Túrabeszámolók
| Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / Odvaskő |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 |
|
fussforest | Túra éve: 2012 | 2012.07.08 11:19:31 |
|
megnéz fussforest összes beszámolója |
Bakonyi-Tortúra Középkör " C " (két kör)
Mivel péntek éjjel dolgoztam nem vállaltam be a teljes távot, csak két kört választottam. (26,6 Km)
Reggel 8-kor értem haza hamar kocsiba pattantam, irány a Gerecse-pihenõ. 9-kor értem oda, leadtam a nevezési lapot és már indultam is a köris hegyre. Eredetileg 3:30- at terveztem, de a Kõris hegyre felfelé már láttam, hogy ez a mai nap nem fog megvalósulni! Mindjárt az elején fel az Odvakõ-barlanghoz egy elég kemény rész volt. Innentõl " kissé lankássabb" , de végig emelkedõs rész volt egész a Kõris hegyig. Fenn a hegytetõn gyors pecsételés és már indulta is vissza. A visszafelé vezetõ út az Öreg-Szarvad-árkon vezetett vissza a pihenõhöz. Ez a rész jól futható volt hamar vissza is értem a pihenõhöz. Újjabb pecsételés, vízivás, víztöltés a tartályba és irány a Királykapu. A szakasz elsõ része elég gazos volt, de azért nem volt olyan vészes. A Suttonyi-tó-nál az erdõbe kanyargó ösvény egy nagyon szép része volt a túrának. Innen a régi vasút nyomvonalán haladt az út. Az erdészet egy kavicsos útat épített a régi vasút nyomvonalán ezen haladt a túra útvonala. Végig emelkadõ jól futható rész volt. ( Annak idején még szebb lehetett ez a rész mikor még mûködött a kisvasút. Sajnos az összes kisvasútat megszüntetnék, és felszették, pedig rengeteg volt a Bakonyban, de ez egy másik történet!) Király-kaputól már túristajelzés nélküli csak szalagozott útvonalon haladt a túra. Hamar leértem az Ugodi-tóhoz. Vízivás és irány tovább.Egy darabig ugyanarra kellett menni mint amerrõl jöttem, majd ketté vált az út. Egy meredekebb emelkedõs rész jött, majd kiértem egy mûútra. Ez a mûútas rész nem nagyon tetszett, itt végig gyalogoltam, nem szeretek aszfalton futni! Csak vége lett az aszfaltos résznek, és leértem a Hubertlaki tó-hoz. Elötte még soha nem jártam ennél a tónál (nem is tudtam, hogy létezik) a régebbi térképeken rajta sincs. Nagyon szép ez a tó! Innen volt még egy emelkedõ, majd végig lefelé haladva vissza értem a Gerecse-pihenõhöz.
Saját mérésem szerint 27,49 Km 1048m szintemelkedés 4:06:10 ( fogyasztás: 3 l víz, 1 gél, és két energia szelet)
Tetszett a túra, föleg,hogy nem csak túristaútakon haladt az útvonal, az ellenõrzõ pontokon a kiszolgálás szuper volt. Gratulálok a szervezõknek és a rendezõlnek! |
| | |
|
| |
krajorama | Túra éve: 2011 | 2011.08.01 13:57:07 |
|
megnéz krajorama összes beszámolója |
Teveli-tó®túra 40
Víz-víz-víz! Érdemes sok vizet vinni magunkkal, forrás, kút nincs igazán. Csak fél liter vizzel indultam el, hamar el is fogyott. Féltáv után tudtam megtölteni a ponton ásványvizes üvegbõl. Szerencsére nem volt kánikula, sok esõ esett elõzõleg, de a túra napján semmi, csak borús volt az ég. Nem is indultak túl sokan (~80), alig találkoztam a többiekkel. Pár helyen volt sár, de nem vészes.
Javarészt erdõben halad a túra, nyugis, civilizációtól távoli környezetben. Változatos a terep, az útvonalat jól eltalálták a szervezõk. A Kõrisre felvezetõ 5km-es emelkedõ nagy kitartást kíván, de közben az Odvaskõ és a csúcson a kilátó kárpótol. Na meg az , hogy lefelé 5km lejtõ van :) Láttam menet közben vadnyulat, rókát, meg sokféle pillangót és embermagas csalánt, utóbbit túl közelrõl.
A Kõrisre aznap egy bicajos túra, vagy verseny is felment, volt aki a vége felé csak tolta a gépet :) Lefelé persze nekik igazán könnyû volt.
Kicsit amatõr volt a szervezés, a pontokkal volt kavarás, de az útvonalleírás, térkép és szalagozás rendben volt, nehéz lett volna eltévedni. Nekem tetszett.
bye, krajo |
| | |
|
cztamas | Túra éve: 2010 | 2010.08.07 22:25:40 |
|
megnéz cztamas összes beszámolója |
Gerence - Kõris 11
Két nem túrázó jóbarátommal indultunk a Gerence pihenõbõl a piroson fel fel fel a Bakony tetejébe. Iszonyatosan meleg volt, a 40-esen küzdõknek nem semmi lehetett. Szerencsére az erdõben hûs volt, az Odvaskõ barlangot megnéztük, sõt körbe is másztuk a sziklákon, nagyon jó volt. Tovább a jól ismert utakon, a gyönyörû bükkösben. Fennt a csúcson nápolyi, a kilátóban megkajáltunk, pihentünk. Többiek még nem jártak itt, így külön eredmény ez nekik, a Bakony legmagasabb csúcsa. Sok sok "csúcsfotó" és megannyi liter folyadék bevitele után battyogtunk vissza, néhány kilométer ugyanazon az útvonalon. Útközben láttam pár ismerõs arcot is. Egy idõ után ha sokat jársz TT-re nagyjából ugyanazokkal az emberekkel találkozol a környékbeli túrákon. Érdekes.
Szóval lefelé még voltak szép részek, meg egy-két tényleg meredek szakasz. A völgybe ereszkedés utolsó szakaszán egy csalános szakasz volt. Rövidgatyába voltunk, így reumásak már nem leszünk, tartja a mondás.
A célban félhideg sört váltottak a többiek, én ittam a meleg ásványvizemet, és beindítottam a kocsit.
Szép kitûzõ, oklevél. Ekkora szakaszon, és ismert terepen az eltévedés esélye a nullához konvergál.
Jól éreztük magunkat nagyon, de délutántól már a Balatonba fetrengtünk, és elismerõen gondoltunk a 40-est teljesítõ túratársakra.
Gratula nekik! |
| | |
Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.07.15 09:53:49 |
|
megnéz Plecs összes beszámolója |
Tevel-Kõris 40
Rég jártunk már a Bakonyban, pedig szeretjük, úgyhogy kánikulariadó ide vagy oda, úgy döntöttünk, hogy ezen a jó kis napsütésesnek ígérkezõ szombati napon megpróbálkozunk ennek a túrának az új távjával. A korábbi útvonalakról hallottunk jót is, meg hogy egészen õszinte legyek, némi kis rosszat is, de az új útvonalat -az egyébként rengeteg sok hasznos információt rejtõ és ezért minden elismerést megérdemlõ- rendezõi honlapon áttanulmányozva a szervezõk szándéka egyértelmûen szimpatikusnak tûnt számunkra: redukálni az aszfaltot meg a szántóföldeket és növelni az erdõt meg a hegyeket!
