek leülnie.
Képek a túráról:
http://olahtamasweb.extra.hu/091122cserhat/091122cserhat.html

 
 
Piliscsabai Negyvenesek L/XL/ Piliscsabai 20 / Iluska 6Túra éve: 20092009.09.20 08:32:38
2009. 09. 19. Iluska 6

Eredetileg a 20-as távot terveztem, de reggel kicsit elaludtam, délutánra meg bulira voltam hivatalos, így maradt a babatáv.
Ahogy közeledtem a rajthoz, a sok parkoló autóból már látszott, hogy a jó idõ sok családot kimozdulásra késztetett.
A nevezés rendben ment, és 9:35-kor már a kezemben volt az itiner.
Nagyon jól, és tömören tartalmazta az útvonalat, átlátható térkép is volt benne, valamint a baleset esetén hívható telefonszámok is bõven fel voltak sorolva benne.
Kényelmes tempóban vágtam neki a jól ismert útnak, és követtem az elõttem haladó családokat. Jó volt látni, hogy ennyi fiatal gyerkõc is volt, és láthatóan élvezték az utat.
Az emelkedõnél két családot is megelõztem az elsõ ellenõrzõpontig, ahol be is gyûjtöttem az elsõ bélyegzést.
Tovább haladva a piros kereszt jelzésen, még két csoportot hagytam magam mögött a lejtõn, majd a papírral jól jelzett éles kanyar után, hamar az Iluska-forráshoz értem, aminek már messzirõl jelezte a helyét, a vidám gyerekzsivaj. Gyors pecsételés után mentem is tovább és a Fehér-hegy elõtti tisztásra érve kicsit megálltam, és visszanézve gyönyörködtem az elibém táruló panorámában.
Ekkor vettem észre, hogy pár gyerek, a jól látható eligazító tábla ellenére, nem kanyarodott fel az ösvényre, így visszakiáltottam nekik, amit a velük tartó felnõttek is meghallottak, így hamar sikerült jó irányba vezetni õket. A Fehér-hegyre vezetõ meredeken pár túrázó, és futó is megelõzött, én csak egy nyugdíjas párt elõztem meg, akiknek igen nagy kihívás volt a kaptató. Az unokáik meg persze fent várták õket a csúcson. A lejtõ utáni jobb kanyarnál egy kutyáját sétáltató hölgy kérdezte, hogy sokan jönnek e még, de el kellett keserítenem, így inkább irányt változtatott, pedig teljesen barátságos kutyája volt.
A jelzetlen útszakasz számomra ismeretlen, de jól járható volt a következõ ellenõrzõpontig, amit immár másodszor érintettem, hiszen a túra alakja egy csokornyakkendõhöz hasonlított.
A homok-hegyi esõházhoz vezetõ jelzetlen úton is jártam már, az esõháznál begyûjtöttem az utolsó pecsétet, majd lesétáltam a meredeken Klotildligetre.
A célba 10:55-re értem be, átvettem az oklevelet és a kitûzõt, majd egy zsíros kenyér és egy tea mellett ültem le picit, és néztem az érkezõket és még a mindig szép számmal indulókat is.

Kellemes túra volt, köszönet érte a szervezõknek!
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20092009.06.16 23:13:10
2009 06 14 Falasokk teljesítménytúra.

