Túrabeszámolók

A rendezőknek huszonegy, nekem öt. Bár ez az évkezdés most nem volt az enyém, a kimaradt decemberi futások eléggé elvették az erőm... Viszont az új rajthelyszin számomra igen-igen pozitív volt. Szeretem én a gyerekvasutat, de azért jobb ez így... szerintem. Egyébként itinert szinte csak a pecsételésre használva is simán végig tudtam kocogni az útvonalat. Bővebben a blgban

 Sziasztok!

Ez már a 21. rendezés, tehát nyugodt szívvel kijelenthető, hogy egy kiforrt és tapasztalt rendezők által szervezett túráról van szó, így az elvárás is ezzel a ténnyel és a részvételi díjjal kell, hogy arányban legyen:

Pozitívumok:

1.) Ellátás a startban és a célban. (Hozzá kell tennem, hogy a végén indulva nekem már pl. nem jutott a teljes kezdő csomagból és a kompenzáció egy bocsi volt...)

2.) Több titkos ellenőrző pont, ami becsületességre készteti a kedves túrázókat.

Negatívumok (21. rendezéshez mérten elemi hibák):

1.) Az első néhány szalag már a indulási időszak végén nem voltak fenn, így a rajtból kiérkezve nem lehetett tudni, hogy balra vagy jobbra.

Ezt azért relatíve egyszerűen az intinerben tisztázni lehet, javaslom is, ti. az, hogy egy, lakott területen elhelyezett, szalag a helyén maradjon az eléggé bizonytalan. Egy kisebb csoport egyből jobbra fordulva indult el a túrán bíztatva engem is, hogy ez a helyes út.

2.) Leszámítva az utolsó kilométeren adott szaloncukrot, tulajdonképpen semmilyen szolgáltatás nem volt a teljes útvonalon. Azért a folyadék biztosítása, akát több ponton is (HHH, Fenyőgyöngye stb.), nem lett volna nagy többletbefektetés és még télen is alapkövetelmény. A 2000 Ft-os részvételi díj bőséges fedezet rá a startban és célban kapott ellátás mellett is.

Ezeken kívül az útvonal vezetés rendben a szintkülönbség masszív.

A talaj meglehetősen sáros volt, az időjárás viszont a kezdeti szürkeséghez képest a végére napossá vált. 

Üdv.

Fr.

Mert mivel mással indulna az év... Bevallom, hogy nekem eddig a mínusz tizenöt fok, már abba a kategóriába tartozott, amikor az ember otthon marad. Ez az idén megváltozott, mert tulajdonképpen az ember csak a rajtig fázik, meg a célban, de utközben jó idő van. De, hogy a segítők, a pontőrök, a "konyhások" hogyan bírták, az számomra rejtély... Ez eddigi leghidegebb túrámról bővebben a blogban.

 Túrázós jubileumi újévköszöntés a budai hegyekben szikrázó napsütéssel, farkasordító hideggel és lelkes szervezőkkel.

http://www.turistamagazin.hu/buek-20-3.html

 Kilencedik alkalommal, extrém hidegben, de hihetetlen szép, tiszta időben csodálhattam meg a napkeltét a Hármashatár-hegyen az MVTE jóvoltából. Beszámoló. 

 szia emberek,a BUÉK..

Ahogy telnek-múlnak az évek,úgy telnek-múlnak az évek.Már 2017-et írunk és olvasunk,és az emvétés fiúk is ezt teszik egy hideg hajnalban a Hűvösvölgyről elnevezett földrajzi képződményben,amihez az ember hozzátoldott síneket,állomásokat,vendéglátóipari helyeket – ez utóbbiak egyáltalán nincsenek nyitva,mert talán nem éri meg,nem szeret korán kelni az alkalmazott,nincs áruja,bezárta a NAV,bujálkodási kedv győzött a felkelés ellenében..sokféle lehet a magyarázat,ezért nem is folytatnám,csak szólok,nyissanak ki hidegben is és legyen forralt bor unicummal,pénzért,persze,hogy..lehetőleg olcsóért,de jót.A pilisvörösvári srác készíti elő a felvonulási színteret,ahol elveszik a pénzedet és utána kilöknek a hidegbe,farkasok közé..és ennek olyan rituális színezetet adnak,amelyben otthonosan érzed magad.Ebola tartja a markát,a háttérben Moiwa sündörög,Gery és Kriszti falat támaszt,a sorban spenótszín,hosszúhaj,rövidnadrág –utóbbi harisnyával feljavítva –fizetek,írok és elindulok,nővel az oldalamon.A reggel csendes,hűvös,és gond nélkül kelünk át az úttesten,neki a vadaskerti buckáknak,sárgán..ezt inkább a jelzésre érteném,ha érted.Szalagok lógnak fagyva bár,de törve nem,mert a szalag nem törik,csak indokolt esetben,pédául ha korlát,,,ezekkel akarják az idegenvezetést megspórolni??hát,így is lehet..váci dereglyést kerülöm,tortúráról mesél,örexik,tavalyi történetei vannak.A Határnyereg utáni kapaszkodó rostál,mint mindig,bár különösebben nem nehezíti jég,sár,vagy farkas.Éveleje van,szinte minden januárnak ez a mondandója.Emelkedik a nap,vagyis elfordul alattunk – velünk – a glóbus,és meleg ugyan nem támad,de világosodik,mint a kormánypárti képviselők vagyoni helyzete.Első pont a Hármashatárhegyen van,hóemberes bélyegzőt nyomnak a papírra,öten verődünk össze, Gábor,János,Csaba,Éva,és a krónikás,akinek a nevét borítsa a jótékony feledés..Fenyőgyöngye felé kékellik,szigorúan vonalat követünk,egy-egy szembefutó ékesíti az erdőt,nincs madárdal és kikelet,csak a farkasok üvöltenek egészen messze,annyira,hogy nem is hallani.És itt a Kriszta őrizte pont,remek hangulatban vagyunk,két arc leszakad rólunk,ráérősebben hajtanak,spenótos tollazatú barátommal és az összes nővel előretörök,Árpád járhatott erre,mert kilátót neveztek el róla,szerintem a lóval ide felküzdeni napjainkban is szép teljesítmény,etelközi rajtot elképzelve.És zöldre vált a turistajelzés,kövekre és fatörzsekre rakták ki napjaink művészei,a szabad ég alá,külfödi országokban ezt zártabb helyeken űzték,afféle művésztelepeken,mint Altamira,de ott még a karbantartást is restaurálásnak hívják.Be a civilizációba,a battai történet,ezt mindenki kívűlről fújja,mert hideg van..új útja van a zöld jelzésen ténfergőnek egy ideje,ez okosabb is erre,bár nyitvatartó kocsma erre is kevés van..váratlanul pecsételik a papírunkat,vegyes páros,nőből és férfiból összerakva.Házak és fák,fák és fák..zöldkereszt öt pontőrrel,két klasszikus család,az emvétés rendezvények szemfényei..ja és egyéb rendezvényeké is,ahová hívják őket..süti,puszi és előadás a decemberi fürdőmesteres kalandomról,ami a magyarországi vízvezetékszerelésről szólt..egyébként áthúzódik az idei évre,de ez csak dél körül jut tudomásomra- itt még boldog és megelégedett túrázónak vélem magam.Nyomulok a két arc után,akik elhagynak,félek,eltévednek a budai hegyekben..de nem..a Szépjuhásznét kerülik,fel a nagyobbik Hársra,a KaánKárolyosra,a Bátorival..innen is egy pecsét,lassan tele a rovat,még a nagyrét Geryvel és szaloncukorral,és a cél,szigorú tekintetű Ebolával,aki elfogyaszt velünk egy virslit és létszámadatot közöl,aztán visszaszunyókál.

Vérprofi rendezvény,vérprofi szervezők és túrázók..és a szintidő a kutyáké,akik farkasordító hidegben kísérték gazdáikat a halmokon,ennek itt most évkezdő íze volt,de az pompásra sikeredett..ha egy csöpp eszed van,legközelebb jössz Te is,akkor már hó is lesz..

Nem tudom, hogy hány év kell ahhoz, hogy egy-egy túra unalmas legyen, még akkor is, ha az ember úgy érzi, hogy egy-egy szakaszon, vagy akár a teljes útvonalon nem érheti meglepetés. Mert a BUÉK 20 teljes útvonala ismerős, de mégis más, már így, meg ilyenkor a túrán... meg aztán lehet összehasonlítgatni a korábbiakkal.

Így harmadszor ilyennek láttam a BUÉK 20-at, jövőre meg majd írok a negyedikről.

Remélem.

BUÉK 20

A Rádióújság újévi számából megtudhattuk, hogy a Bécsi Filharmonikusok zenekara, Clemens Krauss kezdeményezésére, 1939-ben rendezett először újévi koncertet. A műsoron kezdetben ifjabb Johann Strauss művei szerepeltek, később azonban a szélesebb Strauss-család is szerephez jutott. 1945-től az örökzöld Kék Duna-keringőt és a Radetzky-indulót is rendszeresen hallhattuk. A zenekar világhirű karmesterek vezényletével vált a nemzetközi zenei élet egyik kiemelkedő szereplőjévé. Dirigált

Ha a Rádióújság után a  Magyar vándorok honlapjára váltunk, akkor új, közelről ismert nevekkel találkozunk. Megtudjuk, hogy a BUÉK túra ötletét dátum név nevek

 Dátumok

Nevek Jávor Zoltán, Kimmel Péter, Győri Péter, Toplak József, Hevér Gábor, Lévai Béla, Molnár Gábor Deli Vince ű Tarnai Máté

Maazel, Barenboim Welser-Möst Jansons

Valamikor kialakul a szöveg

Kötél, szaloncukor virsli croissant futószalag boritékok sorszámok

 Ahogy én láttam a túrát!

Remek túra volt! Köszönjük a szervezést!

Ha röviden akarnám mondani, akkor köszi, hosszabban... nos az nem a szervezõknek szólna, hanem elsõsorban saját magamnak szólna, arról, hogy télen szok jég lenni... 

Különben ilyen volt, és élveztem.

Így utólag. :)

Egy ideje fontolgatom már hogy újra írok beszámolókat teljesítménytúrákról, egyéni túrákról. Idén el is kezdem újra, íme az idei elsõ tt beszámoló:

BUÉK 20

Noha csábítónak tûnt, hogy itthon a Bakonyban is volt ugyanaz nap egy teljesítménytúra, de én már elígérkeztem a BUÉK-ra. Szerettem volna újra eljutni erre a túrára, mert sok éve nem voltam már ezen a rendezvényen. Mint utóbb megnéztem az archívumban, éppen 10 évvel ezelõtt teljesítettem elõször! Egyvalami biztos: erre a túrára többet utaztam, mint amennyit túráztam.