Mikor kora reggel megérkeztünk a Teveli tóhoz, már akkor elég meleg volt, de a nap késõbbi részén a helyzet csak romlott – avagy a strandolók szemszögébõl nézve: javult… :-)
A lényeg, hogy bizony az elõttem hozzászóló dnvzoli túratársnak nagyon igaza van: ez az idõjárás nem túrázásra való! Õszintén mondom, cseppet sem csodálkoztam, amikor visszafelé a strandon fagyit nyaló bikinis lányok döbbenten néztek ki a kerítés mögül és az arcukról jól leolvashatóan azon tûnõdtek, hogy vajon mi a f…t csinálnak ezek az õrültek odakinn a tûzõ napon, kezükben túrabottal, hátukon hátizsákkal… Árnyékban is simán volt 28-30 fok, a Teveli tó menti homokos úton, a tûzõ napon pedig biztos, hogy ütötte a 40-et! Amikor beértünk a célba, a félárnyékban parkoló autó hõmérõje 42-õt mutatott... De hát ha egyszer nyár van, akkor nyár van, nemde? :-)
Tekintettel a nap során tapasztalt morbid hõmérsékletekre, a túra nagy pozitívuma, hogy nagyon sokat mentünk erdõben, így legalább az árnyék nyújtott némi kis felfrissülést – a szerencsére nem túl sok napsütötte rész egyikébõl az árnyékba érve biztosan… Egyébként ezúttal az erdõben sem volt igazán hûs...De azért a Kõris-hegy tetejére vezetõ aszfaltútra való kilépés pillanatát vagy visszafelé a Hermán-kút elõtti, fa nélküli dzsindzsáson való átkelést egy ideig biztosan nem fogjuk elfelejteni, mert ezeken a helyeken szó szerint égetett a levegõ…
Ha van kedvetek egy majdnem megolvadt fényképezõgéppel készült kánikulai képeket nézegetni, a túrán készült képeimet a honlapomon megtaláljátok: www.plecs.hu |
| | |
dnvzoli | Túra éve: 2010 | 2010.07.12 19:05:24 |
|
megnéz dnvzoli összes beszámolója |
2010.07.10.
Teveli-tó®túra,Tevel-Kõris 40
Rögtön az elején egy kicsi off:pár órája küldtem el egy-két sms-t,illetve írtam egy levelet az általam illetékesnek vélt címekre,hogy beszámolót szeretnék írni errõl a túráról az új neve alatt,hiszen Pápához már igazából semmi nem köti.És íme,a rendszer mûködik,méghozzá meglehetõsen gyorsan!Köszönöm:)
Jó egy hónapja nem voltam sehol,így a beígért kánikula ellenére is az utazás mellett döntöttem,leautóztam tehát Nagytevelbe,hogy a Kõris-körül után ismét csak tiszteletemet tegyem a Bakony legmagasabb pontján,csak most egy másik irányból,és egy kicsit messzebbrõl indulva.Nem volt nagy tolongás a rajtban,az itineremen 10-es rajtszámmal és 07:15-ös,a kicsit hosszabbra nyúló szöszmötölés miatt valójában 07:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.
A faluba vezetõ meglehetõsen szétgyúrt aszfaltúton rövid idõ alatt kétszer is túljutottam az életveszélyen,amit egy fiatalokkal megtömött Fiat Puntó hozott rám oda-vissza eszement tempóban elszáguldva mellettem.Fiatalság-bolondság,szokták mondani,hát ez a mondás a sofõrre most pont ráillett.A nyugodtabb métereken közben áttanulmányoztam a kapott többlapos itinert,ami tartalmazott egy nagyon részletes szöveges leírást,a túra különbözõ szakaszairól szürkeárnyalatos térképkivonatot,táv-résszint adatokat.Emellett az indításnál elmondták,hogy a jelzetlen részeken szalagozás fogja segíteni az útvonal követését.
Épp ezért lepõdtem meg,hogy beérve a faluba szalagnak semmi nyomát nem láttam az elágazásokban-mentem tehát a szöveges segítséggel,ami egyébként egyértelmûen mutatta az utat.Ugyanígy kellett tennem a letérésnél is Homokbödöge felé,szalag sehol,az útvonalleírás szerencsére nagyon precíz.Kezdtem félni,nem szerettem volna ugyanis 10 percenként itinert olvasgatni,és azon agyalni,hogy most melyik leágazónál tarthatok éppen,az elõttem álló néhány kilométerre ugyanis jópár irányváltás volt elõjegyezve.
Szokásos faluszéli tájon haladtam a szomszédos falu felé nyílegyenesen,majd megcsípve annak szélét jobbra fordultam az aszfalton.A Natura Farm meglátogatása után rátaláltam a Natura Panzióval szemben tanyázó pontõrökre,akik elõre elnézést kértek,ha esetleg nem találnék szalagokat hamarosan,ugyanis a falu szélén népes cserkészcsapat vert tanyát,és hát vannak ott gyerekek is.....Örömmel kérdeztem vissza,hogy akkor ezentúl várható a szalagozás?Megnyugtattak hogy igen,a jelzetlen részek szépen ki vannak szalagozva.
Az itinerben említett 550 métert bevallom nehezen tudtam kimérni,konkrétan nem is próbálkoztam vele,így az épp ébredezõ,reggelizõ cserkészhad mellett elhaladva az elsõ értékelhetõ földúton dobtam egy balost.Kb.30 méter után valóban átkeltem egy patakon-ahogy az itiner írta-így megnyugodtam hogy jó helyen járok.Pár méter után aztán elõjött az elsõ szalag is,határtalan volt a boldogságom:)Végre zsebre vághattam az irányító lapomat,és rábízhattam magamat a nejloncsíkokra.(Néha-néha azért beleolvasgattam a leírásba is:)
Dimbes-dombos tájon haladtam,homokos,néhol köves úton,majd elérkeztem a 20-as és a 30-as,40-es távok szétválását jelentõ elágazóhoz,ahol A4-es irányító tábla is segítette a helyes út kiválasztását.Megállapítottam,hogy ez a leírásban említett vadleses elágazó,és nem a néhánnyal ez elõtti,ezért nem jött eddig a beharangozott lejtõ:)Na,de most már eljött,leereszkedtem rajta,majd egy árnyékosabb helyen megreggeliztem.Bizony keresni kellett már az árnyékot,rendesen befûtöttek odafent.Reggeli után néhány irányváltással korrekt szalagozás mentén felkapaszkodtam egy domboldalra,visszafordulva szép kilátás nyílt Pápa irányába.Aztán kb. 100 méter múlva egy szalagozás nélkül valószínûleg nehezen,de így kijelezve könnyen észrevehetõ szekérúton végre beértem az erdõbe!Nagyságrendekkel jobb lett a közérzetem mindjárt.Végre árnyékban tudhattam magamat,haladtam az erdõ által szinte már elnyelt úton.Ennek a szakasznak a végén,túrám 8. kilométrénél az Ugodi pihenõnél felírtam az ellenõrzõ számot,majd jobbra ráfordultam egy murvás útra.Az út kanyargott ide-oda,szerencsére nagyrészt lehetett árnyékban haladni,rövidebb szakaszokra kellett csak kibújni a fák által nyújtott védelembõl.Ha jól rémlik szép tölgyesben jártam amúgy,balról néha mély árok kísérte utamat,ami épp száraz volt.Látszott azonban,hogy nemrég tekintélyes áradat zúdulhatott le rajta,ami a lábam alatt kanyargó utat is rendesen megkezdte helyenként.Úgy fél óra múlva aztán letértem a murváról,be az erdõbe-itt már a meglehetõsen ritkás és kopottas kék kereszt jelzés mentén.