Reggel 8 órára beszéltük meg az indulást, és a Vágtató csigák szakosztályból 10 ember jött el, akik közül 8-an be is vállalták, hogy
teljesítik a feladatot, ketten csak az elején kísértek el, majd átálltak gombázó üzemmódba, így nem is neveztek.
A 2. EP felé haladva néztük, vajonmerre lesz idén a pontõr, de most nem õ volt, hanem pataporc ült, és osztogatta a pecséteket.
Kellemes erdei utakon sétáltunk, miközben elõzgettek minket az ismerõs futók, kutyA meg is állt pár szóra, aztán tovarobogott.
A Nagy-Kopasz tetején tudtam, hogy nincs kegyelem, a kilátóba fel kell mászni, hisz pygmea ott várt, és a szalag is ott lobogott a tetején.
Itt 10 perc szünetet tartottunk, amíg rövidet húztam elõ a hátizsákomból, és a mellé tartozó szalonna hagyma kombinációt.
Kellett is az energia, hiszen ez a majd tucat km. a Budai-hegység legmagasabb pontjának a leküzdését jelentette, a még szinte teli hátizsákkal.
A kilátó tetején elég hideg volt, így a hideg meggylevesre nem tudtam vevõt találni, tehát cipeltem tovább.
Ereszkedvén a nagy hegyrõl, petami lassult egy pogácsa és pár szó erejéig mellénk, majd hamar utazósebességre váltott, és hamar eltûnt elõttünk.
Nagykovácsiba leérve majdnem elmentünk az ellenõrzõ pont mellet, de szerencsére volt, aki figyelt a csapatból, és kiszúrta a feliratot a plébánián, így nem mentünk el a kocsmáig feleslegesen.
Kellemes hûvös volt az elõtérben, és ezt ki is használtuk, elidõzvén némileg, hiszen az ilyen meleg idõben könnyen felforrhat az ember agya.
A kisboltban még páran bevásároltak igény szerint, hiszen újabb kb. tucatnyi km. volt a Muflon itatóig hátra.
De ne szaladjunk, azaz akarom mondani, ne gyalogoljunk annyira elõre, hiszen még a fehér út kitartó, és napos emelkedõjén, valamint a kék kereszten, a maga 559 méterével második helyre szorult, Kutya-heggyel kellett megbirkóznunk.
Nagy-szénásra érve, már igen melegünk volt, így tudtam osztogatni a másfél liter meggylevesembõl, a pogácsámból még a Jámbor pontõrök is elfogadtak pár darabot.
Ezután jött a nagy ereszkedés, majd egy jó Hosszú-árok, ami után az Antónia-árkon keresztül küzdöttük fel magunkat, hogy végre beülhessünk a Muflon itatóba.
Itt egész jó hangulat uralkodott, igen sokan betértek a túrázók közül, hiszen ez egy kultikus hely kéktúrás bélyegzõvel, és persze hideg italokkal.
A túra nehezén már túl voltunk, hiszen tudtuk, ezután már sûrûn vannak italvételezési lehetõségek. Az Ördög-lyuk barlang után a barlang sörözõbe már be sem mentünk, mert a túratársaim már kezdtek aggódni a szintidõ miatt :)
Az ezt követõ aszfalt így kissé okafogyottá vált, de azért végigmentünk rajta.
Solymáron sem mentünk be, sem a kocsmába, sem máshova, hanem a zöld jelzést követve mentünk a Szarka-várig, ahol vajkaramella cukorka volt a szolgáltatás.
Innen hamar elértük a frissítõpontot, ahol a terülj-terülj asztalka fogadott, amit persze ki is használtunk rendesen.
Mivel eléggé a mezõny végén jártunk, töltöttem fél liter ásványvizet is az üvegembe, bár tudtam, hogy csak kb. 5 km-t kell kibírni a Boróka büféig, de ha netán zárva lenne, akkor se lehessen gond.
Szerencsénkre nyitva volt, és most egy fiatalabb hölgy szolgált ki. Szinte szédültem a sebességétõl, hisz itt villámkezû Jane kimért mozdulataihoz voltunk szokva. :)
Hidratáció után nekivágtunk a ritkásan felfestett sárga jelzésnek, de szerencsére ismertük az utat, és ugyebár az Újlaki-hegy sem bújt el egy bokor mögé, ráadásul a paplanernyõsök is mutatták az utat, merre kell menni.
A csúcson szõrös szívû Rita várt, aki nem volt hajlandó pofátlan kérésünknek eleget tenni, és bónusz csokikat adni, hiszen jóval több csúcscsoki volt nála, mint ahányan mögöttünk jöttek.
Még szerencse, hogy Laci felajánlotta számomra a fejadagját, mert ott estem volna össze. :)
Lebotorkáltunk a sziklákon, majd rátérünk a piros körtúra útvonalára. A játszótér melletti parkolónál kihasználtuk a korlátlan hidegvíz szolgáltatást, bevizeztük a fejünket, és útba igazítottuk sokadjára, a két futót, akik az itiner szövegét értelmezve próbáltak haladni.
Kétségtelen, hogy ezen a ponton kissé zavaros a leírás, talán lehetne egyszerûsíteni rajta.
A cédrusnál Laci069 osztotta a pecsétet és az almát, itt is elbeszélgettünk kicsit, bár nem sok tartalékunk volt a szintidõbõl, de akkor sem rohanunk tovább, hisz a teljesítménytúra véleményem szerint társadalmi esemény is, ahol el lehet beszélgetni a túrázásról, és egyebekrõl is.
Azért nem sokáig idõztünk, mert várt ránk az utolsó megmérettetés, hogy felmásszunk a Nagy-Hárs hegyre.
A magam részérõl itt már eléggé elcsoffadtam, és csak kullogtam a csapatom után, de szerencsére jól követhetõ volt az útvonal, és a kilátónál amúgy is megvártak, ahol csak kódot kellett leolvasni.
Nagyon csábító lett volna levágni innen a kis kanyart, de Pista azonnal elindult tovább a sárga jelzésen, így megmentett a kárhozattól. :)
Végül kb. 11 óra 30 perc alatt jártuk be a túrát, és kellemesen elfáradtunk. Jó kis túra ez, hiszen a János-hegy kivételével az azonos magasságú Nagy-szénást, illetve a két annál magasabb csúcsot is érinti.
Nekem ez volt a második teljesítésem, így szerencsémre behúzhattam az igényes jelvényt. Sajnos az elsõ teljesítõknek már nem jutott, de reméljük, hamarosan megkapják õk is a pótlást.

A leltárról:
Indulási készlet:

1.5 l ásványvíz
1.5 l hideg meggyleves
1 liter üdítõ
20 db pogácsa.
20 dkg szalonna
1 fej hagyma
4 db zsemle
Szilvapálinka
Törkölypálinka

Ebbõl megmaradt:
0.5 l üdítõ
0.5 l meggyleves
6 db pogácsa.
2 db zsemle.

Útközben vásárolt ásványvíz, 1 liter
Frissítõpontokon bevételezett folyadék összesen, kb. 1 liter.
Minden a terv szerint ment, hiszen melegben szintes túrákon kb. 10 km-re szoktam 1 liter vizet számolni magamnak.