Majdnem fél 6 volt, mikor Pápakovácsiból Gyõrbe indultam autóval, na meg Zorka kutyámmal. Megnyugodva tapasztaltam, hogy noha messzebbrõl és késõbb is indultam mint a pápai személyvonat, de kényelmes tempóban elértem a Gyõrbõl 6:28-kor induló, és Keletibe érkezõ gyorsvonatot. A vonaton már láttam pár túratársat. A keletinél találkoztam Istivel, irány Hûvösvölgy, a Gyermekvasút végállomása. A jól ismert rajt/célban nagy volt a nyüzsgés, több ismerõssel is találkoztunk, többek között a rendezõk között is. Nevezés után ettünk egy kis virslit a rajtban, 10 órakor el is indultunk végre. Útravalónak croissant és almalét kaptunk. Éppen csak elindultunk, én már alig 30 méter után dobtam egy hátast. Átkeltünk a Hûvösvölgyi úton, majd elindultunk felfelé a kék és sárga jelzéseken. Ekkor láttuk, hogy ez ugyan nem kispályás történet. A rendezõk elfelejtették mondani, hogy hozzunk korcsolyát is! :-) Isti aggódva kérdezi: "Kell ez nekünk?" Mondom neki, kell, fõleg ha már ennyit utaztam idefelé ma reggel. Tulajdonképpen nem is volt nagy ellenkezés a részérõl. Tükörjég volt elõttünk mindenütt. Az ösvény mellett két oldalon, ahol lehetett, volt már kitaposott csapás az ösvény mellett, melyen úgy-ahogy, lehetett haladni. De nem mindenütt volt ilyen lehetõség. Az út elején elejtettem néhány kósza káromkodást, ami igazából az egész helyzetnek szólt, közel sem a rendezõknek. Nem rendeltek  a rendezõk ónos esõt, mégis jött. "Ónos esõ volt tegnap" mint hallottam néhány helyi túratárstól menet közben. Útközben több túrázó is lehagyott minket, csodálkoztam is, azt gondoltam, hogy mi már az utolsók között indultunk. Néhányuk mosolyt is csalt az arcomra, õk, a helyiek, akik teljes mértékben szép divatos utcai ruhában, és túrázásra alkalmatlan lábbeliben érkeztek. Másfelõl örülök is neki, mert legalább ezt a réteget is ki lehet mozdítani, és túráznak, még ha máshova nem is mennek el, és végül is ez a lényeg: kimozdulnak és túráznak. Végül is felküzdöttük magunkat a Határ-nyeregbe, ahol szembesültünk a november végi jégtörés okozta károkkal. Innen az Újlaki-hegy parkolóján át a Hármashatár-hegyre érkeztünk, mely a túra elsõ ellenõrzõ pontja. Szép napos idõ, remek kilátás, és kedves pontõrök fogadtak minket. Nagyon huzatos és hideg volt, gyorsan elõkerült a termosz. 11:20 körül tovább indultunk (avagy csúszkáltunk) lefelé, Fenyõgyöngye felé vettük az irányt. Kedves emlékek kötnek ide, a Fenyõgyöngye étteremben ünnepeltem a családdal, mikor Adyligeten végzetem 2007-ben. Fenyõgyöngye felõl felfelé tartottunk az Árpád-kilátó felé a kéken. A kilátóban szokás szerint sok kiránduló volt. Itt értek be minket a seprûk: Reck Szilvia és Zádori Roland. Egy kis körülnézés után velük indultunk tovább, és sereghajtók lettünk. Persze besegítettem a szalagszedésben is, túrarendezõként ez amolyan ösztönszerû cselekvés volt. Utunk többször bevezetett a budai utcákra is. 9,1 km-nél volt túránk második ellenõrzõ pontja, az Apáthy-szikla, itt Szalay Anita, és Márton Dániel pontõrök voltak a szolgálatosok. Miután megkaptuk a bélyegzéseket, pontot bontottak, és õk is elindultak a táv hátralévõ részén. Ismét a város peremén találtuk magunkat, érintettünk néhány utcát. A Nagy-Hárs-hegy felé tartva egy forgalmas úton keresztül verekedtünk magunkat, és a hátunk mögött hagytuk a várost. A zöld és a zöld kereszt elágazásánál találtuk a "Z+ elágazás" ellenõrzõpontot, ahol vizet kaptunk a pontõröktõl. Itt is bontották a pontot, ahogy tovább indultunk. Nagyjából innentõl az elõttünk haladó túratársak gyerkõcei egymással versenyeztek, hogy melyikük tud több szalagot leszedni. A seprûkkel együtt megállapítottuk, hogy munkanélküliek leszünk a túra hátralévõ részére. Szépjuhásznénál vártunk egy kicsit, hátha elindul az éppen ott álló vonat, de nem volt szerencsénk. Inkább mentünk tovább, mert a többiek itt lehagytak minket egy kicsit, a Nagy-Hárs-hegyen a kilátóban vártak be minket. Én is felszaladtam pár fényképre, és egy gyors körülnézésre, érdemes volt. Mostanában akármyilen hideg van, annak ellenére minden túrán napsütés, és szép kilátás fogad. A pont lent volt a kilátó alatt, a Bátori-barlang elõtt. Kiépített kötélpályán ereszkedtünk le a ponthoz, itt is ismerõsbe botlottam. 15,3 km-nél jártunk ekkor, és örültünk, hogy ebbõl a kapaszkodós, egyensúlyozós túrából már csak kevés van hátra. A nevének megfelelõ Nagy-réten feltankoltunk az ellenõrzõpont szaloncukor ellátmányából, Zorka pedig begyûjtötte itt is a simiket :-) Innen már csak egy km a cél, amit nagyrészt már enyhe ereszkedéssel töltöttünk. Sötétedés elõtt még be is értünk. Kitöltöttük a hat órás szintidõt, de ilyen terepvsizonyok között, és Istit kísérve nem is csoda. A célban a jól megérdemelt díjazás után virslit és teát kaptunk. A célban hallottuk, hogy legalább ketten csonttörést szenvedtek, és kb. negyvenen úgy dontöttek visszafordulnak. Valóban extrém lett ez a túra a jég miatt, és emiatt rendkívül el is fáradtam. Úgy éreztem, mintha többet is mentem volna mint 20 km, a Moszkva tér felé a villamoson már be is aludtam :-) Szerencsésen elértem a 17:38-as szombathelyi gyorsvonatot.

Köszönöm a túrát a rendezõknek, tetszett! Örültem hogy 2005 után újra eljöttem erre a rendezvényre.

Sziasztok!

Én nagyon jóléreztem magam tegnap. És ezúton is köszönöm

még egyszer a szervezõknek, sõt mondhatom ezt azon társaim

 nevében is akikkel hosszasan beszélgettem a célban.

Soha rosszabb évkezdetet, túraszezonkezdetet.

Jég, hát igen elõfordul az ilyen téli túrákon rendszeresen, ahogy Béla bácsi mondaná az

idõjárás csak körülmény. Ha süt, süt, ha fúj, fúj, ha eseik, esik, ha fagy, fagy.

A szervezõk elõzõ nap járták be az útvonalat és figyelmesen felhívták a figyelmet

a zöld sáv elhagyása utáni jelzetlen részre, hogy az tényleg Bújjjjék ::)) lesz.

Valamint itthon olvastam az itinerben, vastag betûkkel szedve, hogy vigyázzak

a Budakeszi úton az átkeléssel, mert nincs zebra és lámpa a közelben. Ez igazán

figyelmes megjegyzés volt a rendezõktõl.

Visszatérve a zimankóra, este kopogásra lettem figyelmes

és nem egy újabb meglepetés vendég jött koccintani új év alkalmából, hanem tél tábornok

elõhadserege az ónos esõ jelezte magát hívatlan vendégként.

Az útviszonyokkal így a szervezõk sem lehettek tisztában, ugyanakkor felhívom a figyelmet egyrészt

egy tavalyi más tájegységen rendezett téli túrára, amit ráadásul egy komoly sportszövetség is

társrendezett még sem mondták sem rajtnál, sem útközben, hogy a végén 7 km rémálom

veszi kezdetét. Az egyik társunk a könyökét törte, egy "labda" nagyságú daganattal a karján érkeztünk

a fõvárosba a baleseti intézetbe. Ahol fél óra után megtudta, hogy egy platina lesz élete hátralévõ részében a könyökében.

Õ azt mondta, hogy hibázott, mert azt hidte Õ megússza az esést és délcegen ballagott a jégen unokatestvérén kuncogva,

ez eredményt már ismerjük sajnos, õszintesége azóta is lenyûgöz, tisztelem Õt, fõleg, hogy ma Budapest Kupát vett át...

Másrészt épp Joey felhívásait olvastam a közösségi oldalon, amikor az idõjós esõt és felhõt jósolt 11,5 órával a rajt elõtt.

Hát nem így lett..

Summa summárum. Egy jó barátom a Nyéki-hegyrõl visszafordult és megvárta a többieket, jó kedvvel, forralt borral

napfürdõzve, csöndben és bátran vállalva döntését. Ez az opció bárki számára adott volt, és korrektebb is, hiszen

gyakorlott ember már a rajtnál észrevehette, hogy ma kori pálya lesz, ennek legfõbb jele, hogy a villamos lépcsõtõl

a rajtig is örülnünk kellett a testi éppségünknek. És még nem is voltunk benevezve. A szervezõk persze figyelmesen

homokkkal terítettek vörös szõnyeget a furcsa telünkben a bejáratig.

Útközben tavasz volt a hegyek örzõ keze alatt nem éreztük északi szelünk legyintõ mancsát, a célban annál inkább

fáztunk, erre gyógyír volt a sok forró tea a megfelelõ helyen volt a szervezõk már csak tudják hol kell a nedü hisz 18adszor köszöntenek minket, kinek 7 dl-es kulacsban, kinek 3 dl-es pohárban mérték. Tehát nem voltak fukarok

a védõital gyanánt, így részemrõl a folyadék is pipa. Cukorfok rendben, íz almás fahéjas zseniális, annál is inkább, hogy

még utoljára az ünnepi menü is eszembe jut és a kislányom öröme a fa alatt. Ja apropó a kislányom úgy indított

útnak, mivel tudja a rafinált ha Buék akkor szaloncukor a réten, ráadásul 7 féle, ja és apa majd nem edd meg.

Nem ettem. Eltettem, majd jaj apa, epres, marcipános, zselés, rum(aromás)os, kókuszos, igen ez megint a

boldog ünnepi kislány volt. Ezt is köszönöm.

A virsli... egy futó lány mondta, hogy jó hosszú és roppanós, magas hústartalmú azt mondta Õ már

csak tudja mi a jó, mert van Telkiben egy vegyesboltjuk...