Utolértem egy fiatal párost,mint kiderült szintén gyõrieket,Hubertlakig velük beszélgetve fogytak a kilométerek.Ott õk félrevonultak fényképezni,így ismét egyedül folytattam.Ezen a szakaszon a szalagozás nagyon hasznosnak bizonyult,a jelzések ugyanis talán még az eddiginél is ritkábban tûntek fel.Közeledve a Gerence-pihenõhöz aztán végre be tudtam tájolni magamat,bár még nem jártam ezen az úton sejtettem,hogy hol fogok kilyukadni.Egy elképesztõen szétmosott úton aztán le is értem a pihenõtõl Királykapu felé tartó piros sávra.Erre gondoltam.Balra fordultam,majd hamarosan már kenhettem is magamnak a LEKVÁROS(!)kenyeret!(Hûséges Olvasóim talán értik a betûk méretét:)Hát,ha még azt is elárulom,hogy olyan igazi celofánnal lefedett üvegbõl, házi szilvalekvárt......Piros pont!
Bár a mondás úgy tartja,hogy magyar ember evés közben nem beszél,mi azért miközben én falatoztam,kicseréltük néhány gondolatunkat Péterrel és az épp akkor ott tartózkodó néhány túratárssal.Majd összecihelõdtem és nekiláttam a túra legszintesebb szakaszának.Pár méter az aszfalton,majd irány a piros sáv,irány a Kõris-hegy.Kapaszkodok egyre feljebb,elhagyok néhány kiránduló párt.Egyszer csak barlang jelzés jobbra.Jól van,majd legközelebb,gondoltam.Aztán úgy voltam vele,csak meg kellene nézni,milyen barlangról van is itt szó,hátha a családdal erre járok valamikor,hátha nekik is meg tudom mutatni.Visszafordultam hát.Csak mikor konkrétan megláttam,akkor esett le,hogy ez az Odvas-kõ barlang,pedig már egyszer jártam itt,igaz akkor a másik irányból érkeztem-talán a Sumi-emléktúrán.Ha már itt vagyok,gondoltam most felkapaszkodok a barlangot rejtõ sziklaalakzat tetejére,a mögötte elterülõ völgy szép kilátást sejtetett.Nem is csalódtam,bár egy helyen kiosztottam magamnak egy fekete pontot a túlzott bátorságomért,hogy tök egyedül egyensúlyozok itt az istentudja hány tíz méteres szakadék peremén....Jobnak is láttam gyorsan visszatérni a jelzett útra.
Itt találkoztam ismét a gyõri párral,én állítottam,hogy ide nem kell bejönni,hiszen az itiner elsõ lapja úgy ér véget,hogy kövessük a piros sávot a tetõig.Aki azonban olyan mint én,hogy ritkán olvassa az itinert,ha úgy érzi,hogy nem muszáj,az nem veszi észre,hogy a második lapon ez a piros sávos szakasz részleteiben is le van írva,megemlítve a barlangos letérést is:)Megnyugodtam hát,hogy bár csak a kíváncsiságom miatt,de nem estem a kispistázás bûnébe:)A pihenõtõl a hegy tetejéig másfél óráig tartott az út,a pontra épp délben érkeztem.Nem volt valami meleg,á,dehogy,az aszfalt épp csak felhólyagosodott:)Viszont közeledve a tetõ felé az árnyékosabb helyeken találtam szamócát,amin eléggé elcsodálkoztam,de azért annyira nem,hogy ne ettem volna belõle.Itt futottam össze a két Istvánnal és egy harmadik társukkal,akik már lefelé száguldottak a hegyrõl.Fent a tetõn eszegettem kicsit,felmentem a Vajda Péter kilátóba,ahonnan most lényegesen jobb volt a kilátás mint egy hónapja,de továbbra is állítom,hogy az osztrák hegyeket innen még ember nem látta,a tábla hazudik:))
Visszafelé egy ideig ugyanazon az úton ereszkedtem amin felkaptattam,majd letértem a Boroszlán tanösvény másik ágára(az "egyik ág" a hegyre vezetõ piros sáv volt a Gerence pihenõtõl idáig),be egyenesen az Öreg-Szavad-árokba.A "bele az árokba"kifejezést kéretik szó szerint venni,ugyanis valami elképesztõen meredek ösvény vezet le itt a hegyrõl.Még szerencse hogy száraz idõt fogtunk ki,kicsit nedvesebb talajon szerintem nincs ember aki talpon tudna ezen a helyen maradni.Amúgy az erszkedésen és a völgy szépségén kívül a "tanösvény"ezen szakasza nem szolgál plusz tudnivalókkal,mindössze egy információs tábla található az út mentén az eddig látott talán 7 után.Leérve az árok aljára aztán újra az etetõpont felé vettem az irányt,majd egy újabb lekvároskenyér után megindultam a Királykapu felé.