 
 
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20092009.05.25 12:41:09
Vándorköszörûs közbenjárásával sikerült bekerülnöm Rafter autójába, így rendkívül egyszerû logisztikával jutottunk el Nógrádra, ahonnan vonattal mentünk a rajtba.
A tavalyihoz képest sokkal kevesebben voltak a vonaton, így most még ülõhely is jutott.
Vagdalthúsnak Gethe úr is besegített a rajtnál, így végleg eldõlt, hogy nem kell besegíteni a rendezésbe.
Mikor elindultak a népek, akkor még kortyoltam egy keveset a rajt szolgáltatási itókából, és rövid búcsúzkodás után nekivágtunk a túrának.
Bár kérdezgettem a vonaton kedves túratársaimat, hogy milyen tempót terveznek, nem nagyon árulták el, de ahogy a nyakukba vették a lábukat világossá vált számomra, hogy a szintidõ kihasználást itt nehéz lesz megvalósítani.
45 perc alatt jutottunk el az elsõ ellenõrzõpontra, eleinte nagyrészt árnyas erdei utakon haladva, a végén némi aszfalttal.
Orsoly és Rozi társaságában 5 percet töltöttünk, közben vizet és csokit vételeztünk.
Kellett is az energia, mert hamarosan nekivágtunk az elsõ komolyabb emelkedõnek. Már túl voltunk a felén amikor hátulról 4 bicajos tûnt fel, keményen taposva a pedálokat.
Amikor mellém ért az elsõ, akkor vettem észre, hogy Múzsla az, így kicsit odaléptem én is, hogy 7-es tempóban beszélgethessünk egy kicsit, a tetõ felé közeledve.
Itt megvártuk a 3 társát, majd elköszöntünk, hisz egy lejtõn nem túl életszerû egy biciklis mellett gyalogolni :)
A Király-kútnál Kenyeres Oszi osztotta a pogácsákat, amibõl alaposan belaktunk. Itt ért be minket Rushboy, majd 15 perc múlva Vadmalac húzott el mellettünk.
Dobó-bércen meglepetés ért, mivel Jazzkedvelõ ült a fûben, így el is beszélgettünk kicsit Schelcz Albertrõl, akit én itt láttam utoljára, amint jön vissza társaival, darázscsípésre panaszkodva.
Jazzkedvelõ a Dobó-bércen
Végre véget értek az emelkedõk, így már kényelmesebben, fényképezgetve haladtunk tovább.
Megnéztük a Kroslák-kutat is, majd a Foltán-keresztnél tartottunk egy kis pihenõt, ahol kajálás közben elbeszélgettünk a ponton ülõ Nemzeti parkos emberrel, aki a közelben levõ öreg hársfát is megmutatta, ami elég ritka egy példány volt.
Már a cél közelében ért be minket Joey, aki elég megviselten nézett ki, mint késõbb kiderült, a foga fájt, így gyorsan elõ is vettem egy kis pálinkát, hiszen az ilyenkor jót tesz.
Így sajnos a célban már nem tudtam Pygmeának pálinkát kínálni, de majd legközelebb bepótoljuk.
Az Ákos büfében a célvirsli nagyon jól esett, mindjárt bónusz adagot is ettem, de csak 2 adagra maradt idõ, mert bár eredetileg még Szûcsatit is meg akartam látogatni Nógrádon, de Vándorköszörûs sietett haza, így igyekeznünk kellet, hogy a kisvasutat elérjük.
Mindent összevetve nagyon jó túra volt, köszönet a rendezésért !

A többi kép:
http://olahtamasweb.extra.hu/090517foltan25/090517foltan25.html
 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20092009.01.18 07:43:40
Lejöttünk GÁT-olni, mert a GÁT az szép és jó !
Persze nem annyira, hogy a 90-es távot válasszuk, így a 30-assal próbáltuk felderíteni a körülményeket.
Maga a túra elég egyszerû lenne, de a szervezéssel sikerült elbonyolítani :)
Már pénteken lejöttünk, és úgy terveztük, hogy kényelmesen felkelünk majd reggelizés után átmegyünk Makóra. A Szállás a helyi munkásszálló, fûtéssel csak mutatóba ellátott épületében volt, igen szerény ellátottsággal és mûszaki állapottal.
A tervezetthez képest fél 9-kor ébresztettek minket, hogy tudunk e róla, hogy a munkásszállót bezárják MOST !!!
Így eléggé kapkodva szedtük össze magunkat, ezt-azt ott is hagyva, majd tanakodtunk, hogy merre is menjünk.
A BOCI tejivó lett a megoldás, amit már elõzõ nap is kipróbáltunk.
Mielõtt beszálltunk az autóba, a szervezõk, még megkértek, hogy a rendezõség ottfelejtett kondérját vigyük át Makóra, ha már úgy is kocsival megyünk oda.
Természetesen eleget tettünk a kérésnek, hiszen sokan segítették a rendezvényt, és nem õk tehettek a hajléktalanná válásunkról.
A rajtolási procedúra kicsit lassan indult, és a fõszervezõ sem tudta, hogy mennyi a nevezési díj, végül a kisegítõk 800 Ft.-ot szedtek be koponyánként.
Makóról a kivezetõ szakasz végén kicsit kellemetlen volt a forgalmas úton gyalogolni, de túléltük, és jöhetett a GÁÁÁT !
Ezen sétáltunk 31 km.-t 5 óra 12 percig, majd betoppantunk a célba, ahol teát és gulyáslevest kaptunk, míg a díjazás ekészült. Ez volt talán a legszervezetteb dolog a túrán.
Este megkérdeztük a fõszervezõt, hogy vajon holnap reggel is kidobnak minket, amire az volt a válasz, hogy holnap 10 óráig is lehet maradni !
Ehhez képest fél hatkor végigébresztették a jónépet, hogy FÉL 7-IG EL KELL HAGYNI A SZÁLLÓT !!!
Ez leginkább a hajnali kettõ körül beérkezõ gyalogosokat érintette kellemetlenül.
Most itt ülünk ismét a wifi hálózattal is ellátott BOCI tejivóban, és sorban kóstolgatjuk a reggeli menüket.
Az asztaltársaságunk megfogalmazott üzenete:
Az 519-es szoba teljes létszáma "szeretettel" üdvözli a túra fõszervezõjét, aki minden fontos információról tévesen tájékoztatta a résztvevõket.