Én jól éreztem magam és akikkel beszéltem úgy szintén. A tél tábornok pedig már csak olyan, mint szegény

nagy apám idejében nyugodj békében papa...   .... néha jégért

üvölt a gazember, kinek örömére, kinek bánatára......

Túrabeszámoló és képek a BUÉK 20-ról a turazo.ininet.hu oldalon!

Nem szeretek túra rendezéseken fanyalogni, mert szerintem mindenkinek saját felelõssége eldönteni, hogy elindul-e egy teljesítménytúrán és aztán utána végig megy-e, elvégre nem kényszeríti senki a részvételre. Jó néhány túrán indultam már és nagyon jól tudom, hogy ahány ház, annyi szokás és minden rendezés különbözõ, az pedig igencsak szubjektív, hogy valakinek mi tetszik és mi nem és nagyon nehéz objektív mércét felállítani arra vonatkozóan, hogy egy túra jól szervezett-e vagy sem. Mindennek ellenére a 2015 Buék 20 kapcsán nem tudok nem hangot adni néhány észrevételemnek, hátha lesz némi foganatja a jövõre nézve:

- a túra útvonala bizonyos szakaszokon kifejezetten balesetveszélyes volt, ennek ellenére a rendezõség erre valahogy elfelejtette felhívni a résztvevõk figyelmét. Nem mondom, hogy nem lehetett rendben teljesíteni, én is végigmentem, de szerintem hasonló esetben egy tömegrendezvénynél illene vagy alternatív útvonalat kijelölni a problémás helyeken, vagy legalább a rajtban szólni a résztvevõknek, mire számítsanak. Ha jól tudom páran össze is törték magukat. Természetesen egy ilyen túrán mindenki saját felelõsségére indul, de koránt sem vagyok meggyõzõdve arról, hogy mindenki tisztában van vele, hogy mit jelent tükörjégen túrázni, és hogy a megfelelõ tapasztalattal és cipõben vág neki.

-számomra erõs kontrasztban állt egymással a 2000 forintos nevezési díj és az a tény, hogy teát egyedül a célban lehettet kapni. Ezzel nem lett volna semmi baj, ha szerepel a kiírásban. A túra kiírásában az a figyelmeztetés szerepelt, hogy mindenki hozzon poharat, mert azt a szervezõk nem fognak adni. Én mondjuk naívan azt gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy innivaló viszont lesz túra közben, de nem ezt jelentette.

-a nevezési díjjal kapcsolatban az a problémám, hogy azon kívül hogy kíváncsi lennék, hogy vajon mire fordítódik, igazából rossz érzésem van azzal kapcsolatban, hogy más, nagyon jól szervezett és sokkal jobb szolgáltatást nyújtó túrákon lényegesen kevesebbet fizettem eddig, és nem azért, mert sokat szeretnék fizetni. Én értem, hogy kereslet kínálat törvényei alapján a Budai-hegységben a sok résztvevõ miatt tulajdonképpen az egekben lehetne emelni a nevezési díjat, csak éppen nagyon sok szervezõ ezt még nem egy profitorientált tevékenységnek fogja fel.

Hát ennyi. Egyébként normál idõjárási körülmények között és egy fele ekkora nevezési díjjal azt mondtam volna, hogy jó kis túra volt, jó szervezéssel.

 A 2015-ös korcsolyapályás túra beszámolója 

BUÉK 20

Hárman indultunk neki a túrának a ködös reggelen. Egyikünknek ez volt az elsõ teljesitménytúrája, így szintidõ kihasználós túrát terveztem.

Elsõ 4 km csak felflé a ködbe. Meglepetésemre, Határnyeregig meg sem álltunk, itt is csak ittunk, és felkészítettem õket az Újlaki-hegy elõtti kaptatóra. Lassan, de biztosan felértünk, innen már nem volt messze az elsõ ep, a Hármashatár-hegy. Természetesen akkora köd volt, hogy még a tornyot is csak az utolsó pillanatban láttuk meg, kilátás persze semmi. Pecsét és indultunk is lefelé. Elbeszélgettük az idõt, és már az Árpád-kilátónál voltunk, ahol megálltunk pár percre enni. Leereszkedtünk az Apáthy-sziklához, itt már volt valami kilátás is végre, nem csak köd. Innen jött egy kis városi szakasz, majd nemsokára már Szépjuhásznénál találtuk magunkat. Fel a Nagy-Hárs-hegyre, le a a Nagy-réten át a Hûvösvölgybe. A célban virsli, oklevél, jelvény.

Jó kis túra volt, a köd ellenére túratársaim is élvezték elsõ budai túrájukat.

Képek:

http://buek20.siki.fotoalbum.hu/

Akkor én is megosztom a véleményem a túráról, bár nem szoktam beszámolókat írni, most mégis kivételt teszek:

Én is csatlkoznék azokhoz, akiknek nem tetszett a túra nevezési díja. Az még oké is lenne, hogy elõnevni olcsóbb, de hogy legkésõbb11 nappal elõtte el kell küldeni, az szerintem nem csak nekem lehetetlen. Mert ugye bármi közbejöhet, nem mindenki jár minden héten 80 km-eket túrázni, van család és egyéb dolgok. Arról meg ne is beszéjünk, hogy tél van, az idõjárás is bõven közbeszólhat. Ha esetleg nem megyek el, akkor másik túrájukon felhasználhatnám a nevezési díjat, egy jobb megoldás lenne. Máshol ha pl 1000 ft a nevezési díj, és van vmelyik igazolványod, akkor abból adnak kedvezményt, és igy lesz 900 ft a díj. Hát itt pont fordítva volt, 1500 ft, ha nem nevezel elõ fizess többet. Végül eldöntöttem, elmegyek.

Elsõ gond ott kezdõdött hogy mosdóba akartunk menni, de ott ültek a szervezõk, és mondták hogy nem lehet. Mindegy, körbe megyünk. Fenn zárva  a wc-k, beszólunk az irodába, hátha. Közli velünk a vasutas, hogy a kulcs nincs nála, hanem a szervezõknél van, és fél 9kor nyissák ki. (kb 7:40 volt). Lennt a szervezõk azt mondták nem nyissák még ki. Hát köszi, itt van több száz ember, wc meg nincs. Nem tudom ki a bûnös ebben, de ezt másképp kellett volna kezelni.  A rajtnál vagy 8-an körmölnek, lehet nem kéne annyit keresgélni, meg annyi ember oda, ha a nevezési papíron kérdeznék meg hogy hányadik teljesítésem.

Maga a túrával nincs gond, jó a szervezés, jó a szalagozás, az itiner tele mvte reklámmal, felesleges dologgal. Rajtnál croisan és 0,2 dcl üdítõ, utközben szaloncukor, célban tea és virsli. Utközben az ep-n mikor mi ott voltunk ott bizony süti nem volt, pedig el is idõztünk ott.

Célbaérésnél a virsli mustár ketchup torma, csak épp hely nincs ahova leülj, de még álva sincs hova tenni a tányért. Jó, ne üljünk le, mert osz vissz 3 pad volt, de esõben, hoban mi lenne? áljatok kint akkor is?

Szerintem a rajtcsomga felesleges, vagy ha mégis adnak, akkor írják is ki elõre, hogy ugy készüljünk, sokak ott ettét-itták meg, nem volt hova tenni. Inkább vmelyik ep-n adhatnák a coisant. és hidegebb túrán tea is jól esne útközben, mondjuk fenyõgyöngyénél megoldható lenne, vagy vhol egy feltételes ponton akár.

Nem hiszem hogy ezek után jövõre levinnék a túrá árát, de a véleménynyilvánítás szabad, azért is írtam ezt.  Sajnálom hogy nekünk kell megfizetni a többi túrázó mvte érmét is.

Sziasztok!



Engedjétek meg, hogy megosszam az én tapasztalataimat és benyomásaimat errõl a túráról.



Az ár tényleg túlzás. 1800Ft-ot egyik 20km-es túra sem ér a Budai-Hegységben. Viszont mindenképp ki akartam mozdulni és túltettem magam rajta.



A beszámolók alapján sok túrázóra számítottam, de azért így is megdöbbentõ volt a tömeg nagysága Hûvösvölgyben. Viszont a rendezõk abszolút urai voltak a helyzetnek és maximum 10 perc telhetett el az érkezésem és az indulásom között. Ennél jobban és gyorsabban nem lehet szerintem irányítani ekkora tömeget. (Meg lehet nézni az egy héttel késõbb rendezett kisvasutas túrát: minimum félóra sorban állás nevezésnél és a célba érkezésnél is.)



Az ellátásról: az induló csomag ivólébõl és croissantból állt.  A Nagyrétnél vettem a szaloncukorból, a végén pedig virslit fogyasztottam. Ennél több nekem nem is kell egy túrán, ha sushit akarok enni, akkor irány az étterem. :-)



A túra útvonalához sokat nem tudok hozzáfûzni. Én sem tudnék már a budai hegyekben nagyon kalandos túraútvonalat kitalálni. Aki rendszeresen kirándul ezen a vidéken, annak nem igazán lehet az a motivációja, hogy új dolgokat fedezzen fel. Engem inább az hajt, hogy kimozduljak a városból és kikapcsoljak a hétköznapokból.



Pozitív meglepetés volt a Kaán Károly kilátó alatt kifeszített kötél. Tényleg mindenre gondoltak a rendezõk

2014. 01. 04. Szombat, HÛVÖSVÖLGY. 

BUÉK 20.

Elsõ Teljesítés.

Akikkel megint összefutottam: Nánási OTTORINO Ottó, KÁRMÁN Zsolti, és csapata.

Fotók és Írás Facebook BUÉK 20 ( Kimmel Péter ).

Akik még voltak: SZÁNTÓDRÓL Pisti, Csetneki és Nagy D. többször kielõzve, Szemán Zoli és Agárdi Peti, aki a végét lefutotta 12 kg-OS szerelésével.

És se voltam Rosszul szerelve, U96 a hátamon, és jókat hülyéskedtem, kis alkohollal ( RUM ) is fel voltam szerelve...

A szaloncukor finom volt. He-he. .... .. . .. . .

A Célban frankó fotó, Ottorinoval.

Kromek Melinda köszi a Fotókat ( Nagy-Hárs-hegy ).

Köszi Kimmel Péter, és Tarnai Máté.

WO IST ANNA HA?

• 
  
  
  

  
  

  
  

  
  

  
  

  László Forrai Mikor értél be, barátod, Agárdi Peti rohangált össze-vissza, gyakorolt a többire a Célban... Körbe-körbe.