Az út ezen szakasza már ismerõs volt számomra,odafelé a Sumi emléktúrán,visszafelé a Bakonyi Barangolásokon jártam már erre.A piros sáv jelzés egy ideig nagyon friss errefelé,a "hídpillér" után azonban teljesen eltûnik,emiatt jól kiszalagozott úton értem tehát el a Királykapu ell.pontot,ahol a Péter által beígért hideg vízbõl sajnos már nem részesedhettem,a pontõrök amúgy valószínûleg hûtõtáskaként funkcionáló edénye ekkorra már feladta a harcot a kánikula ellen.Kaptunk viszont egy finom almát,ami elmondhatatlanul jól esett.Ezen a ponton egy kisebb csapat verõdött össze úgy 6-7 fõvel,velük indultam tovbább a túra utolsó 8 kilométerére.Szinte a célig a sárga sávot kellett követnünk,itt ismét nagyon jól jöttek a nejloncsíkok,ugyanis ez a jelzés is eléggé leharcolt errefelé.A többiek aztán lemaradoztak,így ketteseben nyomultunk Istvánnal(Pannonhalmáról).Ez valahogy úgy nézett ki,hogy õ irgalmatlan tempóval ment elõttem,én meg próbáltam követni:)
Hát ez az utolsó szakasz gyilkosra sikeredett.Nekem.Kezdõdött azzal,hogy kiértünk az erdõbõl.Napon szerintem a hõmérõ higanyszála símán 40 fok fölé kúszott volna,nem volt sokkal hidegebb mint ma.(Épp most néztem az erkélyünkön,kereken 52 fokot mutat a mûszer)Néhol embermagasságú dzsindzsásban törtük magunknak az utat,meg is jegyeztük,hogy esõs idõben ez mennyei lenne.Aztán elértünk a Hermán-kút ell.pontra,frissítettem egyet saját készletbõl,sajnos mûködõ forrást ugyanis nem találtunk.(Az egész éjjelt a fagyasztóban töltött palack vizem még jeges volt!)majd szerencsére erdõben folytattuk.Négy kilométer volt hátra,gondoltuk lazán becsorgunk a célba:)Aztán olyan fel-le menetek,irányváltások sokasága következett a Pápai-Bakony-ér mentén,meg néha annak szurdokában,hogy csak kapkodtuk a fejünket ide-oda,keresve a szalagokat:))Amik szerencsére mindig a helyükön voltak,itt ütközött azonban ki legjobban,hogy a halványkék színárnyalat nem volt a legjobb választás.Az ösvény a szurdok peremén néhol nehezen volt járható azáltal,hogy nagyon szûk volt és erõsen lejtett a mélység felé.Rendesen "rá kellett dõlni" néhol a partoldalra,ha nem akartunk "leesni" az útról.De itt legalább árnyék volt:)Aztán elmúlt.Kiértünk nyílt terepre égetett a Nap kegyetlenül,szívta ki az erõmet egyre jobban.Se inni se enni nem volt már kedvem,pedig mindegyiket kellett volna úgy éreztem.Elértük az alsó tavat,igazán jó volt látni a sok fürdõzõt miközben én épp megkukulni készültem.Elhagytuk a tavat,baktattunk a néhol meglehetõsen mély homokban.István mondja,már csak két kanyar,és itt a nagy tó.Aztán eltûnt a szemem elõl,itt már nem tudtam vele felvenni a tempót.Aztán eltûntek a szalagok,hiába,valahogy ezek a fránya szalagok mindig megtetszenek az ép arra járóknak.Nagyon nyûgös voltam már,el sem mertem képzelni,hogy mi lenne ha rossz útra tévednék....Majd megpillantottam a nagyobbik tó gátját,tudtam,hogy megmenekültem:)8:25-ös idõt futottam,így volt még egy gyenge fél órám az indulásig,így a díjazás átvétele után Istvánnal gyorsan kialkudtunk egy gyerekbelépõt a strandon és 15-20 percre belevetettük magunkat a vízbe.Nem kell azt hiszem túlragoznom mennyire jól esett:)
Mikor berogytam a célba azt mondtam hogy az "Az is állat aki ilyenkor túrázik"mondattal fogom indítani a beszámolómat.Ezt azért nem így tettem,mert nem akartam,hogy esetleg a Kedves Olvasó azt higgye,hogy itt most valami panaszáradat fog következni.Tartom viszont a véleményemet,hogy a 30 fok feletti hõmérsékletet nem a túrázásra találták ki.Ennek köszönhetõ valószínû a csekély számú induló is,pedig ez egy jó túra,az extrém melegrõl meg igazán nem a szervezõk tehetnek.Õk mindent megtettek azért hogy az a pár tíz ember aki eljött jól érezze magát,mindent megtettek,hogy könnyebbé tegyék a dolgunkat.Minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,kétszer ehettünk lekváros,vajas,zsíros kenyeret,ki-ki ízlése szerint,fent a hegyen nápolyit,Királykapunál almát kaptunk.Ja,és el ne felejtsem,a célban is ettem egy lekvároskenyeret(ehettem volna többet is,de nem bírtam,már csak a víz lebegett a szemem elõtt:)Az útvonal végig korrektül ki volt jelezve,az elején igaz nem voltak szalagok,de megértettem Péter magyarázatát:szinte biztos hogy a helyi gyerekek letépkedték volna,és mint említettem már,lehet,hogy pont ezért a szöveges leírás nagyon részletes volt erre a részre(is).A rajt-cél tó mellé helyezése telitalálatnak bizonyult,kár hogy nem volt több idõm,órákig áztattam volna még magamat amúgy.Aki kihagyta bánhatja,szerintem.Mindenképp csak hasznára vált a túrának,hogy közelebb hozták az erdõkhöz a rajtot,valahogy szerintem senkinek nem az az álma,pláne ilyen idõben,hogy órákat baktassok kukorica,vagy éppen búzatáblák "árnyékában".Szóval gratula a rendezésért!
Köszönöm a lehetõséget
dnvzoli
|
| | |
|
bilda | Túra éve: 2009 | 2009.07.13 13:45:48 |
|
megnéz bilda összes beszámolója |
2009.07.11. Teveli-tó®túra
Egyéb terveink kapcsán, szombatra kis kiruccanást terveztünk a Bakonyba.
Pénteken - hosszú 'hallgatás' után - újra ránéztem a ttt.tr oldalra, ahol találtam egy bakonyi túrát, ráadásul épp tervezett uticélunk közelében.
Felvetettem hát az ötletet, ami megértõ fülekre talált.
Így péntek esti kisebb bevásárlás után (egy kisebb utipakk) izgatottan vártuk a szombat reggeli korai ébresztõt.
Álmosan ébredeztünk, de tudtuk nincs sok idõnk, indulnunk kell. Közös készülõdés és reggeli után összekaptuk magunkat, és fél 8-kor már a kocsinál voltunk. Szép kényelmesen indultunk. Elhagyva a fõvárosi nyüzsgést, az autópályán 'csordogáltunk' Tatabánya irányába. Itt - még a város elõtti pihenõben "dobtunk egy sárgát", majd néhány kilométer múlva letérve a pályáról, Környe felé vettük a kanyart. Kömlõd-Dad-Kisbér útvonalon keresztülszeltük a Vértest és megérkeztünk a Bakony kapujába. Bakonyszombathely, Bakonybánk, Lázi, Gic, Bakonytamási, Pápateszér, Csót, Béb, Ugod, Homokbödöge érintésével elérkeztünk Nagytevelre. Az út és a települések lenyûgözõek voltak! Szép kényelmes tepmónkat néha erõsebbre váltotta Tibi, mivel az idõ gyorsan haladt, de kilométerek még jócskán voltak elõttünk. És mivel 'idõre mentünk', muszáj volt idõnként tempózni. Fõleg, miután néha kisebb konvoj tartott vissza minket.
Csót magasságában már kezdtem aggódni... az óra mutatója vészesen rohant... és mi még mindig úton. Ráadásul szorongásom alhasi tájon is erõsödött, így már nagyon megérkezésünket kívántam.