 
 
túra éve: 2008
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20082009.01.02 14:04:38
Fóti Somlyó teljesítménytúra 2008.12.27.

Reggel menetrend szerint indultunk, a Vágtató csigák természetjáró szakosztályból négyen jöttünk el, hogy részt vegyünk a túrán.
A rajtoltatás helyszínéül szolgáló kocsmában elég szûkös a hely így nem maradtunk sokáig, utat engedve ezzel az utánunk érkezõk rajtolásának.
08:05-kor így már el is indultunk. A 3-as úton, a zebrán a zöld lámpát megvárva, 30 másodpercet vesztettünk, de szerencsére nem ezen múlott a sikeres teljesítés :)
A 3-as útról elsõnek vagy 50 méterrel korábbi leágazásba majdnem befordultunk, de még idejében észrevettük a hibát, így csak 20 métert vesztettünk.
A Bolonkát megkerülve a piros jelzésen mentünk, ahol egy kerítéssel elzárt területet kellett kikerülni, de a kerítés mellett jól járható szekérutakon mehettünk, és a végén vissza is értünk a piros jelzésre.
A Monarchia lovasközpont elõtti út viszont eléggé fel volt fagyva, és bizony csúszkáltunk mi is, valamint a velünk szembe jövõ autók is.
Itt a 3-as utat is elég veszélyes keresztezni, így alapos körültekintéssel mentünk át. Innen nagyon szép utunk volt és egészen a Szentjakabi útig jól járható.
Innen viszont ismét elég sok csúszkálás jutott nekünk, így inkább óvatosan haladtunk a régebbrõl már ismert úton.
A mogyoródi kocsmában belülrõl is megszámoltuk az ablakokat, miközben én a staropramen barnáját kóstolgattam.
Az ablakon kinézve már láttam, hogy egy titkos pontõr is van a túrán, felügyelve a szabályos teljesítést.
Folytatva utunkat az utcák között, eljutottunk az M3-as felüljárójáig, majd hamarosan le is tértünk egy szekérútra, ahol a Z+ ösvényre tért, majdnem elsétáltunk mellette, de szerencsénkre jött mögöttünk 2 leányzó, akik figyelmeztettek a letérésre.
A Berek tetõ mellett nagyon szép utakon haladtunk, miközben egy elvesztett itinert is találtunk.
Egy szekérútra fordultunk ki, ahol már messzirõl látni lehetett a következõ kanyar szalagjait, de annak ellenére, hogy említettem is a többieknek, "ott kell majd lefordulni" még is majdnem elmentünk mellette, olyan jól beszélgettünk :)
A Dögkútnál a változatosság kedvéért mi kiabáltunk vissza, egy a rossz irányba kocogó sporttársat aztán kb. 1 km után egy elágazásnál már nem találtunk szalagokat, és a jelzések is elég gyengék voltak, de a térkép alapján tudtunk menni tovább.
A Fáy présház még sajnos nem nyitott ki, mire odaértünk, de a Tó vendéglõhöz érve már "tárt" kapukkal várt minket a forraltbor, halászlé, túrógombóc szolgáltatás.
Újult erõvel feltöltõdve mentünk egy kört a Fóti Somlyó körül, aztán a mogyoródi cukrászdára gondolva szaporáztuk lépteinket. A cukrászdában bõséges adag tea és csokitorta volt a szolgáltatás.
Mivel féltünk, hogy a seprûk besöpörnek, így itt hagytunk hátra nekik egy kis szederpálinkát és sört kísérõnek :)
A Hangulatos Hangulat utcán már mi is jó hangulatban haladtunk, aztán a kilátóhoz közeledve, nehézségeket is okozott a csúszós meredek ösvény leküzdése.
Felérve viszont az ijedtségre meg is húztuk a pálinkás butykost, és ettõl ismét visszatért a melegség és jókedv a szívünkbe.
15 perc elmúltával pedig végre száraz aszfaltot kaptunk a talpunk alá, amit mindjárt egy 9 km/h sebességû technikás GYALOGLÁSSAL ünnepeltünk.
Így elég hamar, még világosban beértünk Szilasligetre, pontosan 7 óra 58 perccel az indulásunk után.