  
  

  január 4., 22:37 · Tetszik

  
  

  
  

  
  

  
  

  
  
  
  


• 
  
  
  

  

  
  

  
  

  
  

   

  
  

  
  

  
  

  László Forrai Én 7:45-kor indultam, mint látszik a képen Nánási Ottóékkal értem be 12:00-re pont.

  
  

  január 4., 22:38 · Tetszik

  
  

  
  

  
  

  
  

  
  
  
  

©2014. Írta Forrai U96. Dunaújvárosból...

Tavaly 10 TTúrán voltam, a Bronz megvan, remélem át tudom venni, zakóban...

1. KKK26 2. HONVÉD50 3. KERECSEN20 4. SZURDOK40 ( Utoljára ) 5. PILISI TRAPP40 6. METEOR50 7. NEGYEDNYOLCAS50 8. VASAS MARATON40 ( Csörögi Joe! ) 9. VÁR A MIKULÁS20 10. HAVAZOO20 ( Ha Annával találka ). NO EZ A 2013-AS CD.

Remélem az idei egy jó nagy gyûjtemény lesz, de csak szûrve!

Belenéztünk a beszámolókba.

A túra jó.

Mint oly sokszor, idén is végigmentünk becsülettel a kiírt, jól ismert úton, de most elõször nem neveztünk.

Indokolatlanul elszabadult a nevezési díj, viszont alaposan csökkent az emberség, a barátságosság. Mintha minden a bevételrõl szólna. Annak idején õszintén, szívbõl köszöntöttek minket, utóbb ha mi nem mondjuk a szervezõknek, hogy B.ú.é.k.!, akkor el sem hangzott volna tõlük... (A jól vagy csak futólag ismert túratársak többsége persze mondta egymásnak. Miattuk jöttünk most is.) Tavaly kora reggel már tiszta torokból üvöltöztek velünk, mert rossz helyre tettük a táskánkat, tollak viszont nem voltak elõkészítve. Ha valaki nem látta át azonnal, mit milyen sorrendben kell elkérni, kitölteni, leadni, szintén barátságtalan, türelmetlen választ kapott.

Nagyon kíváncsiak lennénk,  hányan vennének részt a túrán, ha nem volna a Budapest kupa része!!! (Legalább is a régi, többszörös teljesítõk közül.)

Lehetett volna a túrán -20 fok is, mint néhány éve. Akkor is kint kellett volna elfogyasztani átizzadva, fagyoskodva a hamar hûlõ virslit? Régen,  Fenyõgyöngyénél nagyon odafigyeltek, ha kellett, újra is melegítették... Itt tavalyelõtt még bent adagolták, mert ez itt, Hûvösvölgyben megoldható... Akkor még járt hozzá kenyér is, tavaly már külön kérni kellett. Az utóbbi két évben ha valaki nem tudott róla, vagy nem volt elég figyelmes, simán lemaradt az indító csomagról is...

Idén örültünk az ismerõs arcoknak, csak távolról szemléltük a dolgokat.

BUÉK 20

Hát elérkezett az új év, így vele egy új fogadalom kezdete is, nevezetesen az, hogy mostantól minden túráról fogok írni egy rövidebb-hosszabb beszámolót. Reggel nem kellett korán kelnem, mivel ezen a túrán az oklevélírás, díjazásrendezgetés és söprés kombót vállaltam be.

Az 5:45-ös Délibe tartó személyen szinte egy teremtett lelket sem lehettet látni, így a vonatút gyakorlatilag hamar elment a pihenéssel és a tanulással. A 61-es villamos pontosan érkezett, amin már-már láttam egy pár túrázónak kinézõ egyént. A villamosút egy kicsit döcögõsre sikerült, ugyanis két illuminált állapotban (remélem csak abban) lévõ személy nehezítette az utazást, lévén, hogy az ajtóban próbáltak meg nyugovóra térni, ami több embernek nem tetszett. Így egy kicsit késve bár, de törve nem, megérkeztem a Gyermekvasút végállomásának helyet adó intézménybe. A rajtban minden olajozott volt, gyorsan haladtak az események, a moiwától kapott információk után neki is láttam az oklevélírásnak, elõször a többször majd az elõször teljesítõkét is csináltam a díjazásos borítékok sorbarendezése közben. A rajtban több segítõ is jelen volt a hatalmas indulói létszám miatt, köztük ELTÉ-sek is, élükön szötcskével és lépéshibával. A rajtidõ végefelé kezdett körvonalazódni a lehetséges indulói létszám, ami végül 1086 lett. 10:30-kor mint seprûk, Szilvivel és Petivel el is indultunk. A túrára jellemzõ, hogy nincsen túlszalagozva, pont ott vannak, ahol kellenek, így elõ sem kellett vennünk az itinert, csupán pecsételés céljából. A HHH-ig találkoztunk a leggyengébb láncszemekkel, akik végül Nagyhídnál ki is szálltak sajnos, egy kisgyermek és édesanyja voltak. A srác a cipõre panaszkodott, édesanyja pedig a túl sok emelkedõre, lévén mindkettejüknek elsõ túrájuk volt. HHH-n Titkár úr pecsételt és zárta a pontot, majd õk is nekivágtak a túrának. Innen lefelé amolyan kellemes beszélgetõs szalagszedõs tempóba mentünk végig, közben Szilvi a kisfiútól megkapta, hogy milyen szép farka van a néninek, mivel a táskáján már meglehetõsen sok szalag lógott. Fenyõgyöngyénél Sali Gabiék voltak a feltételes pontõrök, akik pecsételés után rögtön zártak is, ugyanis már kicsit, talán 15 percel a zárás után érkeztünk. Árpád kilátó, mint az utóbbi idõben tapasztalhattuk, nagyon szépen fel lett újítva, egy szépséghibája volt csak, hogy rengeteg szemét volt itt, ami nemcsak nekem szúrt szemet. Apáthy-sziklánál Emesék posztoltak, és megkínáltak a pontõri innivalóból, amit ezutón is köszönök nekik. Ezután következett a szokásos lépcsõzés a Széherig, majd Budakeszi út és Z+ Egonékkal. Itt megint sikerült utolérnünk Titkár urat és csapatát. Évi finom házi linzerrel kínál, ami hamisítatlan és elengedhetetlen kelléke a pontjuknak. Szépanyánktól már sûrûsödött a nép és a nap is kezdett kisütni, így már egész vidám tempóban érünk fel a Nagy-Hárs-hegyre. Pontõröknek segítünk egy kicsit a bontásban, majd továbbállunk a Bátori-barlang felé, ahol eszméletlen jól kialakított kötelek segítenek a biztonságos lejutásban, nem kevés munka lehetett ezt megcsinálni. Köszönet érte. Nagy rétnél már teljesítés szaga volt a túrának, bár az S körséta becsatlakozásánál éreztem, hogy az este még tartogat kihívásokat ;) Hûvösvölgyben a szalagok leadása és a díjazás átvétele után Szilvivel és Petivel elfogyasztottuk az isteni finom virslit és az eredeti szálas (!) gyümölcsteát, amibõl az estére tekintettel el is raktároztam. A pakolászás és az asztalok helyreigazítása után moiwával megcéloztuk a 63-as busz végállomását, ami elrepített minket egy távoli helyre, ahonnan MÉG TÁVOLABBI csúcsokat akartunk meghódítani.

   BUÉK 20

   2014

 Tizenkettedik teljesités után nem kell sokat beszélni, hiszen az olvasók végigjárták az utat, tudják, mirõl van szó. A történetiség kedvéért megjegyzem, hogy  a talaj általában lágy volt, néhol kevés sárral vegyitve. Hóhoz túl meleg volt az idõ, a párától sikos kövekre kellett csak figyelni. Kimmel Péter szokásos ciceronés nagyvonaluságával fogadta a nevezõket, Jávor a kasszát kezelte.  Az elõtérben Alpár András volt látható. Hárman mentünk a családból: Ági, Jocó és én, mivel Márk és Domonkos egyéb fontos elfoglaltsága miatt nem tudott velünk jönni. A regisztráló stáb már dolgozott a háttérben. Látható volt, hogy croissant és dobozos gyümölcslé fog erõsiteni minket a túra során. Ez igen helyes dolog, hiszen a vándorhoz illik, hogy valamilyen madárlátta termékkel örvendeztesse meg az otthon maradt kisebbeket.

   Most hamarabb múlt az idõ. Lehet, hogy máshol járt az eszem, valójában tiz perccel korábban értem fel a szokásosan ködös-felhõs Hármashatárhegy tetejére. Jocó és Ági a Fenyõgyöngyénél ért utól, mivel pár perccel késõbb indult utánam. A hegy tele volt különféle emblémát viselõ futókkal, szervezett túrázókkal, baráti csapatokkal. A nagy forgalom miatt Jocó majdnem elnézte a Fenyõgyöngyéhez telepitett rendkivüli ellenõrzõ pontot, de idejében javitott. Az Árpád kilátónál én lemaradtam néhány percre. A Z+ csatlakozásánál Gyõri Péter õrködött. Idõkimélés miatt nem álltam meg forralt bort inni a Szép Juhásznénál, hanem húztam felfelé. Hála a hárshegyi kilátó alatt kiválóan kifeszitett kötélnek, épségben leimbolyogtam a kellemetlenül csúszós köveken, majd - biztonságban érezve magam - felhivtam az elõttem járó Ágit és Jocót. Õk akkor kishárshegyi kilátóhoz vivõ elágazásnál voltak. A kötélbiztositásnak nagyon örültem. Sok évvel ezelõtt a Téli Mátrában alkalmaztak elõször kötelet egy mély, csúszós árkon átkeléshez. Lehet, hogy máshol, máskor volt már ilyen megoldás, dehát én nem sok helyre járok, csak ezt ismertem.

   A Nagyréten szabályosan tettem meg a kijelölt kört, zsebrevágtam néhány szaloncukrot az unokák számára és 1 óra 15 perccel a szintidõ elõtt beértem a célba. Toplak Jóska regisztrált, Deli Vince tormás virslivel pótolta elvesztett energiánkat, Kiss Attilával szoritottuk meg egymás kezét. Néhány csipkelõdõ megjegyzést eresztettem meg Toplak felé, aki maga a kispistázók réme és megcsodáltam Deli Vince rendkivüli emlékezõképességét: tudta, hogy augusztus végén, a Mályvád túrán hiába kerestem a megszokott sörözõt, mivel az a szokásosnál korábban bezárt. Büfézni itt sem tudtunk, mert minden hely foglalt volt. Teát ittam az illemtudóan magammal vitt bögrébõl, szerencsés új évet remélve.

   Jó, hibátlan rendezés, gondos szalagozással. Mivel egyszer már mentem együtt a seprükkel, meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a lebontás is szakszerû volt. Egészen biztos.