Megérkezve Nagytevel táblához még nem jelentett megnyugvást, mivel a kiírás szerint a település külterületén lévõ tó a rajt színhelye. Aggodalmam beteljesült. Hiába minden figyelmünk (ami részemrõl leginkább 'házi' útjelzõt keresett), már majdnem túlhaladtunk a falun, amikor erõs fékezéssel becsúsztunk egy árok mellé, ahol épp a ház elõtt tüsténkedett egy gazda. Ablakot letekerve érdeklõdtünk, hol merre a tó. Kedves, mosolygós középkorú férfi intett az ellenkezõ irányba, és mondta, vissza kell forduljunk. A falu közepén egy gólyafészek alatt a tábla, ami a 'strand' felé mutatja az utat. No, az lesz amit követnünk kell. Tisztelettel megköszöntük kedvességét, majd Y-ban fordultunk egyet, intve elköszöntünk egymástól és követtük a tábla irányát. Néhány kilométernyi kocsikázás után megpillantottuk a tavat. Leparkolva egy kempingasztalnál fogadott bennünket a szervezõk egy tagja. Kedvesen mosolyogva elfogadta néhány perces késésünket, és a rajtnak jelölt idõn belülre könyvelte regisztrációnkat. Megkaptuk az útleírást és a térképet. Folyó ügyeim enyhítéseképp eligazított a strand felé. Ott könnyíthettem magamon. Majd felkaptuk batyunkat, nyakamba a fényképezõt és elindultunk a kiírt 11.55 km teljesítésére.
Elsõ állomásunk a Nagytevel felé vezetõ úton egy forrásnál kiépített kegyhely.
Néhány fotó után haladtunk tovább, el egy igencsak tetszetõs porta mellett vitt utunk. Naná, hogy fotóztunk. Tovább haladva a Bakony-ér hídján, el a Fatelep mellett vettünk egy éles jobb kanyart. Kicsit kiábrándító állagú út látványa fogadott. De ez az elmúlt napok esõzései után nem hagy kérdést maga után.
Ezen átevickélve (jó 1.5 km) elértünk Bödögére. Itt néhány lépéssel lábunkat aszfaltra csapva, majd késõbb visszanézve, mintha csak traktor tért volna az útra J 50 percnyi menetelés és még néhány száz méter után elérkeztünk az elsõ ellenõrzési pontra, a Natura Panzióhoz. Pecsételtünk, csokit kaptunk a jó teljesítésünk elismeréséül.
Kellemes meglepetésre, ismerõs arc fogadott bennünket. Bár elsõ meglepettség leplezetlen fogadtatásra lelt, gyorsan kitisztult a kép, ismerettségünk homályán. Néhány mondatos érdeklõdõ beszélgetés után elbúcsúztunk, és mi folytattuk utunkat - annak reményében, hogy hamarosan (a célban) újra találkozunk.
És haladtunk tovább a murvás, majd köves úton, hosszan egyenesen.
Némi értelmezésbéli probléma kapcsán a leírásban egy sort "hosszú egyenes végén balra tart egy kisebb tiszta résznél, innen kezd emelkedni az út" figyelmen kívül hagyva, a "tisztább részre" érve Y elágazóhoz érkezdtünk. Itt két túratárs után mi is jobbra tértünk. Hiba volt!
Amikor legközelebb 'találkoztunk' velük, épp tanácstalanul álltak egy további hármas útelágazás elõtt. Feltûnt, hogy az útleírás nem tartalmaz efféle irányt, és a környezet sem illik bele a leírásban szereplõbe. Mivel a leírás és a térkép alapján mindig jobbra tartottunk, gondoltuk most sem lehet gond a jobbos kanyarral. Már négyen haladva, jó pár száz méter után aggasztónak tûnt az eltérés (a leírtakkal), hát visszafordultunk. Mentünk, majdnem egészen az Y elágazásig. Egy közbülsõ tisztást 'láttuk' a leírtaknak. Itt is bepróbáltuk a jobbos irányt, de 'zsákutcába' jutottunk. Visszamentünk tehát egészen az Y elágazásig, és megállapítottuk "szerintünk jó fele mentünk". Visszamentünk tehát újból a hármas útelágazáshoz. Bepróbáltuk a középsõ irányt, de néhány száz méter után itt is tévútra ébredtünk. Újból visszatértünk a hármas útelágazáshoz. Már próbáltunk telefonos segítséget kérni, de térerõ híján nehézkes dolognak tûnt. Így ismét az elõbbi jobbos útra tértünk. Tovább haladtunk az elõbbi távon, eljutottunk egy méhész telepre - ami kissé elhagyatott volt. Azt elhagyva, néhány méter után újabb kaptárak fogadtak, ahol szorgalmas méhraj zengett. Óvatosan körülnéztünk, de mivel láttuk, hogy ez az út sem vezet messzire, ismét visszafordultunk. A hármas útelágazásnál tanakodni kezdtünk, vajon mi tévõk legyünk. A térképen nem sok mindent látunk, térerõnk nincs. Itt vagyunk az erdõ közepén négyen. Éhesen. Hát beiktattunk a tanácskozás közibe egy röpke energia utánpótlást. Ki-ki a batyujából szilárd, vagy 'csak' folyékony tápanyagot vett magához. Ötletelve, sikeresen elküldött sms-re rövid idõn belül válasz hívás érkezett. Y-nál találkozunk a szervezõkkel. Hát visszafordultunk.
Útközben találkoztunk még két túratárssal, így 6 fõre duzzadt a tévelygõk száma. Y elágazásnál várva a felmentõ sereget, a kellemes kora délutáni napsütésben barackot találtam a táskám alján. Falatoztunk párat, miközben jött a hívás, hogy várnak bennünket, az Y elágazásnál. Hoppá! Akkor itt a baki, nem ugyanaz az Y! No, igen... de akkor merre az 'igazi'?! Visszább? Egyesekben felmerült, esetleg. Vagy tovább?! Mi legyen? Jött egy 'helyi'(?) autó. elõbb azt gondoltuk, a mi embereink, de miután elmentek mellettünk, beláttuk, nem 'értünk' jöttek.
Egy darabig még vártunk, aztán kérdeztük megmentõinknek hitt társaságot, merre megyen az út Tevelre? Mondta egyik, arra tovább el lehet jutni, de õ biza nem ismeri részleteiben. Így hát elindultunk tovább.
És lám! Az útleírásban szereplõ mondatok egyértelmûen megjelentek a táj jellegében. Itt már tudtuk, elhibáztuk az elõbbi kanyart.