Fényképek:
http://kep.tar.hu/olahtamas/50620189#2
 
 
Mezőföldi MikulásTúra éve: 20082008.12.07 15:00:28
Mezõföldi Mikulás 2008

Hirtelen ötlettõl vezérelve döntöttem úgy, hogy meg kellene nézni a rendezvényt.
Szerencsére hamar két lelki társat is találtam, aki az elõzõ nap, még zuhogó esõ ellenére csatlakozott.
Az iskolát csak találomra keresgéltük, mivel sem a cím, sem a megközelítési instrukció nem volt feltéve
a ttt.tr.hu honlapra, de szerencsére közel volt a fõúthoz, így azért nem volt gond megtalálni.
A nevezés gyorsan és zökkenõmentesen zajlott, és 07:30-kor neki is vágtunk a zöld jelzés követésének.
A Mélykútpusztai buszmegállóig, szinte eseménytelenül telt az út, csak egy birka csontváza adott mindenféle poénkodásnak alapot.
http://img.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/size2/227487.jpg
Nem esett az esõ, és a sár sem volt kikerülhetetlen, így 08:40-kor már meg is kaptuk a pecsétet, illetve igény szerint az almát.
Kicsit csalódottak lettünk, amikor megtudtuk, hogy nem érint az út itt kocsmát, ha tudjuk elõre, lehet hogy csak a 20-as távra neveztünk volna.
Szõlõhegy felé közeledve, némi szemetet tapasztaltunk, berzso választott is hamar egy úszógumit magának.
http://img.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/size2/227474.jpg
Mezõfalván egy mikuláslány kedvesen invitált a tájház felé, ahol szépen összejött a csapat, a látogatás alatt több ismerõssel is találkoztunk.
Mivel már az út felénél tartottunk, így csipegettünk az elemózsiánkból, majd a központban kocsmalátogatást tartottunk.
Sajnos az étterem nem volt még nyitva, pedig már nagyon rá voltunk hangolódva, valami kellemes kajára.
Bolondvárhoz 12:10-re értünk oda, ahol nagyon vidám társaság és forralt bor fogadott !
A panoráma megtekintése, valamint a forralt bor kortyolgatása, majd 20 percig tartott, de a gyülekezõ fellegekre nézve nem akartuk tovább húzni az idõt.
A vasutat keresztezve, majd az öreg tölgyet megcsodálva, a Ménesmajorhoz érkeztünk, ahol csokival vártak.
A közelben épp disznóvágás volt, epekedve néztük a lógó kolbászokat, majd a célbeli zsíroskenyérre koncentráltunk :)
Egyre sötétebb fellegek gyûltek, majd mire a fahídon átjutottunk, már dörgött az ég is a távolban, nem egy mindennapi dolog december tájékán az ilyesmi.
Nagykarácsonyra beérve aztán elkezdett esni, az igazoló pecsét után bemenekültünk a templomba, hiszen úgy sem akartuk kihagyni a betlehemet.
A mikulásházban kerestük az ellenõrzõpontot, mivel nem volt kedvünk az itinert böngészni a szakadó esõben, de mondták a többiek, hogy itt nem kell pecsételni.
Mindenesetre megnéztük a házat, a szánkót, és a szarvasokat, majd megpróbáltuk kisilabizálni a térképen, hogy hol is van az iskola.
Szerencsére az irányító táblák is vezettek, így végül 14:48-kor léptünk be az iskola tornatermébe.
Megkaptuk a díjazást, majd épp nekiláttunk volna a zsíroskenyerek pusztításának, amikor telefonáltak a Mikulásházat kihagyó barátaink, hogy a kiírásban szereplõ
különbusz 15:00-kor elmegy és több nincs is !!!
Õszintén szólva, elég furcsának találom ezt a megoldást, hiszen a célzárás 16:00-ra volt kiírva.
14:52-kor léptünk így ki az iskolából, és gyors léptekkel indultunk, a mintegy fél km-re levõ buszmegállóhoz.
Végül 14:58-kor szálltunk fel a buszra, utánunk már csak ketten érték el a buszt...


Az összes kép:
http://fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/4525#2
 
 
KörösTúra éve: 20082008.06.10 22:22:17
Mezõberény Körös30 teljesítménytúra.

Mivel még nem voltam soha Mezõberényi teljesítménytúrán, így elhatároztam, hogy felderítem a terepet.
Reggel az utolsó olyan vonattal mentünk le, amivel még a rajt elérhetõ. A rajt felé a megadott zöld négyzet jelzésen mentünk
és persze megjegyeztünk minden adódó kocsmaegységet, ami útba esett, mert hát nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövõ.
A nevezési helyre fél óra alatt jutottunk el, ezzel is 2.7 km-el növelve a napi gyaloglat távját.
Nevezés után a cuccainkat bepakoltuk, a szerencsére a rajtnál levõ szobákba.
Sikerült is egész 9 óráig elszöszmötölnünk, így szinte seprûként rajtoltunk.
Hamar kijutottunk a Szikes tó mellé, itt megcsodáltuk a bocikat, de a simogatást késõbbre hagytuk, mert a gyors közeledésünktõl megijedtek.
Szerencsére jónak tûnt az itiner térképe, így 10:10-re el is értük az elsõ ellenõrzõpontot, ahol igény szerint kannából lehetett vizet is merni.
Az aszfaltozott gáton, jó tempóban haladtunk, és 10:32-kor be is léptünk a 2. ellenõrzõpontra,
ahol az ellátmány bõséges keksz, víz és kompót volt.
A kedves vendéglátásnak nem tudtunk ellenállni, így 10 percet idõztünk, miközben a lányok e-mail címeket csereberéltek, a receptek miatt.
Innen 17 perc országúti aszfaltbetyárkodással jutottunk el az Észak felé vezetõ földúthoz, ami szerencsére elég sima és viszonylag jól járható volt.
A bélmegyeri csatornáig jól haladtunk, majd egy kis bújócska következett, de szerencsére jól ki volt szalagozva az út,
és már elég sokan le is taposták elõttünk az aljnövényzetet.
A 3. ellenõrzõpontra érve ismét rengeteg keksz, és kellemes ásványvíz volt a szolgáltatás, ami igen csak jól esett.
Innen megint 2.5 km aszfalt következett, majd a kellemes látványt nyújtó határéri fõcsatorna partjára kanyarodtunk.
A Kettõs Köröshöz érve, kis pihenõt tartottunk, majd újult erõvel vágtunk neki a gátnak.
Persze a jó tempónk, a már ismert ellenõrzõpont gazdagságának is betudható. Itt ismét bekompótoztunk, majd irány a híd.
A Laposi kertekhez közeledve, már vesztettünk, az eredeti temponkból, és itt már 50 km-es távon futók is elõzgettek minket
Itt is megittam 2-9 pohár ásványvizet a csokira, majd irány a cél, ahova végül 7 óra 10 perces idõvel értünk be.
Már a rajtnál is lehetett érezni illatokat, de így a végén, nagyon jól esett a gulyás !
Köszönet a rendezésért, profi munka volt és a vidám rendezõgárda kedvessége is nagyon jól esett !
Szerintem fogunk még jönni, és akkor a fürdõruhánkat sem hagyjuk otthon, mert a szomszéd strand megérdemel egy látogatást.