BUÉK 20 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 Idén elsõ ízben vettünk részt a túrán. Képes beszámolóm a rendezvényrõl:

http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/01/buek-20.html

Szeretném rögzíteni a túrához a mai élményeimet,elsõsorban azért ha valaki jövõre átnézné az eddigi beszámolókat, akkor Nekik adnék ezzel egy (rímek nélküli, realisztikus) képet...ha érezhetõ lenne némi negatív nézõpont, az semmi képp se szándékos, csak a véletlenek furcsa egybe esése...

- azért ami tény és nem élmény: ez az elsõ túra a budai hegységben (2-ik egyáltalán az évben) 1000 feletti nevezõ volt, plusz a budai hegyekbe, a jóidõ miatt kilátogató turatársak (kinek hogy: a tömeg garantált)

- a túra klasszikusan budai, tehát hiába, hogy a budai hegység 201km2, csak a "JÓL ismert" részeken haladt most is; (nem a túra szerint és nem teljes a felsorolás) HHH - Árpád kilátó- Apáthy szikla - Hárs-hegy - János-hegy - Normafa (ja és ki ne maradjon: ) Makkosmária (de ez nagyon szubjektív úgyhogy ne is vedd figyelembe)

-ami  túra élmény: szem elõtt tartva az 1800Ft-os nevezési díjat, és azt hogy nem enni megyek az erdõbe... START CSomag: huh majdnem kihagytam (úgy kellett útolag szerkeszteni) 1db 0,2dl-es real-os 12%-os rostos, 1 croissant... (+itiner) 1-6 ellenõrzõpont: 15,3km 817m szintemelekedés: SEMMIT NEM KAPSZ (!), 6-ik ellenõrzõpont: néhány Auchan-os "ritka finom" szaloncukorral feltankolhatsz a maradék 1/2 - 3/4-ed órára; a célban: oklevelet-t és JELVÉNY-t kapsz, 2 virslit (hozzávaló kencékkel) teát és kenyeret

Budapest Kupa: természetesen nincs benne a nevezési díjban az 500Ft-os füzet...

Ja és mindenképp tessék megvárni a rímelõ Bajonkok beszámolóit is akik BLOG-nak használják az oldalt, pedig valamiért a "túrabeszámoló" linkre kattintanak, és valahogy allergiásak azokra az irományokra, amiben nincs benne legalább 20-szor, hogy: "Köszönjük s szervezõknek, és minden nagyon szép volt"

  Az általam etalonnak tartott SZOMOR TÚRÁK-at ajánlanám a kritikusaim figyelmébe, (hogy ott mit kapsz és itt mi volt), mert ahogy olvasom a fenti sorokat, én megint nem illek ide ezzel a "megírom ami volt" stílussal... ja és biztos azért mert, nem írtam le 20+1x (mint Móriczka) hogy "Köszönöm a szervezõknek" ;könyörgöm: egy túra hagy ne legyen már köszönet tárgya, szabad akaratként szervezik meg Te meg szabad akartodként fizeted be... ennyi (legalábbis elõször)

   BUÉK 20

   2013

   "Felix Austria" - mormoltam, amikor feltünt a Musikverein Aranyterme, immár 2013 elsõ napján. Tavaly nem irtam semmit a Bécsi Filharmonikusok évnyitó hangversenyérõl, gondolván, hogy nem vagyok a zenekar reklámügynöksége. A teljes igazság persze az, hogy nem is láttam az elõadást, valami mással voltam elfoglalva. Amikor kiderült, hogy az immár 2 évvel idõsebb, azaz 52 éves Franz Welser-Möst lesz a dirigens, nosztalgikus okból - ilyenek az öreg emberek - odaültem a képernyõ elé, hogy lássam: mi lesz a kinálat. Természetes, hogy a Strauss-család uralta a terepet, 5 szerzõvel - udvariasságból - kivételt téve. Várakozásomnak megfelelõen, a karmester a fölényes dirigálást látványos trükkökkel egészitette ki, mivel elõadás közben egy zsákból plüss állatokat húzott elõ és a zenekar egyes tagjainak ajándékozta. Nem tudom, hogy Fáy Miklós milyen csipõs szavakkal irt volna ismertetést errõl, dehát nem vagyok élesnyelvû zenekritikus és már a hallásom is megromlott, ezért nem kockáztatnám meg, hogy megitéljem: rontott-e bármit is e bûvészmutatvány az elõadás szinvonalán. Könnyû kis újévi szórakozás, akár csak a mûsorban szereplõ lovassági induló. Legyünk oldottak, nem kell komolykodni, újév van, félre a gondokkal 11:15-tõl 13:40-ig. Problémázásra még elõttünk áll az egész év. Essünk is gyorsan túl azon a kis bánaton, amit a két éve nem hallott Radetzky-induló okozott és amit már soha többé nem fogok úgy hallani kivülrõl, amint az bennem él. Tisztelt hölgyeim és uraim, ha nem is süketül, de frekvencia-érzékennyé válik az ember. Nem panaszkodom, mert belül kifogástalanul hallom és - bocsánat a nagyképûségért - egy kicsit sejtem is, hogy mit él át a kottát iró komponista, aki csak belül hallja, amit kezével papirra vet. I like Ludwig! Emlékszik erre valaki?

   Kissé megbontja a mû egységét, ha lábjegyzetet kell beiktatni a szövegbe, de a fiatalabbak kedvéért megteszem. Idõsebbek, akik valamikor Elvis Presley-rajongók voltak emlékezhetnek arra, hogy az elbûvölt amerikai fiatalok lelkesen vonultak az utcákon I like Elvis feliratú transzparensekkel. Mire az ellentábor - mert nyugaton ilyenkor az ellentábor is utcára ment - újabban nálunk is elõfordul hasonló, ha nem is a könnyûzene kapcsán - szóval a konzervativ ellentábor szintén táblákat ragadott. I like Ludwig - volt olvasható rajtuk és Beethoven mellett tették le a garast. Vagy dollárcentet. Ez is vidám dolog, tetszenek látni, mennyire optimista dologról beszélek az új év reggelén? Most pedig elhagyom nemcsak az Újvilágot, hanem Ausztriát is és leirom:

   "Felix Hungaria".  De miért?

   Az állitás megértéséhez ki kellett menni január 5-én a Gyermekvasút hûvösvölgyi végállomásához és ott szemlélõdésbe merülni. Általában nincs élvezetesebb dolog, mint egy téli túra - és a BUÉK  20 ilyen - résztvevõinek a piros arcát nézegetni. Garantált a jókedv és a szabályos vérkeringés. Lehet, hogy körülöttünk fáradt és szomorú a világ, mi azonban a boldogság szigetén vagy inkább az ösvényén haladtunk. Ilyenkor nem kell rohanni, húzhatjuki az idõt, hogy minél tovább élvezhessük az életet, nem feledve azért, hogy teljesitménytúrán vagyunk. Szép idõ volt, friss de nem barátságtalan szél fújt. A talaj változóan volt lágy, néhol sáros, de lábbelinek a sportcipõ is teljesen megfelelt. A Csalán utcától a Ferenc-hegy aljáig aszfaltot koptattunk de utána, egészen rövid szakaszokat leszámitva, erdei sétautakon haladhattunk.

   (Innen a rám jellemzõ lassúsággal fogom folytatni. Egyelõre tudom, hogy merre akarok menni, aztán majd úgyis eligazitanak a turistajelzések)

Ez az év is elkezdõdött... Az igazat megvallva, erõsen gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy sem, de aztán csak rávettem magam, és reggel, nem sokkal 7 után már a buszmegállóban vártam a nagy kékséget... Nem, nem az óceánt, hanem a buszt A metrónál ráadásul szerencsém volt, az Alstom szerelvény indult, úgyhogy azt is sikerült tesztelni.

Hûvösvölgybe fél kilenc tájban érkeztünk meg - a nevezésnél sor. Nem az a Gyermekvasút nyomában jellegû "hûdenagyonhosszú", de azért lehetett ácsorogni picit a gyorsan haladó sorban.

Már kapható a Budapest kupa idei igazolófüzete, rögtön négyet kérek, miközben az itinerért állok sorba. Ezt is gyorsan megkapjuk, rajtidõnek 9:00 kerül rá, így a rajtcsomagként kapott gyümölcslé és croissant elpakolására, no meg a GPS elindítására is jut idõ....

Folytatás képekkel, térképpel: Túrablog

Mára hagyománnyá vált, hogy minden túraévet a BUÉK 20 teljesítménytúrával kezdek. Immár a hatodik alkalommal vágtam neki a 19,5 km-s távnak, amely 847 méter szintemelkedést tartogatott. Idén sem bántam meg az indulást.

Beszámoló képekkel

BUÉK 20 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 BUÉK 20

Már régen terveztem, hogy eljövök erre a túrára. Idén beterveztem a Budapest-kupa minimum szintjét, így remek alkalom volt, hogy jöjjek és Évi is csatlakozott. Márciusi túra lett idõ szempontjából (meleg, kb. 10 fok és nagy sár). Kellemes túra, amely ismert útvonalakon hullámvasutazik, bõ szolgáltatással :) Mindenkinek csak ajánlani tudom.:) Részletes értékelés

Pozitívumok:

• Nagyon profi szervezés (rekordszámú induló ellenére, a rajtban és célban 1-2 percnél senkinek nem kellett többet várnia)


• Végig tökéletesen kiszalagozott útvonal (itinert el is lehetett tenni, nem volt rá szükség)


• Bõséges ellátmány (rajtban: croissan és 2dl almalé, nagyrétnél: legalább 7 féle szaloncukor, mindent meg lehetett kóstolni, célban korlátlan tea és egy pár virsli mustárral vagy ketchuppal és kenyér)


• Szép kitûzõ és oklevél


• Teljesítmény számával változó oklevél és kitûzõ


• Külön nevezés és rajtoltatás


• Kellemes márciusi idõ :)

Negatívumok:

• Drága nevezés (ezt a szolgáltatás bõven ellensúlyozza)

Javaslatok:

• Ahogy a túra "atyjával" meg is beszéltük, a szaloncukros pont lehetne az Apáthy-sziklánál, hogy ne a végén legyen az összes szolgáltatás


• Itinerben a nevezetes helyeknél rövid ismertetõ is lehetne. Továbbá a kézzel rajzolt térképvázlat helyett lehetne színes térkép. (Utóbbinak nagy jelentõsége nincs, mert, ahogy korábban is említettem pusztán a szalagozás alapján is el lehet találni.)