Próbáltunk tempózni és remélni, mivel a kiskör leírásában szereplõ idõponton már túl voltunk, azért bíztunk abban, hogy jut még pecsét a kis füzetbe. Elértünk a 'hírös' Y-hoz, tovább haladva megleltük a magányos cseresznyefát is, itt már láttuk a felmentõ sereget is. Megnyugodva kaptunk instrukciókat a további útra tekintettel. Ettõl már nagy figyelemmel haladtunk tovább. El a magasles mellett, hamarosan megtaláltuk a második ellenõrzési pontot. Jó két órás késéssel érkeztünk. Kaptunk újabb energiabombát (csokit) és részletes tájékoztatást az út folytatásáról. Így tehát elköszönve, óvatosan átkeltünk a Bakony-ér felett a rozoga fahídon (58), és a szalagozást követve tempóztunk a cél felé. Néhány érdekesség, fotót kívánt a sûrû erdõben is. Kalandos 3. résztáv elsõ felét magunk mögött hagyva, kértünk a tisztásra, ahol a homokos út már jelezte, hogy közeledünk a cél felé. Elérve az alsó-tavat, már láttuk a reményt, hogy 'idõben' célba érhetünk - ez végül nem sikerült, mert az út hosszabb volt, mint gondoltuk. Így szintidõn túl, de kellemes élményekkel teljesítettük a távot (plussz a bolyongó 3-4 km-t), aminek elismeréseként megkaptuk az oklevelet és jelvényt. A célban falatoztunk és beszélgettünk kicsit a régi ismerõs(ök)kel, majd még a tó partján pihentünk mielõtt tovább indultunk utunk eredeti célja felé.
Tehát kellemes kirándulóidõben, élményekkel bõven gazdagodva értünk haza.
Köszönjük a szervezõknek a lehetõséget! |
| | |
|
út+keresõ | Túra éve: 2007 | 2007.07.05 23:35:46 |
|
megnéz út+keresõ összes beszámolója |
Pápa körüli túra (második félkör) alternatív útvonallal megspékelve!
Hosszas tanakodás után, végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk ezen a túrán. A rajthely megtalálása kis bizonytalanságot okozott, meg is kérdeztük a Gerence pihenõnél táborozókat, õk mondták, hogy ott hátul vannak. Meg is említettük a pontõröknek, hogy ahol Õk vannak, az nem az Odvaskõi-pihenõ, hanem a Gerence pihenõ, amint az olvasható is a régrõl megmaradt táblán az út mellett (Gerence autóspihenõ).
Beneveztünk a túrára, megkaptuk az igazolófüzetet és mellé egy-egy banánt útravalónak. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy csak mi ketten indulunk ezen a távon (27,8 km), mivel rossz a tömegközlekedés. Ha ezt tudja a Rendezõ, miért ír ki eleve kudarcra ítélt útvonalat??
Mi már otthon kitaláltuk, hogyan oldjuk meg ezt a problémát és végül arra jutottunk, hogy benevezünk a 27,8 km-es távra és a Nagyteveli-tónál hivatalosan „feladjuk” a túrát és visszafordulunk a kék + jelzésen Odvaskõ felé.
Sajnos a Gerence pihenõ melletti pár méteres körzetben szörnyû látvány fogadott minket, mindenütt eldobott zsebkendõk, wc papír darabok és újságok, nagy rakásokon. A pihenõnél éppen táborozott egy nagy társaság, valószínûleg nekik köszönhetõ ez a látvány, de könyörgöm, ezt lehet kultúráltan is megoldani, lásd írásom késõbbi részében.
A Vörös-János-séd most is nagyon szép volt, itt már többször is jártunk, sajnos a jelzések nem mondhatóak jónak, de azért követhetõek. A kis tavakban nagyon kevés víz volt, régebben komoly kis tavak voltak itt, most benõtte a vízi növényzet.
A régi kisvasút nyomvonala is ismerõs volt és a hídpillér kellemes látványt nyújt ezen a szakaszon. A Királykapu felé vezetõ piros sávról egy részen elszalagozták a rendezõk az útvonalat a mûútra, elkerülendõ egy kb. 50 m-es aljnövényes részt, mi persze a már jól ismert úton mentünk a mûút helyett, hiszen utána már jól járható volt az út. A királykapunál az elágazóban egy fára rajzszögezett papírról kellett leírni az igazolószámot, toll is volt hozzá. Tettünk egy kitérõt a Király-kúthoz, hogy megnézzük az Öreg-Bakony Bakancsosa túramozgalom igazolószámát és a kutat. Kitisztítottuk a kút kifolyóját és a vízelvezetõ „árkot”, valamint az igazolószámot tartalmazó tuskó környékét. Ezután következett az a rész, ahol még nem jártunk, de nem bántuk meg, hogy most bejártuk.
A sárga sáv jelzésen tértünk le a mûútról és egy széles úton mentünk elegyes erdõben, majd egy mély útban, nagyon szép volt itt az erdõ, igazi bükkösben mentünk egy darabon. A Kovács tanya hangulatos helynek tûnt és kis idõt el is töltöttünk ott. Átvágtunk egy nagy réten, ami szintén gyönyörû volt, majd az út innen csalános, aljnövényzetes úton vezetett, néhol küzdöttünk az átjutással. Végre kijutottunk egy kis rétre, ahol táborozók voltak, bár mi csak az üres sátrakat láttuk és a szépen tisztán tartott környezetet. Volt kiépített wc, zuhanyzó hely, lehet így is táborozni, illetve csak így lenne szabad!
Pár lépés és már a Hermán-kúthoz értünk, ahol végre két srác várt minket bélyegzõvel és három féle csokival. Kicsit elbeszélgettünk velük, majd tovább indultunk, keresve a Bakony-ér-szurdokot. Egy fiatalos erdõben haladtunk, majd le kellett ereszkedni egy mély völgybe és a másik oldalon fel kellett kapaszkodni, majd oldalazva haladtunk jó darabon, itt talán mehettünk volna a gerincen is, bár akkor nem sokat láttunk volna a mély völgybõl. Itt több 50-es távon indult túrázó is utolért minket, ráadásul szinte mindenkit ismertünk, de hamar magunk maradtunk, mivel mi nem siettünk, nem hajtott minket a szintidõ.
Átmentünk egy réten, ahol tehenek legelésztek és megpillantottuk a tavat, ami fenséges látványt nyújtott és felüdülést hozott, bár nem tûzött a nap, de azért meleg volt. Jó darabon tengerparti hangulatunk volt, mert homokos talajon kellett menni a tó mellett. A leírásban szereplõ horgászok és fürdõzök is megvoltak, utóbbiak miatt irigykedtünk is kicsit, bár ez a nagy tó nem lehetett valami melegvizû.