 
 
GalgaTúra éve: 20082008.03.02 00:43:48
Galga 20 teljesítménytúra.

Gondolkodtam, hogy szombatra hova is menjek, végül az idõjárás miatt a HEV féle jelzésfestést elvetettem, és egyéb távoli vidékre sem akartam menni, így jött a képbe, a Galga teljesítménytúra.
Eleinte a 25 km-es távot terveztem, de a Pygmea általi rábeszélõ érvek hatására, végül a 20 km-es távot választottuk.
A Nagykakas büfében kellemes meleg fogadott, így kényelmesen tudtuk összerendezgetni a felszerelésünket, amire a várható esõ miatt nagy szükség is volt.
Gyors nevezés, egy gyors feles, és végül 25 perc után el is rajtoltunk.
Bár az itiner az országutat javasolta, mi azért a párhuzamos sárga jelzésen mentünk, ha már úgy is ott van.
Persze hamarosan az is kivitt a forgalmas útra, de így legalább megfeleztük a balesetveszélyes szakaszt, és a szemerkélõ esõ miatt kialakult pocsolyák, autók általi ránkfröcskölésének is kevesebbet voltunk kitéve.
A Zöldházak mellett kezdtek a futó, azaz gyaloglómûveink bemelegedni, itt hagyott el minket Urs mosolyogva és futva az emelkedõn.
Szerencsére hamar vége lett az emelkedõnek, ami után a zöld jelzést kellett követni.
Egy kopott zöld fordító jelzés mellett szalagozás vitt egy alig járható ösvényre, ezen mentünk tovább mivel amúgy is jó irányba vezetett. Hogy ez a rendezõk szalagozása volt, vagy másé azt nem tudtuk.
Hamar ismét a zöld jelzésen folytattuk az utunkat, és láttuk, hogy jó páran a felfestett jelzést követték.
Az itiner szerint is a zöld jelzést kell követni, de azt elfelejtették megemlíteni benne, hogy a zöld jelzés két útvonalon is van, így aki nem tud róla, az könnyen mehet egy bónusz kört !
Kellemes idõben mentünk, mert a kezdetben csepegõ esõ is elállt, így érkeztünk a Nagyvölgyi ellenõrzõponthoz.
Ismét egy kis szuszogással küzdöttük le a következõ szinteket, majd a már ismert Gödöllõi kéktúra útvonalára tértünk, egy kilométer erejéig.
A letérés szépen ki volt szalagozva, így magabiztosan kanyarodhattunk rá, a Bika-tó felé vezetõ útra, ahol a Hévízgyörk ttúra is vezet.
A Bika-tavi ellenõrzõpont felé közeledve valami morgást hallottunk a távolból, de amint megláttuk a villámokat, már sejtettük, hogy itt valami kezdõdik.
A pontõröket mire elértük, már elég rendesen zuhogott, így a javaslatukra, a legrövidebb úton mentünk az õrházhoz, de még így is 11 percig tartott az út, ami elegendõ volt, hogy az esõköpeny alatti esõkabát is kezdjen átnedvesedni.
Remek hely az õrház, ugyanis az emeletén fûtött büfé van, így be is rendezkedtünk, mint ha egy mosodában lettünk volna, szépen kiteregettük a ruháinkat.
Természetesen mindezt azután, hogy az életmentõ unikumadagomat, orvosilag bevételeztem. Erre nagy szükségem is volt, mert egy gyomorrontásból kifolyólag, már 2 napja nem ettem semmit, és a taktikám alapvetõ része volt, az energia ily módon történõ pótlása.
A kinti cudar idõt ablakból szemlélve, egy kis powerballozással ütöttük agyon az idõt, mivel a szintidõnkbe bõven belefért, hogy megvárjuk, míg eláll az esõ.
45 perc után végül nekivágtunk a folytatásnak, és az itinerben Szent András dombnak hívott földvárhoz vitt, a szalagozás.
Az emlékmûnél hamar végeztünk az ellenõrzõponton, majd a szalagozást követve, néhol úttalan utakon haladva értünk fel egy mezõ szélére, ahonnan ismét megláthattuk a Mátra tömbjét.
Innen Délkelet felé vitt a szalagozás a mezõ és az erdõ határán, majd egy jobb-bal kanyarkombinációval folytatódott. Itt visszakiabáltunk egy fiatal párt, akiket már a buszon megismertünk, mert õk csak a jobb kanyart vették észre.
Galgahévízre beérve elfogyott a szalagozás, és az itiner kissé leegyszerûsített térképe, és szövege alapján ember legyen a talpán, aki megtalálja a célt.
A térkép eleve felejtõs, mert csak úgy be volt húzva, hogy valahol itt.
A leírásban meg annyi volt, hogy a célba a Bem utcán érünk. Még szerencse, hogy emlékeztünk a kiírás szerinti Széchenyi utcára, mert ki az, aki ttúrára túrabibliát cipel magával :)
Azért nem volt nehéz megtalálni az iskolát, mert érzésre toronyiránt menvén útba esett, viszont, hogy melyik ajtaján kell bemenni, azt csak a kijövõ túrázókból vettük észre.
Mindenesetre jó volt a túra, és a végén felszolgált rizseshús is jól esett.
Egy picit részletesebb itinerrel, és egy valamivel pontosabb térképpel, lehetne még javítani a rendezvényen, de így is nagyon jó volt !
Köszönet a rendezésért !