BUÉK 20

avagy visszatérés a táncparkettre. Két év kihagyás után igyekeztem felvenni a fonalat ott, ahol elhagytam, ezért rögtön egy kevésbé könnyûnek ígérkezõ túrára neveztem cimborámmal, Andrissal. A Hûvösvölgybõl indult a menet, befagyott patakokon-pocsolyákon keresztül. Elég jó tempóban elõzgettük a tömeget, különösen hegymenetben. A Hármashatár-hegyen még életemben nem jártam, ezért újszerû volt a fantasztikus kilátás, ami az ember elé tárult, különösen, hogy ekkor még eléggé reggel volt. Aztán az Apáthy-sziklán pihentünk hosszabb ideig, ahol megint csak lenyûgözõ a kilátás, az év mindegyik szakában. Andris jól bírta a strapát, de kellett is, azon a nyáron Lappföldre készültünk, kellett a bemelegítés. A táv maradék részét viszonylag könnyedén megtettük, a célban a szervezõk virslivel vártak, amit õsi erõkkel pusztítottam el. Fantasztikus túra, mindenkinek ajánlom.

 A Hármashatár-hegyen mindig fúj a szél, úgy, mint a Nagy Szénáson. Az év elsõ túrája meglepõ módon nem volt havas, de nem is baj, hiszen a "téli tavaszt" is lehet élvezni.

BUÉK!

Új év, új tervek.

Idén elõször egy hevenyészett tervet készítettem, melyben benne foglaltatik az MVTE-arany megszerzése is. Ezért jöttem el erre a túrára, és nem bántam meg.

Nem keltem túl korán, mivel éjjel egy másik túrára készültem, és nem akartam túl sok holt idõt a kettõ között. Viszont éreztem, hogy bújkál bennem valami kórság, így óvatosabb is voltam a szokásosnál. 9.14-kor indultam a rajtból, ahol rengetegen voltak, 761-es rajtszámmal. Megfogadtam, hogy sétatempóban megyek, hogy ne fárasszam ki magam estére. Közben tíz percenként egy zsepi telefújása.. Az elsõ kis emelkedõn elõzött Márton Dani, aki már a második kört futja. Ez biztató, én is kielõzök egy hangosan beszélgetõ négyesfogatot. Aztán hamar vetkõzés, a Sárga kiizzaszt. Régi Piros érkezik balról, több helyen látszik a nyoma. Apropó, a Baltás Jelzésgyilkosnak le kell vágni a tökeit! Lazán bûncselekmény annak a rakás fának a barbár megvagdosása, legalább utána gombaölõzné le. Idióta. Az Újlaki-hegy meredek és csúszós oldalán majd' kiköpöm a tüdõmet,nem jó elõjel. Visszaveszek, meg a gépet is elõ, hiszen gyönyörû szép kék az ég, meg ki nem hagynám az adótornyokat. Hamar lendülök át a 3as6ár-hegy csúcsán, irány lefelé! Túl vagyok az elsõ holtponton, a csúcsról is szikrázik a Duna a napfényben, különleges látvány. Még nem olvadt fel az út, így könnyû a járás, a Fenyõgyöngyénél feltételes pont van. Hamar fenn vagyok az Árpád-kilátónál, ahol túristák hada pihen, és kutyák marakodnak. Innen a Zöld sáv-on egy jó kis lejtõ vezet az Apáthy-sziklához. Épp belekocognék, amikor hátrafordul két arc, és.. a régi legjobb barátaim azok! Hihetetlen, nagy örömködés, innentõl együtt megyünk. A sziklán meglepõen erõs szél fúj, leszaladunk inkább. Itt betonos utcák vannak, villanegyed. Át a régi 56-os villamos (ma 61-es..) Nagyhídja alatt, majd felkacskaringózunk a János-hegy alá. Közben elfogyasszuk a rajtban kapott Kroszant-ot, olyan mû, hogy a Mekis hamburger elbújhat mellette, de jó. Némi gazolás után -ez szégyen Budapest közepén, hogy így kell kinézzen egy túristaút!- letérünk jobbra. Norbert sporttárs vizet kér. A Z+ elérésénél újabb pont, innen megnyomjuk kicsit, meg belefutunk egy százfõs nyugdíjas-csapatba. A Nagy-Hárs-hegy megizzaszt némileg, de nem kispistázunk egyenesen, van elég idõnk. A kilátóba csak felcsal a jó idõ, bár zsepi-táram vészesen fogy. A barlangnál kötél segíti a kerülést, de nem vesszük igénybe, inkább át a lyuk felett, majd lekocogás a kisvasútig. Innen már nincs sok hátra, a hûvösvölgyi Nagyrét mindenkiben gyermekkori emlékeket ébreszt -én például itt tanultam sífutni. A szocreál vurstli most is ott a szélén, bezártan, nem változott semmi. Még pár lépés, és benn vagyunk a célban. Célidõ:13.32. Táv. 19 és fél km.  A célban  pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe is, meg átveszek egy borítékot Tarnai Mátétól. Némileg borsosnak találom a túra árát, de a boríték tartalma megváltoztatja ebbéli véleményemet: az oklevél mellé egy gyönyörû jelvény is jár! A kitûzõt és a teát már a rajtban megkaptuk. A teából repetázunk, és virsli is van, amit amúgy csak túra végén bírok megenni, mert nem szeretem. Összefutok Lestat kollégával, akivel már az esti etapot tervezzük. A túra méltó lezárása a buszállomás melletti, gyönyörûen felújított kiskocsma.

Összefoglalva: szép idõnk volt, az Újlaki-hegyen meg az Árpád-kilátónál is már rég jártam. Ki gondolta volna, hogy pár órával késõbb jön a hóvihar...

   BUÉK 20

   2012

   "Mindnyájunk Béla bácsija" (copyright at Popeye) több évtizedes, következetes nevelésének eredményeként már nemcsak a túrák elõtt, de utánuk sem merek egy árva szót is ejteni az idõjárásról. A teljes agymosás miatt fogalmam sincs, hogy mikor volt korábban ilyen száraz, szürke, vagy fekete de inkább barna a természet kinézete. Ami fényképem van az mind havas tájat ábrázol. Most viszont megtakarithattuk az utólagos cipõtisztitást: se por, se sár, se viz nem került a lábbelire. Igaz, hogy elég korán kellett indulni, addig, amig a Nap meg nem olvasztotta a fagyos talajt, esetleg néhány jelentéktelen jégfoltot. A korai indulás Ági lányom javaslata volt, mivel neki ebédidõre haza kellett érni. Ennek érdekében autóval mentünk a rajthelyre, majd onnan haza. Az idõnyereség mellett az is jó, hogy nem kell nyirkos ruhában ácsorogni a célban, ami nem túl élvezetes.

   A 111-es rajtszámot kaptam, mivel a frissebbek már jócskán szállingóztak a parkban. Meglepetésemre - és egyben örömömre - Lévay sporttárs még látható volt, ami nekem, a lustának, igen nagy ritkaság. Jávor kasszirozott, Ebola bohócsapkájában ide-oda járkált, a háttérben pedig az operativ stáb gályarabjai ültek a hosszú asztalok mellett. Toplak Józsefet kerestem és meg is találtam. Ki akartam ugyanis szimatolni a várható ellenõrzési csapdákat. Toplak azt mondta, hogy most benn dolgozik, de én csak ötven százalékban lettem nyugodt. Mit lehet tudni? Valóban, volt is rendkivüli ellenõrzõ pont a Fenyõgyöngyénél, de a derék ellenõrök ravaszsága fényévnyire maradt el a Toplakétól. Ott ültek jól láthatóan a K emelkedõjén, bohém lelkek figyelmét kerülhették csak el. Ezen a helyen annyit érdemes megjegyezni, hogy több év után végre elszállitották a korábban kivágott fenyõtörzseket, amiket kikezdett már az idõ. Azt mondják, ezek a fenyõk tájidegenek (germanizmus), azaz a nagy természet ide nem állit ilyen fákat.

   Csapjunk át a túlsó oldalra, nevezetesen a János-hegy alá és jegyezzük meg, hogy az ottani ellenõrzõ pont elõtt, ahol a mûutat kell keresztezni, elfért volna egy szalag. Többen el is mentek az aszfalton jobbfelé, de valahogy észrevették a pontot jelzõ piros-fehér bólyát és átbotorkáltak az ellenõrökhöz a gallyakkal fedett erdõrészleten. A fékezett alkoholisták nevében viszont meg kell dicsérni a Szép Juhásznéban dolgozó büféseket, akik nagyon jó forralt borral viditották fel azokat a sporttársakat, akik nem kedvelik a túl hosszú, száraz menetelést. Ezen a tájon többször találkoztunk a gyermekvasút kocsijaival, sõt volt olyan ritkán látott gõzmozdony is, amelyik vékony kéményébõl látványos, fekete füstöt eregetett.

   Nagyrét a szokásos szaloncukrokkal, cél elõre boritékolt emléklappal és jelvénnyel, virsli és tea kiváló konyhásainktól és már indulhattunk is haza. Jó idõ volt, friss télvégi levegõ. Másfél órával korábban teljesitettük a távot. A szervezés szokásosan kiváló volt. Remélem, mindenkinek jutott túrafüzet, mert - ahogy láttam - ezer körülre volt tehetõ a résztvevõk száma. Nyugodt, majdnem nyárspolgári rendezvényt bonyolitottak le az MVTE tagjai. Kell az ilyesmi, hiszen jól segiti a baráti szocializálódást. (Puff! Fricska azoknak, akik szeretik a divatos szavakat.) Jó az, ha baráti társaságban tölthetünk el pár órát. (Socius'" = társ, societas = társaság) Jó az, ha barátaink vannak, törekedjünk is arra, hogy barátokat szerezzünk.

   Azt hittem, hogy pár sorral elintézhetem a beszámolót, hiszen nem történt semmi rendkivüli. A viccek többsége csak az újszülötteknek új, a vénember pedig óvakodjék a fecsegéstõl, mert könnyen megkaphatja a magáét. Ennyi. Minden további szó már merénylet az emberiség ellen.