Elérkeztünk túránk hivatalos végéhez, az ellenõrzõponton megkaptuk az oklevelet és választhattunk kétféle kitûzõ közül, mivel ketten voltunk, mindkettõbõl választottunk egyet. Nekem nem igazán tetszik egyik kitûzõ sem, biztos vagyok benne, hogy ennél szebbet is lehetett volna fotózni az útvonalon. Kaptunk még zsíros kenyeret hagymával és ásványvizet, befutott egy újabb ismerõs is, kicsit beszélgettünk, majd egy darabon együtt mentünk tovább. Megnéztük a Nagyteveli-forrást, ami sajnos ki volt tikkadva, hozzám hasonlóan. Nagytevel szélén kettévált az út és kicsi csapatunk is, hiszen mi innen letértünk a hivatalos útról, bár jó darabon a Pápáról indulók nyomán mentünk. Széles úton ballagtunk át Homokbödögére, ahol a kocsmában oltottuk szomjunkat és elfogyasztottunk egy jégkrémet is doppingolva ezzel magunkat, az út hátralevõ részére. Mûúton ballagtunk Ugod széléig, lefotóztam az ugodi templomot, majd az elsõ kanyarban elindultunk a Kõbánya felé. Átvágtunk egy learatott kukoricáson, de nem tudtunk az áhított útra kimenni, mert egy kert szélén kellett volna átmenni, ahol hátrálásra kényszeríttet minket három kutya, így kénytelenek voltunk továbbra is a kukoricás szélén ballagni. Innentõl a túra elején leírt útvonalon haladtunk, így segítségünkre volt az útvonal leírás is, sõt a kint hagyott szalagoknak is örültünk helyenként. Egy széles dózerúton ballagtunk elég sokáig, itt kicsit szemerkélt az esõ is, de mire beértünk az erdõbe szépen kisütött a nap. Hatalmas fenyõfák és tölgyfák és mély völgyek, vízmosások szegélyezték utunkat, feldobva ezzel az unalmas dózerutat. Továbbra is széles úton mentünk, de legalább erdõ borult a fejünk fölé. A Hubertus-forrás igazi látványosság lehetett fénykorában, és a Hubertlak sok tábor helyszíne lehetett régen és talán még ma is.
A Molnár-kút-árok szintén hangulatos helye a Bakonynak, itt-ott folyt is víz az út mellett. Mielõtt kiértünk volna a Gerence pihenõhöz, kis kalandunk is volt. Csörtetésre lettünk figyelmesek, ezért megálltunk és gyorsan beüzemeltük a fényképezõgépet, de végül meglepetésünkben nem tudtunk fényképezni, sõt jobbnak láttuk, ha angolosan távozunk, ugyanis egy vaddisznó koca csörtetett a kicsinyeivel pont elõttünk, az utat keresztezve. Szerencsére õk is jobbnak látták, ha odébb állnak, így elkerültük a közelharcot és a közvetlen találkozást is, minden esetre nagy riadalmat okozott mindenkinek ez a találkozás.
Kiérve a Gerence pihenõhöz vezetõ útra, ismét a reggeli erdõbe nem illõ látvány fogadott minket és persze a táborozók is ott voltak még. Beültünk a kocsiba és rendesen elfáradva, tele élményekkel hazafelé indultunk.
Összességében jó túra volt, tetszett az útvonal, fõleg az új részek. Az útvonal leírás korrekt volt és sok helyen még ott is volt szalag, ahol a jelzések is jók voltak. Köszönöm a rendezõknek, hogy a Bakony ezen részét megmutatták nekünk.
Annamari |
| | |
Ati | Túra éve: 2007 | 2007.07.02 17:24:08 |
|
megnéz Ati összes beszámolója |
Hajnali 4 órás ébresztõ után frissen és üdén vágtunk neki reggel 8-kor a túrának. :) Elsõ rendezésû túra volt, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy mit tartogat, ráadásul Pápán még sose jártam. (Most se sokat láttam belõle, kell mindenképp egy újabb látogatás majd. :))
Aranyos volt a lakótelep "lakótelep eleje" és "lakótelep vége" táblázása, mintha egy külön városrész lett volna. :)
Elolvastam már két beszámolót errõl a túráról, mindketten említést tesznek a Lókórházról, ami szerepelt az itinerben is, és ki volt táblázva az út mentén is, hogy hol kell bemenni hozzá... Bevallom én errõl teljesen lemaradtam... Egyetlen épületet láttam, de az nagyon romos volt, szerintem nem az volt a Lókórház... No sebaj. :)
Az egész itinert azért nem írom le, ez elolvasható máshol, illetve el kellett volna jönni, és kipróbálni! :D A következõ emlékezetes pont számomra így utólag egy focipálya. Ez azért emlékezetes, mert ennyi focipályával még sose találkoztam. :) A rajt/cél focipályánál volt. Itt volt egy focipálya, késõbb azt hiszem még 3 focipálya mellett haladtunk el... Ez 5 az egész túra alatt... :)
Az erdõkben volt pár vadregényesebb rész, hátul a képek között ebbõl lesz egy kis ízelítõ. :)
A Suttonyi-tóról, akarom mondani mocsárról ;) is lesz hátrébb kép, most csak az idõrendiség miatt említem itt. Nemrég voltunk geoládázni a Merzse-mocsárnál, abban több víz volt, mint itt ebben a tóban. :)
Útközben 2 ellenõrzõszámot is fel kellett írni, az elsõnél szerencsénk volt, még megvolt a toll, a másodiknál ez már hiányzott.
A Teveli-tó nagyon trükkös volt, az alsó tóhoz érve megörültünk, hogy már közel az ellenõrzõpont, majd egyre csak távolodtunk a tótól az úton, és a pont még sehol, és még mindig sehol, és még mindig sehol. :) Egy örökkévalóságnak tûnt elérni a gáthoz. :)
Innen továbbindulva egy ideig még jófele mentünk, de aztán teljesen elkavartunk... :) Kukoricák helyett napraforgó táblákkal találkoztunk, a bányamaradványt is teljesen kihagytuk... :) Végül fogalmunk se volt hol vagyunk, úgyhogy GPS-en becéloztuk a falut, és toronyiránt elindultunk. Ezt eléggé szó szerint kell érteni, mert itt már találtunk kukoricát, úgyhogy keresztül is mentünk rajta... ;) Psssszt. :)
A falu közepén csodánkra jártak, hogy mit keresünk ott, és fõleg honnan jöttünk, és ha Pápáról, akkor miért abból az irányból. ;) Kép is készült a pápai újságnak rólunk. :)))
Innen kikeveredve, majd be Pápára, utána már hamar meglett a cél.
Én pedig úgy néztem ki, mint egy mosott hulla. ;) Hosszú volt ez a túra. :)
A szervezõk utólagos információi alapján 101 induló volt, eléggé szét lehetett húzódva a mezõny, és a többi távon indulhattak sokan, mert így utólag visszagondolva talán 9 emberrel találkoztunk.
Kedves CATS, köszönjük a szervezést, jó kis túra volt ez! :)
Forrás, pár kép + térkép + szinttérkép: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=1946 |
| | |
bambusz | Túra éve: 2007 | 2007.07.01 09:51:03 |
|
megnéz bambusz összes beszámolója |
Pápa körüli túra/Nagykör 50
Üdvözöllek olvasó!
2007.06.30 Szombat reggel 07:45-re érkeztem Pápára a Reaktorhoz.Itt kitöltöttem a jelentkezési lapot,megkaptam az igazolófüzetet,térképeket,részletes útleírást,felvettem a szokásos 12kg-os zsákomat(azon dolgokat tartalmazza ami egy túra során szükséges lehet),és 08:00-kor elindultam.A részletes útleírásnak köszönhetõen elég könnyen lehetett tájékozódni,és haladni még nekem is aki sosem járt ezen a környéken.Pápáról kiérve elhaladtam a lovarda mellett,majd tovább egyenesen,a lókorház mellett,tovább sávolypuszta,majd egy földút keresztezõdésben balra Ugod irányába,itt volt az 1.ep.Innen be Ugodra,itt már találkoztam túrázókkal.Ugodról kiérve elmentem a Boldizsár tanya mellett,itt balra fel egy jó kis emelkedõ kezdõdött,és az erdõben folytattam utam,amíg elérkeztem a Húbertlakhoz(2.ep).Itt egy röpke evés,ivás és tovább.Innen szintén egy emelkedõn vezetett az út(nem volt vészes).Pár lépés(km) után megérkeztem a Gerence-patak melletti Odvaskõi pihenõhöz(3.ep).Innen egy jó gazos,helyenként a dzsungel kategóriát érintõ területen mentem tovább egész a Suttonyi-tóig,ami víz hiányában csak mocsaras,náddal benõtt terület.Innen tovább bandukolva eljutottam a régi kisvasút hídpilléreihez.Egy-két fénykép és tovább a Királykapuig,itt felírtam az ellenõrzõszámot,és mentem tovább a Kovácstanya túristaházig.Folytattam utamat a Hermán-kúthoz,a 4.ep.-hoz.Innen egy jó kis erõtpróbáló út következett,dombra fel,kivágott fákon bukdácsolva,le a völgybe,majd a túloldali domboldalon vezetett tovább az út.A dombos ,erdõs részrõl kiérve egy sík területen keresztül eljutottam az alsó Teveli-tó partjára.A parton haladva eljutottam a felsõ nagyobb tóhoz(5.ep).Itt jól esett a lekváros kenyér és az ásványvíz.Innen tovább haladva egy kisebb dombot megmászva egy sík területen termõföldek között folytattam utam egészen Adásztevel határáig ahol felírtam a második ellenõrzõ számot.A papírforma szerint már csak 8 km volt hátra,ez egy kis erõt adott.Öreghegyet megmászva,Pápa belterületen bojongva eljutottam a kiindulási pontig,ami egyben a cél.
Üdv.:Csaba
|
| | |
valkailászló | Túra éve: 2007 | 2007.06.30 17:10:18 |
|
megnéz valkailászló összes beszámolója |
Beszámoló a túráról
Táv 35 Km .
Már régóta készültem erre a túrára hiszen pápai lakosként kötelességemnek éreztem az indulást.
Reggel a 7.20 - as indulásnál szemerkélõ esõ fogadott, reménykedtem hogy nem lesz nagyobb esõ.
Annak viszont örültem hogy nem volt nagy meleg.
Nekivágtam hát , kis idõbe tellett mire belerázódtam az iramba.
Miután elhagytam a Pápa táblát nyirkos fû fogadott aminek annyira nem örültem, lévén a cipõm nem esõbiztos.
A Pápa-Nagygyimót mûúton átkelve murvás úton folytattuk az utunkat , elhaladtunk a lókorház épülete mellett.
Idõközben utolért egy Nordic walkingos úr , jó tempóban ment meg kell hagyni.
Szeretném majd egyszer én is kipróbálni milyen .
Miután elhagytuk Sávolypusztát továbbhaladtunk egy akácos úton amely homokos volt így kicsit visszafogott a haladásban.
Lassan de biztosan elértük az elsõ ellenõrzési pontot ahol csokit kaptunk.
Sajnos itt kell az elsõ kritikát megejtenem hiszen a pontõrök rossz irányba irányítottak minket, szerencsére hamar észrevettem és gyorsan visszafordultunk.
Búzatáblák között értünk be Homokbödögére.
Továbbhaladtunk a Bakony irányába a Sárga kereszt jelzésen amirõl az itinerben nem ejtettek szót .
Pápai lévén már jártam erre ezért tudtam az utat , egy ideig.
Miután a murvás utról rátértünk a homokos talajra komoly problémák adodtak.
Az itinerben az állt szép kilátás majd jobb kanyar .
Szép kilátás valóban volt de sajnos jobb kanyar is akadt egy pár.
Ezen a túrán ez a másik kritikám , a szalagozás hiánya.
Nem azt mondom hogy az egész erdõt be kell szalagozni , de ahol nem egyértelmü oda illene szalagot tenni.
Szerencsére jött egy úr aki vitte a pontõröket aki útbaigazított így hamarosan elértük a a második ellenõrzési pontot a Hermán kutat ahol újfent csokoládé várt minket.
Innentõl már volt szalagozás de mivel már jártem erre amúgy is ismertem az utat.
Ez a rész a Bakony-ér szurdok nekem nagyon tetszett mivel vadregényes a táj .
Miután sikerrel teljesítettem ezt a könnyünek nem nevezhetõ szakaszt ( keskeny ösvény a hegygerincen ) kiértünk az erdõbõl.
Idõközben a nap is kisütött így elég meleggé kezdett válni az idõ.
Hamarosan elértük a teveli alsó tó-t.
Homokos talajon folytattuk utunkat és nemsokára elértük a a 3. ellenõrzési pontot ahol finom zsíros kenyér fogadott minket és ásványvíz.
Mivel eddig pár negatív dolgot mondtam az igazság kedvéért tegyük hozzá az ellátás jó volt:)
Itt megpihentünk egy fa hûs árnyékában majd folytattuk utunkat tovább Pápa felé.
Mivel gyakran járok ki kerékpárral a teveli tóra ezért ezt a szakazt jól ismerem így váltam egy kis idõre túravezetõnek.
Miután felérünk egy kis emelkedõre nagyon szép kilátás nyílik Pápára ,látni a templomtornyokat.Nem is gondolná az ember hogy ilyen rálátás van nem messze Pápától a városra hiszen sík ez a terület.
A másik megjegyzendõ hogy errõl a pontról minimun 8 templomtornyot lehet látni .
Napraforgó és kukoricaföld között értük el a következõ ellenõrzési pontot ahol egy számot kellet felirni.
További plussz pont a szervezõknek még toll is volt kihelyezve , remélem még megvan:)
Továbbhaladva elértük Adászteveli focipályát majd balra haladtunk Tapolcafõ irányába murvás úton ,majd ujra jobbra az öreghegy felé.
Szerencsére nem voltak kint a vad kutyák , sokszor találkoztam már velük , nem értem miért nem lehet valamit tenni ez ügyben?
Innét már Pápa belterületeén vezettet az út illetve földút és végül a Kisligeten túlhaladva beértünk a célba a Reaktorba.
Összességében megvoltam elégedve a túrával , részben tudtam is hogy mire számíthatok ( a környék elég sík) , de sík terült is lehet szép :)
Voltak hiányosságok a szalagozásban de ettõl eltekintve minden ok volt.
Természetesen ha jövõre megrendezik újra elindulok ahogy egy jó lokálpatriótához illik.
Jó egészséget és sok szép túrát a túrázóknak.
Sziasztok
|
| | |
|
|