képek:
http://fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/2793#2
 
 
BartinaTúra éve: 20082008.01.20 15:59:04
Bartina 15 helyett 18 helyett 20 :)

Gyors elhatározással pár nappal a túra elõtt kezdtem ráhangolódni a túrára.
Szerencsére sikerült jó kis csapatot toborozni, hogy lemehessünk borozni :)
Hosszas és kitartó rábeszélés után sikerült a hosszú táv helyett,
a rövid távra rávenni Sancit és G(Dzsí) is hamar megadta magát !
A nevezés után séta a buszmegállóhoz, ahol gyorsan jött is a busz.
Unikum sör kombinációval múlattuk az idõt a buszozás alatt, és hamar oda is értünk.
Itt ért az elsõ csapás, hogy a Tó büfé nem volt nyitva !
Kénytelenek voltunk az utolsó sörünket felbontani a készletbõl, amíg a rajtolási sor rövidülését néztük.
10 perc múlva már megjelent a következõ busz, így lepecsételtettük itinereinket,
üdvözöltük az érkezõket, és nekivágtunk a túrának 08:28-kor.
08:44-kor értünk a kilátóhoz, ahol a lyukasztót csak hosszas sorbanállás után lehetett elérni,
és a tömeg miatt elég balesetveszélyes is volt a közlekedés a besarazódott lépcsõn !
08:51-kor tudtunk továbbindulni a Kék háromszög jelzésen.
A Déldunántúli kéket elérve picit elgondolkodtunk a hivatalos rövidítésen is, de végül nem éltünk vele.
09:44 A Haramia-forrásnál gyorsan ment a bélyegzés, egyéb szolgáltatás híján elõkerült az unikum, és a disznósajtos szendvics.
10:10 Sötétvölgyi tábor, itt is gyorsan ment minden, csoki hasba, alma zsebbe, irány Kelet.
10:55 Elértük a várva várt IV-es ellenõrzési pontot, de csalódottan állapítottuk meg, hogy a forraltbor szállítmány nem jutott fel.
Egy 20 perces geoládás kitérõt tettünk, majd nekivágtunk a forraltbor felkutatásának.
Pontosan délben érkeztünk a forrasltboros ponthoz, és már közeledvén rántottam elõ a nemes cél miatt hozott pohárkámat.
Kellemesen telt az idõ, észrevétlenül töltöttünk el 21 percet a kondérok körül !
Egy órakor értünk a kilátóhoz, ahol 15 perces geoládás kitérõ után érdeklõdtünk már a szintidõ végett.
Szerencsére nem vették szigorúan az idõlimitet, így a Bartina népi mondáját magunkra is értelmezve betértünk a Kelemen pincébe,
így további 45 perces bor és pálinkakóstolással, toldottuk meg a programot.
Sõt az idõközben kiürült vizespalackomat is meg tudtam itt tölteni. / Persze nem vízzel :) /
Az iskolába 14:23-kor értünk be, így sikerült azért 6 órán belül teljesíteni a távot.
A célban ráadásul a szép jelvény átvétele után, zsíroskenyér fogadott hegyekben, és az itókák is nagyon finomak voltak.
Összességében nagyon jó túra volt, köszönet a szervezésért.

Képek:

http://fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas/2559#2

Megjegyzés:
-Bár flottul ment a buszozás az elején, ha már a poharaknál figyelembe vesszük a környezetvédelmi szempontokat, akkor esetleg a buszt is el lehetne hagyni.

 
 
túra éve: 2007
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20072007.07.10 10:00:32
Négyszögletes kerek erdõ 55 táv.