   BUÉK 20

   2011

   Kilencedik teljesités. Nem nagy ügy, szinte kár is beszélni róla. Nehezebb túrákat többször is megtettem. Az alacsony, kilences szám annak köszönhetõ, hogy viszonylag késõn ismertem fel a BUÉK társadalmi jelentõségét, késve szocializálódtam e túra keretében. Egyszóval, kilencedik, ami - ismétlem - nem rettentõ sok, de ahhoz azért elegendõ, hogy elgondolkozzam: ugyan mi szépet tudok még leirni ezen a cimen, ha nem törekszem a - nemében egyedül álló - itiner lemásolására. Mivel öreg is vagyok, azért egy szakemberhez, Rónay Györgyhöz fordultam segitségért. Õ azt mondta: "Minden reggel / tedd magad elé a papirt. / Milyen fehér, / Milyen határtalan." Nagyszerû - gondoltam - ezt fogom tenni. A dolog azonban nem ilyen egyszerû. Zárlatos, ideges is lehet az ember. E szép, új világban annyi minden haszontalan téma jár a fejünkben, hogy nem kerül elõ semmilyen épkézláb gondolat. Mi legyen akkor? Forduljunk oda újból a sokat tapasztalt költõhöz. Fogd a papirt és "Tedd vissza a fiókba. / Ma sem jutott eszedbe semmi." (Rónay: Az öreg költõ)

   Hohó, ennyire azért nem vagyunk. Nem alanyi lirát, szerelmes verset akarok gyártani, hanem túrabeszámolót. Hatórás szintidõ alatt történni kellett valaminek. Amig azonban bejáratódik az agyam - a biztonság kedvéért - egy kipróbált módszert alkalmazok. Elmondom, hogy bár a BUÉK 20 most nem január  elsején volt, ámde a bécsi Filharmonikusok nem vesztegették az idõt és - kellõ idõben - az új Operaház- és egyben fõzeneigazgató, Franz Welser-Möst vezetésével, Liszt-, Hellmesberger és Strauss mûveket adtak elõ a Musikverein Aranytermében. Az ötvenéves "ifjú" karmester meg is ragadta a kinálkozó alkalmat és látványos, vasúti inditótárcsát is használó dirigálással kápráztatta el a jelenlévõket és az 50 millióra becsült televiziónézõ közönséget. Pompás, ez Európa. Mutatós, szellemes, pimaszul tehetséges.

   Ilyen elõzmény után szinte tánclépésben igyekszünk a Gyermekvasút hûvösvölgyi állomása felé. Nem kellett korán kelni, azt csak a spártai alkatok - tudunk ilyenekrõl - tették meg. A tetthelyen szolid méretû tömegben navigálunk az inditóasztal felé. Az elsõ - és jó ideig utolsó  - ismerõs Corradi Surd. Gász Kata és Wittner Csilla tûnik fel a rendezõk között, Ebola valóban rendezkedik, a háttérben pedig a feldolgozó agytröszt emberei ülnek egy hosszú asztal mellett. Mesterszakácsaink elõtt iszonyú mennyiségû virsli várja a sorsát, az üstben pedig egy hadsereg táplálására elegendõ folyadék  hullámzik. Kezünkbe nyomják az útravalót: a csillogó fóliában hamuban sült croissant rejlik és kapunk még 2 dl dobozos õszibaracklevet. A nagyapák mindezt zsákjukba rakják madárlátta meglepetésként az unokák részére. Húsz kilométeren egy átlagos túrázónak nincs szükség evésre. Kérem, hogy ezt a megjegyzésemet ne használják fel azok ellenében, akik viszont el fogják fogyasztani az ellátmányt.

   8:35 Rugalmas lépésekkel indulunk, mozgásunk azonban hamarosan tipegéssé, imbolygássá alakul át. Leóvatoskodunk a havas lépcsõn, megvárjuk, amig egy úriember átenged a forgalmas úton, ezután megkezdjük a mászást a Nyéki-hegyre. Meg kell mondanom, hogy a Határ-nyeregig kellemetlenül csúszós volt az út és oldalt sem lehetett nagyon ugrándozni. Ezen a szakaszon össze is szedtem negyedórányi késést tavalyhoz képest,  késõbb viszont percre lehetett tartani a 2010-es idõket. A Vadaskertnél már szolidan kocogni is lehet. A Határ-nyereg azért jó, mert fölötte fák is nõnek az emelkedõn és felhasználhatók akrobata mutatványunkhoz, amivel feltornásszuk magunkat a parkoló szintjére. Catch as catch can. A mûvelethez hasznos a túrabot. Amint a fényképes beszámolókat látom, a fotográfusok - szokás szerint - itt helyezkednek el és készitik élvezetes képeiket a gyötrõdõ alakokról.

   A parkoló után javul a helyzet, használni lehet a lépegetéshez a kilátszó  köveket. A hó sem olyan vastag, hiszen a déli-délkeleti oldalán vagyunk a hegynek és a kopasz talajon a szél is vékonyitja a hóréteget. A csúcson köd és vékony futó felhõ fogadja az érkezõket, idõnkint derengõ, bújkáló Nap mutatkozik. (9:40) Az étterem melletti keritést elhagyva kényelmes életünk van. Az enyhén lejtõ sétaúton egészen a Fenyõgyöngyéig kocoghatunk. A hó száraz, nem csúszik. A betonon sok a futó, a Fenyõgyöngye környéke tele van parkoló autóval. A KSI is ide hozza az embereit. A túloldali emelkedõn még folyik a fenyõfák kivágása, az elszállitásuk viszont akadozik. Az Árpád-kilátónál egyesek megállnak, én megyek tovább. Nem volt gond a leereszkedés a Nagybányai-útig, utána viszont volt egy kis lehetõség gimnasztikára a kopott és eltömõdött falépcsõnél. Az Apáthy-szikla (10:42) kilátását sokan élvezték. Kis csúszda következett, majd egy idõre urbánus lelkekké váltunk a letakaritott utcákon. Vannak azért autós egyének, akik számára négy méternyi járda megtakaritása megvalósithatatlan feladat, de ne bosszankodjunk, mert árt az egészségnek. A Gyémántos-lépcsõ szép tiszta volt, az egykori, hárshegyi kemping környékérõl, csakúgy, mint a Tündér-oldalról nincs mondanivalóm. A Z+ elágazásnál bélyegzünk (11:45) és máris a Szép Juhásznénál vagyunk. Miként tavaly, idén sincs forralt bor utcán át. Lehet, hogy az állomásépületben van, de nem töltöm az idõt keresgéléssel.

   Fel a Hárshegyre! Nem nehéz, mert a kilátóig napos oldalon megy az út. Az ellenõrzés után (12:12) megállapitom, hogy - úgy látszik - a csodák általában három napig tartanak. Arról van szó, hogy a Báthory-barlangnál tavaly megjelent jó mászókötél az idén nem jelent meg. Lehet, hogy csak egyszeri elõfordulást észlelhettünk? Pedig jó segitség azon a helyen. Igy hát kénytelen voltam néhány bakugrással eljutni a kis fahidig. Ehhez egy kis idõ kellett, minek következtében a nevemet hallhattam. A mögöttem jövõ Fekete Laci ugyanis - téblábolásom miatt - utolért és megszólitott. Teljes rejtély, hogy miként ismert meg, hiszen január 8-án nem úgy nézek ki, mint augusztus utolsó szombatján. Eszerint éles szemei vannak, hogy egy hajléktalanszerû alakban felismeri korábbi túratársát. Ezzel nem akarom megbántani a hajléktalanokat, de kétségtelen a hasonlóság. Ha viszont már igy alakult az elbeszélés fonala megjegyzem, hogy egyszer, hajnali fél négykor, az éjszakai buszra vártam a Tétényi-úti kórház kapujánál, valamilyen túrára meendõ. Tél volt, hideg és természetesen sötét. Ahogy ott állok, közeledik felém egy alak a keritésen belülrõl. Gondoltam, most elküld a fenébe, mit ácsorgok ilyen helyen. A kapus volt, aki kijött a fülkéjébõl, intett, hogy menjek oda. "Van ennivalója?" - kérdezte. Na, kérem, én ehhez egy büdös szó kommentárt nem fûzök hozzá. Értékelje ezt mindenki az ideológiája, vallása, világnézete, állampolgári meggyõzõdése szerint. Valamikor újsághir volt, hogy a Tétényi-úti kórház kapusa egy tizesért tilalmi idõben is beengedi az embert. Nem tartanám abszurdnak, ha egy érzékenyebb lelkû egyén szobrot akarna állittatni az én emberem részére.

   Az utolsó sorok irodalmi munkásságom részét képezik. Tisztelettel jelentem, hogy a csúnyául hangzó "büdös" szót Örkény Istvántól kölcsönöztem, aki "egypercest" irt egy másik kapusról. Nem minden gondolat hiányában. Most pedig kocogjunk lefelé, mellõzve a Kis-Hárs-hegyet, átlépkedve a gyermekvasút sinje elõtti, idõnkint nagyon kellemetlenül eltömõdni képes lépcsõn. Hamarosan derékszög balra, jön a Nagy-rét (12:53) és vele a sokféle szaloncukor.  Bevallom: kettõt vettem Áron unokámnak, kettõt a nagyanyjának és kettõt magamnak. Végül az utóbbi kettõt egyesével az elõzõ kettõhöz csatoltam. Igy mulat egy magyar úr.

   A célban vagyok (13.02). Menetidõ: 4:27. Durván másfél óra megtakaritás.

  Záró megjegyzések. Nagy szükségem volt erre a túrára, mivel elõtte két hónapig nem jutott idõ szabad mozgásra. Ha meggondoljuk, hogy a jó tanács szerint fele annyit kell enni és háromszor annyit mozogni, bizony, helye van az önkritikának. Az elején emlitett csuszkálós talaj révén negyedóra késést szedtem össze, de talán számos kalóriával lettem szegényebb. Bár a sikföldön gyakoroltam a havon járást, az elsõ emelkedõn meg kellett találni a szappanos, sikos talaj ellenszerét. Mindig van újdonság a túrákon, dehát ezt felesleges hangoztatni. Az is újdonság volt, hogy hazatérve, nem volt szükség cipõtisztitásra. Mérsékelt magasságú volt a hó - ami persze leolvad - és a sár a bakancs rámáját sem érte el. Ezt lehet finomkodásnak minõsiteni, ténynek azonban igaz.

   A célban találtam Borosnyai Balázst. Közölte, hogy a családot várja, õ maga most nem sétált. Az ajtót nyitva Lévay sporttársba ütköztem, aki már távozott. Ez igy szokott lenni. Késõbb, már az állomás büféjében, a felsõ szenior kategóriájú Utasi János integetett. Ezúton is üdvözlöm, mert más utakon járva, ritkán látjuk egymást. Aki találkozik vele, adja át. Nem lenne teljes a kép, ha nem közölném, hogy Hevér Gábor a belépés pillanatában kezelésbe vett és mindenféle ajánlattal árasztott el. Én ilyenkor szürke veréb módjára összehúzom magamat, mert az általa megnyiló perspektivák meghaladják gyarló képességeimet. Átvettem a virsliket, a teát és félrehúzódva igyekeztem helyreállitani az erõnlétemet. Egy felirat forralt bort emlegetett, de kiderült, hogy a cédula a szomszédos büfé reklámanyaga volt. Nagyon helyes. Egyébként is ott szoktam száritani nyirkos ruhámat, miközben belülrõl forralt borral nedvesitem szervezetemet.

   A rendezés  - a gyakorlott társadalmi munkásoknak köszönhetõen -  szokásosan jó, gördülékeny volt. Köszönöm mindnyájuknak. A fûtött 61-es villamos egészen a körtérig vitt. Jól jön ez a hosszabbitás.

   Az ismert nevû, cimû, adóazonositó jelû társaság által 2011. január 08-i keltezéssel kiállitott Nyugta sorszáma: OQ0NB 1989064.

BUÉK 20 A hirügynökségek világgá röpitették, hogy a bécsi Filharmonikusok zenekara, január elsején, Strauss "Egy éj Velencében" cimû mûvének elõadásával köszöntötte az új évet. A kompoziciót az újévi karmesterként elõször fellépõ Daniel Barenboim vezényelte. A koncert közvetitését több mint 70 állomás - köztük a Magyar Televizió - is átvette. A hirügynökségi jelentések nem szóltak arról, hogy a Teljesitménytúrázók Társasága, január 3-án, a BUÉK 20 túra megrendezésével köszöntötte az új évet. A programot számos önzetlen munkatárs segitségével - lásd a MVTE honlapját - a már többször is fellépett Zoltan Javor és Peter Kimmel páros dirigálta. A túra megjelenitését külföldi adóállomások nem vették át, a Magyar Televizió sem sugárzott semmit. Kiküldött munkatársunk jelentése szerint, a budapesti rendezvény hangulata semmiben sem maradt el a bécsiétõl, mivel a résztvevõk mindegyike nemcsak passzivan, hanem igen tevékenyen is hozzájárult a megvalósitás sikeréhez. Schumachertõl tudjuk, hogy a kicsi a szép, ezenfelül a teljesitmény még a miénk is, mindnyájunké volt. Ennek a magasztos érzésnek a hatása alatt sorakoztunk fel a "Checkpoint Hûvösvölgy" regisztrációs asztalai elõtt és szurkoltuk le az igen könnyen kimondható belépõdijat. A nevezési dij kékszinû papirjai hatalmas kupacban tornyosultak Jávor elnök asztalán, aki annyira bizott a szociális mezõ jóindulatában, hogy - szemmel láthatóan - nem szerzõdtetett õrzõ-védõ embereket a - szerintem - hétszámjegyûre dagadt összeg oltalmazására. A pénzhalmazt csupán az iszonyú méretû virslihalmaz múlta felül, elõre vetitve a teljesitõkre váró bõséges lakoma képét. Praktikus okokból, hamuban sült pogácsa helyett csomagolt croissant-tal és 2 dl dobozos almaitallal bocsátottak útra a tisztelt rendezõk. Ezzel a húzással feleslegessé vált közbensõ etetõpont létesitése. Kisebb aprósággal még igyekezték fenntartani a cukorszintünket. Ha még hozzátesszük, hogy a célban a már megfõtt virslipárok vártak minket kenyérrel, mustárral, ketchup-pel és teával, akkor az étkezési beszámolót befejeztük. A tea kicsit édesebb lehetett volna. Én ilyen vagyok. Ági lányommal és Domonkos unokámmal indultunk neki a Nyéki-hegy emelkedõjének. A hegyek déli lejtõjén nem nagyon volt hó, esetleg semmi, de a korábbi vékony réteget a bakancsok sikos földdé tudják csiszolni, ami nem mindig kellemes. Mindazonáltal a túra útviszonyaira semmi rosszat nem lehetett mondani. A leirásból ismeretes útvonalon - valamelyest visszafogottan, mivel télen nem szeretek megizzadni - feljutottunk az Újlaki-hegyi parkolóhoz, ahol volt szerencsénk utolérni Magyar Balázst. Közben a környezet is megváltozott, szép, zúzmarás fák között menetelhettünk tovább, kék ég alatt, napsütésben, néhány kóbor felhõ kiséretében. A Hármashatár-hegy csúcsa utáni hosszú lejtõ kellemes sétaút, amirõl a jobban igyekvõk letérnek a pár méterrel odébb, párhuzamosan futó betonra. A távot még meg lehet kurtitani a lenti kanyar átvágásával. Ezek a praktikus elméjû túratársak apró örömei. Fenyõgyöngye, Árpád-kilátó, Apáthy-szikla következik. Újabb megjegyzéseimet elmondtam a Hegedûs Róbert-emléktúránál, most csak arra figyeltem fel, hogy mekkora szikladarabokat képes kitépni a földbõl egy mai, erõs munkagép. Ezek a nagy kövek a Csalán-utca elõtt illetve az elején keletkeztek, az új honfoglalók készülõ épületeinél. Átmegyünk az Ördögárkon, a Nagyhid alatt és fel a Fekete István-utcán. A Robi-túrán is újdonság volt nekem ez a vonalvezetés, mert egy évet kihagytam. Persze, néha jó a kihagyás, mert a változások jobban észrevehetõek. A Szerb Antal-utcára rátérve, az iró iránti tiszteletem mellett, sajnálom a Szajkó-utca elvesztését. Nehéz azonban összeegyeztetni az idõk során szaporodó kiválóságok nevének megörökitését a hangulatos, természeti és egyéb nevek megõrzésével. Kiváncsi voltam, hogy mi lesz a Széher-út elérése után, mert a Gyémántos-lépcsõn sem jártam még. Gond nélkül ereszkedtem rajta lefelé, miközben átfutott az agyamon, hogy jelenleg búcsút vettünk "Az igazi Ady" szerzõjétõl, Bölöni Györgytõl. Tûnõdtem, hogy miért is kellett megválnunk a Ferenc-halom tetején átmenõ ösvénytõl. Nem mondom, jeges-havas idõben kapaszkodni kellett a keritésbe, dehát az új gazdák hamar gondoskodtak egy beljebb futó, elektromosan biztositott hálóról. Nem találgatok, ráadásul, otthon, megállapitottam, hogy az új térkép már a mostani Z vonalat tünteti fel. Azért még egy nosztalgikus pillantást vetettem a nagy kanyar vége felé leérkezõ ösvény gerendalépcsõire s lenn is voltam a betonon. Helyben vagyunk. Itt a lakópark, aminek kék táblájára az Euro szó is felkerült valamikor. Nagyon korszerû, hiszen megemeli az egyébként tipikus társasházak jellegét. Ehhez hozzájárul a park szó, ami azért elengedhetetlen, mert az eufémia, azaz a bájos hangzás érdekében töröltük jelenkori szótárunkból a primitiv hangzású telep szót. Igy nincs ipartelep sem, csak ipari park, ami mégis csak más. Legalább is papiron vagy táblán. Raktárközpont sincs csak logisztikai center, pedig csupán annyi a nagy különbség, hogy kartonok helyett számitógépekbe irják a tételeket. Mindkettõt lehet jól vagy rosszul csinálni. A Dénes-út sarka felé igyekezve, felnézek a toronyszállóra. Ha átlapoztok a Hegedûs-túráról irt beszámolómhoz, akkor megtalálhatjátok beszélgetésemet Nicolescu professzorral arról, hogy miként falják fel az épitkezések a budai erdõket. A beszélgetés ennek a szállónak a sokadik emeletén történt. 33 év után "ma már csak emlék". A megszüntetett hárshegyi kemping helyére épült lakópark ennek a nyomulásnak egy darabja. Persze, maga a szálló is a járulékos épületekkel. A filmgyár kristálytiszta levegõrõl álmodott, a Budakeszi-út növekvõ forgalmát látva, kételyeink lehetnek. Talán sohasem volt szükség kristálytiszta levegõre, csak mondták. Öreg ember próbáljon szabadulni az emlékeitõl, foglalkozzon inkább teljesitménytúrázással. Dehát mintha ott lennénk. Közben ugyanis mozgatjuk a lábunkat és igy csak felérünk a János-hegy alá, ahol hamarosan ott tornyosul bélyegzõjével Toplak rendezõ úr. Tovább bocsájtva, a Paradicsomhoz érkezünk. Ilyenkor már nyitva van a Szép Juhászné büféje, benne kiváló forralt borral és teával. Megállunk és mindenki elfogyasztja az életkori sajátosságának megfelelõ italt. A felvett üzemanyag gyorsan felrepit minket a Hárshegy tetejére. Szépen követjük a S jelzést és nem toronyiránt - tényleg, nem kilátótorony iránt - közelitjük meg az ellenõrzõ pontot. A pont után arra gondolunk, hogy miként is fogunk lekerülni a Bátori-barlang elé. Jeges idõben gondterhelten keressük a lecsúszás módját. Most viszont semmi gond sincs, a kiváló rendezõk jó erõs kötelet feszitettek ki, játék a lejutás. A Téli Mátrában már korábban is bevált ez a megoldás, jó sok fenékreesés, gurulás és egyéb keserv után. A vasúti sinek elõtti lépcsõ sem problematikus, hipp-hopp, lenn vagyunk a Nagyrét szélén. Mióta nem jártam itt, tovább épült a mozgássérültek sétaútja és szép, új téglákkal kövezték ki a rét szélét. A másik oldalon már látszik az 5. ellenõrzõ pont, már ott is vagyunk és az adminisztráció után egy piros és egy aranyszinû szaloncukorral folytathatjuk a maradék, rövid utat. Itt egy krátereket bemutató parkrészlet köti le a figyelmemet, mivel Áron unokám nagyon szereti a vulkánokat és soknak tudja a bonyolult, idegen nevét. Ez nagyon jó, dicséretes ismeretterjesztõ alkalom. A teljes boldogsághoz még csak az kellene, hogy a tavaszi takaritáskor ledörzsöljék az izléstelen feliratokat. Végül itt a cél. Evezgetünk a tömegben, összeszedjük a járandóságot. Vigyázunk, hogy le ne ejtsük a mustáros tálcát se a kövezetre se más nyakába. Sokan voltunk, jót sétáltunk. Balázson kivül a másik, Borosnyai Balázzsal és a szegedi Szabó Jánossal találkoztunk. Késõn is indultunk, 9:10-kor a résztvevõk zöme már elment. Menetidõ 4:27, megfelel az életkornak és a kényelmes tempónak. Összefoglalva: kifogástalan túra, dehát nagyon sokan is dolgoztak érte. Annak örülök, hogy van szervezõi utánpótlás. A mozgalmaknak akkor van jövõje, ha a mai vezetõk mögött látjuk a következõ hullámot. Azokat, akik már ma is képesek lennének egy ilyen rendezvény irányitására. Közhelyet mondtam, de a látottak alapján. Ettõl megalapozott az állitás. Eljött hát az új év. Jönnek sorba a 2009-es túrák. Kinek több, kinek kevesebb. A körülményektõl függ. Latolgatjuk a már és a még szavakat. A fiatalok az elsõt, remélve, hogy már nagyobb teljesitményre is képesek lesznek, a "tapasztaltabbak" pedig a még-en gondolkodnak: mire futja még. Valamilyen rajtnál azonban ott leszünk.