Hosszas unszolás után végül engedtem az erõszaknak, és bár minden porcikám ellene volt, mégis elmentem a túrára.
Reggel 04:30-kor indultunk Budapestrõl, hogy 7 órakor el tudjunk rajtolni az Andi presszóból
http://www.geocaching.hu/poi.geo?id=26095
Itt tudtuk meg, hogy az útvonal kis mértékben változott, a ttt.tr.hu-ra viszont nem került fel.
Ezt jó lett volna kicsit hamarabb megtudni, bár szerencsére nem nagyot változott az útvonal.
Szerencsére az elsõ km.-eken nem kellet figyelni, mert együtt mentünk, egy az utat már jól ismerõ, ámbár a 40-es távon induló helyi emberrel.
15 perc alatt el is értük az elsõ ellenõrzõpontot, majd továbbra is, a sárga jelzés mentén haladtunk, itt-ott kisseb kitérõvel, az elgazosodott útvonaltól.
07:34-kor értünk a különbözõ távok szétválási pontjához, és nekivágtunk a Kab-hegy felé induló kitérõnknek.
Eleinte jól sikerült követni a néhol ritkás sárga jelzést, és a pöttyöket, valamint a térképet, és a "D" nyiladékba is jól betaláltunk.
A Som-útról a kapu jelzést, még észrevettem, de mivel a térképet néztem, ott kicsit aránytalanul ábrázolt visszatérõt késõn kezdtük figyelni, így végül a 4-es nyiladékon át az "E" nyiladékon mentünk fel a TV-toronyhoz.
Innen mentünk le a kéktúra bélyegzõhöz, majd visszafelé nem akartuk még egyszer megmászni a Kab-hegyet, így egy adódó szekérúton elindultunk, az "5"-ös és "e" nyiladék találkozása felé.
Visszafele, már könnyû dolgunk volt, és a közös szakaszon, már magabiztosan tudtuk irányítani, a még csak most nekiveselkedõket, akik késõbb rajtoltak, és még csak felfelé tartottak.
A távok szétválási pontjához 11:05-kor értünk vissza, innen az útvonallal nem volt gondunk, amikor szükség volt rá, mindig észrevettük a szalagokat vagy a pöttyöket.
A kedvencem, a mezõn keresztülvezetõ, fûszálakra 20 méterenként felkötött szalagozás volt.
A négyszögletes kerek erdõ közelébe érve, nem volt kétségünk, hogy merre van az arra, de egy szalag még nem ártott volna, hogy melyik úton közelítsük az erdõcskét.
Itt egy kis pihenõt tartottunk, majd nekivágtunk, mivel a Szent-András templomromnál frissítõpontot remélhettünk.
Megérkezésünkig (12:58) sikerült tartani az elõzetes tervünket, hogy legalább fél útig meglegyen az 5km/órás átlag, így hamar le is telepedtünk a nyomóskút padjánál, és alaposan felfrissítettük magunkat (25 perc).
Persze a falu elsõ kocsmáját is letámadtuk 5 percre, majd olvasva az itinert, a Klastrom kocsma fagyiját sem hagytuk ki, így alaposan lerontottuk az átlagsebességünket.
A falu központjában láttunk a zöld sáv jelzésbõl egy szakaszt felfestve, de ez a térképünkön nem szerepelt.
A további utunkon fákkal övezett erdei úton haladt, majd beértünk a kellemesen árnyékos Ráskóc patak völgyébe.
A Csigói elágazásnál elfogyott az árnyék, a pontõröktõl itt finom barackot kaptunk. A Dabosi templomromhoz besétáltunk, majd innen egy szakaszon megpróbáltuk tartani az iramot, a minket utolérõ túrázókkal.
Hamarosan megtapasztalhattuk a nyiladékban felhalmozódott kõtengeren való keresztülbukdácsolás élményét, majd kibukkantunk a magházhoz, ahol cukorkát kaptunk.
A piros jelzés becsatlakozásánál sajnos nem elég részletesen olvastam az itinert, a térképvázlat pedig nem volt annyira részletes,
így már a 40 méter utáni balra vezetõ ösvényen lekanyarodtunk a Rasta-völgy felé, pedig 100 métert elõre mentünk elõtte. (200 métert kellett volna)
A Cser-hegyet így végül balról kerültük és a Kosár-völgyön át jutottunk ki a mezõ szélére. Itt egy gyakorlótér mellett haladtunk el, eleinte azt hittük, hogy ez már a romváros, de az itinert átböngészve rájöttünk, hogy az biza még odébb van.
Hamarosan elértük a piros jelzés becsatlakozását, ahol érkeznünk kellett volna, majd innen már a pöttyöket követve haladtunk a valódi romváros felé. Kicsit nyomasztólag hatott, hogy itt még mindig nem Nyírád felé visz a romváros fõutcája, de aztán csak túljutottunk ezen a mélyponton is.
Nyírádon hamar megtaláltuk az ellenõrzõpontot, majd én átmentem a szemközti kocsmába, és kértem két hosszúlépést.
Ezt hamar legurítottam, majd hirtelen ötlettõl vezérelve, elõkaptam a megürült 1.5 literes ásványvizes palackomat,
és telekértem hosszúlépéssel :)
Ezután még akartam félliteres üdítõt vinni Ritának, de a kocsmáros lány panaszkodott, hogy minden készletébõl kiitták a turisták.
Neki pedig nem szólt senki, hogy rendezvény lesz.
Így kértem 2db 2 decis kólát és a telefonszámot, hogy legközelebb oda lehessen szólni. / nem rossz ismerkedési módszer :)) /
Visszatérve az ellenõrzõpontra kiszámoltuk, hogy innen 5.1-es átlagot kell mennünk, hogy beérjünk szintidõre.
Szerencsére sikerült ráállnunk a tempóra, és innen már nagyon figyeltem, hogy több eltévedés ne legyen.
Az aszfaltra kiérve, az utolsó km.-en már láttuk, hogy beérünk idõben, és örömtempóban (6.5 km/h) nekiindulva, majd még ezt is fokozva (8.5 km/h, de itt Rita már futott :) ) érkeztünk be a célba 7 percet benthagyva a szintidõben...
Nagyon jól esett a korlátlan zsíroskenyér szolgáltatás, amit alaposan ki is használtam.
Tetszett a becsületkasszás nevezési díj módszer, így senki sem reklamálhatott, hogy túl sok a nevezési díj.

Köszönet a túráért a lelkes rendezõknek, érdemes volt leutazni miatta.



Képek a túráról:
http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas/1172#2

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár